DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI Balogh József 2011
JACQUES CHIRAC KÜLPOLITIKAI BESZÉDEINEK NYELVÉSZETI ELEMZÉSE
Témavezető: Dr. Mihalovics Árpád
Pannon Egyetem Veszprém Nyelvtudományi Doktori Iskola Szaknyelvi kommunikáció: társadalom, politika, gazdaság, kultúra alprogram
Míg a volt nyugati blokk országaiban kiterjedt kutatások folytak és folynak, a politikaidiplomáciai szaknyelvi kommunikáció kutatása Magyarországon csak a rendszerváltás után indulhatott el. Ennek megfelelően hazánkban ez a terület a nyelvtudomány számára még viszonylag új, feltáratlan. A disszertáció témája a francia politikai-diplomáciai szaknyelvi kommunikáció egy speciális szférája, mégpedig Jacques Chirac volt köztársasági elnök (1995-2007) külpolitikai beszédei egy alkorpuszának nyelvészeti elemzése a diskurzuselemzés főbb módszereinek gyakorlati alkalmazásával. Az elemzések tehát nem klasszikus értelemben vett diskurzuselemzések, hanem adott politikai-diplomáciai beszédek nyelvészeti aspektusú vizsgálatai. A vizsgálatok inkább „parole” jellegűek: nem a nyelvi rendszerre, hanem a kód egyéni használatára irányulnak. A Mon combat pour la paix című kötet alkotja az elnök legfontosabb külpolitikai beszédeinek gyűjteményét. A korpuszt ezen kötet Humaniser et maîtriser la mondialisation című V. fejezetének 19 beszéde alkotja, melyek mindegyike a globalizációval kapcsolatos.. Az interdiszciplináris
kutatás célja
Chirac nevezett
beszédei
megértéséhez
és
értelmezéséhez szükséges nyelvészeti aspektusok feltérképezése, illetve ezen megértés és értelmezés lényegi elemeinek és sajátságos mechanizmusainak bemutatása. A megértés és értelmezés különféle nyelvi szintekhez köthető, így a kutatás módszerei a megfigyelés, az azonosítás, a csoportosítás és a leírás. Az értekezés felépítése: a disszertáció két részből és 10 fejezetből áll. I.rész: A disszertáció témájának pozícionálása Ebben a 8 fejezetből álló részben – a címnek megfelelően – célunk a disszertáció témájának pozícionálása volt. Egyrészt felvázoltuk – a szakirodalom kritikus kiértékelésével – a kutatás elméleti, nyelvészeti hátterét, azaz kitértünk a diskurzuselemzés és a szaknyelvek, valamint a francia politikai, diplomáciai és elnöki kommunikáció és / vagy diskurzus mibenlétére. Másrészt foglalkoztunk az elnöki kommunikáció és / vagy diskurzus megértéséhez és értelmezéséhez elengedhetetlenül szükséges nyelven kívüli faktorokkal is, más szóval, megadtuk az elemzett beszédek történelmi, politikai, diplomáciai és jogi kontextusát. A disszertáció elméleti része nagyrészt francia vagy frankofón nyelvészek munkái alapján készült. 2
II. rész: A diskurzuselemzés módszerei a gyakorlatban A második rész két fejezetében a diskurzuselemzés különféle módszereit alkalmaztuk a gyakorlatban. Korpuszunk beszédeit vizsgáltuk a lexiko-szemantikai és / vagy terminológiai valamint a pragmatikai nyelvelemzési szinteken. Célunk a szóban forgó beszédek megértéséhez és interpretálásához elengedhetetlenül szükséges nyelvi komponensek feltérképezése volt. Konklúzió A konklúzió összegzi a kutatási célok alapján elért eredményeket, majd összeveti a kutatás eredményeit a hipotézisekkel. Tézisek A tézisekben a kutatás legfontosabb eredményeit tézispontokban foglaljuk össze. A konklúzió és a tézisek legfontosabb gondolatai Hipotézisek (H) az eredmények tükrében (konklúzió) H1) Jacques Chirac beszédei erősen tematizáltak. Eredmény: A hipotézis igaz. Mint ahogyan azt a korpusz is mutatja, a beszédek különféle (fő- és mellék-)témákat érintenek. A szemantikai viszonyok feltérképezése segít a fő- és melléktémák azonosításában és elkülönítésében. H2) A korpusz beszédei kulcsszavak köré építkeznek. Eredmény: A hipotézis igaznak bizonyult. A beszédek szókincse lexikai mezőkből áll, melyek középpontjában kulcsszavak állnak. Az egyes lexikai mezők kapcsolatban állnak egymással. H3) A korpuszban a politikai-diplomáciai terminusok dominálnak. Eredmény: A hipotézis nem bizonyult igaznak. Bár a vizsgált beszédekben nagy a politikai-diplomáciai, a gazdasági és a jogi terminusok előfordulási aránya, viszont más szaknyelvekből is számos terminus került kölcsönzésre, így a 3
