Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet
„Életem a Marichuy!”családon kívül élő fiatalkorúak szappanopera-érdeklődése a szabadidő keretein belül
Konzulens: Dr. R. Nagy József
Készítette: Hanák Franciska Beáta
egyetemi adjunktus
Kulturális antropológia mesterszak Nappali tagozat
Miskolc, 2015. április 13.
Tartalomjegyzék I. BEVEZETÉS………………………………………………………………………………3 I.1.Hipotézis…………………………………………………………………………………..4 I.2. Módszerek és terep………………………………………………………..........................6 II. A SZABADIDŐ KIALAKULÁSA ÉS ÁLTALÁNOSSÁ VÁLÁSA….........................8 II. 1. A szabadidő tudatossá válása…………………………………………………………….9 II. 2. A szabadidő általánossá válása a 20. században…………………………………..……11 II. 3. A szabadidő a 20. század utolsó harmadától napjainkig………………………………..14 II. 3. 1. Aktív szabadidős tevékenységek………………………………………………..……16 II. 3. 2. Passzív szabadidős tevékenységek……………………………..................................17 II. 4. A televízió behatolása a szabadidőbe………………………………...............................18 III. A SZAPPANOPERÁK JELENTŐSÉGE…………………………………………….20 III. 1. A szappanoperák kifejlődése és elterjedése………………………………………..….21 III. 2. A szappanoperák népszerűvé válása a 20. század végén………………………..….....24 III. 2. 1. Szappanoperák az 1990- es évek végétől a 2000-es évekig…………………………26 III. 2. 2. Szappanoperák a stagnálás időszakában…………………………………………….28 III. 2. 3. Szappanoperák 2010 után………………………………………...............................30 1
IV. MISKOLCI GYERMEKNEVELŐ INTÉZMÉNYEK……………………………….34 IV.1. Gyermekváros…………………………………………………………………………..35 IV.2. Aranyhíd Gyermekotthon……………………………………………………………...39 IV. 3. Diósgyőri Lakásotthonok……………………………………………...........................41 IV. 4. Éltes Mátyás Általános Iskola…………………………………………………………43 V. SZABADIDŐ, SZAPPANOPERA ÉS JÖVŐKÉP A GYERMEKOTTHONI LAKÓKNÁL………………………………………………………………………………...47 V. 1. Első látott sorozatok……………………………………………………………………48 V.2. Sorozatbeli értékek, pozitív szereplőhatása……………………………………….........49 V. 3. Közös és magántevékenységek…………………………………………………….…...52 V. 4. A kérdezettek jövőképe, célja…………………………………………………………..56 VI. ZÁRSZÓ…………………………………………………………………………………58 BIBLIOGRÁFIA…………………………………………………………………………….61 MELLÉKLETEK…………………………………………………………………………...63
2
I. Bevezetés A 20. század elején fokozatosan kezdett teret hódítani az emberek munkán kívüli időtöltésével való foglalkozás. Az egyes társadalmakban élő embereknek és csoportoknak minden szempontból meghatározta idejét a pénzkereső tevékenység, a munka, de emellett egyre fontosabb kérdéskörré vált, hogy mivel töltik munkán kívüli idejüket. Ez egyébként az egyes társadalmi csoportoknál, korosztályonként,valamint térben is különböző volt. Ezzel párhuzamosan alakultak ki az új szórakoztató eszközök, amelyek napjainkban is alapvető, viszonylag olcsó művelődési eszközöknek nevezhetőek, ezek közé tartozik az újság, a rádió, valamint a televízió médiuma.1Közülük legnépszerűbbnek a televízió nevezhető. Széles körben való elismertségét annak köszönheti, hogy a benne megjelenő információk kétféleképpen is érzékelhetőek: láthatóak, valamint hallhatóak. Jelenleg szinte alig létezik olyan háztartás, melyben ne lenne legalább egy tévékészülék, nemcsak az otthonokban, hanem még közintézményekben is megtalálhatóak. Napjainkban a televíziónépszerűsége miatt alapvető időtöltési eszközzé vált, de nagyon sok ember annyira sokoldalú, hogy nem merül bele nagymértékben az ott látható információk fogyasztásába. A múlt században is jellemző volt, hogy az egyének és csoportok a passzív információfogyasztáson kívül egyéb szórakozási formákra is figyelmet fordítottak, amely lehetővé tette számukra a munkaidőn kívüli feltöltődést. Azt mondhatjuk, hogy az előbb említett munka tette lehetővé a szabadidő kialakulását, melyek sokszor élesen elhatárolódnak egymástól. Szántó Miklós megállapította, hogy „azért van szabadidő, mert van a munka”.2Ez a két dolog tehát kiegészíti egymást. Napjainkra sokféle szabadidős tevékenység alakult ki, melyeket az emberek akár egyszerre is végezhetnek, egy időszakon belül, de talán nincs is olyan tevékenység, mely a többség számára meghaladta volna a televízió jelentőségét. A szabadidő egyébként tudattalanul ugyan, de már évszázadokkal korábban megjelent a különböző társadalmak életében, hiszen az irodalomtörténész Mihail Bahtyin felismerte annak jelentőségét, hogy a középkorban a hétköznapok és az ünnepnapok élesen elkülönültek egymástól.3 A televízió a 1950-es évektől jelent meg és terjedt el, majd a következő évtized elején vált
népszerűvé.
Ezzel
párhuzamosan
megjelentek
a
szabadidővel
kapcsolatos
társadalomtudományi kutatások is, főként az alkalmazott antropológiában. Meg kell említeni, 1
Hargitai- Hirsch 2006. Szántó 1967. 22. 3 Bahtyin 1982. 10. 2
3
hogy a szabadidővel kapcsolatban leginkább életmód- és időmérleg kutatások során keletkeztek tanulmányok, melynek során az egyes tevékenységek (akár munka vagy szabadidő) egyének vagy csoportok életében betöltött, egymáshoz viszonyított fontosságát vizsgálták. Ebben főleg Szalai Sándornak volt jelentős szerepe.4 A televízió fejlődése lehetővé tette, hogy egyre szélesebb körben terjedjen el egy bizonyos minőségi jellegű műfaj, a szappanopera, szintén ugyanabban az időben.Ez a fajta műsor jelentős mértékben kitöltötte az emberek szabadidejét. Ennek fontosságát, a szappanoperák népszerűvé válását, valamint időtöltést befolyásoló szerepét hazánkban Antalóczy Tímea médiakutató vizsgálta. 5 A sorozatok televíziósfogyasztása azóta is töretlen, a műfaj pedig napjainkban is jelentős népszerűségnek örvend, ennek következtébenegyre több tanulmány születik mind a szabadidős szokásokról, mind a szappanoperákról, bár utóbbiakról körülbelül húsz tanulmány keletkezett. AszappanoperaMagyarországon is elterjedtek, az egyik legnézettebb műfajjá vált, leginkább az 1990-es évek vége óta, emiatt hazánkban is születtek róluk tanulmányok, főleg a népszerűvé válásuk óta. Az ezredforduló után hazánkban - ismeretlen okokból- megfigyelhető volt egy kis stagnálás egy évtizedre, majd egyre több, újonnan készített szappanopera terjedt el, és vált népszerűvé, pontosabban szólva 2010 óta, amióta sorozatok garmadáját vetítik a tévében. Főleg a 10-14 éves korosztály körében váltak népszerűvé. A szakdolgozat célcsoportja ez a korosztály lesz. A közintézményeket pedig azért tartottam fontosnak hangsúlyozni még a bevezető elején, mert jelen dolgozathoz a kutatást is ilyen intézményekben végzem, mégpedig gyermekotthonokban, ahol olyan fiatalok szabadidős tevékenységeit vizsgálom, akik saját családjuktól távol élnek. Így a gyermekotthon első hallásra „szükséges rossznak” tűnhet, de mégis hasznos lehet olyan fiatalok számára, akik problémás családokból kerülnek ki, emiatt más módra van szükség a fejlesztésükhöz.
I.1. Hipotézis A szakdolgozat célkitűzéseként azt kívánom vizsgálni, hogy az előbb említett népszerű szappanoperák mennyire határozzák meg olyan fiatalok időtöltését, akik nem saját szüleikkel, hanem teljesen más közegben élik mindennapi életüket, amelyekhez napi szinten 4 5
Szalai 1978. 12. Antalóczy 2006. 10.
4
alkalmazkodniuk kell. A sorozatok erre többé-kevésbé hatással vannak. Az a tény, hogy nem saját családjukkal élnek együtt, hanem más fiatalokkal, valamilyen szinten meghatározza személyiségüket, valamint azt is, hogy saját életüket mennyire találják sikeresnek. Az előfeltevésem kiindulópontja az, hogy a szabadidő eltöltése valamilyen szinten másnak nevezhető, mintha otthoni körülmények között élnének, továbbá a vizsgált gyermekotthonok között egyaránt vannak hasonlóságok és különbségek. A hasonlóság az, hogy mindegyik otthonban vannak olyan szabályok, melyekhez a vizsgált személyeknek igazodniuk kell, és persze az is körülmény, hogy mindez a saját családjuktól távol történik, de az igazodás nehézsége attól is függ, hogy hány éves korukban kerültek be. Mindenekelőtt a saját életük néhány szempontját vizsgálom, ez tartalmazza azt, hogy mikor kerültek be a gyermekotthonba, hány éves koruktól élnek ott, és ez mekkora törést okozott a saját életükben, valamint a szabadidejük eltöltésében. Feltételezésem szerint a gyermekotthoni körülményekhez való alkalmazkodás annál könnyebb, minél fiatalabb koruktól kezdve vannak ott, hiszen ha belépnek a kamaszkorba, már nehezebb alkalmazkodni a különböző korú gyermekekhez. Magát a szabadidőt, vagyis a tanuláson kívüli tevékenységeket is fontosnak tartom vizsgálni, melyek lehetnek olyan közös programok, melyekben mindenki számára kötelező a részvétel, illetve olyan fakultatív tevékenységek, melyek csak egyedi jellegűek. A kutatás során azt is fontosnak tartottam vizsgálni, hogy a gyermekotthoni lakók mennyire érdeklődnek a televíziós műsorok, ezen belül pedig a szappanoperák iránt, mennyire ismerik a bennük lévő szereplőket, mit tartanak bennük fontosnak és követendő példának, valamint azt, hogy a saját idejüket mennyire igyekeznek a sorozatokhoz igazítani, és beilleszteni azokat saját szabadidős programjaikba. A különbség saját feltevésem szerint, hogy mindegyik gyermekotthonban más a hivatalos napirend, az egyes gyermekotthoni körülmények is mások, ez függ az egyes nevelőotthonok struktúrájától, nagyságától, valamint a gyermeklétszámtól. Több miskolci gyermekotthont is igyekeztem megvizsgálni, olyanokat, melyek térben viszonylag távol vannak egymástól, és a gyermeklétszám is különböző. Ez a tény pedig alapvetően befolyásolhatja a tévénézési szokásokat, hiszen azokban az otthonokban, ahol esetleg kevesebb gyerek lakik, és a nevelők figyelme kevésbé osztott, jobban oda tudnak figyelni a bentlakókra, ennek következtében összetartóbb közösség alakul ki, akik esetleg sok mindent együtt csinálnak. Azokban az
otthonokban, ahol
sokkal
többen
laknak, és
összetettebb a
gyermekközösség, ez az összetartás kevésbé lehet jellemző, esetleg lehetnek olyan dolgok is, 5
melyeket a nevelők tudta nélkül csinálnak. Ez persze sokszínűbb szabadprogramok kialakulását is eredményezheti.
I.2. Módszerek és terep A szappanoperák iránt BA szakdolgozatom megírása óta érdeklődöm. Öt éve, pontosabban szólva 2010-től foglalkozom médiakutatással, amióta a szappanoperák a bevezető részben említettstagnálás után újra elterjedtek a legnépszerűbb magyar kereskedelmi tévécsatornákon. A 2011-es BA szakdolgozatomat is a szappanoperákról írtam, így ennek megfelelően beszélhetnénk egy longitudinális kutatásról is, de valójában nem nevezhető annak. Annak érdekében, hogy jelen disszertáció ne a BA szakdolgozatom folytatása legyen, változtattam a kutatási módszereken, valamint magán a témán is. A BA szakdolgozatom arról szólt, melyek a szappanoperák külső és belső jellemzői, valamint azt vizsgáltam, hogy milyen hatásuk van a beilleszkedési zavarral küzdő fiatalokra, akik egyébként akkoriban gyermekotthonban éltek. A szakdolgozat célja volt a szappanoperák külső és belső jellemzőinek ismertetése, valamint annak megállapítása, hogy ezek milyen hatást gyakorolnak olyan fiatalokra, akik egy meghatározott helyen, nevezetesen a miskolci Gyermekvárosban éltek, és hátrányos helyzettel is küszködtek. Az ott élő fiatalok azóta kicserélődtek, egyesek kiköltöztek, helyükre újabbak jöttek. A változásban annak is jelentős szerepe volt, hogy két év alatt (2011-től 2013-ig tartó időszakban) intézményvezető-váltás történt. Jelen dolgozatban nem lesz szó beilleszkedési zavarról, ehelyett olyan gyerekekről fogok szólni, akik nem családban élnek, de ezúttal nem fogom a beilleszkedési zavart hangsúlyozni, hiszen feltételezem, hogy ők is egészségesen fejlődnek, annak ellenére, hogy nem családban élnek. A 2011-es szakdolgozatomban több figyelmet fordítottam a szappanoperák külső jegyeire, itt azonban elsősorban a szabadidőre, valamint az azon belüli tévénézési szokásoknak fogok nagyobb figyelmet szentelni. Mindemellett szó lesz a dolgozatban a szappanoperákról is, de főleg olyanokról, melyeket 2010-ben vagy azután vetítettek. További fontos változtatást a módszerekben vezettem be. 2011-ben a kutatást csak az egyetem területétől nem messze található Gyermekvárosban végeztem, most azonban több gyermekotthonban végzem. Emellett ellátogattam egy speciális iskolába is, ahol olyan gyerekeket kérdeztem meg, akik gyermekotthonban vagy nevelőszülőknél élnek. Ennek célja
6
az volt, hogy összehasonlítsam a gyermekotthonbeli szokásokat,valamint vizsgálni szándékoztam egy gyermekotthonon kívül lévő, a nevelésben részt vevő közeget is A négy évvel ezelőtti szakdolgozatomhoz a kutatást 14-18 év közti fiataloknál végeztem, most ezt a korhatárt kibővítem 12-24 éves korig. A változtatás indoka az volt, hogy feltételezhető, hogy már 12 éves korban megfigyelhető az érdeklődés a szappanoperák iránt, ez az akkori kutatás során beigazolódott. Fontos változás még, hogy lehetőségem nyílt résztvevő megfigyelésre is, egyes esetekben a kutatás kevésbé volt kötött módszerű. Kutatásom két nagyobb, közel azonos egységre bontható. Az első szakasz gyakorlatilag 2013 októberében kezdődött, amikor is újból elmentem a Gyermekvárosba, ahol megismertem az azóta új intézményvezetőt, Dr. Dobosné Vörös Eleonórát. Sok gyerek teljesen ismeretlen volt számomra, mások pedig kiköltöztek a gyermekotthonból. Azóta ott nyolc gyerekkel sikerült interjút készítenem, kérdőíveket is kitöltettem velük, illetve néhány alkalommal lehetőség volt résztvevő megfigyelésre is, melynek keretében lehetőségem volt megfigyelni a gyerekek tévénézési szokásait. A második szakasz 2014 szeptemberétől tart, amikor már jobban tudtam, konkrétan mivel kapcsolatban szándékozok kutatást végezni, ennek megfelelően kezdtem el kiszélesíteni és felmérni a kutatási terepet, az új gyermekotthonokat feltérképezni, valamint a használt módszereket is ehhez igazítani.A gyermekotthonok címére az interneten találtam rá. Az interneten kerestem nevelőszülői hálózatot, és el is mentem azokra a címekre, ahol azonban kiderült, hogy valójában nem nevelőszülői lakások. Mindennek ellenére arra törekszem, hogy a kutatás ne csak gyermekotthonokra korlátozódjon, ezért más közegben is kutattam, ezért volt szükség a speciális iskolában való kutatásra. 2014 őszén kutatást végeztem az Éltes Mátyás Általános Iskolában, ahol testi, valamint szellemi fogyatékos gyerekek tanulnak, ott öt gyerekkel sikerült beszélgetni, velük azonban kérdőívekre nem volt szükség. A tereptapasztalatok lehetővé tették, hogy kialakuljon ezen tanulmánnyal, valamint a tereppel kapcsolatos konvenció. A módszerekről, valamint a szakdolgozatban megjelenő terepekről és a benne leírandó tevékenységekről összességében elmondható, hogy törekszem a sokrétűség kiemelésére. A kutatás során konkrét mintavételi eljárást nem alkalmaztam, mindenkit bevettem a „mintába”, aki hozzájárult a félig kötött beszélgetéshez, illetve hajlandó volt kitölteni a kérdőíveket. Ezekkel a módszerekkel a kutatás rugalmasságára törekszem.
7
II. A szabadidő kialakulása és általánossá válása Ahogyan a bevezetőben is említettem, a szabadidő tudatosulását a munka tette lehetővé. Először is a szabadidő fogalmát kell meghatároznunk. Szántó Miklós Joffre Dumazedier szabadidő fogalmából indul ki: „A szabadidő olyan elfoglaltságok együttese, amelyeknek az egyén teljes kedve szerint átadhatja magát, hogy pihenhessen és szórakozhasson, fejleszthesse önkéntes társadalmi részvételét, érdek nélküli tájékozódását vagy képzését, miután megszabadult minden hivatásbeli, családi vagy társadalmi kötelezettségtől.”6 Ezen meghatározás magában foglalja azt, hogy az egyén szabad elhatározásából vegyen részt benne, illetve tartalmazza az egyén számára kedvező jelleget is, melynek fontos szerepe van az egyén életében. A szabadidő funkcióinak fontos szerepe van a gyakorlati életben, lényegében mindenki ugyanúgy élheti meg, mint szórakoztató és pihentető tevékenységet. Az azonban nem feltétlenül szükséges, hogy szabadidő és munka élesen elkülönüljön egymástól, gyakorlatilag a kettő egyszerre végzése is lehetséges, ha az egyén tud rá figyelni. A szabadidős tevékenység pihentető és szórakoztató jellege azonban akkor érvényesül jobban, ha a kettő elkülönül egymástól. Szántó Miklós meghatározása szerint: „A szabadidő fogalmából kizárható a munkával járó gazdasági kötelezettség, valamint a családi környezet vagy munkahely által elvárt társadalmi kötelezettség, mely utóbbi teljesítése a zavartalan beilleszkedés előfeltétele, nem teljesítése pedig összeütközéssel jár. A szabadidő mint időkeret a munkán kívüli időnek az a része, amely az anyagi kényszer alapján feltétlenül szükséges elfoglaltságok idején felül, a kényszeren kívül eső tevékenységekre fennmarad.”7 A szabadidő kialakításában jelentős szerepe volt a társadalmi igényeknek, vagyis nem egyénekhez köthetőek. A társadalmi igényekben benne foglaltatott az a tény, hogy az embereknek mindenekelőtt pihenésre volt szükségük ahhoz, hogy kellő erővel tudjanak dolgozni, a hétköznapokra koncentrálni. Ennek fontossága már a középkorban is megfogalmazódott, melyet Mihail Bahtyin orosz irodalomtörténész tárgyalt saját írásában. „A három nap során ideiglenesen felfüggesztődik az alá- fölé rendeltségi viszony és a hétköznapi normák. A nevetéskultúra célja a felszabadulás, mely arra alkalmas, hogy az emberek a felgyülemlő energiákat levezessék. Ez hozzájárult a hétköznapi rend 6 7
Dumazedier 1960. In Szántó 1967. 11. Szántó 1967. 13.
8
megerősítéséhez, hogy a résztvevők agyába vési: éppen azt tilos a hétköznapokon, amit az ünnepnapokon szabad. Az ünnepnapok lényege az emberek közti egyenlőség. Mindezek magukban foglalták a színpadi szertartásokat, a vásári jellegű beszédet (utóbbi magában foglalhatta a káromkodást, esküdözést).”8 Bahtyin itt arra a tényre hívja fel a figyelmet, hogy a középkorban kialakult egy „népi jellegű nevetéskultúra”, melynek az volt a lényege, hogy a mindennapok és az ünnepnapok élesen elkülönültek egymástól. Az ünnepnapok pontosan a hétköznapokra való feltöltődést, a szórakozást szolgálták. Az ünnep időszaka három napon át tartott, mely lényegében ugyanolyan volt, mint a ma ismert kétnapos hétvége. Ahogy Bahtyin művében is megjelenik, a középkorban kialakult a szabadidő elődje, ez pedig nem volt más, mint a népi kultúra ünnep jellegű időszaka. A „szabadidő” jellege (mivel akkor még nem alakult ki annak fogalma) akkoriban még akkor nem tudatosult az emberek agyában, ugyanakkor a hétköznapok és az ünnepek megkülönböztetése megfeleltethető a mai értelemben vett munka és szabadidő ellentettjének.
