Balog Zoltán, emberi erőforrások miniszter előadása. Budapest, szeptember 17

Balog Zoltán, emberi erőforrások miniszter előadása Budapest, 2013. szeptember 17. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Van egy régi mondás, amit már a Biblia előtt is mondtak, de a Bibliában is szerepel, ami úgy hangzik, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Ha arra gondolok, hogy Önök a hazájukban, egy adott országban megpróbálnak Magyarország prófétái lenni, akkor nincs könnyű feladatuk. Ha valaki a saját hazájában nem lehet próféta, akkor egy másik hazában lehet Magyarország prófétája vagy a saját hazájában is lehet egy másik ország prófétája. Ha a keresztény, zsidó, iszlám kultúrát nézzük, akkor a próféta nem valamilyen jövendőmondó, ez egy félreértés, hanem a prófétának az a feladata, hogy leleplezze a valóságot, úgy beszéljen a valóságról, ahogy az ténylegesen van, tehát ne hamisítson. Ne közhelyeket mondjon, ne takarja el a lényeget, hanem mutasson rá a lényegre. Egy jelenségnek, egy eseménynek, egy történésnek, egy kérdésnek a lényegét mutassa meg. Ez a próféta feladata. Ha mi Önöket ilyen nagyköveteknek tekintjük, ilyen prófétáknak a saját országukban Magyarországgal kapcsolatban, akkor mindenképpen szövetségesek vagyunk, ugyanis a magyar kormány, amikor 2010-ben elkezdte a munkáját, akkor úgy döntött, hogy a valóságot tekinti az iránytűjének. A valóság alapján fog tájékozódni, nem azon kép alapján, amit a média közvetít befelé vagy kifelé. Nem azon kép alapján tájékozódik, amit a politikusok gondolnak, hogy de jó lenne, ha így lenne. Hanem a valóság legyen az iránytű a sok közhellyel szemben, a hamis képekkel, a hamis önképekkel szemben is. És ha megengedik, ez egy vezérfonalként fog végighúzódni az előadásomon. Rögtön hoznék is egy példát. Még mielőtt miniszter lettem, ez másfél éve történt, a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár voltam, és ez Magyarországon a roma ügyeket, a cigányság ügyét jelenti. Én ebben az ügyben nagyon elkötelezett vagyok, és ezzel kapcsolatban hoznék egy példát, hogy mit jelent a valóság. A magyar kormányok meg a közvélemény is megpróbálták a múltban kifelé, a külföldi országok felé megszépíteni ezt a problémát, hogy ez nem is olyan nagy probléma, tulajdonképpen rendben vannak a dolgok, csak egy kis munka kéne, meg ez kéne, meg az kéne. Aztán vannak olyan politikai erők, amik megpróbálják ezt a problémát befelé dramatizálni, hogy ez a legsúlyosabb problémája Magyarországnak, hamarosan vége lesz az országnak, mert olyan mértékben növekszik a cigány, a roma népesség, és ez egyúttal iskolázatlanságot, munkanélküliséget jelent, ezért nagyon nagy a baj. Mind a két dolog hamis kép. Mi, amikor azt mondtuk, hogy Magyarországnak súlyos gondja a magyarországi roma közösség problémája, és adódott a lehetőség rögtön a kormányzás elején, hogy mi voltunk az Európai Unió soros elnökei, akkor az egyes számú prioritásunk, Horvátország csatlakozásának segítése mellett a roma ügynek európai szintre emelése volt a legfontosabb célunk. Hallottunk az ifjúság elvándorlásáról, a képzett magyar munkavállalók nyugati munkavállalásáról. Hogy van az, hogy Párizsban, Berlinben, Londonban, Rómában örülnek akkor, amikor a magyar orvosok mennek, amikor pedig a magyar romák mennek, akkor meg nem örülnek? Hiszen ők is európai állampolgárok. Ha közös probléma az, hogy a képzett 1

