Czibere Tünde
Ami a szívemben van..
2004. október
Szerkesztette: Kasu6a István (Rajzok ifjú (Bogdány József
Készült 200 példány6an
Elıszó „Ha azt akarod, hogy hallhatatlan legyél; szülj gyereket, ültess fát, vagy írjál könyveket" tartja egy kaukázusi közmondás. Most egy anya második verses kötetét lapozhatja a tisztelt olvasó, és az anyaság öröme, a gyermekszeretet visszaköszön szinte minden lapján a kötetnek. Az ember önkéntelenül is érzi, jó lehet Jocinak lenni, és az sem meglepı, hogy Tünde szeretettel gondol családjának minden tagjára. A második alapgondolat, a barátság, az emberszeretet, amely rohanó világunkban, napjainkban sajnos kiveszıben van. A szerzınek láthatóan magának is óriási igénye az, hogy szeressék az emberek, hogy tehessen valamit az emberekért. Megismerkedhetünk a szerzınek értékítéletével eseményekrıl, de ami a fontosabb emberekrıl, lélektelen emberekrıl is. Ennek a kötetnek a szerzıje a hivatalos szóhasználat szerint mozgássérült, nyilvánvalóan sajátos helyzetében, több ideje van beszélgetni Istennel. Ez azonban nem messiásvárás, hanem versei inkább a XIX. századvég Csorvásának népi-plebejus gondolkodásmódját tükrözi vissza. Ennek a kötetnek talán ezek a legfontosabb gondolatai, ezek köré csoportosul a mondanivaló. Akit az a megtiszteltetés ért, hogy elmondhatja gondolatait e mő kapcsán, csak egyet tehet. Kérje az alkotót, (direkt nem mondok költıt), a folytatásra. Szükségünk van arra, hogy megismerjük a sérültnek mondott emberek lelkivilágát, gondolkodásmódját és elgondolkozzunk azokon, amit a sorok között találunk, és ezek a saját gondolataink, a témával kapcsolatban. Nem baj, ha ez néha maga a lelkiismeretfurdalás. Kasuba István
Anyának lenni Csüggedt, megfáradt, lázadó ember vagyok, Erım véges, gondom sok. Erıt, most kitıl várhatok? Pillantásom ekkor egy képre vetıdik, Amely talán hosszú évek óta áll már itt. Egy Anya, és ölében gyermeke, Róluk, szól a karácsony ünnepe. Én most mégsem a Szentet és az Istent látom, Egy asszony ı ki megérti világom, Ugyan... a legkülönb az asszonyok között, Nézem ıt, és szívembe béke költözött., Róla zeng, az egyházak Szent dicsı tana, Számomra, nem csak SZENT, de egy szeretı anya. Ki itt a földön oly sokat szenvedett, Mikor fia értünk, helyettünk megfeszítetett, Ezer sebbıl vérzett, verejtékezett, Nem másért, értünk és a mi gyermekünk helyett Te tudod, amit csak mások sejtenek, Jó anyává válni, hogy lehet.... Szeretjük, óvjuk, féltjük, gyermekünket,... De csak akkor, és úgy töltjük be a helyünket, Ha ki tudja mondani a szánk, Rád bízom ıt! Atyám! És nem lázadok, és csüggedek megint, Legyen nekem a TE AKARATOD SZERINT 2002. december 18.
Egy Jó barát! (Harmath Andreához) Novemberi nap volt mikor megismertelek, Akkori hangulatomra szavakat nem lelek. Összetört voltam, bánatos és csalódott Mint akire, a világ összes baja ráomlott. Azok, akiket én barátként igazán szerettem, Szégyelltek, és soha nem álltak ki mellettem. - Nagyon jó velem, és nagyon szeretnek. Hangzottak a szavak... és hittem ezeknek! Nem is volt semmi baj, míg a szoba védett, S nem kellett, nyíltan vállalniuk a tolószéket. Akkor egyszerre más lett minden, de szomorú, Hazugságok... , kifogások..., jaj de iszonyú - Hoztam neked, ezt is, azt is! Csak pihenj szépen. - Meg ne tudják az emberek, hogy ez barát a tolószékben. És ekkor jöttél az életembe, annyi sok csalódás után. Ekkor bízni emberekben, - már nem tudtam igazán. Isten, ki tudta, mennyire fáj, ezek miatt a szívem. Elküldött az életembe, igaz barátnak énnekem. Rám mosolyogtál, és úgy éreztem, évek óta ismerlek. Ha rá gondolok, még mindig csak, könnyeket nyelek. Mit elmondani, nem tudnék soha, most ezeket, leírom Kifejezni, amit tıled kaptam, szavakkal nem bírom. Újra bízom, emberekben, tiszta szívbıl, igazán, Ezt neked is köszönhetem, Édes, Drága, Andreám! 2003. január 24.
Egy ajándék Most kinn, tél van, de én, már a nyarat várom, Ha olvad a hó, visszatér újra a szabadságom, Most a szoba fogságában, „bezárva" élek. De lesz még nyár, és a jó idıben én is útra kelek. Felidézem, a néhány, téli, együtt töltött estét, Szinte hallom, a gyermekek csilingelı nevetését. Ezer gondod, bajod van, s tudom, nem könnyő élted, Én mégis kereslek, gondjaimmal terhellek téged, Most e pillanatban, a tıled kapott láncra nézek, Arra gondolok, hogy a kagylók boldogságot idéznek. Mikor nekem vetted, s szereztél vele, nagy örömet, „A szeretet lánca", azt mondtad, s én nyeltem a könnyet. Nincs megoldás más, ismét felhívhatlak telefonon, így egy kicsit velem vagy, és a hangod is hallhatom. Ne félj, minden nagyon jó lesz, megoldódik hamar, S életünk egérıl, egyszer eltőnik végleg, a vihar, Áldjon meg téged, az Isten, bármerre visz az élet, Sohasem feledd el, hogy szeretlek és féltelek téged! 2003. január 27.
Kisfiamhoz Együtt játszunk, rajzolunk és nevetünk, Mindenrıl, ami rossz meg is feledkezünk, Egy pillanat..., és rád szólok valamiért, Nem mérgesen, csak, mert féltelek azért, Amit csinálsz, hajmeresztı, bukfencezel, Mászol, ugrassz, a szívbajt hozod rám ezekkel, Tudom, hogy ez természetes, csak csínytevés, De féltelek, és az aggodalmam nem kevés, Bemászol a sarokba, és onnan incselkedsz: Úgysem tudsz utánam jönni! - így kötekedsz Elkomolyodom, ezek csak gyerekes feleselések, Számomra, mégis nagyon sokat jelentenek. Csak magamra, és nem rád haragszom, Saját tehetetlenségem, nyomaszt nagyon, Azt sem tudod, hogy ezzel mit mondtál, Hiszen Te, csak huncutkodni akartál. Elerednek szépen, csendben a könnyeim Rám tırnek újra régi, gyötrı félelmeim, Az én szívem utánad, fájt vágyakozott, De te akartál-e ilyen anyát, ki korlátozott, E kérdések gyötörnek, kínoznak engemet. Felnézek s látom, döbbent, csillogó szemedet. Hozzám szaladsz, átölelsz, puszilod kezemet. S én már rég el is feledtem fájó kétségeimet. Nem bánom, hogy vállaltalak így sérülten... Bár, van ami fáj, de együtt túlleszünk ezeken. Kérlek, ne feledd, nagyon szeretlek, és féltelek. Kisfiam, a Jó Isten ırizzen és legyen mindig veled! 2003. január 28.
