Bolyai Farkas (1775–1856) egészségügyi kézirataiból
Oláh Anna kutatása
Forrás: Egy halhatatlan erdélyi tudós, Bolyai Farkas. Összeállította: Gazda István. Bp., 2002. Akadémiai Kiadó. 766 p. (Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 25.) (Részletek)
Bolyai Farkas – a gyógyító Marosvásárhelyen a Nagy-közbeli tanári szálláson egy kicsiny boltozott szobában élt tanított, gyógyított professzor Bolyai. A kertre nyíló üveges ajtót alig csukja be kívülről a látogató, újból kopognak. A tábla előtt szorgoskodó diákok helyet csinálnak az új betegnek, mert „szüntelen jönnek az emberek”. A professzor panaszkodik is drága öreg barátjának, Gaussnak: „ritkán írhatok meg egy levelet is anélkül, hogy tíz-hússzor ne zavarnának”1 Az egyik látogató „valami szájkenőt” kér, a másiknak „egy jó oculár kell”. Aztán egy „histerische fejérnépet” kell magnetizálni, „de ha régi a nervus-gyengeség, (…) nem használ”. Ilyenkor talán „electrica cura alá jő”. Miért Bolyaihoz jönnek a vásárhelyi betegek, hiszen híres orvosok élnek itt? Idézzünk hajdani vásárhelyi krónikákból:2 „Marosvásárhely város történelmében és társadalmi életében különösen nevezetes szerepet töltöttek be az orvosok, mert ezek nem csupán hivatásuk magaslatán álló, nagytudományú férfiak voltak, hanem nagyobbrészt emberbarátok, humánus intézmények magalapítói.” Kováts Antalt
az
1831-es
pestisjárvány
után
Ferenc
császár
szolgálataiért
pénzjutalomban részesítette. Szotyori József 1812-ben itt Marosvásárhelyen – Erdélyben először – kimondottan gyógyászati célt szolgáló kórházat alapított.3 ’Diététika’4 című könyve, amelyben
kérdés-felelet
formájában
összefoglalta
a
legszükségesebb
egészségügyi
tudnivalókat, az elemi iskolák kötelező tankönyve lett Getse Dániel 1820-ban emberszereteti intézetet létesített.5 Aztán Kováts Antal fia, ifj. Kováts Antal (elh.: 1835.), Bojta Miklós chirurgus, Jakab Lajos is orvos-doctorként szolgálják a vásárhelyieket. Bolyai János szerint édesapja „doctor is olyan nagy, hogy a rendes doctorokat elhagyva számosan is sikerrel hozzá folyamodtak”. Honnan e tudás? 1
Benkő Samu (vál., szerk.): Bolyai-levelek. Ford.: B. Fejér Gizella. Bukarest, 1975. p. 188. (Téka) Fodor István: Híres erdélyi orvosok. + Püspök-sírok a marosvásárhelyi ref. temetőben. Marosvásárhely, 1939. 26 p. (Krónikás Füzetek. IV. sor. 4. sz.) 3 Szotyori József: A maros-vásárhelyi országos polgári gyógyintézet eredetének s fölállításának rövid és igaz történetírása. Maros-Vásárhely, 1833. 34 p. 4 Szotyori József: Diététikai rövid kátékhézis mellyet az erdélyországi reformatum méltgs fő-consistorium rendeléséből a városi alsóbb és falusi oskolák számára olvasó-kézikönyvnek írt Sz. Sz. J. Választott mondása: Egy hazugságba sints nagyobb veszedelem mint az orvosiban. Kolosváron, 1830. 5 lev., 71, 1 p.; 2. megjobbított kiadás. Maros-Vásárhelyen, 1831. 72 p. Folytatása: Szotyori József: Katekheta az az: a diététikai kátékhézis rövid magyarázója. Két értekezéssel együtt az életről és savanyú vizekről. Maros-Vásárhely, 1832. 162 p. – a szerk. megj. 5 Lásd részletesebben: Antal János: Néhai orvos Getse Dániel életrajza, Emberszereteti Intézete és annak felvilágosítása. Marosvásárhely, 1840. XVIII, 56 p.; Néhai orvos Gecse Dániel életrajza. Marosvásárhely, 1871. 97 p. – a szerk. megj. 2
* Bolyai Farkas anatómiai, orvosi, gyógyszerészeti felkészültsége elsősorban a korigény következménye: orvos hiányában gondoskodni volt kénytelen maga és környezete bajainak enyhítéséről. Emberközpontú gondolkodásának kialakulásában feltétlenül szerepet játszottak az enyedi diákévek alatt szerzett benyomások. Enyeden akkor még élénken élt Pápai Páriz szelleme. Az enyedi kollégium orvosolás iránti figyelmét mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy 1814-től kezdve volt saját kórháza, orvosa, sebésze, míg a tízágyas enyedi közkórházat csak 1848-ban nyitották meg. A kollégiumi természettudományos oktatást is átitatták Pápai Páriz tanításai. A mai értelemben vett antropológiai, embertani szemlélettel Bolyai Farkas Göttingenben ismerkedett meg. Itt lehetősége nyílt az emberi szervek aprólékos vizsgálatára is. Fogarasi naplójából tudjuk, hogy az egyetemi épületekhez tartozott egy „anatomicum teatrum a praeparatumokkal vagy a spiritusban tartott emberi tagokkal, s a szülőház”.6 Az antropológia tudományos megalapozása J. F. Blumenbach göttingeni anatómia professzor nevéhez fűződik. Bolyai Farkas egyetemi évei egybeesnek e tudomány kialakulásával. Gauss-szal együtt Blumenbach előadásait is hallgatta, amint ezt levelezésük tanúsítja. Az egyetemi ifjúság természettudományos szemléletébe – mintegy magától értetődően – épült be az emberi szervezet iránti érdeklődés. Úgy tűnik, Bolyai külföldi diákéveiben kezdett pipázni, főleg olyankor, ha Gauss-szal, vagy diáktársaságban a „pipacimborákkal” vitáztak. Elválásukkor úgy egyeztek meg, hogy a hó végi esti pipázás lesz az egymásra emlékezés ideje is. A dohányos ifjúságot elgondolkoztatta a nikotin esetleges ártalmassága, vitáztak erről, és a Blumenbach véleményét is kikérték, akivel Bolyai vitába is bocsátkozott. Egyik ilyen tudományos vitájuk hangulatát idézi Gausshoz írt egyik levele: „Mostanában sokkal kevesebbet dohányzom, s közben köpködöm; mert tévesnek tartom Blumenbach véleményét – hiszen a nyál folytonosan termelődik, lenyeljük, s ha a dohányfüst átszűrődik rajta, nagy mennyiségű irritáló nedv kerül vele a gyomorba.”7 6 7
Fogarasi Sámuel: Marosvásárhely és Göttinga. Bukarest, 1974. p. 231. Benkő: Bolyai-levelek p. 33.
