Egy stopli, egy nadrág Páros interjú Az argentinok taplók voltak, és még a bíró is csalt nekik a vébén. Zombori Sándor újságíró, szakkommentátor, egykori válogatott középpályás és Egressy Zoltán író, az íróválogatott oszlopos tagja szinte még le sem ülnek, már tudják, mi bennük a közös: az a szép ződ gyep. Bohus Fülöp| Népszabadság| 2011. március 4. |
Zombori Sándor Népszabadság - Kocsis Zoltán Magazin: Van kedvenc írója? Zombori Sándor: Persze hogy van: Moldova György. Egressy Zoltán: Akkor nekem most azt kellene megmondanom, ki a kedvenc focistám? Magazin: Úgy valahogy. Egressy Zoltán: Ronaldinho. És Törőcsik András. Zombori Sándor: Pár éve írtam róla egy könyvet. Egressy Zoltán: Ő volt a legjobb, akit valaha élőben láttam játszani. Gyerekkoromban folyton összeírtam, hogy melyik a kedvenc színem, ki a kedvenc színészem, focistám, íróm. A lista havonta változott, csak Törőcsik volt rajta állandó. Az irodalommal viszont más a helyzet, volt Verne-, Merle- és sci-fi korszakom, de az indiános regények valahogy kimaradtak. Zombori Sándor: Ez érdekes,mert én például Az utolsó mohikánt legalább tucatszor olvastam.
Egressy Zoltán: Nekem a Mester ésMargarita volt ilyen sokszor olvasott könyv. Korábban meg azok a füzetek, amelyekbe az Újpest meccseit ragasztottam. A hetvenes évek közepétől ugyanis vagy tíz éven át az összes tudósítást kivágtam a Népsportból. Zombori Sándor: A Dózsával mindig jó kis meccseket játszottunk. Egressy Zoltán: És nagyon gólgazdagokat… Zombori Sándor: Így van. Emlékszem, egyszer már az első percben gólt rúgtam az Újpestnek. A Müller Sanyi kezdéskor lepasszolta nekem a labdát, én pedig nagyon ki lehettem hegyezve, mert egyből megindultam a kapu felé. A Sanyi erre elkezdett kiabálni, hogy ne lődd el, ne lődd el, de már késő volt: a léc alá bombáztam. Akkor odafutott hozzám, megölelt és azt mondta: na, ugye mondtam, hogy lődd el. Egressy Zoltán: Életem első élőben látott meccse egy Újpest–Vasas volt a Népstadionban. Lehet, hogy pont ez. A nagyapám vitt el. Leginkább a rengeteg színre emlékszem, a fű zöldjére, meg a mezekre. Magazin: Egyébként miért van az, hogy nálunk olyan sok mű születik a fociról?
Egressy Zoltán Népszabadság - Kocsis Zoltán
Zombori Sándor: Talán mert ez egy olyan ország, ahol tízmillió ember ért a labdarúgáshoz. Egressy Zoltán: Szerintem az írók egyrészt egyszerűen szeretik a focit, másrészt viszont a foci és általában a sport modellálja az életet. A színház és a labdarúgás között például rengeteg a hasonlóság. A jó meccsnek is van dramaturgiája, lehet benne katarzis, ráadásul egy külön, önmagában zárt, teljes világ. Zombori Sándor: És gondolom, mindkét esetben fontosak az egyéniségek. Az előadáson ugyanis éppúgy meg kell mutatnod magad, mint a pályán. Egressy Zoltán: Én azokat szeretem, akik élvezik, amit csinálnak, és nem erőlködnek közben. Hogy csak két argentint mondjak, az író Borges és a focista Messi ilyen.
