y l m l y{ | t
hê
5Iêê5êê>>
ê>ê êHê
ê5êH> rês±¡ê}¾uê±¢êk>ê5±£±¤ê iê{5±¥±¦êz5êr5±§ê}Rêj¨ lHHês5ê{5±êi5ên5ênIIêr±êi±¡êk
êl±ê v¾ê>ê>>Qêj±êvêy
5Iê>êm5êtê{>±¢êv5êvê y
5Iêp>±êi±£êzêl±ê5êv5êr±êw5ê r±êy
5Iê{>êt±¤êiêpêrI5±¥êzêl±ê5ê v5êr±êv>êr±êm55걦êj5êtê5ê têi>êzI5±êrIêy
5Iêv5±§êw>ê{5±êrê rH±êyIê>êpIêr¨ hêy
5Iêzêr>êr>>ê>êv5êi5êêêê>>ê Lêê55ê>êêIê¾>êlêê
5Iê55ê>ê ê 5ê >>
±ê ê ¾>ê >ê ê
>ê 55ê ê hê
5Iê 5êê55êêê>êê5ê±ê>ê>5êêêBêhê
>ê55êLêLê>êêêêê>ê
>>±ê>ê>ê5ê Qê 5±ê ê >>ê H
ê ê 5ê hê I
ê 5ê >
ê ê 5>Bê >>
ê ê ê ê 5ê 5ê hê ê 5ê ê y
5Iê zê r>ê ê £ê Iê
5IêêLêH>>êê
>>êêH>>
êtêê>LêL±ê ê ê ±ê ê ê ê >HHê >>ê 55ê ê ê ê B5ê ê B5ê>5
I r®ê¾>±êHê5±êê>ê55 lêêêê
êêêêêêê±êê êêê {êjêêlêê{êêêwêiêêêê
êêÂwytÃê êêêêê
êêêêêêêêêê{êiê êêêêê±êêêêêêêêêêêwytêê ê ê ê ê ê ±ê
ê ê wytê ê ê ê ê hê ê ê ê êêêêêê±êêêêêêêêêê ê ê {ê
ê ê ê ê ê ê ê ê ê ê ê ê iê ê ê êêwêiêêwytêêêêêêêêêêwytêêê
ê êêpêêêêê±êêêêêêêêêê
ê êêêê
ê rê®êêêê±ê
êêê±êê
êêwê i y
5Iꢪ¡ª²ê¢ªÂ¤Ã®ê¢¥ªÀ¢¥§ s>êB®êkyêr|ssthuuêshqvz±êls{l±êi5ên5ênIIêr±ê ¡ª©§êi±êlêRê£êl¾®êÍ
250
y
5Iꢪ¡ª²ê¢ªÂ¤Ã®ê¢¥ªÀ¢¥§
A
medikusképzésbe a rehabilitáció oktatása a különböz& hazai egyetemek általános orvosi karain különböz& id&ben és különböz& formákban került bevezetésre. A Semmelweis Egyetemen 1976-tól kezd&d&en az ortopédia tantárgy keretében önálló rehabilitációs gyakorlatot tartanak az OORI-ban. Az ortopédiai tankönyvben külön fejezetet kapott a rehabilitáció.1 A fejl&dés is különböz& ütemben valósult meg.8 Általában jelent&s fejlesztési lehet&séget biztosított a képzésnek, amikor egy-egy egyetem rehabilitációs tanszéket vagy tanszéki csoportot hozott létre. A képzés feltételei és tartalma azonban a négy egyetemen ma is változatos. Ez a helyzet valamelyest az Európai Unió tagországaira is jellemz&. A képzés eredményességével kapcsolatban csak fejlett országokból származó beszámolók találhatók a szakirodalomban. Hosszú távú eredményeket nem vizsgáltak. A készség szint* eredmények kétségesek.6 Magyarországon a rehabilitációs szakképesítés bevezetésére viszonylag kés&n, el&ször ráépített szakképesítésként, 1978-ban került sor, a 9/1978. (XI. 29.) sz. EüM rendelet kiadásakor. A szakképzés elnevezése, eltér&en a szakmai kollégiumi és az országos intézeti javaslattól, „mozgásszervi rehabilitáció” lett. Ennek valószín* oka részben az lehet, hogy a külföldön már akkor is gyakori fizikális és rehabilitációs medicina szakképesítés magyarra nehézkesen fordítható, illetve még inkább, hogy a fizioterápia abban az id&ben már régóta a reumatológiai szakképesítés részét képezte. Ez utóbbin a minisztérium akkor nem kívánt változtatni. Három évtized leforgása alatt a szakképesítések elnevezése, tartalma és követelményrendszere a rehabilitáció területén öt alkalommal változott, esetenként jelent&sen. A változások többször is a szakmai érvelés figyelembevétele nélkül történtek. Egyidej*leg többféle szakképesítés megszerezése között lehetett és lehet jelenleg is választani. A képz&helyeken a változások id&nként értelmezési problémákat, zavarokat okozhattak. A szakvizsgákra való felkészülés id&szakosan er<etett menetben történt, gyakran küls& kényszerít& tényez&k, így pl. a rehabilitációs ágyszámok politikai döntésen alapuló jelent&s megnövelésének a hatására. Mindez rontotta a szakterület presztízsét. A Rehabilitációs Szakmai Kollégium oktatási bizottságának tagja valamennyi grémiumelnök, akik egyúttal a különböz& szakvizsgáztató bizottságokban is részt vesznek. Kedvez&tlen vizsgáztatói tapasztalatokat gy*jtöttek, els&sorban az utóbbi években a mozgásszervi terület ráépített szakvizsgáin. Emelkedett az eredménytelen vizsgák száma. Különösen felt*n& volt, hogy a gyakorlati felkészültség, pl. a rehabilitá-
