Egy emlősfaj komplex biológiai vizsgálata

Egy emlősfaj komplex biológiai vizsgálata A házi egér viselkedésének, táplálkozásának és mozgásának megfigyelése, valamint ezen jelenségek anatómiai hátterének és ökológiai vonatkozásainak felderítése. Projektmunka bemutatása

Készítették:

Kálovics Nikoletta, Matolcsy Katalin és Pallagi Regina A szentendrei Ferences Gimnázium 11. évfolyamos tanulói Mentortanár: Dr. Mészáros Lukács

2014

Bevezetés Csoportunk a Ferences Ösztöndíj Alapítvány 2013-14. tanévre kiírt ösztöndíjpályázatán nyerte el a tehetséggondozási programba való bekapcsolódás lehetőségét. Ennek keretén belül háromfős csoportban, biológiából, hetente 60 perces különórákon vettünk részt. Az elvégzett projektmunka is ennek az ösztöndíjprogramnak a részét képezte. Mivel lehetőség volt akár egyéni, akár közös projektmunka elvégzésére, mi a csoportos munkát választottuk. A projekt megvalósítási időszaka 2013. november 15. – 2014. április 30. volt.

Célkitűzések 1. A projekt célja A projekt célja az volt, hogy egy emlősfaj élettani és anatómiai tanulmányozása alapján gyakorlatban is vizsgáljuk és felismerjük a szervezet felépítése és működése, valamint az ökológiai alkalmazkodás közti összefüggéseket. Célunk volt továbbá a tudományos kutatás módszereinek elsajátítása és gyakorlati kipróbálása is. 2. Munkamódszerek Munkánk során a következő tudományos módszereket kívántuk alkalmazni: - Szakirodalom keresése és feldolgozása - Kísérlet tervezése és értelmezése egyéni és csoportos munka keretében - Élettani kísérlet és megfigyelés önálló kivitelezése - Boncolás elvégzése tanári felügyelettel, csoportos munka keretében - Kísérletek és megfigyelések dokumentációja feljegyzések, mozgóképek és fényképek segítségével - Eredmények feldolgozása és komplex értelmezése csoportos munka keretében - Eredmények publikálása közös dolgozat formájában 3. A munka menete A háziegéren laboratóriumi megfigyeléseket végeztünk. A csoport tagjai közt felosztottuk a témákat: az egyes résztvevők az állat különböző helyzetekben tapasztalható viselkedését, táplálkozási szokásait és mozgását figyelték meg. Az élettani megfigyelések után az egér boncolása során mindenki a korábbi feladatának megfelelő szervrendszert tanulmányozta részletesebben. Az összehasonlító anatómiai szakirodalom alapján értelmeztük az élettani és anatómiai vizsgálatok során nyert adatok összefüggéseit. Az egyes szervrendszereknél tapasztaltakat közös munka során összevetettük, és elhelyeztük az állat életmódjával, ökológiai alkalmazkodásával kapcsolatban felvázolható egységes képben. 4. A feladatok felosztása A részfeladatok egyéni felosztása a következő volt: Matolcsy Katalin: - A viselkedés tanulmányozása etológiai kísérletek segítségével. - Az idegrendszer preparálása a boncolás során. - A tájékozódás ökológiai, adaptációs szerepének felderítése. Kálovics Nikoletta: - A mozgás tanulmányozása laboratóriumi megfigyelések segítségével. - Az mozgási szervrendszer preparálása a boncolás során. - A mozgási módok ökológiai, adaptációs szerepének felderítése.

Pallagi Regina: - A táplálkozás tanulmányozása laboratóriumi megfigyelések segítségével. - Az táplálkozási szervrendszer preparálása a boncolás során. - A táplálkozási szokások ökológiai, adaptációs szerepének felderítése.

Az élettani vizsgálatok A vizsgálatok során tehát három kísérletet kellett elvégeznünk az egerek a tájékozódásával, táplálkozásával és mozgásával kapcsolatban. A kísérleteket tanulócsoportos szervezésben készítettük elő és végeztük el. Ez azt jelentette, hogy mindegyikünk egy kísérlet előkészítéséhez és értelmezéséhez gyűjtött információkat, ő osztotta meg azokat a többiekkel és az adott kísérlet elvégzését ő vezette a foglalkozáson. A kísérleti eszközöket és az állatot mentortanárunk biztosította. A kísérletek elvégzése után az eredményeket feljegyeztük, összegeztük és értékeltük.