II. 1. A szabadidő tudatossá válása A szabadidő az újkor során fokozatosan tudatosult az emberek életében. Azért emlegetem így, mert a 20. század előtt eltelt néhány évszázad, míg a szabadidő valóban tudatosult és önállóvá vált, de ez az időszak a középkor utáni időszakra esik. A szabadidőt a hétköznapi életben gyakran emlegetik „szórakozás”- ként is, ennek kialakulásáról, jellegéről, valamint a társadalmi életbe való beilleszkedéséről Jánosi György írt részletesebben 1986-ban. „A szabadidő a polgári átalakulás során, a 16-17. században tudatosult, amikor is fontossá vált az egyéniség kibontakozása. Ennek következtében felbomlott a középkorban jellemző közösségi életforma, a 19. században kialakult a polgári tömegkultúra, ezzel együtt megjelent a privát szféra is. Mindez magában foglalta az egyén társadalmi mobilitását, a választási lehetőségek megnövekedését, valamint a saját céloknak megfelelő egyéni érdekek érvényesítését, de egyben elősegítette a társadalmi beilleszkedést is. Kialakultak az egyéni szórakozási formák.”9 Az, hogy a 20. század kezdete előtt fontos lett az egyéniség kihangsúlyozása, elősegítette az egyéni és közösségi jellegű élmények szétválását, az egyéni jellegű szabadidő 8 9
Bahtyin 1982. 12. Jánosi 1986. 199.
9
kialakulását, mely teret adott az egyén választásának, ugyanakkor lehetővé vált, hogy az egyén ne szakadjon el teljesen a közösségétől. Az egyén egyszerre volt egyéniség, valamint egy közösség tagja. „A szórakozás elsősorban individuális jellegű tevékenység, melynek célja a kellemes élmények szubjektív világának kialakítása, a pozitív érzelmi állapot előidézése, ebből a hasznosság szempontja elméletileg kizárt. Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy a szórakozási formák fejlesszék az anyagai vagy szellemi produktivitást, illetve legyenek hasznos képességfejlesztő funkciói. Ennek során a mindennapi élet kényszerekkel és kötelezettségeikkel terhelt külső kapcsolatai ideiglenesen felfüggesztésre kerülnek, ezáltal a szórakozás újratermeli a hétköznapok során elhasznált energiákat.”10 A szabadidőnek az egyik lényeges jellemzőjét felismerték, mely szerint nem a gyakorlati hasznosság az alapvető célja, de fontos ismérve volt, hogy beletartozott az egyénben rejlő képességek kibontakoztatása, a szellemi fejlődés. Ebbe nem tartoztak bele a mindennapi élet kötelezettségei. Így a szabadidős tevékenységek már említett szórakoztató jellegét az egyén számára kellemes élmények, pihentető jellegét pedig a hétköznapi életből való ideiglenes kilépés adja. A szerző a szórakozásnak több fontos funkcióját is megkülönbözteti aszerint, hogy az egyén milyen viszonyban van a saját környezetével.11 A szabadidőnek egyrészt feszültségoldó szerepe van, ez akkor van jelen, ha a társadalmi környezethez való viszony kiegyensúlyozott, mely pedig szükséges ahhoz, hogy megteremtse az érzelmi egyensúlyt, valamint beépüljön az egyéni életvitelbe. Ez az egyén, valamint a társadalom szempontjából ideális forma.Ha azonban a környezethez való viszony ambivalens, akkor az egyén kárpótlást keres a szórakozásban, szembefordul a mindennapi élet valóságával, a kompenzálás lesz a célja, ekkor a pszichohigiénés funkciónak van jelentős szerepe. Ekkor az egyén „beszűkül”, egy meghatározott szabadidős forma minden más tevékenységet háttérbe szorít. Ha pedig a társadalomban a kölcsönös elutasítás jellemző, a szabadidőnek a társadalmi kötelezettségektől való elfordulás a célja. Ez esetben a szórakozásnak menekülési funkciója van, a társadalommal való szembefordulást eredményezi. A három funkció hétköznapi értelemben, valamint erkölcsileg értékítéletesnek mondható, emiatt nem tekinthetőek egyenrangúnak, ellentmondanak egymásnak, első hallásra „elfogadhatóság” szerint különíthetőek el.
10 11
De mivel „tiszta” típusok nem léteznek,
Jánosi 1986.18. Jánosi 1998. 205.
10
egyénenként különböző lehet, ezt az egyes szabadidős tevékenységekhez való hozzáállása is meghatározza. Ezzel együtt többféle szabadidős forma is kialakult, ezek különböző fajta tevékenységekhez kapcsolódnak, emiatt a céljuk is más.„Kimutathatóak azok a sajátos formacsoportok, melyek szoros kapcsolatban állnak a munkával, a primer szükségletek kielégítésével, az extatikus tendenciákkal, a kulturális értékek elsajátításával, a művészi előadó, illetve befogadó tevékenységgel.”12 Utóbbi csoportosítási formáknál első hallásra nem beszélhetünk értékítéletről, kizárólag az azokat végző egyén vagy közösség döntheti el, hogy az ő szempontjukból hasznosnak vagy károsnak nevezhetőek- e. A szabadidőhöz való viszony azonban társadalmanként, valamint koronként változó, ezért fontosnak tartom tisztázni múltbeli kialakulásának és változásának folyamatát, végül pedig arról is szó lesz, hogyan került be a szabadidő eltöltési formái közé a televíziózás.
II. 2. A szabadidő általánossá válása a 20. században A már említett polgári társadalom kialakulása és a szabadidő fokozatos tudatosulása lehetővé tette további fejlődését és elterjedését. Ez azt eredményezte, hogy fokozatosan beépült az emberek tudatába és napirendjébe, egyre szélesebb körben vált fontossá a modern társadalmakban. Ez a társadalmi élet szinte minden szférájába behatolt. A szórakozás elterjedésében és jellegében jelentős szerepe volt a gazdasági tényezőknek, főleg a szocialista országokban, mint Magyarországon is. Jánosi szerint ennek elterjedését a „jóléti társadalom” kialakulása tette lehetővé, mely a 20. század elején terjedt el.„A fogyasztók egyre nagyobb tömegei kapcsolódtak be a kulturális áruforgalom vérkeringésébe. Az állam gazdasági szerepének megnövekedése lehetővé tette a szolgáltató ágazat kibővítését, az életszínvonal viszonylag gyors növekedését. Létrehozták az olcsó és hozzáférhető termékeket. Ezek biztosították az elit gazdasági, társadalmi és kulturális előnyeit, valamint az alsó társadalmi csoportok faji, gazdasági szegregációját.”13 A fogyasztók számára a 20. században elérhetővé váltak az újonnan kialakult szórakozási formák, melyeket az állam vezetése biztosított, minden rétegnek volt lehetősége
12 13
Jánosi 1986. 259. Jánosi 1986. 273.
11
azok fogyasztására.Ezek azonban nem csökkentették a társadalmi rétegek közti szociális és gazdasági különbségeket, sőt tovább fokozták azokat. A szabadidő fontossá válásában annak volt jelentős szerepe, hogy a munkaidőt rövidebbre csökkentették. Ennek fontosságát Fukász György vizsgálta 1988-ban, aki szerint hatalmas jelentősége volt a szabadidő kibontakozásában a munkaidő csökkentésének. „A századforduló idején a munkaidő 75 órás munkahét volt, ez később 40-48 órásra csökkent, majd egyre fontosabb lett a napi nyolcórás munkaidő, valamint az ugyanennyi ideig tartó szabadidő megteremtése.A szabadidő felhasználásának célja az értelmes, tartalmas, egészséges életmód fejlesztése, a szocialista ember személyiségének sokoldalú kibontása. Ezekben törekedni kell a közösségi vonások erősítésére.”14 A gazdasági beavatkozás ezáltallehetővé tette a fogyasztás kialakulását, maga után vonta azt, hogy létrejöttek olyan anyagi és szellemi javak, melyekből szinte minden réteg részesülhetett, és ez volt az, mely összetartott egy társadalmat. Ugyanakkor ezek nem szüntették meg a társadalmi rétegek közti korábban kialakult vertikális különbségeket, sőt tovább fokozták azokat. Reischl Krisztina szerint az 1950-es évekbena szórakoztatási eszközöket támogatták felülről, mint a rádiót, a színházat, a mozit, a könyveket.Ezek az állam szolgálatában álltak, olcsó, mindenki által elérhető szórakozási formák voltak. Ez azt eredményezte, hogy nőtt azon személyek száma, akik részt vettek ezekben. Emellett a sportolás is kedvelt szórakozási forma lett, melyet az állam szintén támogatott, mind a hivatásos sportolók, mind a meccsnézők oldaláról.15 Általánossá vált a rádió és a televízió szerepe, utóbbi rövid idő alatt a legkedveltebb szórakozási forma lett.„A tévé 1958-ban kezdte el műsorait sugározni. Az emberek eleinte kultúrházakban, üzemi klubokban, téeszirodákban, barátoknál, szomszédoknál néztek TV-t. A készülékek számával az adásidő is megnövekedett. A televíziózás elterjedése jelentősen megváltoztatta az emberek szórakozási szokásait. A szabadidő-eltöltés közösségi formáit a televíziózás háttérbe szorította, még az azelőtt népszerű sport is veszített jelentőségéből.”16 Gyakorlatilag csak a szabadidő elterjedése volt az, amely minden csoportnál közös volt, csak a kultúra minőségének jellege volt az különbözött, ez különböztette meg őket egymástól. Ez még a 20. század utolsó harmadában is jellemző volt, melyben mindig is nagy szerepet játszott az társadalmak vezetése, mely azonban csak korlátozottan támogatta a
14
Fukász 1988. 32. Reischl 2010.6. 16 Reischl 2010.7. 15
12
kulturális javak terjedését.„A polgári tömegkultúra a bőség látszata ellenére nem tudja megvalósítani a kultúrjavak egyenlő elosztásának alapelvét. Az állam még ma is szerepet játszik a kultúra és a szellemi élet fejlesztésében, támogatásuk azonban a tömegszórakoztatást érinti a legkevésbé.A szórakoztatóipar így a tömeges fogyasztás biztosítására törekedve az alacsonyabb műveltségű társadalmi csoportok igényeihez alkalmazkodik, olyan termékekkel árasztja el a szabadidő és kultúra piacát, melyek háttérbe szorítják a szórakozás hasznos formáit.”17 Az állami támogatás hiánya emiatt azt eredményezte, hogy magánjelleggel támogassák a szórakoztatást, ráadásul olyan jellegű javakat, melyeknek csak pillanatnyi értékük volt. A szórakozás szerepe ennek következtében ellentmondásos lett, főleg az alsóbb és társadalmi rétegek életében, mivel náluk a szórakozás pszichohigiénés és izolációs funkciója érvényesült. Ez még jobban lehetővé tette elkülönülésüket, valamint azt is, hogy visszaszorult a hasznos szórakozási formák szerepe, ez ahhoz vezetett, hogy kialakult a társadalmi deviancia. Ezen tevékenységek célja volt a társadalmi feszültségek levezetése, jellemző volt rájuk a befelé fordulás, az értéktelenség.18 A 20. század utolsó harmadában aztán fordulat következett be, melynek során az iparfejlesztés lehetővé tette a társadalmi légkör oldódását. Ez a kulturális életben is jelentős változásokat hozott: lehetővé tette az értéktelen szórakozási eszközök további terjesztését, ez azonban elnyomta a hasznos, építő jellegű szórakozási formák jelentőségét, melyeknek ezzel együtt kevésbé volt jelentős szerepük a szabadidő eltöltésében.Ennek következtében terjedtek el a deviáns szórakozási formák, melynek következtében kialakultak a velük kapcsolatos társadalmi előítéletek.19 Fukász György hangsúlyozza, hogy a munkaidő ebben az időszakban tovább csökkent, a nyolcvanasévek végére már heti 40 órás munkaidő volt az ideális. Ennek eredménye lett, hogy kialakult a hivatalos ötnapos munkarend, a heti két szabadnap, mely az iskolai életben is jelentős változást hozott: megszűnt az előtte kötelező szombati iskolába járás is.20 Jánosi tanulmányának végső fejezetében ezzel zárja le a művelődés történetét: „A magasabb rendű szórakozási formák közé tartozott a művelődés, a közösségi élet, a művészeti alkotás befogadása, melyek előtérbe helyezése a legutóbbi évtizedekben, vagyis a hetvenes évek után történt. Ezt segítette a tény, hogy növelték a közművelődés hatékonyságát, bővítették 17
Jánosi 1986. 275. Jánosi 1986. 281. 19 Jánosi 1986. 287. 20 Fukász 1988. 34. 18
13
a kulturális szolgáltatásokat és a társas szabadidős tevékenységeket, melyek aztán fokozatosan háttérbe szorították az értéktelen szórakozási formákat. Mindezek mellett a fogyasztás jellegét meghatározták bizonyos demográfiai tényezők, mint az iskolai végzettség, a lakóhely, a munkahelyi státusz.”21 Mindezen művelődéstörténeti folyamat továbbra is hatalmas fejlődésen ment keresztül az 1980-as évek óta, ezzel együtt a szabadidő is sokrétűbb lett, az előbb említett szórakozási formák átszivárogtak egészen mostanáig. Az egyes időtöltési formák nem váltak el élesen egymástól, sőt azóta is kölcsönösen meghatározzák egymást. A mai napig minkét végletnek egyaránt jelentős szerepe van a munkán kívüli időtöltésben, melynek továbbra is megvannak azon tényezői, melyek meghatározzák, milyen szórakozási formákat részesítenek előnyben. A munka- és iskolaidő csökkentése pedig nemcsak az idősebbek, hanem az iskoláskorúak életét, szabadidejét is jelentősen meghatározza, mind a mai napig.
II. 3. A szabadidő a 20. század utolsó harmadától napjainkig Fukász György rávilágít arra, hogy hazánkban a hetvenes-nyolcvanas években, valamint a nyolcvanas évek végén megjelenő rendszerváltás után komoly szabadidő-struktúra alakult ki, melynek keretében mindenfajta szabadidős tevékenységnek megvolt az értéke és a népszerűsége. Ezek közül is legnépszerűbbek a tömegkommunikációs tevékenységek voltak, ezen belül a tévénézés volt a leggyakoribb időtöltési forma, de gyakori volt még a rádiózás, valamint az újságolvasás. Mindez rámutatott az egyének információkkal kapcsolatos érdeklődésére, főleg a politikai jellegű hírek foglalkoztatták az embereket. 22 Kialakultak emellett teljesen más jellegű szabadidős foglalkozások, melyek azonban kevésbé voltak népszerűek. Nagy hangsúlyt fektettek a családdal való foglalkozásra, az egészséges életmóddal kapcsolatos tevékenységekre (kertészkedés, séta, kirándulás, aktív sportolás), a művelődési (könyvolvasás, moziba, színházba járás), a szórakozási (tánc, sportrendezvényeken való részvétel, vendégeskedés, társasjátékok), hobbi jellegű (barkácsolás, kézimunka), pénzkereső
21 22
Jánosi 1986. 299. Fukász 1988. 97.
14
tevékenységekre (különmunka, építkezés, háztartási munka), a társadalmi aktivitásra, az önképzésre, valamint a passzív pihenésre.23 Ugyanakkor a korábban népszerű művelődési tevékenységek, mint az olvasás, a színház, valamint a mozi vesztett népszerűégéből, a televízióé viszont egyre inkább nőtt, melyet elősegített az, hogy létrejött a többcsatornás rendszer. Létrejött egy újfajta szórakozási forma, a számítógépezés is,végül pedig elterjedt az internet, mely napjainkban többféle tömegtájékoztatási eszközön is elérhető. A szabadidőben Bakosi Éva szerint benne foglaltatik a rendszeres életvitel, melynek négy összetevője van: „a munka, a tanulás, a sport, a játék megfelelő aránya, a megfelelő időtartamú pihenés, a higiénés szabályok megtartása, valamin tartózkodás az élvezeti szerek fogyasztásától”.24 Ennek jelentősége fontos a gyakorlatban is, hiszen a „feltöltődés”, az energiagyűjtés csak így lehet sikeres. A hétköznapi életben mindezen feltételek jelentik a tiszta környezetet, rugalmas időbeosztást, a kulturált emberi cselekvési formákat és az emberi kapcsolatokat. Ez teszi lehetővé a szabadidő kellemes eltöltését. Ferge Zsuzsa megállapította, hogy „minél jobbak az anyagi és kulturális feltételek, annál erősebb a kulturált életmódra, a nagyobb változatosságra történő törekvés, valamint az individualitás”. Ez utóbbit már részletesen vizsgáltuk Jánosi tanulmányánál, Ferge viszont részletesebben ír a változatosság fontosságáról. „A változatosság magában foglalja az újdonságot is. A változatosság a meglévő eljárás és viselkedésmódok, illetve javak fogyasztásának váltogatása, az újdonság pedig új javak és szokások elsajátítása.” Az individualizáció attól függ, hogy az egyén mennyire van tudatában az adott társadalom által felkínált lehetőségeknek, és mennyire áll módjában azok közül szabadon választani.”25 Bakosi Éva megállapította, hogy a szabadidőnek különféle befolyásoló tényezői vannak. Ezen tényező közé tartozik az anyagi helyzet, az életkor, a családi állapot, a nem, a munkamegosztás, az egyén igényei és kielégítésük lehetőségei, a munkahely vagy iskola távolsága, a helyi szolgáltatások, a lakáskörülmények, valamint a művelődési és szórakozási alkalmak. Ezek nemcsak a szabadidőt, hanem az értékrendet is befolyásolják.26 A tömegkommunikációs eszközök fejlődése, valamint az egyének sokoldalúsága következtében napjainkra számtalan szabadidős tevékenység alakult ki, ezek szinte már kombinálódnak egymással. Ezen tevékenységek besorolása különbözik Fukász besorolásától, 23
Fukász 1988. 98. Bakosi 2007. 6. 25 Ferge 1978. 12. 26 Bakosi 2007. 11. 24
15
de már jobban idomulnak a napjainkra megszokott szabadidőhöz. A tevékenységeket Bakosi állapította meg, melyeket az alábbi csoportosítás során fogunk ismertetni. Aszerint, hogy az egyén a tevékenységek során mennyire mozgósítja saját magát, beszélhetünk aktív vagy passzív szabadidős tevékenységről. Ide majd a Bakosi Éva által megállapított tevékenységeket fogjuk besorolni.
II. 3. 1. Aktív szabadidős tevékenységek Az olyan tevékenységek sorolhatóak ide, melyek gyakran testi erőfeszítéssel, a képességek, készségek mozgósításával járnak. A szabadidő aktív felhasználása a személyiségfejlődésben is fontos szerepet játszik. Az aktív szabadidős tevékenységek közé tartozhatnak a testmozgás, az alkotás, a művelődés és a társas szórakozás különböző formái.27 Bakosi Éva különféle szabadidős tevékenységeket különített el, ezeket most ide soroljuk be. Aktív szabadidős tevékenységi formának nevezhetőek a társas időtöltési formák (beszélgetés, vendégeskedés, társas szórakozás, családi tevékenységek), a vallásgyakorlás, a kulturális és sportrendezvények látogatása, az olvasás, a rádió, lemez hallgatása, a tévénézés, videózás, internetezés, a séta, sporttevékenységek (kirándulás, strandolás, természetjárás) az egyéb kedvtelések (kézimunka, kisállat gondozás).28 Egyes aktív szabadidős tevékenységek a tömegkommunikációs eszközökkel lehetővé teszik azt, hogy ne egy „valós világban” éljünk, létrehoznak olyan virtuális világot, melyekbe olyan dolgok tartoznak, melyek közvetlen térben nincsenek a szabadidejét töltő személy mellett. Ezt leginkább a televízió jelenleg zajló élő műsorai, az internet beszélgetős programjai, valamint a közösségi oldalak (Facebook, Twitter, Youtube) teszik lehetővé. Az egyén ilyenkor nincs elszakadva a külvilágtól, nemcsak a térben létező közösségnek lehet a tagja, hanem távoli dolgokat is megismerhet, saját életének részévé válnak olyan személyek, akik valójában nincsenek is vele. Ez jellemző az általam megkérdezett személyekre is, akik naponta néznek egyes tévéműsorokat, főleg a sorozatokat, a szereplők saját hétköznapi életük szerves részévé váltak. Ez fordítva is igaz, hiszen a tévében látott személyeknek vannak saját közösségi oldalaik, melynek segítségével tarthatják a közönséggel a kapcsolatot.A kutatás során beigazolódott, hogy a hétköznapi élet és a tévé szférájának határai elmosódnak. Ez lehetővé teszi, hogy a tévének nem csak szórakoztató, de haszonszerző, valamint nevelő funkciója is 27 28
Kovács 2011. 59. Bakosi 2007. 12.