cióban szükséges funkcionális felmérés készségeinek jelent&s hiánya volt tapasztalható több esetben. Szakvizsgázói visszajelzések és személyes tapasztalatok alapján felmerült a gyakorlati felkészülés/felkészítés komolytalansága. A fizikális medicina és rehabilitációs orvoslás alap-szakképesítést a 45/2003. (VIII.6.) sz. ESzCsM rendelet tette lehet&vé. Aggasztó jelenség, hogy az utóbbi id&ben valamennyi egyetemen csökkent a szakterületre belép& rezidensek száma. 2010-t&l kezd&d&en nincsenek központilag meghirdetett keretszámok, a kórházak hirdethetnek meg képz&helyeket a területileg illetékes egyetemeken. Az eladósodott kórházak nem tudnak bizonytalan kés&bbi állást finanszírozni. Minden kórház csak szakorvost szeretne felvenni. Bár még nincs vége a 2010-es évnek, már megállapíthatjuk, hogy a szakterületre belép& rezidensek száma valamennyi korábbi év adatai alatt marad. A fenti megfigyelések együttesen indítékul szolgáltak a jelenlegi helyzet felmérésére. Egy további figyelembe veend& szempont, hogy az Európai Unió tagországaként a szakorvosok és a rehabilitációra szoruló személyek mobilitási lehet&sége bennünket is érint. Az ország és a szakterület presztízse egyaránt igényli a helyzet javítását. Annál is inkább, mivel az Európai Unió Szakorvosi Szövetsége (UEMS), illetve annak Fizikális és Rehabilitációs Medicina (PRM) Szekciója is törekszik a szakképesítések, s&t azon túl a szakmai munka és annak min&ségének az egységesítésére is. Ezért adta ki Fehér Könyvét, illetve alakított ki szakmai program akkreditációs rendszert.3,4 Az egységes szakmai színvonal biztosítását támogatja az európai uniós szakképesítés megszerzésének lehet&sége is.12 A magyarországi képzési rendszer alakulásáról és jelen helyzetér&l további részletek találhatók a nemrég megjelent „Rehabilitációs orvoslás” tankönyvben.13
Módszer A szerzett benyomások, tapasztalatok igazolása – vagy elvetése – céljából áttekintettük a graduális orvosképzésben a rehabilitáció oktatásának jelenlegi helyzetét a hazai egyetemeken. Felmértük továbbá a ráépített „mozgásszervi rehabilitáció”, illetve „orvosi rehabilitáció (mozgásszervi)” terület szakvizsgára évenként bejelentkez&k számát, illetve a szakvizsgák eredményeit. Utóbbiak közül a számszer* értékelést mell&z& évek adataiból is a részvizsga-eredmények alapján a korábbi 5-1 fokozatra átszámítottuk a vizsgaeredményeket. Második lépésként, a grémiumelnökök a négy egyetem dékáni hivatala segítségével összegy*jtötték az egyetemükön a szakterületre jelentkez&, a rendszerbevételi eljáráson megjelen&, a felvételt nyer&, illetve a helyüket elfoglaló végz&s orvostanhallgatók adatait, illetve a képzési id& során bekövetkez& szakváltoztatásokat. Végül
rês®êhê
5Iêê5êê>>
ê
251
áttekintettük a Rehabilitációs Szakmai Kollégium Oktatási és Képzési Bizottsága anyagait.
