DIPLOMA ELŐTT, DIPLOMA UTÁN

WJLF

KUTATÁS

DIPLOMA ELŐTT, DIPLOMA UTÁN AKTÍV ÉS VÉGZETT HALLGATÓK A WJLF-EN A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETŐ RENDSZER EREDMÉNYEIBŐL WESLEY JÁNOS LELKÉSZKÉPZŐ FŐISKOLA EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN A ZSKF TKK-VAL KÉSZÜLT A „PEGAZUS” PROJEKT KERETÉN BELÜL (TÁMOP-4.1.1-08/2/KMR-2009-0011)

1

WESLEY JÁNOS LELKLSZKÉPZŐ FŐISKOLA BUDAPEST 2012.

________________________________________________________________________________________________

„PEGAZUS” PROJEKT TÁMOP-4.1.1-08/2/KMR-2009-0011 ________________________________________________________________________________________________

_____________________________________________________________________________________________

DIPLOMA ELŐTT, DIPLOMA UTÁN AKTÍV ÉS VÉGZETT HALLGATÓK A WJLF-EN A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETŐ RENDSZER EREDMÉNYEIBŐL ________________________________________________________________________________________________

WESLEY JÁNOS LELKÉSZKÉPZŐ FŐISKOLA EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN A ZSKF TKK-VAL KÉSZÜLT A „PEGAZUS” PROJEKT KERETÉN BELÜL

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: BARNA ISTVÁN ÉS KABAINÉ TÓTH KLÁRA

BUDAPEST 2012. ________________________________________________________________________________________________

WESLEY KUTATÁSI EREDMÉNYEK 1. ________________________________________________________________________________________________

2

A jelen kiadvány a „PEGAZUS” Projekt TÁMOP 4.1.1-08/2/KMR-2009-0011 program keretein belül készült.

©Wesley János Lelkészképző Főiskola, 2012. ©Barna István és Kabainé Tóth Klára 2012.

A kiadványt szakmailag lektorálta: Borbély-Pecze Mariann

ISSN 2063 - 7675

Sorozatszerkesztő: Barna István

A kiadásért felel: Dr. Iványi Gábor rektor A Wesley János Lelkészképző Főiskola kiadásában megjelent kötetek megrendelhetőek, illetve kedvezménnyel megvásárolhatóak: a Wesley Könyvesházban Budapest, Dankó utca 9. H-1085 A borító Krisztián Viktor, a nyomdai előkészítés a Wesley Könyvesház munkája.

3

TARTALOMJEGYZÉK OLDALAK A WJLF K-DPR-K PÁLYAKÖVETŐ KUTATÁS-SOROZATÁRÓL

4.

I. AKTÍV HALLGATÓK A WJLF-EN I.1. A KUTATÁS MÓDSZERTANÁRÓL

8.

I.2. ALAPADATOK

10.

I.3. KÉPZÉSI ADATOK, TANULMÁNYI TERVEK

14.

I.4. MUNKÁVAL, ELHELYEZKEDÉSSEL KAPCSOLATOS TERVEK

24

I.5. CSALÁDI ÉS TANULÁSI ELŐZMÉNYEK

33.

I.6. KOMPETENCIÁK

38.

II. VÉGZETT HALLGATÓK A WJLF-EN II.1. A KUTATÁS MÓDSZERTANÁRÓL

47.

II.2. ALAPADATOK

49.

II. 3. KÉPZÉSI ADATOK, FŐISKOLAI ÉVEK

53.

II.4. KÉPZÉSI TERVEK, TANULMÁNYI ELKÉPZELÉSEK

60.

II.5. A MUNKA VILÁGA

66.

II.6. A CSALÁD ÉS A KORÁBBI ÉLETSZAKASZOK

81.

II.7. KOMPETENCIÁK

86.

________________________________________________________________________________________________


4

A WJLF K-DPR-K PÁLYAKÖVETŐ KUTATÁS-SOROZATÁRÓL

Alábbi elemzéseink egy – a ZSKF Társadalomtudományi Kutatóközpontjában kialakított és a konzorciumi partnerek, közöttük a WJLF által elfogadott – koncepció, a „Párbeszéd a kompetenciák nyelvén” modell részét képezik. Elképzeléseink – és eddigi tapasztalataink – szerint modellünk a következő probléma kezelésének hatékony eszköze:

A felsőoktatás és a munka világa közötti kapcsolatot súlyos ellentmondások terhelik: egyrészről a munkaerőpiac „nem azt a munkavállalót kapja” a felsőoktatásból, akire szüksége lenne (egyszerre jelentkezik a munkaerő-piacon „minőségi hiány” és „mennyiségi túlképzés”); másrészről a friss diplomások egy jelentős hányada nem tud végzettségének megfelelő állást szerezni. A gondot elsősorban azok a „kommunikációs problémák” okozzák az oktatás és a munka világa között, amelyek eredményeképpen a szakemberképzés nem illeszkedik a gazdasági elvárásokhoz.

A ZSKF és partnerei, a konzorciumi intézmények „Párbeszéd-modell”-je ezt a súlyos diszkrepanciát hivatott feloldani úgy, hogy megvizsgáljuk a végzett hallgatóinkat (a munkavállalókat) és a munkáltatóikat, hogy mennyire sikeres a „munkaerő-piaci beválásuk”. Ezt a „kompetenciák nyelvén” tesszük: megkérdezzük mindkét felet 30 kompetencia mentén, hogy „mennyire szükségesek” ezek a munkavégzéshez, illetve „mennyiben rendelkeznek” velük végzettjeink. A kompetencia-eltéréseket (a „rendelkezésre álló” és a „szükséges” készségek diszkrepanciáit) bemutatjuk a végzetteknek, a munkáltatóiknak – de elsősorban a a konzorciumi intézmények oktatóival elemezzük olyan mértékben, hogy fel tudják használni a képzés során.

A modell elsődleges „haszonélvezői” az aktív hallgatóink: szembesítjük őket az órákon az eredményekkel és közösen keressük a legmegfelelőbb oktatási megoldásokat. Fontos szerepe van a „Párbeszéd-modell”ben annak is, hogy aktív hallgatóink szintén nyilatkoznak kompetenciáikról (a vizsgálataink során megkérdezzük őket: megítélésük szerint milyen mértékben lesz szükség leendő szakmájuk gyakorlásához az egyes kompetenciákra – illetve jelenleg milyen mértékben rendelkeznek velük). Ehhez a „visszacsatolási” folyamathoz kialakítjuk azokat a módszertani segédanyagokat (oktatófilmet, prezentációt) oktatóink számára, amelyek alkalmasak az „oktató-hallgató párbeszéd” kialakítására az órákon. 5

További hozadéka a modellünknek, hogy megkeressük a (jelenlegi és potenciális) munkáltatókat is eredményeinkkel. Ennek révén különböző együttműködési formákat építünk ki velük (a szakdolgozati témavezetés és a gyakornokok fogadása mellett bevonjuk a munkáltatókat az oktatásba, kialakulhatnak közös kutatási, oktatási projektek is a konzorciumi intézmények és az egyes cégek, intézmények között).

De szerves része a konzorciumi intézmények PR és marketing tevékenységének is a modell: megkérdezzük leendő hallgatóinkat arról, hogyan tehetjük vonzóbbá az intézményeket, hogyan alakítsuk a „Párbeszédmodellünket”, hogyan biztosíthatjuk a hatékonyabb reklám-kommunikációnkat.

Modellünk tehát ötszereplős: aktív és végzett hallgatóink, a munkáltatók és az oktatók, valamint a leendő hallgatók empirikus kutatására épül, ahol minden szereplő megismerheti az eredményeket, részesévé válhat a „párbeszédnek”. További sajátossága a rendszerünknek, hogy az általunk kifejlesztett „Mintatervező modell” révén a – zömében online önkitöltős kérdőíveken alapuló – adatfelvételeink mintája reprezentatív, így eredményeink kiterjeszthetőek a teljes populációkra.

A kutatások egy sajátos rendszerré állnak össze modellünkben: két éves periódusokkal ismétlődnek – illetve átalakulnak. Míg az első évben az aktív és végzett hallgatóinkat, valamint a munkáltatókat egységesen a kompetenciákról kérdezzük (sztenderd online kérdőívek, kiegészítő telefonos interjúk révén), melynek eredményeiről tájékoztatjuk az oktatóinkat (a szakvezető tanárokkal készített mélyinterjú keretein belül), a következő évben aktív hallgatóinktól az oktatási intézményük különböző szolgáltatásairól faggatjuk (mivel mennyire elégedettek), míg a munkáltatókat az előző évben született eredményekről, az együttműködés lehetőségeiről kérdezzük. Végül az oktatóinkat megismertetjük egyrészt az oktatási intézménnyel kapcsolatos „elégedettségi mutatókkal”, másrészt a munkáltatói véleményekkel, a „kapcsolati kínálatokkal”.

A végzett hallgatóink továbbra is a kompetenciákkal kapcsolatos kérdéseket kapnak, miután kétéves „elcsúszással” kérdezzük őket: 2010-ben a 2005-2007-2009-ben végzetteket, míg 2011-ben a rákövetkező „évjáratokat”: 2006-2008-2010-ben abszolutóriumot szerzetteket – így válik kétévente mind „teljesebbé a kép” a diplomásaink munkaerő-piaci helyzetéről. 6

A leendő hallgatók vizsgálata (a „Sziget-kutatásaink” keretein belül) szintén követik ezeket a „periódusokat”: előbb elképzeléseink, majd eredményeink minél sikeresebb kommunikációja felől faggatjuk őket – kapcsolódva az aktuális marketing feladatokhoz.

Az alábbiakban 2012 tavaszán a WJLF-en készült online aktív és végzett hallgatói adatfelvételeink eredményeit mutatjuk be. Mint azt fentebb jeleztük, aktív hallgatóink esetében jelentősen eltér a kérdőívek tartalma az egy évvel ezelőttitől (akkor „elégedettséget”, most „kompetenciákat” kérdeztünk – kiegészítve néhány speciális intézményi kérdéssorral), míg a végzett hallgatóinknál gyakorlatilag alig változtattunk a tavalyi kérdéssorunkon. Így ez utóbbi esetben – tanulmányunk második fejezetében – a kompetencia-eredmények egyfajta „összekapcsolására” vállalkozunk: a két év eredményeiből egy összegző „kompetencia-térképet” készítünk1.

Budapest, 2012. szeptember BARNA ISTVÁN ÉS KABAINÉ TÓTH KLÁRA

A KUTATÁSOKBAN KÖZREMŰKÖDTEK: KABAI IMRE ÉS KABAINÉ TÓTH KLÁRA (KUTATÁSVEZETŐK), KRISZTIÁN VIKTOR (KUTATÓ),

TOVÁBBI KÖZREMŰKÖDŐK: DR. BÁNLAKY PÁL ÉS BORBÉLY- PECZE MARIANN SZAKMAI TANÁCSADÓK (A KÉRDŐÍV KIALAKÍTÁSÁBAN, A KUTATÁS LEBONYOLÍTÁSÁBAN); KENÉZ ANIKÓ ÉS JABRONKA RICHÁRD (AZ ADATOK FELDOLGOZÁSÁBAN, A KÉRDEZÉSBEN); TOVÁBBI 2 WJLF-ES HALLGATÓ (TELEFONOS KÉRDEZÉSBEN, SZERVEZÉSBEN, ADATELEMZÉSBEN).

1

A korábbi eredményeinkről, elemzéseinkről lásd bővebben a http://www.wesley.hu/diplomas-palyakoveto-rendszer-kutatasianyagaibol internetes felületen.

7

I. AKTÍV HALLGATÓK A WJLF-EN

I.1. A KUTATÁS MÓDSZERTANÁRÓL

Az online kérdőíves adatfelvételt a „Pegazus” pályázat „Diplomás Pályakövető Kutatások a WJLF-en” című kutatás-sorozat keretein belül a ZSKF Társadalomtudományi Kutatóközpontja keretein belül működő Konzorciumi DPR Kutatócsoportja készítette a WJLF-en az aktív hallgatók körében 2012. május 18. és július 7. között.

Az adatfelvétel három fázisban történt:

(1) Az első fázisban a NEPTUN-ban az aktív hallgatóként szereplő 544 személy (alappopuláció) e-mail címeit mintegy 12 telefonos interjú révén 496 főre aktualizáltuk (az alappopuláció 91,2%-a), akik 2012. május 18-án elektronikus levelet kaptak, amelyben közöltük az online kérdőív linkjét; a visszaküldés határidejét 2012. május 22. 24:00 órában jelöltük meg. Ezt megelőzően a WJLF honlapján aktualizáltuk a „Diplomás Pályakövetés” felületünket, amelyen megtalálhatóak a DPR kutatás-sorozatunk tervei, célkitűzései, korábbi eredményei. Plakátokat helyeztünk ki a főiskolán, szórólapokat osztottunk, felkértük oktatóinkat, hogy népszerűsítsék hallgatóik körében is a kutatásban való aktív részvételt. A megadott határidőre 112 fő töltötte ki a kérdőívet.

(2) A következő lépésben május 23-án egy „emlékeztető levelet” juttattunk el mind a 496 hallgatónknak a Neptun rendszerén keresztül, melyben 2012. május 29. 24:00 órát adtunk meg határidőnek. A beérkezett 44 kérdőívvel együtt 156-ra növekedett mintánk, így erre készítettük el a „minta-tervező mátrixot 2 ”. Ennek segítségével kísértük figyelemmel négy dimenzióban, az alapvető („kvóta”) adatok alakulását.

2

A ZSKF TKK által kidolgozott „Minta-tervező rendszerről” lásd bővebben http://www.zskf.hu/dpr/olvas/permalink:a-mintatervezo-modell-mukodese !

8

(3) A minta megoszlásait figyelembe véve 2012. június 28. és július 7. között hallgatóink 18 telefonos interjút készítettek azokban a „minta-cellákban”, ahol nem érkezett be egyetlen kérdőív sem, illetve a 3-as értéket meghaladták a súlyok. Az immáron 174 főre növekedett mintán (az elért hallgatóink 35,1%-a válaszolt) elvégeztük az SPSS adatfájl négy-szempontú súlyozását. Az összehasonlító adatokból kitűnik, hogy az eltérések igen csekélyek, így a minta reprezentatívnak tekinthető (lásd az 1. táblázatot).

A közölt adataink a teljes megkérdezettek (174 fő) körében nem térhetnek el nagyobb mértékben, mint +/- 7,6 százalékpont ahhoz képest, mintha mindenkit megkérdeztünk volna. (Ha valamely részsokaságra vonatkoznak adataink, ott természetesen a részminta nagyságának függvényében növekednek a hibahatárok.)

I.1. táblázat: Az aktív hallgatók alappopulációjának és a négy szempontból súlyozott vizsgálati mintának a megoszlása a négy alapvető (kvóta) változó szerint.

Alappopuláció Évfolyam

Nem

Szak

Tagozat

Minta

Elemszám

Százalék

Elemszám

Százalék

Első éves

181

33,3

57

32,8

Végzős

184

33,8

58

33,4

Köztes évfolyam

179

32,9

59

33,7

Férfi

142

26,1

45

25,7

Nő

402

73,9

129

74,3

Szociális munka BA

391

71,9

129

74,0

Pedagógia BA

73

13,4

22

12,9

Környezettan BA

80

14,7

23

13,1

Nappali

293

53,9

86

49,5

Levelező

251

46,1

88

50,5

544

100,0

174

100,0

Összesen

9

I.2. ALAPADATOK I.2.1. A KVÓTA-ADATOK Adatfelvételünk reprezentativitását – az eddigi gyakorlatunknak megfelelően – négy ismérv (a megkérdezettek neme, a tagozata, az évfolyama és az általa végzett szak) szerint követtük nyomon, illetve biztosítottuk korrekciós kérdezés és a négy-szempontú súlyozás révén – lásd a részleteket az 1.1. módszertani fejezetben). Ezeket az adatokat elemezzük a továbbiakban. Megvizsgáljuk azt is – egyszerűbb statisztikai eszközök segítségével – , milyen összefüggéseket mutatnak az egyes ismérvek. Mint azt a fentiekben közölt I.1. táblázat adatai is mutatják, a WKF aktív hallgatói között jelentős többségben vannak a nők: arányuk a vizsgáltak körében közel háromnegyed (a populáció adatai szerint 75,0 százalék). A 174 fős mintában arányuk alig tér el ettől: 74,3 százalék (lásd az I.2.1. ábrán – megjegyezzük, hogy az elemzéseink során ez utóbbi arányszámot használjuk3). A továbbiakban nyomon követjük más ismérvek, kérdések mentén is a válaszadóink nemek szerinti megoszlását. I.2.1. ábra: A megkérdezett neme (%)?

nő; 74,3

férfi; 25,7

Forrás: WJLF 2012. AKTÍV HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=174)

3

Megjegyezzük, hogy az egy évvel ezelőtti hasonló jellegű adatfelvételünk eredményeihez képest a nők aránya közel 8 százalékponttal csökkent: 2011 tavaszán még 82,9 százalék volt ez az érték. Lásd: Kabai – Kabainé, 2011: 10.

10

A nem változót egyéb magyarázó tényezőkkel összevetve azt tapasztalhatjuk, hogy sem a tagozat, sem pedig az évfolyam változóval való összevetésben nem látszik szignifikáns különbség, de van a szakkal. A nők az átlagot szignifikáns mértékben meghaladóan választották a szociális munkás (78,9%, ASR= + 2,2), a férfiak pedig a környezettan szakot (31,8%, ASR = +4,2; P<0,001).4 Az aktív hallgatók háromnegyede (74,0%) szociális munka szakon tanul a WJLF-en, a két másik szak nagyjából egyforma mértékben osztozik a maradék 26%-on (lásd az I.2.2. ábrát). Nincs eltérés a megoszlásban aszerint, hogy a hallgatók milyen tagozaton tanulnak, de van az évfolyamok és a nemek szerint. I.2.2. ábra: Milyen szakon tanul ebben az intézményben?

környezettan; 13,1 pedagógia; 12,9

szociális munka; 74


A válaszadó elsőévesek körében szignifikánsan kevesebb a szociális munkás (53,4%, ASR= -4,3), és több a környezettan szakos (27,6%, ASR= +4,0), a végzősök között pedig a szociális munkás (98,3%, ASR= +5,2; P <0,001). A nők aránya a szociális munkások (78,3%, ASR= +2,2), a férfiaké a környezettanosok (31,8%, ASR = + 4,2; P <0,001) körében haladja meg szignifikánsan az átlagot (az évfolyam-adatokat lásd az I.1.4. ábrán).

4

A kétdimenziós összefüggések elemzését a kereszttábla illetve a hozzá kapcsolódó Pearson-féle „Khí-négyzet függetlenségi próba” segítségével készítettük, illetve cellánként kiszámítottuk az „Adjusztált Sztenderdizált Reziduálisokat” is (a továbbiakban ezt a statisztikát „ASR” rövidítéssel jelöljük). A társadalomkutatásban általánosan elfogadott 95 százalékos „megbízhatósági szintet” tekintjük a „szignifikáns kapcsolatok” alsó határának (a „null-hipotézis elfogadási valószínűsége kisebb vagy egyenlő 0,05 –dal”). „Erősen szignifikáns” összefüggésről legalább 99 százalékos megbízhatósági szint mellett beszélünk, míg a 90-94 százalék közötti megbízhatósági szint esetén „gyengén szignifikáns”-nak nevezzük a két változó közötti összefüggést. Az ASR-ek esetében a +/-2,0 intervallumon kívüli értékeket tekintjük (95 százalékos megbízhatósági szint mellett) szignifikáns eltérésnek. A továbbiakban a Khí-négyzet próba elfogadási valószínűségét „P=0.023” formában jelöljük.

11

A WJLF hallgatói nagyjából ugyanolyan arányban tanulnak nappali és más tagozaton, nem látható ennél a magyarázó változónál semmiféle szignifikáns összefüggés más magyarázó változókkal. Hasonlóképpen nincs különösebb szignifikancia az évfolyam változó mentén sem egyéb magyarázó változókkal, ha csak azt nem említjük, hogy az elsőévesek az átlagot szignifikánsan meghaladó mértékben kevésbé szociális munkás, inkább környezettan szakon tanulnak (lásd az I.2.3. ábrát). I.2.3. ábra: Milyen tagozaton tanul ebben az intézményben, ezen a szakon?

egyéb; 50,5

nappali; 49,5

Forrás: WJLF 2012. AKTÍV HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=174) I.2.4. ábra: Hányadik évfolyamon tanul ebben az intézményben?

végzős évfolyam; 33,7

első évfolyam; 32,8

közbülső évfolyam; 33,4

Forrás: WJLF 2012. AKTÍV HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=174) 12

A megkérdezettek átlag életkora nagyjából harminchárom év, míg az első és a végző évfolyamra járók átlagosan 32 évesek, addig a közbülső évfolyamra járók 34, az eltérés nem szignifikáns. Szakok szerint vizsgálódva a kép ugyanaz: a szociális munkás szakosok átlagosan 33, a pedagógiát hallgatók 34, a környezettan szakosok pedig mindössze 29 évesek. Így itt ugyan láthatóak a különbségek, de nem tekinthetjük azt szignifikánsnak.

Tagozatok szerint az eltérés mértéke nagyobb és szignifikáns különbséget takar: a nappali tagozatra járók átlagosan 25, a levelező tagozatosok pedig 39 évesek, P<0,001 mellett (itt a variancia-analízishez kapcsolódó F-próbát alkalmaztuk5), és ugyanez a helyzet a nemek szerinti vizsgálódás esetében, az átlagos WJLF-es férfi 30, a nő pedig 34 éves, P=0,028 mellett (lásd az I.2.5. ábrát).

I.2.5. ábra: Melyik évben született Ön?

nincs válasz; 5,1 1988-ban és utána; 24 éves vagy fiatalabb; 34,2

1962-ben vagy előtte ; 50 éves vagy idősebb; 6,9 1963-72-ben ;40-49 éves; 18,2

1973-82-ben;- 30-39 éves; 22,7

1983-87 -ben; 25-29 éves; 12,8


A variacia-analizis (vagy szóráselemzés) lényege: ha a függő változónk magas mérési szintű, míg a független változó alacsony (mint esetünkben is), a függő változó szóródását két részre bonthatjuk: a csoportosított kategóriák közötti és az azon belüli szórásra. Az előbbi a független változó által „magyarázott”, míg az utóbbi a „nem magyarázott” szórása a függő változónak. E két elem hányadosát nevezzük F-statisztikának (bizonyos küszöbérték meghaladása esetén beszélhetünk „szignifikáns hatásról”). Ha az F értéke nagy, úgy is mondhatjuk, hogy a csoportokon belüli szórások kicsik, míg a csoportok közöttiek nagyok – vagyis a csoportok „viszonylag jól el vannak különítve” egymástól a független változó által.

13

I.3. KÉPZÉSI ADATOK, TANULMÁNYI TERVEK

A Wesley-n a hallgatók nagyjából fele államilag támogatott képzésben vesz részt (lásd az I.3.1. ábrát), de mutatkozik néhány szignifikáns eltérés ebben a magyarázó változók mentén. Az államilag támogatott képzés inkább elérhető a végzős évfolyam tagjai számára (68,5%, ASR= +2,8; P=0,016), a nappali tagozaton tanulóknak (74,0%, ASR= +5,1; P<0,001), és a környezettan szakot választóknak (78,3%, ASR= +2,6; P=0,035).

