AZ ÉGHAJLATI ELEMEK IDİBELI ÉS TÉRBELI VÁLTOZÁSAI MAGYARORSZÁGON
A HİMÉRSÉKLET
A TALAJ HİMÉRSÉKLETE
A talaj jelentısége a hımérséklet alakításában kiemelkedı: a sugárzást elnyelı és felmelegedı talaj hosszúhullámú sugárzása melegíti fel a levegıt is. A talaj hımérséklete csak mikroklimatikus szinten térképezhetı, túlságosan mozaikos. A területi különbségek a talajtípusok változatosságához igazodnak. A talajhımérséklet idıbeli dinamikája az ország különbözı területein azonos. A hımérséklet napi menetét csak a felsı 1 m-es szintben lehet kimutatni.
A felszínen 14-órai maximum, és hajnali minimum van. A maximuma a léghımérsékletet is meghaladhatja. A napi ingás 50 cm-en <1°C, 1 m-en megszőnik. A maximum 50 cm-en már este, a minimum délben van, a talaj lassú hıvezetése miatt. A talajhımérséklet éves menetében jelentıs eltérés van a feltalaj (0-50 cm) és a mélyebb talajszintek közt. A feltalajban a hımérséklet maximuma júliusban, minimuma februárban van, a fáziseltolódás minimális. 100-200 cm-en augusztusban jelentkezik a maximum. A minimum 100 cm-en februárban, 200 cm-en márciusban van. Az eltolódás itt már ~1hónap.
Mg.-i, ökológiai szempontból fontos a talaj hıtároló szerepe. Nagy hıkészletébıl adódóan lassan, de hatékonyan ellensúlyozza az ıszi lehőléseket. Augusztustól márciusig a talaj minden rétegében melegebb a levegınél. Márciustól az altalaj lényegesen hidegebb, a feltalaj egyre melegebb a levegınél.
Szintén fontos jelenség a mg., építıipar számára a talajfagy. Magyarország helyzete e tekintetben viszonylag kedvezı. A talajfagy átlagos mélysége 50 cm körül van, a legkeményebb teleken érheti el az 1 m-t. Enyhe teleken 10-30 cm körül mozog a fagyhatár A talajfagy idıtartama a mélység növekedésével csökken.
A LÉGHİMÉRSÉKLET
A léghımérséklet az egyik legalapvetıbb és legjelentısebb éghajlati elem. Kialakításában sugárzási és felszíni hatások komplex együttese játszik szerepet. A hıháztartás egyensúlyát jellemzi. Alakulása mezıgazdasági, ökológiai- és humán bioklimatológiai szempontból alapvetı jelentıségő.
Az évi középhımérsékleti térkép alapján megállapítható, hogy a 3° É-D-i kiterjedésnek kb. 3°C középhımérsékletbeli eltérés felel meg. Az izotermák nem szabályos É-D-i elrendezıdést mutatnak: középhegységeink hideg szigetekként jelennek meg 6-7°C-os (Kékes 5°C) középhımérsékletükkel. Legmelegebb a DK Alföld (>11°C). 200 m tszf.-ig 10-11°C jellemzı az ország területének nagy részén. Kivétel: Nyírség, Szatmár-Bereg, Bodrogköz. Az évi középhımérsékletben egyik évrıl a másikra 6 °C-os eltérés is elıfordulhat, tehát jelentıs a változékonyság ennél az éghajlati elemnél.
A téli és nyári félév hımérsékleti viszonyaiban jelentıs eltérés van. Leghidegebb hónapunk a január. Középhımérséklete -4 °C és 0 °C közt van átlagosan. A hımérséklet alakulására a szomszédos akciócentrumok hatása nyomja rá a bélyegét. Leghidegebb az ÉK-Alföld (Szibériai maximum). A Nyírség esetében a Kárpátalja közelsége lényeges szempont, míg a Szatmár-Beregi sík, a Takta- és Bodrogköz ún. „fagyzugok”. Legenyhébb a DNy-Dunántúl (Genovai ciklon). A január középhımérséklete -9;-11°C és +5;+6°C között mozog, ahol a szélsıértékek Finnország, ill. az olasz Riviéra jellemzı középhımérsékletei.