Eredmények Az orvosképzésben a rehabilitáció oktatása valamilyen formában mindegyik általános orvosi karon megjelenik. Ezek tartalmukban, szerkezetükben jelent&sen különböznek egymástól. Különböz& a hallgatói részvételi arány is (1. táblázat). A honoris causa kiadott szakképesítés után 1980ban volt az els& szakvizsga. A szakvizsgabizottság els& elnöke Dr. Borsai János volt, az OORI f&igazgatója. Ebben az id&szakban a képzés jelent&s része (elméleti és gyakorlati is) az OORI-ban történt. A kés&bb megalakult, akkor még egységes rehabilitációs szakmai grémiumelnöki teend&ivel is az OORI f&igazgatóját (a jelen közlemény els& szerz&jét) bízták meg.
A mozgásszervi rehabilitáció (jelenleg „orvosi rehabilitáció mozgásszervi területen” elnevezéssel) szakképesítés magyarországi történetében az OORI-ban a gyakorlati és elméleti vizsgákon a 2010. év közepéig összesen 304 sikeres szakvizsga született. A részleteket évenkénti bontásban, valamint az adott év összes vizsgájának átlagos eredményét az 1. ábra mutatja be. A 66/1999. (XII. 3.) EüM rendelet bevezette az „orvosi rehabilitáció klinikai szakterület megjelölésével” szakvizsgát mint egyetlen lehetséges ráépített szakképesítést. Az orvosi rehabilitáció kardiológia, tüd&gyógyászat, valamint csecsem&- és gyermekgyógyászat területein szereztek számosan szakképesítést az elmúlt 4 év során (2. ábra). A felsorolt szakvizsgák zömében a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában (DEOEC) zajlottak. Fizikális és rehabilitációs medicina (PRM) szakképesítésre központilag biztosított keretszámok, a
¡ê5
5êhê
5Iê5êê5ê>>
êê>êê vê
5I rHLê5
rHLê 5Iê5
z
ê 5Iê5
k
252
klvlj
wv{l
zl
z{l
¥êL5ê±êÃ®ê ¥êL5êÂ±ê ¤êL5ê>ê¤êIê §êL5ê±ê IêÂp}ê>ñê êIêÂp}ê ÃêI±ê îê>>êÂ
>±ê >±êI±ê >ñêI5±ê 5±êIê pppê>ñêIê Iê>ê5ê I±ê>ê>ê >êIêÂp}ê>ñê >êIêÂp}ê Â}ê>à IêÂ}ê>à 5êÂ}ê>à >ñêI±ê I5±êmvnê À >êIêÂ}ê>à ¤êIêL5êÐê¤êIê ®ê
5Iê Â}pê>ÃêÂà §êL5êÐê§êê l>ê>ê®ê}ê }ê>êê¢êIê l>®ê¡¦êI5êÂê >ꢨêIêÂê¢êIÃêÀê Àê>ê>>®ê£ªÀ¤ªê Iêêê}ê Ãê5êp}¾}ê ¢ªª¦¾
ê¨êL±êIêê Lꢪª¦êIÃêêê > >êÀê>ê>>®ê 55
¢ªª¨¾Iêê êLêÂê>ê ¢ªÀ¦ªêLêêI >êêêà ¤ªÀ¨ªêLêQHêI ¡ªÀ¢ªêLê>>>ê ¢ª¡¡¾LêêQHê}ê>¾ê r>®ê¢ªª¦ ê À À À z5êꡦêI5ê ¢ª¡ª½¡¡¾ê>Lê ±êÃ®ê µm>5ê>Lê 5ê
5´ À yê ¢ªª©êIê5ê yê¤ê>5
®ê Iê>ê 5HHêIê z5ê>ê I5ê>> ±êê>5ê L>ê½êmuvê ꢪª©êIêê >>ê5>>ê 55ê½êz5ê Q>5Iêê HBIê5ê ½ê L>¾>>ê ê55
y
5Iꢪ¡ª²ê¢ªÂ¤Ã®ê¢¥ªÀ¢¥§
Vizsgázók száma
5
20
4
Átlagos eredmény
25
15 3 10 2
5
1
1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010
