3
Bevezetés........................................................................................ 5 I. AZ ÉPÍTŐIPARI ÁGAZAT HELYZETE EURÓPÁBAN.... 6 Bevezetés.................................................................................... 6 Az építőipar helyzete az egyes országokban .............................. 7 A világgazdaság hatásai ............................................................. 7 Az Európai Unió építőipara........................................................ 8 A tagjelölt országok építőipara................................................. 17 Az európai építőipar társadalmi-gazdasági vonatkozásai......... 24 Foglalkoztatottság, munkavállalás ........................................... 24 Külföldi munkavállalók............................................................ 27 A vállalkozások mérete és pénzügyi helyzetük........................ 28 Kutatási-fejlesztési együttműködés .......................................... 32 Fenntartható építés ................................................................... 33 Az ágazat szabályozása a csatlakozást követően...................... 33 II. AZ ÉPÍTŐIPARI ÁGAZAT SZABÁLYOZÁSI KERETEI AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS A HAZAI JOGHARMONIZÁCIÓS FOLYAMAT ........................ 37 Az építőipari ágazat szabályozási keretei az EU-ban............... 37 A belső piac kialakulása ........................................................... 37 A belső piac tartalma és Magyarország felkészülése ............... 39 Az áruk és szolgáltatások szabad áramlása ...................... 39 A munkaerő szabad áramlása ........................................... 42 A tőke szabad áramlása ............................................................ 44 Az európai unió vállalkozás-fejlesztési politikája.................... 45 Versenyszabályok..................................................................... 50 Az Európai Unió és a hazai fogyasztóvédelem ........................ 52 A fogyasztóvédelem mint a Belső Piac alapelve és annak érvényesülése.................................................................... 52 Az Európai Unió fogyasztóvédelmi politikájának fejlődése, célkitűzései ....................................................................... 54 A magyar fogyasztóvédelem szabályai a jogharmonizáció szempontjából................................................................... 56 Vállalkozásokra vonatkozó alapvető szabályok....................... 57 Vállalati jog .............................................................................. 57 Munkajog.................................................................................. 61 Adózás ...................................................................................... 62
4
Számvitel .................................................................................. 63 Az építőipari ágazatot érintő szabályozás ................................ 64 Gazdasági szabályozás ............................................................. 64 Közbeszerzés .................................................................... 66 A fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme................... 71 A jogviták rendezésének új intézményei.......................... 72 A fogyasztóval kötött szerződések ................................... 74 Tisztességtelen szerződési feltételek ................................ 74 Távollevők között kötött szerződések .............................. 75 Szociális szabályozás ............................................................... 76 Szakképzés ....................................................................... 77 A külföldi munkavállalás lehetőségei az EU tagországaiban .................................................................. 77 Munkaegészségügy, munkabiztonság .............................. 78 Műszaki szabályozás ................................................................ 81 Termékbiztonság és termékfelelősség.............................. 81 Az "új megközelítésű" direktívák szerepe a termékelőállításban........................................................... 82 A termék megfelelőség, konformitás ............................... 85 A megfelelőség jelölése.................................................... 88 Az új megközelítési direktívákhoz kapcsolódó felelősségi körök................................................................................. 90 Építési termékek ............................................................... 91 Egyéb az építőipart érintő új megközelítésű direktívák ... 93 Szabványok helye és szerepe a műszaki szabályozásban. 94 Az Eurocode rendszer....................................................... 97 Környezetvédelem.................................................................... 98 III. VÁLLALATI VEZETŐKKEL ÉS SZAKMAI SZERVEZETEKKEL KÉSZÍTETT INTERJÚK TAPASZTALATAI.................................................................... 101 Az interjúalanyok szervezeteinek bemutatása........................ 102 Az interjúk szintézise ............................................................. 105 IV. KONKLÚZIÓK: AZ ÉPÍTŐIPAR STRATÉGIÁJA ..... 112 A vállalati felkészülés területei .............................................. 113 Ágazati felkészülés területei................................................... 114 A kormányzatot érintő feladatok ............................................ 115 1. sz. melléklet............................................................................ 116 Harmonizált európai szabványok az építőiparban.................. 116
5
Bevezetés Az Európai Unió Egységes Belső Piaca a magyar vállalkozások számára egy alapvetően új gazdasági horizontot jelent, mely megteremti számukra a fejlődés és tartós növekedés feltételeit. A hazai vállalkozások versenyképességének és piaci pozícióinak megőrzése, illetve erősítése a megváltozó versenykörnyezetben nem mentes a kihívásoktól sem. A vállalkozások alapvető érdeke, hogy az új gazdasági feltételrendszer alapjait és a rájuk vonatkozó előírásokat részleteiben is megismerjék és a követelmények, valamint a várható hatások ismeretében alakítsák ki üzletpolitikájukat. A kiadvány célja, hogy áttekintést adjon az Európai Unió építőiparának helyzetéről és szabályozási kereteiről, és ezzel hozzájáruljon a hazai építőipari ágazatban tevékenykedő vállalkozásoknak az EU csatlakozásra való szakmai felkészüléséhez. A kiadvány négy terület kíván felölelni: • •
• •
bemutatja az Európai Unió és a magyar építőipari ágazat helyzetét, folyamatairól kitekintve a többi tagjelölt országra is; áttekintést nyújt az Európai Unió építőipar szabályozásáról, mely átfogja a vállalkozásokra –így az építőipari vállalkozásokra is- vonatkozó alapvető szabályokat, továbbá az építőipar gazdasági, szociális, műszaki és környezetvédelmi követelményeit; vállalati vezetőkkel és szakmai szervezetekkel folytatott interjúk alapján elemzi a magyar építőipar felkészültségét a csatlakozásra; és végül a következtetések alapján felvázol egy jövőképet az építőipari ágazat számára.
Az "építőipar" fogalmában a hagyományos (pl. TEAOR vagy NACE által értelmezett) építőipari tevékenység mellett a kiadvány kitekintést ad az építőanyag ipar, az építési termékek kereskedelme és a műszaki tervezés egyes vonatkozásaira is. Az Európai Unió építőipari ágazatának gazdasági jelentősége kettős. Önmagában is meghatározó az a gazdasági bázis, melyet az ágazat az Európai Unióban jövedelemtermelésben és foglalkoztatásban képvisel. Ugyanakkor az építőipar az egész gazdaság működésére hat, azt katalizálja. A tapasztalatok szerint az építőiparban létrehozott egy munkahely a gazdaság egészében további két munkahelyet generál. A csatlakozásra való felkészülés szűk keresztmetszete -a tőke mellett- az információ. Hazai és nemzetközi tapasztalatok egyaránt igazolják, hogy a magyar vállalkozók kevés információval rendelkeznek az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeiről, következményeiről és hatásairól. Különösen igaz ez kis- és középvállalkozói körre. A vállalkozások döntő többsége számára a felkészüléshez szükséges információk saját erőforrásokra építve sem szakmai, sem pénzügyi szempontból nem elérhetőek, ezért a vállalkozások információval való ellátását részben közösségi feladatnak kell tekinteni. Ehhez kíván a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara az építőipar területén jelen kiadvánnyal hozzájárulni.
6
I.
AZ ÉPÍTŐIPARI ÁGAZAT HELYZETE EURÓPÁBAN
Bevezetés Egy felmérés, amely a tagjelölt országok vállalatainak uniós felkészültségét vizsgálja, Magyarországra nézve elgondolkodtató megállapításokat tett. Az 1 EUROCHAMBRES (Európai Kereskedelmi- és Iparkamarák Szövetsége) és az 2 SBRA (Szlovén Üzleti- és Kutató Szövetség) közös munkájának eredményeit egy 3 kiadványban publikálták, így Európa-szerte megismerhető – többek között – a magyar vállalkozások felkészültségének jelenlegi -2002 évi- állása. A magyar helyzetértékelés meglehetősen kritikus: a tagjelölt országok vállalkozásai közül a magyar vállalkozások vannak a legkevésbé ellátva „uniós” információkkal, ráadásul a rendelkezésükre álló információs források és csatornák adta lehetőségekkel sem élnek megfelelő mértékben. A megkérdezettek közül csak minden tizedik tartja magát a csatlakozás terén „jól informáltnak”, a válaszadó vállalkozók csaknem feléhez már jutott el némi információ, míg minden negyedik megkérdezett rosszul informáltnak tekinthető. A vállalkozók elismerték, hogy Magyarországon is – csakúgy, mint a környező tagjelölt országokban - fennáll az információhoz jutás lehetősége. A leggyakrabban a kamarákat és az Internetet említették, de az EU kiadványok és a minisztériumok is szóba kerültek lehetséges információs forrásként. Szintén Magyarország áll az első helyen azzal a vezető vállalkozói véleménnyel, hogy a tudatos, szervezett, uniós tagságot szolgáló előkészületek még nem kezdődtek meg. A legtöbb nehézségre a terméktanúsításnál, a szabványok terén, a versenyszabályozásban és a környezetvédelem ügyében számítanak. Az is figyelemreméltó megállapítása a felmérésnek, hogy a magyar vállalkozásoknak van legkevésbé igényük stratégiai partnerek szerzésére.
1
A brüsszeli székhelyű európai szövetség tagsága 36 ország (EU-tagország és nem tagország) országos kamarái közül kerül ki, mintegy 1500 helyi kereskedelmi- és iparkamara 15 milliós vállalkozói rétegének érdekeit képviselve. 2 Az SBRA (Slovenian Business & Research Association) brüsszeli székhelyű non-profit szervezet. Célja összekötő kapocsként működni a szlovén üzleti vállalkozások és kutatóintézetek, valamint a különböző EU-intézmények között. 3 Corporate Readiness for Enlargement in Central Europe
7
Az építőipar helyzete az egyes országokban A világgazdaság hatásai Az építőipar teljesítményét alapjában véve a beruházások alakítják, de 4 bizonyíthatóan hat rá a világgazdaságban tapasztalható konjunktúra is. Ugyanakkor az építőipar pillanatnyi helyzetéből elég nagy pontossággal következtethetünk a gazdaság általános állapotára. Hogy teljes képet kaphassunk az iparág helyzetének alakulásáról, nagyvonalakban érdemes áttekinteni néhány évre visszamenően az Európát jellemző főbb makrogazdasági tendenciákat. Az EU-15-ök és az USA főbb makrogazdasági mutatói 1999–2001 között (az előző évhez viszonyított százalékos változás)
GDP Inflációa Foglalkoztatottság Munkanélküliségb
USA EU-15 USA EU-15 USA EU-15 USA EU-15
1999 4.1 2.7 2.1 1.2 1.9 1.6 4.2 8.7
2000 4.2 3.5 3.4 2.5 1.9 1.8 4.0 7.8
2001 0.3 1.6 2.8 2.5 -0.1 1.1 4.8 7.4
a: fogyasztói árak b: a munkaerő-állomány százalékában Forrás: OECD, nemzeti statisztikák Az utóbbi évtized második felétől tapasztalt világgazdasági fellendülés kifulladni látszik, szakértők szerint az Európai Unióban a 2001. évi 1.6 százalékos gazdasági növekedés üteme 2002-ben tovább mérséklődhet (1 százalék körüli értéket 5 prognosztizálnak) . Nyugat-Európa jelenlegi teljesítményére az amerikai és a világgazdasági dekonjunktúra jelentős negatív hatással volt. Ez a makrogazdasági helyzet nem kedvez a fogyasztások és a beruházások növekedésének. A belföldi kereslet szinte mozdulatlan, a külső kereslet egyelőre nem képes ezen állapot ellensúlyozására, ami a gazdasági növekedés általános fékeződését idézi elő. A vállalati jövedelmek csökkenése és a lakosság jövedelmének a stagnálása – Amerikával ellentétben – Európában nem hitelfelvételre ösztönöz, hanem megtakarítások képződését segíti elő. Az európaiak helyzetük rosszabbra fordulásával nem korábbi életszínvonaluk mindenáron való megőrzését helyezik előtérbe, hanem tartalékolnak az esetlegesen bekövetkező még szűkösebb időkre. A takarékos állami költségvetési politikákkal6 is a belföldi kereslet 4
A konjunktúra tágabb értelemben véve a gazdasági helyzet alakulását jelenti, szűkebb értelemben pedig a gazdaság helyzetének kedvező alakulására, azaz fellendülésre utal. 5 Németország mindössze 0,6 százalékot érhet el. 6 Több tagországban a Növekedési és Stabilitási Egyezményben vállaltaknak megfelelően a takarékossági programok kerülnek előtérbe.
8 mozdulatlanságát „érik el”. Jelenleg a külső kereslet nem képes ezen állapot ellensúlyozására, ami megmutatkozik a gazdasági növekedés általános fékeződésében. A gazdasági növekedés lassulása, illetve visszaesése hátrányosan érinti a foglalkoztatottság szintjét, egyes tagállamokban a munkanélküliség növekedését idézte elő.
Az Európai Unió építőipara Az építőipar a nemzetgazdaságok és így az Európai Unió gazdaságának is fontos részét képezi. Nemcsak a gazdaságban betöltött szerepével hat környezetére, de közvetetten a foglalkoztatás alakulását, a társadalom jólétét is befolyásolja. Az építőipar erős multiplikáló hatással rendelkezik, egy építőipari munkahely közvetve további két munkahelyet generál. 7
Elsőként az építőipar európai szintű teljesítményét vizsgáljuk, ezt követik az egyes tagországok egyéni teljesítményei. A magyarországi fejlődésre vonatkozó következtetések levonását segíti a tagállamokkal való összehasonlítás. Az EU építőiparának gazdaságban betöltött szerepe az alábbi jelzőszámokkal foglalható össze: • • • • • •
az iparágak közül a legnagyobb munkaerőfelvevő-képességgel bíró ágazat; csaknem 872 milliárd € értékű megvalósított beruházás (2001-ben); a GDP 9.9 százalékát termeli az ágazat; 1.9 millió vállalkozás tevékenykedik az építőiparban; 8 az ágazatban foglalkoztatottak száma 11.5 millió ; közvetve további 26 millió munkavállalót érint az EU-ban.
Az alábbi ábrán nyomon követhető a világgazdasági helyzet vizsgálatánál tett megállapítás, miszerint a tágabb makrogazdasági környezet alapvető befolyással bír az építőipar ágazatára is. A ’90-es évek elején az építőiparnak komoly válsággal kellett szembenéznie, amely néhány tagországban még a mai napig is érezteti hatását. A válság óta mért növekedési ráták tartósan alatta maradnak más iparág ugyanezen időszakban regisztrált rátáinál. Az évtized közepétől tapasztalt világgazdasági konjunktúra az építőiparban is éreztette hatását: 1998 és 2000 között a növekedés töretlen volt, 1999-ben az iparág elérte az elmúlt évtized legjobb eredményét. 2001. évben már stagnált a teljesítmény, de a korábbi trendhez képest inkább enyhe visszaesésről beszélhetünk. Az elemzők körében a teljesítmény megítélésében bizonytalanságot okoz, hogy 2001 végén a tendencia megfordulni látszott. A világgazdasági konjunktúra hatásai az építőipar szegmensei közül a javításkarbantartást hagyják a leginkább érintetlenül. 2001-ben ebben az alrendszerben is enyhe hanyatlás volt érzékelhető, de 2002-re a trend megfordulását jelezték. A
7 8
Az európai és az amerikai építőipar nagyjából ugyanolyan súlyt képvisel a világgazdaságban. Európa munkaerejének 7.0 százaléka, ugyanakkor az iparban foglalkoztatottak 28.1 százaléka.
9 9
változás okát az elemzők abban látják, hogy a gazdaságpolitikák az új építéseknek viszonylag hátrányosabb helyzetet teremtve ösztönzik a beruházókat (például adókedvezményekkel) a már meglévő ingatlanok megvásárlására, majd felújítására.
Az EU-tagországok építőipari termelésének változása (1995=100%) 106 104 102 100 98 96 98. 98. 99. 99. 99. 99. 00. 00. 00. 00. 01. 01. 01. 01. III. IV. I. II. III. IV. I. II. III. IV. I. II. III. IV.
Forrás: Eurostat, News Release Az EU-tagállamok építőipari kibocsátását az egyes országok termelésének összességeként foghatjuk fel. E teljesítmény azonban országonként eltér, a két szélső értéket Németország és Finnország képviseli. Németország - melynek teljesítménye az elmúlt 7 évet alapul véve egyedüliként esett vissza nagymértékben meghatározza az európai építőipari összteljesítményt. A nagy befolyás részben annak tudható be, hogy az ország az uniós építőipar piacának csaknem egyharmadát teszi ki, másrészt viszonylag jelentős a visszaesés mértéke, így képes a 15 tagállam együttes teljesítményét egyedüliként visszahúzni. Ez a jelenség már korábban is megfigyelhető volt az EU-ban: például 2001-ben a lakáscélú ingatlanok építésének európai szintű visszaesésnél. Szakértők szerint ezt főként a németországi lakóépület-építés 1995 óta tapasztalt csökkenése okozta, de hatással volt rá a szintén Németországhoz köthető csekély számú újonnan kiadott 10 építési engedélyek száma is.
9
Németországban, Portugáliában, Hollandiában Az 1994-ben kiadott építési engedélyekhez képest feleannyi került kiadásra 2000-ben.
10
10
Au sz Sp tri a an yo lo rs zá g Fi nn or sz ág
An gl ia
EU -1 N 5 ém et or sz ág Sv éd or sz Fr ág an cia or sz ág O la sz or sz ág Be lg iu m
60 50 40 30 20 10 0 -10 -20 -30
D án ia Lu xe m bu rg H ol la nd ia
Az építõipari termelés változása (szezonálisan kiigazított adatok 1995=100%)
Forrás: Eurostat, News Release 11
Szakértői becslések alapján a német építőipar eddigi rossz teljesítménye 2002-re mérséklődni látszik. A 2003-as jobb teljesítmény eléréséhez és az 1995 óta tartó negatív trend megfordulásához a 2002. évi árvízi pusztítást követő helyreállítási munkálatok valószínűleg hasonló fontossággal bírnak majd, mint az újraegyesítés utáni Németország számára a kormányzati és a tartományi megrendelések. A várt fellendülés feltehetően pozitív hatással lesz a Németországban vállalkozási tevékenységet folytató magyar cégek működésére is, emelve az eddigi nyomott alvállalkozói árak következtében kialakult nyereségesség szintjén. A táblázatban szereplő első öt ország (Németország, Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia, Spanyolország) együttesen az EU építőipari termelésének csaknem háromnegyedét adja. Az európai építőipar éves forgalmának megoszlása (2000) éves forgalom (%) Németország 26.7 Franciaország 14.3 Olaszország 12.6 Nagy-Britannia 10.5 Spanyolország 6.8 Hollandia 4.8 Svájc 3.8 Ausztria 3.7 Belgium 3.0 Svédország 2.6 Többi tagország együttesen 11.2 ÖSSZESEN 100.0 Forrás: www.tetrarch.co.uk 11
A német bruttó hazai termék (GDP) 5 százalékát teszi ki.
11 Nagy Britanniában és Olaszországban 2002-re 2.3 százalékos növekedést várnak, Spanyolországban optimistábbak az elemzők: 4.1 százalékos a teljesítmény növekedésének előre jelzett mértéke. Franciaországban enyhe (0.2%-os) visszaesést prognosztizáltak a szakértők. Az európai építőipar alrendszerei Európa egészét tekintve az építőipar különféle alrendszerei közül a szektorban tapasztalt visszaesés főként a lakáscélú ingatlanok építésében (-2.2% 2001-ben), különösen pedig a térelemek, előre gyártott elemek esetében mutatkozik meg (3.9% 2001-ben). Ennek egyik fő okaként a németországi lakóépület-építés 1995 óta tapasztalt csökkenő tendenciáját, másrészt a szintén Németországhoz köthető 12 csekély számban kiadott építési engedélyeket említhetjük . A fentiekkel ellentétben az uniós nem lakáscélú építési tevékenységek – ellentétben a lakáscélúakkal – derűlátásra adnak okot (+2.3% 2001-ben, +1.7%-os várható növekedés 2002-ben), így különösen Spanyolországban (+7.2% 2001-ben, 13 +8.1%-os prognózis 2002-re) kedvező e téren a helyzet . Németország ebben az alrendszerben is nehézségekkel küzd (-1.3% 2001-ben, -0.2%-os előrejelzés 2002re). A magas- és mélyépítő tevékenységek vonatkozásában Európában 1999 óta a mélyépítések alakulnak kedvezőbben, mely tendencia 2002-ben is folytatódni látszik. Különösen Angliában (+15% 2001-ben, +5%-os várható növekedés 2002ben) és Spanyolországban (+10% 2001-ben, +9%-os előrejelzés 2002-re) van fellendülőben az iparág ezen része, ahol a főbb infrastrukturális beruházások fémjelzik a fejlődést. Németországban e téren is elmaradások (-3.1% 2001-ben, 1.1%-os becslés 2002-re), egyben ellentmondások mutatkoznak. Nevezetesen a főbb szövetségi beruházási programok ellenére bekövetkezett csökkenést a beruházásokat hasznosító, „üzemeltető” gazdasági szereplők működtetéssel kapcsolatos nehézségeivel magyarázzák. Európa egészét tekintve korábban az építőiparhoz kapcsolódó javítás, karbantartás, állagmegóvás érdekében elkövetett munkálatokat a válságok érintetlenül hagyták. Az elmúlt évben ebben az alrendszerben is hanyatlás volt érzékelhető (-0.1%), bár 2002-re a trend megfordulását jelezték (+0.6%). Az esetleges fellendülés okát az elemzők abban látják, hogy a gazdaságpolitikák az új építéseknek relatív hátrányosabb helyzetet teremtve ösztönzik a beruházókat a már meglévő ingatlanok megvásárlására, majd felújítására. Konkrét adókedvezmények is bevezetésre kerültek például Németországban, Portugáliában és Hollandiában e cél elérése érdekében. Nagy-Britannia Az angol gazdaságban fontos az építőipar szerepe: a GDP 10 százalékát teszi ki, és mintegy másfélmillió embernek nyújt megélhetést. (Az építőipari termelés 23%-át
12
Az 1994-ben kiadott építési engedélyekhez képest feleannyi került kiadásra 2000-ben.
13
Ami főként az irodaház-építéseknek köszönhető.
12 az 1000 legnagyobb vállalat adja. Az építőipari jövedelmek 51%-át az új beruházások, 49%-át a felújítás és karbantartás adja, mely jelzi a brit infrastruktúra elöregedését.) Mára az angol építőipar a világ élvonalába tartozik, teljesítménye alapján az első tíz ország között van. A szektor a ’90-es évek végétől kezdett recesszióból növekedésbe átfordulni, elsősorban a kormány infrastrukturális beruházási programjai következtében, de befolyással volt rá – a fent már említett – a kedvező világgazdasági konjunktúra is. Szakemberek szerint az ágazat az elkövetkező öt évben évenként hozzávetőleg 2,7 százalékkal fog nőni. 2003-2004-ben ismét jelentős plusz állami forrásokra számíthatnak – többek között - az építőipari vállalkozók is, mivel a költségvetés elfogadásakor döntés született az állami szolgáltatások színvonalának fejlesztéséről. A szektor termelésének 40 százalékát teszik ki az állami megrendelések. Ez a szint átlagosnak mondható, Magyarországon az állami megrendelések aránya az építési teljesítményből 30-40 százalék – némileg alatta marad több fejlett piacgazdaságban mért hányadnál. Nagy-Britannia építőipara (2000)
Tervező építészmérnökök Építészeti technológusok Építési ellenőrök, anyagmennyiségbecslők Építés-felügyelők Építésvezetők, kivitelező építészmérnökök Egyéb ingatlanszakértők Összes szakértő Építési vállalkozók (fontosabbak) Építőanyag-gyártók MINDÖSSZESEN Forrás: www.tetrarch.co.uk
Vállalkozások száma
éves forgalom (becsült érték)
7.020 250
£1.50 milliárd £0.05 milliárd
2.500
£0.50 milliárd
750
£0.20 milliárd
1.500
£0.35 milliárd
5.000 15.500 5.000 6.000 26.500
£1.10 milliárd £3.70 milliárd £25.00 milliárd £23.40 milliárd £52.10 milliárd
A 26500 építési vállalkozás közül alig több mint 1000 cég termeli meg az építőipari kibocsátás csaknem egynegyedét(!). Franciaország Tekintettel arra, hogy a francia építőipar – forgalmát illetőn – a második helyen áll az EU-tagországok között, a némethez hasonlóan fontos szerep hárul rá az iparág EU szintű konjunkturális folyamataiban. Az uniós építőipar teljesítményére érezhető hatást képes gyakorolni például a beruházásaik volumenével.
13 Az építőipar növekedési üteme 2001-ben lassult, de ez semmiképpen sem adhat okot pesszimista várakozásokra. A vélemények ugyan megoszlanak, de általában a 2001-es növekedés után 2002-re enyhe visszaeséssel számolnak, ugyanakkor e visszaesés hátrányos következményeit a 2000. évi rendkívül jó teljesítmény képes ellensúlyozni. Az építőipari beruházások az összes beruházásnak csaknem a fele. Ez abból a szempontból is előnyökkel jár, hogy már évek óta a GDP növekedéséhez nagymértékben hozzájárul. Írország A magyar építőipari cégek számára összehasonlítási alapul szolgálhat Írország példája, az ország nagysága és – több évtizeddel csatlakozása után még ma is megfigyelhető – az EU átlagos fejlettségi szintjétől való elmaradása miatt. Az alábbi tények egy 1999. évi - építőiparban végzett - felmérés eredményein alapulnak. 1999-ben a magántulajdonban lévő, 20 vagy annál több főt foglalkoztató építőipari vállalkozások éves forgalma több mint 18 százalékkal nagyobb volt az egy évvel korábban regisztrált értéknél. Összesen 499 ilyen cég szerepelt az ír nyilvántartásban, melyek összesen 40 és félezer alkalmazottnak adtak munkalehetőséget. Ez jelentős növekedésnek számít, összevetve az 1998-ban regisztrált 417 vállalkozással és annak 33 ezer fős dolgozói létszámával. A foglalkoztatottság szintje több mint ötödével bővült, a cégek száma pedig majdnem ötödével lett több. 2002-ben Írországban az építőipari foglalkoztatottak számának néhány százalékos csökkenését regisztrálták. Az éves változások értékelésénél és esetleg más országok hasonló adataival való összevetés esetén nem hagyható figyelmen kívül, hogy itt a 20 vagy annál több foglalkoztatottal rendelkező vállalatok kerültek a statisztikákba. Az áruk és szolgáltatások vásárlásának értéke nagyobb lett, ugyanakkor fokozódott az alvállalkozók igénybevétele. Az adatok alapján egy foglalkoztatott több érték előállítására képes, ellenben az egy foglalkoztatottra eső termelés értéke visszaesett. Az ír üzleti építőipari szektorban végzett felmérések szerint: • • •
111.7 százalékkal nőttek az iroda-felújítási munkák, 31.1 százalékkal a kiskereskedelem számára végzett építések, 24.9 százalékkal a szórakozás-, kikapcsolódás- és turizmus célú épületek építése.
14
ÁTLAGBÉREK (€) ÉS LEDOLGOZOTT MUNKAÓRÁK AZ ÍR ÉPÍTŐIPARBAN AZ EGYES ALKALMAZOTTI KATEGÓRIÁK SZERINT
Időszak
Átlagos órabér 1999. Március Június Szeptember December ÁTLAG 2000. Március Június Szeptember December ÁTLAG 2001. Március Június Szeptember December Átlag 2002. március1 június2
Átlagos ledolgozott munkaóra3 1999. Március Június Szeptember December ÁTLAG 2000. Március Június szeptember december ÁTLAG
Szellemi munkát végzők férfi nő
Munkacsoport Szakmunkások vezetők
Szakképzetlen Összesen és betanított Ipari szellemi munkások tanulók és fizikai felnőtt egyéb
€
€
€
€
€
€
€
€
10.13 10.04 10.83 11.08 10.53
7.81 8.06 8.18 8.71 8.19
13.03 13.17 14.73 14.63 13.71
11.85 12.42 13.15 13.52 12.74
8.55 9.00 10.02 10.01 9.40
6.96 7.53 8.51 9.12 7.83
5.96 6.30 6.81 6.83 6.48
9.76 10.54 10.87 11.19 10.50
11.55 11.63 12.33 12.37 11.95
8.79 9.22 9.14 9.62 9.19
14.41 15.00 15.14 16.20 15.19
13.48 13.51 13.83 15.02 13.97
9.99 10.63 11.20 12.41 11.06
8.43 8.88 8.89 9.23 8.86
6.88 7.09 7.30 7.72 7.25
11.12 11.55 11.76 12.94 11.82
12.16 9.89 12.49 9.65 12.77 10.09 13.16 10.59 12.64 10.05
15.52 16.51 16.59 16.86 16.37
14.84 15.05 15.26 15.76 15.23
12.02 12.05 12.62 13.27 12.49
8.86 9.84 8.69 9.36 9.19
7.82 8.49 9.20 9.30 8.70
12.56 12.86 13.28 13.84 13.16
13.03 10.56 13.11 10.80
17.09 17.65
16.25 16.93
13.50 13.77
8.30 9.18
9.37 9.88
14.10 14.52
óra
óra
óra
óra
óra
óra
óra
óra
40.6 40.9 41.6 40.8 41.0
37.3 36.9 37.2 37.1 37.1
47.2 46.9 47.6 48.7 47.6
45.2 45.2 46.8 46.7 46.0
46.8 45.5 47.3 47.6 46.8
45.0 46.7 47.7 47.8 46.8
43.8 44.6 45.5 44.8 44.7
45.3 44.9 46.3 46.3 45.7
41.1 41.2 40.1 38.5 40.2
36.8 37.3 37.1 36.7 37.0
48.2 46.4 47.5 47.7 47.5
46.3 45.8 46.5 46.9 46.4
46.9 47.5 47.8 46.7 47.2
45.1 46.3 46.5 42.3 45.1
43.6 43.3 43.6 42.5 43.3
45.7 45.6 45.9 45.5 45.7
15
2001. Március Június szeptember december ÁTLAG 2002. Március1 június2
39.2 39.6 38.8 39.5 39.3
35.6 36.7 36.9 37.1 36.6
46.5 46.0 46.1 46.3 46.2
44.7 45.0 44.6 44.8 44.7
46.3 46.2 47.3 46.6 46.5
42.6 42.2 38.6 41.0 41.3
41.9 42.3 42.2 42.2 42.1
44.5 44.6 44.9 44.7 44.6
40.2 36.8 40.2 36.6
46.1 45.5
44.7 43.6
46.3 45.8
43.0 40.9
40.0 38.1
44.3 43.5
1
végleges ideiglenes 3 ideértve azon munkáért kifizetett bért is, amelyek elvégzését az időjárás viszontagságai akadályozták meg 2
Forrás: Central Statistics Office, Ireland (CSO) Egy év alatt, 2001 júniusától 2002 júniusáig a következő változások történtek az ír építőipari bérek alakulásában: • •
•
•
a heti átlagbérek átlagosan több mint 10 százalékkal nőttek; az órabérek átlagosan csaknem 13 százalékkal haladták meg a 2001 júniusában mért szintet, míg a heti ledolgozott órák száma csökkent (44.6 óra helyett átlagosan 43 és fél órát dolgoznak hetente az írek); a szakképzetlen felnőtt munkájáért járó hetibér 13.5 százalékkal emelkedett, és ők is kevesebbet dolgoznak egy héten az egy évvel korábbi időszakhoz képest (46.2 óra helyett 45.8 órát); a szakmunkások hetente – a szakképzetlenekéhez képest - csupán 10 százalékkal vihettek több pénzt haza, de az ő heti munkaidejük is csökkent (45 óráról 43.6 órára). ÚJONNAN ÉPÍTETT LAKÓÉPÜLETEK SZÁMA
Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001
Szociális céllal épített lakóépületek 1.482 2.090 3.275 3.971 3.593 3.388 3.256 3.488 3.155 3.622
Magáncélból épített lakóépületek 20.982 19.301 23.588 26.604 30.132 35.454 39.093 43.024 46.657 47.727
ÖSSZESEN 22.464 21.391 26.863 30.575 33.725 38.842 42.349 46.512 49.812 51.349
Forrás: Central Statistics Office, Ireland (CSO) A lakócélú épületek építésének fokozódása többféle módon is kifejti hatását az ír nemzetgazdaságra: • •
kedvezőbben alakul a jelzáloghitel kamatlába, a lakásépítő-szövetkezetek szerepe megnő az új lakások vásárlásakor.
16 Hollandia A holland építőipar helyzetét bemutató alábbi táblázatokban az építőipari szektorhoz tartozó, főbb gazdasági tevékenységek statisztikai besorolása még nem teljesen egyezik az EU-ban használt egységes kategóriákkal (NACE Rev.1). Az épületgépészeti szerelések kivételével valamennyi tevékenység forgalma növekedett 1999 és 2000 években. AZ ÉPÍTŐIPARI FORGALOM SZÁZALÉKOS VÁLTOZÁSA (1998=100%) 1999. 2000. 2000. dec. dec. dec.* /1999. dec.
2000. jan.-dec. /1999. jan. dec.
Tevékenységek
1999
Építési terület előkészítése Lakócélú és nem lakócélú épületek építése, építőmérnöki tevékenység (földmunka kivételével) Lakócélú és nem lakócélú épületek építése Építőmérnöki tevékenység Épületgépészeti szerelések Befejező építés
117
145
148
2
14
110
142
160
13
9
111 110 111
139 153 150
161 161 150
16 5 0
9 11 7
104 115
128 151
133 156
4 3
6 10
110
143
156
9
9
109
138
149
9
9
112
150
163
9
8
Építési eszköz bérbeadása személyzettel Építőipar összesen ebből: 10 - 100 foglalkoztatottal működő vállalkozások 100–nál több foglalkoztatottal bíró vállalkozások
Forrás: Netherlands – Centraal Bureau voor de Statistiek A következő táblázat adatsorai a vállalkozások működésére koncentrálnak. Az ágazat szervezeti struktúrájának stabilizálódását jelzi a vállalkozások számának, illetve arányának egyenletes növekedése. 1997 és 1999 között az épületgépészeti szerelések, illetve építési eszköz bérbeadásával foglalkozó vállalkozások alapítása kevésbé volt jellemző az ágazatban, ellentétben a befejező építésekkel, ahol a vizsgált időszakban a változás meghaladta a 10 százalékot. A foglalkoztatottság bővülése 1999-ben megtorpant, ám a munkavállalók számának csökkenése nem okozott számottevő visszaesést sem a bevételekben, sem pedig a termelés értékében. A lakócélú és nem lakócélú épületek építése, építőmérnöki tevékenység kategóriában nem volt érzékelhető a foglalkoztatottság növekedésének lassulása, ami vállalkozások számának emelkedésével hozható összefüggésbe.
17 A foglalkoztatottak számának csökkenése, valamint az eladásokból származó bruttó eredmény növekedése jól jelzi, hogy az iparágon belül jelentős költségracionálási folyamat ment végbe a vizsgált időszakban. A makrogazdasági, valamint az építőipari gazdasági mutatószámok – korábban említett - romlását figyelembe véve, további költségcsökkentést maga után vonó intézkedések meghozatalára lehet számítani. Érdemes megfigyelni Hollandia példáján, hogy a verseny szempontjából kiélezett európai építőipari piacon az állam adócsökkentésekkel próbálja meg a hazai vállalkozóit helyzetbe hozni. 1998-ban a költségnövelő adók mérséklődése a 20–57 százalékos tartományban mozgott. Németország A német építőipar meghatározó szerepére az EU építőipari ágazatán belül utaltunk korábban. A német építőipar –egyúttal az egész német gazdaság- mozgása alapvetően a német újraegyesítés következménye. Az építőipar a 90-es évek első felében a keleti tartományok reintegrációjának haszonélvezője volt, hisz az infrastruktúra terén hatalmas lemaradások voltak az új szövetségi államokban. Az 1993-95 közötti lakásépítési program indukálta egyebek között azt a strukturális munkanélküliséget, melynek eredményeként a német munkaerőpiac megnyílt a közép-kelet-európai, így a magyar munkavállalók előtt és melyből számos hazai építőipari vállalat, illetve építőipari szakember profitált. A német gazdaság általános visszaesése miatt, mely az építőipart és az építőipari szakipart sem kerülte el, a világháború utáni német történem során tavaly először süllyedt az építőipari munkavállalók száma 1 millió fő alá. 2001-ben az ágazatban foglalkoztatottak száma átlagosan 960.000 volt, miközben közel 90.000 építőipari munkahely szűnt meg. A foglalkoztatottak közül 700.000 fő dolgozott a nyugati és 14 260.000 fő a keleti tartományokban . A 2001-es évben a német építőipar bevétele 178.654 millió DM volt, mely 7,4%kal maradt el a 2000. évi mértéktől. A 2002-es gazdasági előrejelzések a további munkaerő elbocsátások ellenére a dekonjunktúra végét prognosztizálták. A derűlátásra az is okot adott, hogy központi, valamint települési önkormányzatok beruházásaira 12.4 milliárd €-t különített el a német kormány. A lakásépítési piac továbbra is stagnál, a lakáshitelezéssel foglalkozó bankok előrejelzése szerint kedvező fordulat ezen a területen csak 2005-ben várható.
A tagjelölt országok építőipara Az alábbiakban a 10 tagjelölt ország (Csehország, Ciprus, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia) valamint Bulgária és Románia építőiparáról szólunk röviden, majd néhány tagjelölt ország építőiparát részletesebben vizsgáljuk. 14
A német építőipar bemutatásánál nagy mértékben támaszkodtunk az ÉVOSZ Német Vállalkozási Tagozata (IWTD) által az Interneten közreadott adatokra (www.iwtd.de)
18 A következő adatsorral a tagjelölt országok építőipari termelési értékét hasonlítjuk össze. Az egyes országok építőipari fejlettségében óriási különbségek mutatkoznak. Csehország relatíve – az ország méreteihez és lakosságának számarányához képest – nagyobb értéket állít elő, mint a nála jóval nagyobb Lengyelország. Magyarország a középmezőny felső részében foglal helyet. A rendszerváltást követően a tagjelölt országok többségében a termelési érték és a foglalkoztatottak számának csökkenése egyaránt megfigyelhető volt, majd a kilencvenes évek végétől egy általános stabilizálódásnak és fellendülésnek lehetünk tanúi. A szlovák építőipar teljesítménye például 1993 és 2000 között (reálértéken számítva) több mint 20 százalékkal esett vissza. Termelési érték, 1998 (millió €) Tagjelölt országok Bulgária Ciprus Csehország Észtország Magyarország Lettország Litvánia Lengyelország Románia Szlovákia Szlovénia Forrás: Eurostat/SBS
Termelési érték 1.069 1.129 10.946 1.037 2.110 735 1.041 17.888 3.614 1.828 2.422
(Az ágazati üzleti statisztikák - Structural Business Statistics SBS - egységes adatokat szolgáltatnak az EU-n belül az összes gazdasági tevékenységről. A jövőbeni bővítés kapcsán a tagjelölt országok vonatkozó adataival ki kell egészíteni az európai statisztikákat. Ezen adatgyűjtések a közelmúltban megkezdődtek. Bár van még néhány módszertani eltérés a különböző tagjelölt országok adatai között, és valamennyi tagjelölt adata nem a saját pénznemében van feltűntetve - így meglehet, hogy az érték nem az éppen aktuális vásárlóerőt mutatja - mégis a táblázatban feltűntetett adatok gazdasági elemzés szempontjából megállják helyüket. Az egyik közösségi kifogás éppen Magyarországgal kapcsolatos: az adataink csak az 5 főnél többet foglalkoztató vállalkozásokat tartalmazzák.) Magyarország A magyarországi építőiparnak részletező bemutatása előtt néhány mondatban érdemes a makrogazdaság helyzetét röviden áttekinteni. Gazdaságkutatók szerint 15 2002. évben Magyarországon a tavalyi értéktől valamivel elmaradva, 3.5 százalék körüli lesz a gazdaság növekedése. A nemzetközi konjunktúra feltételezhető javulásával 2003-tól ismét fokozódhat a növekedés. 15
3.8%
19 A belső fogyasztás dinamikusan bővül, a belföldi felhasználás növekedése minden bizonnyal nagyobb – egyben a GDP növekedését is meghaladó mértékű – lesz az előző évhez képest. Mutatószámainkon ugyanakkor érezhető lesz, hogy legfontosabb kereskedelmi partnerünk, Németország gazdasági helyzetének javulása egyelőre várat magára. A magyar építőipar szerepe a nemzetgazdaságban: • • • • •
a GDP 4.6 százalékát adja (2000), 73 ezer működő vállalkozás (2000), csaknem 1166 milliárd Ft termelési érték (2001), nemzetgazdasági beruházások valamivel több, mint 73 milliárd Ft értékben 16 (2001), 120 ezer (regisztrált) munkahely (2002).