kultúra, az oktatás, az egészségügy, a technika, stb. területéről. A beszédek szókincsének összetételét maga a téma határozza meg – viszont nincs olyan témakör, amibe a politika és a diplomácia be ne avatkozna. Emellett feltűnően nagy a hétköznapi szavak aránya is, amelynek hátterében a közérthetőség és a minél eredményesebb meggyőzés áll. H4) A beszédekben használt szavak nagy része konnotált. Eredmény: A hipotézis igaz. Az ok a kontrasztok kialakításában keresendő. H5) A politika és a diplomácia természetéből fakadóan feltételezhetően a direktív és promisszív beszédaktusok dominálnak a korpuszban is. Eredmény: A hipotézis igaz. A mono-és interperszonális politikai-diplomáciai akaratot a direktívumok fejezik ki, míg az ígéreteket a promisszívumok. A diplomácia természetének megfelelően sok az indirekt beszédaktus is. Ezen kívül az eredményes meggyőzés szempontjából fontos az összes többi beszédaktus is, így a deklaratívumok (tények felvázolása, saját és mások álláspontjának kifejtése és ütköztetése), az expresszívumok és az asszertívumok (érzelemkifejezés). H6) A perszonális deixisek közül az „én” áll a középpontban. Eredmény: A hipotézis igaz. Mivel a francia köztársasági elnök a nemzet külpolitikájának irányítója, a diplomácia feje, így egyben ő a beszédek főszereplője is, aki viszont minden francia nevében beszél, így gyakran rejtetten jelenik meg a „mi” perszonális deixis mögött, ami egyébként sokszor nehezen beazonosítható, hogy kire vonatkozik. Diszkurzív stratégiai szempontból az „én” perszonális deixis (és variációi) tehát az individualizálás és identifikáció legfőbb eszköze. Viszont identifikációra a mi, a ti és az ő / ők is használhatóak az általánosítás, a távolságtartás és a kollektivizálás mellett. H7) A volitív modalitás a korpusz minden beszédét átitatja. Eredmény: A hipotézis igaz. A politika és a diplomácia, illetve a politikai-diplomáciai szaknyelv a mono- és interperszonális akarat kifejezésének és megvalósításának egyik, hacsak nem a legfőbb terepe. 4
H8) Az affektív modalitás a korpusz minden beszédében jelen van. Eredmény: A hipotézis igaz. A fő cél a hallgatóság / olvasók érzelmi befolyásolása. A racionális elemek mellett az érzelmeknek a politikában és diplomáciában is kitüntetett szerepük van. H9) Jacques Chirac nyelvhasználatának vannak egyedi vonásai. Eredmény: A hipotézis igaz. Jacques Chirac gazdag, árnyalt, konnotált szókincset használ. Léteznek úgynevezett „chiracizmusok” is. Szembetűnő még, hogy az elnök beszédeiben sok a jelzős, a határozós és a főnévi igeneves szerkezet, a felsorolás, az ellipszis, a felkiáltás és a költői kérdés. (A jelzős szerkezetek a dolgokat és személyeket jellemzik, a határozószók modalizálnak, a főnévi igeneves szerkezetek a cselekvést virtualizálják, a felsorolások bizonyos elemeknek nyomatékot kölcsönöznek, az ellipszisek, a felkiáltások és a költői kérdések pedig az érzelmekkel (is) kapcsolatosak). Chirac az arisztotelészi meggyőzés eszközeinek (logosz – pátosz - etosz) leghatékonyabb használóinak egyike. Összességében viszont megállapítható, hogy beszédeiben a pátosz és az etosz előtérbe kerül, míg a logosz többé-kevésbé háttérbe szorul. Az eredmények összegzése (tézisek) 1. Diskurzus – terminológiai különbségek: Az egyes nyelvterületeken a diskurzusfogalmat különféleképpen értelmezik. •Az angolszász nyelvtudományban nem tesznek éles terminológiai különbséget diskurzus és szöveg, illetve discourse analysis és text analysis között. Ennek ellenére a gyakorlatban a két megközelítés elválik egymástól: a diskurzuselemzés inkább a beszélt nyelv szerkezetét vizsgálja, míg a szövegelemzés az írott nyelvét. •Francia nyelvterületen a discours terminus elvontabb fogalom, a nyelv-, tudomány-, politikai és társadalomfilozófiából került át a nyelvtudományba. Főleg a nyelv és gondolkodás kapcsolatát, az emberi tudás és tapasztalat létrehozását és fenntartását jelöli, a szemantikaiepisztemológiai dimenziót állítja előtérbe.
