Értékvizsgálati dokumentáció helyi egyedi védetté nyilvánításhoz

Értékvizsgálati dokumentáció helyi egyedi védetté nyilvánításhoz

Budapest XII. kerület, Karthauzi út 4/a (hrsz. 9227/1) Társasház, volt Svábhegyi Társas Szálló, majd „Majestic” öröklakásos társasház

Budapest, 2011

Budapest XII. kerület, Hegyvidék TELEPÜLÉS:

EGYEDI ÉPÍTÉSZETI ÉRTÉK VÉDETTÉ NYILVÁNÍTÁSA

TELEPÜLÉSRÉSZ:

Budapest

VÉDELEM TÍPUSA:

XII. kerület, Svábhegy

CÍM:

egyedi NYILVÁNTARTÁSI SZÁM:

Karthauzi út 4/a HELYRAJZI SZÁM:

GPS:

VÉDETTÉ NYILVÁNÍTÓ RENDELET SZÁMA:

9227/1 ÉPÍTMÉNY MEGNEVEZÉSE:

A VÉDELEM KITERJEDÉSE:

Társasház, volt Svábhegyi Társas Szálló, majd „Majestic” öröklakásos társasház RÖVID LEÍRÁS:

a teljes épület, belsőépítészeti kialakításával együtt, és az ingatlan EGYÉB HATÁLYOS VÉDELEM:

Szabadon álló, 4 szint+tetőteraszos, lapos tetős épület, jelenleg társasház. Tervezte Bauer Emil, épült 1937-ben, szálló céljára.

ÉPÍTMÉNY KATEGÓRIA:

lakóépület

ÉPÍTMÉNY TÍPUS:

lakóház

ÉPÍTMÉNY KÖZELEBBI MEGHATÁROZÁS:

társasház

Műemléki Jelentőségű Terület JAVASOLT EGYÉB VÉDELEM:

JELLEMZŐ DATÁLÁS: KIEGÉSZÍTŐ DATÁLÁS: JELLEMZŐ STÍLUS:

BEÉPÍTÉSI MÓD:

szabadon álló

ÉPÍTTETŐ:

SZINTEK SZÁMA:

5+ tetőterasz

TERVEZŐ / KIVITELEZŐ:

TULAJDONTÍPUS:

társasház

ÁLLAPOT:

jó

FUNKCIÓ / EREDETI:

szálló

FUNKCIÓ / JELENLEGI:

TERVEZÉS DÁTUMA: KIVITELEZÉS DÁTUMA: MEGJEGYZÉS:

társasház

HELYSZÍNRAJZ:

AZONOSÍTÓ FÉNYKÉP:

2011

1937 modern Dr. Urbanovich G. Zoltán Bauer Emil 1936/37 1937

Budapest XII. kerület, Hegyvidék

HELYI ÉPÍTÉSZETI ÉRTÉK VÉDETTÉ NYILVÁNÍTÁSA

Dokumentáció építészeti érték helyi védetté nyilvánításához

Budapest XII. kerület, Karthauzi út 4/a (hrsz. 9227/1), Társasház, volt Svábhegyi Társas Szálló, majd „Majestic” öröklakásos társasház

Építéstörténeti összefoglalás: Az 1930-as évek végén a Svábhegyi Egyesület és vállalkozók kezdeményezése nyomán a Széchenyi-hegyet, mint magaslati üdülőparadicsomot kívánták kiépíteni. A mai Karthauzi úton megkezdődött első építkezések („Majestic” és „Mirabel”, 1936-37) nyomán hamarosan, pár év alatt összesen tizenegy társas szálló, illetve társasüdülő létesült a közvetlen környéken, a Karthauzi-, Evetke-, Melinda-, Rege-, Agancs-, és Svájci úton. Az épületek társasházi rendszerben, lakásszövetkezetként épültek – azaz mindegyik apartman önálló telekkönyvi betétet képezett –, de az épületek többsége hosszabb-rövidebb időre leköthető, bérelhető társasüdülőként működött, és némelyik szállodai funkciókat is ellátott. Többségükben egyszobás, fürdőszobás lakrészek épültek, és mindegyik épület rendelkezett közös társalgóval, kávézóval, többnyire vendéglővel és kerti terasszal is, volt megfelelő személyzet, továbbá volt mosodai és egyéb kényelmi szolgáltatás is. Mindegyik épülethez kert is tartozott. Az épületek tervező között a kor jónevű építészeit is megtaláljuk, például (szemlőhegyi) Fischer József, Sós Aladár, Bauer Emil. Ezek az épületek ma is állnak, de az államosítás után lakásokként hasznosították azokat, aminek számos, nemkívánatos építészeti vonzata lett. Többségük a mai napig nagyjavítás nélkül áll, a lakók pedig tetszésük szerint cserélgetik ki a külső-belső nyílászárókat, üvegezik be privát verandaként az erkélyeket, és helyeznek ki egyedi parabolaantennákat, klímaberendezéseket, a gyakran lomtárként használt erkélyekről nem is szólva. Ezeknek az épületeknek a sorában az első a Karthauzi út 4/a szám alatti, egykori „Svábhegyi Társas Szálló”, majd későbbi nevén a „Majestic öröklakásos társasház”. A fellehető levéltári építési terv- és iratanyag tanúsága szerint az épületre az első terv után egy módosított terv is készült, mindkettőt Bauer Emil okleveles építész tervezte 1936-ban, illetve 1937-ben.1 Bauer Emil nevéhez 1

