Földtani Közlöny, Bull, of the Hungarian Qeol. Soc.
(1971) 107. ioe — 420
Az Erdélyi-medence mély földtani viszonyai a legújabb kutatási eredmények alapján dr. Gsiky
Gábor
(6 á b r á v a l )
A K G S T K ő o l a j - és Gázipari Állandó Bizottsága 1956-ban alakult meg, első magyarországi ülése pedig 1 9 5 7 decemberében v o l t Budapesten. A z ó t a , vagyis közel 2 0 é v óta, a környező népi demokratikus államokkal fennálló kölcsönös gazdasági és tudományos-műszaki e g y ü t t m ű k ö d é s lehetővé tette és teszi, h o g y a t u d o m á n y o s és ipari kutatások területén megismerhessük egymás eredményeit, problémáit és ezeket megvitathassuk ülések, információ cserék, előadások keretében. Ezeknek a kutatásoknak a t u d o m á n y o s eredmé nyei már n e m titkosak, hiszen nemzetközi kongresszusok, asszociációk kereté ben, cikkekben sőt k ö n y v e k b e n , t o v á b b á négy évenként rendezett kőolajvi lágkongresszusokon, egész F ö l d ü n k r e kiterjedő, m i n d a szocialista, m i n d a kapitalista államok közlik kutatási eredményeiket. H a z á n k b a n is tapasztaljuk, h o g y általában a nyersanyag, főleg a szénhid rogénkutatás az elmúlt 3 0 év alatt a magyar földtan t u d o m á n y á t sok új eredménnyel gazdagította, melynek k ö v e t k e z t é b e n földtani szemléletünk kitágult és m ó d o s u l t . U g y van ez a környező államokban is, ahol a kőolajkuta tás szintén s o k ú j , néha váratlan földtani eredményt adott, m e l y e k bennün ket is érdekelnek sőt érintenek, mert hazánk a k ö r n y e z ő államokkal együtt ugyanannak a n a g y középeurópai földtani egységnek a Kárpát-medencének illeive K á r p á t - m e d e n c é k rendszerének a tagja. Mindig vallottuk t ö b b e n , másokkal szemben azt, h o g y a földtani k é p z ő d m é n y e k n e m ékelődnek ki, a m o z g á s o k pedig n e m halnak el a politikai hatá roknál, t o v á b b á azt, h o g y a hazánkat környező területek alaposabb földtani ismeretére szükség van. Erre m u t a t o t t rá helyesen K Ö E Ö S S Y László 1 9 5 7 - b e n , a 3 0 0 0 0 0 - e s földtani térkép méltatásakor, t o v á b b á S Z E P E S H Á Z Y K á l m á n 1 9 7 3 - b a n t a r t o t t érdekes előadásában, v é g ü l S Z Á L A I T i b o r 1 9 7 5 . októberében, a B O G S C H László által T E L E G D I R O T H K á r o l y r ó l tartott megemlékezés alkal mából. T E L E G D I R O T H K á r o l y 1 9 2 9 . é v b e n megjelent „Magyarország geoló giája" c í m ű k ö n y v é b e n helyesen, hazánk földtani felépítését és kialakulását a kárpáti k e r e t b e n elhelyezve m u t a t t a b e . A k ö r n y e z ő államok közül kiváltképpen R o m á n i a az, ahol E r d é l y és a K á r p á t o k földtani képének a megismerése H A U E R és S T Ä C H E óta a legkiválóbb magyar, r o m á n , n é m e t illetve szász geológusok t ö b b mint 1 0 0 esztendős közös munkájának az eredménye. Mielőtt az Erdélyi-medence mélyföldtani viszo nyait ismertetném vessünk e g y pillantást a környezetre, a keretre, R o m á n i a nagyszerkezeti egységeire ( 1 . ábra). A n a g y e l ő d ö k — M U R G O C I , Sava A T A N A S I U , M R A Z E C ,
POPESCU-VOITESTI,
M A C O V E I — és a kortársak — P R É D A , I o n A T A N A S I U , C O R D A R C E A ,
ONCESCU,
F I L I P E S C U — munkái alapján, t o v á b b á S T I L L E nagy szintézise a „ D e r geotek-
С a iky:
Az Erdélyi-medence
mély földtani
viszonyai
407
1. ábra. Románia tektonikai vázlata (A Comitet Geologic 1 : 500 000 földtani térképe és D U M I T R E S C U I et al tekto nikai térképe nyomán) J e l m a g у а г á s a t: 1. Eszak-dobrudzsai orogén, 2. Zöldpala övezet, 3. Moesiai tábla és Del-Dobrudzsa, 4. A Kárpáti orogén kristályos-mezozóos tömegei és a flisövezet, 5. Neogén kárpáti elömélvség 6. Belső kárpáti siillyedékek, 7. Neogén vulkánitok, 8. Medencehatárok, 9. Tektonikai vonalak -Ffy. 7 Tectonic sketch of Romania (after the 1 : 500 000 geological map of Romania and the tectonic map plotted 1 1 8 0 Ъ Я oy S/ Dobrudja orogen, 2. Greenschist zone, 3. Moesian platform and SouthDobrudja, 4. Crystalhne-Mesozoic masses of the Carpathian orogen and the flvsch zone, 5. Neogene Carpathian fore-deep, 6. Intra-Carpathian depressions, 7. Neogene volcanics, 8. Basin boundaries, 9. Tectonic lines
h S T ? ? ? % Н\
L
e
n
d :
L
N
o
r
t
h
tonische Werdegang der K a r p a t e n " n y o m á n volt tanárom I o n B A N C I L Á szerint R o m á n i a területe litosztratigráfiai, szerkezeti és földfejlődéstörténeti s z e m p o n t b ó l k é t nagy, alapvetően eltérő szerkezeti egységre, kéregrészre oszt h a t ó : 1. a kárpáti előtér, a Vorland és 2. a kárpáti orogén. A kettő k ö z ö t t a határt nagyjából a perikárpáti vonal húzza meg. A kárpáti előtér három nagyszerkezeti egységből áll: a) északi része, az ún. Moldovai tábla v a g y platform n e m más mint a keleteurópai tábla podoliai részének a déli része. b) déli része, a moesiai tábla, (a régi prebalkánia) a havasalföldi részén k í v ü l m a g á b a n foglalja a déli és középső Dobrudzsát, a zöldpala vonulatot, egészen az irodalomból ismert Pecineaga-Camena vonalig. c) A k é t előbbi idősebb egység k ö z ö t t foglal helyet, j o b b a n m o n d v a ékeiődik b e e g y fiatalabb, mobilisabb övezet, az északdobrudzsai orogén és a predobrudzsai előmélység v a g y depresszió. A z előtértől teljesen eltérő és fiatalabb kárpáti orogén terület szintén t ö b b szerkezeti egységből áll. a) a központi kristályos-mezozóos masszívumok és pedig a Keleti, a DéliK á r p á t o k és az Erdélyi K ö z é p h e g y s é g és a szigethegységek masszívumai (tömegei).
