Építészeti örökségünk helyi védelme
2010
Sátoraljaújhely
Budapest
Dabas
Gyula Kaposvár Makó
Építészeti örökségünk helyi védelme
2010
Építészeti örökségünk helyi védelme 2010 Építészeti nívódíj pályázat Az építészeti örökségünk helyi védelme
2
A 2010-ben meghirdetett „Helyi Építészeti Örökség” nívódíj pályázat
4
A 2010. évi pályázat díjazottjai: Makó, Szent István tér 18. lakóépület homlokzat felújítása
6
Dabas, Martinovics tér, Kortárs Művészeti Pont egykori Trafik épületének felújítása
11
Budapest, Kiss János altábornagy u. 59. társasház homlokzat felújítása
16
Pénzjutalom nélküli elismerésben részesültek: Kaposvár, Noszlopy Gáspár u. 6., lakó- és üzletház homlokzat felújítása
21
Gyula, Béke sugárút 51. Városi Rendőrkapitányság homlokzat felújítása
26
Sátoraljaújhely, Vasútállomás felvételi épület felújítása
31
1
Építészeti örökségünk helyi védelme Építészeti örökségünk helyi, önkormányzati védelem alatt álló épületei szerves részét képezik egy országos, többszintű értékvédelmi rendszernek. „Az épített környezet alakításáról és védelméről” szóló 1997. évi LXXVIII. Törvény (Étv.) felhatalmazása alapján alkotott 66/1999.(VIII.13.) FVM rendelet kimondja, hogy a „helyi védelem az építészeti örökség mindazon elemeire kiterjed, amely külön jogszabályok alapján nem áll védelem alatt, és amelyet önkormányzati rendelet helyi települési, táji, természeti, építészeti, néprajzi, képző- vagy iparművészeti, ipartörténeti, régészeti értékként védetté nyilvánít”. A helyi védelem a „település és környezetének egészére vagy összefüggő részére (helyi területi védelem), valamint egyes építményeire, ezek részleteire (helyi egyedi védelem) terjedhet ki.” A helyi védelem célja egy adott településnek és környezetének, az ott megtalálható értékes építészeti, táji, valamint az épített környezettel összefüggő természeti jellegzetességek minél hitelesebb és teljesebb megőrzése. A fennmaradt és védelemre méltó épületek, épületegyüttesek mind történeti, mind pedig művészettörténeti szempontból jelentős értéket képviselnek, ugyanakkor az adott közösség önmeghatározásának is fontos pillérei. Fenntartásuk és méltó hasznosításuk tehát gazdasági, kulturális, végső soron településpolitikai érdek. 2
A védetté nyilvánítás előkészítése az önkormányzati főépítész feladata, aki a szakmai megalapozást biztosító értékvédelmi, értékvizsgálati tanulmány alapján terjeszti a helyi védelemre vonatkozó határozatot az adott önkormányzat döntéshozó fórumai elé. A helyi védettségű emlékek nagy száma, településeink jellegzetes karakterét meghatározó tulajdonsága, valamint sokfélesége a helyi védelem alá vont emlékek szakértő, hiteles felújítását és megőrzését követelik meg. A megőrzés alapfeltétele – az erkölcsi megbecsülésen túl – a jó műszaki állapot fenntartása, a „jó karban tartás”, és az esetenként elkerülhetetlen helyreállítás jövőbe mutató magas színvonala. A megvalósult jó példák díjazása, elismerése és publikálása reményeink szerint ösztönző más települések, önkormányzatok, civil szervezetek, tulajdonosok számára is. Az országos ismertség erkölcsi elismerést, támogatást, és további bátorítást jelent, hitünk szerint ugyanakkor belső elköteleződést is táplál. A díjazott pályázatok mögött az önkormányzatok komoly, részletes helyi védelmi rendelete áll. A védelmi rendelet részletes előírásokat adhat a megőrzendő, településképileg jelentős tömegformák, anyagok, színek alkalmazására. Az előírások vonatkozhatnak egy-egy épület vagy épületegyüttes egészére, de részletmegoldásaira is, mint például a kerítések kialakítása, vagy a tetőformák és tetőhéjalások megjelenése. A történetileg hiteles, helyi védelem alatt álló elemek együttese a települések sajátos arculatát alkotják, melynek megóvása az önkormányzatok kezében van. 3
