2014. december
XVII. ÉVFOLYAM 4. szám
a Mi lapunk
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetségének kiadványa
Együtt gondolkodva Második alkalommal hívta össze a NAV Nyugdíjasai Országos Szövetségének elnöksége a klubvezetők országos tanácskozását Budapesten. A huszonöt pénzügyőri és huszonegy adóági nyugdíjasklub közel kétezer NAV-nyugdíjas életét teszi érdekesebbé, változatosabbá, mindazokét, akik csatlakoztak a szövetséghez. Munkájuk koordinálása, segítése alapvető feladat. A NAV NYOSZ elnökségének meghívására Kiss Ferenc, a NAV elnökhelyettese, dr. Balaska Andrea ezredes, a Központi Hivatal Szervezetszabályozási és Titkársági Főosztály főosztályvezetője és Kosztyu János, a NAV KEKI főigazgató-helyettese tisztelte meg jelenlétével az értekezletet. Miként Czikora András elnök a bevezetőjében elmondta, a nagyobb hangsúlyt kapott regionális nyugdíjas-találkozókat színvonalasan tartják meg mindenhol. A regionális találkozók tapasztalatai, hogy mindenhol törődnek a nyugdíjasainkkal: regionális és helyi szinten, és a Központi Hivatal részéről is. Ez utóbbit támasztják alá a kitüntetések, amelyekben nyugdíjasaink részesülnek. Kitüntetések, elismerések Ezt követően Kiss Ferenc elnökhelyettes az alábbi személyek részére adta át a NAV elnökének elismerését: Bezerédj-díj arany fokozata Horváth Attila, Győr, adóági klubvezető, Kocsonya Jenő, Pécs, adóági klubvezető, Szent Máté-érem arany fokozatában részesült Fehér Sándor nyugállományú ezredes (Budapest). A NAV elnöke munkája elismeréseként Tóth Bálint nyugállományú őrnagyot (Győr) soron kívül alezredessé léptette elő. A NAV NYOSZ elnöke munkájuk elismeréseként NYUGDÍJASOKÉRT emlékplakettet adományozott Kiss Ferenc elnökhelyettesnek, Poór Jenő kormánytisztviselő, Humánigazgatási Főosztály, főosztályvezető részére – aki hivatali elfoglaltsága miatt az elismerést később veszi át –, valamint Varga Imre déldunántúli regionális felelős részére.
Támogatják a nyugdíjasokat Továbbra is támogatjuk a nyugdíjasokat, s bárhogy legyen is a jövőben, a nyugdíjas szövetséget ez nem érintheti. A kegyeleti téren komoly változást terveznek a Központi Hivatalban – hangzott el Kiss Ferenc elnökhelyettes felszólalásában. Megköszönte a NAV vezetésének a nyugdíjasok iránt mutatott figyelmét és a szövetség munkájának, létezésének anyagi feltételeiről való gondoskodást Czikora András, a NAV NYOSZ elnöke. Köszönetét fejezte ki a régiófelelősöknek az adóági klubok létrehozásáért végzett, és a megsokasodott klubok munkáját segítő áldozatos, összetettebb munkájukért s a közösségükért tevékenykedő klubvezetőknek önkéntes vállalásukért. Rátérve eredményeink ismertetésére, nagy sikerként könyvelhető el a Mátyás utcai központi irodába kapott egyfős létszámbővítés. A költségvetést idén először a taglétszám alapján bontottuk le, ennek részeként felértékelődik a regionális felelősök szerepe. Ez évben került sort először a kihelyezett elnökségi ülésre, amelynek révén személyes kapcsolatot lehet kialakítani a helyi vezetőkkel, megismertetve őket a szövetség munkájával, céljával. Várhatóan hamarosan megoldódik a szövetség irodájának földszinti elhelyezése. A jövő feladatai közé tartozik az Együttműködési Megállapodás felülvizsgálata, az adott körülményekhez igazítása. Szükséges az információáramlás felgyorsítása, ezért arra kell törekedni, hogy a klubvezetők azonnal kapjanak tájékoztatást az elnökségi ülésekről a regionális felelősök útján. A Szociális és Kegyeleti Bizottság megalakulóban van, s mivel a vám- és pénzügyőrségnél már bejáratott és jól működő segélyezési rendszer megszűnt, helyette újat kell kidolgozni. A Foglalkoztatási Szabályzat változása kapcsán a klubok feladatai is megnőttek, nehezebb a célkitűzéseket végrehajtani. Feladatunk, hogy egységesen és jól dolgozzunk! Azért vagyunk itt, hogy együtt gondolkodjunk. Gratulálva a kitüntetetteknek, az elnök jó munkát kívánt a tanácskozáshoz.
Minden kedves olvasónknak áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kívánunk! Tudósítóinknak és cikkíróinknak megköszönjük az értékes gondolatokat, munkájukra számítunk 2015-ben is. Szerkesztőség
Új klubok Adóági vonalon a szervezet bővítésére került sor 2014-ben – tájékoztatta a hallgatóságot Varga Sándor, a szövetség adóági elnökhelyettese. Minden régióban szükség van a klubokra, hogy a helyi nyugdíjasok érdekeit képviseljék. Fontos a szabályzatok aktualizálása, azokat egyértelműsíteni kell, egyszerűsíteni, átdolgozásuk a legfontosabb feladat. Mivel megnőtt a régiófelelősök hatásköre, ezzel együtt több segítséget kell adni nekik. Az Együttműködési Megállapodást valóban át kell gondolni, hiszen kapott a szövetség olyan feladatokat, amelyek abban nem szerepelnek – kezdte hozzászólását dr. Kaizinger Tibor, a szövetség vám- és pénzügyőri elnökhelyettese. Nélkülözhetetlen az előzetes egyeztetés a NAV illetékes szerveivel a szabályzatok megfogalmazása terén, hogy a nyugdíjasokat érintő változásról ne utólag szerezzünk tudomást. Úgy tűnik, hogy állóvízben van a pénzügyőri ág, ezért új módszerekkel kell felkelteni az érdeklődést klubjaink iránt pénzügyőr nyugdíjasaink körében. Kaptunk pénzt, amelynek egy részét a működésre kell fordítani – emlékeztetett Szobota Gyula gazdasági felelős. Felszólalásában kitért az okmányfegyelem betartásának fontosságára, az elszámolásokkal kapcsolatos tudnivalókra, amelyről minden klubvezető kapott leírást és mintát az értekezleten. A klubok a klubgyűlés által elfogadott beszámolóikat február közepéig küldjék meg az elnökségnek – hívta fel a figyelmet Tánczos Imre titkár, majd a márciusi közgyűlés előkészü-
letéhez szükséges egyéb tennivalókat ismertette. Fontos előírás, hogy a segélykérelmeket a klubvezetőnek és a régiófelelősnek is jóvá kell hagynia továbbítás előtt. Az Együttműködési Megállapodást át kell nézni – jelentette ki dr. Balaska Andrea ezredes, főosztályvezető. Ígéretet tett, hogy szorgalmazni fogja a közvetlen egyeztetést a jogszabályi változások előtt a NAV és a szövetség illetékesei között. Felhívta a figyelmet, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a Vodafone-nal kötött szerződést a kedvezőbb telefonhasználat érdekében, amit a nyugdíjasok is igénybe vehetnek. Közös kirándulások A tanácskozás további részében a régiófelelősök emelkedtek szólásra, többen is kihangsúlyozták az adóági és a pénzügyőr klubok közti átjárhatóság elterjedését, a közösen szervezett kirándulások gyakoriságát. Ezt követően az elnökség reszortfelelősei számoltak be röviden a területükről. A tanácskozás a klubvezetők hozzászólásaival, kérdéseivel, javaslataival folytatódott. Kérdések folyamatosan felmerülhetnek, különösen az újonnan alakuló klubvezetők részéről. A szükséges válasz megtudható a régiófelelősöktől, a szövetség illetékes elnökhelyetteseitől, vagy éppen a többi klubvezetőtől. Hiszen ez az egyik fő céljuk ezeknek a tanácskozásoknak: jobban megismerni egymást, lehetőséget teremteni a kapcsolatrendszer kiépítéséhez. b.g.j.
Köszöntő
az Idősek Világnapja alkalmából Budapest, 2014. október 1. Október elsején az Idősek Világnapján tisztelettel és szeretettel köszöntöm a Nemzeti Adó- és Vámhivatal valamennyi nyugállományú dolgozóját a magam és a NAV munkatársai nevében! Az ENSZ határozata révén 1991 óta ünnepeljük a föld mintegy hatszázmillió időskorú lakosát e világnapon. A fiatalabb nemzedékek kötelessége az idős emberek tisztelete, ami magában foglalja az időskorúak elfogadását, támogatását, szeretetét és annak érzését, hogy értékeljük eredményeiket, a gondoskodást. Az ő általuk megalkotott világba születünk bele, s a munkánkat erre építve végezzük. Segítenek bennünket az idősebb generáció tapasztalatai és életbölcselete, ami nélkülözhetetlen érték számunkra. Az általuk nyújtott mintából meríthetünk hitet, erőt, bátorságot. Szebbé és reménytelibbé teszik életünket. Ezen a napon a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál is tisztelettel ünnepeljük nyugdíjas munkatársainkat. A NAV Nyugdíjas Szövetsége által szervezett rendszeres kulturális és társasági programok lehetőséget adnak a testület nyugállományú dolgozóinak az egymással és velünk, aktív munkatársakkal való találkozásra, a fiatalabb és idősebb generációk egymás jobb megismerésére és megértésére, hogy meglássuk és keressük egymásban az elsajátításra, a követésre méltót. Fontosnak tartom – családban és munkahelyen egyaránt – lehetővé tenni számukra az öregkorhoz méltó életet, támaszt nyújtani a pihenés éveiben. Vigyázzunk rájuk, hogy a hosszú évek kemény munkája után örömteli napokat élhessenek. Érezzék, nem hagyjuk magukra őket, hisz fontos részei életünknek nemcsak most, az ünnepen, hanem az év minden napján!
