Az orosz
AZ OROSZ MÜIPARI STÍLUS*
"SS
Az orosz műíparí ízlés, az orosz művészeti stílus tanulmányozója bő anyagra lel azokban a díszes kiadványokban, melyek időről időre fényes chromo-lítográfíai reprodukciók kíséretében eredeti orosz szövegben jelennek meg a hivatalos orosz régészeti és művészeti társaságok közreműködése mellett a birodalom műkincseiről. De aki kételkednék abban, hogy létezik önálló orosz művészeti stílus, meggyőzheti erről egy eredeti orosz varrottas látása ís, melynek rajza határozottan ázsiai jellegű s Oroszország legrégibb történetére mutat vissza. Nagyobbrészt azok csak egyoldalon vannak varrva, vörös gyapottal, egyszerű vonalakban s keresztöltésekben vagy fehérrel fehéren. Mintázatuk kereszt vagy mozaik, csipkézett széllel, perzsa vírágmotívumok, emberek, állatok és szörnyetegek. Sok ezek közül vallás-szímbolíum és jelírás, melyeknek értelme a századok folytán elveszett a köznép előtt, de a tudósok Míthra tiszteletére s más vallásos szertartásokra tudják visszavinni. Akár ezeket nézzük, akár az Oroszországban oly gyakori faragott fa-oltárokat, szentélyeket, tornyokat és kupolákat, fegyvereket, nyergeket, szerszámokat és ötvösműveket, a falak, ajtók, ablakok; s a XVI. században rendkívülí tökéllyel gyártott bizánci eredetű finom fayenceből, az ügynevezett cenínóból készült óriási zománcozott kályhák ornamentikáját, — mindenütt meglep az orosz műtárgyak buja csillogása, barbár pompája, pazar kiállítása, de egyúttal az anyag szolidságára fordított különös gond. Látva ezt, talán jogunk van elvitatni az oroszoktól a hinduk és perzsák finom és csiszolt ízlését, de lehetetlen tőlük megtagadnunk bizonyos nagyszerűséget és eredetiséget. Epítőművészetükben s a tárgyak vonalai és összetétele iránti érzékükben van valami különös báj, valami könnyű kecs és mindenekfölött a kontúr tisztaságára fektetett rendkívülí súly. Legyen az akár egy bratína vagy ívócsésze, akár egy templom homlokzata, az oroszok épp úgy, mint a perzsák és arabok azt a diszkrét és logikus szerepet szánják a dekoratív faragványoknak, hogy megélénkítsék és mozgalmassá tegyék az üres tért. Az orosz építész, az orosz ötvös ornamentikája mindig a hímzett és szövött munka egy neme, mely sohasem zavarja az épület vagy dísztárgy vonalaínak struktúráját. Orosz nemzeti stílus tehát tagadhatatlanul van nemcsak a zenében, a ruházatban, hanem az iparművészet alkotásaiban ís. Vegyülékéből áll ez sok elemnek, melyek a szomszéd népekkel való kölcsönös érintkezés útján hatott kíformálólag a nemzeti művészetre s befolyással voltak az idegen művészek és munkások ízlése kiképzésére ís. Bizánc úgy mint Perzsia és India kivették részüket ebben a fejlesztő munkában. Lombard építészek jöttek Oroszországba templomokat építeni. Angol, német, lengyel, magyar munkások népesítették be a cárok műhelyeit, míndegyíkök magával hozva fajának különös ügyességét és képzőerejét. Míndegyíkök adott hozzá a maga lelkéből s viszont kölcsönzött ís abból, amit maga körül talált. Saját géniuszából merített, de egyúttal alkalmazkodott a változott életföltételekhez. Uj hazájában talált típusait és motívumait saját felfogása szerint dolgozta fel s a földnek emlékei, melytől elszakadt, összevegyültek új impresszióival. Az orosz ornamentálís művészet fejlődését nyomról-nyomra kísérhetjük müépítményekben, fegyverekben, dísztárgyakban, sőt kézíratok ínicíáljaiban ís, melyekből sok ritka szép példány maradt fenn a templomok sekrestyéiben s a kolostorokban. A díszítmények és rajzok bonyolult művészetében két fő elemet különböztethetünk meg általában î a geometrikus és az utánzó vagy naturalisztikus elemet. Amaz inkább keleti, míg ez utóbbi jobbára nyugati eredetre vall. Az ázsiai ornamentikában az alapmotívum a fonadék, mely tisztán geometrikus s a kötések kombinációjából vagy a szövőszék mintáiból veszi leszármazását. Hogy épp ez adja meg a keleti ornamentikának jellemző tulajdonságát, természetesnek fogjuk találni, ha figyelembe vesszük, hogy az ázsiaiak mindig kitűnő szövőmunkások voltak. Másfelől a nyugati ornamentikában utánzott minták, természeti tárgyak játszák a főszerepet egy-egy vidék flórájából vagy faunájából ellesve, továbbá ékszerekről, különösen Magyar Iparművészet.