11
Földtani Közlöny
408
Földtani
Közlöny
107. kötet,
3 — 4.
füzet
b) a belső v a g y k ö z p o n t i depressziók illetve m e d e n c é k (süllyedékek), így az Erdélyi- és a Pannoniai-medence, úgyszintén a kisebb belső medence részek. c) A Keleti és Déli K á r p á t o k kristályos-mezozóos vonulata előtt húzódó külső kárpáti, prekárpáti v a g y moldo-géta előmélység illetve depresszió szerkezeti egysége. (A többféle elnevezés az egyes szerzők miatt van, akár csak nálunk.) Ez magába foglalja a Keleti K á r p á t o k flis vonulatát is, t o v á b b á a neogén molasz zónát, régi n e v é n a Szubkárpátokat, végül a Déli K á r p á t o k előtti géta depressziót illetve zónát, ahol flis k é p z ő d é s n e m v o l t . d) Végül a neogén vulkáni t ö m e g e k , illetve v o n u l a t o k egysége. Tektogenetikailag a kárpáti orogén terület a kréta (ausztriai és larámi) orogén mozgások révén létrejött D a c i d á k és a neogén stájer mozgások által létrehozott Moldavidák takarórendszereiből áll. A Keleti K á r p á t o k belső vonulatát a Dacidák, a külső vonulatát viszont a M o l d a v i d á k bonyolult takarórendszere képezi. A Déli K á r p á t o k a danubiai autochton és a géta takarórendszer a Dacida egységeiből áll. A z Erdélyi-Középhegységet szintén a D a c i d á k építik fel és pedig a bihari autochton, a kodru és biharia takarórend szerek, t o v á b b á a Maros-menti ofiolitos zóna, régi nevén Erchegységi geoszin klinális zóna. Ide soroljuk az észak-erdélyi belső flisövet is. E n n y i t a kárpáti keretről, amiről S Z E P E S H Á Z Y K . 1 9 7 3 . évi előadásában b i z o n y o s vonatkozásban már adott tájékoztatást. Megjegyezzük, h o g y a BAN"SiLÁ-féle felosztás, tagolás, a jelenből kiinduló morfotektonikai vázlat, a D U M I T R E S C U és társai térképe ( 1 . ábra) viszont már a földtani, tektonikai folyamatokat, történéseket is tükröző tektogenetikai vázlat. Visszatérve az Erdélyi-medencére: H O P M A N N K á r o l y és K O C H Antal vetet t é k meg klasszikus munkáikban földtanának alapját a múlt század végén. A medence paleogén és neogén k é p z ő d m é n y e i n e k első rendszeres rétegtani összefoglalását К о с н Antal végezte 1 8 9 4 - és 1 9 0 0 - b a n megjelent alapvető monografikus munkájában. К о с н úttörő munkásságának alaposságát igazolja az a tény, h o g y azóta vagyis éppen 7 5 éve a geológus nemzedékek számos magyar, r o m á n és szász kutatója t a n u l m á n y o z t a a medence tercier képződményeit és lényegesebb változtatás nélkül elfogadta a К о с н - f é l e beosztást, így az nagy j á b ó l ma is érvényes. A medence hegységszerkezeti viszonyainak a tanulmányozása a magyar állami földgázkutatások keretében végzett földtani térképezéssel indult meg 1 9 0 9 - b e n . A medence első tektonikai vázlatát, a gyűrődéses tektonikai vázát B Ö C K H H u g ó és munkatársai rajzolták meg. A z első világháború után M R A Z E C és munkatársai — J E K E L I U S , АТАЪГАS I U , C I U P A G E A , V A N C E A és E R N I
— továbbfejlesztették a
Косн-Воскн-féle
rétegtani-tektonikai modellt. A z 1 9 4 0 — 4 4 . évek k ö z t I P J . L Ó C Z Y Lajos vezeté sével d o l g o z ó magyar geológus gárda, számos új adattal, megállapítással gazdagította a medence földtanára v o n a t k o z ó ismereteket. A második világháború, illetve az 1 9 4 8 . évi államosítás után a R o m á n Állam megkezdte az egész Erdélyre kiterjedő földtani kutatást. A Comitet Geologie, (az ottani K F H ) 1 9 4 8 - b a n megindította a földtani térképezést, a graviméteres és mágneses m a j d 1 9 5 2 - b e n a reflexiós és refrakciós szeizmikus méréseket. A Kőolajipari minisztérium 1 9 5 2 - b e n megkezdte a saját földtani térképezését és graviméteres méréseit, 1 9 5 4 - b e n pedig a korszerű szeizmikus felvételeket. À geofizikai mérésekkel egyidőben 1 9 5 2 - b e n a Comitet Geologie megkezdte a földtani alapfúrások mélyítését a medence területén, amit k é s ő b b a kőolaj-
G s iky
:
Az
Erdélyi-medence
mély földtani
viszonyai
409
ipar vett át. 1970-ig k b . 40 földtani alapfúrás jellegű kutatófúrást mélyítet tek 990 — 4530 m közti mélységig és ezek mind elérték a kristályos v a g y mezo zóos medencealjzatot. Máskülönben kezdettől fogva 1970-ig az Erdélyi-meden cében t ö b b mint 1000 fúrást mélyítettek k b 2 millió méter hosszban, de ez nem mind szénhidrogénkutató fúrás. A z adatok bőségét jelzi az, h o g y kez dettől fogva t ö b b mint 500 kutató foglalkozott a medence földtani viszonyai val és néhány ezer cikk, beszámoló, jelentés készült. A végzett geofizikai mérések és mélyfúrásos kutatás szolgáltatták azokat az igen érdekes, új földtani eredményeket, amelyek számos cikk és két szin tézis, k ö n y v alakjában láttak napvilágot és amelyekről vázlatosan, r ö v i d e n beszámolni szándékozom. D B M A K T O N N E francia geográfus 1907-ben mutatott rá arra, h o g y míg az A l p o k építménye megőrizte egységes és impozáns mivoltát, addig a K á r p á t o k t ö b b masszívumra darabolódott fel, amelyeknek egy része lesüllyedve hozta létre a belső medencéket és ezeket a fiatalabb üledékek töltötték fel. A felda r a b o l ó d o t t kárpáti tömegeket a flis tenger jellegzetes üledékei utólag az oli gocén végén foglalják egybe, s í g y j ö t t létre a K á r p á t o k jelenlegi, morfológiai lag egységesnek látszó köríve. Ezen utóbbi megállapítást viszont már S Z E N TES Ferenc tette. A z egész kárpáti kristályos-mezozóos t ö m e g keleti részének a közepe táján történt kéregrész beszakadása által j ö t t létre az Erdélyi-medence mint belső kárpáti süllyedek. A lesüllyedés a felsőkrétában k e z d ő d ö t t , amikoris a Dacidák kárpáti takarói már a helyükön voltak és váltak alaphegységgé, és folytató d o t t megszakításokkal nem egyenletesen a pliocénben is és tart napjainkig. A mezozoikum folyamán a Tethis tenger uralta a kárpáti területet. A medence elkülönülése a felsőkréta végén kezdődött, a pannon medencével való kap csolat a tortonig fennmaradt. A kárpáti keret 3 n a g y egysége, a Keleti, a D é l i K á r p á t o k és az E r d é l y i Középhegység erőteljes törésvonalak mentén határolják a medencét kelet, nyugat, és dél felé, csupán északnyugaton elmosodottabban, ahol az alaphegy ség lépcsőzetesen emelkedik a felszínre a Meszes, Magura, Cikó és Prelukai szigethegységek formájában. E z e k a kerethegységek determinálták a m e d e n c e fejlődését a harmadidőszak folyamán. így alakult ki az Erdélyi-medence kb. 32 000 k m kiterjedésű földtani egysége, mint a felsőkréta — harmadidő szaki hegységszerkezeti mozgások és üledékképződési ciklusok szülötte. A medence felsőkréta előtti aljzatának képződményeit a szénhidrogénkuta tások keretében lemélyített földtani alapfúrások tárták fel, így ismerhettük meg azokat, melyekről kiderült, hogy hasonlóak a kerethegységbeliekhez. Elérkezve előadásom lényegéhez — az Erdélyi-medence szerkezeti vázla tát feltüntető térkép és két, a medencét átszelő regionális földtani szelvény alapján — m e g p r ó b á l o m az új adatok birtokában először a rétegtani viszo n y o k a t röviden ismertetni, majd a medence tektonikai viszonyait is vázolni. A kerethegységek kristályos-mezozóos képződményei többé-kevésbé isme retesek a szakirodalomból. A 2. ábrán felvázolt szerkezeti képet a feltüntetett szerző a végzett geofizikai, elsősorban szeizmikus mérések adatai t o v á b b á a k b 40 lemélyített földtani alapfúrás alapján, melyek k ö z ü l 19-et feltüntet tünk, rajzolta meg. H a szemügyre vesszük a szintvonalas térképet azt látjuk, h o g y a tektonikai vonalak, áttolódások, vetők a medenceterületet t ö b b részre tagolják, melyeket római számmal jelöltünk. V e g y ü k őket sorjába É N y ról D K felé haladva. 2
11
410
Földtani
Közlöny
107. kötet,
3-4.
