Az ó-egyiptomi orvosi papyrusok szövegei adatszerűen bizonyították

A „HŰSKÖTES" AZ Ó-EGYIPTOMI G Y Ó G Y Á S Z A T B A N Dr.

L I S E L O T T E

B U C H H E I M

(Leipzig)

A

z ó-egyiptomi orvosi papyrusok szövegei adatszerűen bizo­ nyították a régi feltételezés helyességét, hogy az ó-egyip­ t o m i a k az ásvány- növény- és állatvilágból nvert anyagokat egy­ aránt felhasználták gyógyászati célra, de a jelenleg használatos hatékony gyógyszereink egy része, m i n t p l . az adeps suillus, a ricinus-olaj, vagy a konyhasó is, m á r évezredek óta gazdagítják gyógyszerkincsünket. Felmerül azonban annak kérdése, hogy m i ­ lyen ok következtében került számos olyan anyag gyógyászati alkalmazásra, amelyek már régóta teljesen eltűntek az officinalis gyógyszerek köréből. A z ó-egyiptomi gyógyászat számos talányá­ nak egyike a ,,húskötés", amelyet „ f r i s s " („zöld", „ n y e r s " ) hús­ ból m i n d i g „ a z első napon" alkalmaztak, m i n t kötést, vagy bo­ rítószert, rendszerint sebészeti esetekben nyílt sérülésekre, s csak elvétve bőrsérülés nélküli posttraumás megbetegedésben. E z az ősi gyógyeljárás évszázadokon át szokásban maradt, amit Breasted úgy fejez k i : „ a s a »folk remedy« i t has survied d o w n to the present day, althoug modern scientific therapeuis w o u l d regard i t w i t h a smile" (/, 97. old.). Ú g y látszik, ó-Egyiptomban a húskötés nem tartozott a r i t k a g y ó g y m ó d o k sorába. H a áttekintjük a jelenleg ismert gyógyászati papyrusokat, amelyeknek egyes részei olyan ismereteket is tartal­ maznak, amik lényegesen régebbiek, m i n t leírásuknak feltétele­ zett időpontja, akkor a várakozásunknak megfelelően, a húskötés

az Edwin

Smith-féle ún. „sebészeti könyv'-btn

fordul elő a leg-

gyakrabban. A legtöbb szerző éppen ennek a papyrusnak, az ó-egyiptomi gyógyászati leírásokban szinte szokatlan rendszerezőképessége miatt, egészen különleges szerepet tulajdonít. Dawson valamennyi gyógyászati papyrus között a legjelentősebbnek tartja (2, 81. old.) és másutt azzal indokolja véleményét, hogy ezúttal nem receptek egyszerű gyűjteményéről v a n szó, hanem jellegé­ ben megfelel sebkezeléssel foglalkozó gyógyászati kézikönyvnek (3, 173. o l d . ) , jonckheere a Smith-papyrust „traité systématique de traumatologie" jelzővel i l l e t i (11, 34. o l d . ) . A papyrusban leírt 58 vizsgálat 48 sebészeti esetre vonatkozik és ezek közül 16 esetben kerül sor húskötés feltételére (1, 97. és 98. old.). Mindenesetre azonban a 48. eset leírása befejezetlen és éppen a kezelési előírás 428. old.). A húskötések gyógyászati elő­ közepén szakad meg írásainak száma még azáltal is nyer jelentőségében, hogy a Smitb-papyrus 16 esetben egyáltalában nem közöl a gyógyítási el­ járásra vonatkozó előírást (1, 51. és 52. o l d . ) . A n n a k ellenére, hogy a többi gyógyászati papyrus csak e l v é t v e foglalkozik sebészeti és a Hearstmegbetegedések kezelésével, mégis az Ebers-féle féle papyrusban újabb négy esetben olvashatunk húskötésekről. E b b e n az ismétlődésben is megerősítést nyer a régen megfigyelt jelenség, hogy a különböző orvosi papyrusokban parallel szövegek is találhatók: a krokodilharapás elleni utasítás, p l . mindkét em­ lített szövegben előfordul. A Hearst-papyrus befejező részében többfajta harapás okozta sérülésről, s azok keletkezéséről ad útba­ igazítást (18, 241. szám), azonban a szöveg éppen ebben a rész­ ben helyenként annyira sérült, hogy Wreszenski a hiányok he­ lyén újabb receptek lehetőségét tételezi f e l . K ö n n y e n elképzel­ hető, hogy ezeken a helyeken - e l v é t v e - húskötésre vonatkozó recept is előfordulhatott. 1

2

6

H a az evvel foglalkozó ó-egyiptomi előírások aránylag nagy száma a hússal történő kezelési m ó d o k gyakoriságára hívja fel a figyelmet, akkor ez többek között abban is megerősödést nyer, hogy a hús, m i n t gyógyeljárás, az említett szövegekben gyűjtő­ fogalomként szerepel. Ugyanis, már az ó-birodalom idején hasz­ náltak gyógyászati célból egész állatokat, vagy azoknak egyes ré­ szeit. A régi orvosok lelkiismeretességből azonban gyakran nem

elégedtek meg recepteikben általános utasításokkal, hanem pon­ tos meghatározásra törekedtek. í g y p l . az „ e p e " kifejezés mellett a „ f e k e t e abdu-hal epéje" meghatározás szerepel (10, 104. old.), nem „ p a t á r ó l " , hanem „pirított szamárpatáról" (10, 105. old.) és a „ z s í r " helyett a legtöbbször az „oroszlán-", a „ v í z i l ó - " , a „ k r o ­ k o d i l - " és egyéb állatok zsírjáról írnak. Egyes esetben azonban még ezzel a pontossággal sem elégedtek meg, hanem a szöveg leírja, hogy p l . a „ s z a m á r állkapcsából nyert faggyút" vízzel ke­ verjék össze (10, 88. o l d . ) . A z előírások egyaránt pontosak akár egész állatok kerültek alkalmazásra, m i n t p l . „szárított ebihal" (/o, 105. o l d . ) , továbbá „ v ö r ö s hal, m e g f ő z v e " (/o, 61. old.) ; vagy csupán egyes állati szerv, m i n t „ m a r h a m á j " (10, 86. old.), „ t e ­ hénlép" (10, 131. old.) és „teknősbéka agyveleje" (10, 86. old.). A gyűjtőfogalmak szintén nem hiányoztak a gyógyszerárusítások­ ból. O l y a n általános kifejezés, mint „ o l a j " , a pontosabb értelme­ zésben a „struccból nyert olaj" (10, 104. o l d . ) , a „vízilóból nyert olaj" (/o, 24. old.), vagy éppen a „ k r o k o d i l b ó l nyert o l a j " (10, 144. old.) fogalmának felelt meg. 4

A z orvosi papyrusok vonatkozásában már Neuburgemok. (16, 994. old.) feltűnt az, hogy minő nagy gondossággal írták körül az alkalmazandó alkatrészeket, Dawson pedig arra hívja fel a f i ­ gyelmet, hogy amellett súlyt helyeztek a quantitásra is és lehető­ ségeikhez képest megadták a felhasználandó anyagok mennyisé­ gét is. A Smith-papyrus „ h ú s s a l " kezelt eseteiről Breasted a k ö ­ vetkezőket írta: I n a l l of the sixteen cases i n which meat is employed i n this w a y as an external medicament, i t is carefully specified i n fifteen ( o m i t t i n g Case 2) that »fresh meat« shall be used, and that i t shall applied for the first day o n l y " (1, 97. old.). A z előbbiekben említett 2. esetben Breasted pótolta a szöveg na­ gyobb hiányát, egyrészt értelemszerűen, másrészt a szöveg helyé­ nek (a leírt betegségek és kezelések sorrendje) figyelembevételé­ vel. E b b ő l megállapítható, hogy a hiányzó szövegrész „friss hússal az első napon" végzett kötéssel foglalkozhatott. Breasted megállapításának figyelembevételével sem találunk azonban a 16 esetben egyetlen olyan adatot sem, amely megjelölné, hogy m i ­ lyen fajtájú állat húsa nyerjen felhasználást. E z annál feltűnőbb, 9 Orvostörténeti

közi.