1. A viselkedés megfigyelése etológiai kísérletek segítségével A tájékozódási képesség megfigyelésére kétféle (egyszerűbb és bonyolultabb) labirintust alkalmaztunk (1-2. ábra). Az ábrákon látható módon táplálékot helyeztünk a járatok egyik végébe és azt vizsgáltuk, hogy az egér hány próbálkozás után találja meg.

Táplálék 

Táplálék 

↑ Bejárat

↑ Bejárat 1. ábra. Az etológiai kísérletekben használt egyszerűbb és bonyolultabb labirintus vázlata. Az egyszerűbb labirintus nem bizonyult komoly feladatnak az állat számára, mert szinte rögtön a helyes irányba indult. Feltételezzük, hogy ebben szaglása is segítette, mert az egyszerűbb labirintusban a táplálék szagának iránya egyértelműen eligazíthatta. A bonyolultabb labirintusban a szaglás nem segíthette, mégis 2-3 próbálkozás után mindig rájött a helyes irányra és utána következetesen arra fordult. Ha egyszer már megtalálta a helyes utat, a későbbi próbálkozások során villámgyorsan és habozás nélkül végigfutott a labirintuson és elfogyasztotta a táplálékot.

2. ábra. Az egyszerűbb labirintus megépítése A sikeres feladatmegoldásokból arra következtettünk, hogy az egér jó tájékozódóképességgel, fejlett kognitív térképpel rendelkezik. Tájékozódásában bizonyára szerepet játszik a szaglás is, de kis méretéhez képest fejlett aggyal rendelkezik, hiszen képes tanult magatartásformák gyors és hatékony elsajátítására. 2. A mozgás megfigyelése Az egér mozgását különböző felületeken, eltérő körülmények és akadályok között vizsgáltuk. Legelső észrevételünk az volt, hogy nagyon fürge, így a kísérleteket figyelmesen kellett végezni, nehogy elszökjön, leessen valahonnan. További - körülményektől független megfigyelésünk volt, hogy a gyűrűs, izmos farkát kapaszkodásra használja. A hátához érintve a kezünket szinte mindig belekapaszkodott az ujjainkba, mozgása során meglepően sokat használta a farkát (3. ábra). A karmai is sokat segítették a kapaszkodásban, megakadályozták, hogy megcsússzon, a segítségükkel stabilizálni tudta magát olyankor is, amikor kevés hely állt a rendelkezésére vagy a felület nem volt ideális számára.

3. ábra. A farokkal történő kapaszkodás szemléltetése toll segítségével Azt, hogy mikor milyen irányokba mozog inkább, különböző rámpákon és lépcsőkön végzett megfigyelésekkel teszteltük. Amikor a rámpa aljáról indult, sokszor választotta a felfelé vezető utat, valószínűleg kíváncsiságból, viszont ha a rámpa közepére, vagy valamelyik felsőbb részre tettük, akkor többször indult el lefelé, mint felfelé. Erre ökológiai magyarázatot adtunk: mivel a tápláléklánc alsóbb részén foglal helyet, számíthat nagyobb ragadozók támadásaira, az

élőhelye (mező; puszta; sík, füves rész) pedig olyan körülményeket biztosít, hogy a támadót mindig felülről várhatja (pl. ragadozó madarak, amik rágcsálókra vadásznak). Különböző felületeken sem okozott gondot számára a mozgás, a lábain kívül ilyenkor sokat használta a farkát és a karmait, a már feljebb említett módon. A mozgását ezeken az anyagokon vizsgáltuk: pad (csúszós, csiszolt felső rész), egyszerű szövet (ruhaanyag) (4. ábra), kötött-, és farmeranyag. Utolsó megfigyelésünk az volt, hogy az egér a szűkebb, sötétebb helyeket részesíti előnyben, mert a búvóhely kialakításának lehetőségét látja bennük (5. ábra). A tenyerünkre helyezve az állatot, szinte azonnal a ruhánk ujja felé indult. Valószínűleg azért is kereste inkább a sötétebb részeket, mert a vizsgálatokat nappali fényben végeztünk, az egér pedig éjszakai állat, tehát próbált visszatérni eredeti életritmusához.

