Értékvizsgálati dokumentáció helyi egyedi védetté nyilvánításhoz

Értékvizsgálati dokumentáció helyi egyedi védetté nyilvánításhoz

Budapest XII. kerület, Evetke út 2. (hrsz. 9230) Társasház, volt „Lomnic” társas szálló

Budapest, 2011

Budapest XII. kerület, Hegyvidék TELEPÜLÉS:

EGYEDI ÉPÍTÉSZETI ÉRTÉK VÉDETTÉ NYILVÁNÍTÁSA

TELEPÜLÉSRÉSZ:

Budapest

VÉDELEM TÍPUSA:

XII. kerület, Svábhegy

CÍM:

egyedi NYILVÁNTARTÁSI SZÁM:

Evetke út 2. HELYRAJZI SZÁM:

GPS:

VÉDETTÉ NYILVÁNÍTÓ RENDELET SZÁMA:

9230 ÉPÍTMÉNY MEGNEVEZÉSE:

A VÉDELEM KITERJEDÉSE:

Társasház, volt „Lomnic” társas szálló RÖVID LEÍRÁS:

a teljes épület, belsőépítészeti kialakításával együtt, és az ingatlan egésze EGYÉB HATÁLYOS VÉDELEM:

Szabadon álló, ötszintes, lapos tetős épület, jelenleg társasház. Tervezte Róth Zsigmond és Szőke Imre, épült 1939-ben, szálló céljára. ÉPÍTMÉNY KATEGÓRIA:

lakóépület

ÉPÍTMÉNY TÍPUS:

lakóház

ÉPÍTMÉNY KÖZELEBBI MEGHATÁROZÁS:

társasház

BEÉPÍTÉSI MÓD:

szabadon álló

SZINTEK SZÁMA:

5

TULAJDONTÍPUS:

társasház

ÁLLAPOT:

jó

FUNKCIÓ / EREDETI:

szálló

FUNKCIÓ / JELENLEGI:

KIEGÉSZÍTŐ DATÁLÁS: JELLEMZŐ STÍLUS: ÉPÍTTETŐ: TERVEZŐ / KIVITELEZŐ: TERVEZÉS DÁTUMA: KIVITELEZÉS DÁTUMA: MEGJEGYZÉS:

AZONOSÍTÓ FÉNYKÉP:

2011

JAVASOLT EGYÉB VÉDELEM:

JELLEMZŐ DATÁLÁS:

társasház

HELYSZÍNRAJZ:

Műemléki Jelentőségű Terület

1939 modern Déman N. Iván tervező Róth Zsigmond; kivitelező Wagner Sándor 1938-39 1939

Budapest XII. kerület, Hegyvidék

HELYI ÉPÍTÉSZETI ÉRTÉK VÉDETTÉ NYILVÁNÍTÁSA

Dokumentáció építészeti érték helyi védetté nyilvánításához

Budapest XII. kerület, Evetke út 2. (hrsz. 9230), Társasház, volt „Lomnic” társas szálló

Építéstörténeti összefoglalás: Az 1930-as évek végén a Svábhegyi Egyesület és vállalkozók kezdeményezése nyomán a Széchenyi-hegyet, mint magaslati üdülőparadicsomot kívánták kiépíteni. A mai Karthauzi úton megkezdődött első építkezések („Majestic” és „Mirabel”, 1936-37) nyomán hamarosan, pár év alatt összesen tizenegy társas szálló, illetve társasüdülő létesült a közvetlen környéken, a Karthauzi-, Evetke-, Melinda-, Rege-, Agancs-, és Svájci úton. Az épületek társasházi rendszerben, lakásszövetkezetként épültek – azaz mindegyik apartman önálló telekkönyvi betétet képezett –, de az épületek többsége hosszabb-rövidebb időre leköthető, bérelhető társasüdülőként működött, és némelyik szállodai funkciókat is ellátott. Többségükben egyszobás, fürdőszobás lakrészek épültek, és mindegyik épület rendelkezett közös társalgóval, kávézóval, többnyire vendéglővel és kerti terasszal is, volt megfelelő személyzet, továbbá volt mosodai és egyéb kényelmi szolgáltatás is. Mindegyik épülethez kert is tartozott. Az épületek tervező között a kor jónevű építészeit is megtaláljuk, például (szemlőhegyi) Fischer József, Sós Aladár, Bauer Emil. Ezek az épületek ma is állnak, de az államosítás után lakásokként hasznosították azokat, aminek számos, nemkívánatos építészeti vonzata lett. Többségük a mai napig nagyjavítás nélkül áll, a lakók pedig tetszésük szerint cserélgetik ki a külső-belső nyílászárókat, üvegezik be privát verandaként az erkélyeket, és helyeznek ki egyedi parabolaantennákat, klímaberendezéseket, a gyakran lomtárként használt erkélyekről nem is szólva. Ezeknek az épületeknek a sorában a harmadik az Evetke út 2. szám alatti, egykori „Lomnic társas szálló”. A fellehető levéltári építési terv- és iratanyag tanúsága szerint a megvalósításra került módosított tervek Szőke Imre építészirodájában készültek, azokat Róth Zsigmond építészmérnök készítette, 1939. májusban; az építési engedély 1939. május 31-én kelt. A használatbavételi engedély nem maradt fenn, így az épület elkészültének pontos dátumát nem tudjuk.