129

mert ez a fogalmazás nem csak a Smith-papyrus sajátossága, ha­ nem hasonlóan nincsen szó az állatfajtáról az Ebers- és a Hearstpapyrus négy ilyen vonatkozású receptjében sem. A gondosan megadott egyéb adat kizárja tévedés, vagy másolati hiba lehető­ ségét; ez csak szórványosan következhetett v o l n a be, de semmi­ képpen sem ilyen tetemes mértékben. Felmerül tehát annak kérdése, hogy milyen ok következtében maradt el a sebészeti előírások ,,hús"-kezelésre vonatkozó esetei­ ben az állatfajta megnevezése? A z egyik lehetőség az, hogy a fel­ használt állatfajta közömbös lenne, hanem a hús általános t u ­ lajdonságai biztosítanák a megkívánt therapeutikus hatást. A má­ sik lehetséges elgondolás, hogy minden orvosnak esetről esetre a kiválasztandó húsfajtára vonatkozóan szabad kezet biztosítottak volna, ami a többi, pontosan körülírt recept ismeretében v a l ó ­ színűtlennek látszik. Valószínűbb az, hogy az ó-egyiptomi g y ó g y á ­ szatban annyira elterjedten használtak húskötéseket, hogy a tü­ zetesebb megjelölés már szükségtelennek látszott, m i n t ahogyan jelenleg is a „ k ö t é s " meghatározás m i n d i g mullpólyával történő sebkötést jelent. Breasted is azon a véleményen van, hogy a friss hús a régi sebészek sebkezelésében, m i n t „ f a v o r i t remedy" sze­ repelt (J, 9. o l d . ) . Egészen feltűnő, hogy a Smitb-papyrus 69 k i ­ tűnően megírt glosszája egyetlen esetben sem látja szükségesnek, hogy megmagyarázza a húskötések lényegét. N y i l v á n v a l ó , hogy a szöveg leírásának idején (Breasted szerint mintegy ie. 1700 [?] ; i, 29. o l d . ; G r a p o w szerint ie. 1500 körül; 9,, 88. old.) ezt az o l ­ v a s ó még m i n d e n magyarázat nélkül is megértette. A papyrusok félreérthetetlenül határozott és egységes sebkezelésről írnak. E z jellemzi az Ebers-papyrus következő előírását: „Sebzés elleni szer az első napon: tehénzsír, vagy tehénhús, hogy azt érlelje" (10, 116. o l d . ) . A sebkezelésre vonatkozó további receptek főként külön­ leges esetekre, vagy lokalizációra adnak utasításokat, a húskeze­ lés az egyszerű sérülések gyógyításában nyert alkalmazást. A z olyan utasításból, m i n t „kezeljed őt sebkezeléssel" ( i , 39. eset, 366. o l d . és 46. eset, 411. old.) kétségtelenül közismert és n y i l ­ v á n v a l ó a n jól körülhatárolt gyógyeljárásra következtethetünk; eb­ ből azonban - sajnos - aligha állapítható az meg, hogy ez az

utalás a szövegben megadott valamelyik kezelési eljárásra v o n a t ­ kozik-e, vagy pedig éppen a húskötésre. A z Ehen-papyrust & sebkezelésben már járatosak számára készítették. E z t bizonyítja, hogy több eset ezzel az ismétlődő mondattal fejeződik be: „ k e ­ zeljed, ahogyan nyílt sebeket gyógyítanak" (10, I Q I . old.). A gyógyszereknél megszokott, viszont a húskezelésnél hiányzó, az állatfajtára vonatkozó meghatározást Grapow azzal az u t a ­ sítással hidalja át, hogy sebkötözéshez „friss", vagy „ n y e r s " húst (marhahúst?) használtak (9, I I I , 128. old.). E n n e k megállapítására azonban nemcsak az Ebers-papyrus idézett utasítása jogosít f e l , hanem az a tény is, hogy az orvosi szövegek tapaszok készítése­ kor, vagy peroralis alkalmazáskor - ellentétben a különböző á l ­ latfajták szerveivel kapcsolatos receptekkel túlnyomórészben tehén- vagy ökörhúsról írnak, helyesebben ezen állatok izmairól. A marha többféle zsigere és egyéb része szerepelt az officinalis gyógyszerek között, így tehéntej, vér, epe, zsír és faggyú, agy­ velő, máj, lép, de még a tehén szarva is több receptben előfordul, mint alkatrész. Helyenként több ilyen alkatrész egy receptben is megtalálható, p l . az egyik tapasz tehénzsírból, tehénfaggyúból, t c hénhúsból és tehénlépből készült (ro, 141. o l d . ) . E z az összeállí­ tás annyiból sem idegen, mert egyéb vonatkozásban is megtalál­ hatjuk a receptekben az azonos substantiák halmozását, í g y p l . három különböző lisztfajta (10, 141. old.), négyféle bogyó (ÍO, 141. old.), öt fajta olaj (10, 144. o l d . ) , vagy akár hatféle állati zsír (10, 106. old.) képezik ugyanazon előírás alkatrészeit. H a a külsőleg a l ­ kalmazott húskezeléskor v a l ó b a n előnyben részesítették a marhá­ ból származó húst, amit a felsorolt különleges előírások bizonyí­ tanak, a k k o r viszont jogosultnak látszik annak feltételezése, hogy az állatfajtát meg nem jelölő, általános utasításokban is a „ h ú s " fogalma alatt marhahúst értettek. Ó-Egyiptomban a szarvas­ marha, m i n t tenyészállat és munkát végző háziállat igen megbe­ csült volt. Húsát is értékesnek tekintették, hiszen a „liba- és m a r ­ hahús" képezte a fáraók táplálékát, ilyen húsféléket, v a l a m i n t k e ­ nyeret és sörrel teli korsókat kívántak a „halottak b i r o d a l m á b a " költözött elhaltnak is (í5, 219. old.) és amikor a Westcar-papyrus szerint D e d i varázsló, m i n t megbecsült vendég Cheops fáraó u d 9*

131

v a r á b a érkezett, akkor a n o éves aggastyánnak ioo kenyér, i o o korsó sör, 100 csomag hagyma és egy teljes ökör képezte napi táplálékát (7, 57. old.). A régi időkig visszanyúló húskezelés elsősorban a papi orvosok kérdésére irányítja a kutató figyelmét. A p a p i orvos ellenőrizte a t e m p l o m o k áldozati állatainak levágását. A különböző állat­ fajták húsa fáradtság nélkül és a megkívánt mennyiségben állott rendelkezésére és korlátlan lehetősége nyílott arra, hogy a sze­ rinte legalkalmasabb anyagot választhassa sebkezelés céljára. D e vajon a legértékesebb áldozati állat húsára esett-e választása? L e ­ hetséges-e, hogy a „szent állatok" közül A m u n fehér bikája, vagy H a t h o r szent tehene és azok kultikus tisztelete ébresztették fel a kezelés eredményességére vonatkozó bizalmát? Elképzelhető, hogy a papi orvos éppen ezeknek a kultikus állatoknak húsát a l ­ kalmazta sebek kezelésekor, de az sem valószínűtlen, hogy v á ­ lasztása reális alapból i n d u l t k i , mert a vértelt és nedvdús, mégis alig zsíros húst találta a kezelés céljára a legalkalmasabb­ nak. Ismereteinknek szakszerűen józan forrása, a Smitb-papyrus mindenképpen a tudatos és szakszerű, tapasztalatokon alapuló választást bizonyítja. A m í g ó-Egyiptomban a „ h ú s " mint tapasz, bedörzsölő- vagy füstölőszer, de peroralis gyógyszerként is, igen sokrétű formában nyert alkalmazást, mert nyersen, megfőzve vagy megpörkölve, zsírosan vagy „ r o t h a d ó " formában, olykor m i n t „élő ökörből" {18, 227. szám) származó húst használták; a d d i g a húskötés utasí­ tása m i n d i g egyértelmű: „készítsél kötést friss húsból az első na­ pon". O l y a n utasítások, amelyek a hús szétvágására, vagy egyéb anyagokkal v a l ó összekeverésére vonatkoznak, a többi recept is­ métlődő előírásaiban teljesen hiányzanak. E b b ő l az következik, hogy az ó-egyiptomi sebész feldarabolás nélkül és egyéb anyagok­ tól mentesen használta a húst. H a olyan fontosnak tartották, hogy gyógyszerkeverékekben a többi alkatrésszel azonos mennyiségben szerepelt, jóllehet csak egyike az azonos hatóanyagoknak, meny­ nyire inkább kellett akkor ennek húskötés esetében érvényesül­ nie, ahol a kizárólagos gyógyszert jelentette: az ó-egyiptomi orvos szinte specifikus hatásra gondolhatott.

A kötések többségében hús szerepelt, erre vonatkozóan jegyzi meg Breasted: „ T h e Egyptian i d i o m seems to us curiously per­ verted. I t litterally means »Thou shouldst b i n d i t (the w o u n d ! ) upon fresh meat«" {i, 96. o l d . ) . A múmiakészítés során az o t t használatos pólyázás szinte művészetté tökéletesedett, ezáltal a kötések feltételeiben is nagy ügyességre tettek szert; mégis a Smith-papyrus 3. esetében az alkalmazott hús egyszerű odahelyezéséről van csak szó. B á r Breasted erre, a hiányos szövegből, csak következtethet, mégis ezt jól elfogadható nyelvészeti magya­ rázattal alapozza meg (/, 133. o l d . ) , amit még ennek a kezelési javaslatnak a kötésre vonatkozó t i l a l m a is meggyőzően alátá­ maszt. O l y a n betegről van szó, akinek fején tátongó, egészen a csontig érő seb található, de ezenkívül a koponyája is átlikadt. A z összevarrt sebre friss húst helyeztek és az orvos az egyik leg­ érdekesebb utasítást kapja, amit Breasted - a hiányzó részeknek más helyről történt kiegészítése után - a következőképpen fordít: „ M o o r (him) at his mooring stakes u n t i l the period of his injury passed by", mert a nílusi hajókra emlékeztető kép, a „horgony­ cölöpjeihez" rögzített beteg, a kezelési javaslatban még többször előfordul. A z egyik glosszában ehhez még magyarázatot is talá­ lunk (/, 3. eset, D . glossza, 139. old.) : a beteg maradjon szokott étrendjén (feltehetően életmódjánál is?), anélkül, hogy számára az orvos gyógyszert készítene. T ö b b m i n t egy évezreddel később Hippokrates is kiemeli - szintén sebek esetén - a betegek szá­ mára előírt diaeta és életmódrendezés betartásának fontosságát (12, 4. köt. X X I / 3 2 . ) . A Smith-papyrusnak a húskezeléssel kapcsolatos 16 esete közül az előbbiekben említett az egyetlen, ahol a húst nem kötés, ha­ nem egyszerű odahelyezés formájában alkalmazták. A Hearstpapyrusnak mindkét húskezeléssel kapcsolatos esetében - az egyik disznóharapás (18, 241. s z á m ) , a másik krokodilharapás (18, 239. szám) - viszont húskötés szerepel. A z Ebers-papyrusnak az emberi harapás gyógyításával foglalkozó több receptjének for­ dításában Joachim szerint arról v a n szó, hogy a „borogatást nyers húsból az első n a p o n " k e l l használni (10, 101. old.), s ha a k r o ­ k o d i l által megharapottnak „húsát mindkét oldalon egyenletesen

