Bolyai Farkas (1775–1856) a csecsemőgondozásról és az anyavédelemről Oláh Anna és Hints Elek kutatásai
Forrás: Egy halhatatlan erdélyi tudós, Bolyai Farkas. Összeállította: Gazda István. Bp., 2002. Akadémiai Kiadó. 766 p. (Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 25.) (Részletek)
Oláh Anna „vigyázván a gyermeket további erősödésében”
Bolyai Farkas a csecsemőgondozásról, dajkaságról
A Bolyai-családban az első, majd a második gyermekáldást követően a nemzeteket veszélyeztető gyermekhalandóság bizonyára felkeltette az apa érdeklődését. János 1802-ben, a kis Anna 1805-ben született (Anna 1807-ben meghalt). A múlt század végéig a gyermekhalandóság világszerte veszélyeztette a nemzetek fennmaradását. A történelem során a gyermek-egészségtani kérdések felvetését a gyermek társadalmi szerepe határozta meg. A felvilágosodásig a gyermek élete értéktelenebbnek számított a felnőtténél, a leánygyermeké a fiúgyermekénél, a testi vagy szellemi fogyatékosé az egészségesnél. A sokgyermekes, szűkölködő családok a kisebb gyermekek iránt kevesebb érdeklődést mutattak. Sztoikus beletörődéssel vették tudomásul elhalálozásukat, mondván – egy éhes szájjal kevesebb. A vallásos hiedelmek is közrejátszottak abban, hogy a szülők gyakran gyermekük felépülését Istenre bízták, azt tartván, hogy Isten adta, ha akarja, elveszi. Az
orvostudomány
a
17.
században
kezd
a
csecsemőgondozásra
és
gyermekgyógyászatra külön gondot fordítani. Hazai viszonylatban szinte megoldhatatlannak tűnt az anyák és dajkák felvilágosítása. A szakember és a szaksajtó hiánya, valamint az írástudatlanság, gazdasági elmaradottság, a népesség decentralizáltsága, vallásos, babonás hiedelmek uralma szinte áthidalhatatlan akadálynak bizonyult a gyermek társadalmi szerepének újraértékelésében. Mátyus István elkeserítőnek találja az asszonyok tudatlanságát. A gyermekhalandóság nemzetveszélyeztető méreteit elsősorban nekik rója fel, s felteszi a kérdést: „Ki várhatna a hiba nélkül fogantatott csecsemőktől is egészséges gyermeket, midőn az anyák magok olyan erőtlenek, nyomorékok, tetőtől fogva talpig rakván nyavalyákkal, amellett mégis egész életek Diaeta rontásból áll? Hát a rossz dajkák hány ezer egészségesen született gyermeket nem rontanak el?”1
1
Mátyus, Steph: Ó és uj diaetetica… 1. köt. Posonyban, 1787. 2. rész. p. 42.
Kellett tehát a felvilágosító munka. Számos gátló körülmény ellenére ugyan, de egyetlen lehetőségének mégiscsak a sajtó bizonyult. A gyermekgondozási szakírások iránti minden egyebeket mellőző érdeklődés, sürgetés csendül ki Sándorffi József orvos felhívásából, amelyet a Bécsben megjelent Orvosi és Gazdasági Tudósítások című orvosi közlöny hasábjain tett közzé 1803-ban: „meghívom Hazám minden tudományokat szerető fiait, hogy a közjóra nézve az említett tárgyak (...) (A gyermekek nevelése, mint amelynek eltévesztéséből veszik eredetek sok holtig tartó színlelődései a testnek… A bába mesterség, melyre talán legnagyobb szüksége van a Hazának, …az említett tárgyakban akár külföldön, akár a Hazában tett új találmányok, jobbítások, ritkább történetek, új rendelések stb.) körül teendő jegyzéseiket velem közölni méltóztassanak, és én ezer örömmel kiadom”.2 Bolyai Farkast joggal sorolhatjuk a tudományokat szerető hazafiak közé. Akár felfigyelt Sándorffi közleményére (a műveket a Teleki Könyvtár is beszerezte), akár nem, őt is foglalkoztatták a csecsemőgondozás kérdései. A gyermek, és ezen keresztül a felnövő nemzedékek életképességét, testi, lelki épségét, erkölcsi tartását – Bolyai Farkas felfogásában – az anya határozza meg. Azt a meggyőződését is hangoztatta (érdekes módon zeneelméleti tanulmányában), hogy: „…senki más által ki nem pótolható, első az Anya: neki kell a kis csemetét épen nevelni, melybe az Apa vagy helyettes tanító Atya nemes ággal oltson meg; annak a nemzetnek lesznek derék férfiai, ahol derék Anyák vannak, tisztelet a jó Anyáknak! Ők egyengetik az utat, melyen az Isten országát várjuk. Engedelmes jó gyermekek Anyja királyné a házba[n], (...) Ó! de ez megint egy felsőbb oskolát kíván, hol a jó Anyák nevelkedjenek.”3
2 3
Sándorffi József: Orvosi és Gazdasági Tudósítások. Bécs, 1801–1803. – Ez volt az első magyar orvosi folyóirat – a szerk. megj.) Benkő András: A Bolyaiak zeneelmélete. Bukarest, 1975. p. 99.
