2 Ajánló 3 Bevezető, tartalom, impresszum, köszönet 4–10 Hangadó Zalavári László, Kima Norbert, Ramon 11 Ajánló 12–17 Aktuális Nemzeti Front 18–23 Értékmentő P. Mobil 24–27 Mesteremberek Mirána Glass 28–32 Oldschool Arcok Illés Miklós 33 Ajánló Hammer Records újdonságok 34–37 Arc-kép-tár MD Stúdió / Schmiedl Tamás 38–41 Téka – Kulturális ajánló Magyar Menedék Könyvesház 42–46 Vastaps VII. Nemzeti Rock Est, Palmetta, Őszi Hadjárat 47 Ajánló Hammer Records újdonságok 48 Ajánló Ennek a számnak az elkészítésében közreműködött: Jozé, Maci, Salamon Roland Köszönet: dr. Hartmann Kristóf, Hammer Records, valamint Illés Miklós, Jozé, Kima Norbert, Lak János és Jánosné Zsuzsa, Molnár Annamária, Nagy Attila, Ramon, Salamon Roland, Schmiedl Tamás, Szűcs Árpád, Tőrösné Kolozsy Erika, Zalavári László. Címlapfotó: Salamon Roland fotójának felhasználásából További felhasznált fotók: K.T.A., Salamon Roland, Schmiedl Balázs, Szűcs Árpád, Tőrösné Kolozsy Erika, Varga Monika (Moncsi), kiadói és zenekari archívumok, internet, valamint az ebben a lapszámban a szereplők által adott és közlésre engedélyezett képek.
Üdvözlet! Egy gyors pillantás a borítóra és már-már úgy tűnhet, hogy egy különszámot „tarthat kezében” az Olvasó (volt már rá példa…), hiszen ennek a kiadásnak majdnem az összes szereplője valamilyen jubileum miatt került a lapba. Május-június környékén jött az ötlet, hogy mivel november közepén, egy közös rendezvényen ünnepli a hazai skinhead mozgalom és az Oi-Kor a 30 éves, valamint a Titkolt Ellenállás a 20. születésnapját, ezért össze kellene terelni a három fő „illetékest” néhány fotó erejéig, hogy a téli szám frontoldalán ők szerepelhessenek. Nagy örömömre mindhárman egyből rábólintottak a dologra, és az idei Magyar Sziget szombati napján meg is történt a fényképezkedés; az interjúk pedig egy pár hete készültek el. A szintén húsz esztendős, sokat megélt Nemzeti Front is végre a hasábokra került, ugyan úgy, mint az Értékmentőben helyet kapott, Schuster Lóránt vezette P. Mobil. Az ő megalakulásuknak 40+4 éves jubileumi turnéja mellett természetesen nem lehetett szó nélkül elmenni (sokan mások mertek…), így Jozé tollából egy részletes beszámoló olvasható erről. A soproni MD Stúdió is kerek számmal ünnepel, hiszen a Schmiedl Tamás működtette stúdió éppen egy évtizeddel ezelőtt kezdte meg áldásos tevékenységét. Az Oldschool arcok rovatban egy igazi „nagyágyút”, Illés Miklóst üdvözölhetünk; megtisztelő, hogy elvállalta a szereplést az újságban! A Mesteremberek ismét egy házaspárt mutat be: a Mirána Glass néven alkotó üveg dísztárgy készítő Lak családot, valamint csodaszép munkáikat. A szokásos Téka irodalmi ajánló mellett visszatért a Vastaps... remélhetőleg véglegesen. Idén már nem lesz új megjelenés, ezért mindenkinek áldott, békés Karácsonyt, és boldog, sikeres Új Esztendőt kívánok! K.T.A. ui.: Még az is lehet, hogy karácsony környékén lesz egy kis meglepetés... :)
IMPRESSZUM: Magyar Hang kulturális magazin (időszakos online megjelenéssel) Alapító, főszerkesztő: Kiss T. Attila Társszerkesztő: Kima Norbert A főszerkesztő munkatársa: Varga Monika (moncsi) Tördelés: K.T.A. E-mail:
[email protected] Honlap: www.magyarhangmagazin.hu
3
interjúk: K.T.A. fotók: Salamon Roland, Varga Monika (Moncsi)
Zalával főként az új, „A becsület nem eladó” címmel megjelenő CD+DVD kiadványt elemeztük ki, de néhány, a jövőre vonatkozó téma is előkerült.
– Idén harminc éves a zenekar. A jubileum miatt máshogy álltatok neki ennek a lemeznek a megírásának, mint amúgy? – Szerintem nem. Nagyanyám mondta, hogy aminek ki kell jönni, annak ki kell jönni. Most ez jött ki. Ennyi. Talán annyiban lett más, mint a korábbiak, hogy nehezebb nóták is felkerültek a CD-re, és emiatt egyenes út vezetett ehhez az anyaghoz a legutóbbi tükrében. – Ez már a harmadik albumotok lesz, amit a Hammer Records ad ki. Számomra ez azt jelenti, hogy meg vagytok elégedve a munkájukkal. – Elsősorban az a lényeg, hogy ők legyenek megelégedve velünk, de mint ahogy a mellékelt ábra mutatja, ez így van. Mivel mi egy kis pénzből gazdálkodó, harácsolás mentes csapat vagyunk, azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a fúzió mindkét félnek áldásos. – A Oi-Kor esetében még működik a lemezeladás, vagyis fogynak a kiadványaitok? – Mi fogy manapság? Minden egyes lemezvásárlást az együttes segítéseként élünk meg. A könyvesboltokban és egyéb nagy üzletekben történő fogyásról csak a jogvédőn keresztül kapunk rálátást, ami viszont csak egy hozzávetőleges kép. Az új pólóeladások szinte állnak, és ezeken sajnos le lehet mérni, hogy milyen helyzetben vannak az emberek. Mindent összevetve, azért úgy gondolom, hogy nincs okunk panaszra. Végül is, nem kell több
4
annál, mint hogy a zenekar fentmaradhasson, és ne a család elől kelljen elvenni. – Amikor a Facebook-on bejelentettétek a stúdiózás időpontját és mikéntjét, akkor néhány közeli barátotok nemtettszését fejezte ki, hogy most nem mehettek csordavokálozni a felvételre. Miért nem? – Beszéljünk mondjuk húsz főről. A vokálok szempontjából ilyen rövid idő alatt képtelenség lett volna kivitelezni, főleg annak tekintetében, hogy az új nótákból csak párat toltunk eddig koncerteken. Kevés időnk volt, és a pénz is, amit a felvételre raktunk össze, nagyon véges. Majd talán a következő anyagnál megoldjuk valahogy… Persze a legközelebbi az az Óbudai fiúk meg a Ramon új lemezének felvétele lesz. – Dudiról lehet kérdezni? Mi van most vele? Ezen a jubileumi kiadványon nem szerepel. – Minden stabil vele. Ha tud, jön, és nyomjuk, ahogy kell. Az új lemez egészen más, mint az ő profilja, és a lakóhelyünk közötti távolság sem vitte volna előrébb a dolgokat. Ettől függetlenül szerepel a kiadványon, hiszen a bónusz DVD kifejezetten róla szól, érte jelent meg. – Ezen pontosan mi található?
a korongon. Számomra Ramon szereplése egyértelmű, viszont Gerinek (Vérszerződés) és Cseresznye Gyurinak (T.E.) milyen apropóból küldtetek stúdió-meghívót? – Úgy gondoltuk, hogy az új nótákba simán belefér, ha baráti zenekarokból hívunk vendégeket. Passzol a hangjukhoz és a számoknak is jót tett. Sajnos Geri csak egy-két órára tudott megjelenni, de Gyuri végig nyomott velünk egy napot az énekek felvétele alatt! – A hivalatos lemezmegjelenés előtt vagyunk… én is csak egy pár számot kaptam meg tőled, még a végső maszterizálás előtti verzióban. Ezek alapján azt szűrtem le, hogy egy zeneileg sokrétű, és nagyon technikás albumot készítettetek. Hogyan jellemeznéd te ezt az új anyagot? Mire számíthat a lemezvásárló rajongó? – Nos, azt hiszem, mi nem az a banda vagyunk, amelyik a végtelenségig erőlteti azt a bizonyos három hangot. Szerintem azok, akik ismernek minket és hajlandóak bizonyos korlátok mögé is nézni, azok tudják, mire számíthatnak. Ez az új lemez egyenes folytatása az előzőnek. Még azt hozzátenném, hogy erre az anyagra is felkerült pár olyan Panzerfaust nóta, mely annak idején nem lett rögzítve.
– Az a tavaly márciusi óbudai koncert, ami Dudi „felmondásának” a beadása után zajlott. Ez adta az ötletet, hogy rögzítsük ezt az estét. Így egyszerre állítunk emléket Dudi „távozásának” valamint az óbudai Big Bike-os buliknak. A távozás direkt van idézőjelben, hiszen – mint említettem – ha tud, akkor jön!
– Egy rövid üzenetváltásunkkor nemrég azt írtad, hogy „…ez egy nagyon tudatosan felépített lemez, és a mellett, hogy rávilágít a világ torzulásának okaira, alternatívát is kínál a kiúthoz.” Szándékosan, már az alkotómunka elejétől kezdve építetted egy téma köré a lemezanyag szövegvilágát, vagy véletlenül alakult így, ahogy haladtál a számok megírásával?
– Ha jól tudom, három vendégénekes is hallható majd
– Hát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt
benne tudatosság. Úgy gondolom, már fel kellene nézni és az állandó önsajnálat és siránkozás közben skandált közhelypuffogtatás helyett inkább a reális megoldáson, megoldásokon agyalni. Ha kicsit pozitívabban, egymás iránt segítőkészebben éljük az életünket, akkor ledönthetetlen hidak is épülhetnek, hiába akár a mindenféle gúnyhatár, vagy a jelenleg zajló csendes „kis” hódítás. A torzulás meg ott van a mindennapjainkban, egyelőre kivédhetetlenül, kivédetlenül. Ennek pár szeletére is rávilágít a lemez, természetesen a teljesség igénye nélkül. A legfontosabb „A becsület nem eladó” címadó dal, ami azt hiszem, magért beszél! Iszonyú, milyen negatív változáson megy keresztül pár ember, teljesen érthetetlen módon. Persze lehet, hogy csak mostanság villant ki a foga fehérje… – Mennyire befolyásolnak a napi történések egy-egy dal megszületésekor, egyáltalán mi ad legfőképp ihletet a szövegeidhez? – Csak annyira kell elmélyedni a múltban, amennyire az szükséges. Van mit tanulnunk az ősöktől és nyilván ennek ki kell vetülni a mindennapokra a mondanivalóban. A szövegek zöme pedig az aktuális történésekről szól. Egyszer Dudi azt mondta, hogy jók a felülről érkező csatornáim. Egy szöveg megírása fél óra. A szavak meg jönnek egymás után, én meg csak leírom, de van olyan is, hogy egyszerűen semmi nem jut az eszembe. A legfontosabb az életszerűség, nem kell a túlmisztifikálni a dolgokat. – A jubileumi év miatt tapasztalsz-e fokozottabb figyelmet a rajongók, vagy megnövekedett érdeklődést a média felől?
5
– Szerencsére vannak elegen, akiknek fontos ez a zenekar, és megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjük mindenkinek a születésnapi jókívánságokat! Az igazság az, hogy harminc év ide, vagy oda, nem vagyunk elárasztva koncertekből. Bár lehet, hogy ebben benne van a jelenlegi válság, de azért azt megjegyezném, hogy sosem voltunk elszállva ezen a téren. A média alatt nem tudom, mire gondolsz, de a saját köreinknél sem kapkodnak, hogy de jó, segítünk. Viszont, akikkel lehet, azokkal összedolgozunk. Úgy érzem, hogy sokan nem értik meg a szövegeinket, pedig csak párszor át kellene hallgatni egyegy lemezt, hogy az információ megérkezzen. – 2008-ban már volt egy közös jubileumi Oi-Kor / Titkolt Ellenállás koncert, amiről egy kiadvány is megjelent. Az idei tervek összeállításánal ti gondoltatok Norbiékra, vagy ők vetették fel, hogy ismét együtt kellene ünnepelni?
amennyi szükséges hozzá. – Mi a tervetek az Oi-Korral a jövőben? Marad-e a trió felállás? A koncertezés terén lesz-e változás? – Az biztos, hogy tíz-tizenkét koncert szükséges egy évben ahhoz, hogy fent tudjon maradni a zenekar. Mi szívesen megyünk bárhová, és sokszor érzem a ledöbbenést, hogy ilyen kevésből is ki lehet hozni egy bulit. Nyilván más irányba érdeklődve mást tapasztal az, aki koncertszervezésre adja a fejét. A másik kérdésre a válasz egyértelműen igen! Az együttes dolgait – bármi legyen is az – mindig Dudival együtt intézzük. Ennek ellenére marad a trió, ezzel biztosítva a helyet számára, akár alkalmanként vagy rendszeresen! www.oi-kor.hu
– Szerintem ez nem volt kérdés közöttünk. Tök egyértelmű volt, hogy ismét együtt ünneplünk.
6
– Mindig szoktunk a stúdióban videózni, de ezt eddig mi magunk oldottuk meg. Az idén úgy gondoltuk, hogy egy professzionálisabb stúdiónaplóval fogunk jelentkezni és ehhez Salamon Roland barátunk felajánlotta a segítségét, amit örömmel vettünk. Így, nagyon színvonalas és sikeresnek mondható napi tudósításokkal tudtunk jelentkezni, amit ezúton is köszönünk neki! A stúdióban történő felvétel mindig is egy különleges hangulatú esemény, amit mi is nagyon szeretünk. Az idén ismét Szolnokon, a Denevér Hangstúdióban dolgoztunk, és két hetet töltöttünk ott, mivel húsz dalt rögzítettünk, és ez nagy munka volt. A hangulat most is nagyon jó volt, a felvételek is gördülékenyen haladtak. Szerintünk a lemezanyag is nagyon jól is sikerült, de ezt majd eldönti a közönség. És persze köszönjük a Magyar Hangnak a mindennapi kommentált megosztást! :) – Hívtatok-e vendégeket magatokhoz, vagy házon belül oldottatok meg minden felvételt, stúdiós feladatot?
– Ez a rendezvény is rögzítve lesz? Ha igen, akkor előreláthatóan mikor és milyen formában várható erről valamilyen megjelenés? – Ahogy ezt feljebb már elmondtam, mi egy kis pénzből gazdálkodó csapat vagyunk. Egy barátunk segítségével lesz rögzítve a képanyag, három vagy négy kamerával. Abban gondolkodunk, hogy a felvett anyagból inkább egy riportfilm lesz, bevágott élő elemekkel, hiszen teljes koncertről, ezzel a mostanival, már van három DVD. Hogy mikor lesz belőle valami, elképzelni sem tudom. Majd ha össze tudjuk rakni megint,
megosztott... :) Kérlek, mesélj egy kicsit a munkálatokról, az ottani hangulatról.
