Ph.D. Tézisek
Az inzulin rezisztencia hatása az agyi vérkeringés szabályozására Dr. Erdos Benedek
Témavezeto Dr. Sándor Péter Doktori Iskola 1. Elméleti orvostudományok Doktori Program A vérkeringési rendszer normális és kóros muködésének mechanizmusai Programvezeto Dr. Monos Emil
Semmelweis Egyetem Klinikai Kísérleti Kutató és Humán Élettani Intézet 2004
1. BEVEZETÉS, CÉLKITUZÉSEK Az elhízás világméretu és egyre súlyosbodó egészségügyi probléma a fejlett országokban, és a túlsúlyosság fokozza mind az inzulin rezisztencia (IR), mind a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának kockázatát. Korábbi kutatások kimutatták, hogy a szövetek inzulin iránti érzékenységének csökkenése vaszkuláris diszfunkcióhoz vezet a perifériás és koszorúér keringési területeken. Ugyanakkor az IR hatása az agyi erek funkciójára teljes mértékben feltáratlan maradt, noha klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy az IR, illetve a 2. típusú diabetes növeli az agyi történések prevalenciáját, és az IR betegek esetében e betegségek lefolyása súlyosabb, a fölépülés lassabb, és nagyobb az elhalálozási arány is. Továbbá az idoskori elhízás, illetve IR növeli az Alzheimer kór gyakoriságát is, mely esetleg kapcsolatban
állhat
az
IR-okozta
cerebrovaszkuláris
diszfunkcióval és a következményes krónikus agyszöveti hipoperfúzióval. Célunk tehát az volt, hogy két különbözo IR patkány modell segítségével megvizsgáljuk, milyen hatása van az IR-nak az agyi vérkeringés szabályozására, és megállapítsuk vajon:
1
1.
IR állapotban sérül-e a kis agyi artériák endoteliális NO vagy ciklo-oxigenáz (COX)-függo vazodilatációja.
2.
IR hatására megváltozik-e a vaszkuláris simaizomsejtek K+-csatornáinak, mint például az ATP-függo-, Ca2+szenzitív-, befelé egyenirányító- vagy feszültség függo K+csatornák (K ATP , KCa, Kir, K v ) funkciója és az általuk közvetített vazodilatáció.
3.
az IR befolyásolja-e a cerebrovaszkuláris vazokonstriktor mechanizmusokat, mint például az endotelin-1 (ET-1), tromboxán A2 (TxA2 ) vagy a Rho-kináz (ROK) által mediált érválaszokat.
4.
az IR agyi keringésre kifejtett káros hatásában szerepet játszik-e az érfalban tapasztalható fokozott protein kináz C aktivitás és oxidatív stressz.
2. MÓDSZEREK A kísérleteket a Wake Forest Egyetem (Winston-Salem, Észak-Carolina,
Egyesült
Államok)
irányelveinek megfeleloen folytattuk.
2
állatkísérleti
etikai
IR állatmodellek Fruktózzal táplált patkányok. 6 hetes hím SpragueDawley patkányokat véletlenszeruen kontroll és IR csoportokra osztottunk. Az IR csoportba került patkányokat 4 hétig fruktóz gazdag
tápanyaggal
tápláltuk,
mely
66%-ban
fruktózt
tartalmazott, míg a kontroll állatokat hagyományos patkány eledelen tartottuk. A 4 hetes kezelési periódus végére a fruktózzal táplált patkányok IR-sé váltak. Zucker patkányok. 12 hetes hím Zucker obez (ZO) patkányok cerebrovaszkuláris funkcióit hasonlítottuk a kontroll Zucker lean (ZL) patkányokéhoz. A ZO patkányok mutáns leptin receptor gént hordoznak és leptin rezisztensek, melynek következtében hiperfágiásak, metabolizmusuk lelassul, így obezzé és IR-sé válnak.
A cerebrovaszkuláris funkció vizsgálata In vitro kísérletek. Az altatott, antikoagulált patkányokat dekapitáltuk, majd az eltávolított agyakat hideg oxigenált módosított
Krebs-Ringer
bikarbonát
oldatba
helyeztük.