Bolyai Farkas: Gondoskodás a kisdedről4 „Egy fertály esztendővel a szülés előtt egynéhány gallyat kell venni, s kettévágván, pálinkába[n] által áztatva a két bimbóra kell kötni; mihelyt megszárad, mást. Ez a bimbókat kihúzza s megerősíti a kihasadozás ellen. A megkövesedett melljet pedig a fejér menyét bőrrel kell szorgalmatoson dörgölni s azzal takarni, annak nem létében a lágy, jól kifésült len is jó. A kisdedet a szülés után, mihelyt az asszony megpihenik, az anyja melljéhez tenni (talán a mellet még szülés előtt néhány nappal fejni). Lágy meleg vízbe[n] megfereszteni, nem csak mosni, amint szokás, amely szerint ma az egész országban egy csecsemőt se feresztenek soha. Azután vékony lepedőbe takarni, olyan bőven, hogy szabadon mozgathassa tagjait. Latolni5 nem kell orvos által meghatározandó okon kívül. Minden reggel meg kell mosni, de hamar bánva vele, s dörzsölni serényen a bőrét, s aztán mindjárt melegítetlen ruhába takarni, míg megszárad; – ezt a reggeli mosdóját naponként úgy kell hűteni, hgy a harmadik-negyedik hétben hideg vízzé váljon. Mindazonáltal elébb jobban kibontassék az öltöztető bő lepedő, s egy kisség gyengén hordoztassék a megmosás előtt, nehogy párálva s puhább bőrrel a hideg vizet mostohául vegye. Kicsi hárskötélből font oldalú-fenekű ágya legyen, azon egy öszvedörzsölt zabpelyvával töltött vékony surgyé, egy kis lószőrrel töltött párnácska, pamuttas paplan. Minden héten kétszer-háromszor (az erősebbet kevesebbszer, a gyengébbet többször) meg kell estve fereszteni egészen (csak hogy a víz fülibe, orrába, szájába ne menjen) lágy meleg vízbe[n], mintegy fél fertályig (az erősebbet hívesebb[en] s tovább, a gyengébbet melegebbe[n], s kevesebb ideig), erre vigyázván a gyermekek további erősödésébe[n] és némelykor gyengülésébe[n] is, de sohase teli hassal. Mikor a haja jócskán megnő, lassanként vékonyítván főtakaróját, hajadon kell szoktatni. Lassanként a szabad levegőhez kell szoktatni, elsőbb szép, szelíd időben, a nem meleg házból egy kevéssé kivinni, és ezt folytatni, míg utoljára mindenféle 4 5
Marosvásárhely, Teleki–Bolyai Könyvtár, Bolyai Farkas-iratok, 23, 22. sz. irat mérni
időben ki kell vinni a tiszta, szabad levegőre, fedetlen fővel, kivéve az igen hév meleget s kemény hideget. Étele, itala az anyai tej az első esztendőben. Lehet a fél esztendő után adni apró szalep6 port, zagot, tehén húslébe főzve, egy könting,7 egy napra elég; (vékony tehénhúslébe persze) tej, meleg vízzel, riskásavíz, de liszttészta pépet sohasem. Mikor a fog akar jőni, mintegy fél esztendő múlva, kenyérhajat kell adni a kezibe, s az ínyén az anya járjon gyengén addig is az ujjával; ha pedig nyavalya törné, tört fokhagymát tartsanak az orra alá. A helyes kívánságait meg kell adni, a helyteleneket nem, hadd sírjon. Ha ehetnék (azzal, ha már jócska ideje, hogy nem ett) enni kell adni; ha mocskos, tisztába kell tenni; ha megunta az oldalán, másra kell tenni; ha fogoly, szabaddá kell tenni; ha beteg, segíteni kell okos orvos tanácsa szerint; ha nem lehet, fel kell venni, gyügyögni