A 2010-ben meghirdetett „Helyi Építészeti Örökség” nívódíj pályázat: A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Építésügyi és Építészeti Főosztálya 2010-ben negyedszer hirdette meg a „Helyi Építészeti Örökség” című építészeti nívódíj pályázatot. A pályázatot ez évben is a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft. gondozta. A pályázatra a 2010. februári határidőre 10 helyszínről 11 pályamű érkezett. A pályázati anyagok építészeti megoldásainak előzetes értékelése alapján a Bíráló Bizottság a legszínvonalasabban felújított épületekkel azok helyszíni bejárása során ismerkedett meg. A zsűri ezután döntött a pályázat végeredményéről, melynél a helyreállítások szakszerűsége és hitelessége kiemelt bírálati szempontként szerepelt. A zsűri hat beadott munkát javasolt díjazásra. Díjazásban az építtetők, tervezők és kivitelezők részesültek. A pályázat célja, hogy segítségével feltárhatók, értékelhetők és közzétehetők legyenek a helyi védelem alatt álló épületek megőrzésével, helyreállításával elért kiemelkedő építészeti, mérnöki, restaurátori teljesítmények, valamint hogy széles körben hasznosítható javaslatokat adjon az egyedi tájérték, a településkép, a településkarakter, az értékes épületegyüttes, épület, vagy képzőművészeti alkotás hiteles megőrzéséhez. A 2010-ben lebonyolított pályázat jellegzetessége, hogy a beérkezett pályamunkák többsége homlokzat felújítás volt. Az épületek zömében a XIX. század végén, illetve a XX. század első felében épületek, jellemzően az eklektika vagy a szecesszió stílusjegyeit hordozva magukon. Az elvégzett felújítások összehasonlítása érdekes és tanulságos volt. 4
Az épületek homlokzat és tető felújítása kiemelten fontos és látványos része az örökségvédelemnek. A történeti homlokzatokat a településképet is meghatározó, a beépítési sajátosságokat, történeti térbeli viszonyokat tükröző, az építés idejének megfelelő stílus, szerkezet és anyaghasználat jellemzi. Felújításuk fölveti az örökségi értékeket fenyegető fizikai veszélyforrások és ennek megelőzésének, műszaki megoldásainak, a folyamatos karbantartásnak a problematikáját, valamint a megelőző kutatás és a hitelesség kérdéseit is. A pályázat elbírálásánál – a korrekt műszaki megoldásokon túl – a hitelesség döntő szempont volt. Ez az épületek minél több eredeti részletének megőrzését, felújítását, ha rekonstrukcióra van szükség, előzetes kutatás alapján az eredetinek megfelelő állapot visszaállítását jelenti, az eredetivel egyező anyagok, színek és technikák alkalmazásával. A településképet meghatározó karakterjegyet viselő elemek együttes jelenlétükkel ugyanis csak akkor tudják egymás hatását erősíteni, ha megjelenésük hitelesen tükrözi építésük, létrejöttük korát.
5
„a helyi építészeti örökség 2010” építészeti nívódíj pályázat díjazottjai
Makó, Szent István tér 18. lakóépület homlokzat felújítása Építtető:
Hajdú Tibor, Hajdúné Siket Márta
Tervező:
Gyuricsek Tibor
Kivitelező: Szűcs Antal, Amandinus 99 Kft., B.
