Bertold Brecht „A boldogság után Csak fuss, ha fürge vagy! Mind fut a boldogság után Az meg hátul szalad.” /Bertold Brecht/
I. A dráma kialakulásának folyamata: A dráma a három műnem egyike, amely az ősi időkben Kr.e. a 6. században jött létre. Az ókori görögök alakították ki, és a demokrácia fénykorában teljesedett ki. Kezdetben csak férfiak játszották. Három egysége volt: a tér, az idő és a cselekmény. Az ókorban két típusa volt, a tragédia és a komédia. A következő időszaka a drámának a reneszánsz színház, ez Shakespeare színháza. Itt is csak férfiak játszhattak, de itt már jóval zártabb volt a színház, mint az ókorban, de még most sem volt teteje. A három egységet ő megszüntette és ezáltal a szabadság volt jellemző erre a drámára. A klasszicista drámák korában újra visszaállt a hármas egység, és változás volt az is, hogy a női szerepeket most már nők játszották és a színház egy teljesen zárt épület volt. A következő időszak a polgári vagy realista dráma. Fontos képviselője Csehov. Ő alkotta meg a drámaiatlan drámát, ami azt jelentette, hogy a fő események a színfalak mögött zajlottak. A polgári dráma valódi képviselője Ibsen. Vadkacsa című drámája egyben szimbolista dráma. Hiszen a műben szereplő vadkacsa egy szimbólum. A másik jellemzője, hogy analitikus dráma, ami azt jelenti, hogy a múltban történt egy olyan esemény, ami befolyásolja a szereplők életét. És végül a drámaírás utolsó időszaka a XX. Századi dráma, amelyre ugyanaz a jellemző, mint a regényekre, hogy sokkal kevésbé cselekményesek és inkább a szereplők gondolatai fontosak, inkább lélektani jellegűek a történések. Tipikus téma bennük a magány és az elidegenedés. Nincsen egységes stílus, minden ember más stílusban írt. Képviselői ennek az időszaknak: Tennesse Williams: A vágy villamosa. Ez egy 30 éves lezüllött középiskolai tanárról szól, aki képtelen az életén változtatni, és teljesen megtörve a bolondok házába kerül. Edweard Albee: Nem félünk a farkastól. Ebben pedig egy középkorú házaspár eleveníti fel az élete történetét. Arthur Miller: Az ügynök halála. Ez egy textilkereskedőről szól, aki 61 éves korában rájön, hogy élete elhibázott és öngyilkos lesz. Gorkij: Éjjeli menedékhely- A társadalom perifériájára szorult embereket mutatja be, olyanokét, akik teljesen kilátástalan életsorssal rendelkeznek. II. Bertold Brecht
Német drámaíró, költő, színházi rendező, kritikus 1898. február 10-én született Augsburgban, jómódú polgári családból. Apja egy papírgyár igazgatója volt. Az érettségi után orvostanhallgató lett Münchenben, de még mielőtt befejezte volna tanulmányait, behívták katonának. 1918-ban tagja volt Augsburgban a forradalmi katonatanácsnak.
A háború után abbahagyta egyetemi tanulmányait, és a színház világa felé fordult. Egy ideig dramaturg volt. 1933-ban a fasiszta hatalomátvétel után Dániába emigrált. Megfordult Finnországban, a Szovjetunióban is, majd 1941-ben az Egyesült Államokba ment, és itt élt 1947-ig. Ekkor előbb Svájcba tért vissza, majd 1948-ban Kelet-Berlinbe, ahol feleségével, Helene Weigellel 1949-ben megalapította a „Berliner Ensemble” nevű színházat, amely saját darabjait vitte színre, és csakhamar világhírű lett. 1955-ben Berlinben halt meg. III. Brecht színháza A beleélő színháznál a színész és a néző is maximálisan beleéli magát az eseményekbe, részese annak. Kitalálója Sztanyiszlavszkij, orosz rendező, színigazgató. Ezzel szemben Brecht színháza elidegenítő, epikus színház. A célja, hogy a néző legyen minden pillanatban tisztában azzal, hogy ő nem az események részese. Lépten-nyomon tudatosítani akarja benne, hogy amit lát, az csak színház, és arra való, hogy elgondolkodjon rajta. Az érzelmi azonosulás helyébe tehát a távolságtartó gondolkodást kívánja léptetni és száműzni a színpadról a romantikus vagy naturalista hagyományokat. Vannak benne un. elidegenítő effektusok, dalbetétekkel, narrátorokkal, feliratokkal, táncbetétekkel megszakítják az előadást és folytatódik tovább. Ennek célja a nézők kizökkentése és a kritikai távolságtartás. Narrátort alkalmaz, vele közvetíti a mondanivalót, melynek tanító célja van. A nézőt gondolkodásra kényszeríti, érvekkel dolgozik. A világot úgy mutatja, ahogy alakul. Az ember indítékai fontosak. A lét határozza meg a tudatot. A színház elsődleges célja a tanítás. Az ő színdarabjai arról szólnak, hogy hogyan lehet a világban boldogulni, hogyan lehet a másik kárán előre jutni? Nem ő találta ki a műveket, hanem ezek korábbi műveknek az átdolgozásai. IV. Brecht munkássága Első korszaka Brecht munkássága az expresszionista dráma jegyében indult. Jellemező rá a harsányság. A Dobszó az éjszakában katonahőse a háborúból hazatérve a forradalom ügye mellé áll, de aztán, hogy írója kihívja nézői ellenkezését, az utolsó pillanatban meggondolja magát, és csúfosan megalkuszik. A városok sűrűjében két nagyvárosi ember értelmetlen, mitikus méreteket öltő élet-halál harcáról szól: egyikük, az erősebbik, mindenestül hatalmába akarja keríteni a másikat, a gyengébbet, az pedig menekül, védekezik, de maga sem tud létezni e párharc nélkül.