füzet
2. ábra. A z Erdélyi-medence szerkezeti térképvázlata a kristályos alaphegység felszínéről (IOHIM T E . nyomán) J e l m a g y a r á z a t : 1 . Magyarderzse ( 1 9 4 0 m, kristályospala), 2 . Szék ( 2 1 6 1 m, kristályospala), 3 . Szamosújvár ( 2 2 5 3 m, szenon), 4 . Mocs ( 3 2 0 6 m, szenon), 5 . Mezőpagocsa ( 3 0 0 6 m, kristályospala), 6 . Mezőbánd ( 4 5 0 5 m, jura), 7 . Pületelke ( 4 5 3 3 m, szenon), 8 . Mikefalva ( 4 0 1 6 m, eocén), 9 . Alamor ( 2 7 0 2 m, alsókréta?), 1 0 . Illenbák ( 1 3 5 5 m, kristályospala), 1 1 . Ágota ( 2 0 2 7 m, triász), 1 2 . Moha ( 3 0 8 1 m, kristályospala), 1 3 . Sófalva ( 2 9 0 9 m. kristályospala), 1 4 . Görgény ( 3 3 2 7 m, kristályospala), 1 5 . Ucsa ( 1 7 8 6 m, triász), 1 6 . Zetelaka ( 1 7 1 6 m, kristályospala), 1 7 . Libán falva ( 2 9 1 2 m, perm ?), 1 8 . Beszterce ( 3 2 0 9 m, kristályospala), 1 9 . Nagyenyed ( 2 2 9 4 m, gránit), 2 0 . Bátolódási vonal, 2 1 . Vető, 2.2. Szelvényvonal, 2 3 . Szerkezeti egységek, 2 4 . Kutató mélyfúrás Fig. 2. Structural map-sketch of the Transylvanian Basin showing the surface of the crystalline basement (after T E . I C H I M ) . L e g e n d : 1 . Magyarderzse ( 1 9 4 0 m, crystalline schists), 2 . Szék ( 2 1 6 1 m, crystalline schists), 3 . Szamosújvár ( 2 2 5 3 m, Senonian), 4 . Mócs ( 3 2 0 6 m, Senonian), 5 . Mezőpagocsa ( 3 0 0 6 m, Senonian), 6 . Mezőbánd ( 4 5 0 5 m, Jurassic), 7 . Pületelke ( 4 5 3 3 m, Senonian), 8 . Mikefalva ( 4 0 1 6 m, Eocene), 9 . Alamor ( 2 7 0 2 m, Lower Cretaceous?), 1 0 . Illenbék ( 1 3 5 5 m, crystalline schists), 1 3 . Sófalva ( 2 9 0 9 m, crystalline schists), 1 4 . Görgény ( 3 3 2 7 m, crystalline schists), 1 5 . Ùcsa ( 1 7 8 1 m, Triassic), 1 6 . Zetelaka ( 1 7 1 6 m, crystalline schists), 1 7 . Libánfalva ( 2 9 1 2 m, Permian?), 1 8 . Beszterce ( 3 2 0 9 m, crystalline schists), 1 9 . Nagyenyed ( 2 2 9 4 m, granite), 2 0 . Overthrust line, 2 1 . Fault, 2 2 . Section Une, 2 3 . Structural units, 2 4 . Boreholes
A z I . számú medencerész a Torda — Dés — Meszes hegység közti kiemelt terület, amelyet a szerző self területnek is nevez, — régi nevén monoklinális peremi ő v , — e g y laposabb medencerész. Közismert, hogy az Erdélyi-medence É N y - i peremén levő Meszes, Cikó és Preluka szigethegységek, úgyszintén S Z Á D E C Z K Y K A E D O S S Gyula „eltakart hegyei"-nek kristályos tömegei képe zik a kapcsolatot, a hidat az Erdélyi Középhegység és a Radnai havasok illetve a Keleti K á r p á t o k , egyúttal pedig a határt az Erdélyi-medence és a Pannon-medence k ö z t . U g y a n e z t a kapcsolatot erősítik meg ezen a területen lemélyített 1. magyarderzsi és 2 . széki fúrás, melyek a kristályos alaphegy séget 1 7 2 0 illetve 1 9 7 0 m-ben érték el. E z a terület tehát a Középhegység eltemetett északi folytatása. A z alaphegységet paleogén és kősómentes miocén k é p z ő d m é n y e k borítják a közismert, klasszikusnak m o n d h a t ó rétegekkel.