5
•Német
nyelvterületen
a
diskurzuselemzés
szempontjából
a
társadalom-
és
kommunikációelméletből eredeztethető Diskurs és Dialog fogalmak a fontosak. •A magyar tudományos köznyelvben a diskurzus rendszerint az angolszász és a német diskurzusfogalommal rokon. 2. Diskurzuselemzés - a politikai-diplomáciai diskurzus elemzésének fontossága: A múlt század közepétől kezdve interdiszciplináris kutatások indultak annak felderítésére, hogy miként szerveződik a mondatok sorozata koherens nyelvi egységekké.
A
diskurzuselemzés képviselői szerint a diskurzus / szöveg társadalmi jelenség is. Az írott vagy beszélt diskurzusok / írott vagy beszélt szövegek elemzését kettős természetük, azaz nyelvi és társadalmi jellegük teszi lehetővé. A vizsgálatok középpontjába a diskurzusok / szövegek produkciója és percepciója került, valamint azok a stratégiák és technikák, amelyek segítségével a diskurzusokon / szövegeken keresztül a társadalmi élet megszervezésre, berendezésre és értelmezésre kerül. A frankofón kutatók szerint (is) azért fontos a politikaidiplomáciai diskurzusok elemzése, mivel ezek teszik lehetővé, tartják fenn és módosítják a politikai-diplomáciai akciókat, így azok egyben a politikai-diplomáciai kommunikáció és / vagy diskurzus célját és eszközét is képezik. A diskurzuselemzés háttere egy filozófiai paradigmaváltás, egy nyelvi és narratív fordulat. A diskurzuselemzés nem homogén terület, különböző irányzatai vannak. Az egyik irányzat a nyelvészeti diskurzuselemzés, amely szintén nem egységes. A diskurzusok nyelvi elemzése, politikai olvasata és történelmi megítélése nem azonos kategóriák. A nyelvészeti diskurzuselemzés nem egyenlő pusztán a tradícionális értelemben vett tartalomelemzéssel – fontos vizsgálati terület a szubjektivitás (személy és modalitás) kifejezése, valamint a nyelvi elemekkel kiváltható / kiváltandó hatás is. 3. A külpolitika: Minden külpolitikai beszédnek van egy közös mozgatórugója, amely minden egyes beszéd mélyén munkál. Minden beszédben felfedezhetőek azok a sajátos elvek és külpolitikai célok, amelyek öszekötik az összes külpolitikai beszédet egy koherens egésszé: a részben felfedezhető az egész, az egészben pedig a rész. Felmerülhet a kérdés, hogy nem egyszerű szimpátiaviszonyok mentén döntött-e a témaválasztó Chirac személye illetve külpolitikája mellett, ami megkérdőjelezhetné a probléma tudományos létjogosultságát. A válasz egyértelmű nem, mivel a chiraci értékrendet a világ politikai-diplomáciai eseményeinek 6