0 Évek Vizsgázó fő Vizsgaátlag
Lineáris (vizsgázó fő) Lineáris (vizsgaátlag)
bejelentkez& rezidensek száma, a rendszerbevételi eljáráson megjelen& orvosok, a felvettek, valamint a helyüket elfoglalók száma látható a 2. táblázatban. Utóbbiak a végs&ként kialakult számok. Számos, az eljárás során jobban teljesít& orvos végül más szakterületet választott, helyükre ilyenkor a rangsorban következ&k kerültek behívásra. Az összes fér&helyet – leszámítva az igen kevés keretet biztosító kezdeti éveket – még így sem sikerült betölteni. A törzsképzési id& alatt más szakterületre ment át további 12 f&. Ezzel szemben más szakterületr&l mindössze öten kérték át magukat a fizikális medicina és rehabilitációs orvoslás szakra. Az eredményeket egyetemekre lebontva is bemutatjuk (3. ábra). A különböz& egyetemeken a konkrét számok különböz&sége ellenére hasonló trendek figyelhet&k meg. Végül érdemes megemlíteni azt a tényt is, hogy szakterületünk nem kell& mélység* ismerete vagy ala-
Szakvizsgázók száma
¡ê5
êhê5ê
5Iê5>Bê>B>ê5Iê5ê>>êÂ
êêêñêê ê5ê5ê>êÂ
êêêÃê>êêê¡©¨©¾
êêêê5 16 14 12 10 8 6 4 2 0 Orvosi rehab. kardiológia
2007
2009
2008
2010*
Orvosi rehab. pulmonológia
Orvosi rehab. gyermekgyógyászat
* 2010. novemberre bejelentkezettekkel együtt
¢ê5
êz5Iê5±ê¢ªª§¾¢ª¡ª±êklêvlj±êv¾ ê
5I
csony szakmai presztízse miatt el&fordult, hogy a szakvizsgáztató bizottságba rehabilitációs szakorvos egyáltalán nem került be, vagy máskor csak reklamáció eredményeként sikerült elérni, hogy a három
¢ê5
5êhê5êê>ê
5Iê5ê>B>ê>ê5êHBêê>>ê
5
ꢪª¤ê>ꢪª©êHH
¢ªª¤ ¢ªª¥ ¢ªª¦ ¢ªª§ ¢ªª¨ ¢ªª©
l>ê >Lê5 ê¨ ê¥ ê¤ ¢¥ ¢¤ ¢¤ ©ª
qLê5 y
>ê55ê ê5 ê ¡¤ ê ¡ª ê ¡¤ ê ¨¤ ¡¡© ¤¤ ¢¨¥
êê¨ êê§ êê§ ê ¥ª ê §¤ ê £ª ¡§¢
rês®êhê
5Iêê5êê>>
ê
mê5
oQêIê 5
ê§ ê¥ ê¤ ¢£ ¢¥ ¡¢ §¦
ê§ ê¥ ê¥ ¢¢ ¢£ ¡¢ §¤
253
Szegedi Tudományegyetem Orvosok száma
Orvosok száma
Debreceni Egyetem 30 25 20 15
25 20 15
10
10
5
5
0
0 2004
2005
2006
2007
2008
2009 Évek
2004
Pécsi Tudományegyetem
14 12 10 8 6 4 2 0
Orvosok száma
Orvosok száma
30
2004
2005
2006
2007
2008
2009 Évek
Engedélyezett férőhelyek száma Jelentkezők száma Felvételin megjelentek száma
2005
2006
2007
2008
2009 Évek
2008
2009 Évek
Semmelweis Egyetem
70 60 50 40 30 20 10 0 2004
2005
2006
2007
Felvettek száma Helyüket elfoglalók száma
£ê 5
ê hê 5ê >ê
5Iê ê Qê
>Lê ê 55ê 5ê ¢ªª¤ê >ê ¢ªª©ê HHê >>ê
5
vizsgáztató közé legalább egy rehabilitációs szakképesítéssel (is) rendelkez& vizsgáztató is bekerüljön.