A nagy sikert a Koldusopera című zenés darab hozta meg Brechtnek. John Gay 18. századi darabja szolgáltatta hozzá a mesét és a figurákat, amint általában véve jellemző volt Brechtre, hogy témáit másoktól kölcsönözte. Számos darabja csak átdolgozás volt, de persze éppen az átdolgozás hogyanján volt bennük a hangsúly. A Koldusopera arról szól, hogy a dráma egyik főhőse Peachum trösztbe szervezi a nagyváros összes koldusát, akik mind az ő alkalmazottai és akik százalékot fizetnek. Bicska Maxi a banditák főnöke, aki hasonlóan dörzsölt fickó. A konfliktust az okozza, hogy Peachum lánya titokban Bicska Maxi felesége lesz, ezért a szülők el akarják távolítani a férfit az útból. Neki viszont jók a kapcsolatai a rendőrfőnökkel, de végül ez sem segít. Elítélik, de végül kegyelmet kap az utolsó pillanatban.Fontos szerepe van a songoknak.
A második korszaka 1929-31-ig tartott, ahol elsősorban tandrámákat írt. Valamilyen tanító célzattal készültek ezek a művek. A harmadik korszaka A30-as évektől a haláláig tartó időszakban íródtak. Ezekben a fasizmus, a háború és a pusztítás ellen tiltakozik. Ezek a művek az emigrációban íródtak. Fő célja: az emberi értékek védelme. Művei ebből az időszakból: Kaukázusi krétakör, Galilei élete, A szecsuáni jólélek, Kurázsi mama és gyermekei, Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban. Galilei élete Akkoriban az atomfizika még jelentős újításokat vitt véghez és ezek a történések inspirálták a témát. Tárgyalja a tudós felelősségének a kérdését, a tudomány és az etika viszonyát. A történet 1609-1637 között játszódik. Galilei a tudományos meggyőződése ellenére visszavonta tanait az inkvizíció előtt, ezzel megmentette életét, de megfosztotta magát a további kutatás lehetőségétől. A polgári közvélemény nem fogadta el ezt a tényt, és a Mégis mozog a föld kijelentésével igazságot szolgáltatott a tudósnak. Galilei elpártolt tanítványa végül kicsempészi az elkészült művet külföldre. A tanítvány megbocsátott később Galileinek, ő azonban sohasem bocsátott meg önmagának. Mert a nagy tudós úgy gondolta, hogy nemcsak önmagát és a tudományt tagadta meg, hanem az egész emberiséget. Kurázsi mama és gyermekei Tézisdráma-korábban Voltaire: Candide című drámája volt ilyen. Ezekben van egy eszme, egy állítás. Jelen esetben az, hogy a háború minden emberi értéket elpusztít.