Találkozás Délután volt mikor hirtelen megszólalt a telefon így tudtam meg, hogy jöttök s meglepıdtem nagyon, Régen sok szép idıt töltöttünk együtt szüléiddel... Megérkeztetek és te rám néztél nagy szemeiddel, S rádöbbentem, bár még csak egyszer láttalak, Te nem is tudod elképzelni, mennyire vártalak, Még pici baba vagy, nem vagy még egy éves, Én mégis verset írok hozzád, lehet, hogy nevetséges, De szeretném, ha tudnád, amikor elıször megfogtalak, Rám néztél, nevetve boldogan, és én átölelve tartottalak Végre velem voltál s éreztem kis szíved lüktetését, S én megértettem törékeny lelked minden rezdülését, Tudom, jól az idı rohan, eltelik, s te is felcseperedsz hamar, Életed, csak napsütéses legyen, soha ne érjen zivatar..., Az életben csak boldogság várjon! Ne érjen rossz, se kín, Szeretlek Téged és Édesanyád, nagyon, kicsi Martin. 2003. január 31.
Fogyatékosok éve Eljött 2003 is. A fogyatékkal élı emberek éve Szerinted, változott-e valami az életünket nézve, Most minden ránk figyel, ember.., sajtó és média, A cél, hogy legyen rólunk, minél érdekesebbet írnia. De ki tudja, hány embert érdekel igazán, ıszintén, Mi az, mi más bennünk, hogyan élsz te és élek én. Megmutatjuk hogyan élünk, miben vagyunk mások, Elmondhatjuk miként értek bennünket, megaláztatások, De ezzel a viselkedéssel elıbbre semmiképp sem jutnánk. Ha ülnénk sírva mindig, és csak magunkon sajnálkoznánk. Nem! Ha igazán ismersz, tudod, hogy nem ilyenek vagyunk, Mi is ugyan úgy érzünk, szeretünk, és olykor búsulunk. Kérlek, tölts velünk egy kis idıt, felejtsd el a másságot, És ígérem, akkor megtalálod közöttünk is az igaz barátot, S meghallod talán lelkünk kiáltását: Ne sajnálj minket! Csak szeress, és segíts leküzdeni korlátainkat, kétségeinket. S mire elmúlik ez az év... talán megtanulod nézni a szemünket, Elfelejtesz minden különbséget, a fehér botot, és a tolószéket, Egyszer talán nem lesz szükség megkülönböztetésre, Semmilyen nagy szóra, felhívásra, különleges évre. Az emberek elfogadják egymást, s keresik a hasonlóságot, És nem hangsúlyoznak többé semmilyen másságot. Az Istent arra kérem, ne legyen más ünnep, csak a szereteté, Tévé, rádió és az emberek a Földön ezt hirdessék mindenfelé. 2003. február 2.
Boldogság titka Nézem az utcán a feszült embereket, csak kapkodnak, Idegesen rohannak, és mindenen bosszankodnak. Mi idézi ezt elı, ki tudja? A pénztelenség? A szükség? Nincs már kiút?! Hol marad el a várva - várt segítség? Kilátástalannak tőnı, megojdásra váró, nehéz sorsok Nézem az emberi gyötrelmeket és elgondolkozok. Nehezek a mindennapok, nem könnyő a megélhetés, De régen is volt gondjuk az embereknek, nem is kevés, Mi csak már a történelemkönyvekbıl ismerjük azokat, De voltak sokan akkor is, kik megélték a nehéz napokat, A múlt... a háborúk, nélkülözések különbözı nehézségeit, Mi tartotta mégis az erıt bennük?! A remény és a hit. Most azt mondják: hogy gyermeket vállalni így nem lehet, Ha régen is így gondolták volna, nem születnek meg emberek Akkor sem volt biztos a jövı, nem tudták hogy alakul életük, De azt tudták, megtanulták, hogy van egy szeretı, jó Istenük. Hozzá tudtak kiáltani, ha baj és szükség, szenvedés érte ıket, Nem nézték és becsülték le a többi embert, a szenvedıket, Boldog csak az tud lenni, minden korban tiszta szívvel, Aki tudja, egyforma minden ember, és nem különb semmivel. 2003. február 7.
10
Csak egy mosoly Van valami, amit ha adsz az embereknek, Nem mondhat senki Téged szegényebbnek, Azzal, hogy adtál, te is csak gazdagodsz, És embertársaidnak is sok örömet okoz. A mosoly az, ami nem szegényít Téged, Hanem visszatérve boldogítja életed, Nem kell hozzá semmi, mégis nehéz, Mosolyogni kedvesen bármerre is mész. Hidd el, megéri mégis a fáradságot Idegenekbıl lehetnek így jó barátok. Próbáld ki, és már egy kis idı elteltével Mosolyogsz gyermeki természetességgel. 2003. február 7.
Sírig tartó barátság Amióta világ a világ szerelemrıl szólnak a dalok, Örök, sírig tartó érzelem, hangzanak a szép dallamok A nagy szavak olykor csodálatos érzelmeket rejtenek, İszintének tőnı ígéretek... vajon igazak lehetnek? Van egy olyan érzés, ami, szintén egy életen át elkísér, Mostohán, bánnak vele költık, slágerek ki tudja miért? Ez az érzés: az örök önzetlen barátság, igazi kincs. Ennek köteléknek a világon sehol párja nincs. Ha van egy igazán jó barátod, bárhol messze tıled, Lehet, hogy az arca csak fényképen lehet elıtted, De tudod, hogy létezik számíthatsz rá azért.... S megoszthatod vele, ha öröm, vagy bánat ért, S hidd el, ha szükséged van rá, megjelenik. Nagyszerő! Hogy miért akkor keres, nincs rá magyarárat ésszerő, A szíve súgja, hogy mikor van rá igazán szükséged, Jelen van és megosztja, veled minden a nehéz terhed, Milyen is egy jó barát? Megfogalmazni oly nehéz, Ki mikor nagy bajban vagy melletted áll? S tettre kész, Ez nem minden, ha szeret, örülni is tud az örömöddel, Nem irigyel semmit, szívbıl azonosul, a te sikereddel, Nem vár tıled semmit, különleges nagy teljesítményeket, Nem eszével, hanem csak szívével ítéli meg tetteidet. Bár tudja hibáidat, nem akar megváltoztatni jobbnak, CSAK ELFOGAD, AMILYEN VAGY OLYANNAK. 2003. február 8.
12
Ami rajtad múlik Megoldásra váró számtalan gondod, problémáid Küzdeni nincs erıd .elıtörnek gyötrı kétségeid, Csak ülsz némán, és nézed, ahogy életed zajlik?! Ne !! KÜZDJ!! Tegyél meg mindent, ami rajtad múlik. Nem biztos, hogy ezzel tökéletessé válik életed, De bármi érjen tiszta lesz a lelkiismereted S ha zivatar tombol, vagy napsütés van életed egén, Nyugodt szívvel mondhatod: Mindent megtettem én! 2003. február 8.
13
Pár kedves szó Amikor, elıször kezdtem írni verseimet, Nem vállaltam, nem írtam rá a nevemet, Hétfı dél volt, mikor felhívott telefonon, Meglepıdtem, bevallom nagyon, Az mondta, „ a versek nagyon tetszenek," És arra is rájött, milyen érzelmet rejtenek. Nem azért, mert csak jót mondott rólam, De megérezte azt is, milyen vagyok valóban, Nagyon örültem, hogy elmondta véleményét, Sohasem felejtem el, életem ezt az élményét, A verseimbıl érezte a bennem lévı hitet, De azt hiszem Katika néni tévedett, Én nem vagyok jó, csak fontos a hitem, Sokszor tévedek, ezer hibám van énnekem, Mégis, hogy a jót is meglátta bennem, Bíztatást, és erıt adott küzdelmemben, Köszönöm szépen, a hozzám való jóságát, Kérem, szívbıl életére az ég áldását. Az Isten áldja meg, munkáját, életét.... S İ ırizze meg, mindkét gyermekét. 2003. február 11.