Közismert, hogy a vita évszázadokig elhúzódott, de a 24 éves Bolyai Farkas saját elmélete alapján döntött. A mai tudományos szemlélet a professzor-diák vitában Bolyainak adott igazat. Bonctani jártasságára utaló bizonyítéknak tekinthető az a levél, amelyben elmeséli felesége, Benkő Zsuzsanna felboncolását. Feleségének az volt a kívánsága, hogy az orvosok – belgyógyászati ismereteik gyarapítása végett – halála után boncolják fel őt. Tudni kell, hogy Benkő Zsuzsanna édesapja Kolozsváron jó nevű chirurgus volt, tehát a betegségekkel való foglalkozás családi hagyomány volt náluk. A boncolást Szotyori doktor végezte, de Bolyai is asszisztált és jegyzeteket készített. Íme egy részlet a Bolyai Jánosnak írt levélből: „Két veder víz volt a hasa és a mejje üregeibe együtt in summa: tüdője, szíve, májja, veséje, gyomra épek voltak, csakhogy a májja nagyocska volt, s a jobb veséje is nagyobb volt, mint a másik, a belei kívül borsosak voltak, mint sok sertésnek szokott, a lépe volt egészen rossz, s a méhe (melyet én előre is megmondottam volt). (…) A lépe kicsinek találtatott, oldalához ragadva s egészen elsenyvedve, semmi épség nem volt benne, s egy helyt valami forradás is volt. A méhe mind elkeményülve, taplósulva, s az ovariumok egészen elgemcsésedve – úgyhogy ilyen belső romlással, ha még nagyobb hysterikája lett volna is, se volna csuda. A doktorok azt mondották, hogy az egész föld doktora meg nem gyógyíthatta volna, sőt 1000 esztendő múlva se menyen annyira a medicina. Még egy: a vízhólyag kettős volt, de a közfal megengedte a communicatiot, ez azt hiszem később lett a sok fekvés és a víz nyomása miatt, már egy harmadik külön receptaculum is kezdődött volt a hólyag oldalán.”8 Az
ember
alaptulajdonságai
közé
tartozik
a
betegségektől,
balesetektől,
a
mozgásképtelenségtől, vagy bármilyen testi károsodástól való félelem. Bolyai Farkas egész életében minden cselekedetével tudatosan védte testi és lelki épségét. Ismereteit is ennek érdekében gyarapította. Fia, János például öccsének, Gergelynek írta, hogy apjuk a halálos ágyán is egy gyógyszerkönyvből olvastatott fel magának. Bolyainál a betegségtől és a haláltól való félelem gyakran természetellenes méreteket öltött. Önéletrajzában részletesen kitér egészségi állapotára is:
8
Benkő: Bolyai-levelek pp. 148–149.
„Nem fekvő beteg, de mindig beteges voltam (…) valami változásom esvén, hánytatót adtak s estve egy jó öreg asszony szép szőlővel kínált; (…) holtigi gyomorgyengeséggel maradtam (…). A másik gyengeségemet őszi véletlen hideg, havas esőben könnyen öltözve úton lett általfázás és ázás okozta, mely miatt főnáthán kívül sok bajom volt a köhögéssel. Ennek felette még ifjan elől ormos nyergen rázó lovon, (…) hegyen-völgyön nyargalva, fattyú sérvést kaptam, (…) a szemem is gyenge volt.”9 Valódi vagy képzelt betegségeire rengeteg utalást találunk levelezésében. Képzelődései állandó halálvárással párosultak. Egész élete során panaszkodott rossz egészségi állapotára. Legtöbbet álmatlansága miatt kesergett, mindenkinek beszélt vagy írt erről. Ismerősei élcelődtek vele, mondván, hogy lehetetlen, hogy évekig ne aludjék valaki. „Vajon nem csak álmában látja, hogy nem alszik?”10 Nincs szándékunkban Bolyai Farkas betegségeit vizsgálni, annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy legtöbbször csak képzelte betegségeit.11 Ezt saját maga is belátta. Ismerősei egészségesnek ismerték, panaszait alaptalannak tartották, ellenkező esetben nem kelt volna szárnyra az alábbi anekdota: „puncs essentiat vett, (…) elesett s a hosszú kék kabátja zsebébe tett üveg eltört s magát megütötte. Fájdalma miatt való elkeseredésében hozzá bejáró s bizalmasabb tanítványait unszolta, sürgette, hogy ássanak sírt neki, (…) tanítványa, Keresztes Nándor tudván, hogy soha sincs pénze, így szól: Professzor úr, a sírásókat megfogadtam, pálinka és étel kell nekik s egy kis előpénz, addig nem fognak hozzá a sírásáshoz. Üsse meg a mennykő – szokott szavajárásával hagyott fel sürgetésével.”12 János fia is úgy vélte, hogy apjának sohasem volt komoly baja. Szerinte apja „amint tudta magát óvni, con- és praeserválni, s orvosolni még képzelt vagy csak fejébe vett kis bajok ellen is: számíthatott volna a Mathusalemet életkorra nézve fölül-haladásra, (…) sőt oly szijjas, lelki és testi erő mellett ezer évet is élhetett volna”.13 Hivatalosan kiállított orvosi bizonyítvány is tanúskodik Bolyai Farkas egészségéről. 9
Koncz József: A marosvásárhelyi evang. reform. Kollegium története. Marosvásárhely, 1896. p. 281. Kozma Béla: Anekdoták tükrében. = Igaz Szó (Marosvásárhely), 1975. p. 276. 11 Lásds erről Hints doktor tanulmányát! 12 Koncz p. 283. 13 Benkő: Bolyai-levelek p. 225. 10
1828-ban, 53 éves korában ifj. Kováts Antal orvos és Bojta Miklós chirurgus kiállítottak egy „Testimonium
Medicum”-ot,
amelyben
igazolják,
hogy
Bolyai
Farkast
alaposan
megvizsgálva, semmiféle krónikus betegség külső jelét nem fedezték fel nála, tartós egészségnek örvend. Az orvosi bizonyítványt a Kollégium vezetősége megerősítette, ellátta pecséttel, és hivatalos okmányként bocsátotta ki.14 * Valódi vagy képzelt betegségeinek gyógyításán túlmenően Bolyai Farkas hivatásszerű érdeklődéssel fordult a medicina felé. Családtagjainak, közvetlen környezetének gyógyászati gondjai rendkívüli módon érdekelték. Kísérletező, kutató hajlama, mondhatni az orvostudomány iránt érzett szenvedélye megmagyarázza, hogy miért maga készített orvosságot mindenre akkor, amikor Marosvásárhelyen már hivatásos gyógyszerészek is éltek. Ez a szenvedély arra is rávilágít, hogy miért vetette papírra az orvostudomány legkülönbözőbb területeiről összegyűjtött tapasztalatait. Sok receptet például egy keze ügyébe került levélborítékra vagy diákdolgozat hátoldalára írt, úgy, ahogyan akkor hallotta, vagy olvasta valahol. Gyakran megjelölte azt a személyt is, akitől hallotta: „Az öreg tekintetes Doctor Kováts diktálta”, „Kakutsiné ajak íra”, „angol nőtől”, „az öreg Zeyknétől”, „Kovátstól való szemvíz”. A korabeli sajtóból is sok fontos közegészségügyi, közhasznú tanácsot gyűjtött össze. Néha megjelölte a forrásanyagot, az újság címét, esetleg évét: „XVII. Magyar Kurírból”, „Heti lapból”, „Vasárnapi újság 1836”. Ránk maradt Bolyai Farkasnak id. Kováts Antalhoz írt levélkéje, amiből kitűnik, hogy Bolyai bátran hajtott végre önmagán gyógyászati kísérleteket, és csak akkor fordult orvoshoz, ha késett a gyógyulás. Íme a levél:15 „Tekintetes Doktor úr, Kedves Jó Pártfogó Uram! A közelebbi vasárnap múlt egy hete falura kimenvén, este 9 után érkeztem, bundám nem lévén (mert a házamból máig sem tudom hogy veszett el), meghűltem, s az olta a jobb fülem zúg, s nincs kinyílva, noha elébb sokkal dugultabb, s kábultabb volt; egy kis korpás borza virággal töltött zacskót viselek rajta, s tölcséren által pároltam elébb borza teával, most tarka füstelővel; instálom méltóztassék tanácsot adni, mit cselekedjem – folytassam-e, magamat a hüléstől őrizvén, vagy egyebet cselekedjem. Olajjal is kentem. Méltóztassék megnézni a János szemit is. Vagyok szolgája Bolyai.” 14
