Az Alsóvárosi Ferences Plébánia Értesítője

Az Alsóvárosi Ferences Plébánia Értesítője

A

nagyböjti idő kezdetén állunk, amelynek el kell vezetnie bennünket hitünk központi titkának: a szenvedés, a halál és Krisztus feltámadása misztériumának ünnepéhez. A böjttel az Egyház lehetővé teszi a hívőknek, hogy átgondolják azt az üdvözítő tettet, amelyet az Úr a kereszten vitt véghez. A Mennyei Atya megváltó terve az Ő egyszülött Fiának szabad önátadásával valósult meg. "Senki sem veszi el tőlem az életemet, hanem magam adom oda" (Jn 10,18) - mondja Jézus, és ezzel kiemeli, hogy életét önként adja oda a világ megváltásáért. Azért, hogy a szeretet e nagy ajándéka még nagyobb hangsúlyt kapjon, így folytatja: "Senki sem szeret jobban, mint aki életét adja barátaiért" (Jn 15,13). A Nagyböjt, amely meghívás a megtérésre, a szeretetnek ezt a csodálatos titkát szemlélteti. Ez a meghívás a hit gyökereihez való visszatérés. Amikor a megváltás mérhetetlen kegyelmének ajándékára gondolunk, megértjük, hogy mindent a szeretetteljes Isten kezdeményezésének köszönhetünk. Az üdvösség misztériumának éppen ezt az oldalát hangsúlyozva választottam az idei nagyböjti üzenet témájaként az Úr Jézus szavát: "Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok" (Mt 10,8).

I

sten szabadon adta nekünk Fiát: ki tudott vagy ki tud ilyen kegyet kiérdemelni? Szent Pál apostol mondja: "Mindnyájan vétkeztek és nélkülözik Isten dicsőségét, s így megigazulnak ingyen az Ő kegyelméből" (Róm 3,23-24). Isten végtelen irgalommal szeretett minket, anélkül, hogy figyelembe venné a lázadást, amibe a bűn vitte az embert. Jósága gyengeségünk felé fordult és szeretetének újabb, még csodálatosabb tettét eredményezte. Az Egyház nem szűnik meg az Ő végtelen jóságának beláthatatlan mélységét hirdetni, magasztalja Isten szabad választását és vágyát, hogy az embert ne kelljen elítélnie, hanem, hogy újra belevonhassa a Vele való közösségbe. "Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok." Bárcsak visszhangoznának az Evangéliumnak ezen szavai minden keresztény közösség szívében, amely elindul a vezeklés útján Húsvét felé. A nagyböjti idő, amely az Úr halálának és feltámadásának misztériumára figyelmeztet, minden keresztényt e nagy ajándék megcsodálására serkent. Igen, ingyen kaptuk! A mi egész földi létünk nemde Isten jósá-

2003. Nagyböjt gát jelzi? Minden élet keletkezése és növekedése nemde Isten ajándéka? S mivel mindez ajándék, nem szabad birtoknak vagy személyes tulajdonnak tekinteni, akkor sem, ha az életminőség javításának lehetősége az embert az élet urának tünteti fel. Valóban, az orvostudomány és a biotechnológia vívmányai olykor arra csábítják az embert, hogy önmaga teremtőjének tekintse magát, és engedjen annak a kísértésnek, hogy az "élet fájával" (Ter 3,24) rosszindulatúan visszaéljen. Ez esetben is le kell szögezni: nem minden, ami technikailag megvalósítható, fogadható el erkölcsileg is. Csodálatra méltó a tudomány törekvése az ember méltóságának jobban megfelelő életminőség biztosítására, de soha nem szabad elfelejteni, hogy az emberi élet érték, és hogy értékes marad akkor is, ha szenvedés és más akadályok nehezítik is. Az életet mindig ajándékként kell fogadnunk és szeretnünk: ingyen kaptuk, és ingyen kell mások szolgálatába állítanunk.