Norbival nagyrészt a T.E. házatáján az elmúlt fél esztendőben történt fontos eseményeket elevenítettük fel, és mivel mozgalmasan teltek náluk is a nyári-őszi hónapok, volt miről mesélni. – Kezdjük talán azzal, hogy a stúdiózást már nyáron letudtátok, és most vittetek magatokkal egy operatőrvideószerkesztő segéderőt is, így minden nap egy kisfilmmel jelentkeztetek. Amiket aztán a Magyar Hang is szívesen
– Ránk nem igazán volt soha jellemző, hogy vendégeket hívjunk meg a lemezeinkre. Félreértés ne essék, nem zárkózunk el ettől, csak eddig valahogy így jött össze. Ezt az albumot is, mint ahogy az előzőeket, házon belül, magunk készítettük. – Információim szerint elég gördülékeny volt a lemezírás, és most Krisztián is kivette a részét az alkotómunkából. Eddig ez miért nem volt így? – Igen, nagyon jó haladtunk az új dalok írásával, és jó hangulatban teltek a lemezanyagot összeállító próbák. Mindenki beleadott mindent, hogy minél jobb dalok születhessenek!
Krisztián már korábban is tele volt jó ötletekkel, de az előző gitárosok önzésből, emberi gyarlóságból nem hagyták kibontakozni! Most, mint rangidős tagja és basszusgitárosa a zenekarnak, végre megmutathatta és hasznosíthatta a kreativitását. Rendkívül slágergyanús szerzeményekkel gyarapította a T.E. repertoárját. A jelenlegi felállás nagyon jól tud összedolgozni, e mellett jó barátok is vagyunk, és ez a legfontosabb! – Könnyen állt össze amúgy a lemezanyag? Az előző CD-teknél, a szülinapi EP-nél mondtad, hogy egy teljesen új szisztéma szerint dolgoztatok, és hogy az mennyire bevált. Most is ezt a módszert követtétek? – Szerintem igen. Valamelyest követtük a „18.” EP stílusát, de valahogy mégis megmaradt a T.E. ízvilág is. A jubileumi lemezre kilenc új dalt rögzítettünk, tizenegy régi szerzeményt pedig újra felvettünk a mai kor követelményeinek és a kétgitáros felállásból adódó kissé megváltozott stílusunk, hangzásunk szellemében. Tehát a régi számok is teljesen új köntösbe bújtak. Az új dalok viszont többféle műfajt képviselnek a lemezen, a kemény thrash metaltól a lágyabb, dallamosabb rock zenéig, a klasziszikus OI-on keresztül mindenki találhat az ízlésének megfelelő kedvenceket majd. – Lackásnak és Gabinak ez volt az első „rendes” dalszerzői és stúdiós megmérettetése, hiszen nagylemez most készült velük először, ráadásul egy jubileumi kiadvány. Milyen tapasztalatokat szereztél felőlük a számírás, a próbák, majd a stúdiózás során? Teljes mértékben meg vagy-e velük elégedve? – Mivel mindketten már közel négy éve tagjai a zenekarnak, így már ismerik az elvárásainkat. A zenék szerzésében hozták a
formájukat – főleg Gabi –, mert nagyon ütős és slágeres gitártémákkal rukkoltak elő. Ez nagyon dicséretes, hiszen 20 és 23 éves srácokról beszélünk. Valljuk be őszintén, hogy húsz évesen zenélni egy 20 éves zenekarban, „öreg”, rigolyás zenésztársakkal együtt, és az elvárásoknak megfelelni nem kis feladat. (ha-ha) De felvették a tempónkat. A stúdióban már egy kicsit meg voltak szeppenve, ami érthető is, mivel ez volt életük első nagylemezes stúdiómunkája. Nyilvánvalóan nem rendelkeztek kellő rutinnal e téren, de végül megoldották a feladatot és ezért nagyon büszkék vagyunk rájuk. A lemez nagyobb részét Gabi gitározta fel, de Lackás részei is nagyon jól sikerültek. – Ti eddig is kiemelt figyelemmel foglalkoztatok a közönségetekkel, de én úgy vettem észre, hogy az utóbbi időkben mintha még jobban felpörgettétek volna a tájékoztatás mikéntjét, hiszen folyamatosan toljátok a friss információkat a Facebook-on és a Youtube-on. Jól látom? – Próbáljuk a mai technika által nyújtott alternatívákat maximálisan kihasználni és lehetőség szerint minden felületen megjelenni. Ebben hatalmas segítségünkre van a zenekar grafikusafotósa-webmestere-mindenesebarátja – a már említett – Salamon Roland, aki már jónéhány éve dolgozik a csapattal a színfalak mögött. Napi kapcsolatban állok vele és időt, energiát nem sajnálva minden nap tesszük a dolgunkat. Ezért láthatod, hogy még több felületen és még sűrűbben jelenünk meg. Ehhez már több ember mindennapi, rendszeres munkája szükséges. – Szeptember végén forgattátok az új hivatalos klipeteket, azonban először egy stúdiós pillanatokból és archív filmbejátszásokból összevágott videóval jelentkeztetek október 23-án. Milyen volt a forgatás?
7
– Szeptember 21-én forgattuk Póstelken a Wenkheim család kastély romjában és annak kertjében legújabb rendezett klipünk gerincfilmjét. Szép, verőfényes napsütéses időt fogtunk ki erre a napra, Isten ismét a kegyeibe fogadott minket. Nagyon jó hangulatban telt a forgatás, és hamar készen is lettünk, mivel egy profi és elég nagy stábbal dolgoztunk. A felvételeket most is Vámos Zoltán vezető operatőr barátunk koordinálta, akivel már húsz éve dolgozunk együtt! Póstelekről annyit érdemes tudni, hogy ez egy Gyula és Békéscsaba között elhelyezkedő szabadidőpark. Kiváló adottságokkal rendelkezik, túrákra, piknikre, családi programokra mindenki figyelmébe ajánlom, aki arra jár! – Mi a további menetrend a megjelenésekkel, híradásokkal kapcsolatban? – November 8-án, pénteken jelenik meg a rendezett videóklipünk, majd, ahogy arról már mindenki értesült, jön a 20 éves jubileumi lemezünk, „Több mint zene” címmel. Ez pontosan november 16-án, a 20 éves születésnapi nagykoncertünkre fog megjelenni, a boltokban pedig országszerte november 18-ától, hétfőtől lesz kapható. – Október közepén ismét megrendezésre került általad a már hagyományosnak nevezhető Nemzeti Rock Est, hiszen ez már a hetedik(!) volt a sorban. Milyenre sikeredett a buli? – Mivel ez már egy bejáratott rendezvény és a megyénkben az egyetlen nagyszabású nemzeti rock esemény, ezért az emberek már várják, és évről évre mindig szép számban el is látogatnak erre. Az idén sem volt ez másképp, közel négyszázan voltunk, ami békéscsabai viszonylatban nagyon szép szám! Ennél már voltak többen és kevesebben is az elmúlt években. Idén először, öt zenekar lépett
8
színpadra, így már egy kisebb fesztiválnak is beillik a rendezvény. A program este 20 órától hajnali fél háromig tartott, és minden simán és rendben zajlott le. – Előreláthatólag mikortól és mennyi új számot emeltek be a koncertprogramotokba? – Most, a születésnapi koncerten az új dalok közül csak egyet fogunk eljátszani, de azt nem árulom el, hogy melyiket! Viszont a régiekből jónéhány, már nagyon rég nem játszott szerzemény fel fog csendülni ezen az estén, sőt, számos vendégzenész fellépésével is lesznek előadva dalok! A jövő évi koncertprogramunkban természetesen már több új szerzemény is helyet kap majd!
– Feltennék egy közös kérdést is, hiszen ezt Zalától is megkérdeztem az Oi-Kor kapcsán: A jubileumi év miatt tapasztalsz-e fokozottabb figyelmet a rajongók, vagy megnövekedett érdeklődést a média felől a zenekarod irányába? – Igen, valamennyire érezhető ez, de szerintem nem jelentősen. Az elmúlt években is adtam ennyi interjút, ha nem többet. A közönség részéről viszont intenzívebb a zenekar iránti érdeklődés. – Mivel oroszlánrészt vállaltál a november 16-ai jubileumi nagykoncert szervezésében, megvalósításában, zárszóként beavatnál egy-két publikus kulisszatitokba e kapcsán?
– Nem kis munka volt, hogy az elképzeléseinknek megfelelően legyen megszervezve minden, de én egy „kicsit nagyon” maximalista vagyok a saját szervezésű koncertek kapcsán. Zaláékkal rengeteg energiát, és sok munkát, pénzt fektettünk abba, hogy a rendezvény igényes és persze sikeres legyen! Találkozzunk november 16-án Budapesten a Club 202-ben! Köszönjük a Magyar Hangnak a megkeresést! www.titkolt.hu
– Ebben az évben a szokásosnál is többször kérdezték meg, hogy lesz-e Mos-OI CD? Aztán nyáron kint voltunk koncertezni Székelyföldön és ott is igényelték a felvételt. Az volt az utolsó csepp a pohárban! :) Ráadásul egy kinti barátom anyagilag is támogatta a felvételt, amit ezúton is szeretnék megköszönni neki! És mivel a zenekar is benne volt testestül-lelkestül (a lemez zenei részét az Oi-Kor legénysége játszotta fel - a szerk.), belevágtunk. Nélkülük aligha készülhetett volna el az album! – Viszont már-már zavarbaejtően puritán a megjelenés formája. Szándékosan nem akartatok egy kiadó által finanszírozott, nagy bookletes, komoly kiadványt áldozni a témára, vagy a jubileum közeledtével már nem volt rá idő?
Ramon már a nyár legelején, a 13. szám Oldschool rovatában szerepelt az újságban, és abban az interjúban elég komolyan ki lett vesézve sok minden… Így ezúttal az aktualitások között keresgéltem, hátha találok még olyan témát, amit szívesen megválaszol most is. – Az interjúra készülve, írogattam össze a kérdéseimet, és szó szerint idézem, hogy hol hagytam abba: „Tudom, az Oldschool arcok rovatban való szereplésedben nyár elején azt mondtad, hogy nem lesz hivatalos Mos-OI kiadvány, de én azért rákérdeznék most is… Biztos?” A csattanós válasz meg is érkezett október 3-án, egy – Facebook-ra kirakott – fotós poszt képében, megjelent a Mos-OI CD! Mi változtatta meg a véleményedet ezalatt a pár hónap alatt?
– Szeretem az egyszerű dolgokat, és ennél a lemeznél szerintem a tartalom sokkal fontosabb, mint külső. Lehet, hogy megérdemelt volna egy összetettebb borítót, de ezzel is nagyon meg vagyunk elégedve. Időnk éppen lett volna, hiszen köztudott, hogy rekord idő alatt fel tudunk venni egy lemezt, de a kiadó szóba sem került nálunk. Nem is hiszem, hogy lenne egy is, amelyik felvállalta volna. Így legalább a maguk urai vagyunk. Mivel teljesen a mi kezünkben van a másolás és terjesztés, ezért az kiadvány árát is le tudtuk szorítani ötszáz forintra, ami a mai gazdasági helyzetben nem megvetendő. – A mostani interjú elkészültekor már majdnem egy hónap eltelt az ominózus bejelentés óta. Tudsz-e már esetleg érdemben nyilatkozni az eddigi visszajelzésekről? Rámozdultak-e az emberek a lemezre, tetszik-e nekik?
9
– Igen, már mostanáig is rengeteg visszajelzés érkezett és mind pozitív, bár megjegyezték páran, hogy a régi felvétel sokkal élettel telibb, de hát az egy koncertfelvétel, ez meg egy úgymond steril anyag. Érdekes meghallgatni egymás után a kettőt.
– Mindkét zenekar etalon a hazai skinhead együttesek között! Az Oi-Kortól minden felvételük megvan, a Titkolt-tól csak az utolsó kettő, de a hiányosságot pótolni fogom. :) A lemezeik rendszeres vendégek a lejátszómban.
– A címlapfotón együtt vagy Zalával és Kima Norbival. Mi a véleményed róluk emberileg és zenészként, illetve a zenekarvezetői tevékenységüket tekintve?
– Jól érzed magad az Óbudai Fiúk élén?
– Mindkettő teljesen hiteles ember, nagyon jó zenészeknek tartom őket, akik élnek-halnak az együttesükért. Szerencsére volt részem együtt koncertezni mindkét bandával, és megtiszteltetés volt velük szerepelni a fotózáson is! – Mi a véleményed az OiKorról és a Titkolt Ellenállásról? Mindkét zenekar mindegyik korszaka, lemeze tetszik neked?
10
– Igen!!! – Nincs tervbe véve, hogy esetleg máshol is frontember legyél? Ezzel a kérdéssel finoman arra céloznék, hogy semennyi esélye sincs annak, hogy legalább egyszer színpadra álljon – természetesen a te vezetéseddel – a Mos-OI? – Hát, beszélgettünk már róla! :) Talán februárban, a születésnapomra meglepem magam egy Mos-OI blokkal! :) – Nem tudom mennyire vagy bevonva a november 16-ai
jubileumi rendezvény előkészületeibe, kapsz-e egyáltalán infókat a színfalak mögül? Szerinted méltó lesz a megemlékezés az esemény horderejéhez képest? – Már miért kapnék, hiszen én csak egy leszek a sok vendég zenész között? De azért hallok egyet s mást! Remélem, hogy mindenki aki eljön, méltón fogja ünnepelni ezt a hármas születésnapot! – Tegyük fel, hogy november 17-e van. Teltházzal és hatalmas sikerrel lement a jubileumi koncert… Hogyan tovább? – Csinálom tovább azt, amit eddig, hiszen az élet nem áll meg. Felveszünk majd egy új Óbudai Fiúk lemezt, lesznek koncertek, jó bulik jó barátokkal és készülünk a 35. évfordulóra! :) www.obudaifiuk.uw.hu
– Amikor a Nemzeti Front létrejött, akkoriban sok fanzine készített veletek interjút, gyakori kérdés volt, hogy milyen bandákban kezdtetek el zenélni, kik alapították meg a csapatot, stb. Azokban az években ez lerágott csontnak számított, de azt gondolom az elmúlt 10-15 évben erről szó sem esett, így sokak számára érdekes lehet: kérlek mesélj a zenekar megalapításáról, a kezdeti nehézségekről. – 1993-ban alakult a Nemzeti Front, miután megszűntek az M.A. Skins és az A.L.T. zenekarok, a megmaradt tagokból: Tóth Csaba – gitár (M.A. Skins) , Fekete Tivadar – ének, gitár (A.L.T.), Nagy Attila – basszusgitár (A.L.T.). Később Zentai „Lapát” Attila – dob (M.A. Skins), és Kovács Ernő – ének (A.L.T.) is szerepeltek nálunk, vagyis majdnem mindenki megfordult itt az előd csapatokból. Akkoriban csak néhány skin banda létezett, viszont a hangszereket nehezebb volt beszerezni. Én is például dollárért vettem a Yamaha basszusgitáromat, mert nemigen voltak hangszerüzletek. – Egyértelműen skinhead zenekarként kerültetek a köztudatba. Milyen volt ekkoriban a skinhead élet Pécsen, Mohácson? – Voltak bulik, főleg Pécsen a Gyár klubban. Ez volt ugyanis a skinek bejáratott koncerthelye. Létezett még egy Árpád Népe Mozgalom nevű szervezet is, ami összetartó társaság volt, gyűléseket is tartottak, de szerveztek kirándulásokat, koncerteket is. – A '90-es években ott voltam az első N.F. koncerten, ami az általad előbb említett Gyár nevű helyen volt. Ez lett a törzshelyetek? Volt esetleg olyan, ami valami miatt különösen emlékezetes maradt számotokra? – Azokban az időkben sűrűn léptünk fel ott, és nagyon „hangulatos“ bulijaink voltak… 1992-ben Lapát szervezte az OI-Fesztivált, amire az ország minden részéből érkeztek skinheadek. Hódmezővásárhelyről például egy különbusszal jött a Hyde Park és a kisérői. Ezt látván, a rendőrség be akarta tiltani a koncertet, mire kitört a balhé, 12
interjú: Maci fotók: Varga Monika (Moncsi), N.F. archívum
de megegyezés született, hogy mégis kapunk egy óra játékidőt, de utána fejezzük be a bulit. Én már akkor sejtettem, hogy ez mivel fog járni… Mi, az A.L.T., lemondtunk a szereplésről, hogy ezzel is a messziről érkezett zenekarnak maradjon idő fellépni. Düh és őrületes hangulat volt. Kint egyre több rendőr gyülekezett, Lapát pedig folyamatosan egyeztetett a fejessel és húzta az időt. Aztán már ránk akartak törni, ezért vége lett a fesztiválnak. Aki tudott, az elment a buszokkal, a többiek pedig kerestek egy éjjel-nappalit, és kezdődött a balhé reggelig. Ez lett az eredménye a tiltásnak, ahelyett, hogy hagytak volna mindenkit benn a klubban szórakozni! Néhány évvel későbbről van egy kellemetlen emlékem is. A Gyárban játszottunk, és a koncertünk után, Tóth unszolására, részegen néhány sráccal átmentünk az ex-Tabacco diszkóba még inni, ahol aztán egy affér után ránk támadt az összas kidobó. Én ülve kaptam egy rúgást és eltört három fogam, de a haverok is csúnyán végezték. Amikor kitekerték a fogidegeket az ügyeleten, egyből kijózanodtam! Azóta sem tudom ki volt a tettes…
ségi surranóban, sima bomberben és egyszerű trikókban jártak. Én a vidékiek között éltem, és tudom róluk, hogy mindent megtettek egymásért, igazi barátok voltak, nem hagyták cserben egymást! – Térjünk át a zenei dolgokra. Mikor jelent meg az első hanghordozótok, majd ezt követően milyen kiadványokon szerepeltetek még? Netán ha tudod, a teljes diszkográfiátokat is bemutathatnád.
