AZ ÖREG MALOM. Környezeti projektek

Környezeti projektek

AZ ÖREG MALOM

– Ó persze, ôk könnyen beszélnek onnan a városból. Okosabbnak akarnak látszani nálunk, akiknek pedig már nemzedékek óta megvan a magunk gazdasága. A dédapám még segédkezett a malom nagy részének megépítésénél. – Legjobb, ha nem építenek oda semmit. Van-e szebb dolog egy érintetlen patakvölgynél? Minden egyes jégmadár kedvesebb számomra, mint az a néhány beígért munkahely, amit aztán úgyse teljesít senki. – Ön meghagyna minket olyanoknak, amilyenek vagyunk. Ne építsünk erdészeti utakat a fa szállításához, fejôgépek se kellenek, és hagyjuk meg a fazsindelyt, hadd csorogjon nyakunkba az esô. Vissza a középkorba, vagy mi? – ordított vissza a polgármester az öreg professzornak. Vörös fejjel állt ott a két uraság. – Azért majd csak találunk megoldást. A malmot mûemléki védelem alá kell helyezni, valami ilyesmit hallottam, igaz, Lois? – lép egy hegyvidéki gazda a homlokát zsebkendôjével bosszúsan törölgetô polgármesterhez. – Isten mentsen meg minket attól, mert akkor nem bonthatjuk le, és át sem alakíthatjuk. – A polgármester úr elfeledkezik arról, hogy a patak az erdôvel és a láppal együtt már természetvédelmi terület – kapcsolódik be ismét a professzor. – Az, hogy Önnek építési vállalata van, nem jogosítja fel arra, hogy elbulldózerezzen itt mindent. – Ne törôdjünk velük – húzott félre Mark – ki kellene gondolnunk valamit, de nyugodtabban, mint ezek a forrófejûek. Találkozzunk nálam, meghívlak egy sörre, és hozd magaddal a gazda lányát is. Hogy hívják? Ja igen, Susanne.

51


52

TÖRTÉNET Mi legyen a malommal? A találkozóra menet egyfolytában Konstantin Wecker dala volt a fülemben: „Mindenki jól tájékozott, de ki az, aki tud is valamit?” Mark a teraszon ül, sört hoz, és egy darab papírra színessel aláhúzott szavak sokaságát írja, tipikus olvashatatlan orvosi írásával. – Engem is meglehetôsen felbosszantott a két öreg veszekedése – simítja ki kezével az összegyûrôdött papírt, – ide írtam mindent, ami a malommal kapcsolatban eszembe jutott. Ötletek és a megcáfolhatatlan tények kavalkádja. – Lássuk csak, milyen emberekkel van dolgunk – mondja Susanne, ezzel fogja a söröspoharamat, és az asztal közepére teszi. – Nézd, ez vagy te, ez pedig itt Mark. Majd az összegyûrt helyzetleírást is odahelyezi. – Aztán itt van, minden ravaszságával és ugyanakkor gyökereivel mélyen a földben, a polgármester, valamint ez a nehezen követhetô Hányaveti professzor.ú A polgármestert egy kis gyökérrel is díszíti, a professzor alá pedig egy vaskos könyvet tesz. Pontról pontra rajzolódik ki szemünk elôtt a kép az érintettekrôl és mindazokról, akik beavatkoztak az eseményekbe. Mark az asztalterítôre vastag filctollal felírja a neveket, és hogy mi közük a malomhoz. – Ferdinand például szeretne kimaradni az egészbôl, mert pályázik a környezetvédelmi referensi állásra a városban, és nem akarja megégetni magát – magyarázza Mark az asztalterítôn halványan látható filctoll nyomokat. – De akkor is


