Biológia projektmunka: Az ültetés tanítása a kutyakiképzés során
Szőke Gergely 12.A
Konzulens tanár: Sebő Péter
2009
Tartalomjegyzék
Bevezető .................................................................................. 2. oldal A kutya származása .............................................................. 3. oldal A farkas és kutya közti viselkedésbeli különbségek és hasonlóságok ...................................................................... 3.-5. oldal A kutya tanításához felhasznált legfontosabb ösztönök .................................................... 5.-7. oldal A tanulás ............................................................................. 7.-8. oldal A kísérlet...........................................................................9.-14. oldal A végső következtetés........................................................14. oldal Felhasznált irodalom............................................................15. oldal
1
Bevezető
A projektmunkám célja, hogy kiderítsem a kutyák ültetésének tanításához mely kiképzési módszer a legalkalmasabb. A kísérlet elvégzése előtt egy élmezőnybe tartozó kutyaiskola szakembereitől különböző módszerek után érdeklődtem, ezeket végül sikerült három fő típusra szűkítenem, melyeket a kísérletemben alkalmaztam. Három kutyával dolgoztam, melyek közül az egyik a saját kutyám, a másik kettőt pedig a kísérletemhez kaptam meg, amiért nagyon hálás vagyok. A körülményeket igyekeztem úgy alakítani, hogy ne ezen múljon a kísérlet eredménye, igyekeztem gépiesen, érzelemmentesen végezni a módszereket, ami természetesen nagyon nehéz volt, hiszen élő, érző lényekkel kísérleteztem. Végül sikerült megválaszolnom a kérdésemet, így a következő kutyám képzése során már tudni fogom az ideális módszert mind a kutya mind az eredményesség szempontjából.
2
A kutya származása Jelenlegi álláspontunk szerint az ember úgy 100-150 ezer évvel ezelőtt találkozott először a kutya ősével, a farkassal. A farkas a jelenleg ismert egyik legintelligensebb falkaállat, mely szervezetten vadászott, és megfelelő kommunikációja révén vadászatai közel 90%ban sikeresek voltak. Később rájött, hogy az ember mellett könnyű vadászat nélkül élelemhez jutni, ami az ember számára szintén előnyös volt, mert volt, aki helyette eltakarította a maradékot. Valószínűleg azok az egyedek maradtak állandóan az ember közelében, melyeket a saját falkájuk kirekesztett. Ezek a farkasok a több ezer év alatt fokozatosan „elszelídültek”, agressziójuk csökkent, mert nem volt rá szükség, de a stressztűrő képességüknek folyamatosan nőni kellett. Az elmúlt évtizedben többen kísérleteztek farkasok kiképzésével, illetve velük való együttélésre, de mindegyik sikertelen volt, ugyanis a farkas még a kutyánál is jóval érzékenyebb a különböző zajokra, szagokra és más ingerekre. Mivel ezek a szelíd farkasok egymással szaporodtak, egyre jobban elváltak útjai ősétől, és elkezdett kialakulni egy új faj. Az első, már egyértelműen nem farkas csontvázak 14-20 000 évvel ezelőttiek.
A farkas és kutya közti viselkedésbeli különbségek és hasonlóságok. Talán a legnagyobb különbség a kutyához képest a hatalmas agresszivitás illetve az igen alacsony stressztűrő képesség és ingerküszöb. Ezek ugyanis a sikeres vadászathoz, a falkában való domináns szerephez és a szaporodáshoz is elengedhetetlenek. Egy korunkbeli kutyának nincs szüksége a vadászatra, ezért nem szükséges, hogy az érzékszervei ennyire ki legyenek élezve. Ha a farkaséhoz hasonló alacsony ingerküszöbbel rendelkezne, valószínűleg minden zaj, mozgás azonnal cselekvést kiváltó ingerré válna, és képtelen lenne a pihenésre. Ugyanez igaz a stressztűrő képességre is, a farkas mellett nem ment el percenként egy autó vagy ember, ami a kutyáról nem mondható el. Ezek elviseléséhez volt tehát szükséges a határok kitolása. A farkas falkában él a vadászat sikerességének növelése érdekében, az egyedek túlélési esélyeinek növelése miatt és az utódszám emelése miatt. A lehető legjobb működés érdekében azonban elengedhetetlen a szabályok betartása. A falka felépítése mindenhol egységes, nagyrészt vele születetten kódolt. A kutya a falkából kirekesztett, gyengébb agresszióval és magasabb ingerküszöbbel rendelkező ösztöngyenge farkasokból alakult ki, így a falkaösztön nem olyan erős benne. Már kialakulásakor sem volt szüksége a vadászatra hogy élelemhez jusson, így ezek a „felesleges” ösztönök tovább gyengültek. A falka felépítése: -A falka élén mindig a legdominánsabb, legösztönerősebb és legegészségesebb hím egyed áll, az úgynevezett alfahím. Őt követi az alfanőstény.
