Bozóky Tamás
Szak - Képzés Magyarország
versenyképességére
rendkívül
negatív
hatást
gyakorol a magyar közép- és felsőfokú oktatás, valamint a munkaerőpiac
közötti
összhang
hiánya.
Míg
bizonyos
divatszakmák esetében túlképzés alakult ki, vele párhuzamos tendencia a szakmunkás és diplomás hiányszakmák szaporodása. A problémákat súlyosbító tényező, hogy a 2004-es uniós bővítés következtében, a határokat és a munkaerőpiacot megnyitó országok elsősorban – a magasabb bérszínvonalnak köszönhetően – ezekből a hiányszakmákból további humántőkét vonnak el, így a megfelelő oktatáspolitikai és foglalkoztatáspolitikai intézkedések elmaradása esetén a kritikus pontokon még nagyobb hiány prognosztizálható.
1. Szakképzés Európában Előbb a FIDESZ elnöke egy gazdasági konzultáción, majd utóbb az MSZP vezetője a párt választmányi ülésén emelte ki a szakképzés fontosságát. Orbán Viktor egyenes azt mondta, a duális szakképzés az egyetlen terület, amelyen a legnagyobb ellenzéki párt hajlandó a kormánnyal együttműködni. A pártelnökök tehát egyetértenek a szakképzési rendszer szükségszerű fejlesztésében. 1. táblázat Középfokú oktatás tanulóinak megoszlása (nappali tagozat) Gimnázium
Szakközépiskola
Szakmunkás iskola
1990/1991
23,9%
32,6%
43,6%
1999/2000
28,6%
47,5%
23,9%
-1-
A középfokú oktatásban végbemenő szerkezeti változásokat jól érzékelteti a mellékelt 1. táblázat, azonban hogy helyesen tudjuk értékelni annak adatait, figyelembe kell még vennünk azt, a magyarországi demográfiai tendenciából következő tapasztalatot, hogy folyamatosan csökken az iskolarendszerbe belépő tanulók száma. A magyar középfokú oktatás tehát egyenetlen eloszlású, ráadásul egyenlőtlen színvonalú is, aminek okát még az 1990 előtti oktatáspolitikában lehetne keresni. A szakmunkásképzésben résztvevők drasztikus csökkenésének hatását a túlképzés és a hiányszakmák együttes megléte, valamint a 2004-es uniós bővítés tovább fokozza, így a következmények egyre inkább a felszínre kerülnek. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szerint 2007-ben 80-100 000 szakmunkással volt kevesebb a szükségesnél, 2013-ra pedig már 300 000-es hiányt prognosztizál. A vállalati szféra számára rendkívüli veszteséggel járhat mindez: potenciális megrendelések, ígéretes fejlesztési lehetőségek hiúsulhatnak meg a szakemberhiány miatt. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara ezért is vesz részt fokozottan a szakképzés fejlesztésében. Magyarországon a nemzetközi trendeknek megfelelően térségi integrált szakképzési központokat (TISZ) hoztak létre, amelyeknek az előzőekben tárgyalt felsőoktatási képzéshez hasonló feladattal kell megbirkózniuk: céljuk a munkaerő-piaci igények és a jelenlegi szakmastruktúra
közti
eltérések
megszűntetése. A TISZ-ek koordinálják majd a
szakképzésben érdekelt mintegy 1400 intézmény és a gazdasági szféra közötti párbeszédet. A szakképzési rendszer korszerűsítése érdekében 2008. január 1-től a kormány újjászervezte a kibővült feladatkörrel és jogosítványokkal rendelkező regionális fejlesztési és képzési bizottságokat (RFKB). Az RFKB-k miután felmérték az adott régió munkaerő-piaci viszonyait, döntenek arról, hogy a térségben lévő iskolákban milyen képzés folyjék. Amennyiben a fenntartók vagy az oktatási intézmények nem vetik alá magukat a határozatnak, akkor kizárják magukat a fejlesztési hozzájárulásokból. Az RFKB-kban többségben vannak a kamarák, a munkáltatók, a munkavállalók képviselői, részt vesznek a fenntartók, a regionális fejlesztési és munkaügyi tanács és az oktatási intézmény munkatársai, tehát összetételét a piaci szempontok érvényesülése érdekében alakították ki. A magyar szakképzési rendszer alapvető szerkezetében és célkitűzésében harmonizál a nyugat-európai szakképzési rendszerekkel, habár azok részleteiben nagyonis különböznek mind a magyartól, mind egymástól. A magyarhoz hasonló német minta szintén duális jellegű, -2-