A tervek közelebbi dátuma nem szerepel a tervlapokon, csak az építési engedélyek iktatószámát és dátumát lehet tudni: 322.295/1936-III., 1936. november 17.-i dátummal, illetve 315.826/1937.-III., 1937. július 2-i dátummal.



fűződik még további két társas-szálló a Svábhegyen, illetve Széchenyi-hegyen2, valamint Budapest első sorháza3, a Corvin Mozi tervezése, továbbá több fővárosi bérház és villa is.4 Az épület megrendelője Dr. Urbanovich G. Zoltán volt, akinek a telken akkor már állt egy kisebb méretű nyaralója – ez a mai Karthauzi út 4/b szám alatti épület, mely egy karcsú, igen magas lábakra állított, magastetős lakóház. Urbanovich – vidéki helyiérdekű vasúti érdekeltségekkel is rendelkező bankigazgató – a saját telkén építtette fel a Svábhegy első társas szállóját. Ez az építési forma a társasházi törvényen alapult, ahol kisebb tőkéjű magánvállalkozók adták össze az építkezéshez szükséges pénzt, és az egyes lakrészek a saját tulajdonukban maradtak, a közös területek pedig osztatlan közös tulajdonban voltak. Az épületet ugyanakkor szállóként működtették. Az épületünkre – mint fent említettem – két terv is fennmaradt, az egyik 1936-ból, a másik 1937-ből. Az alaprajzokat összehasonlítva lényegében megegyezik a két terv, csupán két említésre méltó eltérés fedezhető fel rajtuk: az egyik, hogy az alsó szinten lévő társalgónál az első változat szerint az ketté lett volna osztva, és ruhatár is csatlakozott volna hozzá; a másik eltérés a tetőfelépítménynél mutatkozik, ahol az első terven ábrázolt megoldást a hatóság nem engedélyezte, így a második terv zártabb, és alacsonyabb kubusként kezeli az építményt. Csak az első tervhez maradtak fenn a homlokzatok tervei és egy keresztmetszet, a második, megépült tervhez csak az említett alaprajzok. Az első elképzelés szerint az épület bejáratának szélfogója kisebb kiülésű lett volna, és egy kettős oszlopok tartotta kőbalusztrádos erkély lett volna fölötte; a lépcsőház fémszerkezetű sávablaka pedig csak függőlegesen jelent volna meg, az elsőre magasabbnak tervezett felső szint több kisebb, szorosan egymás mellé helyezett hagyományos ablakot kapott volna. A főhomlokzat megjelenése viszont megegyezik a megépülttel változattal, így ezen nem történt változtatás, a tetőterasz említett, alacsonyabbra vett építményén kívül. A kivitelezési munkák 1938-ban készültek el, a kiadott használatbavételi engedély alapján.5 Röviddel az épület felépülte után konyhai toldalék építésére kértek engedélyt 1939 májusában, Wagner Sándor tervei lapján, amely 1940 májusra el is készült. Ez a toldalék az épület utcai homlokzatának északkeleti részéhez, az alagsor egykori mosogató helyiségéhez csatlakozik. A szerencsére az utcaszint alatt lévő, felülről lapos tetős, oldalról nézve bunkerszerű toldalék ma is megvan, némileg azért így is rontva az épület összképét.