3
-A falkában csak az alfahím és csak az alfanőstény párosodik, hogy biztosan megfelelő, ösztönerős és egészséges utódok születhessenek. (A többi nőstény nem is tüzel.) A kölyköket általában a szoptatás végétől, ami általában 3 hétig tart, a többi nőstény illetve az egész falka neveli fel. Az utódok 2-3 éves korukig élnek a falkával, utána újat keresnek vagy alapítanak. -A vadászatot az alfahím irányítja, az elejtett zsákmányt ő öli meg, és ő eszik belőle először, annyit, amennyit akar, de ha otthagyta, a hierarchiában alatta levő következik. Ha vissza akar menni, a falka megöli. -A falkavezérség ritualizált, szabályokra épülő harccal vehető át, a vesztes félnek el kell hagynia a falkát. Mivel ezek a harcok igen gyakoriak, a legtöbb sérülés innen éri a farkasokat és nem a vadászatból. Ezen szabályok ismeretében tehát egyértelmű, hogy az ember nem lehet a kutya falkavezére. Nem az ember eszik először a kutyatápból, bármikor elveheti a kutya elől. Nem fedezi be a tüzelő szukáját, hanem elviszi egy általa kiszemelt kanhoz fedeztetni stb. De akkor mik vagyunk a kutya számára? Nehéz megfogalmazni, de leginkább élet és halál ura. Ez kicsit drasztikusnak tűnik, de a kutya akkor ehet, mikor én akarom, akkor párosodhat, mikor én akarom stb., tehát tőlem függ az élete. A farkas húsevő állat, így tarajos zápfogakkal rendelkezik. Mivel oldalirányban képtelen mozgatni az álkapcsát, a húst letépi, és nagyobb darabokra roncsolja, amiket egyben nyel le. A tápcsatornája is ehhez igazodik, így növények feldolgozására alkalmatlan. A kutya bár általában húsevő állatként szerepel a szakirodalomban, sokkal inkább mindenevő. A tarajos zápfogak és a tápcsatorna az elődjére utalnak. Mindkettőnek szüksége van a rostokra és a zöldségekre is. A farkas ezt a növényevő állatok elfogyasztásakor szerezte meg félig megemésztve. A kutya erre képtelen, és a zöldségeket hiába eszi meg, nem tudja a szervezete felhasználni, ezért ezek pótlását mesterségesen, úgynevezett extrudációs technikával készült száraztápokkal vagy főtt étellel kell megoldani. Ezért is fontos a jó minőségű kutyatáp! A farkas akkor jut táplálékhoz, ha a vadászat sikeres. Feleslegesen a falka nem vadászik, van, hogy akár 1-2 hétig nem jut élelemhez, ilyenkor a tápcsatorna ki tud tisztulni. A kutya rendszeresen táplálkozik, így soha nem tud kiürülni teljesen a tápcsatorna, ami egészségügyileg nem jó. Ezt tehát célszerű „koplaló” napok következetes bevezetésével pótolni. A farkas a zsákmány elfogyasztása után pihen, aminek szintén egészségügyi oka van. A farkas és a kutya gyomra egy 2 végén felfüggesztett pelenkára hasonlít, mikor tele van, a súlypontja az aljára kerül. Ilyenkor egy hirtelen mozdulat, és a gyomor átpördül a saját tengelye körül elzárva a be- és kivezető utat. (=gyomorcsavarodás) A képződő gázok nem tudnak kijutni, ezért a gyomor megnő és elkezdi szétnyomni a lépet majd a létfontosságú szerveket, ami az állat pusztulásához vezet, ha kb. 4 órán belül nem kerül műtőasztalra. Épp ezért etetés után nem célszerű a kutyával játszani, sétálni, tehát érdemes naponta egyszer, este etetni, így este a kutya alvás közben, nyugodtan tud emészteni.
4
Rajz a kutya gyomráról normál és megcsavarodott állapotban
A farkas a természetes szelekció miatt mindig megfelelően erős ösztönökkel és jó egészséggel rendelkezik, a kutyát pedig sajnos ma már az ember szelektálja, általában nem a kutya érdekeit szem előtt tartva. A farkas, ha enni akar, egyszer van rá lehetősége, ezért fal. Ez a tulajdonság megnyilvánul a kiskutyáknál is, amelyik nem eszik, éhen marad. Amikor azonban kiemeljük az alomból, megszűnik a természetes konkurencia, ezt célszerű azzal pótolni, hogy ha a kutya otthagyja a táplálékát, vagy felemelgeti a fejét, egyszerűen konkurenciát képezve elvesszük tőle. Így megtanulja, hogy akkor kell enni, mikor elérakják, mert utána nem lesz rá lehetősége. A legtöbb tulajdonság tehát hasonló, csak a kutya ill. az ember igénye szerint kissé módosult/módosított. A kutya tehát nem ember, nem szabad emberként kezelni. Saját nyelve van, ami nem is hasonlít az emberéhez, ebből komoly félrenevelések alakulhatnak ki. Ezen problémák elkerülése érdekében nagyon fontos felkeresni egy szakembert.