kell neki, vigasztalni, de csak akkor, mikor igazán beteg, máskor sírni kell hagyni, mert vagy méregből, makacsságból sír, vagy a természet jótévő ösztönéből. Mesterséges felnevelés: főtelen tej meleg vízzel meghígítva, lágy meleg itallá téve, napjában egyszer friss tej, továbbá egy tojás sárgáját egy meszely vízbe[n] el kell habarni s cukorral megédesíteni vékony tehénhúslevest is, mikor zag vagy szalepgyökér aprón törve van, megfőzni magára is, riskásavíz is, de a lisztes étel, pép veszedelmes. A szalepgyökér fél lat, egy nagy embernek elég. Vékony húslé is jó. Egy kávéskanálnyi (1 drachma 8) salepgyökér apró port egy kalán friss vízbe[n] péppé kell elébb keverni, aztán megfőzni tejbe[n], vagy húslébe[n], tiszta levesbe[n] is meg lehet, csak jól darabolva aprón s kocsonyába váljon. Purgatiót9 dajkának, NB (…) carniális kívánság, NB commotio,10 indulat; fő[tt] vizes szappannal mosattassék okosan a fakadékok ellen – a feje legyen feljebb, legyen tartalékja, ne feküdjék egy oldalán.” * 6 7 8 9 10
egyes orchideafajták gyökérgumóiból nyert lisztszerű tápláló anyag 1 könting = ¼ lat = 4,375 gramm 1 drachma = 1 könting hashajtót megrázkódtatás esetében
„Dajkának ne legyen menstr[uációja], 30-on felül kevéssel legyen; sok savanyúval, pálinkával ne éljen, ritkán kevés bort. A gyermek barnacukorral főzött gyenge meleg tejet (felét leszedve, vagy árpavízzel vékonyítva) egyék két heten túl, elég másfél fertály (…) nevelve három holnapos koráig ½ kupáig, négy-ötször adva oda. Aztán lehet vékony húslevet szaleppel, zsemlekását tiszta vékonyan. Indulat, étel, kávé után szoptatni nem jó; [szoptatás?] után ki kell fejni a tejet. A világossággal szemben se legyen a gyermek, s hátul senki se álljon. Feje mejji[n] feljebb legyen, ritkán hanyattán s változtatva; tisztába sokszor tenni, sokszor bontva ki, s dúdolgatni is, szekereztetni is szép szelíd időben. A bölcsőre ernyőt [tenni]. A szopóka bőrrel vagy ruhával legyen bevonva, kilyukasztva; álljon meleg vízben az edény. Zsemle, vagy némileg fejér kenyér jó belé. A ruhákat kell mosni jól. Ruhájit meleg vízzel melegíteni; tejpróba pálinkával. Ha kiesik a végbél, nem kell kenő, hideg vizes ruhával kell visszanyomni. Széket csináló csepp nem jó, jó [a] diéta (klistély 11 szükségben), timsós vagy cserhajas veres boróka.”12
11 beöntés 12 Marosvásárhely, Teleki–Bolyai Könyvtár, Bolyai Farkas-iratok, 22. sz. irat
Hints Elek Bolyai Farkas anyavédelmi előírásáról13
(…) Éles megfigyelésével, józan eszével megtalálta a helyes utat azokon a területeken is, melyek nem tartoztak szakmájához. Így ő, a matematikus és fizikus, előírta második felesége: somorjai Nagy Teréz számára a cikkünkben olvasható orvosi vonatkozású elveit 1826-ban, amikor az asszony Gergely fiával teherben volt. Napjainkban mindenki tudja, hogy a csecsemőknek, kisdedeknek más az élettana, táplálkozása, a betegségekre való reagálása, testi-lelki megnyilvánulása, mint a felnőtteké. Ma már természetes mindenki előtt, hogy különlegesen képzett ápoló és nevelő személyzet foglalkozzék velük. Nem ez volt a helyzet akkor, amikor nem helyeztek súlyt a csecsemők ápolására, gondozására, hanem babonák, káros szokások vezették az anyákat, sőt az orvosokat is a kisdedek körüli tevékenységükben. 