1



Az épület megrendelője Déman M. Iván volt, a terveket megrendelőként felesége, Déman M. Ivánné szül. Fried Erzsébet írta alá, a maga és „befektető társai” nevében. A tervek felirata szerint az épület „szálloda-társasház”-ként épült, tehát az említett, lakásszövetkezetként működő kisbefektetői társulás lehetett itt is. Ez az építési forma a társasházi törvényen alapult, ahol kisebb tőkéjű magánvállalkozók adták össze az építkezéshez szükséges pénzt, és az egyes lakrészek a saját tulajdonukban maradtak, a közös területek pedig osztatlan közös tulajdonban voltak. Az épületet ugyanakkor szállóként működtették. A levéltári anyagban fennmaradt még az épület első terve, és annak módosítása is, amelyek azonban lényegi elemekben nem térnek el a fent említett, végül kivitelezésre került második módosítástól; az esetleges eltérésekre a megépült terv ismertetésénél fogunk utalni. A fennmaradt tervlapok – szintenkénti alaprajzok, utcai- és főhomlokzat, valamint metszetek – alapján az épületet 40 lakosztállyal tervezték, amelyek felerészben egyszobásak, előszobával, fürdőszobával, és gardróbbal vagy hálófülkével; másik felük pedig kétszobás, szintén előszobával, fürdővel és gardróbbal; némelyikhez hálófülke vagy hall is tartozik. Minden emeleti lakosztályhoz tartozik erkély vagy loggia is. Az utca vonalát követően íves alaprajzú épület oldalfolyosós elrendezésű, lakosztályok a homorú oldalon, a kilátás irányában helyezkednek el, a közlekedő folyosó és a lépcsőház az utca felőli oldalon kapott helyet. Az első emeleti folyosóhoz csatlakozik még az utca felé egy terasz is, amely alatt a földszinti kiszolgáló helyiségek vannak. A közlekedő folyosók két végén egy-egy személyzeti szoba is helyet kapott. Az emeletek alaprajzai nagyon hasonlóak, de kisebb különbségek előfordulnak a lakások beosztásában. Az épületnek saját étterme is volt a földszinten, a megfelelő konyhaüzemmel, valamint külön társalgója is volt. A földszinten ezen kívül még négy lakosztály – egy kétszobás és három egyszobás – is helyet kapott, valamint két szolgálati lakás, mosókonyha és szárító helyiségek, továbbá a kazánház. Az étteremnek az utca felől külön bejárata volt, valamint a konyhaüzemet és a kazánt egy elkülönülő gazdasági bejáraton át is meg lehetett közelíteni. Az épület déli vége alatta két kisebb pincehelyiség is létesült a lakók számára. A lapos tetőn tetőterasz volt, a szélein áttört fém korláttal; a feljárat mellet a tervek szerint egy zuhanyzó is helyet kapott. Az első terven – melyet még Wellisch Győző neve szerepel tervezőként – a lakásoknál tapasztalható kisebb eltéréseken kívül említendő még, hogy az utca felőli homlokzat kevésbé volt tagolt, valamint a lépcsőház építménye hangsúlyosabb lett volna, és azt erőteljes vertikális vasbeton bordákkal tervezték tagolni. Viszont a homlokzat többi része kevésbé lett volna megmozgatva, itt még nincsenek az utcai homlokzat szélső rizalitjain zárterkélyek sem. Az első