14
Kutyaság Játszunk! így szólsz: Anya van egy jó ötletem. Egy pillanat alatt, térdelsz és mászol a szınyegen, Most azt játsszuk el, hogy én vagyok a kutyuskád, Kiskutyához hasonlítasz, még a holdat is megugatnád, Csillogó szemeddel, lelkesen fürkészed tekintetem, S én belemegyek, hogy ellent mondjak, nem tehetem, Ekkor már Te nem is figyelsz, elmerülsz a szerepedben, Nézlek Téged, és gyönyörködöm a lelkesedésedben, Csilingelö kacagásod elfeledteti a valóságot velem, Most nagy a hó, játszhatnál kint, ezt be kell ismernem, De mivel még nem találták ki, a havon járó tolókocsit, így a szobában múlatjuk az idıt, rosszalkodunk kicsit. Ekkor ismét szólsz, elıállsz egy újabb remek ötlettel, „Mondjuk, hogy Te vagy a gazdám, ki simogat, s átölel" Tudod egy ilyen kutyusnak hiányzik nagyon a mamija, Nézlek és már nevetek, most nagyon hasonlítasz egy pulira, Aranyfürtjeid össze - vissza lógnak most a szemedbe, De nem számít, hiszen beleillik jól a szerepedbe. Ekkor ölelésre tárom szét mind a két karomat, Te az ölembe ugrassz, és én vigasztalom kutyusomat. Te most egy másodperc alatt el is felejted kutyaságodat, Hirtelen átfogod két apró kis kezeddel a nyakamat, És lettünk, akik voltunk... újra anya és gyermeke, De a játékunknak sokáig megmaradt a szép emléke. 2003. február 12.
15
Köszöntı Névnapod lesz, virágot venni most nem tudok, Ezért „kárpótlásul" Neked csak egy verset írok, Bevallom, azt nem könnyő most megtenni...., Hiszen egész életem, a te kezed munkáját dicséri, Tudod jól mennyire fontos vagy, mennyire szeretlek, Erre igazán jó szavak nincsenek és nem is lesznek. Hiszen te már azt is érzed, és persze tudod. Amit ki sem mondok, csak magamban gondolok Sokat bántottak már és szenvedtél miattam, Mindig velem voltál, mikor én már feladtam, Most mit is kívánhatnék névnapodon... Békét és szeretetet, most és minden napon. Ami rajtam múlik, ezért mindent megteszek, De azt nem ígérem, hogy gondjaid nem lesznek, Szeretném, ha végre boldog lenne életed, S minden, ami rossz örökre elkerülne Téged, Áldjon meg az Isten! Ezt kívánom, szívbıl ám, Boldog névnapot kívánok most, Neked! Édesanyám! (Boldog névnapot kívánok, egyetlen Nyuszikám!) 2003. február 12.
16
Fohász Hozzád kiáltok most Én Édes Istenem, Olyan jó tudni, hogy Te mindig itt vagy velem, Ha szépek napjaim, veled megoszthatom azt, A nehéz napokon Tıled kapok erıt és vigaszt, Most nem akarok kérni, csak beszélni szeretnék, Hisz te kimondatlanul is tudod, amit kérnék. Csak egyet kérek, maradj mindig a családommal, És akkor boldogok leszünk a TE OLTALMADDAL! 2003. február 12. Bizalom Hallottam egyik este egy kedves történetet, Nem volt különleges, csak egy kisgyerek elesett, Egy bácsi felemelte İt, karja biztonságot adott, İ többször megismételte az esést, így játszadozott, Aztán, hogy elterelje figyelmét, egy madarat mutatott, Kézen fogva mentek, a csöppség benne megbízott, Elfelejtette, amit addig akart, s ment egy idegennel, Bízott benne, szívében lelkesedéssel, nem félelemmel. De jó is lenne, ha a felnıttek is ıszintén bíznának, S nem lennének fogjuk saját szívük szakadékának Mit ember és az ember vert egymás között...., Erre gondolok és szívembe most egy vágy költözött, Jó volna újra, mint egy kisgyermek olyannak lenni, İszintén bízni, önfeledten játszani, ırülni és nevetni, Félretenni minden gyanakvást, rosszérzést és elıítélet. Szebbé tehetnénk, nemcsak a magunkét - de jó néhány életet. 2003. február 12.
17
Joci bátyusnak Amikor megszülettél, Anyád gyermek után vágyakozott, Ekkor szegény nagyot csalódott, csak Téged kapott, S ekkor végsı elkeseredésében, két lökött srác után, Jöttem én, hiszen egyértelmő, következett egy lány, Szegény anyánk, ekkor még szívbıl remélt, bizakodott, Hogy lesz egy normális közöttünk, arról álmodozott, De egyszer rádöbbent nem is sokká, igen hamar, Hogy élete egén nem napfény leszünk, csak zivatar. Jobban járt volna, ha gyermek nélkül éli életét, S akkor nem tettük volna tönkre az idegrendszerét, De félre téve most minden viccet, és a hülyeséget, Most tıled készülök elvenni örökre a reménységet, Hiszen, a végeredmény számít, én lettem a húgod, Az senkit sem érdekel, hogy a hülyeségeim unod, De én így is „ hibásan is" szeretlek, mit tagadjam, Nálad jobb testvért, a kerek Földön nem is találhattam! Vigyázz magadra, nagyon most már kötelességed Hogy vidámsággal erısítsd mindig a testvéred, Ezt a verset, kérlek, hogy ne fogd fel hibámnak, Hogy húgod lettem..., köszönd az ANYÁNKNAK. 2003. február 14.
18
A Napsugár Februári napon besüt az ablakon a napfény, Számomra ez a tovább küzdéshez egy új remény, A jó idı, mint mindig, az életet jelenti énnekem, Megszőnik végre a tél és hó uralma életemen. Télen, elzárva az emberektıl nem járom utamat De most hogy végre látom az elsı napsugarat, Vége! A gonosz tél elmúlt. Jön a melegség, a FÉNY! Az ablakon át az arcomhoz ér és boldog vagyok én! Mintha Isten kedvesen rámosolygott volna a világra, S megjelenik hamar a hóvirág is, a tavasz virága, Ez sokkal több, mint csak egy természeti jelenség, Az Isten szeretetét hirdeti a Világban szerteszét. Emberek, ne féljetek! Nem leszünk tovább sötétségben Van kiút, félelmeinkbıl, nem maradunk lent a mélyben Emeld fel tekinteted! Nézd, az újra ébredı természetet Nem tesz egyebet, csak elfogadja az Isteni szeretetet. 2003. február 18.
19
Gyermeki akarat Tegnap este, nagyon akaratos, hisztis voltál, Nem bírtam veled. Csak azt mondtad, hagyjál! Ilyenkor, igazán nem tudom, mit kezdjek veled, Könyörögjek csak, vagy inkább megverjelek? Tudod, minden csak a Te érdekedben történik, Szeretném, hogy ha a gondolkodásod felnıtté érik. Azt látnád, hogy csak jót akartam én Neked, És persze ehhez az is kellett, hogy neveljelek. így töprengtem én, ezzel az eszmefuttatással, Szembeálltunk a megoldásra váró problémával. Te továbbra is csak a magadét hajtogatod, Csak azt tudnám, energiával ezt hogy bírod. Szépszó, verés itt már semmi sem segít, De jön a jó ötlet, hátha beválik megint. Van még egy lehetıség, bár nem sok, kevés Nincs más hátra, megint jön a figyelemelterelés. így szólok: Megyek mesét nézni, Te nem jössz? Hogy nélküled mesét nézzek, ebbe bele nem törıdsz. Szipogva bár, de nézed velem együtt a mesét, így oldottuk meg ketten együtt ezt a nehéz estét. 2003. február 18.
20
A tél szépsége Tél van, kint most is esik a hó, Ez a gyermekeknek nagyon jó, Kisfiam kacagva élvezi a havat, Csúszik, mászik a hóbuckák alatt. Tılem, néhány méterre játszik, Nevetése mégis idehallatszik, A tiszta, ıszinte gyermeki öröm, Nézem İt és elgyönyörködöm. Egy mosoly, ıszinte nevetés, Ehhez nem kell sok, csak kevés, Belemenni a gyermeki játékba, Benne lenni minden huncutságba. Néhány percre gyermekké lenni, Ami rossz arról kicsit elfelejtkezni, Csak örülni mindennek, a jónak, Akkor megláthatjuk szépségét a hónak. Hiszen védı lepel az a föld felett, Így takarja be az Isten a növényeket, S tél multával, majd hóolvadáskor, Várjuk a tavaszt, s majd focizunk akkor. 2003. február 21.
