Az MBFH a felülvizsgálat alapján a hivatkozott számú határozatot. helybenhagyja

MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS FÖLDTANI HIVATAL BÁNYÁSZATI, GÁZIPARI ÉS ÉPÍTÉSÜGYI FŐOSZTÁLY

MBFH/1423-5/2012. Üi: Bérces Tamás :(06-1) 3012-932 e-mail: [email protected]

Tárgy: közigazgatási bírságot megállapító MBK/1884-9/2012. számú határozat felülvizsgálata másodfokú eljárásban

Holcim Hungária Zrt. 2541 Lábatlan Rákóczi u. 60.

HATÁROZAT A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (továbbiakban: MBFH) a Magyar Cement Kft. (2531 Tokod, Kossuth L. út 132.) képviseletében eljáró Dr. Jarovinszkij Igor ügyvéd (továbbiakban: Jogi képviselő) által törvényes határidőn belül benyújtott fellebbezése alapján felülvizsgálta a Miskolci Bányakapitányság (továbbiakban: Bányakapitányság) Holcim Hungária Zrt. (továbbiakban: Bányavállalkozó) részére MBK/1884-9/2012. számú, bányászati bírságot megállapító határozatát és a döntéshozatalt megelőző eljárást. Az MBFH a felülvizsgálat alapján a hivatkozott számú határozatot helybenhagyja és a fellebbezést elutasítja. Ez a határozat a közlésével jogerős és végrehajtható, ellene államigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozva, a közléstől számított 30 napon belül – a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól (3525 Miskolc, Fazekas utca 2.) – keresettel lehet kérni. A keresetlevelet 3 példányban a Bányakapitányságra kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, de a keresetlevélben a határozat végrehajtásának felfüggesztését lehet kérni. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben, a közigazgatási szerv a keresetlevélben foglaltakra vonatkozó nyilatkozatában kérheti, ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Nem lehet a pert tárgyaláson kívül elbírálni, ha az ügyfél a közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított nyolc napon belül írásban tárgyalás tartását kéri.

: (06-1) 301 2927 : (06-1) 301 2928

1145 Budapest, Columbus u. 17.-23. : 1590 Budapest, Pf.: 95 e-mail: [email protected]

MBFH/1423-5/2012. sz.

INDOKOLÁS Az ügy előzményei. A Bányakapitányság a Bányavállalkozó „Miskolc III. - mészkő” védnevű bányatelken üzemelő Nagykőmázsai bányaüzemének kitermelési műszaki üzemi tervét (MÜT) 225713/2008. számú, míg a „Miskolc VIII. – agyag” védnevű bányatelkeken üzemelő Csóznyatetői bányaüzemének kitermelési MÜT-jét pedig 6619-14/2008. számú határozatával hagyta jóvá. A 2257-13/2008. számú határozat 2008. június 25-én, a 6619-14/2008. számú határozat pedig 2009. január 14-én emelkedett jogerőre. A MÜT-ök érvényessége a Nagykőmázsai bányaüzem esetében 2013. június 30-i, a Csóznyatetői bányaüzem esetében pedig 2018. december 31-i határidővel került megállapításra. A Bányavállalkozó 2010. decemberétől a bányaüzemek 6 hónapot meghaladó szüneteltetését jelentette be, majd 2012. január 10-én szüneteltetési MÜT-ök jóváhagyására irányuló kérelmeket terjesztett elő. A terveket MBK/82-3/2012. és MBK/83-3/2012. számú határozatával hagyta jóvá a Bányakapitányság 2014. december 31-ig terjedő érvényességgel. A határozatok 2012. április 12-én kerültek kiadásra, de azok ellen a Magyar Cement Kft. Jogi képviselője a Hargittay és Jarovinszkij Ügyvédi Iroda útján fellebbezést nyújtott be. Az MBFH a határozatokat másodfokon helybenhagyta így azok 2012. július 06-án jogerőre emelkedtek. A Bányakapitányság a bányaüzemek jogszerű működésének, valamint a jóváhagyott MÜTökben foglaltak végrehajtása tárgyában 2012. március 7-én hatósági ellenőrzést tartott mindkét bányaüzemben. A hatósági ellenőrzés során MBK/761-2/2012. számon felvett jegyzőkönyv alapján a Bányakapitányság – tekintettel arra, hogy hatósági ellenőrzése során szabálytalan bányászati tevékenység végzését állapította meg – MBK/761-4/2012. számú határozatában a bányaüzemek azon ingatlanjainak vonatkozásában, melyekre a bányavállalkozó igénybevételi jogosultságát nem tudta igazolni, a bányászati tevékenységek további folytatását felfüggesztette. A döntés ellen a Jogi képviselő fellebbezéssel élt. A jogorvoslati eljárásban MBFH/572-7/2012. számú végzésében az MBFH a Bányakapitányság I. fokú határozatát megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el. A Bányakapitányság megismételt eljárását 2012. június 19-én MBK/1884/2012. számon indította meg és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 29. § (3), (6) bekezdéseiben foglaltak szerint erről értesítette a Holcim Hungária Cementipari Zrt.-t, a Magyar Cement Kft.-t, valamint a Jogi képviselőt. A Bányakapitányság ezzel teljesítette a másodfokú végzés önálló eljárás lefolytatására, valamint a Magyar Cement Kft. ügyfélként történő bevonására vonatkozó utasításait. Az eljárás megindításáról szóló MBK/1884-3/2012. számú értesítés kézhezvételét követően, a Holcim Hungária Cementipari Zrt. képviseletében eljáró Oppenheim Ügyvédi Iroda 2012. július 03-án érkezett kérelmében (MBK/761-7/2012.), majd 2012. július 11-én benyújtott pontosító nyilatkozatában (MBK/1884-5/2012.) kérelmezte a Bányakapitányság MBK/18841/2012. számon indított eljárásának felfüggesztését. Kérelmét azzal indokolta, hogy a Holcim Hungária Cementipari Zrt. vitatja a jogosultságába tartozó bányaüzemek által érintett ingatlanok vonatkozásában a Magyar Cement Kft. tulajdonosi mivoltát, ügyféli jogait és e kérdésben a Fővárosi Törvényszék előtt 7.G.44.619/2008. számon bírósági eljárás van folyamatban. A Bányakapitányság a kérelem és a hozzá mellékelt dokumentumok alapján úgy ítélte meg, hogy az ügy érdemi eldöntése valóban olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás bírói jogkörbe tartozik (és a bírósági eljárás már meg is indult), ezért eljárását a Ket.