Alapvető különbség az EU és Magyarország építőipara között az adott térség gazdasági teljesítményhez való hozzájárulásuk mértéke. A Közösség építőipara kétszer akkora súlyt képvisel a gazdaság teljesítőképességében, mint hazánk építőipara! Magyarországon az építőipar nemzetgazdaságon belüli súlya a rendszerváltás óta lépésről lépésre csökkent: az ágazat 1990-ben még a GDP hét százalékát állította elő, 1992-ben már alig hat százalékát, majd tovább csökkenve ez az arány, 1997től – a termelés felfutása ellenére – a ma is tapasztalt 4.6 százalékos szinten stabilizálódott. Az építőipar termelése évről évre kedvezően alakul. 1997 óta minden évben az előző év azonos időszakához képest nőtt a termelés. Ezt több tényező együttesen okozza, része van benne az állam (autópályák), a lakosság, illetve az önkormányzatok építési megrendelései fokozódásának. Egyedül a vállalkozói szféra kereslete nem növekedett (stagnált). Egyelőre építőiparunkra továbbra sincs nagy hatással az ipart általában jellemző dekonjunktúra. Ez leginkább annak köszönhető, hogy az építőipar nem exportorientált, így a gyenge nyugati konjunktúra helyett a belső kereslet élénkülése alakítja. Hat rá azonban az építőanyag-ipar helyzete. Az építőanyagok belföldi értékesítésénél a forint-felértékelődés miatt is (meg a gyártók közötti fokozódó verseny miatt is) olcsóbb importtermékek átlagárcsökkentő hatásúak. Ez az árleszorító tendencia kedvező a vevők számára, és hozzájárulhat az építési tevékenység élénküléséhez. (Ugyanakkor problémát okozhat a csökkenő építőanyag-ár a gyártóknak: az új gyártókapacitások, illetve a fejlesztések költségeit, esetleg helyenként a minimálbér növekedéséből adódó többletterhet a nyomott árszint nem képes finanszírozni.)
16
mintegy 300 millió
20
Forrás: KSH, Legfrissebb adatok, Építőipar A magyar építőipari vállalkozások többsége a szerkezetrész épület(rész), egyéb építmény építése alágazatban működő egyéni vállalkozás. Az egyéni vállalkozásokat követően a leginkább elterjedt gazdálkodási forma a jogi személyiség nélküli társas vállalkozás és a korlátolt felelősségű társaság. 1999-től a magasépítések részaránya folyamatosan növekszik, a mélyépítésé csökken, annak ellenére, hogy 2002 első félévében a mélyépítés növekedési üteme majdnem kétszerese volt a magasépítésének.
Magas és mélyépítés aránya 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%
mélyépítés magasépítés
1998.
1999.
2000.
2001.
2002. I. félév
Forrás: KSH, Legfrissebb adatok, Építőipar Az építőipari tevékenység irányát tekintve 2002-re (az egész évet véve alapul) megváltozni látszik: 2001-ben a magasépítés lendítette az iparágat, 2002-ben az útépítések megélénkülésének hatására a mélyépítés jelenthet húzóerőt.
21 Építőipari termelés növekedése 2000–2002. I. féléve között Előző év azonos időszaka=100% 2002 2000 2001 I. félév
Megnevezés Magasépítés Mélyépítés Építőipar összesen (építőipari termelés)
116.7
119.1
117.7
98.2
95.3
131.9
107.5
108.3
122.9
Forrás: KSH – A KSH Jelenti, 2002/6. Építőipari termelés 2002. I. félévében Termelési érték Ágazat, szakágazat Építőipar ebből: Szerkezetkész épület(rész), egyéb építmény építése Épületgépészeti szerelés Befejező építés Építőipari termelésből: magasépítés (épületek építése) mélyépítés (egyéb építmények építése)
Változás (előző év azonos időszaka = 100%)
2001.I.félév (Mrd Ft) 458.1
2002.I.félév (Mrd Ft) 583.8
286.1
373.3
126.6
96.0
126.8
124.7
56.2
63.4
108.8
292.4
359.5
117.7
163.1
224.3
131.9
122.9
Forrás: Építési Piac, XXXVI. évfolyam, 9. szám A hazai építőipar a legnagyobb értéket a szerkezetkész épület(rész)ek, egyéb építmények építésével hozza létre. Az összes többi alágazat együttvéve sem éri el ezt a termelési értéket. A 2002. év közepén mért adatok alapján továbbra is megmarad a szerkezetkész épületek és egyéb építmények építésének meghatározó szerepe. A magyar ingatlanpiac 2002 elején az ingatlanpiac szinte valamennyi szegmense megváltozott. A szállodaépítések és -korszerűsítések növekedésével párhuzamosan az irodaépítési 17 láz csillapodni látszik, de a telekpiac továbbra is élénk marad . A lakásépítések fellendülése is töretlen: 2002 első félévében az előző évhez képest 22 százalékkal 17
A Top 100 vállalatcsoportból minden harmadik nagyvállalat jelzett telekvásárlási szándékot.
22 több a kiadott használatbavételi engedély és 8 százalékkal nőtt az építési engedélyek száma. Az építési engedélyek és az új lakások építése félévenként ezer db 60 50 40 30 20 10 0 1999.I.félév 1999.II.félév 2000.I.félév 2000.II.félév 2001.I.félév 2001.II.félév 2002.I.félév Építés
Engedély
Forrás: KSH, A KSH Jelenti, 2002/6. Az építés regionális eloszlásáról nehéz pontos információhoz jutni, mert az építőiparban nem telephely, hanem vállalati székhely szerinti termelési adatok állnak rendelkezésre. Budapest súlya hozzávetőleg 50 százalék körüli. Kiemelkedően dinamikus növekedést mutatott az észak-magyarországi, az északalföldi és a dél-alföldi vállatok termelése. Piaci várakozások 2003-ban a jó építési konjunktúra folytatódni látszik. Ezt alátámasztják az építőipari vállalatok megkötött szerződései is. A szerződések volumenbővülése 2002 első félévében több mint 130 százalékos. Mind az új szerződések, mind a szerződésállomány alakulását a mélyépítés növekedése jellemzi. Az épületek építése mellé felzárkózott mélyépítés – különösen 2003 elejétől – az útépítés (autópályák) fellendülésével előreláthatóan újabb lökést ad majd a növekedésnek. Az üzleti szféra eddigi mozdulatlansága után 2003-ra már várják beruházásaik megélénkülését. Az európai uniós csatlakozás nemcsak esélyt, de veszélyt is jelenthet az építőipar vállalatai számára. A pesszimista vélekedések szerint akár minden ötödik vállalkozás megszűnésre lehet ítélve, amennyiben nem képesek megfelelni a szigorodó pénzügyi és munkavédelmi feltételeknek. Az illegális foglalkoztatás és az engedély nélküli építkezések is hátrányosan érinthetik egyes cégek túlélési esélyeit. A fentiek ellenére, bízva az építőipar növekedésében rejlő előnyökben, az építőipari vállalkozások várakozásairól elmondható, hogy 2002-ben három év óta először látják igazán optimistának helyzetüket a vállalkozók. Ugyanakkor a bevezetőben említett uniós felmérésben tett megállapítások szerint a tagjelölt országok vállalkozói közül még mindig a magyarok a legkevésbé bizakodóak.
23 Az építők leginkább a befejező és felújítási munkák terén számítanak élénkülésre. Az ingatlanberuházók a lakossági lakásépítések terén, a szállodaépítéseknél, valamint az ipari és mezőgazdasági épületek építésénél várnak beruházási lehetőségekre. Az ingatlanvásárlási kedv fokozódik akár a használt, akár az új építésű lakások esetében. Egyes felmérések szerint a háztartások 6-8 százaléka tervezi egy éven belül lakóingatlan vásárlását vagy építését. Befektetési célból a háztartások 2 százaléka szándékozik építési telket vásárolni, 1 százaléka üdülőt vagy üdülőtelket venne. Minőségi elmozdulás is várható az ingatlanpiacon: a folytatódó ingatlanvásárlási kedv egy része feltehetően már minőségi cserét jelent. Lengyelország
18
Lengyelország a tagjelölt országok közül az építőipari termelésével a legnagyobb érték előállítására képes, szerepe meghatározó. A négy visegrádi ország akkora építési potenciállal bír, hogy néhány éven belül kedvező feltételek esetén (csatlakozásból adódó pozitív változások, így kedvező keresleti piac esetén) kiugróan nagy növekedést érhet el. A lengyel építőiparról tudni kell, hogy sokáig állami támogatásokkal tartották életben, azonban most komoly problémákkal kell szembenéznie. Az idei év sem mondható szerencsésnek a lengyel építők számára: a bizonytalan gazdasági prognózisok, a vállalatok pénzügyi gondjai és a magas hitelárak a fejlődés legfőbb gátjai. A beruházási jellegű munkák értékesítése is visszaesett, részesedésük a teljes – egyébként csökkenő értékű – építési-szerelési termelésből kevesebb lett (74.7% helyett 72.9%). Jelen helyzet és az év második felének gyenge fejlődési kilátásai alapján a lengyel gazdasági minisztérium 2002 évre az építő-szerelő termelési kibocsátás 6%-os visszaesését várja. 2002. I. félévében termeléscsökkenést regisztráltak – a befejező építéseket végzők kivételével – valamennyi vállalatcsoportban. A termelés legnagyobb mértékű visszaesése az építés előtti terep előkészítésével és az építési szerelvények kivitelezésével foglalkozó vállalkozásoknál volt megfigyelhető. A lakás használatba adások, a lakásépítési engedélyek és a megkezdett lakásépítések száma egyaránt csökkent. Észtország 19
Az észt építőipar növekedése csökkenő ütemű . Észtországban az építőipari termelés több mint 60 százalékát a magasépítés teszi ki. Mégis az építőipar növekedésének húzóereje itt is a mélyépítés – főként az útrekonstrukciós munkák, utcák és egyéb közlekedés számára történő építések. Az észt építőipar teljesítményében szerepet játszanak a növekvő állami megrendelések, a termelés értékének több mint fele rekonstrukciós munkákból származik. A külföldön végzett építési munkák körülbelül harmadára estek vissza a korábbi évhez képest. 18
Forrás: Gazdasági Minisztérium, Elemzések és Prognózisok Főosztálya, Varsó 2002. harmadik negyedévében az előző év hasonló időszakához képest 21%-os növekedés volt tapasztalható az építőipar termelésében, szemben az első féléves 27%-os növekedési ütemmel. 19
24 Lettország 20
Az építőipari termelés növekszik : az egy évvel korábban mért értéket több mint 8 százalékkal haladja meg. A növekedés motorját az új építések jelentik. Szembetűnő 21 változás, hogy az országhatáron kívül végzett építési munkák értéke – hasonlóan Észtországhoz - harmadára csökkent. Amíg a csővezetékek, hálózatok építése, illetve karbantartása, valamint az üzleti- és lakóépületek építése fellendülőben van, addig egyre kevesebb a megrendelés kikötők és gátak építésére.
Az európai építőipar társadalmi-gazdasági vonatkozásai Foglalkoztatottság, munkavállalás A közelmúltban bekövetkezett kedvezőtlen gazdasági környezet okozta nehézségek hatására egyes országok építőiparában – összevetve más szektorokkal – a foglalkoztatottság szintje visszaesőben van. Németországban, Portugáliában, Írországban az ágazat már 2001-ben is kevesebb munkaerőt igényelt, és 2002-ben is folytatódott a foglalkoztatottak számának csökkenése. Németországban, ahol az építőiparban dolgozók száma 2001-ben 5 százalékkal 22 esett vissza, 2002-re további 2.7 százalék körüli csökkenést várnak . Az árvízkárok hatására remélt építőipari fellendülés foglalkoztatási szempontból is jelentőséggel bír, hiszen 1995 óta a német építőiparban 600 ezer munkahely szűnt meg (csak 2002 első két hónapjában 83 ezer német építőipari munkás került utcára). A Németországban dolgozó magyar építőipari munkások helyzetére nincs befolyással a hanyatló piac, hiszen a kontingens nagysága államközi szerződésben rögzített. Vannak olyan vélemények, hogy a ma még válsággal küszködő német építőipari cégek belföldi piacvesztéseiket külföldön akarják kompenzálni, így Magyarországon is fokozódhat jelenlétük. Egy uniós felmérés – amely az egyes iparágakban foglalkoztatottak számának növekedését vizsgálta 1999-2000 között – kiemelte, hogy az összes iparág közül az építőiparban csökkent legnagyobb arányban (több mint 10 százalékkal) a foglalkoztatottság. A világgazdaság helyzetének rosszabbra fordulására az építőipar rendkívül érzékenyen reagál, ami elbocsátásokat is eredményezhet az iparágban. Az építőiparban ténylegesen foglalkoztatottak száma a regisztrált értékeknél általában több, ami egyrészt az alkalmi jelleggel munkát vállalók más ágazatokhoz képest viszonylag magasabb arányából következik, másrészt az iparág kapcsán közismert a jelentős számú bejelentés nélküli foglalkoztatás is.
20
2002. III. negyedév főként az EU-ban, illetve a FÁK országaiban 22 Így az építőiparban foglalkoztatottak aránya 20 százalék körül várható, amely kevesebb, mint 1995ben volt. 21
25 Az EU 2001. évben vállalkozásokról kiadott jelentéseit 1996-1997. évi vállalati adatsorokból állították össze. Az alapvető összefüggések bemutatására ezen megoszlások is megfelelnek, hiszen nem a pillanatnyi helyzet megállapítására vállalkozunk, és az EU-ban -mint egy lényegen stabilabb rendszerben- a bekövetkező változások Magyarországhoz viszonyítva meglehetősen lassan mennek végbe. Foglalkoztatottak megoszlása vállalkozási létszám-kategóriánként az egyes tagállamokban, 1997 (%)
EU-15 Belgium Dánia Németország Görögország Spanyolország Franciaország Írország Olaszország Luxemburg Hollandia Ausztria Portugália Finnország Svédország NagyBritannia
Mikrovállalkozás (0-9) 49.5 55.0 40.4 32.1 46.1 51.0 50.3 47.4 65.8 16.2 47.9 19.6 43.8 45.1 40.3 65.0
Kisvállalkozás (10-49) 27.0 25.3 33.1 41.4 25.0 27.7 26.3 27.5 23.9 40.1 15.7 35.7 24.8 25.2 22.0
Középvállalkozás (50-249) 12.3 12.3 13.3 16.1 15.7 12.1 10.9 19.1 6.0 34.3 23.0 26.1 16.4 10.6 9.6
Nagyvállalkozás (250-) 11.2 7.3 13.3 10.4 13.1 9.2 12.5 6.1 4.4 9.4 13.4 18.5 15.0 19.1 28.1
13.2
7.9
13.9
Összesen 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0
Forrás: Panorama of European Business, Construction A tagállamok átlagát tekintve az építőiparban foglalkoztatottaknak csaknem fele önfoglalkoztató, illetve 10 főnél kevesebb alkalmazottal bíró mikrovállalkozásokban dolgozik. A mikrovállalkozások alapvetően nem tekinthetők növekedésorientáltaknak és semmiképpen nem várható tőlük a foglalkoztatás jelentős növelése sem. Ettől függetlenül a mikrovállalkozásokat a bennük rejlő foglalkoztatási potenciál miatt minden lehetséges eszközzel támogatniuk kell a kormányzatoknak. Különféle kormányzati programokkal elérhető, hogy egy önfoglalkoztató legalább a megélhetéséhez szükséges jövedelmet kigazdálkodhassa, de a növekedni képes mikrovállalkozások fejlesztése is főként állami támogatásokkal oldható meg. Magyarországon az építőipart is – csakúgy, mint az ipart és a mezőgazdaságot – a foglalkoztatás radikális csökkenése jellemezte a piacgazdaságra történő áttérés időszakában. 1997-ig tartott a drasztikus létszámleépítés, 1998-tól e téren kedvező változás indult meg. Az alkalmazásban álló munkavállalók száma jelenleg is nő: a 3.8 százalékos építőipari foglalkoztatás-bővülés jóval meghaladja a nemzetgazdaságban tapasztalt mértéket: az országos foglalkoztatottság szintje ugyanis enyhén visszaesni látszik (99.7 százalék). Az építőipar fizikai munkásainál
26 átlag feletti a létszámnövekedés, a szellemieknél nem éri el az átlagos szintet sem. 2002 első félévi megfigyelések szerint az előző évhez képest jelenleg négy százalékkal dolgoznak többen az építőiparban, hozzávetőleg 120 ezer embernek adva munkalehetőséget. A szakképzés elmaradt az igényektől, bizonyos területeken ún. strukturális munkaerő-hiánnyal küzd az építőipar. Alkalmazásban állók létszáma az építőiparban (2002) Megnevezés
1000 fő
Építőipar 119.6 Fizikai foglalkozású 91.1 Szellemi foglalkozású 28.5 Forrás: Építési Piac, XXXVI. évfolyam, 9. szám
Változás (előző év azonos időszaka = 100%) 103.8 104.4 101.9
Az ágazatban foglalkoztatottak munkabére is folyamatosan növekvő tendenciát mutat. A legnagyobb bérnövekedés az építések előkészületeinél volt tapasztalható. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi bruttó átlagkeresetének alakulása az építőiparban (2002. január-június) Változás Bruttó átlagkereset (előző év azonos időszaka = Megnevezés (Ft) 100%) Építőipar összesen 82112 110.5 Fizikai foglalkozásúak 66954 116.9 Szellemi foglalkozásúak 130801 102.3 Nemzetgazdaság összes 114415 118.3 Fizikai foglalkozásúak 80700 116.8 Szellemi foglalkozásúak 156800 118.2 Forrás: Építési Piac, XXXVI. évfolyam, 9. szám Az építőiparban teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi bruttó átlagkeresete 2002 első félévében 10.5 százalékkal növekedett, ami elmarad a nemzetgazdaság összes átlagkereset-növekedésétől, és az építőipar termelésének növekedési üteménél is kevesebb. Az építőipari szellemi foglalkozásúak átlagkeresletnövekedése messze elmaradt a fizikaiakétól. A szokatlan különbség a minimálbér növekedésével hozható összefüggésbe. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak kereseti adatai az építőiparban (KSH évközi adatgyűjtésből származó 5 fő felettiekre vonatkozó adatok) 2001. I. 2002. I. Változás negyedév negyedév Megnevezés (előző év azonos Havi bruttó átlagkereset időszaka = 100) (Ft) Építési terület előkészítése 56845 60513 106.5 Szerkezetkész épület, 76697 83325 108.6 egyéb építmény építése
27 2001. I. 2002. I. negyedév negyedév Havi bruttó átlagkereset (Ft) 63457 76463 54191 58029
Megnevezés
Változás (előző év azonos időszaka = 100)
Épületgépészeti szerelés Befejező építés Építési eszközök 92499 84534 kölcsönzése személyzettel Építőipar összesen 71801 79291 Forrás: Építési Piac, XXXVI. évfolyam, 7. szám
120.5 107.1 91.4 110.4
A megfigyelt vállalati körben a bérkiáramlás mértéke alapjaiban véve összhangban volt a teljesítmények alakulásával. Építőipari vállalkozások főbb adatai, 2000 Létszámkategória 0-9 fő 10-49 fő 50-249 fő 250 fő és felette Összesen:
Vállalkozások számának Építőipari foglalkoztatottak megoszlása (%) 96.3 57.1 3.1 20.3 0.5 16.0 0.1 6.6 100.0 100.0
Forrás: Építőipari Statisztikai Évkönyv, 2000 Magyarországon az építőipari munkalehetőség legnagyobb részét mikrovállalkozások adják, de számarányukhoz képest a kis- és középvállalkozások bírnak a legnagyobb foglalkoztatási potenciállal. A magyar építőiparban tevékenykedő mikrovállalkozásoknak a foglalkoztatásban, míg a közép- és nagyvállalatoknak az értéknövelésben elsődleges a szerepük. Az EU-ban is éppen így alakult: a kisebb méretű vállalkozások a nagyobbakkal szemben gazdaságosság szempontjából jelentős versenyhátrányban vannak.
Külföldi munkavállalók 23
Az Európai Építőipari Szövetség (FIEC) Közép- és Kelet-Európa Munkacsoportja már 2000-ben megkezdte a tárgyalásokat a tagállamok szervezeteivel a munkaerő és a szolgáltatások szabad áramlásáról annak érdekében, hogy a csatlakozás időpontjától semmilyen korlátozás ne legyen érvényben. Mind a munkaerő, mind pedig a szolgáltatások szabad áramlása a közös piac alapvető kritériumai, mely teljesítése az építőipar számára külön problémát jelenthet csatlakozáskor a bérek szempontjából. A tagállamok többségében a bérek tevékenységtől függően mindenhol ugyanakkorák, eltekintve a munkavégzés helyétől. Németországban csak egyetlen minimális bér került meghatározásra, amely a többi tagállam tevékenységtől függő bércsoportjai közül a 23
FIEC: Fédération de l'Industrie Européenne de la Construction
28 legalacsonyabbal egyező mértékű. Egyedül a munkáltatói szervezetek tagjai számára kötelező betartani a bérek mértékére vonatkozó egyéb szabályozásokat. A magyar munkaadóknak is fel kell készülniük az esetleges termékminőségi, munkabiztonsági, nyelvi problémákra, a fokozottabb vagyon- és termelőeszközvédelemre éppúgy, mint a jelenlegi tagországoknak – például – Magyarország kapcsán. A statisztikák szerint a környező országokból Magyarországra érkező vendégmunkások negyede az építőiparban kezd el dolgozni. Az illegális munkavállalás problémájának kezelésére születtek már megoldási javaslatok (gyakoribb ellenőrzések, illetve utóellenőrzések), az illegális foglalkoztatás leküzdéséért az építőiparban „többet” tesznek más ágazatokhoz képest. A 2001. június 30-án érvényben lévő engedélyek alapján a Magyarországon tartózkodó külföldi munkavállalók A munkavállalók állampolgársága Román Lengyel volt jugoszláv volt szovjet Cseh Szlovák Vietnami Egyéb Összesen:
Számuk az építőiparban 5 939 58 141 3 159 3 68 1 148 9 517
Forrás: PROFIL építőipari hírlevél, 2002. február 8.
A vállalkozások mérete és pénzügyi helyzetük Az alább következő építőiparra vonatkozó számos megállapítás, véleményünk szerint akkor lehet helyénvaló, ha tisztában vagyunk az építőipar vállalkozásainak az Európai Unió gazdaságában betöltött súlyával. Vállalkozások az Európai Unióban, ágazati bontásban, 1996
Ipar és energia Építőipar Kereskedelem és vendéglátás Közlekedés és hírközlés Pénzügyi
Éves forgalom
KKV-kben foglalkoztatottak
Vállalkozások
Foglalkoztatottság
ezer db
%
ezer fő
%
ECU (milliárd)
%
%
2 049
11.1
31 210
27.9
4 853
28.0
53.9
2 544
13.8
10 138
9.1
899
5.2
88.7
6 609
35.9
30 215
27.1
5 025
29.0
77.1
977
5.3
8 271
7.4
794
4.6
47.1
308
1.7
4 660
4.2
4 012
23.1
26.8
29
szolgáltatások Egyéb üzleti tevékenység Egyéb tevékenység Összesen:
Éves forgalom
KKV-kben foglalkoztatottak
Vállalkozások
Foglalkoztatottság
ezer db
%
ezer fő
%
ECU (milliárd)
%
%
2 234
12.1
11 197
10.0
733
4.2
66.2
3 706
20.1
16 143
14.4
1 043
6.0
76.9
18 427
100.0
111 835
100.0
17 359
100.0
66.2
Forrás: Enterprises in Europe, 2001 Report Az EU-ban működő vállalkozások közül építőipari tevékenységet csak minden tizedik folytat. Ezen építőipari vállalkozások számarányukhoz képest (13.8 százalék) kisebb munkaerő-felvevő képességgel bírnak (9.1százalék) és kevesebb éves forgalmat realizálnak (5.2 százalék). Ilyen vonatkozásban érdemes megvizsgálni például az ipar és energia vagy a pénzügyi szolgáltatások szektorát, ahol – mindvégig az arányokra helyezve a hangsúlyt, – a szektorban működő vállalkozások sokkal jelentősebb szerepet töltenek be a foglalkoztatásban, és nagyobb éves forgalom előállítására képesek. Az építőiparra a legjellemzőbb a kisebb méretű vállalkozásokban (mikro-, kisvagy középvállalkozásokban) való foglalkoztatás. Az EU-ban működő alkalmazott nélküli, úgynevezett önfoglalkoztató-, az 1-9 alkalmazottal bíró mikro-, a 10-49 alkalmazottat számláló kis-, az 50-249 létszámú közép-, illetve a 250 főnél több munkavállalót foglalkoztató nagyvállalkozások megoszlása alapján az Unió építőiparát leginkább a mikrovállalkozások és a kisvállalkozások alkotják. Az építőipari vállalkozások legnagyobb része 1-9 főt foglalkoztató mikrovállalkozás. Vállalkozások az Európai Unióban, vállalati létszám-kategóriánként, ágazati 24 bontásban , 1996 (%) Mikrovállalkozás
Kisvállalkozás
Középvállalkozás
Nagyvállalkozás 250 főnél több
Összes vállalkozás
0 fő
1-9 fő
10-49 fő
50-249 fő
Ipar és energia
2.4
12.2
19.9
19.4
46.1
31 210
Építőipar
16.1
33.2
26.9
12.4
11.3
10 138
Kereskedelem és 13.0 vendéglátás
35.1
19.7
9.3
22.9
30 215
24
ezer db
Az EU vállalkozásokra vonatkozó jelentéseiben ágazati bontás alatt a táblázat első oszlopában szereplő főbb tevékenységek értendők. Magyarországon, ha statisztikai kimutatásokban ágazati bontásról esik szó, valamennyi gazdasági ágazat feltüntetésre kerül.
30 Mikrovállalkozás 0 fő Közlekedés 9.1 és hírközlés Pénzügyi 4.2 szolgáltatások Egyéb üzleti 12.6 tevékenység Egyéb 15.5 tevékenység Átlagosan:
10.0
Kisvállalkozás
Középvállalkozás
Nagyvállalkozás 250 főnél több
Összes vállalkozás
1-9 fő
10-49 fő
50-249 fő
13.6
14.5
9.9
52.9
8 271
8.1
5.9
8.6
73.2
4 660
23.0
17.3
13.3
33.8
11 197
34.0
17.0
11.1
23.1
16 143
24.4
18.8
13.1
33.8
111 835
ezer db
Forrás: Enterprises in Europe, 2001 Report Az egyes vállalkozási létszám-kategóriák részesedése az építőipar forgalmából Az éves forgalom megoszlása vállalkozási létszám-kategóriánként az egyes tagállamokban, 1997 (%)
EU-15 Belgium Dánia Németország Görögország Spanyolország Franciaország Írország Olaszország Luxemburg Hollandia Ausztria Portugália Finnország Svédország Anglia
Mikrovállalkozás (0-9) 33.9 44.9 36.2 20.2 19.8 42.1 34.7 41.3 54.9 16.9 21.1 15.5 30.5 35.0 24.2 46.2
Kisvállalkozás (10-49) 28.9 27.5 28.3 36.9 32.1 31.2 27.6 27.9 26.8 38.0 33.9 33.6 23.8 24.4 23.2 16.8
Középvállalkozás (50-249) 18.4 16.9 14.6 25.8 25.5 14.5 15.5 21.6 10.5 31.6 26.9 26.4 19.5 14.8 10.8 12.1
Nagyvállalkozás (250-) 18.8 10.7 20.8 17.1 22.5 12.2 22.3 9.2 7.8 13.4 18.2 24.5 26.3 25.8 41.8 24.9
Forrás: Panorama of European Business, Construction A fentebb bemutatott, foglalkoztatottságra vonatkozó adatsorral összevetve az éves forgalom megoszlását, itt is látható, hogy az EU-ban az iparághoz tartozó mikrovállalkozásoknak a foglalkoztatásban betöltött szerepe az elsődleges. A közép- és nagyvállalatok nagyobb arányú éves forgalom realizálására képesek, mint amekkora arányban munkalehetőséget tudnak biztosítani az iparág munkavállalói számára.
31 Létszám-kategóriák a magyar építőiparban Működő társas vállalkozások gazdasági ág és létszám-kategória szerint, 2002. június 30. (%) Mikrovállalkozás 1-9 0 fő és ismeretlen fő Ipar Építőipar Kereskedelem, javítás Szálláshelyszolg., vendéglátás Szállítás, posta és távközlés Pénzügyi tevékenység Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások
Kisvállalkozás 10-49 fő
KözépNagyvállalkozás vállalkozás 250 fő és 50-249 fő felette
26.4 33.2 32.9
51.5 55.5 59.6
15.7 10.0 6.6
4.8 1.2 0.8
1.6 0.1 0.1
34.5
56.2
8.3
0.9
0.1
29.0 39.3
61.2 50.3
8.1 6.8
1.2 3.1
0.5 0.5
55.8
41.2
2.5
0.4
0.1
Forrás: Saját számítások, KSH adatok Az EU-ban az építőiparban van a legtöbb önfoglalkoztató mikro-, illetve kisvállalkozás. Magyarországon a feltüntetett ágazatok között nem az építőiparra a legjellemzőbb a mikrovállalkozások és a kisvállalkozások jelenléte, hanem például az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatásokra vagy a kereskedelem, javításra. Abban megegyezik az uniós és a magyar építőipar, hogy a nagyvállalati termelés a többi ágazathoz képest kevésbé jellemző. Az építőipari vállalkozások számának és termelésének alakulása létszámkategóriák szerint A működő vállalkozások A termelési érték Létszám-kategória száma megoszlása (%) 1999 2000 1999 2000 0-9 fő 64 260 68 594 38.8 39.8 10–49 fő 3 086 3 133 24.6 22.0 50 fő felett 396 408 36.6 38,2 Összesen: 67 742 72 135 100,0 100,0 Forrás: Saját számítások, KSH, Az ipar és az építőipar 2000. évi tevékenysége, Budapest, 2001. 2000 végén a regisztrált építőipari vállalkozások körülbelül 90 százaléka volt ténylegesen működő szervezet. A kis- és közepes méretű vállalkozások együttvéve az építőipari termelés nagyobb hányadát végezték ugyan mint a nagyvállalatok, de számarányukhoz képest kevesebb érték előállítására voltak képesek. Az iparág alig néhány tízre tehető nagyvállalata, szemben a nagyszámú kisszervezetekkel, csaknem ugyanannyi értéket hozott létre. Az uniós építőipar éves forgalmának megoszlását vizsgálva analóg következtetésre jutottunk. Az építési piac kínálatát biztosító vállalkozások részéről természetes reakció a fellendüléssel együtt járó vállalati tevékenység megélénkülése és ennek következményeként a többletfinanszírozáshoz szükséges többnyire idegen források
32 bevonása. A hazai építőipar legnagyobb problémája továbbra is a tőkeszegénység, ami abban is megmutatkozik, hogy legtöbbször még a közepes- vagy nagyvállalatok sem tudják saját projektjeiket idegen forrás bevonása nélkül finanszírozni. Fellendülőben lévő építőipar esetén a megélénkült kereslet kielégítése, recesszió esetén pedig a bevételek hiánya késztet pótlólagos forrásbevonásra. Pénzügyi helyzetükre vonatkozó rövid távú kilátásaik változatlansága mellett a cégek keveslik termelésük volumenét és szerződésállományuk nagyságát, igaz már elégedettebbek, mint egy éve voltak. Kapacitásaik kihasználtsága javult, ugyanakkor további előrelépésre számítanak e téren. Az EU és Magyarország építőiparában tapasztalható különbségek a gazdaságban betöltött eltérő súlyukból és konjunkturális helyzet adta alkalmazkodási mechanizmusokból adódnak. A két térség mikro-, kis-, közép-, illetve nagyvállalatairól szinte ugyanaz mondható el, akár a foglalkoztatásban betöltött szerepről, számarányukról, a termelésből kivett részesedésükről vagy a többi ágazathoz képest elfoglalt helyükről.
Kutatási-fejlesztési együttműködés 25
Az E-CORE hálózatát (European Construction Research Network) azzal a céllal hozták létre, hogy koordináltabban mehessenek végbe az építőiparban megvalósuló törekvések, illetve az eredmények, vívmányok mihamarabb Európa-szerte ismertté válhassanak (ez különös jelentőséggel bírhat most a szabványok elkészítésének folyamatában). Így nagyobb esély van rá, hogy ugyanazon építőipari kutatás nem folyik párhuzamosan az egyes országok kutatóintézeteiben, szakmai szervezeteiben, valamint a kutatási tevékenység nem merül ki pusztán tudományos megállapítások megtételében, hanem valóban fejlesztésekhez vezethet mind az építőiparban, mind pedig a hozzá kapcsolódó más iparágakban. A K+F igények beazonosíthatóvá, meghatározhatóvá, nevesíthetővé válásával Európa építőiparára egy K+F stratégia is kialakítható lesz. Az európai, a nemzeti és a regionális fejlesztések ezáltal egy pontban futnak össze, így biztosítva a legfrissebb eredményekhez való hozzáférést a hálózatban résztvevő összes tag számára. Itt is maximálisan beigazolódni látszik az a mondás, hogy „aki kimarad, az lemarad”, hiszen a legmodernebb építőipari technológiákhoz lehet hozzájutni. A hálózatba való belépéskor nyilván mérlegelendő, hogy adott szervezet mennyi idő alatt és mekkora költség árán érné el önmaga, önerőből az európai, több ország által együttesen kivívott technológiai színvonalat. Az összefogás, az újítások megosztása nemcsak gyorsabb technológiai fejlődéshez vezeti Európa építőiparát, de komoly gazdasági előnyökkel is jár: például a versenyképesség megtartása (vagy megszerzése) ma már elképzelhetetlen lenne túlhaladott technológiával, de költségtakarékossági szempontokból is fontos. Magyarország K+F tevékenysége kevésbé intenzív, egyes vállalatoknak még igényeik megfogalmazása is gondot okoz. Az EU kutatási programjaiba való bekapcsolódás lendíthetne a hazai K+F tevékenységen. 25
Európai Építőipari Kutatási Hálózat
33 Az EU annak a nem titkolt céljának megvalósulását is várja a hálózat működésétől, hogy a kis- és középvállalkozások egyfelől még nagyobb számban vegyenek részt az iparág K+F munkájában, másfelől még inkább előnyhöz juthassanak a közösen elért eredményekből. Éppen az építőiparban vált különös jelentőségűvé a kis- és középvállalkozások fejlesztésekbe való bevonása, hiszen – mint azt korábban láttuk – ebben az iparágban a legnagyobb a kisméretű vállalkozások aránya. A 26 taggá váláshoz bizonyos fokú kutatásra és fejlesztésre való elkötelezettség szükséges. Majdnem minden eddigi tag valamely, akár nemzeti, akár európai szintű kutatásban aktívan részt vesz (vagy részt vett) és/vagy különféle nemzeti, európai vagy nemzetközi információs hálózat tagja. A jelenlegi tagok között vannak kutatóintézetek, egyetemek, ipari partnerek, szövetségek, nemzetközi szervezetek, állami hivatalok. Magyarországról az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht. (ÉMI) tagja a hálózatnak. Maga a hálózatosodás napjaink egyik megkerülhetetlen jelensége. Így az E-CORE mintegy például is szolgál az építőipari vállalkozásoknak az összefogásra, a hálózatokban való gondolkodásra.
Fenntartható építés A "hálózatosodással" ösztönözni kívánt folyamatos fejlesztések lehetősége elvezet az úgynevezett fenntartható építés, azaz az építőipar fenntartható fejlődésének kérdésköréhez. A fenntartható építés elméletének a gyakorlatba való átültetése Nyugat-Európára már jellemző, de Magyarországon is megkezdődtek az első lépések ennek irányába. A fenntartható építés lényegét legtömörebben a következő meghatározás tartalmazza: „egészséges épített környezet létesítése és felelős fenntartása az 27 erőforrások hatékony kihasználásával, ökológiai elvek alapján” . A megvalósítani kívánt cél elérését életciklus-elemzési módszerekkel, építési és környezeti teljesítmény-vizsgálati módszerekkel teszik mérhetővé.
Az ágazat szabályozása a csatlakozást követően Az EU-ban az építőipar vállalkozásainak működését alapvetően háromféle módon szabályozzák: • egyrészt konkrét, építőiparra vonatkozó uniós előírásokkal (Építési Termék irányelv, munkavédelmi előírások, harmonizált műszaki specifikációk, a tevékenységgel kapcsolatos minőségi-, illetve a gépekre, berendezésekre vonatkozó elvárások); • másrészt a gazdaságban általánosan alkalmazandó konkrét előírásokkal (a versenyszabályozásra, a kartellellenes politikára, a lobbytevékenységre, valamint a piacvédelemre vonatkozó közösségi jogszabállyal harmonizált nemzeti jogszabály és gyakorlat); • harmadrészt pedig a piac támasztotta követelményeknek szükséges megfelelni. 26 27
Jelenleg 70 tagja van Európa-szerte. C. Kibert, CIB Symposium
34
Az Európai Unióban a jogi szabályozás rendeletekkel, tanácsi irányelvekkel (ún. direktívák), tanácsi határozatokkal, tanácsi ajánlásokkal és egyéb, jogi hatállyal nem rendelkező magyarázó dokumentumokkal, állásfoglalásokkal, valamint útmutatókkal történik. A közösségi jogon belül a rendelet a legszigorúbb, minden esetben kikényszeríthető szabályozási forma. Megalkotásával, illetve a Közösség hivatalos közlönyében (Official Journal) megjelölt hatálybalépésével minden tagállamban egyszerre válik érvényessé és kötelezővé. A direktíva általános szakmai politikai célt tartalmaz, de minden tagország maga illesztheti be saját jogrendszerébe. A határozat ugyan kötelező, de csak arra a tagállamra, vállalatra, jogalanyra vagy azok csoportjára, akikre irányul. Az ajánlásban foglaltaktól el lehet térni, de célszerűbb betartani. Az építési piac szabályozása nehéz feladatot jelent az uniós szakemberek számára. E célból felállításra került az Építési Állandó Bizottság (SCC), mely szerv elsősorban tanácsadó funkciókat lát el, de szabályozásokat is előkészít. Az évente egyszer vagy kétszer ülésező Bizottság munkájában minden tagállam részt vehet, általában két szakembert és néhány tanácsadót delegálhatnak a tagországok. Az együttműködések módját nemzeti szinten szükséges megvitatni és koordinálni, így a feladat ellátására a Nemzeti Koordináló Tanácsokat (NCC) kell létrehozni. A nemzeti koordináció feladata az európai szervektől származó információk eljuttatása az érintettekhez, a helyi vélemények és javaslatok alapján nemzeti álláspont kidolgozása, majd annak képviselete az európai szervezetekben. Magyarországon eddig még nem hoztak létre NCC-t, de a feladat nem sokat várathat magára, a hazai építési szektor széttagolt irányítását koncentrálni kellene. Az eddigi európai gyakorlat szerint az egyes országok Nemzeti Koordináló Tanácsai az Építési Állandó Bizottságba, illetve alárendelt szerveihez küldött képviselőkből, a szakminisztériumok által delegált személyekből és néhány szakértőből állnak. Az EU ajánlása alapján a tagországokban az építésügyi szabályozásért felelős minisztérium látja el a nemzeti koordinációhoz kötődő feladatokat, így Magyarországon is célszerűnek tűnik egyik minisztériumot megbízni a feladat ellátásával. A nemzeti szabályozás a tagországokban az építőipar számos területén megmaradt, Magyarországon is hasonló helyzetre számíthatunk. Jelenleg egyes területekre túl sok szabály vonatkozik, más részeken nincs megfelelő szabályozottság. A vállalatok működését hazánkban nagyrészt a jogi szabályozás alakítja, az iparági önszabályozás még nem játszik szerepet. Az bizonyos, hogy hazánkban időre (évekre) van szükség, hogy szabályozáson – a tagországokhoz hasonlóan – szakmai műhelyek, szervezetek által kidolgozott ajánlásokat értsünk. Az ajánlások (elsősorban a műszaki szabályozásban és a szerződéses kapcsolatok terén) az építési folyamatot egységes elvek alapján szabályozzák. Az első magyarországi szakmai műhelyt a közelmúltban hozta létre négy, az építésügy különböző területeit jól ismerő szakember.
