Az elmúlt évszázad nagy árvizei a. Felső Tisza vidéken

Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék

Szakdolgozat

Az elmúlt évszázad nagy árvizei a Felső–Tisza–vidéken

Témavezető: dr. Lóki József tanszékvezető egyetemi tanár

Készítette: Tősér Tímea III. évfolyam Földrajz - Történelem Tanári szakirány

Debrecen 2009

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés............................................................................................3. oldal 2. Szakirodalmi áttekintés......................................................................6. 3. A vizsgálatok anyaga és módszere......................................................8. 4. A vizsgálati eredmények és azok értékelése 4. 1. „Természet” ereje, Természeti katasztrófák Földünkön................10. 4. 2. Természeti katasztrófák szárazföldön, levegőben, vízen..............14. 4. 3. Az élővilágtól a riasztórendszerig.................................................15. 4. 4 Az árvíz fogalma, kialakulása, általános jellemzése......................17. 4. 5. A Felső-Tisza régi térképeinken....................................................19. 4. 6. A Felső-Tisza vidék domborzatának kialakulása és mai képe......21. 4. 6. 1. A vidék éghajlat....................................................................23. 4. 6. 2. Vízrajza.................................................................................24. 4. 6. 3. Vízfolyások...........................................................................25. 4. 7. A Fekete-és a Fehér-Tisza bemutatása..........................................27. 4. 7. 1. A Tisza és vízgyűjtőjének domborzata és felépítése............27. 4. 8. A Tisza-völgy folyóinak vízjárási sajátosságai.............................29. 4. 9. Nagy árvizek a Felső-Tisza vidéken.............................................32. 5. Következtetések, javaslatok 5. 1. Múlt, jelen, jövő............................................................................47. 5. 2. Árvízvédelem, Vásárhelyi–terv előzménye, megvalósítása és tovább fejlesztése.......................................................................................50. 6. Összefoglalás.........................................................................................57. Mellékletek................................................................................................61.

2

1. Bevezetés Szakdolgozatom témája az elmúlt évszázad nagy árvizei a Felső–Tisza–vidéken. Azért választottam mindezt, mert a Szamosnak a közelében élek családommal együtt, Csengerben. A folyó a kertünk alatt folyik, mintegy 200 méterre. Ismerem a jó, szép, de sajnos a pusztító hatását is. Nagyszüleim Komlódtótfaluban éltek, amikor 1970–ben az egyik legnagyobb árvíz pusztított a vidéken. Hiába élünk a modern technika világában, nagyon sok eszköz van már az emberiség kezében, hogy biztonságossá tegye azt a világot, amelyben él, de a természet erejével még nem tudja felvenni a harcot. A természeti katasztrófák nagyon sok ember életét oltják ki, tönkreteszik azt a helyet, ahol felnőttek, egy élet munkáját semmisítik meg pillanatok alatt. Ezekkel szemben sokszor tehetetlenek vagyunk, vagy nem elég figyelmesek és óvatosak. Intő, figyelmeztető jelek mindig vannak, de úgy gondoljuk, talán nem lesz olyan súlyos. Az emberiségnek nagyon kell ügyelni szűkebb és tágabb környezetére. Földünket mi is kaptuk, ügyeltek rá elődeink. A mi feladatunk az, hogy mi is megőrizzük unokáink, az utókor számára. Nagy felelősség ez mindannyiunk számára. Ha nem figyelünk oda a veszélyt jelző hívásokra, akkor lehet, hogy késő lesz, már nem tehetünk semmit. Múlt, jelen, jövő egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Hogy legyen jövőnk, a jelenre kell nagyon ügyelnünk. A természettel szembeszállni nem tudunk. Bármilyen fejlett az emberiség technikája, a környezet erejével szemben tehetetlen. Ezt kell tudomásul vennünk. A természeti katasztrófák közül szinte mindenki által ismert az árvíz fogalma. Hazánkban is hallható a híradásokban, hogy mekkora árvizek pusztítanak. Északkelet-Magyarországon a Tisza folyóra és annak mellékfolyóira kell nagyon odafigyelnünk. Fenséges, méltóságteljes folyó, ahogy „halad” a medrében, de meg tudja mutatni a romboló, pusztító, haragos oldalát is. A természeti katasztrófák nagy mértékben befolyásolják az emberiség életét, életkörülményeit. Számomra mindig is fontos volt, és figyelemmel kísértem ezeket a jelenségeket. A tömegkommunikációs eszközök szinte az otthonunkba hozzák azokat a valósághű képeket, melyek embereket ábrázolnak egy–egy katasztrófa után. Ilyenkor úgy érzem, ezek akár velünk is megtörténhetnének, hiszen ma már teljesen megváltozott a természet rendje. Nem tudjuk, hogy a jövő mit tartogat számunkra, akár itt a szűkebb környezetünkben is. A természetfilmek, könyvek, internet segítségével napról napra nyomon követhetjük ezeket a tragikus végkimenetelű természeti katasztrófákat. Tudjuk, hogy félelmetesek, emberi életeket követelnek, mégis lenyűgözőek. Sokszor érzünk félelmet, tehetetlenséget. A dolgozatommal egy átfogó képet szeretnék nyújtani az elmúlt 100 év nagy árvizeiről. 3

Az árvizek, mint majd a későbbiekben kiderül, talán a leggyakrabban előforduló katasztrófák egyike. A csendes kis patak pillanatok alatt válik hatalmas vízfolyammá, a folyók kilépnek medrükből, házakat sodornak magukkal, emberek életének munkáját teszik tönkre. Nincstelenné válnak, nincs hová menniük. Hány ilyen megrázó fényképet láttam már, vagy hallottam hangfelvételt. Idős nénik és bácsik szó szerint sírtak és mutattak arra a helyre, ahol a házuk állt, melyet ők építettek. A kétségbeesés, fájdalom tükröződött a szemükben. Régi videofilmeket is sikerült megszereznem, melyeken ugyanezek az állapotok jelentek meg a szemem előtt. Mindegy, hogy milyen filmet néztem, könyvet olvastam, a tragédia, a fájdalom, az elhagyatottság, a kilátástalanság tükröződött. Mélyen megráztak ezek a dolgok. Most, hogy mélyebben tanulmányoztam ezt a kérdést, értettem meg, hogy mit is jelent egy-egy ilyen természeti katasztrófa az emberek számára. Az 1970–es árvíz a családunkat is érintette. Nagyszüleimtől hallottam, hogyan váltak az emberek egyik percről a másikra nincstelenné, szinte földönfutóvá. Komlódtótfaluban éltek, a Szamos folyó mentén. Csak a visszaemlékezésekből tudhatom, hogy bár a lakosságot kitelepítették, de a férfiak nagy része hazament, mintha a jelenlétükkel meg tudták volna akadályozni, hogy az ár elsodorja mindazt, ami az eddigi életüket jelentette. A gát, a töltések nem bírták a rettentő víztömeget és a víz volt az úr Komlódtótfaluban és környékén. A dolgozatom végére egy kis anyagot gyűjtöttem ezzel kapcsolatban, hiszen úgy érzem, hogy az itt élő embereknek ez volt az évszázad legnagyobb árvize. Korabeli dokumentumok, hangfelvételek, írásos visszaemlékezések alapján gyűjtöttem össze. Tudom, hogy nem tartozik szorosan a témához, de így szeretnék megemlékezni azokról, akik itt mindent megtettek, de a természet legyőzte őket. Ezt részletesebben az 1. melléklet tartalmazza. Bízom benne, hogy kitűzött célomat meg tudtam valósítani és dolgozatom hűen tükrözi mindazt, amit a cím magában foglal. A témával kapcsolatban rengeteg irodalmat dolgoztam fel. Szakkönyveket olvastam, vízügyi folyóiratok adataira támaszkodtam, interneten néztem utána a természeti katasztrófáknak, és az azokat befolyásoló tényezőknek. Felkerestem Nyíregyházán a Vízügyi Igazgatóság munkatársát, aki készségesen állt a rendelkezésemre. Képek, adatok, régi folyóiratok, fényképek jutottak el hozzám, melyek a 2. mellékletben tekinthetők meg. Csengerben a Helytörténeti Múzeumban is készségesen segítettek. Itt külön teremben örökítették meg az 1970–es árvíz adatait. Az ide látogatók szinte lépésről lépésre nyomon követhetik az eseményeket. Ebben a teremben szintén úgy éreztem magam, mintha én is a részese lettem volna az akkori eseményeknek. 4

Itthon, Csengerben még a vízügyi szakember is adott olyan dokumentumokat, melyek alapján már kezdett kirajzolódni bennem egy kép, hogyan is építsem fel a szakdolgozatomat, hogy mindenre figyelmet fordítsak, érhető, világos és áttekinthető legyen. Szó szerinti utalásokat nem használtam, hiszen az lett volna a célom, hogy az olvasottak alapján leírjam, összefoglaljam mindazt, amit fontosnak tartottam. Szüleimmel többször voltunk a Tisza–parton. Láthattam a Túr és a Tisza egybeolvadását Túristvándinál, illetve Romániában is voltunk osztálykiránduláson. Próbáltam arra törekedni, hogy mindenből egy kicsit bemutassak, hogy mit, miért és hogyan jutottam el a zárszóig. Fontosnak tartottam, hogy bevezetőként ismertessem a természeti katasztrófákat, hogy eljuthassak választott témámhoz, az árvizekhez. A népi jóslásokat azért illesztettem be a dolgozatomba, mert szerintem a régiek megfigyelései, melyek szólásainkban, közmondásainkban fennmaradtak, nagyon sokszor megállják a helyüket. Az árvizek okai, lefolyásuk, ismétlődésük szintén fontos tényezői annak, amelyek majd a konkrét témához elvezetnek. A Felső–Tisza–vidék bemutatása nélkül számomra érthetetlen lenne, hogy miért alakulhatnak ki ezen a vidéken ilyen nagy számban árvizek. Mindennek van oka, melyet fel kell tárni. Ha ismerjük az okokat, tudjuk a bajokat, akkor a védekezést is kidolgozhatjuk. Az árvízvédelmet, védekezést szintén fontosnak tartottam. Próbáljuk meg megakadályozni, hogy minél kevesebb katasztrófa sújtsa a mai világ emberét. Habár, mint azt már sokszor említettem, a természet nagyúr, az emberiséget nagyon gyakran megleckézteti, megbünteti, amiért nem tiszteli kellőképpen. Sokat ártunk bolygónknak, vizeinknek (környezetszennyezés), egyszer bűnhődnünk kell mindezért. „Betelik a pohár” – mondjuk gyakran, és az utolsó csepp már lefolyik a pohár szélén, pedig csak egy picinyke csepp volt. Így van ez a természetben is. Van mindig egy „utolsó csepp”, ami már túl sok, és felborítja azt a harmóniát, rendet és innen kezdődik a katasztrófa. Tiszacsécsén emléktábla jelzi a haranglábon, hogy meddig ért a Tisza vízszintje 1970-ben (talajtól 180 cm). Fehérgyarmaton az 1970–es árvíz áldozatainak tiszteletére emlékművet állítottak. Számomra így vált teljessé, érthetővé és szemléletessé ez a téma. Úgy érzem, egy kicsit jobban megismertem ezt a vidéket, de teljesen soha sem. A titkokat őrzik a folyók, valahol ott a folyómeder mélyén, ahol az ember már nem tud hozzáférni. Méltóságteljesek, fenségesek mindaddig, míg meg nem haragszanak ránk. Egy megfejthetetlen, titkokkal teli csodálatos jelenség maga a természet. 5

2. Szakirodalmi áttekintés Az árvíz a legsúlyosabb természeti katasztrófák egyike. A természeti katasztrófák egész sora sújtja a Föld népességét. Az elemi csapásokkal szemben tehetetlenül állunk. A Természettudományi Enciklopédia sorozata lehetőséget adott arra, hogy betekintést nyerjek ebbe a megfejthetetlen világba. Nemcsak pontos meghatározások, leírások, hanem képek, számadatok álltak rendelkezésemre, melyek a munkámat segítették. Az emberek az évszázadok alatt megfigyelték, hogy az állatok már sokkal korábban érzik a veszélyt, teljesen megváltozik a viselkedésük. A népi időjóslásról szóló könyvek gazdag tárházat biztosítottak a megfigyeléseknek. Ők is „riasztórendszerek”, de a valódi riasztórendszerről már a vízügyi szakember tájékoztatott. A Felső–Tisza Híradó című folyóirat sok hasznos tudnivalót tartalmaz a Felső-Tisza–vidékkel kapcsolatban. Az általuk összegyűjtött anyagok, melyek a Vízügyi Igazgatóság levéltárában találhatóak szintén tanulságos információkat tartalmaztak. A Mérnök Újság a Föld egészével foglalkozik. Átfogó képet nyújt a természeti katasztrófákról. Pontos, számszerű adatokkal, ábrákkal, grafikonokkal szemléltet minden jelenséget, gazdagon illusztrálva képekkel. Magával az árvízzel, fogalmával, kialakulásával, általános jellemzőivel szinte minden szakkönyv foglalkozik. A szakdolgozatomban a Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tiszavölgyi Árvíz, A Vízgazdálkodás különszámát elolvasva használtam fel az ide vonatkozó információkat. A Felső–Tisza vidék bemutatásához (domborzat, éghajlat, vízrajz, vízfolyások) bemutatásához a következő tanulmányokat használtam fel: Borsy Zoltán, Péczely György, Somogyi Sándor (1969), melyek Pécsi Márton: A tiszai Alföld című könyvében találhatók. Ezen kívül Breneich M.: Az 1970. évi Tiszavölgyi Árvíz című művében is említi a korábban felsorolt elméleti meghatározásokat. Az elmúlt évszázad jelentősebb árvizeiről a Felső-Tisza vidéken a Vízügyi közlemények számai nyújtottak nagy segítséget. Ezekből pontosan, számszerűen mindent meg lehetett tudni. A Felső–Tisza Híradó számai, melyeket vízügyi szakemberek állítanak össze, pontos információkat nyújtanak. A bennük megjelenő cikkek mindenre kiterjednek. Olvashatunk a Felső–Tisza–vidék természeti adottságairól, árvizeiről, az árvízvédelemről. Borsy Zoltán: Általános természetföldrajz című műve szintén átfogó képet nyújt a Felső–Tisza– vidék természeti és gazdasági adottságairól.

6

Ha árvizekről beszélünk, akkor az árvízvédelem ugyanolyan fontos tényező. Dr. Szlávik LajosNagy László: Árvízvédekezés a gyakorlatban című könyve az árvízvédelemről szól. Képekkel szemléltetve az elméleti tennivalókat. A Vásárhelyi-terv, a magyarországi folyószabályozások szintén fontosak és meg kell említenünk. Szükség van a védekezésre, a megelőzésre, hogy hasonló katasztrófák ne következzenek be, mint az elmúlt évszázadban. Schweiter F.: A magyarországi folyószabályozások geomorfológiai vonatkozásai, Tóth A.: A Közép–Tiszavidéki táj gyökeres megváltozása a folyószabályozási munkálatok nyomán című könyveiben arról kaphattam átfogó képet, hogyan is zajlott a Tisza szabályozása, miért is volt rá szükség, illetve milyen feladatok állnak még az emberiség előtt. Vázsonyi Á.: A Tisza–völgy vizeinek szabályozása című műve szintén a folyószabályozás fontosságával foglalkozik. Mindent el kell követni, hogy minél kisebb legyen arra az esély, hogy a megáradt folyók emberéleteket veszélyeztessenek. Haraszty L.: A Tisza–völgy természeti értékeinek megőrzésére című könyve arra is figyelmeztet bennünket, hogy meg kell becsülnünk, meg kell őriznünk mindazt, ami már az emberhez tartozik. Nem szabad veszni hagyni, felelősséggel tartozunk a természetnek. A Csengeri Kalendárium című könyv azért volt fontos, hiszen az 1970–es árvizet mutatja be részletesen, illetve nagyszüleim is itt éltek. Az akkori felvételek, képek megrázóak, hiszen az embereknek menekülniük kellett, köztük a nagyszüleimnek is. A víz néhány óra leforgása alatt több települést elöntött. A könyvek és a folyóiratok mellett az internet nagyon sok hasznos információt tartalmaz. A felsorolt dokumentumok, könyvek, internet nyújtotta ismeretek, folyóiratok elméleti és gyakorlati útmutatói segítettek abban, hogy szakdolgozatomat el tudjam készíteni.