2
Reményik Sándor költőnk szép soraival szívből kívánok minden nyugállományú munkatársunknak jó egészséget, a család nyújtotta örömökkel teli hosszú, derűs, nyugodt életet. Reményik Sándor: Béke Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend – Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent – Bizonyosság arról, hogy élni jó, Szenvedni elkerülhetetlen, Szeretni tisztán: megistenülés, Béke Meghalni szép – S a Kifejezést meglelni mindezekhez, Megtalálni a felséges Igét: Az Igét mindezekhez: Orkán ordíthat aztán odakünt, Robbanhat ezer bomba: kárbament, De kárt nem okozott. A Béke ez. A Béke itt kezdődik. Bent: Csend. Bent: Csend. Isten hozott. Dr. Vida Ildikó a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke
Régiós vezetők arcképcsarnoka
4
1
5
2
6
3
7
1 – Dél-alföldi régió 2 – Dél-dunántúli régió 3 – Észak-alföldi régió 4 – Észak-magyarországi régió 5 – Közép-dunántúli régió 6 – Közép-magyarországi régió 7 – Nyugat-dunántúli régió
3
K
L U B H Í R E K
Találkozók a dél-alföldi régióban Ha október hónap, akkor már hagyomány, hogy a régió három megyéjében megrendezik a megyei pénzügyőr nyugdíjas-találkozókat. Így történt ez ebben az esztendőben is. A sort BácsKiskun megye nyitotta. A tompai határátkelőn megtartott találkozón megjelent ötven nyugalmazott pénzügyőr színvonalas és érdekes tájékoztatót kapott dr. Kiss Attila pénzügyőr alezredes úr előadásában, aki főigazgató-helyettes a régióban, és nem mellesleg itt vehette át Netye Mihály és Horváth Zoltán elnökségi tagoktól a NAVNYOSZ által adományozható „Nyugdíjasokért” kitüntetést. Szívből gratulálunk neki, és további jó egészséget, sok erőt kívánunk munkájához! A Békés megyei pénzügyőr nyugdíjasokat Békéscsabán az igazgatóság igazán impozáns és minden igényt kielégítő épületében látták vendégül. A találkozón megjelent húsz-egynéhány főt Márkus András tábornok úr, főigazgató tájékoztatta a dél-alföldi régióban folyó tevékenységről. A találkozón részt vett Czikora András, szövetségünk elnöke is, valamint Horváth Zoltán régiófelelős. Szegeden, a Dankó Pista utcai objektumban találkoztak a Csongrád megyei pénzügyőr nyugdíjasok, mintegy hatvan
Ki van a képen? Ismét eltelt egy év, hogy sor kerülhetett a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nyugdíjasainak győri találkozójára a Kristály Étteremben. Az étterem előtt már fél négy körül gyülekeztek a Nyugat-dunántúli Regionális Főigazgatóság területéről a Győr-Moson-Sopron megyei pénzügyőr nyugdíjasok. A megjelentek közül egyesek többéves találkozás után, mások egy év elteltével konstatálták, hogy „nem sokat változtál”, ám volt, akinek kilétét igencsak nehezen árulták el az arcvonások. Láthatóan az örömteli találkozásra az alkalomhoz illően, vagy sajátosan öltözve – az eltelt év, vagy évek eseményeit egy-egy mondatban üdvözölve – köszöntötték egymást. Örömök és panaszok egyaránt felszínre kerültek, de azért a dicsérő szavakkal sem takarékoskodtak a vendégek. A megterített asztaloknál egyesek a szokott helyeket keresve, mások a rég nem látott kollégákkal ültek asztalhoz. A köszöntőt követően az eltelt évben eltávozott kollégák tiszteletére egyperces néma felállással tisztelegtünk. A nyugdíjasokat köszöntötte Mogyorósi Attila alezredes, GyőrMoson-Sopron megyei igazgató, majd a nyugdíjas szövetség nyugat-dunántúli régifelelőse, egyben a Szombathelyi VP Klub vezetője, Rózsa Róbert, a Győri VP Klub vezetője, Bárkovics Sándor, a VPNYOSZ vám- és pénzügyőri elnökhelyettese, dr. Kaizinger Tibor és a NAV Nyugat-dunántúli Vámés Pénzügyőri Regionális Főigazgatósága részéről dr. Fekete Attila dandártábornok főigazgató szólt a megjelentekhez.
4
. . . .
fő. Itt is Márkus András tábornok úr tájékoztatta a megjelenteket! A szövetség részéről megjelent dr. Kaizinger Tibor elnökhelyettes és Horváth Zoltán régiófelelős. Mindhárom helyszínen finom és bőséges ebéd követte a hivatalos részt, majd baráti beszélgetések során felelevenedtek a régi közös emlékek is. Sajnálatos, hogy a találkozókra csak ilyen kis számban jönnek el a nyugdíjasaink! Vigyük el a találkozók jó hírét, és biztassuk az eddig távol maradókat, hogy ők is minél többen kapcsolódjanak be a klubok, illetve a szövetség mozgalmas életébe! Sajnos az adóági megyei nyugdíjas találkozók időpontjairól nem kapunk értesítést, és így természetesen meghívás sem érkezik. Pedig a szövetség és a klubok megfelelő működése, illetve működtetése szempontjából erre szükség volna. Végül, de nem utolsósorban ezúton is kihasználom a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak úgy az adóági, mint a pénzügyőr főigazgatóságok és igazgatóságok vezetőinek, hogy továbbra is minden lehető segítséget megadnak a dél-alföldi régióban lévő nyolc klub működéséhez. Horváth Zoltán régiófelelős, elnökségi tag
Külön köszöntötték a 85 éves Takáts Ferenc nyugállományú hadnagyot, aki cikolaszigeti születésű, és 1956. április 10-én Hegyeshalomban kezdte a szolgálatot, majd az egyesülést követően a komáromi vámhivatalnál pénzügyőrként teljesített szolgálatot nyugdíjazásáig, 1984-ig. A NAV Nyugdíjasai Országos Szövetsége által alapított Nyugdíjasokért emlékérmet az elnökség nevében dr. Kaizinger Tibor elnökhelyettes nyújtotta át. A győri klubvezető, Bárkovics Sándor gratulált egy-egy üveg borral a 75 éves Bán László századosnak és Tóth Bálint őrnagynak, akinek egyúttal a Budapesten átvett, soron kívüli alezredesi rendfokozati elismerését is kihirdette. Most nem saját, de szívhez szóló verset mondott el Scheer Istvánné Ilike. A köszöntést követően tálalták fel a vacsorát. Ezalatt elindították az elmúlt évben kipróbált és nagyon sikeresnek ítélt, az évtizedeket, eseményeket felidéző fotók vetítését. A digitalizált felvételeket a jelenlévők örömmel és nagy ámulattal nézték, felfedezve az elmúlt évtizedek változásait, a régmúlt történéseit. Vetítés során öröm volt nézni, ahogy felismerték egymást a volt kollégák, sajnos sok esetben már csak az emlék maradt meg az elhunyt kollégákról. A kötetlen beszélgetés során asztaltól asztalig látogatták egymást az egykori munkatársak. A majd háromórás, ünnepélyes, örömteli találkozást követően kezdett a társaság ritkulni, ki-ki a saját járművével vagy a testület mikrobuszával indult haza. A jövő évi találkozás reményében köszöntem el én is a hajdani kollégáktól. Jáni Lajos
A Nemzetiben jártunk A közép-magyarországi régió klubjainak huszonkét fős csapata a Nemzeti Színházban tett látogatást ezen a kellemes őszi délelőttön. 2002. március 15-én nyitotta meg kapuit gyönyörű környezetben, új épületben a Nemzeti Színház, közel fél évszázada az első Blaha Lujza téren működő Nemzeti Színház lebontása után. Az épület adakozás és Gobbi Hilda színművész sürgető közbejárására és személyes adománya alapján Siklós Mária építész tervei szerint készült. Az új épületben sikerült a régi épület néhány jellemző részét megmenteni. Így került be az épületbe a Blaha Lujza téri színház lépcsőfordulóit díszítő, felújított, talapzaton álló félmárvány szobrok. A Nemzeti Színházban a „nemzet színészeinek” arcképei is láthatók. Látogatásunkkor betekinthettünk a kulisszák mögé. Láthattuk a háromszintes Nagyszínpadot, a Gobbi Hilda Színpadot és a Kaszás Attila Termet, díszpáholyokat és díszlettervezőket munka közben. Az épület balkonjáról szép kilátás nyílik a Dunára, a gyönyörű szoborparkra, ahol legendás színészeink egy-egy érdekes jelenetet megformázó, bronzba öntött szobrai láthatók. Az itt látottak alapján biztosan többen kedvet éreznek majd egy színházi előadás megtekintéséhez. Simon Sándorné Márti