A

Nagyböjt Krisztus felé fordítja tekintetünket, aki feláldozta magát értünk a Golgotán. Ez az idő egyedülálló módon érteti meg velünk, hogy az élet Őbenne nyerte el a megváltást, a Szentlélek által. A Szentlélek megújítja életünket, részesít az isteni életben, bensőségesen egyesít minket Istennel és megtapasztalhatóvá teszi számunkra az Ő szeretetét. Ez olyan magasztos ajándék, amelynek örömteli hirdetését nem mulaszthatja el a keresztény ember. Szent János írja evangéliumában: "Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust" (Jn 17,3). Ezt az életet, melyet a keresztségben kaptunk, szüntelenül és hűségesen táplálni kell az imádság, a szentségek ünneplése és az Evangéliumról való tanúságtétel személyes és közösségi válasza által. Mivel valóban ingyen kaptuk az életet, ezért azt a magunk részéről ingyen kell továbbadnunk testvéreinknek. Erre szólítja fel Jézus az ő tanítványait, amikor - mint tanúit - a világba küldi őket: "Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok". Isten ingyenes szeretetének mások felé való továbbadása elsősorban saját életünk megszentelését szolgálja. Bárcsak minden hívőt elvezetne ez a Nagyböjt arra, hogy mélyebben vállalja ezt a sajátos hivatását. Mint hívők nyíljunk meg a jelenlét számára, amely ingyenes és amelyre a végtelen odaadás a jellemző.

M

id van, amit nem kaptál?" (1Kor 4,7) - figyelmeztet Szent Pál apostol. Ez a felismerés azt követeli,

2


hogy szeressük felebarátainkat és legyünk jelen számukra. Minél nagyobb az ínségük, annál erősebben sürgeti a hívőket ez a szolgálat. Isten talán azért engedi meg a nyomorúságot, hogy odalépjünk a másikhoz, felhagyjunk az önzésünkkel, és így az Evangélium igaz szeretete szerint éljünk. Jézus parancsa félreérthetetlen: "Ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok ezért? Nem ezt teszik a vámosok is" (Mt 5,46)? Az emberek többsége akkor lép kapcsolatba a másikkal, ha az valamilyen hasznot hoz. Az általános énközpontúság gyakran nem ad életteret a rászorulóknak és a gyengéknek. Valójában minden személyt, még a jelentéktelent is, önmagáért kell elfogadnunk és szeretnünk, előnyökre vagy hátrányokra való tekintet nélkül. Sőt, minél nehezebb helyzetben vannak, annál konkrétabb módon kell feléjük fordulnunk. Erről a szeretetről tesz bizonyságot az Egyház számtalan intézménye és ezért vállalja fel a betegekkel, a kirekesztettekkel, a szegényekkel és a kizsákmányoltakkal való törődést. Így válnak a keresztények a remény apostolaivá és a szeretet civilizációjának építőivé. Figyelemreméltó, hogy Jézus akkor mondja ki ezeket a szavakat "Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok" amikor elküldi apostolait, hogy hirdessék az üdvösség örömhírét, az első és legfőbb ajándékot, amit az emberiségnek hozott. Jézus azt akarja, hogy közelgő országa (vö. Mt 10,5) tanítványainak az ingyenes szeretetről való tanúságtétele által terjedjen el. Így tették ezt az apostolok az ősegyház idejében. Aki velük találkozott, felismerte, hogy olyan üzenetet hirdetnek, amely túlmutat a hírhozón. Ma éppúgy, mint egykor, a hívek jó tettei jellé válnak és gyakran hitre indítanak. Amikor a keresztény ember irgalmas szamaritánusként a felebarát gondjával törődik, a segítése soha nem csupán anyagi. A segítségnyújtás egyúttal Isten Országának hirdetése, amely az élet, a remény és a szeretet teljes értelmét adja tudtul.