I.3. 1. ábra: Milyen finanszírozási formában tanul Ön ebben az intézményben?

nincs válasz; 5

költségtérítéses 44,6

államilag támogatott 50,4


Mint azt fentebb láthattuk, az aktív hallgatóink egyharmada jár (32,8%) első évfolyamra, ők a tanulmányaikat 2011-ben, illetve 2012-ben kezdték. Nagyjából ugyanez a helyzet a közbülső évfolyamra járókkal is, akik aránya megegyezik a 2010-ben kezdőkkel. 2009-ben csak a válaszadók 16%-a lépett be a Főiskolánkra, így van egy szűk réteg, nagyjából a válaszolók egyhatoda, akik tanulmányaikat négy éve vagy korábban kezdték. Ők valamennyien a végzős évfolyamba járnak. Nagyobbik része ennek a csoportnak 2008-ban kezdett (10,9%), a maradék hallgató (6.9%) pedig 2007-ben vagy előtte. Így jól látható, hogy nem csúszik el a tanulmányaival a hallgatók nagyobbik része, már ami az abszolutóriumig vezető utat illeti. 14

A tanulmányokat nem az előírt idő alatt teljesítők körében jellemzően vannak jelen a férfiak: a legalább öt éve hallgatói státuszban lévők körében heten. Mindössze négy az ebbe a csoportba tartozó nők száma, míg a teljes mintában 74%-nyian vannak (lásd az I.3.2. ábrát). I.3.2. ábra: Melyik évben kezdte meg tanulmányait ebben az intézményben, ezen a szakon?

2008-ban vagy előtte; 17,8 2011-12-ben; 32,8 2009-ben; 16

2010-ben; 33,4


A válaszadók kétharmada saját tanulmányi teljesítményét jónak mondja, és ebben nem sok szignifikáns eltérés mutatható ki a más változókkal való összevetés során. Saját megítélésük szerint egyformán jól tanulnak és teljesítenek (lád az I.3.3. ábrát). I.3.3. ábra: Átlagosan milyen tanulmányi eredménnyel végzi Ön ezt a szakot?

jeles; 15,3 nincs válasz; 7,4 közepes ;10,5 jó; 66,8


Ami a magyarázó változókkal való összevetést illeti, csak egy-két halvány összefüggés mutatható ki: például a nők körében valamennyivel többen (20%, ASR= +2,0; P=0,120) állítják, hogy jelesre, kiválóra sikerülnek a vizsgáik, és a környezettan szakososok körében kevesebben, de nincs egyértelmű, szignifikáns különbség az esetükben.

A válaszadóink általában elégedettek a tanulmányi eredményeikkel, és ez a helyzet akkor is igaz, ha nem önmagukban, hanem a másokéval való összevetésben értékelik azt (lásd az I.3.4. ábrát). A megkérdezettek szűk fele (45,2%) szerint körülbelül ugyanolyan, közel kétötöde (38,1%) pedig valamivel jobb eredményt gondol elérni, mint a többiek. Nagyon jónak, tehát a többiekénél sokkal jobbnak a megkérdezettek 5,7%-a mondja magát, nagyjából ugyanennyien vannak a magukat mások után helyezők (5%), és további 6,1% gondolja, hogy nem feltétlenül kell a fátylat erről fellebbenteni…

I.3.4. ábra: Ebben az intézményben, ezen a szakon tanuló, többi diák tanulmányi eredményéhez képest az Ön tanulmányi eredménye jellemzően jobb vagy rosszabb? sokkal jobb; 5,7 nincs válasz; 6,1 valamivel rosszabb; 5

valamivel jobb; 38,1

körülbelül ugyanolyan; 45,2


A kérdésre adott válaszok nem mutatnak összefüggéseket, ha csak azt nem, hogy az átlagnál valamivel jobban teljesítők közé számítják magukat a végzősök, illetve a környezettan szakon tanulók, de egyik esetben sem szignifikánsak a különbségek. 16

A WJLF aktív hallgatói nagyobb része számára az aktuálisan folytatott tanulmányok a képzési célok végállomását jelentik. Vannak azonban olyanok, akik tanulmányi terveiben szerepelnek a kérdőívünkben felsorolt képzési formák (lásd az I.3.5. ábrát).

I.3.5. ábra: Tervezi-e, hogy továbbtanul az alábbi képzési formák valamelyikén?

7,6

felsőfokú szakképzés

7

32,9

8,9 4,8

alapképzés

31,7

23,6

mesterképzés

14,2

szakirányú továbbképzés

47,5

69,5

27,1

7,2

21,5

31,1

27,8

47,5

7,5 PhD, doktori képzés

1,6

0%

44,5

20%

igen, ebben az intézményben

55,8

40%

60%

igen, egy másik intézményben

80%

nem tervezi

100%

nincs válasz


Felsőfokú szakképzést a pedagógia szakosok terveznek az átlagot szignifikánsan meghaladó mértékben (40,0%, ASR =+2,3), míg ezt a képzési formát leginkább a szociális munka szakosok utasítják el (76,2%, ASR= +2,5; P=0,056). Felsőfokú szakképzésben mindössze a megkérdezettek 15%-a gondol részt venni, és körülbelül ugyanannyian választanák a WJLF-et és más intézményt.

17

Egy második BA/BSC képzés elvégzésére az átlagot szignifikáns mértékben meghaladóan az első évfolyamosok (36,7%, ASR= +2,4; P=0,047) és a környezettan szakosok (25%, ASR= +1,9; P=0,046) vállalkoznának. Akik egy újabb alapszintű diploma megszerzését leginkább elutasítják: a végzős évfolyamra járók (87,0%, ASR= +2,0) és a szociális munkát hallgatók (87,0%, ASR= +3,1).

A tanulmányi tervek között leggyakrabban a mesterképzésben való részvétel fogalmazódik meg. A válaszadók több mint felének a fejében megfordult már, hogy megszerezze ezt a fokozatot is. Akik ilyet terveznek, körükben valamivel többen vannak azok, akik más intézményt választanának (27,1%), a kisebbség (23,6%) pedig a Wesley-t preferálná egy ilyen döntés meghozatalakor.

A mesterképzés egy hajszálnyival jobban vonzza az első évfolyamra járókat, kevésbé a végzősöket, itt azonban az eltérések nem szignifikánsak. Tagozat szerint vizsgálva a válaszokat, az látható, hogy a nappali tagozatra járók inkább más intézményeket preferálnának a mesterképzés helyszínéül (54,2%, ASR= +3,6), míg a levelezősök (40,9%, ASR= +2,0; P=0,001) szívesebben maradnának a WJLF-hez hűek ezen a képzési szinten is. Szakok szerint vizsgálva a kérdést, erős szignifikancia mutatható ki: a környezettan szakon tanulók mester szakon is ragaszkodnának a WJLF-hez (50,0%, ASR= +2,0), a pedagógiások inkább más intézményt választanának ebben a helyzetben (68,8%, ASR =+2,7), míg a szociális munkások nem tervezik a mesterképzést (41,9%, ASR= +4,3; P <0,001).

Szakirányú továbbképzésre a nappali tagozaton tanulók vállalkoznának, méghozzá más intézményben az átlagot szignifikánsan meghaladó mértékben (22,5%, ASR= +2,3), míg nem terveznek ilyet a szociális munka szakosok (66,2%, ASR= +2,3; P<0,001).

Doktori képzésre, amely a megkérdezettek számára még távoli cél lehet, hiszen pillanatnyilag alapszakosok, az első évfolyamra járók, a férfiak, a nappali tagozatosok, a pedagógiai és környezettan szakosok gondolnak, de itt az alacsony elemszám miatt szignifikáns összefüggések nem értelmezhetőek.

18

A megkérdezettek egyötödének van felsőfokú végzettsége, nagyobbik részük ezen belül felsőfokú szakképzésben, illetve hagyományos főiskolai képzésben szerezte azt (lásd az I.3.6. ábrát). Felsőfokú végzettsége leginkább a szociális munka szakosoknak van, az átlagot meghaladó, de nem szignifikáns mértékben, míg legkevésbé ezt a környezettan szakosok mondhatják el magukról (0%, ASR= -2,6; P=0,035).

I.3.6. ábra: Van-e felsőfokú végzettsége?

nincs válasz; 3,6

van; 20,2

nincs; 76,2


A nyelvtudás hiánya vagy hézagos volta folyamatosan gondot jelent a magyar felsőoktatás egészének, így intézményünknek is (lásd az I.3.7. és az I.3.7.1. ábrát). Bár a helyzet az utóbbi időben javult, még mindig nem látszik eléggé fontosnak a hallgatóink értékrendjében, sokak számára hosszú küzdelmet jelent az abszolutórium megszerzése után a nyelvvizsga pótlása. Az idegen nyelv, mint kommunikációs és tanulási eszköz túlságosan ritkán bukkan fel a motiváló tényezők között.

19

I.3.7. ábra: Milyen idegen nyelvet, milyen szinten beszél Ön?

angol

8,5

német

13,3

21,1

23,1

francia

25,9

31

27

33,8

olasz

13,7

00,8

4,1 5,1 1,3 0

62,1

30,1

2,5 0,5 0,5 0

49,9

egyéb idegen nyelv

15,7

91,7 0%

nincs válasz

10% nem beszéli

20%

4,11,1

7,3 1,5

60,2

34,3

orosz

8,9

56,5

29,3

spanyol

22,3

30% alig beszéli

40%

50%

közepesen beszéli

2,81,5 0

1,2 0 3,40,4 3,2 60%

70% jól beszéli

80%

90%

100%

nagyon jól beszéli


A nyelvtudás szintjét összevetve a magyarázó változókkal, csak kevés helyen mutatható összefüggés. Az angol nyelv ismeretének átlagos pontértéke az ötfokú skálán: 2,92, itt a nappali tagozatra járóké 3,27, a levelezőéké pedig 2,59; P<0,001 mellett, tehát itt az eltérés erősen szignifikáns.

A német nyelv esetében azt találtuk, hogy a nők szignifikánsan jobban beszélik, mint a férfiak. Az 1,92-es átlagpont mellett, a nők 2,01-re, a férfiak pedig 1,67-re értékelték a tudásukat, P=0,016 mellett.

Más nyelvek esetében, illetve más elemzésekkor összefüggéseket nem találtunk, és az alacsony esetszámok miatt nem is szabad további elemzéseket végezni.

20

I.3.7.1. ábra: Milyen idegen nyelvet, milyen szinten beszél Ön? (fő, érdemben válaszolók) 160 140 120 100 80 60 40 20 0 angol

német alig beszéli

francia közepesen beszéli

olasz jól beszéli

spanyol nagyon jól beszéli

orosz

egyéb

anyanyelve

Forrás: WJLF 2012. AKTÍV HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=174

A WJLF hallgatóinak döntő többsége nem folytatott tanulmányokat külföldön a főiskolai évek alatt, csak minden huszonharmadik megkérdezett válaszolt erre igennel. Aki tanult külföldön, az átlagot meghaladó mértékben nappali tagozaton tanul, illetve pedagógiát hallgat a Főiskolánkon, de épp azért, mert nagyon kis százalékot képviselnek a válaszadók között, így az eltérések nem tekinthetőek elemzésre alkalmasnak (lásd az I.3.8. ábrát).

A külföldi munkavállalásra is rákérdeztünk, itt valamivel magasabb arányokat kaptunk: a válaszadók 12%-a mondta, hogy volt olyan szakasza az életének, amikor a határokon túl vállalt munkát (lásd az I.3.9. ábrát). A magyarázó változók mentén ebben az esetben nem találtunk szignifikáns eltéréseket (sem a nem, sem a tagozat, sem pedig az évfolyam eltérései mentén vizsgálva). Ami a szakok közötti eltérést illeti, egy nagyon halvány és bizonytalan eltérés kimutatható: a külföldön munkát vállaltak között egy árnyalatnyival több a pedagógia szakosok aránya, ugyanakkor ez a szignifikáns szintet nem éri el.

21

I.3.8. ábra: Tanult-e hosszabb ideig külföldön tanulmányai ideje alatt?

igen;4,1 nem; 91,5.

nincs válasz; 4,4


I.3.9. ábra: Dolgozott-e külföldön?

nincs válasz; 7,1 nem; 80,9. igen;12,0


A megkérdezettek mintegy negyede válaszolt úgy, hogy karrierje egy szakaszában vagy egészében külföldön szeretne dolgozni, vállalna munkát, míg egy bő negyed (28,3%) ezt nem tudja eldönteni. Minden huszadik válaszadó felelet nélkül hagyta ezt a kérdést, míg kétötödük nemmel válaszolt (lásd az I.3.10. ábrát). 22

I.3. 10. ábra: Tervez-e külföldi munkavállalást?

nem tudja eldönteni; 28,3 nincs válasz; 5,2

nem; 40,6 igen;25.8


Ami a magyarázó változókkal való összevetést illeti: egyértelműen látszik, hogy a nappali tagozatosok szignifikánsan nagyobb mértékben gondolnak erre (40,3%, ASR= +3,5), míg a levelező tagozatra járók között azok vannak többségben, akik kijelentik, nem terveznek állást, munkát találni a határokon túl (58,6%, ASR= + 4,4; P<0,001 mellett).

Nemek szerint vizsgálva a válaszokat, az látszik, hogy a férfiak inkább terveznek külföldön dolgozni (42,1%, ASR= +2,3), míg a nők a bizonytalanok („nem tudom eldönteni”) táborát erősítik (35,7%, ASR= +3,0; P=0,006). Szakok és évfolyamok között kimutatható különbséget ebben a kérdésben nem tapasztaltunk.

23

I.4. MUNKAVÁLLALÁSSAL, ELHELYEZKEDÉSSEL KAPCSOLATOS TERVEK

A válaszadó hallgatóink bő háromötöde mondta magáról azt, hogy tanulmányai mellett dolgozik is (lásd az I.4.1. ábrát). Munkavállalás szempontjából a leginkább aktívnak a köztes évfolyamra járók tekinthetők, 74,1%-uk mondta magát munkavállalónak (ASR= +2,0; P=0,148). Tagozat szerint vizsgálva szignifikáns eltérést tapasztaltunk a nappali tagozaton (45,6%, ASR= -4,6) és az egyéb munkarendben tanulók (80,2%, ASR= +4,6; P < 0,001) gazdasági aktivitása szerint, de nem mutatható ki eltérés a szakok mentén. Gyenge összefüggés van a válaszadók neme és munkaerő-piaci státusza között: amíg a nők 60,5%-a (ASR= -1,8), addig a férfiak 65,6%-a (ASR= +1,8; P=0,057) mondható gazdaságilag aktívnak. I.4.1. ábra: Jelenleg dolgozik-e? nincs válasz; 5

nem; 34,3 igen; 60,7


A megkérdezettek kétötöde nem adott választ arra a kérdésre, hogy milyen jellegű ez a munkaviszony (ebből 34,3% nem dolgozik), nagyjából ugyanennyien vannak, akik állandó, határozatlan idejű munkaviszonyt mondhatnak magukénak. A fennmaradó egyötödnyi felelet többféle lehetőség között oszlik el, leggyakrabban a gyakornokoskodást és a különböző diákmunkákat említik (lásd az I.4.2. ábrát). Állandó munkaviszonyt mondhatnak maguknak a nem nappali tagozatra járók (88,6%, ASR= +6.9) az átlagot szignifikáns mértékben meghaladóan, míg ugyanez mondható el a nappali tagozatosok esetében az alkalmi (20,6%, ASR= +3,9) és a diákmunka, gyakornoki tevékenység (44,1%, ASR= +5,7) vonatkozásában, P<0,001 mellett. 24

I.4.2. ábra: Ez a munkaviszony…

nincs válasz; 40,8

állandó, határozatlan idejű; 39,5

határozott idejű; 3,5 diákmunka, gyakornoki tevékenység; 9,2

alkalmi munka; 3,9 megbízásos jellegű; 3,1


Szakok szerint vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy az átlagtól a környezettan szakosok térnek el szignifikánsan, több foglalkoztatási kategória esetében. Körükben legkevésbé jellemző az állandó, határozatlan idejű munkaviszony megléte (33,3%, ASR= -2,5), gyakoribb azonban a határozott idejű (16,7%, ASR= +1,7), illetve az alkalmi munka (25,0%, ASR= +2,7; P=0,016). A férfiak és nők között szintén találtunk különbségeket: ami az állandó, határozatlan idejű munkaviszonyt illeti, abban a válaszadó nők az átlagot meghaladó mértékben vannak jelen (72,0%, ASR= +1,9), míg a megbízásos jellegű (14,8%, ASR= +2,9), illetve az alkalmi munkalehetőségek (18,5% , ASR= +2.8, P=0,001). Az évfolyamok között nincs különbség a válaszok között.

Arra a kérdésre, hogy inkább diáknak vagy tanulmányokat folytató munkavállalónak tekinti-e magát a megkérdezett, szűk hatvanszázaléknyi érdemi választ kaptunk, ezek szerint körülbelül négyszer annyian gondolják magukat ez utóbbinak, mint csak diáknak (lásd az I.4.3. ábrát). A magyarázó változók mentén erős szignifikáns eltérések mutathatók ki: minél közelebb kerül a megkérdezett a végzéshez, annál inkább tekinti magát tanulmányokat folytató munkavállalónak. A végzősök körében ez így alakul 96,6%, ASR =+2,06 P=0,034). Tagozat szerint szintén szembetűnőek az eltérések: az „inkább diák” nappali tagozatra jár (53,1%, ASR= +5,8).

25

I.4.3. ábra: Minek tekinti inkább magát? főfoglalkozású diák; 11,6

nincs válasz; 41,3

főfoglalkozású dolgozó, aki tanul is; 47,1


Azok körében, akik munkát végeznek, 34% azok aránya, akik tanulmányai és a munkaköre között szoros, további 7,3%-nyi esetben pedig nagyon szoros az összefüggés (lásd az I.4.4. ábrát).

Az „évfolyam” és a „szak” magyarázó változó mentén nincs összefüggés, de a tagozat és a nem szerint igen.

A levelező tagozatra járók esetében szignifikánsan magasabb azok aránya, akik csak a saját szakterületen végzett tanulmányaikat hasznosítják a munkavégzés során (16,4%, ASR= +1,9), míg a nappali tagozatosok úgy nyilatkoztak, hogy bármely szakterületen szerzett tudás hasznosulhat a munkájuk kapcsán (ASR=36,4%, ASR = +3,6; P=0,002).

A nemek közötti különbségek itt is szembeötlőek: a férfiak szerint bármely tanulmányok megfelelőek (27,6%, ASR= +1,9), míg a nők esetében a saját és a kapcsolódó szakterületen végzett tanulmányok is megfelelnek a munkának (63,0%, ASR= +1,7; P=0,017). 26

I.4.4. ábra: Véleménye szerint milyen szakterületen végzett tanulmányok felelnek meg ennek a munkának?

csak a saját szakterület; 7,3 saját és kapcsolódó szakterület; 34 nincs válasz; 41,7

bármely szakterület; 9,7

egy egészen más szakterület; 7,3 Forrás: WJLF 2012. AKTÍV HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=174)

Arra a kérdésre, hogy milyen idegennyelv-tudás szükséges az aktuálisan végzett munkához, a megkérdezettek mindössze egynyolcada nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán szükség van rá (lásd az I.4.5. ábrát). Nincsenek összefüggések sem a nem, sem a tagozat, sem az évfolyam esetében sem.

Az egyetlen halvány összefüggés: a végzett munkához szükséges nyelvtudás a pedagógia szakosok esetében (41,7%, ASR= +1,9), míg a környezettan szakosok azon része, aki munkát végez, egyhangúan úgy nyilatkozott, hogy ehhez a munkához egyáltalán nincsen szüksége semmiféle nyelvi kompetenciára (100%, ASR=+1,7; P=0,053). Ez megmagyarázza azt a vélekedést, amely szerint az oklevél kiadásához valóban igazolni kell a nyelvtudást, de egyébként nemigen használatos kompetencia!

27

I.4.5. ábra: Milyen idegennyelv-tudásra van szükség ehhez a munkához? van hozzá szükség; 12,4 nincs válasz; 45,9

nincs hozzá szükség; 41,7


A diploma még ma is az egyik belépő a munkaerő-piaci sikerességhez: a mintánkba kerültek több mint háromnegyede véli úgy, hogy az itt szerzett diplomával a szakterületen való elhelyezkedés sikeres lesz. Ezen belül egynegyednyien biztosak ebben, míg kétnegyednyien valószínűsítik azt. Az, hogy sikerülne-e ezzel az oklevéllel a munkaerő-piacra kerülni, csak minden tizenharmadik válaszadó valószínűsíti, míg egy valaki ebben biztos. Minden húsz válaszolóból egy azt mondja, nem is akar ezen a területen elhelyezkedni, 11,7% pedig nem válaszolt (lásd az I.4.6. ábrát). I.4.6. ábra: Mennyire tartja valószínűnek a szakterületen belüli elhelyezkedést a szakon szerzett diplomával?

valószínűleg sikerül; 50,7

biztosan sikerül; 25,1

valószínűleg nem sikerül; 7,2 nincs válasz; 11,7 biztosan nem sikerül; 0,5 nem szeretne a tanult területen elhelyezkedni; 4,9 Forrás: WJLF 2012. AKTÍV HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=174) 28

Ennél a kérdésnél csak kevés szignifikáns összefüggést találtunk a magyarázó változókkal, de néhány egyéb jellemzőt igen. Nemek szerint nincs különbség a vélemények között. Az évfolyamok szerint mindössze annyi, hogy a végzősök körében kristályosodott ki az a két vélemény egyaránt, hogy biztosan sikerül a szakterületen állást találni (37,3%, ASR=+ 1,7), illetve hogy nem kíván a megkérdezett az adott szakterülethez kapcsolódó munkakörben elhelyezkedni (9,8%, ASR= +1,8). De itt az összefüggések nem szignifikánsak, miként a szakok szerint sem: itt a szociális munkások úgy gondolják, hogy biztosan sikerül a szakterületen elhelyezkedni (32,8%, ASR= + 2,2), de a környezettan szakosok ebben inkább bizonytalanok (9,5%, ASR = -2,1). Tagozat szerint azonban az: a levelező tagozaton végzők biztosak abban, hogy sikerül a szakterülethez kapcsolódóan állást találni vagy a meglévőt megtartani (42,7%, ASR= +3,7), míg a nappalisok ezt valószínűnek tartják (67,9%, ASR= +2,7; P=0,006).