2

Karthauzi út 6., Pipiske út 4. Az egykori Fery Oszkár u., a mai Kiss János altb. u. 56-80. sz. alatt 4 Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. Bp., 1995. és uő: Pest építészete a két világháború között. Bp., 2001. alapján. 5 A gépészeti munkák kivitelezése 1938. február 22.-én kapta meg a használatbavételi engedélyt. Az építési engedélyre kiadott használatbavételi engedély sajnos nem maradt fenn, de feltehetőleg közel egy időben intézhették a gépészetre vonatkozó engedéllyel. 3



A főhomlokzat középrésze előtti, a lejtő fölé is kinyúló, vasbeton alépítményes terasz röviddel a ház építése után pótlólag készült el, terveit szintén Bauer Emil készítette 1938-ban; a használatbavételi engedélyt 1940. február 5-én kelt. Ugyanezt a teraszt 1943-ban kibővítették, oly módon, hogy a vasbeton lemez alatt kerti bútor tárolót létesítettek. Ennek terveit Rákos Pál készítette. A későbbi átalakításokról a fennmaradt terv- és iratanyag csak egyetlen lakással kapcsolatban ad tájékoztatást: az alsó szinten, az egykori ebédlő- és konyharésznek a ház keleti széle felé eső részén ismeretlen időben kialakított, földszint 4. számú lakás két különböző időben történt korszerűsítéséről maradt fenn anyag. Az elsőre 1979-ben került sor, amikor is a lakásnak az egykori ebédlőbe eső részén, a ház véghomlokzatán lévő ablakot befalazták, és a főhomlokzat felé esőt megnagyobbították, illetve a ház sarka felé nyitottak újat. A lakáson belül a mellékhelyiségeket szervezték át (a konyhát és a fürdőt étkezős konyhává nyitották egybe, a kamrából fürdőszoba lett, az egykori előtérből pedig kamra. Az új előtér a közös folyosóból lett leválasztva). A második esetben csak egy 2001. májusi használatbavételi engedélyből tudjuk, hogy a lakás újra belső átalakításon ment át és bővítették is, de közelebbi részletet az irat nem árul el. Az épület későbbi belső átalakításairól nem található terv- vagy iratanyag, bár könnyen lehet, hogy a többi átalakítás építési engedély nélkül történt. Így nem tudjuk azt sem, pontosan mikor és miként alakították lakásokká az egykori közösségi és szolgálati helyiségeket az államosítás utáni időben. Leírás: Erősen lejtős területen, az utcával párhuzamosan, szabadon álló, vasbetonvázas szerkezetű, ötszintes + tetőteraszos, összetett tömegű, lapos tetős épület. (Az építés kori tervek szerint: alagsor, földszint, három emelet + tetőterasz, kisméretű tetőszinti építménnyel.) Mivel a lejtős terepen az épület harmadik szintje van egy magasságban az utcával, a bejáratot karcsú pilléreken álló vasbeton hídon át lehet megközelíteni. Az épület alaprajza oldalfolyosós elrendezésű, liftet is tartalmazó kétkarú lépcsőházzal, a délkeleti oldalon egyszobás, hálófülkés és fürdőszobás, loggiás lakosztályokkal, a sarkokon lévő lakosztályok ugyanakkor konyhával készültek. A lépcsőház tömbjében kaptak helyet az előtérből, kis szobából és WC-ből álló, kisméretű személyzeti lakrészek, valamint a liftakna két oldalán telefonfülke és étellift. (Utóbbi az alagsori hidegkonyhát kötötte össze a tetőemeleti tálalóval. Az alsó szinten – az alagsorban – kaptak helyet egykor a közösségi és kiszolgáló funkciók: az épület nyugati részében a személyzeti lakrészek, a mosókonyha és a kazánház; a keleti részben az ebédlő és a hozzá tartozó meleg- és hidegkonyha, kamra, mosogató, tálaló helyiségek; a középső részben pedig a nagyméretű társalgó volt egykor. Mindezek helyén most lakások vannak, az egykori