A kutya tanításához felhasznált legfontosabb ösztönök Az ösztön pontos definíciója máig ismeretlen. Az egyik leghíresebb pszichiáter, Sigmund Freud így próbálta definiálni:„Az ösztön egy biológiai eredetű hajtóerő.”(drive) A drive olyan belső késztetés, ami valamilyen hiányérzet megszüntetését szolgálja. Az ösztönös tevékenység minden tett közül az első, a cselekedet eredményéről az állat visszajelzést kap. Sokáig vita zajlott arról, hogy az ösztön, illetve, hogy a tanulás, tapasztalás irányítja az állatot, ez azonban nem választható szét. Jelenleg a kutya ösztöneit 4 alapösztönre bontjuk: szaporodási ösztön, zsákmányszerző ösztön, territoriális ösztön és falkaösztön. Minden egyéb magatartást valamelyik alapösztön funkciókörébe soroljuk. A zsákmányszerző ösztön: A táplálkozás és táplálékszerzés funkciókörébe tartozó ösztön. Ez az egyetlen fejleszthető ösztön. Kulcsingere a zsákmány mozgása. Ahogy minden ösztönnek, ennek is előre kódolt, pontos lezajlási sorrendje van, ami a következő: A zsákmány felkutatása, üldözés, ráugrás, földrerántás, holtrarázás és végül a zsákmány nyugodt helyre cipelése és elfogyasztása. Ha a kutya a zsákmányt megfogta, földre rántotta és megölte és van másik, mozgó zsákmány, akkor a döglöttet otthagyva az újat kezdi üldözni.
5
Ameddig az ösztön nem zajlik le végig, tehát a zsákmány nyugodt helyre cipeléséig, a kutya idegállapota nem, vagy csak nagyon lassan áll vissza az eredeti állapotra.(A labdázás a zsákmányszerző ösztön előhívása. A labda megmozdul, „menekül”, a kutya pedig üldözni kezdi. A „huzakodás” a földrerántás, a labda csapkodása pedig a holtrarázás. Ha két labdával játszunk, akkor, ha a szájában lévő mozdulatlan és a másik mozogni kezd, a kutya kiköpi a szájában lévőt, ezt hívjuk labdaváltásnak. Amelyik kutya magas zsákmányszerző ösztönnel rendelkezik, eleinte elvonul a megszerzett labdával és igyekszik megtartani, így mikor felé közelítünk, odébb megy egy pár lépést, majd ismét lefekszik vele. Ha egy kutya „nem szeret” labdázni, az a zsákmányszerző ösztön fejletlenségét mutatja.)
Fiatal kutya zsákmányszerző ösztönének fejlesztése
A territoriális ösztön: Egy adott területhez való kötődés ösztöne. A territórium általában a falka által uralt vadászterület.(pl. kóbor kutyák nem vándorolnak el, ha megfelelő élelemmennyiséget találnak az adott területen) Mivel a kutya nem vadászik és élőhelye korlátozott, így ez a terület az udvar, lakás, lánc vagy kennel területe. Ez a terület biztosítja a kutya „otthonát”. A territoriális ösztön feladata a territórium megvédése, illetve az egyed megvédése is. Ezt a magatartást védőösztönnek is szokták nevezni, de a védőösztön önállósága nem bizonyított, ezért ide sorolandó. A védekezési magatartásnak két változata van, az aktív és a passzív. Amikor a kutya agresszívan, fenyegetően lép fel, és ha a fenyegetés nem múlik el, támadással válaszol, azt nevezzük aktív védekezési magatartásnak. Ha a kutya a fenyegetést távolról megpróbálja elhárítani, de mikor az nem szűnik meg, megpróbál kitérni, azt nevezzük passzív védekezési magatartásnak. Ha a kitérő magatartás sikertelen, a kutya saját magát védeni próbálva „kénytelen” támadni.(sarokba szorított kutya effektus) Ez a magatartás minden helyzetben kiváltható, nem vonatkozik rá sem inger-, sem cselekvésspecifikus kifáradás, tehát a kutya haláláig vagy a fenyegetés megszűnéséig működik. A „védőösztön” kulcsingere lehet a fizikai és pszichikai fenyegetés, valamint a nyílt agresszió. Ebben az esetben az ösztöncél maga a túlélés lehetősége. 6
Az ösztöncselekvés lezajlásának másodlagos feltétele a hajlandóság, ami fokozható és gyengíthető, és alapfeltétele a kulcsinger, ami tapasztalattól függően válthatja ki az ösztönmozgást. Ingernek nevezzük azokat a hatásokat, amik a szervezetet a környezetéből vagy önmagából érik és a szervezet a megfelelő válaszreakcióval reagál rá. Az ingereknek tehát 2 csoportja van, a külső (pl. hő, fény, hang mechanikai vagy elektromos ingerek) és a belső(Pl. éhség, szomjúság vagy szervi elváltozások) Fontos tudni, hogy a belső inger elvonóhatása mindig nagyobb, mint a külsőé. Hiába szobatiszta egy kutya, ha nincs lehetősége kint elvégeznie a dolgát, ha tudja, hogy kikap, akkor is el fogja intézni bent, illetve éppen ezért nem működik a valóságban a sok „szakkönyv” által említett élelemmegtagadás gyakorlat sem.