4. ábra Mozgás különböző felületeken: szövet

5. ábra. Az egér a szűkebb, sötétebb helyeket részesíti előnyben 3. A táplálkozási szokások megfigyelése A házi egér táplálékát magvak, gabonák és emberi táplálékok alkotják. Még a szappant is képes hasznosítani. Nagyon szereti a kukoricát. Kaphatnak még napraforgómagot, búzát, diót, mogyorót, sajtot (és sajtos tallért, perecet, ropit). A nekik adott élelem hamar eltűnik, mert általában elássák. A gabona és olajos magvak (6. ábra) mellett étrendjét rovarokkal egészíti ki (a vadonban

élő egyed). A házi egér mindenevő, bármely tápláléknak alkalmas növényi és állati eredetű anyagot elfogyaszt. Napi táplálékszükséglete 5-10 gramm. Folyadékigénye csekély, de nagyon szereti a friss vizet. Napi vízfogyasztása 15 ml. Gyümölcsöket és zöldségeket is szívesen fogyaszt. A rágcsálóeleség is megfelelő táplálék lehet. Táplálkozása alkalomszerű. A kísérleti egér táplálkozásának megfigyelésekor rögtön figyelmesek lettünk arra, hogy bárminemű táplálékot a mellső lábaival fog meg, úgy eszik, hogy a mancsaival segít, forgatja a táplálékot. A kukorica volt az abszolút kedvenc, de a búzát is nagyon szerette, és amit meglepőnek találtam, hogy a kígyóuborka is nagyon a kedvére való volt. Mi rágcsálóeleséggel etettük. (Mi adtunk neki puszedlit is, amit nem lenne szabad, mert betegségeket okoz, de nagyon ízlett neki.) Rágcsáló fogazatát is szemügyre vehettük.

6. ábra. Mogyoró: a jobb oldalt látható, hogy az egér körülbelül egy nap alatt mennyire rágcsálta meg

Az anatómiai vizsgálatok 1. A boncolás menete Előkészületek: Erre a célra egy viszonylag fiatal, tricolor (háromszínű) egeret vásároltunk egy nappal a boncolás előtt. Az egeret egy nagy méretű üvegbe tettük, majd kloroformmal átitatott vattával túlaltattuk. Miután az állat már látszólag elpusztult, vártunk még körülbelül tíz percet, majd megkezdtük a boncolást. Az állat kis mérete nehezítette bizonyos lépések elvégzését, nagyon figyelmesnek kellett lennünk, nehogy kárt tegyünk a mintában. Bonctálat használtunk, melynek alja viasszal borított, hogy a mintát gombostűk segítségével rögzíteni lehessen rajta (7. ábra).