2



tervmódosítás viszont – amelyet már Róth Zsigmond jegyez, Szőke Imre irodájából – már szinte teljesen megegyezik a kivitelezésre került tervvel; említendő különbség csak az előcsarnok nagyvonalúbb megformálása. Az épület későbbi belső átalakításairól viszont nem található terv- vagy iratanyag, bár könnyen lehet, hogy a többi átalakítás építési engedély nélkül történt. Így nem tudjuk azt sem, pontosan mikor és miként alakították lakásokká az egykori közösségi és szolgálati helyiségeket az államosítás utáni időben. Azonban láthatóan ez utóbbiakat leszámítva megvan az épülete eredetei kialakítása, az egykori lakosztályokat ma lakásként használják. Megemlítendő, hogy az épület telkén, attól délre korábban állt egy kisebb nyaralóépület, amelyet később kibővítettek. A fennmaradt, 1931-es bővítési terv meg is valósult, amit egy 1933-as használatbavételi engedély bizonyít. A társasház első tervének helyszínrajzán még szerepel, azonban a módosított terveken már nem. Pontosan nem tudni, mikor bontották le, mivel ezzel kapcsolatban nem maradt fenn irat, azonban ma már nyomát sem találni.

Leírás: Erősen lejtős területen szabadon álló, az ívesen kanyarodó rövidke utcát íves, de összetett tömeggel követő, vasbetonvázas szerkezetű, ötszintes + tetőteraszos, lapos tetős, modern épület. Mivel a lejtős terepen az épület alsóbb szintjei az utca szintje alatt vannak, az épület bejárata a harmadik szintre (az első emeletre) esik, és azt egy karcsú pilléreken álló vasbeton hídon át lehet megközelíteni. Az északkeleti - délnyugati irányban húzódó, íves alaprajzú épület a homorú (fő)homlokzatával fordul a völgy és egyben a kilátás felé, a szélei visszalépcsőznek. Ennek, a szélein rizalit szerűen, kétszeresen is hátrébb ugratott homlokzatnak az emeleti lakások mindegyikéhez tartozó, tömör mellvédű erkélyek adnak horizontális sávos jelleget. Ugyanakkor a középső három erkély két oldalán lévő egy-egy, páros ablakokból álló tengely tömörebb sávjai fogják össze vertikálisan az erkélyek vízszintes sávjait. A hátsó rizalitokon lévő erkélyek végei félkörívesen domborodnak ki az oldalhomlokzatokból. Az erkélyek némelyikét verandaként beüvegezték, de egymástól eltérő kivitelben. Az utca felőli, domború homlokzat két széle rizalitként előreugrik, azoknak egy-egy zárterkély ad vertikális hangsúlyt. A bal oldali rizalitból kiemelkedik még a lépcsőház tömbje, melyet nagyméretű, fémvázas, osztott ablakok tagolnak. Az épület kapuja kis előépítményből nyílik, amelynek egyik fele nyitott, másik fele pedig portásfülkét tartalmaz. A homlokzatokat és a