35 Ösztönözni kell a gyártókat, azok szervezeteit, hogy minél szélesebb körük tagja lehessen a megfelelő európai szervezetnek, részt vehessen a szabványosítás folyamatában, részese lehessen a szakmai döntések meghozatalának, azaz megfelelően bekapcsolódhasson a szabályozásba. Az Európai Építési Fórum (European Construction Forum, ECF) átfogó képviseletet biztosít az építési folyamat valamennyi résztvevője számára az alábbi európai szakmai szervezeteket is bevonva. Építészek Európai Tanácsa
ACE
Építőmérnökök Európai Tanácsa
ECCE
Tanácsadó Mérnökök Európai Szövetsége
EFCA
Európai Építőanyaggyártók Tanácsa
CEPMC
Európai Cement Szövetség
CEMBUREAU
Európai Aszfalt Szövetség
EAPA
Építő- és Faipari Dolgozók Európai Szövetsége
FETBB
Európai Építőipari Szövetség
FIEC
Házépítők Európai Uniója UEPC Érdemes a felsorolásból kiemelni az Európai Építőipari Szövetséget (FIEC), melynek 32 tagszervezete 25 országból kerül ki. Magyarországról az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) tagja az 1905-től működő Szövetségnek. Példa nélküli, hogy az Európai Bizottság a szociális párbeszéd kapcsán „ágazati partnerként” ismerte el. A FIEC törekvései között szerepel – és ennek hangot is adott az Európai Bizottsághoz és a Parlamenthez fordulva, - hogy a tagjelölt országok képviselői éppúgy részt vehessenek az építőiparra vonatkozó európai szociális párbeszédben, mint a tagországok küldöttei. A FIEC egy másik célkitűzése, hogy az Európát behálózó közlekedési útvonalak (TENs) megépítése kapcsán (a tervek szerint 2020-ig) kialakulhasson egy valóban jól működő kapcsolat és együttműködés a kormányzatok és a magánszféra között (a kezdeményezés public-private partnerships - PPPs néven vált ismertté). Egyéb nemzetközi, főként európai építőipari szövetségek Építési Vállalkozók Világszövetsége
CICA
Európai Vasútépítők Szövetsége
EFRTC
Európai Mélyépítők Szövetsége
EFFC
Hő- és Hangszigetelő Szövetség
FESI
Európai Fafeldolgozóipari Szövetség
CEI- Bois
Európai Parkettgyártók Szövetsége
FEP
Európai Bútoripari Szövetség
UEA
Európai Laminátpadló Gyártók Szövetsége
EPLF
36
Ablak és Függönyfal Gyártók Egyesületeinek Európai FAECF Szövetsége Ablakgyártók Európai Érdekvédelmi Szervezete
EUROWINDOOR
A tagjelölt országok építőipari vállalkozásait a csatlakozáskor sokféle külső hatás fogja érni, például a megváltozott piac, az uniós versenyszabályozás, az eltérő szakmai tapasztalatok, a minőségbiztosítási rendszer, az országhatáron kívüli vállalkozási lehetőségek, nemzetközi kapcsolatbővítés, EU szabványok, uniós munkafeltételek - és a felsorolás még messze nem teljes. Az összes új követelménynek eleget tenni a legtöbb vállalkozás számára meglehetősen nehéz feladatot jelent, a hirtelen jött számtalan lehetőséggel élni nem könnyű, és ehhez megfelelő információkra van szükség.
37
II.
AZ ÉPÍTŐIPARI ÁGAZAT SZABÁLYOZÁSI KERETEI AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS A HAZAI JOGHARMONIZÁCIÓS FOLYAMAT
Az építőipari ágazat szabályozási keretei az EU-ban A belső piac kialakulása Korunk világában természetes tényként kezeljük, hogy egy modern piacgazdasággal rendelkező ország gazdasági szereplői – az adott ország jogszabályi előírásainak betartása mellett – szabadon végezhetik tevékenységüket. Megválaszthatják vevőiket, az értékesítésre szánt termékek és szolgáltatások körét, a működésükhöz szükséges tőke megszerzésének formáját (banki hitel, kockázatitőke társaság, tőzsde), valamint azt is, hogy az országon belül hol akarnak létrehozni értékesítési helyeket, illetve székhelyet, telephelyet. Ez a szabadság azonban még 100 évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna, amikor az egyes (nemzet)államokon belül még jórészt hiányoztak mindazok a piaci mechanizmusok, intézmény- és bankrendszerek, valamint egyéb infrastruktúrák, amelyek mindezt lehetővé tették volna. A modern piacgazdaságokat azonban nemcsak a fent említett tény különbözteti meg korábbi önmaguktól – valamint azon országoktól, amelyek még napjainkban is a piacgazdaság kiépülésének kezdetén tartanak – hanem az is, hogy a bennük lejátszódó gazdasági folyamatok egyre kevésbé korlátozódnak országhatáraikon belülre. A határátlépő folyamatok nagyságának és a kapcsolatok mélységének növekedésével egyre nagyobb gondot jelent a vállalatok számára, hogy országaik jogi-, és piaci környezete sok tekintetben eltér egymástól. 28
Az Európai Unió tagországai olyan közös gazdasági tér kialakítását tűzték ki maguk elé, ahol a termékforgalomra a tagországok egymás közötti határain nem vetnek ki vámokat és nem alkalmaznak egyéb nem vám jellegű védelmi eszközöket, ahol az egyes államok jogi- és piaci környezete a lehető leginkább hasonlít egymásra, ahol azonos szabályok szerint történik a piaci verseny ellenőrzése, illetve ahol harmonizálják a gazdaságpolitikákat. Ezt a közös gazdasági teret belső piacnak nevezik, ahol ténylegesen megvalósul az áruk, a szolgáltatások, a személyek (munkaerő) és a tőke szabad áramlása, vagyis az a – a fent már bemutatott – szabadság, ami eddig csak az egyes országhatárokon belül volt jellemző. Ezt a négy szabadságot – a szabad áramlás szabadságát – nevezzük a négy szabadsági foknak. A négy szabadsági fok megvalósulásával a belső piacnak 28
A továbbiakban az Európa Uniót jelölik "EU" és "Unió" kifejezések is. Amennyiben jelen munka az Európai Uniót, 1993. január 1-i hatállyal létrehozó Maastrrichti Szerződést megelőző időszakra utal, úgy szöveg az Európai Gazdasági Közösség (EGK) vagy "Közösség" kifejezéseket használja az Európai Unió jogelődjére.
38 úgy kell működnie, mintha egyetlen ország piaca lenne, hiszen csak így érhető el európai méretekben a gazdaság leghatékonyabb működése. A belső piac jelen állapotig történő kiépítése több évtizedes – meglehetősen jól szakaszolható – folyamatnak köszönhető. Az egyes szakaszok kezdete, illetve vége általában az integráció valamely alapszerződéséhez köthető. Az első szakaszban a tagországok a vámunió kiépítését tűzték ki célul, vagyis azt, hogy az egymás közötti kereskedelemben ne alkalmazzanak egymás termékeire vámokat, illetve nem vámjellegű egyéb eszközöket (pl.: mennyiségi korlátozás). Ennek kiépítését a Római Szerződés 8. cikkelye 12 év alatt fokozatosan irányozta elő. A vámunió kiépítésének időszaka az EGK létrehozásától (1958.) 1968. július 1-jéig terjedt, vagyis a tervezetnél 18 hónappal hamarabb befejeződött. A vámunió az ipari termékekre terjedt ki, a tagországok lebontották egymás közötti vámfalaikat, míg harmadik országokkal szemben közös vámtarifát alakítottak ki. A második szakaszt az 1986-ban elfogadott és 1987. július 1-jén életbe lépett Egységes Európai Okmány (Single European Act – SEA) indította el. Az Okmány célja az volt, hogy reformokat vezessen be, javítva a Római Szerződésben foglaltak megvalósulásának minőségén. Nem volt ugyanis kielégítő az elért vámunió – illetve közös piac – eredménye, mivel az áruforgalmat számos további akadály korlátozta. Ezért 1993-ig az egészségügyi, állategészségügyi, műszaki, minőségi, fogyasztóvédelmi és hasonló – eltérő nemzetállami szabályozásból adódó – akadály lebontását tűzte ki célul az Egységes Európai Okmány. A végrehajtás keretéül egy, az Európai Bizottság által kidolgozott Fehér Könyv szolgált, „A belső piac kiterjesztéséről” címmel. A Fehér Könyv alapvetően háromféle akadályt azonosított, melyek lassítják a határátlépéseket vagy további költséget jelentenek a célpiacra lépésnél: fizikai, műszaki és pénzügyi. A fizikai határok: a vámok leépítésével párhuzamosan az áruk mozgásának fizikai ellenőrzése nem szűnt meg az országhatárokon. Ez továbbra is lassította a szállítási folyamatokat és további költséget is okozott. A technikai vagy műszaki határok: olyan akadályokat jelentettek, amelyek az egyes tagállamok eltérő műszaki, egészségügyi, stb. szabványaiból következtek. Egy adott ország vállalata csak akkor tudta egy másik ország piacán értékesíteni termékét, ha az – további költségek árán – megfelelt a célországban hatályos szabványok előírásainak. A pénzügyi határok: ezek megszüntetése elsősorban olyan akadályok felszámolását jelentette, amelyek az egyes országokban az árumozgással kapcsolatos adók eltérő számítási metodikájából következtek, különösen a forgalmi- és a fogyasztási adónál. Ebben a második szakaszban már alapvetően nemcsak nemzetállami előírások lebontásáról volt szó, hanem a Közösségnek azon tevékenységéről is, amellyel új közös jogszabályokat alkotott meg. Ezen jogszabályokat vagy közvetlenül kellett a tagállamoknak alkalmazni, vagy saját előírásaikat a legmesszebbmenőkig kellett azokkal harmonizálniuk. Több mint 300 olyan terület került definiálásra, ahol új jogszabály kiadását vagy harmonizálást kellett előírni.
39 A harmadik szakasz 1993-tól – az Európai Uniót, mint a nyugat-európai gazdasági integráció új-régi képződményét – létrehozó Maastrichti Szerződés hatálybalépésével kezdődik. Ebben a szakaszban folytatódik a fenti több mint 300 területen még hátralévő munka, valamint újak is meghatározásra kerültek (energetika, Transzeurópai Hálózatok, stb.). Napjainkban az intézkedésre váró területek száma meghaladja a 1000-et, amely döntő többségében jogalkotásra van szükség. Mindebből látszik, hogy az – egyszerűség kedvéért az EU jogrendszerének nevezett – acquis communautaire jelentős hányadát a belső piac joganyaga képezi. A harmadik szakaszban – a belső piaci program megvalósítása érdekében – új, kísérő politikák bevezetésére, valamint a meglévők kiegészítésére, továbbá nemzetközi egyezmények megkötésére is sor került. Így a regionális-, a verseny-, a szállítási politikák tartalma bővült, míg a környezetvédelemi-, a fogyasztó és egészségvédelmi-, valamint kutatásfejlesztési és iparpolitika megerősítése következett be. A személyek szabad mozgása érdekében a tagállamok többsége részese lett a Schengeni Egyezménynek, amely az EU Amszterdami Szerződésével a közösségi acquis részévé vált. Ez utóbbi azért jelentős tény, mert korábban a munkaerő szabad áramlását az EU jogrendszerének egy olyan része szabályozta, melynek betartásának kikényszeríthetőségi lehetősége kisebb volt. Külön említést érdemel a Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) programja, melynek lényege, hogy a belső piac torzulásoktól mentes működéséhez olyan pénzügyi rendszer felállítására van szükség, amely csak egy közös – és minden tagállamban a nemzeti valutákat felváltó – fizetőeszköz bevezetésével, valamint egy közös központi bank megalapításával lehetséges.
A belső piac tartalma és Magyarország felkészülése Az áruk és szolgáltatások szabad áramlása A tagállamok közötti kereskedelem A termék-, és szolgáltatás-áramlásnak alapvetően két szintjét érdemes megkülönböztetni: belkereskedelem és külkereskedelem. A belső vámhatárok lebontása következtében a tagországok közötti árucsereforgalmat belső kereskedelemnek, vagy más néven intra-kereskedelemnek (cross-border kereskedelemnek) tekinthetjük. A kereskedelem e formájával megvalósuló forgalom jóval meghaladja a hagyományos értelemben vett külkereskedelmet, vagyis azt a forgalmat, amelyet valamely tagállam egy nem EU tagállammal folytat. Az intra-kereskedelem azonban nem egyezik meg a hagyományos értelemben vett belkereskedelemmel, ami egy ország saját vámhatárain belül lebonyolódó kereskedelmet jelent. Az Európai Unió tagállamai közötti kereskedelmet a Római Szerződés, az Egység Európai Okmány, a Maastrichti Szerződés és az ezeken alapuló előírások szabályozzák. A Unió tagországai között az áru- és szolgáltatáskereskedelem teljes
40 vertikumának tekintetében tilos bárminemű korlátozás, vagyis a vám és nem vámjellegű eszközök használata, és minden olyan intézkedés, amely ezekkel egyenértékű hatású, továbbá tilos a vámmal együtt megfizetendő köztartozások kirovása is. Ez alól csak azok az árucsereforgalmak képeznek kivételt, amelyek a közerkölcs; közrend; közbiztonság; az emberi, növényi és állati egészség megőrzése; valamint a történelmi és művészeti értékek védelmébe ütköző tranzakciót valósítanak meg. Magyarországnak az EU egységes belső piacához való kapcsolódásának jogi alapja a Magyar Köztársaság, valamint az Európai Közösségek és azok tagállamai között 1991. december 16-án Brüsszelben aláírt "Európa Megállapodás" (közismerten: a társulási szerződés), melyet a magyar országgyűlés törvénybe iktatott és az 1994. évi I-es törvényben hirdetett ki. Az 1991. decemberében aláírt Európa Megállapodásnak megfelelően az Európai Közösség és Magyarország (Felek) között 2000. december 31-én megvalósult az ipari termékek kereskedelmi akadályoktól mentes szabad áramlása, mivel a Felek valamennyi vámot és mennyiségi korlátozást leépítettek. Így az ipari termékek tekintetében a Felek között napjainkra létrejött a szabadkereskedelem. Jelenleg még tárgyalások folynak az Európai Bizottsággal egyes mezőgazdasági termékcsoportok kereskedelmének fokozatos liberalizációjáról, melyekre vonatkozóan e termékek kölcsönös kereskedelmében a vámok 2003. január 1-től teljesen megszűnnek. E megállapodással az Európai Megállapodás kedvezményrendszere már a teljes mezőgazdasági és élelmiszeripar termékkörre kiterjed. Belkereskedelem Az Európai Unióban a belkereskedelem szabályozása a tagországok kompetenciájában maradt. A belkereskedelem átfogó és egységes EU-irányelvek, rendeletek alapján történő szabályozása ezért nem valósul meg. A belkereskedelemre vonatkozó magyarországi szabályozás nem ellentétes az EUelvekkel, azzal kompatibilis. A kereskedelmi tevékenységet folytatni kívánó vállalkozások diszkrimináció-mentes kezelését biztosítja, hogy a hazai jogszabályok alanyi jogon lehetővé teszik a tevékenység folytatását. A magyarországi belkereskedelmi szabályozás legfontosabb elemei: 1978. évi I. Törvény, amely a belkereskedelemre vonatkozó legfontosabb keretszabályokat fogalmazza meg. 4/1997. Kormányrendelet, amely az üzletek működését és a belkereskedelemi tevékenység folytatásának feltételeit szabályozza. 15/1989. KeM-rendelet, amely speciális szabályokat állapít meg olyan kereskedelmi tevékenységek esetében, ahol különös eljárási szabályok felállítása elengedhetetlen. Külkereskedelem Az Európai Unió külkereskedelmi politikája – ellentétben a belkereskedelemmel – az egyik legszabályozottabb terület. Nem véletlenül, hiszen az integráció egyik kiinduló pontja – és mai napig is meghatározó része – a szabadkereskedelmi övezeten keresztül megvalósult vámunió. Az EU külkereskedelmi politikájának
41 megismerése azonban nem lehet teljes, ha nem ejtünk szót az EU tágabb értelemben vett külgazdasági politikájáról. Az EU külgazdasági politikájának legfontosabb elemei: • • •
közös (kül)kereskedelempolitika, társulási politika, fejlesztési politika.
Az EU gazdasági integrációját megvalósító Európai Közösség nemzetközi közjogi értelemben jogi személy (Római Szerződés 210. cikkely). A Közösség autonóm módon – vagy a tagországok bevonásával – szabályozhatja az EU külgazdasági politikájának fent említett elemeit. A társulási politika olyan privilegizált szerződésrendszeren keresztül valósul meg az Európai Közösség és harmadik országok között, amelyekben a felek jogai és kötelezettségei mellett közös akciók és eljárások is rögzítésre kerülnek. A Közösség ilyen kapcsolatrendszert ápol az alapító tagok tengerentúli területeivel, a tagok volt gyarmataival, de Törökországgal, Ciprussal és Máltával is. Ebbe a kategóriába tartoznak az Európai Gazdasági Térségbe [EGT] (EU tagállamok, Norvégia, Liechtenstein és Izland) tartozó országok is, valamint a közép- és keleteurópai országokkal kötött „Európa megállapodások” is. A cél a legtöbb esetben a szabadkereskedelmi övezet megteremtésének elérése, amely általában az ipari termékekre terjed ki, de nem valósít meg vámuniót, vagyis harmadik országokkal szemben nem alkalmaznak közös vámtarifákat. A Közösség a fejlesztési politikáján keresztül valósítja meg a nem társult fejlődő országok részére szóló segély-, illetve segélynyújtási programját. A fejlesztési politika az Európai Közösség és a fejlődő országok között megkötött két- és többoldalú szerződésrendszeren nyugszik, amelyek általános (vám)preferenciarendszert (GSP), egyéb kereskedelmi preferenciákat, valamint gazdasági támogatást nyújt a fejlődő országok saját gazdaságfejlesztési politikáihoz. Az Európai Közösség legátfogóbb fenti típusú kapcsolatrendszere a 71 afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni (ACP-) államokkal aláírt Loméi Konvenció. A Közös (kül)kereskedelempolitika konkrét mechanizmusok működtetését, eljárási szabályok és eszközök alkalmazását foglalja magában, amelyek általános elveken nyugszanak, alapvetően a Római Szerződés kereskedelemi fejezetében foglaltaknak megfelelően. A fentiek egyrészt jelentik a közös vámpolitika alkalmazását, a közös vámtarifa használatát, a piacvédelmi, dömping-, és szubvencióellenes szabályozás fenntartását, valamint a Kereskedelmi Világszervezetnél történő közösségi fellépést. Ezeket együttesen külkereskedelmi eszköz- és szabályrendszernek nevezzük. Magyarországnak EU-csatlakozását követően az Unió külkereskedelmi szabályrendszerét teljes körűen alkalmaznia kell. Fontos megjegyezni, hogy a csatlakozást követően az EU-tagországokkal bonyolódó árucsereforgalmat nem kül-, hanem intra-kereskedelemnek kell tekinteni.
42 Általánosságban megállapítható, hogy az áruk és szolgáltatások szabad áramlását érintő magyar jogszabályok már csaknem teljes mértékben megfelelnek a közösségi előírásoknak. Néhány területen még van további harmonizációs feladat (pl. automata súlymérő berendezések, élelmiszeradalékok használata, felvonók üzembiztonsága).
A munkaerő szabad áramlása Az európai integráció kezdeti éveiben csak és kizárólag a munkaerő szabad áramlásának megteremtése szerepelt a kitűzött célok között. Ez a közgazdasági értelemben – az európai méretekben hatékony gazdasági folyamatok feltételeinek megteremtéséhez – elengedhetetlen faktor 1968-ra valósult meg. 1974-re életbe léptek a vállalkozók szabad mozgását biztosító rendelkezések is. Az 1990-és években azonban a munkaerő szabad áramlásának fogalma kibővült, napjainkban már személyek szabad áramlásáról beszélünk. Ez a kibővülés földrajzi értelemben is végbement, mivel nemcsak az EU 15 tagállamára terjed ki, hanem Norvégiára, Liechtensteinre és Izlandra is, vagyis az Európai Gazdasági Térség egészére. Határátlépések A személyek szabad mozgása minden EU-polgárra (és nem EU-polgárra, aki jogszerűen lépett be valamely EGT-ország területére) megvalósul, vagyis a 29 tagállamok határait szabadon átléphetik . A nem EU-tagországok állampolgárainál ugyanakkor még továbbra is lefolytathatók különböző ellenőrzések. Sőt a repülőtereken, határ menti kikötőkben, vasútállomásokon és közúti határátkelőhelyeken továbbra is megszokott az EU-polgárok igazoltatása, vagyis az útlevél, vagy a személyi igazolvány elkérése. Munkavállalás és vállalkozás Az Európai Unióban, valamint az EGT teljes területén az egyes tagországok állampolgárai az adott célország állampolgáraival egyenlő feltételek mellett vállalhatnak munkát, illetve alapíthatnak vállalkozásokat (közösségi munkavállaló, illetve közösségi vállalkozó), vagyis állampolgárság alapján nem lehet diszkriminálni. Továbbá nem kell munkavállalási engedélyt sem kérni. Ez a kedvezmény vonatkozik a munkavállaló, illetve vállalkozó családtagjaira is, függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e valamelyik EU-tagország állampolgársággal. A közösségi munkavállalónak és vállalkozónak azonban szüksége van tartózkodási engedélyre, ha 3 hónapnál hosszabb ideig kíván tartózkodni, valamely másik EUtagállam területén. A közösségi munkavállalónak az engedély megszerzéséhez a munkaszerződését be kell mutatnia, míg a vállalkozónak igazolnia kell, hogy az 30 általa folytatni kívánt tevékenységre a célországban nincsen nemzeti korlátozás . 29
A tagországok azonban a közrend, a közbiztonság vagy közegészségügyi okokból a személyek belépését, vagy ott-tartózkodását megtagadhatják. 30 A tagállamoknak ugyanis lehetőségük van bizonyos foglalkozások esetén előírni, hogy azokat csak saját állampolgáraik tölthetik be. Ilyenek azok a területek, amelyek közszolgálatnak minősülnek.
43 Az engedély a fenti feltétel teljesülése esetén automatikusan kiadásra kerül. Az engedély 5 évre szól és a tagállami hatóságok – írásbeli kérelem ellenében – automatikus meghosszabbítják. Három hónapnál rövidebb, valamint szezonális munkavégzés esetén nincsen szükség engedélyre. Ez utóbbi szabályozás vonatkozik a határmenti ingázó munkavállalóra is. Az azonos feltételek melletti munkavállalás előírásai kiterjednek a konkrét munkafeltételek biztosítására is. Ezen kívül nem lehet előírni az anyanyelv ismeretét sem. A tagállamoknak a munkavállalók felvételénél, a munkabér, a szakszervezeti tagság, az elbocsátás, stb. esetében is saját állampolgáraikkal azonos módon kell eljárniuk a más tagállamból érkezetteknél. A közösségi munkavállaló és vállalkozó jogosult a szociális jogok nagy részére is, tekintettel arra, hogy a célországban fizeti be adóját és a szociális hozzájárulásokat is. Ennek megfelelően jogosult a betegségi-, anyasági-, munkanélküliségi-, munkahelyi baleseti-, foglalkozási megbetegedési-, rokkantsági, öregségi és hátramaradotti-, valamint a családi juttatások igénybevételére. A vállalkozóknak a tevékenységük folytatásához mindig vállalkozói engedélyre van szükségük, amely engedélyt azonban sok esetben újra ki kell váltaniuk az adott célország jogszabályainak megfelelően. A vállalkozónak az adott célországban regisztráltatnia kell magát az adóhivatalnál, valamint feltétlenül eleget kell tennie az illető országban az adott foglalkozásra vonatkozó előírásainak. A magyar egyéni vállalkozók már most is szabadon letelepedhetnek az uniós tagországokban és szabadon végezhetnek önálló gazdasági tevékenységet, feltéve, hogy azok nem állnak a fent bemutatott megszorító területek közé. A közösségi munkavállalók és vállalkozók szakmai tudásának megőrzése szempontjából nem elhanyagolható az a tény, hogy az EU-ban biztosított a más tagállami oktatás, képzés vagy átképzés igénybevétele az EU-polgárok részére. Az azonos elbánást itt is biztosítani kell a más tagállamokból érkezettekkel szemben, vagyis szabadon jelentkezhetnek és felvételizhetnek az adott intézménybe, és nem szenvedhetnek hátrányt a kollégiumi elhelyezés során sem. Sikeres felvételi esetén tartózkodási engedélyért kell folyamodni. A kérelemhez csatolni kell az oktatási intézmény által kiadott fogadó levelet, az ott-tartózkodását megalapozó anyagi fedezetet és a teljes betegbiztosítás meglétét. A tartózkodási engedélyt ezek után a céltagállam szervei automatikusan kiadják – tekintettel a közrendi, közbiztonsági és közegészségügyi kitételekre. A tartózkodási engedély a tanulmányok idejére szól, de kiadható csak 1 évre is, amit azután a tanulmányok idejével összhangban évente mindig meghosszabbítanak. A tartózkodási engedély ugyanakkor nem jogosítja fel az oktatási intézmény államától a megélhetéshez szükséges pénzügyi eszköz biztosítására. A tanulás céljából való ott-tartózkodás alatt azonban igénybe lehet venni az egészségügyi szolgáltatásokat és a szociális juttatásokat, amit külön kell kérelmezni. A munkaerő-áramlás elősegítése érdekében 1993-ban az EU olyan számítógépes információs közvetítési rendszert állított fel, amely az Európai Gazdasági Térség egészében elősegíti a munkaerő-piaci kereslet és kínálat egymásnak való megfelelését. Az információs rendszer az EURES (EURopean Employment
44 Services) elnevezést kapta. A rendszer az adatbázisból, az EURES-tanácsadókból, valamint egy informatikai rendszerből áll össze. Az adatbázisban egyrészt megtalálhatóak azok az adatok, amelyek az EU és az EGT területén megüresedett álláshelyekre vonatkoznak, másrészt olyan információk, amelyek konkrétan leírják az egyes országokban hatályos munkajogi, adójogi, társadalombiztosítási és jogi szabályozást. Az EURES-tanácsadók frissítik, valamint használják az adatbázist az informatikai rendszeren keresztül, amikor kapcsolatba lépnek úgy a munkaadókkal, mint az álláskeresőkkel. Az EURES-rendszer az Interneten is az alábbi cím alatt található meg:
http://europa.eu.int/comm/employment_social/elm/eures/en/index.htm Magyarország csatlakozását követően szintén rendelkezni fog EURES-irodával, ahol személyes tanácsadást igényelhetnek az EU- vagy EGT-tagállamokban munkát kereső magyar állampolgárok. Magyarországon az EURES rendszer felállítása és működtetése az Országos Munkaügyi és Módszertani Központ (OMMK) feladata lesz. A munkaerő szabad áramlását érintő magyar jogszabályok már csaknem teljes mértékben megfelelnek a közösségi előírásoknak. Néhány területen még fennáll harmonizációs kötelezettség (p. ügyvédi tevékenység gyakorlása, munkavállalók és családtagjaira vonatkozó egyes szociális előírások).
A tőke szabad áramlása A tőke szabad áramlása nélkül elképzelhetetlen lenne az EU belső piacának megfelelő működtetése, hiszen az annak ma már szerves részét képező Gazdasági és Monetáris Unió – különösen az euro hivatalos bevezetése óta – nem lenne életképes. Ezt felismervén az EU-ban napjainkra már teljes körűen liberalizáltak a 31 tőkemozgások különböző fajtáit . A ma már hatályon kívül helyezett 88/361/EK számú irányelv tételesen felsorolja azokat a műveleteket, amelyeket nem szabad korlátozni. Ezek közül a legfontosabbak: • • •
31
közvetlen befektetések (működőtőke-befektetés, letelepedés és fióknyitás szabadsága, új vállalatok alapítása, vállalatok felvásárlása); ingatlanokba történő befektetések (az EU-ban mindenfajta földterület egységesen ingatlan); tőkepiaci értékpapírokkal végzett műveletek (az értékpapírpiacon forgalmazott mindenfajta értékpapír szabadon forgalmazható külföldieknek is);
A korlátozás tilalma kiterjed az EU-tagállamoknak az Unión kívüli külkapcsolataik során megvalósuló tőkemozgásaira is.
45
•
•
• •
pénzintézetekkel végzett folyó műveletek és betétek (szabadon végezhetőek függetlenül attól, hogy külföldinek vagy belföldinek számít-e a pénzintézet, vagy partnere); kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó hitelműveletek (bármely kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó rövid-, közép-, hosszútávú hitelek szabadon nyújthatóak); személyes tőkemozgások (a magánszemélyek közötti kölcsönök, ajándékok, adományok, hagyaték, örökség, stb. nem korlátozhatóak); pénzügyi eszközök fizikai exportja–importja (bármilyen fizetőeszköz – készpénz, csekk – szabadon átvihető az országhatáron).
Ezek alól csak nagyon jól körülhatárolható esetekben lehet mentességet adni, mint pl.: közérdekre, közbiztonságra való hivatkozás. A teljes devizaliberalizáció Magyarországon 2001. nyarán megvalósult. Az EUcsatlakozással összefüggésben hazánk ugyanakkor jelezte, hogy a külföldiek termőföldvásárlásának jelenlegi tilalma, valamint bizonyos másodlagos lakóhelyek tekintetében fenntartja egyedi engedélyezési rendjét, vagyis derogációt kért. A tőke szabad áramlását érintő magyar jogszabályok már csaknem teljes mértékben megfelelnek a közösségi előírásoknak. Egy-két területen még fennáll harmonizációs kötelezettség (pl. intézményi befektetők tőkekivitele vagy a már említett külföldiek földtulajdon szerzése).
Az európai unió vállalkozás-fejlesztési politikája Az EU hivatalos álláspontja szerint, ahhoz, hogy az Unió elérje azt a célt, hogy a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődni képes tudásalapú gazdaságává váljon, a vállalkozási politikáját modernizálnia kell. Az Európai Unió is felismerte, hogy a gazdaság folyamatos fejlődése, megújulása kis- és középvállalkozások (KKV-k) nélkül nem biztosítható. A kis- és középvállalkozói szektorban születik a legtöbb innovatív, később jelentős haszonnal járó kezdeményezés, jelentőségük a társadalmi és regionális fejlesztés előmozdításában is elvitathatatlan. Mégis valamennyi országban – piaci helyzetükből, méretükből adódóan - számos problémával kell megküzdenie a kis és középes vállalkozásoknak. A nemzetgazdaságokon belül e szektor van a leghátrányosabb helyzetben (alacsony tőkeellátottság, nem megfelelő színvonalú infrastruktúra, információhoz jutás nehézségei, nyelvismeret hiánya, vállalati kultúra alacsony szintje). Az Európai Unióban ezért a vállalkozás fejlesztési politika középpontjában áll a kis és közepes méretű vállalkozási szektor fejlődésének problematikája. A Közösség által ajánlott egységes definíció (96/280/EC ajánlás) szerint kis- és középvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amely: • alkalmazottainak száma nem haladja meg a 250 főt; • éves forgalma kevesebb 40 millió €-nál (cca. 9,8 milliárd Ft), vagy mérlegfőösszege kevesebb 27 millió €-nál (cca. 6,6 milliárd Ft);
46
•
a nem kis- és középvállalkozások körébe tartozó tulajdonos(ok) tulajdonosi részaránya nem haladja meg a 25%-ot (függetlenségi kritérium).
E definíció alapján - leszámítva a középvállalkozásokat – kisvállalkozás az a vállalkozás, amely: • alkalmazottainak száma nem haladja meg az 50 főt; • éves forgalma kevesebb 7 millió €-nál (cca. 1.7 milliárd Ft), vagy mérlegfőösszege kevesebb 5 millió €-nál (cca. 1.2 milliárd Ft); • függetlenségi kritérium. Tovább szűkítve az EU által meghatározott kategóriát mikovállalkozásnak tekintendő az a vállalkozás, amely • alkalmazottainak száma nem haladja meg a 9 főt (ezen belül léteznek a 0 fős, úgynevezett alkalmazott nélküli önfoglalkoztatók). Annak ellenére, hogy az EU részéről meghatározott fenti definíciónak nincs kötelező ereje, valamennyi tagállam, illetve fontosabb intézmény magára nézve kötelező érvényűnek tartja a vállalkozások e kategorizálását. A könnyebb összehasonlíthatóság érdekében az EU-ban, illetve Magyarországon használt vállalkozás kategóriák főbb ismérveit mutatja az alábbi ábra. 2. feltétel az éves nettó árbevétel (Magyarország) / 1. feltétel 3. feltétel éves forgalom (EU) vagy a mérlegfőösszeg szerint VállalkozásEurópai kategóriák Magyar- Európai Magyar- Európai Magyar- Európai Magyarország Unió ország Unió ország Unió ország Unió Éves Alkalmazottak Éves Mérleg-főösszeg Részesedés nettó száma forgalom árbevétel Az A nem kis- és Mikro10 fő 10 fő középállam, vállalkozás alatt alatt az vállalkozások 700 500 Kis50 fő 50 fő 7 millió 5 millió önkorkörébe tartozó millió Ft millió vállalkozás alatt alatt € alatt € alatt mányzat tulajdonos(ok) alatt Ft alatt vagy a tulajdonosi vállalko- részaránya záson nem haladja meg a 25%-ot kívül (függetlenségi eső vállalko- kritérium) zások tulajdoni 4000 2700 27 Közép250 fő 250 fő 40 millió millió Ft millió millió € részesevállalkozás alatt alatt € alatt dése alatt Ft alatt alatt különkülön és együttesen sem haladja meg a 25 %-ot
47 Az alkalmazottak számát tekintve a Magyarországon használt besorolás az egyes vállalkozáskategóriákba megegyezik az Unióban használatossal, míg az éves nettó árbevétel/éves forgalom, illetve a mérlegfőösszeg határértékei alacsonyabban kerültek megállapításra a közösségi ajánlásnál. Amint a korábbiakból kitűnt, a kis és közepes vállalkozások egyfelől a számbeli nagyságuk és a foglalkoztatásban elfoglalt helyük szempontjából egyaránt kulcsszerepet töltenek be. Figyelemre méltó továbbá, hogy a kis- és középvállalkozói szektorban születik a legtöbb innovatív, később jelentős haszonnal járó kezdeményezés, a jelentőségük a társadalmi és regionális fejlesztés előmozdításában is elvitathatatlan. Ugyanakkor a gazdasági erejük, fejlődési képességük szempontjából korántsem töltik be ugyanezt az előkelő helyet. Az Európai Unió kis és közepes vállalkozásainak egynegyede küzd nehézségekkel. A KKV szektor gyengeségei erőteljesebben mutatkoznak meg Görögországban és Portugáliában, mint az Unió fejlettebb nyugati (Írországot is beleértve) országaiban, ahol fokozottabban előtérbe került a minőség javítása, az innováció és a jövedelmezőség. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a KKV szektort érintő nehézségek között több országban az adminisztratív szabályozás rendszere, valamint a financiális eszközökhöz jutás jelenti a szűk keresztmetszetet. A kis- és középvállalkozások, valamint a nagyvállalkozások foglalkoztatási aránya hazánkban és az EU-ban hasonló: a KKV-k a munkavállalók 2/3 részét foglalkoztatják, nagyvállalkozásoknak csupán minden harmadik munkavállaló dolgozik. Egy vállalatnak az EU-ban átlagosan 6 alkalmazottja van, míg Magyarországon ez a szám mindössze 3.6. Az EU-ban hozzávetőlegesen csak minden második vállalkozás alkalmazott nélküli önfoglalkoztató, míg hazánkban az alkalmazott nélküli mikrovállalkozások az összes vállalkozás kétharmadát teszi ki. Az alkalmazott nélküli vállalkozásoknak Magyarországon tapasztalt szinte páratlanul magas aránya – a később részletesen bemutatásra kerülő – adózási rendszerünkre vezethető vissza. A Közösség vállalkozásfejlesztési politikája az alábbi szempontrendszer alapján került meghatározásra: • • •
az életképes, fejlődési potenciállal rendelkező vállalkozások kiemelt fontosságúnak tekintendők, a vállalkozói szellem erősítésével párhuzamosan külön feladattá válik az induló vállalkozások segítése, működésük beindítása, előnyt élveznek bizonyos speciális csoportok (nők, fiatal vállalkozók, kisebbségek), ezek társadalomba való beilleszkedésének előmozdítása.
A tagjelölt országok vállalkozásaival szemben közösségi elvárás, hogy ismerjék az Európai Kisvállalkozói Chartát, aktívan kapcsolódjanak be az EU vállalkozáspolitikai tevékenységeibe (pl. a „Legjobb eljárásokat tartalmazó projektek”), valamint a „Középtávú Vállalat- és Vállalkozásfejlesztési Programba (2001-2005)” (bővebben a releváns EU programok részben).
48 Az Európai Kisvállalkozói Charta jelentősége abban áll, hogy tíz területen ajánlást fogalmaz meg a KKV-k fejlesztése érdekében a döntéshozók számára. Magyarország is csatlakozott ebben az évben a Chartához, melynek ajánlásai – meghatározva a vállalkozásfejlesztési politika irányvonalait - az alábbiakban összegezhetők: •
vállalkozói oktatás és képzés Már az iskolában oktatni kell általános ismereteket az üzleti és vállalkozói igényekről. A középfokú és felsőfokú oktatási programokba konkrét üzleti és vállalkozási témákkal foglalkozó modulokat kell szervesen beépíteni.
•
kevésbé költség- és időigényes vállalkozásindítás Egyre szélesebb körben kell terjeszteni az online (elektronikus) bejegyzéshez való hozzáférés lehetőségét (Máltán már mindössze egyetlen munkanap alatt bejegyezhető egy társaság).