A tanulás Tanulásnak nevezzük a viselkedés viszonylag állandó megváltoztatását gyakorlás által. Négyféle alap tanulási típus létezik, a hozzászokás vagy habituáció, a klasszikus kondicionálás, az operáns kondicionálás vagy instrumentális tanulás és a komplex tanulás. A komplex tanulásra az állatok többsége képtelen, sokkal bonyolultabb a többinél. Ide tartozik az eszközhasználat és -készítés és a már meglévő magatartásformák összekapcsolása is. A megerősítésnek két típusa van, negatív és pozitív. Negatív megerősítésnek nevezzük, mikor egy nem kívánt magatartást büntetéssel „jutalmazunk”. Célja a magatartás gyakoriságának csökkentése vagy megszüntetése. Pozitív megerősítésnek nevezzük, mikor a kívánt cselekvést azonnal megjutalmazzuk. Célja a magatartás gyakoriságának növelése. Mindkét megerősítésnek van elsődleges és másodlagos változata. Elsődleges megerősítés valamilyen ösztönös dolog, amit a kutya szeret vagy nem szeret. Pl. játék, élelem, szex, szociális figyelem, fájdalom, undort kiváltó inger. Másodlagos megerősítés lehet egy vezényszó, ami előrejelzi a jutalmat („Jó”), a büntetést („Nem jó”) vagy azt, hogy a kutya jó úton halad, és ezt kell folytatnia (=így tovább jelzés vagyis keep going signal). A motiváció egy gyűjtőfogalom, a cselekvésre, viselkedésre késztető belső tényezőket, azaz motívumokat értjük alatta. Főbb motívumok a szükségletek, a drive, az érzelmek és a vágyak. Szükséglet olyan hiányállapotot jelöl, aminek a tartós fennállása a szervezet károsodásához vagy elpusztulásához vezet.(pl. táplálékhiány) Vetülete a szükségérzet (pl. éhség), aminek a célja olyan cselekvés kiváltása, ami a hiány megszűnését eredményezi. (pl. táplálékkeresés) A drive a viselkedés belső „motorja” vagy ösztönző ereje. Akkor lép fel, ha olyan hiányállapot jelentkezik, amit a belső szabályzás már képtelen kielégíteni. A drive tehát mindig egy speciális viselkedésre késztet, ami ezt a szükségletet csökkenti.
7
Habituáció, azaz megszokás: Az egyik legprimitívebb tanulási forma, szinte minden állat képes rá. Célja a lényegtelen ingerek kizárása. Általában minden kutya megijed a zörgő kukazsáktól, de ha hagyjuk, hogy a kíváncsisága miatt odamenjen, rájön, hogy nem bántja őt, és egy teljesen passzív ingerré válik, ami nem vált ki semmilyen reakciót. Ugyan ez igaz pl. a villamos zajára, vagy a biciklisekre is. Klasszikus kondicionálás: Egy az élőlény számára semleges ingerre történő reflexválaszok kondicionálását értjük alatta. Erre példa Pavlov kísérlete, mikor a kutya a csengőt meghallva nyálzani kezd, mert megtanulta, hogy táplálékot fog kapni. Ha a semleges inger után sokáig nincs megerősítés, az inger által kiváltott reflexválaszok megszűnnek. Operáns kondicionálás, azaz instrumentális tanulás: Abban különbözik a klasszikus kondicionálástól, hogy itt sokkal nagyobb aktivitásra van szükség a tanuláshoz, illetve az alany aktívan, tudatosan végzi a magatartást valamilyen cél elérése érdekében. Erre példa Thorndike kísérlete, ahol a macska ketrecében volt egy pedál, amire ha a macska rálépett, élelemhez jutott. A rálépés gyakorisága egyre nőtt, majd tudatossá vált. Komplex tanulás: Az állatok többsége képtelen rá, sokkal bonyolultabb tanulás, mint a többi. Ilyen lehet az eszközhasználat, eszközképzés vagy majmok és emberek esetében két tanult viselkedés összekapcsolása. Ilyen, mikor a varjak általuk hajlított botokkal piszkálják ki a férgeket. Ilyen az is, mikor a kutyák kiképzés közben megtanulják, hogy ha jót csinálnak, pl. az „okos” vezényszó után jutalomfalatot kapnak a zsebből. Egy idő után a cselekvés végrehajtása után az „okos” vezényszóra megpróbálják magukat megjutalmazni és kivenni a falatot a zsebből.