3



bejárati előépítményt keskeny lemezpárkány zárja le, a lábazatok pedig terméskőből készültek. A homlokzati nyílászárók mindenütt fehérre festettek, kivéve a lépcsőház és a kazánház ablakainak fémkereteit, amelyek vörösek. A lapos tető egésze tetőteraszként volt kiképezve, a szélein egykor áttört fém korláttal. A feljárat építményében a tervek szerint egy zuhanyzó helyiség is helyet kapott. A fémvázas korlátok ma már nincsenek meg, és a tetőt sem használják, csak az ide kihelyezett parabolaantennák találhatók ott. Belső: Az épület alaprajza oldalfolyosós elrendezésű, liftet is tartalmazó kétkarú lépcsőházzal. A lakások a kilátás felé helyezkednek el, a folyosó pedig az utca felé; innen nagyobb méretű terasz nyílik az első emeleten az utca irányában, amely alatt az alsó szinten különböző kiszolgáló helyiségek vannak. Az épület emeleti szintjei közel azonos alaprajzúak, egy- és kétszobás lakosztályok váltakoznak. Mindegyik tartalmaz előszobát, fürdőszobát, valamint a többsége gardróbot, egy részükhöz pedig hálófülke is tartozik. A közlekedő folyosók két végén egy-egy, a folyosóról nyíló személyzeti szoba is nyílik, ezek ma lakás vagy raktározás céljára szolgálnak. Az egykori lakosztályok közös jellemzője, hogy eredetileg nem tartalmaztak konyhát, mivel a ház szállóként létesült, és saját étterme volt. A földszint közepén, a kert felé volt a társas szálló saját étterme, előtte terasszal, mellette északra pedig a társalgó; ezeket a helyiségeket a lépcsőház földszinti előteréből lehetett megközelíteni. Az étterem mögött az utca felé volt a konyhaüzem, valamint az épület központi kazánja és a széntároló. Az étteremből egy L-alakú folyosón át ki lehetett jutni az utca felé is. A konyha és a kazán között pedig egy másik, gazdasági ellátó folyosó is kivezetett az utca felé. A kazánháztól délre mosókonyha és szárítóhelyiség volt. A földszint déli végében három lakrész kapott helyet: egy kétszobás és egy egyszobás lakosztály, valamint az egyszobás gondnoki lakás. A földszint északi végében két egyszobás lakosztály volt. Ezekből a lakosztályokból zsalugáteres teraszajtó nyílik a lakrész előtti kertrészbe. Ma itt egyedileg barkácsolt mini-teraszok vannak kialakítva. Az éttermi konyha és a lépcsőház között is található még egy szolgálati lakás, melynek ablakai az utca felőli bevágásba nyílnak. Az egykori lakosztályok és a közösségi helyiségek helyén ma lakások vannak, az egykori kazánházi részt kivéve. A lakások vizsgálata a jelen munkának nem volt része, de a kívülről megfigyelhető jelek alapján az eredeti lakrészeket nem nyitották egybe, azok ma egy-egy lakásként funkcionálnak.

4



Az épület déli vége alatta két kisebb pincehelyiség is van, lejáratuk a homlokzat tövében nyílik a kert felől. Az épület belső kiképzése nagyvonalú, különösen a bejárati előtér a fehér márványburkolatú falaival. A közös terek falai fehérek, újabban lettek kifestve. A közlekedő terek – a bejárati előtér, a közlekedő folyosók és a lépcsőházi pihenők – padlózata műkő lapokkal burkolt. A bejárati előtéré fehér alapon homokszínű és fekete mintázatú, de a lábazat szürke márványból készült, a márványburkolatú falak miatt. A lépcsőházi részeké szürke alapon vörös mintázatú, a folyosóké pedig szürke alapon vörös és fekete sávozású műkő, illetve a lépcsők előterének csak a közepén díszített absztrakt motívummal. A lépcsőház kovácsoltvas korlátja fehérre festett. (Az eredeti színeket nem ismerjük, bár eredetileg is a világos színek dominálhattak, de azokat csak helyszíni kutatással lehetne megállapítani.) A lépcsőfokok világosszürke műköböl készültek. A lakások egyszárnyú bejárati ajtói fehérre festettek, a középtengelyben kis, álló téglalap alakú kitekintő ablakkal; keskeny fém levélbedobóval, az ajtólapok felső élénél fém ajtószámmal. A kilincseket sajnos már sok helyen újabbakra cserélték. Az egykori, ma már nem üzemelő lift ajtói a folyosók felé néznek. A folyosók közepénél, a lakásajtók között szintenként telefonfülke is volt. Ezek és a lift ajtók megegyezőek a lakásajtókkal, azonban a felújítás ezekre többnyire nem terjedt ki, ami rontja az összképet. A lakások vizsgálata a jelen munkának nem volt része, de a kívülről megfigyelhető jelek alapján az eredeti lakrészeket nem nyitották egybe, azok ma egy-egy lakásként funkcionálnak. A liftakna mögötti személyzeti lakrészeket ma önálló mini garzonlakásokként használják, a folyosó másik végén lévőket raktárként. A földszinti egykori étterem és társalgó fel lettek osztva, lakások céljára. Az utca felőli kertrészbe a bejárati vasbeton híd bal oldala mellől induló lépcsőn lehet lejutni. Van egy másik kerti bejárat is a telek déli oldalánál, ahol már kevésbé lejt a terep. Az utca felé részben terméskő támfal emelkedik. Az utca felé és a belső telekhatárokon drótfonatos kerítés határolja a telket.