Marosvásárhely, Teleki–Bolyai Könyvtár, Bolyai Farkas iratok, 156. sz. irat Bolyai Farkas levele dr. Kováts Antalhoz. Marosvásárhely, Teleki–Bolyai Könyvtár, Bolyai Farkas-iratok, 19. sz. irat, verso 15
Miután fia, János tizedik évét betöltötte, feljegyzéseket készített róla. Minden fontos, vagy szokatlan tünetet leírt, amelyet szellemi vagy fizikai fejlődésében észlelt. Megemlíti, hogy hétéves korában „a szeme alá tumor cisticus16 lett”.17 Valószínű, hogy ezt vizsgáltatta meg Kováts doktorral, tehát a levél keltezése 1809–10-re tehető. Az orvos a levél hátoldalán válaszolt. Dr. Kováts ezt írta:18 „Válasz Párolni nem kell, csak meleg zacskót tartson rajta a fülén, hátul a nagy csontra tegyen akkora vesicator flastromot mint egy susták, e nem nagyon alkalmatlan. Egy drachma emplastr.[om] vesicator elég kétszerre is, egy mogyoroni elég, ecettel gyúrja fel hadd lágyuljon meg, s tegye fel, ragassza meg diaetylicum gumi empl.[astrummal] vagy kösse meg, tartsa 8 órán sat. Dr. Kováts” Egy életen keresztül tudatos kutatómunkával gyarapította gyógyászati tapasztalatait, tanársága éveiben gazdag gyógyászati vonatkozású forrásanyaghoz juthatott, akár a Teleki Tékában, akár a Kollégium könyvtárában. Mátyus István, a híres marosvásárhelyi orvos végrendeletében több mint 1300 kötetből álló könyvtárát a Kollégiumnak adományozta. A hagyaték orvosi munkái között fő helyen magának Mátyusnak a hatkötetes ’Ó és uj diaetetica’ című katekizmusa áll.19 Bolyai Farkas közismerten egészséges életmódjának kialakításához Mátyus tanácsai feltétlenül hozzájárultak. Véletlenszerű egybeesés lenne az, hogy nálunk Mátyus beszél elsőként a foglalkozáshoz, korhoz, nemhez alkalmazandó testedzés fontosságáról, ugyanakkor Bolyai saját kezűleg nyári csáklyát készít szobai testedzésekre? A sokat emlegetett hipochondriát is valószínűleg Mátyus tanácsa szerint gyógyította – lovaglással. „Hypochondriaca nyavajáját (…) naponként erősített lovaglás által, minden orvosság félrevetésével”20 kell megelőzni – írja Mátyus. Bolyait gyakran látták „ormos nyergen rázó lovon (…) hegyen-völgyen nyargalva”.21 Sok rokon-gondolatot fedeztünk fel 16
gennyes daganat Bolyai Farkas feljegyzései fiáról. MTAKK K 23/51 18 Marosvásárhely, Teleki–Bolyai Könyvtár, Bolyai Farkas-iratok, 19. sz. irat, verso 19 Mátyus, Steph: Ó és uj diaetetica az az: Az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására Istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek a szerint való elé-számlálása, a mint azokra reá kaptak, és eleitől fogva mind ez ideig magok károkra vagy hasznokra vélek éltek az emberek. Mellyben, hat darabokra intézve, a maga elébbi diaeteticajának elsö darabját bővebben ki-magyarázta; és sok ide tartozó régi szokásokkal s jeles történetekkel meg-világositotta, s egyszersmind a természetnek szentséges hellyeire-is maga feleinek sok hellyben a jeget meg-törte, úgy hogy, ennyi részben e munka természet historiája gyanánt is szolgálhasson. 1–6. köt. Pozsony, 1787–1793. 20 Mátyus id. mű 6. köt. 1. rész, p. 142. 21 Koncz p. 281. 17
csecsemőgondozási tanácsaikban, nevelési elveikben is. A diákkori sikertelen puskaporkísérlete óta folyamatosan látásgondjai voltak. A későbbiekben
rövidlátással
is
küszködött.
Gyógyászati
feljegyzései
között
a
legszámottevőbbek a szemészeti receptek, szemcseppek, -vizek, -porok, -kenőcsök leírása. Szemgyógyászati jegyzetei részben orvosi szakkönyvekből, részben népi gyógyászati gyűjtésből származnak. A szabályszerű recepteket latin és német nyelven írta, és ellátta „Rp.” és „MDS”22 jelzéssel. A desztillált víz, tiszta vaj, perubalzsam és alkoholos alapú készítmények többnyire a szemgyógyászat ma is ismert vegyszerei: cink, higany-, kén-, ópiumvegyületek, kámfor, gyógynövény-kivonatok, illóolajok. A mennyiségeket római számok jelölik, drachmában,23 unciában,24 vagy granumban25 kifejezve. Öregkori feljegyzései közt található egy tanulmány,26 amelyben levezeti az optikai lencse törőképességét a tárgytávolság és az éles képtávolság függvényében. Ez az egyszerű összefüggés mintegy forradalmasította az egyszerű emberek körében is a szemüvegválasztás igen körülményes, szinte megoldhatatlan gondját. Ma is alkalmazott, tudományosan megalapozott és matematikai leírásában mindmáig változatlan a szemüveglencsék fókusztávolságának meghatározására adott mérési módszere. Az első, majd a második gyermekáldás bizonyára igen nagymértékben felkeltette az apa érdeklődését a nemzeteket veszélyeztető gyermekhalandóság rémsége iránt. János 1802ben, a kis Anna 1805-ben született, de a kislány mindössze két évet élt, 1807-ben meghalt. A másik, betegségekkel terhelt időszak a Bolyai-család életében első feleségének elmeállapotában bekövetkezett, egyre súlyosbodó elváltozás időszaka volt. Ekkor mélyülhetett el a Mesmer által leírt mágneses delejezés, magnetizálás módszerében. Ez utóbbiakkal kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy gyógyászati munkássága azokon a területeken a legszámottevőbb, amelyek a biológia és egyéb természettudományok – elsősorban a fizika, kémia – alapos ismereteit követelik. Bolyai physikusi eszköztárában fő helyen az „electrica maschina” állt, később a galvanizmus biohatásait hasznosította és nem utolsósorban magnetizálással, delejezéssel igyekezett segíteni az ideg-, vagy elmeállapoti gondokkal küszködőknek. Joggal tekinthetjük egy olyan természetgyógyásznak, aki a mai értelemben vett biológia és fizika határterületein ért el kiemelkedő sikereket. 1831-ben Erdélyt is elérte az Ázsiából jövő és óriási pusztítást végző kolera, amit a korabeli orvosok a pestis egyik fajtájának tekintettek. Az ismeretlen járvány megelőzését és 22
Misce Detur Signatur = keverd össze és hitelesítsd aláírásoddal! 1 drachma = 1 könting = ¼ lot = 4,375 gramm 24 1 uncia = 35,001 gramm 25 1 granum = 1 árpaszem = 0,0729 gramm 26 Marosvásárhely, Teleki–Bolyai Könyvtár, Bolyai Farkas iratok, 21. sz. irat 23