Preparációs mikroszkóp alatt izoláltuk mindkét oldalon az a. cerebri mediá t (MCA) a circulus arteriosus Willisitol 3-4 mm-re disztális irányban, és egy görbülettol és oldalágaktól mentes,
3
megközelítoen 2 mm-es szakaszt egy speciális kád két üveg mikropipettájára húzva rögzítettünk. A hosszanti feszülést úgy állítottuk be, hogy az érszakasz hossza megközelítoen egyezzék az eredeti hosszúsággal. A preparátum körül folyamatosan oxigenált (20% O2 - 5% CO2 – 75% N2 ), 37 °C-os Krebs oldatot keringettünk. Az ér lumenét a mikropipettákon keresztül szintén Krebs oldattal töltöttük fel, és az intraluminális nyomást 80 Hgmm-en tartottuk. Az érátméro változásait egy video-dimenzió analizátorral követtük. Az intraluminális nyomás hatására mind a kontroll, mind az IR MCA szakaszokban spontán értónus alakult ki, és az erek megközelítoen a maximális átméro 70%-ra húzódtak össze. A különbözo vazoaktiv anyagokat ezután extraluminálisan adagoltuk, kísérletenként csak egy vegyületet teszteltünk. Az érválaszok mértékét az intraluminális nyomásokozta spontán értónus százalékában fejeztük ki. In vivo kísérletek. Az altatott patkányokat trachea kanülön keresztül szobalevego és O2 keverékével lélegeztettük. Egy az a. femoralisba vezetett katéter segítségével mértük az artériás
középnyomást,
valamint
ezen
keresztül
vettünk
vérmintákat is, míg az altatást a v. femoralisba vezetett kanülön keresztül tartottuk fent. Az állat fejét supinálisan rögzítettük, majd egy a középvonalban készített metszésen keresztül
4
megközelítettük a koponyaalapot. A koponyacsonton ablakot készítettünk az a. basilaris (BA) felett, majd az agyhártyák eltávolítása
után
az
ablakot
arteficiális
cerebrospinális
folyadékkal áramoltattuk át. Az áramlás sebessége 3 ml/perc volt, a 37-38°C-os oldat gáztenzióit pedig 5% CO2 – 95% N2 gáz keverékével állítottuk be. A
BA
és
oldalágainak
átmérováltozásait egy sztereomikroszkópra szerelt digitális kamera segítségével követtük. Az érátméro változások mértékét a nyugalmi érátmérok százalékában fejeztük ki.
A szuperoxid anion termelés mérése Konfokális
mikroszkópia.
Izolá lt
MCA
és
BA
szakaszokat inkubáltunk 37°C-on, egy szuperoxid anion (O2 -)szenzitív festék, hidroetidin, jelenlétében. Ezután egy Zeiss LSM-510 lézer konfokális mikroszkóp rendszer segítségével fluoreszcens képeket készítettünk az érfal teljes vastagságában, 2µm-es intervallumokban. Lucigenin-kemilumineszcens módszer. Izolált agyi artériákat 37o C-on 20 percig inkubáltunk lucigenin jelenlétében egy BMG Fluostar luminométerben, és a preparátum által kibocsátott fotonok száma alapján következtettünk a O2 termelés mértékére. Egyes kísérletekben a mintákhoz NADPH-t
5
is adagoltunk, hogy ezzel stimuláljuk a NAD(P)H-oxidáz muködését. A kontroll és IR mintákat mindig párhuzamosan kezeltük.