A pályára lépésnek és a pályán maradásnak egyik legfontosabb tényezője a bér, az elérhető jövedelem. A válaszadók közel negyven százaléka szerint az elérhető nettó átlagkereset 1-3 évvel a végzés után 90 és 120 ezer forint között van, míg 11% úgy gondolja, hogy az kevesebb, mint 90 000. Az átlag is ennél a fizetési kategóriáknál alakult ki: a megkérdezettek 116 340 Ft-ra teszik (lásd az I.4.7. ábrát). I.4.7. ábra: Mennyire becsülné átlagosan az Ön szakján végzett frissdiplomások havi nettó átlagkeresetét 1-3 évvel a diplomázás után, Magyarországon, a szakterületen belül elhelyezkedettek körében?

nincs válasz

8,5

210 000 vagy több

2,1

180 000-209 000 Ft

4,6

150 000- 179 000

12,6

120 000-149 000 Ft

21,1

90 000-119 000 Ft

39,6

kevesebb, mint 90 000 Ft

11 0

5

10

15

20

25

30

35

40

45


Ami az elvárt jövedelmet illeti, a gondolt bérnél jóval, mintegy 43%-kal magasabbat tartanának elégedettségre okot adónak, itt az átlag 165 500 Ft. Ekörül az összeg körül a válaszok 30%-a tömörül (lásd az I.4.8. ábrát). I.4.8. ábra: Mi az a havi nettó átlagkereset, amellyel frissdiplomásként Ön személy szerint elégedett lenne1-3 évvel a diplomázás után, Magyarországon, a szakterületen belül elhelyezkedve?

nincs válasz

9,5

270 000 Ft és több

4,2

240 00-269 000 Ft

7,3

210 000-239 000 Ft

2,5

180 000-209 000 Ft

16,8

150 000-179 000 Ft

30,5

120 000-149 000 Ft

18,7

120 000 Ft-ig

10,3 0

5

10

15

20

25

30

35


I.4.9. ábra: (A) Mennyire becsülné átlagosan az Ön szakján végzett frissdiplomások havi nettó átlagkeresetét? (eFt) Illetve: (B) Mi az a havi nettó átlagkereset, amellyel frissdiplomásként Ön személy szerint elégedett lenne? (eFt) (A) mennyi a nettó átlagkereset (eFt)

116,34 Összesen 165,50

(B) mennyit tart elfogadhatónak (eFt)

148,72 környezettan 204,96 104,63 pedagógia 160,58 112,86 szociális munkás 159,93 100,00

120,00

140,00

160,00

180,00

200,00

220,00


Ami a bérek (becsült és igényelt) nagyságát illeti, magyarázó változókkal összevetve is találtunk szignifikáns eltéréseket. A nemek szerinti vizsgálatnál6 nem mutatható ki szignifikáns eltérés az arra a kérdésre adott válaszokban, hogy milyen nagyságú nettó bért gondolnak elérhetőnek az adott szakterületen, de nagy és szignifikáns abban a tekintetben, hogy milyen nagyságú jövedelemmel lennének elégedettek: míg a nők beérnék 157 910 Ft-tal átlagosan, addig a férfiak 190 400 Ft-ra gondolnak, mint elégedettségre okot adó, nettó fizetésre (P=0,001). A szakok szerinti eltéréseket az I.4.9. ábra jeleníti meg, amelyről leolvasható, a környezettan szakon végzők úgy vélik, a pályájuk jobban fizet, mint a másik két szakon végzetteké, és még többet kellene fizessen, a jelenleginek gondoltnál bő egyharmaddal többet! Ebben az esetben az eltérések szignifikánsak, az elérhető jövedelem nagyságára vonatkozó válaszokban P <0,001 , az igényelt esetében pedig P=0,001. A tagozatok szerinti eltérések szintén szignifikánsak, mindkét esetben. Ami az elérhetőt illet, a nappali tagozatra járók azt 107 530 Ft-ra taksálják átlagosan, a levelező tagozatosok pedig 123 840-re. Itt a P=0,005. Az elégedettségre okot adó nettó bér a levelezők számára 178 150 Ft, a nappalisoknak pedig 150 860 Ft lenne, itt a P értéke 0,001. Azok a szempontok, amelyek alapján jobb eséllyel indul valaki a munkaerő-piacon, mint a nélkül, különböző mértékben fontosak a válaszadóink számára. A legfontosabb szempontnak azt tartják, hogy a diplomaszerzés lehetőséget nyújt a szakmai, intellektuális fejlődésre, ezt az opciót a megkérdezettek majdnem kétharmada választotta. Ezen belül egy magyarázó változó esetében találtunk szignifikáns eltérést: a levelező tagozatosok számára ez nagyon fontos szempont (94,1%, ASR= +1,9), míg a nappali tagozatosok számára ez kevéssé fontos (14,8%, ASR= -1,6; P=0,091). A munkanélküliség elkerülésének eszközeként tekintenek a diplomára a nappali tagozaton tanulók (87,5%, ASR= +2,4) az átlagot szignifikánsan meghaladó mértékben, míg a levelezősök nem (31,8%, ASR= +2,4; P=0,018) Más szignifikáns összefüggést ebben a kérdésben nem találtunk. A magas jövedelem elérése a válaszadók 40,6%-a számára teszi vonzóvá az értelmiségi pályát. Ennél a kérdésnél egyáltalán nem találtunk összefüggéseket a magyarázó változókkal.

6

A jövedelem esetében az egyes „magyarázó kategóriák” – mint pl. esetünkben a szakok – szerinti átlageltéréseket a varianciaanalízis (ANOVA) segítségével elemezzük. Itt a „függetlenség” szignifikanciájának megállapítása érdekében az F-próbát alkalmazzuk, illetve a „Eta-négyzet” értékeit tekintjük az „összefüggés erőssége” mértékének (a „magyarázott szórás” százalékokban kifejezhető arányát). A szignifikancia különböző fokozatait a Khí-négyzet próba esetében alkalmazott kategóriák szerint definiáljuk.

31

Arra a kérdésre, hogy miért vonzó az értelmiségi pálya (lásd az I.4.9. ábrát), a megkérdezettek bő egyharmada (38,6%) számára jelent nagyobb társadalmi megbecsülést. Egy szempontból találtunk erős eltérést: a férfiak (91,7%, ASR= +1,7) ezt inkább így gondolják, míg a nők (25%, ASR= +1,7; P=0,073) kevésbé. Kötetlenebb életmód kapcsolódik a megkérdezettek 29,5%-ának gondolatában az értelmiségi pályához, ezt inkább így gondolják a nappali tagozatosok (74,4%, ASR= +1,7; P=0,072) és a környezettan szakosok (100%, ASR= +2,0; P=0,106), míg kevéssé a levelezősök (44,1%, ASR= +1,7; P=0,072) és a szociális munkások (39,0%, ASR= +1,8; P=0,106). Karrier-lehetőséget látnak ebben inkább a férfiak (94,1%, ASR= +3,1), de kevéssé a nők (48,2%, ASR= +3,1; P=0,001) az érdemben válaszolók körében, miközben erre a kérdésre a megkérdezettek 58,3%-a egyáltalán nem válaszolt. A külföldi munkavállalás lehetősége a megkérdezettek mindössze egyötödét vonzza, míg nagyjából ugyanannyian vannak, akiket nem, és sokan (61,1%) nem válaszoltak erre a kérdésre. Ahol szignifikáns eltérések mutatkoznak: a külföldi munkavállalás a köztes évfolyamra járók számára érdekes opció (66,8%, ASR= +2,1; P=0,101), vonzó a nappalisoknak (64,3%, ASR= +2,4), de kevéssé a levelező tagozatra járóknak (72,2%, ASR= +2,9; P=0,002). Hasonlóképpen van eltérés szakok szerint: a környezettan szakra járók (85,7%, ASR= +2,0) igen, a szociális munkások (57,7%, ASR= + 2,0; P=0,055) kevéssé gondolnak arra, hogy a diploma belépő lenne külföldi munkavállaláshoz. I.4.9. ábra: Miért vonzó az értelmiségi pálya? szakmai, intellektuális fejlődés

29,8

a munkanélküliség elkerülése

6,7

63,5

42,3

a magas jövedelem

12

46,8

társadalmi megbecsülés

45,7 12,6

51,4

kötetlenebb életmód

10,5

55,3

vezető pozíció, karrier

40,6 38,6 15,2

58,3

külföldi munkavállalás lehetősége

15,8

61,1 0%

10%

20%

30%

nincs válasz

29,5 25,9

19,2 40%

nem

50%

60%

70%

19,6 80%

90%

100%

igen


I.5. CSALÁDI ÉS TANULÁSI ELŐZMÉNYEK

A megkérdezettek kétszer kétötöde hagyományos középiskolai képzésben végezte tanulmányait, egy kisebb részük pedig valamilyen egyéb középiskolában (lásd az I.5.1. ábrát). A magyarázó változók mentén több, szignifikáns összefüggés látható. A szakok szerinti vizsgálatnál egyértelműen kitetszik, hogy az elsőévesek (20,7%, ASR= +2,1; P=0,07), a nappali tagozatosok (17,6%, ASR=1,9; P=0,007) a pedagógia szakon tanulók egyéb középiskolában (27,3%, ASR= +2,2) tettek érettségi vizsgát. A levelezősök (47,7%, ASR= +1,7; P=0,007) és a környezettan szakosok (65,2%, ASR= 2,5; P= 0,015) pedig szakközépiskolában érettségiztek az átlagot szignifikáns mértékben meghaladóan.

I.5.1. ábra: Milyen típusú középiskolában érettségizett Ön?

egyéb középiskola; 8,1

nincs válasz; 5,7

hagyományos gimnázium; 40

szakközépiskola; 41,5

szerkezetváltó középiskola; 4,7 Forrás: WJLF 2012. AKTÍV HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=174)

A szülők iskolai végzettségét az I.5.2. ábra összevontan tartalmazza. Ami az alacsony iskolázottságot illeti, azt látjuk, hogy a megkérdezettek közül minden tízediknek az édesapja legfeljebb általános iskolát végzett, ugyanez az anyák esetében minden 5,5-dikre igaz. Az apák jellemző iskolai végzettsége szakmunkásképző (31,9%) vagy szakközépiskola (21,5%). Az anyák ez utóbbi két iskolatípust kevéssé preferálták, de közel egyötödük gimnáziumi érettségivel rendelkezett. A felsőfokú végzettség kevéssé jellemző a hallgatóink kibocsátó családjában, az apák esetében kevéssel átlépi a 15%-ot, az anyákéban nem éri el azt.

33

I.5.2 ábra: Mi volt az Ön édesapjának és édesanyjának legmagasabb iskolai végzettsége akkor, amikor Ön 14 éves volt? (%) 18,6

legfeljebb általános iskola

10,2 22,3

szakmunkásképző

31,9 18,4

szakközépiskola, technikus

21,5 18,9

gimnázium

10,1 5,3 6,3

főiskola

8,6 9,5

egyetem

Édesanya

0,6

nem tudja, nem ismerte

4,5

Édesapa 7,2 6,1

nincs válasz 0

5

10

15

20

25

30

35

Forrás: WJLF 2012. AKTÍV HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=174) I.5.2.1. ábra: A magasabban iskolázott szülő iskolai végzettsége (%): nincs válasz; 7,3 legfeljebb szakmunkásképző; 32,2

diploma; 21,4

gimnázium; 20,7

szakközépiskola; 18,4


Amennyiben az elemzéseink alapja az, hogy a magasabban iskolázott szülőket vizsgáljuk, fel kell figyelni arra a tényre, hogy a családok iskolai végzettség szempontjából nem homogének. Amíg az apák körében 15,3% a főiskolai vagy egyetemi diplomások aránya és az anyákéban 13,9%, addig a megkérdezettek több mint ötöde (21,4%) olyan családban nevelkedett, ahol a szülők legalább egyike felsőfokú végzettségű volt (lásd az I.5.2.1. ábrát). 34

A szülők iskolai végzettségét összevetve a magyarázó változóinkkal, csak kevés összefüggést találtunk, így nincs ilyen a „nem”, az „évfolyam” és a „szak” változók mentén. Van viszont a tagozat vonatkozásában. Az alacsony iskolázottságú szülők (legfeljebb szakmunkásképzőig jutottak) nagyobb arányban vannak jelen a levelező tagozatosok körében (44,2%, ASR= +2,7), míg a diplomások gyerekei (29,5%, ASR= +1,8; P=0,043) nappali tagozatra járnak (29,5%, ASR= 1,8; P=0,013) az átlagot szignifikánsan meghaladó mértékben. Ami a kibocsátó családok anyagi helyzetét illeti, a válaszadók közepesre („nagyjából átlagos”) értékelik a gyermekkor és a felnőttség határán, tizennégy évesen, az átlagpont az ötfokú skálán 3,07, ehhez képest a közbülső évfolyamra járók egy kissé rosszabbnak (2,94), a végzősök egy kevéssel jobbra (3,17) értékelték. Ennél a változónál a legnagyobbak a különbségek, de nem szignifikánsak, míg más szempontból ennél kisebb eltéréseket tapasztaltunk (lásd az I.5.3. ábrát).

I.5.3. ábra: Összességében hogyan ítéli meg családja anyagi helyzetét Ön 14 éves korában? az átlagosnál sokkal rosszabb; 3,1

nincs válasz; 5,1

az átlagosnál sokkal jobb; 2,3 az átlagosnál valamivel jobb; 17,5

az átlagosnál valamivel rosszabb; 22,7 nagyjából átlagos; 48,7


Nagyjából minden hetedik megkérdezett mondta azt, hogy a családjában van az övéhez hasonló végzettségű, illetve ilyen területen dolgozó családtag (lásd az I.5.4. ábrát). Az alacsony elemszámok miatt nem lehet kimutatható kapcsolatot találni ezek és a magyarázó változók között. Így nagyjából megállapítható, hogy a hallgatóink pályaválasztási motivációja nem a szülőktől látott példa volt.

35

I.5.4. Van a családjában az Önéhez hasonló szakterületen végzettséget szerzett, e szakterületen dolgozó családtag?

nincs válasz; 6,8

igen, a szülők és a nagyszülők között is; 3,4 igen, a szülők között; 8,8

nincsen; 80,6 igen , a nagyszülők között; 0,7


Arra a kérdésre, hogy hol van a megkérdezettek állandó lakhelye, a megkérdezettek közel negyede nem adott választ, a budapestiek aránya 38,4%, a Pest megyeieké 15,5%, ezek kétharmada városokban, egyharmada községekben lakik. Minden nyolcadik megkérdezett városlakó Pest megyén kívül és minden tizenötödik ugyanilyen községben él (lásd az I.5.5. ábrát). I.5.5. ábra: Hol van az Ön állandó lakóhelye?

nincs válasz; 24,1 Budapest; 38,4 egyéb válasz; 3,4

község Pest megyén kívül; 6,6

város Pest megyén kívül; 12

egyéb város Pest megyében; 10

község Pest megyében; 5,5


A megkérdezettek állandó lakóhelyét a magyarázó változók mentén vizsgálva csak kevés összefüggést találtunk.

Évfolyamok szerint van eltérés: az elsősök átlag fölött budapestiek (50,0%, ASR= +2,1), a köztes évfolyamra járók viszonylag magas arányban (17,2%, ASR= +2,3) egyéb Pest megyei városokból valók, míg a végzősök (10,2%, ASR= +1,8; P=0,021) a Pest megyei községeket képviselik az átlagot szignifikánsan meghaladó mértékben.

Míg a tagozat és a nem változó mentén nem látható eltérés, a szakok vonatkozásában megállapítható annyi, hogy a szociális munkát tanulók az átlagot meghaladó mértékben Pest megyei városok lakói (11,7%, ASR= +1,9), de itt az eltérés nem szignifikáns.

37

I.6. KOMPETENCIÁK

Mint azt a bevezetőben is jeleztük, a Wesley János Lelkészképző Főiskola diplomás pályakövető rendszerének egyik legnagyobb vállalkozása „egyfajta párbeszéd kialakítása a főszereplők között”. Mérni kívánjuk a végzett és aktív hallgatóink kompetenciáit a szakmájukat, hivatásukat illetően két szempontból: mennyire szükségesek ezek a készségek a gyakorlatban – illetve végzésükkor (diplomás hallgatók esetében) és most (aktív hallgatók esetében) milyen mértékben rendelkeznek / rendelkeztek velük (30 kompetenciát választottunk ki7). Ugyanezen kérdéseket feltettük a munkáltatóknak is: ők hogyan látják végzettjeink „hozott” kompetenciáinak viszonyát a „szükségeshez” képest. Az eredményeket – különös tekintettel a szükséges és a rendelkezésre álló kompetenciák különbségeit – bemutattuk és megvitattuk a főiskola oktatóival is. Annak reményében tesszük ezt, hogy az adatok, eredmények révén kialakuló egyfajta „párbeszéd” javára válik képzésünknek. A következőkben az aktív hallgatóink ide vonatkozó adatait mutatjuk be, illetve elemezzük szakonként a „szükséges” és a „jelenleg rendelkezésükre álló” kompetenciák különbségeit. Arra vagyunk kíváncsiak, szakonként hol a legnagyobbak a diszkrepanciák – ezeket az összesített átlageredményekkel együtt ábrázoljuk egy speciális (16 kompetenciát bemutató) ún. „pókháló-ábrán”. Az itt következő „beszédes ábráinkhoz” nem kívánunk túl sok kommentárt fűzni, éppen csak utalunk a megszerkesztésük logikájára, rendeltetésükre.

Az első ábránk (lásd az I.6.1. ábrát) egymás mellett mutatjuk be a két átlagértéket kompetenciánként (mennyire tartották az egyes kompetenciákat „szükségesnek”; ötfokú skálán „osztályoztak” – ahol az 5-ös azt jelenti, hogy „nagyon nagy mértékben szükséges”, míg az 1-es azt, hogy „egyáltalán nem szükséges” – a végzettségükhöz kapcsolódó szakma sikeres gyakorlásához; annál a kérdésnél, hogy „mennyire rendelkezik jelenleg ezekkel a kompetenciákkal”, szintén egy ötfokú skálát alkalmaztunk: 5 – „nagyon nagymértékben rendelkezem”; 1 – „egyáltalán nem rendelkezem”). Ezt követően a „rendelkezett vele” átlagokból levonjuk a „szükséges” átlagértékeket kompetenciánként és az átlag-különbségeket ábrázoljuk (lásd az I.6.2. ábrán).

7

Lás erről bővebben: Szabó Szilvia: Kompetencia-értelmezések a „Szakképzés-vizsgálatok” tükrében. In: Kabai Imre (szerk.): A gazdasági szereplők elvárásai a szakmai képzés átalakítására. Zárótanulmány. ZSKF, Budapest, 2010. (77-111- oldalak)

38

I.6.1. ábra: Szükséges és rendelkezik vele (Átlagok az ötfokú skálákon)

01 Elméleti szaktudás, felkészültség

4,57

3,29

02 Szaktudás alkalmazása a gyakorlatban

4,76

3,75 4,09 3,55

03 Innovatív készség, újító szellem 04 Probléma-megoldási készség, leleményesség

4,84

3,96

4,6

05 Nagy munkabírás, kitartás

4,13

06 Beszédkészség

4,04 4,3 3,87

07 Íráskészség, fogalmazási készség

4,67

2,85

08 Kézügyesség 09 Nyelvtudás

2,58

3,39 3,08

10 Számítógép-ismeret, informatikai tudás

3,85 3,73

11 Emberi konfliktusok kezelése

3,84

12 Konfliktustűrés

4,86 4,54

3,59

4,6 4,33 4,5

13 Együttműködés egy csapattal 14 Megfelelő csapatszellem kialakítása

4

15 Munkaszervezés 16 Előrelátás, tervezőkészség 17 Mások szakmai vezetése

2,9

18 Mások irányítása, utasítása

2,89

19 Gyakorlati szakismeret

3,83 4,16 3,6 3,82 3,41

4,65

3,41

20 Tanulási képesség

3,9

21 Precizitás, részletekre figyelés

3,96

22 Időbeosztás

3,6 3,67 3,41

23 Kritikai gondolkodás

4,56

24 Önálló munkavégző képesség

4,37 4,44 4,37

4,14

4,7

4,59 4,31 4,48 3,94 4,53 3,87 4,72 4,36 4,35 3,95 4,33 3,86

25 Alkalmazkodóképesség 26 Koncentrációkészség, a figyelem összpontosítása 27 Rendszerező gondolkodás, átlátóképesség 28 Tolerancia, más nézetek tisztelete 29 Fegyelem, szabályok követése 30 Általános tájékozottság, műveltség 0

1

Szükséges

2

3

4

5

6

Rendelkezik vele


I.6.2. ábra: Különbségek: a „Szükséges” és a „Rendelkezik vele” különbségei (Átlagok az ötfokú skálákon)

01 Elméleti szaktudás, felkészültség 02 Szaktudás alkalmazása a gyakorlatban

-1,27 -1,50

03 Innovatív készség, újító szellem

-0,53

04 Probléma-megoldási készség, leleményesség

-0,88


-0,47

06 Beszédkészség

-0,62


-0,43

08 Kézügyesség

0,53

09 Nyelvtudás

-0,50


-0,11


-1,01


-0,95

13 Együttműködés egy csapattal

-0,26

14 Megfelelő csapatszellem kialakítása

-0,50

15 Munkaszervezés

-0,73

16 Előrelátás, tervezőkészség

-0,58

17 Mások szakmai vezetése

-0,94


-0,53


-1,24


-0,48


-0,48

22 Időbeosztás

-0,76


-0,24


-0,56

25 Alkalmazkodóképesség

-0,27

26 Koncentrációkészség, a figyelem összpontosítása

-0,54

27 Rendszerező gondolkodás, átlátóképesség

-0,66

28 Tolerancia, más nézetek tisztelete

-0,37

29 Fegyelem, szabályok követése

-0,40

30 Általános tájékozottság, műveltség -2,00

-0,46 -1,50

-1,00

-0,50

0,00

0,50

1,00


A következőkben egy speciális ábrázolási módot alkalmazunk: az ún. „pókháló-ábrát”. Azt a 16 kompetenciát mutatjuk be az itt következő ábráinkon, amelyeknek az átlagértékei esetében a legnagyobb eltéréseket regisztráltuk szak szerint. Ezt megelőzően a kompetenciák és a kvóta-változók közötti összefüggések egyes statisztikáinak (átlagok, F-próba elfogadási valószínűségei és az Eta-négyzetek) elemzését végezzük el. Amikor megvizsgáltuk a „Szükséges” kompetenciák átlagértékeit, a teljes mintán a 30 kompetencia átlaga 4,31 pontnak adódott az ötfokú skálán. A kvóta-adatok közül a legnagyobbak a szak szerinti eltérések: az Eta-négyzetek átlagértéke itt 0,08 (ennek a teljes mintán mért átlagértéke 0,03), míg a 30 kompetencia esetében mért F-próbák elfogadási valószínűségeinek átlaga 0,12 (a teljes mintán 0,32). Minden más magyarázó változó esetében gyengébb összefüggéseket (magyarázóerőt) tapasztaltunk (lásd az I.6.1. táblázatot valamint az I.6.1. ábrát fentebb).

I.6.1. táblázat: Az aktív hallgatók megítélése: „Mennyire szükségesek az egyes kompetenciák”. Statisztikák a kvóta-változók szerint (évfolyam, nem, szak, tagozat8).

Évfolyam

Nem Szak

Tagozat Összesen

„Szükséges” Kompetencia-átlagok az ötfokú skálán 4,29

F-próba elfogadási valószínűségeinek átlagai

Köztes évfolyam

4,35

0,39

Végzős

4,29

Férfi

4,29

Nő

4,31

Szociális munka BA

4,29

Pedagógia BA

4,56

Környezettan BA

4,23

Nappali

4,27

Levelező, egyéb

4,34

Első éves

Eta-négyzetek átlagai

Elemszám 57

0,02

59 58

0,40

0,02

45 129 129

0,12

0,08

22 23

4,31

0,39

0,01

0,32

0,03

86 88 174

A fenti táblázat adatai közül figyelemre méltó, hogy a pedagógia szakosok esetében a legnagyobb az átlagérték (4,56) – tehát relatíve ők tulajdonítanak a legnagyobb jelentőséget a felsorolt kompetenciáknak összességében (a „legigényesebb” csoport), míg az ellenkező póluson a nappali tagozatosok helyezkednek el (itt az átlagérték 4,27 szemben a teljes mintán mért 4,31 átlagértékkel). 8

Az „Összesen” sorban az „F-próba elfogadási valószínűségeinek átlagai” és az „Eta-négyzetek átlagai” esetében a négy kvótaadat szerint mért értékek egyszerű átlagait jelöljük.