Állóvíz vesz körül? A legutóbbi, második országos klubvezetői értekezleten hangzott el, hogy a pénzügyőr klubok lelassultak, mintha az élet megállt volna körülöttük, állóvíz venné körbe a tagokat. Először én is megismételtem, mire Horváth Zoltán őrnagy úr rám szólt, hogy nem teljesen úgy van az! Vannak olyan klubok, amelyek egy kicsit elkényelmesedtek, azonban több helyen pezsgő élet folyik. Persze ennek számos oka van, öregedés, korosodás, eltérő életkorú és életvitelű nyugdíjasok együttléte, de az is lehet, hogy nem találnak ki a klubvezetőségek a közösségük számára érdeklődést kiváltó programokat. Az adóági klubok elsősorban megyeszékhely szerint alakultak meg, rendszerint nagyobb létszámmal, míg nálunk a vámhivatalok elhelyezkedése adta meg az igazodó pontokat. Más a ritmusa egy húsz éve működő klubnak, mint egy ifjúkorban lévő, újonnan alakult közösségnek. Örülök, hogy látni az együttérzés örömét. Egy rövid példával is hadd szolgáljak: A nógrádi adós klubbal voltam kirándulni a Nógrádszakáli „Páris „völgyében, és ott csacsogták a hölgyek, hogy milyen érdekes, húsz évig együtt dolgoztunk, és arra sem volt időnk, hogy megkérdezzük egymástól: hogy vagy, mit csináltok a hét végén? A nyugdíjas csapatban végre van arra idő, hogy megismerjük a másik családját, az unokákat, és nem a határidővel, az ügyek darálásával kell foglalkozni. Valamennyien újságolvasók, hírkövetők vagyunk. Folyamatosan követjük a napi életet, és látjuk, hogy mennyire megváltozik körülöttünk minden. Emlékeztek arra a bűvös szakmai kifejezésre, hogy „tpf”, ma pedig már a nagyobb áruházakban szabadon lehet vásárolni a pálinkafőző készülékeket. Az akkori szabályokat követve, mindenki a munkavégzése során az előírásoknak megfelelően szolgálta a testületét, ha kellett, lefoglalt, ha kellett, adót vetett ki, tette a dolgát még akkor is, ha az nem a legnépszerűbb intézkedések közé tartozott. Ma is büszke arra, hogy a pénzügyőrségnél, avagy az APEH-nál dolgozott, szolgált. A klubéletünkben nyáron egy régi tervünk sikerült, amikor megmásztuk a környék egyik dombocskáját, a „Pécskőt”. A találkozó a helyi járati buszmegálló mögötti férfifoglalkoztatóban kezdődött, ahol Balogh Miki alkalmi túravezetőnk ismertette a túraútvonalat. Szépen felbaktatunk a Somlyóra, majd a „sár-
gán” felmászunk a nyeregbe, aztán felkapaszkodunk a Pécskőre, onnan vissza a bányai viadukthoz, a telkeknél újra föl, végül a dombon lévő víkendházaknál jöhet a „már nem soká kell menni” biztatás, és máris a hegytetőn vagyunk. A panoráma csodálatos lesz, minden fáradalmat feledtet. A rövid eligazítás után jött még egy kis „rövid”, és indulás. Mi pedig mikszáthi jó palócok vagyunk, nem pedig a tót atyafiak. Irány a szikla! Bányászvidék ez, az alföldi talpaláshoz nem szokott az ember fia. A távot mindenki teljesítette, az elgazosodott törmelékes csúcsot legyőzte, és a meredek oldalban még az 5438. nytsz. kolléga, Bagyinszki Gyula őrnagy úr is jeleskedett, maga mögé utasítva Tamás Zsoltit. A „no, még egy kicsit menni kell!” biztatásnál én arra gondoltam, hogy jó-jó, menni kell, de onnan vissza is kell jönni. Október közeledvén, pontosan az idősek világnapjához igazítva Szabó Zsolt ddtbk. főigazgató összehívta Észak-Magyarország nyugdíjasait egy kis baráti beszélgetésre. A szervezés, kiszolgálás, a vendéglátás prémiumkategóriájú volt, mindent megtettek a kedvünkért. Azért egy kis szösszenetnyi árnyék is rávetődött a találkozóra, amit csak én és a kollégám tud. A találkozó előtt többször telefonon egyeztettünk nyugdíjas kollegámmal, amikor az indulás előtt – várva őt – rátelefonáltam, hogy mi van vele, lerázott azzal, hogy más dolga akadt. Úgy gondolom, ennyire felelőtlenül nem lehet „leintézni” a dolgokat. Sokkal jobb hangulatú volt a Nógrádi adóklubbal közösen megrendezett Budapest-kirándulás. Délelőtt a program az ország legismertebb középületének a megtekintésével kezdődött. A kupolában van elhelyezve az ország jelképe a Szent Korona. Bevallom őszintén, még nem voltam a Parlamentben, és rám nagy hatással volt az Országgyűlés terme, hisz az életünket meghatározó törvényeket itt alkotják. Az este a színházé volt. Némethné Erzsike már nagyon várta az előadást, mert mint mondta, negyven éve szeretné látni a Képzelt riportot. A Popfesztivál 40-ben összemosódik a jelen és a múlt, vagy nem is tudom pontosan – a múlt és a jelen? Először mindenki máshogy képzelte el a produkciót, újszerű volt Almási Éva (Eszter), Balázsovits Edit (Eszter), valamint Tahi Tóth László (József) alakítása. Az eredeti műre emlékeztető „Menni kéne”, „Arra születtem”, „Ringasd el magad” azonban felelevenítette Kőnigh Feriben az ifjúsága dalait. Gondolataim végéhez közeledvén megint előjön belőlem a gyertyagyújtás, a várakozás ünnepe. Közeleg a karácsony. Lassan vasárnaponként meg kell gyújtani a hit, a remény, az öröm és a szeretet gyertyáit. Advent jön, hogy előkészítse a legbensőségesebb ünnepünket, a karácsonyt. Mindenki szívét melegség tölti el, a fahéj, fenyőillat, méz, szegfűszeg, alma és narancs illatával, a pattogó tűz melegével. Legfontosabb a szeretteink közelsége vagy emléke, és az ölelés, hogy minél közelebb kerüljünk egymáshoz. Én hozzá, Ő hozzám. Ava Rauch verse került elém: „...téli új csillaga rézharang dallama friss kalács illata nagykarácsonyt hirdetik…” A csillagok minden évben elhozzák a december hónapot, körforgásban vannak, irányítják a természetet. Neked az öleléssel kell rendezni a sorokat úgy a szeretteid, mint az egyedül élők között, akik nagyon-nagyon várják a csillag mutatta karjaidat. Remélem, hamarosan újra találkozunk. Békés, boldog karácsonyt kívánok elnök úrnak és minden kedves kolléganőnek, kollégámnak. Géczy Attila (Attilko) regionális felelős
5
Testi-lelki egyensúly Az idősek világnapja alkalmából tartott ünnepi klubgyűlésünkön a klubvezetőnk, Horváth Károly köszöntötte a megjelent vendégeket és a tagságot. A balatonfüredi Pihenőház gondnokának tolmácsolásában meghallgattuk dr. Vida Ildikónak,a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnökének a köszöntőjét. Különleges ajándékként nagyon érdekes előadást kaptunk a Veszprém Megyei Kormányhivatal Egészségügyi Szakigazgatási Szerve Egészségfejlesztési Osztály képviseletében Hauckné Pálinkás Krisztina vetítéssel egybekötött előadásában. Előadásának címe: Egészségmegőrzés időskorban/ra. Először is megtudtuk, hogy a férfiak születési aránya magasabb a nőkénél. Veszprém megyében az a bizonyos korfa a 2012-es felmérések szerint 50-50 százalékot mutatott. Ahhoz, hogy minél tovább tudjunk minőségi életet élni, három fő meghatározó elemet kell megismerni: első az életmód, másodlagos a genetika, melyet a környezeti tényezők követnek. Időskorban fontos a fehérjebevitel, mert ellenkező esetben gyorsul az izomzat leépülése. Lelki egészséget nagyban befolyásoló tényező a társtalanság. A napi rutinfeladatok nem pótolják a korhoz mérten űzhető sportot. Az előadó felhívta a figyelmet a megfelelő napirend kialakítására, és arra, hogy törekedni kell a lelki és testi egyensúly megtalálására. Kaptunk otthoni tanulmányozásra rövid kiadványokat, melyekből egy rövid idézetet megosztanék az olvasókkal: „Az időskor az az életszakasz, amelyben egyre több dolog történik meg velünk utoljára, és egyre kevesebb fordul elő először.” Véleményem szerint magunk tehetünk róla, hogy ne így legyen. A megszívlelendő útmutató után baráti beszélgetéssel folytatódott az ünnepségünk. Horváth Lujza