munkaerő - amit mi az országunkban a magyar adófizetők pénzén képeztünk ki -, külföldön vállal munkát, mert ott jobbak a körülmények és jobb a fizetés, akkor az is közös probléma, hogy nálunk, és nem csak Magyarországon, hanem egész Közép-Kelet-Európában van egy olyan réteg, akiknek a képzésével és foglalkoztatásával probléma van, probléma van továbbá a közbiztonsággal, és - mondjuk ki nyíltan -, az élet számos területén őket diszkrimináció éri. Mi nem akarjuk ezt a problémát elfedni, nem akarjuk a szőnyeg alá seperni. Tulajdonképpen, ha lehet ilyen csúnya képet használni, mi a szennyes ruhát, amit ki kell mosni, kitettük a kirakatba. Azt mondtuk: igen, itt van ez a közép-kelet-európai roma probléma, beszéljünk erről úgy, ahogy a politikában nem szoktak, beszéljünk arról, hogy ez nem csak egyszerűen diszkriminációs kérdés, nem csak egyszerűen emberi jogi kérdés, hanem nagyon súlyos szociális kérdés, közbiztonsági kérdés és nagyon súlyos foglalkoztatási kérdés is. Tehát az emberi jogi megközelítés mellett és az antidiszkrimináció mellett, ami szintén nagyon fontos, elkezdtünk arról is beszélni, hogy mi lesz abból az országból, ahol a lakosság 7%-át kitevő rétegben a munkanélküliség 85%-os. Ez nem mehet így tovább, és beszélnünk kell arról, hogy mit tehetünk ebben az ügyben. Ennek kapcsán sikerült egy európai szövetséget létrehozni. Megalkottuk az Európai Roma Keretstratégiát, ami Magyarország kezdeményezése volt, és utána minden ország megalkotta a saját nemzeti felzárkózási stratégiáját. Ez azt jelenti, hogy nem csak a szennyest tettük a kirakatba, hanem odaraktuk a mosógépet és a használati utasítást is, és egy kis mosóport is raktunk oda, meg egy receptet is, hogy mit lehet tenni. Ha eltekintünk az aktuálpolitikai kritikától, akkor ma már Brüsszelben, a szakmai körökben, de Berlinben is, Párizsban is nagy elismeréssel szólnak arról, hogy elkezdtünk egy új roma politikát, egy új cigány politikát, aminek a lényege a munka és a tanulás. Olyan ösztöndíj programokat, olyan kollégiumi rendszert dolgoztunk ki, amelyek lehetővé teszik, hogy legyen egy roma középosztály Magyarországon, egy cigány középosztály, ami a felelmélkedésnek nagyon lényeges pontja. Nem tagadjuk, és nem titkoljuk el, hogy Magyarországon ez súlyos gond, hanem nyíltan beszélünk róla. Ugyanakkor beszélünk arról is, hogyan lehet ezt megoldani. Ha a valóság alapján szeretnénk tájékozódni, akkor nem biztos, hogy a politikával kell kezdeni, hanem én azt javasolnám, hogy kezdjük a kultúrával. Mert ha Önök ismerik a magyar kultúrát, akkor ismernek bennünket, akkor ismerik Magyarországot és akkor értik a magyar politikát is. Magyarul ezt kétféle hangsúllyal lehet mondani. Ha a kultúránkat ismerik, akkor ismernek bennünket. És a másik, ha a kultúránkat ismerik, akkor ismernek bennünket, és nem félreismernek. Önök a politika perifériáján mozognak, de van egy tisztességes polgári foglalkozásuk, mégis muszáj törődni a politikával is. Akik a politikával foglalkoznak, tudják, hogy a politika nem csak egy változó dolog, hanem egy törékeny dolog is az egész világon. Magyarországra az elmúlt 25 évben különösen jellemző volt, hogy nagyon változó és törékeny volt a politikája. Úgy is mondhatnánk, bár talán kívülről ez nem nagyon látszott, de valójában hiányzott egy igazi stabilitás a politikából. A politika stabilitása az elmúlt 20 évben rossz kompromisszumokra épült. Arra épült, hogy számos munkát, amit el kellett volna végezni az oktatásban, az egészségügyben, a szociális rendszerben, a családpolitikában, azt nem végeztük el, mert a politikai erők egyensúlya ezt lehetetlenné 2

tette, azt is mondhatnánk, hogy nem egyensúly volt, hanem patt helyzet. Az antikommunista oldal megbénította a posztkommunista oldalt, a posztkommunista oldal pedig megakadályozta, hogy az antikommunista oldal megvalósítsa azt, amit szeretne. Ez jellemző volt az elmúlt 20-25 évre, de ha a mélyebbre megyünk, azt mondhatjuk, hogy a politika egy törékeny, a kultúra pedig egy szilárd dolog. A kultúra szilárd dolog, és akkor is szilárd, amikor mély vagy magas kultúráról beszélünk. A magyar kultúra sokszínű, és nem 1000 éve, hanem legalább 1500-2000 éve sokszínű kultúra. Azért tudunk mi a finnekkel is egy nyelven beszélni, meg a törökökkel is egy nyelven beszélni. A különböző koncepciók vitatkoznak egymással a tudományban és a kultúrában is, hogy hol van nagyobb rokonság genetikailag, kulturálisan és történetileg. A