41

A vizsgált 30 kompetencia közül a „Tolerancia, más nézetek tisztelete” (sorszám szerint a 28.) esetében regisztráltunk a legnagyobb eltéréseket szakok szerint. Különösen a környezettan szakosok alacsony átlagértéke a feltűnő: 3,74 az ötfokú skálán, miközben a szociális munkásoknál 4,84 pont, a pedagógia szakosoknál 4,95 pont (a teljes minta átlaga: 4,72 pont az ötfokú skálán – lásd az I.5.3. ábrát). I.6.3. ábra: Szükséges – szakonként (Átlagok az ötfokú skálán9)


28 Tolerancia, más nézetek tisztelete (*) 5,00


4,50



4,00 18 Mások irányítása, utasítása

09 Nyelvtudás

3,50 3,00


06 Beszédkészség

2,50




22 Időbeosztás


25 Alkalmazkodóképesség 30 Általános tájékozottság, műveltség

Szociális munka

Pedagógia

Környezettan


Meglepően alacsony a „Nyelvtudás” (09. kompetencia) esetében a Szociális munkások átlagértéke: mindössze 2,77 miközben a Pedagógia szakosoknál 3,92 míg a környezettan szakosoknál 4,26 a vizsgált átlagérték. A tagozatok szerinti eltérések az „Önálló munkavégző képesség” (24. kompetencia) esetében a legnagyobbak:a levelező tagozatosok számára lényegesen fontosabbnak bizonyolt, mint a nappalisoknak 9

Azt a 16 kompetenciát ábrázoljuk a „pókháló-ábránkon”, amelyek esetében a szakok szerinti eltérések a legnagyobbak. Ezt az Eta-négyzet statisztikával mérjük (lásd fentebb). A legnagyobb magyarázott szórást a 28. kompetenciánál regisztráltunk: itt az Eta-négyzet értéke = 0,301 (azaz a kompetencia-változó szóródásának 30,1 százalékát magyarázza a szak szerinti hovatartozás). Az összefüggés erősen szignifikáns: az F-próba elfogadási valószínűsége P < 0,001. Még a legutolsó (a 05-ös kompetencia) esetében is szignifikáns az összefüggés (P = 0,046); itt az Eta-négyzet értéke = 0,048. Az ábráinkon a legfelső kompetencia (esetünkben a 28. – csillaggal jelölve) mutatja a legerősebb összefüggést a szakkal, majd az óramutató járásával megegyező irányban fokozatosan csökkennek az összefüggések erősségei. Nem csak szignifikáns összefüggéseket ábrázolunk – ott ezt a későbbiekben mindig jelezzük!

42

(az első esetben 4,84 pont az ötfokú skálán, míg az utóbbi esetben 4,54 pont – az F-próba elfogadási valószínűsége: P = 0,005; az Eta-négyzet = 0,64). Évfolyam szerint még jelentősebbek a különbségek a „Nyelvtudás” szükséges volta esetében (09. kompetencia): míg az elsőévesek szerint erre a munkában 3,40 pont „mértékben van szükség, addig a végzősöknél ez az érték mindössze 2,50 pont (P = 0,001; Eta-négyzet = 0,105). Végül a nemek szerinti eltérések közül a „Rendszerező gondolkodás” emelkedik ki (a 27. kompetenciánál P < 0,001; míg az Eta-négyzet értéke 0,106): a nők sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak neki, mint a férfiak (az előbbinél 4,67 pont az átlagérték, míg az utóbbinál csak 4,09).

A következőkben azt vizsgáljuk, hogy válaszadóink szerint „jelenleg” milyen mértékben rendelkeznek ezekkel a kompetenciákkal. Az alábbi táblázat a legfontosabb statisztikákat tartalmazza (lásd az I.6.2. táblázatot, valamint az I.6.1. ábrát fentebb).

I.6.2. táblázat: Az aktív hallgatók megítélése: „Mennyire rendelkezik az egyes kompetenciákkal”. Statisztikák a kvóta-változók szerint (évfolyam, nem, szak, tagozat10).

Évfolyam

Nem Szak

Tagozat Összesen

„Rendelkezik vele” Kompetencia-átlagok az ötfokú skálán 3,62


Köztes évfolyam

3,81

0,35

Végzős

3,73

Férfi

3,81

Nő

3,69

Szociális munka BA

3,71

Pedagógia BA

3,85

Környezettan BA

3,66

Nappali

3,62

Levelező, egyéb

3,80

Első éves


Elemszám 57

0,03

59 58

0,46

0,01

45 129 129

0,40

0,03

22 23

3,72

0,38

0,02

0,40

0,02

86 88 174

A harminc vizsgált kompetencia „teljes átlaga” 3,72 pontnak adódott az ötfokú skálán. Ettól a legnagyobb mértékben az első évesek és a nappali tagozatosok értéke marad el – relatíve – a legnagyobb mértékben (mindkét csoportnál 3,62), míg az ellenkező póluson a Pedagógia szakosok helyezkednek el (itt a vizsgált érték: 3,85 pont). Általában nem túl erősek az egyes magyarázó ismérvek szerinti különbségek, hiszen az Eta-négyzetek rendre 0,01 és 0,03 között mozognak (átlaguk is csak 0,02 – szemben a „Szükséges”

10


43

értékeknél tapasztalt 0,03 értékkel), de az F-próbák elfogadási valószínűségei is igen magasak (átlaguk 0,40 – míg az előzőm esetben 0,32 volt; tehát egy árnyalattal kisebb volt a valószínűsége a „függetlenségnek”).

Itt is megvizsgáltuk alaposabban a szakok szerinti eltéréseket – a 16 legnagyobb eltérést mutató kompetenciát ábrázoljuk is (lásd az I.5.4. ábrát). A legnagyobb eltérések az „Önálló munkavégző képesség” (a 24. kompetencia) esetében regisztrálhatóak: itt a Környezettan szakosok igen súlyos „lemaradásokról” számolnak be, míg a Pedagógia szakosok relatíve elégedettek. Megfordul a viszony a „Mások szakmai vezetése” (a 17. kompetencia) esetében: itt jelentős a Pedagógia szakosok „hiányérzete”. I.6.4. ábra: Rendelkezik vele – szakonként (Átlagok az ötfokú skálán11) 24 Önálló munkavégző képesség (*) 04 Probléma-megoldási 17 Mások szakmai 5,00 készség, leleményesség vezetése 4,50 05 Nagy munkabírás, 03 Innovatív készség, újító kitartás szellem 4,00 3,50



3,00 2,50

22 Időbeosztás

09 Nyelvtudás

2,00






25 Alkalmazkodóképesség 20 Tanulási képesség

Szociális munka

Pedagógia

Környezettan


Itt a legerősebb összefüggéseket a szakkal a 24. kompetencia mutatja: az összefüggések erősen szignifikánsak (P < 0,001), az összefüggés erősségét mutató Eta-négyzet értéke = 0,147 (14,7 százalékos magyarázóerő). A 09. kompetenciáig szignifikánsak a szakonkénti átlageltérések (itt P = 0,042; Eta-négyzet = 0,050). A leggyengébb összefüggések az ábrázolt 16 kompetenciát tekintve a 04. esetében tapasztaltunk: itt a P = 0,315 míg az Eta-négyzet = 0,018.

44

Itt is megvizsgáltuk a más magyarázó változók szerinti eltéréseket. A tagozatok mentén a „Problémamegoldási készség” (a 04. kompetencia) eltérései a legjelentősebbek (míg a levelezősöknél 4,19 az átlagérték, addig a nappalisoknál mindössze 3,69 – P = 0,001; Eta-négyzet = 0,087). Az évfolyamok szerint az „Elméleti szaktudás” pontértékei térnek el a legjelentősebben (a végzősöknél 3,55 – míg az elsősöknél csak 3,01 a vizsgált átlagérték; P < 0,001; Eta-négyzet = 0,121). Végül nemek szerint a „Mások szakmai vezetése” mentén tapasztaltuk a legnagyobb eltéréseket (a 17. kompetencia átlagértéke a férfiaknál 3,55 míg a nőknél mindössze 2,70; P < 0,001; Eta-négyzet = 0,114). Ha a fenti két érték különbségét – tehát ha a „Rendelkezik vele” átlagértékeiből kivonjuk a „Szükséges” átlagértékeit – vizsgáljuk meg kompetenciánként, egyfajta „mérlegét” kapjuk a főiskolán folyó oktatásnak: meddig jutottak az aktív hallgatók saját megítélésük szerint az egyes kompetenciák elsajátításában. Mint azt a következő táblázat adataiból kiolvashatjuk, ez a „hiányérzet” kb. egy fél jegy az ötfokú skálán (pontosan 0,59 pont – lásd az I.5.3. táblázat utolsó sorában, illetve fentebb az I.6.2. ábrát). I.6.3. táblázat: Az aktív hallgatók megítélése: „Különbségek: Mennyire rendelkezik az egyes kompetenciákkal , mínusz mennyire van rájuk szükség”. Statisztikák a kvóta-változók szerint (évfolyam, nem, szak, tagozat12).

Évfolyam

Nem Szak

Tagozat Összesen

„Különbségek” Kompetencia-átlagok az ötfokú skálán -0,66


Köztes évfolyam

-0,55

0,45

Végzős

-0,56

Férfi

-0,46

Nő

-0,63

Szociális munka BA

-0,58

Pedagógia BA

-0,69

Környezettan BA

-0,57

Nappali

-0,65

Levelező, egyéb

-0,54

Első éves


Elemszám 57

0,02

59 58

0,32

0,02

45 129 129

0,30

0,04

22 23

-0,59

0,50

0,02

0,39

0,03

86 88 174

A legnagyobb „hiányérzete” a Pedagógia szakosoknak van: esetükben ez az átlagérték -0,69 pont, míg a legkisebbet a férfiaknál regisztráltunk (itt csak -0,46 ez az érték). Összességében nem túl nagyok a magyarázó változók szerinti különbségek, hiszen az Eta-négyzetek átlaga 0,03, míg az F-próbák elfogadási valószínűségeié 0,39. Relatíve a legnagyobb magyarázóerőt a szak változója képviseli: itt az Eta-négyzet 0,04 míg az F-próba elfogadási valószínűsége 0,30.

12


45

A szakok szerinti eltérések közül a legerősebb 16-ot mutatjuk be a következő ábrán (lásd az I.5.5. ábrát). A „Tolerancia, más nézetek tisztelete” (a 28. kompetencia) esetében tapasztaltuk a legnagyobb eltéréseket: itt a Szociális munka szakos hallgatók „hiányérzete” -0,49 míg a Környezettanosok enyhe „túlképzésről” számolnak be e tekintetben (+0,28 itt az átlagérték, tehát többel „rendelkeznek”, mint ami szerintük „szükséges” szakmájuk gyakorlásához). I.6.5. ábra: Különbségek: Rendelkezik vele mínusz Szükséges – szakonként (Átlagok az ötfokú skálán13) 28 Tolerancia, más nézetek tisztelete (*) 02 Szaktudás alkalmazása a 30 Általános tájékozottság, 0,50 gyakorlatban műveltség 0,00



-0,50 19 Gyakorlati szakismeret

09 Nyelvtudás

-1,00 -1,50



-2,00





22 Időbeosztás

06 Beszédkészség 21 Precizitás, részletekre figyelés

Szociális munka

Pedagógia

Környezettan

Forrás: WJLF 2012. AKTÍV HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=174) Az „Általános tájékozottság” (a 30. kompetencia) esetében a Pedagógia szakosok hiányérzete a legnagyobb (-0,46 pont), míg a Környezettanosoknál az „ideálishoz” közeli értéket mértünk (+0,03 tudásuk alig tér el a „Szükségestől”) 13

Ezen a „pókháló-ábrán” a fenti két érték különbségét (a „hiányokat” – ahol nagyobb a „Szükséges” mint a „Rendelkezik vele”; és a „többleteket” – ahol a két érték viszonya megfordul) mutatjuk be. Minden kompetencia esetében a „Rendelkezik vele” értékből kivontuk a „Szükséges” értéket. (Így pl. a szociális munkásoknál a 28. kompetencia „Szükséges” voltára 4,85 pontot adtak átlagosan, míg a „Rendelkezik vele” esetében az átlag 4,36 pontnak adódott. A kettő különbsége -0,49 pont – ez látható az ábrán. Ideális esetben a két érték különbsége nulla – lásd a nyilat az ábrán). A legerősebb összefüggést a 28. kompetenciánál regisztráltunk: a P = 0,001; az Eta-négyzet értéke = 0,116. Az F-próba szerint egészen a 22. kompetenciáig szignifikánsak a szakok szerinti eltérések (itt P = 0,046; Eta-négyzet = 0,050). A leggyengébb összefüggések az ábrán a 02. kompetencia esetében találhatók: P = 0,250; az Eta-négyzet itt = 0,022)

46

II. VÉGZETT HALLGATÓK A WJLF-EN

II.1. A KUTATÁS MÓDSZERTANÁRÓL Az online kérdőíves adatfelvételt a „Pegazus” pályázat „Diplomás Pályakövető Kutatások a WJLF-en” című kutatássorozat keretein belül a ZSKF Társadalomtudományi Kutatóközpontja keretein belül működő Konzorciumi DPR Kutatócsoportja készítette a WJLF-en 2007-ben, 2009-ben és 2011-ben végzett volt hallgatók körében 2012. május 22. és július 7. között.

Az adatfelvétel három fázisban történt:

(1) Az első fázisban a Neptun-ban a három kijelölt évben végzett hallgatóként szereplő 531 személy (alappopuláció) e-mail címeit mintegy 10 telefonos interjú révén 485 főre aktualizáltuk (91,3%), akik 2012. május 22én egy e-mail levelet kaptak, amelyben közöltük az online kérdőív linkjét; a visszaküldés határidejét 2012. május 26. 24:00 órában jelöltük meg. Ezt megelőzően a WJLF honlapján aktualizáltuk a „Diplomás Pályakövetés” felületünket, amelyen megtalálhatóak a DPR kutatás-sorozatunk tervei, célkitűzései, korábbi eredményei. Felkértük volt hallgatóinkat, hogy népszerűsítsék itt végzett ismerőseik körében is a kutatásban való aktív részvételt. A megadott határidőre 72 fő töltötte ki a kérdőívet.

(2) A következő lépésben június 4-én egy „emlékeztető levelet” juttattunk el mind a 485 volt hallgatónknak az ETR rendszerén keresztül, melyben 2012. június 11. 24:00 órát adtunk meg határidőnek. A beérkezett 27 kérdőívvel együtt 99-re növekedett mintánk összetételét a korábban előkészített „minta-tervező mátrixban 14 ” kísértük figyelemmel négy dimenzióban, az alapvető („kvóta”) adatok szerint.

(3) A minta megoszlásait figyelembe véve 2012. július 1. és 7. között hallgatóink 11 telefonos interjút készítettek azokban a „minta-cellákban”, ahol nem érkezett be egyetlen kérdőív sem, illetve a 3-as értéket meghaladták a súlyok. Az immáron 110 főre növekedett mintán (az elért volt hallgatóink 22,7%-a válaszolt) elvégeztük az SPSS adatfájl négy-szempontú súlyozását. Az összehasonlító adatokból kitűnik, hogy az eltérések igen csekélyek, így a minta reprezentatívnak tekinthető (lásd a II.1. táblázatot). 14

A ZSKF TKK által kidolgozott „Minta-tervező rendszerről” lásd bővebben: http://www.zskf.hu/dpr/olvas/permalink:a-mintatervezo-modell-mukodese !

47

II.1. táblázat: A három végzett évfolyam alappopulációjának és a vizsgálati mintának a megoszlása a négy alapvető (kvóta) változó szerint.

Alappopuláció Végzés éve

Nem

Szak

Tagozat

Összesen

Minta

Elemszám

Százalék

Elemszám

Százalék

2007

189

35,6

39

35,5

2009

190

35,8

40

36,4

2011

152

28,6

31

28,2

Férfi

94

17,7

20

18,6

Nő

437

82,3

90

81,4

Szociális munka BA

463

87,2

96

87,5

Pedagógia BA

68

12,8

14

12,5

Nappali

320

60,3

67

60,9

Levelező

211

39,7

43

39,1

531

100,0

110

100,0

A közölt adataink a teljes megkérdezettek (110 fő) körében nem térhetnek el nagyobb mértékben, mint +/- 9,5 százalékpont ahhoz képest, mintha mindenkit megkérdeztünk volna. (Ha valamely részsokaságra vonatkoznak adataink, ott természetesen a részminta nagyságának függvényében növekednek a hibahatárok.)

48

II.2. ALAPADATOK

II.2.1. A KVÓTA-ADATOK

Adatfelvételünk reprezentativitását négy ismérv – a megkérdezettek neme, a tagozat a végzés éve, és a szak – szerint követtük nyomon, illetve biztosítottuk. Ezeket az adatokat elemezzük a továbbiakban. Megvizsgáljuk azt is – egyszerűbb statisztikai eszközök segítségével – , milyen összefüggéseket mutatnak az egyes ismérvek15. Mint azt a fentiekben közölt II.1. táblázat adatai is mutatják, a WJLF volt hallgatói körében elsöprő többséget képviselnek a nők: arányuk az érintett három végzett évfolyamban (2007, 2009 és 2011) közel négyötöd (a populáció adatai szerint 82,3 százalék). A 110 fős mintában arányuk alig tér el ettől: 81,4 százalék (lásd a II.2.1. ábrán – megjegyezzük, hogy az elemzéseink során ez utóbbi arányszámot használjuk16). A továbbiakban nyomon követjük más ismérvek, kérdések mentén is a válaszadóink nemek szerinti megoszlását.

II.2.1. ábra: A válaszadó neme

férfi; 18,6

nő; 81,4

Forrás: WJLF 2012. VÉGZETT HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=110) 15

Lásd a kereszttábla-elemzésekről bővebben az I.2.5. ábránál. Az egy évvel ezelőtti adatfelvételünk során a 2005-2007-2009-ben végzetteknél a nők aránya hasonló volt: 81,7 százalék. Lásd: Borbély-Pecze, 2010: 5. 16

49

A végzett válaszadók átlagéletkora negyven év, a legidősebb 1943-ban, a legfiatalabb 1988-ban született (lásd a II.2.2. ábrát). Nem szerint vizsgálva az eltérések nem szignifikánsak: a férfiak átlagosan 38, a nők 40 évesek. Tagozatok szerint természetesen szignifikáns különbségek mutathatók ki, a nappali tagozaton végzettek most átlagosan 37, a levelezősök 44 évesek (P<0,001), a végzés éve szerint is ugyanilyen eredményt kaptunk, a 2007-es évfolyam 45, a ’09-es 38, a ’11-es pedig 36 éves (P<0,001). Szakok szerint szintén szignifikáns eltérés mérhető: a pedagógia szakosok 44, a szociális munkások 37 évesek átlagosan most (P<0,001). II.2.2.ábra: Melyik évben született ön? Átlagéletkor= 40 év 1988-83: 24-29 éves; 20,4

nincs válasz; 1,6

1973-1982: 30-39 éves; 28,5

1943-62 :50+ éves; 17,0

1963-72: 40-49 éves; 32,5 Forrás: WJLF 2012. VÉGZETT HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=110

A megkérdezettek döntő hányada (87,5%) szociális munka szakot végzett a WJLF-en, csak kisebb részük, 12,5% volt pedagógia alapszakos.

Végzés éve szerint szignifikáns eltérés mutatkozik : a 2007-ben végzők körében a szociális munka (40,2%, ASR= +2,9), 2009-ben a pedagógia szakosok (20%, ASR=+1,8; P=0,013) aránya haladta meg szignifikánsan az átlagot. Tagozat szerinti vizsgálódásnál szintén találunk különbségeket: a nappali tagozatosok körében szignifikánsan magasabb a szociális munka szakosok (65,5%, ASR= +2,9), míg a levelezősök között a pedagógia szakosok (76,9%, ASR= 32,9; P=0,004) aránya.(lásd II.2.3. ábrát!)

50

II.2.3. ábra: Milyen szakon tanult (szerzett legalább végbizonyítványt) ebben az intézményben?

pedagógia; 12,5

szociális munka; 87,5

Forrás: WJLF 2012. VÉGZETT HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=110)

II.2.4. ábra: Melyik évben szerezte meg abszolutóriumát ezen a szakon? 2006-ban vagy előtte; 1,4 2011-ben; 26,9 2007-ben; 33,8

2010-ben; 1,4

2008-ban; 3,3 2009-ben; 33,2


51

II.2.5. ábra: Milyen tagozaton végzett ebben az intézményben ezen a szakon?

Levelező; 39,1

Nappali; 60,9


A végzett hallgatók háromnegyede (74,1%) államilag támogatott formában végezte tanulmányait, kisebb részük, 25,9% találkozott a költségtérítéses formával, közülük is minden kilecedik megkérdezett csak tanulmányai egy részét abszolválta így (lásd a II.2.6. ábrát). Nincs szignifikáns eltérést a finanszírozási formában a „szak” és a „nem” változó mentén, van viszont a tagozat és a végzés éve szerint. Állami finanszírozásban szerezték oklevelüket az átlagot szignifikáns mértékben meghaladóan a 2009-ben végzettek (87,5%, ASR= +2,4, P< 0,005) és a nappali tagozatosok (82,1%, ASR= +2,3; P= 0,049). Költségtérítésesek voltak az átlagot szignifikáns mértékben meghaladóan a levelezősök (27,9%, ASR= +2,4; P=0,049), míg vegyes finanszírozásról a 2011-ben végzettek számoltak be (32,3%, ASR= +2,4; P<0,001). II.2.6. ábra: Milyen finanszírozási formában tanult Ön ebben az intézményben, ebben a képzésben?