rendszerszerű vonatkozásában szemléljük: indirekt módon vizsgáljuk annak célkitűzéseit, hatásait, az emberiséget ma foglalkoztató problémák tükrében (pl. globalizáció, ökológia, fenntartható fejlődés, társadalmi kohézió, nyelvi és kulturális sokszínűség, stb.). A probléma ilyen módon való kezelése egy további választ ad arra a kérdésre, hogy miért van arra szükség, hogy magyar kutatók is foglalkozzanak egy francia elnök politikai-diplomáciai beszédeivel? Azért, mert Chirac külpolitikája egyszerre sajátosan francia és globális vonatkozású is, így mindenkit érint, másrészt pedig Franciaország politikailag és diplomáciailag még ma is fontos, külpolitikájára figyel Magyarország is, aki megfigyelői státuszban az OIF tagja is egyben. 4. Lexikológia és lexikometria: Az egyedi szóhasználatra lexikometriai vizsgálatok deríthetnek fényt. A lexikometria előnye még, hogy nemcsak a szókészleti, hanem a morfológiai, a szintaktikai, a retorikai és stilisztikai sajátosságokra is rámutat. 5. Szemantika: A szemantikai viszonyok azonosításával az adott szakszöveg fő- és melléktémái jól elkülöníthetőek, illetve feltérképezhetőek a logikai relációi. 6. Terminológia: Közismert tény, hogy tiszta szaknyelvek nincsenek. Így van ez a politikai-diplomáciai szaknyelv esetében is, amely több szaknyelv szókincséből kölcsönöz (jog, gazdaság, oktatás, egészségügy, technika, stb.). Emellett feltűnően nagy a hétköznapi szavak aránya is, amelynek hátterében a közérthetőség és a minél eredményesebb meggyőzés áll. 7. Pragmatika: A politikai-diplomáciai szaknyelvi szövegek esetében fontos szerepe van a direktív (mono- és interperszonális akarat kifejezése) és a promisszív beszédaktusoknak (ígéretek), de ez nem azt jelenti, hogy a beszélő ezeket ne váltogatná a többi beszédaktussal. Ennek megfelelően fontos szerepe van az expresszívumoknak és asszertívumoknak is, továbbá a deklaratívumoknak egyaránt. A perszonális deixisek segítségével a beszélő többféle módon fókuszálhat, mivel ezen elemek többféle diszkurzív stratégia kiaknázását segítik elő: individualizálás, identifikáció, általánosítás, kollektivizálás vagy akár távolságtartás. 7
8. A nyelvelemzési szintek a gyakorlatban: Megjegyzendő, hogy a diskurzuselemzés esetében az egyes nyelvelemzési szintek szétválasztása sematikus, csak a megértés és interpretálás leegyszerűsítését és modellezését szolgálja. Az emberi agy ezeket a szinteket egyszerre, parallel módon kezeli. 9. A kutatási eredmények felhasználási módozatai: A kutatási eredmények felhasználhatóak a francia politikai-diplomáciai szaknyelv és szakfordítás oktatásában, szaknyelvi jegyzetek, glosszák és szótárak szerkesztésében, de akár laikusok, politológusok és politikusok érdeklődését is felkelthetik.