kultúra egy szilárd dolog akkor is, amikor átalakul, amikor változik. Tehát megismételném az alaptételt: ha Önök valóban ismerni akarnak bennünket, akkor a kultúránkat ismerjék meg, és ismertessék meg a saját országukkal. Önkritikusan el kell mondanom, hogy Önök talán kicsit kevés segítséget kaptak az elmúlt időben ahhoz, hogy meg tudják ismertetni Magyarországot abban az országban, ahol szeretnék. Baráti módon azt mondanám, hogy nagyon jó lehetőség ez a konferencia, és lehet, hogy már 3 évvel ezelőtt is kellett volna egy ilyen konferenciát csinálnunk. És akkor talán néhány dolog másképp alakult volna külföldön is, és ez természetesen nem a nagyra becsült Külügyminisztérium felé szánt kritika. A politika egy törékeny dolog, de nem annyira törékeny, ha egy országnak a kultúrájára épül. Ha a magas politika mögött ott van az ország kultúrája, akkor az egy kevésbé törékeny politika. Hogyha a kultúrát tágabb értelemben veszem, akkor annak része a történelem, része a hétköznapok kultúrája, az embereknek elképzelése az életről. Hogyha valaki az ország kultúrája, az ország történelme értelmében alakítja a politikáját, akkor az egy stabilabb dolog lesz, főleg, ha ebben az értelemben alakítják át az oktatást, az egészségügyet, a szociális rendszert, ha kell, akkor a foglalkoztatás rendszereit is, meg annyi minden mást. Aki a kultúrára épít, az stabil alapokra épít. És ha szabad a kultúrához még egy pontot hozzátennem, én bízom benne, hogy ez Önöknél szimpátiát vált ki. A kultúrának része az emberi kapcsolatok. Azok a kapcsolatok, amik az országokat egymáshoz kötik, akkor működnek igazán, ha van valamilyen stabil emberi kapcsolati háló mögöttük. Ez az emberi networking, ami nem csak érdekeket köt össze, hanem igazi emberi kapcsolatokat jelent. Itt beszélhetünk talán a vegyes házasságokról, a baráti kapcsolatokról, a testvérvárosokról, a kulturális kapcsolatokról, mert az ezekben megnyilvánuló emberi kapcsolatok valóban biztos védőhálót jelentenek. Nekem van egy kedves barátom, aki a nyolcvanas évek elején volt katona. Akkor a katonaságnál azt tanították, hogy a NATO a legfőbb ellenség, és a NATO-t kell majd legyőzni. Akkor Hollandiából ösztöndíjasok érkeztek Magyarországra, az egyetemünkre, és volt egy kedves holland házaspár, akikkel nagyon összebarátkoztunk. A hölgynek hosszú szőke copfja volt. Ez a barátom azt írta a katonaságból, hogy amikor azt mondják, hogy a NATO az ellenség, akkor neki mindig eszébe jut Margaret két szőke copfja, és nem hiszi el, hogy a NATO az ellenség, mert Hollandia egy

3

baráti ország. Ez a hidegháború idején volt, de talán jelzi, hogy mit jelentenek az emberi kapcsolatok. Én egy olyan minisztériumot vezetek, aminek a neve Emberi Erőforrások, angolul Human Resources, ami igazából nem jó kifejezés, mert mindenki azt hiszi, hogy én mondom meg, ki lesz a főosztályvezető a kormányban. Tehát én nem egy személyzetis vagyok, aki a személyzeti politikáért felel, talán jobb lenne a Social Resources vagy németül a Gesellschaftliche Ressourcen. A lényeg az, hogy a mi minisztériumunkhoz tartozik az összes kórház, az összes iskola, a kulturális intézmények jelentős része, a szociális intézmények, a romákat már említettem, ide tartoznak a nemzeti kisebbségek, az egyházak, és ide tartozik a sport, valamint a civil ügyek is. Azt is mondhatnám, hogy minden dolog ide tartozik, amit az emberek a bőrükön éreznek, ami része a mindennapoknak, talán csak a foglalkoztatást leszámítva. Ha szabad a legkisebb pontnál kezdenem, azok éppen a civil ügyek, és remélem, meg fogják érteni, miért is ilyen fontos, hogy ez a terület egy ilyen nagy minisztériumban legyen. Civil ügyekben van egy nagyon fontos kezdeményezésünk: az oktatási reform keretében Magyarországon 2016 után senki nem kaphat érettségit, aki nem végzett legalább egy hónapig önkéntes szolgálatot, valamilyen szociális vagy kulturális munkát. Ez a segítőkészség a magyar