Az építőipari ágazat strukturális problémáiról “az elveszett termelés”
Készült: 2010 – 2012 Készítette: Balogh Attila
[email protected]
Bevezető
Az építőipari ágazat problémáiról a válságot követően számos elemzés és tanulmány készült, amelyek általában az ágazatban dolgozó cégek működésétől, az építőipari projektek szervezésétől független körülményeket jelölnek meg az iparágban tapasztalható problémák okaként. Legtöbben a megrendelések csökkenését, a megrendelők késedelmes fizetését, a körbetartozást, vagy a korrupciót okolják a hibákért. Érdemes ugyanakkor megnézni, hogy valóban csak ezek a tényezők okolhatóak-e a gondokért, vagy az ágazatban dolgozó vállalatok struktúrájában is vannak-e olyan jellegzetességek amelyek a problémákért felelősek. Vajon minden, az elemzésekben felsorolt körülmény oka-e a gondoknak vagy csak tünete egy hazai iparági sajátosságnak. Nem lehet-e oka a körbetartozásnak és az alacsony megrendelés-állománynak az építőiparban működő cégek struktúrája, hatékonysága, a kivitelezési projektek megszervezésének, versenyeztetésének módja? Ennek megértéséhez alkalmas adatokat az iparági vállalatok összesített pénzügyi adatai szolgáltathatnak.
Mivel ilyen információt tartalmazó elemzést, kutatást nem találtunk, kerestünk egy olyan nemzetközi adatbázist, amely az iparág struktúrájáról, az itt dolgozó vállalkozások pénzügyi adatairól készít összehasonlítható statisztikákat. Célunk annak megértése volt, van-e lényeges különbség az egyes európai országok építőiparának struktúrájában, van-e olyan egyedi jellegzetessége a magyar építőiparnak, amely oka lehet az előbb felsorolt problémáknak.
Elemzésünkhöz az Eurostat adatait használtuk, mert adatbázisa lefedi az Európai Unió területét, valamint az adatok gyűjtésének és összesítésének módszertana minden országban azonos, így összehasonlítható adatokat tartalmaz. A vizsgált országok kiválasztásánál szempont volt, hogy történelmi, politikai, gazdasági hátterük, valamint népesség szempontjából mindenfajta ország képviseltesse magát. 2
Magyarország építőipari cégeinek összesített adatait így 10 Uniós ország: Portugália, Németország,
Ausztria,
Csehország,
Lengyelország,
Szlovákia,
Szlovénia,
Horvátország, Románia és Bulgária adataival hasonlítottuk össze.
Hatékonyság az építőiparban
A gazdasági válságok, mint amilyen a 2008 évi, előtérbe helyezik a strukturális problémák kezelésének szükségességét. Ebben az időszakban a vállalatok hatékonyságának javítása nélkülözhetetlen a versenyképesség és piacképesség megőrzéséhez.
A világon és a legtöbb európai országban a hitelezési hajlandóság csökkenése a megrendelés-állomány jelentős visszaesését hozta, amely a cégeknél nagymértékben megnövelte a kihasználatlan termelési kapacitásokat. A gazdasági környezet változására válságot sikeresen túlélő vállalatok az erőforrások leépítése mellett a hatékonyság növelésével reagáltak. A magasabb termelékenység, a jobb hatékonyság elérése különösen az építőipari vállalkozások számára kritikus, ahol az iparág sajátosságaiból adódóan a hosszú távú gondolkodás és ezáltal az innováció, a beruházások és a képzett munkaerő biztosítása különösen nehéz feladat. Az építőipari ágazatban működő cégek árbevétele jellemzően viszonylag kisszámú, nagy értékű projektből származik. A cégek számára ezért különösen fontos a fix, vagy az árbevétel értékétől nagymértékben független, költségeik csökkentése. Emellett az évről évre változó nagyságú megrendelés-állományhoz a lehető legrövidebb időn belül kell alkalmazkodniuk. Ez a szemlélet nem kedvez az innovációnak, a szakképzésnek és minden olyan befektetésnek, amely csak közép vagy hosszú távon hoz eredményt.