Őszi „barlangolás” Az egri adóági klub 2014. évi programjai között szerepelt egy Aggtelek–Domica–Rozsnyó-kirándulás, melyet közös megegyezéssel októberre ütemeztünk. Csehné Gizike klubvezetőnk – mint mindig – a szervezést magára vállalva, megrendelte a különjáratú autóbuszt. A jelzett napon reggel hét órakor útra keltünk. A borongós idő ellenére nagy izgalommal, de vidáman vágtunk neki az egész napot igénylő kirándulásnak. Aggteleken egyórás rövid túrára kértünk időpontot. Kicsit hamarabb érkeztünk, így lehetőségünk nyílt hazánk északkeleti határvidékén, az egykori
Gömör-Tornai-karsztvidéken található Aggteleki Nemzeti Park gyönyörű természeti területének e részét megtekinteni. Tíz órakor túravezető kíséretében vágtunk neki az egy kilométeres távnak, mely felejthetetlen látványt nyújtott. A túra során megismerkedhettünk egy olyan világgal, amelyet már az őskor embere fedezett fel magának néhány ezer évvel ezelőtt. Megcsodáltuk a cseppkövek varázslatos világát. A nap további programjaként átrándultunk Szlovákiába, ahol megtekintettük a Domica-cseppkőbarlangot, melyet 1926ban szlovák pénzügyőrök fedeztek fel. Hasonlóan az aggteleki barlanghoz, itt is csodálatos élményben volt részünk. A barlangokban tett túra után továbbmentünk Rozsnyóra. Útközben a buszon Sütő Margó klubtársunk megismertetett a Rozsnyó főterén található nevezetességekkel. A két barlangtúrától megéhezve, Rozsnyóra érve kellemes környezetben megebédeltünk, majd szabadprogram következett. A borongós, kissé esős idő ellenére nagyon jó hangulatban telt el ez a gyönyörű nap. Sok-sok élménnyel, látnivalóval gazdagodtunk. A kora esti órákban szerencsésen érkeztünk haza Egerbe. Nagy Jánosné
Kirándulás Ópusztaszeren és Szegeden Egy hűvös nyár végi napon a NAV pécsi jogelőd szerveinek újabb közös kirándulására került sor, amelyet a vám- és pénzügyőri ág szervezett. Most kitűzött célunk Ópusztaszer és Szeged volt, ahol egész napos autóbuszos kirándulás keretében ismerkedhettünk meg honfoglalásunk történetével és a közeli, parkokkal, szökőkutakkal teli várossal, Szegeddel. Mi, a két testület nyugdíjasai jó hangulatban indultunk útnak a hajnali hűvösség ellenére. Bíztunk benne, hogy az időjárás eddigi programjainkhoz hasonlóan ismét kegyes lesz hozzánk. Kirándulásunk során először Ópusztaszerre mentünk, ahol megtekintettük a híres Feszty-körképet a magyarok bejöveteléről, majd szabadprogramként ismerkedtünk a nemzeti parkkal (Tiszai gátőrház, Rodunda, Nomádpark, jurták, magyar királyok szobrai, a Skanzen élete…). Majd szegedi kollégáink ajánlására felkerestük a Halácsi Kúria és Rendezvényházat, ahol nagyon finom ebédet fogyasztottunk el kellemes környezetben. Ezt követően mentünk be Szeged belvárosába, ahol rövid városnézés során Szeged legfontosabb látnivalóit néztük meg: a parkosított, virágokkal teli Széchenyi teret, a városházát a Sóhajok hídjával, a Kárász utcát, a Klauzál teret, a Virág cukrászdát, a Dugonics tér zenélő szökőkútját az egyetem épületével, a dómot és a Dóm teret, a Tisza-partot a Belvárosi híddal. Végül a közelben kellemes fagyizással és sörözéssel zártuk a napot az árnyas fák alatt. A rövid városi séta után csoportunk élményekkel gazdagodva, kissé fáradtan indult haza. Fischer Péter
Székelyföldi élményeink Kora reggel indult el tizenöt fős csapatunkkal az autóbusz Segesvár felé Debrecenből. Miután a határon átkeltünk, a Király-hágónál „pihentettük” a sofőrünket, s egyúttal megreggeliztünk, közben gyönyörködhettünk a csodás panorámában. Előkerültek a kupicák (finánckörökben miért is lenne másként), amitől kellemesen átmelegedtünk, és étvágyunknak, hangulatunknak is jót tett. Szállásunk egy kis székely faluban, Székelyszentléleken volt. Amikor megérkeztünk, vendéglátónk, Marika nagy szeretettel fogadott bennünket, tiszteletünkre népviseletbe öltözött. Nagyot sétáltunk a faluban, majd ki-ki elfoglalta szálláshelyét.
6
Másnap, szombaton a bőséges reggeli után a helyi tájházba mentünk, ahol az idős pap-tanár bácsi tartott lebilincselő előadást a hely történetéről, a szokásokról. A délelőtt folyamán ellátogattunk Szeikefürdőre, ahol megnéztük a szebbnél szebb székely kapukat, és tisztelegtünk Orbán Balázs síremléke előtt. Következő állomásunkon, Farkaslakán, Tamási Áron szülőházát és sírját látogattuk meg. Visszatérve, a szálláshelyről traktorral vittek bennünket a közeli, csaknem 1000 m-es Gordon-magaslaton lévő, hatalmas, 22 m magas Krisztus-kilátóhoz, amit 2013-ban avattak fel, és KeletEurópa legmagasabb Krisztus-ábrázolásának számít. A szobor fejébe csigalépcsőn, majd létrán lehet feljutni, s pazar kilátást ígér. Felszabadultan, vidáman szálltunk vissza a traktorra, s a rongyszőnyegekkel letakart szalmabálákon üldögélve, anekdotázva zötykölődtünk le szálláshelyünkre. Falusi romantikánk ezzel még nem ért véget, mert lovas szekerek vártak bennünket. Ezzel „utaztunk” a szomszéd községhez tartozó Esztenára, ahol a fiatal kecskepász-
Az észak-magyarországi régióban jártunk A kelebiai vámosklub, karöltve még a dél-alföldi régióban működő öt klub tagjaival, szeptemberben ötven fővel nagy buszos kiránduláson vett részt. A busz Tompáról indult hajnalban. Kelebián, Szegeden, Kiskunfélegyházán és Kecskeméten vettünk fel még kollégákat. Gyönyörű őszi időt fogtunk ki, ami még csak fokozta a jó hangulatot. Az autópályákon jól tudtunk haladni! Az első állomásunk volt Mátraverebély-Szentkút, a ferencesek által működtetett katolikus búcsújáróhely. 1258 óta a Magyarok Nagyasszonya búcsújáró nemzeti kegyhely. Legfőbb nevezetessége az értékes Szent Szűz-szobor. Délben érkeztünk meg a Salgótarján központjában lévő Galcsik fogadóhoz, ahol már várt ránk Géczy Attila barátom, az ottani régiófelelős elnökségi tag, aki oroszlánrészt vállalt a kirándulás szervezésében. Elfoglaltuk a szállást, étkezés és kis nézelődés után a Bánya Múzeum volt a program. Itt lehetőségünk volt lemenni a szénbányába is, ahol megdöbbenve tapasztalhattuk, hogy milyen elképzelhetetlenül embertelen nehéz és kegyetlen munka volt a bányászat. Eredeti szerszámok, szállítóeszközök, berendezések és emberi bábuk, lovak között botorkáltunk, sokszor hétrét görnyedve a nyirkos, csöpögő, itt-ott sáros, csúszós talajon. De megérte, mert feledhetetlen az élmény. A délután további részében buszra szálltunk, és menet közben láthattuk a Salgó és Somos várának maradványait. Utóbbinak külön érdekessége, hogy egy része szlovák területen fekszik, mivel a trianoni békeszerződés „gondoskodott” arról, hogy még ma is lehessen tapasztalni a szégyenteljes országdarabolás eredményét. Tovább buszozva átléptük a szlovák határt, és Füleken szuper módon felkészült idegenvezetővel megnéztük a részben helyreállított várat és a benne szépen kialakított vármúzeumot. A vacsora a határtól egy kilométerre lévő SiátorosBukovinka kis tót faluban lévő nagyon hangulatos Rönkös étteremben volt. Természetesen ottani ételspecialitással.