7

3. A vizsgálatok anyaga és módszere Szakdolgozatom címéből adódik, hogy az árvizekkel kapcsolatos vizsgálatokat folytattam. Korábban, 2006–ban saját szememmel láthattam, ahogy a Szamos folyó kilépett a medréből és elöntötte az árteret, és az árhullám egészen a töltés aljáig ért. Az itt élők aggodalommal figyelték a vízszint emelkedését. Az anyag, amelyet feldolgoztam a Felső–Tisza–vidékkel kapcsolatos. A Felső–Tisza–vidék földtörténeti kialakulását, vízrajzát, éghajlatát és árvizeit követtem nyomon. Segítségemre szolgáltak a már meglévő elméleti anyagok, grafikonok, ábrák, melyeket már elkészítettek az ezzel foglalkozó szakemberek. Próbáltam részletes képet nyújtani, lépésről lépésre haladni, hiszen csak így válik teljessé az általam elkészített felépítés. Az anyagokat összegyűjtöttem, átolvastam és beépítettem a szakdolgozatomba. Konkrét tényeket sorakoztattam fel, hiszen azokon változtatni nem lehet. Ezekhez próbáltam magyarázatokat, grafikonokat, ábrákat készíteni, hogy szemléletesebbé, érthetőbbé tegyem mondanivalómat. Saját véleményemet, gondolataimat is megfogalmaztam, ha erre lehetőség volt. Az árvizek kialakulásánál, fajtáinál a meghatározásokat, csoportosításokat figyelemmel kísérve emeltem ki a leglényegesebb információkat. Az árvizek vizsgálata során azokat a tényezőket emeltem ki, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megértsük, mi is játszódik le a természetben, ha árvizek alakulnak ki. Az árvízvédelemmel kapcsolatos fogalmak, tervek szintén fontos részét alkotják munkámnak. Hiszen minden korban, a Föld minden részén arra kell törekednünk, hogy megakadályozzuk az ilyen jellegű természeti katasztrófákat. Az elméletei anyagok összegyűjtése, elolvasása, rendszerezése volt az elsődleges feladat. Az internet rengeteg információt tartalmaz, szelektálni kellett, hogy csak a témához kapcsolódó ismeretek váljanak világossá számomra. A rendszerezés, az átláthatóság, a folyamatosság volt az elsődleges szempont. Az összegyűjtött anyagok között fényképek, hangszalagok, korabeli beszámolók is voltak. Ezek közül azt a részt tartottam fontosnak, amely hozzánk, csengeriekhez szorosan kapcsolódnak. Azokat a helyeket fel is kerestem, amelyek szerepelnek munkámban, sőt felvételeket is készítettem, melyeket csatoltam az adott témakörhöz, vagy a melléklethez. 8

A diagramok, ábrák értelmezése, magyarázata is szoros része a témának. Próbáltam magam is készíteni a rendelkezésemre álló adatokból ilyen ábrákat. Remélem, a vizsgálati anyagok és az alkalmazott módszerek egységet alkotnak, áttekinthetővé, érthetővé teszik szakdolgozatomat.

9

4. A vizsgálati eredmények és azok értékelése „A természet ereje”

Kasmír 2005 A képen Farid Hasszán 50 éves földműves és felesége, Akthar Fatma összefonódó kezét láthatjuk.

A fénykép önmagáért beszél. Bármely szónál többet fejeznek ki az olyan mozdulatok, gesztusok, mint ezek az összekulcsolt kezek, melyek vigasztalást keresnek az ismeretlentől való félelem, a rettegés ellen. Az összefonódó kezek a rémületet és a riadalmat szimbolizálják. A különböző viharok, vulkánkitörések, földrengések, árvizek kiszámíthatatlanok, másodpercek alatt és váratlanul következnek be. Pusztítással és halállal járnak, milliókat kényszerítenek otthonaikból való menekvésre. Az emberek megtanulták, hogy senki sem uralkodhat a természeti erőkön, és csupán egy dolog maradt számukra: alkalmazkodni a természethez.

10

4. 1. Természeti katasztrófák Földünkön A Mérnök Újság 2008. szeptemberi számában (Dobniczky Miklós, Kovács Gábor) a természeti katasztrófákról állítottak össze egy pontos képet a kutatók és egy rangsort is felállítottak több szempontot figyelembe véve. Az 1. táblázat szerint, ha természeti katasztrófákról beszélünk a következő jelenségeket értjük alatta:

1. táblázat Geológiai katasztrófák

Természeti katasztrófák Hidrológiai katasztrófák

Klimatikus katasztrófák

•vulkánkitörések

•szökőárak

•tornádók

•földrengések

•lavinák

•trópusi ciklonok, hurrikánok

•földcsuszamlá•árvizek sok, hegyomlások •aszály

Tűzkatasztrófák •erdőtüzek

Bioszféra katasztrófák •növények, kártevők okozta katasztrófák •betegségek, járványok •állatok okozta katasztrófák

A legsúlyosabb katasztrófatípus az utolsó 100 évben az árvíz és az aszály, valamint a szárazság. Ezeknek köszönhetően a harmadik helyen állnak a fertőzések, betegségek. Hiszen az árhullám mindent elönt, aztán amikor visszatér a folyó a medrébe mindent hátrahagy. A fertőzéseknek, járványoknak lesz a melegágya egy-egy ilyen terület. A földrengések, hurrikánok csak meghatározott helyeken, éghajlati viszonyok között alakulhatnak ki. Ebből adódóan már nem fordulhatnak elő a világ bármely részén, csak ahol megvannak a kialakulásukhoz szükséges adottságok, feltételek. Az árvíz azért a legsúlyosabb természeti katasztrófa, mert a folyók, a patakok a Föld legnagyobb részén megtalálhatóak. Ha a legsúlyosabb katasztrófák listáját a 2. táblázatban megnézzük világviszonylatban, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a két véglet szerepel a vezető katasztrófák között az első két helyen: az árvíz és a szárazság. Ha egyensúlyba kerülnének egymással, megoldódhatna nagyon sok probléma, elhárulhatna a veszély. A természet azonban nagyúr nem lehet befolyásolni. A természeti csapások terület szerinti eloszlása az 1–2. ábrán figyelhető meg. 11

2.táblázat

A legsúlyosabb katasztrófatípusok 1900-tól napjainkig világviszonylatban

Rangsor

Katasztrófa típusa

Hányszor fordult elő

Hallottak száma

Érintettek száma

Anyagi kár (ezer USD)

1.

Árvíz

3385

3 355 942

3 063 034 545

413 827 642

2.

Aszály, szárazság

549

11 708 292

1 935 978 701

84 051 506

3.

Fertőzések, betegségek

1144

9 548 741

42 116 477

7

4.

Földrengés

1057

1 982 846

111 016 622

356 607 984

5.

Hurrikán, ciklon, vihar

3105

1 219 390

792 236 376

678 650 433

6.

Hideghullám, hőhullám

354

108 298

14 452 375

35 362 419

7.

Földcsuszamlás

520

57 330

10 244 657

5 727 720

8.

Szökőár, cunami

63

241 605

2 568 144

10 097 277

9.

Vulkánkitörés

205

95 970

4 968 171

3 040 348

10.

Bozóttüzek, erdőtüzek

335

3201

5 826 769

43 155 055

1. ábra Katasztrófák számának eloszlása a Földön

2.ábra Halálos áldozatok és katasztrófák által érintettek százezrekben kifejezve

12

A 1. ábrát tekintve elmondható, hogy a leginkább katasztrófa által sújtott területek, melyek piros színnel vannak kiemelve Alaszka, Észak–Amerika déli része, DK–Ázsia, Kelet–Ázsia, Indonézia, Ausztrália területén találhatók. A katasztrófák által közepesen sújtott területek közé sorolható Dél–Amerika, Észak–Amerika északi területei, Afrika néhány területe, illetve Oroszország. A legkevesebb a katasztrófák számának eloszlása Grönlandon, Európában, illetve Afrika nagyobb részén. A halálozási adatokat tekintve ugyanez az elgondolás nem mondható el. Erre utal a 2. ábra. A halálozások száma viszonylag kevésnek mondható egész Észak–Amerikában, Oroszországban. Közepes értéket figyelhetünk meg Dél–Amerikában, Ausztráliában. A legtöbb halálos áldozata a katasztrófáknak Ázsia térségében van. Sajnos, a katasztrófákra nehéz felkészülni, legtöbb esetben nem is lehet. Nagyon sokszor kicsi annak a valószínűsége, hogy még egyszer ugyanúgy, ugyanott megjelenik. Ha egy katasztrófát jellemezni kellene, úgy lehetne, hogy hirtelen bekövetkezésű, gyors lefolyású és alapvető változást okoz az érintett ökoszisztémában. Szerencsésebb esetben az érintett környezet viszonylag gyorsan visszaáll a katasztrófa előtti állapotba, legrosszabb esetben azonban katasztrófális változás következik be, amely gyökeres változást okoz.

13

4. 2. Természeti katasztrófák szárazföldön, levegőben, vízen Természeti katasztrófák szárazföldön, levegőben és vízen egyaránt előfordulnak. A 3. táblázatban egy rövid ismertető a „vezető” katasztrófákról, melyek nagyon sok emberáldozatot követelnek.

3. táblázat

Katasztrófák szárazföldön, vízen, levegőben

Szárazföldön

Levegőben

Vízen

Aszály: olyan időszakot jelent, amikor az átlagosnál kevesebb csapadék hullik. A legnagyobb kár akkor következik be, ha az aszály hótalan tél után érkezik. Az egyike a legfélelmetesebb elemi csapásoknak.

Hurrikán: maga a szó az „urrikan” szóból származik, mely „Nagy Szelet” jelent. Az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes, míg a délin vele megegyező irányba forog, mely több száz km átmérőjű lehet. Főként a trópusokon, azaz a Baktérítő és a Ráktérítő közötti területeken jelentkezik.

Cunami: kétféle módon keletkezhet. Az egyik lehetőség a tenger alatti földrengés (tengerrengés), amely a tengerfenék alatt kevesebb, mint 50km mélységben következik be, ami minimum 6,5 erősségű. A másik lehetőség a tenger alatti vulkánkitörés. Kisebb esetben okozhat cunamit a tenger alatti, vagy a parti földcsuszamlás is.

Erdőtüzek: a klímaváltozás nemcsak a tűzkárok számát és gyakoriságát növeli, hanem terjedési sebességét is. Fokozottan erdőtűzveszélyes a kora tavasz, hóolvadás utáni időszak, illetve a nyári hónapok.

Tornádó: a tornádó maga egy szélörvény. A tornádó csak a szárazföld felett képződik, egy gomolyfelhő tartozik hozzá. Mérete maximum 1–2 km. Élettartama ritkán haladja meg a félórát.

Árvíz: ha magát a fogalmat nézzük, akkor elmondható, hogy a folyó vizének olyan mértékű felszaporodása, hogy már nem fér el a medrében, hanem kilép onnan.(ld.: Árvíz fogalma, kialakulása, jellemzői)

Földrengés: a földrengések általában felgyülemlett energia felszabadulásakor keletkező lökéshullámok, melyek a keletkezési pontból gömbhéjszerűen terjednek szét. A földrengések jelentős része a kőzetlemezek találkozásánál pattan ki. A földrengések erősségét a Richter-skála tudjuk megállapítani. Vulkánkitörések: a vulkánok kialakulása a magma mozgásának a direkt következménye. A vulkánok keletkezésének legfőbb tényezője a Föld belső hője, melyet a radioaktív anyagok bomlása gerjeszt. 14

4. 3. Az élővilágtól a riasztórendszerig Az elmúlt évszázadokban az ember megfigyelte az élőlények viselkedését, a természetet. Különösen azokat a jeleket, amelyek jelezték az esőzéseket, áradásokat. A népi időjóslás igaz szereplői a növények és az állatok. Megkérdőjelezhetetlen az a tudat, hogy a mindenkori időjárás hatással van az élőlényekre, legyen az ember, növény, vagy állat. „Jósol a természet”, népi megfigyelések: Esőre áll az idő, ha sok földigiliszta bújik ki a földből, ha a füstifecske alacsonyan száll, ha a szentjánosbogarak nem rajzanak, ha a kakas napnyugta után kukorékol. Ismeretes az a mondás, hogy „Bőg a szamár, eső lesz”. Ez a légköri páratartalommal lehet összefüggésben. Ezek mellett az állatok mellett a szitakötő, a meztelen csiga és a varangy is előre megérzi az esőt. Például ha, a szitakötők repkednek, akkor kiadós esőre kell számítanunk. A varangy lubickolása arra utal, hogy hamarosan elered az eső. A meztelen csiga csak az esőt megelőző napokban bújik elő. De az állatok mellett a növények viselkedéséből is lehet következtetni az esőre. Ha fenyőtoboz pikkelyei zártak, az esőre utaló jel. Jó idő várható, ha a pókok szorgoskodnak, a szentjánosbogarak nyári éjszakákon nagy számban világítanak, a pacsirta magasan repül. Ha fenyőtoboz pikkelyei nyitva vannak, akkor száraz idő várható. Havazás lesz, ha a varjak, a csókák kavarognak, a nyulak és más apróvadak az erdőbe húzódnak. A növények és az állatok mellett a Hold és a felhők megfigyeléséből is tudunk következtetni a közelgő időjárásra. A Hold körüli udvar arra utal, hogy hideg reggel várható. „Ha rojtos vagy szegélyes szélű felhőt látsz, vond be jól a vitorlát.” A népi megfigyeléseken túl a természet maga is jelez. Az árvízi előrejelző és riasztórendszerek napjainkban már nagyon jól működnek, így nagyon sok ember életét lehet megmenteni. A Felső–Tiszán és mellékfolyóin az év bármely időszakában lehet számítani magas és heves árhullámokra. A vízszintemelkedések 12–36 óra alatt elérhetik a védekezés szempontjából kritikus értékeket. Ez a körülmény magas szintű követelményeket támaszt az adat–és információgyűjtéssel, tárolással, feldolgozással és előrejelzéssel szemben.

15

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a Gazdasági Versenytevékenység Operatív program keretében 2004–ben Alkalmazott Kutatás Fejlesztés megvalósítására pályázatot írt ki. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem az Országos Meteorológiai Szolgálattal konzorciumban pályázott. A Felső–Tisza árvizeinek és vízjárásainak komplex előrejelzésére, kutatás–fejlesztési munkák megvalósítására. Hidrológusok és diszpécserszolgálat üzemelteti a Felső–Tiszai Árvízi Előrejelző és Riasztóközpontot, ahol négy modulból álló előrejelző rendszert alakítottak ki. Csapadék lefolyás és hidrodinamikai modellek segítségével javítják az előrejelzések időelőnyét és hatékonyságát. Ezen fejlesztéshez kapcsolódva árvízi SMS riasztó rendszer kialakítását végezték. Az SMS szerver üzembeállítása már megtörtént. Ellátták a távmérőrendszer üzemeltetésével kapcsolatos feladatokat, elvégezték a Magyar – Ukrán Kormánymeghatalmazottak által meghatározott feladatot: Kárpátalján különböző projektekből épült 20 darab távmérő állomás közös rendszerbe integrálását. Így jelenleg 66 darab távmérő állomás van (3. ábra).

3. ábra Felső–Tiszai Előrejelző és Riasztóközpont távmérő állomásai Az 3. ábrán a piros körrel jelölt területeken csapadék-és légtömegmérő állomásokkal találkozhatunk, ilyen területek közé tartozik: például Dombrád, Kántorjánosi, Ungvár. Ezzel szemben a piros négyzettel jelölt területeken vízminőség mérés folyik. Ezt a folyamatot Técsőn végzik. Az adatok Ungváron keresztül érkeznek meg Nyíregyházára, a FETIKÖVIZIG–hez. 16

4. 4. Az árvíz fogalma, kialakulása, általános jellemzése Az árvíz csapadékfüggő természeti jelenség, amely a folyó vizének oly mérvű felszaporodása, hogy az a mederben többé helyet nem találva, abból kilép. Az árvíz fogalma eltér az áradás fogalmától, mely egyszerűen vízszintemelkedést jelent. Ha ez nem lépi túl az átlagos partmagasságot, akkor a folyó megárad, ha pedig magasabbra emelkedik, akkor kiönt. Az áradásban sok tényező játszik szerepet, ezek közül a legfontosabb a csapadék hevessége, a csapadék időtartama, a domborzat, a talajviszonyok. Az áradás az egyik leggyakrabban előforduló jelenség a természeti csapások sorában. A természeti csapások által okozott károk, mintegy 90%-a az áradásokból származik. Az árvizeket osztályozhatjuk a vízszint magassága szerint. Lehet • kis árvíz • középmagas árvíz • magas árvíz A kis árvíz az ártérnek csak az alacsonyabb részeit önti el. A nagy árvíz pedig az a jelenség, amely olyan területeket önt el, vagy fenyeget elöntéssel, melyek ettől rendszerint mentesek, művelés alatt vannak és rajtuk lakóházak, közlekedési utak és egyéb építmények vannak. A töltések felépítése, ezek folytonos jó karbantartása és szabályos védelme folytán csökken az árvizek veszélyessége. A Tiszán az 1830. évi, és az 1855. évi árvíz, és igen nagy árvizek ismeretesek. A vízszintek emelkedését és süllyedését árhullámnak nevezik azért, mert ha ezt felrajzoljuk (hosszúságnak az időegységeket, magasságnak a megfelelő leolvasott vízállásokat véve), rendes hullám-alakú vonalat kapunk. Az árhullám egyik fajtája a hirtelen árhullám, mely a csapadék után hat órával jelentkezhet. Azonban olyankor is kialakulhat, ha a víz áttöri a gátakat, töltéseket. A hirtelen árhullám az embereket készületlenül éri. Kevesebb, mint egy perc alatt kialakulhat. Az árhullámok e tulajdonságából következik, hogy valamely folyó felső szakaszán, illetve a nagyobb esésű mellékfolyókon és patakokon a záporok és felhőszakadások veszélyesebb árvizeket okoznak, mint a hóolvadás. Mert az előbbi okok folytán rövid idő alatt több víz kerülhet lefolyásra és így a hullámhegy magasabb lesz. Veszélyes árvíz csak úgy keletkezhet, ha ott több árhullám éri utol egymást, vagy pedig, ha egy vagy több mellékfolyó árhulláma találkozik a főfolyó árhullámával. Szegedre nézve például azok a legveszélyesebbek árvizek, amikor a Tisza, a Körös és a Maros árhullámai találkoznak.