– Országszerte számos zenekar küzdött ekkoriban a főváros-vidék ellentét gondjaival. Ti éreztetek ebből valamit? Ez egy létező dolog volt, vagy csak mende-monda? – Létező volt sajnos… és néha emiatt verekedések is voltak! A kinézeten látszott rögtön, hogy ki hová valósi: a pestieknek drága menő ruháik voltak, pl. Martens bakancs, Fred Perry ing, Alpha, galléros bomber kabát, stb. A vidékiek ellenben, általában honvéd-
13
– Az 1992-től megjelent kiadványainkról elég sok információ fellelhető az interneten, ezért én inkább a különlegességekről ejtenék néhány szót. 2000-ben jelent meg az „1526” című CD, ami teljes egészében a mohácsi csatáról szól. Ekkor még ritka volt a digitális stúdió, de mi már Michelis János (gitár) stúdiójában ilyen technológiával készítettük a felvételeket. A korongon szereplő minden számra videóklip is készült, amelyeket számítógéppel le is lehet játszani! A kisfilmeket Michelisné Anikó vágta, a zeneszerzők Michelis J. – Nagy A., szövegek: Nagy A. Az összes dalszöveget egy éjjel megálmodtam, másnap pedig Michelisszel már neki is láttunk összerakni a számokat. Vagyis egy művészeti társaság voltunk. Ezt az albumot egyébként a mai napig vagy nagyon szeretik az emberek, vagy teljesen elutasítják, mert nagyon-nagyon eltér az előzőek stílusától. 14
2001-ben Mohács főterén, a csata napján kb. 1000 ember látta ennek a lemeznek az élő előadását, amelyen mögénk egy hatalmás háttérre vetítették koncert közben a filmet. Nagy élmények kapcsolódtak ehhez a projekthez, turnéhoz, de mindig történt valami balul elsülő esemény is: Révkomáromban az előadás felénél áramszünet lett, mert zárlat keletkezett a füstfolyadéktól, Szigetváron a koncert alatt leszakadt az ég, Pélmonostoron (ma Horvátország) belegabalyodtam a mozi függönyébe és nem találtam ki a kezdésre, sőt a színpadról is leestem, valamint Kunszentmártonban – május 30-án – úgy lehűlt az idő, hogy az előadás közben majd lefagytak az ujjaink. – Egy netes felületen azt olvastam, hogy anno Nagy Feró a Garázs című rádiós műsorában játszotta a számaitokat. Ez tényleg így volt? Segített ez némiképp a dalaitok szélesebb körű elterjedésében?
– Igaz. Kb. ‘93-tól mentek a műsorában a dalaink, volt, hogy egy adásban három N.F. dalt is lejátszott, és be is mondta, hogy az egyik kedvenc zenekara vagyunk. Egyszer a kocsmában ültünk a próba után, amikor felhangzott egy A.L.T. dal a rádióban és hangosan a refrén: „Okádj velünk…” Feró mindig is polgárpukkasztó volt… – Más médiával kapcsolatos megjelenésetek volt az évek alatt? Ha igen, annak volt bármilyen következménye? – Kb. ‘93-ban a svéd TV-ben láttam egy koncertbevágást az OI-Kor, Nemzeti Front Láng Művházas fellépéséről. Mi voltunk épp a színpadon és a közönség… A magyarországi fasizmusról és skinheadekről szóltak a hírek a filmben, és szerintem azt se tudták kik vagyunk. A Pannon Rádióban mindig lejátszották a dalainkat, sőt én voltam az utolsó, aki élő riportot adott, mert másnap a kommandósok lefoglalták a stúdiót. Utána neten ment még az adás, de végül megszűnt ez a hazafias rádió is! Modern korunkban a Facebook a fő reklámhordozó. Volt is két oldalunk itt, de mikor közeledtünk a 6000es tagsághoz, hirtelen mindkettő megszünt! – Az utóbbi időkben a színpadokon is csak elvétve lehet titeket látni. Mi ennek az oka? – A fő ok, hogy megcsappantak a meghívások, mert ugye „dübörög a gazdaság!” Szponzorok nélkül a szervezők jól meggondolják, hogy kockáztassanak-e, hiszen a saját zsebük bánja, ha bukás van. Ennél a közönségrétegnél kevés a pénz, és ott van a belépő, aztán a nem olcsó büfé, az utazás költsége, stb… Tehát egyrészt kiszámíthatatlan lett a nézőszám, másrészt legalább 40 (ha nem 100! – a szerk.) nemzeti zenekar van már, van miből válogatni. – Viszont egy akusztikus felállást összehoztatok pár hónapja… – Ezt a formációt négyen alkotjuk: Varga Kornél – tangóharmonika, Michelis János – akusztikus gitár, ének, Fekete Tivadar – akusztikus gitár, ének, Nagy Attila – bőgő. A műsor sváb és magyar népdalokból és régi N.F. slágerekből áll. Mint a felsorolásból is látszik, két újdonság van a banda felállásával kapcsolatban: az egyik, hogy vettem egy 90 éves nagybőgőt, és itt azzal játszom, a másik pedig, hogy csatlakozott hozzánk Varga Kornél. Ennek a szomorú előzménye, hogy 2012 őszén „Lapát“ agyvérzést kapott. Egy hétig kómában tartották, meg is műtötték, de sajnos lebénult.
15
– Az idei Magyar Szigeten tartottátok a jubileumi koncerteteket. Milyennek éreztétek a bulit? Sikerült-e méltóképpen megünnepelni az elmúlt két évtizedet? – Mi eddig soha nem tartottunk évfordulós koncerteket, ez volt az első jubileumi rendezvényünk. Aznap megint utolsó zenekarnak raktak minket, és addigra a közönség és mi is elpilledtünk, ezért nem a legfergetegesebben zenéltünk, de a nézőkön is érződött a fáradtság. Szóval sikerülhetett volna jobban is a buli… Köszönet mindazoknak, akik ennek ellenére kitartottak mellettünk! A koncertre pirotechnikával is készültünk, amivel sikerült meglepnünk a nézőket, de magam is elszaladtam egyszer, úgy megijedtem az egyik robbanásnál, sőt Tivadarnak az inge is kapott a szikrákból! – Készültök új kiadvány megjelentetésére? – Évek óta írjuk az új dalokat, és ezek közül néhány már látható is a Youtube-on, mert klipek készültek hozzájuk! Az új lemezről viszont inkább nem nyilatkozok semmi konkrétumot, mert néhányszor már megtettem, hogy megígértem, de mindig leégtem emiatt. Így csak reménykedni tudok, hogy idén (vagy jövőre) végre tényleg megjelenik az új album.
16
– Zárszóként üzensz valamit az olvasóknak? – Elkeserítő, hogy a húsz évvel előtti problémák, amelyeket megénekeltünk, úgyanúgy megmaradtak, bármilyen kormány is van hatalmon. Sőt! Újabb, még veszélyesebb dolgok kerülnek napvilágra, egyenesen a létünket fenyegető problémák. Felgyorsult a világ körülöttünk, de figyeljünk oda és lássunk a sorok közé! A leghitványabb dolog az árulás, főleg a hazaárulás, amelyből lassacskán minden napunkra jut! A szavahihetőség, a becsület lassan eltűnik a liberális szennyben. Talán van még remény, de tenni is kell ám érte! Legvégül szeretnék köszönetet mondani Kis Csabának (Magyar Harcos), hogy évek óta a szponzorunk! Szebb jövőt!
17
írta: Jozé lektorálta: Hegedűs István fotók: Tőrösné Kolozsy Erika
18
I. Második Mobileum 2013-ban 40 éves jubileumi turnét bonyolított le a legendás P. Mobil együttes. Miután Lóránték 2009ben egyszer már tartottak egy 40 éves évfordulót, így érdemes a beszámolót az előzményekkel kezdeni. A P. Mobil ősének számító „Haus Byrds” együttes dokumentálhatóan 1967-ben már koncertezett. Így a Mobilnál megszokott kettős jubileum nem az amatőr iskolazenekar indulásához, vagy korai fellépéseihez kötődik, hanem a zenekar kétszeri névváltoztatásához. 1969. augusztus 20-án, a katonaságtól kiszuperált Schuster Lóránt „Gesarol” néven konferálta be a bandát, és ezzel a jelképes gesztussal kezdetét vette, az ő szellemi-eszmei vezetésével a „profi zenekarosdi”, illetve „a hatalom szemét csípő”, koncepciózusan felépített tartalom közvetítése. 1973-ban Schuster Lóránt az Esti Hírlapban közölte az ország népével, hogy a Gesarol május 1-től „P. Mobil” néven működik tovább, új néven folytatva „pálya-, illetve vesszőfutását”. 2009-ben tehát az első névváltoztatás 40. évfordulóját, illetve az azóta is konzekvensen követett irányvonal elindulását ünnepelte a P. Mobil és lelkes közönsége. 2013-ban pedig a második, kényszerű névváltoztatás 40. évfordulóját ünnepelte a banda, amely a máig is használt, legendássá vált „Perpetuum Mobile” (vagyis Örökmozgó) jubileuma.
III. Mindenki a Mobilért A 2009-es változások után a P. Mobilnál megkezdődött egyfajta visszarendeződés, visszatérés a gyökerekhez. Ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy a hard rock hagyományoknak megfelelően újra vannak billentyűs hangszerek a hangképben; hanem abban is, hogy elmaradtak a „hülyéskedések”: az előadást elkomolytalanító, a zenekar szellemiségétől idegen zenei betétek. S talán a legszembeszökőbb változás, hogy ismét olyan emberközelivé vált a mobilos közösség, mely egykor naggyá tette a P. Mobil nevet. Lóránt évről évre emeli a tétet. Egyik zseniális húzással a másik után. Ezek közül is kiemelkedik két projekt, melyek éleslátásról és hosszú távú gondolkodásról tesznek tanúbizonyságot. Az egyik a P. Mobil Rockmúzeum, a másik a P. Mobil Médiakommandó.
II. Búcsú Gyulától A jubileumi turné, a 2009-ben kialakult zenekari felállásban indult. Schuster Lóránt (konferálás, gegek, ének, vokál) társai a jubileumi év első felében Sárvári Vilmos (gitár, vokál 1980-tól), Baranyi László (ének, gitár, vokál 2008-tól), Szebelédi Zsolt (dob, gitár, ének, vokál 2009-től), Tarnai Dániel (basszusgitár, ének, vokál 2009-től) és Papp Gyula (billentyűs hangszerek, 1998-1999 illetve 20092013) voltak. Utóbbitól azonban 2013 júniusában „ismételten megváltak”. Az indok: hogy Papp Gyula sokféle színházi és zenekari elfoglaltsága nem, vagy csak nagyon nehezen volt összeegyeztethető a P. Mobil fellépéseivel, felvételeivel. De az Örökmozgó ezúttal sem állt meg, így 2013. július 6-ától, a bátai fellépéstől már Szabó Péter játékát hallhatta a nagyérdemű.
IV. Az óra körbejár Az új idők új dalai, az új felállás és az új stáb mellé újkori hagyományok is társultak. Ilyen a néhai Szalkai Elemér által alapított, minden évben megrendezésre kerülő „P. Mobilosok Országos Találkozója” melyen a közönségtalálkozó mellé akusztikus koncert és élő interjú is társul. Lóránt rendszerint itt jelenti be a kiemelt híreket, a kemény mag elsőként és első kézből értesülhet a tervekről. Így senki sincs kiszolgáltatva a kiszámíthatatlan sajtónak. Az élő, mozgó, létező és alkotó P. Mobil együttes és a mobilos törzsközönség számára minden év kiemelt eseménye, ünnepe a Diósgyőri Várban adott előadás. E nemes hagyomány mára kiegészült a nyíregyházi Sóstó Múzeumfalujában adott kvázi társ-koncerttel is. A kora őszi hétvégén tartott dupla rendezvény állandó partnere a Radar együttes. A rajongók számára pedig egy örömteli hétvégi együttlét a Mobillal. Ilyenkor a „nagy ünnepre” nem csak a kemény mag zarándokol el, hanem évről évre megjelennek azok is, 19
akik már csak ritkán mozdulnak ki koncertre. A két előadás közötti idő az átmulatott-átbeszélgetett éjszaka-, illetve a már szintén hagyománnyá nemesült tokaji közös halas ebéd időszaka. Talán kevésbé ismert tény, de szintén szép hagyomány, hogy a P. Mobil minden évben ad egy kiemelt jótékonysági koncertet. A 2013-as alkalomnak a Ceglédi Városi Sportcsarnok adott helyszínt, ahol ezúttal Szebeni Balázsért dübörgött fel az igazi Rock and Roll.