3. EREDMÉNYEK In vitro kísérletek Ezekhez
a
kísérletekhez
fruktóz étrenden
tartott
patkányokból izolált MCA-kat használtunk. Az állatok testsúlya, éhgyomri koleszterin, triglicerid és vércukor szintje hasonló volt a kontroll és IR csoportban, azonban az inzulin szintje szignifikánsan magasabb volt a fruktózzal táplált patkányokban a kontrollokhoz viszonyítva. Az izolált MCA-k maximális érátméroje 239±2 ? m (n=49) és 237±2 ? m (n=44) volt a kontroll és IR csoportokban. A preparálás végétol számított egy órán belül az artériák az intraluminális nyomás hatására kontraháltak, az érátméro 71±1%-kal csökkent a kontrol csoportban és 69±1%-kal az IR csoportban. Az endotél- függo vazodilatációt bradikinin segítségével teszteltük, és azt tapasztaltuk, hogy a bradikinin-okozta relaxáció szignifikánsan kisebb az IR csoportban a kontroll 6
csoporthoz viszonyítva. Ha az artériákat a NO-szintáz blokkoló N? -nitro-L-arginine- methyl-estherrel (L-NAME) gátoltuk, a bradikinin- függo
vazodilatáció
hozzávetolegesen
65%-kal
csökkent a kontroll erekben, míg az IR MCA-k esetében a bradikinin kiváltotta érválasz teljes mértékben elmaradt. A COX blokkoló indometacin szintén jelentosen csökkentette a kontroll MCA-k bradikininre adott válaszát, azonban az IR csoportban a bradikinin- függo dilatáció nem változott e kezelés hatására. LNAME és indometacin együttes alkalmazása ugyanakkor mindkét csoportban teljes mértékben blokkolta a bradikinin által kiváltott érválaszt. A NO donor Na-nitroprusszid (SNP) segítségével teszteltük, hogy vajon a vaszkuláris simaizomsejtek NO-ra adott válasza megváltozik-e az IR hatására. E kísérletek eredményei azt mutatták, hogy a kontroll és IR MCA-k hasonlóképpen reagálnak az SNP kezelésre, a két csoport között nem volt szignifikáns különbség. A
vaszkuláris
simaizomsejtek
KATP-csatornáinak
funkcióját a csatorna két szelektív agonistájával, cromakalimmal és pinacidillel, teszteltük. Mindkét vegyület esetében azt találtuk, hogy a vazodilatáció mértéke szignifikánsan lecsökkent az IR erekben. KCa-csatornák funkcióját a stabil prosztaciklin analóg iloprosttal vizsgáltuk. Az iloprost hatására létrejött
7
dilatáció azonban ismét szignifikáns mértékben kisebb volt az IR csoportban a kontroll MCA-khoz viszonyítva. A KCaszelektív inhibitor iberiotoxinnal történt kezelés mindkét kísérleti csoportban gátolta az iloprost függo vazodilatációt. A Kir-csatorna függo relaxációt az extracelluláris K+ koncentráció emelésével teszteltük, és azt találtuk, hogy a kontroll és IR erek hasonlóképpen reagáltak e kezelésre, a két kísérleti csoport között nem volt szignifikáns különbség. Továbbá, normál K+ koncentráció mellett a Kir-csatornák gátlása Ba2+-al hasonló mértéku vazokonstrikciót idézett elo mind a kontroll, mind az IR artériákban. Ehhez hasonlóan a Kv -csatornák gátlása 4aminopiridin segítségével szintén hasonló vazokonstrikciót okozott a kontroll és IR erekben, a két csoport között nem volt szignifikáns különbség.
In vivo kísérletek Ezekben a kísérletekben ZO és ZL patkányokat használtunk. Az állatok testsúlya, az éhgyomri koleszterin, triglicerid és inzulin szintek szignifikánsan magasabbak voltak a ZO csoportban, míg az artériás középnyomás, illetve az éhgyomri vércukor szintek hasonlóak voltak a ZL és ZO patkányokban. Az artériás vérgáz értékek, és a BA valamint a
8
vizsgált BA oldalágak érátméroi szintén hasonlóak voltak a két kísérleti csoportban. Az endotél- függo NO-közvetített relaxációt acetilkolin és bradikinin segítségével teszteltük. Eredményeink alapján megállapítható, hogy mindkét vazoaktív szer által okozott vazodilatáció
szignifikánsan
alacsonyabb
volt
a
ZO
patkányokban a ZL csoporthoz viszonyítva. L-NAME kezelés hatására ezek az érválaszok szignifikánsan gátlódtak a ZL patkányokban, míg a ZO patkányok esetében az amúgy is lecsökkent vazodilatációra nem volt hatással az L-NAME kezelés.