kultúrában nagyon mélyen benne van, de ennek a kultúrája elveszett, mi pedig megpróbáljuk visszahozni. Igyekszünk a közösség felé, az önkéntesség felé terelni a fiatalságot. Önök ezt jól ismerik, hiszen Önök tulajdonképpen szintén önkéntesek, akik a tudásukat, az idejüket, a kapcsolataikat invesztálják a munkájukba. Azt is mondhatnánk, hogy a szívüket adják és néha még a pénzüket is kell, hogy adják ehhez a munkához. Mi ezt nagyon nagyra értékeljük, és ez nagyon jó példa Magyarországon. Ez egy közösségi szolgálat, amit újra meg akarunk honosítani. Talán hallottak a munkájuk révén arról, hogy Magyarország a magyar történelem legnagyobb dunai árvizének állt ellen ez év tavaszán. Ebben az is szerepet játszott, hogy több tízezer önkéntes, több tízezer fiatal dolgozott a gátakon. Magyarországon, ellentétben NyugatEurópával, egyetlen egy ember sem halt meg az árvízben. Egyetlen emberéletben nem esett kár, és ez annak az összefogásnak volt a következménye. A magyaroknak nagyon fontos, hogy legyen egy összefogás élményük, és ha baj van, valóban sikeresen tudunk ellenállni. Erre építjük mi is ezt a programot, a fiatalok programját: vállalj önkéntes szolgálatot, abból pozitív élmény lesz, mert jó dolog egy másik embernek segíteni. Ez egy jó példa arra, hogyan függnek össze a civil ügyek az oktatás ügyével. De azt is mondhatom, hogy ebben a minisztériumban van minden olyan ügy, ami a rendszerváltásnak részben az áldozata. Úgyhogy mi a félresikerült vagy félig sikerült rendszerváltás áldozatainak a minisztériuma vagyunk, és a nyertesek minisztériumává szeretnénk válni. Mert ma a magyar oktatási rendszer nem versenyképes igazán. A magyar egészségügyi rendszerben egyszerre van jelen a pazarlás, a pénzszórás, ugyanakkor az egészségügy nagyon alacsony színvonalon teljesít Magyarország bizonyos részein. Az a 4

rendszer, ami felépült az elmúlt 20 évben, nem fenntartható, mert mi Magyarországon a szociális rendszert, az egészségügyi rendszert és az oktatási rendszert is hitelből finanszírozzuk. Adósságot termel ez a rendszer, és részben azért, mert nem volt egyértelmű a felelősség. Az iskolák félig, a kórházak szinte teljes mértékig az önkormányzatok, a helyi közigazgatás kezében voltak, de az állam volt a szabályzó, az állam adta a pénz jelentős részét. A szociális rendszerben is voltak hibák, amire mondok egy példát, anélkül, hogy Magyarországot rossz színben szeretném feltüntetni. Képzeljék el, Magyarországon 36 féle jogcímen lehet szociális segítséget kapni. Ez lehet sok, vagy kevés, de nem ez a probléma. A probléma az, hogy Magyarországon a mai napig nincs egyetlen olyan adatbázis, ahol ezek az információk összetalálkoznának. Nem tudjuk, hogy egy állampolgár mennyi segítséget kap az államtól különböző jogcímeken. Három éve dolgozunk egy rendszeren, és év végére lesz egy kimutatásunk, amiből látjuk majd, hogy mit adunk az állampolgárainknak. Adunk, de azt se tudjuk, mit, mennyit és kinek adunk. Ennél rosszabb rendszer nincs a világon, ha ez ilyen tudatlanságban történik. Az hozta össze ezt a minisztériumot, hogy egy kézbe kell kerülnie az irányításnak. Azt is mondhatnánk, hogy centralizáció, de egy 10 milliós országban ez nem olyan tragédia. Én inkább azt mondanám, hogy ez a felelősség vállalása, mert az is egy kommunista örökség, hogy nincs felelős. Mindig csak valami kollektívum van, pl. „a politikai bizottság úgy döntött”. A polgármestert megkérdezik, hogy az iskolában miért nincs a gyerekeknek meleg ebéd. Európában egyedülállóan, Magyarország 14 éves korig minden szegény gyereknek étkezést biztosít minden hétköznap. Reggelit és ebédet, minden nap. És amikor nem kapnak ebédet, az azért van, mert a polgármester nem kérvényezte a minisztériumtól. A polgármester azt mondja, hogy a minisztérium nem küldte el a pénzt. Akkor rögtön van két felelős. És mit jelent két felelős? Akkor egy felelős sincs. Az állam felelősségvállalása a polgárai