leesve találod", akkor azt az első napon nyers hússal „beborítják" (10, I02. o l d . ) . A hieratikus írásban írt eredeti szövegnek Wreszenski által hieroglyphákban történt átírásában azonban az Ebers-papyrus említett két esetében mindenesetre a „kötözés"nek megfelelő értelmű kifejezés (képjel) szerepel (ig, 117. o l d . 435. eset és 118. o l d . 436. eset), úgyhogy mindenképpen jogosult .„húskötésről" szólnunk, a m i t az első napon alkalmaztak. A m i k o r häwen 1914-ben ismertette a sérüléses eredetű vérzéseknek sza­ bad izomlebennyel v a l ó csillapítására irányuló kísérleteit, akkor egyúttal kiemelte az így kezelt sebek gyors összetapadási készsé­ gét is, a m i esetleg még varratsor behelyezését is szükségtelenné te­ heti (14, 1027. o l d . ) . A z ó-egyiptomi gyógyítás előírásokban nem v o l t éppenséggel szokatlan a naponta változó kezelési módszer, így p l . igen meg­ győző benyomást gyakorol az Ebers-papyrus egyik esete, ahol fel­ tehetően bőrrák {Ebers, v a l a m i n t Stern magyarázata szerint) gyó­ gyítására a kezelés 1-5. napjáig olvashatunk utasításokat. Joa­ chim v é l e m é n y e szerint (10, 109. és n o . o l d . ) , a m i valószínűbb­ nek is látszik, égési sebről van szó. T a n u l m á n y u n k n a k tárgya m i a t t ezúttal nem foglalkozunk részletesen annak megvitatásával, hogy a szöveg értelmezése szerint a sérülés első napja óta keze­ lés alatt álló beteg a megadott sorrend szerint, naponként v á l ­ toztatva részesül-e a megadott öt gyógyszerben, vagy pedig a m i valószínűtlenebb - voltaképpen arról írna az utasítás, hogy p l . csak a 3-ik napon jelentkező beteg a h a r m a d i k kezelési napra, a betegségének 5. napján kezelésbe v e t t pedig az ötödik napra előírt gyógyszert kapja meg. Ebbel arra is felhívja a figyelmet, hogy egyéb traumatikus hatásra bekövetkezett állapot kezelésé­ ben is megszokott v o l t az első napokban váltakozó kezelési mód­ szer, a m í g : „ b e i K r a n k h e i t e n , die v o n selbst entstehen", ez a variabilitás sosem f o r d u l t elő (4, 59. o l d . ) . Megfigyelését a kora­ beli betegségelnevezések kutatásában differentiális diagnosztikai szempontból is értékesítette. A z általunk vizsgált húskötés eseté­ ben „ a z első nap" meghatározása n y i l v á n v a l ó a n csak annyit je­ lenthetett, hogy azt még a sérülés napján alkalmazták {18, 239. szám), A hippokratészi iskola szerint is még egészen friss alla­

pótban keli elkezdeni a sérülések kezelését, „hogy ezáltal ők ( t i . a betegek) megkímélődjenek láztól és vérzésektől és megszaba­ duljanak a sebek üszkösödésétől" {12, 3. köt. X V / 8 1 ) . A t t ó l tar­ t o t t a k ugyanis, hogy „ a rothadás túlságosan a mélybe h a t o l " , a seb feketévé és szárazzá válik. K i z á r ó l a g az egyik tarkósérülés esetén, amely gerincsérüléssel szövődött, történik említés a húskezelésről (/, 29. eset, 319. o l d . ) ; a k r o k o d i l - és disznóharapás esetében az utókezelést illető ada­ tok hiányoznak. E t t ő l eltekintve a legtöbb esetben a húskötés csak a további kezelés bevezetéseként történt; gyakran „ r o s t o k " (j t t) feltétele követi, amelyet zsírból és mézből álló keverékbe, tehát mézkenőcsféleségbe áztatva használtak. Breasted ezeknek a „ r o s t o k n a k " (f t t) absorbtiós hatást tulajdonít és azon a véle­ ményen van, hogy azonosak a biztonsággal nem identifikálható d b ) , /-növényből készült szövedékkel (/, 101. o l d . ) . A z f t trostok ó-egyiptomi használatát talán a m i vattánkkal lehetne ana­ lógiába hoznunk. E z t az anyagot ugyanis minden gyógyszer mel­ lőzésével bevezetik a seb „ s z á j á b a " (sebnyílás) gégesérülés eseté­ ben (1, 28. eset, 316. o l d . ) . A mézzel és zsírral történő, egyéb­ ként rendkívüli mértékben elterjedt utókezelési módszert m i n d ­ a d d i g folytatták, „ a m í g ő ( t i . a beteg) meggyógyul". A „ z s í r " pontosabb magyarázata hiányzik (/, 100. old.). E z a kezelési k i ­ egészítés azonban a „ n e m kezelhető" és infaust kimenetelű be­ tegségek esetén teljesen hiányzik. Breasted arra h i v a t k o z i k , hogy a hússal történt kezelés csaknem kizárólag a könnyű és kevéssé veszélyes esetekben nyert alkalmazást (1, 98. old.), mert a Smithpapyrusban leírt 16 sérülés közül 13 esetben kedvező prognózist ír a szöveg („betegség, amit kezelni f o g o k " ) , ez mindössze két esetben bizonytalan („betegség, a m i v e l küzdeni f o g o k " ) , egy a l ­ k a l o m m a l pedig az állítólag gyógyíthatatlan betegség és az annak ellenére megadott kezelési előírás egymással diserepantiában álla­ nak (1, 17. eset, 269. o l d . ) . A z utóbbi esetre a későbbiekben még visszatérünk. A húskötés, bár rendelése nem történt sematikusan, igen egy­ szerű gyógyeljárást jelentett, m i n t ahogyan Breasted is azt írja, hogy Smith-papyrus alapján a régi sebészek gyógyszereinek több-

sége „ve.ry p r i m i t i v i n character", az alkalmazott therapia pedig „still i n archaie stage"; a m i azonban n e m jelenti azt, hogy az ősi materia medica számos a n y a g á n a k tényleges hasznosságát ta­ g a d á s b a vonná (/, 57. old.). A z ó-egyiptomi sebészek a hús-keze­ lést mindenfajta sérülés esetében alkalmazták. A z eddig ismert 13 esetben a szöveg szerint félremagyarázhatatlanul sebkezelésként szerepel. A z alábbi táblázatban a fej, nyak, váll és mellkas ezen sérüléseit egybefoglaltuk, amelyekhez m é g egy nem lokalizálható krokodilharapást is odasoroltunk. A sérülések nemét a lehető legpontosabban kívántuk jellemezni, s ezért nem v o l t u n k tekin­ tettel az ó-egyiptomi „szövegfeliratra", hanem szükség szerint fel­ használtuk „ a v i z s g á l a t " , „ a diagnózis" és a „ k e z e l é s " adatait is.* A húskötés m i n t sebkezelés :

Edwin i . eset:

*

Smith-féle papyrus: nem tátongó seb a fejen. A sérülés a csontig terjed. A koponyacsont sértetlen.

A könnyebb

fűzi:

érthetőség

A z ó-egyiptomi

orvosi

kedvéért

„felirata"

de egyes

eseteknek,

ismertette.

í g y fejezeteknek,

„felirata".

P l . az E b e r s - p a p y r u s

orvos

titkos tudásának

a szerkesztőség

szövegek

kezdete:

ehhez

a közölt vagy

ún. s z í v k ö n y v é n e k a szív j á r á s á n a k

a

következőket

szöveg

tartalmát

recepteknek

is v o l t

f e l i r a t a ( E b . 99, 1): „ A z ismerete,

a szív

ismerete";

v a g y E b . 89, 7 - 8 : „ E g y m á s i k gyógyszer v a l a m e l y i k f o g m e g e r ő s í t é s é r e " ; v a g y E b . 90, 15-91, 1: „ E g y m á s i k varázsmondás

nátha ellen". A szövegben

sokszor

b e t e g s é g l e í r á s is t a l á l h a t ó , p l . E b . 42, 8-43, 2: „ H a o l y a n férfit ( e m b e r t ) vizs­ g á l s z , a k i n e k szorulása v a n , a szíve f é l e l e m b e j u t o t t , az arca k o p o g , ha megvizsgálod bályszerint

ezzel

a

és a szívét f o r r ó n a k

stereotyp

bevezetéssel

s á p a d t , a szíve

t a l á l o d . . . " A „ d i a g n ó z i s " sza-

kezdődik:

„Akkor

mondjad". Pl.

az e l ő b b idézett e s e t b e n : „ A k k o r m o n d j a d : i t t m é l y e n f e k v ő d u z z a n a t v a n . . . " E g y e s h e l y e k e n k e z e l é s i u t a s í t á s o k t a l á l h a t ó k . P l . S m i t h , 18. eset: „ a k k o r kössed be friss hússal az első n a p o n , kezeljed a z t a z u t á n olaj/zsírral, mézzel m i n d e n nap..." főzni,