Legmelegebb hónapunk a július. Ekkor a havi középhımérséklet É-D-i, ill. Ny-K-i irányban emelkedik 19 °C-ról 22 °C fölé. A Dunántúlon inkább az óceáni-kontinentális átmenetiségbıl adódó K-Ny-i változás a jellemzı. Az alföldön a medence jellegbıl adódó koncentrikus izotermák jelennek meg. Ennek kialakításában az ÉNy felıl érkezı hővös tengeri (Izlandi minimum - hővös, csapadékos nyár) és a DK felıl beáramló meleg kontinentális, mediterrán légtömegek (Azori maximum - forró, száraz nyár) hatása figyelhetı meg.
A téli és a nyári félév középhımérséklete
Az adott éghajlati terület fontos jellemzıje a hımérséklet évi közepes ingása. Ez a januári és július középhımérséklet különbségét jelenti. Az ingás mértéke a kontinentális hatás erısödésével növekszik, Tehát alkalmas a kontinentalitás mértékének kifejezésére. Értéke a növekvı kontinentalitással párhuzamosan, illetve a medence középpontja felé haladva növekszik. Minimuma a DNy-Dunántúlon 21°C-22°C van. Az Alföld legnagyobb részén és a Mezıföldön 23°C-24°C. Maximuma A Nagykunság-Hortobágy területén jelentkezik 24,5°C. Hegyvidékeinken a magasság növekedésével az ingás csökken. 5-600 m közt 20-21°C, 700 m felett nem éri el a 20°C.
A hımérséklet napi átlagos ingása is fontos paraméter. Legkisebb értéke a rövid nappalú borult decemberben jelentkezik (4-6°C). Legnagyobb értéke a hosszú nappalú derült nyári hónapokban van (11-13°C).
Hegyvidékeink hımérsékleti viszonyai jelentısen eltérnek a sík vidéki területekéitıl. A hımérséklet magassággal történı változását jellemzı függıleges hımérsékleti gradiens értéke hegységenként kisebb mértékő eltéréseket mutat az eltérı fekvés és domborzat miatt. Nagyobb mértékőek az évszakos eltérések, amelyek a téli félév gyakori inverziós helyzetei miatt jönnek létre.
A hımérséklet évi átlagos minimuma -15°C;-20°C között van. A talaj közeli radiációs minimum hımérséklet 2-3 (szélsıséges esetben 4-5)°C-kal alacsonyabb lehet ezeknél a szabvány szerint 2 m magasan mért értékeknél. Mezıgazdasági szempontból ez fontos paraméter az ıszi vetések áttelelése szempontjából. Értéke enyhe teleken -8, -10°C körül, zord teleken -25, -30°C körül alakul. Az abszolút minimumot (-35°C) 1940. február 16-án Görömbölytapolcán (Miskolc közelében) mérték. A területi képre a Dunántúlon a K-Ny-i, míg az Alföldön medence-jellegő hımérsékleti elrendezıdés a jellemzı, a Ny-K felé gyengülı óceáni hatás és a medence-fekvés eredıjeként.
Az évi legerısebb felmelegedés (átlagos évi maximum) az ország DK-i részén 36°C-ot is elér, innen É, és Ny-felé csökken 32-33°C-ot érve el. Hővösebb években a legnagyobb felmelegedés 30°C körül van, melegebb években meghaladja a 40°C-ot. Abszolút max.: 2000. augusztus 20. Békéscsaba, 42,0°C. A hımérséklet abszolút ingása hazánkban így eléri a 77,0°C-ot, ami ¾-e a szélsıségesen kontinentális szubarktikus területeken jellemzı értéknek.
Az éghajlat jellemzésének fontos paraméterei a nyári és téli küszöbnapok, amelyek közül a fagyos-, a téli-, és a nyári napok száma kitüntetett jelentıséggel bír. A téli küszöbnapok számában DNy-ÉK irányú növekedés figyelhetı meg. A nyári küszöbnapok száma Ny és É felıl növekszik DK felé, összhangban az óceánikontinentális átmenetiséggel. Számuk a tengerszint fölötti magassággal csökken.