Mindemellett a különböző európai országok építőipari vállalatainak hatékonyságát vizsgálva is jelentős különbségeket találhatunk. Nem meglepő, hogy az Unió nagyobb egy
főre
jutó
gazdasági
teljesítménnyel
rendelkező
országaiban
az egy
foglalkoztatottra jutó termelési érték az építőiparban is lényegesen magasabb. A vizsgált 11 ország közül Ausztriában és Németországban ez az érték 2009 évben 3
100.000 euró felett volt. Viszont míg Csehország, Szlovénia, Portugália és Horvátország is 60-80 ezer eurós foglalkoztatottankénti termelési értéket ért el, addig Magyarországon ez az adat a vizsgált országokban a legalacsonyabb, 40.000 euró alatti. A vizsgált országok közül a második legkevésbé hatékony Románia építőipara, ahol így is egy foglalkoztatott 9%-kal magasabb termelési értéket hoz létre, mint hazánkban, de egy csehországi építőipari foglalkoztatott már több mint dupláját termeli meg magyar társánál.
az építőiparban egy fő foglalkoztatottra jutó termelési érték (ezer EUR)
Ha nem a foglalkoztatottak, hanem az alkalmazottak létszámához viszonyítjuk a termelési értéket, akkor Magyarországon a 2009 évi 43.550 euró értékkel egyedül Romániát előzi meg hatékonyságban ahol ez a mutató valamivel 40.000 euró alatt van.
Az egy fő által előállított bruttó hozzáadott érték (az üzemi eredmény, amortizációs költségek és a személyi jellegű kifizetések fedezete) tekintetében csak Románia és Bulgária mutat kedvezőtlenebb képet, amelynek oka, hogy ezekben az országokban jellemzően alacsonyabb az egy főre jutó bérköltség.
4
egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték az építőiparban 2009-ben hazánkhoz viszonyítva (Magyarország = 100%)
Nagyszámú, kevés alkalmazottat foglalkoztató vállalkozás
A
legtöbb vizsgált
európai országhoz
képest
a magyarországi építőipar
hatékonyságát tekintve alulmarad, amelynek okára az egyes országok építőipari sajátosságai, és az iparág vállalkozásinak teljesítménye adhat magyarázatot.
Egyik ilyen jellegzetesség, hogy a nagyobb, 50-nél több főt foglalkoztató vállalkozások aránya az építőipari termelési értékben Magyarországon különösen alacsony, mindössze 38%. Ez megegyezik a Németországi adattal, ahol azonban a már kiépített infrastruktúra miatt, az építőipari termelésben lényegesen nagyobb arányban vesznek részt a speciális szaképítő vállalkozások, mint a mély és magasépítő cégek. Hazánkhoz hasonló fejlettségű infrastruktúrával rendelkező országokban az 50 főnél több alkalmazottat foglalkoztató cégek részaránya 40% feletti, Csehországban 48%, Szlovákiában 65%. A cégek méretének tekintetében Magyarország leginkább a nagyjából hatszor nagyobb,lengyelországi építőipari
5
vállalati struktúrához hasonlít, ebben a két országban leginkább jellemző, hogy az építési munkákon nagyszámú alacsony létszámú építőipari cég dolgozik.
az építőipari vállalatok foglalkoztatottak száma szerinti csoportosítása alapján az egyes méretkategóriába tartozó vállalatok hozzájárulása az építőipari termelési értékhez (2009)
Az építőiparban működő vállalatok nagy száma és kis mérete is oka annak, hogy a cégek jelentős része nem tudja biztosítani a hosszú távon kiszámítható, tervezhető működést, amely lehetőséget adna innovációra, képzésre, befektetésekre, valamint nem tudják kihasználni a méretgazdaságosságból származó előnyöket sem.