16
legyen, hiszen lehetővé teszi az egyén látókörének tágítását, az ismeretszerzést, a benne lévő pozitív
minták
(szerelem,
barátság,
segítőkészség,
divat)
átvételét,
a
titkos
problémamegoldást, a közösség összejövetelét. „A jó szereplők olyan elszántan küzdenek mindennel, és az is, amikor néhány gonosz szereplő megjavul a végére. Az is jó, amikor a barátok kölcsönösen segítik egymást. A gonoszokat nem igazán szeretem. Szerintem a jó szereplőket emiatt lehet szeretni.” (Rita, 16 éves) „Azt hallottam, hogy Gabriela Spanic meg az Esmeralda főszereplője már volt Magyarországon. De csak annyi volt, hogy örültem, hogy ide is eljöttek, lehet, hogy elmentem volna őket megnézni. Amúgy a testvérem, aki most 14 éves, Paulináról lett elnevezve.” (Attila, 19 éves) A kutatott személyek fontosnak tartják emellett az aktív sporttevékenységeket, melynek során legfőbb céljuknak tartják a közösségi élményeket, a bennük lévő energiák levezetését, az egészséges életmódot. „Heti két alkalommal járok thai boksz edzésre. Mindig kieresztem olyankor magamból a gőzt, jól elfáradok utána. Elsőre még volt izomlázam, de ma már jól megy.”(József, 14 éves)
II. 3. 2. Passzív szabadidős tevékenységek Erről akkor beszélünk, ha a választott tevékenységnek a kikapcsolódáson kívül nincsen különösebb célja vagy végeredménye és nem igényel nagyobb testi, szellemi erőfeszítést. A szabadidő ilyen eltöltése elsősorban az otthoni pihenésre és az üdülésre jellemző.29 Ilyen fajta tevékenységből azonban sokkal kevesebb van. Bakosi szerint ilyennek nevezhetőek az egyéb szabadon végzett tevékenységek, mint a semmittevés, meditáció, érzelmi tevékenységek, egyes esetekben a szimpla tévénézés vagy rádióhallgatás.30 Az egyén ilyenkor jobban el van szigetelve a külvilágtól, az ilyen jellegű tevékenységnek érzelmi céljai vannak, illetve nehezebb testi, illetve szellemi munka, fáradtság után jellemző. Az ilyen pihenési forma jobban elválaszt az előzetesen végzett tevékenységektől. A kutatott személyek esetében előfordul, hogy a tévénézésen kívül semmilyen más tevékenységet nem csinál.
29 30
Kovács 2011. 59. Bakosi 2007. 12.
17
„ Inkább egyedül nézem a tévét, nem szeretem, ha valami zavar közben. Olyankor semmi mást nem csinálok, csak nézem, de utána a többiekkel mindig megbeszéljük, mi történik bennük. De mindig gondolkodok a sorozatról, és néha el is alszok felette.” (Rita, 16 éves)
II. 4. A televízió behatolása a szabadidőbe Ahhoz, hogy megérthessük a televízió mostani jelentőségét, meg kell említenünk azt, hogy a televízió hogyan terjedt el hazánkban. Ennek hosszan tartó folyamata volt, emellett a szerző bizonyos időpontokat említ, melyek során kialakultak olyan fejlesztő újítások, melyek véglegesen beépültek a televízió fejlődéstörténetébe. „Magyarországon már 1919 óta folytak televíziós kísérletek. A Magyar Televízió 1958-ban kezdte kísérleti adásai sugárzását. Kezdetben a műsorok zöme élőben ment vagy filmre készült (más képrögzítési technológia még nem volt). A televízió ebben a korszakban közösségi esemény volt: egy készülékkel rendelkező családnál gyűltek össze a szomszédok a tévé nézésére. A hetvenes években egyre több lett a színes műsor.1997-ben indultak a kereskedelmi országos tévék, a TV2 és az RTL Klub. ”31 Róka
Jolán
kihangsúlyozza,
hogy
a
televízió
az
egyik
legkedveltebb
tömegtájékoztatási eszközök közé tartozik, melynek népszerűsége aligha csökkent volna.„A tömegtájékoztatási eszközök együtt nevezhetőek médiának, melybe beletartozik az újság, a rádió, valamint a televízió. Ezek közül a televízió a legfejlettebb és egyben a legnépszerűbb szórakozási forma, ugyanakkor az jelent meg legkésőbb. Népszerűségét annak köszönheti, hogy a benne megjelenő információk egyaránt láthatóak, valamint hallhatóak.”32 Fukász szerint hazánkban már a nyolcvanas években jelentős szerepe volt a tömegkommunikációs eszközöknek, ezen belül is a televíziónak a szabadidő szervezésében. „A tévé szerepe a szabadidő kultúrájában meghatározó jelentőségű. Sok esetben a tévé a művelődés közvetlen feltétele, hiszen alapvető fontosságú a tévé által közvetített kultúra jellege, színvonala a lakosság egy részének életében, hiszen a teljes tévéellátottság, a javuló műsorszórási feltételek, a növekvő műsoridő mellett a társadalom művelődési szokásaiból kitörülhetetlen a tévénézés. A tévé nem nevezhető kultúraellenesnek.”33 Fukász és Ferge egyetértenek abban, hogy a televíziózás lett a legnépszerűbb szabadidő-eltöltési forma, mely a jelenlegi gyakorlatban is megfigyelhető, hiszen neki van
31
Hargitai-Hirsch 2006. Róka 2002. 30. 33 Fukász 1988. 57. 32
18
leginkább társadalom-összetartó szerepe, mely ismereteket közvetít a közönség felé, ezáltal kialakul egy nézői kultúra. A hétköznapi életben ezen gondolat fontossága abban mutatkozik meg, hogy szinte minden háztartásban van legalább egy tévékészülék, viszonylag olcsó a mostanság megjelenő új kommunikációs eszközök (laptopok, internetes telefonok) mellett, a tévé elterjedtsége pedig azt eredményezi, hogy a benne megjelenő személyek az egyének, csoportok életének részesei lesznek. A televízió fontosságát Szalai Sándor is vizsgálta, miközben időmérleg-kutatásokat végzett, mely során azt kutatta, hogy „az emberek hogyan osztják fel a nap 24 óráját a különböző tevékenységek között, hány órát fordítanak a munkavégzésre, a háztartásra, rádióhallgatásra, tévénézésre, alvásra”.34 A kutatásokból azt a következtetést vonta le, hogy a különböző tevékenységeket az emberek „összekombinálják”, sokat egymás mellett, együtt végeznek, és érdekes módon tudnak mindkettőre figyelni. „Napjainkban a legelterjedtebb szabadidő-tevékenységek közül legalább kettő, a rádiózás és a televíziózás olyan, melyet az emberek igen nagymértékben más időtöltéseikkel együtt végeznek. Nagyon gyakori a kikapcsolódásnak az a módja, amikor nem csinálnak semmi különöset; vagy családtagjaikkal csevegnek, miközben nézik a televíziót.”35 A tömegkommunikációs eszközök, ezzel együtt a televízió jelentősége sem változott, továbbra is ez a legnépszerűbb időtöltési forma. A kutatott személyek esetében is jellemző, hogy a tévénézés tartozik legkedveltebb szokásaik közé, melynek keretében más dolgokkal is tevékenykednek, ezt lehetővé teszi, hogy minden nap láthatják legalább néhány órára a bennük zajló műsorokat. Ezen eszköz népszerűsége tette lehetővé, hogy megjelenjen és beépüljön az emberek tudatába az a műsor, melyek az egyik legszélsőségesebb műfajnak nevezhető. Ez pedig nem mások, mint a szappanopera műfaja, melyről a következőkben még részletesebben tárgyalunk.
34 35
Szalai 1978.17. Szalai 1978. 17.
19
III. A szappanoperák jelentősége A szappanoperák napjaink egyik legnépszerűbb és legellentmondásosabb műsoraivá váltak. Nincs olyan mai ember, aki ne ismerne legalább egy sorozatot anélkül, hogy a „szappanopera” elnevezésről is tud. Amint már az előző fejezetben is láthattuk, egyre ritkább az olyan privát jellegű háztartás, melyben ne lenne legalább egy tévékészülék.Ha még nincs is tévékészülék minden egyes háztartásban, egyre többen tudnak rá akár otthonunkon kívül, például külső szórakozóhelyeken figyelni. Főleg a televíziós közeg az, amely a sorozatokat népszerűsíti, de más, egyéb jellegű tömegkommunikációs eszközöknek (plakátok, újságok, internet) is szerepük van benne. A dél-amerikai szappanoperák az 1990-es évek végén hatoltak be hazánkba, népszerűségük kitartott egészen a 2000-es évek közepéig, utána megfigyelhető volt, hogy néhány évre közkedveltségük egyre inkább „elapadt”. Az évtized végére azonban ismét népszerűvé váltak, a „népszerűségi robbanás” leginkább 2010-től figyelhető meg, amikor hazánk kereskedelmi tévécsatornái egyszerre többet is vetítettek nemcsak egymás után, de egymás mellett is. Nem szabad azonban elfelejteni a végletes jellegüket sem, melynek az az oka, hogy a szélsőségesen jó és rossz keveredik bennük egymással, miközben a mindennapi élet problémáit mutatják be. Emiatt nem nevezhetőek semleges jellegű műsoroknak. Ezenkívül mindegyik sorozat más témáról szól, más jellegű problémákat, alapkonfliktusokat mutatnak be, a néző pedig érdeklődésének megfelelően megtalálhatja a magának megfelelőt. A műfaj népszerűségét nemcsak a külsőségeken alapuló elemek adják, hanem azok a belső értékek is, amelyek változatosak. Külsőségen alapul például a tévében látható szereplők külső megjelenése, ruházata, a háttérben megjelenő helyszín, valamint a bemutatók során a szereplők szóhasználata. Belső értékeknek pedig a történetet, valamint a szereplők jellemét nevezhetjük, főként ezekre jellemző az ellentét, ez adja a sorozatok ellentmondásos jellegét. Ahogyan már az előző fejezetben is tárgyalhattuk, az internet közösségi jellegű oldalai is lehetővé teszik, hogy a szappanoperákban lévő szereplőket közelebbről is megismerhesse a néző, ami még fontosabb, hogy jelenlegi időben. Ez azonban másképpen is lehetséges: egyre gyakoribb, hogy hazánkban újonnan készült sorozatokat mutatnak be, lehetővé téve ezáltal a történet, a társadalmi háttér, valamint a bennük megjelenő szereplők hitelességét. Ez a gyakorlat 2010-től van jelen, azóta egymás mellett több kereskedelmi tévéadón is futnak párhuzamosan sorozatok.Egy látott szereplő pedig egyszerre több sorozatban is szerepelhet, aki egyik sorozatban a negatív, míg egy másikban a pozitív oldalon áll. 20
Ahhoz, hogy fejlődésüket még jobban megértsük, szükséges azt tárgyalni, hogyan alakultak ki és fejlődnek, és mi a mai jelentőségük. Ez sokrétűnek is nevezhető, ahogyan a „szappanopera” szó jelentése. A szappanoperák kifejlődésével és népszerűvé válásával, illetve társadalmi jelentőségükkel Antalóczy Tímea szociológus foglalkozott részletesebben, ezt a mélyebb megértés érdekében fontosnak tartom ismertetni, majd a továbbiakban saját tapasztalatok alapján ismertetem a legfőbb jellemzőit.
III. 1. A szappanoperák kifejlődése és elterjedése Minden szerző egyetért abban, hogy a szappanopera műfaja az 1930-as évekből, az Egyesült Államokból ered, és hatalmas fejlődésen ment keresztül, kezdetben nem volt televíziós jellegű műfaj. A szappanopera fogalmát Hartai László határozta meg. „A szappanopera a televíziós sorozatok egyik fajtája, melyet napi, heti vagy havi rendszerességgel közölnek, ezek a műsorok az 1930-as évekből erednek, amikor a rádiós sorozatokat tisztálkodószer-gyártó cégek szponzoráltak, céljuk volt népszerűsíteni termékeiket ezekkel a műsorokkal.”36 Antalóczy Tímea még bővebben kifejti azt, hogyan alakultak ki. „Akkoriban a szappanoperák az Egyesült Államokban még rádiós műsornak számítottak, melyek egyszerű közhelytémákat mutattak be, a hősnők pedig egyszerű háziasszonyok voltak, az otthon dolgozó háziasszonyok pedig ugyanazokat a termékeket akarták használni, mint kedvenc hősnőjük. A hősök és a hősnők ugyanolyan életet éltek, ugyanazok az apró gondok jellemezték őket, mint az egyszerű háziasszonyokat. Az ötvenes évekre azonban a rádió vesztett reklámhordozó szerepéből.” 37 Ahogyan már az előző fejezetben is szó volt róla, a televízió megjelenése, valamint népszerűvé válása előtt a fő tömegkommunikációs eszköz az újság, valamint a rádió volt. Így a szappanoperák is a rádióból erednek, onnan hatoltak be a televízióba, a rádiós sorozatok évtizedekkel később fokozatosan megszűntek. A nők számára példaképet jelentettek a sorozatok szereplői, annak ellenére, hogy akkor a sorozatok még teljesen egysíkúak voltak, a szélsőségesség még egyáltalán nem volt rájuk jellemző. „ A szappanopera a rádiós sikereket követően a televízióban a hatvanas években jelent meg. A televíziós szappanoperák már többszintűek voltak, a hősök differenciálódtak. Elkanyarodtak a háztartási problémáktól, és új témákat kerestek. Így jelentek meg a 36 37
Hartai 2002. 309. Antalóczy 2006. 26.
21
képernyőn a magas presztízsű foglalkozásúak is, de központi téma továbbra is a családok életének bemutatása maradt. A nézők nemcsak magát a sorozatot, de a szereplőket is a szívükbe zárták. Igazi áttörés a hetvenes években következett be, amikor a nagy cégek a női nézőközönségen túl szélesebb rétegekhez is szólni akartak. A szereplőket megfiatalították és több feszültséghelyzetet emeltek a szappanoperákba. A műsorokat főként az esti főműsoridőben vetítették.”38 A televízió a 20. század közepén jutott el abba a fejlődési stádiumba, mely lehetővé tette, hogy a különböző jellegű műsorok, így a szappanoperák is megjelenhessenek benne. A sorozatok pedig szintén tovább fejlődtek, hiszen többféle témát mutattak be, fokozatosan bővült a benne megjelenő szereplők, helyek és cselekmények köre, melyben fontos szerepe volt a presztízs hangsúlyozásának. A feszültséghelyzetek megteremtésével jelent meg a sorozatokban a szélsőségesség, ebből nőtt ki aztán a túl jó vagy túl gonosz jellem.Így a jelenlegi néző szemével nézve meglehetősen egyhangúak lennének az egykori rádiós sorozatok. „Az idő múlásával az amerikai sorozatok a többi kontinensre is eljutottak, mígnem megannyi ország készít nemzeti kultúrájához illő szappanoperát, ezzel együtt megjelentek a teleregények is. Ebben a műfajban a dél-amerikai régió jár az élen, amely a világ legnagyobb teleregény-gyárává nőtte ki magát. Ezek brazil, venezuelai, kolumbiai, mexikói sorozatok.”39 Az imént megnevezett dél-amerikai teleregények azok, melyek kialakulását jelenleg tárgyaljuk, és amelyek a 20. század végén hazánkba is bejutottak. A dél-amerikai teleregények spanyol vagy portugál nyelvűek, számos dél-amerikai országban készítették őket egy időben. A legelső teleregények a portugál nyelvű Brazíliában készültek. „A teleregény komoly irodalmi gyökerekkel rendelkezik, kezdetben a brazil Globo tévétársaság által kialakított műfajt jelölte. Viszonylag rövid ideig, 20-25 percig tartottak az egyes részek, naponta ugyanabban az időben jelentkeztek, a nézők több hónapon keresztül nézték. Eredeti céljuk az volt, hogy a szegényebb rétegekhez is eljuttassa a magas irodalmat. A könyvek drágák voltak, a nagy távolságok miatt nem érhettek el mindenkit. Az első teleregények brazil regények adaptációi voltak.”40 A teleregények a brazilok szegényebb rétegei számára kellemes szórakozási lehetőséget kínáltak, hiszen könyvekhez nem volt hozzáférési lehetőségük, de a sorozatok segítségével el tudtak sajátítani olyan szellemi javakat, mely lehetővé tette azt, hogy ne
38
Antalóczy 2006. 27. Antalóczy 2006. 28. 40 Antalóczy 2006. 74. 39
22
szigetelődjenek el teljesen, belekapcsolódtak az akkori, széles tömegek által megszokott dolgokba, mely később a tapasztalatszerzést is lehetővé tette számukra. A szegényebbek így lassan hozzászoktak országuk egyik legjellegzetesebb műfajához, melyből eleinte elkezdtek meríteni, majd többet megtudtak a bennük lévő szereplőkről. Azóta nőtt a műsoridő, ma már egy rész 45 perces. Egyre fontosabb lett a vizuális elemek kihangsúlyozása. „A történetet 25-30, ritkábban 40-45 perces részekre osztották fel. Az egyes részek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, általában egy-egy rész az egyik szereplő képernyőre kimerevített arcával ér véget, ezzel bevésve a néző emlékezetébe a fő mondanivalót hordozó szereplőt. Ez hordozza magában az izgalmakat, a néző pedig várja, mi lesz a következő részben. Mielőtt egy új rész elindulna, visszatérnek az előző részbe, összefoglalva annak eseményeit.”41 Az egyes részek általában konfliktusokkal végződnek, és a megjelenő konfliktussal kezdődik a következő rész is. Ez a nézőt a tévéhez köti, aki visszaidézheti, mi történt az előző részekben, várja, hogyan oldódik meg a konfliktus. A teleregények készítői számára egyre fontosabb lett a nézők véleménye. „A teleregények esetében fontos a visszacsatolás, a nézők állandó jelenléte és történetalakító tevékenysége. A néző az úr, a közönség kérdései mindig meghallgatásra találnak.”42 A dél-amerikai sorozatgyártó országokban van az eredeti vetítés, ahol a szereplők és a rendezők térben közel vannak a közönséghez, ez lehetővé teszi a velük való kapcsolatteremtést. A szereplőkkel való találkozás segítségével pedig a közönség és a közülük származó színészek közti határ elmosódik, ez a szokás lassan hazánkban is teret hódít. „Az első dél-amerikai sorozat nálunk a Rabszolgasors volt, mely 1976-ban készült. Hamar kiderült, hogy a magyar közönségnek nagyon tetszik a sanyarú sorsú rabszolgalány életét megörökítő produkció. Ekkor találkozhattunk a szappanopera-kór első jeleivel, itthon gyűjtésbe kezdtek a szegény Isaura felszabadításáért.”43 Az első brazil sorozat magyarországi vetítésekor fontos jelentősége volt a magyar közönség beavatkozásának, mellyel maguk a szereplők sem szálltak szembe. Ez volt az első igazi interakciós kapcsolat sorozat és nézők között, melynek fontossága még mostanában is jelen van.
41
Antalóczy 2006. 76. Antalóczy 2006. 77. 43 Antalóczy 2006. 64. 42
23
III. 2. A szappanoperák népszerűvé válásaa 20. század végén A szappanoperákat hazánkban az 1980-as évek végén kezdték el vetíteni. Az egyik első az 1986-ban vetített Rabszolgasors volt, melyet a Magyar Televízióban vetítettek. Ez azonban még csak előzménye volt az 1990-es évek végén bekövetkező szappanopera-korszaknak. „A Magyar Televízió 1986-ban sugározta elsõ ízben és elsõ brazil tévésorozatként a Rabszolgasorsot, mely egy fehér bõrû és sanyarú sorsú leány, Isaura megható története. A sorozat akkoriban frenetikus sikert aratott - többek között - a magyar tévénézõk körében is. Nézõink olyannyira aggódtak Isaura sorsáért, hogy egyes településeken még pénzt is gyûjtöttek kiszabadítása érdekében. Azóta már nagyon sok újabb dél-amerikai szappanopera került képernyõinkre, így most már talán reálisabban nézhetik a tévénézõk és egy újabb nemzedék ezt az immár klasszikus brazil telenovellát.”44 Abban, hogy a nézők pénzt kezdtek gyűjtögetni a női főszereplő számára, hatalmas szerepe volt annak, hogy a nézők a pozitív, vagyis a jó szereplőért drukkoltak, ezzel együtt a jó ügyet is képviselték. A szappanoperáknak azonban még más jellemzői vannak a szereplők jellege mellett, melyek kizárólagosan ezt a műfajt jellemzik. „A bemutatott történeteket elsősorban a szereplők, a közöttük lévő konfliktusok közvetítik a nézők számára. A szereplők között vannak jó és gonosz karakterek. A jó karakterek célja megmenteni az áldozatot, a hiányt, veszteséget pótolni, kiegyenlíteni, miközben megpróbáltatásokon mennek keresztül, gonosztevőnek látszó igaz emberek, intézkedik, segítenek, elszenvedik a gonosztetteket, végül legyőzik a gonoszt. A gonosz karakterek célja legyőzni a hőst, megpróbáltatásokat okoznak neki, akadályozzák a főhőst, mást szolgává tesznek, elrabolnak, csábítanak, kémkednek.”45 Minden sorozatban a legfőbb cél a két főhős egymásra találása, emiatt gyakori az esküvős befejezés. Mindkét főhősre jellemző, hogy a pozitív ügyet képviselik. Gyakran már a sorozat elején megismerik egymást. A sorozat alapkonfliktusai azonban teljesen mások, ezek megjelennek mindkét főszereplő életében, ez az a közös vonás, amely összehozza őket. A
főszereplők
szerelmének
szála
végighúzódik
az
egész
sorozaton,
az
alapkonfliktusok többé-kevésbé oldódnak meg, ez biztosítja a főhősök jellemének fejlődését. Mindig történnek visszafordíthatatlan helyzetek, halálesetek, ezek egy részét a negatív szereplő biztosítja. A sorozat során még sok-sok mellékszál figyelhető meg, csak egy részük 44 45
Magyar telenovellás oldal 2005. Csákvári-Malinák 1998. 187.