С s iky:
Az Erdélyi-medence
mély földtani
viszonyai
411
Csak K o l o z s v á r t ó l D N y - r a a K ö z é p h e g y s é g peremén találunk szenon üledé keket. A I I . számmal jelzett Nagyenyed-Aranyosgyéres-bethleni süllyedéket nyu gaton a Torda-dési áttolódási vonal, keleten pedig vető mentén a M e z ő p a g o csai kiemelkedés határolja. A közel 6 0 0 0 m mélyre lesüllyedt alaphegység felszínét a szeizmika határozta meg, fúrás nem érte el. E z e n a területen lemé lyített 3 . szamosujvári és 4 . mocsi fúrás 2 0 1 3 ill. 2 4 4 0 m-ben szenon rétegekbe hatolt eocén, illetve alsómiocén k é p z ő d m é n y e k alatt; a 1 9 . n a g y e n y e d i fúrás viszont a terület déli részében 2 2 2 8 m-ben eocén alatt gránitot ért el. A sülyl y e d é k e t a m é l y e b b részeken 1 5 0 0 — 2 0 0 0 m vastag, valószínűleg preszenon m e z o z ó o s üledék és k b 3 2 0 0 m vastag paleogén és kősóformációs neogén tölti ki. Észak felé, amint látjuk az alaphegység felszíne fokozatosan emelkedik egészen a Prelukáig. E z a N a g y s z a m o s o n túli rész szintén a monoklinális peremi ö v h ö z tartozik, a közismert paleogén és neogén rétegekkel. A I I I . számmal jelzett Marosludas-mezőpagocsai kiemelt, hosszú, keskeny — k b . 1 0 0 k m hosszú és 1 5 — 2 0 k m széles —vonulat a tetővidékén a k ö r n y e zethez képest aránylag kis mélységben, 2 4 8 0 m-ben, érte el a kristályos pala alaphegységet az 5 . mezőpagocsai fúrás n e m messze a Kissármásitql. E z t a kiemelkedést már 1 9 1 2 - b e n E Ö T V Ö S L o r á n d torziós inga mérései pozitív gravitációs anomáliaként kimutatták, úgyszintén a későbbi r o m á n mérések is. A területen az alaphegységet v é k o n y eocén és vastag kősóformációs mio céntakaró fedi. A római I V . számú Vízakna-Kiskapus-marosvásárhelyi k ö z p o n t i medence rész az Erdélyi-medence legmélyebbre süllyedt részét tárja elénk, a K ü k ü l lők vidékén, ahol Mikefalva és Fületelke k ö z ö t t a kristályos alaphegység a szezmika szerint k ö z e l 8 0 0 0 m mélyen van, a felsőkréta előtti m e z o z o i k u m fel színe pedig k b . 5 0 0 0 m mélységben, felette pedig a felszínig vastag szenonharmadidőszaki üledéktakaró. Ugyanis a legmélyebb fúrás, a 7 . fületelkei 4 5 3 3 m - b e n szenonban állt meg, a 6 . mezőbándi fúrás 4 5 0 5 m-ben jura rétegek ben, a 8 . mikefalvai pedig 4 0 1 6 m-ben eocén rétegekben. A terület déli része, a Szebeni havasok előterében, e g y vető mentén monoklinálisként határolódik el. E z e n a részen mélyült a 9 . alamori fúrás, mely alsómiocén alatt 1 9 1 0 mben s z e n o n b a hatolt, majd alsókrétában állt meg. Szintén vető által különül el e medencerész keleti kiemelt része, ahol t ö b b fúrás mélyült, melyek majd n e m m i n d elérték a kristályos alaphegységet. í g y a Fogarasi-havasok előteré ben a 1 0 . illenbáki fúrás 1 3 5 0 m-ben t o r t o n alatt, a 1 1 . ágotai fúrás viszont 1 3 4 0 m - b e n triász korú kőzetekbe hatolt és abban is v é g z ő d ö t t . A 1 2 . mohai fúrás alsókréta alatt már kristályos palát tárt fel 2 9 4 0 m-ben, a 1 3 . sófalvai fúrás pedig t o r t o n alatt érte el 2 8 8 0 m-ben végül a 1 4 . görgényi fúrás eocén korú k é p z ő d m é n y alatt 3 2 4 6 m-ben hatolt a kristályos alaphegységbe. V é g ü l az V . számú Fogaras — Székelyudvarhely-dédai medence-rész, mely amint látjuk hosszú vonulatként húzódik a medence keleti peremén, a K á r p á t o k k a l párhuzamosan, a V ö r ö s t o r o n y i szorostól a R a d n a i havasokig k b . 2 6 0 k m - e n keresztül. E z a zóna két részre osztható: a déli részében az Olttól k b . Zetelakáig az alaphegység monoklinálisszerűen dől a medence belseje felé; Zetelakától Besztercéig viszont É N y felé v o n u l v a árokszerűen süllyed le k ö z e l 6 0 0 0 méter mélységbe D é d a és a Görgény patak k ö z ö t t . E b b ő l az á r o k b ó l viszont meredeken t ö r a felszínre a keleti peremi részen és képezi a K e l e t i K á r p á t o k központi kristályos magját. A vonulat mentén 4 fúrás m é l y ü l t : a 1 5 . ucsai fúrás a Fogarasi havasok előterében alsómiocén alatt
412
Földtani
Közlöny
107. kötet,
3-4.
füzet
1350 m-ben triász korú rétegekbe hatolva állt meg; t á v o l tőle a Hargita lábá nál a 16. zetelaki fúrás 1700 m vastag tortonai összlet alatt érte el a kristályos palákat. A 17. libánfalvai fúrás a Görgényi havasok lábánál szintén tortonai rétegek alatt 2600 m-ben triász korú k é p z ő d m é n y b e hatolva kérdéses perm ben fejeződött be, jelezve az elmélyülést. S végül északon a Beszterce melletti 18. fúrás oligocén k é p z ő d m é n y e k alatt érte el 3202 m-ben a kristályos alap hegységet.. A szénhidrogénkutatások fent ismertetett földtani adatai alapján röviden összefoglalva: a román geológusok szerint a medence kristályos alaphegysé gét képező metamorfitok, t o v á b b á a paleozóos, mezozóos és neozóos üledékek hasonlóak a kerethegységbeliekhez. A kristályos alaphegységet fedő üledékek t ö b b szedimentációs ciklus k é p z ő d m é n y e i . A z idősebbek a perm-triász és a jura-alsókréta üledékképződés szülöttei. Ezeknek az együttes vastagsága igen eltérő: a kiemelt zónákban 0 m, a süllyedékekben eléri a maximális 3500 m-t. A paleo-mezozóos k é p z ő d m é n y e k rétegtana még kevéssé ismert, a kevés adat miatt, í g y főleg az Erdélyi Középhegységi k é p z ő d m é n y e k k e l való össze hasonlítás — analógiák, — képezik az ismeretek alapját. Verruçano kifejlődésűnek tartott konglomerátumot találtak a libánfalvai fúrásban 27 m vastagságban. Triász korú k é p z ő d m é n y e k e t tárt fel néhány fúrás a Eogarasi havasok előterében k b . 700 m vastagságban: az ucsai és ágotai fúrás dolomitot, mészmárgát és konglomerátumot, a zsiberki fúrás a mohai tól délkeletre márgát, palás agyagot, mészkövet t o v á b b á diabázt és gabbrot. Ezek a triász kőzetek K o d r u típusúak. Jura korú kőzeteket harántolt a mezőbándi fúrás k b . 