- 2/12 -

MBFH/1423-5/2012. sz.

32. § (1) bekezdésében foglaltak alapján 2012. július 13-án MBK/1884-6/2012. számú végzésében felfüggesztette. A felfüggesztő végzést postai úton megküldte mind az ügyfeleknek, mind pedig azok jogi képviselőinek is. A felfüggesztő végzés ellen is fellebbezéssel élt a Jogi képviselő, amely alapján az MBFH a Bányakapitányság által hozott felfüggesztő végzést MBFH/898-8/2012. számú végzésében megsemmisítette és a Bányakapitányságot a felfüggesztési kérelem elbírálása vonatkozásában is új eljárás lefolytatására kötelezte. A Bányakapitányság 2012. szeptember 11-én indított új eljárásában az MBFH/898-8/2012. számú végzésének indokolásában kifejtettek, valamint az Oppenheim Ügyvédi Iroda által a felfüggesztési kérelemhez mellékelt iratok ismételt vizsgálata alapján 2012. október 10-én kelt MBK/2689-3/2012. számú végzésében a felfüggesztés iránti kérelmet elutasította és a tevékenység jogszerűségének vizsgálata ügyében 2012. június 19-én MBK/1884-1/2012. számon már megindított eljárása további folytatásáról döntött. Az MBK/2689-3/2012. számú végzés 2012. november 1-én jogerőssé vált, ezzel az MBK/1884-1/2012. számon már megindított eljárás lefolytatásának elhárultak a további akadályai. A Bányakapitányság a megismételt eljárásban az általa korábban lefolytatott hatósági eljárások iratait, valamint a tényállás tisztázása érdekében szükséges, rendelkezésére álló egyéb iratokat újra átvizsgálva határozata indokolásának 1.–4. pontjaiban a tényállást részletesen rögzítette. A tények alapján továbbá kétséget kizáróan megállapította a szabálytalan bányászati tevékenység fennállását. A Bányakapitányság határozata az előírásnak megfelelően valamennyi tényállást együttesen értékelve állapította meg a szabálytalan bányászati tevékenység szankcióját, jogkövetkezményeit. A Bányakapitányság megállapította, hogy a Bányavállalkozó bányászati tevékenységét a két érintett bányaüzemben szabálytalanul folytatta, ezért a további szabálytalan tevékenység felfüggesztése mellett a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) 41. § (3) bekezdésében foglaltak szerint MBK/1884-9/2012. számú határozatában 2012. 11. 14-én a Bányavállalkozót 200.000,- Ft bányászati bírsággal sújtotta. A Bányakapitányság döntése ellen a Jogi képviselő 2012. 12. 01-jén keltezett, az MBFH-nál 2012. 12. 12-én iktatott levelében – határidőn belül – fellebbezést nyújtott be, amelyet az alábbiakkal indokolt. „I. ELŐZMÉNYEK 1. 2012. június 14. napján kelt MBFH/572-7/2012. sz. határozatával a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal megsemmisítette a Miskolci Bányakapitányság korábbi határozatát, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte az alábbiak szerint: „A fentiek alapján kétséget kizáróan megállapítható a szabálytalan bányászati tevékenység ténye. A Bányakapitányság eljárása azonban csak részben felelt meg a Ket. követelményeinek a következők miatt. A Bányakapitányság a fellebbezéssel támadott eljárás megindításáról nem értesítette az általa már korábban ismert ellenérdekű Kft-t, részére nyilatkozattételi lehetőséget és iratbetekintést az eljárás során nem biztosított.” [MBFH/572-7/2012., 10. o.]

- 3/12 -

MBFH/1423-5/2012. sz.