esetleges tüneti kezelését minden tanult, felvilágosult ember feladatának tekintette. 1836-ban újból elérte ez a járvány Marosvásárhelyt, valószínűleg ekkor jegyezte le Bolyai az emlékeiben még őrzött hasznos tudnivalókat a kolerásokkal való bánásmódról. A magnetizáló Bolyainak az emberi egészség, a testi, lelki egyensúly követelményei iránt mutatkozó szenvedélyes érdeklődése szinte a matematikáéhoz volt hasonlatos. János feljegyezte apjáról, hogy: „betegeket elektrizáló”. Megjegyzi, hogy: „bősz[ít], amikor látom az idegenek, mint doctorhoz, physicushoz elektrizáltatása végett [jönnek], Erdélyországban már alig [van] egy ház, ettől sőt Bécsig”,27 ahová ne jutottak volna el apja tanácsai. Ebben a megjegyzésében is az elektrizálásra figyelünk fel. Mit tudunk a Bolyai által alkalmazott „magnetizálás munkájá”-ról, a „maschinai erő” alkalmazásáról, vagy a „galvanizmus” néven emlegetett terápia részleteiről? Felesége, Benkő Zsuzsanna idegbetegsége, a „hysterica” egész Erdélyben közismert volt, és sok szóbeszédre adott alkalmat. Házasságuk húsz éve alatt Bolyai Farkas számtalan éjszakát virrasztott át mellette. Figyelte, tanulmányozta felesége betegségének súlyosbodását. Jegyezte az egyre gyakoribb rohamokban elmondott gondolatait. Bodor Pálnak 1819-ben leírta az egyik roham tüneteit: „A feleségemet elnyomta a hysterika, az a pokoli burján, amelynek még leánykorában megesmérhettem volna a csíráját, ha a Cocytus partjai botanikájában jártas lettem volna – megnőtt őszire horrende,28 kertésze jó volt (tudod, ki, a Mater.) aere., földje, a szegénység, fátumok- fellegeit az én hypochondriám. is szaporította, s a Jánoson való bú ect… eső elég volt, okosság napfénye majd semmi se, sötétbe[n] nő legjobban, ha dologtalanságban magára hagyják – elég az, hogy végre leverte feleségemet, heteket nem alszik, fogy, gyengül, iszonyú békétlen, fél a haláltól, fél éjszaka mindjárt-mindjárt kiállja a halált s hagyakozik, iszonyúképpen pusztítja magát, s mindent maga körül – nem halálos, de rosszabb a halálnál, s tébolyodástól félti Szotyori, lehet Abzehrung29 is belőle.”30 27
Bolyai János feljegyzései apjáról. Marosvásárhely, Teleki–Bolyai Könyvtár, Bolyai János kéziratok, III/11 horrende = iszonyatosan 29 abzehrung = tüdővész, sorvadás 30 Bolyai Farkasnak Léczfalvi Bodor Pálhoz 1815-től 1825-ig írt leveleiből. (Közli: Schlesinger Lajos) = Mathematikai és Physikai Lapok, 1902. pp. 197–230. (továbbiakban: Schlesinger) 28
Érthető, hogy Bolyai igyekezett megismerni minden lehetséges gyógymódot, amely a feleségén segít. Olvasmányai során talált tanácsokat, lejegyezte, és valószínűleg feleségén alkalmazta, például: „Hystericát Linné kávé elhagyással gyógyított meg”. * A 18. század utolsó és a 19. század első felében nagy feltűnést keltett F. A. Mesmer (1733– 1815) elmélete és a mesmerizmus néven ismert gyógyítási mód. Mesmer követői azt a nézetet terjesztették, hogy az egész világegyetemet, így az élő szervezetet is saját mágneses tér hatja át, ezt állati mágnességnek vagy delejességnek nevezték. Mesmer szerint a különböző betegségeket az okozza, hogy ez a delejesség a testben hibásan oszlik el. A gyógyítást a delejesség helyreállításával lehet elérni. Ehhez tehát mágnesre, vagy – megfelelő fogásokkal – egyéb tárgyakra van szükség azért, mert a testek delejessége mágneses kölcsönhatások alapján hat egymásra. Ezt az elméletet 1775-ben tette közzé. 1814-ben – az akkori tudományos ismeretek fényében – megcáfolták, és mint áltudományos elméletet elvetették. A köznép körében azonban a delejezés, mint gyógymód még hosszú ideig élt. Az áltudományosság köréből egyértelműen mindmáig nem kerültek ki Mesmer elvei, praktikái. Az utóbbi néhány év során azonban
egyre
gyakrabban
hallani
Mesmer
nevét,
és
nincs
kizárva,
hogy
a
természetgyógyászok saját szemléletük fényében újra létjogosultságot adnak a delejezésnek. Akkor pedig az idő Bolyait igazolta. Bolyai esetleges delejezési sikerei megmagyarázhatók akkor, ha figyelembe vesszük egyéniségéből áradó szuggesztív erőt. Kőváry László az 1840-es évek legelején Bolyainál tett látogatását felelevenítve így vall arról a hatásról, amelyet például reá gyakorolt az idősödő professzor: „mint ember felmelegít, (…) mint professzor elragad (…), ki szellemléptekkel járdal a planétarendszerek napjain, s mint egy magnetizált beszél a halálról, a lélek túlvilági útjairól.”31 * Az „elektrizálás”, vagyis az elektromos terápia módszerének alkalmazásával Bolyai Farkas Erdély-szerte híressé vált. Anekdota is említ esetet, amikor a kertjében garázdálkodó bivalyt úgy megüttette villamos árammal, hogy az állat azután a kert tájékát is elkerülte. Bodor 31
Kőváry László: Tájképek utazási rajzokban. Bukarest, 1984. p. 97. (Téka)
Pálhoz írt leveleiben több utalást is találunk az „electrica cura” tényleges alkalmazására, akinek Lili nevű lánya vitustáncban szenvedett. A chorea minor – a vitustánc – gyerekkorban előforduló betegség. A harántcsíkolt izmok akaratlan, rendezetlen mozgásával jár, amely a természetes fejlődéssel, a növekedéssel gyakran kimarad. Az aggódó szülők Kolozsváron, ahol éltek, bizonyára minden lehetőséget megpróbáltak a kislány gyógyíttatására. Végül Bodor Pál megpróbálkozott fiatalkori jó barátja modern gyógymódjával is, és elküldte a kis Lilit Marosvásárhelyre. Kemény báróék adtak szállást a kislánynak. Bodor feltétlenül megbízott barátja hozzáértésében. Bodor Bolyaival együtt járt a göttingeni egyetemre és ott együtt lesték el Lichtenberg. professzortól az electrica masina által előidézhető jelenségeket. Lichtenberg utcai látványosságként is produkált gyenge erősségű elektromos sokkolást. Fogarasi Sámuel elbeszéli, hogy egy alkalommal a Lichtenberg családból egy nem hozzáértő személy „erősen megtöltvén az electrica masinát, szinte nagy romlást” idézett elő. Sajnos nem tudjuk, milyen kezelést alkalmazott Bolyai a kis Lilin. Bodorhoz írt beszámoló levelei alapján csak feltételezhetjük, hogy az „electrica cura” előtt a „Reitzbarkeit” – túlzott ingerlékenység – tüneteit próbálta megszüntetni, és lassanként észlelhető is volt a betegség apadása. Orvosi szakszerűséggel írja le Bolyai Bodornak a kislány állapotváltozását: „Leányod itt van, nyavalyájára nézve némely napokon jobban, egyébként jól, s talán [itt] inkább otthon mint nálad – meg lehet, hogy még electrica cura alá jő (…) néhányszor láttam úgy, hogy semmi rendetlen mozdulatját nem láttam tegnap már egy keveset observáltam, de koránt sem annyit, mint ezelőtt; persze újra elé kell jőni, s tágasuló intervallumokkal gyengébben térve vissza, végre reménylem elmúlik; a mostani nagy Reitzbarkeitja apadása már magában orvosság nélkül is fogna segíteni rajta – még az electricitást nem próbáltuk, de az is megleszen, mert közönségesen javallatik a Weitantzba[n], újabban sokkal jobban láttam.”32 A levelek a továbbiakban kevés adatot tartalmaznak a kislány állapotáról. Csupán egy-két utalást: „Szembetűnőképpen épül, hízik, pirosodik”.33 Vagy a természetes fejlődés, vagy a környezetváltozás, a gyógyfürdők, ahová a kislány Keményékkel utazott, vagy esetleg valamelyik Bolyai-féle „cura” meggyógyította a serdülő leányt. A Keményék házában élő Vajda Dániel – János egykori házitanítója – vette feleségül Lilit, aki később több egészséges gyermeket is szült.