TÖRTÉNET fel kellene hívnunk. És ha már van valamilyen konkrét ötletünk is, akkor meg is hívhatnánk – állapítja meg Susanne. Kifakult zöld hátizsákjából egy jegyzetfüzetet vesz elô, és valamit firkant a naptárába. – Megvan nektek a telefonszáma? Odanyújtom Susanne-nak a helyi telefonkönyvet. – Ezt pedig most kiteszem a falra – mondom, azzal kihúzom a terítôt a poharak alól, és a falra szögelem. Két nappal késôbb a tûzoltóság ifjúsági klubjában tartunk találkozót, egy padláson, tömlôk és egyéb régi tûzoltószerszámok között. – Nem túl könnyû megvalósítani egy ilyen tervet– ilyen lehervasztó szavakkal üdvözöl bennünket Werner. (ôt az asztalterítôn Mark az „elôvigyázatos, húzódozó, de aztán nagyon lelkes” jelzôkkel illette.) – Emlékeztek még a Meisel-pataki akcióra? A tanösvényhez kellett volna gyorsan egy hidat építeni. Teljes összevisszaságban folyt a tervezés, mígnem eszünkbe jutott, hogy modellezni kellene. – Két csoport volt, és a miénk volt a gyorsabb. Emlékszem arra az éjszakai versenyre, amikor a tûzoltó fiatalok és mi, természetvédôk versenyeztünk, hogy ki tud egy darab papírral, ollóval és egy tubus ragasztóval jobb hídkonstrukciót készíteni. Hogy ki nyert, az feledésbe merült az utána követô buliban. De a következô nap már tudtuk, mire figyeljünk és milyen lépéseket tegyünk. –Jövô péntekre írok egy háromoldalas munkatervet, és átnyújtom a polgármesternek a fogadóóráján. – Szép gondolat, – viccelt Ferdinand –akár elfogadja, akár nem, legalább elmondhatjuk, hogy te megpróbáltad. Az estébôl éjfél lett, mikor egyszercsak megszületett a nagy ötlet: – Legyen malomkávézó!– kiáltott fel Susanne. (Apja révén ô a legnagyobb vendéglô tulajdonosa a faluban.) – Az emberek nem jönnek ide jégmadarakat meg denevéreket tanulmányozni, de enni és inni biztosan eljönnek. – Játszhatna itt a jazz zenekarunk is, úgyis mindig helyszínt keresnek a heti fellépésükhöz. Ezután felgyorsultak az események. A malmot bérbe adták a természetvédelmi egyesületnek. A tartományi támogatás lehetôvé tette, hogy felújítsuk. Majdnem hogy túl gyorsan történt mindez. Mark teraszán az asztalterítô mellett most már ott díszeleg a következô másfél év terve, amit sárga cédulákkal ragasztottunk tele. Ezek egyikét most már levehetem. Hogy mi volt ráírva? „Martin leírja a malomkávézó projektet a készülô ‘Menedzsment és mandala’ c. könyvhöz, és elküldi a szerkeszôségbe, Bécsbe.”

53


MÓDSZEREK

54

Visszatükrözés

1.) Helyzetleírás A kialakult helyzet tárgyszerû leírása révén képesek leszünk különbséget tenni a tények és a személyes színezetû értelmezések között. Gondoljuk át a problémát és azt, mit is írhatunk a jelenlegi helyzetrôl. Ne rendszerezzük gondolatainkat, hanem csak jegyezzünk le mindent olyan sorrendben, ahogy az eszünkbe jut. Fordítsunk erre tíz percet, csak annyit, amíg egy lap megtelik. A legtöbb helyzetleírás különbözô jellegû információkat tartalmaz. A témához való viszonyunktól függôen inkább „objektív” vagy „szubjektív” képet alkotunk. Színek segítségével rendszerezzük az állításokat. A meglévô tények segítenek majd a terv kidolgozásában; az érzések és azok értelmezése jó alapul szolgálnak a cél megfogalmazásához. Semmi sem marad felhasználatlanul! De: másnap reggelre már teljesen más lehet a kép, a helyzetleírásunk így csak a jelenre vonatkozhat. Fogjunk négy színes ceruzát és a színeket társítsuk a következô területekkel: ■ a) Tények, amelyeket mindenkinek el kell fogadnia, mert nyilvánvalóak (tárgyak, számok, hely, idô) ■ b) Tények, amelyeket csak én ismerek (adott személyekkel kapcsolatos ismeretek, események, tapasztalatok) ■ c) Elôzetes értelmezéseim a tényállásról, még azelôtt, hogy lehetôségem lett volna utánanézni a tényeknek, mások véleménye ■ d) Érzések, hangulatok, benyomások. Tehát eldöntöttük, melyik szín mit fog jelenteni. Helyzetleírásunkban húzzuk alá a megfelelô színekkel a tényeket, értelmezéseket és érzéseket. Figyelem: egy mondatban állításaink akár két különbözô területre is vonatkozhatnak, ekkor ezeket természetesen több színnel jelöljük. Nézzünk meg, hogy ezután a kis kísérlet után tarka-e a papír vagy vagy inkább egy szín uralkodik? A tényekre szorítkoztunk-e vagy helyzetleírásunk a szó szoros értelmében érzelmileg „színezett”? Állításainkban az értelmezések vannak túlsúlyban? A helyzetleírás egy eszköz, amely segít megválaszolni olyan kérdéseket, mint „mit akarok?” és „hogyan csinálnám a legjobban?” Nem baj, ha valamelyik terület túlsúlyban van, de az sem, ha mindegyik egyenletesen érvényesül. Fontos: Munkánk során mindig újabb és újabb helyzetleírásokat készíthetünk. Meglátjuk majd, hogy egyik sem fog hasonlítani a másikra. Másokat is, akikkel együtt dolgozunk, megkérhetünk ilyen helyzetleírás készítésére. Ez abban az esetben is jó ötlet, ha közös célokat szeretnének kitûzni.