7. ábra. A minta rögzítése a viasszal borított bonctálon

A boncolás bevezető lépései: a bőr felnyitása, a felületes izmok áttekintése: Az állatot a hátára fektettük és a lábait a már fent említett módszerrel rögzítettük. Apró bemetszést ejtettünk a hasi oldal alsó felén majd ebből a sebből indulva egy hosszú metszéssel felnyitottuk a bőrt a középső részen a nyakig, majd egészen az állkapocsig. Ugyanígy jártunk el a végtagokon is. A sebszájnál kezdve csipesz és olló segítségével lehúztuk a bőrt, átvágva ezzel a subcutist (tisztán látszó hártyás állomány). Kihajtottuk és gombostűkkel rögzítettük a bonctál viaszához. Ez után vizsgálhattuk az izomszövetet és annak tapadását a csontokon, valamint kapcsolatát a bőrrel. (Erről a részről továbbiakban a mozgásszervrendszer pontban lesz szó az általunk vizsgált szervek aprólékosabb bemutatásával együtt.) A hasfal megnyitása és a hasi zsigerek: Az izmok vizsgálata után - hasonlóan a bőr felnyitásához - egy hosszú metszéssel végigvágtuk a hasfalat és a már lefejtett részeket kihajtva gombostűvel rögzítettük. Láthatóvá vált a máj, a szervezet legnagyobb mirigye, valamint további hasi zsigerek: lép, vesék, húgyhólyag, bélrendszer, stb. Ezeket a szerveket először eredeti helyükön figyeltük meg, majd eltávolítva őket, bizonyos képleteket egyesével is vizsgáltunk. (Erről a részről továbbiakban a táplálkozás pontban lesz szó a számunkra érdekes és fontos szervek aprólékosabb bemutatásával együtt.) A mellkas megnyitása, a mellüreg: Még a mellkas felnyitása előtt meg tudtuk vizsgálni a rekeszizmot, melynek fontos szerepe van a légzésben: amikor összehúzódik, ellaposodásával növeli a mellüreg térfogatát, a tüdők kitágulnak, belégzés történik; amikor elernyed, domborulata fokozódik, a mellüreg térfogata csökken, a tüdőknek kisebb helyük van, kilégzés történik. Amíg nem kezdtük el felnyitni a mellkast a tüdők teljesen kitöltötték a mellüreget, mert a mellhártyák közötti térben a nyomás kisebb volt, mint a külső térben. Amikor átvágtuk ezt a részt, sziszegő hangot hallottunk, ami a levegő távozását jelezte, a negatív nyomás megszűnésével a tüdők azonnal összeestek. A szívet külön is tanulmányoztuk, ezen kívül jól látszott a mellizom, valamint ezen a részen vizsgáltuk a bordákat, a gerincoszlopot és a csigolyákat is. (A gerincvelővel, gerincvelői idegekkel és ennek a résznek az idegrendszerrel kapcsolatos vonatkozásaival az idegrendszer pontban foglalkoztunk részletesebben.) Az idegrendszer vizsgálata: A környéki idegrendszer bizonyos részeit már az előző pontokban említettük, azeket a megfelelő helyen vizsgáltuk. A központi idegrendszer, azon belül pedig az agy vizsgálatához először elválasztottuk a fejet a törzstől, eltávolítottuk az összes nagyobb lágyrészt, majd a fej bőrének felnyitása után eljutottunk a koponyához. A koponyacsontokat a lehető legalaposabb módon, óvatosan szabaddá tettük, majd precíz, apró mozdulatokkal letördeltük őket. Vigyáznunk kellett, hogy ne sértsük meg az agyat. (Ezt a pontot a továbbiakban idegrendszer címen részletesen is tárgyaljuk.) 2. Az idegrendszer vizsgálata A központi idegrendszer vizsgálatához először leválasztottuk az egér fejét a testétől, majd levágtuk az állkapcsát, a fülkagylóit, a külső hallójáratát, és minden nagyobb lágy résztől megtisztítottuk, hogy hozzáférjünk a koponyához. Ezután az olló hegyes részét az öreglyukba csúsztatva óvatosan eltávolítottuk a koponyatető csontjait. Így láthatóvá vált a két nagyagyfélteke, a kisagy, és a szaglóhagyma. Továbbá lebontottuk a koponya oldalfalait (8. ábra), és óvatosan kiemeltük az agyvelőt (9. ábra). Ekkor láthatóak voltak a megfeszült agyidegek, az agyalapi mirigy, és a hipotalamusz mirigyes és idegi része is. Megtalálhatjuk a hidat, ami elég fejletlen az emlősökhöz képest, a nyúltvelőt a két oldalán elhelyezkedő piramisokkal. A nyúltvelő mérete lefelé fokozatosan csökken, ahogy kilépnek az agyidegek, mígnem állandó vastagságú lesz, ami már a gerincvelő. Ahogy az agyat kipreparáltuk, egy vízzel teli edénybe tettük, hogy ne száradjon ki, amíg megnézzük a felépítését.

8. ábra. A koponya oldalfalainak lebontása

9. ábra. Az agy kivétele

A nagyagy jóval nagyobb térfogatú, mint a hüllőké, főleg a nagyagykéreg fejlettebb (ami a tanult magatartásformák könnyebb elsajátítására utal), de sima felszínű ellentétben a nagyobb testű emlősökkel (10. ábra). Így kevesebb neuron van az agykéregben. A kisagy arányaiban jóval nagyobb és barázdáltabb is, ami a mozgatóműködések fejlettsége miatt van. A szaglóhagyma is nagy mivel az egér főleg szaglással tájékozódik, ahogy azt a labirintusos kísérlet is bizonyítja.