felé, ez az, ami a mi minisztériumunkban egy egységes szerkezetet teremtett. Mert egy ilyen kis országban is óriásiak a területi különbségek. Esetleg mond Önöknek valamit az a városnév, hogy Miskolc, Észak-Magyarországon. Miskolcon egy informatikus ugyanazért a munkáért 50%-kal kevesebb bért kap, mint Budapesten. A két város között a távolság 200 km. Fele annyit keres egy miskolci mérnök, mint egy budapesti. Egy ilyen aránylag kicsi vagy közepesen nagy országban. Nagyok az infrastrukturális különbségek, a területi különbségek és nagyok a szociális különbségek. És ha az önkormányzatokra bízzuk a rendszert, akkor nincs területi kiegyenlítés. Mi azt mondtuk, hogy legyen egy felelős: az állam. Szociális területen, az egészségügy területén és az oktatás területén elsősorban. Ha szabad, megint behozom a cigányságot ebbe az ügybe, mert ez az egyik kedves témám. Akik azt gondolják, hogy Magyarországon szociálisan csak a cigányságnak van problémája, azok nagyon tévednek. Magyarországon a számokkal óvatosnak kell lenni. Mondjuk azt, hogy van 1,2 millió ember, ez kicsit több, mint a lakosság 10%-a, akik mélyszegénységben élnek. Ezek közül csak minden második ember cigány ember, csak minden második roma. A többi 5

az nem cigány, magyar ember. És innen jön a politikai probléma is. Kelet-Magyarországon, ahol egyébként annak a radikális, extrém pártnak, a Jobbiknak a legnagyobb a támogatása, van egy rivalizálás a szegénységben. Ki az oka az én szegénységemnek? A nem roma magyaroknak azt mondják, hogy a te szegénységed oka a cigányok. A cigányoknak meg azt, hogy a te szegénységed oka a magyarok. Itt rögtön keletkezik egy konfliktus, amit egy politikai párt ki tud használni és erre tud építeni. Ezt önkormányzati szinten nem lehet kiegyenlíteni, csak országos szinten. És ma egy olyan oktatási rendszerünk van, amelyik a szociális különbségeket nem csökkenti, hanem növeli, vagy legalábbis szinten tartja. Tehát ha valaki elkezdi az iskolát, mint szegény gyerek, amikor befejezi az iskolát, akkor se lesz nagyobb esélye, mint a szüleinek volt. Ezen próbálunk változtatni akkor, amikor azt mondjuk, hogy az állam veszi kezébe az iskolát. Ugyanez igaz az egészségügyre. Mégis kezdeném inkább a szociális ügyekkel. Miniszterelnök úr már említette, a mi programunk az, hogy nem segélyt adunk az egészséges embernek, hanem munkát. Magyarországon ma 200 ezer ember dolgozik olyan munkában, amit az állam szervez neki, ez az említett közmunka vagy közfoglalkoztatás. Ez egy foglalkoztatási kérdés látszólag, de alapvetően ez egy kulturális kérdés. Képzeljenek el egy 35 éves embert, akinek életében nem volt munkaviszonya. Az nem munkanélküli, hanem még annál is rosszabb. Nem volt munkaviszonya 35 éves koráig, és most köt egy szerződést az állammal. Olyan viszonyba kerül a magyar állammal, hogy végre őt állampolgárként komolyan veszik. Van egy szerződése, adót fizet, egészségügyi járulékot fizet, nyugdíjjárulékot fizet életében először. És nem csak 35, hanem 40-45 éves ilyen emberek is vannak Magyarországon. Akiket a gyerekeik soha nem láttak reggel fölkelni, hogy elmennek dolgozni. És ez nem csak a cigányság problémája, hanem egy szélesebb szociális probléma. Tehát a szociálpolitikában átalakítottuk a segélyrendszert úgy, hogy nyomja a tömegeket a munka világa felé. Korábban Magyarországon segélyből 120%-al több pénzt lehetett kapni, mint egyébként, hogy ha valaki elment közmunkába. Akkor miért menjen el? Ma ez nem így van. Most van egy különbség a szociális segély, a közmunka, a minimálbér, az átlagbér között. És ez szívóhatású, viszi be a munka világába azokat, akik még ott nem voltak. A szociális rendszer átalakítása nagyon fontos, e mellé még betettünk egy gazdaságélénkítő tényezőt. Az adórendszer mindig szociális kérdés is. A flat tax-et, a 16%-os általános személyi jövedelemadót, nagyon szokták szidni, mondván: antiszociális. Mert a szegényektől