32 33
Schlesinger Uo.
Egészségügyi oktatása – katedrán és levélben Tantervjavaslatában külön kitért az egészségügyi nevelés fontosságára: „korokhoz képest mindég kell egy kis egészségtudományt tanítani, mind lelkekre, mind testekre nézve miként segítsenek magokon, vagy másokon az olyas hirtelen való esetekben – kézvágás, lábütés-törés, vízbe, kútba fulladás, megfagyás, széngőz ártalma, dühödt eb marása, mennykőütés s a többi (...) Még a marhák olyas nyavalyáiban is mit csináljanak, tanítani kell. (...) A tanítványok testi és lelki egészségükre vigyázni kell tisztaságot tartani mindenütt, füstöt, kemencegőzt nem szenvedni meg sehol, még a (szemnek és mellnek ártalmas) dohányfüstöt is kevesíteni s ami van, az embergőzzel együtt, okosan a kéménybe vinni, friss aert kapva helyébe (télben a tűzön át). Tanítani kell, miképpen tartsák meg fogukat, szemüket s a többi, miként mossák.”34 A kollégiumi kémia, fizika, tananyagot egy fél évszázadon át kötelességszerűen kiegészítette azokkal a gyógyászati, balesetvédelmi vonatkozásokkal, tanácsokkal, javaslatokkal, amelyek gyógyászati célokat szolgáltak, vagy különféle sérülések elkerülésére irányultak. A vegytanleckékben mindig felhívta a figyelmet az egészséget veszélyeztető vegyszerekre, valamint a velük való bánás szabályaira. A tanulók kémia-fizikaórán készült jegyzeteiben bőven találunk egészségvédelmi vonatkozásokat. A fizikajegyzeteket kiegészítő vizsgakérdések között szemészeti kérdések is előfordulnak.
34
Bolyai Farkas tantervjavaslata. Marosvásárhely, Teleki–Bolyai Könyvtár, Bolyai Farkas iratok, 332. sz. irat
„Marjulás ellen ecetes korpa”
Szemelvények Bolyai Farkas kéziratos hagyatékában lévő gyógykészítmény-leírásokból Az itt közölt gyógyszerleírásokat, népgyógyászati eljárásokat azzal a megjegyzéssel tesszük közzé, hogy azok alkalmazása orvosi tanács nélkül szigorúan tilos. Közlésünk kizárólag művelődéstörténeti kutatásokat szolgál. Szembántalmairól önéletrajzában, feljegyzéseiben is olvashatunk,35 s a jelen kötetben több tanulmány is foglalkozik e kérdéskörrel. Számosan hivatkoznak szemvíz-receptjére. Ezt a receptet többen is átírták Bolyai Farkas kéziratos hagyatékából, a leírás nem a kéziratban, hanem a receptek között található. Elsőként maga Koncz írta át, később Hints Elek és más kutatók. A szemcsepp összetétele és az ahhoz fűzött használati utasítás a következő: „Az én szem spiritusom (fülnek is hasznos) Fél kupa spiritus vinibe: Oleum foeniculi 20 csepp Oleum neroli 12 csepp Oleum de Cedri 16 csepp Oleum Cardamomi 16 csepp Oleum Rosmarini 12 csepp Camphora fél lot Benzoë 1 lot Anis mag egy marék (Pinpinella anisum) Érjék össze vagy három hétig. Fél kupa spiritus vinibe téve s jól bedugva gyenge melegen álljon, hogy érjék bár két hétig. Egy csepp lenkendőn, reá töltött vízzel, behunyt szemen átvive s letörölve, látást elevenít; de homlokon s vakszemeken kell kezdeni, s végre a szemeken s a füleken is átvinni, hallást is elevenít.” 35
Számos szemészeti recept leírásával találkozhatnak az olvasók Fodor Ferenc és Tófalvi Zoltán „Bolyai Farkas szemészete” című, a Korunk c. folyóiratban megjelent tanulmányában – a szerk. megj.
A kemencékről készült tanulmányának36 függelékében szintén található több, erre vonatkozó megjegyzés. Mielőtt receptjeiből válogatnánk, ezt a kéziratban maradt feljegyzését adjuk először közre. (– a szerk.)