tor és tízéves unokaöccse megfejt vagy 100-150 kecskét röpke fél óra alatt, közben beszélt az életéről, munkájáról, és válaszolt minden kérdésünkre. A fejés befejezése után beavatott bennünket a kecskesajtkészítés rejtelmeibe. Megkóstolhattuk a sajtokat, az ordát, s lehetőség volt vásárlásra is. Estére erősen lehűlt a levegő, így a szekéren bizony jól átfáztunk, mire szálláshelyünkre visszaértünk. Házigazdáink számítva erre, már hozták is a testet-lelket melengető pálinkát, majd a jó meleg vacsorát: csorbát, erdélyi töltött káposztát és áfonyás-szilvás pitét. Kiadós esti sétával és jóízű beszélgetéssel zártuk a napot. Másnap, a gazdag, kolbászos tojásos reggeli után, elköszönve a háziaktól Parajdra indultunk, hogy megnézzük a sokat emlegetett sóbányát. Különjáratú busz vitt minket a hegy gyomrába, innen több mint 200 lépcsőfokon ereszkedtünk le az óriási alapterületű bányába, ahol lehetőség van pihenésre, sportolásra, étkezésre, szórakozásra, elmélkedésre, meditálásra stb. Visszatérve a felszínre, a külszíni sólerakódásokat is megnéztük egy rövid, jó félórás gyalogtúra keretében. Innen aztán kis megszakításokkal, úgymint kosárvásárlás Körösfeketetón, lilahagyma-beszerzés Kibéden, már folyamatosan hazafelé tartottunk. Elcsigázva a hosszú utazástól és a sok üléstől, de élményekkel telve érkeztünk haza este nyolc óra körül. Szabó Imréné Kati Az élményekben gazdag nap után jólesett a pihenés a Galcsik fogadóban. Éjszakai pihenőnk után meg sem álltunk Ipolytarnócig. Itt több órát töltöttünk el, hiszen túravezető segítségével végigmentünk a több kilométer hosszú tanösvényeken, melyek rendkívül igényesen kialakított őslény- és túraparkot képeznek. Nagy sikere volt az ingyenesen igénybe vehető kalandparknak, amit a többség ki is próbált. A csúcsot pedig a kb. 10 perces 4D-s filmvetítés jelentette, ahol be kellett kapcsolni a biztonsági öveket, mert még a fotel is imbolygott, rázkódott velünk. A következő és egyben utolsó állomásunk Hollókő Ófalu és élő skanzen volt, mely a világörökség része. Az ebéd a csodálatosan hangulatos, muzeális tárgyakkal, régiségekkel gazdagon, de ízlésesen díszített Muskátli vendéglőben volt. A menüt természetesen speciális palóc ételek alkották: palóc leves, borzaska, palacsinta. Ebéd utáni meglepetésként a 82 éves Piroska néni majd egy óra hosszas műsorát élvezhettük, melybe bevonta a közönséget is. Mindenki dőlt a nevetéstől. Ezután Pásztón és Hatvanon keresztül hazafelé vettük az irányt. Sötét éjszaka volt, mire mindenki hazaért, de úgy vélem a pozitív megnyilvánulásokból, hogy a nagy többség jól érezte magát, és felejthetetlen élményekkel lett gazdagabb! Köszönöm a fegyelmezett társaság jó hozzáállását! Valamint igen nagy köszönet jár Géczy Attila barátomnak, aki önfeláldozó módon, minden apró részletre előre gondolván, profi módon szervezte meg ezt a két napot, és szerzett a kis csapatomnak feledhetetlen, szép élményeket! Horváth Zoltán régiófelelős elnökségi tag, szervező
7
Pihenő a Petőfi-szigeten A kecskeméti vám- és pénzügyőri nyugdíjasklub tagjai közül tizenöt fő a már lassan szokásos őszi bajai kiránduláson vett részt. Az utazást saját személygépkocsikkal oldottuk meg. Pénteken tíz óra után indultunk, majd Kecelen egy étteremben jó hangulatban fogyasztottuk el ebédünket. Ezután indultunk Bajára, ahol a Petőfi-szigeten lévő NAV-pihenőházban szálltunk meg, majd délután négy óra felé Fekete Antal nyugdíjas társunk nagy munkába fogott, hogy a legénységnek legyen mit vacsoráznia. Közben a jó bor és pálinka mellett a nyugdíjas kollégák a régi emlékeket elevenítették fel. A finom vacsora után még éjfélig beszélgetett a társaság. Másnap reggeli után lassan készülődve elköszöntünk egymástól azzal, hogy jövőre remélhetőleg megismételjük a kirándulást. Csapó Imre klubvezető
Hegyek között, völgyek között… Mottó: – Ha október – akkor szüret, ha szüret – irány Eger! – A győri „vámos, pénzügyőr” és az „adós” nyugdíjasklub október közepén háromnapos közös kirándulást szervezett Heves megye fővárosába, a műemlékekben, történelmi nevezetességekben gazdag és a borairól is messze földön híres Eger városába.
A szállásunk elfoglalása után birtokba vettük Eger belvárosát. Megtekintettük az egri várat, majd meglátogattuk a Marcipánmúzeumot. Felejthetetlen élményben volt részünk, kár lett volna kihagyni ezt a csodát. A remekművek Kopcsik cukrászmester keze munkáját dicsérik. Második napon, útban Lillafüredre, meglátogattuk a gyógyító köveket. Utána felkerestük Bükkszentkereszten a bükki füves embert, Gyuri bácsit, aki ebben a bájos hegyi faluban él, és a környező hegyeket járva gyűjtögeti a gyógynövényeket. A „feltöltődés" után elindultunk eredeti úti célunkhoz. Kihagyhatatlan látnivaló a Lillafüredi Palotaszálló, mely neoreneszánsz stílusban épült Lux Kálmán tervei alapján, és Vay Béla főispán Lilla nevű lánya után kapta a nevét. A sok élmény után a kulináris élvezeteket sem hagyhattuk ki. Az adós kollégák meghívtak bennünket egy közös grillpartira, ahol a finomabbnál-finomabb ételek közül válogathattunk. Vacsora után közösen meglátogattuk a szépasszonyvölgyi pincesorok egyikét, a Balla Borház 18-as pincéjét, ahol lehetőségünk volt végigkóstolni a folyó- és palackozott borok széles választékát, ami kellő indíttatást adott a záróráig tartó közös nótázásra. Úgy éreztük, hogy a beszélgetéssel, énekléssel közelebb kerül-
8
tünk egymáshoz, és magyar igazság az, hogy a „fehér” asztal mellett kötődnek a barátságok. Igaz, más szervtől jöttünk nyugállományba, de egyre inkább barátokként tekintünk egymásra. Harmadik napon, útban Szilvásváradra, meglátogattuk az egyik legnépszerűbb kirándulóhelyet, a szilvásváradi Szalajkavölgyet. Nagyon élveztük a völgyben zakatoló eredi vasutat, a Bükk csodálatos környékét, és nem utolsósorban a frissen sütött pisztráng ízét. Gyorsan eltelt ez a három nap, új élményekkel lettünk gazdagabbak, szereztünk új barátokat, s úgy hiszem, a jövőben is még sokszor kirándulunk együtt ezzel a „kis" csapattal. B. Naszádos Kata
Szekszárdról Kalocsára Menetrend szerinti buszjárattal utaztunk október közepén. Először a pályaudvar szomszédságában található Kalocsai Porcelánfestő Kft.-be tettünk látogatást. Megismerkedhettünk Kalocsa és környéke népművészetének legnemesebb hagyományával, a porcelánfestés művészetével. Mintegy 200 különféle, kézzel festett készletet és díszműárut kínálnak vásárlóiknak, de szívesen vállalják egyedi minták festését is. Következő állomás az érseki palota épületében található Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár. A pompás barokk környezetben faragott polcokon, szekrényekben őrzik a több mint 160 000 kötetet. A gyűjteményt a 8. században alapították, s ma már a Kárpát-medence legnagyobb egyházi könyvtára. Ritkaságnak számít az a 60 kódex, 508 ősnyomtatvány, valamint a Luther Márton által használt, névaláírással ellátott biblia, amely külön is említésre méltó. Ezt követően megtekintettük a Paprika Múzeumot és az Érseki Kincstárat. A Paprika Múzeum kiállítása megismertette velünk a magyar fűszerpaprika termesztésének történetét, valamint láthattuk a munkafolyamat során használt eszközöket is. A Kincstár állandó kiállítása változatos tárgyanyaggal mutatta be az ezeréves kalocsai érsekség történetét. Így különféle ötvöstárgyak, liturgikus ruhák és eszközök, berendezési tárgyak, faszobrok, festmények láthatóak a kanonokházban. Megtekinthettük a kalocsai születésű, de évtizedekig Rómában élő és alkotó Prokop Péter festményeit is. Kalocsa ezeréves múltját idéző látványosságok megtekintése alkalmas volt a múlt felidézésére, az emlékezésre. Sajnos az idő gyorsan elszaladt, így megfogadtuk, hogy a tervezett programok közül a Népművészeti Tájház megtekintését egy következő kirándulás keretén belül fogjuk megejteni. Dr. Ábrahám Jánosné klubvezető