Összefoglaló értékelés: A Svábhegy és Széchenyi-hegy egykori társas szállói közül ez az épület volt a harmadik, ami megépült, így mind építészeti kialakításában, mind megépítésének körülményeiben egyik típusalkotója az egykori svábhegyi társas

5



szállóknak. Ekkoriban alakult ki az a ma is használatos szállodatípus, amely a szobákhoz előszobát és fürdőszobát is csatolt. Az eddigi átalakítások az épület fő szerkezeteit és jellegét eddig szerencsére nem változtatták meg, a nemrégiben történt külső-belső felújítás óta ma is jó állapotban van. Az egykori „Lomnic” társas szálló magas építészeti minősége és típusalkotó példaértéke miatt is fontos, megőrzése közérdek, védelme feltétlenül indokolt.

Javaslat a helyi (kerületi) egyedi védelem kiterjedésére: Javasolt a védelemnek az épületen kívül a egész telekre történő kiterjesztése, az épület építészeti megjelenésének minél zavartalanabb érvényesülése miatt. Nem kívánatos a telekre további építmény elhelyezése. Javasolt, hogy az utca felé maradjon meg a drótfonatos kerítés, illetve annak majdani felújítása, cseréje után is legyen ehhez hasonló.

Értékes, feltétlenül megtartandó alkotórészek, tartozékok felsorolása: Megőrzendő az épület teljes, az eredeti terv szerinti külső és belső építészeti kialakítása. Ebbe beleértendő: - a karcsú pilléreken álló vasbeton bejárati híd a drótfonat-betétes vas korlátjával együtt; - a fa bejárati ajtó; - a falazott erkélymellvédek és a több lakásra terjedő erélyeket felosztó íves elválasztó falak; - a földszinti nyílászárók (ablakok és erkélyajtók) zsalugáterei; - a lépcsőház teljes kiképzése (műkő lépcsők, fém korlátok); - a közlekedők, közös terek műkő padlóburkolatai; - a lakások, a lift és az egykori személyzeti lakrészek fa bejárati ajtói; - az épület összes külső nyílászárója: fa ablakok, erkélyajtók és a lépcsőház fémszerkezetű ablakai. A fa nyílászárók feltétlenül szükséges cserék esetén továbbra is készüljenek fából és a színük maradjon fehér; a fém ablakok anyaghasználata szintén őrzendő. - a még meglévő építéskori kilincsek, vasalatok. - Megőrzendő továbbá az épület lapostetős kiképzése. Távlatban visszaállítható a tetőterasz, fém korlátjával együtt.

6



- Javasolt továbbá a lakásokban még meglévő eredeti belső nyílászárók megtartása is.

Az érték megjelenését zavaró (utólagos) alkotórészek, tartozékok: - az önkényesen beüvegezett, beépített erkélyek néhány lakásnál; - a főhomlokzat földszintjén, a barkácsolt mini teraszok; ezeket javasolt színvonalas formában egységesíteni; - a tetőre telepített egyedi parabolaantennák, valamint a helyenként kihelyezett parabolaantenna; - a frissen felújított közlekedőkben az ismét megjelenő falon kívül vezetett közművezetékek;

Helyreállítási javaslat: Az épület külső-belső felújítása néhány éve készült el, a homlokzatokkal és a lépcsőház terének kifestésével együtt; ezek most is jó állapotúnak mondhatók. Sajnos a festés-felújítás nem terjedt ki a folyosókra, ezt jó volna pótolni. A közműórák szerencsére a lakásokon belül vannak, de a közlekedőkben megjelenő, falon kívül vezetett vezetékek rontják az összképet, javasolt ezeket eltüntetni. Figyelni kellene arra is, hogy az egyedi parabolaantennák helyett mindenütt központi kábeltévé szolgáltatás legyen a házban. Az erkélyek terjedő, önkényes beépítését vissza kellene szorítani, helyreállítva a homlokzatok egységét. A szépen felújított épületnél bármely későbbi felújítási munka során is mindenképpen az 1939-es, megépítésre került terveket javasolt figyelembe venni. Ahol a tervek nem adnak pontos eligazítást – leginkább a belsőépítészet terén – javasolt korhű elemekkel pótolni, kiegészíteni azt, ügyelve a stílusegységre. A külső homlokzatokat és a belső közös tereket csak egységes terv alapján szabad felújítani, vonatkoztatva ezt mind a forma- mind az anyaghasználatra, valamint a színekre is (pl. a nyílászárók egységes színezésére gondolva). Az épület a jelenlegi, társasházi funkcióra alkalmasnak tekinthető ugyan, de csak némi fenntartással, főként a konyha, étkező, kamra nélküli kisebb lakások esetében. Bár megjegyzendő, hogy ez a társas szálló a többinél tágasabb lakrészekkel készült. Alternatív megoldásként elfogadható a közbülső, kisebb lakásoknak kettesével való egybenyitása; de ez esetben is javasolt a funkció