•
kedvezőbb jogi környezet és szabályozás Lehetőség szerint a nemzeti és EU szabályozók egyszerűsítése (pl. a versenyre vonatkozók), egyben “felhasználó barát” adminisztratív dokumentumok bevezetése szükséges.
•
szakismeretekhez való hozzájutás Hozzásegítés a megfelelő szaktudás/szakismeretek megszerzéséhez, mely akár egy egész életen át tartó képzési és konzultációs lehetőség.
•
az online hozzáférés javítása Kívánatos lenne az állami hatóságok mind több területre kiterjedő, a hagyományos ügyintézést felváltó elektronikus kommunikációjára a kisvállalkozói szektorral (pl. elektronikus adóbevallás).
•
nagyobb előnyhöz jutás az egységes piac révén Cél az Unió határain belül egy egységes (a kisvállalkozások számára is “felhasználó barát”) Belső Piac megteremtése (lásd előbb) főként a kritikus területeken (pl. elektronikus kereskedelem, telekommunikáció, közüzemek, közbeszerzés).
•
adózás, pénzügyek Az adórendszereket úgy kell kialakítani, hogy azok sikerorientáltak legyenek (személyes teljesítményösztönzők), ösztönözzék új vállalkozások indítását, bővülését, az új munkahelyek létrehozását. Cél továbbá egy páneurópai tőkepiac létrehozása.
•
a kisvállalkozások technológiai kapacitásának erősítése Cél különböző minőségi és igazolási rendszerek kidolgozása és bevezetése, valamint valamennyi közösségi szabadalom rendelkezésre állása és könnyű hozzáférhetősége a kisvállalkozások számára. Támogatandó a cégek közötti csoportosulások, hálózatok kialakítása, erősíteni kell a páneurópai együttműködést a kisvállalkozások között az informatika felhasználásával (lásd még K+F részt).
49
•
sikeres elektronikus üzleti modellek és csúcsszínvonalú kisvállalkozói támogatás Hozzáférhetőség biztosítása a mentorok és ‘üzleti angyalok’ iránymutatásaihoz, illetve támogatásaihoz (pl. a web oldalakon), továbbá Európai Kis- és Középvállalkozói Megfigyelő Központ (European Observatory on SMEs) nyújtotta lehetőségek kiaknázása.
•
erősebb, hatékonyabb kisvállalkozói érdekképviselet kialakítása az Unió és az egyes országok szintjén
Az Unió KKV-politikája intézményrendszerének egyik kulcsfontosságú eleme az 32 úgynevezett Enterprise Directorate-General („Vállalat Főigazgatóság”) . Az Enterprise DG feladatának tekinti egy innovációt elősegítő, vállalkozásbarát környezet megteremtését, javítva ezzel a vállaltok versenyképességén. Nem titkolt célkitűzése Európa gazdaságának élénkítése, mely hosszú távon megteremtheti a térségben a tudás-alapú gazdaságot. A Közösség operatív feladatot is ruházott a Főigazgatóságra: az egységesebb Belső Piac megteremtése érdekében születő nagy számú közösségi jogforrás meghozatalát szervezi három fő területen (iparpolitika, KKV-k, ipari termékek), így a KKV-kra vonatkozó direktívák meghozataláért ő a felelős. A DG ebbéli feladatának bemutatásakor szükséges – és hasznos – megemlíteni a ’Pink Book’ („Rózsaszín Könyv”) -ként ismert, évente aktualizált kiadványát, mely a 33 felelősségi körébe tartozó területek jogforrásainak strukturált listáját tartalmazza . A legfrissebb ’Pink Book’ (2001. december 31.) 11. fejezete tartalmazza 2001. december 31-ig bezáróan a KKV-kra vonatkozó, jelenleg érvényben levő uniós szabályok teljes felsorolását: a jogforrások listája a kötelező érvényűekkel (irányelvek, döntések) kezdődik, majd a szektorra vonatkozó ajánlások következnek, ezt követik az egyéb szektorspecifikus intézkedések (határozatok, jelentések, stb.). E hiánytalan lista alapján egy magyar vállalkozó könnyebben 34 megismerheti vállalkozását érintő uniós szabályozást . Az említett, a 2001-2005 időszakot átfogó Középtávú 35 Vállalkozásfejlesztési Program célkitűzései az alábbiak: • • •
32
Vállalat
és
a vállalkozások növekedésének és versenyképesség erősödésének elősegítése a globalizálódó és tudás alapú gazdaság keretein belül; a vállalkozóvá válás, vállalkozások létrehozásának elősegítése; az adminisztratív és szabályozási keretek egyszerűsítése, illetve hatékonyabbá tétele, annak érdekében, hogy az érdeklődés a kutatás, innováció és a vállalkozások létrehozása iránt erősödjön;
Általában Enterprise DG vagy DG-Enterprise néven található meg a szakirodalomban. A bővítési folyamat kapcsán a lista összhangban van az alábbi négy tárgyalási fejezettel: áruk szabad áramlása, mezőgazdaság, iparpolitika, kis- és középvállalkozások. 34 A ’Pink Book’ megtalálható az europa.eu.int/comm/dgs/enterprise/acquis2001.pdf címen. 35 Multiannual Programme for Enterprise and Enterpreneurship (2001-2005); 2000/819/EK tanácsi döntés
33
50
• •
a vállalkozások, különös tekintettel a kis és közepes vállalkozások pénzügyi környezetének javítása; a Közösség vállalkozás támogatási szervezeteihez, szolgáltatásokhoz és programjaihoz való könnyebb hozzáférés biztosítása;
A Középtávú Programban kitűzött célok három intervenciós területet jelölnek ki, az információnyújtást, a pénzügyi támogatást és a KKV politika továbbfejlesztését.
Versenyszabályok Magyarországon a trösztellenes szabályozás nagymértékben megfelel a Közösségi Vívmányoknak. A szabályozás tartalmazza a versenyt korlátozó megállapodásokra, az erőfölénnyel való visszaélésre és az összeolvadások ellenőrzésére vonatkozó legfőbb elveket. A közösségi versenypolitika általános célkitűzése a piac egységének biztosítása, és ennek érdekében: •
•
•
tiltja a piac egyes szegmenseiben a vállalatok közötti fúziók nyílt és titkos piackorlátozó megállapodásait, melyek piactorzító monopóliumok kialakulásához vezethetnek; tiltja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést, az árak, a kereskedelmi feltételek, a termelés vagy a kereskedelmi partnerek diszkriminatív kezelése útján; megtiltja a tagállamok részére az állami-,közösségi-tulajdonú vállaltok számára a piaci feltételeknél kedvezőbb feltételeket nyújtani, valamint a magán szektor vállalkozásainak támogatást nyújtani és ezáltal a piac működését befolyásolni.
Az Európai Unió versenypolitikája a belső piac alapját képező szabadságjogok érvényesülését biztosítja. Az egységes piac működésének feltétele, hogy az áruk és szolgáltatások azonos esélyekkel és feltételekkel jelenhessenek meg az EU bármely pontján, bármely tagország belső piacán. Az egységes belső piac működése, a tisztességes versenyfeltételek biztosítása feltételezi egyrészről az állami szintű korlátozók megszüntetését, valamint újabb piackorlátozó intézkedések bevezetésének tiltását. Ugyanakkor biztosítani kell, hogy a piaci szereplők se köthessenek olyan megállapodásokat egymás között, melyek sértik a versenysemlegességet és ezáltal torzítják a piac működését. A versenypolitika egyúttal elősegíti a gazdasági hatékonyságot, az innovációt és az új műszaki eredmények alkalmazását, elterjedését és szoros kölcsönhatásban áll a fogyasztói érdekek védelmével. A verseny/állami támogatásokkal összefüggésben az Európai Megállapodás (62. cikk) végrehajtását még mindig hátráltatja az a tény, hogy a magyar Alkotmánybíróság a versenypolitikára vonatkozó magyar végrehajtási szabályok egyes előírásait alkotmányellenesnek ítélte.
51 A jelenleg hatályos Amszterdami EK-szerződés 87. cikke (1) bekezdése értelmében csak abban az esetben szabad állami forrásból a vállalatoknak bármilyen támogatást nyújtani, ha a támogatás nem torzítja el a versenyt, vagy nem fenyeget a versenyfeltételek torzításával. Az állami támogatásoknak a következő típusait különböztetik meg az EU-ban: Szubvenciók, működés során felhalmozódó veszteség kiegyenlítése; Tőkéhez való hozzájutás, részesedés szerzése, ha ugyanazt a tranzakciót hasonló feltételek mellett egy magánbefektető nem vállalta volna, azaz ha a tőkepiacról a vállalat a tőkét az adott feltételek mellett nem tudta volna beszerezni; • A piaci viszonyokhoz képest kedvezőbb feltételekkel biztosított garancia; • Adómentesség; • Befektetési támogatások; • Exporttámogatás: a harmadik országba irányuló exporttámogatás is járhat kedvezőtlen hatásokkal, mert a nem szubvencionált vállalat a külső piacokon hátrányosabb helyzetbe kerül; • Kedvezményesen biztosított ingatlanhasználat; • Adókedvezmény; • Halasztott TB-befizetés; • Olcsó hitel; • Nem piaci logikájú tőkeemelés; • Adó- és egyéb tartozás elengedése. Az Amszterdami EK-szerződés 87. cikke (2) és (3) bekezdése ugyanakkor az állami támogatások tilalmát enyhíti: • •
•
•
Szociális jellegű segélyek egyes („alulprivilegizált”) fogyasztóknak, ha azokat úgy nyújtják, hogy nem diszkriminálnak az áruk eredete szerint. Ez a cikk a szociális segélyezés jogi alapja; Természeti katasztrófák vagy más kivételes események által okozott károk ellentételezése, illetve következményeinek helyreállítása.
A KKV-k támogatásánál az az elv érvényesül, hogy 50-100 ezer € támogatás egy vállalatnak nem torzítja el nagyságrendi okok következtében a versenyt az egyes tagországok között. Ha a támogatás nem haladja meg az 50 ezer €-t, illetve három éven keresztül a 100 ezer € küszöbérték alatt van, akkor az európai unós szerződés értelmében nem tekinthető állami támogatásnak, ha nem zavarja meg a tagállamok közötti kereskedelmet, ennélfogva nem is kell bejelenteni azt a Bizottságnak. Ugyanakkor elképzelhető, hogy egy vállalat az említett támogatást beruházási, kutatás-fejlesztési és műszaki, gazdasági és beruházási tanácsadás céljából is igénybe veszi. Ezeket a szubvenciókat nem is kell jelenteni az EK Bizottságának. A gazdaságilag elmaradott területen történő kis vagy közepes méretű vállalkozásalapítás szintén kumulált (többszörös) szubvencióban részesülhet.
52 A hazai szabályozás szerint 2002-től tilos a vállalkozások részére történő, versenytorzító állami támogatásokat nyújtani. A mentességek körét a 163/2001. (IX.14.) Korm. rendelet tartalmazza, mely összhangban áll az EU szabályaival. A kormányrendeletben szerepel a támogatási szempontból kedvezményezett vállalkozások (TKV) kategóriája, mely megfelel az uniós fogalmak szerinti KKVnak. A magyar törvények szerinti KKV kategória az uniós fogalomnál szűkebb. Az egyes ágazatokra vonatkozó különös rendelkezéseket a rendelet VI. fejezete tartalmazza.
Az Európai Unió és a hazai fogyasztóvédelem A fogyasztóvédelem mint a Belső Piac alapelve és annak érvényesülése36 A fogyasztói érdekek érvényesülését az Európai Unió valamennyi tagállamának, valamint a csatlakozásra váró országoknak is biztosítania kell. Mint ahogyan azt az amszterdami szerződés tartalmazza, az Európai Unió által elvárt "magas szintű" védelmet kell nyújtani. A szabályozásnál figyelembe vett igen fontos szempont, hogy az európai polgárok a jogi szabályozási rendszertől életminőségük javulását várják el. Ez részben a jövedelmek növekedésének és nagyobb fogyasztási igényeknek következménye. Másrészt azonban utal arra is, hogy megrendült a bizalmuk a nem-szabályozott piacokról származó termékek és szolgáltatások minősége iránt. (Ezt néhány nagyobb botrányos precedens alá is támasztotta.) Mindenesetre a szigorúbb, magasabb színvonalú fogyasztóvédelem nemcsak a fogyasztónak áll érdekében, hanem fontos a gyártók számára is, mert a termelők a rendezetten működő piac iránti bizalomtól függnek. A fogyasztóvédelem, amint azt az EU kifejezésre juttatta az erről szóló ún. Zöld Jelentésben, a dinamikus, 37 zavarmentesen működő piacoknak az egyik fontos feltétele . Az Európai Unió célul tűzte ki a lehető legjobb uniós szintű stratégia kimunkálását éppen annak érdekében, hogy növelje a fogyasztói bizalmat és biztosítsa a belső piac működésének zavarmentességét (az Európai Bizottság jelentése az Európa Parlamentnek, Bristle, 2001. november). A Jelentés a folyamatok felgyorsítását szorgalmazta, mivel még jelenleg is meglehetősen sok, bár csökkenő számú panasz érkezik a fogyasztóvédelem tárgyában a Bizottsághoz. Kétségtelenül rendkívül nehéz feladatot kell megoldani akkor, ha egyensúlyt kell találni két egymásnak ütköző közösségi alapelv egyidejű érvényesítése során, nevezetesen ha egyidejűleg biztosítani kell a fogyasztók maximális védelmét és az áruk szabad áramlásának feltételeit. A gyakorlati életben a folyamatos műszaki fejlődés, az új termékek keletkezése vagy a termékek jellemzőinek módosulásai
36
A kifejtésben alapvetően a New Approach Directives és a Guide to New Approach Directives és egyéb kapcsolódó EU Bizottsági dokumentumokra támaszkodtunk. 37 Green Paper on European Union Consumer Protection (COM (2001) 531 final, 2.10.2001
53 miatt (például az élelmiszeripar és a telekommunikációs cikkek esetében), folyamatosan új szabályozók kibocsátására és harmonizációjára van szükség. Az EU tagállamai az amszterdami szerződésben megerősítették a fogyasztói érdekek magas szintű védelmének elvét, mely kimondja, hogy a fogyasztóvédelem egyben közvetlenül hozzá is járul a nemzetgazdaság egésze és a vállalkozások jövedelmének növekedéséhez. Ennek lényege, hogy mindazok a vállalkozások, amelyek eleget tesznek a fogyasztóvédelmi követelményeknek, megerősödnek a piacon, hiszen az Unió belső piacán igen erős verseny folyik a fogyasztó megnyeréséért. Ezen a piacon csak azok a vállalkozók képesek fennmaradni és kedvező esetben még erősödni is, akik iránt a fogyasztó -a vevő- teljes bizalmat érez és nem áll érdekében átpártolni a versenytárshoz. Az Európai Unió közös piacán a fogyasztó áll a középpontban. Emiatt a fogyasztóvédelem az egységes európai piac létrejöttének, majd zavartalan további működésének egyik középponti eleme. A tagországok számának eddigi fokozatos növekedése, majd a 13 csatlakozásra váró ország további integrálódásának egyenes következménye, hogy e kérdéskör az európai integrációs folyamat továbbfejlődése érdekében eddig is és továbbra is előtérben marad, illetve, hogy a rendszer folyamatos korrigálása a jövőben is szükséges lesz. A jövőbeni korrekciók fennmaradásával a magyar építőiparnak számolnia kell, tehát biztosítani kell ezeknek a módosításoknak az ismeretét, a megfelelő intézkedések megvalósítását. Valamennyi, az egységes piac működését, a bővítést előkészítő folyamatok előrehaladását vizsgáló, hivatalos jelentésben a prioritást élvező témák között is első helyen az Európai Unió polgárárának általános védelme áll. Ennek része, többek között a megfelelő piacfelügyelet, a kielégítő színvonalú élelmiszerbiztonság, de része a mindezeket biztosítani rendelt jogszabályi keretek és intézményi háttér léte is. (Lásd például: Making a Success of Enlargement, Progress Report 2001). Az Európai Unió ma már egységes belső piac, amelyben 15 ország közel négyszáz millió lakosa egyszerre fogyasztója és kínálója is a belső piacon létrehozott terméknek és szolgáltatásoknak. Az Európai Unió a világpiacon, mint egységes belső piac is megjelenik, és ez a szerepe különösen előtérbe kerül a turizmussal kapcsolatos tevékenységek, szolgáltatások esetében. Az európai lakosság körében előtérbe került az életminőség javításának követelménye. Ezt a javuló jövedelmi viszonyok mellett a szabályozatlan piacokról származó áruk és szolgáltatások minőségével kapcsolatos problémák is indokolják. A valamennyi tagország fogyasztóinak védelme viszont az egyes tagállamok eltérő szabályozása mellett nyilvánvalóan nem biztosítható. Az egységes piac létrehozása emiatt elkerülhetetlenné tette és teszi ezek lehetőség és ésszerűségi határokon belüli harmonizációját annak érdekében, hogy a fogyasztók védelme azonosan biztos és azonos színvonalú legyen valamennyi tagországban az egységes piacra kerülő valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában. Az Unió egységes fogyasztóvédelmi stratégiája, illetve politikája arra irányul, hogy az EU valamennyi polgára valamennyi tagországban egyformán biztonságos termékekhez és szolgáltatásokhoz jusson, illetve mint fogyasztó, mindenütt azonos
54 jogokat élvezzen. A valamennyi európai fogyasztó védelme, mint alapelv igényelte, hogy érvényesítéséhez egységes szabályozási rendszert alakítsanak ki és biztosítsák a szabályok kivétel nélküli érvényesülését. Az egységes fogyasztóvédelmi rendszert egyfelől harmonizált jogrendszer, másfelől az annak érvényesülését, megvalósulását biztosító intézményrendszer alkotja. Az Európai Unió ugyanakkor arra is törekszik, hogy a szabályozási környezet a lehető legegyszerűbb, a tagállamok által kezelhető legyen. Ezért az EU egységes piacára kidolgozott fogyasztóvédelmi irányelvek (direktívák) többsége az ún. minimum-harmonizáció elvén alapul, vagyis a tagországok - ebben az esetben a csatlakozni kívánó országok is -, bizonyos estekben a kötelezően előírtnál szigorúbb szabályozást is alkalmazhatnak. Ezért csak azoknak a termékeknek, termékcsoportoknak a forgalomba hozatalára vonatkozóan dolgoztak ki speciális, egyedi szabályozást, amelyek az élet-, egészség-, a környezet- és vagyonbiztonságot veszélyeztethetik.
Az Európai Unió fogyasztóvédelmi politikájának fejlődése, célkitűzései Természetesen a korábbi időszakokban -már 1975-től kezdve- létezett az európai piacon fogyasztóvédelem. Először az 1972. évi Párizsi csúcsértekezleten nyilvánították ki a fogyasztóvédelem érdekében hozandó politikai akció szükségességét. Ezt követően, a Bizottság nyilvánosságra hozta első akcióprogramját. (Hivatalos Közlöny C 92, 25.04.1975). Ebben a Közösség fogyasztóvédelmi jogrendszerének alapját képező öt jogot definiáltak: • • • • •
a fogyasztók egészségének és biztonságának védelméhez való jogát; a megfelelő tájékoztatáshoz és a fogyasztói oktatáshoz való jogot; a kárigény érvényesítéséhez (jogorvoslathoz) való jogot; a fogyasztó érdekeinek képviseletéhez való jogot; valamint a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelméhez való jogát.
A program az említett öt célt, öt fogyasztói jogot a különböző közösségi politikák keretébe helyezve fogalmazta meg (pl. a gazdaságpolitika, környezetvédelmi politika, stb.). A program szelleme szerint a fogyasztót már nemcsak mint árukat vásárló személyeket, hanem egyszersmind, mint a társadalmi lét szereplőjét kezelték. A programot további programok követték, amelyek az alapvető jogokat jutatták kifejezésre. Jogilag szabályozták pl. az élelmiszerek biztonságosságát, az élelmiszerek címkézését, stb. Valódi értelmében a fogyasztóvédelem ténylegesen az Önálló Törvény kibocsátásával indult be a közösségi piacon. Az Önálló Törvény 1987. július 1–én lépett életbe. Ennek eredményeként az Alapszerződésbe is bevezették a fogyasztó fogalmát. Annak 100a cikke felhatalmazza a Bizottságot a fogyasztó „magas színvonalú védelmére”. A fogalom azonban nem volt elég világosan definiálva. Mindazonáltal a Törvény már lehetővé tette, hogy egy sor területen irányelveket
55 lehessen megfogalmazni más területeken megfogalmazott javaslatokon belül (pl. egészségügy, környezetvédelem). A határok megszüntetése (Maastrichti Szerződés) és az Egységes Belső Piac 1993. január 1-jével történt megalakulása ráirányította a figyelmet a hatalmas piac szabályozásának a szükségességére. A Maastricht-i Szerződés XI. fejezetében külön cikkely (129a) jelölte ki az uniós fogyasztóvédelmi politika kereteit. Ezzel a fogyasztóvédelem önálló közösségi stratégiai területként jelent meg első ízben az Európai Unió politikájában. Itt már kimondásra került a „minimális harmonizáció” elve. A kidolgozott új Cselekvési Program prioritásai a következők voltak: • • •
a fogyasztó érdekvédelme; a fogyasztó tájékoztatása; a termékbiztonság.
Ebben az időszakban intézkedéseket hoztak a játékok és általában a termékek biztonsága, a határon átnyúló kifizetések, a tisztességtelen szerződések, a távértékesítés, valamint a time-share vonatkozásában. Voltaképpen ez az időszak alapozta meg a mai önálló fogyasztóvédelmi politika lényegi elemeit. A Tanács 1996-98 közötti fogyasztóvédelmi politika prioritásait a kiteljesedésben lévő globalizáció, a nemzeti közszolgálatok átalakulása, a kifejlődőben lévő információs társadalom, valamint a biotechnológia fejlődése hatásainak figyelembevétele alapján, három célterületre koncentrálta. Ezek : • •
•
pénzügyi szolgáltatások, az alapvető közművek és az élelmiszerek; a fogyasztók oktatása, elsősorban a fenntartható fogyasztási magatartás erősítésére és az információs társadalomba való bekapcsolódásuk segítésére; valamint a közép- és kelet-európai, valamint a fejlődő országok segítése a saját fogyasztóikra figyelő politikájuk kimunkálásában.
Az egészségvédelem és a biztonságos termékek kérdése a szivacsos agyvelőgyulladás okozta válság miatt került a fogyasztóvédelmi politika középpontjába. A Bizottság ezt követően jelentős szervezeti átalakításokat foganatosított, amelyek a tájékoztatás, a jogszabályalkotás és az ellenőrzés terén is változásokat eredményeztek és átláthatóvá tették a felelősségi rendszert. Ma egyazon (XXIV-es) Főigazgatóság felel az EU fogyasztóvédelmi politikájáért és az egészségvédelemért. Az Amszterdami Szerződés rögzítette a legfontosabb fogyasztói jogot pl. a fogyasztó információhoz, oktatáshoz és képviselethez való jogát.
56
A magyar fogyasztóvédelem szabályai a jogharmonizáció szempontjából A magyar fogyasztóvédelem jogszabályi hátterének harmonizációs célú átalakítása valódi fordulatot a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény megalkotásával, illetve 1998. március 1–jétől való hatálybalépésével vett. Az addig az időpontig e területen megalkotott törvények közül a talán egyik legnagyobb kihatású 1995. évi XC. az élelmiszerekről szóló törvény és a többi is, voltaképpen a fogyasztóvédelem csak egy–egy részterületének a jogi szabályozását oldotta meg. A fogyasztóvédelmi törvény viszont átfogó szabályozással kívánja biztosítani azt, hogy magyar viszonyokra adaptálja a Európai Unió fogyasztói érdekvédelmének szabályait és intézkedjen annak az intézményrendszernek a kialakítása érdekében, amely alkalmas a fogyasztóvédelem követelményrendszerének érvényt szerezni. A törvény meggyorsította a fogyasztóvédelmi európai uniós joganyagnak a magyar nemzeti jogrendszerbe való átültetését azzal, hogy keretet ad azok számára. A fogyasztóvédelmi törvényben megfogalmazott szabályok közvetlenül is egyeztethetőek egy sor európai uniós direktívával. Ezek egy része a fogyasztó, mint személy fogyasztói érdekeinek, egészségének, biztonságának, gazdasági érdekeinek védelmét hivatott biztosítani, hasonlatosan az Európai Unió területén érvényes szabályokhoz. A fogyasztóvédelmi törvény alapján a következő, elsősorban a fogyasztó személyét érintő fogyasztóvédelmi részterületeket szabályozó jogszabályok léptek hatályba, így például a kiadvány témája szempontjából említendő: • •
• • • • •
az áruk és szolgáltatások biztonságosságáról és az ezzel kapcsolatos piacfelügyeleti eljárásról szóló 79/1998.(V.8.) Korm. Rendelet; az 1997. évi CXLIX. törvény, a polgári Törvénykönyvnek a fogyasztóval kötött szerződések tisztességtelen szerződési feltételeire vonatkozó módosítása; a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet; a távollevők között kötött szerződésekről szóló 17/1999.(II.5.) Korm. rendelet; a hitelintézetekről és pénzintézetekről szóló 1996. évi CXII. Törvény; a 2000. évi CXXIV törvény, amely módosítja az 1997. évi CLV. Törvényt; a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvényt módosító 2001. évi I. törvény.
A csatlakozási tárgyalások alapján és az ún. országjelentések szerint is elmondható, hogy a fogyasztóvédelmi harmonizációs joganyag jelentős része beépült a nemzeti jogrendbe. Ennek ellenére, még meglehetősen nagy számban maradt harmonizációs feladat 2002-re és 2003–ra.
57
Vállalkozásokra vonatkozó alapvető szabályok Vállalati jog Az Európai Unió – az általunk tárgyalni kívánt – vállalatalapítás területén is a nemzeti jogszabályok összehangolására törekszik. Ezt egyrészt a Római Szerződésen alapuló harmonizációs irányelvek kibocsátásával, másrészt közösségi társasági forma létrehozásával éri el. A Római Szerződés 58. cikkelye értelmében valamely tagállam jogszabályai szerint létrehozott – tehát ott honos – gazdasági társaságot minden EU-tagállamban nemzeti elbánásban kell részesíteni, vagyis nem lehet megkülönböztetni a hazai létesítésű társaságoktól. Ez az elbánás nemcsak magát a társaságot, de fióktelepeit, ügynökségeit és leányvállalatait is megilleti. Az EU területén történő szabad letelepedés és a nemzeti elbánás intézménye már 1994. február 1-jétől megilleti a 38 magyar gazdasági társaságokat is . Ennek megfelelően Magyarország is nemzeti elbánásban részesíti az EU-ban honos gazdasági társaságokat, néhány érzékeny terület kivételével, ami csak csatlakozásunk időpontjában lesz teljesen harmonizálva. A társaságok tevékenységét szabályozó magyar jogszabályok már csaknem teljes mértékben megfelelnek a közösségi előírásoknak. Az alábbiakban azokat a területek ismertetjük a társasági jogra vonatkozóan, ahol a harmonizációs kötelezettség még fennáll. Társaság létrehozása A társaságot létrehozni kívánó felek (személyek) közös akaratukat (ügyleti akaratukat) szerződés formájában (kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozattal) fejezhetik ki. Az egyetlen személy által létrehozott gazdasági társaságoknál (egyszemélyes Kft., Rt.) nem beszélhetünk a szó hagyományos értelmében vett társasági szerződésről. Ezek a társaságok egyoldalú jognyilatkozattal jönnek létre, amelynek formája általában az alapító okirat. A társasági szerződéseknek és alapító okiratoknak bizonyos alaki kellékekkel kell rendelkezniük az érvényesség érdekében: • • • •
38
írásbeliség; közjegyző által készített okiratba foglalás, vagy ügyvéd, illetve az alapító jogtanácsosának ellenjegyzése; 39 a tagok, illetve az alapító olvasható aláírása ; az ellenjegyzett szerződést a cégbíróságnak jóváhagyásra és nyilvántartásba vételre be kell nyújtani.
A letelepedés szabadsága és a nemzeti elbánás természetesen nemcsak magára a társaságra, hanem ügynökségeire, kereskedelmi képviseleteire, leányvállalataira és irodáira is kiterjed. 39 Ha nem természetes személy a fél, akkor fel kell tüntetni az aláírása mellett betöltött tisztségét is.
58 40
Az Európai Unióban – a 68/151/EEC számú „publicitási irányelv” alapján – a cégnyilvántartásban közzé kell tenni a társasági szerződést vagy alapító okiratot – módosulás esetén az egységes szerkezetbe foglalt változatot –, a társaság képviseletére jogosultak nevét, a képviselet módját, valamint az irányítási (Igazgatóság) és felügyeleti (Felügyelő Bizottság) funkciókat ellátó személyek neveit. A közzététel továbbá vonatkozik az éves mérlegre, a társaság székhelyének megváltozására, a társaság megszüntetésére vonatkozó döntésre, a felszámoló kijelölésére, a felszámolás befejezésére és a cégnyilvántartásból való törlésre is. A minél teljesebb megismerhetőséget növeli az az előírás is, amely arra kötelezi a gazdasági társaságokat, hogy levél- és megrendelőpapírjaikon tüntessék fel az alábbi adatokat is: • • • •
a társaságot nyilvántartó cégbíróság adatai; a társaság formája és székhelye; az esetleges felszámolás ténye; a társaság tőkéjének feltüntetése esetén annak megoszlása (opcionális).
A „fiókvállalati-publicitási irányelv” (89/666/EEC) olyan fiókvállalatokra ír elő nyilvános közzétételi kötelezettségeket, amelyeket más tagországban honos anyavállalat alapított. Az irányelv alapján így közzé kell tenni a fiókvállalat nevét, címét, tevékenységi körét, valamint a képviseletre jogosultak nevét is. Az üzleti leveleken szintén fel kell tüntetni a cégbírósági bejegyzés számát, illetve magát a cégbíróságot is. Az úgynevezett „tőke irányelv” (77/91/EEC) és a módosításáról rendelkező (92/101/EEC) irányelv az egy vállalat alapításához, tőkésítettségéhez, valamint a társasági tőke változásához és védelméhez kapcsolódó kérdésköröket szabályozza. Rendelkezik továbbá az alapító okmányok kötelező tartalmi elemeiről, elsősorban a részvénytársaságokra vonatkozóan. A létesítő okiratnak tartalmaznia kell a társaság jogi formáját és nevét, a vállalkozás tárgyát (tevékenységi körét), a székhelyét, a vezető tisztségviselők kinevezési mechanizmusát, a határozott időtartamra létrehozott társaság esetén az időtartam hosszát (vagy a megszűnés dátumát), valamint a jegyzett (alap)tőke nagyságát. A létesítő okiratnak továbbá tartalmaznia kell – vagy, ha nem tartalmazza, akkor a 68/151/EEC számú „publicitási irányelv” alapján a cégnyilvántartásban közzé kell tenni – a céget jegyző cégbíróságra vonatkozó adatokat, a jegyzett részvények névértékét és számát, a részvényfajták megnevezését, valamint a bemutatóra és névre szóló részvények átváltási mechanizmusát.
40
Az irányelv a részvényesek, a hitelezők és a munkavállalók tájékoztatását szolgálja. Egységesíti azokat a követelményeket, amelyeknek a társaságnak meg kell felelnie megalakítása nyilvános közzétételét, működését és megszűnését illetően is. Az irányelv a korlátolt felelősségű társaságokra, a részvénytársaságokra és az ún. betéti részvénytársaságokra vonatkozik. Követelmény, hogy a társaság az irányelvben felsorolt dokumentumokat és információkat közzétegye.
59 Egy részvénytársaság alaptőkéjének minimális szintje 25.000 euro, míg az alaptőke része csak gazdaságilag értékelhető forgalomképes vagyonrész lehet, azaz személyes közreműködés nem. A cég bejegyzéséig a részvények névértékének 25%-át a társaság rendelkezésére kell bocsátani, azaz a tulajdonosoknak készpénzben be kell fizetniük. A társaság saját részvényeit csak az alábbi tartalmi 41 elemekkel rendelkező közgyűlési felhatalmazás után szerezheti meg: • • •
a megszerzendő részvények számának felső határa, a megszerzésére biztosított időtartam hossza, a részvényvásárlás legmagasabb és legalacsonyabb árfolyama.
A társaság alaptőkéjének leszállítása csak közgyűlési felhatalmazás alapján történhet meg. A tőkeleszállítás azonban érvénytelen mindaddig, amíg a hitelezők megfelelő biztosítékot nem kaptak. Társaságok egyesülése és szétválása 42
A „fúziós irányelv” (78/855/EEC) a részvénytársaságok egyesülésére fogalmaz meg előírásokat olyan fúziók tekintetében, amelyek egy adott országon belül valósulnak meg, és amelyekre az adott nemzeti jog a mérvadó. A társaságok fúziójának folyamatát több lépcsőbe szabályozza: 1.
2. 3.
Az Igazgatóságok elkészítik az egyesülési tervet (szerződést), amelyeknek tartalmaznia kell az érintett társaságok nevét, székhelyét, cégjegyzékszámát, továbbá a létrejövő új gazdasági társaság formáját, nevét, székhelytét, az egyesülés módját, valamint az új gazdasági társaság társasági szerződésének megkötési napját is. Az elkészített fúziós tervet a társaságok közgyűléseinek el kell fogadniuk, valamint – ha szükséges – az alapszabály-módosításokat. A fenti közgyűlési pozitív határozat után az igazgatóságoknak részletes írásbeli jelentést kell készíteniük, amelyben meg kell indokolniuk a fúziót annak minden gazdasági és jogi következményeivel együtt, külön kitérve a részvénycsere-arányra is.
4. A fúziót kimondó közgyűlési határozatok előtt a részvényesek számára egy hónapot kell biztosítani, dokumentációjába.
41
hogy
betekinthessenek
a
fúzió
fenti
A közgyűlést elég utólag tájékoztatni, ha a társaságot fenyegető vészhelyzet elhárítása miatt került sor a saját részvény megszerzésére. További kivételt jelent az az eset, amikor a részvények a dolgozók között szétosztásra kerülnek. A szétosztásnak a részvények megszerzésétől számított egy éven belül meg kell történnie. A megszerzett részvények névértéke nem haladhatja meg a társaság jegyzett névértékének 10%-át. 42 A közösségi szabályozás – hasonlóan a magyarhoz – az egyesülés két fajtáját ismeri: összeolvadás és beolvadás. Összeolvadásról akkor beszélünk, ha az egyesülő társaságok, mint jogalanyok megszűnnek és vagyonuk az összeolvadással létrejövő új társaságra, mint jogutódra átszáll. Beolvadás esetén csak a beolvadó társaság jogalanyisága szűnik meg, míg vagyona átszáll a jogalanyiságát változatlan formában megőrző másik társaságra.
60 Speciális szabályozás vonatkozik a beolvadással megvalósuló egyesülésre: • •
a beolvadó társaság részvényesei felé teljesített pénzbeli kifizetések nem léphetik túl a jogalanyiságát megtartó társaság jegyzett tőkéjének 10%-át. a fúziós tervben külön ki kell térni minden olyan előnyre, amelyet a társaságok az egyesülési tervet véleményező gazdasági és pénzügyi szakértőknek, valamint a beolvadó társaság vezető tisztségviselőinek nyújtanak.
A „szétválási irányelv” (82/891/EEC) egy adott tagország piacán bekövetkező 43 szétválás módjait és folyamatát szabályozza, szintén a részvénytársaságokra vonatkozóan az alábbiak szerint: 1.
2. 3.
Az Igazgatóság elkészíti a szétválási tervet (szerződést), amelynek a következőket kell tartalmaznia: a szétváló gazdasági társaság formáját, nevét, székhelyét, cégjegyzékszámát, továbbá a létrejövő gazdasági társaságok formáját, nevét, székhelyét, a szétválás módját, valamint a létrejövő gazdasági társaságok társasági szerződésének megkötési napját. A dokumentumnak tartalmaznia kell egy vagyonmegosztási- valamint egy a jogok és kötelezettségek megosztására vonatkozó javaslatot is. Az elkészített tervet a társaság közgyűlésének el kell fogadnia. A szétválásról szóló pozitív közgyűlési határozat előtt a részvényesek számára egy hónapot kell biztosítani, hogy betekinthessenek a szétválás fenti dokumentációjába.
A részvénytársaságok egyesülésével és szétválásával kapcsolatban a 2001/23/EK irányelv szabályozza a munkavállalók jogainak védelmét. Közösségi társasági forma A 2137/85/EGK rendelet az Európai Gazdasági Érdekcsoportról (EGÉ), mint közösségi társasági formáról rendelkezik. Az EGÉ alapítói gazdasági tevékenységet folytató természetes személyek, gazdasági társaságok, magánjogi vagy közjogi szervezetek lehetnek. Egy másik EGÉ nem lehet se alapítója, se tagja. Más társasági formában működő vállalkozásnak azonban tagja lehet, vagyis alapíthat közös leányvállalatot, vegyes vállalatot. Fontos kitétel, hogy tagjai felett irányítást vagy ellenőrzést nem gyakorolhat, saját részvényeit, üzletrészeit nem szerezheti meg, továbbá az alapítók közül legalább két tagnak két különböző tagországbelinek kell lennie, s valamennyi tagnak az EU területén kell székhellyel rendelkeznie. Az EGÉ székhelyét szabadon megválaszthatja, valamint anélkül megváltoztathatja, hogy a társaságot az egyik tagországban meg kellene szüntetni és egy másik tagországban újra meg kellene alapítani.
43
A szétválásnak két módja ismert, noha nem mindegyik tagállam jogrendszerre ismeri ezt a jogi aktust. Különválás esetében a különváló gazdasági társaság, mint jogalany megszűnik és vagyona átszáll a létrejövő új társaságokra, mint jogutódokra. Kiválás esetén a kiváló tagok az eredeti társaság vagyonának egy részével új jogalanyisággal rendelkező gazdasági társaságot hoznak létre, míg az eredeti társaság – társasági szerződésének módosulása ellenére – megtartja eredeti jogalanyiságát.
61 Az EGÉ saját nevében szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket, továbbá perelhet és perelhető, azaz tagjaitól független saját jogalanyisággal rendelkezik. Tevékenysége – amely kiterjedhet mindennemű gazdasági tevékenységre úgy az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, mint a szolgáltatások területére – a tagok tevékenységéhez kapcsolódik, azt egészíti ki, így nyeresége és vesztesége egyaránt csak a tagoknál jelentkezhet. A felosztás módját az alapító szerződésben kell szabályozni. Az EGÉ alapításhoz alaptőke nem szükséges, tevékenysége finanszírozásáról a tagok gondoskodnak, akik korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társaság tartozásaiért. A fentiekből következően ez a társasági forma a kis- és közepes méretű vállalkozások számára ideális más EU-tagországokban lévő kis- és közepes méretű vállalkozásokkal történő kooperáció kialakítására. Egy európai gazdasági társasági formában működő társaságnak a következő szervekkel – és a szerveknek hatáskörökkel – kell rendelkeznie: •
•
Közgyűlés: Minden tag egy szavazattal rendelkezik. A közgyűlés egyhangú határozata szükséges új tagok felvételéhez, a székhely, a tevékenységi kör meghatározásához és megváltoztatásához, a tagok által teljesítendő finanszírozási kötelezettségek módosításához. Igazgató: felelős a társaság jogszabályoknak megfelelő működtetéséért.