6
A Makó, Szent István tér 18. számú ház a XIX. század végén épült, eklektikus stílusú polgárház. Makó régi városrészében, az egykori római katolikus városrész központjában áll, a katolikus templommal szemközt, az iskola épülete mellett. A 140 éves épület egykor az „oskolamester” otthona lehetett, mely a település városképének máig meghatározó eleme. 7
Az épület téglaépítésű, hosszfőfalas rendszerű. Homlokzati tagozatai, ablakdíszei a helyi eklektika stílusjegyeit viselik. A párkányok és a homlokzati díszek falazott vakolt, illetve vakolt nútképzéssel készültek. A tető az utcai homlokzattal párhuzamos gerincű, cserép fedésű. Az épület végfalát fa szerkezetű oromlezárás díszíti. Nyílászárói eredeti, díszített szerkezetűek, a külső szárnyak még kifelé nyílóak.
8
Az épület főhomlokzatának felújítása az eredeti építészeti arculat minél hitelesebb megjelenítését célozta meg. A vakolat-architektúra megtartásával, illetve pótlásával mindenben törekedtek a részletek megőrzésére, rekonstrukciójára. Az eredeti homlokzat díszek, a felső párkány, az ablakokat övező gazdagon profilozott ablakkeretek javítása, újrahúzása, az angyalkás homlokzat díszek és a korinthoszi fejezetű pilaszterek felületi felújítása és festése készült el a munkák során. Az elkészült falfelületek és a tagozatok színvilága megfelel az eklektika szabályainak, egyúttal városi környezetéhez is illeszkedni képes. Az eredeti ablakok megtartása, azok flóderezett jellegű, érzékeny újrafestése teszi teljessé a homlokzat szakszerű helyreállítását. Kifogástalan eredményt hozott a tetőszerkezet és a kémény eredeti formájában történő megújítása, a bontott cserépfedés alkalmazása is. Jelentős értéket képvisel az udvari homlokzat fűrészelt fa oromfalán látható, a környék és Makó népi építészetére oly jellemző napsugaras motívum, melyet a helyreállítás során ugyancsak gondosan megőriztek. Az épülethez kevéssé illeszkedő, de 1934-ben épített, „mintázott” felületű vasbeton kapukeret szintén eredeti formájában maradt fenn. Kissé talán rideg megjelenése ellenére is javasolható ugyanakkor a kapukerethez 9
tartozó, meglévő fém kapuszárnyak megtartása, felújítása is. Példa értékű az épület főhomlokzatának felújítása mind az eredeti építészeti kialakítások megtartása, mind a felújítás minősége szempontjából. A homlokzat az eredeti építészeti jegyeket maximálisan megtartva, túlzásoktól mentesen, a környezethez harmonikusan illeszkedve készült el. Példamutatón gondos, szakszerűen kivitelezett munka, mely remélhetően a rendszeres gondozás révén hosszú távon fogja a makói Szent István tér képét gazdagítani. Garanciát nyújt erre a tulajdonos család minőség iránti elkötelezettsége.
10
Dabas, Martinovics tér, Kortárs Mûvészeti Pont; egykori Trafik épületének felújítása Építtető – Kivitelező:
Trafik Kör, Ligetvári István
Az eredeti tervet készítette:
Ries Zoltán
A felújítás tervezői: Ligetvári István, Balog Ádám, Póra Csaba, Kovács Zoltán, Kántor Csaba /Trafik Kör/
11
A dabasi Martinovics téren álló, az 1970-es években épült trafik a maga nemében egyedülálló alkotás. Építészetileg talán Magyarország egyik legigényesebb ilyen jellegű épülete. Kis léptéke ellenére a kor reprezentatív épületeire jellemző épületszerkezetekkel, vasbeton és téglafalazattal épült. Magabiztos formai megfogalmazása karakteres emléket őriz a korszak ellentmondásokkal terhes társadalmáról, építészetéről. Külön érdekessége, hogy a 70-es évekbeli városi beruházásokból kimaradt anyagokból épült. Tervezője különös gonddal felügyelte az apró részleteket, amiből aztán megszületett az épület. A mögötte álló láncház telepítésénél a 80-as években meglétét figyelembe vették, mintegy „kikerülve” azt. 12
Az épület funkcióvesztése miatt elindult állagromlását és az ennek következtében felmerült lebontás ötletét egy helyi civil kezdeményezés, a TRAFIK KÖR állította meg. Ők tettek javaslatot az épület funkciójának újragondolására és felújítására is. Érdekes és jó ötlet a kulturális célú hasznosítás, mellyel az épület is, mint „kiállítási tárgy” kerülhetett bemutatása. Különösen értékelendő, hogy felfedezték és az új funkció révén megőrizték, újra közkinccsé tették az épület érdekes építészeti megoldásait, részleteit.