Innováció és a tárgyi eszközbefektetések hiánya
A vizsgált európai országokhoz képest a magyarországi építőipari vállalkozások elmaradnak a tárgyi eszközbefektetések terén is. Az elvégzett munkák hozzáadott értékének visszaforgatása tárgyi eszközökbe a hasonló fejlettségű országokat figyelembe véve hazánkban a legalacsonyabb. A Magyarországinál kisebb beruházási, befektetési értéket csak a már jól kiépült erőforrásokkal rendelkező Ausztriai és Németországi cégek adatai mutatnak. Míg Magyarországon a vállalkozások a megtermelt hozzáadott értéknek 17,6 szorosát fektetik be beruházásokba, ugyanez az arány Lengyelországban 18,9, Csehországban 21,7. 6
beruházási ráta: a befektetések és a megtermelt hozzáadott érték hányadosának átlaga a 2008-2010 közötti hároméves periódusban
Az egy foglalkoztatottra jutó beruházás aránya is hazánkban a legalacsonyabb, 2008 és 2010 közötti három év átlagában mindössze 2.100 euró/főt ér el. Szlovákia, Csehország és Lengyelország ugyanebben az időszakban fejenként másfélszer ekkora összeget fordított beruházásokra.
egy fő foglalkoztatottra jutó tárgyi eszközbefektetés értékének átlaga 2008-2010 közötti hároméves időszakban (ezer EUR)
7
Elveszett termelés
Az ágazat struktúrájának egyiklényeges jellegzetessége, hogy a vállalkozások által számlázott árbevételből mekkora termelési értéket állít elő az adott ország építőipara. Magyország ebben a tekintetben minden uniós országnál sokkal kedvezőtlenebb képet mutat. A teljes számlázott árbevételnek mindössze 56%átállítják elő a magyar építőipari ágazaton belül,a fennmaradó 46%-otnem az iparágon belül, illetve nem hazánkban működő vállalatok termelik. A Magyarországi vállalatok által számlázott, de nem a hazai építőiparban megtermelt teljesítmény értéke 2010 évben 5,2 mrd euró volt, amely az adott évi GDP 5,4%-át teszi ki.
építőipari termelés értéke/építőipari árbevétel 2005-2010 közötti időszak rendelkezésre álló adatai alapján számított átlaga
Az építőiparból kieső termelés oka lehet: -
korrupció;
-
be nem jelentett munkavállalók, vállalkozók által elvégzett munka értéke;
-
jelentős az alvállalkozói teljesítés részaránya, más gazdasági ágazatok termelése az építőipar számára, illetve;
-
az
import
anyagok
és
szolgáltatások
beépítése
a
magyarországi
kivitelezéseken.
8
Megvizsgálva az összes Uniós ország hasonló adatát, az építőipari vállalatok által számlázott árbevételnek szinte minden országban 100%-át a hazai iparági cégek állítják elő. Lengyelország, Luxemburg és Észtország kivétel, de még ezekben az országokban is 67-86% közötti mozog a saját termelés értéke.
A termelési érték és a hozzáadott érték viszonya
Az árbevétel és a termelési érték arányát vizsgálva a hazai adat jelentős eltérést mutat minden más Eurostat által elemzett országhoz viszonyítva. Ugyanakkor makrogazdasági szempontból fontosabb, hogy az építőipar mekkora hozzáadott értéket állít elő az ágazatban elköltött pénzből. Az alábbi táblázat az egyes országok 2010 évi építőipari árbevételét osztja működési eredményre, személyi jellegű ráfordításokra, valamint vásárolt áruk és szolgáltatások költségére és a készletérték változásának egyenlegére. Az alábbi táblázatból a bruttó működési eredmény és a személyi jellegű kifizetések összegzésével megkapjuk az Eurostat definíciója szerint kimutatott, értékhelyesbítéseket (amortizáció, értékvesztés) nem tartalmazó, tényezőköltségen számított hozzáadott értéket.
A személyi jellegű ráfordítások és a bruttó működési eredmény (együtt tényezőköltségen számított hozzáadott érték) részaránya az árbevételben, 2010-ben
9
2010-ben Magyarországon minden építőiparban elköltött 100 forintot 81 forinttal csökkentett a beszerzett termékek, szolgáltatások értéke, az aktivált termelés és a készletek értékének változásának egyenlege. A 100 forint árbevételből a vállalkozások mindössze 11 forintot költöttek személyi jellegű kifizetésekre, a fennmaradó 8 Ft pedig az adók és pénzügyi ráfordítások fedezetéül szolgáló bruttó működési eredményüket gyarapította. Az így számított 19%-os hozzáadott érték összevetve más európai országokéval a második legalacsonyabb. A hozzáadott érték működési eredményre és személyi jellegű kifizetésekre történő bontásából az figyelhető meg, hogy a bevétel arányában a személyi ráfordítások csak Bulgáriában alacsonyabbak
mint
hazánkban,
ugyanakkor
a
vállalkozások
árbevételhez
viszonyított működési eredménye Magyarországon átlagosnak mondható.