8
A kísérlet A kísérletem célja, hogy kiderítsem, melyik tanulási módszerrel érhetem el a számomra legelőnyösebb eredményt a kutyám képzése során. A versenyszabályzat azt kívánja az ültetés végrehajtásánál, hogy a kutya egy vezényszóra, a gazdi mellett párhuzamosan, minél gyorsabban, jókedvűen hajtsa végre a gyakorlatot. A kísérletet három kutyával fogom véghezvinni, ugyan azt a gyakorlatot három tanítási módszerrel, más-más vezényszóra fogom megtanítani mindhárom kutyának. Mindhárom módszert egy-egy hétig fogom tanítani a kutyáknak, közben mérni fogom a gyorsaságot, a pontosságot illetve a jókedvet. A három módszer az idomítás(jutalom nélküli kényszerítés), a pozitív megerősítés(tehát csak jutalmazás, büntetés nincs) és a két módszer egyidejű használata(tehát ha hibázik megbüntetem, ha jót csinál, megjutalmazom)
A pozitív megerősítés: A kutyákat a „sitz” német vezényszóra fogom tanítani. A módszer azon alapul, hogy semmiféle kényszer nem éri a kutyákat, ha viszont végrehajtják a gyakorlatot, azonnal megkapják a jutalmat. A módszer várhatóan addig fog működni, ameddig a kutyák megkapja a jutalmukat, tehát ameddig a kutyáknak „megéri”. Az 1. napon mind3 kutyával azt gyakoroltam, hogy a fejük fölé emeltem a jutalomfalatot, ezzel késztetve arra hogy leüljenek. Ha megtették, megkapták a jutalmat. Kb. 15 percig gyakoroltam ezt mindegyik kutyával, ennyi idő alatt észrevehetően elkezdett lassulni a gyakorlat, tehát nem volt értelme folytatni. Ezen annyit változtattam a 2. és 3. napon, hogy megpróbáltam az ülés megkezdésénél azonnal kiadni a vezényszót, itt még a kutyában nem tudatosult a vezényszó, viszont folyamatosan hallotta. A cél természetesen az, hogy a vezényszó legyen előbb, és a végrehajtás a vezényszóra történjen. A 4. nap elkezdtem a megszokott módon gyakorolni, fej fölé a kaja, ül vezényszó a mozdulat kezdetekor, majd megerősítés. Ez után annyit változtattam, hogy kiadtam a vezényszót és utána emeltem fel a kezem, így még mindig a mozdulat miatt ültek le a kutyák, de már a vezényszó után. Végül sikerült elérnem a 3 kutya közül 1nél, hogy a kezem felemelése nélkül leült, ezt azonnal megjutalmaztam, majd abbahagytam a gyakorlást. Az 5. nap a 2 másik kutya is végre felzárkózott, így elkezdődött a pontosítás, illetve a gyorsítás. Ha a kutyák lassan ültek le, egyszerűen nem kapták meg a jutalmat, ha viszont gyorsan, azonnal jött a megerősítés. A ferde ülésre nem tudtam megoldást találni, a kutyák igyekeztek felém fordulni, mivel így jobban látták a jutalomfalatot, ezt viszont nem tudtam megbüntetni, hiszen ez a módszer lényege. A 6. napon már minden kutya gyorsan ült le, viszont kicsit nyugtalanok voltak a jutalomfalat miatt, hiszen tudták, hogy ha gyorsan végrehajtják amit kérek, akkor jön a jutalom. Ezzel magukat stresszelték és váltak egyre idegesebbé, és persze gyorsabbá. Az egyik kutya annyira felpörgette magát, hogy már vezényszó nélkül, magától is produkálta a gyakorlatot, hogy előbb érje el a jutalmat, ezt természetesen nem erősítettem meg. 9
Végül a 7. napon megmértem a módszer sikerességét, egymás után 10 ültetés, mértem az időt, a pontosságot és a jókedvet, természetesen mindezt jutalom nélkül. A kutya 1. Idő(sec) 1,45 Ferde igen Jókedvű igen