13
A felújítással a TRAFIK KÖR célja olyan „városbútor” létrehozása volt, ami kulturális pontként folyamatosan helyet ad különböző kortárs művészeti alkotásoknak. Az elképzelés szerint az épületben informatikai rendszer segítségével végtelenített filmek teszik interaktívvá a kiállításokat, melyek keretében kortárs művészek munkái, építészeti tárgyú bemutatók viszik a kultúrát az utca és a tér életébe. A kifelé forduló, mintegy „nyitott könyv”-ként működő hely a nagyméretű üveg portálon keresztül folyamatosan megvilágítva hívja fel magára a figyelmet és továbbítja üzenetét.
14
A felújítási munkák több ütemben készültek, rendkívül magas színvonalon, lelkes fiatalok kétkezi munkájával és néhány helyi vállalkozó közreműködésével. Példamutató módon, a TRAFIK KÖR tagjai a jellegzetes építészeti formák és technológiák megtartásával és alkalmazásával állították helyre az épületet. Remélhető, hogy fenntartását is sikerül hosszú távra biztosítani. Ehhez hozzájárulhat a Trafik környezetének tervezett rendezése. Ennek legfontosabb elemei, az elektromos hálózati csatlakozás földbe helyezése, a közterületi előtér és járda átformálása, felújítása lehet, amellyel a kiválóan helyreállított épület üzenete tovább erősödhet.
15
Hangsúlyozni kell a TRAFIK KÖR civil szervezetnek a helyi értékvédelem területén ritka kortárs építészeti emlékünk megtartására és tovább örökítésére irányuló törekvésének fontosságát, példamutató erejét. Nagyon jó érzékre, ízlésre és szemre volt szükség ahhoz, hogy az elhanyagolt épületben felfedezzék az értéket, valamint funkcionális továbbélésére is megoldást adjanak. Tették ezt oly módon, hogy értékmentéssel a 70-es évek korlenyomatát üzenetté nemesítették. Példát mutatnak szakmaiságból, műveltségből, ízlésből és lokálpatriotizmusból. Erőfeszítéseikkel elősegítik a városi polgárok művészeti – építészeti műveltségének emelését, és példát mutatnak a civil társadalmi élet más területen lévő kezdeményezéseknek.
16
Budapest, Kiss János altábornagy u. 59. társasház homlokzat felújítása Építtető:
Társasház, Kiss János altábornagy u. 59. Vargáné Szilágyi Erzsébet
Tervező:
Gerle János
Kivitelező: Kiss Attila, ÉPSOEL Kft., Veresegyház,
17
A budapesti Kiss János altábornagy utca 55-59-es szám alatt álló 3 épület 1929-ben épült a Székesfőváros saját építkezései során, Medgyaszay István tervei alapján. A három ház a Kiss János altábornagy utca, Németvölgyi út és a Margaréta utca által körülhatárolt területen fekszik. Az enyhe lejtésű területen álló földszint +3 emeletes, magastetős házak U-alakú elrendezésben épültek fel, melyeket fásított kertek határolnak. Az ún. „városi házak” a második világháború utáni elmaradt felújítások miatt napjainkra igen rossz állapotba kerültek. A felújítás munkái már tíz éve folyamatosak, a lehetőségek függvényében részről-részre haladnak, mindhárom épület tekintetében azonos szempontok alapján.