21
Megtalálni az örömet Minden évszaknak megvan a szépsége, Természetnek, növénynek a maga éke, A mi feladatunk csupán csak annyi. Megtalálni azt, aminek lehet örülni. Ez egy különleges, furcsa ajándék, Úgy is mondhatnánk, hogy öröm játék, Nem hangsúlyozni a bajt, a gonoszt, De megtalálni azt, ami örömet okoz, Sokkal több a jó az életben, mint a rossz, De a gondolkodásunk minden szépet eloroz, A jó dolgok felett könnyedén elsiklunk, De ami rossz, azt folyton mondogatjuk. Bizony, sokkal szebb lenne akkor a világ! Nem követelnénk, elfogadnánk azt, amit ád, S többé szívünket nem szorítaná a kétség, Életünkben az volna az igazán nagy segítség. 2003. február 21.
22
Születésnapi kérés Az idén is eljött február 21. a születésnapom, Nekem nem jelent sokat, ezt be kell vallanom, Ami fontos ekkor az a csak barátok törıdése, Nem az ajándékok, csak szeretteim köszöntése, Az Istentıl, születésnapomra csak egyet kérek, Arra egyáltalán nem vágyom, hogy sokáig éljek, Az sem baj, ha nehéz gondokkal teli életem, A szívem álma, hogy boldog legyen gyermekem. Élete csak boldogság legyen, ez a nagy remény, Tekintetébıl sosem hiányozzon a ragyogó fény.. A csillogás, amely erıt ad mindennap énnekem, Kérlek, hogy İ legyen boldog, Édes Istenem. 2003. február 21.
23
Csak öt perc Néhány perc volt csupán, hogy láthattalak, Ha tudnád milyen nagyon - nagyon vártalak! Hozzád bújtam és fogtam mindkét kezedet, Hogy jól kihasználjam ezt a pár másodpercet. Bár telefonban hallhatom kedves hangodat, De nem érezhetem nyugtató simogatásodat, Eszünkbejut sok szép gyerekkori emlék, Az együtt töltött idı és a sok közös játék. Bevallom Neked, sokszor úgy fáj a szívem! Hiányzol..., és szeretlek nagyon Eszterem! Tudod, már régen elvesztettem az „aranylabdámat" Esténként hiába várom az én kedves „Békámat"! Nem a te hibád tudom, hogy most nem jöhetsz, Az élet, a „ gonosz boszorkány" tette velünk ezt. De mi erısebbek vagyunk, legyızzük hatalmát, Nem szakíthatja szét „igaz szívek" barátságát! Adja az Isten életedre kegyelmét, áldását, Szívbıl kívánja ezt, „egy kebelbéli" jó barát. 2003. február 23.
24
Fıorvos „Úrnak"! Orvos..., mert elvégezte az egyetemet, De, hogy úr arról kifejezem kétségemet, Amíg élek nem felejtem el azt a vizsgálatot, Azt, hogy nagyon kegyetlenül megalázott, A kínzás neve orvosilag: gyomortükrözés, Bevallom volt bennem félelem nem kevés, Hozzáállása meghaladja az emberi értelmet Errıl a napról, jót írni egyszerően nem lehet A gumicsı ott volt az Ön egyik tenyerén, A másik felén a tükör, (Azt nyeltem le én), Amikor próbáltam kifejezni nemtetszésemet, - Ne pánikoljon! Csúnyán rám förmedt... Átéltem már számos fájdalmat, mőtétet, De nem éltem át ilyen embertelenséget, Talán el kellene mennie állatorvosnak, És, majd ha a páciensei jókat harapnak, Akkor talán végre magától is felismeri, Hogy eddig emberek voltak a betegei. Ezzel szemben: .... adjunktus ÚR maga az emberség, Jóságához, ıszinteségéhez nem fér kétség
A gyógyítás nem csak feladata, munkája... De a szívébıl jövı választott hivatása...
25
Bár, ıszintesége néha kicsit kellemetlen, De mindig segít a szenvedı betegeken. Szemeiben szelíd megértés és biztatás, Rábízhatja a beteg magát, ez nem vitás, Áldja meg az Isten életét, munkáját... İrizze meg minden rossztól a családját Végezetül: Fıorvos „Úr", ne adja fel, ne keseredjen el, Bizakodjon tovább nagy reménységgel, A jó Istennek semmi sem lehetetlen, Emberré válhat újra az embertelen... Addig is, ha teheti ıszinte javaslatomra, Iratkozzon be,......... adjunktus úrhoz egy „Emberségtanfolyamra". 2003. február 24.
26
Anyai féltés Jó éjt anya. Adok puszit, nyolcat. Bıkező voltál, kaptam vagy százat. A puszik az arcomon cuppantak, így kínzó fájdalmaim is alábbhagytak. Felszabadultan éled gyermekkorodat. S én próbálom titkolni aggodalmamat, Néha megszidlak kicsit, a csínytevéseidért, Ne tudd meg, hogy aggódom egészségedért Fára mászol, a hinta a magasba száll. Szívverésem, az ijedségtıl majd megáll! Nem akarlak megfosztani semmitıl... A játéktól, örömtıl, és a csínytevésektıl. Ha majd évek múlva felnıttként éled életed És már a magad útját kell járnod teneked. Eltitkolom majd...akkor is „óvón szeretlek" És persze még mindig; mindentıl féltelek! 2003. február 24.
27
Új nap Elmúlt az éj a reggel itt van újra Ragyog a fény a Földre hullva, Kínzó és gyötrı minden mozdulat, Fáj, lüktet, és ırjítıén hasogat. De azért fel sohasem adom, Egyre csak azt hajtogatom: Akarom! Fel kell kelni ma is, muszáj. Nem adom fel, bárhogy is fáj. Teszem... amit kell, ahogy bírom. Eltervezem, hogy végzem a dolgom. Isten, aki adta a mindennapok terheit, Erıt is ad hozzá, és mindig megsegít. Felülök... fáj nagyon a mozdulat. Oda bújsz hozzám egy perc alatt, Jó reggelt anya, nagyon szeretlek... Ekkor kétségeim már nem lehetnek, Csak felkelek... dolgozok és játszok, Észre ne vedd, milyen erıtlen vagyok, Szemeid gyönyörő ıszinte ragyogása Új erımnek kifogyhatatlan forrása. Érted teszek mindent, küzdık szüntelen Szeretném, ha boldog lennél gyermekem, Más szülı nevel, segítségével támogat, Kettınk közöl te vagy az, aki erıt ad. A délelıtt már újra vidáman telik. A viselkedésed, mint mindig felvidít Újabb ötlet: tanulsz borotválkozni Csak nézlek, nem tudok veled betelni.
28
Szeretném, hogy ha látnád magadat A habtól fehér kicsi kedves arcodat, Tudom, nagyon hamar felnıtté leszel De addig még sok örömöt szerzel Igyekszem, azért mindent megtenni Hogy lássalak minél többet nevetni Szelíd napsugár kedvesen simogat. Már nem is fáj... könnyebb a mozdulat. 2003. március 19.