1100 m vastagságban éspedig felsődogger és maim mész köveket, melyekhez hasonlóak Torda környékén és a Persáni-hegységben for dulnak elő. Alsókréta kőzeteket tártak fel: a mezőbándi fúrás barremi-apti mészkövet és mészmárgát, a mohai fúrás barremi-apti mészkövet, márgát és a g y a g o t , az alamori fúrás pedig 400 m vastag kérdéses albi palás márgákat és homokkőrétegeket. A szenonnal k e z d ő d ő medenceüledékek rétegtanáról való ismeretek már b ő v e b b e k . A z üledékképződés itt sem v o l t folyamatos mint a h o g y régebben feltételezték. T ö b b üledékképződési ciklust állapítottak meg: 1. felsőkréta, 2. eocén-oligocén, 3. burdigál-helvéti, 4. tortonai-buglovi-szarmata és 5. pliocén ciklust. A felsőkréta üledékeket a medence peremein a kristályos-mezozóos aljzatra transzgredálva találjuk éspedig különböző kifejlődésben. A z Erdélyi K ö z é p hegység keleti peremvidéke északi részében T o r d a környékén gozau kifejlő désű, a déli részében közismerten flis kifejlődésű. A Szebeni havasok lábánál gozau kifejlődésű és ugyanilyen az alamori fúrásban is. A Persáni hegységben viszont flis faciesű a szenon. A felsőkréta szenont a medencében t ö b b fúrás harántolta és elég elter jedtnek látszik. A z alamori fúráson kívül a szamosújvári, a mocsi, a fületelki fúrást említjük, amelyekben 1300 m m a x . vastagságot ért el. Mindhárom fúrásban a r o m á n geológusok szerint a szenon flis kifejlődésű, ami elég meg lepően hangzik ! A z eocén üledékeket számos fúrás harántolta a medence egész területén, ahol transzgredál a kristályos-mezozóos v a g y szenon képződményekre. Maxi mális vastagsága 900 m, tehát v é k o n y a b b mint az észak-erdélyi epikontinentális paleogén területen, ahol Zsibó környékén a vastagsága k b 1500 m. A z oligocén elterjedése a medence belsejében már j ó v a l kisebb és nem terjed
С s iky
:
Az Erdélyi-medence
mélyföldtani
viszonyai
413
a T o r d a - D é d a vonaltól délre. Figyelemre méltó, h o g y a besztercei fúrás 7 0 0 m vastag oligocén rétegsort (feketés márgák, homokkőbetelepülésekkel) harántolt éspedig flis kifejlődésben. E z e k szerint ú g y látszik, h o g y a belső kárpáti flisnek t ö b b (feltehetően össze függő) ága van: az egyik a minket is érintő máramarosi-észak-erdélyi-debre ceni-szolnoki vonulat, a másik a marosmenti (érchegységi) flis zóna, egy har madik pedig a Keleti K á r p á t o k k a l párhuzamosan a máramarosi medencétől a Persáni-hegységig alakult ki. Ezen utóbbi ö v e z e t gondolata felmerült máskülönben bennünk is M A J Z O N Lászlóval annakidején folytatott beszélgetések során, amikoris a a kelet erdélyi oligocén rupéli rétegekről és a nyárádszeredai és erdőszentgyörgyi fúrásokban feltárt globotruncanás rétegekről v o l t szó, bár a flis-jelleg n e m a faunán múlik ! A miocén k é p z ő d m é n y e k k e l kapcsolatban csak a legfontosabbat említem meg. A burdigál-helvéti ciklus képződményeit majd minden fúrás harántolta a medencében, elválasztásuk viszont g o n d o t o k o z o t t . A medencének sok s z e m p o n t b ó l legfontosabb, de legjobban ismert k é p z ő d ményei a tortonai-szarmata ciklus közismert üledékei. F o n t o s a k mert ők tárol ják a kősót és a földgáztelepeket. L e g j o b b a n ismertek mert könnyen korrelál hatok a rétegek a fauna gazdagsága miatt, de főleg a dácittufa szintek segít ségével. A torton diszkordánsan települ a pretortonai képződményekre, a kristályos paláktól k e z d v e végig. H á r o m részből áll: alsó része a bázis szint a közismert dési dácittufa. E z a helvéti-tortonai határt jelző tufaszint a meden cében mindenütt a k ő s ó fekvője és ez döntötte el az erdélyi k ő s ó sokáig vitatott tortonai korát, amire már К о с н Antal helyesen mutatott rá. K ö z é p s ő része az ún. kősóformáció, felső része pedig a spirialisos márga. A buglovi és szar mata emelet agyagos-márgás és h o m o k o s rétegsorozatát együttvéve gázformá ciónak nevezik. A buglovi emeletet nemrég választották le fauna alapján a legfelső tortonaiból. Azelőtt a torton-szarmata közti határt a gyéresi dácittufa húzta meg, most a buglovi-szarmata határt jelzi. A pliocén ciklust k b . 6 0 0 m vastag pontusi üledékes összlet képviseli a K ü k ü l l ő k vidékén, a m e d e n c e középső részében. A pontus a szarmatára transz gredál, a határt a báznai tufa adja. A dáciai, a felsőpliocén rétegek nincse nek kifejlődve. R á t é r v e a tektonikai viszonyok r ö v i d ismertetésére: az Erdélyi-medence tektonikai képét első ízben К о с н Antal rajzolta meg ezelőtt 7 5 évvel megje lent mongráfiájában. Szerinte a medence peremein kibukkanó rétegek befelé folytatódva vastagodnak és a mosdótálszerű medence közepén érik el a maxi m u m o t . E z a modell tükrözi a múltszázad végi ún. atektonikus szemléletet, amikoris a főfeladat a rétegtani és őslénytani anyag, és adatgyűjtés, és feldol gozás volt, ami nélkül viszont tudjuk, h o g y minden tektonikai következtetés, szemlélet a l e v e g ő b e n logó hipotézis. A megindult kőolaj és földgázkutatások, a B Ö C K H vezette, a M R A Z E C vezette, az 1 9 4 0 — 4 4 . közti magyar kutatások, végül a román állam által 1 9 4 8 . óta végzett intenzív kutatások bizonyították, h o g y a medence mélyföldtani tektonikai viszonyai sokkal komplikáltabbak és ha lehántanánk a medence üledékeket egészen az alsókrétáig, n e m lapos tálszerű mélyedés hanem magas hegységvonulatok tárulnának elénk, és ugyanezt mondhatjuk mi is a pannon medencéről.
414
Földtani
Közlöny
107. kötet,
3-4.
füzet
A z Erdélyi-medencét feltöltő üledéktömegnek vagyis a szenonnal k e z d ő d ő medenceüledékeknek tektonikai fejlődésében elsőrendű szerepe v o l t a kristá l y o s - m e z o z ó o s alaphegység szerkezeti és d o m b o r z a t i viszonyainak. B i z o n y o s , h o g y a m e d e n c e a kristályos-mezozóos kéregrésznek lesüllyedése révén kelet kezett, ami a kréta végén k e z d ő d ö t t , nem tisztázott viszont az, h o g y milyen v o l t a szenon előtti felszínnek a földtani, geomorfológiai képe, amely aztán a medence aljzatává vált. Erre v o n a t k o z ó l a g kétféle, szélsőséges felfogás uralkodott, amikor még nem ismerték m i n d a z t amit e l m o n d t a m , aminek lényege az alaphegység szintvona las térképe és a k é t földtani szelvény. A z egyik felfogás megalapozói M B A Z E C , P O P E S C U - V O I T E S T I és P K E D A voltak, akik kis eltérésekkel k i m o n d t á k , h o g y a szenon előtti alaphegység takaróre dős szerkezetű. N e m véletlen ez hiszen U H L I G n y o m á n ő k dolgozták ki a romá niai K á r p á t o k takaróredős szerkezeti képét és e b b e beletartozott az Erdélyi m e d e n c e alaphegysége is. A másik felfogás, melyet a kisebbség I o n D U M I T R E S C U és munkatársai ala k í t o t t a k ki, e g y másik végletet képvisel. Szerintük az Erdélyi-medence e g y merev k ö z b e n s ő herein masszívum lesüllyedése által j ö t t létre, melynek kristá l y o s t ö m e g e rögös, germanotíp szerkezetű. R a j t a triász-jura és kréta foltok találhatók, a paleogén-alsómiocén takaró pedig települt szerkezetű. E z a me rev, rögös tektonikai k é p azonban n e m illik a keretbe vagyis eltér a kerethegy ségek tektonikai stílusától. D e ha ránézünk a 2. ábrára, melyet a szeizmikus mérések és az alapfúrások eredményei alapján rajzoltak meg, ez már