Zombori Sándor: Azért van egy fontos különbség labdarúgás és művészet között: egy írót, de talán még egy színészt sem fütyülnek ki soha. Egressy Zoltán: Mert a magyar közönség túl udvarias. Az ókorban például természetes volt a negatív tetszésnyilvánítás is. Magazin: Azért ön nem panaszkodhat: a Portugál című drámája az egyik legtöbbet játszott magyar színdarab, de a Sóska, sültkrumpli is már közel van a háromszázadik előadáshoz. Ez mellesleg épp egy futballbírói öltözőben játszódik. Egressy Zoltán: A választás persze nem teljesen véletlen, de alapvetően egy olyan közeget kerestem, ahol három ember össze van zárva. A Budapesti Kamaraszínházban tartott előadást nemrég vagy negyven bíró nézte meg, de látták már az Újpest játékosai is. Zombori Sándor: Annak idején mi is sokat jártunk színházba. Az edzőnk, Ilovszky Rudolf kitalálta, hogy havonta egyszer-kétszer nézzünk meg közösen valamit. Persze nem a Rómeó és Júliát, mert azt egy focista nem bírta volna nyugton végigülni. Leginkább a Mikroszkóp Színpadrameg a Vidám Színházba jártunk. Ma talán úgy mondanák, sikerdarabokat néztünk. Egressy Zoltán: Nem gondolom, hogy a színház feltétlenül az önfeledt szórakozás és kikapcsolódás terepe. Fontosabb, hogy szembesítsen magaddal, és kérdések fogalmazódjanak meg utána benned. A sikerdarab kifejezés is fura, mert többféle siker van. Tetszhet valami a közönségnek, a szakmának, a kritikusoknak, de mindez semmi, ha én magam nem vagyok elégedett. A foci megértőbb, ott születik a végén egy eredmény. Én egyébként munka közben nem gondolok a hatásra. Mindig magamnak írok. Zombori Sándor: Tudatosan nehéz is törekedni a sikerre. Az képtelenség, hogy úgy lendítsd a lábad, mintha már a másnapi újságban látnád erről a fényképet. Magazin: Pedig önnél jobban kevesen tudják, milyen fontos is a fénykép. Az első válogatottgóljáról például csak egy fotó tanúskodik. Ki is készítette? Zombori Sándor: Geleta Pál az MTI-től. Az látszik rajta, ahogy épp a pipába vágódik a labda. Egressy Zoltán: Ez volt az a gól Bolívia ellen, amelyikről lemaradt a tévé? Zombori Sándor: Ez bizony. Az adás rendezője, Mahrer Emil, amíg csak élt,mindigmondta, hogy mennyire sajnálja. Ment egy akció a bal oldalon, én pedig ahogy átléptem a térfélen, megkaptam a labdát. A Törő indult el mellettem, bent pedig, a közvetítőkocsiban a Mahrer Emil felkiáltott, hogy add ki. Csakhogy ezt nekem mondta volna, és nem az operatőrnek, aki viszont azonnal kiváltott a Törőre. Abban a pillanatban rúgtam a gólt. Magazin: Van olyanmeccs, ami kísérti? Zombori Sándor: Talán az argentinok elleni vereség a ’78-as vébén, annál is inkább, mert tényleg nagyon jó csapatunk volt. Egressy Zoltán: Tizenegy éves voltam akkor, ez a meccs jelentette gyerekkorom első igazi sokkját. Megjegyeztem a portugál bíró nevét, Garridónak hívták.