V. A régi zene még mindig szól A „Farkasok völgye” turné egyik kiemelkedő eseménye a „Zsír 60” buli, vagyis Mareczky István dobos 60. születésnapja alkalmából adott koncert volt. Totó, a P. Mobil egykori dobosa a messzi Ausztráliából érkezett haza néhány hétre. Ez idő alatt a vidéki P. Mobil koncertek állandó sztárvendége volt. A rendhagyó budapesti buli pedig kifejezetten tiszteletére, érte, köré szerveződött. A Városligeti Sörsátorban (és környékén) nézőszám-rekordot döntő est folyamán fellépett az aktuális- illetve a „Régi” Mobil, továbbá Kékesi „Bajnok” László új zenekara: a Bajnok Rock Team (BRT) is. VI. Long Live Rock And Roll A 2013-as „Farkasok völgye” jubileumi turné műsora kezdetben nagyjából megegyezett az elmúlt évek turnéin (Gyöngyök és disznók 2010, Élsz-e még 2011, Világvége 2012) megszokott, 2010-2012 között kialakult, kiforrott előadások műsorával, mely a 2012-es 2+1 „tálas” Miskolci kocsonya című monstre koncertalbumon lett archiválva. Az augusztusi
20
kiemelt nagy koncert dátumához közeledve, a műsor lépésről-lépésre változott, finomodott. Az új és régi-új műsorelemekből érdemes kiemelni néhányat. A jubileumra, az év közepe körül új intrót kapott a Farkasok völgye turné. Az 1969-től 2013-ig tartó számolás összerímel az „Örökmozgó” dal végén elhangzó: 40+4 évet összegző konferálással. Mostanában az új intró után nyitódalként az „Élsz-e még?” helyett a „Főnix éjszakája” következik, mely a korábban használt billentyűs bevezetés helyett egy nagy tussal indul. Az új dalok közül sztenderdnek számít a „Nagyon fáj”, a címadó „Farkasok völgye”, valamint a már hangfelvétel nélkül is slágerré vált „Nyomjad papa” is. A már hagyományosnak számító akusztikus blokk rendszeres darabja lett a „Kétforintos dal” új változata. A „mínusz kettedik nap” óta, pedig ismét egy hangos zúzda: Tunyogi Péter egyetlen P. Mobilnak írt szerzeménye, „Az utolsó Rock and Roll” lett a ráadás ráadása. Néhány év kihagyás után visszakerült a műsorba a „Pléhkrisztus” és a „Lámpagyár” is. Jó döntésnek bizonyult, mert mindkettőt kitörő örömmel fogadta/fogadja a közönség. Az „Adj király katonát”
új dobszólót kapott, így az „Ez az élet, Babolcsai néni” mellett még egy dalban kibontakozhat Szebelédi Zsolt tehetsége.
Az „Utolsó cigaretta” rendszerint a „Kopaszkutya” című klasszikusba szokott torkolni, de a Bajnok vendégeskedésével lezajló bulikon – így a budapesti jubileumi koncerten is ismét az „Oh Carol” című Chuck Berry slágerrel lett összeboronálva. A „Simli Show” pedig a Bajnok R.T. műsorából „mentődött át” a jubileumi nagykoncert alkalmával.
21
VII. Az egyik oldalon, Buda / A másik oldalon, meg Pest A főpróbának is beillő, hatalmas erőket felszabadító mezőnyárádi buli közvetlen a budapesti előtt volt. Egyrészt nagyon jó volt élőben kipróbálni az ünnepi műsort, másrészt a zenekar és a stáb átlag négy órákat tudott aludni a szerelés, beállás és az utazás miatt. Az eredetileg a Siklósi Várba tervezett 20-i nagy buli, a helyi viszonyok miatt végül mégsem valósulhatott meg, helyette a jeles évfordulón Dunaújvárosban, államalapításunk városi ünnepségén dübörgött a banda. Így kényszerűen csak 19-ére maradt az egyetlen nagy, kiemelt 40+4 éves ünnepi előadás. A Budapest Parkban megtartott fizetős koncert szerencsétlen módon egybeesett a Tabánban tartott ingyenes fesztivállal. A Mobil szempontjából a helyzetet tovább rontotta, hogy az erős műsor két fellépője is olyan zenekar volt, (Skorpió, ős-Mini) melyek mostanában ritka vendégei a koncertpódiumoknak. Félő volt, hogy ez a két tényező a kelleténél több embert térít el a hang- és filmfelvétellel egybekötött tripla koncertről. Szerencsére nem így történt. A Gesarol + Bajnok Rock Team + P. Mobil nagy bulin hatalmas tömeg előtt hangzottak fel a 40+4 év legfontosabb szerzeményei. A Gesarol a kezdeti időket jellemző feldolgozások mellett az „Ítéletnap” című szerzeménnyel vezette fel a BRT által előadott „best of hetvenes évek” programot, majd a jelenlegi Mobil-felállás adta elő az utolsó negyven év eszenciáját. A P. Mobil néhány dalra természetesen kiegészült Kékesi „Bajnok” Lászlóval; az akkora már ismét ausztráliai otthonában tartózkodó Mareczky „Zsír” Istvánt pedig a színpadról telefonon hívta fel a Főnök, Schuster Lóránt. VIII. Gyöngyök és disznók A szerencsétlen módon egymásra szervezett két budapesti nagy buli egyik hátránya az volt, hogy rengetegen kényszerültek választásra. Egy ésszerű kompromisszum esetén mindkét előadás nézőszáma megemelkedhetett volna párezer fővel. Persze minden rosszban van valami jó. A 40+4 éves P. Mobil koncerten az elejétől a legvégéig kiemelkedően jó hangulat uralkodott. Ugyanis az elkötelezett rajongók nemcsak a lábukkal 22
és a pénzükkel szavaztak kedvenc zenekarukra, de mindvégig aktívan részt is vettek az előadásban. A jövőre megjelenő DVD/BD kiadvány jól dokumentálja majd, hogy milyen – a hőskort idéző – nagy életet produkált a színpaddal szemben az országés a világ minden tájáról összegyűlt valódi mobilos kemény mag. IX. Vigyázzatok rám! Hogy a budapesti jubileumi koncert a nehézségek ellenére sem végződött kudarccal; illetve, hogy az utóbbi három év turnéi egytől-egyig diadalmenetté váltak, komoly okai vannak. Egyrészt a 2009-es újrakezdésnél egy ütőképes, dolgozni akaró felállás állt össze. Másrészt ez a banda 2010-re egy bivalyerős programmal készült, és minden előadást komolyan vett. A közönség vette a lapot, a következő körben már „lelkesen várta, hogy elkezdjük a koncertet”. Ezen felül a P. Mobil mindig is a magyarság együttesének számított. Kissé eltávolodva a fővárostól, mindenütt, minden vidéki- és határon túli koncerthelyszínen érzékelhető volt egyfajta ünnepi összetartozás érzés, emelkedett hangulat, még azok részéről is, akik nem a rockzene szerelmesei. Például a Farkasok völgye turné idén eddig hat felvidéki települést érintett, és mégsem unt rá az ottani közönség. Állomásról-állomásra követték a bandát, közte néha egy-egy anyaországi előadásra is.
Az augusztus 19-ei nagy bulira tömegével érkeztek a vidékiek. Teli vagonokban edzettek az esti közös bulizásra. Jellemzően ők azok, akiket még egy ingyen koncert lehetőségével sem lehet eltántorítani kedvenc zenekaruk koncertjéről. De azok is ott voltak, akik a budapesti út előtt már letudtak egy tihanyi utat is, így nem kényszerültek választásra, mert mindkét 40 éves jubileumi műsort látták: a Skorpióét is, és a P. Mobilét is. A Budapest Parkban sok régi ismerőst köszönthettünk. A Kárpát-medence minden régiója képviseltette magát kisebb-nagyobb delegációval. Sajnos a helyszín nem volt alkalmas a zenekar és közönsége szokásos egymásra borulására, így az néhány nappal elhalasztva, a 23-ai nemesvámosi előadáson, békés-boldog együttléten tudott megvalósulni. X. Élve vagy halva A 2009-es visszarendeződés óta ismét folyamatos munka zajlik a P. Mobil háza táján. Az előadások szünetében szerveződnek a következő előadások, születnek az új dalok, készülnek elő az új kiadványok. A P. Mobil rendkívül lojális kemény magjának köszönhetően ezeket a kiadványokat még napjainkban, a zenészek ipari jellegű meglopásának (letöltés, másolás) időszakában is érdemes meg-
jelentetni. A „Miskolci kocsonya” 4. helyezése után a Bencsik Sándor emlékére összerakott 2013-as „Csillag leszel” DVD ismét bekerült a MAHASZ Top 10-be. A videókiadvány még az albumokkal és válogatásokkal összesített eladási listán is 6. helyezet lett. Idén, a Farkasok völgye turné időszaka alatt is komoly munka zajlott a háttérben. A P. Mobil tagjai, a stáb, és a zenekar körül lévő „szürke eminenciások” egyesített munkájának eredményeként nemcsak a bónuszokkal megpakolt új stúdiólemez és a jubileumi koncertkiadványok vannak előkészületben; de a Barta–Bencsik–Radics Emlékkoncert, vagyis az „Égi Zenekar Fesztivál” teljes felvétele is dupla DVD-n. Továbbá az „Élve vagy halva” című, 44 évet összefoglaló dupla DVD+könyv formátumú kiadvány; a „Honfoglalás 2010”-es változatát; valamint a 2012-es március 15-i különleges ünnepi koncertet tartalmazó „Színe-java” CD-páros 2. része, a „Java” is. Szintén előrehaladott állapotban vár sorsára „A kintornás szerencséje” rock-operett, amihez egyszer talán egy 1975-ös/1976-os eredeti archív felvételekből összerakott koncert-antológia is társulhat majd. Ezen felül kiadásra kerül majd a Kopaszkutya valódi folytatása, a „Kutyából szalonna” könyv formátumban. Sárvári Vili egész évben dolgozott az „Örökmozgó lettem” második részén, mely az utóbbi tíz év történéseit foglalja össze. Schuster Lóránt „Kaptafa” című önéletrajzi regénye is elkészült, ez a kötet is előkészületi stádiumban van. A Farkasok völgye turné még nem ért véget. Néhány fedett vidéki helyszín mellett novemberben indul a szokásos, ősztől-tavaszig tartó budapesti klubbuli sorozat, amelyeken mindig extra hosszúságú műsor kerül terítékre: különleges vendégekkel, volt P. Mobil tagokkal, a turnékon nem hallható dalokkal. Az évadnyitóra a tervek szerint 2013. november 9-én kerül sor. A dátum szomorú évforduló: napra pontosan 5 éve lesz, hogy Tunyogi Péter, Tunyó már az Égi zenekarban énekel. Ezen a napon, a Crazy Mamában tartott klub-koncerten fogunk megemlékezni róla. Mindezek mellett pedig már gőzerővel zajlik a 2014-es „Élve vagy halva” turné szervezése, előkészítése is. Gáncsoskodás ide, linkség oda, szabotázs amoda: Megyünk tovább! www.pmobil.hu
23
szöveg: Lak Jánosné Zsuzsa fotók: Mirána Glass
1968-ban születtem Vácon, és Gödön nevelkedtem. Már a gimnáziumi éveim alatt is imádtam festeni, rajzolni, szobrászkodni, mert jobban érdekelt a művészet, mint a tanulás. Mégsem ezirányban mentem tovább, mert nem tartottam magam elég tehetségesnek. Viszont valamilyen szinten mindig jelen volt az életemben az önkifejezésnek ez a formája. Csecsemő és kisgyermek gondozóként végeztem éretségi után, majd tizenkét évig egy bölcsődében dolgoztam, ahol folyamatosan „pingáltam” mesefigurákkal a falakat. Ma már ez nagy divat, de akkor azonban még ez egy úttörő dolognak számított. A párom 1964-ben látta meg szülőföldünket, Budapesten. Gyermekéveit Mezőszilason és Budán töltötte. Tizenhat évesen a Budafoki úti csiszolóban kezdte el az üveges szakmát, mint üvegcsiszoló. Azonban neki is sok kanyar került az életébe: volt nagykövetségi sofőr, dolgozott az akkumulátor gyárban, kitanulta a kertész szakmát, míg letáborozott az üveges szakma mellett. 24
Az évek során, a sok kitérő után, mindketten végül egy üvegstúdióban kötöttünk ki. Itt ismerkedtünk tehát össze, és a szerelmünk nem csak egymásnak szólt, hanem az üvegnek is. Elsajátítottam az alap technológiát, de már akkor többet akartam „csinálni” az üveggel, mint az előírt munka. A 2000-es évig mind a ketten magunk mögött tudhattunk egy-egy rossz házasságot. Én két fiúval, ő egy lánnyal gyarapította Magyarország lakosságát. Közös gyermekünk sajnos nem született. 2007-ben aztán a közös munkahelyünk először tőlem, majd a férjemtől is megvált, mindenféle mondvacsinált ürüggyel. Ekkor tudatosult bennünk igazán, hogy mivel szerintünk sokkal több van a síküveg meghajlításában, mint amit eddig a munkahelyünkön csináltunk, ezért folytatnunk kell ezt az utat…
25
Még akkor nyáron – sok pénz, energiabefektetés, kitartás és sok vesződség árán – megszületett a Mirána BT., vagy inkább a Mirána Glass, a mi kis családi vállalkozásunk. A név az csak úgy beugrott, nem néztem utána, egy sugallat-szerű döntés volt. Mesterünk sosem volt, és mivel sem művészek, sem iparművészek nem vagyunk, sőt, semmiféle ezirányú iskolát sem végeztünk, mi magunk kísérleteztük ki, hogyan lehet 800 fok segítségével az egyszerű síküvegből csodaszép színes tárgyakat készíteni úgy, hogy a hideg üvegből melegséget árasztó, használható díszek legyenek. Jellegzetességünk, hogy minden kézzel készül, a férjem vágja formára az üveget, ami soha nem egyenes, mert mindig görbül, hajlik, hullámzik. A kemence előkészítése és a mintázás az én feladatom. A kemencében kerámia sablonokra kerül a már bedíszített, de még sík üveg, majd a kemence lezárása után kb. 800 fokon nyeri el a kívánt formáját. Az anyag 24 órát még pihen, majd csak ez után emeljük ki. A technológiai szabályok szigorú betartásával készülnek a dísztárgyaink. Ez a fusing technológia, ami Európából indult, de ma már szinte az egész világon dolgoznak vele.
26
A célunk, hogy mindenki otthonába eljuthasson ez a fajta szépség. Kínálatunkban megtalálhatók gyertyatartók, tálak, vázák, órák, feszületek, ablakdíszek, medálok, stb. Megpróbálunk elérhető áron dolgozni, ami manapság egyre nehezebb. Magyarországon minden kis- és nagyvárosban megtalálhatók vagyunk, galériákban, vagy nívós ajándék- és lakberendezési üzletekben. Mi magunk szállítjuk ki az áruinkat, mert fontosnak tartjuk a személyes kontaktust a vevőinkkel. Néha kézműves vásárokba, kiállításokra is eljutunk, de a mai gazdasági helyzet nem igen kedvez a kézműveseknek, így egyre nehezebb megtalálni azt a vevőréteget, aki áldoz ezekre a különleges termékekre. Külföldön Szlovákiában, Romániában, Angliában vagyunk jelen, reméljük ott is emeljük a magyar termékek népszerűségét. A legnagyobb sikerünknek azt tartjuk, amikor neves üvegművesek a szakma csúcsaiként emlegetnek minket, vagy a visszajáró vevőink szemében látjuk a csillogást, ha egy új művünkkel gyarapíthatják a már meglévő a készletüket.