29
Egy barát elvesztése Ötéves voltam, amikor elıször találkoztunk, De sok-sok év telt el mire összebarátkoztunk, Mindig örültem mikor együtt voltam veled, Annyira fáj, hogy most mégis elveszítettelek, Nagyon szeretnélek még egyszer újra látni, Bármerre is vagy jó lenne végre rád találni, Eszembe jut az a sok jó, amit értem tettél, Szereteteddel elhalmoztál és kényeztettél, Ott voltál, amikor szenvedtem a mőtıben Nem nıvér, de barát voltál fehér köpenyben, Vigasztalásul, kaptam tıled egy kicsi békát, Ami késıbb barátságunk jelképévé is vált. Nagyon szép volt az a nap Szentandráson, A vidám nevetgélések lenn a folyóparton, Ez ma már csak olyan, mint egy szép álom, Aznap ott volt veled együtt sok barátom. De a szomorú valóság mégis hiába minden Szeretnélek megtalálni, kereslek reménytelen, Ha tudnám, hogy most valahol boldog vagy Akkor nem lenne a fájdalmam ilyen nagy, Féltelek, mert nem tudom mi történt veled, Én most, is mint régen nagyon szeretlek Téged Az Isten vigyázzon rád, ne hagyjon el soha, Remélem egyszer mégis újra látlak, Borika! 2003. április 15.
30
Különleges vendég Egyszer valaki Jézussal találkozni vágyakozott, Szíve vágya volt, ezért éjszaka errıl álmodott. Álmában ezért az Úrtól kapott váratlan egy levelet Végre megérkezett lelke kívánságára a felelet. Ma veled vacsorázom! - csak ennyi volt az írás Hogy öröm költözött rögtön szívébe, ez nem vitás. Mit tálalhatnék fel Jézusnak? - gondolta. Ami méltó, Mi lehet az az étel? Ami megfelelı s ma estére jó? Gyorsan elrohant a boltba és bevásárolt nyomban, Drága és különleges ételek lapultak a táskájában. Hazafelé menet azonban mégis történt valami, Fájdalmas nyöszörgést, jajgatást vélt az úton hallani. Csak egy szegény koldus volt, ki az úton elesett S arra járók szánalmáért, segítségéért esedezett. Neki sietni kell! Hisz vendéget vár vacsorára... A szemébe nézett és már nem hagyta magára. Segített a koldusnak végül eljutni a kórházba, A finom ételeket is ott hagyta neki vacsorára. Elindult haza. így sóhajtott - Remélem Jézus megvárt De hazaérve csak egy bedobott levelet talált. A levélen feladónak JÉZUS... csak ez volt írva, Elkéstem ! Már itt járt! Elment! - gondolta sírva.
31
Remegı kézzel bontotta fel végül a levelet, Elmulasztottam a találkozást... ezen elmélkedett. - Köszönöm, hogy velem voltál, finom volt a vacsora Olvasta a sorokat, s eszébe jutott a koldus mosolya. Ekkor új nap virradt, véget ért az éj s jött a reggel Munkába indult - nem értve álmát - lassú léptekkel. Ekkor meglátott egy koldust, ki az út mellett állott, S egyszerre megértett mindent arról, amit álmodott. Ha valakinek segít, olyan mintha Jézusnak segítene, Amit tudott megtett másokért s boldog lett az élete. 2003. április 18.
32
Ami már nem kötelesség Kint a tavaszi napsugár lágyan, kedvesen simogat, De a kórházakban most is nyomasztó a hangulat. Számos vizsgálatra váró feszült, ideges emberek, Arcukra most kiült a fájdalom, s az, hogy betegek. Ekkor egy tolókocsiban ülı ısz hajú nénit látok, Mentısök hozták be ıt és várnak rá a vizsgálatok. Szemébe nézek, tekintetében szorongás és félelem, Ekkor az ıt kísérı mentıs, egyet gondol hirtelen... Leguggol a beteg mellé, s beszélgetni kezd vele, A néni meglepıdik, de a tekintete hálával lesz tele. Egy apró gesztus nem más, amit segítségül kapott, De a beszélgetés közben egy kicsit megnyugodott. Az élet bármilyen nehéz, megkönnyíti az emberség, Lehet az csak egy kis apróság, de az mégis nagy segítség Egy mosollyal, kedves szóval eloszlatni a félelmeket, Az Isten is betegek mellé szánta ezeket az embereket. Orvosok, nıvérek, ápolók, és persze a beteghordók... Azt is mondhatnánk, hogy İk a kórházban dolgozók. A dolguk annyi: gyógyítani és ellátni a betegeket, De nem kötelességük gondozni a „fájó lelkeket!" İk mégis, félretéve a saját családi gondjaikat... Odaadóan, megértve orvosolják a mi ezer bajunkat. Ezzel a verssel szeretném ıszintén kifejezni hálámat, Áldja meg az Isten a Gyulai Kórházban dolgozókat! 2003. május 20.
33
Egy csillagos éjszaka Februári sétánk romantikusnak nem volt mondható, Hordágyon feküdtem én, és te voltál a beteghordó Sokat jelentett, hogy „véletlenül" te voltál mellettem, Úgy érzem így a nehézségeket könnyebben viseltem., Kedves voltál, és sokat viccelıdtél akkor velem így lassan eloszlattad, percrıl - percre a félelmem. Nemcsak azt tetted, ami a dolgod, amit kellett volna, De lelkileg is erısítettél, így telt el néhány nehéz óra. Szívem most is hálával és ıszinte megbecsüléssel teli, Megköszönni, amit akkor értem tettél, sosem tudom Feri! Azt hiszem, abbahagyom, nem írom ezeket a sorokat, Mert ha nem vigyázok, teljesen elbízod magadat. Sok örömet kívánok Neked kislányod felnevelésében, Munkában, hivatásodban, magánéletben hasonlóképen. A gond kerüljön el, legyetek boldogok Te és Feleséged, Ezt kívánja szívbıl egy „nem normális" beteg Neked! 2003. május 22.
34
A versek szeretete Gyermekkorom óta örömet találok a szép versekben, Ezért indultam el olyan sokszor szavalóversenyeken. Ilyenkor sohasem nyerni szerettem volna én... Az emberek véleménye volt számomra a fınyeremény. Ennek ellenére kaptam sok díjat, elsı helyezést A közönségdíj jelentette nekem az igazi elismerést. Ahogy ilyenkor szeretetükkel elhalmoztak az emberek, Ez az, amit úgy érzem, hogy soha el nem feledek! Most máshogy próbálom kifejezni az érzéseimet A megírt verseimbıl összeállítottunk egy kis füzetet. Leírok mindent, ami a szívemben van: öröm és félelem.. Ezek nem kitalált, valódi érzések: ez az én életem. Az igazság az, én úgy érzem, nem vagyok „igazi" költı, Csak egy szeretetre vágyó ember, gondokkal küzdı, Mégis a verseimre nagyon sok visszajelzést kapok. Az emberek kedvességén bevallom, mindig meghatódok Amit kapok: sok törıdés, kedves tanács és vélemény, Minek nagyon örülök és igyekszem megfogadni én Van, aki kiválasztja számára legszebbet a versek közül. Elmondja véleményét, ilyenkor a szívem igazán örül. Aki a vershez nem csak gratulál, de megmutatja a hibát Foglalkozik vele, idıt szán rá szerintem ı is igaz barát. Ezért úgy döntöttem folytatom, írom tovább a verseket. Mert kifejezni igazán csak így tudom érzéseimet. 2003. augusztus 23.
35
İszinte barátság Levelek játszanak a szélben, S én nézek ki az ablakon, Jól esik most nem tenni semmit, És nem ırlıdni a gondokon. Szemeim elıtt most hirtelen Megjelenik mosolygós arcod. És én máris az együtt töltött, Szép percekre gondolok... Amit irántad érzek barátság, Tudom, hogy nem szerelem. De, az biztos, hogy végtelenül Sokat jelentesz nekem! Amikor találkozunk, nézek Rád illemtudón mosolyogva. Bár igaz, hogy legszívesebben Rohannék ekkor a karjaidba. De ez igazán lehetetlen S sajnos nem elképzelhetı Hiszen mások számára te Egy férfi vagy, s én egy nı. Másokkal megértetni nehéz, Hogy én nem vágyom másra, Csak egy szívbıl jövı ıszinte Baráti kedves simogatásra. Ha elmondanám azt, hogy Mit érzek, mi van a szívembe. Félek ezzel Téged hoználak Kellemetlen helyzetbe.