Toldalék azokhoz, melyek a kemencéknél a szemre nézve mondattak Sz.[erző], aki most 80-dik évében ír, 16 éves korában valami árpa rosszul gyógyításából sokáig olyan szemfájós lett, hogy a Doctorok kimondották, hogy olyan életnemet ne válasszon, melyre jó szem kell; s nagy szenvedéllyel folytatott rajztanulását félbe is hagyta. A rajzprofesszor Strambek is oly szemfájást kapott, hogy kenyerét féltve Bécsbe Plenkhez ment, ki kérni elfelejtette; de maradván belőle, nekem is adott, s használt. Azután addig jártam, míg Plenkben megkaptam a receptjit, melyet azután is sokszor használtam: ruberes [vöröshiganyoxid] melyet kenő. De tapasztaltam, hogy az ezzeli kenés alatt semmi vizessel nem jó mosni. Azután Göttingába[n], ahol nem szokás fehérre meszelni a házokat kívül, Sz.-nek szállása éppen szembe[n] volt az akkori Professzor Spittler házának a reggeli naptól sütött fehér falával, mely mouches volansokat okozott, elannyira, hogy az olvasásról a gondolkodva tanulásra vitte, míg minden focus nélküli gyengén zöld üveget szerezve a baj kisebbült, noha most is eléjön, mikor a fennebbiek ellen határoz. Minden igen világost, minden fényest került, kivált puszta szemmel. Asztalát Sz.[erző] mindig úgy tette, hogy szembe[n] világos nem volt; s balról jött a világosság az írásra (napkeleti írás megalkotva van – talán balkézzel írtak) Oculart maga idejükbe a megírandó szabály szerint választott mindig; megírandó táblát csinálhat nap ellen; s estvére megírandó gyertyatartót. Pipafüstet, amennyibe[n] lehetett, került és (…) a fenyőmag füst is árt. Nem csak gyertya, s nemcsak napfényen [múlatni?] Még a fellobanót? is, setétbe[n] villámlásra (vagy gyertyára) szemet nem nyitni, és megírandó szemspiritust készített. A tábla ebből áll: az ablaknál valamivel nagyobb fenyőfarámát bé kell vonni durva vászonnal, s a két végébe az ablakon felül vízirányúlag a falhoz szegzett erős létzdarabhoz sarkakkal oda kell foglalni. A rámának alsó oldala közepéhez szegeztessék egy arasznyi kinyúló pánt, melynek végén egy lyuk legyen, melyhez kötött vastag spárga egy fenn, az ablak fellett vagy két suggal a falba vert vas külső végén lévő gyűrűn húzassék által, azután a 36
Marosvásárhely, Teleki–Bolyai Könyvtár, Bolyai Farkas-iratok, 119. sz. irat
húzal az ablak felső rámája közepén fúrt lyukan is húzassék által, be a házba. így ha a tábla le van bocsátva, s a spárgának a házba lévő vége húzatik, egészen felmenyen, mintha nem is volna, s lebocsátani is akármeddig lehet; s meg is lehet állítani valamelyik ablakvas, vagy szeg körül tekerve néhányszor. A vászon legyen kívül apró szegekkel. Oldalról, amerről a nap alkalmatlan, a rámát az ablak oldalánál fenn s alatt perselybe járónak kell csinálni, s ennek alsó oldala közepéről belöl kell kiálló vasat tenni; melynek véglyukán kivont spárga az ablak oldalrámájára fúrt lyukan kell által húzni spárga húzódván, a ráma befelé jön, ha az alsó, kifelé megy. De itt a ráma végéhez akadályt kell tenni, hogy ne feküdjék a falra. A gyertyatartó pedig ebből áll: Az alja 5” átmérőjű pléh kör, köröskörül kevéssé felhajtva s a közepén valamennyire domborúcska. Ennek közepére aluli anyasróffal egy [itt Bolyai helyet hagyott a számértéknek, de nem írta be] négyszögű lyukas f. pléh cső srófoltatik, a négyszögoldala (…) magassága.37 Ezen cső lyukába jár egy (…) magasságú vas, melynek két végéhez kis féder (a lapos vége egyik s a külső feléhez kötött spárgát az ablakrámán alább fúrt lyukon kell átvonni. így ha a felső lapja felől) forrasztatik, melynél fogva akárhol megálljon. Kívül pedig a csőn két mozgó csinálmány jár egyirányúlag, a csőbe járó vas lapos vége lapjával. Az egyik alatt van, melybe a gyertya alja tétetik, melynek feneke akkora, amekkora szokott égettetni s mélysége csak (…) az új gyertya a leégettnek melegébe tétetvén, beléfagy. Ez a csőtől (…)-ra áll, hátul kicsi fogantyúj hozzászegzett is féderrel van, mellyel lehet feljebb vagy alább megállítani. A másik egy keskeny, a gyertyánál kicsivel nagyobb gyűrű, melynek hátul kis srófja van, mellyel akárhol meg lehet állítani; s mikor kicsi van a gyertyából, a sróf szabadításával, ki lehet a gyűrűt fordítani, hogy ne homályosítson s ne büdösítsen. A csőbe járó vas pedig arra való; hogy a mindjárt leírandó kéményre belöl csirizelt tajkába menjen a lapos vége. A kémény átmérője harmadfél tzoll, magassága 4”, melynek aljára ragasztatik a következő módon készült alak: Harmadfél tzoll sugárral írassék kör, s a körnek valamely pontjára vágassék el belőle azon sugártávval egy ív, s ugyan a középpontból írassék mintegy hatodfél tzoll sugárral kör; s az elébbi ívnek mindenik végén vonassék egyenes eddig a körig, s írassék legbelső kör harmadfél tzollnál tzollal kisebb sugárral; s vágassék; s egyik levágatván maradjon csak a legkisebb körnek s legnagyobbnak 5 hatoda, s két egyenlőt zárt alak. 37
Bolyai a gyertyatartó pontos méretét nem adta meg, ez a rész üresen, kitöltésre várva maradt a kéziratban. A hiányzó adatokat a szerző a kézirat befejezése után elfelejtette beírni. (– Oláh Anna megj.)
Az egyik mellett kis szárny hagyatik, a másikhoz ragasztásra. A legkisebb kör is [tintafolt a kéziraton] a középpontrai irányra köröskörül bévágatik a legelébb írt körig; a kéményre leendő ragasztás végett. A kémény egy olyan rectangulum, melynek alja 8” egy híján, magasság 4”. Itt is egyfelől szárny hagyatik a ragasztásra. A ragasztások a taskával egy irányba essenek, az árny annál kevesebb lesz. Akinek nagyobb átmérőjű kell: legyen az d, a legelébbi kör sugara 5/2 d, s a kémény rectanguluma 3d meg egy heted d [1/7 d] kicsi hibával a magassága[?] Minthogy ezt a takarékosság is ajánlja. Sz. konyhára is alkalmazta; csak az a különbség, hogy a cső helyett merő vas van, feljül lehorgasztva, hogy valahová akasztani is lehessen; de a horga előtt vékonyabb s kerek, hogy mikor a gyertyából kicsi van, a gyűrűt (mint a másikban) ki lehessen fordítani. Az elsőt sokan elmulatták meg. (…) Különös, hogy bármely kímélő is ez, a gyertya egészen elégvén, még hulladékkal is tápláltatván, ezt annyi év óta senki se csináltatta meg; valamint az írt táblát sem. Ilyen a kurtító is; különös, hogy némely könnyűt bajos béhozni, s bajosabbat hamar felvesznek; péld. hogy a tölcsérnek kis szárnyat hagyjanak, hogy a lég jöhessen ki, [tintafolt a kéziraton] a dohányfüst a szemnek erősen ártanak; csak a sok fenyőmag füst[t]ől is, pers [pernye] is szembe, elromlott a szemem világa. A naptól sütött s fejér falak, s minden fejér, leginkább a fejér nap [ártalmas].”