Zombori Sándor: Pedig az a vereség igazából a politikai vezetés hibája volt. A vébé előtt ugyanis lejöttek az elvtársak a tatai edzőtáborba, és közölték, hogy nyerni kell az argentinok ellen. Olyan ugyan a világon még nem volt, hogy a nyitómérkőzésen valaki megverje a házigazdát, de nem engedtek minket ikszre játszani. Egressy Zoltán: Törőcsiket pedig állandóan felrúgták. Aztán őt állította ki a bíró. Zombori Sándor: Attól kezdve, hogy látták, nem egy beijedt csapat játszik ellenük, faragtak, ahol értek, fájt mindenünk a végén.Mégis, lelkileg volt nehéz feldolgozni ezt a vereséget. Komolyan mondom, ha akkor döntetlent játszunk, továbbjutunk. Egressy Zoltán: Nekem ismegadatott címeres mezben állni az íróválogatottban. Tulajdonképpen ugyanazt éltem át kicsiben, amit az igazi focisták. Magazin: Ráadásul néhány éve Európa-bajnokok is lettek. Egressy Zoltán: Mégis a válogatottság élménye az igazán felejthetetlen. Szerintem minden magyar férfinak az az álma, hogy ott áll a Népstadion gyepén, és hallgatja a himnuszt. Zombori Sándor: Pedig a magyar himnusz inkább szép, mint lelkesítő. Kimész a pályára, és meghatódsz tőle, viszont nem ugrasz tőle az ellenfélnek. Egressy Zoltán: Jó, azért a himnuszokat nem direkt meccsekre írják. Zombori Sándor: Persze, de ott van a franciáknál a Marseilles. Arra lehet küzdeni. Ráadásul a magyar himnusz olyan, mintha a vesztesek írták volna. Mert mi van benne? Balsors, könyörgés, bűnhődés. Egressy Zoltán: Krzysztof Varga a Turulpörkölt című könyvében ír arról, hogy Budapesten a főútvonalakat még véletlenül sem Hunyadi Mátyásról vagy Bemről nevezték el, hanem a vesztesekről. Magazin: Ez érdekes. Egressy Zoltán:Rákóczi, Kossuth, Széchenyi hozzájuk képest inkább tragikus hősök, mégis az ő utcáik vannak a központi helyeken. Nem beszélve a Mártírok útjáról. Vagy az már nincs…?
-----------Zombori Sándor Foglalkozása: labdarúgó, újságíró. született: 1951. október 31. Nyolcévesen kezdte a labdarúgást a Pécsi Dózsában. Később a PMSC játékosa lett, majd a fővárosba költözött, ahol hét idényt töltött a Vasasban. Pályafutását Franciaországban, a Montpellier csapatában fejezte be. Huszonhatszoros válogatott. 1987-től ír újságot, több mint egy évtizeden át a Népsport, illetve Nemzeti Sport munkatársa volt. Jelenleg a Sport TV szakkommentátora.
ZOMBORI SÁNDOR AJÁNLJA KÖNYV - F. N. MARY ANNE: MOSZAT AZ ŐSÖK VÁROSA
Misztikus könyv tinédzserekről. Rejtély a Pilisben, szívcsakra nélkül. ZENE - ELTON JOHN: GOODBYE YELLOW BRICK ROAD Egy dupla klasszikus még 1973-ból. Jó az öreg a háznál. FILM - MARCELLO FONDATO: KÜLÖNBEN DÜHBE JÖVÜNK Bud Spencer és Terence Hill: Pofon a szélben.
----------------------------------EGRESSY ZOLTÁN Foglalkozása: író, költő, műfordító. született: 1967. augusztus 2. Magyar–történelem szakon végzett, majd évekig újságíróként dolgozott. Első nagy sikerét a Portugál című darabbal aratta, amelyet 1998-ban mutatott be a budapesti Katona József Színház. Ezt követte a Sóska, sültkrumpli a Budapesti Kamaraszínházban. Számos művét vidéki színházak mutatták be, néhány darabja Szlovákiában, Csehországban, Ausztriában, Romániában és Angliában is színpadra került.
EGRESSY ZOLTÁN KÖNYV - WELLS TOWER: ELPUSZTÍTVA, FELPERZSELVE Egy atalember egy isten háta mögötti szigeten különleges halakat gyűjt. Groteszk történetek kisszerű és szerencsétlen alakokkal. ZENE - MAHLER: SYMPHONIES NO. 1, 2, 4, 5, 9 Mahler kitűnő karmester volt. Most Bruno Walter vezényli az ő műveit. FILM - JUAN JOSÉ CAMPANELLA: SZE MEKBE ZÁRT TITKOK Egy régi gyilkossági ügy. Titkok és hazugságok Argentínában.