24
oldódik meg a sorozat közepére vagy végére. A legnagyobb kihívás a sorozat vége felé a gonoszok legyőzése. A szappanoperákban jelen van a pozitív, valamint a negatív oldal, ezek egymással harcolnak. A jó karakterek közé tartozik a két főszereplő nő és férfi, valamint azok a karakterek, akik az ő párjukon állnak. Ide tartozik a pap, aki mindig a jó ügyet képviseli, feltéve, ha a gonosz szereplők nem csapják be őket. A sorozatokban látható igaz barátok vagy barátnők szintén pozitív szereplők, akik vagy korábbi életükből, vagy közös munka miatt ismerik a pozitív szereplőket, azonban ezekre inkább jellemző a semlegesség, ők többnyire nem tisztán „jók” vagy „gonoszok”, józanabbul gondolkodnak, mint a főhősök. Szinte minden sorozatra jellemző, hogy a főszereplőkkel bensőséges kapcsolatban áll a házvezetőnő, cseléd vagy dajka, aki tanácsokkal látja el a főhőst. Érdekes megfogalmazás az, hogy „gonosztevőnek látszanak”, melynek során egy első látásra kellemesnek tetsző dolgot igyekeznek megakadályozni, de azt mindig a pozitív cél érdekében teszik, mindig az igazságot képviselik, ennek érdekében nem riadnak vissza az agresszivitástól sem. Ez főleg a 2000 után gyártott sorozatokra jellemző. Bizonyos foglalkozási típusok is közelebb állnak a pozitív jelleghez, mint az orvos, a rendőr vagy az ügyvéd alakjának megjelenése, főleg, ha a pozitív hőshöz állnak közelebb. A gonosz karakterek viszonylag kevesen vannak a sorozatokban, ők a női, valamint a férfi főgonoszok, akiknek célja a pénzszerzés vagy a bosszú, ha úgy érzik, hogy a női hős elvesz tőlük valami fontos dolgot. Céljuk érdekében gyakran hazugságra, emberölésre is képesek, melynek érdekében szövetkezni próbálnak egy semlegesebb szereplővel, de a végén mindig kiderül a gonoszsága.Egyes esetekben a hős valamelyik közeli rokonára jellemző lehet, hogy melléjük állnak, hiszen a szülők többnyire „elvakult” módon viszonyulnak gyermekeikhez. A női főgonosz minden sorozatra jellemző, első látásra jobb megjelenésűnek is tűnik, mint a női főszereplő. Egyes sorozatokban „kitartott” módjára élnek, nem vállalnak semmiféle munkát, gyakori az érdekházasság, valamint a több férfival való ágyba bújás. A férfi főgonosz többnyire a modernebb sorozatokra jellemző, akiknek van pénzük, mely biztosítja azt, hogy nyomást gyakoroljanak a nőkre, valamint a gyengébbekre. A sorozatok tetőpontja a végükhöz közeledve látható, melyeknél többnyire a női hős harcol a női gonosszal, főleg ekkor szükséges a cél érdekében az agresszivitás alkalmazása. Ekkor többnyire a férfi hős is beavatkozik, aki jó szereplő oldalán áll. Mindig a főgonosz veszít, halállal, börtönnel, maradandó károsodással fizet.
25
A sorozatokban szerepe van a helyszínnek, melyen a sorozat játszódik. A jómódúak többnyire nagy villákban laknak a családjukkal, ez főleg a férfi főszereplő életére jellemző. A női főhős a hagyományosabb sorozatokban többnyire kunyhóban, nyomortelepen lakik, a modernebb sorozatban, melyekben erősebb egyéniségként ábrázolják őket, nagyobb házakban élnek. A helyszín ábrázolása többsíkú, a szereplők jelen vannak, irodában, kórházban, étteremben, hotelben, templomban. A szappanoperák időkezelése különböző. Szinte mindegyikben jellemző az, hogy kihagynak legalább egy hónapot, mellyel azt akarják bemutatni, mennyire változik meg egy bizonyos idő alatt a szereplők élete úgy, hogy közben a nézők nem látják őket. Egyes sorozatokban jellemző, hogy kihagynak öt, vagy akár tizenöt évet, ez a sorozat bármely szakaszában előfordulhat. A szappanoperáknak nemcsak a történetük különbözik, hanem az idő múlásával változik a jellegük, az eszközhasználatuk is. Ebben a tekintetben az évtizedek során fejlődésen mentek keresztül, emiatt vehetőek észre a különbségek a húsz éve, valamint a mostanában készített sorozatok között.
III. 2. 1. Szappanoperák az 1990- es évek végétől a 2000-es évekig Hazákban majdnem húsz évvel ezelőtt kezdtek népszerűvé válni azok az „örökzöld” sorozatok, melyekre sokan még napjainkban is szívesen emlékeznek. A legelső, akkoriban vetített sorozatok brazil szappanoperák voltak, melyek csak egyetlen csatornán, a Magyar Televízióban vetítettek 1996-ban Ilyen volt például a Topmodell vagy A homok titkai, melyeket az eredeti országban még néhány évvel az itteni vetítés előtt készítettek. Ezekre már jellemző volt a sokszereplős és sokszálú történet, különféle foglalkozású szereplőkkel. Legfontosabb ismérvük azonban a már említett végletesség, vagyis a szélsőségesen jó vagy gonosz szereplők, melynek végén mindig a pozitív szereplő győz. A homok titkaiban érdekesség, hogy a női főszereplő egy ikerpárt, a gonosz Raquelt és jószívű Ruth-ot alakította, akik csak külsőre hasonlítottak egymásra. Mindketten ugyanazt a férfit, Marcost akarják megszerezni, Raquel a pénze miatt, a tanárként dolgozó Ruth pedig szerelemből. Ennek a végén szintén a jó győzött, mert a férfi a pozitív szereplőt választotta. Az ikerpár szerepeltetésének maradványa, hogy később is készült néhány olyan sorozat, melyben a főszereplő ikerpárt alakított, mint a jelenleg népszerű sorozatszínésznő, Gabriela Spanic.
26
1997-ben a televízió különböző magyar csatornákra oszlott, így jöttek létre a különböző kereskedelmi tévéadók, mint a most népszerű RTL Klub, a TV2, valamint az M1. A legelső, már nemcsak brazil sorozatokat ezeken a tévécsatornákon vetítették, egyeseket ezek közül még napjainkban is adnak. Ekkoriban kezdték el vetíteni az „ikerpáros” sorozatokat, mint amilyeneket Gabriela Spanic alakított az 1999-ben vetített, mexikóiPaula és Paulinában, melyben ikertestvéreket alakított, ezek közül az egyik a pozitív női főszereplő, a másik pedig a női főgonosz. Ez a sorozat, rendkívül népszerű volt, ennek sikerére való tekintettel készült vele még egy olyan sorozat, melyben ikreket játszott, A betolakodó. Antalóczy állítása szerint: „A Paula és Paulina vetítése idején az RTL Klub legnézettebb műsora volt. A sorozat utolsó részei között voltak olyanok, akik kétszer ennyien látták.”46 Az ilyen típusú többnyire hagyományosak, melyeket legtöbbször a készítés után egy évvel adtak le. Szintén jellemző volt rájuk a jó-gonosz, ezzel együtt azonban a különböző társadalmi rétegek ütközése, melyben általában a nő szegény és tanulatlan, a férfi pedig gazdag és tanult, a hirtelen fellépő szerelem pedig konfliktusokat okoz a saját, valamint családtagjaik életében, emiatt jellemző a két réteg egymással való szembenállása. A női főszereplő általában valamilyen szegénynegyedben él, nagycsaládban. A női főgonosz sokszor az elitrétegből kerül ki, akit a férfi főhős iránt érzett szerelem irányít, de ha nem tudja megszerezni, a bosszúvágy élteti. Főleg a Mexikóban készített sorozatok tartoznak ide, a legtöbb sorozat a két főhős esküvőjével végződik, emellett mindegyikre jellemző a vallásosság, a pap alakjának szerepeltetése, aki hajlandó jót tenni a pozitív főszereplőkért. A nőkre jellemző az áldozatkészség, az alázat, a kemény munka, a kezdeti kiszolgáltatottság, legfőbb céljuk a saját családtagjaik támogatása, valamint az általuk szeretett személyek megvédése. Kezdetben nem szívesen kerülnek kapcsolatba az elitréteggel, hiszen az változást hoz a saját életükben, ahogy azonban előrehalad a sorozat, úgy lesznek egyre öntudatosabbak. Az ilyen női főszereplőre jobban jellemző, hogy kritikusak saját magukkal szemben, „törékenynek” látszanak. Paulina az ikertestvérét védte meg, abban a hitben, hogy az beteg volt, annak ellenére, hogy ő kényszerítette a szerepcserére. ATiltott szerelem női főszereplője, Eugenia kitart alkoholista férje, Gustavomellett, annak ellenére, hogy másba szerelmes, később pedig szerelme apja zsarolással megszerzi magának. Ilyen sorozatnak nevezhető az
46
Antalóczy 2006. 74.
27
Esmeralda, melynek címszereplője vak lányt alakít. A betolakodóban az ikrek „gyengébbik” tagja, Virginia hal meg a sorozat közepén, aki cselédként dolgozik a gazdag családnál, a másik, az öntudatosabb Vanessa lesz a sorozat végén a férfi főszereplő felesége. Fontos összetevő ezekben a sorozatokban a női főhős foglalkozása. Kezdetben valamely alkalmazotti munkát vállalnak, ahogyan például Paulina egy bárban dolgozik felszolgálóként, később egy jó nevű cégvezető pozíciójában. Sok más női főszereplő cselédmunkát vállal gazdag családoknál. Egyéb munkákat is vállalnak, például a Rosalinda női főszereplője virágárusként dolgozik, a férfi szereplő, Fernando José foglalkozását tekintve pedig kevésbé merev, hiszen zongorista. Később, 2000 után olyan nem mexikói sorozatok is készültek, melyben a sorozat elején „elcsúfítják” vagy kövérnek mutatják a női főhőst, de a sorozat közepén „megszépül” vagy „lefogy”. Ilyennek nevezhető a kolumbiai Betty a csúnya lány, melyben a címszereplő titkárnőként kezdi, de a sorozat közepére a nézők megismerhetik a valódi külsejét, emellett vezető pozícióba kerül. A venezuelai Édes dundi Valentina kezdetén Valentinát a gonosz nagynénje irányítja, a sorozat előrehaladtával azonban egyre inkább kiderül annak negatív jelleme. Készültek azonban még ifjúsági jellegű sorozatok, melyek kifejezetten fiatal tinédzserek problémáit mutatják be, mint a szerelmet, a barátságot, a szülőkkel való konfliktusokat vagy a drogproblémákat, de megfigyelhető bennük mellékszálként a felnőttek egymással való kapcsolata vagy olyan problémák, melyek a múltból erednek. Ilyennek nevezhető aSzerelmes álmodozók, mely öt tinédzser szerelmespár fiatalokról szóló hétköznapi problémáit mutatja be. Főként ezek a sorozatok szolgálhatnak mintául a fiatalok számára. 1999-ben alakult meg egy sorozatokkal foglalkozó, hetente kiadott magazin, az Epizód, mely konkrétabban foglalkozik a sorozatokkal, valamint azok szereplőivel. Ezt az újságot szerdánként adják ki, szerkesztői írnak a sorozatszereplők magánéletéről, posztereket raknak be, valamint olvashatóak benne az újonnan vetített sorozatok egyes részeinek történései.
III. 2. 2. Szappanoperák a stagnálás időszakában Megfigyelésem szerint a sorozatok stagnálása leginkább a 2000-es évek közepén volt jellemző. Ekkor egy időre csökkent a népszerűségük, főleg a 2004-től 2008-ig tartó időszakban. Ekkor legfeljebb csak egy-egy sorozatot vetítettek az egyes kereskedelmi 28
tévécsatornákon, de ezek napjainkban nem igazán ismertek. A vetített sorozatok szereplőgárdájának szerkezete nem változott, megmaradt a jó-gonosz ellentét, a konfliktusos történet. Előtérbe került azonban a női öntudatosság megjelenítése, valamint enyhültek a szegény-gazdag réteg közti ellentétek. Főleg ebben az időben volt népszerű egy nem kereskedelmi jellegű, nagyrészt délamerikai sorozatokat sugárzó, korlátozott nézettségű Zone Romantica. Az Epizódban ezen tévésorozatokról, valamint a szereplőkről nem írtak információkat. Azon sorozatok, melyek ezen a tévécsatornákon futottak, többségük feledésbe merült, bár szerepeltek bennük olyan szereplők, akiket a nézők jelenleg is láthatnak a mostani kereskedelmi tévécsatornákon. Emellett még vetített sorozatokat egy másik, szintén korlátozottabban bejövő tévécsatorna, a Viasat3, olyan sorozatokat, mint A vadmacska, valamint A liliomlány, melyek a 2000-es évek elején készültek.Ezek főszereplőnőire már kevésbé jellemző az áldozatkészség, a főgonoszokkal jobban meg tudnak küzdeni. A sorozatokban előtérbe kerül a férfi főgonosz alakjának megjelenítése is, aki a pozitív női szereplőt akarja megszerezni szerelemből vagy érdekből. Ekkoriban kezdték készíteni az Egyesült Államok-beli, angolspanyol nyelvű Miamiban azokat a sorozatokat, melyek később, a 2000-es évek végén hazákba is eljutottak. Ebben annak is jelentős szerepe volt, hogy 2008-ban az RTL Klub kereskedelmi csatorna több alcsatornát hozott létre, ezek közül legnépszerűbb a COOL TV. Ez 2009-ben kezdett el vetíteni olyan spanyol nyelvű sorozatokat, melyeket Miamiban készítettek. Ezen sorozatok több szempontból is különböznek az azelőtt megszokott mexikói sorozatoktól. Ezek a szappanoperák már jobban hasonlítanak a hagyományos amerikai sorozatokra, hiszen jobban jellemző rájuk a női főszereplő öntudatossága, a gonosz szereplőkkel való küzdelme. Általában a női főhős is „jól él”, a sorozatokból pedig gyakorlatilag eltűnt a szegény-gazdag közti ellentét. Némelyikben van esküvős befejezés, de nem mindegyikre jellemző. Megfigyelhető még bennük az akciós jelenetek például verekedéssel, elrablással, a kábítószer, a plasztikai műtétek káros hatásának megjelenítésével. Legelőször ilyen sorozatokat 2009-ben adtak le az RTL Klubon, valamint a COOL TV-n, melyek 2006-ban, illetve 2008-ban készültek Miamiban. Ilyen sorozat volt a Második esély, A bosszú álarca, valamint a Csajok, szilikon, ezlesz a paradicsom. A Második esély Gabriela Spanic egyik modernebb jellegű sorozata, amelyben olyan nőt, Valeriát játszotta, akinek a saját nevelőapja megkeserítette gyermekkorát, emiatt aztán egy erős jellemű, agresszív nővé vált, aki minden helyzetben szembeszállt az ellenségeivel, még a női főgonosszal is, aki pénzért házasodik. A sorozat folyamán sok titokra derül fény, többek 29
között arra is, hogy a vér szerinti, gazdag apja távol él tőle, aki aztán a női gonoszt, Marciát veszi feleségül. A film legizgalmasabb része, amikor Marcia elrabolja Valeriát amiatt, mert felfedezte, hogy nem terhes az apjától, amely egyébként az utat jelentette volna számára a vagyonhoz. A sorozat esküvővel végződött. A másik két sorozatnak ennél szokatlanabb története van. A bosszú álarcában felfedezhető a modern orvostudomány olyan fejlődése, mely lehetővé teszi a női főszereplők, Mariana és Analia arcának megváltoztatását, de ez hangsúlyozza a jellemük fejlődését is. Ugyanakkor ez megakadályozza azt, hogy a saját családjuk felismerje őket, de ennek segítségével
tudják
legyőzni
a
gonoszokat,
majd
visszatalálni
a
családjukhoz.A
csajok,szilikon, ez lesz a paradicsom pedig joggal nevezhető egy ifjúsági sorozatnak, melyben a fiatal lányok jobban szeretnének kinézni, ennek érdekében plasztikai műtéteken esnek át, gazdag férfiakhoz költöznek, de rájönnek, hogy minden hatalmas veszélyeket rejt magában, hiszen a szilikonműtét során lehetővé válik a drogcsempészet. Akkoriban az Epizód magazin újból kezdett közölni cikkeket a főszereplőkről, régebbi hírekről, de egyre inkább olyan cikkeket írtak, melyek a színészek akkori életében voltak jelen. Újdonságként 2009 óta minden évben kiutaznak Mexikóba és Miamiba, hogy interjúkat készítsenek a sorozatokban látható szereplőkkel. Ezen sorozatok népszerűsége lehetővé tette, hogy a tévécsatornák sokak által nézetté váljanak, ennek sikere tette lehetővé, hogy 2010-től kezdve ismét több szappanoperát vásároljanak, nemcsak az Egyesült Államokból, hanem a dél-amerikai országokból is. Így az igazi „szappanopera-korszakot” 2010-től számítjuk.
III. 2. 3. Szappanoperák 2010 után 2010 óta a szappanoperák magyarországi vetítése hatalmas fejlődésen ment keresztül. A kereskedelmi tévécsatornák ekkor kezdték el alkalmazni azt a szokást, hogy egymás mellett, illetve egymás után futtatják saját adóikon a sorozatokat, akár egy újonnan készült sorozatot vagy egy ismétlést. Akkoriban szép számmal ismétlésként vetítették az 1990-es évek végén készült sorozatokat, főleg a Story4-en. A BA szakdolgozatomhoz a kutatást 2010 októberében kezdtem meg, akkoriban a kutatottak egyik kedvence volt egy 2008-ban készült sorozat, az Árva angyal, melynek során egy árvaházból kikerült szegény lány, Marichuy beleszeret egy pszichológusba, Juan Miguelbe.