kazánházi részt kivéve. Az egykori társalgó előtt, az épület kerti előterében éttermi terasz is volt, melyet később bővítettek, alatta pedig kerti bútor tároló kapott helyett. A terasz alépítménye mára elhanyagolt képet mutat, rossz állapotú. A tetőszint teljes területén egykor napozóterasz volt, melyhez kisebb felépítmény is tartozik: a lépcsőház és liftgépház kiemelkedő tömbje, melyhez férfi- és női WC-csoport, valamint az egykori tálaló helyiség csatlakozik (utóbbiakból később önálló lakást alakítottak ki); a felépítményt vékony lemeztető fedi, keskeny eresszel. A tetőemeleti lakáshoz a lapos tető egy részét elkerítették terasz gyanánt. A tetőteraszt egykor fémkorlát szegélyezte a tető szélein, a terasz középtengelyében íves kandeláber világítás volt – az archív fényképek tanúsága szerint, ezeknek azonban ma már nincs nyoma. Az épület lemezpárkánnyal lezárt homlokzatai egyszerűek, vakoltak, a főhomlokzat kivételével újabban lettek felújítva A délkeletre, a kilátás irányába néző főhomlokzaton a sötétbarnára pácolt fa kiegészítők uralkodnak: famellvédes erkélyek és zsalugáteres ablakok, valamint a zárópárkány aljának kazettás faborítása. A lécmellvédű erkélyeknél a homlokzat síkja hátrébb ugrik (a fa mellvédeken szélesebb, alul hegyesre vágott lécek váltakoznak keskenyebb, alul köralakra formált lécekkel). A második szinten („földszint”) az erkély végigfut az egész homlokzaton; a felsőbb szinteken pedig két-két ablaktengellyel elválasztva a homlokzat szélső tengelyeiben és középén szélesebb, a köztes tengelyben keskenyebb erkélyek találhatók. A homlokzat szélein lévő erkélyek kissé ráfordulnak az oldalhomlokzatokra, így az itt lévő szélesebb erkélyekhez valójában csak egy tengely tartozik a főhomlokzaton. A homlokzat ritmusát némileg megbontja a homlokzat bal felső sarkában, a harmadik emeleti saroklakáshoz tartozó extra széles erkély, amely a két szélső ablaktengely előtt is végighúzódva összesen négy tengely szélességű, a többi erkélynek megfelelő léc mellvéddel. Habár ez az 1937-es engedélyezési terven nem szerepel, azonban az 1942-es homlokzati fotón már így látható. (Az engedélyezési terv szerint itt egy háromszobás. hálófülkés nagyobb lakás létesült, az alatta lévő három kis lakásnak megfelelő alapterületen.) A főhomlokzaton a nyílásokhoz zsalugáterek is tartoznak. A főhomlokzat földszintjén, a középső négy tengelyben (az egykori társalgónál) a homlokzati sík kissé hátrébb van, előtte szabadon állnak a vasbeton tartó pillérek. Az utca felőli, északnyugati homlokzat szintén tagolt, abból kiemelkedik a lépcsőház tömbje és a szélső lakások egytengelyes, konyhai traktusa. A lépcsőház tömbjének tagolása aszimmetrikus: jobb oldalt a teljes magasságon végighúzódó, fémosztásos sávablak tagolja, mely a tetőemeleti szinten vízszintesen befordulva szélesebb sávablakokat alkot; a bal oldalon a személyzeti szobák kétszárnyú ablakai nyílnak, a középtengelyben pedig a bejárat fölött franciaablak, a többi szinten pedig egyszerű kétszárnyú ablak. A lépcsőházi tömb