„Cholerás házban clor gőz”
Bolyai Farkas feljegyzései a kolera tüneteiről és gyógykúrájáról A tömegpusztító járványos betegségek évezredeken keresztül sújtották az emberiséget. A 19. század eleji természettudományos szemlélet meghonosodásáig a pestist, kolerát Isten csapásaként fogadták el. Az 1800-as évek elején azonban Európa-szerte orvosok sokasága felfigyelt a halandóság és az egészségtelen életfeltételek közötti összefüggésre. Megállapították, hogy a tífusz, kolera, pestis a szegénység betegségei, és rendszerint ott lépnek fel, ahol nincs elég fény és tiszta levegő. A szemetes, csatornázatlan utcák, a szennyezett ivóvíz, a szellőzetlen lakások mind hozzájárulnak a járványok elterjedéséhez. A járványok hordozói elsősorban a rágcsálók és a rovarok voltak. Marosvásárhely közegészségügyi vonatkozásban ugyanolyan elmaradott volt, mint a legtöbb erdélyi város. Bolyait is komolyan foglalkoztatták az egészségtelen körülmények enyhítésének lehetőségei. Feltűnően sok feljegyzése maradt ránk póc egerek, legyek, moly, palackférgek38 és egyéb „insectumok ellen”39 való védekezésről. Az egerek és a rovarok vándorlásáról is feljegyzéseket készített. Hogy képet alkossunk a Coma bacilus okozta kór iszonyú pusztításáról (a járvány kórokozóját csak 1880-ban ismerte fel Robert Koch), idézzük Szabó József gyógyszerész levelét, amelyet 1831-ben a moldovai Botosaniból írt öccsének: „naponként látjuk a feketezászlós szekeret Patikánk előtt előmenni, megrakodva halottakkal, akiket kivivén a mezőre, ott a kutyák, varjak és disznók eszik meg, imitt, amott az utcákon holttestek hevernek és bűzhednek. Jassiban két hónapok alatt nyolc ezren hóltak meg (…); irtózatos egy nyavalya, hányással és hasmenéssel kezdődik, iszonyú görcsök fogják el a testet, s olyan mint a fekete posztó, a szemevilága elvész, a lábujjait a szájához húzza a görcs, olyan lesz az ember, mint egy gombolyog, úgy öszve-vissza húzzák a görcsök (…) aki ebbe meghal, fekete az egész teste, a szemei kipattannak, a hasa a háta gerincihez van húzva, az ábrázattya olyan mint egy darab szén, fel van puffadva, kihasadnak és véreznek, a nyakán valami vizes hólyag üt ki és kifakad, s víz foly ki belőle, a baloldalán egy fekete, mint a ember tenyere, pecsét üt ki magán. Isten mentse a legkegyetlenebb pogányt is.”40 38
poloskák rovarok ellen 40 Spielmann J. – Szabó Gy.: Adalékok az 1831-es első hazai kolerajárvány történetéhez. = Revista Medicalá (Marosvásárhely), 1981. No. 1. pp. 86–89. 39
1831. július 15-én egy kormányszéki felhívás értesíti Erdély lakosságát arról, hogy: „az epemirigy (cholera) bé ütött Magyarországra, tíz megyékben kegyetlenkedik, s fele a lakósoknak elhal benne. Orvoslati modort és javallatot küldvén, a Tanáts haladéktalanul megtette a szükségeseket. Négy fő uttzáin kívül másutt menetlevéllel nem engedte meg a ki és bémenetelt – de Augusztus 22-én Vásárhelyre is elharapozott, és sokak lettek áldozatai.”41 A hazai orvosokat az ismeretlen betegség készületlenül érte, ezért a járvánnyal szemben tehetetlennek bizonyultak. Marosvásárhely felvilágosult orvosa, Szotyori József figyelemmel kísérte a Kelet felől érkező híreket, és az 1831-ben kinyomtatott orvosi könyvébe belefoglalta az új betegségről szerzett értesüléseit, miszerint: „Az ázsiai vagy keleti cholera egy új neme a pestisnek, most dühösködik Muszka országban, s felénk jövetelével fenyeget. Isten szüntesse meg!”42 1831. augusztus 3-án Szotyori elküldi a bécsi Magyar Kurírnak a kolera gyógyítására tett javaslatait „közönségessé tétel végett”. A bécsi újság nem közölte tanácsait, ezzel szemben 1831. szeptember 18-án az Udvari Kancellária felszólítja a járványtól sújtottakat, hogy egy bizonyos „doctor Leo” által javasolt „Magisterium Wismuthi”-t használjon a gyógykezelésre. A gyógymód nem vált be, sőt az empirikus kísérletezés újabb áldozatokat követelt. Az Erdélyi Híradó 1831. október 4-én az alábbi hirdetést tette közzé: „Ő felsége parancsolatjára szept. 18-án költ Udvari Cancellariai hirdetés által közönségessé tétetett, hogy a Magisterium Wismuthi, melyet Doctor Leo a cholerás betegek gyógyítására ajánlott, ezen nyavalyában felette veszedelmes szernek találtatott, és ennél fogva azzal sem mint óvószerrel, sem pedig mint gyógyító orvossággal élni nem kell.”43 Szotyori újabb lépéseket tett a lakosság felvilágosítása és a járvány megfékezése ügyében. Ezúttal saját maga kinyomtatott Marosvásárhelyen egy felhívást és szétküldte ismerőseinek
41
Erdélyi Híradó (Kolozsvár), 1831. július 1. Szotyori József: Diététikai rövid kátékhézis… 2. megjobbított kiadás. Maros-Vásárhelyen, 1831. p. 57. 43 Erdélyi Híradó (Kolozsvár), 1831. október 4. 42
egész Erdélyben.44 1836-ban újabb kolerahullám érte el Erdélyt. Úgy tűnik, Bolyai Farkast mindkét hullám érintette, legalábbis levelei ezt tanúsítják. 1831 júniusában ezt írja Gaussnak: „Ezt a kis munkát első levelemmel egyszerre küldtem meg Neked, és sokáig nem tudtam, hova került a fatális kolerabajok között (…) – A kolerajárvány miatt nem tudtam papírt szerezni Magyarországról (…) Magam is félig kolerás voltam, hosszan tartó utófájdalmakkal.”45 Lehetett-e félig kolerás, vagyis enyhe lefolyású betegség áldozata, vagy csak képzelte a hypochonder Bolyai Farkas, hogy kolerás? – nem sikerült kideríteni. 1836-ban egykori tanítványának, albisi Bod Péternek írja: „a cholera alatt szinte egy holnapi hasmenésem (…) miatt ki nem mehettem Sáromberkére”.46 Bolyai tudományos gondolkodását igazolja az a meggyőződése, hogy a végzetes csapásnak tekintett kolera gyógyítható betegség, tehát lehetséges a „curája”. Feljegyezte saját tapasztalatait, ugyanakkor a betegek ápolói számára igen fontos tanácsokat jegyzett le. Bizonyára valamilyen módon sokszorosítani igyekezett ezeket a fontos tudnivalókat, hiszen tömegtájékoztatás szinte nem létezett, és a nyomtatásban megjelent közlemények sem voltak minden esetben hasznosak. A kutatás számára az említett feljegyzés első mondata az igazán figyelemfelkeltő: „Nyálat le nem nyelni a betegnél, kezet, szájat ecettel mosni”. Bolyainak ez a mondata azért rendkívül fontos, mert az ápolót a beteggel való higiénikus érintkezésre inti, olyan meggondolásból, hogy a ragály veszélyét a lehető legkisebbre csökkentse. Ez az utasítás azt a meggyőződését húzza alá, hogy a betegség direkt úton terjed az ápolóig, cseppfertőzés, vagy a betegből távozó folyadékok, váladékok útján. Csakhogy a Pasteur bakterológiai elméletéig (1857) a betegségek megjelenését abiogenézissel és miazma elmélettel magyarázták a tudósok. Ennek értelmében a betegség okozói ősnemződéssel jönnek létre, és a vízből, talajból kiáradó, ragályt okozó párák útján terjednek. Szerintük a betegség elkerülése nem a betegtől, hanem a miazmás környezettől való elszigeteléssel érhető el. 1840-ben jelenti ki először Jakob Heine, hogy a beteg szervezetéből 44