Kedvező „A

„ R e c e p t r e " p é l d a az E b . 50,11: „ g u m i

átszűrni,

Í

/; B

meginni naponkint". A szövegekben

esetben:

„a betegség, amit gyógyítani

b e t e g s é g , a m i v e l küzdeni

f o g o k " és i n f a u s t

méz V32;

y

z

í

„prognózis"

r

5 ° ; meg­ is

szerepel.

f o g o k " . B i z o n y t a l a n esetben: esetben: „ n e m

k e z e l h e t ő be­

t e g s é g " . A z o r v o s i s z ö v e g e k e g y részét glosszák m a g y a r á z z á k . - (Szerkesztőség)

2. eset:

tátongó, csontig érő seb a fejen. A koponyacsont sér­ tetlen. csontig iterjedő, tátongó seb a fejen. A koponyacsont átlikadtt tátongó seb a szemöldökív felett. A seb csontig ter­ jed. lágyrész-sérülés az o r r egyik oldalán, közlekedik azonban az orrbelvilággal. lágyrész-sérülés a halántékon. A seb a csontig terjed, a koponya sértetlen. felsőajak-sérülés, amely a szájüreggel communicál. csontig terjedő, tátongó seb az állon. A csont ép. tátongó seb a gége felett, amely a garattal közleke­ d i k . N a g y f o k ú gyulladás. tátongó, csontig hatoló seb a nyakcsigolyák felett. A nyakcsigolyák megsérültek. csontig terjedő seb a mellkason. A m a n u b r i u m stern? átlikadt. tátongó seb a vállon, a lapocka duzzadt.

3- eset: IO.

eset:

14. eset: 18. eset: 26. eset: 7- eset: 28. eset: 2

29. eset: 40. eset: 47- eset:

Ebers-papyrus: 102. o l d .

tátongó krokodilharapás. Húskötés, m i n t feltételezhető sebkezelés :

A húskötés további 5 esetében a szöveg ugyan nem írja le magát a sebzést, de a sérülés módja valószínűsíti azt, hogy nyílt seb is keletkezett.

Edwin Smith-papyrus : 16. eset: 17. eset:

„ A z arc hasadása", csontrepedés a maxiiián és az os zygomaticumban. D u z z a d á s , vörösség. Csonttörés a maxilla és az os zygomaticum tájékán ütés következtében, a sérült oldalon vérzés az orr­ nyílásból és a fülből, t o v á b b á a szájból.

Ebers-papyrus: 101. o l d . :

emberi harapás.

Hearst-papyrus : 239. sz. :

krokodilharapás az (összes) testrészen.

241. sz.:

disznóharapás.

E l ő b b i e k h e z a következő megjegyzéseket fűzzük: a Smith-papyrus 16. esetében, a m i t Breasted gondosan áttanulmányozott (1, 140. o l d . ) és á b r á k k a l is szemléltetett, az egyiptomi p s n szó szerepel; ez egyike a csonttörést jelentő három kifejezésnek, Breasted értelmezésében „split" (repedés, rés, hasadék). A p S n ezek szerint „ v a l a m i l y e n sebféleség", a m i t jellegzetesen az egyip­ t o m i csatabárd okozott. Ennek, a főként a középső birodalomban használt csatabárdnak v á g ó é l e legfeljebb mintegy 16V2 hich hoszszúságot tett k i . A 16. esetben a szöveg ugyan nem említ fel nyílt sebet, ez azonban könnyen elképzelhető, de legalábbis a lágy­ részek tetemes zúzódása. Ebbel azon a véleményen van, hogy a sérülés „ t o m p a tárggyal történt ütés" következménye. Felfogása szerint bekövetkezett „Spaltung der W a n g e " , de külső seb nélkül (5, 39. o l d . ) . A 17. esetben a csonttörést jelentő három kifejezés közül újabb szerepel, éspedig az s d, a m i t Breasted a „ s m a s h " (csapás, ütés) kifejezéssel fordít, s amely szó, más jelentése mel­ lett a csonttörést is jelenti {1, 156. és 157. old.). A z s d további értelme: „ R i s s einer M e m b r a n oder v o n Gewebe (fleshy tissue)"! A m í g a 17. esetben a törés a m a x i l l a és az os zygomaticum terü­ letén keletkezett, a d d i g egy másik szövegrészben található glossa (/, 5. eset, A . glossa, 162. old.) ugyancsak az s d kifejezést hasz­ nálja koponyatörés esetében: „it means a smash of the skull into numerous fragments, w h i c h sink i n t o the inferior i f his skull". Súlyos sérülésről v o l t tehát szó, éppen úgy, m i n t a 17. esetben, ahol a szöveg hangsúlyozza, hogy a szájból, orrból és fülből vér­ zés következett be, annak jeleként, hogy „ a sebzés a mélybe ter. jedt és roncsolta a szájüreg szövetét" (1, 268. o l d . ) . Grapow is feltételezi seb jelenlétét (9, I I I . 128. o l d . ) . A harapás okozta há­ r o m sérülés (ember, k r o k o d i l , disznó) nyilvánvalóan nyílt sebbel járhatott, de legalábbis nagyfokú zúzódást jelentett, s ezért jogo­ sultnak látszik, hogy az említett 5 betegből álló és húskötéssel kezelt csoport esetében is sebkezelést tételezzünk f e l .

M á s k é n t áll azonban a helyzet a Smith-papyrus 30. és 32. ese­ tében, ahol a nyakcsigolya ficama, i l l e t v e dislocatiója következett be. E g y i k szövegrész sem tartalmaz sebzésre vagy zúzódásra utaló adatot, de ezúttal a leírásból a trauma módjára sem követ­ keztethetünk, viszont mindkét esetben mégis húskötésről, majd ezt követően - az előttünk ismeretlen - i m r &y-szerrel és méz­ zel történő kezelésről olvashatunk. E z az adat teljesen megváltoz­ tatja a „sebkezelés"-diagnózisról** v a l l o t t eddigi felfogásunkat és így szükségessé v á l i k ,hogy a hús gyógyászati alkalmazásának ér­ telmét további vizsgálódással tisztázzuk. Grapow véleménye szerint: „ E s ist schwer zu sagen, was die alten Ä r z t e sich v o n einem solchen V e r b a n d versprochen haben. W e n n es sich dabei u m eine A r t v o n Sympathiemittel handeln sollte, derart, dass »frisches« oder »rohes« Fleisch (des Rindes?) auf das rohe Fleisch einer W u n d e gegeben wurde, so v e rw u n d e rt die gelegentliche A p p l i k a t i o n bei N i c h t w u n d e n " (9, I I I . 128. old.). E z a helyzet a Smith-papyrus előbb idézett két esetében is. Breasted ugyan f e l v e t i annak lehetőségét, hogy „that its use was purely magical (1, 97. old.), de a továbbiakban önmaga megcá­ folja ezt a feltételezést, mert a Smith-papyrusban leírt esetek tü­ zetesebb tanulmányozásakor egyenesen feltűnő, hogy éppen a ** A z o n tomi

olvasóink

papyrusok

számára, akik

j e g y z i , h o g y az ó-egyiptomi tágabb így

pontosabban

stílusát, a k ö n n y e b b

érthetőség

„diagnózisok"

n e m i s m e r h e t i k az ó-egyip­ c é l j á b ó l a szerkesztőség m e g ­

— az a k k o r i i s m e r e t a n y a g

értelműek, í g y p l . E b e r s 36,4-17 s z e r i n t : „ . . . a k i

a „ s e b k e z e l é s " is d i a g n ó z i s t

g y a k r a n nehezen k ü l ö n í t h e t ő k

jelent. A „diagnózis"

miatt

-

a gyomrával

beteg",

és a „ r e c e p t "

részek

el a p a p y r u s o k b a n , m e r t a diagnózis is t a r t a l m a z

g y ó g y í t á s i utasítást. A p a p y r u s o k b a n a k k o r b e s z é l ü n k „ d i a g n ó z i s " - r ó l , ha v a g y a

„felirat"

rosszindulatú

ennek

megfelelő

sebre"),

vagy

( p l . Smith, pedig

41. eset:

a szabályos

„Előírás

hármas

a

mellen

tagozódás

levő

áll fenn:

i . ha megvizsgálsz egy . . ."; 2. „akkor mondjad" és 3. „akkor készíts" (illetve „tegyed") . . . " A „ha megvizsgálsz egy férfit" m o n d a t a t ü n e t e k zeti

b e ; az „akkor

idézett mint

esetben:

prognózis:

mondjad. . ." k e z d e t

„akkor

mondjad:

ezek

S m i t h 41. eset: „egy

és v é g ü l az akkor készíts" mondatrész

a a

diagnózist, májjal

beteg,

akit

majd

kapcsolatos

esetek",

kezelni f o g o k " )

a therapeutikus

leírását v e ­

prognózist ( p l . vagy

adja m e g

utasítást v e z e t i be ( p l .