A személyi jellegű ráfordítások, a hozzáadott érték alacsony részarányának okai lehetnek, hogy hazánkban az ágazat a termeléséhez nagyobb értékben vásárol termékeket, szolgáltatásokat külföldről, illetve a fekete munka magas részaránya. Így az ágazatban elköltött pénz nem járul hozzá az iparág hosszú-távú, fenntartható fejlődéséhez olyan mértékben, mint Európa más országaiban.
Konklúzió
Az
ágazat
strukturális problémáira
egy
logikus
magyarázat
a
projektek
versenyeztetésének módja. A pályázati kiírásokban, az ajánlatok elbírálásánál legtöbb esetben kizárólagos szempont az ár, a projekt kivitelezése során a magas megtermelt hozzáadott érték nem elvárás. Ugyanakkor az állam számára a közpénzek elköltése során az adóbevételek és a foglalkoztatás növelése, az innovációra és szakképzésre áldozó, hosszú távon gondolkodó és hatékonyan működő, a külföldi piacokon is versenyképes vállalati struktúra kialakítása is cél kellene hogy legyen.
10
Ez is oka annak, hogy a hazai közbeszerzési beruházásokban piacvezető építőipari vállalatok árbevételében nagyon kis részt tesz ki a személyi jellegű ráfordítások és az értékcsökkenés költsége (a hazai építőipari cégek éves beszámoló adatainak vizsgálata alapján). Az árverseny során a pályázók így nem saját hatékonyságuk javításával tudnak kedvezőbb pozícióba kerülni, hanem az alvállalkozói láncon keresztül kiharcolt alacsony árral. A nagyszámú, kis foglalkoztatotti létszámú alvállalkozó és szub-alvállalkozó cégeknek így nem marad lehetősége tárgyi eszközeik fejlesztésére, jól képzett drága munkaerő felvételére, továbbképzésre, vagy akár a szakképzés finanszírozására.
Ezzel szemben az európai közbeszerzéseken projekteket elnyerő cégek saját teljesítménye jellemzően sokkal magasabb a magyarországi társaikénál. Ezt támasztja alá a magyar és európai vezető építőipari cégek éves beszámolóinak vizsgálata, amelyben több évre visszamenőleg látható, hogy az európai építőipari vállalatok árbevételük lényegesen nagyobb részét költik értékcsökkenési és személyi jellegű ráfordításra. A személyi jellegű ráfordítások aránya az árbevételhez viszonyítva hazánkban jellemzően 3-15% közötti, míg európai cégek esetében ez az arány 20-25% körüli.
Néhány Uniós országban olyan típusú kivitelezési munkák esetében, amelyek jelentős szakképzettséget igényelnek a közbeszerzési törvény előírja, hogy a munka egy meghatározott részét saját erőforrásokkal kell a pályázónak elvégeznie. Ezzel biztosítva, hogy a pályázók érdekeltek legyenek a munkák elvégzéséhez szükséges szakembergárda képzésében és a szakipari beruházásokban, fejlesztésben. Ezekben az esetekben a hozzáadott érték elvárása a pályázóktól azt biztosítja, hogy a vállalatok költsenek innovációra, beruházásra, szakképzésre, hosszú távon gondolkodva kiépítsenek egy értékes eszközökkel és jól képzett alkalmazottakkal rendelkező vállalatot. Az ilyen vállalatok hitelképessége is jóval kedvezőbb, így az iparágban a banki finanszírozást is elősegítheti.
11
Magyarországon az építőipar struktúrájából következik, hogy az építőipari vállalatok tulajdonosai sok esetben nem érdekeltek cégeik esetleges felszámolását megakadályozni, hiszen a cég tulajdonában nincs olyan jelentős eszközérték, amelynek megmentése érdekelté tenné őket a cég hosszú távú működtetésében. A cég felszámolása után, új cég létrehozásával folytathatják a tevékenységet, ezzel nagyban hozzájárulva a körbetartozásokhoz és az építőipar hitelképességének rontásához.