17

Az árvizeket keletkezésüket tekintve a következő csoportokra osztjuk: • jégtorlódásból adódó jeges árvíz • a hó olvadásából származó tavaszi árvíz • a nagy tavaszi, vagy nyári esőzésekből származó zöldár. • helyi okokból keletkező árvizek, ilyenek a patak, völgyzárlatok vizének hirtelen lerohanása a zárógát elszakadása következtében. Ilyen a hibásan elhelyezett sarkantyúk, malomgátak, zúgók által meggátolt víz földuzzasztása. Ami a nyári árvizeket illeti, ezek nagy folyóknál rendesen csak a felső, úgynevezett hegyi szakaszon veszélyesek, mert többnyire csak rövid ideig tartó, bármilyen nagyméretű nyári esőzés vizének mennyisége az alsó szakaszokra már egyéb befolyással nem bírhat, minthogy legfeljebb a vízszintek káros, de nem veszélyes magasságra való emelését idézi elő. Legélénkebben illusztrálja a tavaszi és a nyári árvizek között különbséget a Tiszán az az árhullám, mely 1884. június 30–án Tokajnál 7,38 méter magasságra emelkedett, vagyis csaknem egyenlő magas volt a 1979–i árvízzel, mely ott 7,55 métert ért el. A folyó alsó szakaszán elért magasságok között azonban már óriási különbség van. Azonban a középnagyságú és kisebb folyóknál a nyári áradások már nagyobb bajt okoznak. A terjedelmes hegyoldalakról, melyek gyakran egészen kopárak, annyi víz rohan le egyszerre, amennyit a folyó baj nélkül levezetni nem bír. Igen nevezetes példa erre a Hernád folyónak az 1876. év nyarán történt kiáradása. 1878 augusztusában Miskolcon és környékén, főleg a Hámorvölgyben, egész éjjel olyan felhőszakadás volt, hogy egész házsorokat sodort magával a Szinva patak. Kétségtelenül mégis a hóolvadások okozzák a legtöbb árvizet, mégpedig egyaránt a kis- és a nagy folyók völgyében. Ezek az árvizek már magukban véve is mindig aggodalomra adnak okot, mert a hirtelen hóolvadás olyan mennyiségű vizet termel a legrövidebb idő alatt, hogy annak lefolyási hatását nem lehet kiszámítani. De ha a hirtelen hóolvadáshoz még hirtelen jégtorlódás is járul a folyónak valamely szakaszán, akkor már a legnagyobb veszély előtt állunk. Az árvizeknek egy sajátos típusa a folyami árvíz.

18

4. 5. A Felső-Tisza régi térképeinken A legrégebbi meglévő, részletes, Magyarországot ábrázoló térkép több mint 450 éve látott napvilágot nyomtatásban a bajorországi Ingolstadtban. Készítőjének Lazarusnak személyéről keveset tudunk, a címfelirat azonban elárulja, hogy Bakócz Tamás esztergomi érsek titkára volt. Éppen a Dózsa-féle parasztfelkelés idején járta az országot többedmagával, hogy felméréseket végezzen. Térképét feltehetőleg csak halála után metszették fába és nyomtatták ki. Az ebből fennmaradt egyetlen példányt az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. 1566–ig további négy kiadásról van tudomásunk, ezeken azonban kiadói kisebb változtatásokat hajtottak végre. A 3. mellékleten öt térkép segítségével követhető nyomon a Felső–Tisza–vidék ábrázolása. A Lazarus–féle térkép nehezen azonosítható első ránézésre. A térkép 45 fokkal el van forgatva, aminek az a jelentősége, hogy a lap teteje északkelet felé néz. Körülbelül 1500 helyiség található rajta, melyek többségének a neve is olvasható. Megfigyelhető a térképen a Habsburg címer, mely Magyarországot, Csehországot és a többi Habsburg tartományt jelenti. Ez a térkép a XVIII. század elejéig alapul szolgált a kor térképkészítőinek. A következő térkép, amely szintén ábrázolja a Felső–Tisza–vidéket 1567–ből származik, készítője Zinth (Zündt) Matthias volt. Zündt felismerte Lázár térképének hibás tájolását. Ő ezt úgy orvosolta, hogy a lap közepére tett egy irányrózsát, ami helyesen tüntette fel az égtájakat. A Tisza és a Körös szögében találkozhatunk a „Comitatus Torantalien” felirattal. Ennek azért van nagy jelentősége, mert ezt a későbbi kartográfusok alapul használták. Zündt a törökök által elfoglalt részt nem vette külön, azonban a Temes és a Duna közötti területet igen. Eltérő színnel jelölte a Marosig terjedő részt. A magyar származású Zsámboki János 1579–ben készített térképet. Amikor készítette a térképet a Lázár–térkép mellett felhasználta Zündt térképét is. Nagy jelentősége van annak, hogy a helységneveket igyekezett a magyar helyesírásnak megfelelően leírni. A térképen még találkozhatunk számos tájnévvel és megyenévvel is. Mercator a kor legjelentősebb geográfusa 1595–ben készített térképet Magyarországról. Nem a saját felmérései alapján készült a térkép, hanem a korábbi térképekből rakta össze. Leginkább Lazarus térképe volt a forrás. Abból lehet erre következtetni, hogy Lazarushoz hasonlóan Mercator is a Dunánál egyenes, ki nem rajzolt vonalvezetést alkalmazott. Magyarország és Ausztria határát a valóságnak megfelelően ábrázolta. Ezzel szemben Erdély határa nem pontos. 19

A mellékletben látható utolsó korabeli térképet, Robert de Vaugondy készítette, mely 1751–ben látott napvilágot. Robert egy francia származású geográfus volt. Ezen a térképen már új adatokkal találkozhatunk. Megtalálható a térképen a Nagykunság felirat, ami független volt a Kiskunságtól. Valamint már hét hajdúváros ábrázolása is látható. Újdonság az is a térképen, hogy az Alföld mocsarait is feltüntette. A hegyeket halmok sorozatával jelölte, ami már a hegyvonulatra utalt. A Kárpátok hágóin keresztülvezető utakat is jelölt.

20

4. 6. A Felső–Tisza–vidék domborzatának kialakulása és mai képe A Felső–Tisza–vidéket két nagy területi egységre osztjuk: ● Határon túli: Tisza a Duna vízgyűjtőjéhez tartozik. A 157 ezer km2 kiterjedésű tiszai vízgyűjtőt északnyugattól délkeletig a Kárpátok hegyvonulata övezi. A területet középen az Erdélyi–szigethegység osztja meg, amelytől keletre az Erdélyi–medence, nyugatra az Alföld terül el. A folyó a vízgyűjtő észak-keleti részén, a Máramarosi–havasokban ered. Két ága a Szvidovec tövében 1680 m magasságban eredő Fekete–Tisza és az 1600 m magasságban eredő Fehér–Tisza valósággal körülöleli a Hoverla 2058 m magas csúcsát. Az egyesült Tisza megtartja a Fekete–Tisza nagyjából észak–déli irányát egészen a bal oldali Visó beömléséig, amely az első számottevő méretű mellékfolyója. Innen a Tisza nyugat felé fordul és 26 km–es út után az ugyancsak a Radnai havasokban eredő Izát veszi fel. A Szamos beömléséig a vízgyűjtő terület 13173 km2–re növekszik. Az idáig megtett 258 km–es úton a tengerszint feletti magasság 103 m–re csökken, vagyis a folyó esése a felső szakaszon 1577 m. Ma a Tisza vízgyűjtő területének nagyobb része Ukrajna és Románia területén van. a FelsőTisza három ország együttműködését, felelősségteljes magatartását követeli meg. Mind a három országnak létérdeke, hogy együttműködése vízügyi területen is rendezett és zavartalan legyen a szomszédaival. ● Hazai: Az Alföld északkeleti részének középtája a Zempléni–hegységgel és a Nyírséggel határos. A Bereg–Szatmári–síkság területén a tengerszintfeletti magasság 106–124 méter között változik. A Bodrogköz és a Rétköz tengerszint feletti magassága csak 93–118,5 méter. A Felső–Tisza–vidék magyarországi része mintegy 2800 km2. Változatos fejlődéstörténeti múltjának eredményeként területén holocén eredetű üledékek vannak túlsúlyban. Az egész terület fejlődéstörténetében nagyon sok közös vonással találkozhatunk. Ez azzal magyarázható, hogy a Felső–Tisza–vidék is része annak a hatalmas pleisztocén kori hordalékkúpnak, amelyet az Északkeleti–Kárpátok és Erdély felől futó folyók építettek fel. 21

A hordalékkúpot építő folyók a pleisztocén folyamán a Bodrogköz és a Rétköz nagyobb részében 100–150 méter vastag rétegsort halmoztak fel. A Bereg–Szatmári–síkságon a rétegek vastagsága 150–200 méter. A pleisztocén üledékek az egész Felső–Tisza–vidéken durvábbak, mint a Nyírségben. A Felső–Tisza–vidék életében új fejlődési szakasz kezdődött, amikor a Tisza és a Szamos a pleisztocén végén az Ér–völgy elhagyására kényszerült. Ez a változás teljesen átalakította az Alföld északkeleti részében a vízrajzot. A Tisza és a Szamos pleisztocén végi mederváltoztatása az Alföld északkeleti részére jelentős hatással volt. A Bodrogközben megjelenő Tisza befogadta az Északkeleti–Kárpátokból lefutó folyók vizét, így a Nyírség több élővizet nem tudott kapni. Ugyanakkor a Tisza és a Bodrog megkezdte a bodrogközi felszín átalakítását. A két folyó az egész holocénban pusztította az ott lévő pleisztocén– végi felszíneket, valamint nagy területeken a saját üledékét rakta le. Az egész Felső–Tisza–vidékre jellemezhető, hogy a folyói a sík felszínen a holocén folyamán gyakran változtatták futásirányukat. Ennek következtében az Alföldön sehol nem lehet látni olyan sok elhagyott folyómedret, mint a Felső–Tisza–vidéken. A Felső–Tisza–vidék egyes területei a geológiai felépítés, a felszíni formák, a vízrajzi, talajtani, stb. viszonyok tekintetében bizonyos mértékig eltérnek egymástól. A különbségek alapján a hazai Felső–Tisza–vidéket az alábbi geomorfológiai kiskörzetekre oszthatjuk: a)Beregi–síkság : átnyúlik a határon túli területre, Ukrajnába. A Beregi–síkságon az elhagyott medreknek, morotváknak valóságos labirintusát figyelhetjük meg. A Beregi–síkságnak két jelentős kiemelkedése van. A Tarpai–hegy és a Mezőkaszonyi–hegy, déli csúcsán pedig a Tipet–hegy. b)Szatmári–síkság : nyugaton a Nyírséggel érintkezik, északon pedig a Tiszáig terjed. Keleten és délen átnyúlik Románia területére. A Szamoshát kialakulását annak köszönheti, hogy a folyó áradásai során a partja közelében fekvő területekre több hordalékot rakott le, mint a távolabbiakra, így a part menti részek fokozatosan 1–3 méterrel környezetük felé emelkedtek. c)Bodrogköz : nyugaton a Bodrog, délen és keleten a Tisza határolja. Északon átnyúlik Szlovákia területére. d)Rétköz: északon a Tiszáig terjed, keleten a Nyírség északkeleti részével érintkezik. Délen a Nyírség középső részével határos. Az ármentesítés előtt a Rétközben hatalmas mocsarak voltak jellemzők.

22

4. 6. 1. A vidék éghajlata A Felső–Tisza–vidék éghajlata egységes, a mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, hideg telű körzethez tartozik. Hazánk éghajlatára erős hatással van az, hogy medencében fekszik. A medencébe, a körülvevő magas hegységek miatt, kevés csapadék érkezik A Tisza vízgyűjtő földrajzi helyzete éghajlatának alapvető vonásait is meghatározza. A vízgyűjtő szárazföldi (kontinentális) zónában fekszik, az atlanti és a mediterrán zónák azonban általában és olyan mértékben hatnak, hogy a kontinentalitás csak mérsékelt és mentes a nagyobb szélsőségektől. A vízgyűjtő éghajlatának és időjárásának alakításában három nagy légtömeg mozgásai kapnak szerepet: • az északi sarkvidék szárazföldi légtömegei • a valamivel enyhébb sarki–tengeri légtömeg • a melegövi légtömeg. A Tisza–vízgyűjtő éghajlatának jellegét általánosságban és fő vonásaiban meghatározó tényezők mellett igen lényeges a helyi tényezők szerepe is. Sokkal lényegesebb a domborzat és a tengerszint feletti magasság, ami nagyobb területeknek is sajátos éghajlati jelleget adhat. A Tisza–vízgyűjtő léghőmérsékleti viszonyait a sokévi középhőmérsékletek jellemzik. A vízgyűjtő sokévi átlaghőmérséklete 9 Cº fölött van. A legmagasabb a középhőmérséklet az Alföldi déli területein 10–11 Cº. A Tisza vízgyűjtőjén a csapadék évi összege elég nagy különbségeket mutat. Legszárazabbak a medencék, elsősorban az Alföld. Legtöbb csapadék a máramarosi havasokban hull. A hegységek csapadéka erősen függ attól, hogyan helyezkednek el a lejtők a csapadékot hozó időjárási frontok irányához képest. A Bereg–Szatmári–síkságon az átlagos felhőzet 50–55% között változik, tehát ez az Alföld csekélyebb borultságú területe. A felhőzet keleten észrevehetően növekszik az Északkeletei–Kárpátok hatására. Évi napsütése 1900–2000 óra közé esik. A tél itt a leghidegebb az Alföldön. Alföldünk legkésőbb tavaszodó tája ez. A nyár itt a legkevésbé meleg, júliusi középhőmérséklete 20–20,3 fok közé esik. A nyári napok száma 60–70 nap, a hőségnapoké 15–20 között váltakozik. Uralkodó szele az északi. A csapadék évi összege 600–700 milliméter között változik. Mennyisége kelet felé haladva növekszik. Legcsapadékosabb hónap a június (70–80 mm), míg a legkevesebb csapadék februárban hull, mindössze 30–40 milliméter. Vízellátottsága a hűvösebb és csapadékosabb nyár miatt kedvezőbb, az évi átlagos vízhiány 50–75 milliméter között váltakozik. 23

4. 6. 2. Vízrajza A Felső–Tisza–vidék vízföldrajzi szempontból két alkörzetre tagolódik: a Bereg–Szatmári–síkságra és a Bodrogköz–Rétközre. A folyók a hegységek felől a medence legalacsonyabb, középső része felé folynak. A Kárpát–medence minden vízfolyását a Duna gyűjti össze. Csaknem minden folyónk a szomszéd országokból érkezik hazánk területére, ez felszíni vizeink 90%–át jelenti. Ennek hátrányos hatása, hogy az esetlegesen szennyezett víz is hazánk területére érkezik. Magyarország és a Kárpát–medence vízhálózatának tengelye a Duna. A Kárpát–medence másik fő folyója, a Tisza, amely Újvidék alatt, Titelnél folyik a Dunába. A nagy Tiszai–síkság mintegy 1 millió évvel ezelőtt a Pannon–tenger medencéjének fokozatos feltöltődésével alakult ki. Több százezer évbe tellett, amíg a tavakkal és mocsarakkal borított területen az állóvizek helyett a felszín mélyedéseit követő vízfolyások vették át az uralmat: kialakult a Tisza vízrendszere. A medence alját mélybe süllyedt rögök alkotják, amelyek a Föld ókorából származnak és összetöredeztek a földkéreg mozgásának következtében. Később különböző időkben és mértékben süllyedtek le a darabjai. Ezért a hordalék–lerakódással kitöltött medence felszíne nem egyenletes. A kéregmozgásokhoz és a folyóvizek feltöltő munkájához a szelek hatása is hozzájárult a hulló por szétteregetésével és áthalmozásával. Ilyenek a Nyírség és a Duna–Tisza közi hátság homokbuckái. A síkság pereme felől hordalékkúpok nyomultak előre. A Bereg–Szatmári–síkság: hazánk talaj – és folyóvizekkel egyik legjobban ellátott területe. A vízfolyások a legutóbbi időkig gyakran változtatták futásukat. A természetes folyómedrek a középszakasz jellegű folyók sajátosságait mutatják. A folyamatos mederfejlődés, a szabályozások okozta mederkiegyenesítés ellenére tetemes medereltolódást okoznak, ha partvédő művekkel nem védekeznének ellene. Emiatt a nagyobb folyók közül a Tisza és a Szamos szakaszának kb. egyharmadát különböző partvédő létesítményekkel látták el. Az alapjában holocén korú vízhálózat még fiatalabbá vált a folyószabályozások következtében. A Szatmár–Beregi–síkság folyói a durva hordalék nagyobb részét a határon túli folyószakaszokon rakják le. Így a hazánkba érkezett hordalék zöme homok. A Kraszna és a kisebb csatornák vizében iszapot találhatunk.