Államilag támogatott; 74,1

Költségtérítéses; 17,1

Mindkét finanszírozási formában, különböző időszakokban; 8,7


II.3. KÉPZÉSI ADATOK, FŐISKOLAI ÉVEK

A megkérdezettek döntő többsége úgy emlékszik, hogy a tanulmányait jó eredménnyel végezte a Wesleyn, és ebben valamennyien egyetértenek, ha a szakok és a végzés éve szerint vizsgáljuk őket (lásd a II.3. 1. ábrát). Szignifikáns különbség van azonban a nemek között: a férfiak az átlagot meghaladó mértékben számolnak be közepes eredményekről (30%, ASR= +2,5), míg a nők inkább arra emlékeznek, hogy tanulmányi eredményük jeles vagy kiváló volt (41,4%, ASR= +3,5; P=0,069). A nappali tagozatosok úgy emlékeznek, hogy nagyszerűen teljesítettek, ezért körükben a jeles, kiváló eredmény szignifikánsan magasabb (40%, ASR= +1,7), míg a levelezősök beérik az ezüst éremmel: az ő teljesítményük „jó” volt az átlagot szignifikánsan meghaladó mértékben (69,0%, ASR= +2,9; P=0,069). II.3.1. ábra: Átlagosan milyen eredménnyel, osztályzattal végezte Ön ezt a szakot? nincs válasz; 2,5

Elégséges; ,3 Közepes; 12,8

Jeles, kiváló; 32,6

Jó; 51,8


A megkérdezettek közel fele (45,5%) véli úgy, hogy jobb teljesítményt nyújtott tanulmányai során, mint a társai, míg 47,5% ugyanolyannak érzi azt. Szinte nincsenek is olyanok, akik úgy gondolják, van okuk a pironkodásra (lásd a II.3.2. ábrát). Ami a tanulmányi teljesítmények másokéval való összehasonlítását illeti, nincs különbség a szakok és a tagozatok menti vizsgálódás eredményeiben, de van a nemek és a végzés éve szerint: a férfiak gondolják úgy, hogy valamivel rosszabb lehetett az eredményük, mint a többieké (20%, ASR= + 3,6), míg a nők inkább a „valamivel jobb”-ra voksolnak (46%, ASR= +1,7; P=0,007). Évfolyamok szerint az eredmények egyre jobbnak látszanak: a 2007-ben végzettek valamivel rosszabbnak (10,8%, ASR= +2,2), a ’09-esek ugyanolyannak (62,5%, ASR= +2,3), míg a ’11-esek valamivel jobbnak (58,6%, ASR= +2,1; P=0,028) látják magukat a másokkal való összahasonlításban a tanulmányi eredmények vonatkozásában. 53

II.3.2. ábra: Ebben az intézményben, ezen a szakon végzett többi diák tanulmányi eredményéhez képest az Ön tanulmányi eredménye jobb, vagy rosszabb volt? Valamivel jobb volt, mint a többieké; 41,4

Sokkal jobb volt, mint a többieké; 4,4

Kb. ugyanolyan volt, mint a többieké; 47,5

nincs válasz; 1,7 Sokkal rosszabb volt, mint a többieké; ,3 Valamivel rosszabb volt, mint a többieké; 4,7


A végzett hallgatók jellemzően nyolc félév alatt jutnak el ez abszolutóriumig, ennyit mond a megkérdezettek háromötöde (lásd a II.3.3. ábrát). Nincs eltérés itt sem a nemek, sem a tagozat szerinti vizsgálódás eredményeiben, illetve van szakok szerint. Természetesen, hiszen a pedagógia alapszak képzési ideje hat félév, így ők ennyi idő alatt teljesítik tanulmányaikat. Ha a végzés éve szerint vizsgálódunk, itt történet elmozdulás: míg a 2007-ben végzettek körében szignifikánsan magasabb volt a nyolc félév alatt teljesítők aránya (84,2%, ASR= +3,8), addig 2011-ben a hét félév alatt abszolválók vannak szignifikánsan többen (51,6%, ASR= +6,8; P<0,001). II.3.3: ábra: A szak megkezdése után összesen hány félév alatt jutott el az abszolutóriumig? nincs válasz; 3,0 6 félév; 22,3

8 félév; 60,1 7 félév; 14,5


A válaszadóink közel kétharmada az abszolutóriummal együtt a diplomáját is megszerezte, az oklevél kiadásának nem volt akadálya, például a nyelvvizsga-bizonyítvány hiánya, az esetükben. Az átlagtól való szignifikáns eltérés nem látszik a nemek és a tagozat szerint vizsgálva az adatokat, illetve a szak szerinti eltérés (a pedagógia szakosok esetében) nem szignifikáns (ASR= -1,6). A végzés éve szerint azonban találtunk eltéréseket: a 2007-ben végzettek (81,6%, ASR= +2,5) az átlagot szignifikánsan meghaladó mértékben jutottak a diplomához, míg a 2011-esek (54,8%, ASR= +2,9; P=0,006) nem. (lásd a II.3.4.. ábrát!) II.3.4: ábra: Az abszolutórium után közvetlenül a diplomáját is megszerezte?

igen; 65,5

nem; 34,5


A végzés után időszakban szerezte meg a megkérdezettek több mint 8%-a a diplomáját, negyedük (26,2%) még mindig tartozik vele saját magának. Tagozat és nem szerint nincs eltérés ennél a kérdésnél, míg a szakok szerint egy árnyalatnyi eltérés mutatkozik a pedagógia szakosok esetében (ASR= +1,7), illetve a 2011ben végzettek esetében szignifikáns az eltérés a diplomát azóta sem szereztek körében (94,1%, ASR= +2,3; P=0,001).(lásd a II.3.4.1 ábrát!) II.3.4.1: ábra: Az abszolutórium után hány hónappal szerezte meg a diplomát? (érdemben válaszolók)

26,2

Még nem szereztem meg 3,4

2 évnél több idő alatt 13-24 hónap

1,4

7-12 hónap

1,4

1-3 hónap

1,4 0,0

5,0

10,0

15,0

20,0

25,0

30,0


A késedelem oka szinte kizárólag a nyelvvizsga hiánya, mindössze három olyan választ kaptunk, hogy egyéb ok, például gyermekszületés állt volna a diplomaszerzés útjában. II.3.4.2: ábra: Mi volt a kédeselem oka? (érdemben válaszolók)

2,9

egyéb ok (család, gyermek)

30,8

nyelvvizsga hiánya

0,0

5,0

10,0

15,0

20,0

25,0

30,0

35,0


A diplomát nem, csak abszolutóriumot szerzők nagyobbik részének nem okozott ez különösebb nehézséget, 15,4%-uk kilépett a munkaerőpiacra, 12,2%-nyian pedig már akkor is dolgoztak, tehát az esetükben változás nem állt be. Körülbelül 7% azok aránya, akiket a nyelvvizsga hiányában meg nem kapott diploma gátolt a munkaerő-piaci érvényesülésben (lásd a II.3.4.3. ábrát). Akik ebben a helyzetben az átlagot szignifikáns mértékben meghaladóan mondták azt, hogy kiléptek csonka végzettséggel is: a szociális munkások (54,8%, ASR= + 2,6; P=0,029), a 2007-ben végzettek (71,4%, ASR= +1,6; P=0,052), valamint a nappali tagozatosok (60,9%, ASR= +2,5; P=0,016). Akiket – lévén már akkor is munkahelyük – szintén nem érintett negatívan a diploma hiánya: a pedagógia szakosok (71,4%, ASR= +2,1; P=0,029), a 2011-ben végzettek (55,6%, ASR= +2,4; P=0,052), valamint a levelező tagozatosok (60,0%, ASR= +2,7; P=0,016). A munkaerő-piacra lépés nem sikerült vagy nem is állt szándékában a 2009-ben végzett érintetteknek (37,7%, ASR= +1,8; P=0,052), míg nemek szerinti eltéréseket ebben a kérdésben nem mértünk.

56

II.3.4.3: ábra: Kilépett-e a munkaerőpiacra diploma nélkül, csak abszolutóriummal? (%, érdemben válaszolók)

12,2

Már akkor is dolgoztam

6,8

Nem

15,4

Igen

0,0

2,0

4,0

6,0

8,0

10,0

12,0

14,0

16,0


Arra a kérdésre, hogy „Érzi/érezte-e a diploma hiányát a munkaerő-piaci érvényesülésben?” kapott válaszok nem mutatnak szignifikáns eltéréseket a magyarázó változók mentén, egyetlen halvány összefüggés mutatható ki: a nem „igazi” diploma a pedagógia szakon végzettek számára okozott, de csak kisebb, problémát (lásd II.3.4.4. ábrát).

II.3.4.4: ábra: Érzi/érezte-e a diploma hiányát a munkaerő-piaci érvényesülésben?

14,8

Nagy problémát jelentett

5,9

Kismértékben problémának éreztem

12,9

Egyáltalán nem okozott problémát

0,0

2,0

4,0

6,0

8,0

10,0

12,0

14,0

16,0


Az intéményi alumni szervezet megléte, működése nem osztja meg különösebben a végzett hallgatóinkat: több mint fele a válaszadóknak úgy tudja, hogy működik ilyen szervezet a WJLF-en, harmaduk pedig nem válaszolt erre a kérdésre. Így az a minden hetedik megkérdezett, aki nem tud a Wesley alumnijáról, kisebbségben maradt (lásd a II.3.5. ábrát). Egyetlen magyarázó változó mentén találtunk szignifikáns eltéréseket: a nők (86,7%, ASR= +3,1) inkább tudnak a WJLF alumniszervezetéről, a férfiak (50,0%, ASR= 3,1;P=0,003) pedig kevésbé.

II.3.5. ábra: Az Ön tudomása szerint működik-e alumni/öregdiák szervezet az intézményben?

nincs válasz; 32,1

igen; 53,7

nem; 14,2


Annak ellenére, hogy az alumni szervezet meglétéről sokan tudnak, kisebbségben vannak azok (11,8%), akik tagjának vallják magukat, több mint háromszor annyian mondják, hogy nem tagok, illetve a megkérdezettek fele nem is válaszolt erre a kérdésre (lásd a II.3.6. ábrát). Szignifikáns összefüggést csak a végzés éve szerint lehet felfedezni: a 2007-ben végzettek között magasabb a tagok száma (52,9%, ASR= + 3,4), míg a 2009-esek körében alacsonyabb (8,7%, ASR= -2,2; P=0,003).

58

II.3.6. ábra: Tagja-e Ön az intézmény alumni/öregdiák szervezetének? nincs válasz; 50,7

igen; 11,8

nem; 37,5


59

II.4. KÉPZÉSI TERVEK, TANULMÁNYI ELKÉPZELÉSEK

A II.4.1. ábra három kérdésre adott válaszokat ábrázol összefoglalva. A WJLF végzett hallgatóinak 2,8%-a lépett úgy be a Főiskolánkba, hogy már korábbról volt, más intézményben megszerzett felsőfokú végzettsége, 7,6%-uk szerzett tanulmányai közben vagy utána egy második diplomát, illetve jelenleg 4,7%uk vesz részt felsőfokú képzésben. Ezek az arányok olyan kicsik, hogy további elemzésekre nem alkalmasak, így nem tudunk belőlük következtetéseket levonni a továbbtanulási motívumokat illetően.

II.4.1. ábra: Egyéb felsőfokú tanulmányok (%)

részt vesz jelenleg felsőfokú képzéseben

4,7

szerzett WJLF-es tanulmányai közben vagy utána más felsőfokú végzettséget

7,6

rendelkezett felsőfokú végzettséggel a WJLF-es tanulmányai megkezdésekor

2,8

0

1

2

3

4

5

6

7

8


Bár végzettjeink nem nagy számban koptatják az iskolapadokat, tanulmányi terveik azért vannak. Közel 40% azok aránya, akik mesterképzésre gondolnak, közel 30%-nyian a szakirányú továbbképzések valamelyikét választanák, és több mint egyötödük felsőfokú szakképzésben gondolkodik. Viszonylag kevesen vannak, akik egy második alapszak elvégzésére vállalkoznának, még kevesebben, akik tanulmányi karrierje a doktori képzés felé indulna (lásd a II.4.2. és a II.4.2.1. ábrát). Akik felsőfokú szakképzést választanának továbbtanulási irányként más intézményben a nappali tagozaton végzettek (20,5%, ASR= +1,8), míg akik biztosan nem választanák ezt a továbbtanulási formát a levelezőn végzettek (85,2%, ASR= +2,5; P=0,045). 60

Egy második alapképzés elvégzése igazán nem vonzó a hallgatók számára, nem találtunk szignifikáns összefüggéseket, csupán annyit, hogy erre biztosan nem vállalkozna a 2007-ben végzett válaszadók 100%-a (ASR= +2,2), az eltérés azonban nem szignifikáns.

A mesterképzésre gondolók között sem szak, sem a nem, sem pedig a végzés éve szerint nincs szignifikáns összefüggés, mindössze annyi mutatható ki, hogy a nappali tagozaton végzettek inkább más intézménybe jelentkeznének (40,4%, ASR= +3,0), míg a levelezősök sehová (64,5%, ASR=2,5; P=0,009).

Ami a szakirányú továbbképzésekkel kapcsolatos terveket illeti, szignifikánsan nagyobb arányban a WJLFen szeretnének résztvenni ilyen képzésben a 2007-ben végzettek (48,1%, ASR= +2,1, P=0,062) és a nappali tagozatosok (40,5%, ASR= +1,7; P=0,016), ez utóbbiak más intézményre is gondolnak (19,0%, ASR= +1,7; P=0,016). Nem szándékszanak szakirányú továbbképzésre jelentkezni a 2009-ben végzettek (73,1%, ASR= +2,7;P=0,062) és a levelezősök (76,0%, ASR= +2,8; P=0,016).

II.4. 2. ábra: Tervezi-e, hogy továbbtanul az alábbi képzési formák valamelyikén? (%)

5,9


alapképzés

15

43,5

1,7 5,9

44,8

18,5

mesterképzés


20,3


33,4

8,6

20%

30,1

32,8

38,3

42,9

1,3

0%

47,7

20

3,6 PhD, doktori képzés

35,5

52,2

40%

60%

igen, egy másik intézményben

80% nem tervezi

100% nincs válasz


II.4.2.1. ábra: Tervezi-e, hogy továbbtanul az alábbi képzési formák valamelyikén? (%)


5,9

alapképzés 1,7

15,0 5,9

mesterképzés

18,5


20,0

20,3

8,6

doktori iskola, PhD 1,3 3,6 0,0

5,0

10,0

15,0

20,0


25,0

30,0

35,0

40,0

45,0

igen, másik intézményben


A végzettek közel 60%-a beszéli az angol nyelv valamilyen szintjét, 37%-nyian németül, 27%-nyian pedig oroszul tudnak. Ami a nyelvtudást illeti, nincs semmilyen szignifikáns összefüggés egyetlen magyarázó változó mentén sem, ha csak azt nem számítjuk, hogy a férfiak mindig magasabbra értékelik önön tudásukat, mint a nők, miközben például a diplomát nyelvvizsga hiányában nem szerzők között is ők vannak nagyobb arányban (lásd a II.4.3. és a II.4.3.1. ábrákat). II.4.3. ábra: Milyen idegen nyelvet, milyen szinten beszél Ön? (%)

angol

17,3

német

23,7

20,8

35,1

francia

25,1

27,3

28,2

45,3

olasz

42,7

spanyol

41,9

orosz 10% nincs válasz

20%

4,4

5,3 3,2 1

51,3

1,81,6

51,4

5,6

57,4

34,3 0%

8,7

38,5 30%

nem beszéli

40% alig beszéli

50%

0,7

20,2 60%

közepesen beszéli

70% jól beszéli

80%

6,1 1 90%

100%



II.4.3.1. ábra: Milyen idegen nyelvet, milyen szinten beszél Ön? (fő, érdemben válaszolók) 70 60 50 40 30 20 10 0 angol

német alig beszéli

francia

olasz

közepesen beszéli

jól beszéli

spanyol

orosz



A végzett hallgatóink 91%-a részt vett a tanulmányok részét képező kötelező szakmai gyakorlaton, eltérést csak a „szak” változó mentén tapasztaltunk: míg a szociális munkások szinte kivétel nélkül részt vettek ilyen jellegű képzésben, addig a pedagógia alapszakosok nem (lásd a II.4.4. ábrát). Izgalmasabb kérdés az, hogy a szakmai gyakorlaton való részvétel alkalmas-e munkahelykeresésre. Minden negyedik-ötödik válaszadónk számára igen (lásd a II.4.4.1 ábrát). Ami a magyarázó változókkal való összefüggéseket illeti: szignifikánsan nagyobb mértékben alkalmazták a gyakorlati helyen a férfiakat (44,4%, ASR= +2,0; P= 0,005), a nappali tagozaton végzőket (34,4%, ASR= +2,5; P= 0,011) és a szociális munka szakosokat (29,1%, ASR= +2,0; P=0,041). II.4.4. ábra: A kérdőív alapjául szolgáló tanulmányai alatt részt vett-e a tanulmányok részét képező kötelező szakmai gyakorlaton?

nem; 9,0

igen; 91,0


II.4.4.1. ábra: Gyakorlati helyén a későbbiekben alkalmazták-e?

nincs válasz; 13,0

igen ; 22,8

nem; 64,1


A végzettség megszerzése előtt szakmájával kapcsolatos munkát a megkérdezettek bő fele, nem szakmai jellegűt pedig a megkérdezettek 60%-a végzett (lásd a II.4.5. ábrát). Szakmai jellegű tevékenységről az átlagot szignifikánsan meghaladó mértékben a 2007-ben végzettek (64,1%, ASR= +1,9; P=0,077) és a szociális munkások (57,6%, ASR= +2,9; P=0,004) számoltak be, más összefüggést nem találtunk. Szakmán kívüli munkatevékenységről szintén a szociális munkások adtak számot (72,6%, ASR= +2,5; P=0,014). II.4.5. ábra: Végzettsége megszerzése előtt végzett-e A) a tanulmányaival kapcsolatos munkát? B) nem szakmai munkát?

A) szakmájával kapcsolatos munkát

50,7

B) nem szakmai munkát

45,7

59,9

0%

10% igen

20% nem

30%

3,6

29

40%

50%

60%

70%

11,1

80%

90% 100%

nincs válasz


II.4.6.. ábra: Ön a kérdőív alapjául szolgáló felsőfokú végzettség megszerzése idején minek tekintette inkább magát? nincs válasz; 1,7

főfoglalkozású diák; 35,8

főfoglalkozású dolgozó, aki tanul is; 62,5


A tanulmányok ideje alatt is munkavállalónak, főfoglalkozású dolgozónak tekintette magát a válaszadók több mint háromötöde (lásd a II.4.6. ábrát). Ennél a kérdésnél nem találtunk szignifikáns eltéréseket, mindössze annyi különbséget lehetett mérni, hogy a magukat ebben az időszakban diáknak tekintők valóban azok voltak, nagyobb részt nappali tagozatosok (56,7%, ASR= +5,7, azonban ez eltérés nem szignifikáns).

65

II.5. A MUNKA VILÁGA

Az abszolutórium megszerzésekor a válaszadók kétharmada rendelkezett főállású munkaviszonnyal, egyharmada nem (lásd a II.5.1 ábrát). Nincs szignifikáns eltérés sem a szakok, sem a nemek szerint vizsgálódás esetében, de van – természetesen – a tagozatok szerint: a levelező tagozaton végzőknek (90,7%, ASR= +4,4, P<0,001) szignifikánsan nagyobb arányban volt ekkor állása, mint a nappalisoknak (50%, ASR= 4,4). II.5.1. ábra: Az abszolutórium megszerzésekor Ön rendelkezett főállású munkaviszonnyal (szolgálati viszonnyal)? nincs válasz; 1 nem; 33,5

igen; 65,5


Az első munkahely megszerzésének leggyakoribb módja a válaszadóink körében a személyes ismeretség, a kapcsolatok ki- és felhasználása. Így jutott munkához a megkérdezettek 30%-a. A munkáltatóval való kapcsolatkeresés, önéletrajz megküldése és álláshirdetésre jelentkezés a második leggyakoribb módja az állásra találásnak azok körében, akik válaszoltak erre a kérdésre. Más álláshoz jutási taktikát csak kisebb mértékben alkalmaztak a végzett hallgatóink, és azt tapasztaltuk, hogy ebben az esetben egyetlen magyarázó változó mentén sem tudunk szignifikáns eltéréseket kimutatni, nagyjából ugyanolyan eszközökkel jutnak munkahelyhez a megkérdezettek (lásd a II.5.1. ábrát). 66

II.5.1. ábra: Hogyan jutott Ön ehhez a munkához?

Nincs válasz

35,9

Egyéb személyes ismeretség révén

17,0

Munkáltatónál jelentkezett, pl. elküldte önéletrajzát

16,9

Korábbi munkakapcsolat révén

13,5

Álláshirdetésre jelentkezett

8,9

Tanári ajánlás révén

2,7

Gyakorlati helyén alkalmazták

2,3

Vállalkozóként, önfoglalkoztatóként kezdte

1,7

Intézményi karrieriroda, állásbörze révén

1,0 0,0

5,0

10,0

15,0

20,0

25,0

30,0

35,0

40,0


A munka jellege szerint válaszolók közel fel olyan munkahelyet talált, amely teljes mértékben megfelelt a végzett tanulmányoknak, vagy megfelelt annak és további, kapcsolódó szakterületek tudásait is igényelte. Csak a minden hetedik megkérdezett érezte úgy, hogy ez az első munka az abszolutórium megszerzése után vagy nem igényelt speciális szaktudást, vagy egy egészen más terület tudását igényelte (lásd a II.5.2. ábrát). A válaszok a magyarázó változók mentén szignifikáns eltéréseket nem mutatnak, csupán annyi látható, hogy a férfiak első munkája volt inkább olyan, amelyhez bármely szakterület ismeretei megfelelőek voltak, illetve a pedagógia szakosok tévedtek egy egészen más szakterületre. II.5.2. Véleménye szerint milyen szakterületen végzett tanulmányok felelnek meg a legjobban ennek a munkának? csak a saját szakterület; 7,8 nincs válasz; 37,1

saját és kapcsolódó szakterület; 40,8 bármely szakterület; 2,6 egy egészen más szakterület; 11,6 Forrás: WJLF 2012. VÉGZETT HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=110) 67

Az első munkaviszony jellegére adott válaszokból kitetszik, hogy az közel 60%-ban állandó, határozatlan idejű volt. Az alkalmi jellegű és a határozott idejű munka kevéssé jellemző ennél a csoportnál (lásd a II.5.3. ábrát). Szignifikáns eltéréseket csak kevés esetben találtunk, itt a rendező tényező a végzés éve. A 2007-es évfolyam állandó és határozatlan idejű munkaviszonyról számolt be (100%, ASR= +2,4), a határozott idejű a 2011-eknél haladja meg az átlagot (22,2%, ASR= +2,1), míg az alkalmi jellegű munka a 2009-eseknél bukkan fel (8,7%, ASR= +2,1; P=0,011). Az állandó munkaviszony megléte inkább jellemzi a levelező tagozatra járókat (97,3%, ASR= +1,9), de itt az eltérések nem szignifikánsak.

II.5.3. ábra: Önnek ez a munkaviszonya……

nincs válasz; 35,8

Alkalmi, vagy megbízás jellegű (tiszteletdíjas, jutalékos stb.) volt; 1,9

Állandó jellegű és határozatlan idejű volt; 58,4

Határozott idejű volt; 4,0


Az abszolutórium megszerzése után a végzett hallgatók mindössze 38,6%-a keresett munkát, 55% már akkor is dolgozott, további 6,4% továbbtanulás vagy egyéb ok miatt nem fogott álláskeresésbe (lásd a II.5.4. ábrát). Álláskeresésbe szignifikánsan többen fogtak a nappali tagozaton végzettek közül (49,3%, ASR= +3,0), már akkor is nagy arányban dolgoztak a levelezősök (74,4%, ASR= +3,4; P=0,007), valamint a 2007-ben végzett évfolyam tagjai (78,9%, ASR= +3,7; P=0,010).

68

II.5.4. ábra: Az abszolutórium megszerzése után közvetlenül keresett-e munkát? Nem, mert folytattam tanulmányaimat/tan ulmányokat kezdtem; 1,6

Nem, egyéb okból; 4,8

Igen; 38,6

Nem, mert már akkor is dolgoztam; 55,0 Forrás: WJLF 2012. VÉGZETT HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=110)

A munkakeresés során elszenvedett kellemetlenségekről a válaszadók 48%-a adott választ. Innen tudjuk, hogy kisebbségben vannak, akik néhány próbálkozással megúszták a munkához jutást. Minden hetedik megkérdezett úgy emlékezik, hogy ötvennél több munkáltatónál jelentkezett akkor, amikor állást szeretett volna kapni, de közel minden harmadik álláskeresőnek az emlékeiben húsz és ötven között szám él (lásd a II.5.5. ábrát). II.5.5. A munkakeresés során összesen kb. hány munkáltatónál próbálkozott/ jelentkezett állásért? (%)

egy

4,5

kettő-négy

4,5

tíz-húsz

11,8

húsz-ötven

17,2

több mint ötven

7,2

nagyon sok, számtalan

1,8 0,0

2,0

4,0

6,0

8,0

10,0

12,0

14,0

16,0

18,0

20,0


A munkahelyek megtalálása és megtartása, esetleg felváltása egy másikkal nem könnyű feladat. A megkérdezettek végzettjeink nagyobbik része jól teljesít a munkaerőpiacon, több mint felüknek (56,5%) mindössze egy munkahelye volt a végzés óta, szűk negyedüknek (22,7%) kettő. Minden nyolcadik megkérdezett mondta azt, hogy még nem volt munkahelye, míg kettőnél többről 7,5% számolt be (lásd a II.5.6. ábrát). A munkahelyek száma néhány összefüggést mutat a magyarázó változókkal, így a második munkahelyen dolgozók aránya szignifikánsan magasabb a 2007-ben végzettek körében (42,2%, ASR = +3,7), míg azt a választ, hogy nem volt még munkahelye, a 2011-ben végzettek adták (26,7%, ASR= +2,7; P <0,001). Ami a kimutatható, de nem szignifikáns összefüggéseket illeti, nem volt munkahelye a szociális munkásoknak, illetve a nappali tagozaton diplomázottaknak. II.5.6. Ennek a végzettségnek a megszerzése óta összesen hány főállású munkahelye, munkaviszonya volt Önnek, a jelenlegivel együtt? (%)

egy sem

13,2

egy

56,5

kettő

22,7

három

4,8

négy

2,7 0,0

10,0

20,0

30,0

40,0

50,0

60,0


A munkanélküli állapot a végzettek több mint negyedét érintette a diploma megszerzése és a kérdezés közötti időszakban (lásd a II.5.7. ábrát). A munkanélküliséget a nappali tagozaton végzettek (40,0%, ASR= 3,1; P=0,002) ők szignifikánsan nagyobb mértékben próbálták meg, mint a levelezősök. Ugyanakkor nem tudtunk kimutatni eltérést sem a „szak”, sem a „nem”, sem pedig a „végzés éve” változó mentén ebben kérdésben. A kapcsolódó adatok (a munkanélküli időszakok száma és hossza) szintén nem elemezhetőek a magyarázó változókkal való összevetésben, mert szignifikáns eltéréseket nem mutatnak. 70

II.5.7. ábra: Ennek a végzettségnek a megszerzése óta volt-e munkanélküli?

nincs válasz; 3,8 igen; 27,8

nem; 68,4


A válaszadóink 82,7%-a alkalmazottként dolgozik (lásd a II.5.8. ábrát), ezen belül is kivételesen magas az alkalmazásban állók aránya a 2007-ben végzettek körében (92,3%, ASR=2,1; P=0,087), míg a munkanélküliek nagyobbik része (nyolc érintettből hét) nappali tagozaton végzett (10,6%, ASR= +1,6; P=0,033). II.5.8.ábra: Mi az Ön jelenlegi fő munkaerő-piaci státusza? Önfoglalkoztató, önálló vállalkozó (szellemi szabad, egyéni vállalkozó, nincs alkalmazottja); 2,7

Munkanélküli; 7,1

Vállalkozó; 1,7

GYES-en, GYED-en (GYET-en) van; 2,8

Háztartásbeli, egyéb inaktív (eltartott); 3,1

Alkalmazott; 82,7


Diplomásaink kétötöde beosztott diplomásként dolgozik, negyedük vezető, 15,5% azok aránya, akik nem diplomás foglalkozásúak, és további 17,9% erre a kérdésre nem válaszolt, leginkább azért, mert nincs foglalkozása (lásd a II.5.9. ábrát). A magyarázó változók mentén mérhetőek összefüggések: a 2007-ben végzettek szignifikánsan magasabb arányban sorolják magukat a középvezetői státuszba (30,6%, ASR= +2,9), míg a ’11-esek (47,9%, ASR= +3,9; P=0,009) a beosztott, nem diplomás foglalkozást folytatók körébe. Nemek szerint a férfiak az alsóvezetők (31,6%, ASR= +2,9), a nők a középvezetők (19,4%, ASR= +2,1) és a beosztott diplomások (54,2%, ASR= +1,8) közé tartozónak érzik magukat az átlagot szignifikánsan meghaladó mértékben (P=0,004). A tagozatok és a szakok mentén eltérések nem láthatóak. II.5.9. ábra: Milyen beosztásban dolgozik? Felsővezető; 3,2 nincs válasz; 17,9

Középvezető; 12,5 Alsóvezető; 10,0

Beosztott, nem diplomás foglalkozás; 15,5

Beosztott diplomás; 40,9


A végzettek munkaerő-piaci helyzetét jellemző adat, hogy 85,4%-uk jelenleg is dolgozik, és csak kisebb részük nem volt még alkalmazásban (lásd a II.5.10. ábrát). Ami a munkapiaci aktivitást illeti, csupán egyetlen szignifikáns eltérés tapasztalható, a 2011-ben végzett évfolyam tagjai (76,7%, ASR= -2,2; P=0,057) kisebb részben számoltak be arról, hogy munkaviszonyban állnának, ez viszont a végzés óta eltelt viszonylag rövid időszakkal magyarázható.