Templomból, templomba… A Nógrád megyei adóági klub egy nagyon jól összeforrott, aktív tagokból álló csapat. Már a nyári rárós-pusztai szalonnasütő programon is megmutatták, hogy nemcsak üveget tudnak festeni, karácsonyi fenyőmanókat tudnak csinálni, hanem állandóan kutatnak a fényes kavicsok után is, mert azokra mindenféle kedvességeket lehet rápingálni. Amikor tehetik, együtt vannak a klubnapokon Motyovszki Andrásné (Gréti) és Pécsi Ferencné (Margó) vezetésével. Grétivel bármikor találkozom, első szavai közé tartozik, hogy vagytok? (mármint mi, vámosok), mikor mit csinálunk közösen?… Ilyen közös alkalom volt a templomos program is. Nógrád megye csodálatos és varázslatos. Temérdek kincset rejtenek a dombok, és persze a jó palócok hűen őrzik a titkaikat, és ugyanolyan természetességgel büszkén meg is mutatják. Az első állomás a mátraverebélyi plébánia volt. Sokan a szentkúti kegyhely felé menet átszaladnak előtte, pedig nagyon
nagy kár. Hihetetlen értéket és kincseket hagynak ki. A templom többször romossá vált, majd újjáépítették, bővítették. A régi hiedelem szerint észak felől a hideg és a gonoszság jön, ezért az északi oldalon nincs is ablaka a szentélynek. A sekrestyén belül az alig látható fényviszonyok mellett egy napóra van a falra karcolva, ami a régi történet szerint segítette az itt élő szerzeteseket a napi beosztásuk megszervezésében. Furcsa az, hogy az óra a belső falon van, szinte elrejtve a tölgyfa ajtó felett, és csak fél napot jelez. (Persze feltehetően ez valamikor a kápolna külső fala lehetett, és csak a későbbi ráépítés során vált belsővé, és félnap-órává.) A felújított orgonával Zeke Ági klubtag adott egy kis lélekmelegítőt. A túránkat tovább folytatva a sámsonházai geológiai érdekesség mellett haladtunk el, majd a pásztói Csibe presszó következett pihentetésül. Ha valaki most arra gondolna, hogy jót ettünk meg ittunk, az bizony eltalálta, mert itt jót ettünk a kézműves süteményekből. Hát, ami igaz, az igaz, nem volt valami malackapörkölt íze, de a kávé ugyanúgy feldobta a vérnyomásomat, mintha egy kancsó vörösbort ittam volna. Délután Grétiék még egy különlegességet mutattak be. A Szent Mihály-templom Taron található, és már az 1220-as években is ismert. 1478-ban Tar Lőrinc országbíró, királyi pohárnokmester, majd asztalnokmester tulajdonában van a birtok. (Azért a királyságban a királyhű alattvalóknak akkor is járt a királyi állás, ahogy ezt a történelem bizonyítja!) A római stílusú kápolna egyre több gótikus jelleget, csúcsívet, „hajót” kap a bővítés során. Később a sors és különféle hadjáratok útjába került a templom, ezért többször is újjá kellett építeni a hívők költségén. Kívülről lőréssel ellátott támfallal látták el, ezzel is védve a barbár támadásoktól a környékbelieket, de a kirabolás ellen az sem bizonyult elég hatásosnak. A templom tornyát kívülről építették fel úgy, hogy belül nem volt karzat, lépcsőfeljáró, de a végére ez is a helyére került. A napot külön értékessé tette, hogy Zeke Ágnes ismét megmutatta, hogy mit tud az orgonánál. Az Ave Mariát virtuózokat meghazudtoló képességével adta elő a csapat nem kis örömére. A pontosabb megfogalmazás kedvéért az előadóművész nem más, mint dr. Zeke Ágnes, az adóhivatal nyugdíjas jogásza, a nógrádi klub egyik lelkes tagja. Kérdeztem a klubvezetőt, mik a terveik a jövőt illetően, mire azt válaszolta, hogy továbbra is a nógrádi nyugdíjas csapattal akarja megtervezni a lélektisztuló programokat, és a közösségi összekovácsolódó életüket tovább akarja bővíteni mindenféle színes „bütykölgetéssel”. Gratulálok, és sok sikert kívánok a nógrádiaknak. Attilko
Királyréti erdei vonatozás Augusztus utolsó előtti szombatján Kismaros szakadó esőben fogadta a Budapestről, Szobról, Vácról érkező 21 klubtársat. Természetesen mindenki az időjárás-felelősnek, egyben a kisvonatozást szervezőnek szegezte a kérdést: „Ilyen rossz időt intéztél mára?”. Ő pedig nagy nyugalommal azt felelte: „Még nem vagyunk Királyréten, majd ott meglátjátok, hogy nem fog esni az eső.” És igaza lett. Negyvenperces, sajnos unokák nélküli kisvonatozás után megérkeztünk Királyrétre, és eltehettük az esernyőket, esőkabátokat, így szépen, kényelmesen – nagyrészt sármentes utakon – megkezdhettük másfél órás erdei sétánkat. Utunk során megtekintettük a királyréti horgásztavat, amely a tengerszint felett 260 méteren, 1,02 hektáros területen helyezkedik el. Őshonos halak találhatóak benne – pikkelyes, nyurga ponty, keszegfélék, kecsege, compó, süllő, csuka, pisztráng, menyhal – a Bajdázó-tóhoz vezető út mellett, gyönyörű természeti környezetben, egy tisztáson kialakított és különböző korosz-
tályok számára kialakított játszóteret; a Fatornyos Fogadót. Innen utunk az ebéd színhelyére, a Fáradt Vándor étterembe vezetett, ahol mindenki szemszájnak ingere szerint élvezhette a különféle gasztronómiai finomságokat. Megpihenve, tele gyomorral, levezetésképpen megtekintettük még az Erdei Iskola és Látogatóközpont épületét, valamint a hajtánypályát. Kisvonattal a gyönyörű helyen fekvő Szokolyán át Kismaros felé vettük az útirányt. Itt elköszöntünk egymástól, és ki-ki végső úti céljának megfelelő MÁV menetrend szerinti vonatra szállt fel. Felfrissített tüdővel, megmozgatott lábizmokkal, élményekben gazdagon telt el ez a nap. Csík Bálint klubvezető
Befejezetlen kirándulás A Komárom-Esztergom Megyei Nyugdíjasklub mint mindig, most is esőben indult a Szombathely, Ják, Güssing úti céllal tervezett kirándulására. Csoportunkat tizenkét fő budapesti nyugdíjastársunk is megtisztelte, akik vonattal érkeztek Komáromba, és itt csatlakoztak hozzánk. Első úti célunk a jáki templom megtekintése volt. Vezetőnk, a templom plébánosa, Rátkai László hatalmas lelkesedéssel, humorral és profi idegenvezető módjára mutatta be a templomot. Szinte észre sem vettük, hogy több mint egy óra hosszát töltött el velünk. Megköszönve munkáját, következő úti célunk felé igyekeztünk, a güssingi várhoz. Kegyes volt az időjárás hozzánk, mert mire a várhoz értünk, ragyogott a nap. Az olasz bástyarendszerrel kiépült magyar végvár szépsége a várdomb déli oldalán elterülő tó felől szemlélve bontakozik ki legteljesebben. III. Béla 1180 körül várat építtetett a nyugati határ védelmére. 1524-ben II. Lajos Batthyány Ferencnek adta a várat. Sokan gyalog vágtak neki az útnak, de felvonó is rendelkezésére áll a kirándulóknak. A vár gazdagon díszített helyiségeiben múzeumot rendeztek be, a várkastély felső szintjén található a vár történetét, valamint a Batthyány család eredetét feldolgozó kiállítás. Lassan elhagytuk a gyönyörű tájat és a várat, majd a Vasfüggöny Múzeum megtekintése volt a következő célpont. Szombathelytől a bucsui határátkelő felé haladva 20 kilométerre fekszik Felsőcsatár, melynek történelmi szőlőhegyén, a Kápolnadomb alatt található a múzeum. Az eredeti szögesdrótokból, oszlopokból megépített emlékhely bemutatja Magyarország határvédelmi történetének 1948-től 1989-ig terjedő időszakát, a vasfüggöny korszakát. Az építő-tulajdonos, Goják Sándor személyes ismertetőjén, valamint a kiállított fotókon, emléktárgyakon keresztül a látogatók bepillantást nyerhetnek a határ menti települések polgári és katonai mindennapjaiba. A sok látnivaló, a tulajdonos lelkes, minden részletre kiterjedő előadása már késő délutánba nyúlt. Elfáradtunk, éhesek voltunk, dönteni kellett egy kellemes vacsora vagy egy rövid szombathelyi séta között. A többség kérésére beültünk a település éttermébe, ahol bőséges vacsora zárta ezt a tartalmas, szép napot. Sajnos Szombathelyre így már nem jutott idő, de biztosan vissza fogunk menni sokan, hogy bepótoljuk ezt az elmaradt városnézést. Külön köszönet Rózsa Róbertnek, a szombathelyi nyugdíjasklub vezetőjének, aki egész nap a kísérőnk volt, és helyismeretével, színes beszámolóival, sok érdekesség ismertetésével tette emlékezetessé ezt a szép programot. Dr. Major Mária
9
ÉLETUTAK
Világtalanul, de nem elkeseredve Borivóknak való – ötlött eszembe reflexszerűen Balassi Bálint egyik szép versének címe Tállya eső áztatta utcáit járva. Nem az alkohol iránti olthatatlan szomjam vonzott erre a híres bortermő vidékre, hanem a Márkus János ny. pénzügyőr századossal való találkozás, akiről az unokájával való előzetes telefonbeszélgetés alapján megtudtam, hogy mindkét szemére vak. Ez a meglepő információ azonnal átrendezte bennem a kérdések sorrendjét, és természetesen ezzel a témával kezdtem a beszélgetést.