oldalhomlokzatain a személyzeti lakások két-két keskeny ablaka nyílik, illetve a másik oldalon a lépcsőháznak a bejárati homlokzattal megegyező másik fémvázas sávablaka húzódik végig. Az épület bejárata a homlokzathoz csatlakozó kisméretű, vékony lemeztetős, ereszének alján kazettás faburkolattal díszített szélfogó építményen nyílik, amely az említett, karcsú lábakon álló vasbeton hídon áll. A kiugró tömbök között, a hátrébb lévő homlokzatszakaszokon nyílnak a közlekedő folyosók négyszárnyú ablakai. Az alsó szinten a homlokzatnak ez a hátrébb húzása elmarad, az oldalsó kiugró tömbökkel egy síkban van, itt adva helyet a kazánháznak és az egykori közös konyha mosogató helyiségének. Az épület oldalhomlokzatainak közepén keskeny zárterkély-sáv húzódik, a konyhás lakások hálófülkéinek sávablakaival. A külső nyílászáróknak sajnos már megindult az ad hoc kicserélése, a legtöbb esetben műanyagra: ilyenre lett cserélve a keleti keskeny homlokzat második szintjén az eredetileg is konyhával készült nagyobb lakás összes ablaka, valamint a lépcső melletti szolgálati lakásból kialakított garzonlakások közül a harmadik és az ötödik szinten lévőké. A többi lakás ablakánál elsősorban az eredeti sötétbarna helyett különböző színre történő festés zavaró, valamint a főhomlokzati nyílások zsalugátereinek helyenkénti eltűnése vagy redőnyre cserélése. Belső: Az épület belső kiképzése visszafogottan volt díszítve. A közlekedő terek – a bejárati előtér, a közlekedő folyosók és a lépcsőházi pihenők – padlózata műkő lapokkal burkolt, feketével osztott mezőkben fekete-fehér sakktábla mintával, keskeny, fekete színű lábazattal. A közös terek falai fehérre festettek, de a lépcsőház falának alsó egy métere texturált vakolaton narancsszínű olajfesték. A lépcsőház korlátja feketére festett, párhuzamos fémszalagokból áll, melyek a pihenőknél ívesen fordulnak át az ellenkező irányú lépcsőkarra, a fordulókban a függőleges elemet lapos ívben hajlított keskenyebb fémszalag díszíti. (Az eredeti színeket nem ismerjük, de a padlóburkolat színhasználata alapján feltehetőleg a lépcsőkorlát fekete volt, a falak színét csak helyszíni kutatással lehetne megállapítani.) A lépcsőfokok világosszürke műköböl, a homloklapok pedig fekete műkőből készültek; az alsó szintre vezető lépcsősorokon még megvannak az egykori szőnyegleszorító rögzítői. A lakások egyszárnyú bejárati ajtói furnérozottak, középbarna színnel, a középtengelyben kis, álló téglalap alakú kitekintő ablakkal; keskeny fém levélbedobóval, az ajtólapok felső sarkában fém ajtószámmal. Az ajtók egy részét idővel átfestették, mindenki a maga színárnyalatára, de többnyire azért maradtak barna színűek. A kilincseket sajnos már a legtöbb helyen újabbakra cserélték.



Az egykori – láthatóan már régen nem üzemelő – lift ajtói a lépcsőkarok középtengelyében nyílnak, és a lakásajtókhoz hasonlóan szintén egyszárnyúak, furnérozottak, de a felső részen nagyobb méretű, négyzetes üvegezésűek. A lakások vizsgálata a jelen munkának nem volt része, de a kívülről megfigyelhető jelek alapján az eredeti lakrészeket nem nyitották egybe, azok ma egy-egy lakásként funkcionálnak (ma is szintenként hat lakásajtó nyílik, kivéve az említett 3. emeleti nagy lakást). Az emeleteken az egykori személyzeti lakrészeket ma önálló garzonlakásként használják. Az alagsori közösségi helyiségek – étterem és kiszolgáló helyiségei, társalgó – helyén kialakított lakások alaprajzi kialakítását nem volt módom megvizsgálni.

Összefoglaló értékelés: A Svábhegy és Széchenyi-hegy egykori társas szállói közül ez az épület volt az első, ami megépült, így mind építészeti kialakításában, mind megépítésének körülményeiben típusalkotója az egykori svábhegyi társas szállóknak. Ekkoriban alakult ki az a ma is használatos szállodatípus, amely a szobákhoz előszobát és fürdőszobát is csatolt. Az eddigi átalakítások az épület fő szerkezeteit és jellegét eddig szerencsére nem változtatták meg. Az egykori Svábhegyi Társas Szálló, később Majestic öröklakásos társasház elsősorban típusalkotó példaértéke miatt fontos, megőrzése közérdek, védelme feltétlenül indokolt.

Javaslat a helyi egyedi (kerületi) védelem kiterjedésére: Javasolt a védelemnek az egész ingatlanra történő kiterjesztése, az épület építészeti megjelenésének minél zavartalanabb érvényesülése miatt. Ezért nem kívánatos a telekre további építmény elhelyezése sem. Megőrzendő a főhomlokzat előtti terasz építménye is, bár műszaki állapota mára már leromlott. Javasolt, hogy az utca felé maradjon meg a drótfonatos kerítés, illetve annak majdani felújítása, cseréje után is legyen ehhez hasonló.