Az EGÉ megszüntetéséről a tagok döntenek. A megszüntetést ugyanakkor – a rendelet megsértése esetén – a bíróság is elrendelheti. A felszámolásra a tagországok nemzeti joga alkalmazandó. A 2157/2001/EK rendelete, valamint a 2001/86/EK irányelve rendelkezik az Európai Társasági formáról. Ez a társasági forma – minden tekintetben – az EU teljes területén egyformán teljesülő feltételrendszer szerint működne. Az ET székhelyét szabadon megválaszthatja, valamint anélkül megváltoztathatja, hogy a társaságot az egyik tagországban meg kellene szüntetni és egy másik tagországban újra meg kellene alapítani. Az Európai Társaság-i forma Statútumáról ugyan már megjelent a rendelet, ugyanakkor eddig még nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így egyelőre nem tudjuk ajánlani. A vállalati jog területén előkészület, illetve a megjelenés előtt áll több rendelet, így például „nemzetközi fúziós irányelv”, a „konszern irányelv”, amelyek azonban közvetlenül nem érintik a kis-, és közepes méretű vállalatokat.
Munkajog Nincs egységes szabályozás az Európai Unióban. Viszont a munkaidőre és a 44 részmunkaidőre vonatkozó uniós irányelvek keretet adnak a nemzeti szabályok kialakításához. A munkaidőre vonatkozó direktívát a teljeskörűbbé tétel igényével módosították (97/81/EK tanácsi irányelv).
44
A Tanács 2000/34/EK irányelve, amely módosítja a 93/104/ és 97/81 közösségi direktívákat
62 Az alábbi szabályok érvényesek: • • • •
a heti munkaidő nem lehet több 48 óránál;
az éves fizetett szabadság ideje minimum négy hét; az éjszakai műszak maximális hossza napi nyolc óra; kötelező minimális pihenőidőszakokat kell beiktatni; naponta 11, hetente 24 egymást követő óra.
Adózás Az Európai Unió nem rendelkezik egységes adórendszerrel. A közösségi szabályozás elsősorban a közvetett adófajtákra, tehát a forgalomhoz kapcsolódó (ÁFA, fogyasztási, jövedéki) adókra terjed ki. Az államhatárt átlépő termékforgalomhoz kapcsolódó közvetlen adózásnak kétféle módszere ismeretes: • •
rendeltetési hely szerinti adóztatási elv; 45 származási ország szerinti adóztatási elv .
Az EU hosszú távú célja a származási ország szerinti adóztatás megteremtése, azonban ez eddig még nem megvalósult meg. Jelenleg még a rendeltetési ország szerinti adóztatási elvet alkalmazzák a tagországok, hasonlóan Magyarországhoz. Általános forgalmi adó (ÁFA) Az EU-csatlakozással Magyarország az EU belső piacának teljes jogú tagjává válik, aminek következtében többek között megszűnik az exporttermékek vámregisztrációja és ezzel együtt az exporttermékek után az ÁFA visszaigénylés lehetősége (vagyis a 0%-os ÁFA-kulcs jogalapjának alkalmazása). Importtermékek esetében szintén nem lesz vámregisztráció. Az importálónak az eddigiekhez hasonlóan meg kell fizetnie az ÁFA-t, de mostantól az exportáló cégnek az általa kiállított számlában jelzett nagyság szerint. A csatlakozást követően – nagy biztonsággal állítható – hogy Magyarországon meg fognak változni az alkalmazott ÁFA-kulcsok. A változás pontos idejét és nagyságát azonban ma még nem lehet megbecsülni. Az Európai Unió ide vonatkozó előírása csak a 15%-os minimális és a kedvezményes – de minimum – 5%-os adókulcs nagyságot határozza meg. A Magyarországon érvényben lépő 0%os adókulcs csatlakozásunk pillanatában meg fog szűnni, tekintettel arra, hogy az EU ezt a kedvezményes kulcsot nem ismeri el. A 25%-os ÁFA-kulcsunk pedig nagy valószínűséggel csökkenni fog.
45 Rendeltetési hely szerinti adóztatási elv: a határt átlépő termék után az importáló országban kell az adót megfizetni az importáló cégnek a vámeljárás során, míg az exportáló ország cége visszaigényelheti az ÁFA-t. Származási hely szerinti adóztatási elv: a határt átlépő termék után az exportáló cég nem igényelheti vissza az ÁFA-t, valamint az importáló cégnek nem kell a vámeljárás során az ÁFA-t megfizetnie.
63 Fogyasztási és jövedéki adók A fogyasztási és jövedéki adók EU-tagországok közötti harmonizációja az utóbbi időben jelentős fejlődésén esett át. A közösségi jogban a dohány, az ásványi olaj és a szeszes italok tekintetében egységesített szabályok vannak hatályban. EUcsatlakozásunk következtében nem várható jelentős változás a hazai fogyasztási és jövedéki adók alkalmazása vonatkozásában. Az adók mértékében azonban emelkedésre lehet számítani, különös tekintettel a dohány és alkoholtartalmú termékeket illetően. Társasági adó A társasági adók tekintetében nincsen közösségi szabályozás az Európai Unióban. Az alkalmazott adókulcsok meglehetősen tág határok között mozognak (20%– 52%). A hazai 18%-os társasági adókulccsal szemben az EU-átlag 32%. Az egyes tagállamok által működtetett társasági adórendszerek ugyanakkor közelednek egymáshoz olyan értelemben, hogy a nyereség visszaforgatására-, a kis- és közepes vállalatok dinamizálásra ösztönöznek, valamint egyre inkább szűkülnek az adómegkerülés lehetőségei.
Számvitel Az Európai Unióban a számviteli irányelvek elsősorban a vállalkozások számviteli beszámoltatásának harmonizációjára törekszenek. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 2001. január 1-jei hatállyal nagyrészt megvalósította az összhangot az uniós előírásokkal. Csatlakozásunkig elsősorban a nemzetközi számviteli standardok átvételével kapcsolatban jelentkeznek harmonizációs feladatok, tekintettel arra, hogy az Európai Unió is törekszik ezen előírások saját jogrendszerébe történő integrálására. A táblázatban foglaltak közül az ún. „mérleg irányelv” (78/660/EGK) az egyik legfontosabb, amely a korlátolt felelősségű társaságok éves mérlegkészítésével kapcsolatban fogalmaz meg jogharmonizációs előírásokat. Az irányelv – a teljesség igénye nélkül – előírja azokat a minimum követelményeket, melyek segítségével egy vállalatról valós kép kapható: a mérleg alkotóelemei, formája, közzététele, stb. A kis- és közepes vállalkozások esetében ezt részben módosítja a 90/604/EGK irányelv. (Pénzintézetekre, biztosítókra, pénzügyi holdingokra és befektetési társaságokra ez az irányelv nem vonatkozik. Ezek külön szabályozás alá esnek.) Léteznek, illetve megalkotás alatt állnak további, az egyes tagállamok egységesebb számviteli rendszerét kialakítandó irányelvek: • „struktúra irányelv” (előkészületben) Célja a részvénytársaságok szervezeti és irányításai struktúrájának, a részvényjogoknak, illetve a munkavállalók irányításba és felügyeletbe történő bevonásának egységesítése. •
„konszolidált mérleg irányelv” (83/349/EEC), (90/605/EEC)
64 A „mérleg irányelv” kiegészítéseként transznacionális vállalatokra vonatkozik.
konszernekre,
multinacionális-
és
• „könyvvizsgálói irányelv” (84/253/EEC) Az irányelv - magánszemélyek és jogi személyek szerinti felosztásban tartalmazza a könyvvizsgálói tevékenységhez szükséges szakmai követelményeket, valamint a működési engedélyek feltételeit. • „egyszemélyes társaság irányelv” (89/667/EEC) Az irányelv az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságról rendelkezik a tagállamok rendelkezéseit összehangolva. • „felvásárlási ajánlatok irányelv” (tervezet) • „felszámolás irányelv” (tervezet) Az alábbiakban a kis- és közepes vállalkozásokat leginkább érintő két számviteli előírás-módosulást ismertetünk: •
•
2003. január 1-jétől a vállalkozások számviteli vezetőjének legalább mérlegképes könyvelői végzettséggel kell rendelkeznie, ha a vállalkozás éves nettó árbevétele tartósan (az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában) meghaladja az 5 millió forintot; 2004. január 1-jével megszűnik az egyszeres könyvvitelen alapuló egyszerűsített beszámoló készítésének lehetősége. A kettős könyvvitelre áttérő vállalkozások választhatják az egyszerűsített éves beszámoló készítését.
Az építőipari ágazatot érintő szabályozás Gazdasági szabályozás Magyarország EU-csatlakozásának legfontosabb külkereskedelem-politikai vonatkozása a közösségi vámeljárások és vámszabályok használata. Magyarországnak csatlakozása időpontjában – és nem hamarabb – alkalmaznia kell minden az EU-ban alkalmazott vámjogi szabályozást. Az egyik legfontosabb dokumentum – melynek előírásait a magyar szabályozásban is maradéktalanul érvényesíteni kell – a Közösségi Vámkódex és végrehajtási rendeletei, amelyek minden tagállamra nézve egységes feltétel-, és követelményrendszert rögzítenek a vámeljárások, a vámteher kiszabása és megfizetése, valamint a vámbiztosítékok nyújtása tekintetében. A vámteher egységes elvek szerinti meghatározásának és kiszabásának alapját a Kombinált Nómenklatúra (KN) adja. Ezáltal biztosíthatóvá válik, hogy a Közösségbe importált, illetve onnan exportált (exportvám alkalmazása esetén) áruk minden tagállamban azonos szempontok alapján kapják meg az alkalmazandó vámtétel eldöntéséhez szükséges vámtarifaszámot. Magyarországnak EUcsatlakozását követően a Kombinált Nómenklatúrában feltüntetett vámtételeket
65 46
kell alkalmaznia . Ez praktikusan azt jelenti, hogy – az eddig is a Kombinált Nómenklatúra alapján jegyzett – 10 számjegyes magyar vámtarifákról el fog tűnni az utolsó két számjegy. Továbbá alkalmazni kell a TARIC-ot, amely az EU egy kereskedelempolitikai eszköze, melynek alapjául a KN szolgál. A TARIC egy olyan kódrendszer, ami minden egyes vámtarifaszámhoz kapcsolódóan – kereskedelempolitikai szempontból fontos – rendelkezést tartalmaz. Ezek a rendelkezések a külkereskedelmi forgalomhoz kapcsolódó közterhek, kedvezmények és tilalmak meghatározása az egyes termékeket illetően. A TARIC kód a KN kód nyolc számjegye után esetenként alkalmazott kétszámjegyű alszám. Létezik még úgynevezett kiegészítő TARIC kód, amely a szubvenciók, antidömping-eljárások, stb. esetén tartalmaz előírásokat. Ezek száma megközelíti a 20.000-t. Az árucsere-forgalomban konkrétan résztvevő áruk fenti besorolására bárki alanyi jogon információt kérhet a Közösségi Vámkódex kötelező tarifainformációs rendszerének köszönhetően. Az információkérést egy írásos kérelem benyújtásával kell kezdeményezni az illetékes vámhatóságnál, amire a vámhatóság egy hat évig érvényes határozatot bocsát ki. Ezt a lehetőséget a 2001. január 1-jétől hatályos magyar vámtörvény 19/A. §-a is tartalmazza. A kérelmet a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézetéhez kell írásban az arra rendszeresített formanyomtatványon benyújtani. Hasonló eljárási szabályok vonatkoznak az EUR-1 bizonyítvánnyal kapcsolatban a páneurópai kumulációs övezetre vonatkozó származási állásfoglalást illetően is. Érdemes élni ezzel a lehetőséggel, hiszen a – mindig az ügyfél kérelmére induló vámeljárás során – a kereskedő, vagy gyártó felelőssége eldönteni, hogy származó-e áruja vagy sem. Ha származó, akkor jogosult az EU által adható vámkedvezményekre. Ezen igazolások beszerzése biztonságot jelentenek a gazdálkodó számára, mivel mind a magyar, mind a külföldi vámhatóság köteles ezen igazolásokba foglaltakat elfogadni. Tehát, ha minőségi változás nem következik be a termékekben, akkor mind a tarifa-besorolást, mind származást. A magyar vámjogi szabályozás legfontosabb jogforrásai: • • • • •
46
A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. Törvény. A vámtörvény végrehajtását szolgáló 45/1996. Kormányrendelet, amely a legfontosabb eljárási szabályokat rögzíti. A vámtörvény végrehajtásának részletes szabályait tartalmazó 10/1996. PMrendelet. A vámtarifába történő besorolást tartalmazó 23/1990. PM-rendelet. 1995. évi CI. Törvény a vámtarifáról.
Ez hozzávetőlegesen 5000 termék esetében vámcsökkenést, míg 2000 terméknél vámtételnövekedést fog jelenteni.
66
Közbeszerzés Az építőipari ágazat jelentős mértékben függ a közösségi forrásokból finanszírozott beruházásoktól. A műszaki infrastruktúra (pl. közutak, vasúti pályák, közművek), a közintézmények (iskolák, kórházak, hivatalok, stb.) fejlesztése meghatározó szerepet játszanak az építőipari kapacitások lekötésében. A közpénzek felhasználásának átláthatósága, a munkavégzés színvonala és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása miatt a közösségi források által finanszírozott munkák elnyerése, illetve odaítélése speciális szabályokat igényelnek. Ezért az ágazatban tevékenykedő vállalkozásoknak létérdeke a közbeszerzési eljárások, szabályok megfelelő mélységű ismerete. A közbeszerzési piac az EU-ban, közbeszerzések az építőiparban Az Európai Bizottság összesítése szerint Európai Unión belül közbeszerzés útján 47 vásárolt áruk és szolgáltatások összértéke 720 milliárd ECU volt 1996-ban , mely értelemszerűen magában foglalja az építőipari kivitelezési munkákat is. Ezen érték nagyságrendjére utaló többféle összehasonlítás is kínálkozik. Az EU-ban a közbeszerzési eljárásokkal vásárolt áruk és szolgáltatások az EU GDP-jének mintegy 11%-át teszi ki, mely Németország GDP-jének közel felével egyenlő. Egy EU-beli lakosra számítva az éves közbeszerzés értéke az EU-ban megközelíti a 2000 ECU-t. Az EU közbeszerzési szabályai szerint a jelentősebb építési beruházások kivitelezői nyílt közbeszerzési eljárás keretében kerülnek kiválasztásra. A nyílt közbeszerzési eljárással megkötött szerződések becsült összértéke az EU GDPjéhez viszonyítva 1%-a volt 1993-ban, mely arány egyenletesen emelkedve a 2000es évre az 1.8 %-ot meghaladta (1996-ban a becsült arány 1.57% volt). Bár a nyílt közbeszerzési pályázatokon elnyert támogatás és az közpénzekből finanszírozott építőipari beruházások között nem lehet egyértelmű megfeleltetést felállítani, de bizonyos orientációt ad, mivel a nyílt közbeszerzés a nagy értékű pályázatokra vonatkozik és az építőipari beruházások döntően ide tartoznak. Az európai építőipari ágazat megkülönböztetett figyelmet szentel a transz-európai infrastruktúra fejlesztési projekteknek. Az Európai Unió átfogó közlekedési rendszerének gerincét képező Transzeurópai Közlekedési Hálózat fejlesztése 14 kulcsprojekt keretében történik. E projektek előirányzott összköltsége 111 milliárd €, mely gyakorlatilag megegyezik az EU 1999 teljes évi költségvetésével. A 14 projekt közül eddig három (Øresund-projekt, a Malapensa repülőtér és az írországi vasútfejlesztési projekt) tekinthető elkészültnek, további 5 projekt készültségi foka pedig mintegy 30%. Ez azt jelenti, hogy az európai építőipar számára a következő években még 83,3 milliárd € áll rendelkezésre kiemelt transzeurópai közlekedési projektek végrehajtására.
47
Green Paper, Public procurement in the European Union: Exploring the way forward; 1996 november
67 48
Az EU TINA kezdeményezése keretében felmérték a tagjelölt országok közlekedési infrastruktúra fejlesztési igényét. Az EU közlekedési gerinchálózatával integrált rendszert alkotó multimodális közlekedési folyosók kiépítése, melyek 20.000 km vasúti pálya, 18.000 km közút, 62 (13 tengeri és 49 folyami) kikötő és 38 repülőtér fejlesztését teszik szükségessé, mintegy 90 milliárd € ráfordítást igényel 2015-ig. Mint közismert a tíz összeurópai folyosó közül négy Magyarországon is áthalad, tehát az európai közlekedési rendszer fejlesztésének nemcsak nemzetközi, hanem hazai dimenziói is vannak. A közösségi forrásokból finanszírozott beruházások a gazdasági és munkaerőpiaci folyamatok kézben tartásának hatékony állami eszköze, melynek egyik haszonélvezője az építőipar. Egyben hatékony eszköze a hazai piac és a vállalkozók preferált kezelésének. Éppen ezért nem véletlen tehát, hogy az EU tagállamok a közbeszerzést hosszú ideig megtartották saját kompetenciájukban. Megjegyzendő, hogy a Római Szerződés a közbeszerzést, mint az áru- és szolgáltatás kereskedelem speciális szegmensét nem is érintette. A közpénzek felhasználásának sarokköve, hogy a felettük rendelkezők a maximálisan elvárható gondossággal kezeljék a rájuk bízott forrásokat. Másrészt a piacgazdaság lényegi eleme, hogy azokat a közszférában jelentkező feladatokat, így a beruházások tervezését, kivitelezését, ellenőrzését, melyeket a piaci szereplők el tudnak, illetve jobb hatékonysággal tudnak ellátni piaci szervezetekre kell bízni. Így szükségszerűen egy olyan kölcsönhatás, együttműködés alakul ki a köz- és a gazdasági szféra szereplői között, melyet a közösségi érdekek érvényesülésének mentén szabályozni kell. Az Európai Unióban a közbeszerzési eljárások és szerződések négy típusát különböztetik meg: szolgáltatást, az eszközbeszerzést, a kivitelezést és a közüzemek beszerzéseit. A szolgáltatási szerződések ("public service contract") szabályozzák azokat a megbízásokat, melynek az eredménye valamilyen szellemi termék vagy szakértői hozzájárulás. Ide tartoznak egyebek között a szakmai megalapozó tanulmányok (stratégiák, programok, megvalósíthatósági elemzések, stb.) kidolgozása, a műszaki tervezés, szakmai képzés, projekt menedzsment és a kivitelezés műszaki felügyelete. A szolgáltatási szerződések odaítélésének eljárásait a 92/50/EGK irányelv szabályozza. Az eszközbeszerzési szerződés ("public supply contract"), melyet a 93/26/EGK irányelv szabályoz, műszaki és egyéb eszközök, berendezések, gépek beszerzésére vonatkozik. A kivitelezési szerződés ("public works contract") műszaki létesítmények (épületek, közlekedési létesítmények, közművek, stb.) kivitelezésére vonatkozik. A kivitelezési szerződések odaítélésének szabályait és eljárásait a 93/27/EGK irányelv rögzíti. A közüzemi közbeszerzéseket a vízgazdálkodás, energiaszolgáltatás, közlekedés és távközlés területén külön jogszabály (93/38/EGK irányelv) szabályozza. A közüzemi közbeszerzések alkalmazása független attól, hogy az adott szolgáltatás állami vagy magántulajdonban van.
48
A közlekedési infrastruktúra igényfelmérését célzó kezdeményezés (TINA: Transport Infrastructure Needs Assessment)
68 A közbeszerzési irányelvek három közbeszerzési eljárástípust különböztet meg: a nyílt, a meghívásos (zártkörű) és tárgyalásos eljárást. Az alkalmazandó eljárástípus a beszerzés tervezett költségvetésétől függ. Nyílt közbeszerzési pályázatok az alábbi értékhatárok felett kötelező kiírni: Nyílt közbeszerzési eljárás alkalmazásának értékhatárai Közbeszerzés típusa Építési kivitelezés Árubeszerzés Szolgáltatás Közüzemek közbeszerzései építési kivitelezés árubeszerzés (távközlés) szolgáltatás (távközlés)
Alsó értékhatár 5.000.000 € 200.000 € 200.000 € 5.000.000 € 400.000 € (600.000 €) 400.000 € (600.000 €)
Az EU közbeszerzési szabályaiból négy fontos elv emelendő ki: a versenyegyenlőség, a megfelelőség, az összeférhetetlenség és a költséghatékonyság. A versenyegyenlőség azt jelenti, hogy a megfelőségi kritériumot teljesítők közül mindenki egyenlő esélyekkel vehet részt a kiválasztási folyamatban. A kiválasztás alapja a pályázat, melynek során kizárólag a szakmaiminőségi (korábbi tapasztalatok, referenciák, felkészültség, a javasolt módszertan, eszközök, ütemezés, stb.) és pénzügyi szempontokat lehet mérlegelni. Ez biztosítja, hogy elvileg az adott feladat ellátására legalkalmasabb személy vagy szervezet kerül kiválasztásra. A versenyegyenlőség biztosításának sarkalatos kérdése, hogy adott közbeszerzési eljárás feltételei ne determinálhassák a végrehajtó személyét, termékét vagy szervezetét. A megfelelőségi kritérium azoknak a körét jelenti, akik számára az adott pályázat nyitott. Az EU közbeszerzés általános megfelelőségi szabályai szerint a pályázatokban általában az EU tagországok vállalatai vehetnek részt. Megjegyzendő, hogy ezt az elvet az építőiparban dolgozók szeretnék megváltoztatni, mert érdekeiket sértik, hogy adott létesítmény tervezését és kivitelezését egy csomagban nem lehet megpályázni. Az uniós pályázatokon való részvétel lehetőségét a Társulási Szerződés keretében kiterjesztették a tagjelölt országokra is. A főszabálytól eltérnek a segélyprogramok (Phare, Tacis, Meda, stb.), melyek általában a kedvezményezett országok vállalatai számára is nyitottak. Ehhez szorosan kapcsolódik az ún. eredetszabály, mely azt rögzíti, hogy a közreműködőknek, illetve a beszerzett vagy felhasznált termékeknek, eszközöknek is a megfelelőségi kritériumban meghatározott, főszabály szerint az EU tagállamokból (illetve tagjelölt országokból) kell származniuk. Konkrét esetben a pályázatban résztvevők köre szakmai (pl. korábbi tapasztalat adott területen) és pénzügyi (pl. pénzügyi teherbíró képesség a projekt lebonyolítására) alapon szűkíthető. Kiemelendő az összeférhetetlenség kérdése. Az EU pályázatokban nem vehet részt az (vállalat, személy), aki az adott pályázat vagy a pályázat kiírásához vezető
69 előkészítő munkákban részt vett és így többet információkkal, azaz kedvezőbb versenypozíciókkal rendelkezik. Ugyancsak összeférhetetlen és ezért nem vehet részt adott projekt monitoringjában vagy értékelésében az, aki a projekt végrehajtásban közreműködött, vagyis részben vagy egészben saját munkáját ellenőrizné vagy értékelné. A legsúlyosabb megítélés alá a pályázók és pályázati bírálók közötti összefonódás esik, mely -a hazai tapasztalatoktól eltérően- nemcsak jogi, hanem egyben morális kategória is. Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a "tisztesség" versenyelem az EU-ban, a hosszabb távon való életképesség e nélkül nem biztosítható. A költséghatékonyság elve szerint nem a "legolcsóbb" minősül a legelőnyösebbnek, hanem az ár/minőség arány alapján, a szakmai és a pénzügyi szempontok együttes értékelésével, illetve optimálásával kell adott közbeszerzési eljárás során a végrehajtót kiválasztani, illetve a feladat elvégzésével megbízni. A közbeszerzési eljárások egyszerűsítésre és egységesítésére az Európai Bizottság 2000 májusában javaslatot készített. Ugyanakkor megjelentek a közbeszerzésben olyan újabb elemek is, melyek szabályozása szükségessé vált. Ezek egyebek között: • •
•
elektronikus beszerzési mechanizmusok; a nagy és komplex beruházási projektek végrehajtásával kapcsolatos új eljárások (pl. a tervezés és kivitelezés kötelező szétválasztása, a kis és közepes vállalatok részvételének elősegítése); a pályázati kiválasztási kritériumok és eljárási szabályok objektivitásának erősítése.
Jelenleg Magyarországon a közbeszerzéseket a többször módosított 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) szabályozza, de az uniós csatlakozásból adódó jogharmonizáció miatt új törvény megalkotása vált szükségessé. Az új törvény a tervek szerint 2003-tól lépne hatályba, aminek következtében a Kbt. hatályát veszti. Ennek megtörténtéig azonban a jelenleg hatályos Kbt.-ben foglaltak szerint kell eljárnia a törvény hatálya alá eső szervezeteknek. A Kbt.-n legutolsó alkalommal eszközölt módosítások értelmében a támogatásban (anyagi előny – pl. adókedvezmény) részesített szervezeteknek (vállalkozásoknak) abban az esetben kell közbeszerzési eljárást lefolytatni a támogatásból megvalósított beszerzéseik tekintetében, ha a támogatás: • •
•
összege meghaladja a támogatásból megvalósítandó beszerzés értékének a felét, és összege meghaladja a költségvetési törvényben meghatározott értékhatárt (árubeszerzés esetén 18 millió Ft, építési beruházás esetén 36 millió Ft, szolgáltatás esetén 9 millió Ft, építési beruházás esetén az előminősítési kötelezettség tekintetében 240 millió Ft), és a támogatók legalább egyike központi költségvetési szervezet (ezen szervezetek felsorolását lásd: Kbt. 1.§. a) pont).
70 Amennyiben egy vállalkozás több különböző forrásból is támogatáshoz jut, a támogatások összegét kell figyelembe venni. A beszerzés értékének (a beszerzés megkezdésekor annak tárgyáért általában kért, vagy kínált – ÁFA nélkül számított – legmagasabb összegű ellenszolgáltatás) számításakor mindazon árubeszerzések vagy építési beruházások, illetve szolgáltatások értékét egybe kell számítani, amelyek: • • •
beszerzése egy költségvetési éven belül történik, és a beszerzés tárgyát képező munkát egyetlen vállalkozás is képes lenne elvégezni; és azonos vagy hasonló rendeltetésűek, illetve felhasználásuk egymással összefügg.
Főszabály szerint a közbeszerzési eljárás csak akkor indítható meg, ha az ajánlatkérőnek (kiíró) már az eljárás megindításakor rendelkezésére áll - illetve biztosítékkal tudja igazolni, hogy a szerződés teljesítésekor rendelkezésére fog állni - a szükséges anyagi fedezet. Ez a szabály az ajánlattevőket védi abban az esetben, ha a közbeszerzést lefolytató fél nem tudja kifizetni az elvégzett munkáért járó díjat. E szabály nem vonatkozik arra a vállalkozásra, amely a központi költségvetési támogatásra irányuló igényét már benyújtotta (és a támogatás elnyerésével beszerzésére köteles lenne közbeszerzési eljárást lefolytatni), de még nem tudja, hogy pályázata kedvező elbírálásban részesült-e. Ezen vállalkozás – függetlenül attól, hogy hozzájut-e a támogatáshoz vagy sem - megindíthatja a közbeszerzési eljárást még a támogatást jóváhagyó határozat kézhezvétele előtt. Ekkor tehát az eljárás megindításához – eltérően a fenti főszabálytól - nem szükséges a szerződés teljesítéséhez megfelelő anyagi fedezettel rendelkeznie, ám ezt a tényt az ajánlati felhívásban köteles feltüntetni (az „Egyéb információk” között). Amennyiben a vállalkozás nem jut hozzá az igényelt támogatáshoz, de a közbeszerzést már megindította leendő beszerzésére, úgy jogosult az eljárást eredménytelennek nyilvánítani, így mentesül a szerződéskötés kötelezettsége alól. Amennyiben a beszerzés nem osztható meg a támogatásból és a saját forrásból megvalósítandó beszerzés tekintetében, úgy a támogatásért folyamodó vállalkozásnak a közbeszerzést az egész beszerzésre meg kell indítania. A fentiek alapján tehát az ajánlatkérő (azaz a közbeszerzés lefolytatója) gyakran olyan költségvetési támogatásban részesülő vállalkozás, amelynek nincs a közbeszerzés lebonyolításához megfelelő szakértelemmel rendelkező alkalmazottja, mégis a törvény alapján kénytelen lefolytatni a közbeszerzést. Márpedig a Kbt. megköveteli az eljárásba bevont személyek közbeszerzéssel kapcsolatos szakértelmét. Ráadásul 2002-től új szabály, hogy az ajánlatkérő az eljárás kezdetén köteles név és felelősségi kör szerint rögzíteni az eljárásban résztvevő személyeket a felelősségre vonhatóság miatt (ötvenezer forinttól ötszázezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható a közbeszerzési ügy résztvevője). Éppen ezért ajánlott ezen vállalkozásoknak a közbeszerzési eljárás lefolytatására a
71 közbeszerzésekhez értő szakemberek igénybe vétele (melynek - nem is elhanyagolható - költségével számolni kell). A magyar vállalkozóknak a közbeszerzési eljárásokban való részvétel (akár ajánlatkérőként, akár ajánlattevőként) egyfajta tréningnek, előgyakorlatnak is tekinthető a csatlakozáskor megnyíló számos uniós pályázat elnyeréséhez. Azok a vállalkozások, amelyek ma közbeszerzési eljárásokban részt vesznek és ezáltal ilyen irányú gyakorlatra tesznek szert (pályázati lehetőségek folyamatos nyomon követése, pályázatkészítés, vonatkozó törvényi előírások figyelemmel kísérése) az uniós pályázatok elnyerésénél elvitathatatlan versenyelőnyre tesznek majd szert azokhoz vállalkozásokhoz képest, amelyeknek nincs gyakorlatuk a pályázásban. Az Európai Unió tagállamai által kiírt közbeszerzési eljárásokban a magyar vállalatok részvételének lehetőségét az Európai Megállapodás (66. Cikk) rögzíti. A Megállapodás értelmében a magyar vállalatok – a Közösségben működő vállalatokkal azonos elbánás szerint -1994-től részt vehetnek a közösségi szerződés-odaítélési eljárásokban (közbeszerzésekben), míg Magyarországnak 2004-ig lehetősége van arra, hogy a közösségi vállalatokat ne részesítse a magyar vállaltokkal azonos elbánásban. A Megállapodás magyar nyelvű hiteles szövegét az 1994. évi I. törvény (a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről) tartalmazza. Fontos tudnivalók KKV-k számára az EU-tagországok közbeszerzési eljárásain való részvételhez: •
•
•
Az egyes tagállamokban a közbeszerzés szabályai eltérőek, így egy magyar vállalkozónak nem elegendő az EU közbeszerzésekre vonatkozó irányelveit ismernie, az egyes tagállamok eltérő szabályozását is tanulmányoznia kell ajánlata benyújtása előtt. Hasznos lehet az ajánlathoz mellékelni a fent említett Európai Megállapodást és felhívni az ajánlatkérő figyelmét annak 66. Cikkére, mely a magyar részvétel lehetőségét, illetve az azonos elbánást biztosítja (sajnos az Unió egyes tagállamaiban általában nem ismerik a Magyarországgal kötött Megállapodás részleteit). Az EU-ban létezik egy kódszámrendszer a közbeszerzések tárgyára vonatkozóan (Common Procurement Vocabulary – CPV), mely minden terméket, építési beruházást, szolgáltatást jellege alapján külön számmal jelöl, így az ajánlati felhívásokban a beszerzés tárgyánál szereplő kilenc számjegy „jelentése” például a www.simap.eu.int oldalon megtalálható.
A fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme Az Európai Unióhoz való csatlakozással a magyar piacon is biztosítani kell majd, hogy a fogyasztók számára a belső piacon érvényes érdekvédelem valósuljon meg. A magyar szabályozás gyakorlatilag megfelel az EU jogszabályainak és jogviták esetén ma már harmonizált szabályokat alkalmaz a magyar jog.
72 A jogharmonizálás megkövetelte, hogy EU-konform fogyasztói vitarendező fórum jöjjön létre az eljárás egyszerűsítése érdekében. 1999. január 1-én jött létre a bíróságon kívüli vitarendezési intézményrendszer a fogyasztói jogviták esetének megoldására. Ennek következtében egyszerűsödött a fogyasztói jogviták bírósági rendszeren kívüli alternatív megoldási a lehetősége.
A jogviták rendezésének új intézményei Az EU-ban a fogyasztó és a terméket forgalmazó vállalkozás között felmerülő jogvitákat igyekeznek bírósági eljárások nélkül elrendezni. Magyarországon is létrejöttek ezek az intézményi formák, de még nem váltak közismertté. Egyik előnyük, hogy a bírósági eljárásnál kisebb a költségvonzatuk, de ismerve a magyar bíróságok leterheltségét, valószínűsíthető, hogy ezeknek az eljárási formáknak az alkalmazása a vitás ügyek lezárásának meggyorsítását is eredményezi. Ennek különösen a fogyasztó szempontjából van jelentősége. A Bizottság 98/257/EK ajánlása rögzíti a fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezéséért felelős testületekre alkalmazandó elveket. Az ajánlásban foglaltak megvalósítása nem jelent kötelezettséget, ám a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény esetleges módosítása esetén, célszerű a békéltető testületi tagok összeférhetetlenségére vonatkozó szabályok újragondolása összhangban az ajánlással. Békéltető Testület Ez az intézmény az Európai Unió vonatkozó szabályozásán és gyakorlatán alapul, s a fogyasztóvédelmi törvény alapján működik. A Békéltető Testület a területi gazdasági kamarák mellett működő független szervezet. Fővárosi és megyei testületek működnek. Létesítésükkel azt a célt kívánják elérni, hogy a vevők és a kereskedők (forgalmazók, illetve szolgáltatók) közötti vitás ügyeket egyezségen alapulva, bírósági vagy hatósági eljáráson kívül rendezzék, illetve ennek lehetőségét elősegítsék. Hatásköre azoknak a jogvitáknak a rendezése, amelyek az áruk és szolgáltatások minőségével, azok biztonságosságával és a termékfelelősségi szabályok alkalmazásával kapcsolatban alakultak ki. Az eljárásra az a Békéltető Testület illetékes, amelynek a területén a fogyasztó állandó lakhelye van. Az eljárás megindítását a fogyasztó a Testület elnökéhez benyújtott kérelemmel kezdeményezheti. Ennek az a feltétele, hogy a fogyasztó panaszát a gyártó, kereskedő (forgalmazó, illetve szolgáltató) a fogyasztó korábbi rendezésre tett kísérlete ellenére sem orvosolta az eljárás megindításáig. A Testület elnöke a hozzá benyújtott kérelemre vonatkozó illetékességét három napon belül kell, hogy eldöntse. Ennek hiányában a panaszt az illetékességgel rendelkező másik szervezethez továbbítja és erről a kérelmezőt értesíti. A Testület háromtagú tanácsot hoz létre és ezzel jár el. Döntése kétféle lehet: a) ajánlás, b) kötelezést tartalmazó határozat.
73
Az eljárás elején a vitás ügyben szereplő gazdálkodónak kell nyilatkoznia arra vonatkozóan, hogy magára nézve melyik formát tartja elfogadhatónak. (Ha a panasszal érintett gazdálkodó úgy nyilatkozott, hogy a tanács döntését kötelezésként nem fogadja el, akkor a döntés csak ajánlás lehet.) A tanács kihirdetett határozata ellen fellebbezésnek nincs helye, érvénytelenítése a bíróságtól kérhető. A tanács döntésének végrehajtását a kamara és a fogyasztóvédelmi felügyelőségek ellenőrzik. Amennyiben nem jön létre a megegyezés, akkor a Testület egyezség hiányában az ügyben döntést hozhat. Ha a gazdálkodó az ajánlásban foglaltaknak nem tesz eleget, a felügyelőség jogosult az ügyet nyilvánosságra hozni. Amennyiben a gazdálkodó a kötelezést tartalmazó határozatnak nem tesz eleget, a fogyasztóvédelmi felügyelőség a bíróságtól kérheti a határozat végrehajtását elrendelő záradékot. A testületi eljárás lefolytatása nem zárja ki a fogyasztónak azt a jogát, hogy panaszával a bírósághoz forduljon. Választottbíróságok A fogyasztók és a forgalmazók közötti jogviták bíróságon kívüli rendezésének másik módja a választott-bíráskodás keretein belül lehetséges. Az intézmény 1994ben jött létre (LXXI. törvény). A választottbíróságokat a gazdasági kamarák hozhatják létre, alapító okiratban. A választott-bíráskodási eljárás megvalósulásának feltételei: • • •
a választottbíróság székhelye Magyarország; a felek írásban kikötik, hogy magukra nézve elismerik a választottbírósági eljárást; a felek legalább egyike gazdálkodási tevékenységet folytat.
Mivel általában gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitáiban választják ezt az eljárási formát, rendszerint nagy értékű szerződésekkel kapcsolatos jogviták felmerülésekor jelent alternatívát. Külföldi is lehet az egyik fél, vagyis nemzetközi szerződések esetére is alkalmazható ez az eljárás. Ekkor is az a feltétel, hogy a felek a szerződésben rögzítsék az eljárás ezen formájának elfogadására vonatkozó hajlandóságukat. Amennyiben az eljárás során a felek között egyesség jön létre, a választottbíróság az eljárást végzéssel megszünteti, de az egyezséget ítéletbe foglalhatja, erre szóló felkérés esetén. A választottbíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye, de a bíróságtól kérhető az ítélet érvénytelenítése. A választottbírák függetlenek, egyik felet sem képviselik, tehát pártatlanok. A választottbírák száma a döntések egyszerűbbé tétele érdekében páratlan. A választottbírák minimális száma három, de a felek ennél magasabb számban is megállapodhatnak.
74
A fogyasztóval kötött szerződések A fogyasztóvédelem egyik fontos kérdése, hogy a fogyasztót védjék a számára hátrányos szerződések megkötésével szemben. A fogyasztó ugyanis kiszolgáltatottabb pozícióban van a vásárláskor kialakuló jogviszonyban. A leggyakoribb jogvitára alkalmat adó probléma, hogy a fogyasztó nem, vagy csak részben ismeri a szerződéses feltételeket.
Tisztességtelen szerződési feltételek Az EU 93/13/EGK irányelve foglalkozik e kérdéssel. Ennek az irányelvnek átvételét jelenti, amikor módosították a Polgári Törvénykönyvet (1997. évi CXLIX. törvény 11. §- a), a fogyasztóval kötött szerződések tisztességtelen szerződési feltételeiről szóló törvény bevezetésével. Ugyancsak a fogyasztóval kötött szerződések tisztességtelen feltételeit szabályozza a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet, mely a Ptk.-nál részletesebb szabályokat határoz meg, ugyanezen EU irányelv alapján. Ez a rendelet 1999. március 1-jén lépett hatályba. A jelen szabályozás szerint tisztességtelen szerződési feltételnek minősül, ha : (a) "a fogyasztó meghatározott magatartását szerződési nyilatkozata megtételének vagy elmulasztásának minősíti, ha a magatartás tanúsítására nyitva álló határidő ésszerűtlenül rövid; (b) a fogyasztó nyilatkozatának megtételére ésszerűtlen alaki követelményeket támaszt; (c) meghosszabbítja a határozott időre kötött szerződést, ha a fogyasztó másként nem nyilatkozik, feltéve, hogy a nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő ésszerűtlenül rövid; (d) lehetővé teszi, hogy a gazdálkodó szervezet a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos ok nélkül módosítsa, különösen, hogy a szerződésben megállapított pénzbeli ellenszolgáltatás mértékét megemelje, vagy lehetővé teszi, hogy a gazdálkodó szervezet a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos okkal módosítsa, ha ilyen esetben a fogyasztó nem jogosult a szerződéstől azonnali hatállyal elállni, vagy azt felmondani; (e) lehetővé teszi, hogy a gazdálkodó szervezet egyoldalúan, alapos ok nélkül a szerződésben meghatározott tulajdonságú szolgáltatástól eltérően teljesítsen; (f) a gazdálkodó szervezet teljesítését olyan feltételtől teszi függővé, amelynek bekövetkezte kizárólag a gazdálkodó szervezet akaratán múlik, kivéve, ha a fogyasztó jogosult a szerződéstől elállni, vagy azt felmondani; (g) a gazdálkodó szervezetnek aránytalanul hosszú vagy nem megfelelően meghatározott határidőt biztosít szolgáltatása teljesítésére, valamint a fogyasztó szerződési nyilatkozatainak elfogadására; (h) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló jogait a gazdálkodó szervezet szerződésszegése esetén;
75 (i) kizárja, hogy a fogyasztónak visszajárjon a szerződés szerint általa kifizetett összeg, ha a fogyasztó nem teljesít, vagy nem szerződésszerűen teljesít, amennyiben hasonló kikötés a gazdálkodó szervezetet nem terheli; (j) a fogyasztót túlzott mértékű pénzösszeg fizetésére kötelezi, ha a fogyasztó nem teljesít, vagy nem szerződésszerűen teljesít.”