1826-ban, amikor Bolyai Farkas csecsemőápolási, -gondozási, -táplálási nézeteit írta, Párizs kivételével sehol sem volt Európában csecsemő-gyerekgyógyászat, ahonnan gondolatot meríthetett volna. Alig töltötte be 26. életévét, amikor megszületett János fia (1802-ben). Az újszülött gondozását a nagyanya irányította, amibe nem engedett beleszólást még a chirurgus férjének, Benkő Józsefnek sem. Szellőztetni, fürdetni, szabad levegőre vinni a gyereket nem volt szabad. Helytelen volt a táplálás, pláne amikor az anya emlőgyulladást kapott. A nagymamának babonákon nyugvó nevelési elvei voltak, s alig várta Bolyai, hogy kitavaszodjék, hogy fiát falura, Domáldra vihesse. A rossz tapasztalaton tanulva, amikor második feleségétől, Nagy Teréztől megszületett Gergely14 fia, minden részletre kiterjedő csecsemőgondozási tervet dolgozott ki. Előírta feleségének és bizonyára a dadának is, hogy mihez tartsák magukat a csecsemő ápolása és táplálása terén. Meglepő annak logikus menete, „modern” elgondolása, ami orvosnak is becsületére vált volna, még inkább egy matematikusnak. Talán nem felesleges felhívni a figyelmet arra, hogy Bolyai gondolatainak csak a 13 Forrás: Hints Elek: Bolyai Farkas anyavédelmi előírása. (Gergely fia születése idején: 1826-ban). = Egészségügyi Munka, 1965. pp. 313–317. (Részletek). 14 Bolyai Gergely született Marosvásárhelyt 1826. május 11-én.
lényegét szokta papírra vetni, azokat is nagy vonásokban. Feljegyzéseit emlékeztetőnek szánta. Sokszor az olvasóra bízza, hogy egészítse ki a hevenyen odavetett szavakat feltételezett tudásával. * A tanárember rendszerbe foglaló logikája nyilvánul meg ebben a tanácsadásban, mely nem támaszkodik könyvekre, hanem csak a józan észre. Ezekben a tanácsokban megtaláljuk a terhes- és anyavédelem elemeit; valamint a csecsemővédelem alapgondolatát, a helyes táplálás irányítását. Az 1820-as években többnyire tanulatlan, talán írni-olvasni nem tudó babonás bábák kezében volt a csecsemők sorsa. Ebből a légkörből akarta kiemelni Bolyai Farkas a csecsemőgondozás ügyét, amikor megírta fentebbi elveit, melyek nagyjából ma is megállják helyüket. És hogyha ezeket kritikai szemmel nézzük, a következő megállapításokat tehetjük: I. A terhesvédelem célját szolgálja az emlők előkészítése a szoptatásra, a terhesség 3 utolsó hónapjaiban. Az emlők rendszeres mosása, a bimbók edzése, a csomós emlők masszázsa helyes tanács volt. II. Anyavédelem a szoptatás előtti! és bizonyára a) utáni emlők lemosása megelőzik a rhagádok képződését, a bimbók kirepedését, gyulladását, aminek fontosságát ma is tanítják. b) Anyának hashajtót adni különleges ok nélkül nem való, mert apasztja a tejet a nedvveszteség, és a tejbe átmenő hatóanyag a magzat hasmenését is okozza. Mindezt a gyógyszerhatástan igazolta. A magzat hasmenése pedig a nyugtalanságához vezet. III.
Csecsemővédelem.