Megbeszélés A képzés eredményességér&l az egyetemek ritkán gy*jtenek adatokat, a fejlesztések és a gyakorlat véleményezése igen gyakran feltételezéseken alapul.2 Az egyetemi képzés fellendítését célzó munkacsoport ennél is provokatívabb kérdéseket tett fel, pl. van-e bizonyítékunk arra, hogy az egyetemi képzés támogatja a betegek gyógyulását? Másik kérdés: egyáltalán, m*ködik?5 A gy*jtött adatok rendszerint rövid távú eredményeket mutatnak. Ezen a helyzeten javítani szükséges. A medikusképzés gyakorlatának, a szakvizsgaeredményeknek és azok változási tendenciájának a vizsgálata, áttekintése ezt célozta. Mivel az egyetemek autonóm szervezetek, képzési rendszerüket saját maguknak határozzák meg. Ezért különösen fontos, hogy a rehabilitáció szakterületének is egyetemen belüli saját szervezeti egysége, lehet&ség szerint tanszéke legyen. Magyarországon ez els& és mindeddig egyedüliként a Debreceni Egyetem Álta254
lános Orvosi Karán valósult meg. Eredményei mind a graduális, mind a szakképzésben hamar megmutatkoztak. Hosszú vajúdás után a Semmelweis Egyetemen is megalakult önálló Rehabilitációs Tanszéki Csoport, így remény van rá, hogy az egyetemen belülr&l is tudja majd a rehabilitáció érdekeit képviselni. Meggy&z&désünk, hogy az orvostanhallgatók érdekl&dése a szakterületünk felé jelent&sen növekedne, ha a rehabilitáció a kötelez& tantárgyak közé bekerülne. Indokolhatná az a tény is, hogy a hazai kórházi ágyszám közel egynegyede rehabilitációs ágy. Kötelez& tárgyként akkor ajánlhatjuk az orvosegyetemeken az oktatást, ha annak magyar és angol (vagy más idegen) nyelven mind az elméleti, mind a gyakorlati oktatásához és a vizsgáztatáshoz a feltételek már adva vannak. Az egyetemi graduális rehabilitációs képzésre kidolgozott európai uniós ajánlást az 1. függelék tartalmazza. Az egyetemi képzés nemcsak hazánkban, a fejlett világban másutt is válságban van. Az oktatók részér&l a hármas követelmény, a gyógyítás, tanítás és a kutatás teljesítése igen jelent&s er&feszítést követel. Ilyen körülmények között pedig a képzés leegyszer*södhet y
5Iꢪ¡ª²ê¢ªÂ¤Ã®ê¢¥ªÀ¢¥§
az ismeretek átadására. Az ezekkel legalább egyenl& fontosságú képességek, készségek, illetve attit*dök kialakítása több egyéni foglalkozást, személyes fejlesztést feltételez. A rehabilitációs medicinában pedig ez utóbbiak jelent&sége talán még nagyobb, mint más diszciplínákban, hiszen az orvosoknak a fogyatékos emberekkel kapcsolatos attit*djei jelent&sen befolyásolni fogják elfogadottságát és rehabilitációs tevékenységének eredményességét is. Err&l a nehéz képzési helyzetr&l mint az „akadémiai medicina válságáról” az elmúlt években több vezet& folyóiratban jelentek meg közlemények, illetve egy kötet is kiadásra került. A fentiek mellett lényeges oki szerepet tulajdonítanak a képzés és kutatás ipari (els&sorban gyógyszeripari) befolyásoltságának és más tényez&knek is.9,11 A medicina nagyfokú technicizálódása, az ilyen módon fejl&d& szakterületek presztízse és médiatámogatottsága szintén nem kedvez a rehabilitációs medicina mint szakterület választásának.7 A DEOEC 2006. július 1-jén létrehozta Magyarországon az els& és mind ez idáig egyetlen önálló orvosi rehabilitációs tanszéket az Általános Orvoskaron Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Tanszék (ORFMT) néven. A tanszék els& vezet&je a jelen közlemény 2. szerz&je. A tanszékhez klinikai osztály is tartozik, összesen 74 rehabilitációs ággyal. Mindez módot ad arra is, hogy az orvostanhallgatók a rehabilitáció tárgyköréb&l válasszanak diplomamunka-témát, önkéntesként vagy részmunkaid&ben dolgozzanak