5
138 Az orosz mmpari stílus
—
—
—
gyöngyökről s használati tárgyakról, mint fegyverek, gyertyatartók, edények, szigorúan realisztikusan kezelve. A fonás munkáival kombinálva vírágmotívumokat, sőt madarakat ^Hatokat is találunk, de mindig groteszk vagy arabeszk felfogással. E két elemből alakult kí India, Perzsia, Szíría, Khína, Görögország, Róma és Bizánc díszítő stílusa, s az orosz néplélek mindenikből kölcsönzött, hozzá adva a magáéból bizonyos lokális scytha elemet ís és mindenekfölött a színt, mert az orosz ornamentikában a szín lényeges szerepet játszik, s a színek harmóniája iránti érzék az orosz felfogás sajátos tulajdonsága. A bizánci befolyás főleg az arhítekturában érvényesül. Dél-Oroszország régi templomi építkezéseiben félreísmerhetlen a bizánci elem túlsúlya. Ellenben amint észak felé haladunk, az eredeti bizánci befolyást mindinkább módosítva találjuk lombard és más elemekkel, míg végre betetőzést nyer ez az átalakulás egy orosz-bízancí épület-típusban, mely tervrajzában hasonlít a peloponnezusí, attikai és thrák keresztény templomokhoz, de az alacsony bizáncinál jellemzően magasabb szerkezettel. A magas falak és tornyosodó kupolák inkább ázsiai, mint bizánci ízlést árulnak el. Úgy hogy már az orosz birodalom fennállásának harmadik századában, a XII. században, a mongol betörés idejében Oroszország határozott nemzeti építkezésí és művészeti stíllel bírt, mely aztán még további módosulásnak volt alávetve a bizánci művészettel közel rokon, de azzal mégsem azonos, hindu-tatár hatás alatt. Egyébiránt tudjuk, hogy maga a bizánci stílus ís különféle elemek keveréke. Eredetiségét a távol keletről, azután Perzsiából, Kís-Ázsíából, sőt Rómából kölcsönzött elemek harmóniájának köszönheti. Oroszország geográfiai fekvésénél fogva mindig keresztező útjában állott ezeknek a kultúr-áramlatoknak, magába szívhatta a Kelet hagyományait, hasznára fordíthatta annak művészeti forrásait, anélkül, hogy Bizánc közvetítéséhez kellett volna folyamodnia. Azonkívül már korán elsajátította a görög-bízancí szellemet. Nem szabad tehát, amint már Víollet le Duc megjegyezte, a bízantínízmus merő utánzatának tartanunk azt, ami csupán az eredet hasonlóságának eredménye. Bizonyos, hogy az orosz művészet perzsa, örmény, ázsiai eredetű különböző tényezői közt a bizánci művészet első helyet foglal el; de ne feledjük, hogy a ma puszta Káspí-tengermellékí népek egykori fejlett iparából, a tatárjárás által elsepert civilizációkból Oroszország és a Volgától nyugatra eső tartományok népei képesek voltak szemléletüket közvetlenül bővítní és gyarapítani a távol napkelet művészeti formáinak kincseivel ís; sőt ezek az ázsiai elemek még jobban előtérbe nyomulnak, amint Konstantinápoly megszűnik a keleti császárság székhelye lenni s a mongolok uralma kiterjed egész Oroszországra, anélkül persze, hogy azért teljesen kiszorítanák a bizánci építésí stílust s az egyházi festészet hieratízmusát. A bizánci építési stílus ezen fokozatos elszlávosodásának egyik elve : a szerkezeti okszerűség. Az épület formája összhangzatba jut céljával. Az arhítektoníkus eszközök