– Milyen állomáshelyeken teljesített szolgálatot? – Még felsorolni is sok, annyi helyen, hirtelen talán nem is jut eszembe valamennyi. Az biztos, hogy Gyömrőn kezdtem az előképző tanfolyam elvégzése után már egyenruhában, mert amíg mi tanultunk, a szabók is szorgoskodtak. Gyömrő után Nagykáta következett, azután Budafok, Sátoraljaújhely, Szerencs, Mezőcsát, Abaújszántó, ismét Sátoraljaújhely és végül Hidasnémeti. Itt már vámterületen dolgoztam, ahová a két szerv egyesülésekor kerültem 1964ben, miután mind az alapfokú, mind a középfokú szaktanfolyamot sikeresen elvégeztem. Az ily módon elértnél magasabb beosztásra azért nem törekedtem, mert az óhatatlanul állomáshely-változtatással járt volna, amit szerettem volna elkerülni. Utolsó szolgálati helyemen, a Hidasnémeti Vámhivatalnál töltöttem a legtöbb időt, több mint tíz évet, és innen mentem nyugdíjba 1980 februárjában. Nem laktam ott, vonattal jártam be Tállyáról.
– János, mióta tart ez az állapot, és mi okozta? – Tizenkét éve annak, hogy teljesen vak vagyok. Fokozatosan vesztettem el a látásomat, az alattomos zöld hályog hozta rám az éji sötétséget. Betegségem kezdeti szakaszában átestem egy műtéten, amikor egy lyukat nyitottak a szememen, amitől enyhült a belső túlnyomás, és a látásom javult is valamit, de sajnos ez csak rövid ideig tartott.
Tállya mint végállomás – Akkor már helyben is vagyunk. Hogy került Tállyára? – Házasság révén. Annak ellenére, hogy Tállyán nem volt sem pénzügyőri szakasz, sem vámhivatal, szolgálati teendőim ellátása során gyakran megfordultam itt. Egyik ilyen alkalommal, rokoni közvetítéssel megismerkedtem egy itteni fiatal lánnyal, Serfőző Ilonával, akit 1950-ben feleségül vettem. Közösen házat építettünk, jelenleg is ebben lakom. Házasságunkból egy lánygyermek született, neki is lánya van, sőt a két dédunokám is lány. A nagyobbikat még láthattam, a kisebbiket már nem. Most már csak a csivitelésüket hallom, ha eljönnek látogatóba. Feleségem sajnos már nincs köztünk. Két évvel ezelőtt súlyos betegségben meghalt. Előtte 30 évig dolgozott a helyi borkombinátban. – A nyugdíjastársakkal van-e valami kapcsolata? – Az állapotom miatt sajnos ma már nincs. Korábban rendszeresen eljártam a nyugdíjas összejövetelekre, a pasaréti országos találkozókon is részt vettem, a Hévízi Gyógyházba feleségemmel az unokánkat is elvittük. Örülök, hogy eljött hozzám és elhozta a legfrissebb testületi sajtót. Ahogy elmondta, A Mi Lapunk Életutak című sorozata legutolsó epizódjában Prokof István, régi kedves munkatársam szerepel, akivel Mezőcsáton együtt dolgoztam, és akiben nagyon jó kollégát, becsületes embert ismertem meg, jó szívvel gondolok rá. – Most hogyan telnek a napjai, érez-e keserűséget az állapota miatt? – Természetesen nem örülök neki, de nem is zúgolódom, a családom mindent megtesz annak érdekében, hogy elviselhetővé tegye az életemet. Mindig van körülöttem valaki, aki foglalkozik velem, akivel tudok beszélgetni. A lányom rendszeresen felolvassa nekem az Észak-Magyarország és a Szerencs című lapot. Nyilván ő fogja majd felolvasni ezt a cikket is. Sokat
Családi összefogás – Gondolom, ez a megváltozott helyzet alaposan átalakította addigi életét. – A legteljesebb mértékben. A lányom, a vejem és az unokám szerető gondoskodása nélkül már régen elpusztultam volna. Elmondhatom, hogy szakszerű ápolásban van részem, a lányom ugyanis képzett ápolónő, szakmáját évekig a Budai MÁV-kórházban gyakorolta. – Az ő szerepükre a későbbiekben még visszatérünk, előtte beszélgessünk korábbi életéről. – Rendben van, kezdjük az elején. Nagykanizsán születtem 1926. január 1-jén, újév napján, mint Petőfi Sándor. Apám fogházőr volt, anyám, mint akkoriban a legtöbb feleség, háztartásbeli. Hatan voltunk testvérek, három lány és három fiú. Gyermekkoromat szülővárosomban töltöttem. Ott kezdtem iskolába járni, és ott is fejeztem be a polgári iskola négy osztályának az elvégzésével. – A katonaság előtt még volt néhány éve, azt mivel töltötte? – Több helyen is dolgoztam. Így Nagykanizsán a Kefegyárban és Budapesten az Orion Rádiógyárban. 1948-ban lettem pénzügyőr. Pénzügyőri példa – Ez hogy történt? – Az egyik, nálam 13 évvel idősebb fivérem pénzügyőr volt, és tőle kaptam kedvet, hogy én is ezt a pályát válasszam, amit aztán nem is hagytam el többet. Változás Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy Kis István, A Mi Lapunk korábbi szerkesztője lemondott szerkesztőbizottsági tagságáról. Helyére Géczy Attila észak-magyarországi régiófelelőst választotta meg a NAV NYOSZ elnöksége.
10
Honlap A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége (NAV NYOSZ) www.navnyugdijasok.hu honlapján teszi közzé azokat a közérdekű információkat, amelyek működéséről, klubjainak programjairól tájékoztatnak fényképekkel kísért beszámolókban. Ide várják a nyugdíjasainkat érintő, érdeklő írásokat, fotókat, kommenteket.
gondolok a régi időkre, például eszembe szokott jutni az a nevezetes esemény, amikor 1945 telén egyéb lehetőség híján gyalog tettem meg a Budapest és Nagykanizsa közötti nem csekély utat. Kényszerű gyalogtúra Ez nem akármilyen teljesítmény lehetett. Újabb egyezés Petőfivel az újévi születés mellett, hogy nagy költőnk száz évvel korábban szintén gyalog, ahogy akkor mondták, az apostolok lován, jutott el Debrecenből Pestre. Neki közlekedési eszköze lett volna, de pénze nem volt rá. Vegyes érzésekkel távoztam Tállyáról. Mélyen megrendített nyugdíjastársam állapota. Ugyanakkor jó volt tapasztalni, hogy nincs kilátástalan helyzetben. A családja az ápolásban jól olajozott gépezetként működik, a fogaskerekek hibátlanul kapcsolódnak egymásba. Mindenkinek megvan a maga szerepe, amit magától értetődő természetességgel, panasz nélkül lát el. A munka oroszlánrészét talán az unoka végzi, aki miután a gyermekeit otthon az óvodában, illetve az iskolában elhelyezte, Szerencsről mindennap átjár Tállyára a nagyapjá-
Rendhagyó módon A legutóbbi lapszámban megjelent Életutak „végtelenre” sikeredett, ami korántsem az interjú készítője, Kis István írói képességének hanyatlását jelzi, mivel azt némi szakmai üzemzavar okozta. A jellegzetes stílusban átírt záró gondolatokat a kezdő mondatot idézve „Rendhagyó módon…” most közöljük. Reméljük, ez nem csupán rendhagyó, de egyedi eset is lapunk történetében. (A szerk.) * Rendhagyó módon zárom soraimat, mert a befejezés az időbeli történés szigorú betartása esetén bevezetés is lehetne. A találkozó helyének és idejének telefonon történt egyeztetése során leendő beszélgetőtársam többször is megkér-
Tisztelt Szerkesztőség! A szeptemberi lapszámban megjelent „Ötven éve történt” cikkel kapcsolatban írom az alábbi sorokat: 1957 augusztusában pályázat útján kerültem a Vámőrséghez, vámőri rendfokozatban. Az országban öt vámhivatalnál szolgáltam. 1964-ben a pénzügyőrség és a vámőrség összevonása a kelebiai vámhivatalnál ért. Hónapokig csak annyit észleltünk a határon, hogy a Vámfőigazgatóság helyett Országos Pénzügyőri és Vámőri Parancsnokság a testület legfelsőbb szerve. Az összevonás személyesen csak 1964 decemberében érintett, mivel áthelyeztek a Tolnai Megyei Pénzügyőri és Vámőri Parancsnokságra, ahol vámügyi előadóként dolgoztam. A megyében vámhivatal nem volt, ezért a tíz pénzügyőri szakasz vámszaki tevékenységét kellett előkészíteni különféle oktatások keretében. A pénzügyőri szakaszok vámszaki tevékenységet nem végeztek, amíg az 1966. évi jogi szabályozás nem történt meg. Részletes végrehajtási utasítás csak 1967-ben történt, amikor a pénzügyőri szakaszokat a belterületi vámhivatalokkal összevonták, és a vámkezeléshez szükséges eszközökkel (bélyegző, vámprések, vámügyi nyilvántartások) ellátták. Ez idő alatt sok országos értekezleten vettem részt. Így tudtam meg, hogy vámszaki területről csupán Győrben neveztek
hoz, ahol mos, főz, takarít, ebédeltet. A délutáni és az éjszakai „műszak” az édesanyjáé, akinek szintén jut elég feladat. A jó erőben lévő férj pedig a helyváltoztatásban segít apósának. Érthető talán, hogy ilyen tapasztalatok birtokában úgy hagytam ott a neves borvidéket, hogy a bor egy pillanatig sem jutott az eszembe. Kis István
Szerkesztői üzenet Kérem tisztelt tudósítóinkat, hogy a 2015 márciusában megjelenő következő számunkhoz február 10-ig szíveskedjenek eljuttatni írásaikat, és papír- vagy JPEGformátumú fényképeiket az
[email protected] elektronikus levélcímre, vagy a NAVNYOSZ 1554 Budapest, Pf. 68 postacímre. Kérem továbbá, hogy szíveskedjenek írásaikat egy oldalra korlátozni (12-es betűméret, másfeles sortávolság).