„A Bányakapitányság mérlegelési jogkörében a Bt. 41. § (2) bekezdésében szereplő szankciók közül helyesen döntött a tevékenység végzésének felfüggesztéséről az igénybevételi jogosultsággal nem rendelkező ingatlanok vonatkozásában, azonban a bírság kiszabásának és a hatósági engedély felfüggesztésének kérdésében az indokolása a tényállás nem teljes körű tisztázása miatt nem megalapozott.” [MBFH/572-7/2012., 12. o.] „A bányászati bírság megállapításának lehetőségét a Bányakapitányság az új eljárásában vizsgálja.” [MBFH/572-7120 12., 12. o.] 2. 2012. november 14. napján kelt, MBK/1884-9/2012. sz. jelen fellebbezéssel támadott határozatában az első fokon eljáró Miskolci Bányakapitányság a Holcim Hungária Zrt. (2541 Lábatlan, Rákóczi u. 60.[,] továbbiakban: Bányavállalkozó,) bányavállalkozó jogosultságában lévő „Miskolc III. - mészkő” és a „Miskolc VIII - agyag” védnevű bányatelkeken lévő bányaüzemekben végzett szabálytalan bányászati tevékenység miatt a bányavállalkozót 200 000 Ft, azaz kettőszázezer forint bányászati bírsággal sújtja” [hiv. határozat 1. o.] II. NINCS BÁNYATELKI JOGOSULTSÁG 3. Az elsőfokú határozat a bányászati bírság szankció kiszabását arra alapította, hogy a Holcim Hungária Zrt. olyan bányavállalkozó, melynek jogosultságában vannak a „Miskolc III. - mészkő” és a „Miskolc VIII. - agyag” védnevű bányatelkek, vagyis ezen bányatelkek jogosultja. 4. Valójában azonban a kérelmező által a fellebbezéssel támadott határozat előzményi eljárásaiban már számtalanszor kifejtettek szerint a Holcim Hungária Zrt.-t nem lehet az említett bányatelkek jogosultjának tekinteni, vagyis tevékenysége nem szabálytalan bányászati tevékenységnek, hanem jogosulatlan bányászati tevékenységnek minősül. 5. Sem a Holcim Hungária Zrt., sem pedig jogelődje soha nem kapott jogosultságot az említett bányatelkekre, hanem a hatóságot tévedésbe ejtve, illetőleg tévedésben tartva a CEMÜ, illetőleg a Hejőcsabai Cement- és Mészművek jogutódjának mutatva magát járt el. 6. Azt mind az MBFH, mind pedig a Miskolci Bányakapitányság elismeri, hogy a Holcim Hungária Zrt.-nek nem volt igénybevételi jogosultsága a kérelmező ingatlanjaira vonatkozóan, ebből ugyanakkor az is következik, hogy a bányatelkek vonatkozásában sem állapítható meg a Holcim Hungária Zrt. jogosultsága. 7. Téves ezért az elsőfokú hatóság azon megállapítása, hogy a „bányavállalkozó tevékenységét a bányatelkek területén belül, bányászati jogosultságának keretein belül végezte, ezért a Bt. 3. § (1) bekezdése értelmében az általa kitermelt ásványi nyersanyag mennyiség a tulajdonába került” [hiv. határozat 6. o. utolsó bek.] 8. Bejelentem, hogy a Holcim Hungária Zrt. bányatelki jogosultságaival kapcsolatban jelenleg közigazgatási per van folyamatban a Miskolci Törvényszék előtt 14.K.21.865/2012. sz. a., a következő tárgyalás 2012. február 22. napjára került kitűzésre. III. SZABÁLYALAN BÁNYÁSZATI TEVÉKENYSÉGÉRT IS SZIGORÚBB SZANKCIÓ KELL Először is feltéve, de meg nem engedve, hogy a Holcim Hungária Zrt.-t az említett bányatelkek jogszerű jogosultjának kellene tekinteni, az elsőfokú határozat akkor is téves a következők miatt. 10. Az elsőfokú határozat szerint „csak bírság-szankció alkalmazását kell mérlegelni” [határozat 6. o.], tekintettel arra, hogy mindkét bányaüzem jogszerűen szünetel. Ezzel összefüggésben bejelentem, hogy a bányaüzemekre vonatkozó szüneteltetési határozatok bírósági felülvizsgálata tárgyában 24.K.21.832/2012. sz. a. közigazgatási per van folyamatban a Miskolci Törvényszék előtt, a következő tárgyalás 2012. február 22. napjára került kitűzésre. 9.

- 4/12 -

MBFH/1423-5/2012. sz.