Távollevők között kötött szerződések Az áruk és szolgáltatások értékesítésének új formái alakultak ki a telekommunikációnak a termékforgalmazásba történt bevonulása következményeként. A rendeletnek különös jelentőséget ad az elektronikus kereskedelem várható előretörése. A csatlakozás után a magyar fogyasztó számára ez a kereskedelmi forma a jelenleginél valószínűsíthetően jóval fontosabbá válik és fel kell készülnie az elektronikus kínálati piac erőteljes offenzívájára. Emiatt a magyar fogyasztó védelmét ebben a vonatkozásban is erősíteni kellett és jogait az Európai Közös Piacon érvényes szabályokhoz kellett igazítani. Az e-piacon kötött szerződések is ebbe a kategóriába sorolandók. Az 1999-ben kiadott rendelet (17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet49) olyan szerződésekre érvényes, „amelyet gazdálkodó szervezet vagy magyarországi fióktelepe útján külföldi székhelyű vállalkozás és fogyasztó köt egymással a gazdálkodó szervezet áruértékesítő, illetve szolgáltató tevékenységi körében kizárólag egy vagy több távközlő eszköz használata útján.” Az ilyen szerződést nevezzük távollevők között kötött szerződésnek. A rendeletben érintett eszközök: a címzett vagy a címzés nélküli nyomtatvány, a szabványlevél, a sajtótermékben közzétett hirdetés megrendelőlappal, a katalógus, a telefon, az automata hívókészülék, a rádió, a videotelefon, a videotex (mikroszámítógép képernyővel) billentyűzettel vagy érintőképernyővel, az elektronikus levél (e-mail), a távmásoló (telefax) és a televízió. Fontos, hogy a fogyasztó a szerződés megkötése előtt a forgalmazótól az alábbi tájékoztató adatokat írásban kézhez kapja: • • • • • • • • 49
a cég neve, székhelye nyilvántartásba vételi száma, adószáma és telefonszáma; a szerződés tárgyának lényeges tulajdonságai; az ellenszolgáltatásról, beleértve az ellenszolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb fizetési kötelezettséget is; esetleges szállítás költsége; a fizetés, a szállítás vagy a teljesítés egyéb feltételei; a vevői elállás joga (8 munkanapon belül); a távközlő eszköz használatának díja, ha azt az alapdíjtól eltérően állapítják meg, az ajánlati kötöttség ideje; Ez a Korm. rendelet a 97/7/EK irányelvvel összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.
76
•
a szerződés legrövidebb időtartamáról olyan esetben, amikor a szerződésben foglaltak teljesítésére folyamatosan vagy ismétlődően kerül sor.
Az írásbeli tájékoztatónak a fentiek pontos feltételeit is tartalmaznia kell, pl. hol érvényesítheti kifogásait (név, cím), a szavatosság, illetve a jótállás feltételeit, valamint a teljesítést követően igénybe vehető kiegészítő szolgáltatás (alkatrészellátás, javítószolgálat) biztosítását, a szerződés megszüntetésének lehetőségét, ha az határozatlan időre szól, vagy tartama az egy évet meghaladja. „A fogyasztó az elállás jogát attól a naptól kezdve gyakorolhatja, amikor az árut átvette, szolgáltatás nyújtása esetében pedig, amikor a szerződést megkötötte, feltéve, hogy a gazdálkodó szervezet a 3. § szerinti tájékoztatási kötelezettségének eleget tett. Ha a gazdálkodó szervezet nem tesz eleget a 3. § szerinti tájékoztatási kötelezettségének, a fogyasztó az elállás jogát az áru átvételének napjától, szolgáltatás nyújtása esetében pedig a szerződés megkötésének napjától számított három hónapon belül gyakorolhatja." Ha a fogyasztó eláll a szerződéstől, akkor a kifizetett összeget haladéktanul, de legkésőbb 30 napon belül vissza kell kapnia. A fogyasztó viseli az elállási jog gyakorlása miatt az áru visszaszolgáltatásával kapcsolatban felmerült költségeket. A fogyasztót ezen felül egyéb költség nem terheli. A gazdálkodó szervezet azonban követelheti az áru nem rendeltetésszerű használatából eredő kárának megtérítését. Ha az árut részben vagy a forgalmazó által nyújtott kölcsönből vásárolták, a kölcsönszerződés is megszűnik azzal, ha a fogyasztó gyakorolja elállási jogát. A fogyasztót ezzel kapcsolatban költségek általában nem terhelik, kivéve, ha a szerződésben előre ennek ellenkezője szerepel. A fogyasztó elállási jogát egy sor körülmény megszüntetheti, ezeket a kormányrendelet részletesen ismerteti. A forgalmazó a fogyasztótól kapott felszólítás kézhezvételétől számított harminc napon belül köteles a szerződés szerinti teljesítésre. Ha a szállítás valamely okból lehetetlenné válik, a forgalmazó köteles a vevőt azonnal tájékoztatni és a kifizetett összeget haladéktalanul, de legkésőbb 30 napon belül visszatéríteni. A rendelet tartalmaz további, a részleteket illető szabályozást is.
Szociális szabályozás Az építőipar köztudottan munkaintenzív ágazat, különösen a végső szerelési munkák fázisában. Az ágazat hagyományosan a gyengén képzett munkaerő felvevőpiaca volt. Az Európai Unióban az ágazat szívta fel a képzetlen bevándorlók jelentős részét, akik készek voltak az elfogadott bérszínvonal alatti béreken dolgozni. Kísérő jelenség a nagy fluktuáció és az illegális munkavállalás. A jövő építőiparának ezzel szemben állandó, jól-képzett munkaerőre van szüksége, mely képes a minőségi kihívásoknak, a növekvő termelékenységnek és hatékonyságnak megfelelni. Az EU építőiparának növekvő problémája, hogy az építőipari vállalatok nem képesek megfelelően képzett munkaerőt találni, illetve megtartani, különösen a
77 helyszínen folyó munkákra. Az építőiparról kialakított általános kép nem kedvező, a közmegítélésben az építőipari munka fizikailag megterhelő, egészségtelen, veszélyes, az időjárás viszontagságainak erősen kitett, ugyanakkor az építőiparban elérhető jövedelmek alacsonyak, képzett emberek számára nem kínál továbbfejlődési lehetőséget.
Szakképzés Az építőipar strukturális átalakulása következtében a szakmunkások, betanított munkások képzése, továbbképzése, szakképzése alapvető feladattá vált. Egyre nagyobb az építőiparban az igény a korszerű berendezések használatára és az alkalmazásukkal kapcsolatos szakismeretekre, többféle szaktudásra, mely elősegíti a dolgozó egyik munkakörből a másikba való áthelyezését, valamint a különböző munkafogásokra szakosodott építőipari dolgozók team-munkájára. Növekszik az igény az információs technológia hatékony alkalmazására is. Az építőipari dolgozók szakképzése területén a közösségi szabályozásban további előrelépések lennének indokoltak, melynek kiindulópontja a szakképzési diplomák összehasonlíthatóságáról szóló 85/368/EEC tanácsi döntés. Az építőiparban növekszik az igény a képzések kölcsönös megfeleltetésére, különösen az akkreditáció és a diplomák, bizonyítványok átláthatósága terén jelentkeznek harmonizációs feladatok. A cél egy minőségi követelményeket felállító "legjobb szakmai gyakorlat" ("best practice") kialakítása és ennek elterjesztése az építési szakmán belül. Jelenleg az építőipari szakképzési diplomák és bizonyítványok megfeleltetésére egy kísérleti program folyik a thesszaloniki Európai Szakképzés Fejlesztési Központ (CEDEFOP) bevonásával. Az Európai Bizottság illetékes főigazgatósága jelenleg azon dolgozik, hogy az építőipari szakképzés fejlesztése nagyobb hangsúlyt kapjon a Leonardo da Vinci program keretében.
A külföldi munkavállalás lehetőségei az EU tagországaiban Az csatlakozás előtt a magyar munkavállalók elvben munkavállalási engedély birtokában vállalhatnak munkát at EU tagállamaiban. A munkavállalási engedélyt mindig annak a tagországnak a joga szerint kell igényelni, melyben a tervezett munkavégzés megvalósulna. Néhány EU tagállammal Magyarország kétoldalú megállapodást kötött meghatározott számú magyar munkavállaló meghatározott időtartamra szóló munkavállalásának könnyített eljárás keretében történő engedélyezésére. Ilyen egyezményeket Magyarország –eltekintve a gyakornokcsere egyezményektől- Ausztriával, Írországgal és Németországgal kötött. A külföldi munkavállalási szempontjából legjelentősebb a Németországgal 10 évvel ezelőtt kötött ún. Vállalkozói Szerződéses Megállapodás, melynek keretében magyar munkavállalók németországi hiányszakmákban, így az építőipar területén is, munkát vállalhatnak. A munkavállalók alkalmazása évente megállapított kvóta alapján történhet. A 2001-e évben a megállapított kvóta 7060 magyar állampolgárnak biztosított munkalehetőséget Németországban, ebből 540 főt
78 foglalkoztattak az építőiparban. A német munkaügyi szervek a gazdasági konjunktúra hullámzására igen érzékenyen reagálnak és a német gazdaság 2001. évi gyenge teljesítménye miatt idén a kvótát 6605-re csökkentették. Az Ausztriával megkötött egyezmény a magyarok munkavállalását a határmenti térségben engedélyezi. Itt a kontingens 1.200 fő évente maximum 6 hónapi időtartamra. Az EU csatlakozás után automatikusan nem fog megnyílni az Európai Unió munkaerőpiaca, hanem a tagországok a munkaerődömpingtől való félelmükben átmeneti szabályozást kívánnak bevezetni, melynek célja a jelenlegi tagállamok munkaerőpiacának fokozatos megnyitása. A munkaerőpiaci szabályozás a csatlakozási tárgyalások zárószakaszának egyik sarkalatos kérdése. Egyedül NagyBritannia jelezte, hogy az átmeneti szabályozással nem kíván élni és csatlakozás pillanatától megnyitja munkaerőpiacát az újonnan csatlakozó országok munkavállalói előtt.
Munkaegészségügy, munkabiztonság Az építőipar a munkahelyi kockázatok szempontjából az egyik legveszélyesebb gazdasági ágazat. Az Európai Munkavédelmi Ügynökség (OSHA) által 2000-ben 50 közzétett felmérés szerint a hagyományos fizikai hatásoknak továbbra is az építőiparban dolgozók vannak leginkább kitéve. Így az építőipar vezető helyet foglal el a zaj, a rezgések, az alacsony hőmérséklet, a súlyos terhek emelése és mozgatása, valamint a kényelmetlen testhelyzetben való munkavégzés tekintetében. Megállapították, hogy az ágazatban a legmagasabb a 3 napnál hosszabb munkakieséssel járó és a halálos balesetek száma. Az OSHA felmérés is aláhúzza, hogy az építőipar területén dolgozók a folytonosan változó helyszín, a változó környezeti, időjárási, stb. viszonyok miatt fokozott munkahelyi kockázatnak vannak kitéve. További speciális probléma az építőiparban a viszonylag képzetlen és sűrűn cserélődő munkaállomány. Az említett felmérés megállapítja, hogy a munkahelyi balesetek gyakorisága és a dolgozók képzettségi szintje között korreláció van. Ugyancsak megállapították, hogy az alkalmi vagy rövid időre foglalkoztatott munkavállalók kedvezőtlenebb munkakörülmények között dolgoznak, mint állandó munkaszerződéssel foglalkoztatott munkatársaik, így a munkahelyi kockázatok az előbbiek esetében kimutathatóan magasabbak. Megállapítható volt az is, hogy a túlóra növeli a baleseti kockázatot. Munkavédelem A munkahelyi egészségvédelem és biztonság javítása, mint közösségi cél már az Európai Gazdasági Közösséget alapító Római Szerződésben megjelenik. A szerződés 118/A cikke szerint "a tagállamok megkülönböztetett figyelmet szentelnek a munkavállalók biztonság- és egészségvédelme javításának, különösen a munkakörülmények javításán keresztül, és célul tűzik ki az ezen a területen meglévő feltételek harmonizációját az elért eredmények fenntartása mellett". A Szerződés rendelkezik arról is, hogy a harmonizációs folyamat célja a meglévő 50
Fizikai hatások: zaj, nem ionizáló sugárzás, rezgés, elektromos áram ,tűz és robbanás
79 feltételek és műszaki előírások figyelembevételével a közösségi szintű munkavédelmi követelmény minimumok meghatározása irányelvek formájában, mely nem zárja ki, hogy egyes tagállamok a minimum feltételeknél szigorúbb követelményeket határozzanak meg és alkalmazzanak. A Szerződés ugyancsak leszögezi, hogy munkavédelmi minimum feltételekről szóló irányelvek nem írhatnak elő olyan közigazgatási, pénzügyi vagy jogi követelményeket, melyek akadályozzák a kis és közepes vállalatok alapítását és fejlődését. Az Európai Unió munkavédelmi szabályozásának alapja a 89/391/EGK tanácsi irányelv, mely meghatározza a munkaadó és munkavállaló kötelezettségeit a munkavédelmi feltételek javítása érdekében. A munkaadó felelőssége kettős. Egyrészt mindent el kell követnie a balesetek megelőzésére (beleértve egyebek között a baleseti kockázatok értékelését, a dolgozók tájékoztatását, képzését, valamint a szükséges egyéni védőfelszerelések biztosítását). Ugyanakkor fel kell készülnie a baleset bekövetkezésére, a balesetet kiváltó ok megszüntetésére (pl. tűzoltás), a sérült dolgozó ellátására, elsősegélynyújtásra, a dolgozók kimentésére, stb. A munkaadónak eleget kell tenni a balesetekkel kapcsolatos jelentés kötelezettségnek is. A dolgozó kötelezettsége a munkaadóval való együttműködés a munkahelyi balesetek elkerülése érdekében. Ennek megfelelően a dolgozónak a rendelkezésre bocsátott munkaeszközöket és védőfelszerelést szakszerűen kell használnia, az arra vonatkozó munkavédelmi szabályokat be kell tartania és az általa észlelt potenciális veszélyforrásokra fel kell hívnia a munkáltató figyelmét. A 89/391/EGK irányelv egyben kijelöli a munkavédelem azon területeit, ahol további részletes szabályozásra van szükség. •
A nagyobbrészt a 83/391/EGK irányelvre épülő, az építőipart érintő legfontosabb EU munkavédelmi jogszabályokat az alábbiakban soroljuk fel:
• •
a munkahely biztonsága (89/654/EGK tanácsi irányelv); munkahelyi berendezések biztonságos használata (89/655/EGK tanácsi irányelv); egyéni védőfelszerelések használata (89/656/EGK tanácsi irányelv); nehéz terhek kézzel történő emelése és mozgatása (90/269/EGK tanácsi irányelv);
• • • • • • •
képernyős berendezések használata (90/270/EGK tanácsi irányelv); a dolgozók rákkeltő anyagokkal szembeni védelme (90/394/EGK tanácsi irányelv); szabadban dolgozók ionizáló sugárzással szembeni védelme (90/641/Euratom tanácsi irányelv); ideiglenes vagy változó helyszínű építési munkahelyek minimális biztonsági és egészségügyi követelményei (92/57/EGK tanácsi irányelv); munkavédelmi jelek és jelzések (92/58/EGK tanácsi irányelv).
A dolgozók védelme a fizikai hatásokkal szemben Az Európai Bizottság 1994-ben irányelv tervezetet dolgozott ki az építőiparban dolgozók fizikai hatások elleni védelméről. A tervezetet, mely a káros fizikai hatások elleni védekezés négy típusát: a zajt, a mechanikai rezgést, a
80 fénysugárzást, valamint az elektromágneses mezők és hullámok hatását foglalta magába, nem véglegesítették. 1999-ben a Berlini Csúcstalálkozón született döntés arról, hogy az irányelv tervezet tartalmát a mechanikai rezgésekre kell korlátozni és ennek megfelelően átdolgozni. Az új tervezet a rezgésre határértékeket állapított meg. E szerint nyolc órás munkaidővel, mint vonatkoztatási alappal számolva, a dolgozó kezét és karját érő napi rezgési behatás nem haladhatja meg az 5 m/sec2 értéket, továbbá a dolgozó egész testét érő rezgési behatás nem haladhatja meg az 1.15 m/sec2 értéket. A határértékek túllépése esetén az építőipari vállalkozásoknak preventív intézkedéseket kell tenniük, mely lehet a használt berendezés kisebb rezgési hatást kiváltó berendezésre való cseréje vagy az egészségügyi monitoring rendszer erősítése. A javaslat szerint az irányelvet 2005-ig kell a tagállamok nemzeti jogába beilleszteni. A kis és közepes vállalkozások esetén hat éves átmeneti időszakot javasol a tervezet, figyelemmel arra, hogy ennek a vállalati szegmensnek milyen pénzügyi megterhelést jelentenek a határértékek alkalmazásának műszaki konzekvenciái. Amennyiben új, a határértékeknek megfelelő berendezést állítanak üzembe a türelmi idő három évre csökken. Az építőiparban pillanatnyilag sok ellenzője van a direktíva elfogadásának. Az ellenzők egyrészt a rezgésnek az emberi egészségre gyakorolt káros hatásainak tudományos megalapozottságát hiányolják. Másrészt azzal érvelnek, hogy a jelenlegi tervezet nem veszi kellőképpen figyelembe az építőipar speciális adottságait, mivel a rezgési határértékek meghatározása stabil ipari (és munka-) körülményeket (pl. egy gyártósort) tételez fel. Az építőiparban használt berendezések viszont változtatják helyszínüket és a külső körülmények, pl. a talajszilárdság befolyásolhatják a rezgés mértékét. Az építőipar szempontjából kedvezőbb megközelítés lenne, ha a rezgést keltő munkaeszközökre, berendezések gyártására vonatkoznának korlátozó előírások és az előírásoknak megfelelően előállított eszközök a munkakörülményektől függetlenül alkalmazhatók lennének. A zaj elleni védelem tekintetében is megindult a jogalkotás. Az eddig elkészült tervezet a zajkibocsátásra határ és beavatkozási értékeket javasol. Az építőipar számára a javasolt zajemissziós határértékek nem kivitelezhetők, mert pl. a beton feltörése vagy a vasfűrészelés eleve meghaladja a javaslatban szereplő 87 dB-es határértéket. Továbbá, a tervezet szerinti beavatkozási határértékek, illetve a naponta történő zajszintmérés kötelezővé tétele komoly munkaszervezési kérdéseket vet fel, jelentősen növeli a beruházási költségeket és kihat az ágazat egészének versenyképességére. Munkahelyi baleseti statisztika Az EU-ban pillanatnyilag nem működik egységes statisztikai rendszer a munkahelyi balesetek nyilvántartására, az eltérő tagállami gyakorlat miatt az adatok összehasonlítása nehéz. Az építőiparban -más iparágakhoz hasonlóan- a balesetmegelőzés, a balesetek száma csökkentésének egyik fontos eszköze lehet a balesetek ismertté tétele, az egymás eseteiből, hibáiból való tanulás.
81 Az Európai Bizottság tíz éve foglalkozik egy olyan statisztikai adatgyűjtési rendszer kidolgozásával, melynek célja a munkahelyi balesetek egységes rendszerben való gyűjtése és feldolgozása. A Bizottság javaslata egy három lépcsőből álló adatgyűjtési struktúra, mely az alábbi elemekből áll: 1. 2. 3.
adatgyűjtés a munkahelyi baleset jellegéről és a sérült személyről, adatgyűjtés a baleset által érintett cégekről, az alkalmazottak jogi státuszáról, valamint a baleset következtében kiesett munkanapok számáról, valamint adatgyűjtés a balesetek okairól és körülményeiről.
Bár a tagállamok elfogadták ezt a struktúrát, mint egy módszertani minimumot és önkéntes alapon megkezdték alkalmazását is, nem valószínű, hogy az Unió szintjén összehasonlítható munkahelyi baleseti statisztikák ily módon rendelkezésre fognak állni. A közelmúltban az EUROSTAT jelentetett meg egy tanulmányt a munkahelyi baleseti statisztikákról, melynek véleményezése folyamatban van. Az EU adminisztrációjában a jogszabály- előkészítő munka tehát tovább folyik és ezen a téren olyan változások várhatók, melyekből a jövőben vállalati szinten is feladatok adódnak majd.
Műszaki szabályozás Termékbiztonság és termékfelelősség Az Európai Unió egységes belső piacán két alapvető -egymással elvben ellentétesérdekrendszert kell összhangba hozni a termékbiztonság szabályozása során. Egyfelől lehetővé kell tenni a termékek és szolgáltatások szabad áramlásának biztosítását a mennyiségi és nem mennyiségi korlátozások lebontásával, illetve azok közvetlen és közvetett hatásainak felszámolásával. Ugyanakkor a belső piac zavarmentes működésének alapvető feltétele, hogy a fogyasztói jogok garanciális feltételei megteremtődjenek. A fogyasztó alapvető és elvitathatatlan joga, hogy az általa igénybe vett áruk és szolgáltatások ne veszélyeztessék az életét, egészségügyi, vagyoni és környezeti biztonságát. A termékbiztonság szabályozása ennek a kényes egyensúlynak az összehangolása intézményesített formában. Bár az EU-ban a termékbiztonságot garantáló -és egyben az áruk és szolgáltatások szabad mozgását nem akadályozó- rendszer létrejött, a rendszer folyamatos korrekciókra szorul. Elegendő csak az Unió előtt álló harmonizációs feladatokra, új termékek megjelenésére és a fogyasztókat potenciálisan érintő veszélyek meghatározásában elért újabb és újabb tudományos eredményekre utalni. Az EU-ban a termékbiztonságot az általános termékbiztonságról szóló tanácsi irányelv (92/59/EGK) szabályozza, mely kimondja, hogy a forgalomba került fogyasztási cikkek a normális használati feltételek mellett kockázatmentesnek, azaz a vásárló számára biztonságosan használhatónak kell lenniük. A termékfelelősségről szóló 85/374/EGK tanácsi irányelv rögzíti, hogy a termékbiztonsági követelményekért a termék gyártója a felelős. A termék gyártójának tehát mindent el kell követnie a termék elvárható biztonságának
82 megvalósításáért. A gyártót a tájékoztatás kötelezettsége is terheli, vagyis a gyártó kötelezettsége a fogyasztót a termék kockázatairól tájékoztatni. Megjegyzendő, hogy az általános termékbiztonsági irányelvet a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. és az áruk és a szolgáltatások biztonságáról és az ezzel kapcsolatos piacvédelmi eljárásokról szóló 79/1998. sz. kormányrendelet keretében a hazai jogrend átvette. A piacfelügyeleti rendszer tekintetében azonban további harmonizációs feladatok vannak, melyek az említett kormányrendelet módosításának keretein belül rendezhetők.
Az "új megközelítésű" direktívák szerepe a termékelőállításban Az áruk szabad mozgásának biztosítása az Európai Unió tagállamai közötti gazdasági együttműködés létének, pontosabban meghatározva az egységes belső piac kiteljesedésének egyik pillére. Az Amszterdami Szerződés 28. és 30. cikkei a Római Szerződés rendelkezésein alapulva az EU tagállamai számára megtiltják, hogy nemzeti szabályozásukban az áruk szabad kereskedelmét mennyiségi korlátozások és ezekkel egyenértékű egyéb intézkedési eszközök alkalmazásával befolyásolják. Ugyanakkor az egységes belső piac nem működhet új szabályozási keretek nélkül, melyek a termékkel szembeni alapvető minőségi, egészségügyi, biztonsági, balesetvédelmi, környezetvédelmi, stb. követelmények megfogalmazására, a hatóságoknak a termékek piacra helyezése előtti ellenőrző szerepének csökkentésére (dereguláció), integrált minőségbiztosítási rendszerek és egyéb megfelelőség-vizsgálati módszerek alkalmazására épülnek. Az áruk szabad mozgását elősegítő műszaki harmonizáció és szabványosítás alapjait 1985-ben rakta le az EU, mely "új megközelítés és globális megközelítés" ("new approach and global approach") néven vonult be a köztudatba. A tagországok közötti harmonizációban leggyakrabban alkalmazott jogi eszköz a “direktíva“ (magyarul irányelv). A korábbi és egyes termékcsoportokban a jelenlegi gyakorlat is, hogy az irányelvek kötelező, szabvány mélységű előírásokat tartalmaztak, melyeknek fel kellett váltaniuk a nemzeti jogszabályokat. Ezeket a tagországoknak be kellett illeszteniük a nemzeti jogrendjükbe. A forgalomba hozott termékek nagy száma, a szakmai-műszaki részletezettség és a döntéshozatali mechanizmus miatt ez a szabályozási harmonizáció forma túlságosan nehézkes volt, az áruk szabad áramlását akadályozta, így nem bizonyult hatékonynak. Ennek helyébe 1985-ben kialakították a műszaki harmonizáció és szabványok ”új megközelítés és globális megközelítés” elnevezésű határozatát. Az "új megközelítés" a termékszabályozásra, a "globális megközelítés" a termék megfelelőség vizsgálatra utal. (A korábbi irányelveket ettől kezdve régi megközelítésű irányelveknek (angolul: „old approach directives”-nek hívják.). Az új megközelítésű direktívák is ún. teljes harmonizációs direktívák, melyek minden rendelkezése a tagállamok megfelelő nemzeti szintű rendelkezéseit "felülírja", azok
83 helyébe lép. A termékek forgalomba hozatala, szabályozásának új megközelítése 51 az alábbi elvekre épült: •
•
•
• •
•
a közösségi szintű jogharmonizáció az megközelítés összefüggésében a minimális harmonizáció elvére épülve a legszükségesebb műszaki követelményeket határozza meg; a termékekkel szemben támasztott alapvető követelményeket ("essential requirement"-eket) megfogalmazó irányelvek (direktívák) formájában valósul meg, melyeknek a Közösség egységes belső piacára kerülő termékeknek kötelezően meg kell felelniük; az új megközelítésű direktívák által érintett termékcsoportokban kizárólag olyan termék kerülhet a piacra, vagy állítható üzembe, mely megfelel az alapvető követelményeknek; az Európai Bizottság felkérésére az európai szabványügyi szervezetek az irányelvekben lefektetett –egyes termékcsoportokra vonatkozó- alapvető követelményeknek megfelelő termékek műszaki specifikációját harmonizált európai szabványokban formájában kidolgozzák; a termékek előállítói szabadon megválaszthatják, hogy a harmonizált vagy más szabvány alapján folytatják a termék gyártását; azokat a termékeket, melyeket a harmonizált európai szabványok szerint gyártanak, úgy kell tekinteni, hogy megfelelnek az adott termékre vonatkozó alapvető követelményeknek; amennyiben egy terméket nem európai szabvány szerint állítottak elő, úgy külön szabályozott eljárás keretében kell a gyártónak bizonyítani, hogy megfelel az adott termékre megfogalmazott EU irányelv biztonsági követelményeinek.
Az új megközelítésű direktívák olyan termékekre vonatkoznak, melyeket először akarnak az EU piacán bevezetni, így vonatkoznak egyrészt az EU tagállamaiban előállított új termékekre, valamint új és használt, harmadik országból importált termékekre egyaránt. Olyan harmadik országból származó termékek esetén, melyek az EU piacán már jelen vannak a direktívák nem alkalmazhatók, viszont olyan használt termék esetén, melyek jóllehet a direktívák életbe lépése előtt gyártottak, de első ízben most kerülnek az EU-ban bevezetésre, a direktívák szabályozása alá esnek. Olyan termékre is, melyen valamilyen alapvető módosítás következik be, kiterjedhet az új megközelítésű direktívák hatálya. Ennek eldöntése mindig a konkrét esettől függ. E direktívák a tagállamok részére írnak elő kötelezettségeket. A tagállamok számára megtiltják, hogy az új megközelítésű direktívák által előírt szabályoknak megfelelő termékek piaci bevezetését korlátozzák vagy akadályozzák. Ráadásul a tagállamok kötelesek elősegíteni az ilyen termékek piacra kerülését, amennyiben azok nem jelentenek veszélyt az emberi egészségre és biztonságra, illetve az egyéb, a direktívák által előírt követelményeknek megfelelnek. 51
Guide to the implementation of directives dased on the New Approach and Global Approach (Útmutató az Új Megközelítésen és a Globális Megközelítésen alapuló direktívák végrehajtásához), az Európai Közösségek kiadványa, 2000
84 Az új megközelítésű irányelvek szabályozása alá nem eső fogyasztói termékek biztonságáról az általános termékbiztonsági direktíva (92/52/EEC) rendelkezik. Az általános termékbiztonságról szóló 92/59/EGK direktíva a fogyasztási cikkek forgalomba helyezésének feltételeként szabja meg a kockázatmentességet. A direktíva széles körben alkalmazott, mivel az érintett termékek összes biztonsági szempontjait figyelembe vevő, illetve szabályzó direktíva nem létezik. Ahol egyes termékekre teljeskörűen vagy részlegesen specifikus biztonsági szabályokat alakítottak ki ezek a szabályok alkalmazandók. Vonatkozik ez az új megközelítésű direktívákra is, amennyiben az új megközelítésű direktívák által szabályozott termékek egy része fogyasztási cikknek tekinthető (gépek, gázkészülékek, személyi védőfelszerelések, nagynyomású berendezések, stb.). Tehát az általános termékbiztonsági direktíva olyan termékekre alkalmazandó, melyeket az új megközelítésű direktívák teljeskörűen, vagy részlegesen nem szabályoznak. Tekintve, hogy az új megközelítésű direktívák célja a közérdek (a személyek egészségének és biztonságának, a fogyasztóknak, az üzleti érdekek, valamint a környezet) védelme, e direktívák szabályozása alá eső termékre is alkalmazandó a termék felelősségi direktíva (85/374/EEC). Az új megközelítésű direktívák és termék felelősségi irányelv egymást kiegészítve biztosítják a megfelelő szintű biztonságot, mert szabályozásuk lefedi a terméket, valamint termelési és értékesítési folyamat szereplőit (a termelőt, forgalmazót és az importőrt). Megjegyzendő továbbá, a termékbiztonsági direktíva a piacfelügyelet részletes szabályait tartalmazza, melyek az új megközelítésű direktívák által lefedett termékcsoportokban közvetlenül nem alkalmazhatók, de a rendszer tevékenységét, kötelezettségeit és jogosítványait tekintve modellként szolgálhat különös tekintettel a fogyasztási cikkek területén. Az új megközelítésű direktívák a termékek és a kockázatok széles skáláját fedik le, melyek egymással átfedhetnek és egymást ki is egészíthetik. A terméket csak akkor lehet a piacra helyezni, ha az adott termék minden egyes direktíva követelményeinek megfelel (pl. a drótkötelekre vonatkozik személyszállításra szolgáló drótkötélpályákról szóló és a liftekről szóló direktíva egyaránt). Annak elbírálása, hogy melyik direktíva (direktívák) szabályozása alá esik adott termék, a gyártó felelőssége. Számos termékcsoportban az ún. régi megközelítésű irányelveket, azaz a teljes és részletes harmonizációt alkalmazzák. Ezek közül talán a legfontosabbak azok, amelyek esetében magas a termékek jellegéből adódó egészségügyi, közegészségügyi, környezeti kockázat. Ilyenek az élelmiszerek, a gyógyszerek és a kozmetikumok. Ennek fő indoka, hogy az új megközelítésű irányelvek nem alkalmazzák kötelezően a szabványokat és ezáltal nem garantálnak megfelelő színvonalú biztonságot. A másik fontos termékcsoport, ahol a régi megközelítésű elvek vannak érvényben, azok a termékek, amelyek esetében a szabályozás harmonizációja már igen előrehaladott volt a direktívák megfogalmazása időszakában, ezek a közúti járművek, a traktorok és a vegyipari termékek.
85
A termék megfelelőség, konformitás A korábbiakban elmondottakból következik, hogy a termékek szabad áramlása az egységes belső piac létrejöttének egyik célja és ennek biztosítása a kereskedelmi akadályok lebontása alapján jöhet csak létre. Ennek a megvalósulása együtt kell hogy haladjon egy másik alapelv, nevezetesen az európai polgárnak a belső piac bármely pontján biztosított egyenlő védelmének a megvalósulásával. Ennek záloga, hogy a fogyasztó a belső piac bármely pontján azonos biztonságot, minőséget találjon áruvásárlásai során. Az EU-ban forgalmazható, illetve forgalmazott termékek tekintetében a megfelelőség az a kritérium, amely az európai polgár, mint fogyasztó védelmét hivatott szolgálni. Ennek a kritériumnak a megvalósulása biztosítja azt, hogy a fogyasztó a belső piac bármely pontján, bármely tagországban termelt terméket gyakorlatilag azonos minőségben és egyenlő biztonsággal vásárolhat meg. A termékek megfelelőségének megvalósítása harmonizált szabály-, és kontrollrendszerek kialakítását tette szükségessé. Ezek műszaki előírások, európai szabványok, ellenőrzési és értékelési eljárások egész sorát tartalmazzák. Kialakításuk hosszú évek közös munkájának eredménye, amelyekhez a csatlakozni kívánó országoknak teljességben alkalmazkodniuk kötelező. A fogyasztóvédelem előtérbe kerülése miatt, azoknak a termékeknek a forgalmazását szabályozzák jogszabályokkal, amelyek a fogyasztók élet-, egészség-, és vagyon-biztonságát veszélyeztethetik, és amelyek adott esetben a környezetre károsan hathatnak. Valamennyi európai tagországban a csatlakozást megelőzően is léteztek jogszabályok a termékek forgalmazására vonatkozóan. Ezek között nyilvánvaló nagyobb vagy kisebb eltérések voltak a követelményeket illetően. A nemzeti jogszabályok halmazának harmonizálására az egységes belső piacon forgalmazható termékekre vonatkozó egységes szabályrendszert dolgoztak ki. Éppen a korábbiakban említett problémák leküzdése érdekében az ”új megközelítés” elve csak a lényeges, alapvető követelményeket határozza meg, a részletes szabályok kidolgozását a nemzeti szabványosító intézmények végzik és szabványokban kerülnek megfogalmazásra. (Ilyen alapelv pl. az üzembiztonsági, tűzvédelmi, stb. követelmény teljesülése.) Az ”új megközelítésű” irányelvekben fogalmazzák meg azokat a követelményeket, amelyeknek teljesülése a feltétele annak, hogy valamely terméket az Egységes Belső Piacon forgalmazni lehessen. A követelmények műszaki tartalmát az ún. harmonizált európai szabványokban rögzítik. Ha valamely termék az ebben foglaltaknak eleget tesz, akkor megfelelőnek tekintendő a belső piacon történő forgalmazásra. Amennyiben adott terméket nem harmonizált európai szabvány szerint állítanak elő, szükséges annak bizonyítása, hogy a termék megfelel a rá vonatkozó alapvető követelményeknek. Az irányelveknek való megfelelés bizonyítási struktúrája lényegében azonos valamennyi érintett termék esetében. Ennek elemei:
86
• • • • •
meghatározzák a termékre vonatkozó alapvető biztonsági és egészségvédelmi, stb. követelményeket; az európai szabványokra való hivatkozás; lefolytatják a vizsgálati és tanúsítási eljárást és ezt dokumentálják; a megfelelőségi jelölést alkalmazzák; a megfelelőséget illetve az előző folyamatokat ellenőrzik, beleértve a termék piaci ellenőrzését.
A termékfelelősség vizsgálat elvégzésére- a tanúsítási eljárás lefolytatására –külön eljárási szabályokat dolgoztak ki az EU-ban. A megfelelőségi vizsgálat eljárásai modulok, ún. tanúsítási modulok segítségével történik. A 93/465/EGK tanácsi irányelv mellékletében rögzítették az alkalmazható tanúsítási modul típusokat a 52 folyamatábra szerint. Adott termékre vonatkozó tanúsítási eljárásról, alkalmazandó tanúsítási modul(ok)ról a termékre vonatkozó új megközelítésű irányelv rendelkezik a termék biztonsági kockázatainak függvényében.
52
Guide to the implementation of directives dased on the New Approach and Global Approach alapján
87
Tervezés
Gyártás A modul
C modul
D modul
B modul
E modul Gyártó
CE
F modul
G modul
H modul
A tanúsítási eljárások egyszerűsített folyamatábrája
88 A tanúsítási modulok alkalmazása három elv szerint történhet: a megfelelőségi vizsgálat teljes folyamatát a gyártó végzi (A-modul); a tanúsítási folyamat tanúsításra jogosult– ún. notifikált –szervezet közreműködésével történik; • a tanúsítás a gyártó minőségbiztosítási rendszere keretében történik (D,E és H modulok). Az egyes tanúsító modulok az alkalmazott vizsgálati eljárás szempontjából a következők lehetnek: • •
A modul: Belső gyártásellenőrzés (Internal control of production) Jellemzője, hogy a tervezés és gyártás teljes folyamatát a gyártó maga végezheti. B modul: EK-típusvizsgálat (EC-type examination) A modul a tervezési eljárást fogja át külső-tanúsításra jogosult szervezet bevonásával. A B-modul kizárólag a gyártásra vonatkozó C,D,E,F modulok valamelyikével együttesen alkalmazható. C modul: Típusazonossági vizsgálat (Conformity to type) A vizsgálat célja annak eldöntése, hogy a termék megfelel-e a tanúsítvánnyal rendelkező mintadarabnak/prototípusnak. D modul: A gyártás minőségbiztosítási rendszerének tanúsítása (Production quality assurance) A modul tartalma, hogy notifikált szervezet tanúsítja a gyártási folyamat egészét átfogó – a gyártó által működtetett – EN ISA 9002 minőségbiztosítási rendszert. E modul: A termék ellenőrzés minőségbiztosítási rendszerének tanúsítása (Product quality assurance) Az EN ISO 9003 minőségbiztosítási rendszer megfelelőségének vizsgálata és időszakos ellenőrzése notifikált szervezet által. (Az EN ISO 9003 rendszer csak végtermék ellenőrzésre vonatkozik, szemben az EN ISO 9002 rendszerrel.) F modul: Termékellenőrzés (Product verification) A terméknek a típusmintának való megfelelőségét igazolja. G modul: Egyedi termékellenőrzés (Unit verification) Valamennyi legyártott termék megfelelőségét független szervezet ellenőrzi és a megfelelőséget igazolja. H modul: Teljeskörű minőségbiztosítás (Full quality assurance) Notifikált szervezet vizsgálja és igazolja a gyártó által működtetett teljeskörű minőségbiztosítási rendszer megfelelőségét.