S m i t h 41. eset: „ a k k o r k é s z í t s é l számára a seb szárítására szert." ( S z e r k e s z t ő s é g ) .

legsúlyosabb, infaust sérülések esetében ( m i n t p l . a 4. és 5. eset), ahol pedig a korabeli szemlélet értelmében leginkább nyílt volna lehetősége a supranaturalistikus gyógyítási törekvéseknek vala­ mely formában történő igénybevételére, meg sem említik a hús­ kötéseket. Ennek ellenére Dawson határozottan állítja, hogy az orvostan a mágiából származott volna.*** Szerinte a legősibb or­ vosok a mágusok lennének, mágikus szertartásnak tartja a leg­ régebbi gyógyeljárásokat (2, 52. és 53. old.) és bár Dawson is el­ ismeri, hogy a gyógyászati papyrusokban felsorolt gyógyszerek nagyrésze rationalis és tényleges gyógyhatást fejt k i , mégis azon a nézeten van, hogy ezek eredetileg a mágiából kerültek a gyógy­ szerek közé és n e m az értelem, a tudás, vagy a tapasztalat alap­ ján (2, 63. old.). Szerinte kezdetben csupán a sebeket kezelték a rationalis és g y a k o r l a t i igényeknek megfelelő módon, éppen azért, mert azok látható és természetesnek t a r t o t t behatások által kelet­ keztek. V é l e m é n y e szerint azután a sebek szövődményeit, mint duzzanat, gennyedés stb. utánzó e g y é b kórképek kezelésében is, az analógia alapján elterjedt az említett kezelési módszer, még a k k o r is, ha a külső kórok már nem v o l t felismerhető. A n n a k el­ lenére, hogy Dawson valamennyi ó-egyiptomi gyógyászati szöveg között a Smith-papyrusnak tulajdonít egészen különleges jelentő­ séget, mégsem osztja Breasted azon véleményét, hogy a Smithpapyrus ismerete megdöntötte az e g y i p t o m i gyógyászat mágikus eredetéről szóló felfogást (2, 100. o l d . ) . M i n d e z e k alapján kívánatosnak látszik, hogy az egyiptomi szö­ vegek alapján is tisztázzuk, vajon a mágiából, vagy a tapaszta­ latból indul-e egykoron a gyógyászat. A sebészeti szövegek meg­ ítélésekor Erman a józan szakszerűséget látja előtérben állónak: „ e s handelt sich dabei fast auschliesslich u m chirurgische Fälle, bei denen d e m A r z t d i e Ursache des Leidens k l a r w a r u n d eine Z u f l u c h t zu Z a u b e r m i t t e l n sich deshalb v o n selbst erübrigte. So *** A

szerkesztőség m e g j e g y z é s e :

Az

Petrov, Breasted, Sudhoff, Meyer-Steineg,

orvostörténészek

v a n , h o g y a gyógyászat nem m á g i á v a l , h a n e m Jelen

közlemény szerzője is, tanulmányának

kozásban

a r a t i o n a l i s e m p i r i a primátusát

többsége,

mint

Boenheim stb. azon a véleményen rationalis empíriával

kezdődött.

b e f e j e z é s e k é n t , ó-egyiptomi

bizonyítja.

(Szerkesztőség.)

vonat­

mutet uns hier alles ausserordentlich nüchtern u n d sachlich an." (6, 419. old.). Lefebvre is hasonló megállapításra jut, a m i k o r így í r : „ces divers traitements, dont on ne peut que louer l'oppurtunité et l'ingéniosité, étaient souvant complétés par des pansements, fait avant tout de v i a n d e fraîche, qu'on appliquait sur une bles­ sure, le premier j o u r (15, 191. old.) és a húskötést, m i n t g y a k o r l a t i módszert, a tényleges gyógyászati eljárások közé sorolja. A különböző és eltérő vélemények i r o d a l m i felsorolása után, most m á r annak kérdését vethetjük f e l , hogy vajon sympathiás eljárásnak, rationális-empiriás, illetve mágikus eredetűnek tekint­ sük-e húskötést? Sebek és külső sérülés nélküli zúzódások eseté­ ben egyaránt használtak húskötést; de miért nem alkalmazták a k k o r általánosságban valamennyi sebzés és zúzódás gyógyítá­ sára? M i é r t képezték kizárólag a könnyű és a középsúlyos esetek javallatát? Utóbbi látszólagos ellentmondás rendkívüli mértékben megnehezíti egységes magyarázat kialakulását, amely egyúttal az ó-egyiptomi orvosok v é l t „inkonzekvenciójáról" is adna felvilá­ gosítást. Vizsgálataink főforrása, a systémásan rendezett Smith-papyrus, igen szakszerűen megírt munka. Mindössze egyetlen mágikus gyógyellátást**** t a r t a l m a z (i, 9. eset, 59. old.), a többi gyógyá­ szati előírás egyszerű, értelemszerű és híján v a n minden polyprag* * * * A szerkesztőség m e g j e g y z é s e : S m i t h

9. esetben k o p o n y a t ö r é s s e l

d ö t t h o m l o k t á j i sebről v a n s z ó . A szöveg t é n y l e g e s receptet tojásból

és olaj/zsírból

varázsmondást felett

készült

emuisiót,

v a l a m i n t kötést;

is a l k a l m a z . A v a r á z s m o n d á s :

szövő­

is k ö z ö l : struccazonban

egyúttal

„ A varázslat, a m i t a gyógyszer

m o n d j a n a k : l e g y e n e l ű z v e az ellenség, a k i a sebben v a n , reszkessen a

gonosz, a k i a vérben v a n . . . (fordíthatatlan ne jusson veszélybe ,ne . . . (fordíthatatlan

e g y i p t o m i szöveg) E z a h a l á n t é k

e g y i p t o m i szöveg) . . . b e n n e az ér.

É n Isis v é d e l m é b e n v a g y o k , m e g m e n t é s t n y e r O s i r i s f i a . " (Grapow

után.) I t t

sincsen t e h á t szó k i z á r ó l a g o s r á o l v a s á s r ó l , h a n e m a n n a k e l l e n é r e , h o g y i n f a u s t b e t e g r ő l a d leírást (a s z ö v e g n e m a d p r o g n ó z i s t ) , mégis tényleges k e z e l é s r ő l a d utasítást.

A z ,,A"-glosszában

egyébként

az n á - k ö t é s

szerepel,

a m i t a „p á-

k ö t ö z ő h a s z n á l " és a m e l y r e a s w n z^-orvos „gyógyszert tesz". A szerző ezúttal a Smith-papyrus r e c t o - o l d a l á r a g o n d o l , m e r t a v c r s o - o l d a l o n még

n y o l c utasítás

pestisszerű

v a n , amelyek

járvány?) elleni

az i á d .f-megbetegedés

ráolvasásokat

tartalmaznak.

(Grapow

(Szerkesztőség.)

szerint

másiának. M é g abban az esetben is, ha a szöveg n e m tartalmaz említésre méltó kezelési előírást, a k k o r sem g o n d o l h a t u n k minden esetben - m i n t azt Breasted egy esettel kapcsolatosan kifejezi (i, 58. old.) - a régi orvosok „tehetetlenségére", hanem arra, hogy felismerték a reménytelen kimenetelt, vagy pedig, tapasztalataik alapján úgy látták, hogy adott esetben a beteg nyugalombahelye­ zése, az ún. expectatív eljárás a legkedvezőbb. Jogosultnak lát­ szik ezért annak kimondása, hogy a húskötés nem mágikus, ha­

nem ellenkezőleg

rationalis-empiriás gyógyeljár ásnak

tekinthető;

hiszen n y i l v á n v a l ó , hogy a serumfehérjék, a f i b r i n v a g y a phago­ cytosis ismerete nélkül is megfigyelhette már az ó-egyiptomi orvos a húskötések g y a k o r l a t i hatását, m i n t ahogyan a gyógyászati szö­ vegek számos, k i v á l ó a n találó kifejezésmódja bizonyítja a sebek igen gondos észlelését. T ö b b e k között megkülönböztették a genynyedő, a nedvező és a száraz sebeket, ismerték a g y u l l a d t , a „ l e ­ hűtésre váró",***** a granuláló és a t o r p i d sérüléseket, megfi­ gyelték, hogy az égéseken „fehérszínű területek"****** lépnek fel (ro, T14. old.), vagyis gennyes bullák kialakulását (10, 117. old.), de ezenkívül m é g gondosan leírták a scbszélek jellegét, v a l a m i n t a sérülés mélységét és kiterjedtségét. K o r s z a k t ó l és országtól függetlenül minden orvos azt óhaj­ totta, hogy minnél gyorsabban meggyógyíthassa a kezelt sérülést. A sebgyógyulás, amely primaer, vagy secundaer módon következ­ het be, ó - E g y i p t o m b a n az asepsis természetesen m é g hiányzó fel­ tételei ellenére is, a k l i m a t i k u s és hygienes tényezők hatására nem v o l t kedvezőtlen. Sebzéseik rendszerint másodlagosan gyógyultak. Kétségtelen azonban, hogy felismerték az elsődleges sebgyógyu­ lás jelentőségét, mégis avval gyógyászatuk kevesebbet foglalko­ zott, mert az a tényleges gyakorlati követelményekre v o l t figye­ lemmel. A z Ehers-papyrusnak, az előbbiekben idézett, fontos, á l ***** A szerkesztőség m e g j e g y z é s e : az ó-egyiptomiak kális

forróság)

esetén

hűtőszereket

használtak,

papyrus 15, 4 - 5 , v a g y p l . Ebers-papyrus

„forróság"

p l . csonttörés

esetén

(láz, l o ­ Hearst-

85, 10-12 az erek ( k ö t e g e k ? ) hűtésére.

