Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
AZ EMBERI TEVÉKENYSÉG SZEREPE A TÁJ FEJLŐDÉSÉBEN A KÖRÖSSZÖGBEN Kovács László1 Bevezetés A táj magán viseli az évmilliók alatt lezajlott természeti folyamatok jegyeit. Az ember megjelenésével egy új formáló tényező lépett színre, mely tevékenységével a táj korábbi arculatát jelentős mértékben átalakította. Kitűnő példa erre a magyar Alföld, melynek igen nagy területe volt a folyószabályozások előtt a szeszélyes vízjárású folyók pusztításainak kitéve, és mára teljes mértékben kultúrtájjá alakult. Egy táj történetének vizsgálata nemcsak a múlt eseményeit tárja fel, hanem előrevetíti annak jövőbeni fejlődési irányait is. Ez elősegíti, hogy a megfelelő tevékenységek megvalósításával a jövőben a táj a lehető legkisebb mértékben károsodjon, ezáltal értékei az utókor számára fennmaradnak. A Körösszög rövid földrajzi jellemzése A Körös – Maros közi síkság ÉNy-i részén elhelyezkedő 400 km2 területű kistájat ÉÉNy-on a Hármas – Körös, Ny-on a Kurca, D-en a Veker alluvíuma, míg K-en a szarvasi Holt – Körös határolja. A 80 – 96 m közötti tszf-i magasságú, a Hármas- Körös völgyétől a marosi hordalékkúp felé enyhén emelkedő alacsony, ármentes síkság szerkezeti–morfológiai szempontból egy fiatal (holocén) süllyedékterületre és egy idősebb, folyószabdalta pleisztocén végi (würm) peremvidékre tagolható. A felszínt morotvák, elhagyott folyómedrek kusza hálózata tagolja, gyakoriak a 3-4 m magas kunhalmok. A Hármas–Körösnek az Öcsödtől Ny-ra levő 43 km-es szakasza tartozik a tájhoz. A Kurca a Vekeréri-főcsatorna torkolatáig a tájhatáron folyik. A többi vízfolyást a HármasKörös veszi fel. Igen száraz, gyér lefolyású terület. Állóvizei között a 13 meandertó említhető, két kis természetes tava jelentéktelen. A kistáj talajföldrajzilag jól jellemezhető, mivel itt a Körös-Maros közi síkság talajtípusaitól eltérő tulajdonságú réti csernozjomok alakultak ki, melyek felső szintjeiben kilúgozottak, a terület 39%-át foglalja el. Mélyben sós változatai 31%-ot képviselnek. Az ugyancsak löszös anyagon kialakult szikes talajok az összterület 13%-án, a gyakorlatilag terméketlen réti szolonyecek 6%-án, a valamivel kedvezőbb adottságú sztyeppesedő réti szolonyecek 7%-án fordulnak elő. Az öntés réti talajok aránya 17%. A csekély kiterjedésű, erdészetileg hasznosított területek elszórtan helyezkednek el, zömében lombos és fenyőerdők alkotják. A terület legnagyobb részén mezőgazdasági művelés folyik. ¬1∨ A vízhálózat kialakulása Az ősvízrajzi képet a pleisztocénben elsődlegesen a tektonikus mozgások határozták meg. Ebben az időszakban az Alföld területe süllyedt, bár ennek mértéke térben és időben erősen változott. Az erősebben süllyedő terültek, a helyi süllyedékek voltak a folyóvízi akkumuláció 1
Kovács László, környezetvédelmi üzletágvezető, Hazai Térségfejlesztő Rt.; doktorandusz, Szegedi Tudományegyetem, Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék
1
Kovács László: Emberi tevékenység szerepe…
főbb színterei. Különösen intenzív volt a süllyedés az Alsó-Tiszavidéken, a Berettyó-Körösvidéken valamint a Dél-Jászságban. Az Északi-középhegység vízfolyásai mélyen benyomultak az Alföld belsejébe és a Nagykunságtól, illetve a Hortobágytól délre egyesültek a Tiszával. A folyók gyakran változtatták a medrüket, de fő lefutási irányuk a würmig alapvetően nem változott. A würm elején az Ős-Tisza-Szamos elhagyta a nyírségi hordalékkúpot, és a mai Ér-völgy környékét foglalta el. Az ősfolyó egy széles eróziós sík kidolgozása után, a Körösvidék ismételt megsüllyedésével bevágódott, és több km széles, mély völgyet