ugyanannyit vesz el, mint a gazdagoktól. Ez persze nem így van, mert a gazdagoktól többet vesz el, hiszen náluk nagyobb a 16%. De mi Európában egyedülállóan a flat-tax-et kombináltuk egy családi adókedvezménnyel. Azt mondtuk, hogy van a bér, és ebből le kell vonni azt, ami a gyerek nevelésére megy el. És csak azt kell megadóztatni, ami utána marad. Egy olyan jelentős családi adókedvezmény van, ami egy év alatt 130 milliárd forintot - ez körülbelül fél milliárd euró -, hagy ott a családoknál. Tehát egyszerre van egy gazdaságélénkítő adórendszer és mellé van téve egy családvédelmi kiegészítés. Ugyanez a helyzet a munkahelyvédelmi akciótervvel. Az a célunk, hogy egy nagy demográfiai csomaggal lépjünk a nyilvánosság elé még a választások előtt. Magyarországnak nagyon súlyos gondja a 6

gyermekvállalás, ezért próbálunk egy olyan csomagot létrehozni, amely a fiatal családok lakhatását segíti és része a kedvezményes adózás. A gyermek után kapott plusz pénzt akkor is fel lehessen venni, ha nem marad otthon az édesanya, hanem rögtön elmegy dolgozni. Ez egy jelentős intézkedésünk lesz. Beszéljünk néhány szót az oktatásról. Ahogy már említettem, az esélykiegyenlítés az egyik legfontosabb feladat, de ennek az alapja is a kultúra. Az, hogy Magyarországon melyik gyerek mit tanul egy nagyon liberális rendszerben tulajdonképpen nem volt egységes. Nem volt egy nemzeti tudás minimum, amiben biztosak lehetünk, hogy minden iskolában meg fogják tanulni a gyerekek, egy minimális követelményrendszer. Ez a nemzeti alaptanterv. Minden iskola most már állami fenntartásba került, az egyházi és magániskolákon kívül. A nemzeti alaptantervbe néhány olyan elemet illesztettünk be, ami még nem volt Magyarországon. Szeptember 1-től kötelező minden gyereknek a cigányság történetét, kultúráját megismerni. Mert ők már 500 éve itt élnek köztünk, és mégse tudjuk, hogy kerülnek ide. Addig nem is fogunk tudni valóságos interakcióba lépni, legyen az pozitív vagy negatív. A magyarországi zsidóságnak a történetét is úgy tanítjuk az iskolában, hogy a magyarországi zsidóság képviselőivel egyeztetjük pontról pontra, mit tanuljunk róluk, hogyan kerül Magyarországra a zsidó közösség, milyen a szerepe a kultúrában és mi is történt pontosan a II. világháborúban. Most először van egy ilyen része a nemzeti alaptantervnek. Ez is alapvetően egy kulturális kérdés, hiszen Magyarországnak egyik súlyos gondja, hogy 40 évig manipulálták a Holokauszt történetét meg a kommunizmus történetét is. Úgyhogy nekünk dupla feladatunk van. Pontosan két diktatúrával volt több Magyarországon a XX. században, mint ami egy országnak kellemes: egy nyilas diktatúra és egy kommunista diktatúra. Tehát ezeket az ügyeket most tudjuk egy központi gondolkodással és központi felelősséggel kezelni. És ez egy nehezebb rendszer lesz a tanároknak, több lesz az ellenőrzés, több lesz a továbbképzés, több lesz a munka. Úgy gondolom, hogy ha bármelyik országra nézünk, kevés ország mondhatja el azt, mint mi, hogy szeptember elsejétől 34%-kal emeltük a tanárok alapbérét. Próbáljuk őket érdekeltté tenni abban a változásban, amit ez a központi irányítás jelent. Még néhány mondatot a felsőoktatásról. A magyar felsőoktatásnak tulajdonképpen nagyon jó híre van és a magyar tudománynak is nagyon jó híre van. A Nobel-díjasok azok a híres tudósok, akik megtermékenyítették a világ tudományosságát. De ez a rendszer alul, ahol a tömegképzés van, ott nagyon rosszul teljesít. Felül ugyan van egy elit, egy csúcs, ami jól teljesít, de valamilyen kiegyenlítésre szükség van a színvonal megőrzése érdekében. Erről a rendszerről most csak keveset mondanék, de szeretnék beszélni a Miniszterelnök úr által is említett Stipendium Hungaricum programról. Magyarország még mindig vonzó a külföld számára, hogy jöjjenek ide diákok tanulni akár angol, akár német nyelven, vagy éppen magyar nyelven is. Ma körülbelül 20 ezer külföldi diák tanul Magyarországon. Mi azt szeretnénk, ha 10 év alatt ezt a számot meg tudnánk háromszorozni, tehát 60 ezer diák jönne ide. A Stipendium Hungaricum programunk ezt irányozza elő. Nigériától Dél- KeletÁzsián keresztül Dél-Amerikáig országra lebontva meghatároztunk egy kontingenst, hogy hány diák képzésének a költségeit fizeti a magyar állam, ha Magyarországra jönnek. Ezt a 7