az osztályon, de segít abban is, hogy közülük egyre többen válasszák a rehabilitációs medicina témát a kötelez&en válaszható tárgyak közül. A tanszék léte a szakorvosképzésben is számos el&nyt jelent, hiszen az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézethez, amelynek bázisán a Semmelweis Egyetem keretén belül tanszéki csoport m*ködik, és amely a rehabilitációs szakképzést mozgásszervi területen évtizedek óta vezérli, a DEOEC ORFM Tanszék két év leforgása alatt „felzárkózott” a képzésre jelentkez&k számát illet&en, és a szakképzéshez szükséges tanfolyamok teljes spektrumát biztosítja a felkészüléshez. Európa országaihoz képest Magyarországon a százezer f&re jutó rehabilitációs szakorvosok száma alacsony, 1,4 – szemben a 2,4-es európai átlaggal. Az egyes országok közötti különbségek meghaladják az egy nagyságrendet, lakosságarányosan a legkevesebb szakorvos Írországban dolgozik.10 Más a helyzet a tízezer f&re jutó rehabilitációs ágyak számában. Ebben a „jók” közé tartozunk. Ez utóbbi tény azután különösen alátámasztja az alacsony szakorvosi létszám negatív jelent&ségét. A Rehabilitációs Szakmai Kollégium aggodalommal szemléli a feltárt jelenségeket, veszélyeztetve látja a szakterület szakorvosi utánpótlását. Ezért javaslatot dolgozott ki és nyújtott be a rezidensképzés módosítására. A javaslat lényege a belgyógyászat, a neurológia és a traumatológia törzsképzési id&szakok öt-öt hónapossá tétele, ezek terhére 3 hónap rehabilitáció beiktatása lehet&leg a
¡êQ>ên5ê>>êêê|ltzêwytêiê55ê5¡¢ hê>>êê¡¥êIÃê5
ê® ìêhê5ê>ê
5IêêÂwytÃêêQ®êBI±êI±ê>T>ê>êI ìêwytê>êêmuvêI±ê
>êê>ê>>>±ê>L>±ê5ê>>êÂêzm¾£¦Ãê
ìê>>êê
5I
ê¡êÀêê>ê5ê>>±êI±ê5ê
ìê>>êê
5I
ê¢êÀêI±êêR5ê>êê55ê>>êÂ>±ê55Bê
à ìês
ê
5êê
5I
ê¡®êp5I±ê>>±êê>êÂ
>êê5êI>ñê wytê ìês
ê
5êê
5I
ꢮê55êI±ê55ê±ê5Iê5±êmlzê
ìês
ê
5êê
5I
꣮ê>±ê>ê>êBLêI ìêwytê>ê>ê5¾ê
ê¡®êLê>êÂ
>êê>>Q>±ê>Q>à ìêwytê>ê>ê5¾ê
ꢮêIê>êÂ
>êê>Q>à ìêwytê>ê>ê5¾ê
꣮ê±ê5I ìêwytêê5
ê¡®ê ìêwytêê5
ꢮêLê5>Q> ìêwytêê5
꣮ê¾ê>Q> ìêwytêIêê
>
êÂw¾ê
>±êtzê
Ãê>ê5ê>5ê5Iê5
ê ÂL±ê>ê±êB¾ê>êQL
±êRêê
ê
à ìêwytê55±êwytê±êHH>ê
5Iê55±ê
5Iê5 nê>>®êLê5ê>êIê5êÂ
>êê
êê>Q>ê 55±ê
>5±ê5ê
à r>>êLê
5Iê5®ê£ê>
rês®êhê
5Iêê5êê>>
ê
255
törzsképzési id& kezdetén. A javaslatnak kett&s célkit*zése van. El&ször is javíthatja a rehabilitációhoz köt&dést, ami talán csökkenti a más szakterületekre vándorlást. Ezenkívül legalább alapvet& rehabilitációs szemléletet, attit*döket nyújthat és olyan tudást, amelynek alapján a rezidens a további ismeretek és készségek megszerzését már rehabilitációs szemlélettel tudja végezni. Els&sorban a gyakorlati képzés támogatása céljából a grémiumvezet&k javaslatokat dolgoztak ki a képz&helyek és azok vezet&i, a mentorok, illetve önmaguk részére is. Ezek összefoglalva láthatók a 3. táblázatban. A táblázatban nem szerepel olyan javaslat, amely ellentétes lenne a jelenlegi jogszabályi környezettel. A táblázatban felsorolt tevékenységekkel kapcsolatban néhány kiegészít& megjegyzést teszünk. A képzésért vállalt felel&sség értelmezésünk szerint azt is jelenti, hogy a képz&hely vezet&je esetleges problémáját jelezze a mentornak, nem megvárva, hogy kés&bb, hátrányosabb helyzetben legyen szükség esetleges beavatkozásra, mint pl. a képzési id& meghosszabbítása. Felmerülhet a kérdés, végezhet-e ambuláns tevékenységet a szakorvosjelölt. Önállóan természetesen nem, ám felügyelettel igen. A rehabilitálhatóság megítélését gyakran egy viszonylag gyors vizsgálat keretében