A fenti észrevételek alapján úgy gondoljuk, hogy a strukturális problémák kezelésére, az iparág hosszú távú fejlődésének biztosítására, hatékony eszköz lehet, ha a közbeszerzések esetében a pályázatok elbírálásánál egy eddig figyelmen kívül hagyott szempont is része lenne a pályázók minősítésének, vagy értékelésének. A közbeszerzéseken értékelendő lehetne a nyertes pályázók által elvégzett saját munka értéke, vagyis a kivitelező és alvállalkozói saját cégein belül előállított hozzáadott érték aránya a teljes kivitelezési költségből. A minősítés során a pályázó és alvállalkozói által, a korábbi időszakokban, az elbírálásnál pedig a pályázott projekt esetében a személyi jellegű ráfordításokra, értékcsökkenésre, illetve beruházásokra fordított összeg aránya megmutatná, hogy a pályázó milyen mértékben járul hozzá az iparág fejlődéséhez a foglalkoztatottság és a versenyképesség javulásához.
Ez a szempont nem idegen állami pénzek magánszférában történő elköltése során, például a gazdaságfejlesztési pályázatok, támogatások megítélésénél is szempont a foglalkoztatottság növelése, vagy a beruházások fenntartásának, működtetésének biztosítása legalább középtávon. Ezen szempont beemelése a közpénzekből finanszírozott építési projektek elbírálásának folyamatába, az épített műtárgy elvárt minősége és piaci értéke mellett biztosítaná az adott projekt társadalmi hasznosságát, és közép, hosszú távon kedvező hatással lenne az iparágra, az iparágban foglalkoztatottra, valamint ezen keresztül a gazdasági növekedésre is.
12
Javaslatok
Végezetül példaként felsorolunk néhány olyan - döntő részben más országokban már alkalmazott - szabályozási és adminisztrációs gyakorlatot, amely hozzájárulhat az építőipar magasabb hozzáadott értékének megteremtéséhez.
1. „Fenntartható közbeszerzés”
Az építőiparban az államnak, mint szabályozónak, de a közbeszerzések során, mint megrendelőnek is jelentős szerepe van az ágazat struktúrájának formálásában. A közbeszerzési stratégia az iparági munkahelyek mennyiségét, minőségét és a vállalatok versenyképességét is kedvezően befolyásolhatja. A „fenntartható közbeszerzés” célja, hogy a rövid távú költségcsökkentés mellett, a megrendelések hosszú távú társadalmi és környezeti hatásait is figyelembe véve egyeztesse azokat a gazdaságpolitikai és környezetvédelmi célokkal.
2010-ben építési beruházásokra közbeszerzési eljárások keretében 787 Mrd Ft költöttek el, amely teljes hazai építőipari árbevétel 23%-át adja. Ugyanekkora árbevétel a lengyel, cseh és szlovák építőipar átlagos teljesítményével számítva, a magyar GDP 0,15%-ának megfelelő összeggel magasabb hozzáadott értéket eredményezett volna, mint amit az Eurostat ágazati mutatói alapján becsülhetünk. A „visegrádi országok” átlagos teljesítményét a teljes hazai építőipari árbevételre kivetítve, a GDP 0,68%-át elérő hozzáadott érték növekedést érhetnénk el, az építőipari ágazat 6% körüli GDP hozzájárulása mellett. Ekkora értéknövekedésnek az iparágon túlmutató társadalmi hatása is számottevő.
Az alábbiakban felsorolt javasolt intézkedések hozzájárulhatnak a közbeszerzések során elköltött pénzek gazdaságilag előnyösebb felhasználásához, valamint az építőipari struktúrára gyakorolt hatásukkal a közbeszerzéseken túl a teljes iparágat versenyképesebbé tehetik.
13
-
A beszerzési és gazdaságpolitikai célok összehangolása azzal a céllal, hogy a közbeszerzésekben rejlő gazdasági lehetőségeket nagyobb mértékben lehessen kihasználni. Egy, a beruházások társadalmi és környezeti hatásainak értékelésével, a „fenntartható közbeszerzéssel” foglalkozó munkacsoport biztosíthatná,
hogy
a
beruházási
stratégia
összhangban
legyen
a
gazdaságpolitikai célokkal.