azaz az állami-önkormányzati szféra és a gazdasági élet együttesen gondoskodik a kellő szakképzett munkaerő kitermeléséről. A pályakövetési adatokból készült előrejelzés jellegű információkat fölhasználva tartományi és regionális szinten határozzák meg a szakok keretszámait. A francia szisztémában a szakemberek képzésének financiális hátterét az állam teremti meg, ennek ellenére a gazdasági szereplők is részt vesznek a folyamatban: a kamarák biztosítják a szakmai képzést, míg a vállalatok tanulószerződésekkel teremtenek biztos megélhetést a képzés után kikerülő diákoknak. A cél tehát elsősorban munkalehetőségek teremtése és a munkaerő helyben tartása. A régiónként meghatározott szakképzési oktatási struktúra célja továbbá, hogy a helyi igényekhez alkalmazkodó képzési szerkezettel egyrészt csökkentse a munkanélküliséget, másrészt hogy megakadályozza a szakképzett munkaerő kiáramlását. Bár az évi 27 ezres magyar kivándorlás eltörpül a 324 ezres lengyel, vagy a 202 ezres román mellett, a magyarországi munkaerőpiac és gazdaság mindenképpen meg fogja érezni annak hatását. Ezt az állítást támasztják alá azok a nemzetközi adatok, amelyek szerint azokban a nyugat-európai országokban, ahol csak minimális korlátozást léptettek életbe a külföldi munkavállalók bevándorlását illetően, a gazdasági növekedést nagyban támogatja a migráció. Ráadásul a vendégmunkások az addig még be nem töltött állásokat alacsonyabb bérszínvonalért is hajlandóak elvállalni. Ez a jelenség azonban rávilágít arra is, hogy a nyugat-európai országok sem tudják tartósan, külső segítség nélkül megoldani a szakmunkáskérdést. A középfokú oktatást igénylő hiányszakmák megléte Európa keleti és nyugati felén is hasonló okokra vezethetők vissza: általános jelenség a romló demográfiai tendenciák, a szakmunkák alacsony presztízse, valamint a diplomásokhoz képesti alacsonyabb bérszínvonal. Az utóbbi területen már Magyarországon is történtek előremutató változások: 2006ban a hiányszakmák bérezése 20 százalékkal volt magasabb, mint az azt megelőző évben, ennek következtében bizonyos munkakörökben magasabbak az átlagfizetések, mint a diplomát igénylő szakmák esetében. Viszont – hacsak a régiós versenyt tekintjük – a magyar bérfelzárkóztatás még mindig elégtelen. Romániában a fizikai dolgozók átlagbére 9 százalékkal, a felsővezetőké 11 százalékkal nőtt, Magyarországon ugyanezek a mutatók 6,5% és 7,2%. Empirikus kutatások azonban differenciálják a hivatalos adatokon nyugvó összehasonlításokat. Számos felmérés tesz tanúbizonyságot afelől, hogy a hiányszakmákban dolgozók valójában többet visznek haza, mint amit a statisztika egyébként tükröz. Ennek -3-
legfőbb oka a magyar adó- és járulékrendszer korszerűtlensége, mely egyértelműen a feketemunka ösztönzője. Viszont a bérfelzárkóztatás önmagában nem oldja meg a helyzetet. Zavarba ejtő adat, hogy míg az EU-10-ek viszonylatában Csehországban nőnek legdinamikusabban a keresetek, mégis itt kell számolni a legsúlyosabb szakképzett munkaerőhiánnyal. 2. Felsőoktatási képzés és munkaerőpiac Bár a politikai közbeszéd aktuális témája a szakképzés, ennek problémája – azaz az oktatás kínálati oldala és a munkaerőpiac keresleti oldala közötti eltérés – kapcsán szükségszerű a felsőoktatási képzés felülvizsgálata is. Magyarország esetében természetes folyamatként kell értékelnünk, hogy a rendszerváltást követően átrendeződött a foglalkozási szerkezet. Mivel ez a foglalkozások képzettségigényének emelkedése mellett ment végbe, a folyamatosan növekvő diplomásokat a piac föl tudta szívni. A diplomások számának emelkedése számszakilag tehát lépést tart a felsőfokú képzettséget igénylő álláshelyekkel. A diplomás munkanélküliségnek nevezett jelenség oka valójában a képzésterületek aránytalan eloszlása (1. ábra). 1. ábra
A képzésterületek aránya az OECDországok felőoktatásában 52,2
Magyarorsz…
6,2 7,9
Szlovákia
36,8
13,2
10,8
OECD
36,8
12,8
12,7
Nagy …
35,7
16
12
Svédország
24,4
8,5
25,7
27,1 21,5
17,6
25,5 27,6 23,5
6,6 12,2 8,7 17,9
Társadalom tudományi, gazdasági, jogi Természettudományi Orvosi, szociális Bölcsész, pedagógus, művészeti
forrás: HVG, OECD -4-