11. Az elsőfokú hatóság a bírság kiszabásakor „figyelembe vette, hogy — a bányatelkek területén lévő ingatlanok tulajdonjogát érintően több éve peres eljárás volt, valamint van folyamatban,’ — a bányatelkek területén lévő ingatlanok tulajdonjogát érintő, fent hivatkozott bírósági ítélet meghozatalát követően a bányavállalkozó önként leállította a bányaüzemekben a további kitermelést; — a bányaüzemekben szabálytalanul végzett kitermelési tevékenység az előző tervidőszakban már bányászati tevékenységgel igénybe vett ingatlanok területére korlátozódott, új – kitermeléssel nem érintett – ingatlanok szabálytalan igénybevételére nem került sor” [hiv. határozat 6. o.] 12. Az elsőfokú hatóság a fenti megállapításaival egyáltalán nem tett eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségének. A fenti állításokkal az elsőfokú hatóság azt kívánja igazolva látni, hogy a Holcim Hungária Zrt. „a szabálytalan bányászati tevékenységet nem szándékosan, hanem a kellő gondosság és alaposság követelményeinek figyelmen kívül hagyásával követte el” [határozat 7. o. utolsó bek.], azonban ilyen következtetés a fenti megállapításokból egyáltalán nem vonható le. 13. Az elsőfokú hatóság láthatóan egyáltalán nem vette tekintetbe, hogy pontosan miről szól az általa hivatkozott peres eljárás, a per egyes szakaszaiban hogyan alakult a Holcim Hungária Zrt. kereseti kérelme és mely ingatlanokra nézve állt fenn. 14. Ide csatolom a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.414/2009/24. sz. részítéletét, valamint a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.252/2010/5. sz. részítéletét. A Holcim Hungária Zrt. ez utóbbi meghozatalát követően hagyott fel a kérelmező ingatlanain a bányászati tevékenységgel. Csakhogy a részítéletekből egyértelműen megállapítható, hogy a bíróság jogerősen a Holcim Hungária Zrt. elővásárlási jogra vonatkozó kereseti kérelmét utasította el. A Polgári Torvénykönyv 117. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy „ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges”. Vagyis ha a bíróságok esetleg azt állapították volna meg, hogy a Holcim Hungária Zrt. gyakorolhatja elővásárlási jogát az ingatlanokra és ezáltal megszerezheti azok tulajdonjogát, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés és így maga a tulajdonjog is csak ezen időpontot követően, a jövőre nézve keletkezhetett volna. Visszamenőlegesen tehát a Holcim Hungária Zrt.-nek nem éledt volna fel tulajdonosi jogosítványa, így az ingatlannyilvántartási bejegyzésig az ingatlanok tulajdonosának nem minősülhetett, és nem is remélhette azt, hogy ilyen visszamenőleges tulajdon keletkezik. A bejegyzés időpontjáig tehát a Holcim Hungária Zrt.-nek ugyanúgy hiányzott volna az igénybevételi jogosultsága még pernyertesség esetén is. 15. Az elsőfokú hatóság érvelése azért is alaptalan, mert aggálytalanul megállapítható, hogy a Holcim Hungária Zrt. és jogelődje az idők folyamán a jogutódlásra való utalásokkal került a jogosulti pozícióba és nem pedig amiatt, mert úgy tekintette, hogy adásvétellel megszerezte a kérelmező ingatlanait. 16. Másodsorban, az elsőfokú hatóság alábbi következtetése sem állja meg a helyét: „A szabálytalanul végzett bányászati tevékenység során végzett ásványi nyersanyag kitermelés a b) pontban írt ingatlan tulajdonosnak [értsd: a kérelmezőnek] hátrányt ugyancsak nem okozott, ugyanis ingatlan tulajdonosi minőségéből bányászati jogosultság nem fakad és az ingatlanok területével lefedett földkéregrészben lévő ásványi nyersanyagok tulajdonjogával sem rendelkezik.” [hiv. határozat 7. o., első bek.] 17. A fentiekben kifejtésre került, hogy sem a Holcim Hungária Zrt., sem pedig jogelődje nem lenne tekinthető a kérelmező ingatlanainak vonatkozásában bányatelki jogosultnak. A Holcim Hungária Zrt. és jogelődje ugyanazon magatartással érte el, hogy őt a hatóság a

- 5/12 -

MBFH/1423-5/2012. sz.

bányatelkek korábbi, de jogutód nélkül megszűnt jogosultja, vagyis a CEMÜ, illetőleg annak gyára, a Hejőcsabai Cement és Mészművek jogutódjának tekintse, mint a tevékenységi engedély megszerzése során. Mindebből következően a Holcim Hungária Zrt. magatartásával elzárta a kérelmezőt, hogy a saját ingatlanjai vonatkozásában bányatelki jogosultságot szerezzen és ott bányászati tevékenységet fejthessen ki. Ezt a körülményt az elsőfokú hatóságnak kiemelten kellett volna kezelnie és a bírság szankciót erre is tekintettel kellett volna kiszabni.” Az előadottak alapján a Jogi képviselő kérte „a bírság szankció mértékét az elkövetett jogellenesség súlyosságát a megfelelő mértékben tekintetbe véve megállapítani”, valamint „határozni a tevékenység folytatásának eltiltásáról és a jogosulatlanul kitermelt érték megfizetéséről, illetőleg a tevékenység folytatásának felfüggesztéséről, az engedély visszavonásáról és az eredeti állapot helyreállításáról / tájrendezésről”. A Jogi képviselő a Bányakapitányság határozatának rendelkezése szerinti eljárási illetéket az eljárás megindítása iránti kérelem előterjesztésekor illetékbélyeggel az eljárást kezdeményező iratán igazoltan lerótta. Az Oppenheim Ügyvédi Iroda (1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 12.), mint a Bányavállalkozó jogi képviselője 2013. január 16-án kérte az iratokba való betekintés lehetőségét és a Bányakapitányság bírsághatározata ellen benyújtott fellebbezés másolatának kiadását [1423-3/1012. sz. jegyzőkönyv]. A fellebbezésre reagálva az Oppenheim Ügyvédi Iroda 2013. január 21-én írásban nyilatkozott és észrevételt tett „a Holcim Hungária Zrt. bányatelki jogosultsága”, valamint a „szabálytalan bányászati tevékenység jogkövetkezménye” tekintetében, amelyekre hivatkozással kérte a határozat helybenhagyását. A fellebbezés tekintetében az MBFH elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a Bányakapitányság hatáskörében és illetékességében, továbbá a vonatkozó jogszabályokban előírtak szerint járt-e el. A felülvizsgálat során az MBFH a rendelkezésre álló iratok és dokumentum alapján a Bányakapitányság eljárását, döntésének jogszerűségét vizsgálva az alábbiakat állapította meg. A fellebbezés nem megalapozott. I. A Bányakapitányság bányászati bírságot megállapító eljárása – két, egymásra épülő – megismételt eljárás következményeként zárult le, amelynek megalapozottságát a fellebbezéssel támadott MBK/1884-9/2012. számú határozat indokolása kellő részletességgel tárgyal. Az MBFH új eljárásra kötelező végzésében külön is felhívta a Bányakapitányság figyelmét, hogy vizsgálja a bírság kiszabásának lehetőségét. A Bányakapitányság a megismételt eljárásban végzett iratvizsgálat és tényfeltáró munka után jutott arra a következtetésre, hogy a Ket. 94/A. § alapján kiszabható a Bt. 41. § (2) bekezdésében szereplő bányászati bírság, mint közigazgatási bírság. A Bt. 41. § (2) bekezdése rendelkezik a bírság kiszabásának lehetőségére, ha bizonyítást nyer, hogy a tevékenység szabálytalan bányászati tevékenységnek minősül.