kell eldönteni. Ennek készségét a képzési id& alatt kell megszerezni. Végül megjegyezzük, hogy le nem töltött képzési id& igazolása okirathamisítás, aminek akár m*hibakeresetek esetében is jelent&sége lehet. A szakorvosjelöltek id&szakos beszámoltatása a mentorok fontos feladata. Jelent&sége szintén abban van, hogy az esetleges képzési hiányosságok id&ben feltárhatók és orvosolhatók legyenek. Ilyen beszámolókat kötelez& tartani, már a törzsképzési id& alatt is, eredményét be kell írni a leckekönyvbe. Amennyiben a szakorvosjelölt maga nem jelentkezne, meg kell
hívni a beszámolóra. Mivel a mentorok munkájukban támaszkodhatnak a grémiumvezet&kre, célszer* a rendszeres együttm*ködés. A prevenciót és nem a szankcionálást véljük fontosnak. A prevenciót szolgálja az is, ha szakvizsga el&tt kiegészít& gyakorlat el&írására kerül sor. Sokkal kevésbé terhel& mindenki számára, beleértve a munkaadót is, mint az esetlegesen sikertelen szakvizsga és annak következményei. Végül megemlítjük, hogy az Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága a Rehabilitációs Szakmai Kollégiummal együttm*ködve tervezi az osztályos rehabilitációs munka kollegiális felülvizsgálatának, az ún. vizitációnak a bevezetését. A vizitáció is támogathatja a szakképzési tevékenységet, ha a meglátogatott osztályon lév& rezidensek munkájára is kell& figyelmet fordít. Az UEMS PRM szekciója által létrehozott munkacsoport, az European Board tevékenységei között szerepel a rehabilitációval kapcsolatos definíciók megalkotása, valamint az „európai standardok” kialakítása a képzési programok, a gyakorlatok, a tananyag és a kompetencia területén egyaránt.12 Az európai országokban a PRM önálló szakterület (Málta és Dánia kivételével). A képzési id& 4–6 év között van, de a nemzeti tradíciók és jogszabályok részben különböznek. A PRM szakorvosok mozgása az unión belül szabad ugyan, de munkavállalás csak a nemzeti hatóság licencével lehetséges. A European Board kialakította átfogó koncepcióját a fizikális és rehabilitációs medicina képzéssel kapcsolatosan. Ez tartalmazza a graduális (orvostanhallgatók) képzés, a posztgraduális képzés (szakorvosképzés) és a szakorvosok továbbképzésének (Continuing Medical Education – CME) tartalmát, gyakorlatát, az elvárásokat (www.euro-prm.org). A PRM szakképesítés UEMS akkreditációját jelenleg két módon lehet megszerezni. Az egyik a már legalább 10
£ê5
5êqêêê>>ê555êê>LêL±êê±êêê>Lê >> r>LêLêÂà ìê{êL>ê55êê>>ê >>>±êêHê L>>êêH> ìêv5ê>ê
5êê
B5 ìêp5êêHHêê LLêI
256
t
n>L
ìê ê
55êêê >êê>>ê5B55IêÂ>ê ê
5ê>ê
5Iê ê>B>Ã ìê ê5>5êê
5Iê >Lêê>HHê >
ìêhê>>ê
5IêêBLê Iê>>êQ>êê >BLê>>êLê> ìêr5Iê>êê>Lê Lê>êê>>±ê
>5ê 5 ìêr>LêLB>êQ5êê êê>ê RIêHê>L ìêl5êHHê>±êQ>ê êê>
y
5Iꢪ¡ª²ê¢ªÂ¤Ã®ê¢¥ªÀ¢¥§
éve a rehabilitációban aktívan dolgozó szakorvosok részére az ún. ekvivalenciavizsga, valamint a szakorvosjelölteknek létrehozott vizsga. PRM oktatók és képz&helyek tanúsítása is folyik a Board standardjai alapján. Magyarországról 11 kolléga rendelkezik ekvivalenciavizsgával, hárman oktató min&sítéssel és egy intézet (OORI) akkreditált képz&hely. A Board feladata az Európai PRM kongresszusok, oktatási prog-
ramok, PRM szakorvosok továbbképzésének (CME) akkreditációja is. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a képzési rendszerek sikere vagy sikertelensége annak szervezettségén, ellen&rzésén alapul. Min&ségfejlesztési tevékenységek nagy valószín*séggel eredményesebbé és hatékonyabbá tehetik. Vizsgálatainkkal és javaslatainkkal ehhez kívánunk hozzájárulni.