Szotyori József: Orvosi vélemény a Choleráról. Marosvásárhely, 1831. Benkő Samu (vál., szerk.): Bolyai-levelek. Ford.: B. Fejér Gizella. Bukarest, 1975. p. 174. (Téka) 46 Benkő Samu: Bolyai Farkas tíz levele. = Igaz Szó (Marosvásárhely), 197. No. 3. p. 267. 45
távozó fertőző láthatatlan élőlények ugyanazt a betegséget okozzák, de ő is a miazmaelmélet híve. Ha Bolyai Farkas csak a miazmás gőzöktől, páráktól óvta volna a betegápolókat, akkor a kézmosásnak nem lett volna különösebb értelme. Tudta tehát, hogy kézzel érintve a beteget, a ragály átterjedhet az ápolóra. A kolera gyógykezelésben számára a fő szempont a hányás, hasmenés megállítása és a láz- és fájdalomcsillapítás volt. Erre a legfőbb eszközként az izzasztást javasolja. Gyógyszeres beavatkozást szájon és végbélen keresztül is kipróbál, beöntést keményítővel, tojássárgával és ópiummal. A vízveszteséget „boullinokkal”, „Elix[ir] Acid Halleri salep decoctummal”,47 borral, gyengén keserű teával pótolja. Ezek mellé javasolt „hársvirág és méhfű, vagy borzateát” „szikvizes fodormentás herbateát”. A végtagok görcsös állapotát, fájdalmát és a hőveszteséget ecetes, ópiumos, kámforos bedörzsöléssel enyhíti. A vizelet megindítását „foniculum s lágyító anodina kenőkkel” próbálja elérni. A hőveszteség pótlására azt tanácsolja az, hogy „sütőkemencében hevített, szitált, száraz föveny” tétessen „egy ujj vastagon az egész testre, nyakon, legvastagabban a hasra”. Végül a beteg környezetének fertőtlenítésére utasít: „Ahol cholerás [van a] házban chlor gőz [kell] a falakat újra meszelni, a pádimentumot48 ecet vagy clormeszes vízzel többször megmosni”. A miazmaelméletet sem veti el teljesen, mert olyan vegyszer használatát is ajánlja, amely rossz „levegőt ront”. Meggyőződése pl., hogy az elpárologtatott ecet a levegőben lévő rosszat megrontja, azaz semlegesíti a lúgos eredetű gőzöket, párákat. Az írás hangulatából érezni, hogy személyes tapasztalatait vetette papírra. Ha magát két ízben is kolerásnak hitte, akkor nem kételkedhetünk abban, hogy elsősorban önmagán kísérletezett, főként a hasmenés megállításával, a folyadékhiány pótlásával, vagy láz- és fájdalomcsillapítással. Amikor öt évvel az első nagy járvány után, 1836-ban a kolera újra felütötte a fejét Erdélyben, valószínűleg Bolyai igyekezett mielőbb lejegyezni és talán valamiféle nyomtatvány által terjeszteni az általa már kipróbált gyógymódot. A ránk maradt impurumszerű dokumentum egykori további sorsáról nincs tudomásunk. *
47 48
elixir halleri = bor és egyéb spirituszból készült eszencia; salep decoctum = szalepfőzet pádimentumot = padlózatot
Nyálat le nem nyelni a betegnél, kezet, szájat ecettel mosni49 Jel: Specificus fájdalom, s növő vehementiája a gyomor táján, amely helyen a pleties soláris van, pofák, szemek beesése, nem epesáros, hányás, hasmenés vizeletmegállás, száraz bőr, főszédelgés, a hirtelensége a nyvalyának, előre napokig tartó lankadozás, spasmus. Fő curája: az izzasztás mindjárt befedett kádba (csak a feje legyen künn); a feredő legyen szénamurvás, s búzakorpás, lágyító füvekkel, 30 °R, s több is, 10–20 minutumig. Jobb vola gőzferedő, 45 gradusig.50 Onnan ki kell venni, megtörleni s meleg ágyba tenni: testit, különösen karjait, lábait száraz flanellel súrolni sokáig, megszűnés nélkül, (…) meleg ólom ecettel is kenni míg a pulsus jobb, érzik, és izzadás támad. Ha nem jön meg az izzadás, repetálni kell a feredőt. Mihelyt izzadás lesz, a hányás s a hasmenés megáll, s rendszerint csendes álom következik. Meleg ágyban félóránként a környülállások szerint Salep decoctumot,51 4 unciát,52 ½ uncia aqua mentha53 crispával 10 csepp Tinct. Thebaica54 – egy evőkanálnyit, s közben hársvirág és méhfű vagy borzateát adni, spiritus Mindererit csepegtetve belé. Ha a hányás nem szűnik (a főnek a nyeléskor való lenyomása is szünteti) – Potis Riveri., s néha sódapor –, s a mellett spiritus Mindereri C. c. succussal,55 vagy anélkül adatik, s a meleg tea folytatódik, hogy az izzadás folyjon, hideget adni nem kell. Nagy hasmenésben néha klistély56 keményítőből s tojássárgával, vagy olajjal, s kevés ópiummal. Az extremitások spasmusát57 Liquidum volatile ópiumma elvenni, vagy kámforors ecettel, s ha nen szűnik belül is kevés ópiumot adni, nem sokat. A spasmus sebesebben dolgozik a vesicationál a gyomorra, karokra, lábakra, nyakra is. Ilyenkor a gyomorra meleget, ópiumos liquidum volatilével megkenni. Az extremitásokat meleg ólomecetes flanellbe takarni, melegbe lenni, s meg nem hűlni. 49
Marosvásárhely, Teleki–Bolyai Könyvtár, Bolyai Farkas-iratok, 24. sz. irat 1 gradus = 1,25 °C 51 salep decoctum = szalepfőzet 52 1 uncia = 35,001 gramm 53 aqua mentha = mentafőzet 54 tinctura thebaica = alkoholos kivonat morfiumos oldata 55 c.[ornu] c.[ervi] succus = szarvas szarv 56 klistély = beöntés 57 extremitások spasmusát = végtagok görcsét 50
A cura végén jó boullionokkal58 kell viszaadni az erőt, s könnyen emészthető táplával. Elixir Halleri salep decoctummal59 – borral – gyengén keserű teával s quininnel is. Itala árpával főtt víz, vagy riskásával, vagy pirított kenyeres víz borral. A vizelet fennakadást (asszonyoknál különösen) foniculum. s lágyító anidina. kenőkkel. Ahol kholerás [van a] házban clor gőz, a falakat újra meszelni, a pádimentumot60 ecet vagy clormeszes vízzel többször megmosni. Betegnél jó fenyőmag, narancshéj, fahéj a szájba. Meleg téglára ólomevet gőzferedő. Ecet hévvasra61 – levegőt ront, meleg kályhára, vagy forró vízbe tett edényből, vagy lámpáslángon megmelegítve. Sütőkemencében hevített, szitált száraz föveny egy ujj vastagon az egész testre, nyakán, legvestagabban a hasra. Előre kámforors spiritusos flanellal súrolni – adni szíkvizes fodormentás herbateát. Előre a bőrt csupába tartani, meg nem melegedni, se hűlni, idő szerint öltözni.
58
levesekkel, húslével elixir halleri = bor és egyéb spirituszból készült eszencia; salep decoctum = szalepfőzet 60 pádimentumot = padlózatot 61 hévvas = izzó vas 59