Értékes, feltétlenül megtartandó alkotórészek, tartozékok felsorolása: Megőrzendő az épület teljes, az eredeti terv szerinti külső és belső építészeti kialakítása. Ebbe beleértendő: - a karcsú pilléreken álló vasbeton bejárati híd a vas korlátjával együtt, - a halszálka mintás fa bejárati ajtó,



- a főhomlokzat fa erkélymellvédjei (a mellvédeken szélesebb, alul hegyesre vágott lécek váltakoznak keskenyebb, alul köralakra formált lécekkel); - a második szint erkélyeit elválasztó fémkeretes lécezett paravánok, - a nyílászárók (ablakok és erkélyajtók) zsalugáterei, - a lépcsőház teljes kiképzése (műkő lépcsők, fémlemezből hajlított korlátok), - a közlekedők, közös terek padlóburkolatai, - a lakások (továbbá a lift és az egykori telefonfülkék) fa bejárati ajtói, - az épület összes külső nyílászárója (fa ablakok, erkélyajtók és a lépcsőház fémszerkezetű ablakai), - a még meglévő eredeti kilincsek, vasalatok. - Megőrzendő továbbá az épület lapostetős kiképzése. Távlatban visszaállítandó a tetőterasz egysége, a tetőemeleti lakás előtti rész önálló elkerítése helyett a tetőzet szélénél egykor volt fém korlátok helyreállításával (egyúttal lehetőséget adva a ház többi lakójának is a tetőterasz használatára). - Javasolt továbbá a lakásokban még meglévő eredeti belső nyílászárók megtartása is.

Az érték megjelenését zavaró (utólagos) alkotórészek, tartozékok: - az erkélyekre, ablakokra és a tetőre telepített egyedi parabolaantennák; - az esetlegesen és önkényesen, ad hoc módon műanyagra kicserélt ablakok (a keleti keskeny homlokzat második szintjén a nagyobb lakás összes ablaka, és a lépcső melletti szolgálati lakásból kialakított garzonlakások közül a harmadik és az ötödik szinten lévőké); - a külső nyílászárók és a közös terekbe nyíló ajtók egymástól eltérő színűre festése (pl. különböző barna színek, vörös, zöld, fehér); - a főhomlokzati nyílások zsalugátereinek helyenkénti eltűnése vagy redőnyre cserélése; - a főhomlokzat egyes részeinek – erkélyek beugrói, ablakok környéke – barkácsolt felújításként önkényesen átfestett homlokzatszakaszai; - a főhomlokzat egyes erkélyeinek átalakítása: a második szint bal oldalán lévő eltérőre cserélt erkélymellvéd, a homlokzat jobb szélén barkácsolt módon beépített erkélyek a második és harmadik szinten, néhány közbülső erkély oldalának védésére barkácsolt szélfogók-napvédők; - a tetőemeleti lakásnak az utca felé megjelenő, a fémszerkezetű sávablakba beleerőszakolt redőnyös kétszárnyú ablaka; - a tetőemeleti lakás előtti tetőrésznek önkényes elkerítése; - a főhomlokzat alsó szintjén, az egykori közösségi és kiszolgáló helyiségek helyén utólag létesített lakások eltérő külső nyílászárói: átalakított méretű és



később nyitott ablak, ablak feléből utólag barkácsolt ajtó a kertbe, eltérő ablakrácsok; - a homlokzatokon sok helyen megjelenő parapet-konvektor rácsok, bojler égéstermék elvezetők, ventilátor rácsok, különböző kialakítású ablakrácsok; - a bejárati vasbeton híd aljának bedeszkázása; - az alsó szint 1940-ben készült, később át is alakított konyhai toldaléka; - a belsőkben zavaróak az amúgy frissen kifestett lépcsőházban a falon kívüli közművezetékek, a lakások bejáratai mellett a falakra kihelyezett mérőórák illetve azok egyedileg barkácsolt dobozai; - az alsó szint közlekedőiben részlegesen szürkére cserélt, egykori fekete-fehér sakktábla mintás műkő burkolat;