10. ábra. A halak, a hüllők, az emlősök és az ember agyának összehasonlítása (GÁL 2013 nyomán). A környéki idegrendszer agyidegekből (11.ábra), és gerincvelői idegekből áll. Feladata a külső és belső szervi receptorokból elvezetni az ingerültet a központi idegrendszerbe, vagy innen visszafelé, az izmokhoz és a mirigyekhez. Néhány nagyobb ideget megpróbáltunk kipreparálni. Mikor feltártuk az egér hátsó végtagját, megtaláltuk a combtőben a combideget (12. ábra). Ez az egyik legnagyobb idege. Illetve a mellkas feltárásánál a bolygó ideget, ami a 10. agyideg, és a mellkas paraszimpatikus beidegződéséért felelős.

12. ábra. A combideg feltárása. 11. ábra. Az agyidegek feltárása. 2. A mozgási szervrendszer vizsgálata A szájüreget határoló pofák bőre alatt mindkét oldalon a vaskos rágóizom volt észrevehető, majd lejjebb haladva megfigyelhetőek voltak a nyak izmai is. Ez után következett a mellkas, itt erednek a mellső végtagokhoz futó izmok és a mellizom, melynek a légzésben van fontos szerepe. A mellkas azon részén, melyet nem borít a mellizom, megfigyelhetőek voltak a bordák és a bordaközti izmok. A hasfal izmai elég vékonyak, így halványan már ezeken keresztül is láthattuk a hasüregben lévő zsigereket. Középen húzódik a linea alba (fehér vonal), mely a hasfalizmok összenövésének helyét jelzi. A boncolás során ezen vonal mentén ejtettünk metszést, amikor a hasüreget feltártuk (13. ábra).

13. ábra. A felületi izmok áttekintése a bőr felnyitását követően A végtagok izmainak vizsgálatához az egyik hátsó lábat preparáltuk ki. A comb elülső részén volt látható a négyfejű combizom, mely feszítő izom. Ezen izom ínjára mért térdütéssel vizsgálják a térdreflexet (14. ábra). Hátul helyezkedik el a hajlító izom, a kétfejű combizom. A közelítést a comb belső oldalán lévő izmok, míg a távolítást a csípő izmai végzik. Az izmos részek eltávolítása után láthatóvá vált a combcsont és részben vizsgálni tudtuk a combnyakat is (.ábra).

14. ábra. A négyfejű combizom , a combideg, és a térdízület vizsgálata

15. ábra. A combcsont vizsgálata a láb és az izmok leválasztása után A mozgási szervrendszer fontos része a farok, mely gyűrűs szerkezetű, különösen izmos testrész. A gyűrűs szerkezetet az egér esetén nem láthattuk a kis méretek miatt, de nagyobb állatok esetén egyértelműen vizsgálható (pl. patkány). 3. A táplálkozási szervrendszer vizsgálata A boncolás során az egér táplálkozási szervrendszeréből a rágcsáló fogazatot, a bélrendszert, a gyomrot sikerült feltárni, preparálni (16. ábra). Fogazata tipikus rágcsálófogazat. Nagyító alatt jól látszott, hogy gumós rágófogainak felszíne hasonlít az emberekéhez, még a barázdák is jól látszottak rajta. (Ezért nem lett volna szabad puszedlit adni neki.) Bélrendszerének feltárása (17. ábra) is szépen sikerült; szépen elkülöníthetőek a különböző bélrendszeri elemek, például még a vakbelét is láthattuk, amikor lefejtettük összecsavarodó beleit.

16. ábra. A hasi zsigerek feltárása

17. ábra. A bélrendszer preparálása, az emésztőszervrendszer vizsgálata Fogazata rágcsáló fogazat (18. ábra): alul és felül két-két hosszú, véső alakú metszőfoga van (19. ábra). Mindenevő, zápfogainak felülete gumós. 1-1 metszőfog van, nincs szemfog, sem előőrlő, a foghíj (diasztéma) után pedig három őrlőfog található. A metszőfog ajki felületén vastag zománcréteg van és tág a gyökércsatornája. Az egereknek 16 foga van. Mivel szemfogai folyamatosan nőnek, állandó koptatásra van szükség. Ezért mindig kell, hogy legyen valami a közelükben, amit rágcsálhatnak. Az egerek nem veszítik el tejfogaikat, mint az emberek, hanem egy készletnyi foggal élnek.