A megfelelőség jelölése 53
Az Európai Unióban a termékeken a CE jelölés utal arra, hogy az adott termék az új megközelítésű direktívákban szereplő minden követelménynek eleget tesz. A CE 53
CE jelölés a "Communauté Européenne" rövidítése
89 jelölés viselésére jogosult termék az EU belső piacának bármely pontján korlátozások nélkül forgalmazható. Megjegyzendő, hogy az új megközelítésű irányelvek között olyan is található, mely CE jelölésre nem jogosít. CE jelölésre az alábbi új megközelítésű direktívák jogosítanak (megfelelőség esetén): 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23.
Kisfeszültségű berendezések Egyszerű nyomástartó edények, berendezések Játékok Építőipari termékek Elektromágneses megfelelés Gépek Személyi védőberendezések Nem-automatikus mérőeszközök Aktív implantációs orvosi eszközök Gázkészülékek Boilerek Polgári hasznosítású robbanószerek Orvostechnikai eszközök Potenciálisan robbanásveszélyes környezetben működő berendezések Személyi (egyéni) védőeszközök Liftek Hűtő berendezések Nagynyomású berendezések Telekommunikációs csatlakozást szolgáló berendezések In vitro orvosdiagnosztikai berendezések Rádió és telekommunikációs csatlakozást szolgáló berendezések Szabadidős kishajók Polgári robbanóeszközök.
villamos
CE jelölésre – különböző megfontolásokból nem jogosítanak az alábbi direktívák: 1. 2. 3.
Csomagolásra illetve a csomagolási hulladékra Nagy gyorsaságú vasúti rendszerre Tengerészeti berendezésekre vonatkozó irányelvek.
Az eddig kidolgozott irányelvek sora nyilvánvalóan bővülni fog, a tagországok álláspontjainak egyeztetésétől függ a lista bővülésének üteme és az érintett területe. Jelenleg egyeztetési munka folyik annak érdekében, hogy az alább felsorolt területekre kidolgozhassák az új irányelveket. Ezen területek: 1. 2. 3. 4.
A nemesfémből készült cikkek Személyszállításra szolgáló drótkötélpálya berendezések Csomagolás jelzése Zajkibocsátás.
90
Az új megközelítési direktívákhoz kapcsolódó felelősségi körök Mint korábban említettük, az új megközelítésű irányelvek elsődleges feladata, hogy meghatározza a fogyasztó számára biztonságos termék forgalomba hozatalának követelményeit, szabályait. Ennek megfelelően a forgalomba hozatal egyes közreműködőinek felelősségét is definiálják. Gyártó Annak biztosítása, hogy a piacra juttatandó termék tervezése, előállítása és a megfelelőséget bizonyító vizsgálatok megfelelnek az új megközelítésű direktívákban meghatározott alapvető követelményeknek a gyártó felelőssége. A gyártó akkor is a teljes termék megfelelőségért felel, ha termék előállítása során kész-, félkésztermékeket vagy egyéb komponenseket használ fel vagy egyes elemek előállítását alvállalkozóval végezteti. Meghatalmazott képviselő Az EU-n kívüli gyártó számára nem előírás, de szabadon létrehozhat a Közösség területén működő meghatalmazott képviselőt. A meghatalmazott képviselő (nem tévesztendő össze a kereskedelmi képviselővel!) jár el az új megközelítésű direktívák által előírt kérdésekben, tartja a kapcsolatot az illetékes hatóságokkal és szervezetekkel. A meghatalmazott képviselő kijelölése nem befolyásolja a gyártó felelősségét. Importőr Az új megközelítésű direktívák alkalmazásában az importőr a Közösség területén működő természetes vagy jogi személy, mely harmadik országbeli terméket kíván a Közösség piacán bevezetni. Az importőr biztosítja, hogy a piacfelügyeleti szervek részére a termékkel kapcsolatosan a megfelelő információk rendelkezésre álljanak (műszaki dokumentáció, megfelelőségi nyilatkozat, stb.). Nem feltétel, hogy az importőrnek a gyártótól a termék bevezetésére megbízása legyen. Ugyanakkor bizonyos esetekben az importőr a gyártó felelősségének egy részét átvállalja, így annak felelőssége, hogy a közösségi piacra bevezetett termék megfelel-e az alapvető követelményeknek, illetve, hogy a megfelelő megfelelőségi eljárások kerültek alkalmazásra, az importőrt terheli. Forgalmazó Az új megközelítésű direktívák a forgalmazó részére nem ír elő kötelezettségeket. Mindazonáltal a forgalmazónak a megfelelő gondossággal kell eljárnia annak érdekében, hogy a követelményeknek nem megfelelő termék általa ne kerüljön forgalmazásra. Üzembehelyező Az új megközelítésű direktívák által szabályozott termékek között vannak olyanok, melyek a végleges üzembe állításához további műveletek (összeszerelés, üzembehelyezés, stb.) szükségesek. Ilyen termékekre példa az egyes gépipari termékek, munkavédelmi eszközök, mérő berendezések. Az üzembehelyező a már
91 piacon lévő termékkel kerül kapcsolatba. Felelőssége abban áll, hogy azt biztosítsa, hogy a termék az általa végzett műveletek során nem szenved olyan változást, melynek hatására az adott termék piacra helyezésekor érvényes alapvető követelményeknek már nem felel meg. Felhasználó Azokon a szabályokon kívül, melyek a termékek üzembehelyezéséhez kapcsolódnak az új megközelítésű direktívák nem írnak elő kötelezettséget a felhasználó számára. A direktívák szabályozása alá eső termékek egy része olyan eszköz, berendezés, melyet a munkahelyen használnak, alkalmaznak. Ezen eszközök, berendezések használatához és karbantartásához kapcsolódnak egyéb közösségi szabályok az új megközelítésű direktívák hatókörén kívül.
Építési termékek Az építési termékekkel kapcsolatos jogharmonizációs feladatokkal, szabályozási és adminisztratív eljárásokkal az Európai Unió 89/106/EGK számú irányelve foglakozik, melyet az Európai Tanács 1998. december 21-én fogadott el. Az Európai Uniót az irányelv megalkotásánál kettős cél vezérelte. Egyrészt a belső piac kiteljesedésének elősegítése, melynek akadálya az eltérő nemzeti jogi és szabályozási keretek, az építőipari termékeket szabályozó nemzeti előírások, szabványok, műszaki előírások és egyéb műszaki, minőségi, stb. feltételek. A belső piac véglegessé tételéről szóló Fehér Könyv, melyet az Európai Tanács 1985. júniusában fogadott el megállapította, hogy az általános stratégiával összhangban egyes ágazatokban, így az építőiparban is a műszaki és adminisztratív akadályokat fel kell számolni, illetve ahol nem számolhatók fel ott a nemzeti szabályozást kölcsönösen el kell fogadni. A 89/106/EGK irányelv az új megközelítésű irányelvek egyike. Célja a harmonizált szabványok révén: • • •
az építési termék előállítók piacra jutásának elősegítése; a lehető legnagyobb piaci átláthatóság biztosítása; valamint az építőipari eljárások általános szabályainak harmonizált rendszerének kialakítása.
Az építőipari termékekről szóló direktíva, mint új megközelítésű direktíva, az építőipari termékekkel szemben támasztott alapvető követelményeket definiál. Ezen alapvető követelmények: Állékonyság és szilárdság Az építményeket úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy az a megterhelés, mely az építés vagy a használat során éri • •
ne vezethessen az építmény teljes vagy részleges összeomlásához; ne okozzon a megengedhető mértéknél nagyobb deformációt;
92
• •
a teherhordó szerkezet deformációja ne eredményezzen az építmény egyes részeiben, a szerelvényeiben vagy a beépített berendezésekben károsodást; és ne keletkezhessen olyan mértékű károsodás, mely nincs arányban a károsodást kiváltó hatással.
Tűzbiztonság Az építményeket úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy tűz kitörése esetén: • • • • •
az építmény teherbíró képessége bizonyos ideig megmaradjon, korlátozott legyen az építményben a tűz és füst keletkezése és terjedése, korlátozottan tudjon a tűz a környező épületekre átterjedni, az ott tartózkodók az építményt elhagyhassák vagy más eszközökkel kimenekíthetők legyenek és a mentésben résztvevők biztonságát is figyelembe vegyék.
Higiénia, egészség és a környezet védelme Az építményeket úgy kell tervezni és kivitelezni, hogy az ne jelentsen kockázatot az építményben és annak környezetében az emberi higiéniára, egészségre, valamint környezetre, ilyen kockázatok lehetnek egyebek között: • • • • • •
mérgező gáz kibocsátása; veszélyes porok és gázok jelenléte a légtérben; veszélyes sugárzás; a víz és a talaj szennyezése vagy mérgezése; szennyvíz, füstgáz, szilárd vagy folyékony hulladékok szabálytalan elvezetése, illetve elhelyezése; és pára jelenléte az építmény belső felületein vagy egyes részein.
Használati biztonság Az építményeket úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy ne eredményezzen nem megengedhető mértékű baleseti kockázatot (pl. csúszás, zuhanás, ütközés, égés, áramütés és sérülés) a használat vagy üzemeltetés során. Zajvédelem Az építményeket úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy a keletkező zajhatások az építményben és annak közelében tartózkodóknál ne okozzanak káros egészségügyi hatásokat, és megfelelő körülményeket biztosítsanak az alváshoz, pihenéshez, valamint a munkavégzéshez. Energiatakarékosság és hővédelem Az építményeket és azok fűtési, hűtési és szellőztető berendezéseit úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy a felhasznált energiamennyiség az adott klimatikus feltételek mellett a lehető legkisebb legyen.
93 Építési terméknek minősül a direktíva alkalmazásában minden olyan termék (anyag, szerkezet, berendezés), melyet azzal a céllal állítanak elő, hogy építményekbe tartós jelleggel beépítésre kerüljenek. Az irányelv előírja a tagállamok részére azt a kötelezettséget, hogy nemzeti jogrendjükbe építsék be azt a rendelkezést, hogy kizárólag olyan termékek hozhatók forgalomba, melyek megfelelnek a fenti alapvető követelménynek. A hazai jogharmonizációs program keretében az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendelet vette át az építési termék direktíva alapvető követelményeit. Az építési termék direktíva a CE jelölés alkalmazására jogosít. Az irányelv alkalmazásában az építési termékek, akkor láthatók el CE jelzéssel, ha megfelelnek: • • •
harmonizált szabványt honosító nemzeti szabványnak; vagy európai műszaki engedélynek; vagy amennyiben harmonizált szabvány nem létezik, az adott tagállam nemzeti műszaki specifikációnak, amennyiben alkalmazását az Európai Bizottság és a tagállamok jóváhagyják. 54
Az európai műszaki engedély olyan egyedi építési termékek forgalomba hozatalának műszaki és alkalmazási követelményeit, illetve vizsgálati és megfelelőség igazolási feltételeit fogalmazza meg, melyekre harmonizált európai szabvány, vagy elismert nemzeti szabvány nem áll rendelkezésre, illetve szabvány harmonizáció nincs folyamatban, vagy az adott termék jelentősen eltér a rendelkezésre álló harmonizált vagy nemzeti szabványtól. Az európai műszaki engedély, mely öt évig érvényes, ennek lejárta után megújítható, s a Jóváhagyó 55 Szervezetek Európai Szervezete (EOTA ) hagyja jóvá.
Egyéb az építőipart érintő új megközelítésű direktívák Az építési termékekről szóló direktíva mellett további új megközelítési direktívák által szabályozott termékek hozhatók kapcsolatba az építőiparral. E termékeket (termékcsoportokat), illetve az azokat szabályozó direktívák számát tünteti fel az alábbi táblázat. Száma 90/396/EGK 00/9/EK 93/15/EGK 95/16/EGK 94/62/EK 89/62/EK 54 55
Új megközelítésű irányelv Tartalma Gázkészülékek Személyszállításra szolgáló drótkötélpályák Polgári célokra használt robbanószerek Felvonók Csomagolóanyagok és csomagolási hulladék Egyéni védőfelszerelések
European Technical Approval European Organisation for Technical Approvals)
94
Száma 97/23/EK 87/404/EGK 98/37/EK
Új megközelítésű irányelv Tartalma Egyszerű nyomástartó edények Nyomástartó berendezések Gépek biztonsága
Az Európai Megállapodás 73. Cikke a kereskedelmi technikai akadályok megszüntetése érdekében előirányozta a meglévő különbségek csökkentését, illetőleg az ipari szabványok és megfelelőség értékelések egyes területeken történő elismeréséről szóló megállapodások megkötését. 2001. február 26-án Brüsszelben aláírásra került a termék-megfelelőségi eljárások, vizsgálati eredmények és tanúsítványok kölcsönös elismeréséről az Európai Megállapodáshoz kapcsolódó, a megfelelőség értékeléséről és az ipari termékek elfogadásáról szóló Jegyzőkönyv (angol rövidítés: PECA). A Jegyzőkönyv alapján Magyarország és az EU kölcsönösen elfogadják egymás terméktanúsítási eljárásait és tanúsítványait azon ágazatok területén, amelyek a megállapodás mellékletébe bekerültek, illetve a jövőben be fognak kerülni. Jelenleg a megállapodás a következő 8 területre terjed ki: a gépek, a kisfeszültségű elektromos készülékek, az elektromágneses összeférhetőség, a gázüzemű készülékek, a melegvíz kazánok, az orvosi műszerek, továbbá a humán gyógyszergyártás két eljárása, a jó gyártási gyakorlat (GMP), illetve a jó laboratóriumi gyakorlat (GLP).
Szabványok helye és szerepe a műszaki szabályozásban A termékbiztonságot és minőségi követelményeknek való megfelelést az Egységes Belső Piac megalakulása előtt alapvetően az egyes országokban alkalmazott szabványok biztosították. Ez a gyakorlat azonban esetenként jelentős biztonsági, stb. színvonalbeli különbségeket is megengedett és fennmaradása rendkívül nehézkessé tette volna az áruk szabad áramlása elvének érvényesítését. Az Egységes Belső Piac harmonizált műszaki szabályozást tett szükségessé. Harmonizált Európai Szabványnak nevezik azokat az európai szabványokat, amelyek betartása egyszersmind az irányelv lényeges követelményeinek való megfelelést is jelenti éppen amiatt, mert – mint nevében is szerepel – eleve az irányelvvel harmonizáltan keletkezett. Ezekről jegyzék készül, amelyet az Unió hivatalos lapja az egyes irányelvekhez rendelve közöl. A jegyzéket új szabványok megjelenésével, illetve régiek érvénytelenítésével folyamatosan korrigálják. Az új megközelítésű irányelvek nem írják elő ezek kötelező meglétét az irányelv feltételeként – azaz létezik olyan direktíva, amelyhez nincs harmonizált szabvány. Az olyan nemzeti szabvány, amely deklaráltan egyúttal harmonizált szabvány is, 56 biztosítja a megfelelőséget az adott termék vonatkozásában.
56
A jegyzék az interneten olvasható. Címe: http://europa.eu.int/comm/dg03/directs/dg3b/newapproa/eurstd/harmstds/index.html)
95 Nemzeti szabványok alkalmazása ma már nem kötelező. Ezt az elvet fejezi ki az 1995. évi XXVIII. törvény is, amely értelmében a szabványok alkalmazása alapvetően önkéntes, kivételt képez, ha valamely jogszabály a kötelezőséget elrendeli. Ez a klauzula átmeneti intézkedés, amelyet az európai szabályozás teljes bevezetése fog megszüntetni. Magyarországon jelentős módosításokat fog jelenteni a szabványok kérdésében elvégzett jogharmonizáció. Először is tekintetbe kell venni, hogy ebben a kérdéskörben „a műszaki tartalmú jogszabálytervezetekre és szabványtervezetekre vonatkozó információszolgáltatási eljárásokról” szóló 98/48/EK irányelv van érvényben. (Ez maga is már a 98/34/EK irányelv módosítása.) A jogharmonizációs program szerint 2002 első félévében meg kellett alkotni az irányelv alapján kidolgozott miniszteri rendeletet. Másodszor, ez a rendelet kapcsolódik is egyben az Alkotmány módosításához, mivel érinti a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényt, illetve annak módosítását. Emiatt hatályba lépése valószínűleg csak a csatlakozással együtt valósul meg. A 83/189/EGK tanácsi irányelv rendelkezése szerint a szabványosításért három 57 európai szervezet az Európai Szabványügyi Testület (CEN ), a Európai 58 Elektrotechnikai Szabványügyi Testület (CENELEC ), valamint a 59 Telekommunikációs Szabványok Európai Intézete (ETSI ) a felelős. A CEN a szabványok rendszerezésére1996-ban átvette a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) szabvány-klasszifikációs rendszerét az ún. a 60 szabványok nemzetközi besorolási rendszerét (ICS ). Ez a rendszer szakterületi bontásban rendszerezi a szabványokat. Az építőipari szabványok ICS rendszerbe való besorolt szakterületeit az alábbiakban mellékletben adjuk meg. Az EU szabványok ICS rendszer szerinti besorolása: 91
57
Építőipari anyagok és épületek 91.010 Építőipar 91.010.30 Műszaki szempontok 91.020 Területi tervezés, várostervezés 91.020.00 Területi tervezés, várostervezés 91.040 Épületek 91.040.00 Épületek 91.040.01 Épületek általában 91.060 Épületek elemei 91.060.00 Épületek elemei 91.060.01 Épületek elemei általában 91.060.10 Falak, térelválasztók, homlokzatok 91.060.20 Födémek 91.060.30 Mennyezetek, padlózatok, lépcsők
CEN: Comité Européen de Normalisation CENELEC: Comité Européen de Normalisation Electrotechnique 59 ETSI: l'Institut Européen des Normes Télécommunications 60 ICS: International Classification for Standardisation 58
96
91.080
91.090 91.100
91.120
91.140
91.160
91.180 91.190
91.060.40 Kémények, aknák, járatok 91.060.50 Ajtók és ablakok 91.060.30 Födémek, padlózatok, lépcsők Épületek szerkezeti elemei 91.080.01 Épületek szerkezeti elemei általában 91.080.10 Fémszerkezetek 91.080.20 Fa szerkezetek 91.080.30 Falazás 91.080.40 Beton szerkezetek 91.080.99 Egyéb szerkezetek Külső szerkezetek 91.090.00 Külső szerkezetek Építőanyagok 91.100.00 Építőanyagok 91.100.01 Építőanyagok általában 91.100.10 Cement, gipsz, mész, vakolat 91.100.15 Ásványi anyagok és termékek 91.100.25 Építőipari kerámia termékek 91.100.30 Beton és beton termékek 91.100.40 Erősített cement termékek 91.100.50 Kötőanyagok, forrasztó anyagok 91.100.60 Hő- és hangszigetelő anyagok 91.100.99 Egyéb építőanyagok Épületek külső és belső védelme 91.120.00 Épületek külső és belső védelme 91.120.01 Épületek külső és belső védelme általában 91.120.10 Hőszigetelés 91.120.25 Szeizmikus és rezgésvédelem 91.120.30 Vízszigetelés Gépészeti berendezések 91.140.00 Gépészeti berendezések 91.140.10 Központi fűtési rendszerek 91.140.30 Szellőztetés és klímatizálás 91.140.40 Gázellátó rendszerek 91.140.60 Vízellátó rendszerek 91.140.65 Vízmelegítő rendszerek 91.140.70 Higiéniai berendezések 91.140.80 Csapadékvíz elvezető rendszerek 91.140.80 Liftek, mozgólépcsők Világítás 91.160.01 Világítás általában 91.160.10 Belső világítás 91.160.20 Külső világítás Belső munkálatok 91.180.00 Belső munkálatok Épület felszerelések
97 91.190.00 Épület elszerelések Építőipari berendezések 91.220.00 Építőipari berendezések Műszaki infrastruktúra fejlesztése 93.020 Földmunkák, ásás, alapozás, földalatti munkák 93.020.00 Földmunkák, ásás, alapozás, földalatti munkák 93.030 Külső szennyvíz rendszerek 93.030.00 Külső szennyvíz rendszerek 93.040 Hídépítés 93.040.00 Hídépítés 93.060 Alagútépítés 93.060.00 Alagútépítés 93.080 Útépítés 93.080.20 Útépítéshez használt anyagok 93.080.30 Utak berendezései és felszerelései 93.080.40 Utcai világítás és kapcsolódó berendezések 93.100 Vasútépítés 93.100.00 Vasútépítés 93.140 Víziutak és kikötők építése 93.140.00 Víziutak és kikötők építése 91.220
93
Az Eurocode rendszer Az Eurocode rendszer egyike az építési anyag direktíva keretében kidolgozandó európai szabványoknak. Az Eurocode rendszer célja, hogy az épületek és egyéb létesítmények szerkezeti elemire vonatkozóan meghatározza az építési termékről szóló direktíva (89/106/EGK) által meghatározott alapvető követelmények közül a mechanikai állékonyságnak és egyes vonatkozásaiban a tűz- és használati biztonságnak való megfelelés részletes követelményeit. Továbbá, hogy e területen segítse a műszaki tervezést a műszaki fogalmak, meghatározások, számítási módszerek egységesítése révén. Az Európai Bizottság 1975-ben egy olyan akcióterv kidolgozásáról döntött, melynek célja a műszaki harmonizáció megindítása az építőipar területén. A program keretében létrejövő európai szabványok a hatályos nemzeti szabványok alkalmazásának alternatíváját nyújtják az alkalmazók részére. A rendszer kidolgozásának végső célja, hogy a tagországok megfelelő nemzeti szabványait, mint közösségi-szintű szabványrendszer helyettesítse. Az Eurocode rendszer a tervek szerint 57 részből fog áll és e részek mindegyike európai szabványként fog működni. A rendszer által felölelt területek az alábbiak: • • •
az épületszerkezetekre gyakorolt hatások (pl. önsúly, súlyterhelés, szélhatás, tűz, robbanás); betonszerkezetek tervezése (pl. tűzvédelem, hídszerkezetek, folyadék tárolók); acélszerkezetek tervezése (pl. törés szilárdsági vizsgálatok, nagy teherbíró képességű drótkötelek; tűzvédelem, hidegen formált lemezek, héjszerkezetek
98
• • • • • •
stabilitása, épület- és hídszerkezetek, silók, tartályok, csővezetékek, tornyok, kémények); vasbeton szerkezetek tervezése (pl. tűzvédelem, épület- és hídszerkezetek); faszerkezetek (pl. tűzvédelem, épület- és hídszerkezetek); falazatok tervezése (pl. erősített falazatok, tűzvédelem, szerkezeti számítások); talajmechanikai tervezés (laboratóriumi és helyszíni vizsgálatok); földrengés elleni védelem tervezése (pl. alapozás, tartószerkezetek, talajmechanika, tornyok, kémények); alumínium ötvözetből készült szerkezetek tervezése (pl. tűzvédelem, anyagkifáradás).
1984-88 között jelentek meg az ún. első generációs szabványok. 1989-tól az Eurocode rendszer kidolgozásának felelősségét az Európai Szabványügyi Testületre (CEN) ruházták. 1992-98 között kidolgoztak 62 ún. európai előszabványt (második generációs szabványok), melyek a biztonsági tényezők, értékek, alkalmazott eljárások tekintetében több lehetőséget ún. "dobozolt értékeket" tartalmaznak. Ez a megoldás a tervezők részére a szabványok alkalmazásában meghagyott bizonyos szabadságot, illetve egyes kérdéseket továbbra is nemzeti szinten kellett rendezni. Ennek megfelelően az előszabványoknak az egyes tagországokban való alkalmazására külön nemzeti szintű végrehajtási rendelkezések születtek. Az elő-szabványok ténye pontosan tükrözi, hogy az Európai Unió, illetve intézményei nem a tagállamok feletti intézmények, melyek a közösségi szinten globális és optimális célok megvalósításán dolgozik, hanem a nemzetek összessége, melyek mindegyike saját politikai és gazdasági érdekrendszerrel rendelkezik és ezeknek a sajátos nemzeti érdekviszonyok eredőjeként alakulnak ki a közösségi szabályok. 1998-ban a tagállamok döntése alapján megindult az elő-szabványok európai szabványokká történő továbbfejlesztése, mely együtt jár a 62 elő-szabvány 57 európai szabványra való leképezésével és a nemzeti végrehajtási rendelkezések visszavonásával is. Jelenleg öt szabvány elfogadási eljárása indult meg és tervek szerint további hét szabványé elindul még 2002-ben. Az Eurocode rendszer mind az 57 elemének kidolgozását 2005-re tervezik.
Környezetvédelem Az építőipar környezetvédelmi vetületét vizsgálva kiindulópontnak lehet tekinteni az Amszterdami Szerződés 6. cikkét, mely kimondja, hogy a "környezetvédelem követelményeit integrálni kell (...) a közösségi politikák és tevékenységek meghatározásába, valamint végrehajtásába, különösen tekintettel a fenntartható fejlődés elősegítése érdekében". A környezetvédelmi szemlélet egyre erősebben tért hódít az építőiparban. A környezetvédelem nézőpontját, érdekeit és szempontrendszerét a "fenntartható építkezés" fogalmával szokták leírni. Az építőipar, ideértve az építőanyag termelést
99 és az épületek üzemeltetését, szinte felmérhetetlen hatást gyakorol a környezetre. A fenntartható építkezés három meghatározó eleme: • • •
környezetbarát építési anyagok; az épületek energiahatékonysága; építésből és bontásból származó hulladékok.
Az Európai Unióban több mint 20.000 különböző építőipari terméket használnak, melyek közül jelenleg mintegy 600 termékre vonatkozó harmonizált európai szabvány kidolgozása folyik. Ezen építőipari termékek szerves (műanyag, fa) és szervetlen (fém, nem fém ásványok) alapanyagok széles skálájából, illetve azok kombinációjából készülnek. A becslések szerint az építőiparban felhasznált termékek alapanyagának 50%-a természetes anyag és a többi mesterséges úton kerül előállításra. Minden építőipari alapanyag és termék más-más hatást gyakorol a környezetre, így igen korlátozott általános következtetéseket lehet csak levonni. Ehhez járul, hogy az egyes anyagok életciklusuk során is változtathatják tulajdonságaikat. Bár az építési termék direktíva (89/106/EGK tanácsi irányelv) alapvető követelményeket fogalmaz meg az építmények higiéniára, egészségre, valamint környezetre gyakorolt hatásaiból eredő kockázatok (pl. mérgező gáz kibocsátása, veszélyes porok és gázok jelenléte a légtérben, veszélyes sugárzás) kizárására, egy lényegesen átfogóbb (holisztikus) megközelítésre van szükség. Ezt a törekvést 61 testesíti meg –nem korlátozódva az építőiparra- az úm. integrált termékpolitika . Az integrált termékpolitika keretében a környezetvédelmi megfontolások a termékekkel kapcsolatos jogszabályokba, szabványokba, folyamatokba, stb. beépülnek az adott termék teljes életciklusán keresztül, kezdve a gyártási folyamattól, a felhasználáson keresztül az újrahasznosításig vagy végső ártalmatlanításig. A fenntartható építkezés meghatározó eleme az épületek energiaháztartása. A becslések szerint az EU-ban az épületek energiafelhasználása (fűtés, klimatizálás, melegvíz előállítás, elektromos áram, stb.) a teljes energiafogyasztás kétötödét teszi ki. Az épületek energiahatékonyságának növelése, mind a racionálisabb erőforrás-gazdálkodás, mind az Európai Uniónak a Kyotoi Jegyzőkönyv aláírásával a klimatikus változásokat okozó CO2 emisszió csökkentésére tett kötelezettségvállalása miatt erősen indokolt. Hozzájárul ugyanakkor a népesség egészségi állapotának javulásához és javítja az életminőséget elsősorban az urbánus területeken. Az Európai Bizottság 2001 májusában hagyott jóvá egy irányelvtervezetet [COM(2001) 226 final] az épületek energia gazdálkodásával kapcsolatosan. A javaslat szerint a 2010-re az épületek jelenlegi energiafelhasználási szintjét legalább 22%-kal kellene csökkenteni. A tervezet az alábbi intézkedéseket javasolja:
61
IPP: Integrated Product Policy
100
• • •
•
az épületek energiahatékonyságát meghatározó egységes számítási módszer kereteinek kidolgozása; bizonyos energiahatékonysági minimum követelmények meghatározása az új épületekre, illetve meglévő épületekre felújításuk során; az új és meglévő épületek energiahatékonyságának a fenti követelmények alapján történő értékelési és tanúsítási módszerének kidolgozása és az épületek energia felhasználási jellemzőinek nyilvánossá tétele, valamint javaslat a középületekben, illetve egyéb nagyforgalmú épületekben hőmérséklet és egyéb klimatikus tényezők optimális értékeinek kialakítására; a vízmelegítő, fűtő és hűtő berendezések energiahatékonysági vizsgálata és értékelése.
A fenntartható építkezés harmadik összetevője az építőipari tevékenység (építkezés, épületfelújítás és –bontás) során keletkezett hulladékok megfelelő kezelése. Az Európai Unió tagállamaiban évente 180 millió tonna építési hulladék keletkezik. Az építőipari tevékenység során "termelődik" a hulladékok 50%-a. Az építőipari hulladékban legnagyobb arányt (40-50%) a bontás során keletkező hulladék adja, majd ezt követően a felújítás során (30-50%) és végül az építés során (10-20%) keletkező hulladék. A tapasztalatok szerint az építési hulladék 70%-át (egyes tagállamokban -pl. Portugália, Spanyolország- a 90%-ot is eléri) az ún. inert frakció (tégla, kő, beton, cserép) alkotja. Az építőipari hulladékok kezelésére és ártalmatlanítására az alábbi intézkedésekre tettek javaslatot: • •
• • • •
a hulladéklerakók szakszerű üzemeltetésének biztosítása és a nem szakszerű hulladékkezelés szankcionálása; a hulladék hasznosítás elősegítése érdekében olyan hulladékelhelyezési díjpolitikát kell bevezetni, mely az építési hulladék és törmelék hulladéklerakón való elhelyezésének költségét a maihoz képes lényegesen magasabb szintre emeli, fokozottan érvényes ez veszélyes hulladékok lerakására; újrahasznosító berendezések létesítése; biztosítani kell a hulladék piac fejlődését és diszkriminációmentes működését; ahol a műszaki paraméterek lehetővé teszik, az építési hulladékot elsődleges adalékanyag helyett kell felhasználni; a bontási munkák tervezése, szelektív bontás, mely hatékonyabb újrahasznosítást tesz lehetővé.
Megjegyzendő, hogy az EU hulladékgazdálkodási szabályozása több ponton is kedvezőtlen az építőipar számára. Indokolatlan "túlbiztosításnak" látszik például a pontokban szennyezet kitermelt talaj egészének veszélyes hulladékként való definiálása.
101
III.
VÁLLALATI VEZETŐKKEL ÉS SZAKMAI SZERVEZETEKKEL KÉSZÍTETT INTERJÚK TAPASZTALATAI
Annak érdekében, hogy jelen kiadvány minél átfogóbban tudja a hazai építőipar és az európai csatlakozás viszonyrendszerét feldolgozni, azt a "felhasználói" oldalról, azaz az ágazat szereplői szemszögéből is fontos vizsgálni. Annál is inkább, mivel a 10 európai tagjelölt ország felvételére mondott, történelmi jelentőségű koppenhágai "igen" és a 2004. május elsejére tervezett csatlakozási időpont a felkészülés teljes folyamatát átértékeli. A harmonizációs kötelezettségek és abból származó feladatok megismerése ettől a pillanattól kezdve hozzárendelt időhorizont nélkül értelmetlenné válik. A továbbiakban a "mit" helyett "mit és mikorra" kérdéspárnak, az elmélet helyett a gyakorlatnak, tervezés helyett a végrehajtásnak lehet egyedül létjogosultsága. Az ágazat szereplői véleményének megismerése érdekében építőipari vállalatok és szakmai szervezetek vezetőivel folytatott szakmai konzultációkra (interjúkra) került sor, melyeknek célja annak felmérése volt, hogy: •
•
•
a hazai építőipari vállalatok mennyire tájékozottak az Európai Unióról és annak a vállalatok mindennapi életét, döntéshozatalát, fejlesztési stratégiáját, beruházási, foglalkoztatási és piacpolitikáját közvetlenül érintő hatásairól; hogyan látják a hazai építőipar fejlődési esélyét, kitörési pontjait, milyen jövőkép mentén lehet a magyar építőipar versenyképességét megőrizni és erősíteni; az építőipari vállalkozásuk felkészülésének és tartós növekedési pályára állásának biztosítása érdekében milyen külső támogatást igényelnek, és az ágazaton belül milyen együttműködési keretekkel tudják az ágazat egészének pozícióit biztosítani.
A továbbiakban a konzultációkban résztvevő szervezetek rövid bemutatása után, az elhangzott vélemények szintézisét, legfontosabb következtetetéseit foglaljuk össze. Az interjúalanyok kiválasztásánál nem törekedtünk arra, hogy az építőipar egészéről vett reprezentatív minta álljon rendelkezésre. Mindemellett a vállalatok kijelölésénél szempont volt, hogy az adott vállalatok egy szélesebb építőipari vállalkozási kört reprezentáljanak, ilyen értelemben az ágazaton belül dolgozó vállalkozások egy-egy csoportjára jellemzőek legyenek. A megkérdezett szakmai szervezet esetében a kiválasztás szempontja az volt, hogy az építőipari vállalkozások nagyobb szegmenséről legyen átfogó képe. A kiválasztás másik – és fontosabb- szempontja az volt, hogy olyan szakemberekkel vegyük fel a kapcsolatot, akik szakmai ismereteikkel jelentős mértékben hozzá tudnak járulni a téma minél pontosabb feldolgozásához. Így az átlagosnál lényegesen nagyobb kitekintésük van az építőipari szakmára, a magyar gazdaságra és az Európai Unióra.
102
Az interjúalanyok szervezeteinek bemutatása62 Építőipari vállalatok Az építőipari vállalatok közül egy hazai nagyvállalat, egy közepes vállalat és egy 63 kisvállalkozás került megkeresésre . A vállalatok rövid bemutatását az alábbiakban adjuk meg. Kisvállalkozás (Interjú alany: Ügyvezető Igazgató) Építőipari kisvállalkozás korlátolt felelősségű társaság Budapesti székhellyel. Tevékenysége magasépítés, jellemzően: családi házak, társasházak építését, felújítást (pl. homlokzat felújítást, lakásfelújítást) vállalnak Budapest és Budapest környékére koncentráltan. Fő- és alvállalkozásban egyaránt dolgoznak. A vállalkozás 8-10 fő alkalmazottal rendelkezik. Árbevétele évről-évre erős ingadozást mutat a bevont alvállalkozók függvényében. Kb. 3-4 millió Ft-tól 200 millió Ft-ig terjed az a sáv, melyben megbízásokat tudnak elvállalni. A cég számára megbízások méretében felső korlátot a vállalkozás pénzügyi teljesítőképessége, finanszírozási ereje szab. A kisvállalkozás jelleget a cég néhány további jellemzője is mutatja. A vállalkozás családi tulajdonban van. A cégen belül nincsenek elkülönült szervezeti struktúrák, működését alapvetően meghatározza az ügyvezető szakmai felkészültsége és kapcsolatrendszere. A vállalkozás nem tart fenn külön irodát, hanem az ügyvezető (és tulajdonos) lakásában kerültek irodahelyiségek kialakításra. A vállalkozás abból szempontból mondható atipikusnak, hogy az ügyvezető szakmai tapasztalatai lényegesen meghaladják az építőipari kisvállalkozások színvonalát. Az ügyvezető közel 30 éves magánvállalkozói gyakorlattal rendelkezik, végzettségét tekintve okleveles építészmérnök, építőipari főiskolán és szakközépiskolában előadó. Hat év németországi munkatapasztalattal rendelkezik, ahol építőmesteri képesítést is szerzett. Intenzíven részt vesz építőipari szakmai érdekképviseleti munkában, az ÉVOSZ alelnöke és azon belül az Egyéni – és Kisvállalkozói Szakmai Tagozat elnöke. Közepes vállalkozás (Interjú alany: Ügyvezető Igazgató) A vállalkozás a Bács-Kiskun megye egyik közepes városában található. A vállalkozás 1990-ben alakult német-magyar vegyes vállalat. Jelenlegi tulajdonosai döntő részben magyar magánszemélyek. Tevékenységüket Németországban kezdték, az első négy évben a németországi megbízások domináltak. Belföldi tevékenysége fokozatosan alakult ki. Jelenleg 2 milliárd Ft-os éves forgalmat bonyolít le. Árbevételének fele kivitelezési munkákból (lakóházak, intézmények, 62
A kiadvány szerzői ezúton is szeretnék köszönetüket kifejezni az interjúkban közreműködő minden szakemberek segítségéért. 63 Külön köszönet illeti a vállalati vezetők egyetértésükért, hogy az érintett vállalatok nevesítése a kiadványban nem lenne helyénvaló.
103 panziók, kereskedelmi és ipari létesítmények építése, illetve felújítása) származik, másik felét építőanyag-, szerszám és szerszámgép kereskedelem adja. A kivitelezési munkák tekintélyes részét –önkormányzati- közbeszerzési pályázaton nyerték el, sok tapasztalatuk van külföldi beruházókkal. Korábbi intenzív németországi jelenlét tapasztalatait jelenlegi tevékenységük során is fel tudják használni. A vállalat 1997 Építőmesteri Mesterdíjban részesült. A kereskedelmi üzletág keretében kereskedelmi képviselői hálózatot működtetnek és az Alföld több pontján rendelkeznek szerszám-műszaki kiskereskedéssel és építőipari lerakattal. Az alkalmazottak létszáma 140-150 fő között mozog, melyből a vállalatirányításban és adminisztratív munkakörökben 30-40 fő dolgozik, beleértve az üzletkötőket is. A munkatársak közül többen rendelkeznek német és angol nyelvismerettel. A fizikai dolgozók létszáma 100-110 fő között mozog. Az ügyvezető munkáját műszaki igazgató, gazdasági igazgató, minőségbiztosítási vezető és kereskedelmi vezető segíti. Mindazonáltal a vállalat számára meghatározó az ügyvezető szakmai felkészültsége és szakmai-társadalmi tevékenysége. Az ügyvezető mérnöki végzettséggel, jelentős kivitelezői és németországi vállalatirányítási tapasztalattal rendelkezik. A Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, az ÉVOSZ elnökségi tagja. A vállalkozás ISO 9002 minőségbiztosítási rendszert üzemeltet, jelenleg dolgoznak az ISO 14001 környezetirányítási rendszer kiépítésén. Nagyvállalat (Interjú alany: Igazgatótanács Elnöke) A vállalat hosszú múltra visszatekintő állami vállalat legnagyobb utódszervezeteként jött létre részvénytársasági formában. A társaság árbevételét az utóbbi öt évben egyenletes növekedés mellett árbevételét meghatszorozta, 2001ben megközelítette a 8 milliárd Ft-ot. A társaság tevékenységi köre az alábbi területeket öleli fel: • • • • • • • •
építőipari fővállalkozás; magasépítés; mélyépítés, út- és közműépítés, víz- gáz, és fűtési hálózatok kivitelezése; kazánházak létesítése; szellőztető és klímaberendezések kivitelezése; légcsatorna gyártás; épületek komplex üzemeltetése és karbantartása.
