D U PLA I R O N MAN 2014 - VelenceII. felvonás Idén úgy döntöttem, hogy picit későbbre hagyom az írást, élményeimet, ha érdekel, most osztom meg veletek! Jó ötletnek tűnik, sok minden tudatosult azóta, több dolgot megértettem és jobban értékelem! Ezt a beszámolót most már bátrabban írom, mint a tavalyit, mert a lelkem megnyugodott: Tomika is ott volt velem, velünk és az ő álma is végre teljesült! A verseny hetében még hétfőn és kedden dolgoztam, de túl sok hasznomat nem vették...már csak a testem volt ott... Csütörtökre terveztük a leutazást, hogy mindenre kényelmesen legyen időnk. A pályához nagyon közel laktunk, a legelső házban, s mint bebizonyosodott, jól választottam...erről majd később...:-) Anya egész hétre szabadságot vett ki, ne tudjátok meg mit pörgött: -elvállalta a bevásárlást, nekem csak listát kellett írnom -elráncigálta a barátnőjét magához, akivel 2 napig sütöttek-főztek és annyi mosogatnivalót halmoztak fel, hogy egy hatalmas étkezőasztalon kellett lecsepegtetni az edényeket. ...na nem mindent nekünk, big family-nek is enni kell 4 napig valamit, nekik is kell az erő:-)) Szerintem hulla fáradtan ült be az autóba, amikor elindultunk Velencére. Hugi vezetett persze megint, verseny után mindig csak Tomika vezet több száz km-t, ez az ő specialitása...én nem vágyom ilyenkor a volán mögé! Természetesen Szandika volt még velünk, igyekezett ő is figyelni minden instrukcióra, nehéz két nap várt rá...majdnem 16 évesen... Ilyenkor mindig arra szoktam gondolni, hogy felnőttként is ritka, aki ilyen versenyt közelről lát, nemhogy egy gyerek, aki ráadásul már sok mindent tud erről a világról... Este még Anya próbálta memorizálni a kulacsok méreteit, mert sajna az én bicajom olyan kicsi, hogy nem mindegyik fér bele...picit belebonyolódott...főleg akkor, amikor belevariáltam: a fekete kulacsokat inkább majd éjszakára:-))
Július 4. - péntekHajnali 5 órakor keltünk. Már minden elő volt készítve, csak reggeliznünk kellett. A parton hamar eltelt az idő. A sátorban Rokob Józsi kereste a segítőjét, de távolabb volt, így berángattam Pécsi Petit, mondtam, most mindhármunkat te fogsz bekenni...a versenyző nem vazelinezi össze a kezét!:-)) Köszönjük Peti! Kis izgulás, nagy ölelés a családdal...Szandika még a hajamat is jól összefogta, mert mindig becsomósodik verseny alatt, én pedig most minimum 2 napog nem fogok fésülködni! 7 .00 RAJT! ÚSZÁS : 7,6 km ( 16kör ) Tisztában vagyok vele, mit tudok, ugyanúgy úsztam, mint máskor. A terv két kiállás volt, de hiányzott a stég, ahol tavaly ettem:-(( Megbeszéltük Tomikával, hogy az a kívánságunk, hogy mindketten egészségesen érjünk célba 34 órán belül!!! Tavaly 33'51” volt az időm...és csak 1 percet szerettem volna javítani, de ezt csakis az eszméletlenül szintes kerékpár pálya miatt tűztem ki magam elé! Tudtam, többet tekertünk, visszaigazolást kaptam, hogy sokat javultam, Tomi dícsérete ritka dolog, de őszinte, meg kell becsülni! Nyugodtan úsztam, az sem zavart, hogy mindhárom lány már jóval előttem kiment a vízből...sok volt még hátra! Terveimben az szerepelt, hogy csak a Zsófit vagyok hajlandó magam elé engedni...tisztelem az eredményeit! Tomikával egyszer találkoztam a vízben, éppen háton ejtőzött és valami káromkodásfélét mormolt az orra alatt...neoprénben nem lehet mellben úszni:-( Azóta hallottam tőle olyan ígéretet, hogy télen megtanulja a gyorsúszást és megengedi, hogy vele tartsak és csiszoljam én is a tudásomat! A két kiállást betartottam: a lépcsőhöz kellett kiúszni, ott várt a manna és a Tesóm:-) 3'08” lett az úszás...3 percet javítottam! Nagyon kevésnek tűnik, az is, mégis jó érzéssel indultam el tekerni. Jobban igyekeztem az öltözéssel is, nem ültem le rántott húst enni: 17 perc helyett 9'40 alatt lemorzsolódtam!