27
– Hol és hogyan töltötted a gyermekkorodat? Történtek-e veled olyan kiemelkedő dolgok, amikre – jó- vagy rossz szájízzel, de – a mai napig emlékszel? – 11 éves koromig szabolcsi gyerek voltam. Ott zenei téren nem sok inger ért; mozgalmi dalok a suliban, valamint a kívánságműsorok a tévébenrádióban. Még nem tudtam, hogy mi fán terem az irányított kívánság, ezért természetesnek vettem, hogy mindenki szereti Korda Györgyöt, valamint a Saragossa Band-et. Egyébként rettenetesen jó felvételeket tudtam rögzíteni egy orsós magnóra, amit édesapám vadi újonnan vásárolt, és akkor csúcstechnológiának számított. Itt a könyvtár és a képregények jutottak nagy szerephez az életemben. Annyit olvastam, hogy egyszer apámék veréssel is megfenyegettek emiatt. Az én szempontomból sikeres, de a család szempontjából majdnem
interjú: K.T.A.
28
tragédiával felérő lakáscsere ügylet kötetett egy Pestről vidékre kívánkozó cigány családdal. A bürokrácia és a hatóságok tehetetlensége miatt a IX. kerületi lakás helyett egy XI. kerületi albérletben találtuk magunkat. Itt már azért jött az input; igaz, az osztálytársaim behozhatatlanak tűnő előnnyel indultak zenei téren, de igyekeztem felzárkózni. Bevezették az albiba a Sky és a Super Channel adókat, és így Juhász Előd Zenebutikján túlívelve már láthattam videóklipeket. Mivel szüleim három műszakban melóztak felváltva, így nem tudták akadályozni az ilyen jellegű tevékenységemet, úgyhogy hamar tájékozott lettem a nyugati kultúrában. Ehhez még hozzájött az ifjúsági mozibérlet, amit bőszen használtam, volt, hogy a délelőtti utolsó és a délutáni első filmet is megkacsintottam 16 Ft-ért. – Konkrétan milyen zenei élmények értek akkoriban? – Hetedikes vagy nyolcadikos lehettem, amikor egy reggel úgy fogadtak a suliban, hogy választanom kellett a Modern Talking és a Depeche Mode között. Az előző
nem volt a világom, a Mode-tól viszont ismertem egy számot, így inkább odaálltam. Nem értettem a két részre szakadt osztály problémáit, csak azt tudtam, hogy ez maximálisan muszáj döntés. Éreztem, hogy még nem találtam meg a rendes stílust. Akkoriban mindenki betérdelt Michael Jackson „Moonwalker”ének, én is megnéztem, látványos volt, de nem zörgetett meg. Bekerült az iskolába egy OiKor/Egészséges Fejbőr és – akkori hitünk szerint – Cigánypusztitó Galeri (senki nem tudott volna meggyőzni minket, hogy a rövidítés mást jelent) kazetta. Ez már igen, ez tetszett. A szövegek összefogást, erőt sugároztak és persze a zene is levett a lábamról. Máig is azonnal mozdul a lábam, ha meghallom az első Oi-Kor demót. Aztán Ricsi barátommal, iskolatársammal láttunk egy PeCsa plakátot, amin az OiKor, Skanzelizé, Független Adó közös koncertjét hirdették… a dátum, azt hiszem 1989. október 15. volt. Elhatároztuk, hogy elmegyünk. Persze ehhez felszerelések kellettek. Mivel a skinhead könyvből és a Kék fény-ből abszolút műveltséget szereztünk, ezért fájt a fejünk rendesen, mert a farmernadrág és a dzseki az oké volt, sőt az iskolatársak tartalékos apukái tudtukon kívül kisegítettek bakanccsal is, de ott volt frizuránk, azzal nem lehetett mit kezdeni. Vettünk egy nagy levegőt és elindultunk... Mindaddig para volt, amíg be nem értünk a terembe, de senki nem foglalkozott velünk, és csak bámultunk, hogy a brutál bőrfejűek úgy kezelnek minket, mintha már jártunk volna arra. Amikor jött az Oi-Kor és Zala beleduruzsolt a mikrofonba, hogy „Üvöltsetek állatok!” akkor éreztem úgy, hogy megjöttem, ez az én helyem. Simán együtt őrültem meg a többiekkel, és már valami lábcsavargatós táncszerűséget is be tudtam mutatni a buli végére. Ez meghatározó volt az életemben! – Milyen iskolákat végeztél? – Az anarcsi általános iskola halványan, de még él emlékeimben, a kelenföldi Keveháza utcai suli viszont már konkrétan ott van. Ott kezdtük a csibészséget. Egyik helyen sem sikerült bekerülni az énekkarba, de igazából nem is volt meg nagyon az akarás :) Úgy alakult a helyzet, hogy még az Oleg Kosevoj (később Ganz Ábrahám) szakmunkásképzőben is kaptam a tantárgyak közé éneket. Az
összes énekjegyem a szöveg felmondásából származott, és bevallom, a tanárok sem erőltették ezt a tantárgyat. A hangszerekkel is mindig hadilábon álltam, de ezt szerencsére nem is követelték. Az évek során összekaptam három szakmát, de ha minden igaz, 2014 tavaszára meg lesz a negyedik is. – A szabadidődet mivel töltötted ki? – Mint már említettem, vidéken az olvasás, a fővárosban pedig a csibészség, lógás a játszótéren, meg ami belefért, volt a program. Később, haladó bőrfejűként, persze leggyakrabban a többiekkel való találkozás bármilyen formája volt a fő szempont.
Amíg nem volt hajvágó gépünk, együtt jártunk fodrászhoz, de vásárolni, ügyet intézni is. Kizárólag csapatban tudtunk mozogni, így amikor Kalóz rögbizni ment, mentünk mi is. Akkoriban így működtek a dolgok… – Hogyan kerültél a skinhead mozgalomba? – Az előzményekben vázolt lakáscserés kaland rávilágított arra, hogy az állam és a rendőri szervek tehetetlenek a cigányokkal szemben. Gyerekként már szembesültem vele, hogy az igazság helyett a kényelmes megoldás az, amit velük szemben alkalmaznak. Láttam azt is, hogy mire képes az összefogás. Koromnál fogva még nem tudtam részt venni (meg nem is engedték volna), de végtelenül büszke voltam apámékra, amikor barátait összeszedve visszafoglalta a lakásunkat, majd az ostromot kiállva meg is tartották azt. Már nem tudom melyik újságban, de „Lakásostrom az Üllői úton” címmel meg is jelent egy cikk erről a csatáról. Ilyen előzmények után szinte egyenes út vezetett a skinek közé. 29
Persze mit sem ért volna az intuíció, ha nem tetszik a dolog, mert akkor tovább lépek. De nemhogy nem tetszett, hanem igen hamar aktív tagjává lettem a mozgalomnak, minden érdekelt, mindenhová mentem, szervezkedtem. Minden szabad időmet kitöltötte ez a feladat, és teljes embernek éreztem magam. Nem tántorítottak el a pofonok sem; gondolok itt arra, hogy sokan sokféle módon kihasználták a bennünk rejlő energiákat. Mindenhol csak a munkánk kellett, aztán idővel kényelmetlenné vált az öltözetünk, a viselkedésünk. Ennek tudható be, hogy mindenfelé megfordultunk, aztán kalapvétel és irány tovább. Ma már más a tészta, a mobiltelefonok korában nem lehet olyan könnyen az utcán kitapasztalni ki mennyit ér. Mások az értékrendek, és valljuk be, lusták a fiatalok. Az idősebbek hajtanak, hogy eltartsák a családot, míg az ifjak a Facebook-on írogatva keménykednek. Nincs személyes találkozás és nincs összejárás, és egy tapodtat sem utaznak egy rendezvény miatt. Tisztelet a kevés kivételnek.
hogy nem nagyon halad, ellaposodik a dolog… Nem volt jó döntés, mert az idő bebizonyította, hogy jó úton maradtak, jó irányba mennek azóta is, és mind magánéleti, mind mozgalmi szempontból példát mutatnak az embereknek. A BHH szervezői munkájára 2000-től igen nagy szükség volt, mert akkor senki nem mert, nem akart rendezvényt szervezni. Mi viszont szárnyaltunk, nagyon sok embernek szereztünk szép emlékeket koncertjeinkkel, rendezvényeinkkel. Más a világ manapság, mint kb. tíz évvel ezelőtt, de
a csapat tud alkalmazkodni. Jelenleg kevesebb létszámú, de kitűnő rendezvények szervezése a cél. A visszajelzések alapján sikerült is meglőni a célt. Idén volt a 15 éves születésnapja a csapatnak, és bátran kijelenthetem, hogy felejthetetlenre sikerült! – Többedmagaddal egy pártot is alapítottál… – Milyen szervezeteknek voltál/vagy a tagja? – A Hungária Skins alapítása után közvetlenül kerültem a csapatba. Remek rendezvények és összehangolt munka jellemezte az indulást. Az évek során nagyon jó külföldi kapcsolatokat is kiépítettünk, és vendégül láttunk nagyon sok neves zenekart. Azonban a brigádból nem mindenki szerette az egész estés rendezvényeket, így szükség volt egy kifejezetten koncertorientált csapatra. Ez lett 1998tól a Blood & Honour Hungaria. A HS-ből kiléptem, mert úgy éreztem, 30
– 2009-ben a Rudolf Hess emlékmenet sokadszori bejelentésének a szövege kb. ez volt: Öt megemlékező, öt rendező a Margit szigeten felvonul… Betiltották. A bírósági indok az volt, hogy a felvonuló tömeg az Árpád és a Margit híd irányába kiszorítja a turistákat és megbénul Budapest. Ekkor éreztük úgy, hogy valamit tenni kell, mert ilyen mértékű pofátlanság bevállalása írásban azt jelenti, hogy a hagyományos szervezői technikáknak lőttek. Így megalakult az NFP, vagyis a Nemzeti Forradalmi Párt. Természetesen az elején nagy volt az érdeklődés, de hamar kiderült, hogy csak úgy nem működik semmi. Jelezték a belépési szándékot többen, több városból is, de amikor arra került a sor,
hogy maga a párt nem megoldás mindenre, és dolgozni kell, hogy működjön, akkor szépen lemaradtak az érdeklődők. Ez az egyetlen hivatalos szervezet, ami nem csak a skinek és a nemzeti oldal kihasználásán munkálkodik, és – törvényszerűen – az irigység miatt a jobb oldalon (is) sok ellensége van. A többiek meg agyonhallgatják. A párt a zenei részt is igyekszik felkarolni, például ebben a műfajban egyedülállóan tavaly januárban szervezett egy tehetség mutatót (Nemzeti Hang néven – a szerk.) a fiatal zenekaroknak. A rendezvény azoktól kapott hideget és meleget, akik nem is voltak ott! Viszont azok, akik nem sajnálták az időt, pótolhatatlan élménnyel lettek gazdagabbak. Ebben is egyedi a párt: nevetségesen hangzik, de ezen kívül szinte példa nélküli a fiatal zenészek támogatása a jobb oldalon.
– Hogyan lettél énekes? – Egy mámoros este tett engem „zenésszé”. Borczy és Szuszi kitalálta, hogy zenekart alapítanak, és szóltak, hogy legyek én az énekes. Így az lettem. Nem tudtunk hol próbálni, nem voltak rendes hangszereink, de lelkesek voltunk. Az első, igazán saját zenei momentumnak a „Hazánk sorsa” című szám szövegének megírása volt. A mű a Kálvin tér és a Köki között született meg, és nagyon büszke voltam rá, főként akkor, amikor a megzenésítés után közönségkedvenc dal lett belőle. Mindig tudtam, hogy az ének kvalitásommal gondok vannak, ezért ezt megpróbáltam
hangulatkeltéssel működött.
ellensúlyozni.
Úgy
tűnik
– Végigvennénk, hogy pontosan milyen zenekarokban is játszottál? – A kezdet az Archívum volt, ahol kijutott a jóbólrosszból bőven, de itt szereztünk rutint. Nagyon jó
volt részt venni benne! A névválasztás egy teljesen véletlen műve volt – sokan tévesen tudják a megfejtést –, és úgy történt, hogy egyszer a Kisgazdapárt székházának pincéjében próbáltunk, és valaki talált egy régi komcsi stílusú táblát, Archívum felirattal, fekete-arany kerettel… így lett ez a nevünk. Kalóz rengeteget segített, így bejártuk az országot, sőt – már nem velem –, de a zenekar fél Európát is végigkoncertezte. Voltak kisebb-nagyobb nézeteltéréseink és ezért egy csehországi koncert után különváltak az útjaink. Akkor dühös voltam, de most már tudom, hogy így alakult jól. Aztán a Nimród következett… Kováts Balázzsal együtt nyaraltunk a Tisza-tónál, és mivel ő akkor éppen kikerült a Valhallából, így mindketten kicsit dacosan egy új banda létrehozása mellett döntöttünk. Nem volt egyszerű a megfelelő tagokat megtalálni, de végül összejött. Jól ment a szekér, a legnagyobbakkal (Fortress, Landser, BFG, stb.) nyomtuk a bulikat! Itt is minden koncert élmény volt, próbáltunk is bőszen, de aztán jött egy pont, amikor kifutotta a neki megírt pályát a zenekar. Békével váltunk el egymástól és csak a kellemes emlékek maradtak. Később Szekszárdon laktam, és jött az ötlet, hogy csináljunk egy bandát, ez lett az A.C.A.B. Remekül be is indultunk, olyannyira, hogy ezt a szervek egy házkutatással, 31
majd egy bírósági ítélettel honorálták. Közösség elleni izgatás miatt rángatták meg a csapatot. Vette a közönség a muzsikát, meghívások is érkeztek, kiváló koncertertjeink voltak. Jó volt tehát a hangulat, de a távolság lassan, de biztosan tetszhalott állapotba hozta az együttest. Próbáltam más tagokkal életben tartani a zenekart, de az már nem volt ugyanaz. 2008-ban a régi tagokkal toltunk egy nagyot a BH 10. születésnapján, no ott újra ott volt a dög a brigádban! Aztán még egyszer-kétszer nyomtunk, de ismét gondokat okozott a távolság… Soha nem mondtuk ki, hogy vége, de két album után megálltunk. Eljutottunk a Rémkoppintókig. Ez még a Borczyval megálmodott, feldolgozásokat játszó buli banda. Mindig utolsó zenekarként nyomtuk, és így is garantált volt a siker! Nagyon sokan zenéltek a csapatban, mindig öröm muzsikálás folyt, semmi kötelező, csak amíg szívből ment. Mindig azoknak a zenekaroknak a tagjaiból állt össze a brigád, akik éppen aktuálisan azon a koncerten jásztottak. Megkérdeztük, hogy ki melyik számot ismeri, és kész is volt a műsor. Ehhez jöttek a jelen lévő énekesek, valamint a közönség felbátorodott tagjai. Egyetlen album jelent meg Rémkoppintók néven, amiért nem győzök elégszer köszönetet mondani a zenész barátoknak (A.C.A.B), mert nagyon sokat segítettek a megvalósulásban. A legutolsó aktivitás az Archívum tribute albumon való részvétel volt, és itt is az önzetlen segítség (Kitörés) volt a döntő. Itt szeretnék köszönetet mondani a rengeteg türelemért és segítségért azoknak a zenészeknek, akikkel az évek során együttműködtem! Nehéz eset vagyok, így mindkettőből kellett bőven. :) Köszönöm a kitartásukat, hiszen egytől-egyig hősök… én már csak tudom. – Civilként mivel foglalkozol, van-e esetleg valamilyen hobbid? – Egy ideig a Hunyady ruházati boltot működtettem, és nyugodtan kijelenthetem, hogy ez volt a hobbim. De a munkám elvette az időt ettől is, mert az a cég, ahol dolgozom, sok feladatot ad. A lételememet, a szervezés lehetőségét 32
adja. Ezért választanom kellett a munka és a hobbi között. A döntés nehéz volt, de a jövőt szem előtt tartva, a munka nyert. Ahogy mondják, látástól mikulásig nyomom, egész nap szervezek, és akik ismernek, tudják, hogy ez mit jelent nekem… ráadásul általában a lehetetlent kell megoldani. Ezért szeretem. Ami szabadidőm akad a munkán kívül, azt a családdal töltöm. Ez nem sok, de most ez van. Amíg lehet, tolom, mert senki nem tudja megmondani, mikor mi fog történni. A mozgalmi dolgokat én se a munkához, se a hobbihoz nem sorolnám, mert belülről hajt a hazám és népem iránt érzett szeretet. Az kötelező! Persze a lehetőségeim behatároltak, de feszegetem a széleit. – Végezetül a családodról mondanál egy pár szót? – „Apám Magyar, Anyám Magyar! Gebedjen meg akit zavar!” Ez az erdélyi strófa nagyon tetszik és így is érzek. A szüleim sok döntésemnek nem örültek, de soha nem utasítottak vissza, ha támogatást kértem. Sok barátom, bajtársam is ismeri őket, és senkinek egy rossz szava sem lehet rájuk. 1999-ben a Viking balhé után az utcáról sok vidéki bajtársat irányítottam hozzánk. Amikor végeztem a teendőimmel, hazamentem, és hajnalban az a látvány fogadott, hogy anyámék segítenek a sérülteknek, teát főznek nekik, ellátják őket. Mindezt úgy, hogy az ágyból ugrasztották ki őket. Annyit kérdeztek csak, hogy én jól vagyok-e, és az igen válasz után egyből kialakították a tábori kórházat. :) A húgom is ismerős lehet a koncertre járó közönségnek, volt, hogy ő árulta a kazettákat-pólókat a bulikon. A párommal 2001 óta gyűrjük egymást, sokszor nem ért velem egyet, és mindig félt, ha el kell mennem. De kerültem már bajba, amikor ő is ott volt, és akkor biztos támasz és őszinte társ volt. 2008-ban született meg a fiam, aki egy eleven ördögfióka. Minden szülőnek a saját csemetéje a legszebb, legokosabb, és ezzel mi is így vagyunk. Büszkék vagyunk rá, mert erős mint a bivaly, és okos, ravasz kölyök. Lesz még bajunk vele! :) Köszönöm a riportot! Ezúton is üdvözlöm minden barátom-bajtársam! Sok sikert kívánok a Magyar Hang magazinnak!