- 6/12 -

MBFH/1423-5/2012. sz.

A Bányakapitányságnak az új eljárása során nem kellett külön vizsgálnia, hogy a tevékenység szabálytalan bányászati tevékenységnek minősül-e, hiszen annak ténye már a 2012. 03.07-én lefolytatott hatósági ellenőrzéskor nyilvánvaló volt, amelyet az alábbiak támasztanak alá. 1. A Bányakapitányság jogelődje a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség (KBF) 1379/1/1973. és 1379/2/1973. KBF. számú határozataiban állapított meg bányatelket „Miskolc-Nagykőmázsa” és „Görömböly-Csóznyatető” védő néven a Cement- és Mészművek Hejőcsabai Gyára részére az akkor hatályos jogszabály előírásai alapján. A bányatelek megállapításakor hatályos bányászatról szóló 1960. évi III. törvény (régi Bt.) az alábbiak szerint rendelkezett: „7. § (1) Az állam bányászati jogát erre a célra alakított gazdálkodó szervek (vállalat, bányatröszt, a továbbiakban: bányavállalat) útján gyakorolja. 10. § A bányászati tevékenységet a bányavállalatok és egyéb bányászatra jogosult szervek üzemegységekben (bányaüzem) végzik. 19. § (1) Ásványi nyersanyagot kitermelni csak a föld felszínének és mélyének e célra elhatárolt részén szabad (bányatelek). 20. § (1) A bányatelket a bányászatra jogosult szerv kérelmére - az érdekeltek meghallgatásával - a bányahatóság állapítja meg, ha a területen a kutatást a megszabott mértékben elvégezték”. A KBF a bányatelkek megállapításának eljárása során – helyszíni bejárást és az azzal kapcsolatos egyeztetést követően – a hatályos jogszabályi előírásokat betartva járt el. Mindkét határozat rendelkező részében rendelkezett a KBF arra vonatkozóan, hogy „a határozat a bányatelekkel érintett ingatlanok felett rendelkezési jogot nem biztosít” [1379/1/1973. KBF. sz. hat. e) pont; 1379/2/1973. KBF. sz. hat. d) pont], továbbá előírta, hogy a régi Bt. 42. §-ba foglaltak értelmében „a bányászati tevékenység folytán másnak okozott kárt meg kell téríteni. A kártérítési kötelezettség a bányatelek jogosítottját terheli” [1379/1/1973. KBF. sz. hat. h) pont; 1379/2/1973. KBF. sz. hat. g) pont]. Mindkét határozat 1974. július 2-án emelkedett jogerőre. 2. A bányatelkek több esetben – jogszerűen – módosításra, bővítésre kerültek. Ezeket követően a 992/2000-1. számú határozattal kijavított 992/2000. számú határozatban a Bányakapitányság a bányászati jog jogosítottjaként az 1. pont szerinti bányatelkek tekintetében [„Miskolc Nagykőmázsa” és „Görömböly Csóznyatető] – névváltozási eljárást követően (a Cement- és Mészművek Hejőcsabai Gyára változott Hejőcsabai Cement és Mészipari Rt. névre) – az UNI-CEM Rt.-t jegyezte be a nyilvántartásába. Az UNI-CEM Rt. a Hejőcsabai Cement és Mészipari Rt. és a Lábatlani Cementipari Rt. egyesülésével jött létre 2000. január 31-i időponttal. A határozat szerint a jogutódlás következtében ezen időponttól az érintett bányatelkek vonatkozásában az UNI-CEM Rt.-t illette meg minden jogosultság és terhelte valamennyi kötelezettség. Ezt követően 2001. augusztus 28-án kelt 4999/2001. számú határozatában a Bányakapitányság a Holcim Hungária Cementipari Rt. nevére vezette át a bányászati jogot, amely mindkét érintett bányatelek vonatkozásában 2001. 09. 20-án vált jogerőssé. Az egységes elnevezési rendszerbe illesztés miatt a bányatelkek megnevezésében is változás következett be 2003. októberében, amely alapján a Bányakapitányság a „MiskolcNagykőmázsa” bányatelek nevét 3805/2001. számú határozatában „Miskolc III. - mészkő” védőnévre, a „Görömböly-Csóznyatető” bányatelek nevét pedig „Miskolc VIII.-agyag” védőnévre változtatta 4943/2003. számú határozatában.

- 7/12 -

MBFH/1423-5/2012. sz.