24

4. 6. 3. Vízfolyások (a)Felső–Tisza: Kereken 600 km–es hazai útvonalából csak 208 km–t tesz meg tájunkon belül, ebből 26 km–t közös ukrán-magyar, 9 km–t ukrán-magyar szakaszon. A Tiszának a Tokajig tartó 80 kilométeres szakasza a szabályozások által legjobban lerövidített. Ez a Tisza legkanyargósabb szakasza, ahol mindkét oldalra 29–29 kanyarulat jut. A folyó nem tolódik el sem keleti, sem nyugati irányban. A Beregi–síkságon a lerövidülés jóval kisebb. Az éven belüli vízállás és vízhozam változásokra jellemző, hogy Tiszabecsnél a maximumok decemberre, februárra és júliusra, míg a minimumok szeptemberre és novemberre esnek. A folyó tokaji szelvényén egy tavaszi árhullám mutatható ki, mely összefut a kora nyári zöldárral. (b)Batár: Közvetlenül a magyar–ukrán határon, Tiszabecsnél veszi fel balról a Tisza. A határon túlról érkezik. (c)Borzsa vagy Borsova: Tiszakóróddal szemben éri el a Tiszát. (d)Túr: Ma Tiszakóród alatt balról ömlik Tiszába. (e)Szamos: Vásárosnamény felett torkollik a Szamos a Tiszába. Az Erdélyi-medence északi részéből gyűjti a vizet. Ez csapadékban jóval szegényebb, mint a Tisza forrásvidéke. A Szamos vízállásának alakulása teljesen a Tisza befolyása alatt áll. A szabályozások során a Szamos is lényegesen megrövidült. (f)Kraszna: eredetileg a Szamos bal oldali mellékfolyója volt. Azonban a 90–es évek elején áthelyezték. Így a folyó a Szamos-torkolat alatt ömlik a Tiszába. Az Ecsedi–láp ármentesítésének érdekében új medret ástak. Az eredeti meder a mai Lápi–csatorna és az Északi–csatorna mentén kanyargott. (g)Keleti-csatorna: feladata az Ecsedi-lápot keletről mentesítő csatorna. Természetes állapotában a Balkány–, Homoród –és Sós–patakok árvizeinek az Ecsedi–láp teknőjében elvesző levezetője volt. (h)Csaronda és Szipa: A csatornazsilipek segítségével a belvizek könnyen irányíthatók. A Szipa–csatorna vizének egy részét a határon túlról gyűjti össze. Tiszaszalkánál folyik a Tiszába. (i)Bodrog: Tokajnál ömlik a Tiszába. Csak torkolati szakasza esik magyar területe. Vízgyűjtő területének vizeit az Északkeleti–Kárpátok lejtőiről eredő öt folyó (Latorca, Ung, Laborc, Ondava, Tapoly) szállítja. A legtöbb vizet a Latorcból és az Ungból kapja, ugyanis ezek csapadékosabb hegyvidéki területeken erednek. Medre a zempléni vulkánok lábához simul. A Bodrogon egy kettős február–márciusi árhullám mutatható ki. 25

4. ábra Magyarország domborzati térképe a Felső–Tisza mellékfolyóival 26

4. 7. A Fekete–és Fehér–Tisza bemutatása A Tisza két forrásból ered. A Fehér–Tisza forrását a szegedi székhelyű GEO–ENVIRON Környezetvédő Egyesület tagjai több évig kutatták, s 2000–ben fedezték fel pontos helyét. Maga a forrás Ukrajna területén található. A Tisza magyarországi szakaszát három részre tagolják. A Felső–Tisza az országhatár és Tokaj, a Közép–Tisza Tokaj és Tiszazug, az Alsó–Tisza megnevezés pedig a Tiszazug és a déli országhatár közötti szakaszra vonatkozik. Tisza a Bereg–Szatmári–síkságon lépi át az országhatárt, s medrét heves árvizeivel töltögeti, bár közben kanyarog is. Szamos betorkollásától a Tokajig terjedő szakaszon, jelentős esésnövekedést nyert. Itt már kanyarogva bevágódó jelleggel, élénkebben pusztítja partjait. A kis esésű Bodrog felvétele után a Tisza ismét módosítja szakaszjellegét, újra a feltöltő jellegű lesz egészen Kisköréig. Szabályozásokkal hossza e szakaszon is jelentősen csökkent, esése pedig növekedett. A Sajó–Hernád által szállított durvább hordalékot csak fokozatosan tudja feldolgozni. A Tisza torkolata Szerbiában van Titel közelében, itt vízhozama már megközelíti a Dunáét. Ennek alapján akár a Dráva nélküli Duna lehetne a Tisza mellékfolyója. Keletkezésekor, a miocén elején a Tisza torkolata 117 kilométerrel lejjebb volt, mai helyére a természetes mederváltozások miatt került, s emiatt a folyó öt nagy mellékfolyót veszített. A Fekete–Tisza útjának végén érkezik meg arra a helyre, ahol vár rá a Fehér–Tisza, hogy innen már közösen egyesült erővel törjenek utat Máramaros hegyei között. A Tisza Magyarországon folytatja útját. Itt több folyó vize táplálja. A Tisza forrásvidéke nagy területet érint, ezt szemlélteti a 4. melléklet. Ezen jól látható, hogy hol ered a Fehér–Tisza és a Fekete–Tisza, illetve, hogy Rahónál hogyan egyesül a két folyó.

4. 7. 1. A Tisza és vízgyűjtőjének domborzata és felépítése A Tisza/Tisa elnevezés eredetét még nem sikerült egyértelműen tisztázni, egyesek szerint indoeurópai eredetű szó, amelynek jelentése sáros, iszapos. Neve mintegy 50 alakban ismeretes a régi írásokból és hagyományokból. A rómaiak Parsius, Pthirus, Tigas, Tisianus Strabo Parisonnak, PaJironnak, Plinius Pathissusnak, Priskos Tiganak, a Jornandes Tisianusnak, Tysiának, a ravennai Névtelen Tisiának, Tysiának, Theophylactus Simocatta Tissusnak. 27

A Tibiscus szó a Tisza helytelen elnevezése és tévedés folytán jött csak szóhasználatba. A középkori latin nyelvű krónikákban Tisia, Tysia Ticia, Thiscia, Tiza, Tize és Tieze alakban írták le. A Tisza a Duna legjelentősebb mellékfolyója, a jelenlegi hossza 962,2 km, a szabályozás előtt 1420 km volt. Forrásától torkolatáig egyenes vonalban mérve a hossza 455 km–t tesz ki. A vízgyűjtő területe 157 000 km2. Visó torkolatától 63 km hosszan az ukrán- román határon folyik. Tiszabecsnél lép be az országba és innen kezdődik a 25,2 km hosszú ukrán-magyar határ is. A Tisza mindkét partja Szatmárcsekétől magyar terület. Lónyától 17,2 km–en újra a ukrán-magyar határon, majd 5 km–en a szlovák határon folyik. Magyarországi hossza 584 km. Az összegyülekezés és lefolyás folyamatát a vízgyűjtő domborzata, a relatív magasságkülönbségek (esésviszonyok) alapvetően befolyásolják, a terület felépítése, kőzetviszonyai, ezek vízáteresztő képessége pedig nagymértékben módosítják. Az egész területet a Tisza esetében rendkívül változatos magasságú és vonalvezetésű vízválasztó foglalja keretbe, mint azt az 5. ábra is mutatja. A 2060 km hosszú vízválasztó egyes szakaszai nagyon eltérő jellegűek. A 100 méternél alacsonyabb, teljesen lapos és egyenes futású alföldi szakaszoktól a 2000 méternél is magasabb, jégformálta, éles gerincekig illetve csúcsokig minden változat előfordul. A vízválasztó magasságát, jellegét tekintve három lényegesen különböző szakaszra osztható: kárpáti vízválasztóra, a dombsági és az alföldi vízválasztóra. A vízgyűjtő bő egyharmada (34%), illetve az Alföld 91,5%–a teljesen lapos, ahol a magasságkülönbség a 20 métert sem éri el.

5.ábra A Tisza vízgyűjtő domborzata és vízrajza

28

4. 8. A Tisza–völgy folyóinak vízjárási sajátosságai Magyarországon az éghajlati és topográfiai adottságok miatt gyakoriak és veszélyesen változó mértékűek az árvizek. A Tisza magyarországi mellékfolyói–a Zagyva kivételével–mind külföldön erednek és a Tisza vízgyűjtőterületének is csak 30 %–a tartozik hazánkhoz. A folyami lefolyásnak ennél sokkal kisebb hányada származik a hazai vízgyűjtőről, a folyók vízjárását éppen ezért döntően nem a hazai, hanem határon túli vízgyűjtő területén keletkező vizek alakítják, befolyásolják. A folyók árhullámait csoportosíthatjuk abból a szempontból, hogy azokat hóolvadás, illetve csapadék, vagy a kettő együttesen okozza. Megkülönböztethetünk jeges és jégmentes árvizeket. A Tisza vízgyűjtő területein a csapadéktevékenység nélküli tiszta olvadás ritka, az olvadásos árvizek az eseteknek csak 10–12 %–át teszik ki. A felmelegedési folyamatot–még ha mennyisége kevés is–szinte minden esetben csapadékhullás kíséri, vagy vezeti be. A kisebb vízgyűjtő területeken (pl. Felső–Tisza, Bodrog, Körösök stb.) már egy–egy nagy csapadékot adó olyan időjárási helyzet is okozhat árhullámot, amelynek fennmaradása gyakran csak 12–24 óra. A kisebb folyókon (pl. Zagyva, Tarna stb.), illetve a domb–és hegyvidéki patakokon már a néhány óráig tartó lokális, heves csapadéktevékenység is kiváltat–esetenként akár jelentős–árhullámokat. A Tiszát Magyarország területén a vízjárás alakulását illetően három szakaszra: Felső–, Közép–, valamint Alsó–Tiszára oszthatjuk. A Szamos torkolata feletti Felső–Tiszán három nagyobb árhullám szokott kialakulni: a hóolvadásból származó tavaszi, a májusi és az őszi árhullám. Az utolsó 100 év legnagyobb árvizei közül az 1879. évi árvíz tavaszi áradásból, az 1888. évi téli csapadékból, az 1895. évi is a téli hótakaró olvadásából, az 1919. évi tavaszi csapadékból származott. Különösen magas volt a Tisza középső és alsó szakaszán az 1932. évi árvíz, melyet a Maros árvize, majd az 1970. évi, melyet a Tisza és az összes mellékfolyók egyidejű katasztrofális árvize emelt a tavaszi árvizek közül a legnagyobb magasságra. Az 1985. évi felső–tiszai jeges árvíz a maga nemében példátlan volt a tiszai árvizek sorában. A Tiszához hasonló jellegű vízjárást mutat legtöbb mellékfolyója is, mint pl. a Szamos, a Bodrog, a Körösök. Ettől eltérő vízjárású azonban a Sajó, a Maros, melyek hatalmas törmelékkúpon folynak. A magyarországi folyókra az árvizek előfordulása mellett az éven belüli változékonyság a jellemző. 29

Különböző folyóink, tájegységeink árvizeinek statisztikai átlagai alapján a Tisza hazai vízgyűjtőjén 2–3 évenként kisebb vagy közepes, 5–6 évenként jelentős, 10–12 évenként pedig rendkívüli árvizek kialakulására kell számítani. Mellékfolyóink felső szakasza heves vízjárású: gyors hóolvadás, vagy egy–egy nagyobb csapadék után az árvíz a hazai folyószakaszokon, 1–2 napon belül megjelenik, rövid idő–esetenként mindössze néhány óra–alatt több méteres áradást okozva. Különösen veszélyesek e tekintetben a Felső–Tisza és mellékfolyói, valamint a Körösök, ahol a csapadékot követő 28–36 órán belül határainknál 8–10 métert is emelkedhet a folyók vízszintje. A folyókon általában szoros a kapcsolat az árvízi hozamok és a vízállások között. A Tisza e tekintetben különleges viselkedésű folyó. A Tisza és mellékfolyói múltbeli vízjárását vizsgálva az árvizek jelentős mértékű vízszintemelkedését tapasztalhatjuk. Ezt szemlélteti a 6. ábra, amely számszerű értékeket ad a fontosabb tiszai vízmércékre. A Felső–és a Közép–Tiszán, valamint a mellékfolyókon egyértelműnek tűnik a vízszintemelkedés. A Túr, a Kraszna, a Fehér–, a Sebes–és a Kettős–Körös, valamint a Maros az elmúlt 25 évben kétszer, a Bodrog háromszor, a Fekete–Körös négyszer haladta meg a korábbi legmagasabb vízállást. Más folyókhoz hasonlóan a Tisza vízjárását is a változékony időjárás határozza meg.

6.ábra

A fontosabb tiszai vízmércéken észlelt tetőző és legnagyobb tetőző vízszintek 1876–2001 között 30

A 6. ábra a tetőző és a legnagyobb vízszinteket mutatja 1876 és 2001 között. Az ábráról leolvashatjuk, hogy az elmúlt 150 év alatt hogyan emelkedett a vízszint. Például Tivadarnál az 1876–os vízálláshoz képest 2001–ben 310 centiméterrel mutattak magasabb vízállást. Következtetésként levonhatjuk, hogy az évek múlásával egyre magasabb árvizek jönnek. Az árvízvédelem fontos feltétele az árvizek gyakoriságának ismerete. A Tisza mély fekvésű hullámterei átlagosan 58 %–os éves gyakorisággal kerülnek elöntésre. A III. fokú árvíz védekezési készültség elrendelésére átlagosan 5,5–6 évenként kerül sor. A Szamos árvizei ritkábbak, a Bodrog árhullámai gyakoribbak a Tiszáénál. A Körös-vidék árvíz veszélyeztetettségét jól szemlélteti, hogy az országhatár közeli zónákban a folyók 70 %–os éves gyakorisággal lépnek ki medrükből, III. fokú árvízvédekezésre átlagosan 4–5 évenként kerül sor. Az árvízi veszélyeztetettség, valamint az árvizek elleni védekezés szervezése, a védekezésre rendelkezésre álló erők optimális csoportosítása szempontjából a síkvidéki területeken különös jelentősége van a különböző folyókon egyidejűleg jelentkező árvizek gyakoriságának. A fő–és a mellékfolyók árhullámainak találkozása nemcsak az árhullám magasságát, és ez által a védendő szakaszok kiterjedését, hanem a védekezés egyéb feltételeit is jelentősen befolyásolja. A Tisza és a Szamos esetében elsősorban a hóolvadásból származó árvizek találkoznak, az egyidejűség nem jelentős. A Tisza felső szakaszára az 5–20 napos árvízi tartósságok jellemzőek, de a folyón–főleg a középső és alsó szakaszán–100 napos vagy még tartósabb árvizek is előfordulnak. Ez a tartósság más európai folyókon nem jellemző. A Túr, a Szamos, továbbá a Kraszna árvizei 5–20 nap tartósságúak.