beleillik a kárpáti keretbe. E z t a tektonikai képet Traian I C E I M és munkatársai C I U P A G E A és Mircea P A U C A rajzolták meg, és ez m a a kőolajiparban dolgozó geológusok v é l e m é n y é t tükrözi. E z a felfogás mindenesetre k ö z e l e b b áll a takaróredős elmélethez, mert kimondja, h o g y a medence alaphegysége áttolt redős (pik kely-redős) szerkezetű, amilyen a Keleti K á r p á t o k b a n és a K ö z é p h e g y s é g b e n is van, szemben az eltúlzott takaróredőkkel v a g y akár a rögös tektonikával. E z e k után ha szemügyre vesszük a tektonikai vázlatot azt látjuk, h o g y az említett 3 kiemelkedés — az I., — I I I . , és a I V - e s keleti kiemelt része — kris tályos palái rátolódnak az előttük, vagyis tőlük keletre h u z o d ó süllyedékek m e z o z ó o s k é p z ő d m é n y e i r e , amint azt a két földtani szelvény is j ó l szem lélteti (3. ábra). A medenceüledékek tektonikája eltér a szenon előtti aljzat tektonikájától, de azon belül is vannak eltérések. Tektonikai s z e m p o n t b ó l megkülönböztetünk pretortonai és poszttortonai k é p z ő d m é n y e k e t . A t o r t o n előtti k é p z ő d m é n y e k tektonikai viszonyait elsősorban aljzatának felszíne, d o m b o r z a t a szabja meg, és általában eltér a dési tufa feletti üledékek tektonikájától, k ö z ö t t ü k disz harmónia v a n . A tortonai transzgressziónak igen n a g y a jelentősége t ö b b szem p o n t b ó l : ezek közül a legfontosabb, h o g y vele e g y új tektonikai stílus lép életbe, melynek a létrehozója a k ő s ó . N e m k í v á n o k kősótektonikával foglalkozni — külön előadást érdemel — de annyit m e g kell említenem, h o g y a kősónak fontos szerkezetalakító szerepe van, de csakis felfelé, a fedőjében levő üledékekben, de ez a hatás-felfelé csök ken a pliocénig. A k ő s ó , plasztikus voltánál fogva, diapirizmusával fontos szerepet játszik a földgáztároló szerkezetek, brachiantiklinálisok kialakulá sában. A k ő s ó a medencében összefüggő réteget alkot a fúrások adatai szerint (egy régebbi felfogással ellentétben), de vastagsága és mélysége v á l t o z ó : a m e d e n c e k ö z p o n t b a n helyenként 3000 —3500 m vastag üledéktakaró fedi,
0 s iky: Az Erdélyi-medence mélyföldtani viszonyai
3. ábra. Földtani szelvények az Erdélyi-medencéből (1сшм Т В . 1968 nyomán). J e l m a g y a r á z a t : 1. Pliocén, 2. Szarmata, 3. Buglovi, 4. Tortonai (kősó), 5. Alsómiocén, 6. Paleogén, 7. Felsőkréta, 8. Alsókréta, 9. Jura, 10. Triász, 11. Kristályos alaphegység, 12. Neogén vulkánit és agglomerátum, 13. Kutatófúrás, 14. Eátolódási vonal, 15. Vető Fig. 3. Geological sections from the Transylvanian Basin (after Т Е . Ю Н Щ 1968). L e g e n d : 1. Pliocene, 2. Sarmatian, 3. Buglovian, 4.Tortonian (salt), 5. Lower Miocene, 6. Paleogene, 7. Upper Cretaceous, 8. Lower Cretaceous, 9. Jurassic, 10. Triassic, 11. Crystalline basement, 12. Neogene volcanics and agglomerates, 13. Explo ratory drilling, 14. Overthrust line, 15. Fault
415
416
Földtani
Közlöny
107. kötet,
3—4. füzet
4. ábra. A z Erdélyi-medence regionális gravitációs anomália térképe (GAVAT és társai nyomán 1969). r á z a t : 1. Medencehatár Fig.
4. Regional gravimetric anomaly map of the Transylvanian Basin (after G A V A T et al. 1969). Basin boundary
Jelmagya Legend:
].
ahonnan a n y o m á s alól feltörve, a környező, M R A Z E O elnevezte, diapir zóná ban átdöfi a takarót a felszínig. A z ilyen helyeken például Parajdon és Marósújváron a sótömzs vastagsága eléri az 1 2 0 0 — 1 8 0 0 m-t. Megjegyezzük, h o g y elsősorban az orogén mozgások a szenonvégi larámitól a pleisztocénbeli valachiai fázisig, t o v á b b á a litológiai fáciesváltozások, vala mint az üledékek vastagsága, azok eltérő plaszticitása és kompreszibilitása (agyagos-márgás-homokos rétegekről lévén szó), mind hozzájárultak a meden ceüledékek szerkezeti viszonyainak kialakulásához, változásához.
5. ábra. Vázlatos földtani szelvény az Erdélyi-medencén keresztül ( M R A Z E C — J E K E U U S —PATJOA nyomán). J e l m a g y a r á z a t : 1. Peremi öv, enyhén diszlokált neogén (monoklinális övezet), 2. Diapir redők neogén öve (kősó övezet), 3. Medenceközpont, enyhén gyűrt neogén (gázos dómok területe); a nyíl a mozgások irányát és intenzitását jelzi Fig. 5. Schematical geological section across the Transylvanian Basin (after M R A Z E C , JEKEIIITS and PATJOA) L e g e n d : 1. Marginal zone, slightly faulted Neogene (monoclinal zone), 2. Neogene belt of diapir folds (salt zone)3. Basin's centre, slightly folded Neogene (area of gas-bearing domes); the arrow indicates the direction and intensit of movement '
С s iky:
Az Erdélyi-medence
mélyföldtani
viszonyai
417
6. ábra. Földtani térképvázlat a harmadidőszak előtti képződmények felszínéről (IOHTM T R . nyomán). J e l m a g y a r á z a t : 1. Felsőkréta (a mélyben, illetve a felszínen), 2. Alsókréta (a mélyben, illetve a felszínen), 3. Jura kép ződmények (a mélyben), 4. Triász képződmények (a mélyben), 5. Kristályospalák (a mélyben, illetve a felszínen), 6. Mezozóos magmás képződmények (a mélyben), 7. Vető, 8. Rátolódásj vonal Fig. 6. Geological sketch-map on the pre-Tertiary surface (after TR. TCHIM). L e g e n d : 1. "upper Cretaceous (buried or exposed), 2. Lower Cretaceous (buried or exposed), 3. Jurassic (buried), 4. Triassic (buried), 5. Crystalline schists (buried or exposed), 6. Mesozoic magmatic rocks (buried), 7. Fault, 8. Overthrust line
A z Erdélyi-medence határa a neozoikum folyamán sokat változott. Valójá ban a paleogén és alsómiocénben még n e m beszélhetünk kialakult medencé ről, mivel a k ü l ö n b ö z ő tengerek elterjedésének aránya és iránya változott, melyből viszont szigetként emelkedtek ki a Keleti és Déli K á r p á t o k vonulatai, úgyszintén az Erdélyi K ö z é p h e g y s é g tömege. Erdélyi-medencéről tulajdon képpen csak a tortontól k e z d v e beszélhetünk, melynek végén záródik el a pannon medencétől és j ö n létre a medence beltengere, majd a pliocénben ki alakul az erdélyi pliocén t ó a K á r p á t o k i g . E b b e n rakodnak le a beltenger és a tó üledékei. Ezekre terül rá a miocén kori hasadékrendszeren, a tortónaitól kez d ő d ő e n t ö b b fázisban feltörő, az Avas-Gutin, a Hargita és K e l e m e n havasok vonulatának vulkáni tömegei és azok piroklasztikus üledékei. Majd a t ó fel töltődése után alakul ki a medence jelenlegi képe. A z e l m o n d o t t a k b ó l valami tanulságot is le lehetne vonni, annál is inkább, mert a Pannoniai-medence, az Erdélyi-medencéhez hasonló belső s ü l l y e d e k ,
418
Földtani
Közlöny
107. kötet,
3 — 4.