világosak, őszinték, logikusok. A forma sohasem jut ellenmondásba az építkezés anyagi föltételeível. Oroszország ugyanis nem gazdag épületkövekben ; a birodalom természetes anyagszereí: a tégla és a fa. Innen építkezésí módja ís vagy az ácsolás vagy a kezdetleges kőművesmunka ragacsoló összeillesztése. Ámde ily építkezésí anyagok alkalmazása oly építészeti stílusnál, mely a kő és a márvány tulajdonságaira van alapítva, nyilvánvalóan képtelenség lenne. Tanúi a szentpétervári klasszikus palotautánzatok oszlopai, pillérei, párkányzata!, ahol a téglára alkalmazott gipsz és stukkomunka nagy vesződségével előállított díszítmények minden télen megrepedeznek. Szerencsére a művészetben nemcsak egy irány jogosult. Éppen az építészetben az emberi szükségletek, az éghajlat, a szokások, a felhasznált anyagok és azok felhasználásának módja különbözőségeiből támadnak a stílusok sokféleségei. A természet maga oktat kí arra, hogy a szép nem zárja kí a változatosságot, sőt egyik lényeges föltétele éppen az, hogy a forma teljesen harmonizáljon a környezettel, a természetes életfeltételekkel s a művészeti eszme a létező anyaggal. Ezért Oroszország legmonumentálísabb épületei, legszebb templomai ugyanezzel a jel-
— " lemző sajátossággal bírnak. Kisméretű anyagokból épültek, tapaszolásí módszerrel. A felület meg van vakolva s a vakolat meszeléssel vagy mázolással bevonva. Alkotóik azonban mindenütt az arányok helyes érzékével jártak el. A kupolák körvonalai és csúcsai finoman dolgozvák kí s az ornamentum sohasem sérti a kontúrok tisztaságát, úgyszólva inkább vésetteknek, mint szabadon mintázottaknak és faragottaknak látszanak. Azonfelül bizonyos magasságban a földtől ezek az ornamentumok polychrom hatásra ís vannak számítva, mert az orosz építészetnek, mint említettük, a szín ís fontos kíegészítő része. Miután anyaga külső burkolatot ís igényel, ez természetesen maga után vonja a festést vagy a keramikus burkolat rendszerét, sokszor mindkettőt. Már most maga az építkezésí mód szabja meg azt ís, milyen legyen az ékítmény, hogy tovább tartson. Ez a rendszer minél kevesebb s lehetőleg jól védett kiszökeléseket enged meg. A széles felületeket lehetőleg kerülni kényszerül a művész; innen a falfelület gyakori megszakítása falközökkel, melyek a burkolat takarására alkalmasak. Pompa és gazdagság kifejtésére a perzsa és hindu féldomborművű faragványok finom aprólékosságaí mintájára a fayence-díszítések és tarka színű vájt cserepek szolgálnak. Az orosz iparművészet természetesen lényegesen egyházi művészet, mert a vallásos eszmék elterjedésével párhuzamosan fejlődött kí. Már pedig a vallás Oroszországban a nemzeti egység művének volt mindenkor leghathatósabb eszköze. Ez értelemben aztán Oroszország egyházi művészete egyúttal a szó legteljesebb értelmében vett nemzeti művészet. Az „ikon" vallási szimbóluma az a kapocs, amely minden orosz szemében egyesíti a nemzetcsalád tagjait. Ami nálunk a mí nemzeti zászlónk, az Oroszországban az „ikon", az a nyelv, az a beszéd, melyet mindenki megért. Régi igazság, hogy a civilizáció haladása kivetkőzteti a népeket az ornamentálís és