MÓDSZEREK

55 Ismeretátadás

2) Pókháló avagy „alkossunk képet az emberekrôl” Nézzük át mégegyszer a helyzetleírást, és képzeljük magunk elé azokat az embereket, akiket a tervünk érint. Mit érzünk, amikor az egyes személyekre gondolunk? Használjunk különbözô tárgyakat, például köveket vagy üveggolyókat az egyes személyek szimbolikus jelölésére. Egy nagy papíra (pl. csomagolópapírra) rajzoljunk koncentrikus köröket, amelyeket sugár irányban, pókhálószerûen kössünk egymással össze. Helyezzük el a tárgyakat, (az embereket) a hálóban a megfelelô helyre. A középpontba azokat, akikkel szorosabban együttmûködünk vagy tervünk megvalósításában különösen érintettek. Nézzük meg, hogy vajon azok az emberek, akiket egymás mellé helyeztünk, tudnak-e együtt dolgozni. Tegyük távolabb a középponttól azokat, akik csak idônként vagy kevésbé intenzíven vesznek részt a tervben. Ha már tisztázódott a hálóban elrendezett egyes személyek közötti távolság, vegyük kézbe a papírt és írjuk a személyek nevét oda, ahol szimbolikus tárgyuk található. Miután elkészült a kép: Tanulmányozzuk néhány percig a kapott ábrát, biztosan mindenféle dolog eszünkbe fog még jutni. E gondolatok némelyike az ábrához kapcsolódik, mások nem. Mit kezdjünk ezekkel a felmerülô gondolatokkal? ■ Fogalmazzuk meg mindazt, ami eszünkbe jut az ábráról. Felírhatjuk közvetlenül a rajzra, vagy ha a képet így szeretnénk megôrizni, akkor használjunk öntapadós cédulákat. Legyünk nagyon precízek. Ne csak azt mondjuk, „X nem fog részt venni”, hanem „szerintem X-et annyira lefoglalja a munkája, hogy kevéssé fog érdeklôdni a természetvédelmi csoportunk munkája iránt.”. ■ Gondolataink csapongók, gyakran teljesen összefüggéstelenek, sôt ellentmondásosak? Csoportosítsuk ôket a következôk szerint: – Ebben tisztázatlan valami. (Esetleg egy beszélgetés vagy könyvben való utánanézés tisztázhatja.) – Ebben valamilyen kívánság fogalmazódik meg. (Jegyezzük fel ezeket. A célok megfogalmazásához jó alapul szolgálnak.) – Meghatározhatatlan hangulatok. (Beszélgetések során próbáljuk meg szavakba önteni.)


MÓDSZEREK

56

Együttmûködési játékok

3) A szakadék áthidalása Egy csapatmunka projekt beindítása nem mindennapos feladat. A valódi projekt kivitelezése elôtt bemelegíthetünk az úgynevezett híd-játékkal: Szabály: Két vagy több vetélkedô kis csoport hidat épít két asztal közé (kb. 1 m közöttük a távolság). Eszközként három nagy ív kartonpapírt, két ollót, két tubus ragasztót és a díszítéshez színes krétákat használhatnak. a) A meglévô anyagok felhasználásával próbálják meg áthidalni az asztalok közötti távolságot. b) Olyan teherbíró konstrukciót alkossanak, amely egy tárgyat (dobozt, könyvet) legalább 20 másodpercig tartson meg. c) A híd legyenek mutatós. d) Értékelendô a gyorsaság is.