8
A tézisekhez felhasznált irodalom Adam, J.-M.: Éléments de linguistique textuelle: théorie et pratique de l’analyse textuelle. Bruxelles /Liège: Mardaga, 1990. Adamik, T. / A. Jászó, A.: Retorikai lexikon. Pozsony: Kalligram, 2010. Bárdosi, V. /Pálfy, M.: Précis de lexicologie française I. Lexicologie sémantique. Budapest: Tankönyvkiadó, 1988. Le Bart, Ch.: Le discours politique. Paris: PUF, 1998. Cabré, M. T.: La terminologie. Théorie, méthode et applications. Ottawa: Les Presses de l’Université d’Ottawa, 1998. Charaudeau, P.: Grammaire du sens et de l’expression. Paris: Hachette, 1992. Charaudeau, P.: Le discours politique. Les masques du pouvoir. Paris: Vuibert, 2005. Charaudeau, P. / Maingueneau, D.: Dictionnaire d’analyse du discours. Paris: Éditions du Seuil, 2002. Chirac, J.: Mon combat pour la paix. Paris: Odile Jacob, 2007. Fóris, Á.: Kutatásról nyelvészeknek. Bevezetés a tudományos kutatás módszertanába. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2008. Gerstlé, J.: La communication politique. Paris: PUF, 1992. Lerat, P.: Les langues spécialisées. Paris: PUF, 1995. Mayaffre, D.: Paroles de président. Jacques Cirac (1995-2003) et le discours présidentiel sous la Ve République. Paris: Champion, 2004. Mazzoleni, G.: Politikai kommunikáció. Budapest: Osiris, 2002. Michaud, Y.: Chirac dans le texte. La parole et l’impuissance. Paris: Stock, 2004. Mihalovics, Á.: Az akarat (volitio) nyelvi kifejezése az interperszonális kapcsolatokban. (Szintaxis-szemantika-pragmatika). Nyíregyháza: Bessenyei György Könyvkiadó, 1998. Mihalovics, Á. (szerk.), Tanulmányok a politikai szaknyelvről. In.: Studia Europaea Ny. 2. Bessenyei György Könyvkiadó: Nyíregyháza, 2000. pp. 29-61. Mihalovics, Á.: Politikai és diplomáciai nyelvhasználat (Tanulmánygyűjtemény) / Langage politique et diplomatique (Recueil d’études). Veszprém: Pannon Egyetemi Kiadó, 2006. (=Études françaises 2) Le Querler, N.: Typologie des modalités. Caen: Presses Universitaires de Caen, 1996. Rastier, F.: Sémantique interprétative. Paris: PUF 1987 / 1996. Reboul, A. / Moeschler, J.: Dictionnaire encyclopédique de pragmatique. Paris: Seuil, 1994. Villar, C.: Le discours diplomatique. Paris: L’Harmattan, 2006.
9
Az értekezés témájához kapcsolódó publikációk és az értekezés témájában tartott előadások 1) Lektorált folyóiratban megjelent tanulmány A magyar, a német és a francia EU-s gazdasági szaknyelv(ek) lexiko-szemantikai és / vagy terminológiai vizsgálata. In: PORTA LINGUA – 2007, pp. 19-25. Az Európai Bizottság „L’Europe en mouvement” brosúrasorozatának „Construire l’Europe des peuples. L’Union européenne et la culture” című egységének szaknyelvi elemzése (Lexikoszemantikai / terminológiai szint) In: PORTA LINGUA - 2008, pp. 257-263. Chirac Magyarországon – Chirac magyarul. In: PORTA LINGUA - 2009, pp.245-253. 2) Recenzió Ablonczyné Mihályka Lívia: Gazdaság és nyelv. In: Alkalmazott Nyelvtudomány, 2008, VIII/ 1.-2., pp.211-213. 3) Konferencia-beszámoló Összefoglaló a II. Nemzetközi, francia-olasz-spanyol nyelvű, A szaknyelvek oktatása és kutatása konferenciáról. In: Modern Nyelvoktatás, 2008, XIV. / 4., pp. 94-95. 4) Kötetszerkesztés Dr. Mihalovics Árpád / Balogh József (eds.): Études françaises 5 – Langues de spécialité: recherches et formation – Linguaggi specialistici: ricerca e formazione – Lenguajes para propósitos específicos: investigación y formación. Veszprém: Pannon Egyetemi Kiadó, 2009, 343 p. 5) Konferenciaelőadás Francia politikai és diplomáciai szaknyelvi szövegek jellemzői és fordításuk magyarra (Apponyi Albert trianoni „védőbeszédének” elemzése). Nyelv – Kultúra – Tudományok. Interkultúra Konferencia, Pápa, 2008. február 8.-9. A direktív és komisszív beszédaktusok avagy az akarat kifejezése Chiracnál. VI. Jedlik Ányos Szakmai Napok, Veszprém, 2009. február 26-28. A politikai kommunikáció mint interdiszciplináris kutatási terület. IX. SZOKOE Szaknyelvi Konferencia, Veszprém, 2009. október 16. 6) Fordítás Nourredine Abdi: Az arab politikai nacionalizmustól az olajipari nacionalizmusig, avagy a dirigista orientáció. In: Mediterrán Világ. Kulturális folyóirat. 2007 /4, pp. 51-65. © József Balogh, 2011 10