(Szerkesztőség) ****** í g y p l . E b . 69, xi—13 a d receptet fehér

h e l y " m e g g y ó g y í t á s á r a . (Szerkesztőség)

égési

seben

keletkezett

„s h d w -

talános sebkezelési utasítását: „Szer seb ellen az első n a p o n : te­ hénzsír vagy tehénhús, hogy azt érlelje", azzal a lábjegyzettel egé­ szíti k i a fordító, hogy a szöveg a „rothadásba hozni" kifejezést használná (10, 116. o l d . ) . A húskötéssel tehát szándékosan genynyedést k í v á n t a k előidézni és ehhez a nem zsíros, szívós, de erősen vértelt marhahúst használták, a rothadást ez a v é r idézte elő. A fajidegen fehérje és az állati v é r fokozta a phagoeytosist, ingertherapia módján h a t o t t , megfelelt tehát mitigált, de órákon át tartó hatást kifejtő, intramuscularisan adott serum-injectiónak, sőt talán a passiv immunizálás csekélyebb effektust előidéző mód­ jának is. Egészen világos, hogy az ó-egyiptomi orvosok nem is­ merhették mindennek elméleti alapját. D e kiváló észlelők v o l t a k és megfigyelték a húskezelés kedvező hatását. A z t , hogy gennyedés után a sebek feltisztulhatnak már a primitív, vadon élő tör­ zsek orvosságos-embere is t u d t a ; Hippokrates pedig ezt ú g y fe­ jezte k i , hogy ha Ínak és csontrészek kilökődése után v a l a m e l y sebből bőséges gennyfolyás i n d u l meg, a k k o r ez megszüntetheti a rothadást (íz, 3. köt. X V / 8 2 ) . M é g a m a i sebész is beszél o l y k o r „pus b o n u m et laudabile"-ről, jóllehet a modern sebkezelési elvek és az antibioticumok a per p r i m a m történő sebgyógyulást v a l ó s í ­ tották meg. E g y i p t o m forró éghajlata alatt egyetlen nap elégséges v o l t ah­ hoz, hogy a húskezelés hatására bőséges gennyedés i n d u l j o n meg, ezért kezdődött hús feltételével a kezelés (az első napon!), ezál­ tal akadályozták meg a sebfelszínek felületes összetapadását. A r r a is gondolnunk kell hogy ezek a sérülések fertőzöttek v o l t a k . A korai alkalmazás teljesen megfelel a m a i gyógyászati elveinknek, a lehető legkorábbi időpontban adunk betegeinknek gyógyszérumot, lehetőleg már néhány ó r á v a l az első tünetek kifejlődése után, mert ekkor fejti k i a legkedvezőbb gyógyhatást. Egy nap eltelté­ vel, ó-Egyiptomban m á r éppen ideje v o l t , hogy eltávolítsák a se­ bekről - a feltételkor m é g friss, de azóta m á r megrothadt - hús­ kötést. A gennyedés lefolyásának pontos észlelése és a sajátos gyógyszer alkalmazási idejének pontos betartása ugyanis az orvos kötelességei közé tartozott. Sepsisveszély m i a t t nem készíthették rothadt, hanem csak teljesen friss húsból a húskötést. A z Ebers-

papyrus mindenesetre arról is tudósít, hogyha ritkán is, de a re­ ceptekben szerepel a belső bevételre szánt szerek között rothadt hús (10, 80. o l d . ) . A régi orvosok ismerhették a sepsisszerű álla­ potot, mert p l . az orvosi papyrusok több helyen megemlékeznek a fertőzés továbbterjedéséről. I l y e n adat p l . : „ e z a gennynek da­ ganata, amely az ő (értsd: a beteg) húsában körben jár" (10, 191. old.) ; de talán akkor sem tévedünk, ha septikus folyamatnak tartjuk a következő betegségleírást: „két ér v a n ott, ami a karjá­ hoz vezet. H a ő megbetegedett a karjában (szószerint: vállában) és az ujjai remegnek, akkor m o n d j a d : ,ezek (mirigy?) duzzana­ t o k ' " (10, 186. o l d . ) . A z ilyen betegek számára megírt két recept egyike így szól: „ . . . húst görögdinnyével, e v v e l készítsél ujjaira tapaszt, hogy meggyógyuljon" (10, 186. és 187. o l d . ) . N y i l v á n v a ­ lóan a Smith-papyrus 39. esete is septikus állapotnak felel meg; a gennygyülem a beteg mellére terjedt, duzzanat, helyi pír és a testrész melegsége jelentik a leírt tüneteket. K e z e l é s r e a szöveg „kauter"-t javasol, ezt ó-Egyiptomban izzó hegyű faeszközzel v é ­ gezték (1, 39. eset, 365. old.). Túlságosan bőséges gennyedés esetén szárító szereket hasz­ náltak. E c é l b ó l azt ajánlja az Ebers-papyrus: „kezeljed úgy, aho­ gyan valamely személy bármely testrészén l é v ő gennyedő sebeket kezelnek (10, 191. old.), majd más helyen: „ h a már azután telje­ sen megérett, a k k o r fedjed be megsavanyított durrakenyérrel, hogy azalatt megszáradjon" (10, 116. old.). N e m lehetett azonban az sem kívánatos, hogy a sebek túlságosan kiszáradjanak, mert a kezelés leírásában arról is szó v a n : „azután ismét borítsad be zsírral, hogy megérlelődjék" (10, 116. old.). A húskötés megismét­ léséről sehol sem találhatunk adatot, sajnos magyarázatát sem, egyszerűen csak annyit t u d h a t u n k meg, hogy „ a z első nap keze lése". A sebgennyedést és sebszárítást okozó kezelést akkor vál­ toztatták, ha fertőzött seb esetén attól t a r t o t t a k , hogy a sebszé­ lek a felületen összetapadnak, még mielőtt a seb alapja feltisz­ tulna. „ H a azután az ő kifolyásában megkeményedik ( t i . a seb­ felszín), a k k o r készítsél a í V í - n ö v é n y b ő l zsírt, tegyed rá tapasz­ ként, hogy megnyíljon a seb és megérlelődjék" - tanácsolja az Ebers-papyrus szövege (10, 117. old.). A fordító ezúttal is lábjegy­ zetben utal a szószerinti szövegre: „hogy az ő (a seb!) nyílása

megnyíljon". T ö b b recept - „ h o g y a tisztátlanságot k i v o n j a " (10, 122. old.) - és gyógyszer, amelyek „ a pörkökbe vonnak v i z e t " (w, 124. old.), bizonyítják azt, hogy az óegyiptomiak helyesen ítélték meg a sebek váladékozását, amit egyébként Ebbel is meg­ állapít ($, 90/91. old.). E z á l t a l azonban nemcsak a húskötés lé­ nyegéről, m i n t gennyedést okozó és ilyen módon a sebzés tiszta­ ságát és gyógyulását elősegítő gyógytényezőről nyerünk kielégítő magyarázatot, hanem érthetővé v á l i k a sebek utókezelése is, amely célra zsírt és mézet, ritkábban az i m r m elnevezésű anya­ got és mézet használtak. A sebkezclésben szokásos számos más szer mellett azonban a modern sebészet sem nélkülözi, hogy cu­ k o r (méz!) vagy só tartalmú sebhintőporok segítségével, helyi hypertoniát okozzon a nedvkeringésben és ezáltal fokozza a sebek váladékozását, a sebsecretiót. A z ó-egyiptomi orvos azért kezelt csak könnyű és középsúlyos eseteket húskötéssel, mert a súlyosan károsodott betegeknél nem látszott helyesnek nagyobbarányú gennyedés előidézése - a genynyedés az ilyen sérülésekben valószínűleg amúgy is kialakult - , a legyengült ellenállóképesség m i a t t ezekben az esetekben kétség­ telenül fennállott v o l n a a sepsis veszélye. Húskezelésrc elsősorban azokat az eseteket tartották alkalmatlannak, amelyekhez szövőd­ mények társultak, mert a feldarabolt, rothadásnak k i t e t t tehénhús kórokozók számára kitűnő táptalaj és a legjobb módja lehetett volna annak, hogy a sérülés súlyosan fertőződjék. N e m a theória, hanem a megfigyelés tanította erre az ó-egyiptomi orvosokat. Ez­ zel a következő szövegrész jól érthetővé v á l i k : „csontig terjedő fejsérülés esetében, ahol azonban a koponya nem sérült meg (1, 1. 2. eset, 78. és 125. old.) a húskötés megengedett; a Smith-papyrus 3. esete viszont a régi orvos számára határesetet jelenthetett, mert i t t a koponya is megnyílt és - feltehetően nem meningitisből eredő - nyakszirtmerevség is k i a l a k u l t . Ennek ellenére összevarr­ ták a sebzést, a húst csak a sebre helyezték, kötéstől eltekintet­ tek (!) és a beteget „tartócölöpjéhez rögzítették (szószerint, hor­ gonyozták),,.******* M i v e l igen kétséges gyógyítási kimenetelű ******* A z ó - e g y i p t o m i a k

pihenéskor

és a l v á s k o r

félkörre

emlékeztető

fej-

tartót használtak. (Szerkesztőség megjegyzése) 1 0 Orvostörténeti

közi.