31

4. 9. Nagy árvizek a Felső–Tisza–vidéken

Az 1855. évi árvíz minden tekintetben jelentős állomás volt a Tisza–völgyi árvizek és ármentesítések történetében: rendkívüli méretei a kormányzatot a szabályozás ügyében tettre kényszerítették. Ezt tekinthetjük a szabályozások előtti utolsó árvíznek, amelyet követően az árvízszintek a töltésezés, ill. hullámtér–csökkenés miatt nagy arányban emelkedtek. Az 1888. évi Tisza–völgyi árvíz a maga méreteivel sokakat megdöbbentett. A Záhony–Tiszakeszi közötti hosszú folyószakasz legnagyobb részén egészen 1979–ig (Tiszabercelen 2000–ig, Záhonyban 2001–ig) az 1888. évi LNV–k voltak érvényben, sőt Dombrádon még mindig az 1888. évi NV érvényes. Az 1895. évi tiszai árvíz kialakításában–éppen úgy, mint 75 évvel később, 1970–ben–a Szamos, a Körösök és a Maros játszottak döntő szerepet. Csaknem fél évszázad ármentesítő, vízszabályozó munkáját követően 1895–ben vonult le a Tiszán az első olyan nagy árvíz, amelynél a károk–a korábbiakhoz képest–már mérsékeltek voltak. 1895–öt követően–a hatalmas munkálatok eredményeinek köszönhetően–a kiépített tiszai töltéseken számottevő gátszakadás már nem fordult elő. Az 1913. év a Tisza baloldali mellékfolyóinak árvize miatt vált emlékezetessé: a Szamos és a Maros árvize egyaránt meghaladta a korábbi tetőzési szinteket. A tiszai árvizek történetében különös figyelmet érdemelnek az 1919. évi események. Rendkívüli árvíz vonult le a Tiszán és a Körösön. 1919–ben tetőzött a folyó a Tiszafüred–Szolnok közötti szakaszon, valamint a Hármas–Körösön meghaladta a korábbi maximumokat. A fenyegető árvízveszély elhárítása érdekében a román oldalon egyszerűen átvágták a töltést, ezzel az alacsonyabban fekvő magyar részekre engedték a vizet. Az 1931–32-es tél eleje hideg és száraz volt, a jelentősebb hótakaró csak február közepére alakult ki. Az 1932. évi Tisza-völgyi árvizet a március elején megindult olvadás és a március 15–18–án beköszöntött esős időszak váltotta ki. Jelentős árhullámok sorozata jelentkezett a Szamoson, valamint a Bodrogon. Az 1932. évi árvíz kialakulásának meteorológiai körülményei azonosak voltak 1919. évvel. 1919 óta ez az első nagyméretű árvíz a Tiszán. Töltésszakadás nem történt. Az 1932. évi árvíz alkalmával a korábban ármentes vidéknek számított borsodi részt, mintegy 345 km 2-nyi területet öntött el a Tisza. Egyes településeket csak repülőgéppel tudtak megközelíteni. Ettől az árvíztől számítva vált használhatatlanná e terület bekapcsolása a Tisza árvízvédelmi rendszerbe. 32

Az árvíz után a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából a Budapesti Műszaki Egyetem kapott megbízást arra, hogy derítse ki, hogy milyen vízszintemelkedést fog okozni a nyílt ártér töltésrendszerének kiépítése. Ez lett hazánkban az első árvízvédelmi célú kísérlet. Az ármentesítési munka 1937–ben fejeződött be. 1940–1942 között emlékezetes árvizes időszak alakult ki a Tiszán és mellékfolyóin. Az árvizek magasságukkal is kitűntek, de elsősorban tartósságuk, számuk és megismétlődésük mértéke volt a rendkívüli. Ezekben tavaszi, nyári és őszi árvizek egyaránt előfordultak. A Tiszán 1940 tavaszán rendkívüli árvíz volt. Töltésszakadás csak a Tisza kisebb mellékfolyóin történt. Igen magas jégzajlásos árvíz és tartós zöldár is kialakult. Az orkánszerű északi szél méteres hullámokkal ostromolta a töltéseket és az erős hullámverés több helyen megbontotta a töltések burkolatait. A folyókon közel egy hónapig volt magas vízállás. Ebben az időszakban az egyik jelentős az 1941–es árvíz, melyet az átlagosnál szintén nagyobb vízbőség jellemezte: januárban, februárban hóolvadásos árhullámok voltak, március-áprilisban egy kettős árhullám, májusban egy annál is magasabb zöldár vonult le, majd szeptemberben és novemberben is jelentős árhullámok alakultak ki. 1941–ben az év 210 napján volt a Tiszán, illetve valamelyik mellékfolyóján árvízvédelmi készültség, ebből 114 napon át III. fokozatban. Az egyidejűleg készültségben lévő védelmi vonalak maximális hossza elérte a Tisza–völgyi védelmi vonalak teljes hosszának 80 %–át. A másik pedig az 1942–es, mely már mérsékeltebb, de még mindig veszélyes tavaszi, hóolvadásos, jégzajlásos árvíz vonult le a Tiszán. Az 1947–48. évi felső–tiszai árvíz. 1947/48 fordulóján a háború után újjáépülő ország az első jelentősebb természeti katasztrófával kellett hogy szembenézzen. 1947. december 21–én a Felső–Tisza vízgyűjtő területének erősen átfagyott felszínére jelentős mennyiségű hó hullott. December utolsó napjaiban azután egy heves ciklon váratlanul tavaszi meleget, sok esőt hozott és megindult a rohamos felszíni olvadás. A fagyott földön hirtelen lezúdult víz végigsöpört a Felső–Tisza völgyén, a vízgyűjtő felső vidékén utakat, vasutakat szakított át az árvíz és így hömpölygött le a Huszt alatti szélesebb Tisza–völgybe, s idézett elő a Felső–Tiszán egy minden addigit felülmúló árvizet. A Tisza december 30-án Tiszaújlak és Bökény között, mintegy 250 m hosszban átszakította bal parti Tiszatöltést. A kitört víz az országhatáron a Batár bal parti töltését mintegy 4,5 km hosszúságban át is szakította. A víz itt 14.000 katasztrális holdnyi területet öntött el, és 4 községet árasztott el. A víz több helyen is, átszakította a Tivadar fölötti jobb parti töltést is. Négy egymást követő árhullám vonult le és az átszakadt töltések elhúzódó helyreállítása miatt az újabb és újabb árhullámok ismét kiöntöttek, hatalmas pusztítást okoztak.

33

1964. március–áprilisában–16 év után–ismét jelentős árvíz alakult ki a Tiszán és mellékfolyóin. A Tisza és a Szamos árhulláma Vásárosnaménynál találkozott és magas vízszintet eredményezett. Erre érkezett a Bodrog árhulláma Bodrogszerdahelynél (7. ábra) 32 cm–rel a LNV felett tetőzött, szinte az egész települést elárasztotta a medréből kilépő folyó. Tiszalök és Polgár között ugyancsak az addigi maximumokat meghaladó tetőzések alakultak ki.

7.ábra Bodrogszerdahely

Az 1970. évi Tisza–völgyi árvíz a folyó feljegyzett árvizei közül mind a tartósság, mind a tetőző értékek tekintetében az eddigi legnagyobbaknak bizonyult. Az árvíz 125 napig tartott, számos védelmi szakaszon 103 napig III. fokú védekezéssel. Az egyidejűleg védett szakasz maximális hossza 2425 km volt. Az 1970. évi Tisza–völgyi árvíz során a legnagyobb védekező létszám 43 ezer fő volt. Összesen 69 település 95 ezer lakosát kellett kitelepíteni. Az árvízkár összesen 8 milliárd Ft–ot tett ki. Az árhullámok igen hevesek voltak. A Tisza határában Tiszabecsnél 2 óra alatt 106 centiméter volt az áradás maximuma. A Szamos áradása is szokatlanul heves volt, ugyanis 36 óra alatt 568 centiméterrel emelkedett a folyó vízszintje. Az áradások nemcsak hevesek voltak, hanem magasságaik is megdöntötték a rekordokat. A Tisza első árhulláma Tiszabecsnél több mint 1 méterrel múlta fel a korábbi maximumot. Tiszabecstől lefelé fokozatosan vesztett hevességéből. A folyó jobb parti töltésein több helyen csurgás, szivárgás volt megfigyelhető. 34

Az ország legfontosabb vasúti létesítményénél, a záhonyi állomásnál homokzsákokkal sikerült megszüntetni a töltésátázást és a csurgást. A második, júniusi alacsonyabb árhullám elleni védekezés nagyobb erőfeszítést nem igényelt. Ukrajna és Magyarország határát jelölő Batár–patakon május 13–án érkezett árhullám meghaladt minden eddigit. A környező lakosság védelmére nyúlgátakat építettek, hogy a víz kitörését megakadályozzák. Uszkánál az árvízvédelmi fal kidőlése ellen védekeztek. A Szamos folyó árvize okozta az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz legnagyobb pusztítását. A május 12–éről 13–ára virradó éjjel hirtelen megáradt folyó már Szatmárnémeti felett átszakította a jobb, illetve a bal oldali gátat. A folyó vízállása Désnél (Románia) 317 cm–rel, Csengernél 159 cm–rel haladta meg a korábbi maximumot. A Szamos szatmárnémeti vízmércéjén 98 cm/óra nagyságú áradást észleltek. A rendkívüli áradás román területen 11, magyar oldalon 3 helyen szakította át a töltést. A víz a magyar területen több mint 40 ezer ha–t öntött el, több mint 5 ezer lakóház dőlt össze, 25 ezer embert telepítettek ki. A jobb parton a magyar határtól 6–8 kilométerre a gátak nem tudtak ellenállni a víz hatalmas nyomásásnak. Négy helyen átszakadtak. Az itt átömlő víz érkezett május 14–éről 15– ére virradó éjjel a határhoz. A víz először Nagygécet, Csengersimát majd Komlódtótfalut öntötte el. Az 1979. évi tiszai árvíz első árhullámát az 1978. december 30–i heves esőzés váltotta ki a Felső–Tiszán, a Szamoson és a Bodrogon. Az igen heves árhullám Tiszabecsnél megközelítette az 1970. év előtti LNV–t és Vásárosnaménynál is csak fél méterrel maradt az alatt. A második árhullám január végén alakult ki, amikor a vízgyűjtőt borító 30–50 mm víztartalmú hórétegre jelentős mennyiségű eső hullott. Az árhullám különösen magas vízállással tetőzött a Bodrogon és a Tisza Tokaj–Tiszabő közötti szakaszán, ahol LNV értékek alakultak ki. 1984/85 telén szélsőségesen hideg időjárás volt a Tisza vízgyűjtő területén: december 1.−március 31. között a térségben 2,9 C0 fokkal hidegebb volt, mint a sokévi átlag. A Felső–Tisza és mellékfolyói január 10–ről 15–ére megállapodtak, 30–40 cm vastag jégpáncél alakult ki rajtuk. December végétől jelentős mennyiségű hó hullott a fagyott felszínre; a hóban tárolt vízkészlet január 20–ára több mint 50 %–kal haladta meg a sokévi átlagot. Január 21–24. között jelentős esők hullottak a Felső–Tisza vízgyűjtőjére, amelyek az olvadó hóval együtt néhány óra leforgása alatt heves árhullámot váltottak ki. A gyors áradás következtében a jégtakaró felszakadozott egészen Dombrádig. Ennek következtében rendkívüli nagyságú jeges árvíz alakult ki a Tiszán. A folyó felső szakaszán teljes szélességben megindult zajlás rendkívüli erősségű volt, több különböző nagyságú jégtorlasz alakult ki, többek között Szatmárcseke, Tivadar és Vásárosnamény közelében. 35

A folyó vízutánpótlásának lecsökkenésével a levonuló, felhalmozódó jégből január 28–ára két, 14, illetve 9 km hosszú jégtorlasz alakult ki Dombrád és Tuzsér térségében. A jégtorlaszok vastagsága átlagosan 1–3 m, helyenként 4–6 méteresek voltak; a torlaszokban lévő jég mennyiségét 3–4 millió m3–re becsülték. A jégtorlaszok által kialakult vízállások mintegy 1,5–2,0 m-rel voltak magasabbak az azonos vízhozamhoz tartozó jégmentes árhullámok értékeinél és megközelítették az addigi jég nélküli legnagyobb vízszinteket. Február második hetében ismét erős lehűlés következett be, és a Felső–Tisza és mellékfolyói másodszor is beálltak, a jég vastagsága 15–25 cm volt, helyenként ismét elérte a 40 cm–t. A folyamatos jégtörés, jégrobbantás ellenére a torlaszok helyzete nem sokat változott, így kedvezőtlen árvízi helyzet alakult ki. Ugyanis egy hóolvadással párosuló, viszonylag nem nagy (20–40 mm–es területi átlagú) eső a Záhony alatti Tisza–szakaszon veszélyes helyzetet idézhetett volna elő. Március elején azonban az időjárás igen kedvezően alakult, lassú, csapadékmentes felmelegedés kezdődött, lassú hóolvadásos árhullám alakult ki, amely a jégtorlaszokat is meggyengítette és így a jégtörés, jégrobbantások hatására a jég megállását követő 47. napon, március 15–én a torlaszok megindultak. Március 18–ára a Felső–Tisza és mellékfolyói jégmenessé váltak Az 1993. decemberi felső-tiszai árvíz a második legnagyobb tetőző vízszinteket eredményezte a Tiszabecs–Vásárosnamény közötti szakaszon. Kisarnál a folyó vízszintje olyan tmagas értéket mutatott, hogy már-már veszélyeztette az itt élők lakóhelyét. Szakszerű védekezéssel azonban sikerült megakadályozni a nagyobb katasztrófát. Az 1995–96–os téli időszak csapadék mennyisége az elmúlt évekhez képest kiemelkedő volt. Különösen a Tisza vízrendszerében hullott igen jelentős mennyiségű csapadék, amelynek azonnali lefolyását az 1995. karácsonya környékén kialakult enyhe időjárás elősegítette és így jelentős víztömegek jutottak a folyók medrébe. A csapadék eső formájában hullott le és megolvasztotta a vízgyűjtőterületen a hótakarót. December 23–28 között a Fekete–Körös felső vízgyűjtőjén helyenként 200 mm csapadék hullott, de a Körösök vízgyűjtőjének többi részén és a Felső–Tiszán is 100–150 mm volt ekkor a 6 napos csapadékösszeg. E csapadékok hatására a Felső–Tiszán és a Körösökön jelentős méretű árhullámok alakultak ki, e folyók csaknem valamennyi védvonalán III. fokú készültséget kellett elrendelni, sőt a Fekete–és a Kettős Körösön, valamint a Tisza Vásárosnamény–Záhony közötti szakaszán és a Kraszna, valamint a Szamos torkolatának térségében rendkívüli készültséget is el kellett rendelni. Vásárosnaménynál a medréből kilépő folyó szántóföldeket borított el, és már–már veszélyeztette a város lakóinak biztonságát.

36

1998 tavasza és nyara csapadékos volt, a Tisza vízgyűjtő mellékfolyóin (Felső–Tisza, Túr, Szamos, Kraszna, Körösök, Berettyó, Maros, Bodrog) sorozatos–esetenként jelentős méretű árhullámok követték egymást. 1998. szeptemberében és októberében a Felső–Tisza–vízgyűjtő területén szinte szünet nélkül, naponta esett az eső. Mint a 8. ábra is mutatja 1998–ban hatalmas mennyiségű csapadék hullt a Tisza–vízgyűjtő területére. Ukrajna egyes vidékein 111–200 milliméter közötti értékeket is mértek. Ezen a területen hullt a legnagyobb mértékű csapadék. A vele szomszédos romániai és magyarországi részeknek szintén kiadós esőkben volt részük. A folyók már nem tudták követni ezt a hatalma vízmennyiséget, ezért heves árhullámok alakultak ki.

8. ábra Csapadéktérkép 1998.(FETIKÖVIZIG adata)

Október végén egy heves árhullám alakult ki, amelynek tetőzése még csak Vásárosnamény térségében járt, amikor a november 4–i és 5–i esők létrehozták a második, fő–árhullámot. Ha a területi átlag csapadékmennyiséget megfigyeljük (9. ábra), melyek 1998 novemberének csapadék mennyiségét tartalmazzák, akkor jól látható, hogy a mért adatok jóval magasabbak, mint az átlagos mennységek.

37

9. ábra Vízgyűjtőnkénti területi átlag csapadék 1998. november (FETIKÖVIZIG adata)

A Tisza kárpátaljai szakaszán a tetőzések többnyire az eddigi legmagasabb értékeket meghaladták, vagy azok közelében voltak. A magyar–ukrán országhatár közelében töltésszakadások következtek be. A mellékfolyók árhullámai végigsöpörtek a völgyekben, és hatalmas pusztítást okoztak: Kárpátalján–nem hivatalos adatok szerint–összesen 236 település szenvedett kárt az árvíztől, 118 települést árasztott el teljesen, 39600 épületet öntött el a víz, lerombolt 22 hidat, megsérült 340 km közút. Az árvíznek halálos áldozatai is voltak. Az árhullám Tiszabecsnél 708 cm–es tetőző értéket elérve, 28 cm–rel lépte túl az eddigi LNV– et, Tivadarnál ez a túllépés 93 cm volt és az árvíz szintje egészen Záhonyig meghaladta az LNV–et. Ugyanazon a napon emelkedett, majd csökkent az ár magassága, azután folyamatosan apadni kezdett. A vízhozam és a sebesség is ennek megfelelően alakult. A legmagasabb mért érték 3570 m 3 /s vízhozam tekintetében. A folyó 960 centiméteren tetőzött. Szélsőséges árvízi helyzet alakult ki a Tisza és a Bodrog összefolyásánál. A tiszai visszaduzzasztásnak és a Bodrog árhullámának együttes hatására Sárospataknál a novemberi tetőzés csak 4 cm–rel maradt el az 1979. évi történelmi csúcstól. Az árhullám 872 cm–es tetőzése Tokajnál csak 8 cm–rel volt alacsonyabb az 1979. évi LNV–nél. 38