hozott létre. A würm közepén a korábbinál erősebben süllyedni kezdett a Bodrogköz, a Beregi-síkság és a Szatmári-síkság északi része. A Tisza elhagyta az Ér-völgyét, és északnyugatnak fordult. A Bodrogköz elhagyása után a tokaji-kapun kilépő Tisza még nem folyt a mai irányban, hanem a Hajdúhát nyugati szegélyén meanderezett dél, majd délnyugat felé, a mai HármasKörös völgyét elfoglalva. Mai futásirányát valószínűleg csak a szubboreális fázis elején (mintegy 5000 éve) vette fel a Dél-Jászság és a Hevesi-sík további süllyedése miatt ¬2∨. Az Ős-Tisza medermaradványai alapvetően meghatározták a Hármas-Körös holocénbeli mederfejlődését és ártéri mocsarainak, vízállásainak kialakulását. A Körösszög felszínének változatosságát éppen ezek az elhagyott medrek adják. (1. ábra) Eredetükről és korukról számos elképzelés született. ¬3∨, ¬4∨, ¬5∨ 1.ábra. A Körösszög elhagyott medrei.
A táj változása az ember megjelenésétől napjainkig Az első feltárt települések a kora neolitikumból, a Körös kultúra idejéből ismeretesek. A feltárt települések az óholocén-holocén medrek partjain lineárisan terjeszkedtek, ami egyértelműen arra utal, hogy életükben meghatározó szerepe volt a víznek. A gazdálkodás fejlődésével a lakosság száma, a települések mérete növekedett, fokozatosan csökkent viszont az erdők aránya és nőtt a gyomnak számító növények mennyisége. A rézkor végén érkeznek a keleti sztyeppék felől a nomád törzsek első hullámai. E nomád törzsek vízhez kötődése is kimutatható a kurgánok vízfolyásokat követő láncolatában. A vaskortól kezdődően a települések a belső löszpusztahátas területeken is megjelennek.
2
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
Honfoglaló őseink letelepedésének legfontosabb térszínei az ártér és az ármentes területek határzónája volt. A téli szállások fokozatosan állandósultak, a kereszténység terjedése, valamint a feudális rend megszilárdulása révén templomos falvakká alakultak. Kiterjedt, sűrű aprófalvas településrendszer alakult ki, a településeket művelt földek szegélyeztek. Azonban ezek csak szigetként jelentek meg a gyepek és a mocsarak között. Az erdők pusztulása felgyorsult. A kultúrtáj állandósult. ¬6∨ Az Árpádkor végén a fejlődés gazdasági, társadalmi valamint politikai okok miatt megtorpan, a pusztásodás folyamata megindul. Nagy határú, sűrűn lakott falvak kialakulása kezdődik meg, melyek a későbbi mezővárosok előzményeit képezték. Az újabb lendületet kapott fejlődés a török hódoltság ideje alatt megszakad, a terület elnéptelenedik. Ezen időszak eredménye a Körösszög jelentős területeinek elmocsarasodása valamint egy másodlagos vegetációjú sztyepptáj kialakulása. A 1700-as évek első felében megindul az újranépesedés. A XVIII. században azok a falvak éledtek újjá, amelyek a folyó közelébe estek, s olyan kiemelkedésen, amelyet rendszerint kiáradó folyó nem önt el. Ezeket a helyeket Mendöl Tibor energikus helyeknek nevezte.¬3∨ E települések között találhatjuk Kunszentmártont, Öcsödöt és Békésszentandrást is. Legfőbb sajátosságuk, hogy igen kiterjedt határral rendelkeznek, amely rendszerint É-D-i irányban nyúlik el. Az eredetileg szűkebb határral rendelkező települések az elpusztult falvak határait a magukéhoz csatolva nyerték hatalmas külterületüket. Az északra eső területek a Körösön túl helyezkednek el, míg a délebbi határrész a magasabb löszös hát területén. Az alacsonyabb fekvésű, árvízjárta északi térség kiemelkedő hátakkal inkább a legeltetés számára, a déli jó talajminőségű, magasabb terület pedig a földművelésre biztosított kedvező lehetőségeket mindenkor. ¬7∨ A XVIII. század végének