145

esetről v a n szó, ezért minden becsülésünket megérdemli a több­ ezer é v előtt élt kollégánk, akinek önbizalma ebben a mondásban j u t o t t kifejezésre: „betegség, amit kezelni fogok". Joggal nem v á l ­ lalkozott azonban, ugyancsak a Smith-papyrus szerint, hogy azok­ ban az esetekben alkalmazzon húskötést, ahol a koponya súlyos sérülése m i a t t a húskötés következtében biztosan gennyes menin­ gitis keletkezett volna, bár csaknem biztos, hogy ezekben az ese­ tekben ez a szövődmény amúgy is bekövetkezett. Orrcsonttörés­ sel társult sebeket zsírral és mézzel gyógyítottak, ez a kezelés kisebbfokú secretiót okozott. Ismerte-e egyáltalában a mclléküregek fertőzöttségének veszélyét, az így kifejlődő meningitist és sinusthrombosist, a m i a korabeli hygienes feltételek mellett, a sú­ lyos orrsérüléseknek gyakori szövődménye lehetett? Csupán egyet­ len esetben találunk olyan adatot, hogy mélyreterjedő orrsebet azonban csontsérülés nélkül - összevarrtak és húskötéssel láttak el (/, 14. eset, 259. old.). A korabeli sebészek csak a csontsérülés nélküli, vagy lényegtelen csontsérüléssel társult eseteket tartották a húskötés számára alkalmasnak (1, 18. eset, 270-277. old:), viszont mellőzték, ha már k i a l a k u l t szövődmény, vagy akár annak lehe­ tősége is fennállott (/, 19, 20, 21. eset, 278-289. o l d . ; 14. eset, 374391. o l d . ) . A megfigyelés gondossága és a tapasztalatok gazdag­ sága tette az óvatos ó-egyiptomi orvos számára azt lehetővé, hogy gyér theoretikus tudás ellenében is, m i n d e n egyes betegénél he­ lyesen választhassa meg a m i n d e n k o r i gyógykezelés megkívánt módját. A z összefüggések ismerete nélkül, a felületesebb olvasó előtt, gyógykezelésének szabályai ezért ma már inkonzekvensnek és érthetetlennek látszanak. A húskötés használatakor azonban az eddigiekben vázoltakon kívül, még olyan további hatás is kibontakozhatott, amely n y i l ­ v á n v a l ó a n nem kerülte el az ó-egyiptomi orvosok figyelmét, és­ pedig az, hogy haemostypticumként is szerepelhetett. Tetszetős­ nek látszana arra gondolnunk, hogy a húskötés eredeti célja vér­ zéscsillapítás lehetett, ennek azonban ellentmondanak az eredeti szövegek, mert ezt a tulajdonságot n e m említik, kizárólag a genynyedésről szólanak, de ezenkívül a Smith-papyrus sebekkel fog­ lalkozó valamennyi esete vérzéscsillapító szereket is közöl. A

friss, tehát n e d v d ú s és véres húst - „tátongó" sebekre alkalmaz­ ták, amelyek a tapasztalat szerint alaposan véreznek, m i n t aho­ gyan ez p l . a fej repesztett sérüléseiben is jól ismert. A régi orvos valóban használt vérzéscsillapító szereket, értett a „ k a u t e t " keze­ léséhez is, de nagyobb vérzés számára mégis rettegett veszélyt je­ lentett. Igen óvatos megnyilatkozások tesznek erről bizonyságot, m i n t olyan kijelentés, többek között, hogy „ a betegséget késsel fogom kezelni, közben azonban óvatosan bánok az erekkel" (10, 189. old.), vagy ez a megjegyzés: „ . . . é s égessed tűzzel, nehogy erősen vérezzék" (10, 192. old.). L'áwen - részben Jurasz-al közösen - 1914-ben ismertette azon állatkísérleteinek eredményeit, amelyekben izomrészekkel, m i n t vérzéscsillapítóval megszüntette a szív, a máj, a vese, az agy, v a ­ l a m i n t a tibia velőűrének vérzését (13, 943-971 o l d . ; 14. 1014-1030. o l d . ) . A vérzés azonnal megszűnt, gyors a l v a d á s t észlelt, a seb­ szélek összetapadtak, a m i a vérrel átivódott izomszövet thrombokinase termelésével állott kapcsolatban. A z e g y i p t o m i húskczeléssel ellentétben, ezekben a kísérletekben nem távolították el az izomdarabokat, viszont nem használtak csoportidegen izmot, ha­ nem azonos állatfajtának megfelelőt. L'áwen szövettani vizsgá­ l a t t a l a falósejtek megszaporodását, s ugyanakkor a transplantat u m lassú leépülését tapasztalta. A k l i n i k a i hatás természetesen egynapi húskötés esetén nem kelthette fel az e g y i p t o m i orvos f i ­ gyelmét. A z élénk gennyedés és a sebek gyógyhajlamának javulása képezhette kizárólagosan, a szövettani ismeretekkel természetesen még messze nem rendelkező egyiptomi orvos megfigyelésének tár­ gyát. Eseteiben a marhahús, m i n t idegentest hatott, de egyúttal laza tamponade-ként, m i n t lágy kötőanyag töltötte k i a szöveti defektust, mindenképpen tehát kiválóan megfelelt „ a z első se­ g é l y " céljának. Läwen arra is hivatkozott, hogy m á r Kocher is felhasznált vérzéscsillapításra izmot, s ezt emberen később maga is sikerrel alkalmazta (14, 1014-1030. old.). M i n d a d d i g amíg nem következett be gennyedés, vagy nem bo­ rították pörkök a sebfelszínt, a húskötés arra is szolgálhatott, hogy a sebzés nedves és „hűtött" maradjon. A forró éghajlat k ö ­ vetkeztében a sebek hamar kiszáradtak, m e r e v v é váltak, a m i v i 10*

147

szont hátráltatta a sebgyógyulást. Ez az oka annak, hogy az ó-egyiptomi gyógyászatban nagy számban használtak olyan sze­ reket, amelyek megpuhították a sebeket, a többségben zsír és olaj képezte az alapanyagot. A húskötés nedvesen tartotta a sebeket, megakadályozta a fokozott párolgást, de ezenfelül pótolta zsira­ dékkal történő kezelést is. E l t á v o l í t á s a után került sor a zsírral és mézzel történt utókezelésre. A z ó-egyiptomi gyógyászatban a „hűtés"-nek különleges fontosságot tulajdonítottak. í g y naponta helyeztek gyógyszereket égési sebre, „miután annak lehűtése meg­ történt" (10, n o . old.), vagy azért használtak anyagokat, hogy „ e g y csontot hűtsenek, miután annak repositiója megtörtént" (18, 226. old.). „ H ű t é s " alatt úgy látszik két különböző hatást értet­ tek, éspedig először: a tényleges hűtést, amit nedves borogatások­ k a l , tartós nedvesítéssel stb. értek e l ; másodszor: azonban a se­ beknél kifejlődő gyulladásos vérbőség megszüntetését, elképzel­ hetően ebben a gennyedés is szerephez jutott, továbbá a törtré­ szek feletti duzzanat és bőnpír gennyedésmentes leapadását, amit viszont marhahúsból és más alkatrészekből készített tapasz alkal­ mazásával akartak elérni. Lehetséges, hogy a „ h ű t é s " utóbbi módja abban a kisszámú esetben nyert felhasználást, ahol a trauma után sértetlen bőrfelü­ letre helyezték a húskötést, így vérömleny, zúzódás, duzzanat és egyéb olyan szövetkárosodás esetén, ahol nem találtak nyílt se­ bet; éspedig vagy azért, hogy a felpuhítással meggyorsítsák a fel­ szívódást, vagy akár olyan célból, hogy a felpuhítás b e o l v a d á s r a vezessen és az a felszínre törjön, még mielőtt az i m r w-val és mézzel történő kezelés megkezdődik. Csakhogy az ilyen esetek­ ben sem jártak el sematikusan, mert p l . a csöves csontok törése­ kor a Smith-papyrus szerint nem alkalmaztak húskezelést (1, 35., 36. eset, 350-357. o l d ; 38. eset, 361-362. o l d . ) . A törés ellátásakor spontán megszűntek a másodlagos tünetek, ezzel szemben a beol­ v a d á s , különösen pedig a kifelé történő megnyílás valóban osteomyelitis kifejlődésének kedvezett volna. Valószínűnek lát­ szik, hogy a csontsérüléstől mentes nyakcsigolyatrauma mindkét esetében (1, 30. eset, 321. o l d . ; 32. eset, 336. old.) a húskötést m i n t puhítószert alkalmazták. A nyakcsigolyák ficama és dislocatiója

még akkor is biztosan nagyobb duzzanatot okozott, ha erről nem is történik a szövegben említés. Ezzel nyilván azt is elkerülni kí­ vánták, hogy a sérült részek a tarkótájra huzamosabb ideig nyo­ mást fejtsenek k i , s gátolják a megzavart nyaki mozgás n o r m a l i ­ zálódását, hiszen a szöveg szerint mindkét esetben a betegek aktív mozgását vizsgálták! A tapasztalat következtében azt is tudták, hogy ha az idegeket kilépési helyükön állandó" és fokozott nyomás éri, a k k o r az idegek működésében kiesési jelenségek következnek be. H a a Smith-papyrus 16. és 17. esetében a húskötést nem te­ kintjük scbkezelésnek, mert a szövegben nem történik sebről em­ lítés, a k k o r is megállapítható, hogy mindkét esetben bekövetke­ zett a lágyrészek duzzanata. A 17. eset javallata húskötés tekin­ tetében homályos, mert a sérülés túlságosan súlyos. A z eset ked­ vezőtlen prognózisa és a therapeutikus utasítás között olyan tete­ mes diserepantia áll fenn, hogy Breasted egyenesen arra gondol, az i r n o k ezen a helyen leírási hibát követett el (1, 269). Ennek bővebb fejtegetése azonban már meghaladná jelen tanulmány ke­ retét. A z ó-egyiptomiak húskötéséről, m i n t rationális-empiriás gyógytevékenységről szóló fejtegetésünket azonban m i n d a d d i g nem zár­ hatjuk le, amíg arról a fontos szerepéről nem emlékezünk meg, amit clasticus védőhatásában a sérült terület számára jelentett, amelynek physiológiás köztakarója éppen a sérülés következtében roncsolást szenvedett. A sebek védelmének gondolata, időtől és népektől függetlenül, az egyiptomi orvostudomány előtt sem v o l t ismeretlen. A z Ebers-papyrus több receptjében a tapaszok „szer a mt számára, hogy őt minden tagban m e g v é d j é k " felirattal sze­ repelnek (10, 140-141. o l d . ) . A m t w fogalmában (az mt többes­ száma) ereket, idegeket, inakat és izomrostokat értettek (g, I . 20. old.). E z e k az „ e r e k " vért, valamint levegőt, vizeletet, spermiu­ mot vezetnek, tehát nemcsak az artériák és vénák, hanem a trachea, ureter, ductus derefens stb. is beletartozik a mt w megha­ tározásba. A z m í-erek védelmére szolgáló tapaszanyagok, egyéb alkatrészek mellett, gyakran egyenlő arányban tehénhúst is tar­ talmaznak. H a valamelyik seb mélyre terjed, és a mtw(ejtsd: metu)-erek szabadon fekszenek, akkor a húskötés valóban v é d e l -