Ugyanakkor
az
SNP-ra
adott
érválaszok
nem
különböztek szignifikánsan a két kísérleti csoportban. A KATP-csatorna kísérletekben
is
függo
cromakalimmal
vazodilatációt ezekben tanulmányoztuk,
és
a a
cromakalim függo relaxáció ismét szignifikáns mértékben alacsonyabb volt a ZO patkányokban a ZL csoporthoz viszonyítva. KCa-csatorna függo vazodilatációt a korábbi kísérletekhez hasonlóan iloprost segítségével vizsgáltuk, és azt tapasztaltuk, hogy a ZO patkányokban mért érválaszok ez esetben is szignifikánsan kisebbek voltak a ZL csoporthoz képest.
A
KCa-csatornák
iberiotoxinnal
való
blokkolása
szignifikánsan csökkentette az iloprost-okozta érválaszokat a ZL
9
patkányokban, míg a ZO patkányokban egyébként is csökkent érválaszokat nem befolyásolta az iberiotoxin kezelés. Az extracelluláris K+ szint emelése ebben a kísérleti modellben is Kir-csatorna függo vazodilatációt idézett elo a BA-kban, és ezek az érválaszok is szignifikánsan alacsonyabbak voltak a ZO patkányokban a ZL patkányokhoz viszonyítva. A relaxációs válaszok mindkét csoportban csökkentek ha a Kir-csatornákat elozetesen Ba2+-al blokkoltuk, azonban ez a hatás sokkal nagyobb mértéku volt a ZL patkányok esetében. A BA oldalágain végzett mérések hasonló vaszkuláris diszfunkcióról árulkodtak. Ugyan a százalékban kifejezett relaxáció rendszerint nagyobb volt az oldalágakban, mint a BAban, az acetilkolin, bradikinin, cromakalim, iloprost és K+okozta érválaszok minden esetben szignifikánsan alacsonyabbak voltak a ZO csoportban a ZL- hez viszonyítva. Az eNOS enzim és a K+-csatorna alegységek expressziójának vizsgálata E kísérleteink során azt kívántuk megvizsgálni, hogy vajon az IR állatokban tapasztalt csökkent NO- és K+-csatornafüggo vazodilatáció hátterében az eNOS enzim vagy K+csatornák pórusformáló fehérjéinek csökkent expressziója áll-e.
10
Specifikus antitestekkel végzett Western blot analízissel sikerült kimutatnunk, hogy a csökkent NO-függo érválaszok ellenére, a vizsgált agyi artériákban az eNOS expresszió nemhogy csökkent, de inkább fokozódott a ZO patkányokban. Ezzel szemben a KATP , KCa, Kir csatornák pórusformáló alegységeinek expressziója nem változott az IR hatására.