2. 1,42 igen igen
3. 1,39 igen igen
4. 1,17 nem igen
5. 0,96 igen igen
6. 1,82 igen igen
7. 3,17 igen igen
8. nem -
9. nem -
10. nem -
B kutya 1. Idő(sec) 1,72 Ferde igen Jókedvű igen
2. 1,52 igen igen
3. 1,39 igen igen
4. 1,08 igen igen
5. 1,22 igen igen
6. 1,97 igen igen
7. 4,17 igen igen
8. 4,26 nem igen
9. nem -
10. nem -
C kutya 1. Idő(sec) 1,55 Ferde igen Jókedvű igen
2. 1,32 nem igen
3. 1,14 igen igen
4. 0,92 nem igen
5. 3,42 igen igen
6. nem -
7. nem -
8. nem -
9. nem -
10. nem -
pozitív megerősítés (1. Diagram) 5 A kutya
idő(sec)
4
B kutya 3
C kutya
2 1 0 0
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
ültetés száma
A táblázatokból az látszik, hogy ahogy a kutyák nem kaptak jutalmat, először elkezdték magukat felpörgetni, egyre gyorsabban ültek le, aztán megunták, lelassultak aztán le sem ültek. Az, hogy 1x párhuzamosan ült le az összes kutya, valószínűleg inkább véletlen, mint tudatos, hiszen 1 hét alatt nem volt rá idő ezzel a módszerrel, hogy arra is megtanítsam őket. Az viszont nem meglepő, hogy végig jókedvű volt minden kutya, hiszen a módszernek ez a lényege.
10
A két módszer egyidejű használata: A módszertől azt várom, hogy az idomításnál sokkal kisebb stresszben, jókedvűen fogják végrehajtani a gyakorlatot, viszont mivel nincs akkora szabadságuk, mint a pozitív megerősítésnél, valószínűleg sokkal hamarabb megértik a feladatot és pontosabbak is lesznek. Ez tulajdonképpen úgy is felfogható, hogy két motiváció éri a kutyákat, részben a fájdalom elkerülése, részben pedig a jutalomfalat. A kutyákat az „ül” vezényszóra fogom tanítani, jutalomfalatot és szöges nyakörvet is fogok használni. Az 1. nap hasonlóan kezdtem, mint az előző módszerrel, vagyis jutalom ellenében leültettem a kutyákat az új vezényszóra, ez természetesen nem okozott túl nagy problémát egyiküknek sem. Hogy biztosan ne a mozdulatra, hanem a vezényszóra üljenek le, ezt többször elismételtem. A 2. napon annyiban változtattam ezen, hogy mivel biztos voltam az előző módszer miatt abban, hogy a kutya a mozdulatra vezényszó nélkül is le fog ülni, a vezényszó nélküli kézmozdulatokra, ha reagáltak, megrántottam a pórázt és felállítottam őket. Ez eleinte gondot jelentett, hiszen a kutyák nem vártak semmiféle büntetést, azonban 2 kutya nagyon hamar rájött, hogy csak akkor kapnak büntetést, ha vezényszó nélkül ülnek le. A 3. napon a 2 kutyánál azt is büntettem, ha a vezényszóra nem ültek le rögtön, természetesen utána jutalom követte a mozdulat végrehajtását. A harmadik kutya csak a gyakorlás végére értette meg, hogy ha nem a vezényszóra reagál, büntetés jön. A 4. napon el kellett kezdenem tanítani, hogy párhuzamosan üljenek. Direkt ferdén álltam a kutya mellé, majd az ül vezényszóra odarántottam, hogy párhuzamba kerüljenek a lábammal, majd ezt jutalmaztam. Eddig ez okozta a legnagyobb gondot a kutyáknak, hiszen eddig nem tudatosan fordultak, csak a faruk lerakására kellett figyelniük. Az 5. napra már nagyjából minden 3.-4. alkalommal párhuzamosan és gyorsan ültek le, természetesen utána jött a jutalom. Ha nem ültek velem párhuzamosan, akkor megrántottam a pórázt, ez után az esetek kb. 70%-ában maguktól korrigálták a pozíciót. A 6. nap már csak a gyakorlás maradt, így csökkentve és rögzítve, hogy minden helyzetből be kell mellém igazodniuk és ott leülni. Ez viszonylag sikeresen működött. A 7. napon jött a felmérés. Lényegesen jobb eredményeket vártam az előző felmérésnél, hiszen a gyakorlások alatt is sokkal jobbat mutattak. a két módszer egyidejű használata (2. Diagram) 3