A tervezés eszközei

4) Célmeghatározás A kívánságokkal és elvárásokkal ellentétben a célmeghatározás feltételezi a személyes cselekvési készséget. Ha célok iránt érdeklôdünk, gyakran kaphatunk ilyen válaszokat: „Nekünk azt kellene, hogy…” „Én arra számítok, hogy…” „Jó lenne, ha…” „Megpróbálom, hogy…” „Mi szívesen…” Ezek mind jól megfogalmazott kívánságok, érzések, igények, de nem célok! Gondoljunk a projektünkre. Fontos a következô háromfeltétel teljesülése: A cél legyen ■ félreérthetetlen (a tervezés érdekében) ■ cselekvési készséget kifejezô (hangsúlyozzuk tevôleges szerepvállalásunkat) ■ ellenôrizhetô eredményeket megnevezô (hogy pontosan lássuk magunk elôtt, amit el akarunk érni) Fogalmazzuk meg a célt egy mondatban. Fogalmazzunk egyes szám elsô személyben: mi az, amit tenni fogok. Legjobb, ha ceruzát használunk, így átfirkálások nélküli, tiszta szöveget kapunk a végén. A projekt befejeztével e megfogalmazásnak megfelelôen elmondhatjuk-e majd, hogy elértük a célunkat? A megvalósítás során célunkat még módosíthatjuk. A részleteket idôközben pontosítani tudjuk, hiszen újabb idôpontok, helyszínek, személyek jöhetnek a be a képbe, amelyekrôl a cél megfogalmazáskor még nem tudtunk.


MÓDSZEREK 5) Az akadályok leküzdése

57

Visszatükrözés

Néha nehéz elérni kitûzött céljainkat. Minden csoportban sokféle motiváció és cél jelentkezik. Éppen ezért a vezetônek le kell ülnie a csoport minden egyes tagjával, és meg kell velük beszélnie a nehézségeket illetve a lehetséges segítséget. Csak ezt követôen választhatunk módszert és kezdhetjük el a tervezést. Osszunk ketté átlósan egy nagy lapot. A felsô oldalon mosolygó arc jelöli a segítô tényezôket, alul szomorú arc a nehézségeket. A felsô részbe írjuk össze, mi minden segítheti tervünk megvalósulását, az alsó részbe pedig gyûjtsük össze mindazt, ami akadályozhatja azt. Fejtsünk ki, miként jelentkeznek a segítô, miként az akadályozó tényezôk. A hátráltató tényezôk közül melyeket kell elfogadnunk azért, mert nem változtathatunk rajtuk? Melyeken változtathatunk? Különböztessük meg eszerint az akadályokat, és a tervezés során végig tartsuk szem elôtt ezt a megkülönböztetést. Valószínûleg a segítség nem hullik majd az ölünkbe. Tennünk kell róla, hogy a lehetséges segítô tényezôk valóban mûködni kezdjenek.

6) Döntéshozatal A döntés választás az ‘igen’ és a ‘nem’ között. A döntés egyben valaminek a kezdete is. Ha választottunk egy bizonyos megoldási lehetôséget, akkor segítô meg kell válnunk az összes többi, nem választott megoldási lehetôségtôl. Gyakran azért érzünk szorongást ilyenkor, mert nehezen tudunk búcsút mondani ezeknek. Így a nem választott lehetôségeket felesleges teherként cipeljük magunkkal tovább, s ezek újra és újra akadályozni fogják a tervezést és a megvalósítást. akadályozó A környezetvédelmi csoportokban rendszerint közösen hozzák meg a döntéseket. Ha a csoport létszáma nem több, mint tizenkét fô, akkor szavazás helyett inkább konszenzusra (közös megegyezésre) törekedjünk. Hiszen ha szavazással döntöttünk, akkor a kisebbségben maradottak nem lesznek megfelelôen érdekeltek a megvalósításban. A közös megegyezésben pedig mindenki részes. A) Tegyünk egy nagy papírt a csoport elé, elegendô színes ceruzával. Tegyük fel a csoportnak a következô kérdést: „Hogy nézne ki a legjobb döntés, amit hozhatunk?” Megbeszélés nélkül, közösen rajzolják le az ideális megoldást. Van, hogy több kis kép készül, néha egy nagy. Csak az a fontos, hogy mindenki ötlete ott legyen. B) Miután mindenki elkészült, kérdéseket lehet föltenni, ha egyes rajzok nem rögtön érthetôek mindenki számára. Mindenki elmagyarázhatja a rajzát.