Legfontosabb
fejezetei
már
megtalálhatók
Bolyai
rendelkezéseiben. Így: a) az anyatej nyújtása és a szoptatás fontossága. Ennek nagy jelentősége ma is vitathatatlan. Nem volt helytelen az a javaslata sem, hogy szoptatás után a magzat fejét magasabbra kell helyezni, mint a törzsét, hogy ne hányjon, illetve a hányadékot ne áspirálja. b)
a
csecsemő
higiénéjére
vonatkozó
előírások
bölcsességről
tesznek
tanúbizonyságot. A hársból font szellős bölcső lehetővé teszi a légcserét. A pelyvával töltött surgyé puha és tartja a meleget, a lószőr párnán nem izzad meg a fej, paplan alatt nem pállik ki a test bőre, azonkívül a tisztaságot szolgálja és a magzat könnyű ellenőrzését teszi lehetővé. Elejét veszi annak az elterjedt rossz szokásnak, hogy az anya
saját ágyáben tartsa gyermekét. Modern nézet az az álláspont is, hogy a csecsemő ne legyen pólyázva, leszorítva, hanem legyen biztosítva szabad mozgása (a pólya használatát sehol sem említi, tehát nem alkalmazta). A magzatok szabad levegőre vitelének nagy jelentőségét hangsúlyozza. Tehát a magzat higiénéje terén is helyes utat mutatott. c) A fürösztést abban az időben általában károsnak tartották. Az újszülöttet születése után csak lemosták és később sem fürdették. Ezzel szemben Bolyai a rendszeres fürdetést írja elő, ami egyezik a mai kor követelményeivel. Nem volt helyes az a tanácsa, hogy naponként, fokozatosan hűtve a vizet, 4 hét múlva már hideg vízben fürösszék a magzatot. (Ennek ajánlása az akkoriban divatos Priessnitz kúra15 kinövése volt.) Bölcsen tett különbséget a jól fejlett és gyengén fejlett (kora) magzat fürösztése között. Fürdőlepedőnek puha anyagot ajánl. Ebből következik, hogy a csecsemő részére külön lepedőt kell használni, ami szintén megfelel a modern kor vívmányainak. IV. Mesterséges táplálás, vagy hozzápótlás szüksége esetén: a) hígítja a tehéntejet igen okosan, pedig akkor még nem tudták, hogy a hígított tejben a casein kicsapódása finomabb és ezáltal könnyebben emészthetővé válik, mint a hígítatlanban. b) Nyákos anyagoknak nyújtása, mint a szágó, szalep, rizsfőzet, igen ésszerű tanács volt. A modern mesterséges táplálás gerincét ma is a zab, rizs és egyéb nyákok képezik. Tojássárga belekeverése, cukor hozzáadása megközelíti az ovomaltin összetételét. c) Hangsúlyozza, hogy a növekvő szervezetnek szüksége van a tejen kívül más táplálékra is. Ezért ajánlja a sovány tehénhúsból készített húslevest akár „magára” akár hozzáadva tejhez, vagy nyákhoz (szágóhoz, rizshez). d) Lisztes – pépes ételek adásától óva int, mivel azok bélhurut okoznak. Egyéb pépes ételeket nem tilt. Gyümölcsnedvek adását nem említi. (Akkor még nem ismerték a vitaminokat.) V. A csecsemővel való törődését az anya elsőrangú kötelességének tartja. Előírja, hogy a sírás okát ki kell deríteni! Ha azért sír a magzat, mert éhes, és régebb idő óta nem evett, úgy enni kell adni, ha azért, mert „mocskos”, úgy tisztába kell tenni; ha azért, mert megunta egyik 15 Vincenz Priessnitz (1799–1851) graefenbergi földmíves, a hidegvízkúra kezdeményezője.
felén feküdni, úgy át kell tenni a másik felére, ha csak méregből vagy makacsságból, úgy magára kell hagyni. Nem híve a ringatásnak, ami abban az időben az anya egyik fő teendőjét képezte világszerte. Fogzás miatti sírás esetén ajánlja az íny ujjal való dörzsölgetését és kenyérhéj adását a gyerek kezébe. (Ez a tanácsa természetesen hibás volt.) Ha azonban a sírást betegség okozza, akkor mindent meg kell tenni gyógyulása érdekében, felvenni, gügyögéssel vigasztalni és orvost hívni! Ma is ez az álláspontunk. (Hőmérőzés akkor még nem volt.) * Célom volt rámutatni arra, hogy Bolyai egykoron a maximumát nyújtotta annak a tudásnak, ami egy természettudományilag gondolkozó, gyerekét féltő laikusnak rendelkezésére állott abban az időben, amikor anya- és csecsemővédelemmel még az orvosok sem foglalkoztak.