18
A rusztikus lábazati, földszinti homokkő burkolat tisztításával egyidejűleg a felső szintek málló, hiányos és elpiszkolódott vakolt homlokzatfelületeit leverték, az új vakolatot pedig az eredetihez hasonló technológiával, a Medgyaszay által előszeretettel használt „rovátkolt” felületekkel alakították ki. Nem érték el ugyan az eredetinek teljesen megfelelő hatást - elsősorban a rovátkolások mérete, mélysége tekintetében - ugyanakkor megőrizték az eredeti építészeti játékosságot, struktúrát. A homlokzat, az eredetinek megfelelően, nincsen festve, hanem a felhasznált vakolatanyag színe érvényesül a homlokzatokon. Az igen magas szakipari tudást igénylő munkához referenciával rendelkező kőműves kivitelező meghívására volt szükség. A munka jó minőségben készült, de az eredetivel való összevetésben kissé újszerű és világosszürke tónusával elüt a Márton Ferenc és Nagy Sándor nevével fémjelzett, kiváló minőségben restaurált sgraffitó felületek tónusától.
19
A munkák során hitelesen újították fel a sérült tulipánmotívumos erkélyeket. Az épületen belül felújításra kerültek a hirdetőtáblák és a lépcsőházi lengőajtók, eredeti zöld, illetve kék színben megújultak a pávás lépcsőkorlátok. Az ablakok egy részét az eredeti osztású és dupla gerébtokos kivitelben, de már az új hő-technikai szabvány szerint, a belső szárnyakat hőszigetelt üvegezéssel ellátva újították fel. Sajnálatos, de a nagyszámú tulajdonos miatt ugyanakkor érthető jelenség, hogy a homlokzati ablakok egységes felújítása nem valósulhatott meg. A sokféle típusú ablak egyes homlokzatszakaszokon így zavaróan heterogén összképet eredményez. 20
Dicséretes, hogy a felújítás során kicserélt minden egyes eredeti szerkezeti elemből megőriztek egy-egy darabot, illetve részletet az utókor számára. Az elbontott márványmozaik lap burkolat, a bábos korlát egy-egy eleme, az eredeti homlokzati vakolat darabjai a távlatos jövő felújításaihoz szolgálhatnak mintául. Összességében megállapítható, hogy a jelentős építészeti értéket képviselő, igen nagy szervezést és anyagi ráfordítást kívánó védett épület megújítása példaszerű összefogással, az egész társasházi közösség bevonásával történik.
21
Pénzjutalom nélküli dicséretben részesült három pályamû.
Kaposvár, Noszlopy Gáspár u. 6., lakó- és üzletház homlokzat felújítása Építtető:
Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, (Horváth János főépítész)
Tervező:
Lőrinczné Balogh Krisztina
Kivitelező: Horváth Károly, Record Kft., Kaposvár,
22
23
Kaposvár városiasodása, a nagyobb arányú kiépülése a XIX. századra tehető. Ekkor épült eklektikus stílusban az egyemeletes épület, mely Kaposvár belvárosában áll, zártsorú beépítésben. A városközpont rehabilitációjának keretében az Önkormányzat az utcai homlokzatot igen leromlott állapotából újíttatta fel. Az utca fölé nyúló erkély műszaki állapota, valamint a homlokzatról leváló stukkók már balesetveszélyt is jelentettek. Az épület külső felújításával megtörtént az utcafront fölé nyúló, életveszélyessé vált erkélylemez megerősítése, a meglazult stukkók helyreállítása, a nyílászárók felújítása. A homlokzati falfelületek az eredetinek megfelelő színezést kaptak. A helyreállított homlokzat összességében kedvező képet mutat, és mind illeszkedés, mind pedig hitelesség szempontjából jelentős változást eredményezett. Az osztópárkány feletti, vagyis az emeleti rész helyreállítása korrekt, jó minőségű. Dicsérendő a kovácsoltvas erkélyrács és a meglévő nyílászárók megtartása és színvonalas javítása, a vakolt és a téglafelületek kezelése, minőségi felújítása. 24
Jóllehet a megvalósítás során az eklektikus épület eredeti homlokzati kialakításának visszaállítására törekedtek, a földszinti épületsáv egyes részleteinek vonatkozásában ez a szemlélet nem tudott maradéktalanul megvalósulni. Erősen elnagyolt tagozatok jellemzik lábazati formaképzést, a pilaszter fejezetek profilírozását. Az előlépcsők és a portálok következetes helyreállítása elmaradt, így megjelenésük értékvédelmi szempontból kritizálható. A földszinti épületsáv kialakítása – a később építendő terasz csatlakozása miatt – még nem a végleges állapotot mutatja. Remélhetően a későbbiekben az emeleti homlokzatsáv felújításának megfelelő színvonalon újulhat meg a lépcsőház is, eredeti kialakításának megfelelően, kiskocka kő burkolatának megtartásával.