72

II.5.10. ábra: Munkaerő-piaci részvétel: Most nem dolgozik, de már volt munkahelye; 8,7

nincs válasz; 2,8

Sose dolgozott; 3,1

Jelenleg (is) dolgozik; 85,4 Forrás: WJLF 2012. VÉGZETT HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=110)

Miként az aktív munkaerő-piaci jelenlét, az állandó jellegű és határozatlan idejű munkaviszony is jellemző a WJLF végzett hallgatói körében: A válaszadók bő háromnegyede ilyen foglalkoztatási viszonyban áll. Csak minden kilencedik megkérdezett munkaviszonya határozott idejű, alkalmi jellegű, megbízásos munkát csak egy elenyésző kisebbség végez (lásd a II.5.11. ábrát). Bár a magyarázó változók mentén nincsenek szignifikáns eltérések, annyi megállapítható, hogy a határozott idejű munkaviszony egy árnyalatnyival jellemzőbb a pedagógia szakosok körében (33,3%, ASR= +2,4), de az érintettek száma mindössze négy, így az adat következtetések levonására nem alkalmas. II.5.11. ábra: Az Ön fő munkaviszonya: Alkalmi, vagy megbízás jellegű (tiszteletdíjas, jutalékos, stb.); 3,2

nincs válasz; 8,9

Határozott idejű; 11,4

Állandó jellegű és határozatlan idejű; 76,5


A válaszadók nagyobb része (56%) valamilyen módon állami alkalmazott, egyharmada pedig más helyen, feltehetően a magán- vagy a civil szférában dolgozik (lásd a II.5.12. ábrát). Nem találtunk jellegzetes összefüggéseket sem a végzés éve, sem a megkérdezettek neme, sem a „szak” változó mentén, mindössze annyi volt megállapítható, hogy a máshelyen dolgozók körében a nappali tagozaton végzettek (46,6%, ASR= +2,3; P=0,012) aránya szignifikánsan meghaladja az átlagot. II.5.12. ábra: Hol dolgozik Ön?

nincs válasz; 10,6 Köztisztviselő, közalkalmazott, kormánytisztviselő (egyéb közszolgálati jogviszonyban áll); 53,3

Más helyen dolgozik; 33,4

Állami, önkormányzati vállalat alkalmazottja; 2,7


Az elsajátított tudáselemek, készségek hasznosításának mértékét firtató kérdés eléggé megosztotta a válaszadókat. Pontosan az 50%-uk mondta azt, hogy teljes vagy nagymértékben, de harmaduk csak közepes vagy kismértékű hasznosításról beszélt, sőt van egy réteg (7,4%), akik úgy érzik, az elsajátított tudás egyáltalán nem hasznosul. Ha a magyarázó változókkal vetjük össze a válaszokat, néhány szignifikáns összefüggésre fény derül (lásd a II.5.13. ábrát). Teljes mértékben használják az elsajátított tudást a 2007-ben végzettek (44,6%, ASR= +3,1; P=0,005) és a szociális munkások (29,9%, ASR= +2,4; P=0,015), közepesen a 2011-ben diplomázók (40,9%; ASR= +2,6; P=0,005), kevéssé a férfiak (31,2%, ASR=2,0; P=0,084), egyáltalán nem a 2009-es évfolyam tagjai (19,0%, ASR= +2,1; P=0,005).

74

II.5.13. ábra: Milyen mértékben használja jelenlegi munkájában a kérdőív alapjául szolgáló tanulmányai során elsajátított tudást, megszerzett készségeket? Nincs válasz; 9,8

Egyáltalán nem; 7,4 Kevéssé; 13,7

Teljes mértékben; 23,5

Nagymértékben; 26,4 Közepes mértékben; 19,2


A munka és a tanulmányok jellege az esetek nagyobbik részében szoros összefüggéseket mutatnak, a megkérdezettek közel kétharmada hasznosítja az a tudást, amelyre a felsőfokú tanulmányai alatt szert tett (lásd a II.5.14. ábrát). A szakterületek szerint vizsgálva ezt a kérdést, mindössze egyetlen egy összefüggést találtunk a magyarázó változóinkkal: a 2011-ben végzettek (40,0%, ASR= +3,4; P=0,012) egy egészen más szakterület ismereteit hasznosítják az átlagot szignifikánsan meghaladó mértékben. II.5.14. Véleménye szerint milyen szakterületen végzett tanulmányok felelnek meg a legjobban ennek a munkának? Nincs válasz; 17,9

Csak a saját szakterület; 13,4

Bármilyen szakterület; 4,3

Egy egészen más szakterület; 12,7 A saját és a kapcsolódó szakterületek; 51,4


A képzettségi szintek szerint vizsgálva az aktuális munkakört, azt tapasztaljuk, hogy két markáns véleménycsoport alakult ki: a válaszadók fele véli úgy, hogy a munkájához szükséges és elégséges a főiskolai szintű/BA diploma, míg egy bő negyednyi rész (28%) érzi úgy, hogy az általa végzett munka nem igényel felsősokú végzettséget (lásd a II.5.15. ábrát). Az előbbi véleményt a nők (64,9%, ASR= +2,7) az utóbbit pedig a férfiak (64,9%, ASR= +2,5; P=0,039) vallják az átlagot szignifikánsan meghaladó mértékben, más összefüggést nem találtunk. II.5.15. ábra: Véleménye szerint milyen szintű képzettség felel meg legjobban jelenlegi munkájának? Munkája nem igényel felsőfokú végzettséget; 28,0 Nincs válasz; 15,9

Egyéb posztgraduális képzés; 2,7

Főiskolai diploma/BA/BSc végzettség; 49,5

Egyetemi diploma/MA/MSc végzettség; 3,9


A munkahelyek jellege szerint megállapítható, hogy a WJLF végzettjei bő fele állami tulajdonú cégnél vagy intézménynél dolgozik, egy negyede a magánszférában, és nagyjából ennyi a válaszhiány is (lásd a II.5.16. ábrát). Ahogy a végzés éve szerint előre haladunk, úgy változik az alkalmazók jellege. A 2007-ben végzettek (75,9%, ASR= +2,1) az átlagot szignifikáns mértékben meghaladóan állami alkalmazottak, a 2009-es évfolyam (11,4%, ASR= +1,8) esetében a részben állami tulajdon a jellemző, míg a 2011-esek a magántulajdonú vállalkozásokat választották.

76

II.5.16. ábra: Az Ön munkahelye… Teljes mértékben magántulajdonú; 26,7 Részben állami, részben magántulajdonú, vagy; 4,7

Nincs válasz; 23,0

Teljes mértékben állami/önkormányzat i tulajdonú; 45,6


A munka jellegéből adódóan csak igen kis rész, mindössze a megkérdezettek egy kilencede dolgozik olyan munkahelyen, amely részben vagy egészben külföldi tulajdonban áll (lásd a II.5.17. ábrát). Az alacsony elemszám miatt nem tudunk olyan összefüggéseket találni, amely a magyarázó változók mentén differenciáló tényező lenne II.5.17. ábra: Az Ön munkahelye…

Részben magyar tulajdonú; 6,0 Teljes mértékben külföldi tulajdonú; 5,4 Teljes mértékben magyar tulajdonú; 69,1

Nincs válasz; 19,5


Arra a kérdésre, hogy milyen nagyságú munkahelyeken dolgoznak a megkérdezettjeink, nagyon változatos válaszokat kaptunk, nincs egy jellemző létszám-nagyságú munkahely (lásd a II.5.18. ábrát). A magyarázó változók mentén is csupán néhány jellemző eltérést tapasztaltunk, de ezek nem tekinthetőek szignifikánsnak. A szak, a tagozat és a végzés éve egyáltalán nem differenciál, míg a nemek szerint az látszik, hogy a nők egy árnyalattal nagyobb mértékben dolgoznak olyan munkahelyen, ahol a létszám 10 és 49 fő közé esik, a férfiak pedig a kicsi (2-9 fős) vagy a nagy (1000 főnél nagyobb) munkahelyeket preferálják. II.5.18. ábra: Megközelítőleg hány fő dolgozik az Ön munkahelyén? 1000 fő vagy afölött; 15,2

250-999 fő; 21,1

Nincs válasz; 13,2 Önfoglalkoztató vagyok; 3,0 50-249 fő; 16,4 2-9 fő; 10,2 10-49 fő; 20,9


A végzettek közel egyharmadának a jövedelme 120- 149 000 Ft közé esett, negyedük 90 és 120 000, 13,4%uk kevesebb, mint 90 000 forintból él (lásd a II.5.19. ábrát). II.5.19. ábra: Mennyi volt az előző hónapban / az utolsó olyan hónapban, amikor jellemző, „normál” fizetést kapott, a főállásából származó havi nettó (adózás utáni) keresete? nem volt jövedelme

1,9

kevesebb mint 90 000

13,4

90 000 - 119 000

24,1

120 000 - 149 000

30,5

150 000 - 179 000

9

több mint 180 000

4

nincs válasz

17,6 0

5

10

15

20

25

30

35


A munkakörülményeivel való elégedettséget négyfokú skálán mérve, az az eredmény látható, hogy a munka szakmai, tartalmi része váltja ki a leginkább a megkérdezetek megelégedettségét, a munka szakmai presztízse, társadalmi megbecsültsége pedig legkevésbé. Ez utóbbival még a jövedelmi viszonyoknál is elégedetlenebbek a megkérdezettek (lásd a II.5.20. ábrát – az átlagértékeket lásd a II.5.20.1. ábrán). II.5.20. ábra: Mennyire elégedett az alábbi tényezőkkel?

a munka szakmai, tartalmi része

8,6

szakmai előmenetel, karrierépítés

10

a munka szakmai presztízse, társadalmi megbecsültsége

9,3

jövedelem, juttatások

9,3

munka személyi körülményei

9,3

11,2

a munka tárgyi körülményei

10

10,3

a munka összességét tekintve

11,7

40

15,9

33,6

48,1

21,5

10%

29,8

30,3

19,4

34,9

teljesen elégedetlen

16,8

44,6 40%

elégedetlen

50%

60%

elégedett

7,5

17,9

32,7

29,8 30%

6,1

19,5

30,3

20%

9,9

17,1

42,2

24,8

9,9 4,7 0%

nincs válasz

9,9

11

70%

80%

90%

100%

teljesen elégedett


A munka szakmai, tartalmi részével inkább a levelező tagozaton végzettek elégedettek (az átlag a négyfokú skálán: 3,36), míg a nappalisok kevésbé (2,71), P=0,001, tehát itt az eltérések szignifikánsak. A munka összességét tekintve eltérés nem látható. A munka személyi körülményei megítélésében a szociális munkások (2,64) és a pedagógia szakon végzettek (3,14) véleménye tér el szignifikáns mértékben (P=0,080). A munka tárgyi körülményeit illetően a vélemények sokféleképpen differenciáltak: eltérnek nemek szerint: a férfiak 2,13-ra, a nők 2,74-re pontoztak, szignifikáns eltérést mutatva ezzel: P=0,007. Ugyancsak eltérnek a vélekedések a végzés éve szerint, a 2007-es évfolyam 2,38-at, a ’09-esek 2,59-et, a 11-esek 2,99-et adtak erre átlagpontként, az eltérés itt is szignifikáns (P=0,036). Ezzel a kérdéskörrel szemben a szociális munkások (2,54) messze kisebb elégedettséget mutatnak, mint a pedagógia szakon végzettek (3,18), és ez is szignifikáns (P=0,024). 79

A szakmai előmenetel, karrierépítés tekintetében csak a nemek között van szignifikáns véleménykülönbség (P=0,023): a férfiak (2,01) sokkal kritikusabbak a lehetőséget illetően, mint a nők (2,53). Nincs szignifikáns különbség a magyarázó változók mentén a jövedelem, a juttatások megítélésében. Ami a munka szakmai presztízsét, társadalmi megbecsültségét illeti, azt inkább a szociális munka szakosok (2,08) hiányolják, a pedagógiát végzettek (2,51) kevésbé P=0,098 mellett. II.5.20.1. ábra: Mennyire elégedett az alábbi tényezőkkel? (Átlagértékek a négyfokú skálán)

a munka szakmai, tartalmi része

2,97

a munka összességét tekintve

2,73

munka személyi körülményei

2,69

a munka tárgyi körülményei

2,62

szakmai előmenetel, karrierépítés

2,42

jövedelem, juttatások

2,14

a munka szakmai presztízse, társadalmi megbecsültsége

2,11 1,5

1,7

1,9

2,1

2,3

2,5

2,7

2,9

3,1


80

II.6. A CSALÁD ÉS A KORÁBBI ÉLETSZAKASZOK

Válaszadóink döntő többsége, négyötöde alapított saját családot valamilyen formában, csak egyötödük vallotta magát egyedülállónak (lásd II.6.1. ábrát). A családi állapot és a magyarázó változók között csak kevés szignifikáns összefüggés látható, így nincs együtt-járás a megkérdezett nemével, illetve az általa elvégzett szakkal sem. Van viszont a végzés évével: míg a 2007-ben végzettek körében szignifikánsan magasabb az elváltak arány (25,6%, ASR= +1,8), addig a 2011-esek inkább az élettársi kapcsolatot, a tartós együttélést választják (27,6%, ASR= +2,0; P=0,080), míg az egyedülállóak magasabb aránya a nappali tagozaton végzettek (28,8%, ASR= +2,8; P=0,020) körében jellemző. II.6.1. ábra: Mi az Ön hivatalos családi állapota?

Elvált; 16,1 Házas; 45,3

Özvegy; 1,6 nincs válasz; 1

Egyedülálló; 19,5

Élettársi vagy tartós együttélési kapcsolatban él; 16,4 Forrás: WJLF 2012. VÉGZETT HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=110)

A megkérdezettek közel kétharmadának (64,3%) van gyermeke, egyharmadának pedig nincs, és mindössze egyetlen esetben nem kaptunk választ erre a kérdésre (lásd a II.6.2. ábrát). Nincs szignifikáns eltérés sem a megkérdezettek nemével, sem az elvégzett szakkal kapcsolatban, de van az évfolyammal és a tagozattal. A 2007-ben végzettek (76,9%, ASR= +1,9) az átlagot szignifikánsan meghaladó mértékben gyerekesek, míg a 2011-esek (50,0%, ASR = +2,0; P=0,067) pedig nem. Hasonló különbség van a nappali tagozaton végzettek (47,0%, ASR= +3,3) és a levelezők (83,7%, ASR= +3,3; P=0,001) között is. 81

II.6.2. ábra: Van-e gyermeke?

nincs válasz; 1,0

nincs ; 34,7

van; 64,3


II.6.2.2. ábra: Hány gyermeke van? (%)

egy

17,6

kettő

24,5

három

18

négy 1 öt

2,1

hat 1 nincs gyereke

35,7 0

5

10

15

20

25

30

35

40


Ami a középiskolai tanulmányokat illeti, a megkérdezettek nagyobb része (54,5%) szakközépiskolában, kisebb része gimnáziumban szerzett érettségi bizonyítványt. Ennél a kérdésnél eltérés egyetlen magyarázó változó mentén sem volt kimutatható (lásd II.6.3. ábrát). 82

II.6.3. ábra: Milyen típusú középiskolai osztályban szerzett érettségit?

Szakközépiskola; 54,5

6, 8 osztályos (szerkezetváltó) középiskola, kéttannyelvű gimnázium; 3,2

Gimnázium – hagyományos 4 osztályos; 42,3


A szülők iskolai végzettségét vizsgálva (lásd a II.6.4. ábrát) az tapasztaljuk, hogy az apák esetében jellemző iskolázottsági szint a szakmunkásképző (39,3%), valamint az egyetem (14%), itt tér el a legnagyobb mértékben az arányuk az anyákéhoz képest. Az anyák az apáknál másfélszer gyakrabban végeztek legfeljebb általános iskolát (29,5%), tízszer gyakrabban gimnáziumot (16,5%), bő kétszer főiskolát (10%). A magyarázó változókkal összevetve találunk néhány, jellegzetes eltérést: amíg az apa iskolai végzettsége és a megkérdezett neme között nincs összefüggés, addig az anyák esetében van: a legfeljebb 8 osztályt végzett anyák a nők (38,1%, ASR= +3,4), a szakmunkásképzőt végzettek pedig a férfiak (33,3%, ASR= +2,4; P=0,023) esetében jellemzők. A végzés éve szerint az apák esetében mutathatóak ki eltérések: a 2011-ben végzettek körében a legfeljebb 8 osztályt (31,2%, ASR= +1,7), a 2007-es évfolyamnál pedig az egyetemet végzett apák (25,6%, ASR= +2,7; P=0,052) aránya volt szignifikánsan magasabb. Tagozatok szerint vizsgálva két, nem szignifikáns összefüggés látható: az egyetemet végzett apák gyerekei inkább nappali tagozatra (20,9%, ASR= +2,5) jártak, míg a legfeljebb általános iskolai végzettségű anyákéi levelező tagozaton (42,9%, ASR= +2,1) végeztek. Szakok szerinti eltéréseket nem találtunk. 83

II.6.4. ábra: Mi volt az Ön édesapjának és édesanyjának legmagasabb iskolai végzettsége akkor, amikor Ön 14 éves volt? (%)

29,5

legfeljebb általános iskola

20,0 16,2

szakmunkásképző

39,3 17,6 18,7

szakközépiskola, technikus

16,5

gimnázium

1,6 10

főiskola

4,4 5,1

egyetem

14,0 0,7

nem tudja, nem ismerte

4,4

nincs válasz

2,0 0,0

5,0

10,0

15,0

édesanya

20,0

25,0

30,0

35,0

40,0

45,0

édesapa


A család anyagi helyzetét a gyerekkor és a felnőttség határára visszagondolva, a megkérdezettek kevesebb, mint fele (43,4%) mondta átlagosnak, bő egyötödük az átlagosnál jobbnak, vagy sokkal jobbnak, meglepően magas, 27,8% azok aránya, akik az átlagosnál valamivel rosszabbra tartják azt. A válaszadók 7,3%-a úgy emlékszik, hogy anyagi vonatkozásban az átlagosnál sokkal rosszabb helyzetet kellett megélnie akkor, amikor tizennégy éves volt (lád a II.6.5. ábrát). A család anyagi helyzetének megítélésében nincsenek szignifikáns eltérések, csupán egy változó mentén mutatkozik egy árnyalatnyi: a férfiak (33,3%, ASR= +2,0) azt mondják, hogy az átlagosnál valamivel jobb volt az életük anyagi szempontból, amikor tizennégy évesek voltak, míg a nők (47,8%, ASR= +2,0) nagyjából átlagos viszonyokra emlékeznek. 84

II.6.5. ábra: Összességében hogyan ítéli meg családja anyagi helyzetét Ön 14 éves korában? az átlagosnál sokkal rosszabb; 7,3

az átlagosnál sokkal jobb; 3,7 az átlagosnál valamivel jobb; 17,8

az átlagosnál valamivel rosszabb; 27,8

nagyjából átlagos; 43,4

Forrás: WJLF 2012. VÉGZETT HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=110) II.6.6. ábra: Van-e a családjában az Önéhez hasonló szakterületen végzettséget szerzett, e szakterületen dolgozó családtag? Kérjük, ne a végzettség szintjére, hanem az esetleges szakmai kapcsolódásra gondoljon! nincs válasz; 0,7

igen, a szülők és a nagyszülők igen, a szülők között is; 3,3 3,4 között; 10,3 igen , a nagyszülők között; 1,5

nincsen; 84,3


A szakma a minden hatodik-hetedik megkérdezettek számára öröklődik: 15,1%-nyian mondták, hogy felmenőik között van olyan, aki esetében fennáll a szakmai kapcsolódás. Ezek kétharmada a szüleitől, egyharmada a nagyszüleitől „örökölte” a szakmát. Nem lehet azonban messzemenő következtetéseket levonni a kapott eredményekből, mert nagyon kevesen vannak a pozitív választ adók, hiszen a döntő többségük (84,3%) nem tud beszámolni ilyen kapcsolatról (lásd a II.6.6. ábrát). 85

II.7. KOMPETENCIÁK Mint azt fentebb, az aktív hallgatók adatainak elemzése kapcsán bemutattuk (lásd az I.5. fejezetet fentebb), a kompetenciák vizsgálata különösen érdekes és mély összefüggésekre hívhatja fel a figyelmet. A végzett hallgatók esetében nagy gondot fordítottunk arra, hogy elkülönítsük azokat, akik abszolutóriumuk megszerzése óta sikerrel helyezkedtek el a munka világában és végzettségüknek megfelelő állást vállaltak. Ugyanakkor kíváncsiak voltunk azokra is, akik munkába álltak ugyan, de nem a végzettségüknek megfelelő állásban. Feltételezéseink szerint ez utóbbi esetben sem bizonyultak „hiábavaló befektetéseknek” a főiskolán eltöltött évek, hiszen – ha más feladatkörben is, mint amire eredetileg készültek – mégis csak pénzkereső tevékenységhez jutottak, és a tanulás évei alatt elsajátított készségeket, kompetenciákat sikerrel konvertálhatták a vállalt munkakörök elvárásaihoz.