30
Újításként arra is lehetőség nyílt, hogy egy újonnan készített sorozatot akkor kezdjenek el sugározni és szinkronizálni, amikor az még javában futott az eredeti országban. Az első ilyen sorozat Gabriela Spanic akkoriban készült mexikói sorozata, A csábítás földjén volt, melyben kivételesen ő játszotta a női főgonoszt. A sorozatot először a Zone Romantica csatornán adták le. (Ezt később Riválisok címmel vetítette az RTL Klub.) A történet egy nőről, Valentináról szól, aki kezdetben kedves, majd amikor szerelme otthagyja az oltárnál, csalódik a szerelemben, egy kemény, agresszív nő válik belőle. Az igaz szerelmet máshol találja meg. Ez a sorozat már a modernebb jellegű sorozatok közé tartozik, ebben is vannak erőszakos jelenetek. Gabriela Spanicot egyszerre több megvásárolt sorozatának bemutatására 2011
novemberében,
meghívták
hazánkba,
a
budapesti
repülőtéren,
valamint
a
közönségtalálkozón (melyen én is jelen voltam) több ezer ember gyűlt össze. Jelenleg két, több mint tízéves sorozatát vetítik az RTL Klubon, valamint a TV2-n, A szerelem foglyait, valamint a Valentina titkát, ezekben pozitív szerepet játszott. A csaknem másfél évtizeddel ezelőtt gyártott sorozatok ebben az időben „örökzöldnek” számítottak, egy-egy régebbi sorozatot még napjainkban is vetítenek közülük ismétlésként. Azonban egyre inkább ügyelnek arra, hogy a 2010 után készített sorozatoknak maradjon több hely, melyek egyre inkább előtérbe kerülnek, hiszen hétköznaponként a különböző tévécsatornákon több mint egy tucat, hétvégén pedig öt-hat sorozatot vetítenek mind a nappali, mind az éjjeli órákban, nappal pedig egymással párhuzamosan futnak. A sorozatok számának sokszorosítását lehetővé tette, hogy a három kereskedelmi adó több új alcsatornát is hozott létre, melyek azonban nem minden háztartásban jönnek be. Ezek közül a 2012-ben megalakult RTL2 a legnépszerűbb. (Azért említem, mert a gyermekotthoni lakók körében is népszerű.) Már nemcsak az amerikai, hanem a mexikói, a kolumbiai és a brazil sorozatok is egyre jobban hasonlítanak az angol nyelvű sorozatokra, de őrzik a dél-amerikai szappanoperák sajátosságait, főleg azt, hogy több mint száz részből állnak, melyeknek van végkifejletük, és sok szokatlan motívum is előfordul bennük, például emlékezet-kiesés miatt egy nagyobb egység kiesik a szereplő életéből. Már egyre gyakoribbak az olyan sorozatok, melyek nem esküvővel végződnek, illetve a férfi és női főszereplő kivételesen nem alkot egy párt, még akkor sem, ha van közös gyerekük. Ez jellemző a nemrég vetített A gonosz álarcára, melyben a női főszereplő, Santa álnéven férjhez megy egy ügyvédhez.A célja bosszút állni egy gazdag családon, abban a hitben élve, hogy a férjét ártatlanul börtönbe küldték, majd megölték. A sorozat folyamán azonban kiderül, hogy a férfi nem halt meg, hanem fogva tartják egy pincében. A szerelem 31
azonban közte és felesége közt elmúlik, beleszeret egy negatív szereplőbe, aki börtönbe kerül. A sorozat azzal végződik, hogy Santát mindenórás terhesen láthatjuk, attól a gazdag férfitől esett teherbe, akibe időközben beleszeretett, de a saját testvére megölte. Minden sorozatban szerepe van a titkoknak, melyekre sokszor a sorozat közepén, de van, amikor a vége felé derül fény. A gonosz álarcából kiderül, hogy a valódi gonosz nem is az ügyvéd, Humberto, hanem a fivére, aki szerelmes Santába, de valójában őrült. A Valentinatitkában Gabriela Spanic egy bokszolónőt alakít, akit meccs közben halálos ütés ér, a feltámadását viszont az jeleni, hogy az anyja lelke, miután meghalt, beleszáll a testébe. (Erről persze nem tud, hogy a saját anyja lelke.) Ellentmondás adódik, mert kezdetben nem tudja, kinek az életét élje, de éppen anyja vőlegényébe szeret bele, mely lehetővé teszi, hogy közelebb kerüljön vér szerinti családjához. A férfitól egyébként születik egy gyereke is, de amikor összevesznek, nem engedi a közelébe. A sorozat során fény derül arra, hogy a munkaadója valójában a rokona, valamint arra is, hogy a női gonosz, Grazzia az anyjának a húga. Egyre gyakrabban alkalmaznak a sorozatkészítők szokatlan motívumokat, például az emlékezetkiesés bemutatása egy nemrég készült sorozatban, az Emékezz, Reina!-ban. A női főhős, Reina egy baleset következtében elveszít az emlékezetéből nyolc évet, mely egyébként élete fontosabb eseményeit, a szerelmét, valamint gyermeke születését tartalmazta. Ez azonban nem akadályozza meg, hogy különbséget tegyen jó és rossz között, és egy bizonyítékkal elutasítsa a férfi főgonoszt, aki amnéziája előtt vette feleségül. A modern sorozatokban gyakoriak az agresszív jelenetek, főleg a férfiak körében, de egyre gyakoribb a női főhősök verekedése is a gonosz szereplőkkel, melynek keretében erős jellemüket, bátorságokat akarják a sorozatkészítők hangsúlyozni. Gyakoriak bennük az elrablós jelenetek, melyekben az erős jellemű pozitív szereplőket rabolják el és verik meg egy nem látható helyen. A Második esélyben Marcia is ugyanezt tette Valeriával, amikor elrabolta. Megjelenik bennük a különböző mai problémák, például a kábítószer, a drogcsempészet, valamint az illegális üzletelés bemutatása. Az Emlékezz, Reina! női főgonoszát, Estefaniát „gyémántkirálynő”-nek hívják, akinek gyakori konfliktusai támadnak az ékszerek miatt, de ragaszkodik hozzájuk. A szappanoperák nézettségének több tényezője is van, melyek egyénektől függnek. Ez meghatározza azt, hogy ennek a műfajnak milyen társadalmi funkciója van. Végső soron ezekről is szót kell ejteni. „Bizonyos műfajú tévéműsorok kiválasztása függ az életkortól, illetve az egyén biológiai szükségleteitől. A műfajok ismerete olyan információkat szolgáltat a nézőnek, 32
amelyek alapján megbecsülhetik az élvezet mértékét. A. A. Berger szerint a szappanoperák legfontosabb funkciója empátiát tapasztalni, bűntudatmentes érzelmeket átélni, követésre méltó példákra találni, identitást nyerni, megtapasztalni a romantikus érzelmeket, valamint büntetlenül megszegni a tabukat. Főleg a kiskamaszok és a fiatal felnőttek részesítik őket előnyben.”47 A szappanoperák nyomon követése „kiskapu” is lehet a nézőknek, hiszen a tévé segítségével ideiglenesen egy másik, virtuális világba kerülnek, amit büntetlenül tehetnek meg. Ezzel együtt újfajta tapasztalatokkal is gazdagodhatnak, melyet esetleg a hétköznapi életben, a szocializációs közeg segítségével nem értenének meg. Mindez segíti azt, hogy az említett tévénézők a sorozatnézés közepette gazdagodjanak új szellemi javakkal és váljanak felnőtté. Ők lesznek jelen dolgozat elkészítéséhez szükséges kutatásom célpontjai.
47
Csákvári- Malinák 1998. 214.
33
IV. Miskolci gyermeknevelő intézmények A kutatást olyan személyek körében végzem, akik családon kívül, vagyis nem a saját szüleikkel élnek. A kutatás kezdetén az fogalmazódott meg bennem, hogy ebbe a körbe eső gyermekeket kutassak. Ide olyan gyerekeket sorolhatunk, akik vagy nevelőszülőknél, vagy gyermekotthonokban élnek. Fontosnak tartom mindenekelőtt ismertetni a gyermekotthoni nevelés jelentőségét, melynek előzményei a szocializmushoz nyúlnak vissza. Ennek fontosságával Túros Endre foglakozott részletesebben. „A szocializmus korszakában a gyermekotthonok intézménye egy olyan szociális védőrendszernek volt szerves része, amelyik a családi környezetüktől megfosztott kiskorúaknak életlehetőséget biztosított. Gyermekotthoni növendékként minden beutalt átpréselődött a kötelező oktatás különböző fázisain, és tanulmányainak elvégzése után garantáltan munkát és lakást kapott. Olyan, amilyen munkahelyet, olyan, amilyen lakást, de mindenki kapott, minden gyermekotthonból kikerült gyerek kapott valamilyen esélyt a viszonylag normális megélhetésre.”48 Annak ellenére, hogy a gyermekek nem családban éltek, a gyermekotthonok részben átvették a család nevelő funkcióit, a gyermekeket pedig a kikerülés után is támogatták. Ugyanez érvényes a mostanában ismert gyermekotthonokra is, melyekben a kutatást végzem. Az ősszel indult kutatás megkezdése előtt rákerestem az interneten miskolci gyermekotthonokra, ahol pedig találtam magáncímeket is, feltételeztem, hogy ezek nevelőszülői lakások lehetnek. El is mentem ezekre a címekre, de a helyszínen kiderült, hogy ezekben
a
lakásokban
nem
laknak
gyermekcsoportok.
Találtam
viszont
olyan
gyermekotthonokat, melyekben évekkel ezelőtt, pontosabban szólva 2006-ban jártam, amikor egy középfokú tanfolyamot végeztem egyetemi tanulmányaim előtt. Akkoriban körülbelül tíz otthonban jártam, ezek között egyaránt volt idősek otthona, anyaotthonok, valamint gyermekotthonok. Ezek közül az utóbbi kettő a fontosabb, ezért kerestem egy anyaotthont is, amely Miskolc Avas lakótelepén van, de a gyermekek szülei nem járultak hozzá a kutatáshoz. A keresésben jelentős szerepe volt az internetnek is, melyen több gyermekotthon lakcímét megtaláltam. Ennek alapján találtam rá három miskolci gyermekotthonra, jelen dolgozathoz a kutatást ezekben az otthonokban végzem. A fő kutatási cél volt annak feltérképezése, hogy az egyes gyermekotthonok milyen szerepet töltenek be a gyermekek
48
Túros 1995. 166.
34
nevelésében, milyen napirendet alakítanak ki, mennyire határozzák meg szabadidejük eltöltését. Az ott lakó gyermekek szemszögéből pedig azt vizsgáltam, mióta élnek ott, a bentlakás mennyire változtatta meg korábbi életüket és szabadidejük eltöltését, ez mennyire van hatással a sorozatokkal kapcsolatos érdeklődésükre, és a szappanoperák milyen pozitív hatásaik vannak rájuk. Továbbá azt is vizsgáltam, milyen egyéb tevékenységekkel töltik a szabadidejüket a tévénézés mellett, és eddigi életüket mennyire tartják sikeresnek. Kutattam egy fogyatékosokat oktató miskolci iskolában is, ahol családon kívül élő gyermekeket vizsgáltam. Elöljáróban szólnék annyit, hogy a gyermekotthoni vezetők elmondása szerint a gyerekek átesnek egy központi vizsgálaton a Gyermekvédelmi Központban (GYIVI), ahol nyilvántartásba veszik őket, és az ottani illetékesek tudnak arról, hogy melyik gyermekotthonban hány férőhely van. Az eljárás hosszú folyamat, melyen részt kell venni, a vér szerinti vagy örökbefogadó szülőnek, a gyermekvédelmi felelősnek, valamint az illetékes gyámhivatali vezetőséget. A következőkben szólni fogok az egyes gyermekotthonok, valamint az iskola fő céljairól, szerepeiről, majd ismertetem a kutatás menetét, illetve röviden összefoglalom a kutatás során leszűrt eredményeket. Az interjúk bővebb elemzésével a következő fejezetben részletesebben foglalkozom, melynek keretében ismertetem a hipotézisben megfogalmazott kérdésekre kapott válaszokat. A gyermekotthonbeli szokások eltérésének egyik fő oka az eltérő strukturáltság, annak ellenére, hogy az egyes otthonok funkciója hasonló. Minden itt megjelenő információ empirikus kutatáson alapul, az egyes vezetők magyarázták el az intézmények működésének lényegét. A vezetők szavaival élve a bekerült gyerekek „állami gondozottak”, ebbe a körbe sorolnak minden olyan gyermek- vagy fiatalkorút, akik nem otthoni körülmények között, vagyis nem saját családdal élnek.
IV.1. Miskolci Gyermekváros A Gyermekvárost már 2006-ban volt lehetőségem megismerni, amikor egy tanfolyam keretében szakmai gyakorlatra jártam különböző gyermekotthonokba. Annak idején még Lovas János Tibor volt az intézményvezető, aki jelenleg gyermekjogi képviselő. Lovas ismertette az intézmény jelentőségét a hátrányos helyzetű gyermekek életében, valamint főbb feladatait.
35
Az intézmény vezetője 2012-től Dr. Dobosné Vörös Eleonóra, aki kulcsszerepet játszott a kutatás során, hiszen elmagyarázta az intézmény működését, valamint tájékoztatást is adott az ott élő gyermekek helyzetéről. Az intézmény célja lényegében ugyanaz maradt azóta is. A látogatások során közvetítő szerepet is játszott, hiszen a kérdőíveket rajta keresztül küldtem el a gyerekekhez. Dobosné egyébként egy másik gyermekotthonnak, az Aranyhíd Gyermekotthonnak is a vezetője, melyről majd a későbbiekben is szólok. Az intézmény 1973-ban jött létre, akkor szeptemberben kezdte meg munkájátaz egyetem épületeitől nem messze lévő Egyetem utcai épületben, parkosított övezetben található. A környezet lehetővé teszi az ott lakók számára a kellemes környezetet. Az intézménynek jelenleg 320 férőhelye van. Régen csak 3-18 éves gyermekek elhelyezésére volt lehetőség, ma már 24 éves fiatal felnőttek is laknak ott. Annak idején 80 óvodást és 240 diákot tudtak elhelyezni. Akkor még háromféle nevelő funkciót töltöttek be: óvodai, nevelőotthoni, valamint iskolai funkciót. Régen csak fiú vagy csak lány lakhatott az intézményben, ma már vegyesen vannak. Egyaránt laknak az otthonban óvodáskorú, általános iskolás, valamint középiskolás korú gyermekek. Gyermekotthononként jelenleg 36 fő van elhelyezve. Mindhárom Gyermekotthonnak három csoportja van. A Fruska és Junior Gyermekotthon mindhárom csoportja a Gyermekvárosban az Aranyhíd Gyermekotthon két csoportja van itt bent, a Lakásotthon a harmadik, a Kiss tábornok úton van, ahol 11 fő lakik. A rendszerváltás után megváltoztak az intézmény működésének feltételei, egyre inkább nőtt az örökbefogadások száma, csökkentették az óvodákat, a befogadás kiterjedt a nagykorúság utánra, ezzel együtt megjelent a szakképzettség igénye. A gyermekek fejlesztésében egyaránt részt vesznek tanítók, szociálpedagógusok, mentálhigiénikus, gyógypedagógus, pszichológus, logopédus, valamint különböző szakos tanárok. A gyermekotthon fő feladatai közé tartoznak a gyermekjóléti szolgáltatások, mint a gyermekjóléti alapellátás, a gyermekek átmeneti gondozása, a családoknak átmeneti otthonbiztosítás, valamint a gyermekvédelmi szakellátás. A gyermekjóléti szolgáltatások keretében kapcsolatot tartanak a különböző területi családsegítő szolgálatokkal. A legtöbb gyermekotthoni lakó átmeneti gondozás keretében lakik az intézményben, akiket átmeneti, állami gondozásba vettek. Ezek a gyerekek hátrányos helyzetű vagy veszélyeztetett gyermekek valamely családi körülmény miatt, attól függetlenül, milyen életkorban van. Szép számmal vannak köztük roma lakók is, melyről a kutatás során meg is győződhettem. Ha a szülő él, akkor továbbra is ő a bentlakó törvényes képviselője.
36
A családok átmeneti otthona azt a funkciót szolgálja, hogy a gyermekkel együtt a szülő is elhelyezhető legyen a gyermek mellett. A Gyermekváros Pedagógiai Munkaterve szerint a fő célkitűzések: „A beilleszkedés, a világnézeti, hazafias, erkölcsi nevelés, esztétikai, kulturális nevelés, egészséges életmódra való nevelés, testnevelés, sport, oktatás, tanóráztatás, önkiszolgálás társadalmilag hasznos munka, szakköri foglalkozások, pályaválasztás, továbbtanulás”. Az intézmény fontosnak tartja a külvilággal, valamint a szülőkkel való kapcsolattartást, az együttműködést, az életre való felkészítést valamint a szabadidő hasznos eltöltését. Ennek keretében gyakran járnak a városkülönböző kulturális intézményeibe, részt vesznek
közös
programokban,
mint
csapatjátékokban,
sporttevékenységekben,
kirándulásokban. Sporttevékenységet egyébként az intézményben is van lehetőség végezniük a bentlakóknak az ottani sportpályán. Az egyik legnagyobb közösségformáló eszköz a televízió, melyben minden egyes gyermekotthonban van egy közös készülék. Az intézményben megtartják a hagyományos ünnepeket is, mint a farsangot, a gyermeknapot, a húsvétot, a karácsonyt, valamint az intézmény megalakulásának ünnepét. Nyaranta járnak közösen táborozni, üdülni, ezekben minden gyerek előszeretettel vesz részt. Minden kisebb egység a gyerekek igényeit szem előtt tartva alakítja ki a fakultatív programokat, elsősorban a gyerekek igényeit figyelembe véve, illetve azt, hogy mire van lehetőségük. Mostanában egyre inkább az ingyenes programok kerülnek előtérbe, alkalmanként van csak lehetőség, főleg a nyári szünetben, alapítványi támogatásból pénzes programokra menni, a programok közt szerepel strandolás, bobozás, kalandpark, Vadaspark, mozi. Hétvégeken inkább kirándulnak, sportolnak az udvaron, sétálnak a városban, esetleges ingyenes rendezvényekre mennek. A benti programok közé tartozik a TV vagy DVD nézés, társasjátékozás, kártyázás, közös főzés, sütés. Szervezetten, jelen vannak kézműves foglalkozások, színjátszás, szövés, zenetanulás. Fontosnak tartják a felnőtt életre és az önálló életvezetésre való felkészítést, ezzel együtt a társadalmi normák elfogadtatását, ennek keretében a gyermekek már a serdülőkorban megtanulják a tiszta és egészséges környezet fontosságát és az ehhez kapcsolódó munkát. Az otthon dolgozói kapcsolatot tartanak a fiatalokkal és a családokkal az otthonból való kikerülés után is, segítenek a fiatalok munkába állításában, a lakáskeresésben is. A közösség ilyenkor többnyire a gyermeknapokon jön össze. 2011-ben, amikor BA szakdolgozatomhoz végeztem a kutatást, tíz gyereket volt lehetőségem megismerni, akiket részletesebben kérdeztem az életük addigi lefolyásáról, valamint tévénézési szokásaikról. A sorozatoknak jelentős szerepük volt életükben, a 37
megkérdezett gyermekek többé-kevésbé voltak kiegyensúlyozottak. Életük sikerességének megítélése főleg a családtól és az iskolától függött. Jelen kutatás során kevesebb információra volt szükségem a saját életükkel kapcsolatban, viszont többet kérdeztem a szabadidős eltöltési szokásokról, például arról, hogy milyen közös programok vannak, és ezek közül milyenekben vesz részt. A kutatást 2013 őszén és 2014 tavaszán végeztem. A kérdőívek mellett interjúkat alkalmaztam, emellett néhány alkalommal lehetőségem volt résztvevő megfigyelésre, melynek során pontosabb képet kaphattam arról, hogy a gyermekek hogyan nézik a tévét. A kérdőíveket személytelenül töltettem ki a gyerekekkel. A személytelenség célja a zavaró tényezőktől való mentesítés, illetve a gyerekek saját értelmezési képességük felmérése volt. Az interjúzás során csak írószert és papírt, a kutatott személyeknek pedig csak a nemét és életkorát jegyeztem fel. Az interjúzás során a nevelők is közvetítő szerepet játszottak, segítettek értelmezni a válaszokat. Néhány alkalommal volt lehetőségem résztvevő megfigyelésre is, melynek során vizsgálhattam, hogy a gyerekek hogyan nézik a tévét. Megfigyelhettem, hogy mindegyik csoportban egy készülék volt, és egyesek társasan, míg mások egyedül nézték a tévét, voltak, akik nem láncolódtak oda szorosan a készülék elé, a távolról is tudtak rá figyelni. Az intézményben jelentős számban vannak roma származásúak, akiket az interjúk során is kérdeztem. Összesen nyolc gyerekkel sikerült interjút készíteni, de sikerült jobban megismerni azokat a lakókat is, akik nem vállalkoztak interjúra. A kérdezettek közül öt gyerek roma származású. Ők Ebi, Barbara, Mónika, valamint kér lánytestvér, Rita és Mária. Azonban a „cigányság” nem jelent semmi különbséget a kérdezettek között, hasonló tévénézési szokásaik vannak nekik is. Egyetlen angol szakos egyetemista van a kérdezettek között, a 20 éves Attila, aki korábbi emlékeiből emlékszik a Paula és Paulinára, az Esmeraldára, valamint a Betty a csúnya lányra, de már nem néz egyetlen sorozatot sem. A kérdezett személyek mind különböző egyéniségek, az előbbi három roma lány egy csoportban lakik, őket egy alkalommal kérdeztem meg. Akkor volt lehetőségem résztvevő megfigyelésre, melynél a beszélgetés közben be volt kapcsolva a tévé. Akkor megfigyelhettem, hogy a tévékészülék akkor is be van kapcsolva, ha éppen nem nézik. Az intézménynek meghatározott szabályzata és napirendje van, ez tartalmazza a dolgozók feladatait, a gyermekek jogait és kötelezettségeit, a szokásrendet, a kimenők rendjét, a jutalmazás és fegyelmezés rendjét. Ettől a gyermekek a gyakorlati életben kisebb-nagyobb mértékben eltérnek (19.30 után nem tartózkodhatnak gyermekek a lépcsőházban, ehhez képest abban az időtájban is csoportosan kint vannak az udvaron). 38
Mivel a Gyermekváros több gyermekotthonból áll, az intézmény szerkezete osztott, sok nevelő és egyéb szakember dolgozik ott, a gyerekek tevékenysége nem annyira összetartó. Megfigyelésem szerint a gyerekek akár a nevelők tudta nélkül is járnak ki az udvarra, sok tevékenységet egyszerre végeznek, akár még iskolaidőben is. Ez azonban azt is jelenti, hogy az ottani közös és a szabadidős tevékenységek sokrétűek.