arhítektonikus érzékből. Bármennyire paradoxnak tetszik ís ez az állítás, a történelem sok példája szól mellette. Oroszország legszebb iparművészeti alkotásai ma ís a nép vallásos érzéséből fakadnak. Igazi kincseit ott kell keresnünk a vallási miszticizmus rejtelmeiben, templomaiban és szertartási tárgyaiban. Hogy csak egy példát hozzunk fel, a görög rítus a vallási kegyszerek kiosztásánál három oly tárgyat igényel, melyeket a nyugati egyházban hiába keresnénk, t. í. a kést, a csillagot vagy asterískust s a kanalat az áldozati kehely kiszolgáltatásánál, mert a világiak mindkét alakban élnek a szentséggel. Természetes, hogy e szent tárgyak a legművésziesebb kidolgozást követelik meg. Maga a tálca gyakran remekül van zománcozva és díszítve, holott a nyugati egyházban rendszerint sima. Nem ritkán durván metszett kövekkel cikkelyekre van osztva, melyek közt virágos térközök zománcos feliratokat mutatnak. Mert a felíratok az orosz dekoratív művészet sajátos vonásai s csaknem állandóan hozzátartoznak az ötvösség műtárgyaihoz ; így például kurzív betűkkel a brotinaserlegek szegélyein ís dombormívű vésetben vagy níello-munkában. A tálcák közepe vésett vagy zománcos, angyalok alakjaival s a szimbolikus galambokkal. A gyermek Jézust a kehelyben az asterískus takarja. Jobbfelől van a kanál, balfelől a kés, szép zománcos fogantyúval. Az áldozati kenyér elkészítése ugyanis, mely kelesztve van és kis cipó alakú, igen körülményes. A megszenteléshez darabokat vágnak kí belőle s e célra szolgál a nyíl alakú kés. Ezeket a darabokat a tálcára téve, fátyollal födik be, mely, hogy ne érintse az áldozati alkatrészeket, ezek fölé egy érctárgyat helyeznek el, két keresztbe fektetett s négylábúra görbített pántot. Az aranycsíllag, tarka zománcban dolgozott szép világos rajzával — ragyogó tökélyű műdarab. A négylábúra keresztbe fektetett s meggörbített érc-szalagok az arany és a színek tündöklésének valóságos remekei, közepén drágakövet fogva össze, melyben a görög kereszt és szimbolikus betűi vannak vésve. Az egész olyan mint egy tündérpajzs, egy orchidea kinyílt virága vagy egy tengeri anemone csápjai. Gazdag és változatos kíállitásúak az orosz pectoralék és keresztek ís. Tekintve, hogy ezek Oroszországban állandó és mindennapi viselet tárgyai, nagy és hálás tért nyitnak az ötvösművész és ékszerész ügyessége és invenciója elé. s*
139 Az orosz
140 Az orosz mfiipari stílus
— Volt ugyan idő, mikor az orosz művészet és az orosz nemzeti élet fejlődése erőszakos fennakadást szenvedett. Nagy Péter és Katalin cárnő politikája arra irányult, hogy feledtesse a birodalom alattvalóival a multat, mindazt, ami az úgynevezett „barbár korral" emlékeztetett, ellenben őket a nyugat iparának, technikájának és művészetének utánzására serkentse. De az orosz nemzeti ipar és művészet szabad fejlődésének ez a megakasztásá nem ölte kí a nemzeti karakter ösztönszerű tulajdonságait. A nép nagy tömegét azonban nem érintették az idegen minták utánzásai ; ílletetlen maradt az a maga naiv ragaszkodásában a hagyományokhoz. Csak körül kell néznünk, hogy meggyőződjünk arról, hogy Oroszország