A PKC aktiváció szerepe az IR-okozta cerebrovaszkuláris diszfunkció kialakulásában A PKC enzim szerepének vizsgálatára elso lépésben Western blot analízist végeztünk egy specifikus antitest segítségével, mely a PKC enzim aktivált, foszforilált formájához kötodik, és a mérések során azt találtuk, hogy a foszfo-PKC specifikus immunoreaktivitás szignifikánsan magasabb a ZO patkányokból izolált agyi erekben a ZL csoporthoz viszonyítva. Vaszkuláris kísérleteinkben továbbá kimutattuk, hogy lokális PKC blokkoló (Ro31-8220) kezelés hatására, a NO-függo acetilkolin-okozta
vazodilatáció
normalizálódik
a
ZO
patkányokban, míg érdekes módon az iloprost- és cromakalimfüggo érválaszok a Ro31-8220 kezelés ellenére is szignifikánsan alacsonyabbak maradtak a ZO patkányokban. Ugyan a Kircsatorna- mediált relaxáció fokozódott bizonyos mértékben a ZO
11
patkányokban is, a ZL csoportban ez a hatás még erosebb volt, így a két csoport között tapasztalt eltérés még nagyobb lett. Hasonló eredményekhez jutottunk akkor is, ha a PKC enzimet egy
strukturálisan
különbözo
gátlószerrel,
cheleretrinnel
blokkoltuk. A O2 - szerepe az IR-okozta cerebrovaszkuláris diszfunkció kialakulásában Hogy ellenorizzük, vajon az IR-okozta cerebrovaszkuláris diszfunkció hátterében nem az agyi artériák fokozott O2 termelése áll-e, vaszkuláris kísérleteinkben eloször lokális szuperoxid dizmutáz (SOD) kezelést alkalmaztunk. Az SOD kezelés hatására nagymértékben fokozódtak a ZO patkányokban egyébként
kórosan
cromakalim-okozta
lecsökkent érválaszok,
acetilkolin-, míg
a
K+
iloprost-
és
koncentráció
emelésére bekövetkezo vazodilatáció mind a ZL, mind a ZO patkányokban fokozódott. Ez a hatás azonban a ZO csoportban nagyobb mértéku volt, így a ZL és ZO patkányok között korábban tapasztalt eltérés megszunt. Ezen kívül, konfokális mikroszkóp és egy O2 --re érzékeny fluoreszcens festék, a hidroetidin, segítségével sikerült azt is kimutatnunk, hogy a O2 termelés valóban fokozódik az IR artériák minden sejtrétegében,
12
az endotéliumban, a mediaban és az adventitiaban is. A O2 termelés
fokozódását
mutatták
továbbá
a
lucigenin-
kemilumineszcens módszerrel végzett méréseink is, az IR mintákban mért foton felvillanások száma szignifikánsan magasabb volt a kontroll mintákhoz viszonyítva. Ezen felül, ha a mintákhoz NADPH-t adagoltunk, hogy fokozzuk a NAD(P)Hoxidáz-függo O2 - termelést, a foton felvillanások száma sokkal nagyobb mértékben fokozódott az IR mintákban, mint a kontroll artériákban. Ugyanakkor, ha a preparátumokat a NAD(P)Hoxidáz blokkoló apocininnel kezeltük, mind a nyugalmi, mind a NADPH-okozta O2 - termelés normalizálódott az IR mintákban. Vazokonstriktor érválaszok a ZL és ZO patkányokban Ezekben a kísérletekben azt vizsgáltuk, hogy a csökkent vazodilatáció
mellett
az
agyi
artériák
vazokonstriktor
mechanizmusai is károsodnak-e IR állapotban. In vivo kísérletekben vizsgáltuk az ET-1 és TxA2 -okozta érvá laszokat, valamint, hogy az IR artériákban növekedik-e a ROK aktivitás, mely fokozott Ca2+-szenzitivitást és kontraktilitást okozhat a vaszkuláris
simaizomsejtekben.
Kísérleteink
eredményei
azonban azt mutatták, hogy az ET-1-okozta vazokonstrikció hasonló mértéku a ZL és ZO patkányokban, és az ETA-receptor
13
blokkoló BQ123 is hasonló érválaszokat váltott ki a két kísérleti csoportban. Western blot analízissel kimutattuk továbbá, hogy az ETA-receptorok expressziója sem változik IR hatására. Az U46619 TxA2 analóg hatására szintén hasonló vazokonstrikciós válaszokat tapasztaltunk a ZL és ZO patkányokban, míg a ROK blokkoló Y-27632 hatására mind a ZL mind a ZO patkányok BA- i jelentos vazosilatációval válaszoltak, azonban a két csoport között itt sem találtunk szignifikáns különbséget.