-
Közbeszerzésben megvalósuló beruházások előkészítése során a pályázatot kiíró, kimutatást készít a tervezett beszerzés társadalmi és környezeti hatásairól, amely értékelési szempont a projekthez szükséges források megítélése során.
-
A közbeszerzési pályázatokat kiírók tájékoztatása a beszerzések társadalmi és környezeti szempontjairól, valamint útmutatók készítése a „fenntartható közbeszerzés” kedvező hatásairól.
-
A pályázatot kiíró önkormányzatok tréningeket, workshopokat szerveznek a helyi beszállítók részére, ahol felkészítő előadásokat tartanak a pályázati rendszerekről. Ezek az intézkedések a helyi, kis és közepes vállalkozások versenyképességét segíthetik elő.
-
A közbeszerzést kiíró szervezet, az építési beruházáson belül jelentős értéket képviselő,
speciális
szakképzéssel
rendelkező
munkaerőt
igénylő
munkarészek esetében előírhatja, hogy a nyertes pályázó az ilyen típusú munkát nem adhatja tovább alvállalkozók részére, saját alkalmazottakkal kell elvégeznie. Ezáltal a vállalatok a rövid távú költségcsökkentés mellett érdekeltek lesznek az adott szakmák fenntartásában, a szakképzéshez való hozzájárulásban és a fejlesztésekben.
14
-
A közbeszerzési törvény a pályázatot kiíró részére lehetőséget adhat arra, hogy a pályázati dokumentáció, a teljesítés társadalmi, foglalkoztatottsági vagy környezeti hatásaira vonatkozó pontokat is tartalmazzon.
2. A feketemunka, és szürke munka visszaszorítása, valamint a magas hozzáadott értéket előállító, munkaerő-igényes szolgáltatások kedvezményezése.
Az árbevétel és a termelési érték, valamint a hozzáadott érték arányának vizsgálata során valószínűsíthető, hogy a fekete és szürke foglalkoztatás mértéke hazánkban különösen magas. Ennek visszaszorítása az adóbevételek rövid távú növekedése mellett, a vállalati struktúrára is kedvező hatással lehet, elősegítheti az értékesebb és hatékonyabban működő közép- és nagyvállalatok kialakulását.
-
Számos építőipari szakág helyi munkaerőigénye nagyon magas, ezért az ilyen típusú munkák kedvezményezése a fogyasztási adórendszeren belül hatékony intézkedés lehet a fekete és szürkemunka visszaszorítására. 1999 óta az Unió lehetőséget ad kedvezményes, akár 5%-os ÁFA kulcs alkalmazására az építőiparban a munkaerő-igényes lakás-felújítási munkák esetében. Az utólagos értékelések alapján azokban az országokban ahol a kedvezményes áfa kulcs bevezetésre került, kedvező változásokat hozott a foglalkoztatottság és a feketemunka területén.
-
A szürkemunka egyik jellemző tünete az önfoglalkoztatás és a színlelt munkaszerződések alkalmazása a munkavégzés során. A társasági és osztalékadó, valamint a személyi jövedelemadó kulcsok közötti különbség csökkentésével, a foglalkoztatotti jogviszonynak, a színlelt munkavállalói szerződéssel
és
az
önfoglalkoztással
szembeni
hátrányos
helyzete
csökkenhetne, ezzel ösztönözve a munkát végzőket foglalkoztatotti jogviszony kialakítására.
15
-
A színlelt munkaszerződések ellen hatásos, és néhány országban már alkalmazott
gyakorlat
a
szakképzett
munkaerő
tájékoztatása
a
foglalkoztatotti jogviszony előnyeiről, az önfoglalkoztatás hátrányairól.
-
Építőiparban
munkát
vállaló
szakipari
vállalatok
részére
licenszek
megszerzésének előírása. A licenszek megszerzésének feltétele az adott munkához szükséges mérnöki és szakképzett munkaerő foglalkoztatásával szembeni előírások teljesítése.