31
interjú: K.T.A. fotók: Schmiedl Balázs
34
– Az MD Stúdió annak idején egy Moby Dick lemez munkálatainak az elvégzésére jött létre, de fokozatosan egy országszerte elismert profi stúdióvá nőtte ki magát. Röviden át tudnánk tekinteni, hogy milyen út is vezetett idáig? – A 2003-as kiadású „Golgota” album felvételei már az MD Stúdióban készültek, igaz akkor még meg se közelítettük a mai technikai szintet, de a lemez hangzása igazolja, hogy jó úton indultunk el. Ez persze önbizalmat és ambíciót adott a stúdióépítéshez és a további fejlesztésekhez, de minden szép lassan, lépésről-lépésre történt. A
technikai eszközök nem kevés pénzbe kerülnek még ma sem, akkortájt pedig még az elején voltunk a digitális forradalomnak! Ahogy kezdtek jönni a külső munkák, minden bevételt visszaforgattunk és egy-két év alatt a felvételi rendszerünk a legkomolyabb stúdiókkal is felvette a versenyt! A helyi bandák mellett sikerült messzebbről is idecsábítanunk kisebb csapatokat, aztán az ismertebb nevek is kezdtek jönni. Ez felemelte a stúdió ázsióját és a hírünk is gyorsabban terjedt. Az általunk készített albumok révén bekerültünk a magyar zenei élet vérkeringésébe, ezzel nagyobb figyelmet és nyilvánosságot kaptunk. Több elismerést, díjat is nyertünk, amelyekre nagyon büszkék vagyunk! – Melyik a legfontosabb számodra? – A Hungarian Metal Awards-on, azaz a Hangsúly minden évben megtartott szakmai szavazásán négyszer is (2005: Moby Dick – Se Nap, se Hold, 2010: Bloody Roots – Isten kezében, 2011: Moby Dick – A holnapok ravatalán, 2012: Bloody Roots – Az ígéretek földjén) elnyertük az év stúdióprodukciója díjat, ami egy óriási kitüntetés, hiszen ezzel a munkánk lényege van elismerve. Számomra ezek egyformán kedvesek és fontosak, hiszen ráadásul saját zenekaraim albumairól van
szó, de minden egyéb jelölésre és kedvező kritikára büszkék vagyunk és nagy becsben tartunk! – Elég komoly weblapja van a stúdiónak, amelyet átböngészve a hozzáértőknek szerintem nem is marad kérdése… Én viszont nem vagyok (és szerintem az olvasók nagy többsége sem) egy stúdiótechnikai szakember, ezért kérlek, mutasd már be légy szíves a főbb paramétereit a munkahelyednek. – A weboldal minőségi kivitelezésére komoly figyelmet fordítottunk, ugyanúgy, ahogyan a stúdió
berendezéseire is, amiket próbáltunk úgy összeválogatni, hogy azok a legmagasabb technikai igényeket is ki tudják elégíteni. A felvételi láncunk: a mikrofonpark, konverterek, előerősítők, kompreszszorok mind referencia eszközök, csupa olyan, ami a legkomolyabb amerikai vagy skandináv és német stúdiókban is megtalálhatók. Neumann, RODE, Shure, Seinheiser és Audix mikrofonokból tudunk válogatni és természetesen több, akár 16 sávon tudunk egyidőben rögzíteni az Apogee AD16X konverteren keresztül. Universal Audio előfokaink és kompresszoraink is a világszínvonalat képviselik! – Mivel nem a fővárosban, hanem az ország nyugati végében, Sopronban található a stúdió, jelent ez hátrányt a megbízások számában vagy minőségében? – Sopron elhelyezkedéséből adódóan kicsi a vonzáskörzete és mivel többnyire hazai zenekarok keresnek meg minket, ezért a messzebb működő csapatokat is rá kell vennünk, hogy az MD Stúdiót válasszák. Ez nem könnyű, hiszen egyfelől utazással, pluszköltségekkel jár, de nem biztos, hogy összességében kevésbé kifizetődő, mintha egy közelükben működő drágább vagy technikai 35
szintben gyengébb stúdiót választanak. A vidékről érkező zenekaroknak szállást biztosítunk, így erre se gondjuk, se költségük. Természetesen ismertebb, rutinosabb együttesekkel könnyebb, gyorsabb dolgozni és presztízst is jelentenek a stúdió számára, de nekünk minden munka egyformán fontos és kedves. Megtisztelő, ha minket
mit nem lehet vagy nem érdemes! A hangszerkezelésben vannak néha hiányosságok és mindig van olyan, aki úgy gondolja, hogy egy stúdióban minden megoldható. Sok mindent meg is lehet oldani, lehet ügyeskedni, kötni, vágni, editálni, kozmetikázni, de a gyakorlás hiányát, a hangszeres tudást nehéz pótolni! – Egyedül dolgozol, vagy vannak kollégáid, segítőid? – A tízéves periódust tekintve volt, hogy nem egyedül dolgoztam, de többnyire magam végzek minden munkafázist. Közel egy évig a stúdió munkatársa volt Scheer Viktor, aki kiváló szakember, tőle rengeteget tanultam is. Még az MD Stúdiót megelőző időszakból ismertem, a Moby Dick „Tisztítótűz” lemezénél dolgoztunk együtt, aminek a hangzása meglepően jól sikerült, annak ellenére, hogy szinte az első stúdiós munkája volt! Sajnos elcsábították Budapestre egy nagyobb helyre, amit a mai napig sajnálok. Egy ideig kerestem az utódját, de a környéken nem találtam megfelelő embert.
választanak, legyen az akár egy kezdő banda. Természetesen ugyanazt a kiszolgálást kapják, azaz minden tőlünk telhetőt megteszünk a siker érdekében. – Mennyire kell naprakésznek lenned a külföldi technikai újdonságok terén? Igényli a hazai megbízói piac azok azonnali beszerzését és üzembehelyezését? Magyarul minden nálad megforduló előadó vagy zenekar a legfrissebb és a legdrágább felszerereléssel akar dolgozni? – Nehéz a lépést tartani, mivel a technika elképesztő gyorsan fejlődik, a „dübörgő gazdaság” meg nemigen enged a szorításából, nem teszi lehetővé az eszközök gyors kihasználását és cseréjét. Ennek ellenére, erőnk felett próbáljuk szinten tartani a technikai eszközparkot, eddig nagyrészt sikerrel. Természetesen mindig van mindennél jobb, de a mi ár/érték arányunk szerintem országosan a legjobbak közé tartozik! – Volt/van olyan eset, hogy a „kuncsaftok” közül valaki olyannal áll elő, amivel meg tud lepni téged? – Néha előfordulnak olyan kérések, amik nem szokványosak, de mindig megtaláljuk a megoldást vagy megbeszéljük a dolgot, elmagyarázom 36
– Szüksége van még reklámra egy tíz éve sikeresen működő stúdiónak, ráadásul egy olyannak, aminek a tulajdonosa egy több évtizede aktív és elismert zenész? Vagy már magától „megy a szekér”? – A reklám mindig hasznos, ennek ellenére a stúdió honlapján kívül reklámmal nemigen foglalkoztunk. A weboldalt is inkább presztízsből, a saját örömünkre készítettük, mivel a zenekarok többnyire ránk találtak. Legalább is annyian, amennyi munkát el tudtunk vállalni. Az általános gazdasági válság, a pénztelenség, a zenei piac ellehetetlenülésével szemben azonban nehéz állni a sarat. Ha a zenekarok nem tudnak CD-ket eladni és a koncertekre is egyre kevesebben járnak, akkor a máshol nehezen megkeresett pénzüket egyre kevésbé fogják tudni hobbira költeni! Sajnos az utóbbi években lényegesen kevesebb a munkánk, de mint mindenki, mi is abban reménykedünk, hogy előbb-utóbb csak lesz valami fellendülés, mert sokáig nem lehet tartani a jelenlegi helyzetet. A reklám persze ebben a helyzetben segíthetne, de tényleges eredményeket hozó lehetőségekre nincs elegendő erőforrásunk. Természetesen a lehetőségeinkhez mérten próbáljuk menedzselni a stúdiót és bízunk benne, hogy hosszútávon ez meg is hozza majd az eredményét. – Én úgy látom, hogy az eredeti hanghordozók eladásának drasztikus visszaesése miatt egyre több régebb óta működő zenekar próbálja meg a koncertezésből és a merchandise
termékeinek az eladásából pótolni azt a bevetélt, ami emiatt kiesik. Tehát nem töri minden áron a kezét-lábát, hogy sűrűn stúdiózzon. Az ismeretlen, kezdő csapatoknak viszont szinte kötelező stúdióba menni (persze vannak jócskán, akik otthon, barkácskörülmények között veszik fel a szerzeményeiket), hogy egyáltalán legyen egy pár számuk, amit aztán az internet segítségével megpróbálhatnak elterjeszteni a remélt siker érdekében. Neked mik a tapasztalataid ezügyben? – Az említett körülmények miatt az MD Stúdió is nehéz helyzetbe került, hiszen a szakmai elismerések, díjak, a világszínvonalú berendezések és ehhez mérten a szinte hihetetlen olcsó árak ellenére az utóbbi években sajnos – mint említettem – kevés munkánk van! Egyszerűen nem is értem! Lassan egy zeneóra vagy nyelvóra is többe kerül, mint a stúdió alapóradíja, ott pedig nincsenek többmilliós befektetések és nincs fenntartva egy 100m2-es létesítmény, kiszolgálóegységekkel együtt! Azonban úgy tűnik, ezt mégis megfizethetetlennek tartják, pedig egyáltalán nem az, csak a szemlélet kezd ezen a területen is megváltozni, mint a CD eladások esetében. Mit számít, ha nem olyan a minőség, nincs szakmai irányítás, tapasztalat, ha otthon olcsóbban meg tudjuk csinálni!
– Bár az évek alatt sok mindenkivel dolgoztam, de annyi jó zenekar van, hogyha csak rajtam múlna se tudnék mindenkivel dolgozni, akivel szeretnék. Nagy tapasztalattal rendelkező, kvalifikált, tehetséges zenészekkel stúdiózni különleges élmény számomra is, ilyenkor mindig a stúdiózás, a zenélés örömei kerülnek előtérbe és a végeredmény is könynyebben összeáll. – Mennyire foglal el ez a jellegű tevékenység? Mindennapos, és szinte 24 órás készültséget, munkát jelent, vagy mellette jut időd másra is? – A korábbiakból kiderül, hogy a stúdió kapacitása jelenleg nincs a legjobban kihasználva, tehát jelenleg nem ez köti le az időm nagy részét, de ez változó. Ha viszont éppen munka van, akkor általában az reggeltől estig tart, főként, ha vidéki zenekarról van szó, hiszen a rendelkezésre álló
– Te milyen „trükkel” tudod felvenni a kesztyűt az alaposan lecsökkent megbízói piac visszahódítására? – Az árainkat nem emeltük, és már évek óta kedvezményeket biztosítunk. Velünk egy összegben is meg lehet állapodni, ami szintén mindig a zenekaroknak kedvez, mert még az olcsóbbnál is olcsóbban jönnek ki ezáltal! Nem igazán tudok még mit kitalálni, mert tovább lehetetlenség csökkenteni az árakat! A stúdiózás időigényes, komoly munka, nagy felelősség és rengeteg pénzt kell fektetni a technika fenntartásába. Nem tudok azzal mit kezdeni, ha a zenészek otthon veszik fel a dalaikat, pedig az se ingyen van, hiszen eszközöket ahhoz is kell vásárolni, amelyek aztán hamar elértéktelenednek! Egy olyan stúdióban dolgozni, mint az MD Stúdió, ráadásul szerintem élmény, jó referencia és a szakmai irányítás mellett rengeteget lehet belőle tanulni, ami előre viszi a zenekart! Az sem elhanyagolható, hogy a stúdiómban dolgozó csapatokkal jó kapcsolat, barátság szokott kialakulni és számtalan esetben biztosítottam fellépési lehetőségeket az én együtteseim előtt, illetve adtam segítséget egyéb dolgokban is! – Van olyan zenekar, vagy előadó, aki nem keresett még meg, de te szívesen dolgoznál vele?