K

edves Testvéreim! Éljünk tehát a Nagyböjt idején ilyen nagylelkű szeretetben a szükséget szenvedők iránt. Ha megnyílunk feléjük, megértjük, hogy odafordulásunk válasz arra a számtalan adományra, amelyet az Úr folytonosan ad nekünk. Ingyen kaptuk, adjuk is ingyen! Mely időszak volna a Nagyböjtnél alkalmasabb arra, hogy a nagylelkűség tanúságtételét nyújtsuk a világnak, melynek erre oly nagy szüksége van? Isten irántunk való szeretete egyben a mi meghívásunk arra, hogy mérlegelés nélkül ajándékozzuk önmagunkat másoknak. Köszönetet mondok mindazoknak, - laikusoknak, szerzeteseknek, papoknak - akik bárhol a világon a szeretetről így tesznek tanúbizonyságot. Bárcsak minden keresztény így tenne tanúságot ott, ahol él! Szűz Mária, a remény és a szép szeretet anyja vezessen és kísérjen bennünket nagyböjti utunkon. Szívből imádkozom mindnyájatokért és küldöm különleges apostoli áldásomat, különösen azoknak, akik napról-napra eleget tesznek a szeretet sokféle kihívásának. II. János Pál pápa

GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY ÜNNEPE TEMPLOMUNKBAN

F

ebruár 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét II. János Pál pápa a megszentelt életért, a szerzetesi hivatásokért való könyörgés napjává nyilvánította. A Szegeden élő szerzetes közösségek az 500 éves jubileumát ünneplő Ferences Templomunkban az esti szentmisén gyűltek össze, hogy megújítsák fölajánlásukat. A szerzetes testvérek és nővérek hívták a világban élő testvéreket, hogy imádságos jelenlétükkel kísérjék fölajánlásukat. Könyörögjünk együtt – szólt a felhívás -, hogy az Istennek szentelt gyertya, az Istennek szentelt élet lángja soha ne aludjon ki, hanem tisztán és elevenen lobogjon.

Gondolatébresztő avagy László atya bevezető szavai a zsúfolásig megtelt templomban

E

ucharisztiára jöttünk össze. Hálaadásra. Miért adunk hálát? Mi mindannyian, akik itt vagyunk, meghívottak vagyunk a Szentháromság egy Isten életébe. A keresztségben megkaptuk a Szentlelket, az Atya és a Fiú szeretetének Lelkét, hogy Jézus Krisztusé lehessünk, aki az Atyáé. A lobogó szeretetre, szent életre vagyunk meghívottak, arra, hogy Istené legyünk, hogy Istennek szenteltek legyünk. E meghívottak, e szentek közül választ ki Isten némelyeket, irgalmának bölcsességében, akiket magának lefoglal, megszentel, hogy életükkel, létükkel emlékeztessenek a keresztségben kapott meghívásra, annak örömére, méltóságára. A szerzeteseknek az a hivatásuk, hogy emlékeztessenek a legfőbb tudnivalóra, arra, hogy az Istennel való kapcsolat a kezdete, a forrása és egyben a célja is minden emberi kapcsolatnak, szerelemnek, barátságnak, szülői – gyermeki – testvéri szeretetnek. A megszentelt életnek arra kell figyelmeztetnie: Ha nem adjuk meg Istennek az őt megillető első helyet az életünkben, mindnyájan belepusztulunk a reménytelen kísérletbe, hogy magunk teremtsünk békét és szeretetet. Megrendítő hivatás a szerzetesé, megrendítő felelősség. A próféta hivatása, a próféta felelőssége ez az egyházban; hogyan vállalható? Miféle merészség kell hozzá? Merészség a nem vállaláshoz kell: ahhoz, hogy a megszentelő, a meghívó Istennek nemet mondjak, merészség az egy életen át való hűtlenség vergődéséhez kell. A megszentelt élet vállalásához a meghívó Isten irgalmába, hűségébe vetett bizalom szükséges. Egyedül Ő tehet hűségessé, Ő, aki tévelygéseim láttán sem vonja vissza a meghívását. A szerzetes, amikor hűtlenségeinek megvallásával siet a megbocsátó Isten elé: megtapasztalva irgalmát, és ezért, szívében a tékozló fiú örömével, Isten atyai jóságának hirdetőjévé lesz. Igazán ez legfőbb hivatása.