idő(sec)
2,5 2 1,5 1 A kutya
0,5
B kutya
0 0
1
2
3
4
5
C kutya 6
7
8
9
10
ültetés száma
11
A kutya 1. Idő(sec) 1,49 Ferde nem Jókedvű igen
2. 1,47 nem igen
3. 1,39 igen igen
4. 1,47 nem igen
5. 1,58 nem igen
6. 1,24 nem igen
7. 2,27 igen igen
8. 1,84 nem igen
9. 1,72 nem igen
10. 2,42 nem igen
B kutya 1. Idő(sec) 1,75 Ferde nem Jókedvű igen
2. 1,41 nem igen
3. 1,49 nem igen
4. 1,67 nem igen
5. 1,96 igen igen
6. 1,82 nem igen
7. 1,07 nem igen
8. 1,42 nem igen
9. nem -
10. 1,02 nem igen
C kutya 1. Idő(sec) 2,40 Ferde nem Jókedvű igen
2. 1,72 nem igen
3. 1,21 nem igen
4. 1,19 nem igen
5. 1,38 nem igen
6. 1,77 nem igen
7. 2,24 nem igen
8. 1,08 nem igen
9. 1,12 nem igen
10. 0,98 nem igen
A kutyák mind a 10 alkalommal leültek, egy kivétellel, ami feltehetőleg egy rossz hangsúllyal kiadott vezényszó miatt fordult elő. Csak 3 alkalommal ültek le ferdén, ami valószínűleg a fáradás jele lehetett, és a jókedvüket is sikerült megőrizni, ami a módszer sikerességét igazolja. A három módszer közül tehát szerintem, ez hozza majd a legstabilabb eredményt. Az idomítás: A kutyákat az angol „sit” vezényszóra tanítottam. Eszközként egy szöges nyakörvet használtam és egy pórázt. Ez az elv azon alapul, hogy a kutya a fájdalmat úgy kerülheti el, hogy végrehajtja a gyakorlatot, tehát a jutalom az, ha nincs fájdalomérzet. Ez nagyon gépies tanítást igényel. Ha a kiképző hibázik, vagy nem tud önkontrollt gyakorolni és eltúlzott büntetést alkalmaz azzal teljesen össze lehet keverni a kutyát, akár annyira, hogy összeomlik, hiszen ha nem tudja miért kap büntetést, az állatkínzásnak számít. Egy gyengébb képességű kutya örök életére félőssé válhat ettől. Ezt a módszert egyébként csak nagyon drasztikus helyzetben alkalmazzák, az ültetés tanításához nem. Ennek elsősorban az az oka, hogy ülni más módszerrel is meg lehet tanítani a kutyát, a módszer pedig súrolja az állatkínzás határait. A módszert szigorúan csak a kísérlet miatt alkalmaztam. Az 1. nap a sit vezényszó kimondásával egyidejűleg felrántottam a pórázt és lenyomtam a kutya farát. Ahogy leült, megszűnt a nyomás és a póráz meglazításakor a szöges nyakörv általi fájdalomérzet. A kutyák eleinte nem értették, hogy mit várok el tőlük, kb. 3 perc után teljesen elfáradtak, ezért abba kellett hagyni a gyakorlást. Nagyjából a 3. napra értették meg, hogy ha leülnek a vezényszóra, akkor elmarad a rántás és a nyomás. Innentől kezdve az volt a feladat, hogy ha lassan ültek le, vagy ferdén, azt is büntetni kellett. A kutyák kezdtek teljesen elfáradni a mindennapos idomítástól, próbáltak védekezni azzal, hogy felugráltak rám, esetleg megpróbáltak megharapni így keresve menedéket a fájdalom és a feladat végrehajtása elől. Ez általában akkor történt, mikor nem értették, hogy mit várok tőlük. Ezt természetesen gépiesen kellett továbbra is kezelnem, hiszen a módszer csak így működhet.