állapotáról az I. katonai felmérések által készült térképek nyújtanak képet. A folyó még saját medrében folyik, komolyabb gátak nem találhatók. A települések tovább nem tudtak fejlődni, mivel az árvízmentes hátakat teljesen benőtték, és a mocsarak fejlődéseiknek gátat szabott. A területet hálózatosan a helyiek által ereknek nevezett, egykori folyómedrek szőtték át, melyek megélhetési forrásként is szolgáltak a helyiek számára ¬8∨, ezek voltak a régi vízrendszer tápláló csatornái, egyben átfolyási helyei. ¬9∨ A XIX. század második felében lezajlott folyószabályozás, valamint a későbbi belvízrendezések a táj korábbi arculatát teljesen megváltoztatták. A térképeken nagyon jól figyelemmel lehet kísérni, hogy a hajdan hatalmas kiterjedésű természetes élőhelyek miképp válnak egyre csökkenő méretű szigetekké a kultúrtájban. A legtöbb folyókanyarulatot átvágták, az ártér gátak közé szorult, a nedves foltok fokozatosan kiszáradtak, a szántók robbanásszerűen tért nyertek. (2.ábra) A II. világháború utáni nagyüzemi mezőgazdálkodás a táj sokszínűségének a csökkenését eredményezte, és az addig megmaradt értékek jelentős részének pusztulását eredményezte. Az eredmény egy természeti értékekben nem túl gazdag, viszonylag egyhangú kultúrtáj lett. A táj fejlődése ezzel nem állt meg. Ma is alakul és fejlődik. Felmerül a kérdés, hogy ez a fejlődés milyen irányú. Egy térség fejlődésének alapját napjainkban a tudatos területfejlesztés alapozza meg. Magyarországon a 90-es években a program típusú területfejlesztés alakult ki. Általában 3 (stratégiai) és 6 (operatív) éves időintervallumra határozzák meg a szükséges feladatokat. Ezen feladatok meghatározása többségében helyi, az aktuális problémák szintjén valósul meg és azon túl nem lát. Kisebb szerepet kap az, hogy egy feladat megvalósulásával a közvetlen célon kívül közvetett úton milyen változások következnek be a környezetben. Holott a területi tervezés alapját éppen az jelentené, hogy egy távoli cél eléréséhez milyen feladatok megoldása útján juthat el egy térség. A Körösszög területének legnagyobb része a Jász-Nagykun-Szolnok megye legdélibb kistérségét alkotó Tiszazughoz tartozik. A térségre több program készült az elmúlt években
3
Kovács László: Emberi tevékenység szerepe…
több témában. Természetesen ahány program annyiféle fejlődési út rajzolható ki. A gazdasági-társadalmi szempontból elmaradott térségnek tekinthető Tiszazug értékes természeti értékekkel rendelkezik. A programok erőssége, hogy kiemelt figyelmet fordít a természeti értékek védelmére, de főképp azon területek védelmére, amelyek magukban hordozzák egy jövőbeni gazdasági hasznosítás lehetőségét ( ökoturizmus ). A tájvédelem elő sem kerül, illetve gyakran keveredik a természetvédelem fogalmával. Az pedig, hogy a feladatok végrehajtása révén milyen változások következnek be a tájban, nem kerül szóba. A programok szinte mindegyikéből ( kivéve a környezetvédelmi programot ) σ10υ a kunhalmok védelméről szó sem esik, pedig ezen halmok a táj meghatározó elemei, és változatosságot visznek az Alföld egyhangú síkságába. Megfogyatkozva bár, de még mindig jelentős számban találhatók meg szerte a Körösszög egykori vízborította területeinek a peremén. Magyarország legnagyobb kunhalma a Gödény-halom Békésszentandrástól délre található szintén ezen a területen. A halmok az emberi tevékenység, kiváltképp a mezőgazdaság áldozatai. Hiába a törvény adta védelem, a halmok ma is pusztulnak. Pedig tájtörténeti, régészeti, botanikai és tájképi értéke vitathatatlan. 2. ábra. A Körösszög területhasznosítása a III. katonai felmérés idején és napjainkban.