Az árhullám tetőzése Tokaj és Szolnok között rekord hosszúságúnak számító 10 napig tartott, mindenütt megközelítette az addigi LNV–et (Szolnoknál pl. 12 cm–re). A Tisza középső szakaszán, Tokaj és Csongrád között–a hosszan tartó árvízi terhelés miatt–tartósan magas, az eddig mért legnagyobb vízállást megközelítő árhullám ellen kellett védekezni. Az 1998. novemberi árhullám levonulása idején egyidejűleg 1520 km hosszon kellett árvízvédelmi készültséget–ezen belül rendkívüli készültséget–is tartani. A Felső–Tiszán a töltéskorona magasságát meghaladó vízszint ellen kellett védekezni 43 km hosszon. Az 1999–es évben is folytatódott az előző években megindult nedves periódus: alig négy hónap elteltével ismét rendkívüli méretű árhullám alakult ki és vonult le a Bodrogon és a Közép–Tiszán. A csapadékszegény januárt követően február közepén évtizedek óta nem tapasztalt hatalmas hókészlet halmozódott fel, mind a hegyekben, mind az Alföldön (a Tisza, Szolnokig terjedő vízgyűjtőjén február 18–án a hóvízkészlet 6.8 km3 , a szegedi szelvényhez tartozó vízgyűjtő területen pedig 11,1 km3 volt). Március elején a Tisza minden egyes mellékfolyóján különböző méretű árhullám indult el. A Bodrog sárospataki vízmércéjén az áradás 111 éves rekordot, az 1888–ban mért eddigi legnagyobb vízszintet döntötte meg. Ez a rendkívüli árhullám annak ellenére alakult ki, hogy a vízgyűjtő területre a hóolvadás során – csaknem hat héten át – jelentősebb mennyiségű eső hullott volna. A Tisza és a Bodrog árhulláma egy időben érte el Tokajt és ott egymásra halmozódtak. Tokaj és Csongrád között az árhullám tetőző vízszintje minden szelvényben meghaladta az eddig észlelt maximumot, helyenként 65–75 cm–rel. A Vásárosnamény alatti szakaszon az árhullámok magassága, hevessége és tartóssága a történelmi méretűnek tekintett 1970. évi árhullámot is meghaladta, tehát jogosan nevezhető rendkívülinek. A Tisza és mellékfolyóinak vízgyűjtőjén, 2000. március végén és április elején kialakult jelentős csapadék és a felmelegedéssel együtt járó hóolvadás következtében a Tiszán és valamennyi mellékfolyóján jelentős áradás indult meg. A Bodrogon, a Szamoson, a Krasznán, a Sajón, a Tarnán, a Zagyván (ahol a szükségtározók is megnyitásra kerültek), a Fehér–Körösön (itt román oldali szakadás miatt nem került sor a Kisdelta szükségtározó megnyitására), a Fekete–Körösön, a Kettős–és a Hármas–Körösön, a Sebes–Körösön és a Maroson alakult ki jelentős, a legnagyobb vízszintet (LNV) meghaladó, illetve megközelítő árhullám. A kialakult árvízi helyzetre tekintettel a kormány április 8–án 22 órától elrendelte a veszélyhelyzetet és a rendkívüli védelmi fokozatot 1342 km hosszú védvonalon. Április 18–án a rendkívüli védelmi fokozatot kiterjesztették a Tisza Csongrád– déli országhatár közötti szakaszára, valamint a Hármas–Körös torkolati szakaszára is, így ez a hossz 1614 km–re nőtt. 39

Az árvízszint a Tiszán Tiszabercel (+4 cm) és Mindszent (+18 cm) között meghaladta az eddig mért legmagasabb vízszintet. A legnagyobb mértékben ez Tiszaugnál (+88 cm) és Szolnoknál (+67 cm) következett be. Ez azt jelentette, hogy 350 km hosszúságban a Tiszán–nem beszélve a mellékfolyókról–, ahol a Tisza visszaduzzasztó hatása miatt szintén rekordot döntő vízszintek alakultak ki (Lónyay–főcsatorna, Sajó, Zagyva, Hármas–Körös) –soha nem észlelt magasságú víz ellen kellett védekezni. De nem csak a magasság, hanem a tartósság is rendkívüli volt. Tokajnál még csak 4 napig, míg Szolnoknál már 18 napig volt magasabb a víz a korábbi rekordoknál. Az elvégzett védekezési munkákat jellemző számadatok: 310 km–en kellett ideiglenes töltésmagasítást építeni, 350 km–en jelentkezett fakadóvíz, 1100 helyen észleltek csurgást, 127 buzgár ellen kellett védekezni és 26 helyen, összesen 950 m hosszban csúszott meg a töltés, amelyet homokzsák bordákkal kellett megtámasztani. Közvetlen töltésszakadási veszélyhelyzet alakult ki Szolnok belterületén a 4–es útnál, a Tiszasasi kanyarnál, a Mindszenti szivattyútelepnél és Tiszasüly térségében. A közvetlen veszélyt sikerült elhárítani. A védműveket megviselte és helyenként megrongálta (10. ábra) az árvíz. Nyúlgáttal védekeztek az árral szemben. A rendkívüli védekezés teljes költsége 13,2 milliárd Ft volt.

10. ábra Milota A Felső–Tisza–vízgyűjtőjén 2001. március 3–án igen jelentős csapadék hullott, és a hőmérséklet ebben az időszakban 10°C fölé emelkedett. Az árhullámot kiváltó csapadék területi átlaga a Felső–Tisza vízgyűjtő területén március 3–5. között 124 mm volt; ilyen rövid idő alatt példátlan mennyiségű, helyenként 200–260 mm csapadék hullott. 40

Mindezek hatására rendkívül heves áradás indult meg a Felső–Tisza mellékvizein. A folyó Tiszabecsnél 11cm–rel, Tivadarnál 56 cm–rel, Vásárosnaménynál pedig 18 cm–rel magasabban tetőzött, mint 28 hónappal azelőtt, 1998. novemberében. Záhonynál megdőlt a folyó 1888–ban észlelt, legrégebbi LNV értéke. Lejjebb az árhullám fokozatosan ellapult és elmaradt a korábbi évek maximumaitól. A minden eddiginél nagyobb vízmagasság és vízhozam következtében a töltésekre óriási nyomás nehezedett. Kiépült 42000 m nyúlgát, (ebből

30 000 m március 5–6–án), 2430 m

bordás megtámasztás, 4 500 m hosszan hullámverés elleni védelem. Ukrajnában töltésszakadások következtek be, jelentős területek kerültek víz alá. A víz magyar területre is átfolyt, elöntve 35 km2–t. A Túr bal parti töltésén, két helyen vízátfolyás, majd gátszakadás következett be: víz alá került 40 km2. Március 6–án délután–sorozatos töltéssuvadások után–a Tisza jobb parti töltése Tarpa és Tivadar között két helyen átszakadt. A szakadások 110, illetve 140 m hosszúságra fejlődtek ki; a 75 órán át kiömlő víz mennyisége mintegy 120– 140 millió m3 volt. 250 km2 területet érintett az árvízi elöntés, ott, ahol az 1947/48. évi árvíz is pusztított. Jelentős károk keletkeztek, de az árvíznek halálos áldozata nem volt. A 11. ábra jól szemlélteti a műholdfelvétel segítségével, hogy 2001. március 7–én milyen területeket öntött el a folyó.

11. ábra Műholdfelvétel (FETIKÖVIZIG)

41

A 2008–as árvíz is rendkívüli méreteket öltött. A magyarországi folyókon több mint 700 kilométer hosszon volt rendkívüli készültségi fokozat. A lehullott csapadék mennyisége egyik napról a másikra megduplázódott. Június és július hónapok csapadékösszege másfélszerese volt a sokéves átlagnak. Több állomáson a havi átlag kétszerese hullott. A Kárpátalja területén is meghaladta a csapadék a maximumot. Nagyon ritkán van júniusban 300 milliméteres csapadék, azonban 2008–ban elérte a 340 millimétert. Ilyen utoljára 1980–ban fordult elő. Románia területén egy nap alatt 80 milliméter csapadék hullott. Míg Tiszabecsnél apadt a folyó, addig Záhonynál enyhe áradás volt megfigyelhető. A kormány vészhelyzetet hirdetett ki. A vészhelyzet leginkább Heves megyében a Tisza folyó partvonala mentén lévő településekre vonatkozott. Ezenkívül védelmi fokozat volt a Zagyva, a Lónyai–főcsatorna területén. De emellett a Bodrogon, Taktán, Hortobágy–Berettyó között is. Emberáldozatokat nem követelt az áradás. A következő ábrákon (12-15. ábra) azt figyelhetjük meg, hogy Romániában, Kárpátalján, és Magyarországon 2008 júliusában az átlag csapadékmennyiségnél sokkal több hullott a Tisza–vízgyűjtőterületeire. Magyarországon kiemelkedő és szembetűnő a különbség Ágerdő, Császárszállás, Vámosoroszi és Záhony térségében. A lehullott csapadékmennyiség a korábbi átlaghoz képest jóval magasabb. Kárpátalján Rahónál, Ökörmezőnél volt kiemelkedő a különbség, majdnem háromszorosa. Romániában Tisza–lezer és Tisza–Akna–Suhatag térségében mérték a legmagasabb értékeket. Mivel ennyi csapadék hullott rövid idő alatt erre a területre, elkerülhetetlen volt egy hatalmas árhullám kialakulása a Felső–Tisza–vidéken.

42

12.ábra Csapadéktevékenység alakulása Magyarországon (FETIKÖVIZIG)

13.ábra Csapadéktevékenység Kárpátalja területén (FETIKÖVIZIG)

43

14. ábra Csapadékmennyiség Románia területén (FETIKÖVIZIG)

44

A 15. ábra azt szemlélteti, hogy a Rahónál, Técsőnél, Husztnál és Tiszabecsnél 2008 július 8–tól 2008. július 27–ig hogyan változott a folyó vízszintje, illetve Técsőnél 640 centiméterrel tetőzött július 27–én.

15. ábra Felső-Tisza vidék árhullám (FETIKÖVIZIG)

Többféleképpen védekezhetünk az árvízzel szemben: nyúlgát, suvasodás, töltéskorona, töltéserősítés, homokzsákok segítségével. A legcélszerűbb és legmegnyugtatóbb az lenne, ha mindenhol kiépített töltésrendszer védené a lakosságot. Ha közeleg az ár, akkor az adott helyzetben kell a legmegfelelőbb védekezési formát kiválasztani, amely hatékonynak és megbízhatónak tűnik. Védekezési módokat mutat be az 5. melléklet. A 16. ábrán a folyó által 1855–2008 között elöntött települések láthatók.

45

A 16. ábra A Tisza által elöntött települések 1855-től 2008-ig

46

5. Következtetések és javaslatok 5. 1. Múlt, jelen, jövő…

A Földet kék bolygónak is nevezik, mivel területének 71%–a hatalmas vízfelszín. A tengerek, az óceánok és a folyók az emberiség fejlődésében különösen fontosak voltak. A népek a folyók partjainál telepedtek le, melyek élelmet és kereskedelmi utat kínáltak. A természetes erőforrások kiaknázása, a környezetszennyezés és az éghajlati felmelegedés ma már veszélyeztetik a folyók élővilágának egyensúlyát. A víz az élőlények éltető eleme. Víz nélkül nem lenne élet a Földön. Mint azt láthattuk a vezető legsúlyosabb katasztrófák egyike a szárazság az árvizek mellett. Az árvíz és a szárazság a két véglet. Míg a Föld egyes részein azért halnak meg az emberek, mert nincs elegendő csapadék, a vízfolyások kiszáradnak, a növények elpusztulnak. A világ azt a részét (Afrika) éhhalál tizedeli. A másik oldalon a bőséges csapadékmennyiség (monszun), hóolvadás következtében hatalmas árvizek keletkeznek, melyek mindent elpusztítanak. Az árvizek a legsúlyosabb természeti katasztrófák világviszonylatban és Magyarországon is. Kialakulásukban fontos tényező a csapadék mennyisége, a domborzati viszonyok, illetve az ember pusztító munkája. Az ártereken gyakran kivágják a fákat, így nincs, ami a talajt kötöttebbé tenné, a folyó sokkal erőteljesebb, pusztító munkát tud végezni. Felelősek vagyunk mi, emberek is. Mint a fentiekben olvasható volt természeti katasztrófák sokaságával kell szembenéznie nap mint nap az emberiségnek. A globális felmelegedésnek köszönhetően az időjárási viszonyok lassan teljesen megváltoznak, átalakulnak nemcsak hazánkban, hanem világszerte. Ott esik hó, ahol már 100 éve nem láttak ilyen természeti jelenséget, ahol pedig szükségszerű lenne elmarad. A természeti katasztrófákkal kapcsolatban azt a következtetést vonhatjuk le, hogy bárhol megjelenhetnek, pillanatok alatt kialakulhatnak és sajnos sokszor tehetetlenül áll velük szemben az emberiség. Kutatóállomásokon modern műszerek segítségével tudós szakemberek próbálják megfejteni a természeti katasztrófák kialakulásának okait. A riasztórendszerek az emberi életek megmentését szolgálnák. A műholdfelvételek segítségével, ha nem is hetekkel, napokkal korábban, de órákkal a természeti csapás előtt már lehet látni, hogy hatalmas és veszélyes elemi csapás fog a Föld valamely részén bekövetkezni. Vannak különlegesen veszélyeztetett helyek (Ázsia, Amerika) és kevésbé veszélyeztetett, ahol ritkábban fordulnak elő természeti katasztrófák. 47

Az árvizek nagyon sok gondot és bajt okoztak nemcsak világszerte, hanem Magyarországon is. Mint azt láthattuk, árvizek bárhol előfordulhatnak Magyarországon, ahol folyók szelik át az adott területet. A hirtelen lehullott, az átlagosnál jóval nagyobb mennyiségű csapadék hatalmas folyóvá tudja duzzasztani a legszelídebb kis hegyi patakot is. Ugyanígy van ez a folyók esetében is. Tetőzi a bajt, ha mindehhez – főleg tavasszal – hirtelen felmelegedés párosul, a hegyekben gyors olvadásnak indul a télen felhalmozódott nagy mennyiségű hótakaró. A mellékfolyók a vízgyűjtőterületeken már nem tudják levezetni a többszörösére emelkedett vízmennyiséget. Amikor elérik a főfolyót, ahová torkollanak, akkor kezdődik az igazi katasztrófa. Az amúgy is telített folyó már nem képes arra, hogy még egy ilyen mennyiségű víztömeggel meg tudjon birkózni. A folyók kilépnek a medrükből és mindent elárasztanak. Ekkor már a víz az úr. Ebből következik az, hogy nagy gondot kell fordítani az árvízvédelemre. A Tisza nagyon szeszélyes folyó, rengeteg kanyarulattal, melyek csak gátolták, hogy a folyó minél gyorsabban és akadálymentesen tudta volna elvezetni az árhullámokat. Már elődeink is arra a következtetésre jutottak, hogy elsődleges feladat a folyó szabályozása. Vásárhelyi Pál és Széchenyi István a reformkorban megkezdte ezt a hatalmas munkát. A Vásárhelyi–terv megalapozta a Tisza szabályozását. Nemcsak akkor kell gondolkodni, ha már megtörtént a baj, hanem mindig a megelőzésre kell nagy gondot fordítani. A folyómedrek kotrása, a mélyebb meder azért fontos, hogy minél nagyobb víztömeg tudjon az adott folyószakaszon áthaladni. Mint a régi térképeken is látható a Tisza nagyon „kanyargós” volt. Elsődleges feladatnak annak kellett lenni, hogy ezeket a kanyarulatokat meg kell szüntetni, hisz így akadálymentesebbé vált a folyó. A holtágak néhol még ma is megmaradtak. A védelmi rendszerek kiépítése szintén nagyon fontos feladat. Töltéseket, tározókat, duzzasztókat, csatornákat kell építeni, ahová a vizet el lehet vezetni, ha közeleg a veszély. A zsilipeket megnyitják és így egy kicsit lehet tehermentesíteni a megáradt folyót. Az ártereket egyre nagyobbá kell alakítani, hogy legyen elég hely ahhoz, hogy a medréből kilépő folyó vize tudjon hová folyni, ne veszélyeztesse a töltéseket. Magyarországon napjainkban is folytatódik a Vásárhelyi–terv által megfogalmazott teendők megvalósítása. Újabb védvonalak kiépítésére van szükség, hogy minél több település és emberélet védve legyen az árvizek okozta elemi csapások ellen. Az elmúlt évszázadban nagyon sok árvíz pusztított a Felső–Tisza–vidéken. Voltak közöttük kevésbé veszélyesek, de nagyon súlyosak is, melyek után felbecsülhetetlen károk keletkeztek és sok emberáldozatot követeltek. 48

Az árvizek kialakulását, az időjárás szeszélyességét az ember nem képes megváltoztatni, átalakítani. Arra kell törekedni, hogy felkészültek legyünk, ha ilyen elemi csapással állunk szemben. A legfontosabb: a védekezés. Ma, a modern technika korában, amikor az emberiség kezében olyan műszerek, távközlési holdak, számítógép vezérelte eszközök vannak, melyek szinte már mindent kimutatnak, jeleznek, olyan helyekre is eljuttathatók, ahová az ember a saját erejéből nem érne el, ez nagy lehetőséget rejt magában. Azt a célt szolgálják, hogy minél kisebb legyen a veszély, minél kevesebb embert veszélyeztessenek a természeti katasztrófák. Ahhoz, hogy megértsük és tudjunk is változtatni a veszélyhelyzeteken, nagyon sok tapasztalatra, tudásra, ismeretre van szükségünk. A tiszai árvizek tanulmányozása során elengedhetetlen, hogy alaposan tanulmányozzuk a Felső–Tisza–vidék domborzatát, éghajlatát, vízrajzát, mellékfolyóit. Ezek együttes ismerete során lehet csak érdemben következtetéseket levonni a Felső–Tisza–vidék nagy árvizeivel kapcsolatban. Minél több adat, ismeret van a szakemberek tulajdonában, annál kisebb az esélye annak, hogy a korábbiakhoz hasonló nagy és pusztító árvizek kialakuljanak napjainkban is. Egy–egy árvíz sajnos nagy pusztítást okoz, de egyben tanulságot is jelent az adott nemzedék számára. Az ott elkövetett hibákból, hiányosságokból tanulságot lehet levonni, melyet a későbbiek folyamán fel lehet használni, hogy eggyel kevesebb lehetőség legyen arra, hogy hasonló dolog megtörténjen. A táj az állandóan változik, ahogy maga a folyó is. Romboló és pusztító munkát egyaránt végez. Akár rövid idő alatt is képes kisebb mértékben megváltoztatni a partjának szakaszait. Az egyik oldalon lerakja a hordalékait, mellyel építi azt a partszakaszt, a másik oldalon folyamatosan pusztít, főleg akkor, ha egy kanyarulattal áll szemben. Próbálja önerőből elhárítani az akadályt. Ilyenkor nagyobb földdarabok szakadnak le. A szakirodalomban olvasottak alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy először is mindig az okokat kell megkeresni. Fel kell tárni, meg kell ismerni a Felső–Tisza–vidék természeti adottságait, mindenre nagy gondot kell fordítani. A legapróbb figyelmeztető, vagy negatív jelre is oda kell figyelni, nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az alapos tanulmányozás után, amikor már rendeződnek, letisztulnak az ismeretek, akkor kell a következtetéseket, javaslatokat megfogalmaznunk. Ez azonban soha nem lehet teljes, hiánytalan, mert mindig akad egy olyan mozzanat, amely megváltoztatja, átalakítja és befolyásolja a már felállított tételeket.