IV.2. Aranyhíd Gyermekotthon Az előbbiekben is említettem, a gyermekotthonnak ez egy külön telephelye, amely ugyan a Gyermekvároshoz tartozik, de nem az Egyetem utcai épületben van, hanem a miskolci Kis tábornok utcán. A kutatást 2014 decemberében végeztem.A gyermekotthon 1999 óta tartozik a Gyermekvároshoz, a céljai és gyermeknevelő funkciói is ugyanazok. Jelenleg tizenegy fő lakik bent, három lány és nyolc fiú. Ezek közül négy személy fiatalkorú (14 évnél idősebb), őket kérdeztem meg részletesebben. A gyermekotthon szintén Vörös Eleonórához tartozik. A Gyermekváros lakóival szemben azonban jelentős különbség figyelhető meg köztük. A kutatás során itt is lehetőségem volt megfigyelni, hogyan nézik a televíziót. Amin a kutatás során meglepődtem, az volt, hogy a kérdezettek egyáltalán nem néznek szappanoperákat. Egyetlen személy emlékszik csak korábbi életéből néhány sorozatra, a jelenleg 21 éves Klaudia. Először általánosságban beszélnék az ott lakók szokásairól. Az ott lakó gyerekek hétköznap többnyire tanulnak, délután öt órától pedig játszanak és beszélgetnek, ha pedig kellemes idő van, gyakran mennek sétálni vagy moziba. Délután öt órától van a vacsora, valamint a rendberakás. A kisebb gyerekek vannak többségben, összesen hatan, többnyire a meséket nézik. Hétvégén 8-12 óráig tévéznek, utána tanulnak, majd két órától kezdőnek a kimenők. Este nyolckor fekszenek le a kisebbek, a nagyobbak, akik négyen vannak, tovább is fennmaradhatnak.A kimenőkre többnyire együtt mennek, a nevelővel. Minden alkalommal, valahányszor elmentem, mindig egy nevelővel találkoztam, aki ott dolgozott. A csoportban csak egy tévé van, amelyet inkább csak esténként kapcsolnak be. A nevelőnő szavaival élve: „Nálunk Attila az, aki mindig megnézi a félórás esti Híradót, mindig beszámol nekünk arról, mi történik a nagyvilágban. Ez mindnyájunkat nagyon érdekel. A többi műsor a gyerekeket nem igazán érdekli, ők inkább jobban vágynak a közös játékra.” A kutatás során résztvevő megfigyeléssel volt lehetőségem csinálni, ez lehetőséget adott néhány órára, hogy betekintsek mindennapjaikba. Amikor ott voltam, akkor éppen a csocsóztak, de 39
anélkül, hogy be lett volna kapcsolva a televízió. Az egész otthonban egyetlen tévé van, viszont több számítógépet használnak. Két lány azonban emlékszik pár sorozatra, őket sikerült róluk megkérdeznem. A 16 éves, roma származású Vivien három éve került be családi ok miatt. Néhány barátja van csak az iskolából, de legtöbb idejét inkább a lakótársaival tölti. A Baross Gábor Szakközépiskolába jár, közepes tanuló. A Te vagy az életem című sorozatra emlékszik, abból minden részt megnézett, de konkrét momentumokra nem emlékszik. 12-13 éves volt, amikor éppen mentek a tévében, minden részt megnézett. Ma már azonban egyáltalán nem néz sorozatokat, inkább zenét hallgat vagy számítógépezik, vagy esténként az RTL2-n futó Való Világot nézi. Többnyire játszik a gépen vagy Facebook-ozik, többnyire 4-5 órát. Többi idejét a takarítással vagy kimenőkkel tölti, hétvégén két-három órát megy kimenőkre. A közös programokban nem igazán vesz részt, de esténként a híradós műsorokat együtt szokták nézni. „Egy hírre emlékszem, amikor egy ember kidobta a féléves gyerekét, az meghalt, a férfi pedig utána ugrott.” Egyik alkalommal, amikor délután ott voltam, éppen be volt kapcsolva a készülék, éppen a Való Világot nézték. Klaudia öt évvel ezelőtt nézett utoljára sorozatokat, amikor még a nevelőanyjával élt, azóta, amióta bekerült, nem néz.„Volt az Ördögi kör meg A bosszú álarca, ezeket néztem. De most gondolod, tudnám ilyen kisgyerekek mellett nézni, amikor csak egy tévé van?” Akkor került be, amikor a nevelőanyja meghalt, a saját testvéreit pedig nem ismeri, születésekor került nevelőszülőkhöz. Szinte minden részt megnézett, amikor ideje engedte, de nem függött tőle különösebben: „Jó volt a sorozat, tetszettek a szereplők, minden olyan új volt benne, de nem voltam úgy rátapadva, ennyi. Arra emlékszem, hogy volt az a nő, akinek újra operálták az arcát, és aki nem is halt meg, aztán ott volt az őt operáló orvos, meg a drogbáró. Ezeket fogalmam sincs, hogyan csinálhatták. Aztán ott volt az Ördögi kör, ahol ugyanaz a csaj szerepelt, aki A bosszú álarcában is. De úgy nem foglalkoztam vele annyira. Ma meg már nem is annyira érdekelnek, hiszen leginkább a barátommal vagyok.” Klaudia szociális gondozó és ápoló akar lenni, jelenleg készül az érettségire az Eötvös József Szakiskolában, utána tervezi a kiköltözést az intézményből. Gyakran jár a barátjához, esetenként nála alszik. Emellett még számítógépezni is szokott a gépen vagy a saját telefonján, jár konditerembe és bulizni. A kutatás során éppen az alacsony létszám, valamint a kötetlenség miatt nem volt szükség strukturált, kötöttebb kutatási módszerekre. Mivel sorozatokat gyakorlatilag nem 40
néznek, nem volt lehetőség kérdőívekkel jelentős információkhoz jutni, így azokat nem is használtam. A sorozatok iránti érdektelenség oka a gyerekek többségének életkora, a kisebbek, a tíz éven aluliak egyáltalán nem érdeklődnek irántuk, ehhez a körülményhez lassan ugyan, de a nagyobbak is alkalmazkodtak. Így valódi szappanopera-függőség a gyermekek körében nem alakult ki, változatos tevékenységrendszer van, de úgy, hogy a kölcsönösen megfogalmazott szabályokat jobban betartják. Az Egyetemi utcai Gyermekvároshoz viszonyítva jelentős különbség, hogy mivel kicsi a létszám és a terep, a közösség is összetartóbb, a gyerekek és a nevelők jobban oda tudnak figyelni egymásra, a gyerekek között demokratikus viszony van. A dolgozók is jobban tudnak hatni a gyermekekre.
IV. 3. Diósgyőri Lakásotthonok A négy lakásotthonból álló álló intézmény nem messze található az Aranyhíd Gyermekotthontól, a Fülep József utcán, a diósgyőri városközpontban. Az intézmény jelenlegi vezetője 2012 óta Zsoldos Árpád. Zsoldosúgy tudja, az otthon 1976-ban kezdte működését, de akkor még nem gyermekotthon volt, hanem gyermekvédelmi központ, ahonnan a gyerekeket továbbították elhelyezésre. 2005 óta működik gyermekotthonként. A tanfolyam során ide is volt lehetőségem ellátogatni. A kutatást 2015 február- márciusában végeztem. Mivel az intézmény strukturált, több gyerek is lakik bent, egyaránt használtam kérdőíveket, résztvevő megfigyelést, valamint interjút, papír és íróeszköz használatával. Az intézményben 3-24 éves gyerekek, illetve fiatal felnőttek élnek, akiket tartós vagy átmeneti nevelésbe vesznek, otthont nyújtó ellátást biztosítanak nekik. A gyerekek lehetnek egészségesek, tartósan betegek vagy fogyatékosok. Zsoldos ezt mondta: „A nevelés alkalmazkodik a gyerekek életmódjához, egészségi állapotához, testi és lelki fejlettségéhez. Ennek fő célja a bent lakók önálló életre való nevelése, a családi életre való felkészítés, valamint a saját családba való visszakerülés.” Az intézmény ezen célok eléréséhez gyermekvédelmi szakellátást biztosít, lehetővé teszi a családi kapcsolatok erősítését, a szülői gondoskodás pótlását, a háztartási ismeretek továbbadását, az igényességre, a tiszta környezetre, valamint az egészséges életmódra való nevelést. A családgondozó tart kapcsolatot a gyerekek saját családjával.A gyermekotthonban egyáltalán nem laknak családok. Strukturáltsága hasonlít a Gyermekvárosához, hiszen osztott rendszerű. Az egyes gyermekotthonban vegyesen laknak fiúk és lányok.
41
A Tini Lakásotthon 12, a Gézengúz Lakásotthon 12, a Szivárvány 10, az Indít-6-lak Lakásotthon 6 férőhelyet biztosít lányok részére. Mellettük van külső férőhely, az szintén 6 férőhelyet biztosít fiúk számára, ez jelenleg Perecesen található. A gyerekek között egyaránt vannak óvodások, általános iskolások, középiskolások, szakiskolások, dolgozó fiatalok, valamint szociális ellátásban részesülő fiatal is. Különösen a Szivárvány Lakásotthon fordít lehetőséget a méltányos bánásmódra, hiszen ez az egyetlen olyan részleg, amely tartósan beteg, illetve fogyatékos gyermekekről is gondoskodik. A kutatás során beszélgettem egy 16 éves értelmi fogyatékossal, Erzsébettel, aki ezen lakásotthonban az egyedüli, aki sorozatokat néz. A nevelők mesélték, hogy miután betölti a nagykorúságot, másik bentlakásos intézménybe fog kerülni. Mellette megfigyelhettem egy tolószékbe került, mozgássérült fiút, de ő nem néz sorozatokat. A többi részlegben vannak pszichiátriai problémás, „szökős” vagy „drogos” gyermekek is. A vezető munkáját segítik pedagógusok, gyermekvédelmi asszisztensek, gyermekfelügyelők, gondozónők, valamint gyermek- és ifjúságvédelmi asszisztensek. Zsoldos Árpáddal való beszélgetés során elmagyarázta, hogy az intézmény alapvetően más, mint a Gyermekváros, mert úgy gondolja, hogy családiasabb. Ez a kutatás során is beigazolódott, hiszen a közösség nem annyira „széttartó” jellegű, mint a Gyermekvárosban. A családias hangulatot biztosították az otthon kialakításával, amely csak egyszintes. A gyermekek számára a felnőttek biztosítják a közös együttműködő munkát, együtt végzik a háztartási munkákat, emellett minden részlegben van legalább egy tévékészülék, valamint számítógép. Az udvar is csak egy lépésnyire van tőlük, ahol van sport- és focipálya. A kulturált szórakozást, a kikapcsolódást fontosnak tartják. Ennek érdekében, az előbbi gyermekotthonokhoz hasonlóan ők is megtartják a húsvétot, a karácsonyt, a farsangot. Végeznek kézműves foglalkozásokat, járnak nyári táborokba, moziba, színházba, strandra, melyben minden gyerek szívesen vesz részt. Legutóbb például minden csoport közös bográcsozást tartott az intézmény udvarán. A kutatás menete hasonló volt a gyermekvárosihoz, írószerre és papírra volt szükségem, egyes gyerekekkel kötetlen beszélgetés keretében készítettem interjút. Öt gyerekkel beszélgettem a sorozat nézési szokásokkal, Márkkal, Józseffel, Márióval, Erzsébettel, valamint Nikolettel, ők mind különböző részlegekben laknak. A fiúk roma származásúak, Márk és József egy csoportban lakik. Itt is volt lehetőségem arra, hogy tévénézés közben interjúzzak, miközben tudtak figyelni a készülékre. Jelentős különbség az előbbiekhez képest, hogy nevelők jelenlétére nem volt szükség, a kérdezettek tudták értelmezni a kérdéseket, így a kutatás szabadabb jellegű volt. Erzsébettel 42
azonban úgy beszélgettem hogy a háttérben voltak a nevelők, akik szintén tudtak arról, mennyire népszerűek a jelenleg futó sorozatok. Az intézmény háromféle napirendet alakított ki, ezek vonatkoznak a munkanapokra, a munkaszüneti napokra, valamint köztük van a részletes napirend is. Munkanapokon délután a gyerekek részére biztosítanak tévénézést, pihenési, tanulási lehetőséget, szakköröket, kulturális tevékenységeket, ekkor végzi a fejlesztőpedagógus is a munkáját. Mindezzel együtt a gyermekek maguk végzik a háztartási tevékenységeket. Munkaszüneti napokon délután, valamint munkanapokon délután és este biztosítják a bentlakók számára a kimenőket, amely középiskolásoknál hosszabb idejű, mint általános iskolásoknál. Ha összehasonlítanánk az otthoni közönséget a többi intézménnyel, azt mondhatjuk, hogy a két előbbi között helyezkedik el. Az intézmény kevésbé rétegzett, mint a Gyermekváros, a nevelők jobban oda tudnak figyelni a gyermekekre, a fiatalok is jobban ismerik egymást, összetartóbbak, a szabályokat jobban betartják, miközben egyik kedvelt szokásuk az udvarra való kijárás, valamint a tévénézés. A közös tevékenységrendszer itt is sokoldalú, a sorozatnézési szokásaik hasonlóak a gyermekvárosihoz, valaki több sorozatot is ismer egyszerre.
IV.4. Éltes Mátyás Általános Iskola Az Éltes Mátyás Általános Iskola nem gyermekotthon, de jelentős része van a hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztésében. 2006-os tanulmányaim során oda is lehetőség volt ellátogatni, már akkor is oktattak ott testi értelmi fogyatékosokat egyaránt. Az iskola vezetősége kiemelkedő figyelmet fordít ezen gyermekek fejlesztésére, ez megnyilvánul az intézmény tantervében. Az iskola 1948-ban alakult Kisegítő Iskola néven, akkoriban még enyhe fokú értelmi fogyatékosokat oktattak. Az iskolának különböző telephelyei voltak egymástól távol, a Csabai kapuban, illetve a Mész utcában. Az iskola 1996-ban költözött jelenlegi helyére, a Szeles utcai épületbe. Az Éltes Mátyás nevet az 1999/2000-es tanévben vette föl. 2005-ben az intézmény módszertani fejlesztő intézmény lett, mely nevéből is adódóan, egyre nagyobb hangsúlyt kezdett fektetni az értelmi fogyatékos gyermekek fejlesztésére, különböző tevékenységek biztosításával. A 2006/2007-es tanévben megindult a súlyos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek foglalkoztatása is. Az intézmény jelenlegi neve: Éltes Mátyás Óvoda, Általános Iskola és Egységes Gyógypedagógiai
Módszertani
Intézmény.
Jelenleg
nyolc
évfolyammal
működő 43
gyógypedagógiai nevelési és oktatási részleg. Az iskola gyógypedagógiai jellegű, melynek célja jelenleg is a sérült, akár halmozottan fogyatékos gyermekek felzárkóztatása. Az ott tanuló gyermekek többségében értelmi fogyatékosok, de vannak köztük látás- illetve hallásfogyatékosok is. A „kisegítő” jellege azonban egészen mostanáig megmaradt. Az intézmény legfőbb célja a fiatalok társadalomba való beilleszkedésének elősegítése, a készségek fejlesztése, az önálló életre való felkészítés, mely a későbbiekben lehetővé teszi, hogy körülményeiktől eltekintve ők is a társadalom hasznos, egyenjogú tagjai lehessenek. Az intézmény tantervében ez fogalmazódik meg: „A fejlesztések során nagy hangsúlyt kezdtek fektetni a rehabilitációra, a szociális érés elősegítésére, a pszichés hátrányok csökkentésére. Ez magában foglalja a kognitív pszichológiai képességek fejlesztését, a mozgásfejlesztést, a szociális és kommunikációs tevékenységek fejlesztését, a művészeti tevékenységek fejlesztését, valamint a tantárgyi követelmények teljesítését.Jelentős hangsúlyt fektetnek a nevelés egyéb formáira is, melyekkel elősegítik a felnőtt életre való felkészítést. Ezek szerepet játszanak a személyiségfejlesztésben, a közösségfejlesztésben, az egészséges életmódra való nevelésben, valamint a környezet tiszteletére való nevelésben.” Az iskola hivatalos munkarendjének, így a szabadidős tevékenységek megszervezése is ugyanezen célokhoz igazodik. A közösségfejlesztés célja az iskolában tanuló gyerekek közösségi formálása, kommunikációs készségük kifejlesztése, egyéb, tanórán kívüli ismeretek beépülésének
elősegítése,
ezt
különböző
ünnepekkel,
kirándulásokkal,
sétákkal,
sporteseményekkel vagy kulturális eseményekkel teszik lehetővé. Az egészségnevelés és a környezetnevelés is fontos részét képezi az iskolai nevelésnek, melynek során kialakítják a tanulókban az egészségszeretetet a fogyatékosság súlyától függetlenül, továbbá az egészséges életmódra való nevelést. Ezért ez a két terület szervesen össze is függ egymással. A nevelést egészségfejlesztési csoporttal, az iskolai környezet kellemessé, hasznossá és biztonságossá tételével, testmozgással teszik lehetővé, ennek érdekében folyamatos kapcsolatot tartanak a gyerekek szüleivel. Emellett különböző különórákat, szakköröket tesznek lehetővé, kiállításokat, versenyeket, nyári táborokat szerveznek. Ennek keretében ingyenes és kötelező egészségügyi szolgáltatások is működnek az intézményben, a tanárok kapcsolatot tartanak az iskolaorvossal, pszichológussal, védőnővel, fogászattal, az életkori védőoltások beadása is az iskolában történik. Az iskola további ingyenes szolgáltatásokat biztosít az alapvető szükségletek kielégítésére, reggeli és délutáni
44
orvosi ügyelettel, napi háromszori étkezéssel, úszásoktatással a városi uszodában, valamint beszédhibások számára logopédiai foglalkozásokkal. A tanulók fejlesztését építő jellegű, tanórán kívüli, fakultatív jellegű foglalkozásokkal is elősegítik, például terepmunkával, táborok szervezésével, kézműves foglalkozásokkal, versenyekkel, könyvtári szolgáltatásokkal. Az iskola fontosnak tartja a külvilággal való kommunikációt, mely főként a gyerekek szüleinek, egyéb segítők meggyőzése szempontjából fontos. Így kapcsolatot tartanak a gyermeknevelő intézményekkel is, főként a Gyermekvárossal, ahonnan a gyerekek egy része jár ebbe az iskolába. A kutatás során kizárólag enyhén értelmi fogyatékosokat volt lehetőségem megkérdezni. Ennek a fajta kutatási leszűkítésnek két oka is van. Az egyik, hogy az iskolában jelenleg ez a fajta értelmi fogyatékossági típus fordul elő, amely lehetővé tette a velük való beszélgetést. Másrészt pedig a gyógypedagógustól olyan gyerekeket kértem ki interjúra, akik állami gondozottak, akiket pedig meg tudtam kérdezni, mind enyhén értelmi fogyatékosok a pedagógusok szerint. A kutatás lefolytatásában jelentős szerepe volt Tóth Erikának, aki az iskola gyógypedagógiai részlegének a vezetője, egyben igazgatóhelyettes is. A kutatáshoz abban járult hozzá, hogy gyűjtögette az adatokat a gyerekekről, a kutatás során pedig olyan gyerekekre fókuszáltam, akik nem a saját szüleikkel élnek együtt, gyermekotthonban vagy nevelőszülőknél élnek. Ezzel együtt fontos közvetítő szerepet játszott. A kutatást 2014 szeptember-októberében végeztem az iskolában, félig strukturált mélyinterjúkkal, ezekkel próbáltam rávilágítani részletesebben a tévénézési szokásokra, a szabadidős tevékenységeikre, illetve a családi hátterükre. A kérdések sorrendje meg volt határozva, emellett konkrét, a helyzethez illő kérdéseket is feltettem. Tóth Erika összesen nyolc gyereket talált, akik állami gondozásban vannak. Ezek közül összesen öt személlyel sikerült interjút készítenem, hiszen ők ismerik jobban a dél-amerikai sorozatokat. A többi gyerek nem ismer ilyen sorozatokat, ezért róluk kapcsolatban nem volt módom következtetéseket levonni. Az interjúk során jelen volt a gyógypedagógus is. A kutatás lefolytatása előtt úgy gondoltam, szükség lesz strukturált kérdőívekre, de bebizonyosodott, hogy nem lesz erre a módszerre szükség, mert az interjúk során minden lényeges információ kiderült. A kérdezettek készséggel válaszoltak minden kérdésre, Tóth Erika csak a háttérből figyelte az eseményeket, de tudott az interjúkérdésekről is, de arra nem volt szükség, hogy közbeszóljon.