Az alábbi adatok elkülönített elemzése ennek a feltételezéseinknek az empirikus szembesítését teszik lehetővé: a következő ábrák három jól elkülöníthető részre tagolhatóak:

(I)

az első részben azoknak a válaszait vizsgáljuk meg, akik – saját bevallásuk szerint – legalább egyszer végeztek már diplomájuknak megfelelő munkát (ha jelenleg nem is ebbe a csoportba tartoznak már, visszamenőlegesen azokra a viszonyokra vonatkozóan osztályozták az egyes kompetenciákat – szám szerint 46 fő);

(II)

a második részben azok kompetencia adatait vizsgáljuk, akiknek volt már munkahelyük, de nem végzettségüknek megfelelő (ha jelenleg már nem dolgoznak, legutóbbi munkahelyükre vonatkozóan nyilatkoztak – összesen 34 fő került ide);

(III)

végül teszünk néhány speciális összehasonlítást: egyrészt összevetjük a fenti két csoport alapadatait egymással, másrészt egy komplex megközelítés keretein belül a két végzett csoport mellé felsorakoztatjuk az aktív hallgatók hasonló jellegű adatait és a tavalyi munkáltatói kompetencia-kutatás adataival vetjük össze.

Mindhárom esetben a fentebb már bemutatott „pókháló-ábrát” alkalmazzuk, kiegészítve a kompetenciák és a kvóta-változók közötti összefüggések egyes statisztikáinak (átlagok, F-próba elfogadási valószínűségei és az Eta-négyzetek) elemzését végezzük el. Arra már itt felhívjuk a figyelmet, hogy igen kis elemszámok mellett készültek az elemzéseink, így eredményeink kellő óvatossággal kezelendők! Az első részt a két alapábra bemutatásával kezdjük azokra vonatkozóan, akik munkája megegyezik végzettségével.

86

II.7.1. ábra: Szükséges és rendelkezik vele (Átlagok az ötfokú skálákon – munkájuk megegyezik a végzettségükkel)


3,83


3,51 3,72 3,80


4,31 4,31


4,72

4,14


4,57

4,18

06 Beszédkészség

4,19 4,17 4,32


4,66

3,51 3,62

08 Kézügyesség 2,21

09 Nyelvtudás

2,57 3,78 3,82

10 Számítógép-ismeret, informatikai tudás 11 Emberi konfliktusok kezelése

4,86

4,01


4,63

3,84


4,04


4,06

15 Munkaszervezés 16 Előrelátás, tervezőkészség

3,71


3,05


3,04

4,63 4,32

4,37 4,07 4,18

3,46 3,48


4,55

3,43

4,14 4,20 4,27 4,22 4,01 3,80 3,68 4,09 4,48 3,93 4,61 4,20 4,20 3,76 4,31 3,91 4,63 4,47 4,34 3,98 3,90 3,98

20 Tanulási képesség 21 Precizitás, részletekre figyelés 22 Időbeosztás 23 Kritikai gondolkodás 24 Önálló munkavégző képesség 25 Alkalmazkodóképesség 26 Koncentrációkészség, a figyelem összpontosítása 27 Rendszerező gondolkodás, átlátóképesség 28 Tolerancia, más nézetek tisztelete 29 Fegyelem, szabályok követése 30 Általános tájékozottság, műveltség 2,00

Szükséges

2,50

3,00

3,50

4,00

4,50

5,00

5,50

Rendelkezett vele

Forrás: WJLF 2012. VÉGZETT HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=46 – munkája megegyezik végzettségével)

87

II.7.2. ábra: Különbségek: a „Szükséges” és a „Rendelkezik vele” különbségei (Átlagok az ötfokú skálákon – munkájuk megegyezik a végzettségükkel)


-0,48


-0,79


0,08


-0,57


-0,39

06 Beszédkészség

-0,47


0,15

08 Kézügyesség

0,11

09 Nyelvtudás

0,38


0,02


-0,85


-0,79


-0,58


-0,26

15 Munkaszervezés

-0,29


-0,48


-0,42


-0,42


-1,12


0,06


-0,05

22 Időbeosztás

-0,21


0,40


-0,55


-0,41


-0,45


-0,40


-0,17


-0,35

30 Általános tájékozottság, műveltség

0,08

-1,30 -1,10 -0,90 -0,70 -0,50 -0,30 -0,10

0,10

0,30

0,50

Forrás: WJLF 2012. VÉGZETT HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=46 – munkája megegyezik végzettségével) 88

A fenti első ábrán (lásd a II.7.1. ábrát) egymás mellett mutatjuk be a két átlagértéket kompetenciánként (mennyire tartották az egyes kompetenciákat „szükségesnek”; ötfokú skálán „osztályoztak” – ahol az 5-ös azt jelenti, hogy „nagyon nagy mértékben szükséges”, míg az 1-es azt, hogy „egyáltalán nem szükséges” – a végzettségükhöz kapcsolódó szakma sikeres gyakorlásához; annál a kérdésnél, hogy „mennyire rendelkezett végzésekor ezekkel a kompetenciákkal”, szintén egy ötfokú skálát alkalmaztunk: 5 – „nagyon nagymértékben rendelkezett; 1 – „egyáltalán nem rendelkezett”). Ezt követően a „rendelkezett vele” átlagokból levonjuk a „szükséges” átlagértékeket kompetenciánként és az átlag-különbségeket ábrázoljuk (lásd az I.5.2. ábrán).

Amikor megvizsgáltuk a „Szükséges” kompetenciák átlagértékeit, a teljes mintán a 30 kompetencia átlaga 4,17 pontnak adódott az ötfokú skálán. A kvóta-adatok közül a legnagyobbak a szak szerinti eltérések: az Eta-négyzetek átlagértéke itt 0,08 (ennek a teljes mintán mért átlagértéke 0,06), míg a 30 kompetencia esetében mért F-próbák elfogadási valószínűségeinek átlaga 0,28 (a teljes mintán 0,39). Minden más magyarázó változó esetében gyengébb összefüggéseket (magyarázóerőt) tapasztaltunk (lásd a II.7.1. táblázatot valamint a II.7.1. ábrát fentebb).

II.7.1. táblázat: A végzett hallgatók (akik munkája megegyezik végzettségükkel) megítélése: „Mennyire szükségesek az egyes kompetenciák”. Statisztikák a kvóta-változók szerint (végzés éve, nem, szak, tagozat17). „Szükséges” Kompetencia-átlagok az ötfokú skálán Végzés éve 2007

4,31

2009

4,01

2011

4,17

Férfi

3,88

Nő

4,24

Szociális munka BA

4,19

Pedagógia BA

3,57

Nappali

4,17

Levelező

4,18

Nem

Szak

Tagozat

Összesen



Elemszám 21

0,46

0,06

18 7

4,17

17

0,33

0,08

0,28

0,07

0,49

0,02

0,39

0,06

9 36 44 2 32 14 46


89

A szakok szerinti eltéréseket elemezve kitűnik, hogy a „Konfliktustűrés” (a 12. kompetencia) esetében vannak a legjelentősebb eltérések: miközben a Szociális munkás szakosok ezt tevékenységük egyik legfontosabb elemének gondolják (ezt mutatja a 4,71 –es átlagérték is az ötfokú skálán), addig a Pedagógia szakosok igen alacsony jelentőséget tulajdonítanak neki (2,61 pont itt az átlag – lásd a II.7.3. ábrát). Egyébként egyedül a „Kézügyesség” esetében haladja meg a pedagógusok átlaga a szociális munkásokét.

II.7.3. ábra: Szükséges – szakonként (Átlagok az ötfokú skálán – munkájuk megegyezik a végzettségükkel 18 )

14 Megfelelő csapatszellem kialakítása 24 Önálló munkavégző képesség

12 Konfliktustűrés (*) 5,00

22 Időbeosztás

4,50 21 Precizitás, részletekre figyelés

4,00 3,50



3,00 2,50 2,00



1,50


08 Kézügyesség




26 Koncentrációkészség, a figyelem összpontosítása 29 Fegyelem, szabályok követése

Szociális munka

Pedagógia


18

Azt a 16 kompetenciát ábrázoljuk a „pókháló-ábránkon”, amelyek esetében a szakok szerinti eltérések a legnagyobbak. Ezt az Eta-négyzet statisztikával mérjük (lásd fentebb). A legnagyobb magyarázott szórást a 12. kompetenciánál regisztráltunk: itt az Eta-négyzet értéke = 0,323 (azaz a kompetencia-változó szóródásának 32,3 százalékát magyarázza a szak szerinti hovatartozás). Az összefüggés erősen szignifikáns: az F-próba elfogadási valószínűsége P < 0,001. A további összefüggések közül a 04. kompetenciáig szintén szignifikánsak (itt P = 0,018; Eta-négyzet = 0,122), míg a további esetekben nem. A leggyengébb összefüggések az ábrázolt 16 kompetenciát tekintve a 14. esetében tapasztaltunk: itt a P = 0,183 míg az Eta-négyzet = 0,040. Az ábráinkon a legfelső kompetencia (esetünkben a 12. – csillaggal jelölve) mutatja a legerősebb összefüggést a szakkal, majd az óramutató járásával megegyező irányban fokozatosan csökkennek az összefüggések erősségei. Nem csak szignifikáns összefüggéseket ábrázolunk – ezt a későbbiekben is mindig jelezzük!

90

Tagozat szerint a „Probléma-megoldó készség” (a 04. kompetencia) mutatja a legnagyobb eltéréseket: míg a nappali tagozatosoknál e készség szükséges voltának megítélése igen magas (4,82 pont az ötfokú skálán), míg a levelezősöknél ennél lényegesen alacsonyabb (4,48 pont). A végzés éve szerint a „konfliktustűrés” megítélésében vannak a legnagyobb eltérések: a 2007-ben végzetteknél 4,96 pont az átlagérték, míg a másik két csoportnál ennél alacsonyabb (a 2009-es végzett évfolyamnál 4,24 pont, míg a 2011-ben végzetteknél 4,61. pont). Végül nemek szerint nagyon erős eltéréseket regisztráltunk az „Általános tájékozottság” fontossága terén: míg a nőknél 4,28 pont az átlagérték, addig a férfiaknál csupán 2,59 pont.

Arra a kérdésre, hogy mennyire rendelkeztek végzésükkor az egyes kompetenciákkal azok, akik munkája megegyezik diplomájukkal, az összesítő statisztikákat a II.5.2. táblázatban mutatjuk be. Az átlagpontszám 3,86 az ötfokú skálán, amely egyértelműen a végzés éve szerint tér el a legnagyobb mértékben (Eta-négyzet = 0,10; P = 0,25 a harminc kompetencia átlagában).

II.7.2. táblázat: A végzett hallgatók (akik munkája megegyezik végzettségükkel) megítélése: „Mennyire rendelkezett az egyes kompetenciákkal végzésekor”. Statisztikák a kvóta-változók szerint (végzés éve, nem, szak, tagozat19). „Rendelkezett” Kompetencia-átlagok az ötfokú skálán Végzés éve 2007

3,98

2009

3,64

2011

4,09

Férfi

3,60

Nő

3,93

Szociális munka BA

3,87

Pedagógia BA

3,65

Nappali

3,85

Levelező

3,87

Nem

Szak

Tagozat

Összesen



Elemszám 21

0,25

0,10

18 7

3,86

0,32

0,05

0,43

0,03

0,42

0,03

0,36

0,05

9 36 44 2 32 14 46

A legalacsonyabb értéket a 2009-ben végzetteknél regisztráltunk (mindössze 3,64 pontot), míg a legmagasabbat a 2011-ben végzetteknél (4,09 pontot).

19

Az „Összesen” sorban az „F-próba elfogadási valószínűségeinek átlagai” és az „ Eta-négyzetek átlagai” esetében a négy kvótaadat szerint mért értékek egyszerű átlagait jelöljük.

91

A szakok szerinti 16 legnagyobb eltérést mutató kompetenciát a II.5.4. ábrán követhetjük nyomon. A „Nagy munkabírással, kitartással” (a 05. kompetenciával) szemmel láthatóan nagyobb mértékben rendelkeztek végzésükkor a Szociális munka szakosok (4,27 pont az ötfokú skálán), mint a Pedagógia szakosok (itt csak 2,21 pontot mértünk). Ugyanakkor az „Általános tájékozottság” (30. kompetencia), a „Számítógép-ismeret” (10. kompetencia) valamint az „Együttműködés egy csapattal” (13. kompetencia) esetében megfordulnak a viszonyok.

II.7.4. ábra: Rendelkezik vele – szakonként (Átlagok az ötfokú skálán – munkájuk megegyezik a végzettségükkel 20)


05 Nagy munkabírás, kitartás (*) 5,00

22 Időbeosztás

4,50 16 Előrelátás, tervezőkészség


4,00 3,50


3,00


2,50 2,00 17 Mások szakmai vezetése


1,50






09 Nyelvtudás 13 Együttműködés egy csapattal

Szociális munka

Pedagógia


Tagozat szerint az „Innovatív készség” (03. kompetencia) mutatja a legnagyobb különbségeket: míg a nappali tagozaton végzettek saját megítélésük szerint 3,99 pont mértékben rendelkeztek ezzel a kompetenciával, addig a levelező tagozatosoknál 3,36 volt ez az érték. 20

Itt a legerősebb összefüggéseket a szakkal a 05. kompetencia mutatja: az összefüggések szignifikánsak (P = 0,004), az összefüggés erősségét mutató Eta-négyzet értéke = 0,177 (17,7 százalékos magyarázóerő). A 20. kompetencia esetében még szignifikánsak a szakonkénti átlageltérések (itt P = 0,040; Eta-négyzet = 0,095). A leggyengébb összefüggések az ábrázolt 16 kompetenciát tekintve a 25. esetében tapasztaltunk: itt a P = 0,458 míg az Eta-négyzet = 0,013.

92

A végzés éve szerint az „Innovatív készség, újítószellem” (a 03. kompetencia) mutatja a legerősebb szórást: a 2007-ben végzetteknél 4,38 pont az átlag, míg a 2009-ben végzetteknél 3,19; a 2011-ben végzetteknél 3,62 pont. Nemek szerint az „Általános tájékozottság, műveltség” (a 30. kompetencia) szerinti eltérések a legjelentősebbek: a nők megítélése szerint 4,14 pont mértékben rendelkeztek ezzel a tulajdonsággal végzésükkor, míg a férfiaknál mindössze 3,41 pont ez az érték.

Végül a két fentebb elemzett érték különbségét (a „rendelkezett vele” értékből kivonva a „szükséges” értéket) megvizsgálva a következő fontosabb statisztikákat kapjuk (lásd a II.5.3. táblázatot): összességében azok a végzett hallgatók, akik később diplomájuknak megfelelő álláshoz jutottak, közel egyharmad pontnyi „hiányról” számoltak be: a 30 kompetencia összesített átlagértéke -0,31 pont az ötfokú skálán.

II.7.3. táblázat: A végzett hallgatók (akik munkája megegyezik végzettségükkel) megítélése: „Különbségek: Mennyire rendelkezett az egyes kompetenciákkal végzésekor – mínusz mennyire szükségesek”. Statisztikák a kvóta-változók szerint (végzés éve, nem, szak, tagozat21). „Különbségek” Kompetencia-átlagok az ötfokú skálán Végzés éve 2007

-0,33

2009

-0,36

2011

-0,08

Férfi

-0,28

Nő

-0,32

Szociális munka BA

-0,32

Pedagógia BA

+0,11

Nappali

-0,31

Levelező

-0,31

Nem

Szak

Tagozat

Összesen



Elemszám 21

0,47

0,06

18 7

-0,31

0,40

0,04

0,36

0,04

0,54

0,03

0,44

0,04

9 36 44 2 32 14 46

Meglepő módon a Pedagógia szakosok összesített mérlege pozitív: +0,11 pont a kompetencia-különbségek átlagértéke. Az ellenkező póluson a 2009-ben végzettek helyezkednek el: itt a vizsgált érték -0,36 pont. Relatíve a legnagyobb eltérések a végzés éve szerint tapasztalhatóak: míg a teljes mintán az összesített Etanégyzet értéke 0,04 – a vizsgált csoportostásnál ennél magasabb: 0,06. A legkisebb összesített eltéréseket a tagozat szerinti adatoknál mértünk. 21


93

A következő ábránkon a szakok szerinti legnagyobb eltéréseket mutatjuk be (lásd a II.7.4. ábrát). A „Tolerancia, más nézetek tisztelete” (a 28. kompetencia) esetében megállapítható, hogy a Szociális munkás szakosok „hiányérzete” lényegesen nagyobb, mint a Pedagógia szakosoké: míg az előbbinél -0,23 pont a különbségérték, addig az utóbbiak „többletről, túlképzésről” beszélnek e tekintetben. Általában nagyobbak a hiányok a szociális munkásoknál – de megfordul a viszony bizonyos esetekben (lásd a 05. 17. 18. és 06. kompetenciákat).

II.7.5. ábra: Különbségek: Rendelkezik vele mínusz Szükséges – szakonként (Átlagok az ötfokú skálán – munkájuk megegyezik a végzettségükkel 22)

28 Tolerancia, más nézetek tisztelete (*) 26 Koncentrációkészség, a 11 Emberi konfliktusok 1,50 figyelem összpontosítása kezelése 1,00 21 Precizitás, részletekre 29 Fegyelem, szabályok 0,50 figyelés követése 0,00 04 Probléma-megoldási készség, leleményesség

-0,50

06 Beszédkészség

-1,00 -1,50 18 Mások irányítása, utasítása


-2,00






15 Munkaszervezés 22 Időbeosztás

Szociális munka

Pedagógia

Forrás: WJLF 2012. VÉGZETT HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=46 – munkája megegyezik végzettségével) 22

Ezen a „pókháló-ábrán” a fenti két érték különbségét (a „hiányokat” – ahol nagyobb a „Szükséges” mint a „Rendelkezik vele”; és a „többleteket” – ahol a két érték viszonya megfordul) mutatjuk be. Minden kompetencia esetében a „Rendelkezik vele” értékből kivontuk a „Szükséges” értéket. A legerősebb összefüggést a 28. kompetenciánál regisztráltunk: a P = 0,015; az Eta-négyzet értéke = 0,139. Az F-próba szerint egészen a 12. kompetenciáig szignifikánsak a szakok szerinti eltérések (itt P = 0,028; Eta-négyzet = 0,106). A leggyengébb összefüggések az ábrán a 26. kompetencia esetében találhatók: P = 0,331; az Eta-négyzet itt = 0,022)

94

Tagozat szerint a „Mások irányítása, utasítása” mutatja a legnagyobb különbséget: míg a nappali tagozatosoknál az „ideálishoz” közeli -0,12 pontot regisztráltunk, addig a levelezősöknél komolyak a hiányok: -1,25 pont az ötfokú skálán. A végzés éve szerint a „Tanulási képesség” (a 20. kompetencia) szóródik a legerőteljesebben: a 2009-ben végzettek erősebb hiányokról számolnak be (itt az átlagérték 0.58), míg a 2011-ben végzetteknél „többletet” regisztráltunk (ez esetben +0,93 pont a „rendelkezett” és a „szükséges” értékek különbsége). A nemek szerinti eltérések közül a „Kritikai gondolkodás” (a 23. kompetencia) érdemel kiemelést: mindkét csoportnál az ideális nulla érték fölött helyezkednek el a különbségek, de amíg a nőknél alig egy árnyalatnyi az eltérés (+0,10 pont), addig a férfiak jelentős „túlképzésről” számolnak be (náluk +1,52 a vizsgált érték).

A következőkben azok adatait elemezzük, akiknek eleddig nem sikerült végzettségüknek megfelelő állást szerezni. A csoport elemszáma mindössze 34 fő – így a továbbiakban közölt átlagértékek és a hozzájuk kapcsolódó statisztikák meglehetősen óvatosan kezelendők. Ennek ellenére itt is elvégeztük mindazokat a számításokat, amelyeket a fentiekben bemutattunk, azzal a feltételezéssel, hogy nincs különösebb okunk feltételezni: nagyon más eredményeket kapnánk az összes érintett megkérdezése esetén (mintánk nem tartalmaz ugyanis jelentősebb torzításokat – lásd erre vonatkozóan a fenti módszertani leírásunkat).

Itt is azokkal az alapábrákkal kezdünk, amelyek az adott csoport összesített kompetencia eredményeit mutatja be: a II.5.6. ábrán egymás mellett szerepel a „szükséges” és a „rendelkezett vele végzésekor” adat. Az előzőektől annyiban térnek el itt az értelmezési keretek, hogy válaszadóink ezen csoportja azt a munkakört – illetve annak elvárásait – tette mérlegre, amelyet éppen ellát (vagy legutóbb ellátott), tudva, hogy nincs sok köze a végzettségéhez.

Ezzel a kísérlettel annak szeretnénk utána járni – mint erre utaltunk a korábbiakban - , hogy milyen mértékben készíti fel azon hallgatóit a WJLF, akik nem tudnak elhelyezkedni a végzettségüknek megfelelő állásban. A későbbiekben még kitérünk arra, hogyan alakul a két csoport „kompetencia-hiánya”: egy speciális „pókháló-ábra” ennek érdekében készül.

95

II.7.6. ábra: Szükséges és rendelkezik vele (Átlagok az ötfokú skálákon – munkájuk nem egyezik a végzettségükkel) 3,85 3,88 3,85 3,88

01 Elméleti szaktudás, felkészültség 02 Szaktudás alkalmazása a gyakorlatban 3,42 3,62

03 Innovatív készség, újító szellem 04 Probléma-megoldási készség, leleményesség

4,66

4,10


4,35

06 Beszédkészség

4,26 4,33 4,32

07 Íráskészség, fogalmazási készség 3,08

08 Kézügyesség 1,69

09 Nyelvtudás

4,60 4,62

3,56

2,25


3,85


3,88


4,18 4,70 4,56

4,08

4,62 4,44 4,51

13 Együttműködés egy csapattal 14 Megfelelő csapatszellem kialakítása

4,01

15 Munkaszervezés

4,00


3,95

4,33 4,25

3,25 3,27 3,46 3,36

17 Mások szakmai vezetése 18 Mások irányítása, utasítása

4,11 4,01 4,25 4,10

19 Gyakorlati szakismeret 20 Tanulási képesség 21 Precizitás, részletekre figyelés

4,12 4,28 3,99

22 Időbeosztás

4,59

3,57 3,78

23 Kritikai gondolkodás 24 Önálló munkavégző képesség 25 Alkalmazkodóképesség 26 Koncentrációkészség, a figyelem összpontosítása

4,06


4,70 4,31 4,49 4,42 4,50

4,11

4,58

4,47 4,35 4,66 4,41 4,28 4,14

28 Tolerancia, más nézetek tisztelete 29 Fegyelem, szabályok követése 30 Általános tájékozottság, műveltség 1,50

Szükséges

2,00

2,50

3,00

3,50

4,00

4,50

5,00

Rendelkezett vele

Forrás: WJLF 2012. VÉGZETT HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=34 – munkája nem egyezik végzettségével) 96

II.7.7. ábra: Különbségek: a „Szükséges” és a „Rendelkezik vele” különbségei (Átlagok az ötfokú skálákon – munkájuk nem egyezik a végzettségükkel)


0,03


0,02


0,18


-0,55


-0,25

06 Beszédkészség

-0,36


-0,01

08 Kézügyesség

0,48

09 Nyelvtudás

0,50

10 Számítógép-ismeret, informatikai tudás 11 Emberi konfliktusok kezelése

0,33 -0,83


-0,47


-0,18


-0,50

15 Munkaszervezés

-0,33


-0,30


0,01


-0,14


-0,10


-0,15


-0,47

22 Időbeosztás

-0,29


0,20


-0,39


-0,06


-0,44


-0,47


-0,13


-0,24


-0,14

-1,30 -1,10 -0,90 -0,70 -0,50 -0,30 -0,10 0,10 0,30 0,50 0,70

Forrás: WJLF 2012. VÉGZETT HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=34 – munkája nem egyezik végzettségével) 97

Összességében a 30 kompetencia szükséges voltát e csoport tagjai 4,14 pontra értékelték az ötfokú skálán (lásd a II.5.4. táblázatot). A legnagyobb átlagértéket a férfiak esetében mértünk (4,55 az ötfokú skálán), míg a legalacsonyabbat a Pedagógia szakosoknál (3,89 pontot). A legnagyobb különbségek a végzés éve szerint tapasztalhatóak (míg a teljes csoportnál az Eta-négyzetek átlaga 0,06 –nak adódott, addig ennél a részcsoportnál 0,08). A legkisebb szóródás a tagozat szerint tapasztalható (az Eta-négyzet itt mindössze 0,02).