programot javaslom, hogy ismerjék meg, tudunk róla ismertetőt küldeni. Mert ez Magyarország számára lehetőséget jelent. Önök segíteni tudnak, hogy megismerjék a programot a külföldi egyetemi rektorok. Mi több rektortalálkozót szerveztünk, pl. Vietnámban az ottani rektori konferencián bemutatták ezt a programot. Más országokban is be lehet mutatni ezt a programot, lehet rá jelentkezni, mert vannak olyan országok is, ahol ez kölcsönösségen alapul: magyar diákok tudnak menni a vendég országba és onnan tudnak jönni Magyarországra. Ez a szabad mozgás nekünk, magyaroknak jó. Akik tudják, hogy 1990 előtt mi volt, hogyan lehetett átmenni a határon, milyen görcs volt a gyomorban, még akkor is, ha nyugati volt az útlevél, azok tudják, hogy jó dolog, hogy a fiataljaink elmehetnek. Csak jöjjenek vissza. Vannak az Európai Unión belül olyan programjaink, ahol több ezer magyar fiatal elmegy és visszajön. Például a Comenius, az Erasmus, a Leonardo da Vinci program, vagy a Grundtvig alprogram Norvégiával. 14 700 fő kapott csak az elmúlt évben támogatást, tehát több mint 14 ezren így mozogtak az országok között: tanárok, diákok, hallgatók, felnőtt tanulók. Ez egy 24,5 millió eurós program, ami 7,1 milliárd forint. Magyarország az összes forrást elköltötte, amit erre lehetett fordítani. Engedjenek meg még néhány szót a kultúráról. A magyar kultúra egy stabil, szilárd dolog, ugyanakkor egy nagyon érzékeny dolog, mert ebben is benne van a politika. Mi azt kérdeztük, hogy mi az állam dolga a kultúra területén. A mi politikánk az, hogy minél több olyan dolgot szeretnénk támogatni, ami valójában a magyar kultúra része és színvonalas. A színvonal az egyes számú kitétel, a másik pedig az, hogy úgy jeleníti meg Magyarországot, hogy annak a valósághoz valóban köze van. Ezért erősítettük meg a nemzeti intézményeket. Ebben az évben annyi pénzt költünk kultúrára, mint amennyit még sohasem költöttek az elmúlt 20 évben. Tehát a legnagyobb kulturális büdzsé 2013-ban van, és a 2014-es még nagyobb lesz. Folyamatosan növeljük a kultúrára szánt forrásokat. De ezt nem közvetlenül az állam osztja el. Van egy Nemzeti Kulturális Alapunk, amiben minden kulturális szervezetnek, szövetségnek benne vannak a delegáltjai, és ők osztják el ennek a pénznek az egyik részét, körülbelül 10 milliárd forintot évente. Van továbbá egy Magyar Művészeti Akadémiánk, ami egy újonnan alakult intézmény, és amelyik a támogatás másik részéért felelős, így a művészek, a kultúra szereplői maguk mondják meg, hogy mire érdemes fordítani. A Magyar Művészeti Akadémia egy fontos kulturális innováció a művészeknek, hasonlóan a Magyar Tudományos Akadémiához, a kultúra önszervező szervezete kell, hogy legyen. Bízom benne, hogy Makovecz Imre neve ebben a teremben ismerős. Makovecz Imre nem rég hunyt el, ő az Organikus Építészetnek a világhírű képviselője volt, ő alapította, az ő öröksége ez a Művészeti Akadémia. „Összegyűjteni, megtartani és gyarapítani” - ezt szeretnénk ebben a kulturális programban megvalósítani. Elindítjuk a következő évben az elmúlt 20 év első nagy nemzetközi építészeti pályázatát. A Városligetben lesz egy nagy múzeumi negyed. Az összes jelentős múzeumnak, amelyiknek még nincs, helyet építünk ott. A Néprajzi Múzeum innen a Kossuth térről oda fog költözni, lesz egy nagy fotó múzeum és számos más jelentős múzeum is létre fog ott jönni. Szeretnénk a Várban az összes háborús sebet orvosolni, bízom benne, hogy ez is sikerül a következő években. 8