45
Az öt kutatott személy volt Milán, Mariann, Barna, János, valamint Rita. Rita, Barna és Mariann roma származásúak, ők a Gyermekvárosban élnek, míg a másik két gyerek nevelőszülőknél lakik. Közülük Ritával tudtam többet beszélgetni, akit a Gyermekotthonban ismerhettem meg. Résztvevő megfigyelésre nem volt lehetőség, hiszen a gyerekek iskolában voltak, így tévénézés helyett tanulással vagy beszélgetéssel töltötték idejüket.
46
V. Szabadidő, szappanopera és jövőkép a gyermekotthoni lakóknál A gyermekotthoni lakók élete alapvetően más, mint azoké, akik saját családjukban élnek. A szabadidejük keretét hivatalosan a gyermekotthon vezetősége határozza meg, melynek saját, hivatalos napirendje van. Mint már említettem, a gyermekek nem mindig tartják be a szabályokat. Ettől függetlenül a gyermekotthoni közösségeknek kialakult egy sajátos tevékenységrendszerük, mely az ottani természeti és társadalmi környezeten alapul, és szerepük van a közösségformálásban. Mindenekelőtt fontos rávilágítani azokra a lényeges dolgokra, melyek a hipotézis során megfogalmazódtak. Az ottani kérdések szorosan összefüggnek, kölcsönösen meghatározzák egymást. Mindez hatással is van sorozatnézési és egyéb szabadidős szokásaikra. Az elemzés során azonban nem teszek különbséget az egyes gyermekotthoni lakók között, mindenkit egységes rendszerben vizsgálok A kérdezettek azért kerültek be, mert a családi életükben változás állt be, egyesek szülei elváltak, börtönbe kerültek vagy meghaltak. Többségük a kamaszkorban kerül be, amely valódi törést okoz az életükben, mintha gyermekkoruktól élnének ott. Olyan kérdezett is akadt azonban, aki azért került be, mert meghalt a nevelőszülője. „Még kicsi voltam, amikor meghalt az anyukám, aztán a nevelőanyám nevelt fel. Pár éve azonban ő is meghalt.” (Klaudia, 21 éves) A két roma lánytestvér, Rita és Mária régen együtt laktak a Gyermekvárosban, közülük Rita a fiatalabb, aki jelenleg 17 éves, a testvére két évvel idősebb nála, aki már kiköltözött a gyermekotthonból, jelenleg gyesen van. A Gyermekvárosba 2009-ben kerültek be, amikor az apjuk börtönbe került, az édesanyjuk pedig még kisgyermekkorukban elhagyta a családot. Így az apjuk egyedül nevelte őket, Rita elmondása szerint néhány hónap múlva engedik majd ki. Régen egy szobában is laktak a gyermekotthonban, de nővére azóta kiköltözött onnan. Elmondta, hogy könnyen alkalmazkodott az ottani szabályokhoz, melyet segített, hogy vannak kimenők, de törést okozott az életében.Rita sorozatokat 13 éves kora óta néz, először a Marichuy, a Paula és Paulina című sorozatokat látta, most legújabban általa látott sorozat a Dél Királynője volt. A gyermekotthonba való bekerülés minden esetben megváltoztatja szokásaikat többékevésbé.„Amióta itt lakok, azóta nem nézek sorozatokat, egyszerűen azért, mert a többiektől nem lehet. De jó ideje ez nem is érdekel.” (Klaudia, 21 éves) A gyermekotthoni közeget csak azoknál nem volt lehetőségem a kutatás során megtekinteni, akiket az Éltes Iskolában kérdeztem meg. 47
Mariann nyolcadik osztályos roma származású, a Gyermekvárosban lakik születése óta. Szüleit soha nem ismerte. „Jó lenne, ha lennének saját szüleim, de soha nem ismertem őket, nem volt saját családom, de szerencsére a Gyermekvárosban van néhány barátom, akikkel együtt járunk kimenőkre, meg a suliba.” Milán nevelőszülőknél lakik az Avason, hat éves kora óta, jelenleg hatodik osztályos az iskolában, egy barátjával, a 14 éves Zoltánnal jött ki. Az családi életkörülményeik nem voltak kielégítőek, melyhez az is hozzájárult, hogy két testvére van, nagycsaládban született, azóta lakik állami gondozásban, miután a szülei elváltak, kilenc éve. A családbeli helyzete nem volt problémamentes.„Sokat veszekedtek a szüleim egymással.” A bátyjaival és a saját szüleivel tartja a kapcsolatot, de nem lakik velük. A nevelőszülőkkel szeret együtt lenni, összetartó közösségben lakik, akik nem annyira szigorúak, de engedékenyek sem. Életét viszont sikeresnek tartja, sok barátja van. Főleg a fiatalabbak azok, akik első alkalommal a gyermekotthonban néznek sorozatokat. Ezek azok a sorozatok, melyeket mostanában vetítenek„Először, vagyis most A Macskát nézem, mást nem ismerek. Azért szeretem, mert olyan izgalmas.” (Márió, 17 éves) A kérdezettek körében változó, hogy ki tartja az eredeti családjával a kapcsolatot. A kérdezettek többsége kimenők alkalmával megy hozzájuk. „2013-ban kerültem be, addig ott voltam a Károly utcán. Öt tesóm van, velük tartom a kapcsolatot, együtt lemegyünk Sajókazára.” (József, 16 éves)
V.1. Első látott sorozatok A vizsgált generáció 12-24 év közötti, így nem mindenki emlékszik azokra a sorozatokra, melyek csaknem húsz évvel ezelőtt mentek a televízióban. Az változó, hogy mely sorozatokra emlékeznek, de inkább az jellemző, hogy olyan sorozatokat néztek először, melyek először öt évvel ezelőtt mentek. A szappanoperákat néhány gyerek ismeri már kisgyermekkorától, azokat, melyeket egy évtizeddel ezelőtt vetítettek, mint a Rosalinda vagy a Paula és Paulina. Attila családja számára mintát is adott Gabriela Spanic egyik sorozata. A kérdezett csak néhány sorozatot nézett, időtöltés céljából.„A testvérem, aki most 14 éves, Paulináról lett elnevezve.” Attila más sorozatokra is emlékszik, arra is,miért szerette őket. „José Armando, vagyis Fernando Colunga volt a kedvencem. Az Esmeraldában tetszett a személyisége, a komolysága, a határozottsága, hogy mindenre talált valami megoldást, ami szerintem nagyon fontos.”
48
Mások életében az első, általuk ismert szappanoperák pontosan azok voltak, melyek öt évvel ezelőtt mentek, a legismertebb közülük az Árva angyal. Amikor azt a sorozatot nézték, már bent voltak az intézményben. „Azt hiszem, olyan 11 voltam, az Árva angyalt néztem. Másra úgy nem emlékszem, de azt hiszem, már akkor is sok ment a tévében. Ma is szívesen nézem, mert most megint megy a tévében.” (Patrícia, 14 éves) Olyan kérdezett is akadt, aki életében most néz először sorozatot, közülük egyik legnépszerűbb a jelenleg TV2-n futó A macska. Többségük jelenleg ezt a sorozatot nézi, más sorozatról nem is beszéltek. „A Macskát nézem, mert az nagyon izgalmas. Pablót, a főszereplőt nem szeretem, de a Hallgatagot igen, aki A Macska apja.” (Márió, 17 éves, roma) Olyan kérdezett is akadt, aki több sorozatra is emlékszik, de azokat jelenleg adják a tévében, ez A Macska mellett a Valentina titka. „Most nézem A Macskát, melynek tetszik a története, aki először kunyhóban lakott, majd más élete lett. A Valentinába csak egyszer néztem bele, melyben az tetszett, hogy az egyik szereplő másik ember testébe költözött.”(Erzsébet, 19 éves, gondnokság alá helyezett) A legelső látott sorozatokra a mai napig szívesen emlékeznek, olyannyira, hogy akadt olyan kérdezett, aki ismétléskor szívesen megnézi az adott sorozatot. Akkor még csak időtöltés céljából nézték, de mára beépült értékrendszerükbe.
V.2. Sorozatbeli értékek, pozitív szereplők hatása Bármennyire is furcsán hangzik, a sorozatokban is megfigyelhetőek olyan jellemzők, melyek, hatással a nézőkre, lehetővé teszi, hogy személyiségformáló hatásuk legyen. Ez a belső jellegekben nyilvánul meg, mint a pozitív szereplők jellemében, akik sokszor még a kutatottak számára is példaképek lehetnek. A sorozatok közül leginkább TV2-N jelenleg és korábban futott sorozatokat, mint az az Árva angyalt, a Maricruzt, A Macskát, A gonosz álarcát ismerik. Az először 2010-ben vetített Árva angyal főszereplőpárosa Marichuy és Juan Miguel. Sokan emlékeznek azonban a Második esélyre, a Riválisokra, az Esmeraldára, a Paula és Paulinára, valamint a Dél Királynőjére. A sorozatokban az érték fogalma több-kevésbé egybeesik azzal, mely arra motiválja őket, hogy nézzék a sorozatokat. Azért kedvelik őket, mert szeretik a romantikusságot, a szereplők kitartását, a barátságot, a segítőkészségét, az őszinteséget, valamint a szereplők határozottságát. Ugyanezt fontosnak tartják a mindennapi életben is, egymás között.
49
Ez megjelenik a kérdőívekben is, kedvelik a szereplők erős jellemét, a határozottságot, a küzdőképességet, a barátságot, a szereplők végső győzelmét, a segítőkészséget és az udvariasságot. Többnyire a pozitív szereplőket szeretik többféle okból, akik a pozitív értékeket képviselik, ez lehetővé teszi, hogy mintát vegyenek tőlük. Úgy gondolják, hogy azok küzdenek a céljaikért, határozottak, és könnyebb velük azonosulni, mint a gonoszokkal. „A jó szereplőket szeretem. Legjobban a határozottság tetszik, mert a valós életben is sokszor nehéz dönteni. De fontos, hogy a szerepet megfontoltan elő tudják adni.” (Attila, 21 éves) „A jó szereplők tetszenek jobban, akik segítik egymást, küzdenek a céljaikért, rendesek, könnyű velük azonosulni. Elárulom, hogy a Facebook-on a nevem Rita Teresa.” (Rita, 17 éves) „A jó szereplőket szeretem jobban, amúgy is inkább velük azonosulok. Szerintem nálunk is ugyanaz érvényesül, amit a jó szereplők képviselnek. De amúgy ők sem tökéletesek, ős is követnek el hibákat. Ők pontosan azt képviselik, amit én fontosnak tartok egy sorozatban, a barátságot és a segítőkészséget.” (Patrícia, 14 éves) „A Második esélyben Valeria, vagyis Gabriela Spanic, az Árva angyalból meg Marichuy. Valeriát azért szeretem, mert tetszik az agresszivitása, és mindig harcol az igazárt. Marichuyt meg azért, olyan aranyos a jelleme, és ő is harcol azért, ami az övé.A jókat szeretem, mert ők mindig kiállnak az igazukért, meg az is jó, hogy a barátok segítik egymást, ők is kiállnak egymásért. Amúgy én pont emiatt azonosulnék velük szívesebben, rájuk is ugyanaz jellemző, ami ránk.” (Ebi, 17 éves) „A jók tetszenek jobban, mert könnyű velük azonosulni. Bennük sokkal inkább megvan ugyanaz az érték, ami nálunk is fontos kell, hogy legyen. Ők fontosnak tartják amúgy a barátságot is." (Laura, 19 éves) „A jó szereplők elszántan küzdenek mindennel, és az is, amikor néhány gonosz szereplő megjavul a végére. Az is jó, amikor a barátok kölcsönösen segítik egymást. A gonoszokat nem igazán szeretem. Szerintem a jó szereplőket emiatt lehet szeretni.” (Rita, 17 éves) „Néha szeretek azonosulni Marichuyal, jól öltözni, a hajamat olyan hosszúra megnöveszteni, mint amilyen neki van. De szerintem fontos még a barátság is.” (Mariann, 15 éves) Vannak olyan kérdezettek is, akik a külső megjelenést is fontosnak tartják, mind a helyszínben, mind pedig a szereplőkben. „Mindent, amit csak láthatok bennük, így a helyszínt, a vagyont, hogy a szerelők mindent megkaphatnak. De fontosnak tartom még a barátságot is meg az összetartást.” (Laura, 19 éves) 50
„Néha követem is a külső stílusukat öltözködésben, meg ugyanazokat mondom, amiket a szereplők, például te ribanc.” (Ebi, 17 éves) „Néha olyanokat mondok, hogy ribanc, senkiházi. Néha olyan ruhákat is gyűjtök, mint amilyen Teresán van, nekem ő a példaképem.” (Rita, 17 éves) „Most látok először ilyen sorozatokat, mint a Maricruz meg A gonosz álarca, melyek a TV2-n mennek. Leginkább Pablót szeretem, aki rendes a Macskával, ő pedig viszont szereti Pablót. Pablo amúgy jó csávó, mindenben követném, olyan jó a teste.” (Roland, 14 éves) A kérdőívekből ezzel kapcsolatban több és pontosabb információkat lehetett kapni. A történetet azért szeretik, mert romantikus, izgalmas, elgondolkodtató és szórakoztató. A szereplőknek a csinosságát, a jóképűségét, a segítőkészségét és a vidámságát, a helyszínnek pedig a csillogó, modern, veszélyes, látványos és nem mindennapi jellegét kedvelik. Egyes kérdezettek azonban szeretik a gonosz szereplőket is, úgy gondolják, ők izgalmasabbak. „Szeretem a gonoszokat, mert tetszik, hogy olyan agresszívek, meg ahogyan gyilkolnak, ők izgalmasabbak mint a jók. De azért a jó szereplőket is szeretem.”(Mónika, 15 éves) „Jó nézni a gonosz szereplőket, mert ha nem lennének, nem lenne mit jóvátenni. Ez olyan jó a gonoszokban.” (Márió, 17 éves) „A gonoszok át tudják verni a többieket, konfliktust okoznak, ezért érdemes őket nézni.” (József, 16 éves) A bentlakók helyzete meghatározza, hogy mit tartanak értéknek a saját életükben is. A bentlakók közül mindenkinek vannak barátai, akikkel közösen mennek a kimenőkre, illetve csinálják a közös tevékenységeket. Ez az egyik biztos pontjuk az életükben, ahogyan a pozitív szereplők esetében is. A barátság fontossága minden megkérdezettnél jelen van, amely magában foglalja azt, hogy segítenek egymáson, megoldják egymás problémáját, együtt vannak minden helyzetben, sok esetben egy szobában alszanak. Ez még inkább segíti a gyermekotthoni körülményekhez való alkalmazkodást. „Szerintem a barátságban fontos, hogy kölcsönösen szeressék egymást, segítsék egymást a céljaik elérésében, tartsák be a szavukat, szerintem ez nálunk is fontos.” (Rita, 16 éves) „A barát azt jelenti, hogy segítünk egymásnak, megoldjuk egymás problémáit, kitartunk egymás mellett. Ez szerintem a sorozatokban is így van.” (Mónika, 15 éves) „Sokat jelent, nálunk is nagyon fontos a barátság. Azt jelenti, hogy kölcsönösen segítsék egymást a cél elértésében, megoldják egymás problémáit, együtt járnak kimenőkre. Nekem is, ha szükséges, a barátaim segítenek.” (Patrícia, 14 éves)
51
„A barátaim rendesek, szeretem őket, megoldjuk egymás problémáját, így nem is vagyunk egyedül.” (Roland, 14 éves) „A barátság azt jelenti, hogy aki a barátom, az bármit elmond és megbízható. Én amúgy mindenkit barátnak tekintek, aki itt lakik.”(József, 16 éves) A sorozatok hatása ellenére a barátság ösztönszerűen van jelen a kérdezettek életében, hiszen barátra mindenkinek szüksége van. A sorozat nézése egyfajta támpontot is biztosít a gyermekotthoni lakók számára, hiszen segítenek kialakítani a kérdezettek értékrendszerét, kialakul a gyermekekben a jó és rossz megkülönböztetésének képessége. A sorozatban megjelenő szereplők virtuális világot is biztosítanak a kérdezettek számára, ismerőssé válhatnak, hiszen ha elhangzik valamelyik szereplő neve, a fiatalok rögtön tudják, hogy kiről van szó. A kérdezettek közül többen is elmondták, hogy szeretnek Facebook-ozni, de az még senkinél nem fordult volna erő, hogy valamelyik sorozatszereplőt kereste volna fel az interneten. Csak egy-egy kérdezett gyűjt róluk cikkeket, vagy keres utánuk az Interneten. „ Az internetet szoktam böngészni a sorozatokról szóló oldalakon, meg amúgy posztert gyűjtök. Juan Miguelről is van egy nagy poszterem.” (Patrícia, 14 éves) A szereplőkkel való azonosulást azonban sokan fontosnak tartják, amely beépít jellemükbe egy-egy pozitív tulajdonságot. A kérdezettek tudják, hogy a szereplők nem tökéletesek, ők is követnek el hibákat, de éppen ettől válnak a nézők számára közkedveltté. Minden sorozatra jellemző az a sajátosság, hogy a pozitív szereplőknek keményen meg kell küzdeniük céljaikért, és ugyanezt megtanulják a gyermekotthoni lakók is. A tévénézéskor, különösen, ha a lakók együtt nézik a tévét, megmutatkozik a készülék közösségformáló hatása is. Ez nem kizárólagos szórakozási forma az életükben, hiszen sok más tevékenységet is szeretnek csinálni.