36
Mérhetetlenül nagy az emberek Elıítélete s gonoszsága... S képtelenek hinni már az igaz El nem múló barátságba. Nagyon szeretlek, ezt mondanám Neked most a legszívesebben Képzeld el milyen felháborodást Váltanék ki ezzel az emberekben. Nem tehetek mást, mint ha találkozunk, most is kedvesen mosolygok Remélem, hogy te szavak nélkül Tudod, szeretlek és a barátod vagyok! 2003. augusztus 26. Egy kiscica Főben játszó kis fekete szırme gombolyag, Önfeledten játszik nem vár az élettıl sokat, İ csak egy cica, sok probléma nem várja, Hiszen tudja, mindig számíthat gazdájára. Nézem, és már a múltban jár képzeletem, Régen ugyanilyen fekete cicám volt nekem, Megosztottam vele ami a szívem nyomta, Pihent az ölemben kedvesen dorombolva. Felnıtt lettem, eltelt azóta sok-sok év, A cicámnak már sajnos csak az emléke él, Gyermekkorom mégis eszembe juttatja, Egy aranyos zöld szemő fekete kis macska. 2003. augusztus 2.
37
Nyári emlék (Fenyvesiné Varga Eszterhez) Szeptember van, már itt az ısz, De még simogat a napfény, Arra a néhány boldog hétre Gondolok, mit veled töltöttem én. Egy évbıl csak néhány hét, Amit nyáron együtt tölthetünk. Sajnos sok év barátság után is, Nincs idı... csak ennyi jut nekünk. Gyermekeink jókat nevetgéltek Együtt és vidáman játszottak. És én boldog voltam nagyon, Nem éreztem magam magányosnak. Neked elmondhattam ıszintén Szívem minden titkát... Meghallgattál és kedvességeddel, Enyhítetted lelkem bánatát. De mint minden ez is elmúlt, A vidám együtt töltött napok. Megmaradtak az üzenetek, és „öt perces" futó találkozások. De azt kérlek, ne feledd el, Hiányzol, s jövıre is lesz nyár! És akkor ismét együtt lehetünk, Addig is szívem mindig visszavár! 2003. szeptember 15.
38
Egy kis törıdés (Liska János részére) Sajnos a jó Isten nekem Édes testvért nem adott. Barátok voltunk, és egy Napon bátyám lettél, fogadott. Amikor néhány évvel ezelıtt Öntudatlan állapotban, Fájdalmak között hívtalak, S neved mondogattam... Anyutól megtudtad, hogy Szükségem van rád, Siettél, mindent félretéve, Pihenést és a munkát... Egy óra sem telt el és már Mellettem voltál, eljöttél. Amikor újra mondtam neved, Hívtalak... már te feleltél. Hogy mellettem voltál Én meglepıdtem nagyon, És hozzád bújva percekig Zokogtam a válladon. Ekkor születtünk újra, a két Jó barátból „lelki testvérnek" Azóta családom gyarapodott Egy sógornıvel hála az égnek. Szeretem az egész családod ez Nem titok, hiszen úgy is tudod! De kérlek, ne felejtsd el, hogy Mindig vár benneteket; a húgod! 2003. október 25.
39
Félelem Minden különösebb ok nélkül hirtelen Rám tır mostanában gyakran a félelem, Félelem attól, hogy akiket szeretek. Egyik napról a másikra elveszíthetek. Nem csak halál hirtelen megjelenése Tart engem örökös kínzó rettegésbe. A szorongás gyakran, a miatt is mar Hogy barátaim is elhagynak hamar. Azt tudom, hogy ki az, akit én szeretek De nem hiszem, hogy én is fontos lehetek. Kérlek, figyeljetek rám emberek! Vegyétek végre észre kétségbeesésemet! Gyertek, elı kérlek benneteket, barátok! Fáradt lelkem, szavaitokkal simogassátok. Mosolygok, de szívem kétséggel tele. Segítsetek! Nem bírok megbirkózni vele. Van néhány barát ki most is, velem van. Erıt a küzdéshez, most is tılük kaptam. Csak azt kérem tıled, Édes Istenem, Hiszen te adtad a barátaimat nekem, Érezzék, hogy szükségem van rájuk, Nekem örömet jelent, néhány jó szavuk. Csak azt ne kelljen még egyszer megélnem, Hogy egy számomra fontos barátság véget érjen! 2003. november 2.
40
Édes papa Halottak napján a temetıbe Kimenni most nem fogok. Nincs kihez mennem, hiszen te Számomra nem vagy halott. Lelkemben itt vagy most is Mint nyolc éve minden nap. Nem vagy a hideg temetıben Mint az elfelejtett halottak. Kikre a család csak novemberben Egy évben egyszer gondol. Te velem vagy, most naponta: Mindig és mindenhol... Amikor bármit teszek, írom Vagy néha szavalom verseimet. Mintha, mindig velem lennél És fognád a két kezem Lelkemben érzem, tudom, Hogy ezt mondanád: Nagyon büszke vagyok Rád most kislánykám! Én nem csak egy nagyapát De egy jó barátot vesztettem, Mi ketten tudjuk, milyen sokat Játszottunk, és én jókat nevettem. Ezen a napon is rád gondolok És meggyújtok most egy gyertyát. Te úgy is érzed, hogy nagyon Szeret Téged most is az unokád. 2003. november 2.
41
Egy rövid hétvége (Szarka Andráshoz) Örültem nagyon, végre Velünk töltöttétek a hétvégét Már nem hittem, hogy Megtanulhatok nevetni ismét Újra, az lettem ki régen voltam a „kis Czibere" Nem „Bogdányné" kinek szíve fájdalommal tele. Felidézıdtek a régi táborozások. Szép nyarak... Kedves történetek... és jókat nevettünk ez alatt. Bár régóta szeretlek, de nem haragszol meg talán, Ha azt mondom, most ismertelek meg igazán. Ahogy Jocikával boldogan együtt játszottatok. Lassan eloszlottak szívembıl A fájdalmak és gondok. Mit gondoltunk, nem kellett Szavakkal kimondanunk. Ez természetes, hiszen régóta Barátok vagyunk. Egymásra néztünk és már fél Szavakból megértjük egymást, Poénok, kedves tréfák, jelentették az igazi kikapcsolódást.
42
Hogyan jellemezhetnélek? Talán írhatnám rád, hogy „KIRÁLY" Bár tudom, hogy „SZARKA" vagy Nekünk te vagy a „SIRÁLY" Végül nincs más, hátra bevallom, Tovább miért tagadjam, Te vagy nekem a legfontosabb, És persze a legkedvesebb „Madaram" 2003. november 11.
43
Szeretetnek nincs távolság Nem könnyő verset írni, azokról akiket úgy szeretek Megfelelı szavakkal elmondani, hogy érzek a legnehezebb. Laci bácsitól tanultam meg Mária ıszinte tiszteletét. A Szőzanya irántunk való Mennyei szeretetét. Valika néni ıszinte nagyanyai gondoskodással mikor nem akartam enni meglepett sok finomsággal. Szeretetüktıl, ami nap mint nap felém áradt. Elfutott szívembıl sok Keserőség, bánat... Köszönöm, hogy amíg Tarjánban laktam törıdtek velem. És mindig átsegítettek a Rám váró nehézségeken. Életükbıl megértettem mennyire Fontos az Istenbe vetett hit. A jó Isten áldja meg kívánom Valika nénit és Laci bácsit. Igaz, hogy a földrajzi távolság Nagy közöttünk De legyızi nap mint nap Egymás iránt érzett szeretetünk! 2003 november 12.