A bányászati jogot jogutódlás és újabb névváltozást [az Rt.-k egyesülése és Zrt.-vé válása – ] követően mindkét bányatelek vonatkozásában a Holcim Hungária Cementipari Zrt. szerezte meg és vált a bányatelkek jogosítottjává. A változást a Bányakapitányság a 352/2/2006. ikt.számú jogerős határozatában rögzítette és a bányászati jog jogosítottjaként nyilvántartásába bejegyezte. A felülvizsgálat során az MBFH megállapította, hogy a Bányakapitányság eljárása helytálló, helyesen alkalmazta a törvényi előírásokat, a szabálytalan bányászati tényállást helyesen állapította meg, amely alapján hozott bírságot megállapító határozata jogszerű volt. Előbbiek alapján megalapozatlan a Jogi képviselő azon állítása, hogy „NINCS BÁNYATELKI JOGOSULTSÁG”, illetve „a Holcim Hungária Zrt.-t nem lehet az említett bányatelkek jogosultjának tekinteni”. II. A felülvizsgálat során az MBFH vizsgálta a Bányavállalkozó által végzett tevékenység jogszerűségét a tekintetben, hogy az jogosulatlan, vagy szabálytalan bányászati tevékenységnek minősül-e. A vizsgálat során az MBFH megállapította, hogy a Bányavállalkozó bányatelken belül végzett tevékenysége során nem az engedélyt lépte túl, hanem olyan területről termelt ki ásványi nyersanyagot, amelyre nem rendelkezett a tulajdonos hozzájárulásával. Tehát nem jogosulatlanul termelt ki, hanem engedélytől eltérő, szabálytalan tevékenységet folytatott, miután az I. pontban már részletezettek szerint a bányászati jogosultsága a kérdéses területrészekre jogerősen kiterjedt. A jogosulatlan és a szabálytalan tevékenység merőben különbözik egymástól, amelyet a Bt. pontosan megfogalmaz az alábbiak szerint: 1. a Bt. 2010. II. 23-tól hatályos 41. § (1) bekezdése a jogosulatlan bányászati tevékenységre az alábbi szerint rendelkezik: „(1) A bányafelügyelet azt a jogi vagy természetes személyt, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságot, aki vagy amely jogosulatlanul bányászati tevékenységet végez vagy végeztet, bírsággal sújthatja és eltiltja a tevékenység folytatásától, valamint kötelezi a jogosulatlanul kitermelt érték megfizetésére. Jogosulatlanul az folytat bányászati tevékenységet, aki a) a 4. § szerinti felszíni előkutatást a kötelező bejelentést elmulasztva végzi, b) bányászati koncesszió vagy bányafelügyeleti engedély nélkül ásványi nyersanyagot termel ki, vagy geotermikus energiát hasznosít, c) külön jogszabályban előírt hatósági engedély nélkül vagy attól eltérően folytatott tevékenysége során ásványi nyersanyagot termel ki vagy geotermikus energiát hasznosít,” 2. a Bt. 41. § (2) bekezdése rendelkezik a szabálytalan bányászati tevékenység végzésére az alábbi szerint: „(2) Ha a bányavállalkozó a bányászati tevékenységet szabálytalanul gyakorolja, a bányafelügyelet a bányavállalkozót bírsággal sújthatja, a tevékenység folytatását felfüggesztheti, az engedélyt visszavonhatja és elrendelheti az eredeti állapot helyreállítását, vagy ha ez nem lehetséges, a tájrendezést. Koncesszió esetén a bányafelügyelet a koncessziós szerződés megszüntetését is kezdeményezheti.” A Bt. 41. § (3) bekezdése pedig konkrétan meghatározza a szabálytalan bányászati tevékenységet, mely szerint: „(3) Szabálytalanul folytatja a bányászati tevékenységet a bányavállalkozó, ha azt a) a bányafelügyelet engedélye nélkül vagy attól eltérően,

- 8/12 -

MBFH/1423-5/2012. sz.

b) e törvény III. Részében előírt szabályok megszegésével, … gyakorolja.” Előbbi törvényi előírások szerint tehát a jogosulatlan és a szabálytalan tevékenység közötti eltérés miatt más-más hatósági szankció alkalmazandó. Így a Bányakapitányság a jogosulatlan tevékenységet – tekintettel arra, hogy az 1) pontban említettek nem állnak fenn – nem is állapíthatta meg. A 2) pont szerint hivatkozott törvényi előírás [Bt. 41. § (2) bekezdés] egy fokozatosságot is felállít a szankció vonatkozásában, amely szerint elsődleges a bírsággal sújtás, majd ezt követi a súlyosabb szankció, a tevékenység folytatásának felfüggesztése, illetve az engedély visszavonása, valamint az eredeti állapot helyreállítására való kötelezés. A Bányakapitányság eljárása – elsődlegesen a bírság szankció alkalmazásával – az előbbi követelményeknek megfelel. Az MBFH megjegyzi, hogy egy bányavállalkozónak nem szükségszerűen a saját tulajdonában lévő ingatlanon valósíthatja meg a Bt. előírása szerinti, jóváhagyott MÜT alapján ásványi nyersanyag kitermelését, vagy annak szüneteltetését, de a jogszerű kitermelési tevékenységhez elengedhetetlen az ingatlantulajdonos hozzájárulása. Ez az a jogi aktus, amely jelen két bányaüzem esetében elmaradt, illetve a hozzájárulások hiányában végezte a Bányavállalkozó a kitermelési tevékenységét, amellyel pedig – az előbb hivatkozott jogszabályhelyek alapján – a szabálytalan bányászati tevékenységet valósította meg. A Bt. 26. §-a szerint a bányatelek megállapítása nem érinti a felszíni tulajdonviszonyokat. Tekintettel arra, hogy a bányatelekben megtestesülő jogi jelleg nem jelenti az ingatlan igénybevételének lehetőségét, az így igénybe vett – bányászati joggal rendelkező bányatelken belüli – területen történő bányászati tevékenység szabálytalan bányászati tevékenységnek minősül. A bányatelekre vonatkozó szabályozás abból indul ki, hogy a bányatelek megállapítása a bányászati tevékenységnek az a szakasza, ahol a bányafelügyelet a tevékenységgel érintett szakhatóságok bevonásával a feltárás és a kitermelés feltételeit meghatározhatja. A bányatelek-fektetési eljárásban mindazok részt vesznek, akik a feltárási, illetve kitermelési tevékenységgel kapcsolatban valamilyen érdeket képviselnek. A Bányakapitányság fellebbezéssel támadott határozata indoklásában helyesen mutatott rá arra, hogy a két bányaüzem jogszerűen szünetel, ugyanakkor az idegen tulajdonban lévő területen folytatott kitermelési tevékenység jogszerűtlensége miatt szabálytalan bányászati tevékenység ténye volt megállapítható, amely — a hatóság mérlegelési jogköre alapján — bírság-szankció alkalmazását tette szükségessé, hiszen a Bt. III. részének 27. § (1) bekezdés előírása szerinti MÜT-től eltérő tevékenység valósult meg. Helyesen mutatott rá továbbá a Bányakapitányság arra is, hogy a bányatelkek területén belül a bányászati jogosultság keretein belül végezte a Bányavállalkozó a tevékenységét, a bányajáradékot a Magyar Állam részére megfizette. A kitermelési tevékenységgel pedig a Bányavállalkozó – miután szembesült tevékenysége jogszerűtlen voltával – önként felhagyott. Előbbiek alapján alaptalan az a Jogi képviselői állítás, hogy a megvalósult tevékenység jogosulatlan tevékenységnek minősül. A Bányakapitányság fellebbezéssel támadott határozata rendelkező részében az 1. – 4. pontokban részletesen ismertetette a tényállást, amely alapján kétséget kizáróan