Döntési módszerek


MÓDSZEREK

58

C) Ezután mindenkivel beszéljük meg, hogy önmaga számára milyen elônyt vár ettôl a döntéstôl. Szánjunk idôt rá, hogy tisztázódjon, vajon a különbözô személyek kívánságai nem ellentmondóak-e, esetleg támogatják-e egymást, vagy netán egybeesnek. Senkit se hagyjunk ki. Ezzel a módszerrel elôször kisebb körben próbálkozzunk meg. Mindegy, hogy azt tervezzük-e, hová menjen a család nyaralni, mivel töltse el az egyesület a szabadidejét vagy hogy hová menjünk a kedvesünkkel moziba. A tervezés eszközei

7) A feladatok pontosítása Tervünk megvalósításával kapcsolatosan meghatározhatatlanul sok feladat merülhet fel. Vegyünk egy példát: Könnyen mondhatjuk, hogy „jó, felhívom a környék összes könyvkereskedését, hogy megtudjam, melyik könyvet vásároljam meg.” – Végül fogalmam sem lesz arról, hogy ténylegesen mennyi idôt és energiát vesz igénybe ez a részfeladat. Az alábbi lista segítségével készítsünk feladattervet. Nevezzük meg és pontosítsuk a konkrét intézkedéseket, így valósághû képet kaphatunk a feladatok elvégzéséhez szükséges idôtartamokról is. A bal oldalon címszavakkal jelöljük a feladatokat. A jobb oldalon pedig részletezzük a szükséges lépéseket, idôtartammal, gyakorisággal stb együtt.

FELADATOK

LÉPÉSEK


MÓDSZEREK 8) Akcióterv Az akcióterv idôrendbe rendezi a feladatokat. Így áttekinthetôvé válik a terv, kis felragasztható cédulák segítségével pedig rugalmasan kezelhetô. Ha határidôre kell befejezni tervünket, akkor a végétôl kezdjük el. A lap jobb szélén rögzítsük a terv befejezési idôpontját, majd osszuk be hetekre a papírt a bal oldal felé, egészen a kezdés napjáig. Lehet, hogy ez éppen a mai nap! A) Levelezôlap nagyságú felragasztható cédulákra írjuk fel az egyes feladatokat. Jegyezzük fel a feladat típusát, határidejét, hogy milyen segítségre lesz szükség, és együttmûködés esetén ki a felelôs. Például: Feladat: Körbetelefonálni a müncheni könyvesboltoknak, kinyomozni, hol kapható a számunkra szükséges könyv. Határidô: a következô találkozó Segítség: a városi telefonkönyv Felelôs: Conny B) A felragasztható cédulákat helyezzük el idôrendi sorrendben a falinaptáron. Így lépésrôl lépésre alakul a terv folyamata. Ha módosítani szeretnénk valamit, a cédulákat könnyen kicserélhetjük vagy átcsoportosíthatjuk. Rajzoljunk az idôrendi tervbe kis világítótornyokat, amelyek azt az idôpontot jelzik, amikor mégegyszer át kell gondolni, hogy a terv megvalósítható-e az elképzelések szerint. C) Ha egy feladatot elintéztünk, a hozzátartozó cédulát levehetjük tervrôl. Valóban nagyon jó érzés, amikor a tervet egyre kevesebb cédula borítja. D) Még egy ötlet a nagyobb tervekhez: Ne dobjuk el a cédulákat, mindjárt használjuk fel ôket a dokumentációhoz.