44
Mária öröme Karácsony közeledtével Nagy a készülıdés. Drága ajándékok, bevásárlás Fızés és sütés... De valóban csak ennyi Az ünnep lényege?! Már senkit sem érdekel, hogy Megszületett, Isten gyermeke? Nem! A karácsony nem Ennyit jelent csupán! Sok gonddal, problémával Teli hétköznap után. A kisded megszületésének, Igaz története hallatán, Még nem késı, megérint majd Jézus eljövetele talán. Ekkor mi is megérthetjük Mária Mennybıl kapott anyai örömét. A Szenteste igazi, szívekhez Szóló szeretetteljes üzenetét. Hiszen ezen a napon született Meg a Megváltó! Ki nem tett különbséget, nemcsak Szeretteihez volt jó! Amikor majd a karácsonyfa Gyönyörő ajándékokkal teli S szíved az ünnep igazi Értelmét sehogy se leli.
45
Gyújts egy gyertyát, s ahogy a fénye árad szerteszét. Megértheted akkor Jézus Feléd áradó szeretetét. Ne várj! Nyisd ki hát most A Szíved ajtaját! S meglátod, megérzed ekkor A karácsony igazi varázsát. 2003. december 10.
46
A lónak lelke van Azt mondják, a kutyánál nincs hőségesebb Szerintem a ló viselkedése szeretetteljesebb Nemes lélek, nagy és erıs hatalmas a test Mégis jó szóért mindent megtenni nem rest. Hátán hordoz, ha kell sok - sok órán át, De ez nem más, csak a szemmel látható valóság A lovaglás azért ennél sokkal többet jelent... Nemes mozgással bejárni, felkutatni a végtelent. Nem számít, ha gyenge a kar, vagy béna a láb! Elfelejted mindezt, vár egy igazi mesebeli világ. Ilyenkor a napfény simogat, és rád nevet: Felejts el minden gondot! Nincs mitıl félned. A réten, lágyan susog a szellı, és kedvesen átölel. Feléd árad a nyugalom. így igazán boldog leszel. A természetet nézve elönti szívedet ıszinte csodálat, Aki ebben segítségedre volt, nem más csak állat? Sokkal több ennél! A ló hő társ, nem nézi gyengeséged. Elfogad Téged, példát vehetnének róla az emberek ... 2003. december 16.
47
Mi a szerelem? Milyen az igazi örök nagy szerelem? Nemcsak szavakból álló valódi érzelem. Ha félsz és nem vagy biztos magadban. Nyugalmat találsz szerelmed karjaiban. Amit érzel nem csak szerelem, de biztonság. Az, hogy szeretitek egymást az a boldogság. Ha az életben bármi rossz történik veled. Erıt ad hogy szeretsz és téged is szeretnek. S ha majd a szerelem nem tombol már... Akkor is tudod, hogy mindig számíthatsz rá Sokszor nem könnyő, a hétköznapok nehezek Fontos hogy lélekben is mindig egyek legyetek Élhet együtt hosszú évekig férj és feleség Ha nem igazi társak a boldogsághoz nem elég! Lehet hogy ezek az elvárások egy kicsit nagyok. Hiába minden, hiszen a szerelmesek vak álmodozók. 2003. december 16.
48
Ha segítesz, szívbıl tedd Kötelesség szó helyett mennyivel Szebben hangzik a szeretet Ha segítesz valakinek hálát ne várj, csak önzetlenül tedd. Ha majd telik múlik az idı és nem Minden úgy alakul, ahogy várod! Hálátlan vagy pedig én ezt s ezt Tettem érted haragodban odavágod. Bár az igazi szándékod segítség volt Mégis nagyon bántó lehet Az emberek közé óriási falat emel Az elvárásokkal teli szeretet. Ne várj, sokat úgy segíts! Annak örülj, hogy örömöt szerzel És hidd el, épp ekkor felelnek Segítségedre hálás szeretettel. Ha valaki arra kér, hogy hallgasd Meg és te csak tanácsot adsz. Csak kétségbeesését növeled Ezzel nem tettél érte sokat. Ha megpróbálod meghallgatni a nélkül, Hogy, megmondanád mi helyes Magad is megdöbbennél milyen Gonddal küzdenek az emberek. Találd meg beszélgetıtársadban A lelkében lévı jó tulajdonságokat. Ha nem csak meghallgatsz de megérteni Is megpróbálsz, így boldoggá teszel másokat.
49
Bár, nem az történik amit Te elgondoltál Szerettél volna netán... De akit elıször csak szürke kagylónak Néztél meglátod benne az igaz gyöngyöt talán. 2003. december 16.
Igazi csoda Végre velem is megtörtént a csoda, Amit álmaimban sem reméltem soha. Valaki engem is ıszintén szeret, Szebbé varázsolja az életemet! Neked köszönhetı ez a változás Akad azért nehézség is ez nem vitás. Ha szeretsz, és velem maradsz Minden napra új erıd Te adsz Ahogy gyengéden átölel karod Ennél a boldogságnál nincs nagyobb Mennyire szeretlek, hogy mondjam hát Többet jelentesz nekem, mint egy barát Ne félj, nem akarom feldúlni az életed! Nekem elég, hogy szeretsz és szerethetlek! 2004. február 24.
50
Mese az életrıl Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy királylány Boldogtalan volt, biztosan elátkozta egy boszorkány Csak ezt hallgatta :- mi bajod? Téged mindenki szeret. - Ezt nem csinálhatod! Ezt s meg ezt kell tenned. Az édesanyján kívül szinte senkit nem érdekelt, Hogy ı mit érez, mit szeretne, a szíve búsan énekelt Szerencsére, mindig akadt néhány ıszinte barát Ki azért egy rövid idıre enyhíteni tudta bánatát. Egyszer egy nap megérintette az elsı szerelem. Azt hitte, minden megváltozik hirtelen.... Sokat jelentett számára, hogy úgy tőnt ıt is szeretik Csalódnia kellett, ez sem hozott boldogságot neki Egy „börtönbe" zárták, itt érezte magát igazán magányosnak Egy társra vágyott, ki elfogadja amilyen olyannak Férje szerelme sem volt önzetlen, elvárásokkal teli. Hát nincs egy olyan ember, aki önmagáért szereti? Megfogadta, hogy többé nem szeret, egyedül éli az életét. Teltek, múltak a napok, s ı megkeményítette a szívét Egyszer sok magányos, reményvesztett nap után Hirtelen bekopogott egy kismadár az ablakán... S a megkeményedett szív, hirtelen egy nagyot dobbant A világ minden kincsének, sem örült volna jobban. Most, már ha egyedül van s madara valahol távol Addig is az ı szíve minden nap boldogan dalol. Már csak attól fél nagyon, hogy majd gonosz emberek meggyızik madarát hogy, „ - keress ennél a lánynál különbet"
51
Ilyenkor megnyugtatja újból a madárka kedves hangja. Bízik benne, hogy talán İ lesz, aki soha el nem hagyja. Úgy tőnik végre megtört hát életén a gonosz átok Talán még ı is lehet nagyon - nagyon boldog..... Most már minden nap igazán boldog , s karját kitárva Boldogságot hozó, éneklı madarát mindig haza várja 2OO4. február 28.
Meghitt pillanat Mi kell a boldogsághoz ? Néhány meghitt pillanat. Pillangószárnyon repülı boldogság, amit az élet ad. Mikor a fáradt nap után este leszálltnak a csillagok, Szívemben élsz és én gondolatban, veled vagyok. Felidézem, és újra átélem azt a gyönyörő estét Amikor a kisfiamnak elalvás elıtt olvastad a mesét Mesélés közben hangod lágy volt és megnyugtató Majdnem engem is elvitt magával az álommanó. Kicsiny fürtjeit, ahogy alvás elıtt simogattam, Könnyel telt szemem ebben a gyönyörő pillanatban. Szeretjük egymást hárman! A boldogság ennyit jelent. Bízom benned! És együtt legyızhetjük a legyızhetetlent 2004. március 2.