12
Ha nem hajtja végre a gyakorlatot és nem jön büntetés, akkor a kutya elbizonytalanodik, ahogy akkor is, ha végrehajtja és nem szűnik meg a fájdalom, ezzel tehát nem volt szabad foglalkoznom. A módszert ismételtem a 6. napig, ekkorra úgy éreztem, hogy a kutyák képtelenek gyorsabban leülni, gyakran azért, mert annak fizikai akadálya volt. A párhuzamos ülést is megértették eddigre, nem nagyon volt más választásuk. Mivel a kutyák a stressz miatt nagyon idegesek voltak, rettegtek a vezényszó kiadása utáni fájdalomérzet elkerülhetetlenségétől, ezért sokszor hibáztak. Nem tudtak eléggé a feladatra koncentrálni. Ez a módszer egyébként csak úgy működik, ha viszonylag gyakran, a megtanított gyakorlatot ismét felelevenítjük. Ha pl. egy héten keresztül nem történik semmiféle fájdalomérzet, mert esetleg nem hibázik, a kutya megpróbálja megtagadni a gyakorlat végrehajtását. Ez egyébként várható volt, hiszen a módszer „motivációja” a fájdalom elkerülésén alapul. Ha tehát nincs rettegés a fájdalomtól, akkor nem is lehet jutalmazni. A 7. nap elvégeztem a mérést. Mindenki azt várná, hogy itt a kutyák rosszkedvűek lesznek, a mérések azonban meglepő eredményt hoztak. Valószínűleg itt a kutyáknak akkora örömet jelent h nem jön a büntetés, hogy 2-3 büntetés nélküli, sikeres gyakorlat után megjött a kedvük is. A kutya 1. Idő(sec) 1,27 Ferde nem Jókedvű nem
2. 1,19 nem nem
3. 1,28 nem igen
4. 1,34 nem igen
5. 1,26 nem igen
6. 1,24 nem igen
7. 1,03 nem igen
8. 1,08 nem igen
9. 1,12 nem igen
10. 0,87 nem igen
B kutya 1. Idő(sec) 1,43 Ferde nem Jókedvű nem
2. 1,33 nem nem
3. 1,48 nem nem
4. 1,26 igen igen
5. 1,27 nem nem
6. 1,19 nem igen
7. 1,26 nem igen
8. 1,12 nem igen
9. 0,98 igen igen
10. nem -
C kutya 1. Idő(sec) 1,20 Ferde nem Jókedvű nem
2. 1,41 igen igen
3. 1,34 nem nem
4. 1,25 nem igen
5. 1,24 nem igen
6. 1,21 nem igen
7. 1,18 igen igen
8. 1,22 nem nem
9. 0,93 nem igen
10. 0,84 nem igen
13
idő(sec)
idomítás (3. Diagram) 1,6 1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0
A kutya B kutya 0
1
2
3
4
5
C kutya 6
7
8
9
10
ültetés száma
Ahogy a táblázatból kiderül, a kutyák először próbálnak görcsösen minél előbb leülni, aztán mikor nincs büntetés, elkezdenek megnyugodni, majd egyre jobbkedvűek lesznek, egészen addig, ameddig nem hibáznak. Az esetek kb. 12%-ában ferde volt az ülés, tehát valószínűleg 1 hét alatt tudatosult bennük a feladat. A többi méréshez képest azonban csak itt tapasztaltam rosszkedvű kutyát. A módszer nagy hátulütője a motiváció eszköze, vagyis a büntetés. Ha a kutya rosszkedvű, az nagyon rossz látvány egy versenyen, illetve a stressz miatt a kutyák több mozdulatsor esetében valószínűleg nagy hibaszázalékkal dolgoznának, ami a 10 ültetés és az egy hét tréningezés viszonylatában nem mutatkozik, hiszen itt is közel 100%-os végrehajtás volt. A másik probléma az, hogy ez a módszer szinte állatkínzás, így majdnem minden illetékes szerv és kutyabarát ember ellene van.
A végső következtetés A leggyorsabb eredményt (0,84 sec) az idomítás hozta, tehát a kutya számára a fájdalom elkerülése nagyobb motiváció lehet, mint a jutalomfalat megszerzése. A pozitív megerősítésnél, mivel semmi kényszer nem érte a kutyákat, végig nagyon jókedvűek voltak (talán túlzottan is), és kicsit önállóbbak, mint azt szerettem volna. A leghumánusabb módszer, amivel viszonylag jó eredményeket értem el és majdnem 100%-os végrehajtást, az egyértelműen a két módszer egyidejű használata esetén alakult ki. A kísérlet során tehát azt állapítottam meg, hogy a szabályzatban leírtakat a két módszer egyidejű használatával tudom legjobban megközelíteni, hiszen ha a kutya nem ül le, az nagyon sok pont elvesztését jelenti, még ha mondjuk nem dönt rekordot gyorsaságban, azért nem vonnak le annyi pontot. Az idomítás a büntetés miatt nemkívánatos, illetve a rosszkedvű kutya nagyon csúnya látványt nyújt a versenypályán.
14
Felhasznált irodalom Csányi Vilmos: Az ember és a kutya viselkedési analógiái székfoglaló http://eblap.hu/csanyiszekfoglalo.htm http://indy.poliod.hu/program/pszicho/Htmlfile/525.htm Penelope Smith: Az állatok beszéde, Édesvíz Kiadó, 2002 David Alderton: Hogyan beszéljünk kutyánkkal? , Jószöveg Műhely Kiadó, 2004 Mi Micsoda(Dr. Peter Teichmann): Kutyák , Tessloff és Babilon Kiadó, 1996 Csányi Vilmos: Etológia , Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002 Csányi Vilmos: Bukfenc és Jeromos , Vince Kiadó, 2005
15