füzet
depresszió, ha fejló'déstörténetükben vannak is b i z o n y o s eltérések, azok n e m alapvetőek. Ezenkívül nálunk is megvolt és talán még megvan a kétféle elmé let. B i z o n y o s , h o g y a merev közbenső tömeg v a g y Tisia elmélete már megdőlt, legalábbis a régi formájában már n e m tartható. A szénhidrogénkutatások földtani eredményei alapján nálunk is új földtani k é p rajzolódott ki, a pretereier kristályos-mezozóos alaphegységről, ami eltér a régitől. Mi is sok szeizmi kus mérést és fúrást végeztünk az Alföldön az elmúlt 30 esztendő alatt, mely nek egyre korszerűsödő értelmezései a mindnyájunk előtt j ó l ismert kutatási eredmények elérésében elsőrendű szerepet játszottak. Sajnos meg kell álla pítani, h o g y alapfúrási tevékenységünk n e m t u d o t t ehhez felzárkózni. Mégis valahogyan t ö b b e t kell tennünk a magyar földtan érdekében, h o g y a Pannoniai-medence mélyföldtani-tektonikai és ősföldrajzi viszonyainak egysége sebb képe, egyértelműen mielőbb kirajzolódjék. S Z E N T E S Ferenc szavait idézem: „ N e m indokolt — a kárpáti területek — szerkezeti sokféleségét e g y közös formára visszaegyszerűsíteni, összefoglalva elnagyolni a v a g y idegen területek mechanikáját javítás nélkül alkalmazni; ellenkezőleg, éppen ebben a sokszerűségben kell hegyszerkezetünk jellemzőjét látni". Hozzátesszük, hogy a fentiek megvalósítása érdekében, a még fennálló véleménykülönbségek, a különféle elgondolások és megfigyelések ne veteked jenek egymással, hanem igyekezzenek egymást kiegószítani. A szintetikus összefoglalásokra viszont mindenkor szükség van, h o g y a folyamatok b o n y o l u l t ságát áttekinthessük, de ugyanakkor a részleteket életszerű színeiben meg kell hagynunk. E z mindnyájunk feladata, sőt kötelessége, de ehhez a szintézishez új L Ó C Z Y Lajosra, P E I N Z Gyulára a v a g y T E L E G D I R O T H Károlyra v a n szük ségünk.
I r o d a l o m — References К о с н A. (1900): A z erdélyrészi medence harmadkori képződményei. I. Paleogén csoport. 1894. — I I . Neogén csoport Е. D E M A R T O N N E (1907): Recherches sur l'évolution morphologique des Alpes de Transylvanie. Paris B Ö C K H H . (1911): A z Erdélyi-medence földgázt tartalmazó antiklinálisairól. M . Kir. Pénzügyminisztérium B Ö C K H H . (1913): Rövid összefoglaló jelentés az Erdélyi-medence földgáz-előfordulásainak az 1911 — 12. években történt tanulmányozásának eredményeiről. M . Kir. Pénzügyminisztérium S Z Á D E C Z K Y K . G Y . (1913): Adatok az Erdélyi-medence tektonikájához. Földtani Közlöny, X L I I I . k. M R A Z E C , L . — J E K E L I T J S , E . (1927): Apercu sur la structure du bassine néogene de Transylvanie et sur ses gisements de gaz. Guide des excursions, Assoc. p. l'avance, géologie des_ Carpathes, Bucarest S Z Á D E C Z K Y К . G Y . (1928): Eltakart hegyek az Erdélyi-medence ÉNy-i részében. Földtani Közlöny, L V I I I . k. T E L E G D I R O T H К . (1929): Magyarország geológiája I. rész. Pécs S Z Á D E C Z K Y К . E . (1930): Die petrographischen Faziesgebiete des nordwest-siebenbürgischen Eozäns und der Innertransylvanische Block. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1930. évi közleményei. Sopron M R A Z E C , L. (1932): Considerations sur l'origine des depressions internes des Carpathes roumaines. Bul. Soc. Rom. Géologie. Vol. I. Bucarest CITTPAGEA, D . T. (193.,): Nouvelles données sur la structure du bassin transylvain. Bul. Soc. Roum. Geologie. Vol. I I . P O P E S C U - V O I T E S T I , I. (1936): Evolutia geologica-paleogeografica a Pamantului Romanesc. Rev. Muz. Geol.-Min. Univ. Cluj P R E D A , D. M. (1937): Geológia Romaniei. Curs litográfiát. Univ. Bucuresti P O P E S C U - V O I T E S T I , I . (1942): Exposé synthétique sommaire sur la structure des régions carpathiques roumaines. Bul. Soc. Roum. Geologie. Vol. V . R E I C H L. (1943): Észak-Erdély földtani fejlődéstörténete és hegyszerkezeti helyzete a Kárpát-medence rendszeré ben. M . Á . Földtani Intézet Évi Jelentése 1941—42. I I . k. B A R T K Ó L. (1943): Székelvudvarhely—Homoródalmás környékének földtani viszonyai. M . A. Földtani Intézet Évi Jelentése 1943. П . k. B A N D Á T H . (1943): A z Erdélyi-medence északi és keleti részének rétegtani és hegyszerkezeti viszonyai. M . Á. Föld tani Intézet Évi Jelentése 1943. I I . k. S T I L L E , H . (1953): Der geotektonische Werdegang der Karpaten. Geologiscnes Jahrbuch. Beiheft 8. Berlin N A G Y L. (1958): A Román Népköztársaság földtana. Kolozsvár (Egyetemi jegyzet) S Z E N T E S E . (1949): A kárpáti hegyrendszer oelyzete az alpesi orogénben. Földtani Közlöny 1—4. f. 1MB, M . (1958): Podisul Transllvaniei. Bucuresti S C H E F F E R V . (1958): A z erdélyi ősmasszívum problémája. Geofizikai Közlemények. V I ± . k. 3—4. sz. C S I K Y G. (1959): A z Erdélyi-medence földtani képe a legújabb szénhidrogénkutatások tükrében. Földtani Köz löny 3. f. ONCESCU, N. (1959): Geológia Republicii Populäre Romane. E d . I I . Bucuresti V A N C E A , A. (1960): Neogenul din Bazinul Transilvaniei. Edit. Acad. R . P. R,. Bucuresti
С s iky:
Az Erdél'ii-medence
mélyföldtani
viszonyai
419