49

A téma alapos tanulmányozása során arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon sok olyan tényező van, melyet figyelembe kell venni, alaposan meg kell ismerni, ha a Felső–Tisza–vidék nagy árvizeivel kapcsolatban akarjuk ismereteinket megfogalmazni. A tapasztalat, a sokéves megfigyelések, a rengeteg munka meghozza majd a várva várt eredményt. Addig azonban arra kell törekedni, hogy folyamatosan figyelemmel kell kísérni hazánk második legnagyobb folyójának minden lehetséges befolyásoló tényezőjét. A múlt eseményei tanulságként állnak, a jelen emberének pedig az a feladata, hogy lehetőségeihez mérten minél jobban kézben tudja tartani az eseményeket, hogy hasonló árvízi katasztrófák, mint a múltban történtek, ne forduljanak elő még egyszer. Fel kell időben készülni minden lehetőségre, nem akkor kell kapkodni, amikor már itt az újabb veszélyes árvíz. A minél alaposabb tudás, ismeret, felkészültség az, ami az emberek kezében van. A gondos, alapos munka, a szakértelem, a tudományos kutatások, megfigyelések mind az emberiség jobb jövőjét szolgálják. Az egészséges környezet fenntartásához bizonyos alapelvek betartása szükséges. Azt hittük, hogy a természet kincsei sohasem fogynak ki. Ma már tudjuk, hogy a készletek lassan kiürülnek. Az elszennyeződő környezet veszélyezteti az emberiséget. Ezért a harmonikus fejlődés elve alapján a gazdasági fejlődést, valamiképpen korlátozni kell. A károkat inkább előzzük meg! Könnyebb megelőzni, mint kiküszöbölni őket. Hatékonyabb, ha a megelőzésben az országok együttműködnek. Ehhez teremt lehetőséget az Egyesült Nemzetek Szervezete. A szervezet célja az is, hogy a környezet védelmében ne csak az állam, hanem az egyes emberek is részt vegyenek.

5. 2. Az árvízvédelem, Vásárhelyi–terv előzménye, megvalósítása és továbbfejlesztése

A Tisza–völgy geológiai–földrajzi adottságai alapján válik érhetővé a „második honfoglalás” fogalma: Széchenyi István és Vásárhelyi Pál elgondolásainak jelentősége. Magyarország mai 93 ezer km2 területéből 21 ezer km2–t töltések, vagy védőfalak mentesítenek a folyók árvizeitől. Nemzedékek munkájára volt ahhoz szükség, hogy az a hatalmas töltésrendszer és a vele kapcsolatos folyami töltésrendszer megépüljön, a célnak megfelelő méretekre bővüljön és folyamatosan fenntartsák. 50

A nagy mű még ma sem teljesen befejezett, és még mindig marad rajta fejlesztenivaló. Az ipar előretörése, a XVIII. század vége felé ránk sem maradhatott hatástalan. A magyarságnak is rá kellett ébrednie, hogy nem maradhat meg gazdasági és társadalmi elmaradottságban. A továbbhaladás vizeink rendezése volt. Erre a legtudatosabban Széchenyi István tevékenysége mutatott rá a XIX. században. A folyószabályozások és ármentesítések története elválaszthatatlan az árvizek történetétől. A munkálatok fejlődése, előrehaladása az ismételten bekövetkező árvizekkel kapcsolatos, amely gyakran területük feltöltésére, töltésekkel való megvédésére kényszeríttették az újra és újra veszélyeztetett és nem egyszer elpusztított településeket. A süllyedések és emelkedések a tiszai medence nagyobb részén a magasságkülönbségek több kilométeres távolságokon belül sem nagyobbak 5–10 m–nél. A víz végig magával hurcolja a hordalékot, sodrása kicsi. Nem mélyíti, inkább szélesíti és kanyargóssá teszi a medrét. A kanyargó folyó néhol akkora hurkokat tesz meg, hogy a hurok két szára összeért. Áradások idején a víz nagyobb sodrása, nyomása következtében a hurkok szárai átszakadhatnak. Az így levágott kanyarulat, az elhagyott meder a holtág. Az árvizek következtében gyenge lábakon állott a Tisza-völgy lakosságának élet- és vagyonbiztonsága. A sokszor ismétlődő és hónapokig tartó árvizek lehetetlenné tették a mezőgazdasági termelés fejlődését és a közlekedés tartós korlátozásával a kulturális haladást is megbénították. Ezek következtében szükségessé vált a Tisza–szabályozása. Történeti és földrajzi tényezők egyaránt közrejátszottak abban, hogy a Tisza–szabályozás hatalmas munkája csak a 19. század derekán indulhatott meg: az ország gazdasági ereje korábban elégtelen volt ilyen méretű feladatok megoldására. A vízimunkálatok fellendülése lényegében a reformkor kezdetétől számítható. Az 1840–es években Széchenyi István ösztönzésére Vásárhelyi Pál vízmérnök vállalkozott rá, hogy a szükséges felmérési munkák után levágja a Tisza kanyarulatait és kiegyenesíti a folyó útját. A több mint 102 kanyarulat eltüntetésével 400 km–rel lett rövidebb a folyó, ugyanakkor megnőtt a víz esése és sodrása, így alkalmassá vált a hajózásra, csökkent a folyó környékét tengerré változtató árvizek veszélye, lehetővé vált a folyó mentén a közlekedés. Az Európában páratlan méretű vállalkozás eredményeként az ország sokkal nagyobb területet nyert, mint egész Hollandia ármentesített területe volt, vagy mint a Pó–síkság ármentesítése biztosított az árvizek ellen a mezőgazdaság számára. 1845–ben állt a Tisza szabályozásának élére Széchenyi István. Széchenyi első dolga volt bejárni a Tisza–melléket. Tárgyalt a folyószabályozásban érdekelt vármegyék tisztségviselőivel, megbízottaival. Sok helyen ismertette elgondolásait, s híveket szerzett ezeknek.

51

1846. január 19–én összehívtak Károlyi György gróf pesti palotájában egy nagygyűlést, s január 20–án megalakult a Tiszavölgyi Társulat. A Társulat kinyilvánította: - A Tisza–völgy ármentesítési költségeit mindenki a rá eső haszon arányában megfizeti - A Tiszavölgyi Társulat önkormányzati jellegű - A Tisza–völgy rendezésébe az összes mellékfolyó rendezése is beletartozik Gróf Széchenyi Istvánt kinevezik a Helytartótanács mellett felállított Közlekedési Bizottmány elnökévé, és megbízzák a Tisza–szabályozás tervének elkészíttetésével. Lám Jakabnak olyan tervezete volt, amely azt javasolta, hogy a Felső–Tiszát a Szamos torkolatánál csapolják meg. A szakértők ezt a tervet elvetették. A megoldást csak Kvassay Jenő és Hieronymi Károly közös tanulmánya adta meg. Eredeti folyó sem mentesíthető annyira, hogy a Tisza esetében a töltésépítést teljes egészében el lehessen kerülni. A munkák megkezdéséhez némi pénzt is kölcsönöztek. Ő helyeselte és jóváhagyta Vásárhelyi Pál terveit. Javasolta az átvágások esetében az alulról– lefelé, a töltések építésében a felülről–lefelé történő haladást. Ezt követően Vásárhelyi és József nádor Paleocapa Pietro velencei építészeti igazgatót kérte fel szakértői véleményre. Még abban az évben ő is végigutazta a Tiszát Széchenyivel együtt. A szabályozás alapelve az volt, hogy a folyókanyarok átvágásával növelik a meder nagyon csekély esését, felgyorsítják a víz lefolyását, és egyúttal rövidítik is a hajózás útvonalát. Az áradások ellen pedig az egész folyó mentén erős töltésekkel védik meg a hasznosítható földterületeket. Vásárhelyi 102 átvágást, Paleocapa csak 15–öt javasolt, azokat is az alsóbb folyószakaszokon. Vásárhelyi magas töltéseket tervezett a meder közelében, hogy nagyvízkor a folyót a medre mélyítésére kényszerítse; Paleocapa alacsonyabb, és a medertől távolabbi töltésezést javasolt nagy hullámteret hagyva a folyónak; s úgy vélte, hogy a nem fásított hullámteret a magas víz előbb–utóbb feltölti, tehát rövidebb tenyészidejű növények termesztésére alkalmas lesz. Csak a töltés közvetlen védelmére javasolták mindketten keskeny erdősáv ültetését. A szabályozási terv véleményezésében Paleocapa részletesen foglalkozik a zentai körülményekkel, mert szerinte Zenta határa egyike a Tisza kiöntései által leginkább rongált helyeknek. Itt főleg a Kis- és Nagyrét helyzetére gondol, említvén az Adorjántól Zentáig húzódó fattyúágakat, amelyeket nagy vízkor a folyó kimélyített. Javasolta, hogy a 92. kanyart (Pánát) az átvágás után is hagyják meg hullámtérnek, a Tisza melletti töltést pedig a folyótól nyugatabbra építsék, s azon akár utat létesíthetnek Zentától Magyarkanizsáig. 52

Szerinte a kiáradó víz itt már lelassul, és nem veszélyezteti a távolabbi töltést, a meghagyott nagyobb hullámtér pedig előbb-utóbb jól feltöltődne, és hasznosítható lenne. Az Óbecsével átellenben, a Tisza bal partján levő töltésezést bírálta, minthogy tíz év alatt a Királyi Kincstár földjén már harmadszor építettek új töltést, mert mindig közel építették a mederhez, és a víz elmosta. Érdemes még megemlíteni, hogy Paleocapa javasolta a Maros–torkolatnak Szeged alá való áthelyezését az Arankának nevezett fattyúágra. Szerinte az Aranka medrét a Maros mosta ki magas vízálláskor. Titelnél javasolta a Tisza torkolati részének keletre fordítását, mert az délnyugat felé hajlott, és szembefordult a Duna folyásával. Ez pedig a két folyó áramlásának összeütközésekor sok hordaléklerakódáshoz vezetett. Paleocapa tervmódosítását felsőbb helyen elfogadták. 1847. március 21–én ugyanaz a Tiszavölgyi Társulat ülése fogadta el Paleocapa javaslatait, amelyik körülbelül egy évvel ezelőtt Vásárhelyi nézeteit tartotta elfogadandónak. 1847. augusztus 27–én a Tiszadob–Tiszaszederkénynél átvágással ünnepélyesen megindították a szabályozási munkákat. Időközben más pontokon is megkezdődtek a szabályozások. A kezdés pénzügyi megalapozása négy földbirtokos és Debrecen város előlegeiből történt meg. A só-alapból és az állampénztárból származó kevés pénzt a munkaeszközök beszerzésére és a műszaki előmunkálatokra kellett. Az 1848–as szabadságharc miatt a munkálatok megszűntek, s csak 1850-ben folytatódtak. Megkezdődött és növekvő ütemben folytatódott a munka. A feladat azonban olyan nagy volt, hogy újabb árvizek hamarabb megjöttek, mielőtt végleges eredményt lehetett volna elérni. Egyegy kudarc a szabályozás abbahagyásának javaslatára késztetett sokakat. Ez az akkor lehetséges technika viszonylag lassú és drága volt. Ezért épültek ki a töltések minimális méretekkel, hogy azután a bekövetkező árvízkatasztrófa nyissa meg az érdekeltek, vagy a hitelezők pénztárcáit. Nem rossz tervezés, vagy elgondolás okozta tehát a XIX. század fájdalmas tiszai árvízkatasztrófáit, hanem a pénz folyamatos hiánya, az építésmód időigényessége. A szabadságharc leverése után a Tisza–völgy szabályozásának folytatását oldották meg központi utasításokkal. Állami költségvetésből fedezték az átvágási és mederrendezési munkákat. A töltések építését az érdekeltségi társulatok feladatának hagyták. A háromtagú Központi Bizottságból Herrich Károly vízimérnök neve a legfontosabb. A Központi Bizottság kerületi hivatalokon keresztül érvényesítette irányítását. Nyolc, később kilenc kerületi hivatalt szerveztek. 53

Leszögezhetjük, hogy a Tisza–völgy szabályozásának nagy munkája, amelyet 1846–ban kezdtek, és hivatalosan 1908–ban nyilvánítottak késznek, Vásárhelyi Pál töltésezési és átvágási elgondolásai szerint létesült. A Vásárhelyi–féle számozás mai is él, s az átvágásokat is majdnem az általa kijelölt helyeken építették meg. Viszont született egy későbbi számozás, amelyben egyes egymás melletti átvágásokat összevontak, másokat külön választottak. Olykor a töltések építése haladt előbbre, olykor az átvágásoké.

Vásárhelyi–terv továbbfejlesztése

A természetvédelem felértékelődött. Ott kell a mezőgazdasági művelést folytatni, ahol azt a föld minősége gazdaságosabbá teszi. Keresni kell azokat a megoldásokat, amelyek a töltések mellett védelmet tudnak nyújtani az árral szemben. Ennek az új árvízvédelmi fejlesztésnek az a lényege, hogy a területeket is be kell vonni a védelembe. A védelem erősítésének tartalékait a nagyvízi meder rekonstrukciójában és a terület aktív bekapcsolásában kell keresnünk. A terület igénybevételének szóba jöhető lehetőségei: • tározás • vizek visszatartásának módszerei • lokalizálás Az előbbihez hasonlóan a tározást is három részre lehet osztani: • üzemszerű árapasztás • vésztározás • ökológiai célú tározás.

54

A vizek visszatartásának különféle műszaki és biológiai módszerei vannak, melyek közé tartozik: • az erózió védelme • a belvíz visszatartása • a beszivárogtatás növelése • az erdősítés • természetvédelmi területek növelése A különféle módszerek közül kell kiválasztani azokat, amelyek megoldást tudnak nyújtani. Ha a folyószabályozásról beszélünk, akkor nem mehetünk el szó nélkül a folyó csatornázása, mint a legfejlettebb folyószabályozási módszer mellett sem, hisz a beavatkozásnak ez a módja a térségek vízviszonyait átalakító, országrésznyi területek gazdasági szerkezetét átformáló hatással jár. Folyócsatornázáson értjük a vízfolyás természetes vízszínének a megemelését egymáshoz csatlakozó vízlépcsők megépítésével. A társadalmi igények mai fokán a vízgazdálkodás már nem korlátozódhat pusztán a víz kártételeinek elhárítására, de nem elégedhet meg csupán a víznek, mint adott természeti kincsnek a kiaknázásával sem, hanem gondoskodnia kell a természetes utánpótlás mesterséges növeléséről, a vízkincs védelméről, a víz és a társadalom közötti összhang kialakításáról. Ez a vízgazdálkodás fejlődési szakaszának egyik legjellemzőbb új sajátossága. Már az első vízlépcső tervezésekor felmerült a kérdés, vajon ez a tény mennyiben változtat a folyószabályozás feladatain. A megalakuló FETIKÖVIZIG első főmérnöke, Zboray Károly véleménye szerint a komplex célú duzzasztóművek sorozatának létesítése népgazdasági szempontból tekintve a folyónak meghatározott célból való szabályozását jelenti ugyan, de szakágazati szempontból mégsem minősíthető csupán folyószabályozási tevékenységnek, mert megépítésük a folyószabályozás alapvető feladatainak végrehajtását, főleg a hordalék és jég levezetése tekintetében, inkább nehezíti, mint könnyíti. Tehát, míg a folyószabályozási tevékenység során a folyó természetéhez igyekszünk alkalmazkodni, addig a nagy műtárgyak építése a folyó életébe való erőteljes beavatkozást jelent. (FETIKÖVIZIG által szolgáltatott információ). A következő sorokban a Tisza folyó csatornázásának tervezett és megépült műveit szeretném nagyon röviden bemutatni.