időből minél többet szeretnénk kihozni. Ilyenkor semmi másra nincs időm. – A stúdiózás mellett két aktív zenekarod is van, a Moby Dick és a Bloody Roots. Nem hagyhatom ki, hogy zárszóként ne kérjek tőled egy-két fontos, a közeljövőre vonatkozó információt róluk. – Jelenleg mindkét csapattal fontos budapesti koncertekre készülünk. A Moby Dick-kel október 19én a Club 202-ben, a Bloody Roots-szal pedig november 23-án a Petőfi Csarnokban játszunk! Jövő évben mindkét zenekar új albummal szeretne jelentkezni, ezért jelenleg a kreatív munkán van a hangsúly, de természetesen a lehetőségek, meghívások függvényében addig is koncertezünk. www.mdstudio.hu www.moby-dick.hu www.bloodyroots.hu
37
Dr. Szádeczky Lajos A Csíki székely krónika A Csíki székely krónika a Sándor család genealógiája mellett foglalkozik a székely nemzet hun eredetével és ősi nemzetiségi szerkezetével. Attila birodalmának szétesése után a hunok egy része a mai Székelyföldön telepedett le, örökségüket és a hivatalokat ágak és nemzetségek szerint osztották fel maguk között. Árpád előtt a legfőbb tisztségviselő a főrabonbán volt, aki a legfőbb papi és főbírói hatalommal bírt. A főrabonbán székhelye a Székelyudvarhely melletti Budvár volt, itt hirdette ki a vallási és világi törvényeit a nemzeti áldozópohár használatával, itt adta ki a parancsait, szabta ki a büntetéseket, és gyakorolta fölséges jogait a nemzeti gyűlésében. Az állítólagos krónika 1533-ban keletkezett, három példányban, 153 levél összefoglalásaként, Sándor Menyhért várában, Vacsárcsi és Csíkfalva között. Ezen kiadványt az 1905-ben megjelent kötet iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akik érdeklődéssel fordulnak olyan témakörökhöz, mint a csíki székely krónika eredete, pályafutása, Aranka György és a székely krónika, a Sándor család „tatár pere”, és a csíki székely krónika, a székely krónika és a Sándor genealógia, a rabonbánok áldozó pohara, a csíki krónika szerkesztője, a csíki krónika latin szövege 1796-ból, magyar fordítása és a magyarázó jegyzetek Aranka Györgytől 1797-ben, Sándor Zsigmond tiltakozó levele, valamint a nemzedékrendi táblázat... Forrai Sándor A magyar rovásírás elsajátítása Ez a könyv az ősi magyar rovásírásunkat tárgyalja, amely a magyar nép egyik legértékesebb kultúrkincse. Forrai Sándor (1913–2007) tanár, rovásírás kutatónak a rovásírásról szóló könyvei és írásai írástörténeti keretekbe helyezik a magyar rovásírást, bemutatva annak hiteles emlékeit, kiemelve azt a tényt, hogy Európa mai nemzetei csaknem kivétel nélkül másoktól kölcsönözték az írásukat, szemben a magyarsággal, amely önmaga alakította azt ki, és már a honvisszafoglalás idején írástudó nép voltunk. Ez önmagában is nemzeti büszkeségre adhat okot! Megállapította, hogy írásjeleink között számos ősi, több ezer éves is van (ún. bogárjelek), ami csak úgy képzelhető el, ha a magyarság ősei az ezeket használó népekkel közvetlen kapcsolatban voltak. Rovásemlékeinket az ő nyomán nevezzük epigráfiainak és paleográfiainak. Rovásírás tankönyve a nagy pedagógiai tapasztalatával, egész nemzedékek épülésére szolgál. Maradandó felismerései közé tartozik még a magyar rovásírás egységes jelrendszerének, valamint a székely-magyar rovásírás jeleinek írástörténeti összefüggéseinek táblázatba foglalása. A magyar és etruszk számrovás szinte teljes azonossága és írásjeleinek nagyfokú egyezése alapján közvetlen kapcsolatot feltételezett a két ősi nép között is. Sanyi bácsi azzal a boldog tudattal élt és halt meg, hogy életműve eredményekben gazdag volt, és a magyarság önbecsülését szolgálta. Ma már elképzelhetetlen a műveltségünk rovásírás kultúra nélkül, és remélhetőleg eljutunk – az ő tanításait követve – annak a célkitűzésünknek a teljesítéséhez, hogy a magyar rovásírás a világ-örökség részévé váljon. Forrai Sándor egyszeri jelenség volt a derülő magyar égbolton, vihart kavaró és vihart csillapító. Nevét önzetlenül odaadta bárkinek, aki a magyar nemzete érdekében kérte, – sokan éltek is vele. Ő és a magyar rovásírás szó szinte eggyé vált. Ezt a tényt az ellenfelei sem tagadhatják. Gaal György Magyar népmese gyűjteménye I-II-III. kötet egyben Ezen 1856-ban megjelent kiadványt az I. kötet 11 meséje, a II. kötet 14 meséje, és a III. kötet 28 meséje iránt érdeklődő kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánljuk.
38
Gönczi Tamás Piliscsillag Napcsillag Megjelent Piliscsillag, Napcsillag címmel szakrális kultuszhelyünkkel, a Pilissel, a Pilis titkaival kapcsolatban a piliskutatás alapkönyve. Nyugodtan tekinthető a már korábban megjelent kötetnek egy bővített és közvetlen folytatásának, annak egy jóval átfogóbb, de szemléletében teljesen hasonló újjászületésének. A szerző a tervei szerint nem írja meg A Pilis titkai I. című könyv folytatását, hanem azt meghagyja kedvcsinálónak és a folytatásnak szánt részeket beledolgozta ebbe a kiadványba. így ez a könyv egy teljes és átfogó kiadvány lett ezenfelül kiegészülve olyan részekkel is, amelyek az első kiadásból kimaradtak. Részlet Bunyevácz Zsuzsa ajánlásából: „Napjaink gondolkodását alapvetően a materialista és ateista alapokon nyugvó természettudományos világkép határozza meg. E megközelítéssel azonban nehezen vagy egyáltalán nem kapunk választ az élettel, a létezéssel kapcsolatos számos kérdésre. Ma már nyilvánvaló e szemléletmód hatása a történetírásra is, ami következtében őstörténetünk számos pontja rejtve marad előttünk. Egyre inkább érezzük, hogy múltunk megértéséhez a „kézzel foghatón” kívül „más síkokra” is szükségünk van. Gönczi Tamás pontosan erre a „másik világra” nyitott kaput azzal, hogy az ősi, de napjainkban már alig ismert szemléletet, mi több tudományt, felelevenítette...” Hóman Bálint Ősemberek - ősmagyarok Ez a kötet Hóman Bálint utolsó, poszthumusz művének új, szöveghű kiadása, a szerző kézirata alapján. A mű részletesen szól a különféle európai népek kialakulásáról, s a magyarság őstörténetéről, vándorlásáról. A kiadványt a neves történész, kultúrpolitikus ezen 1943/44-ben írt utolsó munkája iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amelyet befejezni már nem tudott, de mégis kész műnek tekinthető, és figyelembe veszik a szerkesztő utószavának alábbi gondolatait is: „Hóman óta napvilágra kerültek új leletek, adatok, tények és elméletek, azonban ezek nem csökkentik munkájának értékét, melyet egyaránt haszonnal forgathat kutató és a magyar őstörténet iránt érdeklődő olvasó.” Kövesi Péter A Pilis összeesküvés Kövesi Péter spirituális tanító, gyógyító, író regénye a múlt és a jövő, a történelem és a fantázia határvidékein játszódik. Olyan eseményekre épül, amelyek nem feltétlenül egyeznek az írott történelem adataival, de akár így is történhettek volna. Vagy talán tényleg így is történtek? …Egyetlen olyan királya volt ennek az országnak, aki táltos is volt egyben, a legnagyobb táltos, aki valaha is élt. László volt az, akit szentté is avattak. Előre látta az ország, de legfőképp az emberi lélek romlását abban a korban, amelyben most ti éltek. Összegyűjtött hát minket, a legjobb táltosokat, és a szavunkat vette, hogy Őrizők leszünk, akik minden korban felébresztik azokat, akiknek a lelke még nem alszik teljesen, és tanítjuk őket. Ezért vagyunk most itt, és ezért szólhatok hozzátok. Most pedig valami nagyon fontosat kell elmondanom nektek. Vannak különleges erővel megáldott tárgyak. Létezik egy könyv, amely nem az elolvasása által ad bölcsességet, egy kard, amellyel nem kell ellenséges katonák ezreit levágni, hogy erőt adjon, ahogyan a magyar királyok Szent Koronája is az égiek áldását közvetíti annak, akit megkoronáznak vele. Meg kell találnotok a Király Könyvét, hogy az ereje megvilágosítsa az elméteket, és bátorrá tegye a lelketeket. Itt az idő, nektek kell végrehajtanotok a király parancsait, amelyeket a könyvben fogtok meglelni. A megfelelő helyen és időben a Szent Korona mellé kell majd helyeznetek a könyvet, és Attila kardját, amelyet emberi szem nem látott a nagykirály halála óta. Ez ugyanis az a két szent tárgy, amelyről szóltam..
39
Maderspach Viktor Menekülésem Erdélyből Nemzeti hőseink egyike, Maderspach Viktor a trianoni tragédia után is hű marad a szülőföldjéhez. Kényszerűen román állampolgárrá válva próbál élni a birtokán. Nem hagyják. Világháborús szereplése, a Székely Hadosztályban véghezvitt tettei miatt ugyanis nagy vad a román titkosrendőrség számára. A sorozatos zaklatások és provokációk rövidesen cselekvésre kényszerítik: 1921 májusában a szó szoros értelmében kénytelen kitörni a családi fészekből, s birtokáról fegyveres harc után megszökve, a havasokon át az őt üldöző zászlóaljnyi katona elől Csonka-Magyarország felé veszi az irányt... Kalandos és hihetetlenül izgalmas eseményekben gazdag útjáról szól a „Menekülésem Erdélyből” című ezen írása. Magyarországra érkezése után azonnal bekapcsolódik a fegyveres küzdelembe Nyugat-Magyarországért. Az egykori különítményeseinek maradékával és az új társakkal ismét harcba száll. 1921 augusztusában már ott van a Sopron környéki felszabadító harcokban, szeptemberben részese az osztrák csendőrséget megfutamító Rongyos Gárda győzelmének. Szeptember végéig a Nagymartoni V. Felkelő „hadsereg” parancsnoka, majd Sopronban az Ostenburg-zászlóalj tisztje… Magyar népballadák Részlet a kötetből: A balladáról nálunk a tudományos világ leginkább Greguss Ágost meghatározását fogadta el, aki tanulmányában a Kisfaludy Társaság 1864-iki egyik pályázatán jutalmat nyert, a következő eredményre jutott: „A balladában a költészet mindhárom ága csodálatosan egyesül: – a ballada epikai, mert elbeszél valamit; – lírai, mert dal; – drámai, mert cselekményt ad elő, s ennek részeseit lelki mozgalmok, szabad működésök gyors folyamatában állítja elénk, s érzésiket velök magokkal mondatja el... Mondjuk tehát, hogy a ballada: dráma dalban elbeszélve.” A ballada az eredete szerint kétféle: • népballada és • műballada. A műballadának legnagyobb mesterei a világirodalomban Goethe és Arany János. A magyar népballada gyűjtők klasszikusa Kriza János erdélyi unitárius püspök volt. A modern gyűjtők, elsősorban Vikár Béla, Bartók Béla és Kodály Zoltán a melódiát is illő érvényre juttatták... A „Magyar népballadák” című kötet eredetileg 1927-ben jelent meg Budapesten, a Magyar Irodalmi Társaság kiadásában. Ebben a mostani 2013-as kiadásban „a szövegben csak a köznyelvtől nagyon eltérő tájszólást írtuk át. Az ő-zést meghagytuk. A sorrendben előre tettük a valamennyire történelmi vonatkozású balladákat, azután a megállapíthatóan régi, majd a vidám tárgyú balladák következnek. Végül az újabban keletkezettek.”
Mindenféle orvosságoknak rend szedése Ez a kéziratkötet két önálló XVII. századi gyógyító receptes kézirat egybekötése (kolligátuma), amely az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárának birtokában van. Az I. részkézirat (alligátum) anyagában nem kevés a babonás eljárás. Főleg embergyógyító recepteket tartalmaz, de akad egyéb eljárás is. A II. részkézirat (alligátum) címe „Orvosságos könyvecske”. Anyagában sok a lóápolási, lógyógyító recept. A nagyszámú ember és állatgyógyító, illetve gazdálkodási recept között néhány háztartási tanács (Egér házból hogy kivesszen, Eb el ne menjen háztól) és konyhai recept (ecetkészítés) is akad.
40
Molnár V. József Örökség A jelen kötetben tizennyolc év gazdag terméséből válogatott írások olvashatók. Bár különböző helyen és időben megjelent tanulmányokat kap itt egy kötetben kézbe az olvasó – látszólag a témák is távol esnek egymástól – mégis, újból és újból ismerős mondatokra, egymásra rímelő gondolatokra lelhetünk. „Egy-egy tanulmány a műveltség egy-egy ága, de mindegyikben jelen van a törzs is, oda köt vissza. A részben mindig jelen van az egész, a részletek rajzolják meg a műveltség jellegét. Ez a kultúra hatalmas tudást halmozott fel, képtelenség egyszerre láttatni az egészet. Az írásokat olvasva, egy-egy területet jobban megismerve, mégis egységes kép tárul elénk.” Nyirő József Íme, az emberek Íme, az ember! – mondja Pilátus a János evangéliumában, felkínálván a megkínzott Jézust az embereknek, hogy azok megtartsák a földi életnek, és ekkor még bízik a szerencsés fordulatban. Íme, az emberek! – mutat rá Nyirő a kortársaira, s gesztusában nyomasztóan több a reménytelenség, a lemondás és a keserűség, mint Pilátuséban. Ő már nem bízik a szerencsés fordulatban. Talán mert jobb emberismerő. A negyvenes évek világháború sújtotta Európájában ez egyébként több mint természetes. Ezzel napjaink olvasója is tisztában van. Azzal viszont már kevésbé, hogy a háború befejezése sokak számára nem a Gonosz fölötti győzelem örömmámoros, zászlólengetős, pezsgőpukkantós, kalapot-sapkát levegőbe dobálós, katonaölelgetős ünnepnapjait hozta el, hanem a pokoljárás egy újabb nyitányát. Mert a fegyverek ugyan már nem dörögnek, de a háború nyomán kialakult katonai-politikai helyzetben továbbra is sok millió hazáján kívül rekedt vagy rekesztett embernek kell üres kézzel szembenéznie a létbizonytalanság, a gyökértelenség, a reményvesztettség és a jövőtlenség lélekölő támadásával, sőt a halállal is: vagy a foglyokkal való embertelen bánásmód, vagy a hazatoloncolás következtében. Nyirő regénye egy maroknyi magyar menekült háború utáni kálváriájának állít emléket.
Szőnyei Tamás Titkos írás 1-2. Történelmünk jellegzetessége az irodalom önmagán túlmutató, politikai, társadalmi szerepvállalása. 1956 is kérdések, bírálatok megfogalmazásával, nyilvános kimondásával, kinyomtatásával, az Irodalmi Újság publikációival, a Petőfi Kör vitaestjeivel kezdődött. '56 után a hatalom nem engedhette, hogy ez megismétlődjön, ezért igyekezett a legmesszebb menő ellenőrzést gyakorolni az irodalmi élet fölött. Intézményes szinten folyt az írószövetségben, az újságok, folyóiratok, könyvkiadók szerkesztőségeiben, a kutatóintézetekben, az egyetemi tanszékeken, a rádióban, a televízióban, a magánszférában, a baráti körökben, továbbá a kávéházi asztaltársaságokban egyaránt, sőt az emigránsok között is. Meg kellett akadályozni a tabukra fittyet hányó szavak, mondatok és művek publikálását, és megtorolni, ha netán mégis átcsúsztak az ellenőrzésen. Le kellett szerelni a lapalapítási kezdeményezéseket, és odasózni, ha egyes folyóiratok, irodalmi, művészeti csoportosulások merészeltek autonóm módon működni. Semlegesíteni kellett a Nyugat fellazító hatását. Az állambiztonsági szolgálat évtizedeken át nagy erőkkel dolgozott az intézkedéseket megalapozó információk megszerzésén. A hivatásos állomány és az ügynöki hálózat által termelt dossziék sok ezer oldala tanúskodik erről.