Amit talán szintén elfogadnak, és fontos dolog, hogy Magyarország egy zenei nagyhatalom, de ma a Kodály-módszert például Japánban jobban szeretik, mint Magyarországon. Ez megint azt jelzi, hogy nem jól bánunk az erőforrásainkkal. Szeretnénk egy olyan zenei oktatási programot elindítani az új iskolarendszerben, ami megerősíti Kodálynak, Bartóknak, Liszt Ferencnek az örökségét. Külön kormánybiztos van erre, a Zeneművészeti Egyetem rektora. Ő azt szokta mondani, hogy Budapestnek kell lennie a zenei Szilícium-völgynek, és szerintem ez egy jó megközelítés. Ha megengedik, még néhány mondatot mondanék az előadásom végén a sportról. Mert a sport is a mi minisztériumunkhoz tartozik, és a mi megközelítésünkben a sport is a kultúrának a része, egy nagyon fontos kulturális elem. Magyarország kultúrájának egészen biztosan része a sport. De itt is van egy nagyon jó minőségű, elit sport, londoni aranyérmek, ezeket mindenki ismeri. Miközben az ifjúság, a gyermekeink meg nagyon rossz egészségi állapotban vannak. Elsősorban olyan mozgásszervi betegségeik vannak, amik a sportolás hiányából fakadnak. Az új iskolarendszerben felmenő rendszerben bevezettük a mindennapos testnevelést, minden gyereknek, minden nap legalább 45 percet mozognia kell az iskolában. Nem könnyű feladat az órarendben ezt összehozni, de az van mögötte, hogy a sportnak, ami elit szinten jó, annak legyen egy széles, stabil alapja, a mindennapos testnevelés. A sportnak van egy egészségügyi része, van egy kulturális része, és van természetesen egy oktatási része is. A kulturális része talán a legfontosabb abból a szempontból, hogy a nemzeti öntudatot erősíti. És ez lenne a végszóm, mert ha Önök láttak már olyan tévéközvetítést, ahol magyar aranyérmet adtak át az olimpián, és amikor meghallották utána a magyar himnuszt, a szívük táján kis bizsergést éreztek vagy akár nagyobbat is, akkor úgy gondolom, hogy szövetségesek vagyunk. Ezt a bizsergést kívánom Önöknek is az elkövetkező években, és köszönöm, hogy meghallgattak. Balog Zoltán kérdésekre válaszolva még elmondta: A roma kultúra és a fesztiválok támogatása kapcsán elhangzott, hogy április 8. a roma kultúra világnapja, ezen a napon hivatalosan is megünnepeljük a roma kultúrát. Emellett a minisztériumban külön keret van a nagy roma kulturális fesztiválokra. A magyar cigányzene hungarikum, ezért ha valaki egy vendéglőben, kocsmában vagy hotelben ilyen zenét játszik, nem kell utána élőzene adót fizetnie. Ezzel az újabb cigányzenész generációt szeretnék támogatni, erre a pályára csábítani a roma fiatalokat. A bostoni konzul hozzászólásában azt javasolta, hogy Magyarország több energiát és forrást fektessen a modern magyar kultúra támogatásába és terjesztésébe külföldön, hogy megmutassuk, Magyarország egy modern ország. A belfasti konzul jelezte azt a problémát, hogy a roma munkavállalók az Egyesült Királyságba hiányos nyelvtudással rendelkeznek, valamint hamar kifogynak a pénzükből, így a brit adófizetők pénzéből kell segélyezni őket. Miniszter úr válaszában rámutatott, hogy ez nem egy cigány probléma, hanem egy szegénységi probléma és egy közös európai kérdés. Erre 9

csak a képzés lehet megoldás, és kellene egy európai uniós program, amely keretében a cigányságot képzik és munkaerőt teremtenek, ahelyett, hogy Dél-Kelet-Ázsiából áramoljon be az olcsó munkaerő, miközben több millió munkanélküli roma ember van Európában. Lesz Nigériában egy nemzeti bizottság, ami kiírja a Stipendium Hungaricum programot, és ők döntik majd el, kit küldenek a program keretében Magyarországra. Konzuli feladat lesz lobbizni azért, hogy ne csak a helyi elit gyerekei jöhessenek, hanem a szegényebb rétegekéi is. A Balassi Intézetet lehet keresni az ügyben, hogy a svédországi magyar hetek rendezvénye, amely mindig nagy sikerű, több támogatást, több forrást kaphasson. A Balassi Intézet felügyeletéért, tevékenységéért három minisztérium is felel, így mindháromhoz eljut majd a kérés. Szívesen várjuk ezeket a kéréseket.

10