dezte, hogy gépkocsival megyek-e. Ebből arra következtettem, hogy természetesnek tartja, hogy egy olyan tekintélyes, közkedvelt (a többi ideillő jelzőt hely hiányában nem sorolom fel) sajtóorgánum, mint A Mi Lapunk, rendelkezik gépkocsival. Hasonlóan téves vélekedések mások fejében is megfogalmazódhatnak, ezért ezek megelőzése érdekében tudatom, hogy hallomásom (és korábbi személyes tapasztalatom) szerint a szerkesztőség se gépkocsival, se rózsadombi székházzal, se népes titkársággal, benne platinaszőke titkárnővel, országos bajnok gyors- és gépíróval, libériás inassal és egyéb, fényűzést feltételező eszköztárral nem rendelkezik. Kis István
ki megyei parancsnokot, néhány megyében vámszaki helyettes, míg a többiben vámszaki előadók tevékenykedtek. 1970 végén a boradókezelést a Tanácsok vették át. Tolna megyében az alsófokú szervek 70 százalékát megszüntették, sokan átkerültek a Tanácshoz. A testület fő munkaterülete a vám lett, mellette a jövedéki ellenőrzés a szesztermelésre hagyatkozott, viszont jelentkezett egy jelentős létszámfelesleg, amit ugyan a Tanácsokhoz történő átirányítás és a nyugdíjazások csökkentettek kismértékben. Ezért aztán évekig nem történt fiatalítás, a meglévő fölös létszám – bár folyt az apasztása – megmaradt. Ez a körülmény a testület szakmai színvonalát kellően nem emelte. Még csak annyit, hogy az 1973–1978 közti időben megyei parancsnokként azt tapasztaltam, hogy vámszaki tapasztalattal, felsőfokú adó- és vámszakvizsgával, egyetemi diplomával csak én rendelkeztem. A megyei parancsnoki állomány 90 százaléka 1964-ben már funkcióban volt. Továbbképzésre nem kötelezték őket, parancsnoki értekezleten tanulták a szakmát. Szolnok, 2014. október Dr. Tolnai Lajos nyá. pénzügyőr őrnagy (Köszönjük az értékes információt, a testülettörténeti mozaik tovább gazdagodik általa. A szerk.)
11
Pénzügyőrség az I. világháborúban A címben feltüntetett témában nyitotta meg új időszaki kiállítását a Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeum november 8-án. A megnyitóra a Múzeumok Őszi Fesztiválja Őszbúcsúztató programjához csatlakozva került sor. A megnyitót követő előadást dr. Parádi József, az MTA köztestületi tagja tartotta, akit aznap délelőtt már meghallgathatott a közönség a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelemtörténeti Tudományos Társaság elnökeként a Pénzügyőrség-, Vámigazgatás- és Adózástörténeti Szimpóziumon, melynek szintén a múzeum adott otthont. Parádi úr délelőtt A Magyar Királyi Pénzügyőrség a polgári Magyarországon címmel tartott előadást, délután pedig a Magyar Királyi Pénzügyőrségről és az 1916. évi román betörésről beszélt az érdeklődőknek. Délutáni prezentációját Románia területi ambícióival nyitotta, majd az Osztrák–Magyar Monarchia haderejével és határvédelmi struktúrájával folytatta, utóbbi esetében részletesen kitérve a két ország között akkoriban fennálló különbözőségekre. Az előzmények és körülmények ilyetén vázolása nemcsak a román front jelentőségét igazolta, de az 1916-os eseményeket is világosabbá tette. Elhangzott például, hogy a magyar–román határszakasz még békeidőkben is fokozot-
Villanófényben Jártamban-keltemben, sokat beszélgetve a régi vagy újonnan szerzett ismerősökkel, nyugdíjas életüket befolyásoló érdekességeket tudok meg tőlük. Arra biztatom az íráshoz kedvet érző nyugdíjasainkat, hogy szűkebb környezetükben nézzenek körül, keressenek a közösségükben olyan kollégákat, akiket hasonló módon, röviden, be tudnának mutatni olvasóinknak. Nem életrajz megfogalmazásáról van tehát szó, hanem olyan momentumról, életük olyan szeletéről, ami a „nyugdíjasságukat” érinti. Például hobbi, karitatív tevékenység, alkotói elfoglaltság, sportolás vagy egyéb, ami-
GYÁSZ Előző lapszámunk megjelenése óta Hamar Sándor ny. törzszászlós (72) szekszárdi, Szegfű János ny. főhadnagy (77) komáromi, Horváth Gyula ny. őrnagy (47) soproni, dr. Tóth Sándor ny. alezredes (90) budapesti, Bélteky László ny. százados (82) záhonyi nyugdíjastársunk elhunytáról kaptunk értesítést.
Nyugodjanak békében!
a Mi lapunk 12
tabb figyelmet kívánt az ott szolgálatot teljesítő rendvédelmi szervektől, így a pénzügyőrségtől is: Románia az általános európai gyakorlattól eltérően a polgári határvédelemmel szemben a katonait részesítette előnyben, továbbá a századfordulón szintén sajátos módon ragaszkodtak az útlevél-felmutatáshoz. E differenciák előrevetítették a Román Királyság pártállásának problémáját már a világháború előestéjén. A háború kitörését követően immár a Monarchiában is ki kellett épülnie a katonai határvédelemnek, az előadó ennek felépítését is tüzetes vizsgálat alá vette. A határon szolgálatot teljesítő pénzügyőr szakaszok a csendőrség alárendeltségébe kerültek, feladatkörük kibővült. Képzettségük és képességeik alkalmassá tették a testület tagjait felderítések végzésére, valamint a honvédek és a közös hadsereg katonáinak kalauzolására. A háború során ilyen típusú feladatokat a pénzügyőrség tagjai igen nagy számban végeztek, a rendvédelmi szervek közül kizárólag a csendőrség volt jelen nagyobb lélekszámban a határszéleken – Parádi úr ezt remekül érzékeltette a határokon működő testületek arányszámait bemutató táblázataival. Az átfogó és hatásos szakmai előadást a pénzügyőrség háborúban betöltött szerepe zárta, melyet méltán követett hangos tetszésnyilvánítás. Andrási Réka Anna a Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeum munkatársa
vel gazdagabbá, színesebbé teszik nyugdíjas éveiket. Amikor versíróink szerepeltek a közelmúltban itt a lap hasábjain, voltaképpen már az is ebbe a műfajba tartozott, csak akkor még nem fogalmazódott meg bennem, hogy ebből akár rovat is lehetne. Vanek úr Gyuláról Már közhelynek számít, hogy ha két finánc találkozik, még ha addig nem ismerték is egymást, rövid időn belül akad közös ismerős, szakmai téma vagy a vám- és pénzügyőrségnél megélt hasonló élethelyzet, amitől egy-kettőre régi ismerősnek érezhetik egymást. Ezt élhettem át a gyulai pihenőházban, amikor Magdika, a felülmúlhatatlan gondnok (valójában a ház úrnője) bemutatott minket egymásnak Vanek Gyulával. A ma már hetvenes évei közepét is elhagyó, ám fiatalos férfi itt élte le az életét Békés megyében, itt látta el pénzügyőri szolgálatát. Mivel leányuk a családjával Szombathelyre került, tíz éve utánuk költöztek a nyugdíjas szülők is. De a szíve csak visszahúzza Gyulára, az itteni nyugdíjasklub tagjaként onnan, az ország másik végéből jár „haza” a klubnapokra azóta is, a régi kollégák közé. Soha nem mulasztja el. Idén a szokásosnál többször tette meg a hosszú utat, mert egykori parancsnoka, az igen nagy tiszteletben tartott Solymosi István temetésén részt akart venni. Ezért a hűségért mindenképpen fejet hajthatunk Vanek Gyula előtt. S bár ezt még senki nem vizsgálta eddig, azt hiszem, messze ő állna az első helyen, ha mérnénk, hogy ki mekkora utat tesz meg lakóhelyétől a nyugdíjasklubja helyszínéig. B. Gados Júlia
Kiadja a VIVA Média Holding, 1135 Budapest, Szegedi út 37–39. Telefon: 288-7700 • Felelős kiadó: Moldován Tamás vezérigazgató • Felelős szerkesztő: Czikora András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnöke • Szerkesztő: Bogschützné Gados Júlia • Szerkesztőbizottság: Dr. Kaizinger Tibor, Géczy Attila, Horváth Zoltán, Varga Imre, Dr. Bálint László György