Helyreállítási javaslat: Bármely felújítási munka során mindenképpen az 1938-as terveket javasolt figyelembe venni. Ahol a tervek nem adnak pontos eligazítást – leginkább a belsőépítészet terén – javasolt korhű elemekkel pótolni, kiegészíteni azt, ügyelve a stílusegységre. A külső homlokzatokat és a belső közös tereket csak egységes terv alapján szabad felújítani, vonatkoztatva ezt mind a formamind az anyaghasználatra, valamint a színekre is (elsősorban a nyílászárók egységes színezésére gondolva). Az épület a jelenlegi, társasházi funkcióra csak korlátozottan alkalmas a lakásterületek kis mérete miatt, amelyekbe csak kényszeredetten lehet konyhát elhelyezni, legfeljebb az előszobákba vagy a lakószobákba. A kisméretű lakásokban kevés a tároló hely, illetve nem létesült eredetileg a lakásokhoz pince-tároló sem, így mindez az erkélyeknek lomtárként való használatát segítette elő. Az épület szempontjából a legjobb megoldás lehetne az ismételten eredeti funkció szerinti, szállás céljára történő hasznosítás, mely során a közös tereket nagy részét is eredeti rendeltetésüknek lehetne visszaadni. Másik megoldásként a kis méretű szálló lakosztályokat kettesével-hármasával egybenyitva kényelmes, nagyobb lakásokat lehetne kialakítani, ahol elférnének a mai életvitelhez szükséges helyiségek is (konyha, étkező, kamra, nagyobb fürdőszoba, külön WC, gardrób vagy akár háztartási helyiség is). Ezeket a lakásokat a ház teljes felújítása után magas áron lehetne értékesíteni, így rentábilissá volna tehető az átfogó felújítás. A kis méretű, eredetileg nem lakáscélra létesült, így alacsonynak mondható komfortfokozatú lakások ilyen formában történt privatizációja nem mondható előrelátó lépésnek, amely ezzel lehetetlen állapotokat tett tartóssá az épületben. Az épület homlokzati felújítása a főhomlokzat kivételével mintegy tíz évvel ezelőtt elkészült, a közlekedő terek kifestésével együtt, ezek most is jó



állapotúnak mondhatók. A főhomlokzat viszont mára elrettentő képet mutat: ad hoc, különböző színűre átfestett homlokzatszakaszok vegyülnek a málló vakolattal; átfestett/kicserélt nyílásszók, zsalugáterek, erkélymellvédek váltakoznak; egyedi parabolaantennák sokasága verseng a különböző típusú parapet-konvektor- és ablakrácsokkal, bojler- és szellőző-csövekkel. Az összkép leginkább egy olasz neorealista film díszletéhez hasonlít. Ennek a homlokzatnak a sürgető rekonstrukciója nagyobb odafigyelést és gondosságot igényel: a vakolatjavítás és festési munkák mellett a fent felsorolt gondok megoldása részben egy átfogó gépészeti felújítást igényel, különben csak részmegoldás születhet. Az épület átfogó műszaki felújítása sohasem történt meg, legalább fél évszázada időszerű volna, melyre mindkét javasolt változtatás módot is adhatna. Jelenleg az épületben lévő mintegy harminc lakás tulajdonosa eseti jelleggel újítgatja fel otthonát nemcsak belül, de a lakás külső falait, külső nyílászáróit is. Ezeknek újbóli egységesítését igazából csak ez az átfogó felújítás oldhatná meg, puszta előírásokkal nemigen lehet eredményeket elérni. Egy teljes gépészeti felújítás során a falon kívüli vezetékeket éppúgy el kell tüntetni, mint a lakások bejáratai melletti mérőórákat (és azok barkácsolt szekrényeit). A központi kazán újbóli üzembe helyezésével eltüntethetők volnának az egyedi fűtések miatti parapet-konvektor rácsok, a bojlereknek a homlokzaton kibujtatott égéstermék elvezetői. Figyelni kellene arra is, hogy az egyedi parabolaantennák helyett központi kábeltévé szolgáltatás legyen a házban. Ez utóbbihoz még nagyfelújítás sem szükséges, csak odafigyelés és szervezés. Források, bibliográfia: Budapest Főváros Levéltára, XV.17.d.329., 9227/1 hrsz. jelzet alatti terv- és iratanyag (1- 55. folio). Magyar Építőművészet 1942. 3., p. 70-71. Vállalkozók Lapja 1936. XI. 26. Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. Budapest, 1995., p. 229. ----Budapest, 2011. november 21.