25
Gyula, Béke sugárút 51. Városi Rendôrkapitányság homlokzat felújítása Építtető: Tábi Tibor, Belügyminisztérium Beruházási Iroda, illetve jogutódja, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, Tervező:
Nemes Roland, Nemes és Kiss Kft.,
Kivitelező: Dr. Bodzás Júlia, BÁÉV Zrt., Békéscsaba,
26
27
A rendőrség épületét N. Szabados József gyulai építész tervezte és építette meg 192728-ban. 1928. december elején költözött be az államrendőrség az új otthonába. Az évek során belső átalakítások, bővítések, hozzáépítések történtek az épületben, melyet az 1994-ben végzett felújítás során korrigáltak. A 16 éve történt külső és belső felújításokon már nem lehet megkülönböztetni a korábbi, illetve a pályázó munkálatokkal megvalósult változásokat, illetve korrekciókat, ugyanakkor a láthatóan ma is jó műszaki állapot a színvonalas kivitelezés eredménye. Racionális, jó minőségű helyreállítás történt, melynek köszönhetően a rendőrkapitányság meglévő épületében szépen megőrzött eredeti részletekkel is találkozhatunk. Ilyenek például a lépcsőhá28
zi korlátok és nyílászárók. Sajnálatos ugyanakkor, hogy az ablakokon lévő sárgaréz kilincsek dicséretes megőrzése mellett, nem tartották meg, illetve pótolták ezeket az ajtókon. Kritika érheti az irodai ajtók színezését is. A főhomlokzat felújítása – mind az utcai, mind a belső, udvari oldalon – igényesen történt meg. Remélhető, hogy az építés korából fennmaradt tetőszerkezet még sokáig őrzi a XX. század eleji ácsok mesterségbeli tudását.
29
Bár nem tartozik szorosan a pályázat tárgyához, összefüggései miatt fontos rögzíteni, hogy az épület toldásának organikus alapvetésű építészeti formanyelve nem szerencsés, nem illeszkedő. Mindenképpen dicséretes azonban a „jó gazda” által fenntartott állapot, az intézmény törekvése az épület építészeti és műszaki minőségének megőrzésére. Az épület a kivitelezés minőségéről és a tartósság fontosságáról ad bizonyosságot.
30
Sátoraljaújhely, Vasútállomás felvételi épület felújítása Építtető:
Magyar Államvasutak Zrt.