- 9/12 -

MBFH/1423-5/2012. sz.

megállapítható volt a szabálytalan bányászati tevékenység ténye. Megjegyzendő, hogy ezt már az MBFH az 572-7/2012. számú, új eljárásra utasító végzésének indokolása is rögzítette, így a bányakapitányságnak új eljárása során e vonatkozásban további tényállási elemeket, bizonyítékokat nem kellett feltárnia. A bányaüzemek szüneteltetési műszaki üzemi terveit jóváhagyó határozatok időközben jogerőssé váltak, így az azokra való hivatkozás jogszerű volt. Megállapítható tehát, hogy a Bányakapitányság kellő alapossággal járt el a feltárt szabálytalanság tekintetében. III. A Bányakapitányságnak új eljárása során külön vizsgálnia kellett, hogy a Ket. 94/A. § alapján kiszabható-e a Bt. 41. § (2) bekezdésében szereplő bányászati bírság, mint közigazgatási bírság, továbbá a Bt. 41. § (2) bekezdés fentebb már idézett szankciói közül melyek alkalmazása indokolt. A Bányakapitányság határozata indokolásában helyesen rögzítette, hogy „jelenleg mindkét

bányaüzem jogszerűen szünetel, ezért a bányakapitányságnak a korábban jóváhagyott, kitermelésre szóló műszaki üzemi terveket engedélyező határozatait már nem kell visszavonnia, … a bányaüzemekben korábban végzett bányászati tevékenységek felfüggesztéséről sem kell intézkedni, mert a bányaüzemek szünetelnek és a jelenleg érvényes engedélyek szerint azok területén a szüneteltetéssel összefüggésben nem álló tevékenységek nem végezhetők. A fent rögzített tényállás alapján tehát csak a bírság-szankció alkalmazását kell mérlegelni”. Az MBFH megjegyzi, hogy az érintett bányaüzemekben a kitermelés szüneteltetésére jóváhagyott műszaki üzemi tervek végrehajthatóak, miután a szüneteltetés ellen benyújtott kereset alapján a Miskolci Törvényszék 24.K.21.832/2012/6. számú, 2012. október 24-én kelt végzésében a végrehajtás felfüggesztésére benyújtott kérelmet elutasította, mert a Törvényszék véleménye szerint „… a bánya szüneteltetése esetén az érintett ingatlanokon tényleges kitermelési tevékenység nem folyik. A szüneteltetés alatt olyan tevékenységek végzésére került sor (műszaki biztonsági intézkedések, természeti értékek, a bánya területén lévő vagyoni értékek állagának megóvása, kárelhárítás, kár megelőzése érdekében tett óvintézkedések, a terület ellenőrzése stb.), amelyek nem tényleges kitermeléssel összefüggésben végzett tevékenységek. A törvényszék álláspontja szerint a felperes kérelmében a végrehajtás felfüggesztése okán nem jelölt meg olyan alapos indokot, helyrehozhatatlan hátrányt, amely a bánya szüneteltetése tárgyában hozott határozat végrehajtásának felfüggesztését indokolná. A határozat végrehajtása okán azonban nem állapítható meg a jelenben olyan felperest érő súlyos károsodás, amely a végrehajtás felfüggesztését megalapozottá tenné.” A bírság mérlegelése tekintetében a Ket. 94/A. § (1) bekezdése ad iránymutatást, amely szerint „ha jogszabály bírság kiszabását teszi lehetővé - … -, a hatóság az eset összes körülményeire tekintettel dönt a bírság kiszabásáról és a bírság összegének meghatározásáról.” E tekintetben a Bányakapitányság az alábbiakat vette figyelembe: - a bányatelkek területén az ingatlanok tulajdonjogát érintő peres eljárásokat; - a bányaüzemekben a további kitermelés Bányavállalkozó általi önkéntes leállítását;

- 10/12 -

MBFH/1423-5/2012. sz.

-

a kitermeléssel még nem érintett, új ingatlanok szabálytalan igénybevételére nem került sor.