59



MÓDSZEREK

60

Végül még egy módszer, amellyel a hosszú távú folyamatok könnyebben áttekinthetôvé válnak minden érdekelt számára, mely részek alakulnak kielégítôen, és melyek okoznak nehézségeket. Visszatükrözés

9) Projekt görbék – visszacsatolás hosszabb folyamatok esetében Tervünk több fázisban valósul meg, ezalatt az idô alatt különbözô események történnek, amelyek természetesen hatással vannak az eredményeinkre is. Az eseményeket egy grafikonon ábrázoljuk, és jelöljük, hogy mennyiben befolyásolták ezeket a körülmények pozitív vagy negatív irányban. Az eredmény egy lázgörbéhez lesz hasonló. A vízszintes tengely mentén jelöljünk minden eseményt, ami csak kapcsolatban volt a projekttel. Idôrendi sorrendben haladjunk. A kisebb eseményekrôl se feledkezzünk meg, például egy telefonbeszélgetésrôl vagy egy véletlen találkozásról, hiszen ezek is befolyásolhatták a projekt alakulását. Ezután függôlegesen egy kis kereszttel jelöljük, milyen érzésünk volt az adott pillanatban: Egészen fent, a pozitív területen, ha motiváltnak éreztem magam és hatékonynak. Egészen lent, a negatív területen, ha rossz volt a hangulatom és nehezen mentek a dolgok. Pozitív Hangulat

Idôszak / eseménylánc

Negatív

Ha befejeztük, tekintsük át ismét az eredményt oly módon, hogy a kis kereszteket összekötjük egy görbévé. De ne álljunk meg itt. Az akadályokra tekintsünk úgy, mint lehetôségekre. Döntsük el, mely pontokkal kapcsolatban szeretnénk újabb, kis projekteket kidolgozni. Ha például egy adott szituációban rájövünk arra, hogy az angoltudásunk kívánni valót hagy maga után, úgy az új terv az angoltanulás lehet. És még valami, ami nagyon fontos: ne felejtsük el megünnepleni a projekt befejezését!


GEDANKEN

61

Minden projekt olyan, mint egy utazás. Megkezdése elôtt különbözô elôkészületeket kell tennünk. Ez arra is vonatkozik, hogy vajon elegendô erôforrás áll-e rendelkezésünkre, vajon a cél, ami felé haladunk, egyértelmû-e. Mahatma Ghanditól, a nagyszerû embertôl, politikustól és filozófustól származik a következô idézet: „Ha alázatosan elfogadjuk az emberiség helyzetét olyannak, amilyen, csak akkor lesz elegendô erônk változtatni rajta.” Ezzel a hozzáállással társait és politikai szövetségeseit valósággal elkeserítette. Mindannyian gyors reformokat és változásokat akartak, és Ghandit elképzeléseinek megvalósítására sürgették. Ezer oka van, miért akarunk feladatainkhoz gyorsan hozzálátni, sôt, ha lehet, minél a hamarabb végezni is velük. Vannak olyan tervek, amelyek izgalmas kihívást jelentenek nekünk, s ez a megvalósításukra sarkall bennünket. De vannak olyan egyszerû feladatok is, mint amilyen például egy vízcsap megjavítása, melyeket hosszú ideig tolunk magunk elôtt, és arra vágyunk, bárcsak már túllennénk rajta. A két helyzetben az közös, hogy a múltat szeretnénk minél gyorsabban magunk mögött hagyni, és egy „jobb” jövô felé elmozdulni. Ebbôl a nézôpontból Ghandi mondata természetesen csak bosszanthat bennünket. Mint ahogyan fel is bosszantotta környezetét, amikor heteken át nem tett mást, csak utazgatott szerte az országban. A legkisebb állomásokon is megállt, hogy elbeszélgessen az emberekkel. Ezután órákat töltött egyedül, rokkáján dolgozva, és elmélkedett. Mégis emberek millióit mozgatta meg, hogy céljához, a szabad és békés Indiához, lépésrôl-lépésre egyre közelebb kerüljenek. Mielôtt belekezdünk egy dologba, tegyük fel a kérdést: hogy néz ki a mi személyes „Indiánk”? Ismerjük-e az emberek véleményét, akikkel egy vonatban ülünk munkánk során? Életünk kis állomásiara is hagyunk-e idôt? Van-e olyan szellemi rokkánk, amely idôt biztosít az elmélkedésre, és vajon használjuk-e ezt? Malmokat alakíthatunk át természetvédelmi központokká, vízcsapokat javíthatunk meg, és felszabadíthatjuk „Indiát” „a bennünk növekedô erôvel”, ha megpróbáljuk a körülöttünk lévô dolgokat olyannak látni, amilyenek. A másik lényeges dolog a motiváció. A környezeti nevelési szemináriumokon az elôadóknak rendszerint felteszik a kérdést, milyen csalafintaságokat vessünk be, hogy motiváljuk munkatársainkat? Erre csak egy válasz létezik: mindenki saját motivációját hozza magával! A csoport tagjainak csak a fülüket kell kinyitni és egymást meghallgatni. Ha egy csoporttal vagy szervezettel azonos célt követünk, akkor minden egyes résztvevô személyes célját is meg kell ismernünk. Waldefried Pechtl még szigorúbban fogalmazta ezt meg: „Azok a tagok, akik nem készek részt venni a közös célok kialakításában és az értük való küzdelemben, azoknak tudat alatt az a céljuk, hogy elégedetlenek és kielégületlenek maradjanak.” (Organismus und Organisation, 1991)