18. ábra. A rágcsáló fogazat felépítése

19. ábra. Két pár (alsó és felső) hosszú, véső alakú metszőfog

Az ökológiai összefüggések A házi egér ma szinte kizárólag az ember környezetében fordul elő. Táplálékát főleg az ember által raktározott vagy hulladékként kidobott élelmiszerekből szerzi. Lakóhelyét elsősorban a kultúr-környezetek objektumaiban rendezi be. Mivel a táplálék elfogyasztása, megrongálása vagy szennyezése miatt kártevőnek számít, és az emberek megpróbálják elűzni a környezetükből, nagyon sikeres túlélési stratégiákra van szüksége, hogy életben maradjon. Vizsgálataink kimutatták, hogy kiváló tájékozódása, óvatos magatartása, szinte bármilyen felületen hatékony mozgása és sokoldalú táplálkozási szokásai alkalmassá teszik erre. A közelünkben élő vad egérfajok közül leginkább a güzüegér hasonlít a háziegérre (20. ábra). Ez a faj a házi egérhez hasonlóan mindenféle táplálékot elfogyaszt, bárhová felmászik, és ellenségeit (elsősorban a nappali és éjszakai ragadozó madarakat és a kisebb-nagyobb emlősöket) ügyesen kerüli el. Felmerül tehát a lehetősége, hogy a házi egér a güzüegérnek egy, az emberi populációhoz szegődött csoportjából alakult ki. Az evolúció során a természetben megszerzett tulajdonságai az emberi környezetben is hasznosnak bizonyulhattak. Ez a hipotézis ma még bizonyításra szorul (vagy cáfolható), de az biztos, hogy a háziegér nemcsak túlélte az új (az ember által kialakított) környezet megváltozott tényezőit, hanem kiválóan alkalmazkodott is hozzá.

20. ábra. A háziegér lehetséges őse, a güzüegér (http://www.patriotaeuropa.hu/wpcontent/uploads/2012/09/Güzüegér.jpg)

Köszönetnyilvánítás Munkánk bemutatásának végén szeretnénk kifejezni hálánkat a Ferences Ösztöndíj Alapítványnak, amelynek támogatásával létrejöhetett kis kutatócsoportunk és a projektmunka megvalósulhatott. Köszönettel tartozunk iskolánknak, a szentendrei Ferences Gimnáziumnak, hogy a vizsgálatokhoz a laboratóriumi, informatikai és egyéb eszközhátteret biztosította. Hálásak vagyunk tanárainknak, elsősorban mentortanárunknak, Mészáros Lukács tanár úrnak, aki tanácsaival és irányításával segítette a vizsgálatokat és a dolgozat elkészítését, valamint Mészáros Ottó tanár úrnak, aki a boncolási gyakorlatot irányította.

Irodalom BIHARI Z., CSORBA G., & HELTAI M. (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, 360 pp. CSÁNYI, V. (1994). Etológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 775 pp. GÁL B. (2013): Biológia 10. Az élőlények változatossága. Mozaik Kiadó, Budapest, 231 pp. OLÁH ZS. (2004): Biológia III.: Etológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 245-276. ZBORAY G. (1996): Az idegrendszer. (Összehasonlító anatómiai előadások. Egyetemi tankönyv, Szerk: Sass Miklós és Zboray Géza. XI. kötet), Eötvös Kiadó, Budapest, 128 pp. ZBORAY, G. (2001): Összehasonlító anatómiai praktikum II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 444 pp. Internetes hivatkozások: http://elte.prompt.hu/sites/default/files/tananyagok/06_VilagiIldiko-Elettani_gyakorlatok/chunks/ ch14s04.html http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/termeszetismeret/ember-a-termeszetben-2osztaly/kartevo-allatok-kornyezetunkben/a-hazi-patkany http://www.haziallat.hu/kisemlos/kisemlos-fajok/hazieger/208/ http://www.ragcsaloirtas.info.hu/eger.html http://www.thefunmouse.com/info/general.cfm http://www.patriotaeuropa.hu/wp-content/uploads/2012/09/Güzüegér.jpg http://www.szote.u-szeged.hu/expsur/allatkiserletek/2013/4_Kiserleti_allatok_species_specifikus_ biologiaja_I_2013_Tokes_Tunde.pdf (Tőkés Tünde: Laboratóriumi kisállatok szerepe az orvostudomány fejlődésében - ppt prezentáció)