A rendelkezésre álló dokumentációk és adatok alapján megállapítható, hogy a szabálytalan tevékenység a Bányavállalkozó részére felróható. A felróhatóság abban nyilvánult meg, hogy a Bányavállalkozó megvalósította a Bt. szerinti szabálytalan bányászati tevékenység végzését azáltal, hogy a kitermelésre szóló, jóváhagyott MÜT-től eltérően tevékenykedett, mert a bányatelken belül a kitermelési tevékenységhez hozzájárulás nélkül vett igénybe ingatlanokat. Előbbiek alapján a Bányavállalkozó megvalósította a Bt. 41. § (3) bekezdése szerinti a) és b) pontban előírt szabályszegéseket, amely ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint bírsággal sújtható. Miután a II. pont 2) alpontja szerint hivatkozott törvényi előírás [Bt. 41. § (2) bekezdés] egyben egy fokozatosságot is felállít a szankciók vonatkozásában – amely szerint elsődleges a bírsággal sújtás, majd ezt követi a súlyosabb szankció, a tevékenység folytatásának felfüggesztése, majd az engedély visszavonása, valamint az eredeti állapot helyreállítására való kötelezés –, a Bányakapitányság helyesen járt el a bírság szankció alkalmazásakor. A bírságot a Bányakapitányság – a Ket. 94/A. § (1) bekezdése alapján – mérlegelés alkalmazásával állapította meg, amelynek mértékét tekintve a körülmények vizsgálatát követően döntött. A Ket. 105. § (1) bekezdésének második mondata alapján mérlegelési jogkörben hozott elsőfokú döntésben meghatározott kötelezettségnél súlyosabb kötelezettséget a másodfokú hatóság nem állapíthat meg, így nincs mód arra, hogy a Bányakapitányság által megállapított bírság mértékét az MBFH, mint másodfokú hatóság megváltoztassa. A felülvizsgálat alapján megállapítható, hogy az elsőfokú hatóság a Ket. 50. § (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban a határozata alapjául szolgáló valamennyi tényt és körülményt feltárta és abból okszerű következtetést is vont le. Megjegyzendő, hogy az igénybevételi jogosultság esetleges jövőbeli megszerzése a kiszabott bírság mértékére semmilyen kihatással nincs. A Bányakapitányság éppen azért élt a bírság szankció lehetőségével, mert a Bányavállalkozó olyan területet vett igénybe a tevékenységéhez, amelyre a tulajdonostól nem rendelkezett a jogszabály előírása szerinti hozzájárulással. Az MBFH álláspontja szerint a bírság mértékét a Bányakapitányság a határozat indokolásában leírtak kellőképpen alátámasztják. A Bányakapitányság döntése meghozatala során figyelembe vette a Bt. végrehajtására kiadott 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet (Bt.Vhr.) 25. § (1), valamint (1a) bekezdés előírását, amelynek megfelelően – bányatelkenként, bányaüzemenként – külön is mérlegelte a bírságösszeg indokolt mértékét, a Ket. vonatkozó előírásait, valamint a Bányavállalkozó által megvalósított jogsértések felróhatóságát, illetve a jogsértés veszélyeztető jellegét, amelyek együttesen megjelenő hatását figyelembe véve döntött a bányászati bírság mértékének kiszabásáról. Összegzésképpen megállapítható, hogy a Bányakapitányság a jóváhagyott műszaki üzemi tervtől eltérő, szabálytalan tevékenység fennállása miatt helyesen alkalmazott bírság szankciót

- 11/12 -

MBFH/1423-5/2012. sz.

a Bányavállalkozóval szemben, amely szabálytalanság megszüntetésére a Bt. 43. § (2) bekezdése alapján intézkednie kellett. A Bányakapitányság eljárása az előbbi I. – III. pontokban részletezettek tekintetben helytálló volt, a számára hatáskört megállapító jogszabály (Bt. és Ket.) előírásai szerint járt el. A Bányakapitányság hivatkozott számú határozata elleni, 1423/2012. számú eljárást indító fellebbezés 2012. december 12-én érkezett az MBFH-hoz. A Ket. 33. § (1) bekezdése szerint az ügyintézés határidő 30 nap, amely 2013. január 10-én az MBFH/1423-2/2012. számú végzésében 30 nappal meghosszabbításra került. Az MBFH megállapította, hogy döntését ügyintézési határidőn belül adta ki, így nincs szükség a Ket. 33/A. § (1) bekezdés szerinti intézkedésre. Az MBFH a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalról szóló 267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet 3. § (4) bekezdésében meghatározott hatáskörében – figyelemmel a Bt. 41. § (1)-(3) és 43. § (2) bekezdéseire, valamint a Bt.Vhr. 25. §-ra – a Ket. 104. § (1), (3) bekezdései és 105. § (1) és (7) bekezdései alapján járt el. A Miskolci Törvényszék illetékességét a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 326. § határozza meg. A határozat bírósági felülvizsgálatát a Ket. 109. § (1) bekezdése teszi lehetővé. Budapest, 2013. január 29.

Jászai Sándor elnök nevében

Dr. Tamaga Ferenc főosztályvezető

Az MBFH a határozatot közli: 1. Miskolci Bányakapitányság (iratokkal) 2. Bányakapitányság útján – tértivevénnyel - Címzett (Holcim Hungária Zrt.) - elsőfokú határozat szerintiek [1.) Hargittay 3.)Oppenheim Ügyvédi Iroda]

3. MBFH Gazdasági Főosztálya – intézkedésre 4. MBFH Irattár

- 12/12 -

és Jarovinszkij Ügyvédi Iroda; 2.) Magyar Cement Kft.;