„Bizonyos tettek olyan célirányosak, egyszerûek és elegánsak, mint egy jól irányzottan odarúgott futball labda. Az igazi hatékonyság nem más, mint a rendelkezésre álló eszközök gazdaságos alkalmazása.” (Stephanie Winston: Organisation im Büro)


GEDANKEN

62

Nem könnyû munkakapcsolatot kialakítani olyan nem kellôen motivált személyekkel, akik csak azért vesznek részt a munkában, hogy barátokat találjanak vagy egyszerûen csak emberi melegségre vágynak. Lehet, hogy ez keményen hangzik, de a célok meghatározása komoly munka, mert ez minden terv magja. Ennél valamivel könnyebb az egyéneknek eltervezniük, hogy ôk személyesenk hogyan fognak hozzájárulni a közös projekthez.

NAPTÁR HELYETT „ÉLETTERV” Ha naplót vezetünk arról, mivel töltjük napjainkat, akkor képesek leszünk sokkal tudatosabban cselekedni azokon a területeken is, ahol kevésbé vagyunk hatékonyak.” (Neill Fiore)

A rossz lelkiismeret gyerekkorunk óta ismerôs számunkra: mindig szorít bennünket az idô és valamit mindig teljesítenünk kell. Mint ahogyan most is mihamarabb szeretnénk látni tervünk megvalósulását. Tegyük meg, amit valóban megtehetünk: a munkát úgy ütemezzük, hogy közben – amennyire csak lehet – vegyük számításba testi és lelki alkatunkat, szükségleteinket, munkabírásunkat. Készítsünk naptár formában „élettervet”, amelybe – tapasztalataink alapján – írjuk be, mi az, ami fontos a számunkra. Egy határidôkkel teletûzdelt naptár még egyáltalán nem biztosítja a hatékonyságot. Mindannyian egészségesen és boldogan szeretnénk élni. Projektjeink, elôadásaink, vagy amit éppen tervezünk, nem a nagyobb erôfeszítés, hanem a közvetlenség által lesznek hatékonyabbak. És mi hasznunk van egy „teljesített” projektbôl, ha kapcsolataink kárt szenvednek miatta?


MÓDSZEREK 10) Energiagörbe

63

Én-tapasztalás

Mielôtt belekezdenénk a tervezésbe, jussanak eszünkbe John Lennon szavai: „Az élet zajlik, miközben tervezzük.” Ez nem azt jelenti, hogy ne tervezzünk, de vegyük figyelembe, hogy értékes idôt használunk fel. Csak a halhatatlanok engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy életük fontos eseményeit valamely meghatározatlan napra halasszák. Képzeljük el egy napunkat, amely alkalmas lehet a projektmunkára. Nem, ne a szabadságunk idejére essen, amikor háromhavi megfeszített munka után végre kialudhatnánk magunkat. Legyen inkább egy rendes munkanap. A nap mely szakában vagyunk erônk teljében és mikor van szükségünk pihenésre? Korán kelôk vagyunk, vagy inkább sokáig szeretünk aludni? Van esti holtpontja energiagörbénknek? Írjunk le egy átlagos napot, mikor vagyunk jobb, mikor gyengébb formában. Mikor vagyunk képesek képességeink legjavát nyújtani, és mikor van szükségünk nyugalomra? Mi a testmozgáslegmegfelelôbb ideje számunkra, és mikor lustálkodunk legszívesebben? Energiagörbe Energia 100% 50% 0% 0