met jelenthetett, főként ha v a r r a t o k k a l (Breasted) vagy kapcsok­ k a l (Ebbel) egyesítették a sebet, azért mert a sebzés tátongott vagy megnyílt valamely üreg, m i n t p l . a garat gégesérülés eseté­ ben (i, 28. eset, 312-316. old.). A Smith-papyrus összesen hat olyan esetben említi a húskötést, ahol v a r r a t o k k a l (kapcsokkal?) egye­ sítették a sebet (1, 3, 10, 14, 26, 28, 47. eset). Csontig hatoló sebzés esetén a húskötés párnaként is kitünűen v é d t e a sérült részeket, egyúttal elzárta azokat, mintegy szigetelte és így érthetővé válik a l á b b i szövegrész: „gyógyítsad ahogyan valamely személy bármely testrészén lévő nyílt sebet gyógyítanak a mtw befedésével és gyó­ g y í t á s á v a l " (10, 192. old.). A z egyiptomi gyógyászat számos elemét átvette a görög orvos­ t a n , az arabok közvetítésével Salernóba jutott, áthatotta a közép­ k o r i orvosi írásokat, de még napjainkban is felismerhető népi gyógyszokásokban. Neuburger állapítja meg éppen az állatokból származó gyógyszerekről, hogy azok némelyikét egykoron kizáró­ l a g empíria alapján rationalis értelemben alkalmazták, ami azon­ ban idővel lassanként elhomályosult és a hajdan hasznos eljárás ezáltal értelmetlenné vált. Főként az ó-egyiptomi gyógyszereknek - a bevezetésükben említett - differenciálódásából következtetett „ a therápiás alapgondolat szétforgácsolódásának veszélyére", a m i azután később „ a symbolizálás és a sympathia-kezelés értelmezé­ sében babonás tévtanokra" adott lehetőséget (16, 994. old.). H a ­ sonló folyamat éppen a húskötések esetében könnyű szerrel be­ következhetett, a m i abban is megnyilvánul, hogy az előbbiekben tárgyalás alá v o n t szakszerű-empiriás gyógyeljárásokon kívül, ó - E g y i p t o m b a n másfajta „húskezeléseket" is végeztek, amelyekről ugyancsak papyrusok számolnak be, amire részben már Breasted is felhívta a figyelmet (1, 99. o l d . ) , csakhogy ez az eljárás alap­ vető módon különbözik a tényleges „húskötéstől". í g y p l . szilánk eltávolítására a per-babait-maààt és méz keveréke szerepel (10, 159. o l d . ) . Szó v a n egy b j - b /-rovarról (?), amely „ h á z z a l " bírna (vö. 8, 118. és 412. o l d . , v a l a m i n t iç, 179. o l d . 726. szám). A z olaj­ b a n szétdörzsölt és megfőzött féregnedven kívül, még megölt és olajban főtt apnent-áilatot helyeztek a szilánk fölé, utókezelés­ ként pedig szamárfaecest és friss tejet használtak (10, 159. o l d . ) .

A lábjegyzet szerint az „apnent-áliai" a v a k o n d d a l (?) lenne azo­ nos, a szótár szerint azonban jelentése: féreg vagy kígyó (8, I . köt. 180. old.). A Hearst-papyrus több másféle recept mellett csonttöréskor azt ajánlja, hogy . . zsírból pkr-íérget éjszakán á : a harmaton hagvni. Ezzel k ö t ö z n i . . ." (iS, 225. sz.). A berlini orvosi papyrus feldarabolt g y í k k a l kezelteti a fájdalmas és beteg testrészeket (íj, 26. sz.), míg az Ebers-papyrus hasított denevér­ ből készíttet tapaszt (10, 130. o l d . ) . M á r ez a néhány példa is ele­ gendő ahhoz, hogy kellő megvilágításba helyezze az ilyenfajta „húskezelés" mágikus jellegét. H a a húskezelést a különböző orvosi m ü v e k szerzőinél évszázadokon keresztül követjük, akkor m i n d ­ két elvet megtalálhatjuk, m i n d a szakszerű-gyakorlati, m i n d a mágikus változatot, azonban úgy látszik mégis az utóbbi került előtérbe, s talán ez az oka annak, hogy hosszú időn át mágikus­ nak tekintették az egykor v a l ó b a n tisztán rationalis „húskötést". ;

J E G Y Z E T E K 1. E d w i n

Smith-papyrus:

1., 2., 3.,

10.,

14.,

16.,

17., 18., 26., 27., 28.,

29.,

30., 32., 40., 47. eset. 2. E b e r s - p a p y r u s :

101. és 102. o l d .

3. H e a r s t - p a p y r u s : 4.

239. és 241.

sz.

„Flösselhecht".

I R O D A L O M / . Breasted,

J.

H . : The

Edwin

S m i t h Surgical Papyrus.

Chicago,

Illinois,

1930. 2. D a w s o n ,

W.

R. : Magician and

Leech.

A

study

to

the

beginnings

of

m e d i c i n e w i t h special reference t o a n c i e n t E g y p t . L o n d o n , 1929. 3. D a w s o n , W . Rev.

12; 165-176,

R. : Medicine and

surgery

i n ancient

Egypt. The

Asiatic

1926.

4. E b b e l , B . : D i e u . A l t e r t . 59:55-59,

ägyptische

Krankheitsnamen.

Ztschr.

f. ägypt.

Sprache

1924.

5. E b b e l , B . : D i e altägyptische

C h i r u r g i e . D i e chirurgische

P a p y r u s E . S m i t h u n d Papyrus E b e r s .

O s l o , 1939.

Abschnitte

der

6. E r m a n , A . : Ä g y p t e r H.

und

äkyptisches

Leben

im Altertum.

Átdolgozta:

R a n k e . T ü b i g e n , 1923. 7. E r m a n , A . : D a s M ä r c h e n des Papyrus W e s t c a r . M t t . d . k g l . M u s . B e r l i n ,

V . I . 57. o l d . , I I . I X . t á b l a , 20. o l d . 1890.
Berlin,

A . und

Grapow, H . : Wörterbuch

der

ägyptischen

Sprache. I .

1957.

9. G r a p o w , H . : G r u n d r i s s der M e d i z i n der a l t e n Ä g y p t e r . I . köt. A n a t o m i e und

Physiologie, Berlin,

1954.

I I . köt. V o n d e n

medizinischen Texten.

Ber­

l i n , 1955. I I I . köt. K r a n k e r , K r a n k h e i t u n d A r z t . B e r l i n , 1956. 10. J o a c h i m , H . : Papyros

Ebers. Das

älteste Buch

über H e i l k u n d e . B e r l i n ,

1890. 11. J o n c k h e e r c , d'Egypte, il. tes.

Fr.:

26:28-45,

A

la

Recherche

du

Chirurgien

K a p f e r c r , R.: Sticker, G . közreműködésével: 1-5

köt.,

73. L ä w e n .

Stuttgart, A.

Egyptien.

Chron.

1951.

und

D i e W e r k e des

Hippokra-

1933-40. Jurasz,

A . : Experimentelle

Untcrslchungen

über

f r e i e Ü b e r t r a g u n g v o n M u s k e l s t ü c k e n aufs H e r z u n d i n einige a n d e r e z u m Z w e c k e d e r B l u t s t i l l u n g . A i c h . f. k l i n . C h i r . 104:943-971,

1914.

14. L ä w e n , A . : Ü b e r d i e S t i l l u n g v o n H e r z - u n d L e b e r b l u t u n g e n d u r c h übertragene

M u s k e l s t ü c k e . A r c h . f. k l i n . C h i r . 104:1014-1030,

die

Organe

frei

1914.

75. L e f e b v r e , G . : Essa isur l a m é d e c i n e é g y p t i e n n e d e l ' é p o q u e

pharaonique.

Paris, 1956. 16. W r e s z i n s z k i , W . : D e r grosse m e d i z i n i s c h e P a p y r u s des B e r l i n e r M u s e u m s . Leipzig,

1909.

/7. W r e s z i n s k i , W . : D e r

L o n d o n e r M e d i z i n i s c h e Papyrus

(Brit.

Mus.

Nr.

10.509/ u n d der P a p y r u s H e a r s t . L e i p z i g , 1912. 18. W r e s i n s k i ,

W.: Der

Papyrus

Ebers.

I . Teil:

Umschrift.

Leipzig,

1913.