41
A békéscsabai illetőségű, 2007-ben indult Nemzeti Rock Est rendezvény minden esztendőben elhozza a legjobb hazai patrióta zenekarokat Békés megye szívébe. Az évek során a legnagyobbak tették itt tiszteletüket, pl. Titkolt Ellenállás (minden évben jelen lévő), Egészséges Fejbőr, Romantikus Erőszak, Hungarica, Oi-Kor, Palmetta stb., de mellettük a fiatalabb, kisebb előadók is mindig helyet kaptak. A koncertsorozat tehát, fittyet hányva a gazdasági válságra és a fesztiválok-koncertek látogatottságának folyamatos visszaesésére, évről évre mégis egyre nagyobb színvonalon került megrendezésre. Így történt meg, hogy az idei, már a hetedik alkalommal lebonyolított est szinte egy kisebb fesztiválnak is nevezhető, hiszen nem kevesebb, mint öt zenekar lépett fel rajta!
szöveg és fotók: Salamon Roland
42
A rendezvény – a rajongók érkezési sorrendjét tekintve – a tavalyihoz hasonlóan különleges volt, hiszen az első 150 vendég Magyar Hang újságot, és egy választható ereklyét kapott a bulizók nem kis örömére. (Egy évvel ezelőtt a T.E. zenekar CD-hez, DVD-ihez lehetett ugyanígy hozzájutni.) Hatalmas piros pont a szervezőknek ezért, reméljük, megmarad ez a hagyomány. Zenei stílus tekintetében a program sokrétű volt, hiszen a meghívott öt zenekar mindegyike különféle stílusban (hungarometal, oldschool skinhead, Oi!, nemzeti rock, nemzeti metal) szórakoztatta a közönséget. Egyszóval minden korosztály megtalálhatta a magának megfelelő és hangulatú talpalávalót.
A plakáton is kiemelt pontos kezdést tartották a szervezők, így este 20 órakor a RomEr-ből ismert Sziva Balázs skinhead-projekt zenekara, a nevét is viselő Sziva Balázs és a Szent Suhancok szólaltat-
hatta meg elsőként a hangszereket. A régi skinhead dalok feldolgozásaival tökéletes nyitókoncertet adtak, a szépen összegyűlt közönség egy „jóízűt” nosztalgiázhatott. Utánuk a hódmezővásárhelyi Stratégia lépett a színpadra. A magukat „hungarometál” kategóriába soroló csapat lendületes, nemzeti érzelmű dalszövegekkel ellátott kemény hangvételű, de technikásspeed metalt zúzott, melyre a nézősereg is szép számmal megmozdult. A közel egy órás precíz pusztítást és egy rövid átállást követően jött az este egyik főzenekara. Sound check. Gitárzaj. Dobszóló. Gyurimester… és kezdődhetett is a banzáj, színpadon a 20 éves Titkolt Ellenállás! Már a koncert előtt is tudtuk, hogy különleges lesz a mai este, hiszen az idén két évtizedes múltra visszatekintő csapat már előre beharangozta, hogy egy elő-születésnapi koncerttel ajándékozza meg a nagyérdeműt. A tömeg ekkorra már hatalmasra nőtt, szépen megtelt a Tégla Közösségi Ház nagyterme hazafiakkal és honleányokkal. Noribék beleadtak mindent, ahogy azt az elmúlt húsz évben is tették. Sorra csendültek fel a slágerek: Hoth páncélosai lezúzták a közönséget, akik a végén Mindent vissza szerettek volna hallani, de szó volt még a diszkókról, a Nemzetvezetőről, az elhunyt hősök tiszteletéről, stb. Egy különleges nóta is elhangzott az este folyamán, mégpedig a Két évtized, melyet itt játszott először a csapat. A dal a november 16-án megjelenő „Több mint zene” címet viselő 20 éves jubileumi nagylemezen kerül majd megjelenésre. A közönség nagyot tombolt a régi kedvencekre, de ez az új szám is tetszett a jelen-
lévőknek. A koncert végére szemmel láthatóan mindenki elfáradt, de elégedetten vonult egy rövid pihenőre. Következett a 24 éves Magozott Cseresznye. A zenekar dallamos rockzenével vonzotta be ismét az embereket a küzdőtérre. A műsorban régebbi és újabb számok is elhangzottak, katonadalok és saját szerzemények egyaránt. Egy nagyon rövid átállás után, utolsóként, hazánk egyik legnagyobb és legismertebb Oi! zenekara, az Egészséges Fejbőr lépett a színpadra. A közel két órás produkcióban minden ismert és közkedvelt slágerük elhangzott, melyeket egy személyként skandált a tömeg. A Fejbőr is készült egy meglepetéssel a T.E. felé, hiszen két dalban is vendégszereplésre hívtak egy-egy tagot; egy nótát Kima Norbi dobolt végig, a Profit című számban pedig Cseresznye Gyuri vokálozott. A hajnali 3-ig játszó Fejbőr remek hangulatot teremtett, a közönség teljesen kifacsarva, de derűsen térhetett haza. Összességében elmondható, hogy idén is egy jól sikerült este résztvevői lehettünk, és reméljük, hogy a hagyomány megmarad, és jövőre ismét Békéscsabán tömörül majd a nemzeti rock csapatok színe-java!
43
Bevallom, a Palmettát még az előző felállásában láttam utoljára, úgyhogy már éppen időszerű volt őket újra megnézni, meghallgatni. Sőt, mivel idén már akusztikus változatban is vállalnak
amit teljes mértékben meg is érdemeltek, mert nem csak az eredeti feladatukat oldották meg – szokás szerint – megbízhatóan, sőt néhol humorosan, hanem a konferálással és a nézőkkel való kapcsolatteremtés sokszor hálátlan mivoltával is remekül megbírkóztak. A – kissé csorbán felálló – táncospárok (hiszen egy véletlen folytán „csak” kettő és felen voltak jelen) szintén tiszteletteljes kalapemelést érdemelnek, élmény nézni a produkciójukat, és újfent rácsodálkozni, hogy van még remény, mert találni a mai fiatalok között is olyanokat, akiket érdekel a
szöveg és fotók: K.T.A
fellépést Kima Norbiék, ezért bíztam abban (ahogy vélhetően többen is), hogy a vasárnap délutáni időpontra és a várható közönség összetételére való tekintettel ezt a verziót rendelik meg tőlük a szervezők. Tévedtem, tévedtünk… Szóval, a zenekar a metálos műsorával érkezett, és a keményebb megszólalás miatt vesztett is néhány nézőt az első percekben, pedig szerintem a hangosítással semmi probléma nem volt. Viszont az előadás matiné jellegéből adódóan elég gyatra „fénykoreográfia” jutott a produkciónak, mert az ideoda úszó felhők mögül néhol előkandikáló, majd szép lassan a hegyek mögé kúszó nap alapból kizárta a természetes megvilágítás normális lehetőségét, de mivel a felpakolt lámpasorokat az egész koncert ideje alatt „elfelejtették” bekapcsolni, így a zenészek végig szinte arctalanul, vagyis deréktól/nyaktól fölfelé árnyékban játszottak. Pedig jó lett volna rendesen látni is, nem csak hallani őket! A „fronton” álló három szólóénekes hölgy viszont sokszor verőfényben ragyogott, 44
hagyományőrzés, sőt, ezt magas szinten űzik is. Az egy órás műsor értelemszerűen a már eddig megjelent két Palmetta lemez nótáiból állt, de kb. a hivatalos program felénél egy új feldolgozás is felhangzott, „A pátrói kertek alatt” címmel. Gondolom ez biztos szereplő lesz a jövőre esedékes harmadik CD repertoárjában.
A hangulat nem volt forró, eleinte a közönség is bátortalanul, vagy csak túl illedelmesen viselkedett, és ahogy várható volt – mint sokszor – a gyerekek fogták leghamarabb az adást, hiszen az ismert népdal-átiratok (az aktuális óvodai, alsós iskolai foglalkozások miatt) az ő fejecskéjükben éltek még a legélénkebben. Aztán egyre többen fakadtak dalra, sőt egy kis merész (vagy bemelegített) különítmény még néhány sajátos mozgásbemutatóra is ragadtatta magát a színpad előtt. Visszahívás természetesen volt, ami viszont meglepetést okozott, hogy a három ráadás szám közül az egyik ismét az „Indulj el egy úton” volt… talán a bükki hegyek kézzelfogható közelsége, vagy a javarészt gombázó, kiránduló nézők miatt. A hálás zenekar végül egy olyan fergeteges jam session-be torkolló (külön kiemelném Rigó Tamás gitáros improvizált szólóorgiáját) fináléval zárta a produkciót – és ezzel magát a Gombanapokat is –, hogy még fényképezni is majdnem elfelejtettem. A Palmetta nem kapkod, hanem szép lassan építkezik. Mind lemezen, mind élőben minőségi produkciót nyújt, és rettentően eltalált egy eddig ilyen formában itthon nem létező stílusirányt, aminek eredményeképpen a megalakulása óta eltelt hét esztendőben egyre nagyobb tömegeket tud maga mögé állítani. Sok van még bennük, de már most bárhol megállnák a helyüket.
Őszi Hadjárat néven egy (a jövő év eleji lemezbemutatót is beleszámítva) hétállomásos országjáró turnét szervezett a Hungarica, amelyhez partnerként a Romantikus Erőszak társult, valamint a különböző helyszíneken főzenekarként hol a Beatrice, hol az Ismerős Arcok csatlakozott az eseményhez egy kisebb bemelegítő csapat társaságában. Nagyon kíváncsi voltam, hogy „mit tud” ez az összeállítás, ezért Miskolcon megnéztem az egyik koncertet. Fotós barátommal a belépésünk miértje körüli pici értetlenkedés, a szokásos terepszemle, és egy hosszabb pofavizit miatt az estét kezdő helyi Overload-ot kihagytuk, így a Hungarica produkciója volt az első, amire sikerült a terembe érni. Nem meglepő módon a műsorukat kísérő legnagyobb ovációt a klipes nóták kapták;
ezek szerint tehát érdemes még mindig előteremteni valahogy az anyagiakat a videókra, mert a mainstream médiabojkott ellenére az internet segítségével mégis eljutnak a számok a rajongókhoz, szimpatizánsokhoz. Olyannyira, hogy – tiszteletre méltó teljesítményként –, egy autónyi lengyel bajtárs is eljött (!) a rendezvényre a zenekar kedvéért, így teljesen jogosan hangozhatott fel a Lengyel magyar – Polak, Węgier, ami közben egy magyar és egy lengyel zászló is összekapcsolódott, majd a színpadon landolt. Mivel az utóbbi lemezekről elővett, kissé „fülbarátibb” dalok élőben jóval keményebben, karcosabban szólaltak meg, ezáltal egységes lett az összhang a korai első két albumos nótákkal. Ami számomra szembeötlő volt, az az, hogy Zoli a belépése óta eltelt másfél
szöveg: K.T.A. fotók: Szűcs Árpád
45
évben teljes mértékben „beért” a Hungarica élére, magabiztos, jól kommunikáló és sokat mozgó frontemberré vált. De az egész zenekar nagyon egyben volt, süt a produkcióról, hogy rengeteg munkát fektettek bele. Míg a színpadon, a hatalmas baboskendővel letakart motyók összeállítása folyt, addig mi, néhány jókedvű rajongó társaságában kimentünk friss levegőt szívni, hogy kissé felüdülve vehessünk részt egy nosztalgikus időutazáson. A deszkákat ugyanis a Beatrice foglalta el, akik egy tömör és velős műsort adtak elő. Feró karizmatikus megjelenéssel párosuló hanyag eleganciával már az első pillanatoktól az ujjai köré csavarta a népeket, akik azonnal megvették a show-t. Ehhez persze kellettek a – sok esetben – több évtizedes kemény rock dalok, és a kihagyhatatlan, mindenki számára ismert fiatalabb, nagy rádiós slágerek is (8 óra munka, Azok a boldog szép napok, stb.). Részemről kis értetlenséget váltott ki egy elég hosszú, gitárszólókkal tarkított, angolszáz gyökerű rock’n’roll blokk (Johnny B. Good, Shake
46
Baby Shake, stb.) elővezetése, egy dobszóló, valamint – Cipő emlékének ajánlva – a Republictól a Repül a bálna és a Bikini által a köztudatba vésődött Amikor elmegyek nóták programba kerülése. Nem hiszem ugyanis, hogy a kb. egy órás szettet a több évtizedes pályafutás saját számaival nem lehetne teljesen kitölteni. De lehet, hogy csak én voltam telhetetlen a régi szerzemények irányában; szórakoztatásból egyértelműen ötösre vizsgázott a zenekar. Utolsó fellépőként a Romantikus Erőszak következett. A jelen lévő Gőbl Gábor szívélyes invitálása és a CD-ről felhangzó Esik eső intrója még olyanokat is talpra állított és pódium elé terelt, akikből bizony, én ezt már ki sem néztem volna. Balázsék a színpadra vetődésük után – a késői időpont ellenére – azonnal tüzet csiholtak a parázsból, és egy nagyon erős, ütős hatvan percet játszottak. Itt is bebizonyosodott, hogy a lemezeken (főként az utóbbi-
akon) néhol egyszerűbbnek tűnő, együtténeklős, pár akkordos szerzemények élőben durrannak igazán, az acélvárosi fanok is teli torokból üvöltötték
ezeket. Jó érzés volt látni, hallani, hogy a jövő év elején 20. születésnapját ünneplő RomErnek az eddigi pályafutása során „elkövetett” skinhead/nemzeti slágerekkel sikerült szinte mindenkit mozgósítani, így forró hangulatban ért véget ez az este. Titkon reménykedtem, hogy a fellépők összeállításából, és a pár nappal ezelőtti október 23-ai ünnepre való tekintettel netán lesz egy kis átjárás a produkciók között, vagyis elcsíphetünk mondjuk egy Nagy Feró által elénekelt Emlékezz-t, vagy Sziva Balázs beszáll egy-két régi nótába a Hungarica-s fiúk közé, de ilyen nem történt. A közönséget mustrálva úgy vettem észre, hogy majdnem teljes volt az átfedés a nézettséget tekintve, én jóval nagyobb mozgásra, cserélődésre számítottam a szünetekben, de nem lehetett látni látványosan elkülönülő csoportokat. Mentes Norbival meg is beszéltem, hogy majd jövő év elején az új Hungarica lemezmegjelenés, és a szülinapi buli kapcsán az aktualitások mellett az Őszi Hadjárat létjogosultságáról, valamint a turnén szerzett tapasztalatokról is szót ejtünk majd egy interjúban. Mindhárom zenekar egy húzós, best of programot adott elő, hiányérzet nem nagyon maradhatott senkiben.