Melléklet: A tanulmányban szereplő termelési érték és a tényezőköltségen számított hozzáadott érték meghatározása az Európai Bizottság vonatkozó rendelete alapján
16
Melléklet
A BIZOTTSÁG 2009/250/EK RENDELETE (KIVONAT) a mutatók meghatározásainak, az adattovábbítás technikai formátumának, a NACE Rev.1.1. és a NACE Rev.2-re vonatkozó kettős jelentéstételi követelmények, valamint a vállalkozások szerkezeti statisztikáira vonatkozó eltérések engedélyezése tekintetében a 295/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról
Kód: 12 12 0 Megnevezés: Termelési érték (Production value)
Meghatározás: A termelési érték az egység által ténylegesen előállított mennyiséget méri az értékesítések alapján, beleértve a készletben bekövetkező változásokat és az áruk és szolgáltatások viszonteladását. A termelési érték az árbevétel, vagy az áruk értékesítéséből vagy szolgáltatások nyújtásából származó jövedelem alapján határozható meg: plusz vagy mínusz a késztermékek, a befejezetlen termelés, a viszonteladás céljából vásárolt áruk és szolgáltatások készletében bekövetkezett változások, mínusz a viszonteladás céljából vásárolt áruk és szolgáltatások (csak a jelentéstételi időszak során vásárolt áruk és szolgáltatások és a viszonteladási céllal beszerzett áruk raktározási és szállítási költségeinek kivételével), plusz a tőkésített termelés, plusz az egyéb (működési és rendkívüli) bevétel (kivéve a támogatásokat). A társasági mérlegben pénzügyiként vagy rendkívüliként besorolt jövedelem és kiadás nem tartozik a termelési értékhez. A viszonteladási céllal beszerzett áru- és szolgáltatásvásárlásokba beletartozik az olyan szolgáltatások beszerzése, amelyeket azért vásároltak meg, hogy azokat változatlan állapotban továbbadják harmadik fél számára.
Megjegyzés: A tőkésített termelés magában foglalja minden olyan termék sajátszámlás előállítását, amelyet gyártója beruházásként megtart. Ez utóbbi magában foglalja a tárgyi befektetett eszközöket (épületek stb.), valamint az immateriális eszközöket (szoftverfejlesztés stb.). A tőkésített termelés eladatlan
17
termelés, és termelési költségen értékelendő. Megjegyzendő, hogy ezek a tőkejavak is a beruházások közé tartoznak.
Megjegyzés: Az egyéb (működési és rendkívüli) bevétel egy társasági mérlegtétel. A tétel tartalma ágazatonként és időszakonként változhat, és mint ilyen, statisztikai célból pontosan nem határozható meg.
A termelési érték összetevői a következő mérlegtételekben találhatók: — Nettó árbevétel, — része az Egyéb működési bevételnek – kivéve a támogatásokat, — része a Rendkívüli bevételnek – kivéve a támogatásokat — Készáruk és félkész áruk állományváltozása — része az Anyagköltség tételnek, amely a beszerzésekre és a viszonteladásra kerülő áruk beszerzéseire és készletváltozásaira vonatkozik — Aktivált saját teljesítmények.