A társaság fővállalkozásban jelentős, oktatási, egészségügy és szociális, irodai, kereskedelmi és ipari létesítményeket valósított meg. A vállalat tevékenysége Budapestre és közvetlen környékére fókuszálódik. A megbízások jelentős részét a társaság 110-120 fős kivitelezési kapacitására támaszkodva végzik, de rendszeresen vonnak be egy kialakult körből alvállalkozókat is. Az alkalmazotti
104 létszám közel 180 fő, melyből közel 70 fő vesz részt a vállalat műszaki és gazdasági irányításában, illetve folytat adminisztratív tevékenységet. A vállalat szervezete négy divízióra épül: magasépítési, épületgépészeti, valamint üzemeltetési és karbantartási divíziókra.
mélyépítési,
A társaság DIN EN ISO 9002:1994 szabvány követelményeinek megfelelő minőségbiztosítási rendszert működtet 1996 óta. 2000 elején bevezették az MSZ EN ISO 9001:2000 szabvány szerinti minőségbiztosítási rendszert. Szakmai szervezet Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) (Interjú alany: Nagy János; Ügyvezető Igazgató) Az ÉVOSZ 1989 októberében alakult meg azzal a céllal, hogy a hazai építőipari vállalkozók szakmai érdekképviseletét ellássa, szakmai és műszaki fejlődésükhöz, versenyképességük növeléséhez szakmai segítséget nyújtson. A szervezet jelenlegi taglétszáma meghaladja az 500-at. Az ÉVOSZ tagszervezetei jellemzően közepes vállalkozások, melyek az összes tag 60-át teszik ki. A nagyvállalatok, illetve a kisvállalkozások részesedése a tagok között egyaránt kb. 20-20%. Az ÉVOSZ feladatai: • • • • •
• • • • • • • •
rendszeresen tájékoztatás a hazai építésügyi szabályozást érintő kérdésekben; segítségnyújtás a korszerű építési technológiák hazai megismertetéséhez bemutatók, szakmai konzultációk szervezésével, szakelőadások megtartásával; partnerkapcsolatok kiépítésének elősegítése; Információ- és segítségnyújtás a magyar építési vállalkozók külföldi munkavállalásához; közreműködés az építőipari szakoktatás és szakember-továbbképzés színvonalának fejlesztésében, egyebek között a Leonardo da Vinci külföldi csereprogram keretében; érdekképviseletet nyújtanak szakmai és etikai ügyekben; a kis- és középvállalkozások támogatása ISO szabvány szerinti minősítési rendszer kiépítésében; kedvezményes építőanyag-vásárlási konstrukciók kidolgozása; kapcsolattartás és információcsere a hazai kormányzati szervekkel, azok külképviseleteivel és a hazai szakmai szervezetekkel; kapcsolattartás, illetve részvétel a külföldi építőipari szakmai szervezetekkel; törvények, rendeletek és műszaki irányelvek közös véleményezése, bevezetésének elősegítése; a tagszervezetek felkészítése az európai uniós csatlakozásra; A magyar cégek EU országokban történő szerződéses vállalkozási tevékenységének elősegítése.
Az ÉVOSZ szakmai tevékenységének kiemelt területei ún. szakmai tagozatok keretében történik, melyek közül külön kiemelendő:
105
•
•
Németországi Vállalkozási Tagozat, mely a Németországban tevékenységet folytató magyar cégek helyszíni szakmai és gazdasági érdekképviseletét, az engedélyezési eljárásban résztvevő hatóságokkal való kapcsolattartást látja el, ugyanakkor részt vesz a magyar hatóságok tájékoztatásában és a németmagyar államközi megállapodások végrehajtásának elősegítésében; Egyéni és Kisvállalkozók Szakmai Tagozata, mely elsősorban a kis- és középvállalkozók kedvezményes, csoportos ISO minősítésre való felkészítését, számukra piaci információk szolgáltatását, cég- és termékbemutatók szervezését és kedvezményes építőanyag-vásárlás előmozdítását tekinti feladatának.
Az ÉVOSZ az alábbi európai szakmai szervezeteknek tagja: • • • •
az Európai Építőipari Szövetség (FIEC); Ablak és Függönyfal Gyártók Egyesületeinek Európai Szövetség (FAECF); Ablakgyártók Európai Érdekvédelmi Szervezet (EUROWINDOOR), Európai Unió Hő- és Hangszigetelő Szövetség (FESI).
Az interjúk szintézise Az interjúk által érintett kérdéseket témakörök szerint csoportosítva adjuk közre. Az építőipart érintő általános észrevételek Általános véleményként fogalmazódott meg, hogy a hazai építőipar jövedelmezősége gyenge és kicsi a magas színvonalú építőipai szolgáltatások iránti igény. A hazai építőiparban -a gazdaság más ágazataihoz hasonlóan- a dualitás jelei látszanak. Kialakult egy nemzetközi mércével is magas színvonalú hazai építőipari kapacitás. Az ide sorolható vállalatok között a megbízásokért folyó éles verseny alakult ki. Növekszik a kereslet a minőségi és így részben drágább építőipari termékek iránt és gyakran tapasztalható, hogy a megrendelők az anyagár többletköltségét a munkaerő árának leszorításával szeretnék kompenzálni. Ugyanakkor emellett –főleg a magánház építés és felújítás területén- a szakmai és minőségi színvonal lesüllyedt. A minőségi szakipari munkát végző ("jó kezű") szakemberek a nagyobb jövedelem reményében vállalkozást alapítottak és mint vállalatvezetők az építőipari munka végzésébe már nem folynak bele, ezáltal értékük is devalválódik. Nagy számban vannak a veszteséges és közel nullszaldós körül vegetáló építőipari vállalkozások. Igen sok cég kényszerpályán mozog, számukra az építőipari szakismeret az egyetlen kamatoztatható szaktudás és a meglévő eszközpark mellet nem engedhető meg, hogy a kapacitások ne legyenek kihasználva. Összehasonlításként említették, hogy míg a 2001-es évben a kivitelezői tevékenység jövedelmezősége nem haladta meg 2-3%-ot, az építőanyag kereskedelem mintegy 15%-ot eredményezett. Az éves üzletmenet során az alacsony haszonkulcsok mellett gyakran előfordul, hogy adott megbízást csak veszteségesen tud az építési vállalkozó teljesíteni.
106 Vállalatvezetési modellek A vizsgált három építőipari cég esetében jól megfigyelhető, hogy a vállalkozás mérete és meghatározza vállalatvezetés módját. A kisvállalkozás esetében az ügyvezető egyszemélyben • •
•
végzi a cég marketing tevékenységét (potenciális ügyfelek felkutatása, ajánlatkészítés, szerződés előkészítése, stb.); ellátja a végrehajtás szakmai irányítását (beleértve igény szerint kiviteli tervek készítését és magát a kivitelezési munkát) és a megbízókkal való kapcsolattartást; végzi a cég adminisztratív teendőit, beleértve a könyvelővel való kapcsolattartást, céglevelezést a hatóságokkal, stb.
A közepes vállalatnál a tulajdonostársak adják a felső menedzsmentet, a vállalatirányítás főbb területeit felosztották egymás között, a felelősség közöttük horizontálisan oszlik meg. Az ügyvezetőnek gyakorlatilag minden döntésről tudomása van és végső soron ő az elsőszámú felelős a cég minden döntéséért. A nagyvállalkozás esetében egy vertikálisan tagolt felelősségi rendszer épült ki. A felelősségi körök delegálása kilépett a szűken vett vállalatvezetés köréből és a hierarchia minden szintjén megjelenik az egyéni felelősség. Minőségbiztosítási rendszerek Többen is aláhúzták a minőségbiztosítás rendszerek szerepét a vállalatirányításban. Finanszírozási feltételek Az építőipari vállalkozások számára komoly pénzügyi megterhelést jelent egy megkötött szerződés pénzügyi lebonyolítása. Az építőipari vállalatok kevés likvid tőkével rendelkeznek és a vállalat méretétől függetlenül a finanszírozhatóság behatárolja az elvállalható munka nagyságát. A finanszírozási nehézségek két okból adódhatnak. Egyrészt a piacon jelenleg kialkudható fizetési kondíciók jelentős előfinanszírozást igényelnek a vállalkozó részéről. Példaként említettek olyan esetet, ahol a megbízó a szerződés szerint az elvégzett munkák után benyújtott részszámlák 10%-át visszatarthatta. Az így fennmaradó 10% feléhez a vállalkozó a műszaki átvétel után juthatott hozzá és a további 5% garanciaként a megbízónál maradt. A finanszírozási problémák másik kategóriája a bankgarancia. A közpénzekből finanszírozott beruházások esetében általában a teljes szerződési összegre, esetenként csak felvett előlegig terjedően, a vállalkozó számára bankgarancia nyújtása kötelező. A bankgarancia mögött mindig a vállalkozó vagyoni vagy pénzbeli fedezete áll. A vagyoni fedezetként az esetek döntő többségében ingatlan, kivételes esetben nagy értékű berendezés jöhet szóba. A bankgarancia szóbajöhető fedezetei sok esetben közbeszerzéshez vagy banki hitelhez kapcsolódóan le vannak kötve, így újabb közbeszerzési projekt beindításának egyetlen akadálya a bankgarancia fedezethiánya.
107 Jogbiztonság A jogbiztonság hiánya komoly akadálya a magyar gazdaság kibontakozásának. Az építőipari vállalkozásokat súlyosan érinti a fizetési fegyelem hiánya. A legjellemzőbb tapasztalat, hogy a megbízók a végszámlát indokolatlan minőségi kifogásokkal nem hajlandók vagy csak hosszas alkudozások árán késve egyenlítik ki. Az építőipari szakma hitelét sajnos sok lelkiismeretlen vállalkozó is rontja, mely hozzájárul az építőipari vállatok iránti bizalmatlanság kialakulásához. Sok jellemzően magán- építkezésnél és felújításoknál tapasztalható, hogy a megrendelő és a vállalkozó között a fizetés számla nélkül történik és ilyenkor a megrendelő elveszíti a későbbi reklamációhoz való jogát. Egy jól átgondolt és megfogalmazott szerződés önmagában nem sokat ér, ha nincsenek meg mögötte a kikényszeríthetőség jogi és intézményes garanciái. A tapasztalatok szerint az építőiparban nagyon sok peres ügy van, a nagyberuházók is sokszor élnek igazuk vagy vélt igazuk peres úton történő érvényesítésével. Az építőipari vállalkozók természetesen egy nézőpontot képviselnek, de ennek ellenére úgy tűnik, hogy a nagyobb – akár külföldi- megrendelők is (pl. irodaház építtetők) sokszor próbálnak jól felvértezett jogászhadra támaszkodva vélt jogokat érvényesíteni. A jogérvényesítés eszközrendszere bővült és a közismerten rendkívül hosszú peres eljárás helyett a választott bíróságokkal kedvezőek a tapasztalatok. Az interjúk során olyan konkrét eset hangzott el, hogy megrendelő és kivitelező közötti jogvita hagyományos eljárása helyett, a szerződő felek választott bíróság illetékességét kötötték ki a köztük létrejött szerződésben. A kivitelezés befejező stádiumában vita alakult ki a felek között, melynek rendezéséhez a megegyezés szerint választott bírósághoz fordultak. Az eljárás lényegesen rövidebb ideig tartott, mint normál peres úton történő jogérvényesítés esetén, de így is közel két évet (!) vett igénybe. Szakképzés Általános vélemény, hogy nem megfelelő az építőipari szakember utánpótlás, a fiatalok között kevesen választják az építőipari szakmát élethivatásul. Az építőipari szakma leértékelődése nem magyarországi sajátosság, az Európai Unióban is hiány tapasztalható jól képzett szakemberekből és tulajdonképpen ez az oka annak, hogy a képzett magyar építőipari munkaerő számára megnyíltak a külföldi munkalehetőségek egyes csatornái. Annak ellenére, hogy az EU építőipari szervezetei nagy energiák bevetésével dolgoznak az építőipari szakma vonzóvá tételén és az építőipari szakképzés megerősítésén (pl. Leonardo da Vinci Program), illetve az EU munkaerőpiaca csak fokozatosan fog megnyílni a magyar munkavállalók előtt, a nyugat-európai építőipari szakmunka valószínűsíthetően tartósan piacot fog jelenteni az idegen nyelvet beszélő, képzett, magyar szakembereknek építőmesteri és építési szakipari munkák területén. A hazai építőipari szakképzés sok tekintetben elmarad a nyugat-európai színvonaltól. Példaként említendő, hogy a magyar építőmesteri minősítés
108 megszerzése egy három napos vizsga keretében történik, míg ugyanezen minősítés feltétele Németországban egy éves építőmesteri próbafeladat sikeres teljesítése. A szakképzés további problémái között említendő a szakképzési intézmények és a gyakorlati képzőhelyek felszereltségének, eszközállományának hiányosságai. Az építőipari tanulmányok ösztönzése, a korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező szakember-utánpótlás biztosítása kormányzati beavatkozást igényelne. Nyelvismeret Gyakorlatilag mindegyik interjú során más-más kontextusban előkerült a nyelvismeret szükségessége. Azon kívül, hogy az idegen nyelv ismerete hozzásegíthet külföldi munkavállaláshoz, szükséges lehet termék-, piaci információk gyűjtéséhez, jogszabályok, előírások, szabványok megismeréséhez. Az idegen nyelv ismerete nélkül az információs társadalom lehetőségeit csak töredékekben lehet kiaknázni, nem lehet külföldiekkel partnerkapcsolatot kiépíteni. Konkrét példák bizonyítják, hogy külföldi megbízók magyarországi beruházásainál a kivitelező kiválasztásánál a nyelvtudás milyen mértékben esett latba. Az EU jogi, gazdasági és műszaki követelmények ismerete Többen leszögezték, hogy a külföldön nyújtott építőipari szolgáltatások esetén önmagában nem elégséges az EU szabályozás ismerete, hanem meg kell ismerni az adott tagállam nemzeti szabályozási gyakorlatát is. Az elhangzott vélemények szerint a fehér foltokat a külföldi partnerrel nem a magyar jog szerint történő szerződéskötés feltételeinél, az árajánlat készítésnél (pl. eltérőek a költségvetési kiírások szabályai) és az EU közbeszerzési pályázatainál lenne a legsürgetőbb felszámolni. A műszaki szabályozás területén nehéz általános érvényű megállapításokat tenni, mindenkinek a saját szakterületét kell részleteiben megismerni. Információs társadalom lehetőségei Az információs társadalom kínálta lehetőségeket minden partner alapvetően hasonlóan ítélte meg. A világháló felhasználásának alábbi területei kerültek szóba, melyek az építőipar szereplői munkáját erősítheti: • • • • • • •
kommunikáció (levelezés); marketing kommunikáció (honlap, hirdetés); építőipari anyagok beszerzése és értékesítése (e-kereskedelem); gazdasági, jogi, piaci, termék-, műszaki, stb. információk gyűjtése a világháló segítségével; forráslehetőségek feltárása; tervezőcégek távmunkában történő bedolgozása (külföldi partnereknek is); az információs társadalom távlati lehetőségei (ügyintézés, hivatalos szervekkel való kapcsolattartás, stb.)
A világhálóhoz való hozzáférés műszaki feltételei gyakorlatilag minden vállalkozás számára elérhetők.
109 Szürkegazdaság Az építőipar élőmunka-igényes ágazat és mint ilyen a feketemunka egyik legjelentősebb célterülete. A feketemunka a regisztrált munkaerőt alkalmazó és a közterheket a szabályok szerint teljesítő vállalkozókat hozza versenyhátrányba. Kimutatható, hogy a nem legálisan alkalmazott munkaerővel a minőségi kifogások és munkahelyi balesetek száma erőteljesen emelkednek, így tulajdonképpen a megrendelői oldalnak is elemi érdeke lenne, hogy bizonyos határokon túl ne akarják csökkenteni a munkaerőre fordított költségeket. A feketén alkalmazott munkaerő jelenléte már az építőipar makrogazdasági mutatóiban is tetten érhetők. A statisztika szerint egy átlagos hazai építőipari vállalat 1.6 alkalmazottal dolgozik, vagyis az önmagát főállásban foglalkoztató vállalkozó egy félmunkaidőben alkalmazott segítségével dolgozik. Ez nyilvánvalóan a mikro- és kényszervállalkozások magas aránya ellenére sem tükrözi a reális képet. Az építőipar jövedelemtermelését és foglalkoztatását vizsgálva az EU-ban és Magyarországon hasonló következtetésre juthatunk. Egy átlagos EU-beli építőipari alkalmazott kevesebb mint kétszeres (76.000 €-t) jövedelmet termel egy évben, mint magyar kollégája (40.000 €), ami szintén nehezen képzelhető el. Sokkal valószínűbb, hogy a 40.000 € –egyéb fajlagos költségek pl. az építőanyag mellett- a munkabérre fordított költségek nem egy dolgozó munkabérét, hanem egy regisztrált dolgozó és további nem bejelentett dolgozó(k)nak fizetett a bérét is tartalmazza. A német építőipari piac tapasztalatai A németországi munkavállalás lehetősége az utóbbi évtizedben komoly lehetőséget nyitott meg a hazai építőipari vállalkozások és munkavállalók számára. A német munkaerőpiac szerkezeti anomáliából adódóan egyes területeken munkaerőhiány keletkezett. A munkaerőirányt -tekintettel a kedvezőtlen demográfiai folyamatokra is- csak külföldi munkaerő bevonásával lehetett pótolni. Az építőipar tipikusan olyan terület, ahol a szakképzett magyar munkaerő számára lehetőségek nyílnak. A kültéri munkákat a munkafolyamatok irányítása kivételével a németek gyakorlatilag külföldiekre bízták. A tapasztalatok szerint a magyar munkaerőt többnyire építőmesteri (kőműves, ács, darus, vasszerelő) és épületgépészeti szerelő munkákra keresik. A németországi minőségi követelmények miatt ezen területen szinte kizárólag szakmunkások tudnak érvényesülni, a segédmunkások képzettségi színvonala nem elegendő. A hazai munkaerő általában jó német helyismerettel rendelkező magyar vállalatok szervezésében került ki németországi munkahelyekre, hasonlóan a többi középeurópai ország (lengyel, cseh, román, stb.) gyakorlatához. A német építőipar munkaerőpiacán, annak felvevőképessége és kedvezőbb bérszínvonala miatt egyes EU tagországok polgárai, így olaszok, portugálok is megjelentek. A más tagállamokból érkező munkavállalókat német cégek részben közvetlenül foglalkoztatják. Ennek fő oka természetesen, hogy EU állampolgárokról lévén szó a munkavállalásnak elvben nincsenek adminisztratív kötöttségei, de ugyanakkor kiemelendő, hogy fontos szerepet játszik ebben a nyelvismeret is. A magyar munkavállalókról általánosságban az mondható el, hogy a nyelvet megfelelő
110 színvonalon nem beszélik, hanem csoportokban ("brigádokban") dolgoznak és általában csak vezetőjük képes megfelelően kommunikálni a német munkairányítókkal. A német építőipari piacon való megjelenés jellemző formája, hogy egy magyar építőipari vállalat kontingentált vállalkozási export szerződés (Werkvertrag) keretében kapcsolódik a német építőipai céghez. A németországi vállalkozási export tevékenység folytatásának feltétele az, hogy a magyar vállalkozás rendelkezzen az országos gazdasági kamarák és a Vállalkozói Érdekegyeztető Fórum (VÉF) előminősítésével. A Németországban folyamatosan dolgozó magyar cégeket a GKM EKH évente közzétett szempontrendszer szerint sorbarendezi és ennek alapján részesedhetnek a kontingensből. A német gazdaság konjunkturális hullámzására a német munkaügyi szervek rendkívül érzékenyen reagálnak. A németországi munkavállalás az építőipari szakemberek számára 1993-ban hozott fellendülést, amikor a német kormány lakásépítési programja beindult és konjunktúra 1995-ig tartott, mikor a német építőipar már hét éve tartó krízise beindult. A németországi munkavállalás a folyamatosan növekvő adminisztratív és pénzügyi terhek miatt kezdi elveszíteni vonzerejét a cégek számára, míg az a munkavállalók számára továbbra is csábító. A német hatóságok fel vannak készülve a magyar munkaerő fogadására és ellenőrzésére. A magyar munkavállaló részére kétnyelvű űrlapok állnak rendelkezésre. A hatóságok gyorsan ki tudják szűrni azokat, akik valamilyen szabálytalanságot követtek el és pénzbüntetéssel keményen szankcionálják azt vagy végző esetben a szabálytalanságot elkövető munkavállalási engedélyét visszavonják. A külföldi munkavállalás földrajzi korlátjai A tapasztalatok szerint a külföldi munkavállalás számára a dolgozóknak az az igénye szab távolsági korlátokat, hogy egy hónapban legalább egyszer haza tudjanak családjukhoz utazni. Ezt a feltételt gépjármű igénybevétele esetén nyugati irányban gyakorlatilag Ausztria, Dél-Németország és Észak-Olaszország tudja teljesíteni. Növekedési esélyek mérlegelése az EU tagság elérése után A hazai építőipari vállalkozások növekedési esélyeiben meghatározó, hogy a hazai vállalkozások a belső piac melyik szegmenséhez képesek kapcsolódni. A kapcsolódási pontokat a versenyképesség, a vállalatméret és a pénzügy teljesítőképesség determinálja. A vélemények szerint az egységes belső piacba való beilleszkedésnél a nagyvállalatok kerülnek leggyorsabban a nemzetközi verseny nyomása alá. Az első vonalban lévő hazai nagyvállatok számára, melyek gyakran a közepes- és nagyvállatokat elválasztó mezsgye mentén mozognak, van egyáltalában esély a nemzetközi versenybe bekapcsolódni. A fő kérdés az, hogy alkalmasak-e, illetve alkalmassá tehetők-e, hogy a nemzetközi piacon fővállalkozóként meg tudjanak jelenni, vagy tartósan
111 alvállalkozói pozícióba kényszerülnek. Számukra az is kérdés, hogy a kiemelt hazai beruházások területén meg tudják-e őrizni piaci pozíciókat vagy itt is az európai nagyvállatokkal szemben versenyhátrányba kerülve csak alvállalkozóként tudnak a jövőben létezni. Az európai építőipari munkaerő-kínálat ismeretében valószínűsíthető, hogy még a legnagyobb hazai nagyberuházások kivitelezésén is a magyar munkaerő fog dolgozni, csak az nem mindegy, hogy a végrehajtás hierarchiájában milyen helyet tudnak elfoglalni. A várakozások szerint másik végletet a helyi piacon mozgó kisvállalkozók fogják jelenteni, melyeket a nemzetközi piaci hatások sokkal később, vagy tartósan nem is érnek el, hisz a Magyarországon megjelenni képes nagyvállatoknak a helyi piac kínálata nem jelent reális piaci potenciált. Itt a fejlődés hajtóereje a belső piac minőségi, fogyasztóvédelmi, környezetvédelmi, stb. végrehajtásából eredő kötelezettségek lesznek. Ha figyelembe vesszük, hogy az Európai Unióban az átlagos építőipari vállalkozás hét fővel és hétszer nagyobb éves árbevétellel rendelkezik (460.000 €), mint egy átlagos magyar vállalkozás (66.000 €), mely alig több mint másfél fővel dolgozik, valószínűsíthetően egy tőkekoncentrációs folyamat is be fog indulni, melynek során a vegetáló vállalkozások kénytelenek lesznek megszűnni. Sok egyéni- és mikrovállalkozás számára a lehetséges alternatíva a vállalkozóból a versenyképesebb vállalkozások alkalmazottjává válás. Ami a jelenlegi hazai építőipari középmezőnyt illeti, a várakozások szerint egy beinduló polarizációs folyamat miatt ketté fog szakadni. A nagy és közepes vállalkozások –akár szuverenitásuk részleges vagy teljes feladásával- stratégiai szövetségekbe fognak tömörülni és megpróbálják felvenni a versenyt -elsősorban a hazai piacon- a nemzetközi konkurenciával. Ugyanakkor számos közepes vállalkozás visszaszorul kisebb vállalkozások szintjére. Az EU építőipara és a csatlakozás Az EU építőipara nem számára csatlakozási folyamat nem közömbös. Az európai építőipari ágazatnak tagjelöltek országokkal kapcsolatban felmerülő, szakmai egyeztetés tárgyát igénylő tématerületek az alábbiak: • • • • • • •
érdekérvényesítés nemzeti és EU szinten; a munkaerő és szolgáltatások szabad áramlása; a diplomák és bizonyítványok kölcsönös elismerése; a társadalombiztosítási rendszerek közötti koordináció; az építőipari vállalatok minősítése; közbeszerzés; a magán- és a közszféra közötti partnerség (PPP: private-public parnership).
112
IV.
KONKLÚZIÓK: AZ ÉPÍTŐIPAR STRATÉGIÁJA
Az európai csatlakozás következtében a magyar építőipari vállalkozások számára a hazainál termelési értékben közel 200-szor nagyobb építőipari piac kerül elérhető közelségbe. Az Európai Unió építőipara által a 2001-es évben termelt jövedelmet 872 milliárd €-ra becsülik. Az egy lakosra jutó építőipari termelés ötszöröse, a foglalkoztatási ráta közel négyszerese a megfelelő hazai értékeknek. Az építési piac fenntartásához a hazainál lényegesen nagyobb arányban állnak közösségi források rendelkezésre. A csatlakozás a hazai beruházásokra is élénkítően fog hatni. Az Európai Unió közös költségvetéséből és az európai pénzügyi szervezetektől származó források jelentős infrastruktúrafejlesztési projektek finanszírozásába lesznek bevonhatók. A kedvező piaci kilátások mellett a hazai építőipari vállalkozások számára a csatlakozás nem mentes a kihívásoktól. Kihívást fog jelenteni az európai építőipari cégek műszaki és pénzügyi fölénye, mely a hazai piacon is fogja éreztetni hatását. Az építőipari vállalkozások hazai pozícióit az EU szabályok átvételéből eredő fejlesztési kényszer és a piaci szereplők számának növekedése, a magasabb műszaki és minőségi követelmények következtében élesedő verseny fogja jellemezni. Ugyanakkor a hazai építőiparnak erejéhez mérten meg kell alapoznia nemzetközi jelenlétét is. Annak ellenére, hogy az EU építőipari szervezetei nagy energiák bevetésével dolgoznak az építőipari szakma vonzóvá tételén és az építőipari szakképzés megerősítésén, illetve, hogy az EU munkaerőpiaca csak fokozatosan fog megnyílni a magyar munkavállalók előtt, a nyugat-európai építőipari szakmunka valószínűsíthetően tartósan piacot fog jelenteni az idegen nyelvet beszélő, képzett, magyar szakembereknek építőmesteri és építési szakipari munkákat területén. Az EU csatlakozásra való felkészülés során és a csatlakozás utáni időszakban a hazai építőipari ágazat átfogó célja a vállalkozások versenyképességének erősítése annak érdekében, hogy a csatlakozást követően a magyar tulajdonban lévő, magyar munkaerőt foglalkoztató építőipari vállalkozások –tulajdonosi formájuktól és földrajzi elhelyezkedésüktől függetlenül– versenyképesek legyenek a megváltozott méretű és egységes szabályok szerint működő európai belső piacon. E célkitűzés szorosan kötődik az EU csatlakozási folyamathoz és megvalósítására feladatok három szinten –vállalati, ágazati és kormányzati szinten- egyaránt jelentkeznek. Az építőipar modernizációja csak részben a technológia, a műszaki fejlesztés kérdése. Ugyanilyen fontosságú a humán kapacitások erősítése, szolgáltatások minőségének, a működési és szervezési feltételeknek a fejlesztése. Az építőipari vállalatokat az EU csatlakozás döntési helyzetbe hozza, hogy milyen növekedési pálya mellett kötelezzék el magukat és ennek megvalósításához milyen erőforrásokat szükséges mobilizálniuk. Ahhoz, hogy a vállalkozások valós döntési helyzetbe kerülhessenek, meg kell ismerniük a rájuk vonatkozó új követelmények pontos tartalmát, feltételeit és várható hatásait. A lehetséges vállalati stratégiák
113 szoros összefüggésben vannak a vállalatok szakmai felkészültségével, munkaerőés eszközállományával, valamint finanszírozási képességével. A lehetséges forgatókönyvek az alábbiak: •
•
•
Egyes nagyvállatok és komoly nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező kisebb vállalatok alkalmassá válhatnak, hogy az építőipar nemzetközi munkamegosztásba érdemi módon bekapcsolódjanak. A nemzetközi munkamegosztás ebben az összefüggésben jelenti az EU belső piacát, beleértve a hazai piacnak az egységes belső piac által integrált szegmensét, amely a nemzetközi cégek számára is mint piac célterületet jelent. Azok a vállalkozások, melyek nem tudnak a nemzetközi versenyfeltételeknek megfelelni, kénytelenek lesznek a belső piaci hatásoktól kevéssé, illetve lassabban érintett lokális piacokon osztozni. A harmadik lehetőség –jellemzően egyéni és mikrovállalkozások esetében-, hogy a vállalkozási tevékenységet feladni kényszerülnek és inkább a tőkeerősebb, jobb piaci kapcsolatokkal rendelkező cégek alkalmazásába állnak.
A nemzetközi (EU-n belüli) munkamegosztásba való bekapcsolódás történhet önállóan, hazai vállalatok között létrehozott együttműködés keretében, vagy EU vállalatokkal alkotott együttműködés formájában. Az együttműködésnek lehetnek intézményesített vagy ad hoc keretei, de mindenképpen feltétele az üzleti érdekek mentén történő kooperativitási készség erősítése. Azok a vállalkozásoknak, melyek a helyi piacokon tudják pozíciókat erősíteni is szembe kell nézniük a belső piacot szabályzó ugyanazon fogyasztóvédelmi, minőségi, versenyszabályozási, munkavédelmi, környezetvédelmi, stb. normák átvételével, mégha ennek üteme sok tekintetben lassúbb tud maradni.
A vállalati felkészülés területei A harmonizációs feladatok Az építőipari vállalkozásoknak a csatlakozást megelőzően fel kell készülniük az új követelmények megismerésére, melyek a jelenlegi stratégiai tervezési, fejlesztési/beruházási és humánerő-gazdálkodási folyamatokban erőteljes változásokat idézhetnek elő. A vállalkozások jelentős részénél, különösen annak a kis- és mikrovállalkozói körénél, szembeötlő a csatlakozás utáni építőipart meghatározó feltételekkel, szabályozási rendszerekkel és a fejlődési lehetőségekkel kapcsolatos ismeretek hiánya. A műszaki eszközállomány korszerűsítése Az építőiparban használt műszaki eszközök korszerűsítése alapvető versenyképességi kérdés. Egyrészt a hazai építőipari vállalkozások jelentős részének szembesülnie kell néznie azzal a ténnyel, hogy megnövekedett számú piaci vetélytársaik általában korszerűbb műszaki eszközökkel, hatékonyabban tudnak dolgozni. Másrészt az egységes belső piac középpontjában a fogyasztó biztonsága áll, és ennek érdekében a szabályozás magas követelményeket támaszt
114 az építőiparral szemben is, ami a műszaki eszközállomány korszerűsítésére közvetlenül hat. Szakismeret, nyelvismeret A vállalkozásoknak szélesíteniük kell szakmai és piaci ismereteiket. A szakképzettség és az idegen nyelvek ismerete a legfontosabb versenyelemmé válik, csak ezek birtokában lehet a megváltozott piaci környezetben versenyképes szolgáltatások biztosításával talpon maradni. Az építőipari szakma elvileg rendkívül jól hasznosíthatja annak a társadalomban végbemenő folyamatnak az eredményeit, amelyet a tudásalapú társadalom létrehozásának szokás nevezni. Az építőipar "eszközintenzív" jellege miatt folyamatos képzésre, továbbképzésre van szükség, hogy az építőiparban dolgozók lépést tudjanak tartani a műszaki fejlődés szakmai kihívásaival. Ugyanakkor az építőiparnak vannak "munkaintenzív" szegmensei, ahol a szaktudás -a minőségi munka végzésének képessége- a meghatározó versenytényező. Ezek azok a területek, melyek a beruházási versennyel lépést tartani nem bíró vállalkozások számára kitörési pontot jelenthetnek. Az egységes belső piacba való integrálódás következtében kitáguló piaci horizont a jelenleginél sokkal átfogóbb piaci és marketing ismereteket feltételez. A verseny egységesen fogja áthatni a magyar piacot is magában foglaló EU belső piacot, tehát a vállalkozónak a minőségi szolgáltatás mellett képesnek kell lennie szolgáltatásainak magas színvonalon való értékesítésére a hazai piacon is és képesnek kell válnia arra, hogy nemzetközi megbízásokban is saját jogon részt tudjon venni. Az építőiparra jellemző a közösségi célú fejlesztések, így közösségi források bevonásának nagy aránya. Az ilyen típusú fejlesztések tervezői, kivitelezői, stb. megbízásai pályázat útján kerülnek odaítélésre. A nemzetközi tenderek hatékony eszközei lehetnek a nemzetközi piacon való megjelenésnek. Az építőiparnak az EU belső piacába való integrálódásának elengedhetetlen feltétele a számítógép használatának az ismerete. A nyelvismeret hiánya akadálya a korszerű kommunikációs rendszerek használatának, melyek egyre nagyobb teret hódítanak mind a szakmai, mind az üzleti információk közvetítésében.
Ágazati felkészülés területei Az ágazati szintű felkészülésnek két területe és irányultsága van. Egyrészt erősíteni kell az építőipari ágazaton belül a vállalatok közötti együttműködést, másrészt pedig biztosítani kell az ágazat egységes képviseletét. A szakmai együttműködési hálók Az építőipari vállalkozásokat érő piaci hatások mérséklése érdekében szükséges a vállalatközi együttműködés erősítését, kooperációs hálók létrehozását kiemelt célként kell kezelni. Emellett az építőipar versenyképességének biztosításához intenzív módon meg kell szervezni a szakemberképzést, a szaktanácsadás erősítését és szolgáltatásainak kiterjesztését.
115 A szakmai szervezetek erősítése Az építőipar szakmai érdekképviselete a csatlakozás következtében felértékelődik. Szükséges a szakma sajátos érdekeinek megjelenítése a döntéshozók felé, a jogharmonizációs folyamat monitorozása és az ágazatot érintő új szabályozási keretek kialakításában való szakmai részvétel.
A kormányzatot érintő feladatok Jogbiztonság erősítése Az építőipari ágazat megfelelő működési feltételeinek biztosítása érdekében a kormányzat erőteljesebb szerepvállalása szükséges számos szabályozási kérdésben. Idetartozik a feketemunka visszaszorítása, az igazságszolgáltatás hatékonyságának növelése, valamint a versenyszabályozás erősítése. Az építőipar korszerűsítéséhez szükséges pénzügyi alapok megteremtése Az építőipari vállalkozások nagy része a tőkehiány okán saját erőből nem képes műszaki eszközeit a megfelelő ütemben korszerűsíteni, ezért meg kell teremteni azokat a finanszírozási feltételeket, melyek biztosíthatják, hogy a hazai építőipari vállalkozók a rendelkezésre álló eszközállomány műszaki paraméterei, nem megfelelősége miatt ne szoruljanak ki a piacról. Szakképzési rendszer korszerűsítése A szakképzési rendszer modernizálása elengedhetetlen a korszerű ismeretekkel rendelkező építőipari szakember-utánpótlás érdekében. Az Európai Unióban – Magyarországhoz hasonlóan- az építőipari szakma elvesztette vonzerejét és komoly hiány tapasztalható jól képzett építőipari szakemberekből. Ebből következően egy jól átgondolt szakképzési politika az építőipar területén az ágazat versenyképességének növelése mellett, a képzett magyar munkaerő számára egy uniós piaci niche kiaknázásában is segíthet.
116
1. sz. melléklet Harmonizált európai szabványok az építőiparban EU Magyar szabvány Szabványjelzet száma 197-1 MSZ EN 1971:2000
12094-5
MSZ EN 120945:2001
12094-6
MSZ EN 120946:2001
12094-7
MSZ EN 120947:2001
13249
MSZ EN 13249:2001
13250
MSZ EN
A szabvány címe Magyar
Angol
Cement – az általános felhasználású cementek összetétele, követelményei és megfelelőségi feltételei Beépített tűzoltó berendezések. Gázzal oltó berendezések részegységei – követelmények és vizsgálati módszerek a nagy és kis nyomást elválasztó szelepekre és azok beépített CO2-gázzal oltó rendszereinek indítószerkezeteire Beépített tűzoltó berendezések. Gázzal oltó berendezések részegységei – a nem villamos berendezések CO2-gázzal oltó berendezéseinek követelményei és vizsgálati módszerei Beépített tűzoltó berendezések. Gázzal oltó berendezések részegységei – a CO2gázzal oltó berendezések fúvókáinak követelményei és vizsgálati módszerei Geotextíliák és rokon termékeik. Az utak és más közlekedési területek (vasutak és az aszfalt beépítésének kivételével) szerkezetében való alkalmazás előírt jellemzői Geotextíliák és rokon
Cement – Composition, specifications and conformity criteria for common cements Fixed firefighting systems Components for gas extinguishing systems: Requirements and test methods for high and low pressure selector valves and their actuators for CO2 systems Fixed firefighting systems Components for gas extinguishing systems: Requirements and test methods for non-electrical disable devices for CO2 systems Fixed firefighting systems Components for gas extinguishing systems: Requirements and test methods for nozzles for CO2 systems Geotextiles- geotextile-related products - Required characteristics for use in the construction of roads and other trafficked areas Required characteristics for
117
EU szabvány száma
Magyar Szabványjelzet 13250:2001
13251
MSZ EN 13251:2001
13252
MSZ EN 13252:2001
13253
MSZ EN 13253:2001
13254
MSZ EN 13254:2001
13255
MSZ EN 13255:2001
13256
MSZ EN 13256:2001
13265
MSZ EN 13265:2001
13257
MSZ EN 13257:2001
A szabvány címe Magyar termékeik. A vasútépítésben való alkalmazás előírt jellemzői Geotextíliák és rokon termékeik. A földmunkáknál, alapozásoknál és támszerkezeteknél való alkalmazás előírt jellemzői Geotextíliák és rokon termékeik. Az alagcsövezési rendszerekben való alkalmazás előírt jellemzői Geotextíliák és rokon termékeik. Az eróziót szabályozó munkákban (partvédelem, partvédő művek) való alkalmazás előírt jellemzői Geotextíliák és rokon termékeik. A víztározók és gátak szerkezetéhez való alkalmazás előírt jellemzői Geotextíliák és rokon termékeik. A csatornák szerkezetében való alkalmazás előírt jellemzői Geotextíliák és rokon termékeik. Az alagutak és a föld alatti műtárgyak szerkezetében való alkalmazás előírt jellemzői Geotextíliák és rokon termékeik. A folyadékhulladék-lerakó létesítményekben való alkalmazás előírt jellemzői Geotextíliák és rokon termékeik. A szilárdhulladék-lerakóban való alkalmazás előírt
Angol use in the construction of railways Required characteristics for use in earthworks, foundations and retaining structures
Required characteristics for use in drainage systems
Required characteristics for use in external erosion control systems Required characteristics for use in the construction of reservoirs and dams Required characteristics for use in the construction of canals Required characteristics for use in the construction of tunnels and structures underground Required characteristics for use in liquid waste containment projects Required characteristics for use in solid waste disposals
118 EU szabvány száma
Magyar Szabványjelzet
12050-2
MSZ EN 120502:2001
12050-3
MSZ EN 120503:2001
12050-4
MSZ EN 120504:2001
12050-1
MSZ EN 120501:2001
A szabvány címe Magyar
Angol
jellemzői Fekáliaanyagoktól mentes Effluent lifting plants for szennyvizek átemelői faecal free effluent Fekáliatartalmú Lifting plants for wastewater szennyvizekre containing faecal matter for korlátozottan használható limited átemelők applications Visszaáramlást gátló Non-return valves for faecal berendezések free fekáliatartalmú és effluent and effluent fekáliamentes containing szennyvizekre faecal matter Fekáliatartalmú Lifting plants for wastewater szennyvizek átemelői containing faecal matter