4. MEGBESZÉLÉS Kísérleteink
legfobb
eredménye,
hogy
sikerült
kimutatnunk, hogy IR állapotban az agyi artériák funkciója sérül, és demonstráltuk, hogy
1.
fruktózzal táplált patkányokból izolált MCA-kban az endotél- függo relaxáció csökken a kontroll erekhez képest, mivel a COX / prosztaciklin mediált vazodilatátor mechanizmus károsodik, míg az endoteliális NO-függo relaxáció sértetlen marad. Az IR egy elorehaladottabb állapotát mutató állatmodellben, a ZO patkányokban azonban az endoteliális NO-függo vazodilatáció is sérül, 14
mely csökkent acetilkolin és bradikinin- függo érválaszokban jelentkezik.
2.
IR állapotban sérül a vaszkuláris simaizomsejtek KATP és KCa-csatornáinak funkciója is, mind a fruktózzal táplált, mind a ZO patkányokban. Ezzel szemben a Kir-csatorna függo vazodilatáció csak a ZO patkányokban sérül a kontroll ZL patkányokhoz képest, míg a fruktózzal táplált patkányokban nem változik ezen ion csatorna funkciója. A K+-csatornák által közvetített relaxáció csökkenése IR állapotban azo nban nem a K+-csatornák pórusformáló alegységeinek csökkent expresssziója miatt következik be, a csatornákat alkotó fehérjék szintje hasonló a kontroll és IR patkányokban.
3.
a sérült relaxációs válaszok mellett, az ET-1, TxA2 , illetve a ROK által közvetített vazokonstriktor mechanizmusok érdekes módon sértetlenek maradnak IR állapotban.
4.
az IR agyi erekre kifejtett káros hatásait az érfal sejtjeiben tapasztalható PKC aktiváció és NAD(P)H-oxidáz- függo O2- termelés közvetíti.
15
Összegezve
eredményeinket
megállapítható,
hogy
hasonlóan a perifériás illetve a koszorúér keringési területekhez, az IR káros hatással van az agyi vérkeringésre is. Eloször is csökken
bizonyos
vazoaktiv
vegyületek
által
kiváltott
endotelialis NO-függo vazodilatáció, azonban ez a diszfunkció függ az IR állapot súlyosságától, illetve a használt kísérleti modelltol. Ugyanakkor minden általunk végzett kísérlet arra utal, hogy az IR káros hatása nem érinti a nyugalmi értónust, illetve a NO nyugalmi értónus szabályozásában betöltött szerepét, továbbá, a vaszkuláris simaizomsejtek NO-ra adott relaxációs válasza sem változik IR hatására. Az endotelialis COX-függo relaxáció viszont csökken az IR agyi artériákban, azonban eredményeink alapján úgy tunik, hogy ez esetben nem az endotélium diszfunkciója áll a háttérben, hanem a vaszkuláris simaizomsejtek KATP és KCa-csatornáinak csökkent muködése, mely gátolhatja több endotél függo vazodilatátor anyag, így például a COX termék prosztaciklin hatását is. Ezen kívül az IR, az IR állapot súlyosságától, illetve a használt kísérleti modelltol függoen, károsíthatja más K+-csatornák, mint például a Kircsatorna, funkcióját is, mely fontos szerepet játszik a neurális
16
metabolizmus szintjének megfelelo lokális agyi véráramlás beállításában. Az IR által okozott cerebrovaszkuláris diszfunkció létrejöttében
központi
szerepet
játszik
a
PKC
enzim
aktiválódása, illetve az érfal minden rétegében megfigyelheto oxidatív stressz, mely valószínuleg nagy részben a NAD(P)Hoxidáz enzim fokozott muködésének és a megnövekedett O2 termelésnek tudható be. A termelodött O2 - egyrészt inaktiválja az endotélbol felszabadult NO-t, valamint oxidálja az eNOS enzim tetrahidro-biopterin kofaktorát, minek következtében az enzim NO helyett O2 --t termel, hozzájárulva ezzel az oxidatív stressz fokozódásához. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy kompenzációs mechanizmusok hatására az eNOS fehérje expressziója is fokozódik az IR agyi erekben. A O2 - ezen kívül gátolhatja a vaszkuláris simaizomsejtek K+-csatornáit is. A perifériás keringési területeken végzett korábbi kutatásokból feltételezheto, hogy a PKC enzim aktiválódása, illetve az oxidatív stressz az IR hatására kialakuló érfali gyulladásos mechanizmusok következtében jön létre, melyek gyulladásos citokinek, adipokinek, oxidált LDL vagy esetleg az ingadozó vércukor értékek következtében aktiválódnak (1. ábra).