52
Boldogság Minden percben nagyon hiányzol kedves Sajnos ezt nem tudja kifejezni ez a vers. Bár messze élsz tılem ez tagadhatatlan Lélekben együtt vagyunk minden pillanatban Ha a tavaszi napfény játékosan rám ragyog Szinte hallom kedves, szelíd hangod Amikor az esıcsepp a járdán kopog Szívem ilyenkor is csak érted dobog. Hogyha a szellı vidáman lágyan suttog Szinte érzem, hogy átölel erıs karod Te jutsz eszembe mindenrıl, amit látok Csak te lehetsz, s akit éjjel - nappal várok." Néha úgy tőnik, ellenünk van a „körülmény" Nem csüggedek, mégis jót remélek én. Hiszen ez már sokkal több, mint barátság Biztosan nem árt nekünk semmilyen távolság. Azt, hogy te is szeretsz, biztosan tudom. Hiszek benned, és újra remélek, bízom... Fényt, vidámságot hoztál elcsüggedt életembe, Már látom a jövıt, nem esem folyton kétségbe! Sokan élnek egymás mellett teljes idegenként Mi távol vagyunk egymástól, lélekben egyként Néha az ész megpróbál gondolkozni „ reálisan" Ezzel szemben a szív szeret, s bízik boldogan. Az sem érdekel, hogyha várnak ránk gondok, Ml KETTEN erısek lehetünk, és boldogok! Én boldog vagyok, de azért van egy „ mániám" Szeretném, ha te is az lennél VELEM, Drágám! 2004. április 1.
53
Az én drága nagyfiamhoz Nagyfiú lettél, elmúltál öt Éves édes kisfiam. Nézlek, ahogy szaladgálsz A kertben boldogan. Tudom, jó a szíved és okos Gyermek vagy nagyon De amit most érzek egy Gyermeknek el nem mondhatom Amióta megszülettél, tudod, Én, csak érted élek... Szeretnélek boldognak látni S megadni minden szépet! Az elmúlt évek gyötrelmei az Élettıl, elvették a kedvem. Régen nem vagyok önmagam, Csak, AZ ANYA él bennem. Reggel mikor testi - lelki fájdalmak Között lábam összerogyna Bírnom kell, szükséged van Rám és felkel AZ ANYA... Most történt valami jött valaki, újra szeretek, s boldogságom nagy! Kis szíved nem érti," csak azt mondod: Anya te milyen vidám és vicces vagy! Képtelen vagyok elmagyarázni, Neked, hogy mi történt velem... Csak felnıttként fogod megérteni Milyen a szívbıl jövı szerelem.
54
Nem tudom, veled lehetek - e még Akkor, vagy addigra elragad a halál. De ha megszeretsz valakit és szíved Igazi lelki társat talál... Ne törıdj, senkivel és semmivel İszintén, mutasd ki, mit érzel Elıbbre nem jutsz csak mindent Tönkreteszel a büszkeséggel!!! Annyi mindent szeretnék még Neked Kisfiam most elmondani. -Anya! visszahoz a jelenbe kedves hangod gyere velem játszani! Hagyom hát a verselést, bár amit Érzek leírni jó volna. Természetesen megyek labdázni, Hiszen megint „gyızött" AZ ANYA. 2004. április 7.
55
Húsvét elıtt Tavasz eljöttével közeleg Egy szép ünnep a Húsvét Addig még sok a tennivaló Sok minden kell még. V
Sonka, kolbász és különbözı Finomságok az asztalon Mivel várják a locsolókat Ez fontos nagyon... Az ünnepi asztalnál bizony Sok mindenrıl esik szó Ami igazán lényeg, az nem Fontos, hogy meghalt a megváltó. Pedig ez a legfontosabb a Szívbıl jövı igazi... De mi csak a füvet nézzük Mit hozott a húsvéti nyuszi Majd az ünnep reggelén Tekints fel a gyönyörő égre, Megérted Jézus feléd Áradó szeretetét végre. Hogy érted is meghalt Vérzett, tőrt és szenvedett. Csak ekkor lehet igazán Boldog Húsvéti Ünneped. 2004. április 7.
56
Amit szóban nem tudtam elmondani. Himlıs lettem, magas lázzal, ez, nem egy könnyő eset. Felnıttként elkapni, átvészelni egy gyermekbetegséget. Átjöttél, beszélgetünk, s ahogy ott térdeltél mellettem.... Én tudtam, hogy mit érzek, Le fogom írni, egy versben. Nem tudtam elmondani, most így versben teszem... Te is rájöttél, hogy felnıttem S megváltozott az életem. Szerelem, esküvı, fiam születése És nem rég a válás. Sokszor nem értettünk egyet Mindenben, ez nem vitás. Tudom, hogy nem akarsz Bántani, csak túl féltesz..... Te csak jót akarsz, de senki Nem tudja, mit hoz az élet. Van, amit csak én dönthetek el, Lehet a döntés rossz vagy jó? Hiszen ha bánat érne, mégis te Mellettem leszel „nagyanyó" Szeretnék még valamit elmondani Most Mamácska neked... Tudom, biztosan nagyon, meg fog Lepni ez most Téged
57
Te azt hiszed, biztos vagyok benne, Hogy papát jobban szerettem. Ez nem igaz csak vele sokat játszottam És boldogan nevettem. Bár vannak gondok, nehéz az élet, De ne felejtsd el soha! Hogy én bár felnıttem! Téged Is nagyon szeretlek, Mama. 2004. április 29.
58
Tartalom Elıhang ................................................................. Anyának lenni ........................................................ Egy Jó barát! (Harmath Andreához) ......................... Egy ajándék............................................................ Kisfiamhoz............................................................... Találkozás ............................................................... Fogyatékosok éve .................................................... Boldogság titka ........................................................ Csak egy mosoly ..................................................... Sírig tartó barátság................................................... Ami rajtad múlik........................................................ Pár kedves szó ........................................................ Kutyaság.................................................................. Köszöntı ................................................................. Fohász ..................................................................... Bizalom...................................................................... Joci bátyusnak ........................................................... A Napsugár................................................................. Gyermeki akarat ......................................................... A tél szépsége ........................................................... Megtalálni az örömet ................................................. Születésnapi kérés..................................................... Csak öt perc .............................................................. Fıorvos Úrnak! .......................................................... Anyai féltés................................................................ Új nap........................................................................ Egy barát elvesztése ................................................. Különleges vendég ..................................................... Ami már nem kötelesség ............................................. Egy csillagos éjszaka.................................................. A versek szeretete....................................................... İszinte barátság........................................................ Egy kiscica.................................................................. Nyári emlék (Fenyvesiné Varga Eszterhez) .................
59
3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 17 18 19 20 21 22 23 24 25 27 28 30 31 33 34 35 36 37 38
Egy kis törıdés (Liska János részére) .......................... Félelem...................................................................... Édes papa ................................................................. Egy rövid hétvége (Szarka Andráshoz) ........................ Szeretetnek nincs távolság ......................................... Mária öröme............................................................... A lónak lelke van ........................................................ Mi a szerelem?......... ……………………………….. .... Ha segítesz, szívbıl tedd ............................................ Igazi csoda................................................................. Mese az életrıl........................................................... Meghitt pillanat .......................................................... Boldogság................................................................... Az én drága nagyfiamhoz............................................. Húsvét elıtt................................................................ Amit szóban nem tudtam elmondani.............................
60
39 40 41 42 44 45 47 48 49 50 51 52 53 54 56 57
Utóhang
Kedves Olvasó! Hogy elolvasta verseim számomra Igazán nagy öröm, Azt hogy ebben a rohanó világban Idıt szánt rá, köszönöm. Ha sikerül elfelejtetnem pár percre A minden napi gondokat. Boldog vagyok, mert a versírásban Nekem ez a legfontosabb. A sorok között rejtızı érzés, a Szívem mélyérıl belülrıl jön. Lehet, hogy nem ismerjük egymást Mégis hasonlóan érzek, mint Ön Biztosan meglátta a lényeget a nem Mővészi versek közt, ezért: Átérezte velem ıszintén, ha öröm Vagy esetleg bánat ért... Remélem, a rossz elkerüli és minden Szép lesz életében, ami önre vár. Ezt kívánja most szívbıl egy, bár lehet, hogy ismeretlen, de lélekben hasonló barát. 2004. június 24.