KERÉKPÁR : 360 km ( 26 kör ) Májusban letekertük már a pályát, akkor bevéstem az agyamba: ez most nehezebb lesz!!!...hatszor annyi szint volt benne, mint tavaly!!! Szandika, Anya és Hugi szépen elkezdtek a pálya mellé kipakolni. Nyugodtak voltunk, mert lelkiismeretesen segítettek eddig is minket minden versenyen! Az első pár kör egyformára sikerült, szép egyenletes tempóban haladtam. Fantasztikus érzés volt- a többi versenyző ezt nem is sejti -, hogy mekkora erőt ad a Szerelmed, aki mindent tud rólad, bíztat,puszikat küld és szerelmet vall az út másik oldaláról!!! Nem piszkált, hogy gyorsan kezdtem, pedig vártam:-))...talán egyszer mondott csak annyit,hogy: „Okosan,ésszel...” Éreztem magamban az erőt, persze mondhatnátok, ezzel az elején mindenki így van, de valahogy én annyira szép napra ébredtem, hogy már akkor tudtam,ez nem 18 órás tekerés lesz! A frissítés....hmmm...gyerekek...az valami fantasztikusan profira sikeredett!!! ...na, például ez is csak utólag esett le, mert ott és akkor minden természetesnek tűnik...NEM AZ!!! Borzasztó érzés várni a versenyződet, ráadásul mi ketten voltunk, duplán kellett figyelni a bolondokat. Mindig arra koncentrálni, hogy a víz, cola, izo jéghideg legyen, a só , magnézium megfelelő időben kerüljön a szervezetünkbe...nagyon nehéz,fárasztó munka! Mi táblázatot készítettünk, abba írtak Szandikáék minden fontos információt. Az asztalunk mellett ült az orvosi team és utólag bevallották, hogy végig figyelték Anyáékat és maximális dícséretet kaptak a precíz, pontos munkáért: csillagos 5-ös! Kulacs ledob, szárazra törölt kulacs felad, pogi a zsebbe és hajrá... Pár órát elvoltam...aztán Hugi nem nyújtotta a kulacsot...na, le kell szállnom, gondoltam, de nem bántam, mert tulajdonképpen belelátott a fejembe...pihenőre volt szükségem! Jeges kendő csere a sisak alatt, ebédre egy kis gulyásleves kenyérrel, arcmosás és indulás tovább! Hűtöttem magam végig, tudtam, itt elvérezhetek...ahogy szegény cseh lány...mellém keveredett pár körön keresztül, előzgettük egymást,d e nemhogy angolul, már a saját nyelvén sem tudott semmit sem mondani nekem, csak mutogatott az ég felé...pokoli hőség volt!!!.... azóta tripla Ironmant csinált 46 óra alatt.... ki érti ezeket a jeleket? Folyamatosan lassultam, de jó erőben voltam...egy-két újdonsággal azonban találkoztam: a felsőm
középső zsebéből tekerés közben már nem tudtam kivenni a szendvicsemet, egyszerűen nem ért már oda a kezem!!! Gyebnár Évin papucs volt, ezért Petit kértem meg, hogy lelassítok, fusson mellettem és vegye ki az eledelemet! ...ez a köröm miatta lett olyan lassú:-P Ők ketten eszméletlen szurkolói és forgalomirányítói munkát végeztek. Már teljesen sötét volt, mégis előre kiabáltak mindenkinek, bíztattak bennünket! Köszönöm nektek!!! Itt kell megemlítenem Metál Attilát és barátját, akik talán a legtovább voltak a fordító előtt és kiabáltak minden egyes körömben. Hugi folyamatosan belemondta az arcomba, hogy „nagyon jól mész!...sokkal jobban, mint tavaly...fantasztikus az időd”....és ez erőt adott...nagyon sokat... ...mint ahogy a rengeteg régi és új ismerős, aki miattunk jött le Velencére...picit dolgozni is... Nagyon köszönöm it is nekik! Anya mesélte,hogy a bicajról Tomika kétszer is felsétált - itt lép közbe a jó szállásválasztás – és megnézte magát a tükörben, mennyire néz ki szakadtul?:-) Állítólag az utlsó körömről alig akartam visszaérni...de jöttem én...talán két pici pihenővel és az éjszakai öltözéssel 15 óra 33 perc lett!!! ...mehetünk futni...hajnali 2 -kor.... A ruhacserén itt is igyekeztem faragni...40 perc helyett 12 percet cicomáztam magam:-) FUTÁS : 84,4 km ( 58 kör ) Ez a kedvencem! Harmadik helyen voltam. Zsófi tolta rendesen a bicajt, de az osztrák lány belátható távolságban volt....gondoltam, megpróbálom... Tekerés után viszonylag könnyen szoktam elindulni a csoszogásra... ...lassan elkezdtem a felzárkózást... Fejlámpa kötelező volt, de nem volt szipatikus: a lámpa alól a szemembe csöpögött az izzadtság...Tomika ezt