3

6

9

12

15

18

21

24

óra

(Marion Haynes nyomán) 11) Életterv I. Az elsô lépés, hogy készítünk egy a nap 24 órájára kiterjedô tervet. Igen, jól olvasta! Tegyük most félre a naptárat. Életünk minden óráját végig fogjuk gondolni. Nem kell megijedni, nem egész hátralévô életünket készülünk így megtervezni. Ez a módszer csak abban segít, hogy megtanuljuk jobban beosztani az idônket. A) Kezdjük azokkal az órákkal, amelyeket a magunk számára tartunk fenn, amikor olyan fontos dolgokkal akarunk foglalkozni, mint egy intim együttlét, sport, szórakozás, olvasás vagy kedvenc zenéink hallgatása. B) Jelöljük meg az alvásra szánt órákat. A munka közben mikor esne legjobban egyegy kis szünetet, amelyre szükségünk van energiaszintünk fenntartásához? C) Most vegyük sorra azokat az órákat, melyeket tényleges munkával töltünk. Ide sorolhatjuk az elôadásokat, továbbképzéseket vagy megbeszéléseket is.



64

MÓDSZEREK D) Vegyük sorra azokat az órákat, amikor ügyes-bajos dolgokat kell elintéznünk, mint például elszámolásokat, a telefonüzenetek és levelek megválaszolását stb. E) Az étkezések idejérôl se feledkezzünk meg. Végül azért maradnak üres idôk is a napirendben. Reméljük! Tartsuk magunkat egy héten keresztül ehhez a tervhez. Ha idôközben valamin változtatnunk kell, ceruzával jelöljük. A jelölések nyomán látni fogjuk, mi alakul másképpen a terveinkhez képest. Figyeljünk rá oda, hogyan gazdálkodunk a szabadidônkkel. Elemezzük a szívesen végzett és a nem-szeretem munkák, valamint az érdemi tevékenység és a kényszerû formális feladatok közötti viszonyt. Megfelel a tervünk a saját, személyes energiagörbénknek vagy megpóbáltuk becsapni magunkat? Legyünk ôszinték! 12) Életterv II. Egy héttel késôbb!! Betartottuk többé-kevésbé a napirendet? Most lépjünk tovább egyet. (Tényleg csak akkor fogjunk bele a következôbe, ha az elôbbin már túl vagyunk, másként nem fog sikerülni.) A) A következô hétre vonatkozó tervben jelöljünk kedvenc színünkkel minden olyan várható eseményt, amelyek már az elôzô héten is magánéletünk fontos eseményeinek bizonyultak. B) Figyeljünk oda, mikor van valóban alvásra szükségünk. Ne feltétlenül a megszokott idôpontban bújjunk ágyba, akkor aludjunk, amikor a szervezetünk azt kívánja. A pihenôidôt megnyugtató színnel jelöljük, mindegy, hogy éjszakai vagy délutáni alvásról van-e szó. C) Megfeszített, elôrevivô munkára naponta legfeljebb 4-5 órát szánjunk. Az ennél hosszabb idô már önkizsákmányolás, – ahogy az erre vonatkozó szociológiai tanulmányok bizonyítják. Ezt az idôszakot blokkokra osszuk fel, melyeket szünetek, sportolás vagy étkezések szakítanak meg. A blokkokat élénk színnel jelöljük. Ne mondjuk semmire, hogy „ezt meg csak majd gyorsan megcsinálom…” D) A nem-szeretem dolgok elintézéséhez olyan idôpontot találjunk, amely nem a legélénkebb idôszakunkba esik (ld. energiagörbe). A jelöléshez használjunk fakóbb színt. E) Az étkezés nemcsak éhség kérdése. Áldozzunk elegendô idôt a kedvesünkkel, barátainkkal, családunkkal, esetleg tanárainkkal való közös étkezésre. Ehhez válasszunk valamilyen étvágygerjesztô színt!

AZ ÖREG MALOM. Környezeti projektek

Recommend Documents