A Termelési érték összetevői a következő mérlegtételekben találhatók (összköltség módszer): =
Az Áruk értékesítéséből vagy szolgáltatások nyújtásából származó jövedelem, jogdíjakból származó bevételek (kivéve a kamatokból és osztalékokból származó jövedelmet, ha a jövedelem magában foglalja)
+
Egyéb bevétel – kivéve a támogatásokat
+
a készáruk és félkész áruk készletváltozásai
-
része az Nyers-, segéd- és üzemanyagok tételnek, amely a beszerzésekre és a viszonteladásra kerülő áruk beszerzéseire és készletváltozásaira vonatkozik
+
a gazdasági szervezet saját célú aktivált teljesítménye (más bevételbe foglalva)
18
A Termelési érték összetevői a következő mérlegtételekben találhatók (forgalmi költség módszer):
=
Az Áruk értékesítéséből vagy szolgáltatások nyújtásából származó jövedelem, jogdíjakból származó bevételek (kivéve a kamatokból és osztalékokból származó jövedelmet, ha a jövedelem magában foglalja)
+
Egyéb bevétel – kivéve a támogatásokat
-
értékesítési költségek, kivéve az értékvesztési és amortizációs költségeket
+
a gazdasági szervezet saját célú aktivált teljesítménye (más bevételbe
foglalva)
Kód: 12 15 0 Megnevezés: Tényezőköltségen számított hozzáadott érték (Value added at factor cost)
Meghatározás: A NACE Rev.2 K szakaszába sorolt tevékenységet végző gazdasági szervezetek kivételével a 295/2008/EK rendelet I–IV. mellékletének 3. szakaszában meghatározott tevékenységek statisztikái esetében a tényezőköltségen számított hozzáadott érték a működési tevékenységekből adódó bruttó jövedelem a működési támogatásokkal és a közvetett adókkal történő korrekciója után. Az árbevételből számítható, plusz a tőkésített termelés, plusz az egyéb működési bevétel (beleértve a működési támogatásokat), plusz vagy mínusz a készletben bekövetkezett változások, mínusz a beszerzett áruk és szolgáltatások, mínusz az árbevételhez kötött, de nem levonható egyéb termékadók, mínusz a termeléshez kötött adók és illetékek figyelembevételével. A termeléshez kötött adók és illetékek kötelezők, viszonzatlan
befizetések,
készpénzben
vagy
természetben,
amelyeket
az
államháztartás vagy az Európai Unió intézményei vetnek ki az áruk és szolgáltatások előállítására és importjára, munkaerő alkalmazására, föld tulajdonlására vagy használatára, a termelésben használt épületekre vagy egyéb eszközökre, tekintet nélkül az előállított vagy eladott áruk és szolgáltatások mennyiségére vagy értékére. Másképpen a bruttó működési eredményből is számítható a Személyi jellegű kifizetések hozzáadásával. A negyedik számviteli irányelvvel (78/660) összhangban a 19
társasági mérlegben pénzügyiként vagy rendkívüliként besorolt jövedelem és kiadás nem tartozik a hozzáadott értékhez. A kamatból származó, a jutalékból származó, a kamatköltségekhez kapcsolódó külföldi pénznemben felvett hitelekből eredő devizaüzlet-nyereségekből származó, adósság kiegyenlítéséből és megszűnéséből származó vagy pénzügyi ráfordításból származó bevételként besorolt jövedelem és kiadás az 1725/2003/EK bizottsági rendelettel összhangban nem tartozik a hozzáadott értékhez.
A tényezőköltségen számított hozzáadott értéket „bruttó” számítják, mivel az értékhelyesbítés (mint az értékcsökkenés és értékvesztés miatti veszteség) nem kerül levonásra. Kapcsolat a társasági mérleggel A tényezőköltségen számított hozzáadott érték közvetlen kiszámítása a következő mérlegtételekből: — Nettó árbevétel — Készáruk és félkész áruk állományváltozása — Aktivált saját teljesítmények. — Nyers-, segéd- és üzemanyagok — Egyéb külső ráfordítások — Egyéb működési ráfordítások — Egyéb működési bevételek — Rendkívüli ráfordítások — Rendkívüli bevételek
A tényezőköltségen számított hozzáadott érték közvetlen kiszámítása az összköltség módszerből a következő mérlegtételek alapján: =
Jövedelem (kivéve a kamatokból és osztalékokból származó jövedelmet, ha a jövedelem magában foglalja)
+/-
a készáruk és félkész áruk készletváltozásai
-
Nyers-, segéd- és üzemanyagok
-
Egyéb kiadások
+
Egyéb bevételek 20
A tényezőköltségen számított hozzáadott érték közvetlen kiszámítása a forgalmi költség módszerből a következő mérlegtételek alapján: =
Jövedelem (kivéve a kamatokból és osztalékokból származó jövedelmet, ha a jövedelem magában foglalja)
-
Értékesítési költségek (kivéve a személyi jellegű ráfordítások költségeit, az értékvesztési és amortizációs költségeket)
-
Forgalmazási költségek (kivéve a személyi jellegű ráfordítások költségeit)
-
Igazgatási költségek (kivéve a személyi jellegű ráfordítások költségeit)
-
Egyéb kiadások
+
Egyéb bevételek
21