Az Alsóvárosi Ferences Plébánia Értesítője Azért jöttünk össze mi, a megszentelt élet keresztényei, hogy az Anyaszentegyház testvéri közösségében bűnbánatot tartsunk, és így engedjük, kérjük, hogy Isten teremtsen bennünk új, hozzá hű szívet.

Köszönöm, Istenem …

K

öszönöm, Istenem, hogy oly csodálatosan alkottad meg a világot, a maguk sokszínűségében hívtad életre teremtményeidet, köztük minket, embereket is. Mindnyájunkat istengyermeki méltóságra emeltél, életszentségre, azaz tökéletes szeretetre hívsz, és arra, hogy eszközei legyünk a világ üdvösségének. Mégis, ebben a közös munkában mindegyikünknek más-más feladatot szánsz, s a tökéletességre jutás útja is mindegyikünk számára más és más. Sajátos küldetésünket, személyes és megismételhetetlen hivatásunkat a Te bölcsességed határozza meg, Te állapítod meg minden tagnak a helyét az Egyházban. Köszönöm, hogy meghagyva egész szabadságunkat, nem erőlteted ránk bölcsességed és szereteted ajándékaként a nekünk szánt hivatást, hanem – sugallataiddal és belső adottságaink valamint külső körülményeink által -, lehetőségként kínálod fel. Köszönöm, Istenem, hogy végtelen nagy szeretetedben egyeseket a „szokásosnál” szorosabb követésedre hívsz és készítesz fel. Arra, hogy mindent elhagyjanak Érted, még a megengedett dolgokat is, és az evangéliumi tanácsok szerint: radikális szegénységben, tökéletes önmegtartóztatásban és feltétlen engedelmességben éljenek, újra láthatóvá téve a világban a tiszta, engedelmes és szegény Krisztust. Köszönöm, hogy közülük azokat, akik hívásodra „igent” mondanak – és ennek visszavonhatatlanságát a tanácsok megtartására tett nyilvános fogadalmukkal megpecsételik – elfogadod, és egészen különleges módon birtokodba veszed. Ettől kezdve ők, a Veled való egyedülálló kapcsolat révén, megszentelt személyek, életük pedig megszentelt élet. Köszönöm, Istenem, hogy február 2-án városunk megszentelt életet élő közösségeivel együtt vehettem részt az esti hálaadó szentmisén. Olyanokkal, akik elkülönülve a világtól kolostorban szerzetesként élnek, és olyanokkal, akik a világban maradva, társadalmi foglalkozást űzve, kisebb közösség tagjaiként folytatják apostoli tevékenységüket. Köszönöm őket Neked, hiszen minden megszentelt élet a Veled való bensőséges és személyes találkozásból születik. Minden megszentelt élet a Te műved, a Te csodálatos és rendkívüli értékes ajándékod. Minden megszentelt élet Téged dicsőít, mert „láthatóvá teszi a csodákat, amelyeket a meghívott emberek törékeny természetén művelsz”. Köszönök Neked, külön-külön minden jezsuita, piarista, minorita és ferences szerzetest, minden szegény iskolanővért, a Fokoláre mozgalom minden női és férfi tagját, az Eucharisztia szolgálóleányait, a Jézus Szíve népleányokat és a Sacre Coeur közösség minden nővérét, hiszen egy olyan társadalomban, amely a gazdagságban, az