pyvkhsvt ¡ê iêq®êt5ê
5Iêp®êiêvêÂîêhê >êHêt±êi±ê¡©¨£²ê¢¢¨¾¢£¤ ¢ê jê qh®ê lê ê ê ê ê ®ê hê ê ê ê ê ê ê hêtꢪª¢²ê§§®ê¡¢¡§¾¡¢¢ª £ê kê rê rê n±ê zê i±ê xê t±ê rê s±ê ê ®ê hê wê ê ê jê hê jê |ltzê wêêy
êtêz®êêêê lêqêwêy
êtꢪª©²ê¤¥Â¢Ã®ê¢¨¡¾¢¨§ ¤ê n
êj±ê~êhi±êj
êthêÂîê~ê iê ê wê ê y
ê tê lê qê wê y
ê tê ¢ªª¦²ê ¤¢Â¤¤Ã®ê ¢©¢¾££¢ê Àê qê y
ê tê ¢ªª§²ê£©Âzꤥî꡾¤¨ ¥ê pê ~ê wê ê wê ê yê hêtêhê®êêê
ê iêtêqꢪª¤²ê£¢©®ê§¨©¾§©¢ ¦ê rê s®ê lê
ê ê Àê ê
ê ¸êpêqêy
êyꢪª§²ê£ªÂzê¡Ã®ê¡¦¾¡§
§ê rês±êrê{®êhê
êêêê ê ê ¸ê jê tê qê ¢ªª¤²ê ¤¥®ê ¥¥ª¾¥¥¢ ¨ê rê s±ê }ê ® ê z
ê 55ê ê
5I
±êê>>êL>êrI5ꢪª¦²ê¡¢Â©Ã®ê ¨©¾©£ ©ê tê hê Âîê yê ê ê ê têu±ê
±ê¢ªª¥ ¡ªê~ê hi±ê n
ê j®ê wê ê y
ê têêlêqêy
êtꢪª¦²ê£¨®ê¨¡¾¨¦ ¡¡ê zêkq®êyêêêêêêê lê{êsꢪª¦²ê£¦§®ê¡¦©¨¾¡§ª¡ ¡¢ê |ltzê wytê zê ê i®ê lê wytê iê ê¾ê¢ª¡ªê¡ªêª¢ ¡£ê }¾uê ® ê r>>ê ê
5I
ê p®ê }¾uêêÂîêy
5Iêv5êt±ê i±ê¢ª¡ª²ê§¤¡¾§¤¦
mB5 hêvêy
5Iê>êm5êtêt5ê {55ꢪ¡¡¾
êêêêmêmI5 Az eseményre várjuk 35 év alatti, a rehabilitációt érint& bármely szakmában dolgozó fiatalok el&adásait. A legjobb el&adásokat 3 tagú zs*ri javaslata alapján jutalmazzuk. Helyszín: Szolnok, MÁV Kórház és Rendel&intézet Id%pont: 2011. május 20. Az el&adások maximum 7 percesek lehetnek. Az el&adáshoz számítógépes kivetít&t lehet igénybe venni. Kérjük a címet, el&adók nevét, korát, munkahelyét, postai és elektromos levelezési címét és az el&adás absztraktját tartalmazó jelentkezést elküldeni az alábbi címre: Dr. Vén Ildikó, OORI 1528 Budapest, Szanatórium u. 19.; Telefon: 1-3911-900, 20-3277-426; E-mail:
[email protected] Határid%: 2011. április 10. Ebédigény bejelentése: Dr. Angyal Gyöngyi ov. f&o. (5000 Szolnok Verseghy F. út. 6-8.; Telefon: 56/524-633; E-mail:
[email protected])
rês®êhê
5Iêê5êê>>
ê
257