55

Törökbecsi (Újbecsi, Novi–becseji) duzzasztómű: az 1977 óta működik, a Vajdaság Duna–Tisza–közi területein teszi lehetővé nagy térségek öntözővízzel való folyamatos ellátását. Csongrádi duzzasztómű: megépítése az 1970–es évek terveiben szerepelt. Koncepcióterve elkészült, 2005 őszén a II. Nemzeti Fejlesztési Tervbe vételét is javasolták. Az Alsó–Tisza vidéknek és a Duna–Tisza–közi homokhátság déli részének intenzívebb öntözését terveznék megoldani vele, illetve a csongrádi vízlépcső nélkül az alföldi víziút-rendszer nem képzelhető el. Pénzhiány és a természetvédő szervezetek erőteljes tiltakozása miatt várat még magára a nagy beruházás. A tervezett nagy műtárgyak közül jelenleg talán ezen a vízlépcső megépítése tűnhet legreálisabbnak. Az eltelt idő kérlelhetetlenül megmutatta, hogy az említett időszak optimista terveinek megvalósulását az ország teherbíró képessége mind máig nem tette lehetővé. A jelenlegi helyzetben a térség szakembereinek legmerészebb álmaiban sem jelenik meg az 1969–es években oly természetes igényként megfogalmazott vízlépcsők megépítésének lehetősége. A folyónak a gátak közé szorítása óta eltelt időszakban számos nagy árvíz tette próbára a vízügyesek felkészültségét és a gátak erejét, a gátakkal védett települések lakosságának bátorságát. Napjainkig két alkalommal került ki győztesen a Tisza árja a sziszifuszi küzdelemből. 1947–ben és 2001–ben aratott kiütéses győzelmet a természet rettentő ereje az emberi erő felett és okozott felejthetetlen tragédiát a tiszai gátszakadás.

56

6. Összefoglalás A természeti katasztrófák sújtják nap mint nap az emberiséget. A megváltozott időjárási viszonyok: a felmelegedés, üvegházhatás, az ózonréteg elvékonyodása mind–mind veszélyeztetik a Föld természeti rendjét. Az ember maga is felelőtlenül pusztítja, de egyben védi is a természetet. Az eltüntetett trópusi erdők helyén az esők akadálytalanul mossák el a talajt. Így lehetetlenné válik sok növényfaj fennmaradása, melyek akadályt jelentenének a lezúduló hatalmas vízmennyiségnek. Földcsuszamlások keletkeznek, melyek pusztítólag hatnak a tájra. Az ember befolyást gyakorol a földgolyó minden részletére jó és rossz értelemben egyaránt. Gyakran a felelőtlenségnek köszönhetően több kárt okoz, mint jót. A folyótorkolatok eliszaposodnak, lehetetlenné téve ez által a víz folyamatos áramlását. A természeti katasztrófák a mai modern világunkban is hatalmas pusztítást hajtanak végre és sok emberáldozatot követelnek. Fontos, hogy tisztába legyünk ezek fogalmával, kialakulásukkal, hogy felkészülni, védekezni tudjunk velük szemben. Vannak nagyon veszélyeztetett területek és kevésbé sújtott részek Földünkön. Ma már azonban semmiben nem lehetünk biztosak. Szakdolgozatom témája: Az elmúlt évszázad nagy árvizei a Felső–Tisza–vidéken. Az árvizek szintén a leggyakrabban és legtöbb emberáldozatot követelő természeti katasztrófák egyike világviszonylatban. Különösen veszélyes Ázsia nagy része. Magyarországon is nagy gondot okoznak a folyóinkon levonuló árhullámok. A Felső–Tisza–vidék nagy vízgyűjtőterületének köszönhetően bővelkedik árvizekben. Vannak kisebb-, közepes-, és magas árvizek, melyek levonultak már a folyón az évszázad folyamán. A domborzati viszonyokat, az éghajlatot, a táj vízrajzát ismernünk kell ahhoz, hogy következtetéseket vonhassunk le a témával kapcsolatban. Hazánk második legnagyobb folyója sok meglepetést tartogatott az itt élő emberek számára az évszázad folyamán. A víz az élőlények éltető eleme, de meg tudja mutatni a rossz, emberekre káros, pusztító, romboló oldalát is. Ilyenek az árvizek, melyek gyakran megfékezhetetlenek. 1855-től 2008–ig követtem nyomon a Felső–Tisza–vidék legnagyobb árvizeit. Megállapítható, hogy hatalmas, pusztító árvizek tavasszal, hóolvadás idején, illetve akkor keletkeznek, ha nagy mennyiségű csapadék hull az adott vízgyűjtőterületre. Ebben az esetben a folyó már nem képes arra, hogy ekkora vízmennyiséget le tudjon vezetni. 57

Mindehhez még járulnak a megáradt mellékfolyók vízhozama és kész a tragédia. A Tisza kilép a medréből és mindent elsodor, ami az útjába kerül. Az évszázad tapasztalatai, pusztításai ráébresztették arra az embereket, hogy védekezzenek az árral szemben. Nem az utolsó pillanatra kell hagyni a dolgokat, hanem békés időszakban kell előre gondolkodni, hogy ne történjen nagyobb katasztrófa. A természet és a természeti jelenségek megismerését nem tudjuk teljes mértékben elsajátítani. Folyamatosan változik, átalakul. Ahhoz, hogy az árvizek kialakulását megértsük, fontos megismernünk annak a vidéknek a természeti adottságait, hiszen csak azok alapos megismeréséből lehet levonni ésszerű következtetéseket. Átfogó képet kell kapnunk, mert csak akkor tudjuk az okokból az okozatot megérteni. Ezért is tartottam fontosnak, hogy a Felső–Tisza–vidékét a legtöbb szempont szerint megvizsgáljam, hogy érthető legyen a későbbiekben az árvizek magas számú megjelenése ezen a vidéken. A legjelentősebb és a legkiemelkedőbb árvizekről tettem említést a szakdolgozatomban. 18 árvízről fogalmaztam meg a legfontosabb tudnivalókat: kialakulásuk okait, időtartamukat, az általuk okozott károkat és a védekezési munkálatokat. Mint a fentiekből kiderül, ezeket az árvizeket okozta a tél végi hóolvadás, hirtelen felmelegedés, a hegyekben felhalmozódó hóréteg rohamos olvadása, melyeket hegyi patakok néhány óra leforgása alatt a Tisza–vízgyűjtőterületére szállítottak. A több napig tartó bőséges csapadékmennyiség szintén a folyók áradásához vezetnek. A vizsgálati eredményekből kiderült, hogy milyen előzményei és következményei voltak egy–egy ilyen árhullám kialakulásának, illetve levonulásának. 1855–ös év nagyon távolinak tűnik napjainkhoz képest. A Felső–Tisza–vidék 150 évvel ezelőtt egészen más képet mutatott. Ezért tartottam fontosnak, hogy mellékletként csatoljam a dolgozatomhoz a Felső–Tisza–vidékről készült korabeli térképeket, hiszen azokon nyomon követhető, hogyan változott a vidék domborzati viszonya, illetve nyomon követhető a Tisza és mellékfolyóinak „útja”. Az emberi kéznek sokszor nem is kell beavatkozni, a folyó utat tör magának és lehet, hogy néhány évtized leforgása alatt már méterekkel megváltoztatta a medrét. A Lázár deák–féle térképen jól látható a Tisza folyása. Ha ezt a térképet összehasonlítjuk a mostanival, akkor nagy eltéréseket tapasztalunk. Meg sem ismernénk az akkori vidéket a mostani viszonyok között. A régi térképek, melyek 3. mellékletként szerepelnek azt a célt szolgálnák, hogy lássuk, mennyit változott a Felső–Tisza–vidékének a domborzati és vízrajzi helyzete. Így nemcsak elméleti síkon lehet egy tájegységet megismerni, hanem szemléletesen, a térkép segítségével is. 58

A vidék éghajlata is sokat változott az eltelt 150 év alatt. Régen még a tél valóban hideg és csapadékos volt, mely hó formájában hullott, a nyár pedig meleg. Ma már az időjárási viszonyok is nagy átalakuláson mentek keresztül. Szinte szélsőségesre fordult az időjárásunk. Ezek a tényezők károsan hatnak a környezetünkre. A Tisza–völgy folyóinak vízjárását szintén nagyon jól kell ismerni, hiszen a jobb–illetve baloldali mellékfolyók nagy hatással vannak a Tisza vízszintjének alakulására. Mindent figyelembe kell venni, hogy elkerülhetővé váljanak a nagy árvizek a Felső–Tisza–vidéken. A Felső–Tiszán három nagyobb árhullám szokott kialakulni: a hóolvadásból származó tavaszi, a májusi és az őszi árhullám. A Tiszához hasonló jellegű vízjárást mutat a legtöbb mellékfolyója (Szamos, Bodrog). Ezekre a folyókra azonban jellemző az adott éven belüli változékonyság az árvizek kialakulásával kapcsolatban. Jellemző a Tiszára, hogy 2–3 évenként kisebb, 5–6 évenként jelentősebb, 10– 12 évenként rendkívüli árvizek alakulnak ki. Nagymértékben befolyásolja a hazai árvizek kialakulását a határon túlról érkező folyók vízmennyisége is, hiszen azok szorosan hozzátartoznak a Felső–Tisza–vidék árvizeinek kialakulásához. Ahhoz, hogy elkerülhetőek legyenek ilyen mértékű árvizek nagy gondot kell fordítani az árvízvédelemre. Amikor már megtörtént a baj, akkor csak az adott helyzetben kell gondolkodni. A bevált módszerekkel kell megállítani az ár terjedését az 5. mellékletben feltüntetett módon. A legbiztonságosabb és legfontosabb az lenne, hogy minden körülmények között felkészültek legyenek az emberek az ilyen természeti csapásokkal szemben. A reformkor idején Vásárhelyi Pál és munkatársai felismerték, mennyire fontos a Tisza szabályozása, a kanyarulatok levágása, hogy minél egyenletesebb lehessen a folyó szakasza, mert így kisebb lenne az esélye annak, hogy akár a jégtorlaszok, akár a nagy mennyiségű víz tovább haladhasson. Vásárhelyi Pál tervét a velencei Pietro Paleocapa valósította meg kisebb változtatásokkal, illetve módosításokkal. Széchenyi Istvánnal együtt járta végig a Tisza vonalát, hogy saját szemével láthassa mindazt, amit Vásárhelyi Pál már leírt, és azért is, hogy megvalósíthatónak tűnnek e vagy sem. A Vásárhelyi–tervet továbbfejlesztették, ma is azon dolgoznak a vízügyi szakemberek, hogy minél kisebb legyen annak az esélye, hogy nagy árvizek alakuljanak ki a folyón és emberéleteket követeljenek. A múlt és a jelen tapasztalatai segítenek abban, hogy ugyanazok a katasztrófák még egyszer ne történjenek meg. Arra kell törekedni, hogy minél kevesebb elemi csapás érje a folyók mentén élő embereket, hiszen az emberi életnél semmi sem fontosabb.

59

A szakdolgozatom 1. mellékletében szereplő anyagot azért tartottam fontosnak, hiszen az 1970–es árvíz a legnagyobb méretű volt a mi településünkön, Csengerben és a vele szomszédos Komlódtótfaluban. A felsorolt elméleti, számszerű adatok megmutatják, hogy milyen nagy mértékű áradások következnek be a Felső–Tisza–vidéken az elmúlt évszázadokban. Az ábrák, grafikonok, táblázatok, mellékletek azt a célt szolgálták, hogy szemléletesebbé, érthetőbbé tegyék mindazt, ami számszerű, tényszerű adatként szerepel. Az árvizek a legsúlyosabb katasztrófák a Földünkön és Magyarországon is. Nagy gondot kell fordítani minden korban az árvízvédelemre, a folyók medrének és partszakaszainak rendben tartására. Nem pusztítani kell az ártéri füzeseket, fákat, hanem telepíteni, hiszen azok gyökerei szilárdabbá teszik, megkötik a talajt. Így lassítja a folyó pusztító erejét. Bízzunk a modern technikában, az előrejelzésekben, a riasztórendszerekben, a környezetvédelemben, így talán elkerülhetőek lesznek, hogy hasonló méretű árhullámok veszélyeztessék a folyó menti településeket és az ott élő embereket. Zárógondolatként annyit szeretnék megjegyezni, hogy az embereknek ügyelniük kell a természetre, annak minden apró jelenségére, élőlényére. Ha felborul a harmónia, akkor már a természet lesz az úr. A természet ereje még mindig erősebb. Meg kell tanulnunk elfogadni, ha olyan térségben élünk, amely túlságosan is veszélyeztetett övezet az árvizek szempontjából, és el kell fogadnunk mindezt. A veszély az mindig jelen van, de ez nem azt jelenti, hogy állandó rettegésben kell élnünk, hiszen, ha felkészülünk a védekezésre, ha mindent megteszünk, hogy ne legyen pusztító hatása, akkor egy kicsit megnyugodhatunk. Teljes biztonságban azonban soha nem érezhetjük magunkat, hiszen a természet kiszámíthatatlan, pillanatok alatt változik, és ha úgy tartja kedve, romba dönt mindent. Bízzunk abban, hogy a Felső–Tisza–vidéken olyan súlyos árvizek nem fognak bekövetkezni, mint az elmúlt évszázadban, hiszen tanultunk a múlt eseményeiből. A tapasztalat, a felkészültség pedig meghozza a várva várt eredményt.

60

Mellékletek 1. melléklet Csenger és környékének ábrázolása a II. József korabeli katonai térképen 2. melléklet Korabeli felvételek az 1970–es árvízről Komlódtótfaluban 3. melléklet A Felső–Tisza régi térképeinken 4. melléklet Tisza forrásvidékének a térképe 5. melléklet Védekezés az árral szemben képekben

61

1. melléklet Csenger és környékének ábrázolása a II. József korabeli katonai térképen

II. József korabeli katonai térképen már említve van Tótfalu és Csenger. Jól látható a Szamos folyó, mely akkor még nagyon kanyargós volt:

62

Korábban már említettem, hogy az 1970-es árvíz milyen nagymértékben érintette Csenger és Komlódtótfalu lakosságát, ahol jelenleg élek a családommal együtt. Egy csengeri és egy komlódtótfalusi szemtanú leírása alapján szeretném felidézni az akkor történt megrázó eseményeket:

63

64

/Ilyés István, Ruszka János Csengeri Kalendárium, 1989/

65

2. melléklet Korabeli felvételek az 1970-es árvízről Komlódtótfaluban

66

3. melléklet A Felső–Tisza–vidék régi térképeinken

Lazarus, 1528 67

Zinth Matthias, 1567

Zsámboki János, 1579

68

Mercator, 1595

Robert de Vaugondy, 1751 69

4. melléklet Tisza–forrásvidékének a térképe

70

5. melléklet Védekezés az árral szemben képekben

Nyúlgát (Dombrád, 1998)

Suvasodás (Tarpa, 1998)

Töltéskorona (Kisar, 1998)

Töltéserősítés (Kisar, 1998)

Buzgár (Szabolcs, 1998)

Homokzsák (Mezővári, 1998) 71

Szakirodalmi hivatkozások jegyzéke Bellon T.:(1991): Ártéri gazdálkodás a Tisza mentén a XVIII-XIX. században. Budapest, Gondolat Kiadó,pp.109-120.

Breneich M.:(1970): Az 1970 évi Tiszavölgyi Árvíz. Budapest, Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda Kiadványa, pp.5-26.

Fábián László:Csengeri Kalendárium(1989): 1970–es árvíz Csengerben és a környező településeken: Nyíregyháza, Zrínyi Nyomda,pp.26-28.

Felső-Tisza Híradó XLVII évfolyam / 4.szám Vácz Sándor(2008): A Felső–Tisza régi térképeinken, pp.22-25.

Felső-Tisza Híradó XLV. évfolyam/6. szám Lucza Zoltán: A Felső-Tiszai árvizi előrejelző és riasztórendszer(2006), p.3.

Haraszty L.:(2000): A Tisza-völgy természeti értékeinek megőrzése. Budapest, Akadémiai Kiadó, pp.1-78.

László F.: (1970): A Tisza-völgyi árvíz 1970. Budapest, Országos Vízügyi Hivatal, p.271.

Lerner J.: (2006): Világutazók atlasza. Kisújszállás, Pannon Kiadó,pp.10-23.

Dobniczky Miklós: Természeti katasztrófák a világon: Mérnök Újság: 2008. Szeptember, pp.35-36.

72

Nagy L.: (2004): Árvízvédekezés a gyakorlatban. Budapest, pp.14-16.

Pécsi M.: (1969): A tiszai Alföld. Budapest, Akadémia Kiadó

Szlávik L.: (2003): 1998. évi árvíz. Budapest, Gondolat Kiadó,p.216.

Természettudományi Enciklopédia: Nagyné Kasza Gabriella(2008): Áldás és csapás: Klíma. A kiadás alapja ATLAS VISUAL DE LA CIENCIA, pp.30-65.

Természettudományi Enciklopédia: Pintér Zoltán(2008): A természet ereje: Tűzhányók és földrengések. A kiadás alapja ATLAS VISUAL DE LA CIENCIA, pp.1-54.

-www.fetikovizig.hu -www.katasztrofa.lap.hu -www.arviz.lap.hu -www.katasztrofa.hu -www.atmosphere.mpg.de -www.tisza.lap.hu -www.arviz.hu -www.origo.hu/print/tudomány -www.vizugy.hu

73