művészeti ipara, ha teljes érettségére még nem jutott ís el, de határozott egyéni vonásokat mutat. Van építő stílusa, van önálló dekoratív ízlése s a fegyverek, zománcművű és nemes fémekből dolgozott műtárgyak ezrei tanúskodnak a XVI. és XVII. század moszkovíta kézművesei ügyességéről és ízléséről. Elég utalnunk Boris Godunov cár idejéből Í649-bői Margaret burgundi kapitánynak arra a leírására, melyet a cári kincstár moszkvai gyűjteményéről ad. „A kincstár, úgymond, tele van mindenféle drágakövekkel s különösen gyöngyökkel, mert Oroszországban több gyöngyöt viselnek, mint Európa összes többi részeiben . . . Töméntelen aranytál van itt, kisebb-nagyobb, meg ívóserleg, azonkívül roppant sok ezüsttál, aranyozva és aranyozatlanul, amit megítélhetünk abból ís, hogy Boris Fedorovícs megválasztása után, midőn seregét összeszedte Serponál, hat héten át csaknem mindennap tízezer embert vendégelt meg és mindannyit ezüsttányéron szolgálták ki. Ezüstkádakról ís tesz továbbá említést Margaret s óriási ezüstkancsókról, melyek emeléséhez négy ember volt szükséges s midőn egyikhez ezüstkupák tartoztak csupa orosz művészettel dolgozva, nem ís említve a Németországból, Angliából, Lengyelországból fejedelmi ajándékképpen küldött vagy pedig ritkaságuk miatt összevásárolt ezüstneműeket. Minden tiszteletet parancsoló emléke az oroszok hajdani művészetének s eleven tanúsága annak az ipari és művészeti kulturának ís, mely Oroszország százados hagyományaiból sarjad kí s ma ís él és virágzik. V. S.
muzeum emlékérmei
162—163. P I S A N E L L O : NICCOLO PICCINNINO. Ï 64—í 65. P E T E R F L Ö T N E R MARGIT HERCEGNŐ.
Magyar Iparművészet.
163, DE NICOLAS (?) :
MÉDAILLE PICCINNINO.
MÉDAILLE DE LA DUCHESSE MARGUERITE.
6
142 A Ráthmúzeum emléKérmei
(71. I 66— 168. J 69. 170. 171. 172. 173.
(72.
I 6 7 . G. D U P R É ! J E A N - L O U I S D E L A V A L E T T E . P A U L U S V A N V I A N E N : II. K E R E S Z T É L Y . L E O N E L E O N I ; I. F E R D I N Á N D . T O B I A S W O L F : I. K E R E S Z T É L Y . DENIS DE W A T E R L O O S : DE MOURA MARQUIS. T O B I A S W O L F : I. K E R E S Z T É L Y É S N E J É N E K . KÖRMÖCBÁNYA, í 592 : FRIEDRICH GIENGER HÁZASSÁGI ÉRME.
173. MÉDAILLE DE JEAN-LOUIS D E LA V A L E T T E . M É D A I L L E D E C H R É T I E N II. MÉDAILLE DE FERDINAND I"MÉDAILLE DE CHRÉTIEN I«MÉDAILLE DU MARQUIS DE MOURA. MÉDAILLE DE CHRÉTIEN I" E T DE SA FEMME, MÉDAILLE EN MÉMOIRE DE MARIAGE.
A Ráthmúzeum emléKérmei
174. 175. 176. 177. 178.
J O H . B . B R A U N : S . G. H O L Z S C H U H E R . N Ü R N B E R G I M E S T E R , 1580—90 : CHR. H A R D E S H E I M . S P E R A N D Í O : I. E R C O L E H E R C E G . A N T O N I O A B O N D I O : II. M I K S A . J A C Q U E S J O N G H E L I N C K : II. E R I C H H E R C E G .
M É D A I L L E D E S . G. H O L Z S C H U H E R . MÉDAILLE D E CHR. HARDESHEIM. MÉDAILLE DU DUC HERCULE I". M É D A I L L E D E M A X I M I L I E N II. M É D A I L L E D U D U C E R I C II.
6
144 Menyhárt MiKlós
<79.
(80. 1 7 9 - ( 8 0 . BERKOVICS-FÉLE DIVATSZALON K É S Z Í T E T T E : VUKOVICS VLADIMIR.
RÉSZLETEI. DE
SALON MODES.