3

élvezetben és a hatalomban találja meg istenét, létük maga a felhívás. Köszönöm, hogy Eucharisztikus ünneplésünket bűnbánattal kezdhettük. Hozzád siethettünk, térdre borulhattunk előtted, alávetve magunkat a Te tekintetednek. Hallgatásunk egyetlen Hozzád szálló imádságba foglalta legbensőbb titkainkat. Bűneink, hűtlenségeink miatt érzett fájdalmunk átjárta szívünket, s ezzel együtt a mélységes vágyakozás, hogy soha többé ne szakadjunk el Tőled. Ehhez önmagunk ereje kevés, csak a Te kegyelmedre hagyatkozhatunk. Egyedül Te tehetsz minket hűségessé követésedben, hivatásunk megélésében. Köszönöm, Istenem, hogy ennek tudatában mondhattunk ellene a bűnnek, a hűtlenségnek, hogy megújíthasd hűségünket, hiszen a Te naponta sokszor megismétlődő „kihívásod” mindennap megújult és személyes választ követel meg tőlünk. Külön köszönöm, hogy a kapzsiság, a birtoklás csábításának azokkal együtt mondhattunk ellent, akik minden téren lemondtak a birtoklás létformájáról, hogy Te légy egyetlen gazdagságuk. Köszönöm, hogy szegénységük mértékletességre és egyszerűségre, valamint a teremtett dolgok megfontolt, Neked tetsző használatára int bennünket; és arra figyelmeztet, hogy igazán szegénnyé csak saját magunk embertársainknak való odaajándékozásával válhatunk. Köszönöm, hogy a gőgnek, kevélységnek, hatalomvágynak, az önakarat gonoszságának azokkal együtt mondhattunk ellent, akik – felismerve az egyház emberi képviselőiben az egyház isteni jellegét – alávetik akaratukat elöljáróik döntéseinek, hogy folytathassák megváltó művedet. Engedelmességben megélt életük, arra bíztat minket, hogy szeretettel és megértően figyeljünk az egyház kívánságaira, útmutatásaira, meglátva bennük a Te kívánságaidat, a Te akaratodat. Köszönöm, hogy az érzékiség csábításának azokkal együtt mondhattunk ellent, akik a Veled való jegyesi szerelemben – testük vágyain győzedelmeskedve -, szüzességben élnek, hogy elnyerhessék szemlélésed gyönyörűségét. Köszönöm, hogy szűzi életük, mely Rád váró virrasztás, fokozza az örök élet utáni vágyunkat; valamint arra ösztönöz, hogy saját hivatásunkat testben és lélekben tisztán éljük. Köszönöm, Istenem, hogy elhangozhatott a megszentelt életet élő közösségek képviselőinek fölajánló imádsága, mellyel életük alapválasztásáról: a Neked való teljes odaadottságról tanúskodhattak. Köszönöm, hogy mindez, csak kiegészítője volt, az életükkel való csendes tanúságtételüknek. Köszönöm, hogy tanúi lehettünk annak is, hogy a közösségek képviselői – imájuk befejeztével -, parázsló tűzbe tömjénszemet ejtettek, Hozzád szóló könyörgésként: lehessenek szeretetben égve jó illatú áldozattá. Köszönöm Neked, mert tudom, önátadásukat elfogadod, úgy ahogy

4


az ószövetségi zsidó nép áldozatát is minden olyan esetben elfogadtad – engedve, hogy az oltáron elégő áldozati adományuk füstté válva, kedves illatként szálljon a magasságba -, amikor az, teljesen Hozzád forduló, töredelmes, engedelmes, hívő, szerető lélekből fakadt. Köszönöm, Istenem, hogy minden testvér és nővér egyenként is kifejezhette teljes odaadását és szolgálatodra való készségét azzal, hogy égő gyertyáját, az oltár előtti kis asztalon lévő farönk mélyedéseibe helyezte. Köszönöm, hogy a gyertyák fénye, a Te ragyogásodat tükrözve, bevilágította nemcsak a templomot, hanem valamennyiünk lelkét, akik – a megszentelt életeken keresztül – Rád tekintettünk. Köszönöm, Istenem, hogy a Tőled kapott világosságból hála, s a hálából ez az imádság fakadt. És kérlek, segítsd mindnyájunkat, hogy nyugodt szívvel foglalhassuk el az életben azt a csak nekünk szánt helyet, amely a Te ajándékod; adj erőt, kitartást és szeretetet saját hivatásunk hűséges és nagylelkű teljesítéséhez, hiszen minden hivatásnak nemcsak szerzője, de beteljesítője is Te vagy. Köszönöm, Istenem. Fábián-Nagy Jenőné Zsuzsa