4
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
Összefoglaló Összességében elmondható, hogy a Köröszög tipikus példája annak, miképp vált egy egykoron hatalmas, sokszínű vízi világgal rendelkező táj az emberi tevékenység következtében kultúrtájjá. A táj napjainkban is alakul és fejlődik. A területfejlesztés eszközeinek tekinthető fejlesztési programok a Tiszazug Körösszögi részére is elkészültek. A tervezés során azonban a táj szerepe valamilyen szinten háttérbe szorult, pedig bármit is teszünk az a tájra hatással van. A táj történetének vizsgálata nemcsak a múlt eseményeit tárja fel, hanem előrevetíti annak jövőbeni fejlődési irányait is. Ez elősegíti, hogy a megfelelő tevékenységek megvalósításával a jövőben a táj a lehető legkisebb mértékben károsodjon, ezáltal értékei az utókor számára fennmaradnak. Irodalom σ1υ MAROSI, S.: Magyarország kistájainak katasztere I. Budapest, MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, 1990. 318-322. old. σ2υ BORSY, Z.: Az alföldi táj és átalakulása – A mi Alföldünk. Békéscsaba, Nagyalföld Alapítvány, 1996. 5-17. old. σ3υ MENDÖL, T.: Szarvas földrajza. Békéscsaba, 1990. 9-33. old. σ4υ ZALOTAI, E.: A Veker folyó fejlődéstörténete. Budapest, Földrajzi Közlemények, 1939. 27-45. old. σ5υ PÁLMAI, M.: A Tisza-völgy és közvetlen környezetének morfológiai tanulmányozása. Budapest, Földrajzi Értesítő, 1954. 55-59. old. σ6υ TÓTH, T.-MOLNÁR, ZS.-BÍRÓ, M.-FORGÁCH, B.: A Körös-völgyi Természetvédelmi terület tájtörténeti, zoológiai és botanikai felmérése és értékelése. Szarvas, Körös-Maros Vidéki Természetvédelmi Igazgatóság, 1996. 2-13. old. σ7υ NOVÁK, L.: Településnéprajz. Nagykőrös, 1986. 99-102., 171-196 old. σ8υ ENYEDI, A-né.: Öcsödről a fellelt anyagok és a szájhagyomány alapján. Tiszazugi Kalendárium, Szolnok, 1994. σ9υ TÓTH, A.: A Közép-Tiszavidéki táj gyökeres megváltozása a folyószabályozási munkálatok nyomán. A táj változásai a Honfoglalás óta a Kárpát medencében, Gödöllő, Gödöllői Agrártudományi Egyetem, 1997. 347-354. old. σ10υ EPERJESI, I-né.-GULYÁS, Á.-JUHÁSZ, A.-KESERŰ, I.-KOVÁCS, L.-TÓTH,K.: A Tiszazug települései környezetvédelmi programja. Budapest, Hazai Térségfejlesztő Rt, 2001.
5