A dráma a harminc éves háború korában játszódik (1618-48), és annak egy nagyobb, 12 éves szakaszából mutat be jeleneteket egy kisember szemszögéből. Párhuzamba állítható a II. világháborúval, a fasizmussal. A cselekmény 1623-ban kezdődik, és 1636-ban szakad meg. A 12 jelenet közül az elsőkben Kurázsi mama markotányosnő és két fia és egy lánya van, a végső jelenetre azonban mindenét elveszíti, csak kisebbik fiáról hiszi azt, hogy él. Egy célja van az asszonynak, hogy a végén elmondhassa, hogy sikerült a kocsiját és a gyermekeit átmenteni a háborún. Ezzel szemben terve teljesen meghiúsul. A drámát nyitó és záró ének ugyanaz, de a szövege teljesen más. Az elő részben még látszik az optimizmus, míg a végén már ironikus summázat található, amely kimondja, hogy a háború a közember számára csupa veszteség. Két dolog függ szorosan össze a drámában. Az egyik a család, a másik pedig az üzlet. Többször szembekerül-e két dolog egymással. Bár az üzlet jelenti számukra az otthont és a megélhetést, mégis sokszor ez okozza vesztüket is. Kurázsi mama rendre akkor veszít el valakit, amikor az üzlettel kapcsolatos dolgait intézi. Az első jelenetben egy őrmestert szolgál ki, amikor nagyobbik fiát Eilifet elviszi magával egy verbuváló. A kisebbik fiú, Stüsszi, úgy veszik el, hogy a tábori pénztárat akarja biztonságosabb helyre tenni, amikor az ellenség elfogja. Megmenthető lenne, de addig alkuszik anyja a váltságdíjról, amíg túl késő lesz. Amikor kivégezni viszik, akkor még lenne lehetősége az anyjától elbúcsúzni neki, de akkor is éppen üzleti ügyeit intézi. A lány Kattrin szökését egyszer ugyan meg tudja akadályozni, de azt már nem, hogy távollétében feláldozza magát és hősi halottá váljon. Az üzlet a család létalapja, de nagyon kis haszonra tesznek szert. Az asszony tragikus vétséget követ el, nem érdemel felmentést. Mert nem feltétlenül szükségszerű, hogy a háború haszonélvezőjévé váljon az ember, és csak így tudjon megélni. A háború kiforgatja hétköznapi életükből és értékrendjükből az embereket, mert kénytelenek a helyzethez igazodni. Kurázsi mamáék változatlanok maradnak, jellemük legfontosabb elemi kibontakoznak. Kurázsi mama egyszer sem okul a hibáiból, és a végére teljesen reményvesztetté válik. Semmilyen nyugvópont nincs az életében, és amikor ilyesmi kínálkozna azt is visszautasítja, mert akkor Kattrint magára kellene hagynia. Eilif hősködő és durva katona, akit azért végeznek ki mert nbékeidőben is erőszakoskodik a lakossággal. Stüsszi viszont a háborúban is a is a becsület megőrzésére gondol és ennek válik áldozatává. Kattrin a csúnyácska lány, akinek egyetlen vágya, hogy anya legyen. Ennek megvalósulására egyre kisebb az esélye, és ezért végül ő is a gyermekekért vállal áldozatot. Dobszavával menti meg Halle városát. A mű nem konkrétan ezt a háborút mutatja, hanem a háborút. Ami az őrmester szerint örökké jelen van az emberek életében, mert ha megszűnik is egy kis időre, idővel újra kitör. Mert az emberek békeidőben nem találják fel magukat, nem tanulják meg tisztelni és becsülni az alapvető emberi értékeket. A dráma fő jellemzője az ellentétező szerkesztés. Ez nemcsak az üzlet és a magánélet ellentétében figyelhető meg, hanem például a fiúk jellemében is. Az egyik okos, a másik buta, az egyik rabló, a másik pedig becsületes. Egymás ellenpontja az anya és a lánya is. Az anya az megállja a helyét még a háború
közepette is, míg a lánya teljesen rá van szorulva anyjára. A műben ellentétes az élet és az erkölcs is. Kattrin némasága szimbolikus értékű. Jelentheti azt, hogy a jóság, a becsületesség, az emberség nem juthat szóhoz egy háborúban. Nagyon súlyos dolognak kell történnie ahhoz, hogy a néma szót emeljen a történetben. Dobszava az utolsó segélykiáltás. A műben található másik fontos dolog a fokozás, amely a három gyermekben figyelhető meg leginkább. Az egyik azonosul a háborúval, a másik áldozattá válik, a harmadik pedig hős lesz. Mindegyikből visel magában valamit Kurázsi mama. A dráma a mi szempontunkból befejezetté válik, hiszen tudjuk hogy a legkisebb fia is meghalt, az asszony számára azonban ott maradt a remény.
A két kulcsfontosságú song (a Nagy Kapituláció, ill. a Salamon-dal) a két fiú halálát követő jelenetekben (4., 9.) hangzik fel.