A legfrissebb felmérések alapján azt mondhatjuk, hogy a munkaerőpiac szempontjából vizsgálva a felsőoktatási intézményekbe történő felvételi létszámok célzottsága igen gyenge. A képzések számában mérve a szakok-szintek kombináció 22 százaléka esetében felel meg a létszám-allokáció a munkaerő-piaci kínálatnak, 50 százalékuknál a realizáltnál kevesebb, 28 százalékuknál pedig több hallgatót kellett volna felvenni. A felvett hallgatók számát tekintve a kívánatosnál több hallgató került pl. főiskolai-műszaki, óvodapedagógus-tanító, egyetemiagrár szakcsoportokra; míg kevesebb jutott pl. egyetemi-természettudományos, egyetemiközgazdasági, egyetemi-informatikai, főiskolai-informatikai szakcsoportokra (vö. 2. ábra). 2. ábra
forrás:HVG, OECD Az oktatási minisztérium januárban megváltoztatta a felvételi keretszámokat, így az intézmények államilag finanszírozott helyei átlagosan 10 százalékkal csökkentek. A kormány tehát központi eszközökkel kísérli meg a képzés és a piac összehangolását. Nyugat-Európában összességében ezzel ellenkező tendenciák figyelhetők meg. Dánia, Portugália és Nagy-Britannia – ahol a felvehető hallgatók létszámát a kormányzat határozza meg – kivételével az EU-15 államai csak egyes, nagy költségigényű (pl. orvos) szakokon írnak elő létszámstopot, egyébként pedig a felsőoktatási intézményeknek szabad kezet adnak. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a képzési kínálat rugalmasabban tudja követni a munkaerőpiaci igényeket. A felsőoktatási intézményeket olyan elemző kutatóintézetek segítik, amelyek
-5-
releváns információkkal szolgálnak a munkaerő-piaci tendenciákról, így sikeresebb lehet az oktatási és képzési kibocsátás, valamint a munkaerő-piaci kereslet összehangolása. NagyBritanniában például az Institute for Employment Research (University of Warwick) végzi ezt a tevékenységet. Tízéves előrejelzéseket készít szektorra, ágazatra, foglalkozási csoportra, nemre és régióra vonatkozóan, az eredményeket rendszeresen publikálja, sőt, információit egy kormányzat által üzemeltetett internetes pályaválasztási tanácsadás számára is kiszolgáltatja. Magyarországon
az
elégtelen
információellátottság
miatt
leginkább
ilyen
kutatóintézet(ek)re lenne szükség ahhoz, hogy a megfelelő adatok birtokában egy, a fennálló viszonyokhoz jobban alkalmazkodó rendszer épüljön ki. Ennek megalapozása az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fejlesztésével megkezdődött ugyan, a kutatások azonban még tartanak. Munkáját segítheti az országos Diplomás Pályakövetés Rendszere, amely a diplomások munkaerő-piaci elhelyezkedését követi nyomon. A márciusban szakmai és társadalmi vitára bocsájtott oktatási reformcsomagból, az Új Tudás-programból viszont hiányoznak a további intézkedések. Az előrejelzések felhasználhatóságát ugyanakkor korlátozza, hogy az utóbbi években frissen bevezetésre került bolognai rendszer következményeinek információi még nem állnak rendelkezésre. Az oktatási tárca, az ellenzék és a szakmai szervezetek folyamatos egyeztetése útján megszületett Új Tudás jó előjele lehet annak, hogy – a kisebbségi kormányzás dacára – a felsőoktatási
képzés
és
a
munkaerő-piaci
kereslet
összehangolása
a
megfelelő
intézményrendszer kiépülése révén folytatódjék. 3. Konklúzió A felsőoktatás és a szakképzés kínálati oldalának és a munkaerőpiac keresleti oldalának összehangolása feltétele az ország versenyképességének javítására törekvő kormányzati intézkedések sikerének. A szakképzési rendszer átalakítását a megkezdett duális-regionális úton érdemes folytatni, habár a szakmunkások problémája így még korántsem oldódik meg. A hiányszakmák feltöltésének működőképes eszköze lehet az integrált képzési rendszer fejlesztésén kívül a tanulószerződések megkötése: ezzel biztosítható a képzett dolgozók -6-
helyben tartás. A szakképzett munkaerő kivándorlásának megakadályozása valószínűleg csak drasztikus bérszínvonal-emeléssel képzelhető el, aminek gátja egyrészt az MPK által már korábban elemzett magyar adórendszer, de lehetetlenné teszi azt a gazdaság jelenlegi állapota is. A felsőoktatási képzés esetében – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – szükséges egy tervező-előrejelző kutatóintézet felállítása és a rendszeres, intézményesített háttérrel is ellátott életpályaút-követés, amelynek csírája viszont már megjelent a hazai palettán.
-7-