D U M I T R E S C U , I.— S A N D U L E S C U , M . — L A Z A R E S C U , V . — M I R A U T A , 0 . — P A U L I U C , S. — G E O R C E S C U , C . (1962): Mémoire à la carte tectonique de la Roumanie. Annuar. Comit. Geologic. Vol. X X X I I . G A V Â T , I . — A I R I N E I , S T . — B O T E Z A T I T , P . — S O C O L E S C U , M . — S T O E N E S C U , S C . — V E N C O V , S T . (1963): Structura geologica profunda a teritoriului В.. P. R . dupa datele actuale geofizice. Studii si cercetari de geofizica, 1/1. Acad. R. P. R. P A U O A . M . (1961—62): Contributii la cunoasterea structurii geologice a regiunii de S W a Ardealului. Dari de seama ale sedinteler. Vol. X L I X . Inst. Geologic. R A I L E A N T J , G E . — R T T S U , A . — M O T S E S O U , V . (1964): Relatiile tectonice aie cristalinulni muntilor Meses, Ticau eu formatiuniie sedimentäre ale Bazimilui Transilvaniei. Studii si cercetari de geologie-geofzica-geografie. I X / 2 . B L E A H U , M . — P A T R U L I U S , D . — R A D U L E S C U , D . —SATJLEA, E. — SAVIT, H . (1967): Harta geologica R.ep. Soc. Romania. Nota explicativa Institutul Geologic. Bucuresti B A N C I L A , I . (1963): Raionarea tectonica a teritoriului Rep. Soc. Romania, (partea I . ) Comunicari de géologie S. S. N. G. Vol. I V . 1967. — Partea I I . Buletin. Soc. Stiinte. Geologice. Vol. X . V A N C E A , A. (1968): Dépots mésozoiques et paléogénes dans la cuvette de Transylvanie. Revue roumaine de géologie, géophysique, géographie. Série géologie. Tome X I I . / l . V A N C E A , A. (1968): Le role du sel dans la formation des domes de la cuvette de Transylvanie. Rev. roum. géologie, géophysique, géographie. Série géologie. Tome X I I . / 2 . T A L O S , D . — V I S A E I O N , M . — C O E N E A , I . (1968): Morphologie et structure du soubassement de la dépression de Transylvanie d'après les donnés géophysiques actuelles. Rev. roum. géologie, géophysique, géographie. Tome X I I . / 2 . PATJCA, M . (1965—1966): Contributii la geneza zacamintelor de saruri miocène din Romania. Dari de seama aie sedintelor. Vol. L U I / 2 . Inst. Geologic. PATJCA, M . (1969): Problèmes tectoniques dans le Bassin de Transylvanie. Geologische Rundschau, 58. Band G A V Â T J . — C I U P A G E A D . — A I E I N E I S T . (1969): Rapport entre la structure profonde et la structure des complexes sédimentaires de la Dépression de Transylvanie. Acta Geol. Acad. Se. Hungaricae. Tomus Х Ш . B U L L A В . — M E N D Ö L T. (1947): A Kárpát-medence földrajza. Budapest, Egyetemi nyomda B L E A H U , M . — D I M I A N , M. (1965—66): Santul eugeosinclinal al Metaliferilor si pozitia sa in raport eu Carpatii si Dina ridele. Dari de seama ale sedintelelor. Vol. LIIL'3. Inst. Geologic I L I É , M . (1966): Bazinul neogen al Transilvaniei. Natura, séria geografie-geologie. Vol. X V I I I / 3 . C I U P A G E A , D . — I C H I M , T E . — O P E A N , A. (1969): Despre disharmonia domurilor din Depresiunea Transilvaniei. Petrol si Gaze, Nr. 1 1 . I L I É , M . (1970): Apercu synthétique sur la tectonique des Carpates Roumaines. Geologische Rundschau, Band 59. C I U P A G E A , D . — P A U C A , M. — I C H I M , T E . (1970): Geológia Depresiunii Transilvaniei. Edit. Acad. R . S. Romania. Bucu resti B O M B I T A , G H . (1972): Studii geologice in Muntii Lapusului. Annuar. Inst. Geologie, Vol. X X X I X . C S I K Y G. (1974): A z erdélyi kőolaj- és földgázkutatások története. (Fejezetek a magyar kőolajkutatás történetéből.) Magyar Olajipari Múzeum Évkönyve I . kötet (1969 — 1974). Zalaegerszeg
Subsurface geology of the Transylvanian Basin in the light of recent results Dr.
The
g e o l o g y o f Transylvanian
G.
Osiky
a n d t h e Carpathians has been explored, since
HAUER'
and STACHE'S time, b y t h e joint work o f the m o s t outstanding representatives o f German, H u n g a r i a n a n d R o m a n i a n geologists that have been active during m o r e than a hundred years. I n i n t r o d u c t i o n , f i r s t t h e g e o t e e t o n i c s e t t i n g o f R o m a n i a is d e s c r i b e d , a f t e r I . B A N C I L A who
h a s distinguished
basically
t w o megatectonic
units
over
the country's
territory:
1. t h e C a r p a t h i a n o r o g e n a n d 2 . t h e Carpathian f o r e l a n d . T h e Carpathian o r o g e n
itself
c o n s i s t s o f a d d i t i o n a l s t r u c t u r a l u n i t s : a) t h e c e n t r a l C r y s t a l l i n e - M e s o z o i c m a s s i f s
(East
ern
a n d Southern
bergs), and
The
Transylvanian
Highland
b) t h e i n n e r o r c e n t r a l d e p r e s s i o n s , b a s i n s
minor
volcanic the
Carpathians,
basins),
c) t h e e x t r a - C a r p a t h i a n
Range
(Transylvanian
depressions
a n d d)
a n d masses
o f insel-
and Pannonian the belts
Basin
o f Neogene
masses.
Transylvanian
subsidence
Basin,
as a n inner-Carpathian
o f the Carpathian
depression,
Crystalline-Mesozoic mass
came into
framed
being
after
b y t h e t h r e e r re
s e r v e d m e d i a n masses — t h e eastern, s o u t h e r n a n d western o n e s . T h e basin i s t h e p r o d u c t of
Upper After
Cretaceous-Tertiary a
short
Transylvanian results The
historical
tectonic movements and sedimentary
review
Basin t h e subsurface
o f newest
o f geological geology
hydrocarbon-exploratory
and hydrocarbon
o f t h e basin
cycles. explorations
stratigraphy o f t h e Crystalline-Mesozoic substratum, including crystalline
a Permian-Triassic sedimentary
by
follows
the Upper
Pliocene
a schematic description o f t h e stratigraphy o f basin Cretaceous,
sedimentary
Paleogene,
cycles.
schists,
cycle a n d a Jurassic L o w e r Cretaceous sedimentary
is b r i e f l y r e v i e w e d o n t h e b a s i s o f t h e r e s u l t s o f d r i l l i n g f o r o i l a n d n a t u r a l g a s . wards
in t h e
is d i s c u s s e d a s s h o w n b y t h e
activities.
Burdigalian-Helvetian,
sediments
cycle After
produced
Tortonian-Sarmatian and
420
Földtani
Közlöny
107. kötet, 3-4.
füzet
T h e m o r p h o l o g y and t e c t o n i c s e t t i n g o f t h e C r y s t a l l i n e - M e s o z o i c b a s e m e n t as w e l l as t h e s t r u c t u r a l c o n d i t i o n s o f t h e basin s e d i m e n t s are discussed in t h e light o f the results o f g e o p h y s i c a l m e a s u r e m e n t s a n d h y d r o c a r b o n drilling t a k e n b o t h c o m b i n e d . T h e t e c t o g e n e t i c role p l a y e d b y salt a c c u m u l a t i o n s is p o i n t e d o u t . T h e general c o n c l u s i o n t h a t c a n b e d r a w n f r o m t h e a b o v e discussion is t h a t in basin areas b o t h t h e c o m p l e x g e o p h y s i c a l p r o s p e c t i n g a n d scientific g e o l o g i c a l drilling are o f v e r y g r e a t i m p o r t a n c e in u p - t o - d a t e oil-and-gas p r o s p e c t i n g .