17
CGRP, AM, NA, adenozin, H2 O2 cromakalim pinacidil
K+
K+
+
+
+ Kir
NAD(P)H-ox
CGRP, AS, PGI2, 11,12-EET, H2 O2, iloprost
K+
KATP
BKCa +
Oxidativ stressz
O2
+
H2O 2 OH
Ca 2+
HIPERPOLARIZÁCIÓ
VSIS
Neur ális metaboliz mus, Extracelluláris [K+ ] emelkedés
ONOO
RELAXÁCIÓ IP Ach
eNOS
+
O2 +
O2
M
BK
BK2
PGI 2
COX
ES
NAD(P)H-ox
O 2 + NO NO
Enzim diszfunkció, fokozott expresszió
PKC
LUMEN
Gyulladásos folyamatok Gyulladásos citokinek, adipokinek oxLDL, hipergilkémia
1.
ábra.
Az
IR-okozta
cerebrovaszkuláris
diszfunkció
feltételezett mechanizmusai. ES: endotél sejt; VSIS: vaszkuláris simaizom sejt; CGRP: calcitonin-gene-related peptid; AM: adrenomedullin; NA: noradrenalin; AS: arachidonsav; Ach: acetilkolin; BK: bradikinin; PGI2 : prosztaciklin; oxLDL: oxidált alacsony denzitású lipoprotein.
18
Az értekezés témájával kapcsolatban megjelent közlemények
1.
Erdos B, Miller AW, and Busija DW. Impaired endothelium- mediated relaxation in isolated cerebral arteries from insulin-resistant rats. Am J Physiol Heart Circ Physiol 282: H2060-2065, 2002.
2.
Erdos B, Miller AW, and Busija DW. Alterations in KATP and KCa-channel function in cerebral arteries of insulin-resistant rats. Am J Physiol Heart Circ Physiol 283: H2472-2477., 2002.
3.
Erdos B, Simandle SA, Snipes JA, Miller AW, and Busija DW. Potassium channel dysfunction in cerebral arteries of insulin- resistant rats is mediated by reactive oxygen species. Stroke 35: 964-969, 2004.
4.
Erdos B, Snipes JA, Miller AW, and Busija DW. Cerebrovascular dysfunction in Zucker obese rats is mediated by oxidative stress and protein kinase C. Diabetes 53: 1352-1359, 2004.
19
Egyéb közlemények
1.
Sándor P, Komjáti K, De Jong W, Erdos B, Lacza Z, Benyó Z, and Reivich M. Hemorrhage- induced brain ischemia: Modulatory role of endogenous opioids and antiopioids in the cerebrovascular bed. In: Ischemic blood flow in the brain, Vol 6. (Fukuuchi Y, Tomita M, Koto A, eds), Tokyo, Springer, pp. 178-194, 2000.
2.
Lacza Zs, Erdos B, Görlach C, Wahl M, Sándor P, and Benyó Z. The cerebrocortical microcirculatory effect of nitric oxide synthase blockade is dependent upon baseline red blood cell flow in the rat. Neuroscience Letters 291-2, 65-68, 2000.
3.
Shimizu K, Miller AW, Erdos B, Bari F, and Busija DW. Role of endothelium in hyperemia during cortical spreading depression (CSD) in the rat. Brain Res 928: 4049, 2002.
4.
Erdos B, Lacza Zs, Tóth IE, Szelke E, Mersich T, Komjáti K, Palkovits M, and Sándor P. Mechanisms of Pain-Induced Local Cerebral Blood Flow Changes in the Rat Sensory Cortex and Thalamus. Brain Res 960(1-2): 219-27, 2003. 20