Tervező:
Papp László, Art-Studio-Plan Építész Iroda,
Kivitelező: Ornament 2000 Kft., Miskolc
31
A „Magyar Északkeleti Vasút” 1871ben nyitotta meg a Szerencs-Sátoraljaújhely vonalát. A XIX. század utolsó negyedétől a Szerencs-Kassa, illetve Szerencs-Csap útvonal csomópontjának számító sátoraljaújhelyi vasútállomás jelentőségének megfelelő, korára jellemző eklektikus épülete szolgálta az utazóközönséget. Sajnos hosszú éveken át folyt a magyar vasútállomások átszabása, bontása, s közülük ma is sok veszélyben van. Ezért örvendetes, hogy az épület megmaradt, ma is működik, rendbe tették. A vasútállomás a teljes körű felújítással igényesen megújulhatott, ugyanakkor nem sikerült maradéktalanul visszaállítani eredeti építészeti megjelenését, hangulatát. Kritizálható az épület tömegének megváltoztatása, hiszen a város felőli alacsonyabb tömegek sora egykor egyszerű, kifelé lejtő tetőkkel rendelkezett, ma a tetők attika mögé kerültek, ezzel a tömeg homogenitása és hitelessége csorbult. 32
Külső megjelenésében a szokatlanul erős színkontraszt megfelel az épület eredeti állapotának, és sok részlet méltó az épület eredeti képéhez. Ilyenek az építés korát megidéző lámpák, padok. A felújítás anyaghasználata azonban értékvédelmi szempontból sok helyen nem szerencsés, különös tekintettel a járófelületek kialakítására, illetve a külső-belső falburkolatokra. Az új nyílászárók kialakítása sem felel meg az elvárásoknak. Különösen zavaró az ajtók és ablakok előzmény nélküli üvegosztása. Ez a megoldás műszakilag sem megfelelő.
33
Szép ugyanakkor a perontetőt tartó vas szerkezetek igényes helyreállítása. Megjegyezzük, hogy eredetileg az állomást a faoszlopok jellemezték, ezek helyébe kerültek a ma látható öntöttvas elemek. A felújítás során sajnos eltűnt a peron eredeti korlátja is, és teljesen megváltozott annak lábazata. Zavaró a betonelemekből készített burkolat. Jóllehet a felújítás hitelessége nem érvényesülhetett maradéktalanul, a helyreállítás összességében mégis dicséretes, mert a történeti állomásépület és annak eredeti terei megmaradtak és az utazó közönség számára kulturáltan használhatók.
34
35
A „Helyi Építészeti Örökség 2010.” építészeti nívódíj pályázat Bíráló Bizottsága: Elnök: Fegyverneky Sándor országos főépítész Tagok: Arnóth Ádám, Bánóné Nyékhelyi Mária, Dr. Fábián Zsolt, Dr. Kalmár Miklós, Káldi Gyula, Krizsán András, Ráday Mihály, Sárosi Dóra, Sebestyén József Szerkesztő: Bódyné Máthé Ildikó A kiadvány a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium megbízásából és támogatásával készült. A megjelenéssel kapcsolatos feladatokat a VÁTI Nonprofit Kft. koordinálta.
Felhasznált irodalom: A „Helyi Építészeti Örökség 2010.” Nívódíj pályázatra beadott, díjazásban részesült pályamunkák írásos és fotó anyaga Makó, Szent István tér 18. lakóépület homlokzat felújítása Dabas, Martinovics tér, Kortárs Művészeti Pont; egykori Trafik épületének felújítása Budapest, Kiss János altábornagy u. 59. társasház homlokzat felújítása Kaposvár, Noszlopy Gáspár u. 6., lakó- és üzletház homlokzat felújítása Gyula, Béke sugárút 51. Városi Rendőrkapitányság homlokzat felújítása Sátoraljaújhely, Vasútállomás felvételi épület felújítása Magyarország vármegyéi és városai; Magyarország monográfiája: a Magyar Korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természetrajzi viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának enciklopédiája. Szerkeszti: Sziklai János és Borovszky Samu. Bp.: Apollo, Országos Monográfia Társaság, 1896-1914. www.wikipedia.org A kiadványban az Arnóth Ádám, Bánóné Nyékhelyi Mária, Sebestyén József, Ráday Mihály, Sárosi Dóra és B. Máthé Ildikó által készített, valamint a pályázatokban szereplő fotók szerepelnek. A térképek a VÁTI Nonprofit Kft. Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszeréből készültek (TeIR), az ESRI Magyarország Kft. domborzat adatainak felhasználásával A kiadványt és a CD mellékletet tervezte: Greenlight Budapest Reklámügynökség Kft.
© Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, VÁTI Nonprofit Kft. 2010.
36