II.7.4. táblázat: A végzett hallgatók (akik munkája nem egyezik meg végzettségükkel) megítélése: „Mennyire szükségesek az egyes kompetenciák”. Statisztikák a kvóta-változók szerint (végzés éve, nem, szak, tagozat23). „Szükséges” Kompetencia-átlagok az ötfokú skálán Végzés éve 2007

4,37

2009

3,95

2011

4,15

Férfi

4,55

Nő

4,02

Szociális munka BA

4,22

Pedagógia BA

3,89

Nappali

4,15

Levelező

4,12

Nem

Szak

Tagozat

Összesen



Elemszám 8

0,43

0,08

10 16

4,14

0,26

0,07

0,38

0,06

0,55

0,02

0,41

0,06

8 26 26 8 18 16 34

A következő ábránk a szakok szerinti legnagyobb átlag-eltéréseket mutatja be (lásd a II.7.8. ábrát). A „Rendszerező gondolkodás” (a 27. kompetencia) messze nagyobb fontossággal bír a Szociális munka szakon végzett – bár más munkakörben foglalkoztatott – volt hallgatóink körében: míg esetükben 4,77 az átlagérték az ötfokú skálán, addig a Pedagógia szakosoknál mindössze 4,05 pont. De hasonló a helyzet szinte minden más ábrázolt kompetencia esetében – kivételt képes az „Íráskészség, fogalmazáskészség” (07. kompetencia), ahol megfordulnak az arányok (itt a Pedagógia szakon végzettek átlagértéke 4,59 míg a Szociális munka szakosoké csak 4,25 pont).

Tagozat szerint ugyan nem találtunk ebben a speciális csoportban szignifikáns eltéréseket, de – relatíve – a legerősebb összefüggést (P = 0,064; Eta-négyzet = 0,116) az „Általános tájékozottság, műveltség ” (a 30. 23


98

kompetencia) esetében regisztráltunk: míg a nappali tagozaton végzetteknél 4,56 pont az átlagérték, addig a levelező tagozatosoknál csak 3,98 pont. II.5.8. ábra: Szükséges – szakonként (Átlagok az ötfokú skálán – munkájuk nem egyezik a végzettségükkel 24)

27 Rendszerező gondolkodás, átlátóképesség (*) 07 Íráskészség, fogalmazási 5,00 23 Kritikai gondolkodás készség 4,50 10 Számítógép-ismeret, 16 Előrelátás, tervezőkészség informatikai tudás 4,00 3,50



3,00 2,50



2,00





15 Munkaszervezés

22 Időbeosztás


Szociális munka

Pedagógia

Forrás: WJLF 2012. VÉGZETT HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=34 – munkája nem egyezik végzettségével)

A végzés éve szerint a „Tolerancia, más nézetek tisztelete” (a 28. kompetencia) mutatja a legerősebb összefüggést (P = 0,38; Eta-négyzet = 0,213). Végül nemek szerint a „Kézügyesség” (a 08. kompetencia) és a „Kritikai gondolkodás” (a 23. kompetencia) mutat erős szignifikáns eltéréseket (mindkét esetben a 0,010 érték alatt marad az F-próba P értéke): mindkét esetben a férfiak tartják fontosabbnak. 24

A legnagyobb magyarázott szórást a 27. kompetenciánál regisztráltunk: itt az Eta-négyzet értéke = 0,297 (azaz a kompetenciaváltozó szóródásának 29,7 százalékát magyarázza a szak szerinti hovatartozás). Az összefüggés erősen szignifikáns: az F-próba elfogadási valószínűsége: P = 0,002. A 03. kompetenciáig az összefüggések szignifikánsak (itt P = 0,035; Eta-négyzet = 0,133); az utolsó ábrázolt kompetenciánál (07.) P = 0,346; Eta-négyzet = 0,028. Az ábráinkon a legfelső kompetencia (esetünkben a 27. – csillaggal jelölve) mutatja a legerősebb összefüggést a szakkal, majd az óramutató járásával megegyező irányban fokozatosan csökkennek az összefüggések erősségei. Nem csak szignifikáns összefüggéseket ábrázolunk – ezt a későbbiekben is mindig jelezzük!

99

Hogy milyen mértékben rendelkeztek – saját megítélésük szerint – az egyes kompetenciákkal azok a végzett hallgatók, akik munkaköre nem egyezik diplomájukkal, a következő összefoglaló adatok mutatják (lásd a II.5.5. táblázatot). Az összesített átlagérték 3,97 pont az ötfokú skálán. A legmagasabb értéket a 2011-ben végzetteknél regisztráltunk (4,15 pontot az ötfokú skálán), míg a legalacsonyabbat a 2009-ben végzetteknél (itt 3,73 a vizsgált érték).

II.7.5. táblázat: A végzett hallgatók (akik munkája nem egyezik meg végzettségükkel) megítélése: „Mennyire rendelkezett végzésekor az egyes kompetenciákkal”. Statisztikák a kvóta-változók szerint (végzés éve, nem, szak, tagozat25). „Rendelkezett” Kompetencia-átlagok az ötfokú skálán Végzés éve 2007

3,94

2009

3,73

2011

4,15

Férfi

4,02

Nő

3,96

Szociális munka BA

4,02

Pedagógia BA

3,83

Nappali

3,87

Levelező

4,09

Nem

Szak

Tagozat

Összesen



Elemszám 8

0,29

0,12

10 16

3,97

0,50

0,03

0,45

0,05

0,38

0,06

0,41

0,07

8 26 26 8 18 16 34

Szemmel láthatóan a végzés évének nagy jelentősége („magyarázóereje”) van az adott kétdésben: az Etanégyzetek átlagértéke itt 0,12 – míg a teljes csoport esetében 0,07. A vizsgált szempontból a nemek szerinti eltérések a legkisebbek (az Eta-értékek átlaga: 0,03).

Ha a szakok szerinti legnagyobb eltéréseket vizsgáljuk (lásd a II.5.9. ábrát), a „Munkaszervezés” (a 15. kompetencia) esetében kiugró a különbség (P = 0,001; Eta-négyzet = 0,308): a Szociális munka szakon végzetteknél 4,24 pont az átlagérték, míg a Pedagógia szakosoknál csak 3,21 pont. A legtöbb esetben ugyanez figyelhető meg – de már a „Konfliktustűrés” (a 03. kompetencia) kérdésében jelentősen megfordul az arány (itt a pedagógusok átlagértéke 4,51 míg a szociális munkásoké csupán 3,95 – az eltérés szignifikáns: P = 0,031), hasonló figyelhető meg az „Emberi konfliktusok kezelése” (a 11. kompetencia), az „Általános . 25


100

tájékozottság” (a 30. kompetencia) és a „Kritikai gondolkodás” (a 23. kompetencia) esetében is. A tagozatok szerinti eltérések közül a „Kézügyesség” (a 08. kompetencia) kiemelkedik: míg a nappali tagozaton végzettek 4,00 pont mértékben rendelkeztek – saját bevallásuk szerint – ezzel a kompetenciával, a levelező tagozatosoknál mindössze 3,05 pont ez az átlagérték.

II.7.9. ábra: Rendelkezett vele végzésekor – szakonként (Átlagok az ötfokú skálán – munkájuk nem egyezik a végzettségükkel 26)

15 Munkaszervezés (*) 03 Innovatív készség, újító 4,50 23 Kritikai gondolkodás szellem 4,00



3,50 09 Nyelvtudás


3,00 2,50



2,00


22 Időbeosztás


21 Precizitás, részletekre figyelés 14 Megfelelő csapatszellem kialakítása

08 Kézügyesség 16 Előrelátás, tervezőkészség

Szociális munka

Pedagógia


A végzés éve szerinti eltérések a legjelentősebbek (mint az a fenti statisztikákból is kiderült): különösen a „Mások irányítása, utasítása” (a 18. kompetencia), a „Szaktudás alkalmazása a gyakorlatban” (a 02.

26

Itt a legerősebb összefüggéseket a szakkal a 15. kompetencia mutatja: az összefüggések szignifikánsak (P = 0,001), az összefüggés erősségét mutató Eta-négyzet értéke = 0,308 (30,8 százalékos magyarázóerő). A 12. kompetencia esetében még szignifikánsak a szakonkénti átlageltérések (itt P = 0,031; Eta-négyzet = 0,140). A leggyengébb összefüggések az ábrázolt 16 kompetenciát tekintve a 23. esetében tapasztaltunk: itt a P = 0,470 míg az Eta-négyzet = 0,019.

101

kompetencia), valamint a „Tolerancia, más nézetek tisztelete” (a 28. kompetencia) esetében jelentősek az összefüggések (a P mindhárom esetben a 0,025 érték alatt marad). A nemek esetében csupán az „Elméleti szaktudás, felkészültség” (a 01. kompetencia) mutat szignifikáns eltérést (P = 0,007): a nők felkészültebbnek érzik magukat mint a férfiak (az első esetben 4,15 a vizsgált átlagérték az ötfokú skálán, míg az utóbbi esetben csak 3,02 pont).

A „különbségek” elemzésétől igen sokat remélünk – különösen a másik végzős csoport összehasonlítása teheti eredményeinket izgalmassá, tanulságossá. Ha a csoport 30 kompetencia-különbségének átlagát összevetjük azok adataival, akik munkája megegyezik diplomájával, arra a meglepő következtetésre jutunk, hogy a végzettségükkel nem megegyező munkát végzők sikeresebbnek ítélik meg felkészítésüket! Míg itt (lásd a II.5.6. táblázatot) a vizsgált átlagérték -0,17 pont az ötfokú skálán, addig az előző csoportnál (lásd fentebb a II.5.3. táblázatot) ez az érték jóval nagyobb hiányra utal: -0,31 pont.

II.7.6. táblázat: A végzett hallgatók (akik munkája nem egyezik meg végzettségükkel) megítélése: „Különbségek: Mennyire rendelkezett végzésekor az egyes kompetenciákkal – mínusz mennyire szükségesek”. Statisztikák a kvóta-változók szerint (végzés éve, nem, szak, tagozat27). „Különbségek” Kompetencia-átlagok az ötfokú skálán Végzés éve 2007

-0,42

2009

-0,22

2011

-0,01

Férfi

-0,54

Nő

-0,06

Szociális munka BA

-0,20

Pedagógia BA

-0,06

Nappali

-0,29

Levelező

-0,04

Nem

Szak

Tagozat

Összesen



Elemszám 8

0,41

0,09

10 16

-0,17

0,35

0,06

0,55

0,03

0,34

0,05

0,41

0.06

8 26 26 8 18 16 34

Az is elmondható, hogy az alapvető magyarázó változók mentén itt erősebbek az összefüggések, mint az előző csoportnál: akik nem végzettségüknek megfelelő munkát végeznek, a felkészültségük megítélésében nagyobb szerepet játszik a tagozat (itt az Eta-négyzet átlagértéke = 0,06 míg a másik csoportnál csak 0,03), 27


102

a végzés éve (0,09 versus 0,06), és a nem (0,06 versus 0,04). Kivételt képes a szak, ahol megfordul az arány: az előző csoportnál az Eta-négyzetek átlaga 0,04 itt 0,03. Ez utóbbiak közül válogattuk össze a 16 legjelentősebbet (lásd a II.5.10. ábrát). Kiugró a „Kritikai gondolkodás” (a 23. kompetencia) és a „Számítógép-ismeret, informatikai tudás” (a 10. kompetencia) szakok szerinti eltérése (a P mindkét esetben a 0,025 érték alatt marad): mindkettőnél a szociális munkás végzettségűek érzékelnek nagyobb hiányokat.

II.7.10. ábra: Különbségek: Rendelkezett vele végzésekor mínusz szükséges – szakonként (Átlagok az ötfokú skálán – munkájuk nem egyezik a végzettségükkel 28)

23 Kritikai gondolkodás (*) 10 Számítógép-ismeret, 1,50 19 Gyakorlati szakismeret informatikai tudás 1,00



0,50 13 Együttműködés egy csapattal


0,00 -0,50



-1,00




09 Nyelvtudás


15 Munkaszervezés


Szociális munka

Pedagógia


A tagozat szerint a „Konfliktustűrés” (a 12. kompetencia), a végzés éve szerint a „Számítógép-ismeret, informatikai tudás” (a 10. kompetencia) míg nemek szerint az „Alkalmazkodóképesség” (a 25. kompetencia) mutatja a legerősebb összefüggéseket (mindhárom esetben a P a 0,025 érték alatt van).

28

A legerősebb összefüggést a 23. kompetenciánál regisztráltunk: a P = 0,002; az Eta-négyzet értéke = 0,284. Az F-próba szerint a 10. kompetenciánál még szignifikánsak a szakok szerinti eltérések (itt P = 0,022; Eta-négyzet = 0,156). A leggyengébb összefüggések az ábrán a 19. kompetencia esetében találhatók: P = 0,627; az Eta-négyzet itt = 0,008).

103

Most – egy hasonló típusú ábrán – vizsgáljuk meg a két csoport (akiknek megegyezik, illetve akiknek nem egyezik meg végzettsége munkájával) „különbség-adatait” konkrétabban (lásd a II.5.11. ábrát). II.7.11. ábra: Különbségek összehasonlítása aszerint, hogy megegyezik vagy nem egyezik meg munkájával végzettsége (Rendelkezik vele mínusz Szükséges; Átlagok az ötfokú skálán 29)

19 Gyakorlati szakismeret (-) 21 Precizitás, részletekre 02 Szaktudás alkalmazása a 0,50 figyelés (+) gyakorlatban (-) 14 Megfelelő csapatszellem kialakítása (+)

01 Elméleti szaktudás, felkészültség (-)

0,00 -0,50

30 Általános tájékozottság, műveltség (+)

17 Mások szakmai vezetése (-) -1,00

20 Tanulási képesség (+)

13 Együttműködés egy csapattal (-)

-1,50

23 Kritikai gondolkodás (+)

08 Kézügyesség (-)

16 Előrelátás, tervezőkészség (-)

25 Alkalmazkodóképesség (-)

18 Mások irányítása, utasítása (-)

12 Konfliktustűrés (-) 10 Számítógép-ismeret, informatikai tudás (-)

Megegyezik

Nem egyezik meg

Forrás: WJLF 2012. VÉGZETT HALLGATÓK VIZSGÁLATA (N=80 – érdemben válaszolók összesen)

A „Gyakorlati szakismeret” (a 19. kompetencia) tekintetében mértünk a legnagyobb eltérést: szemmel láthatóan a végzettségüktől eltérő pályán elhelyezkedettek boldogulnak lényegesen jobban (lás alább a lábjegyzetet is). De hasonló a helyzet a következő 10 kompetenciánál is.

29

Az összehasonlító „pókháló-ábránkon” azt mutatjuk be, mekkorák a „hiányok” aszerint, hogy megegyezik végzettsége munkájával vagy sem. Azokat a kompetenciákat, ahol a „nem egyezik meg” esetében kisebbek a hiányok, mint a „megegyezik” csoportnál, „(-)” jellel jelöltük. Az eltérések nagysága szerint rendeztük a kompetenciákat. A legnagyobb különbséget a 19. kompetenciánál rögzítettünk: 1,02 pontot az ötfokú skálán (míg a „megegyezik” csoportnál a hiány -1,12 pont volt, addig a „nem egyezik” csoportnál csupán -0,10). Ahol a „megegyezik” csoportnál volt kisebb a hiány, azt a kompetenciát „(+)” jellel jelöltük. Itt a legnagyobb különbséget a 21. kompetenciánál mértünk: 0,42 pontot (míg a „megegyezik” csoportnál a hiány csak -0,05 volt, addig a „nem egyezik” csoportnál 0,47 pont).

104

Érdemes megvizsgálni: kik is tartoznak az egyes csoportokba30! Az alábbi ábránkon azt mutatjuk be, hogy az alapvető ismérvek mentén milyen jellegzetességek tapasztalhatóak e tekintetben (lásd a II.5.12. ábrát).

II.7.12. ábra: Munkája megegyezik-e végzettségével – az alapváltozók szerint (százalékok)

ÖSSZESEN 28,2%

40,9%

30,9%

NEM (P = 0,323) nő

31,1%

férfi

40,0%

15,0%

28,9%

45,0%

40,0%

VÉGZÉS ÉVE (P = 0,033) 2011-ben

25,8%

2009-ben

22,6%

30,0%

2007-ben

51,6% 45,0%

25,6%

25,0%

53,8%

20,5%

TAGOZAT (P = 0,250) levelező, egyéb

30,2%

nappali

32,6%

26,9%

37,2%

47,8%

25,4%

SZAK (P = 0,038) Pedagógia

28,6%

Szociális munka

27,8% 0%

10%

20%

14,3%

57,1% 45,4%

30%

40%

NT/NV

50%

megegyezik

26,8% 60%

70%

80%

90%

100%

nem egyezik meg


Mint fenti adatainkból kiderül, a végzés éve és a szak szerint szignifikáns eltérések vannak: a 2011-ben abszolutóriumot szerzettek körében relatíve magas azok aránya, akik nem végzettségüknek megfelelő állásban helyezkedtek el (arányuk 51,6 százalék; az ASR = +2,9); de hasonló a helyzet a Pedagógia szakosoknál is (arányuk 57,1 százalék; az ASR = +2,3). 30

Megjegyezzük, hogy azok, akik nem végzettségüknek megfelelő állást vállaltak, általában „nem elégedetlenebbek” munkájukkal: esetükben 59,03 pont a százfokú skálán az összesített „elégedettségi mutató”, míg a másik csoportnál 55,90 ez az érték (azt is hozzátesszük, hogy nem szignifikánsak az eltérések: P = 0,576).

105

Elvégeztünk egy összetettebb vizsgálatot is: sorra vettük az összes idén vizsgált csoport kompetenciaadatait (a két végzett és az aktív hallgatói csoport „különbség-adatait”), majd hozzátettük a tavalyi munkáltatói vizsgálatok ide vonatkozó adatait is (lásd a II.7.13. ábrát).

II.7.13. ábra: Különbségek összehasonlítása az idei végzettek (munkájuk megegyezik/nem egyezik meg végzettségükkel), az aktívak és a tavalyi munkáltatók adatai révén (Rendelkezik vele mínusz Szükséges; Átlagok az ötfokú skálán 31)

11 Emberi konfliktusok kezelése (*) 26 Koncentrációkészség, a figyelem összpontosítása


0,05 -0,20

22 Időbeosztás


-0,45 -0,70

15 Munkaszervezés

-0,95


-1,20 -1,45 05 Nagy munkabírás, kitartás


-1,70


04 Probléma-megoldási készség, leleményesség 03 Innovatív készség, újító szellem

06 Beszédkészség


16 Előrelátás, tervezőkészség 24 Önálló munkavégző képesség

Végzettek: Megegyezik (N=46)

Végzettek: Nem egyezik meg (N=34)

Aktív hallgatók (N=174)

Munkáltatók, 2011 (N=52)

Forrás: WJLF 2012. VÉGZETT ÉS AKTÍV HALLGATÓK VIZSGÁLATA, VALAMINT A 2011. ÉVI MUNKÁLTATÓI VIZSGÁLAT

A legnagyobb különbséget a négy csoport adatait figyelembe véve az „Emberi konfliktusok kezelése” (a 11. kompetencia) esetében regisztráltuk: szemmel láthatóan a munkáltatók elégedetlensége (-1,39 pont az ötfokú skálán) a legerősebb, míg a két végzett csoport é lényegesen kisebb fokú (csak -0,85 ill. -0,83 pont). 31

Az eltéréseket az átlagok négyzetösszegével mértük kompetenciánként. A legnagyobb eltéréseket a 11. kompetenciánál regisztráltuk (*) –gal jelöltük. A további kompetenciákat a négyzetes eltérések csökkenő sorrendjében ábrázoltuk az óramutatóval megegyező irányban.

106

Érdemes minden kompetencia esetében alaposabban is átnézni a fenti adatokat – de, eddigi gyakorlatunknak megfelelően – a következőkben csak két csoport adatsorát ábrázoljuk: azokét a végzett hallgatókét, akik diplomájuknak megfelelő állást vállaltak illetve munkáltatóikét (lásd a II.7.14. ábrát). II.7.14. ábra: Különbségek összehasonlítása az idei végzettek (akiknél megegyezik a végzettség a munkával) és a tavalyi munkáltatók adatai révén (Rendelkezik vele mínusz Szükséges; Átlagok az ötfokú skálán 32)

03 Innovatív készség, újító szellem (-1,52) 18 Mások irányítása, utasítása 07 Íráskészség, fogalmazási 1,00 (+0,88) készség (-1,11) 0,50 17 Mások szakmai vezetése 23 Kritikai gondolkodás (-1,02) (+0,78) 0,00 -0,50 09 Nyelvtudás (+0,47)

21 Precizitás, részletekre figyelés (-0,89)

-1,00 -1,50

19 Gyakorlati szakismeret (+0,15)

27 Rendszerező gondolkodás, átlátóképesség (-0,81)

-2,00

11 Emberi konfliktusok kezelése (-0,54)

16 Előrelátás, tervezőkészség (-0,67)

05 Nagy munkabírás, kitartás (0,55)

20 Tanulási képesség (-0,63)

24 Önálló munkavégző 28 Tolerancia, más nézetek képesség (-0,57) tisztelete (-0,62) 30 Általános tájékozottság, műveltség (-0,59)

Végzettek, 2012. (Megegyezik munájuk végzettségükkel; N=46)

Munkáltatók, 2011. (N=52)

Forrás: WJLF 2012. VÉGZETT HALLGATÓK VIZSGÁLATA, VALAMINT A 2011. ÉVI MUNKÁLTATÓI VIZSGÁLAT

Úgy gondoljuk – és eddigi tapasztalataink is azt támasztják alá, hogy e két adatsot „kölcsönös elemzése” olyan párbeszédet generálhat a két „főszereplő” között, amely megújíthatja a felsőoktatást.33. 32

Az egyes kompetenciák mellett zárójelben szereplő számok a munkáltató és a volt (diplomájának megfelelő munkát végző) hallgatók (a munkavállalók) „különbség-adatainak” (Rendelkezett végzésekor – mínusz Szükséges szakmájában) eltérését mutatja. Ha negatív az érték, akkor a munkáltatón „hiányérzete” nagyobb, mint a munkavállalóké; ha pozitív, akkor a munkavállalóké a nagyobb hiányérzet. Ugyanakkor ha a munkáltatók „különbség-adata” nagyobb nullánál: „túlképzésről” beszélhetünk; ha kisebb nullánál: ezt nevezhetjük „alulképzés”-nek. 33 Lásd erről bővebben pl.: Kabai Imre - Kabainé Tóth Klára - Krisztián Viktor - Kenéz Anikó :A ZSKF Társadalomtudományi Kutatóközpontjának pályakövető modellje: "Párbeszéd a kompetenciák nyelvén" . In: Felsőoktatási Műhely 2011/IV. szám.

107

________________________________________________________________________________________________

„PEGAZUS” PROJEKT TÁMOP-4.1.1-08/2/KMR-2009-0011 ________________________________________________________________________________________________

________________________________________________________________________________________________


108

DIPLOMA ELŐTT, DIPLOMA UTÁN

Recommend Documents