KATASZTERI TÉRKÉP, 1937

KATASZTERI TÉRKÉP, 1980-AS ÉVEK

AZ ÉPÍTÉSI ENGEDÉLY HELYSZÍNRAJZA, 1936. MÁJUS



ALAGSOR ALAPRAJZA, ELSŐ TERVVÁLTOZAT, 1936

ALAGSOR ALAPRAJZA, MÁSODIK TERVVÁLTOZAT, 1937

FÖLDSZINT ALAPRAJZA, MÁSODIK TERVVÁLTOZAT, 1937



I. EMELET ALAPRAJZA, MÁSODIK TERVVÁLTOZAT, 1937

II. EMELET ALAPRAJZA, MÁSODIK TERVVÁLTOZAT, 1937

III. EMELET ALAPRAJZA, MÁSODIK TERVVÁLTOZAT, 1937



TETŐTERASZ TERVE, ELSŐ TERVVÁLTOZAT, 1936

TETŐTERASZ TERVE, MÁSODIK TERVVÁLTOZAT, 1937

KERESZTMETSZET, ELSŐ TERVVÁLTOZAT, 1936



FŐHOMLOKZAT TERVE AZ ELSŐ TERVVÁLTOZATHOZ, 1936

AZ UTCAI HOMLOKZAT TERVE AZ ELSŐ TERVVÁLTOZATHOZ, 1936

A TERASZ BŐVÍTÉS VASBETON SZERKEZETÉNEK TERVE, 1938



A KONYHAI TOLDALÉK TERVE, 1939

A TERASZ NYITOTT ALJÁNAK BEÉPÍTÉSI TERVE, 1943

A FSZT.4-ESLAKÁS ÁTALAKÍTÁSA, 1979



ARCHÍV FOTÓ A FŐHOMLOKZATRÓL, 1942

LÉGI FELVÉTEL, 2010

FŐHOMLOKZAT, 2011


A ZÁRÓPÁRKÁNY ALJA, 2011


ERKÉLYMELLVÉD A FŐHOMLOKZUATON, 2011

ERKÉLY ÉS FÖLDSZINTI ABLAKOK ÁTALAKÍTVA, 2011

ÁTALAKÍTOTT ERKÉLY ÉS MŰANYAG ABLAK AZ ÉSZAKKELETI HOMLOKZATON

ANTENNÁK, PARAPET KIVEZETÉSEK A FŐHOMLOKZATON



A FŐHOMLOKZAT ELŐTTI TERASZ, 2011

A FŐHOMLOKZAT ELŐTTI TERASZ BŐVÍTMÉNYÉNEK HOMLOKFALA, 2011

AZ UTCAI HOMLOKZAT KELETI SZAKASZA, 2011



AZ ÉPÜLET BEJÁRATA, 2011

A LÉPCSŐHÁZ TÖMBJE ÉS A BEJÁRAT VASBETON HÍDJA, A SZÉLFOGÓ ÉPÍTMÉNNYEL, 2011



AZ ALAGSOR EGYKORI KONYHA BŐVÍTMÉNYE, 2011

KICSERÉLT ABLAKOK A LÉPCSŐHÁZ TÖMBJÉN, 2011

AZ ÉK-I OLDALHOMLOKZAT, A MŰANYAGRA CSERÉLT ABLAKOKKAL, 2011



A BEJÁRATI ELŐTÉR, 2011

A LÉPCSŐHÁZ , ÉS A VASSZERKEZETŰ SÁVABLAKAI, 2011



A LÉPCSŐHÁZ II. EMELETI ELŐTERE A LIFTAJTÓVAL, 2011

A II. EMELET A FOLYOSÓVAL ÉS A LÉPCSŐHÁZZAL, 2011


A TETŐSZINTRE VEZETŐ LÉPCSŐKAR, 2011

A TETŐEMELETI ELŐTÉR, 2011


A LÉPCSŐHÁZ FÉM KORLÁTJA, 2011

EREDETI LAKÁSAJTÓ A II. EMELETEN, 2011



A LÉPCSŐHÁZ ALAGSORI ELŐTERE A LIFT- ÉS TELEFONFÜLKE AJTÓKKAL, 2011

AZ ALAGSORI FOLYOSÓ AZ EGYKORI SZEMÉLYZETI LAKRÉSZEK FELÉ, 2011

AZ ALSÓ SZINTRE VEZETŐ LÉPCSŐSOR RÉSZLETE, 2011

Értékvizsgálati dokumentáció helyi egyedi védetté nyilvánításhoz

Recommend Documents