utálja, ezért üzentem neki... 30 percet kellett rá várni, szerinte 50 percet... Láttam, jól van, nem fájt semmije sem! Az első maratont minden befeszülés nélkül megcsináltam. Pontosan nem tudom már mikor, de sikerült megelőznöm az osztrák lányt, nem ment neki annyira a futás. ...de ő akkor megmakacsolta magát és valahogy mégis elkezdett futni! Ez volt számomra a lelki terror! Tomikával ekkor keverdetünk össze, párt kört együtt futottunksétáltunk, mert akkor már én fáradtam el egy picit:-P 2 kör előnyöm volt...3 km...nem sok... Szerelmem átsegített ezen a holtponton, nem hagyott magamra! Közben én is ámultam-bámultam, hogy milyen szépen halad, tulajdonképpen majdnem
egyforma időt futottunk! ...tehát nem sikerült ellenfelemnek a felzárkózás, picit bele is rokkant, másfél órát ült aztán a sátrukban... Reggel lett. Előkerült újra minden szurkoló:-) ...elkezdtek szállíngózni a strandolók is...de én akkor már nem tudtam kerülgetni őket! Elnézést kértem és 1 cm-t sem voltam hajlandó sem jobbra, sem balra letérni az útról! Délelőtt pici álmosság tört rám, nem szoktam, de most energiaitalt ittam vízzel...a mixer Vakhal Norbi volt! ..enni?Üres kenyeret kértem Hugitól, mást már nem kívántam... A legjobbak ekkor már zászlóval a nyakukban célbaértek.Szemben futottak velünk az utolsó körükben...kedves gesztus volt ez Zsoltéktól! A versenyidővel nem foglalkoztam, ha nem lesz gond, újra sikeresen célbaérek! Őrület, milyen meleg lett aztán délutánra, napon 43-45 fok volt! Amikor már éreztem, a combom nemsokára felgyullad, megálltam Anyáéknál, lábamat feltettem a mélyhűtő táskára és jeges vízzel locsoltam le...nem szeretem, ha a zoknim és a cipőm tocsog a vízben! Természetesen a fejemen sapka – Hugi karácsonyi ajándéka:-)) ...aztán eljött az én időm:-) Ekkor kérdeztem meg először, hogy mennyi a versenyidő...s amikor megmondták, nem akartam elhinni.... Még nem volt 30 óra és nekem már csak pár köröm volt!!! Az utolsó kört illik lefutni! Szandika odaadta egy puszi kiséretében a magyar zászlót és elindultam pacsizni a többiekkel! A célegyenesben megvártam Tomikát,mert be szeretett volna kísérni a célba...gentlemanus!!! Szandika kedvenc zenémet kérte, mire odaérek, de valami mást tettek be véletlenül helyette, de azóta azt a dalt is megszerettem!:-) Anyának tavaly megígértem, hogy minden rendben lesz a célban, jókislány lévén be is tartottam! ...kezem a magasban....
30 óra 20 perc!!! ...számomra fantasztikus idővel kétszeres DUPLA IRONMAN lettem!!! Mindenki ott volt, akit szeretek és együtt, sírva örültünk! Megtekertem a szirénát, ezzel jelezve a többieknek: én befejeztem! 3 és fél órát javítottam! Arcomat megégette a nap, fájt a sok szőrös puszitól, biztos büdi is voltam, mégis ölelgettek...nagyon sokan! Családi fotó készült a célkapuban.
Tomika visszament az utolsó 5 körére...aztán interjú...valamelyest normálisan próbáltam Kremmer Zoli kérdéseire válaszolni.
Elmentem masszázsra, Hugi vigyázott rám, csak azt mondogatta folyamatosan: „Ne csukd le a szemed!” ...tulajdonképpen nem is esett jól, forgott velem a világ... Elhatároztam, hogy Tomival én is lefutom az utolsó kört, de képtelen voltam rá :-( Olyan beállt izmokkal nem tudtam mozogni, a séta is nehezemre esett. Sírva vártam a célban!
Kedvenc zenéjére futott felénk -amit utólag bevallott: nem is emlékezett rá:-( Nyakamba borult és sírtunk percekig! Minden feszültség, a rengeteg edzésmunka és az öröm ott kifakadt belőlünk. Dupla Ironman lett a Szerelmem is, úgy tudom, Magyarországon sporttörténelmet írtunk! Befutóink:
http://vimeo.com/101910660 https://www.youtube.com/watch?v=X6EqLopAWzQ Tomikáé viccesebb:-)
Végezetül:
ezer HÁLA és KÖSZÖNET Szandikának, Testvéremnek és Anyucinak, amiért vállalták ezt a hosszú és nehéz versenyt, de én tudom,miért tették: ...mert versenyen (is) aranyosak vagyunk...ezért jönnek el velünk majd jövőre is.... ...hiszen újra DUPLA IRONMAN.... ...mert én ezt gyűjtöm, nem a bélyeget! Maradok továbbra is tisztelettel minden versenyen: Pánczél Andrea