V. 3. Közös és magántevékenységek A szappanopera-nézés egy meghatározott keretek közt zajlik, amely nem más, mint a tulajdonképpeni szabadidő. Ez magában foglalja azokat a tevékenységeket, melyeket közösen csinálnak vagy egyéni módon végeznek. A szabadidőt az intézmény vezetősége által kialakított napirend biztosítja, ez nagy mértékben meghatározza a tévénézést is. Mindenekelőtt külön kell szólnom azokról a tevékenységekről, melyeket az Éltes Iskola tanulói végeznek. Az iskola sokszor biztosít a tanulók részére tanításon kívüli szabadidős tevékenységeket, ez magában foglalja kézműves foglalkozásokat, a táborok,
52
versenyek szervezését. Ezek fakultatív jellegű programok, melyekben nem kötelező részt venni, de a gyerekek szívesen csatlakoznak ezekhez. Mariann az iskolai fejlesztőprogramokat, szakköröket fontosnak tartja, melyek bevallása szerint kilendítik a hétköznapokból.„A Gyermekvárosból van néhány barátom itt az iskolában, gyakran együtt járunk kirándulni, meg még otthonról is, Nóra nénivel, aki az igazgató.” Barna a sorozatnézés mellett focizik, kosárlabdázik, röplabdázik, beszélget a barátaival, az iskola szabadidős programjaiba is belevonódik. A gyerekek a gyermekotthonokban mindkét fajta szabadidős tevékenységben egyaránt részt vesznek. Ezek a tevékenységek hétvégén, valamint tanszünetben folynak hosszabb ideig. A kérdezettek hétköznaponként többnyire délután, tanulás után végeznek hosszabb szabadidős tevékenységeket, amikor már otthon vannak. A kérdőívekből, valamint a beszélgetésekből kiderült, hogy a tévénézés mellett többnyire zenét hallgatnak, interneteznek, buliznak, valamint kimenőkre járnak. Ezek mind egyéni jellegű tevékenységek, melyeket meghatároz saját egyéni időbeosztásuk. Az egyetemista Attilának sajátos időbeosztása alakult ki. „Hetente nézem két alkalommal maximum négy órát, nézem még az X-faktor is, emellett még zenét hallgatok, gépezek, olvasok vagy az angollal foglalkozom, mert angol szakos vagyok az egyetemen.” Legnépszerűbb tevékenységük a tévénézés, mely néhány alkalommal olyankor is be van kapcsolva, ha azt éppen nem nézik. A legtöbb kérdezett hétvégén nézi többször, hiszen hétköznap iskolában vannak. Olykor megbeszélik azt, hogy éppen mi történik a sorozatban. Olyan kérdezett is előfordul azonban, aki hétvégén ritkán nézi a készüléket, mert inkább kimenőkre jár. „ Hétvégém többször nézem, mert olyankor nincs suli, olyan három-öt órát. Szeretek kijárni a kimenőkre, amikor éppen van. Néha újságot is veszek, ott nézem meg, mi lesz a tévében. De emellett még zenét hallgatok, meg néha kirándulunk a többiekkel.” (Rita, 17 éves) „ Nem nézem olyan gyakran, olyan két órát nézem hétköznap, hétvégén pedig nagyon ritkán nézem. Inkább kimenőkre megyek, alszok vagy eszek. Elmegyünk cigizni, néha beszélgetünk a többiekkel.” (Mónika, 14 éves) „ Hétvégén többször nézem, de ha van kedvem, akár éjjel-nappal is nézem. Emellett még szeretek járni kimenőkre, enni meg beszélgetni a többiekkel, akkor is, ha megy a sorozat, de amúgy tudunk rá figyelni.” (Barbara, 15 éves) A kérdezettek esetében változó, hogy egyedül vagy társasan nézik a tévét, valamint hogy mennyire fordítják olyankor az idejüket más jellegű tevékenységekre. A szabadidejüket a tévénézés nagymértékben meghatározza, sokan szeretnek mást is csinálni tévénézés közben, 53
például enni, tanulni, beszélgetni vagy takarítani, de tudnak rá figyelni. A tévét egyesek egyedül, mások társasan szeretik nézni, olyankor megbeszélik azt, mi történik. „A tévénézés közben szoktunk beszélgetni, meg takarítani. Amúgy sokszor be van úgy kapcsolva, hogy nem is ülünk előtte, mert a távolról tudunk rá figyelni.” (Ebi, 17 éves) Az is változó a kérdezetteknél, hogy mit szeretnek tévénézés közben csinálni. Egyesek semmi mást nem csinálnak olyankor, mások elfoglalják magukat egyéb tevékenységekkel is. A készüléket nem nézik mindig, de hétvégén több órát töltenek előtte. „Társasan nézem, mindig megbeszéljük a többiekkel, mi történt benne, meg a szereplőket is megtárgyaljuk. Szeretem a szereplőkben az egymás iránti barátságot, a küzdelmet, az összetartást, hogy segítsenek egymásnak, meg még a humort is.” (Barbara, 15 éves) „Társasan nézem a tévét, de van, amikor egyedül. Beszélünk a jelenetekről, sokszor megjegyzem azt, hogy miket mondanak.” (József, 16 éves) „Inkább egyedül nézem, nem szeretem, ha valami zavar közben. Olyankor semmi mást nem csinálok, csak nézem, de utána a többiekkel mindig megbeszéljük, mi történik bennük. De mindig gondolkodok a sorozatról, és néha el is alszok felette.” (Rita, 17 éves) A kérdezettek esetében változó, hogy az egyes jelenetekre mennyire emlékeznek. Egyes kérdezetteknek más a sorozatban megjelenő kedvenc jelenetük, de előfordul, hogy inkább az egész sorozat tetszik nekik. „A jó szereplők olyan elszántan küzdenek mindennel, és az is, amikor néhány gonosz szereplő megjavul a végére. Az is jó, amikor a barátok kölcsönösen segítik egymást. A gonoszokat nem igazán szeretem. Szerintem a jó szereplőket emiatt lehet szeretni.” (Rita, 17 éves) „Az jó volt, amikor Valeria sokszor verekedett a Második esélyben, mindig harcolt a saját érdekeiért.” (Ebi, 17 éves) „Először 11 évesen néztem sorozatokat, olyat, mint a Rubít vagy a Marichuyt, de ezeket ma is vetítik. A Rubíban tetszett, ahogyan összevesznek meg kibékülnek. Az tetszett a legjobban, amikor Rubít elzavarták az anyja temetéséről.”(Mariann, 15 éves) Főleg a fiúk űznek sporttevékenységeket, akik többnyire fociznak, de vannak saját célú sporttevékenységeik is. „Minden nap járok focizni, akár a nagypályára vagy a Zoltán utcára, tesiből mindig ötös voltam, de sajnos kirúgtak a Szemeréből. A jövőmet is focival képzelem el.”(Márió, 17 éves) „Járok focizni, atlétikára, bokszolni, meg gyakran kézen állok. Ma délután is megyek thai boksz órára. Először még izomlázam volt, de az nincs, mióta rendszeresen bokszolok.” (József, 16 éves)
54
Egyén, egyéni jellegű tevékenységeik közé tartozik a Facebook-ozás, melynek keretében a chat-et használják vagy számítógépes játékokat játszanak. Szívesen vesznek részt a közös jellegű tevékenységekben, ez saját megfigyelés alapján is beigazolódott, amikor egy alkalommal színházba mentek, akkor kevés gyerek maradt otthon. A kérdezettek főleg ingyenes rendezvényekre, strandra, természetbe, kirándulni mennek egy héten két-három alkalommal néhány órára, a nevelőkkel együtt, de főleg inkább öncélú kimenőkre járnak. „Főleg az iskolai szünetekben járunk színházba, moziba, a nyáron egy-két alkalommal megyünk a Vadasparkba. De a fiúk is gyakran fociznak az udvaron, főleg iskola után, délutánonként, amikor több órát vannak kint.” (Laura, 19 éves) A gyerekek egy évben háromszor-négyszer is járnak kétnapos kirándulásokra, mesélték, hogy legutóbbi alkalommal Budapesten voltak. A közös ünnepekre, húsvétra, karácsonyra mindig együtt készülnek, mely néha több órát is elvesz az idejükből. „Mindig, ha jönnek az ünnepek, mindig vannak kézműves foglalkozások, például karácsonyfadísz vagy ajándék készítése, agyagozás, gyöngyfűzés, emellett mindenki kap valami ajándékot.” (Mónika, 15 éves) A konfliktusokat különböző módon oldják meg, beszélgetéssel, agresszivitással. Egyes kérdezettek ehhez a sorozatokat használják mintának. Ebben azonban többnyire segítenek a barátaik, illetve a nevelők is. „ A barátnőmmel oldom meg, megbeszéljük, mi történt, és segítünk egymásnak, néha sokszor bennem van egy kis agresszió, de megoldjuk.” (Ebi, 17 éves) „Pont úgy oldjuk meg, mint a szereplők, verekedéssel, meg humorral. Nem érdekel, ha ezt megtiltják.” (Barbara, 15 éves) „Egy baráttal oldom meg, amikor megbeszéljük ezt egymással, segítjük egymást. Az agressziót azt kihagyom.” (Laura, 19 éves) „Leütöm az illetőt, távolról beverek neki, persze ez csak fenyegetés, nem komolyan csinálom. Néha azért megbeszéljük ezt a barátaimmal.” (Rita, 16 éves) A kérdezettek tehát sokféle szabadidős tevékenységet űznek akár egyszerre is, melynek keretében oda tudnak figyelni arra, hogy mi történik éppen a televízióban. Annak ellenére, hogy egy meghatározott szabályrendszerhez kell alkalmazkodniuk, az intézmény széleskörű lehetőséget biztosít személyiségük kibontakoztatására.
55
V. 4. A kérdezettek jövőképe, célja Végül, de nem utolsósorban, fontosnak tartom tisztázni, hogy a gyermekotthoni lakók hogyan képzelik el jövőképüket, a sorozatoktól elvonatkoztatva. Az a tény, hogy bekerültek a gyermekotthonba, jelentős szerepet játszik életük eddigi lefolyásában. Többségük kamaszkorban került be, amely megváltoztatta addigi életmódjukat. Mély nyomot hagy az életükben a bent töltött idő. Az általam megkérdezett gyerekek nagy része vágyik arra, hogy egyszer kikerüljön az intézményből. Többségük a kamaszkorban van, az ő céljaikra hatással vannak mai szokásaik. Életüket nemcsak a gyermekotthonban töltik el, de sokan kapcsolatot tartanak saját családjukkal, emellett iskolába is járnak. Így azt lehet mondani rájuk, hogy több oldalról is van támaszuk, mely lehetővé teszi további fejlődésüket. Néhány fiatalnak vannak konkrét céljai a jövőt illetően, mint például az Aranyhíd Gyermekotthonban lakó Klaudiának. Ő egyébként szociális gondozó szeretne lenni. „Most járok az Eötvösbe, mert le akarom tenni ez érettségit, mert egyébként ha nem készülnék rá, nem maradhatnék tovább. Utána szociális gondozó akarok lenni, valamint összeköltözni a barátommal.” A Gyermekvárosban lakó Attilának is vannak meghatározott tervei, hiszen szereti a szakot, ahová jár. „Angollal szeretnék majd foglalkozni, utána kiköltözni az intézetből. Addig nem megyek ki, amíg el nem végzem.” Attila és Klaudia már betöltötte a nagykorúság korhatárát, nem foglalkoznak annyira a sorozatokkal, mint a többiek. Különbség abban figyelhető meg, hogy mindketten más gyermekotthonban laknak. Klaudia egy kisebb közösségben él, amely egy „átmeneti terepet” jelent számára, hiszen sokszor kijár a párjához. Attiláról pedig mondhatjuk, hogy bizonyos értelemben „elszeparálódik” a közösségtől, amelyben lakik. A kérdezettek nagy része inkább csak arra vágyik, hogy visszakerüljön a családjához, valamint arra, hogy saját családjuk legyen. Ez pszichológiai szemszögből érthető is, hiszen tizenéves korban még csak körvonalazódik a fejükben a jövőképük. Erre hatással vannak a saját életükben bekövetkezett események. „Remélem, akkorra már kikerülök az intézményből, akkorra majd családot akarok, végül is ugyanúgy, mint a pozitív szereplők. Már van barátom, hamarosan a tesómnak is lesz gyereke.” (Rita, 16 éves) „Még nincsenek konkrét terveim, de remélem, addigra kikerülök innen. Nem igazán törődök még vele.” (Patrícia, 14 éves) 56
„Nem tudom, de remélem, akkorra már kikerülök innen, meg családom is lesz. Nem foglalkozom ezzel, a jelennek élek.” (Barbara, 15 éves) „Semmi mást nem akarok, csak focizni, a foci a mindenem, mindig azt csinálom.” (Márió, 17 éves)
57
VI. Zárszó Szakdolgozatomban sokrétű feladatot vállaltam, melynek keretében arra vállalkoztam, hogy bemutassam családon kívül élő fiatalok sorozatnézési szokásait, amely a szabadidő meghatározott keretein belül lehetséges. Ennek érdekében széleskörű kutatást igyekeztem végezni, nem egyoldalú módszerekkel, melyek lehetővé tették, hogy többet is megtudjak a kutatott személyek szabadidejéről. Emellett törekedtem arra, hogy a kutatás ne csak sokoldalú legyen, hanem rugalmas is, mely BA szakdolgozatommal ellentétben „megengedőbb” jellegű, melybe több dolgot is magában foglal. Ennek érdekében bővítettem ki a kutatott korcsoportot, valamint a kutatás során használt módszereket, mely nem is igényelt nagy befektetést. A szabadidő tudatossá és általánossá válásáig hosszú út vezetett, aminek évszázados előzményei is vannak. Hosszú idők óta beletartozik az emberek életformájába, a szabadidő eltöltési módjai bővebb képet adnak az egyes személyekről. Ezért már a múlt század közepétől kezdve bővebben foglalkoznak vele a társadalomtudósok, így az alkalmazott antropológusok is. Napjainkra pedig már eljutottak odáig, hogy számos szabadidős szokás alakult ki napjainkra, melybe beletartoznak kizárólag pihentető jellegű tevékenységek is. A szabadidő fejlődésében megfigyelhettük, hogyan alakult ki, az egyes korokban milyen szabadidős formáknak tulajdonítottak nagy jelentőséget, és milyen szerepük van. A funkciójuk egyben függött a társadalomban élő egyén státuszától. A 20. századra jutottak el addig a pontig, hogy sokféle szabadidős tevékenység alakult ki. A szabadidő fejlődéséhez képest a szappanoperák ennek a fejlődési folyamatnak a végén jelentek meg, és hatoltak bele az emberek életébe. Ezért csak évtizedek óta vannak jelen a köztudatban, de hatásuk viszonylag gyorsan kifejlődött. Ezért is beszélhetünk napjainkban a „szappanoperák sokaságáról”.Azt mondhatjuk, hogy mind a szabadidő, mind a szappanoperák sokrétűek lettek, a rájuk való odafigyelés választások eredménye. A szappanopera korszakban fontos szerepet töltött be a 2010-es év, amikor hazánkban számos, már említett újítást vezettek be a sorozatok vetítésében a kereskedelmi tévéadók. Ilyen az újonnan vetített szappanoperák megvásárlása, a sorozatok közvetlenül egymás után, valamint egymás mellett történő vetítése. Érdekesség, hogy éppen akkor kezdtem el médiakutatással foglalkozni, amikor BA szakdolgozatomat készítettem el. Azóta is töretlen a szappanoperák fejlődése, valamint azok vetítése. De
nemcsak
a
szappanoperák
terén
következett
be
változás,
hanem
a
terephelyszíneken is, így történt meg a Gyermekvárosban a vezetőváltás, valamint az is, hogy
58
az intézmény szerkezete átrendeződött, az akkor megkérdezett gyerekek többsége nagykorú lett, kiköltözött az otthonból. Megfigyelhető volt egy különbség a kutatási módszerek terén is. 2011-ben nagyobb figyelmet fordítottam a külsőségekre a szakdolgozati kutatást, valamint az elméleti hétteret illetően is. Jelen szakdolgozatban viszont nagyobb hangsúlyt fektettem a sorozatok hasznosságára, mint a személyiség- és közösségformáló, valamint a szabadidő- szervező hatásukra is. 2011-ben nem használtam résztvevő megfigyelést, valamint a kutatás is csak egy helyszínre korlátozódott, a Gyermekvárosra, ahol 14-18 éves fiatalokat kutattam. Mivel csak egy terephelyszínen voltam, összehasonlításra gyakorlatilag nem volt lehetőségem. Most igyekeztem sokkal körültekintőbb lenni, ezért bővítettem ki a módszereket, a terepet, valamint a kutatottak életkorát. Eredetileg valóban 14-18 éves gyerekeket kutattam volna, de több dolog hozzájárult ahhoz, hogy kibővítsem a célcsoportot. A kutatások során beigazolódott, hogy alacsonyabb életkorban is néznek a gyerekek szappanoperákat, akár 12 éves korban, így történik meg, hogy emlékeznek azokra a bizonyos kilencvenes évekbeli sorozatokra, melyeket még mostanság is szívesen néznek, a bekerülés ellenére is. Így azt mondhatnánk, hogy a sorozatnézés az egyetlen biztos pont az életükben. A bevezetőben megfogalmazott hipotézis úgy szólt, hogy az a tény, hogy a gyerekek nem saját családjukkal élnek együtt, jelentős mértékben meghatározza személyiségüket, valamint szabadidő-eltöltési módjaikat, mely teljesen különbözik azokétól, akik saját családjukkal élnek. A hipotézisben az is benne foglaltatott, hogy ez minden vizsgált gyermekotthonban más és más, mely abból ered, hogy minden intézménynek különböző céljai és álláspontjai vannak, emiatt más módszereket is alakítanak ki. Ez együtt jár azzal is, hogy valamilyen szinten meghatározzák azt, hogy mivel töltsék szabadidejüket. Így ez hatással lehet arra is, hogy mennyire érdeklődnek egy olyan népszerű műfaj iránt, mint a szappanoperák. Mindegyik gyermekotthonnak más a szerkezete, a nagysága, ez is meghatározza, a benne élő gyerekek összetartását, az otthonban való egymáshoz kötődést. Mindemellett hatással vannak a gyermekotthoni lakók fontossági sorrendjére, többek között arra, hogy mivel töltik legszívesebben szabadidejüket, mennyire vesznek részt a közös programokban, illetve a tévéműsorokban, így a szappanoperákban is, milyen mértékben tudnak elmélyedni annyira, hogy ismerjék a bennük lévő szereplőket, a történetet, a helyszínt. Erre kérdeztem rá a kérdőívekkel és az interjúkkal is, és végeztem résztvevő megfigyelést. A résztvevő megfigyelés során lehetőségem volt megtekinteni, hogy a lakók hogyan viszonyulnak a televízióhoz, mely legtöbbször akkor is be volt kapcsolva, amikor éppen távol voltak tőle. 59
Fontosnak tartottam továbbá megkérdezni az intézmény vezetőket az intézmények céljairól, álláspontjairól, hogy mit tartanak fontosnak a gyerekek nevelésében. A kutatott módszerek alapján a bevezetőben megfogalmazott hipotézis beigazolódni látszik. Az intézmények nagysága, rétegzettsége meghatározza a bentlakók szabadidejét, az intézmény biztosít egy keretet a szabadidő hasznos eltöltéséhez, mindezzel együtt nem zárja ki a gyerekek esetében a szappanoperák iránti érdeklődést. A sorozatnézés a legtöbb gyerek életében az egyik biztos pont a gyermekotthonba való bekerülés után, hiszen akadtak olyan gyerekek, akik nem szívesen gondolnak vissza saját családjukra. A gyermekotthonban való barátkozás a másik biztos pont, a támasz az életükben, mely egyébként a sorozatokban az egyik fontos érték. Ezt a kutatottak is elismerik. Ennek alapján elmondható, hogy a közösségben való élés ugyan megkövetel a fiataloktól bizonyos szintű alkalmazkodást, de sok esetben nem zárja ki az egyéni szabadidős formákat. A televíziónak ezzel együtt közösségformáló szerepe is lehet, főleg, ha egy adott sorozatot többen néznek együtt. Az intézmények vezetősége fontosnak tartja a kiemelt céljukat, a gyerekek számára való családpótlást, a személyiségfejlesztést, a közös programok szervezése is ennek megfelelően történik. A gyerekek is fontosnak tartják ezek jelentőségét. Abban az esetben, ha a lakók esetében megcsappan a sorozatok iránti érdeklődés, ez egy hosszú alkalmazkodási folyamat eredménye, ahogyan az kis területű Aranyhíd Gyermekotthon esetében is megfigyelhettük. Ez esetben történt meg az, hogy a nagyobbak alkalmazkodtak a kisebbekhez, akiket nem igazán érdekel a televízió. A két másik gyermekotthonnál ez másképp történik, hiszen az ottani lakóknál a készülék nélkülözhetetlen része a szabadidőnek ott nem telik el olyan nap, hogy a fiatalkorúak ne néznék legalább néhány órát. Ez lehetővé teszi, hogy előszeretettel nézzék a kereskedelmi adók legnézettebb sorozatait. Az is beigazolódott, hogy minél kisebb területű az intézmény, a nevelők annál jobban oda tudnak figyelni az ott lakókra, az ilyen otthonok családiasabbak. Ezzel szemben a Gyermekvárosra jobban jellemző az, hogy gyakran járnak kimenőkre, akár a nevelők engedélye nélkül is. Fel
nem
tárt
kérdésem
közé tartozik
az, hogy vannak- e
még olyan
gyermekintézmények, melyek bizonyos belső értékek átadására helyezik a hangsúlyt, ennek érdekében jobban szabályozzák a felnövekvő generáció szabadidős szokásait. Ezzel azonban már egy új kutatásnak kell foglalkoznia.
60
Bibliográfia
Antalóczy Tímea 2006
Szomszédok közt. Budapest, Antenna Kiadó
Babbie, Earl 1995
A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest, Balassi Kiadó
Bahtyin, Mihail 2002
Francois Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája. Budapest, Osiris Kiadó
Csákvári József- Malinák Judit 1998
Média-galaxis: A tömegkommunikáció nyelve és társadalmi kérdései. Budapest, Szimbiózis Kiadó
Fukász György 1998
Szabadidő és kultúra. Budapest, Kossuth Kiadó
Gerbner, George 2000
A média rejtett üzenete. Budapest, Osiris Kiadó
Hartai László 2002
Film- és médiafogalmak kisszótára. Budapest, Korona Kiadó
61
Jánosi György 1986
A szórakozás történelmi funkcióváltozásai. Budapest, Magvető Kiadó
Kovács Katalin 2011
A gyermekek szabadidős tevékenységének alakulása a lakóhely függvényében. http://epa.oszk.hu/00000/00011/00155/pdf/iskolakultura _2011_02-03_059-067.pdf
Kovácsné Dr. Bakosi Éva 2007
A szabadidő pedagógiai kérdéseihez. http://www.partium.ro/socprof/Documents/Training%20 material%201.pdf
Szalai Sándor 1978
Idő a mérlegen. Budapest, Gondolat Kiadó
Szántó Miklós 1967
Életmód, művelődés, szabadidő. Budapest, Akadémiai Kiadó
Túros Endre 1995
Gyermekotthonok a szocializmusban. http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf1448.pdf
Online forrás: www.minap.hu www.moly.hu/konyvek www.telenovelas.hu
62
Mellékletek
Könyv a Paula és Paulina sorozatról (http://moly.hu/konyvek/estersita-garsijas-paula-es-paulina)
Ajándékátadás a Gyermekvárosban (http://minap.hu/cikkek/iden-megleptek-ajandekaikkal-gyermekvaros-lakoit)
63
Újságcikk a Sorry magazinban (általam készített kép)
Szereplők premierképei (www.telenovelas.hu)
64