7



nélkül maradó bejárati ajtóknak a helyükön tartása, a közös terek egységének megőrzése érdekében. Források, bibliográfia: Budapest Főváros Levéltára, XV.17.d.329., 9230 hrsz. jelzet alatti terv- és iratanyag (1.-48. folio). Vállalkozók Lapja 1938. VI. 9. Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. Budapest, 1995., p. 222-223. ----Budapest, 2011. november 10.

8



KATASZTERI TÉRKÉP, 1937

HELYSZÍNRAJZ, 1938

9



KATASZTERI TÉRKÉP, 1980-AS ÉVEK

KATASZTERI TÉRKÉP, 2011

LÉGI FELVÉTEL, 2010

10



MÓDOSÍTOTT ENGEDÉLYEZÉSI TERV, 1939. MÁJUS, FÖLDSZINT

MÓDOSÍTOTT ENGEDÉLYEZÉSI TERV, 1939. MÁJUS, I. EMELET

MÓDOSÍTOTT ENGEDÉLYEZÉSI TERV, 1939. MÁJUS, II. EMELET

11



MÓDOSÍTOTT ENGEDÉLYEZÉSI TERV, 1939. MÁJUS, III. EMELET

MÓDOSÍTOTT ENGEDÉLYEZÉSI TERV, 1939. MÁJUS, IV. EMELET

MÓDOSÍTOTT ENGEDÉLYEZÉSI TERV, 1939. MÁJUS, TETŐTERASZ

12



MÓDOSÍTOTT ENGEDÉLYEZÉSI TERV, 1939. MÁJUS, FŐHOMLOKZAT

MÓDOSÍTOTT ENGEDÉLYEZÉSI TERV, 1939. MÁJUS, EVETKE ÚTI HOMLOKZAT

MÓDOSÍTOTT ENGEDÉLYEZÉSI TERV, 1939. MÁJUS, OLDALHOMLOKZAT ÉS KERESZTMETSZET

13



ARCHÍV FELTÉTEL A FŐHOMLOKZATRÓL, 1940-ES ÉVEK ELEJE

FŐHOMLOKZAT, 2011

14



A FŐHOMLOKZAT KÖZÉPRÉSZE, ALUL AZ EGYKORI ÉTTEREM TERASZAJTÓI, 2011

A FŐHOMLOKZAT DÉLI OLDALA, 2011

A FŐHOMLOKZAT ÉSZAKI OLDALA, 2011

15



AZ EGYKORI ÉTTEREM TERASZA, 2011

ÉSZAKI OLDALHOMLOKZAT, 2011

FÖLDSZINTI LAKÁSOK TERASZAI, 2011

FÖLDSZINTI LAKÁSOK TERASZAI, 2011

16



EVETKE ÚTI HOMLOKZAT, 2011

EVETKE ÚTI HOMLOKZAT, 2011

AZ EGYKORI ÉTTEREME UTCA FELŐLI BEJÁRATA, 2011

17



A LÉPCSŐHÁZ SÁVABLAKA, 2011

A BEJÁRAT, 2011

A BEJÁRATI ELŐTÉR, 2011

18



AZ ELŐCSARNOK, 2011

A FOLYOSÓ VÉGE, BALRA A CSELÉDSZOBA AJTAJA, 2011

19



LÉPCSŐHÁZ, 2011

20



A LIFT AJTAJA, 2011

A FOLYOSÓ MŰKŐ BURKOLATA, 2011

AZ EGYKORI TELEFONFÜLKE A BEJÁRATI EMELETEN, 2011

21



EREDETI LAKÁSAJTÓ, 2011

EREDETI KILINCSEK A LAKÁSAJTÓKON, 2011

22

Értékvizsgálati dokumentáció helyi egyedi védetté nyilvánításhoz

Recommend Documents