Isten szólít, menni kell… Beszélgetés Achilles testvérrel

I

smerjük annak a fiatalnak a történetét, aki mindent és mindenkit otthagyott az Egyetlenért. Ő Assisi Szent Ferenc. Istennek „igent” mondott és ez az igen, mint a tűz, terjedt tovább és példájára sokak válaszoltak és válaszolnak ma is a hívásra. Mindenkinek az életében felfedezhető egy „aranyszál”, mely Isten tervének megvalósulása az emberrel. Te mikor és hogyan hallottad először a hívást? Azonnal válaszoltál? Nagyon korán, már gyermekkoromban hallottam a hívást és gondoltam, hogy pap leszek. Ez az „aranyszál” azonban többször úgy tűnt, mintha elhalványult volna, vagy nem látszott vagy elfogyott. Ezért aztán sokszor imádkoztam, hogy a Jóisten mutassa meg mit is akar, de így sem lett világosabb, hogy mit is tegyek. Egy alkalommal azonban Isten megérintett és világosan kifejezte, hogy papnak hív. Attól kezdve ez az „aranyszál” újból láthatóvá vált. Akkor azonnal válaszoltam a hívására. Éppen érettségi előtt álltam, úgyhogy rögtön jelentkeznem kellett, ha igazán akartam valamit komolyan tenni. Emlékszem, volt egy ének, amit a ballagáson énekeltünk: „Az élet szólít, menni kell és válni oly nehéz”, én ezt úgy költöttem át: „Az Isten szólít, menni kell és válni nem nehéz.”

Hogyan változott meg ezután az életed? Nehéz volte otthagyni családot, a jövőről elképzelt képeket, esetleges anyagi biztonságot? A jövőről nem voltak határozott elképzeléseim. Volt egy lány, akit csak fényképről ismertem és leveleztünk. Elképzeltem, hogy milyen szép lesz majd, amikor öt gyerekem lesz. Meghívásom után már tudtam, hogy udvarlásomat be kell fejeznem; a szép család gondolata sem lehet bennem. Mindezek pillanat alatt „értéktelenné” váltak számomra. Döntésemet megírtam ennek a lánynak és ő egy nagyon szép levélben válaszolt. A családod megértette-e döntésedet? Segítettek utadon? Nagyon is. Édesanyám azért imádkozott, hogy legyen egy olyan gyereke, aki pap lesz. Volt egy család, akit ők megkértek keresztszülőknek, de még a születésem előtt egy-két hónappal elváltak. Ez eléggé elszomorította a szüleimet. Más keresztszülőket kellett választani. Németországban élő nagybátyám lett a keresztapám. Keresztanyámnak édesanyám egy egyedülálló idős tanárnőjét választották. Nagyon mélyen hívő valaki volt, akit azonban épp akkor elütött egy busz. Édesanyám azt mondta neki, hogy még nem halhat meg, mert a születendő gyermekének a keresztanyjának kell lenni. Ő nagyon örült ennek, mert nem volt családja és annak örült, hogy mégis hozzá fog tartozni egy olyan gyerek, akiért élhet. Arról beszélgettek, hogy milyen jó lenne, ha pap lenne ez a gyerek. Pont december első csütörtökén születtem, a papi hivatások napján. Amikor elmentem a noviciátba, akkor édesanyám egy szentképre ráírta: „Nem te választottad a papi hivatást, hanem én választottalak Téged, és Neked nincs más dolgod, mint szeretetből igent mondani!” Ez a mondat a krízis helyzetekben igen sok erőt adott. Ma valahogy az látszik, hogy a fiataloknak nehezebb megtalálni a hivatásukat, akár a szűzi, akár a házas hivatásról van szó. Volt-e olyan időszak az életedben, amikor megkérdőjelezted döntésed helyességét? Nem egyszer. A mai fiataloknak a döntés tényleg nehéz, talán maga a világ is ezt a helyzetet teremti meg sületlenségeivel; „éretlen”, döntés nélküli életre próbál nevelni, „csak menj az árral” – ezt sugallja. Mindenkinek vannak nehezebb időszakai az életében. Újra és újra tisztáztam azt, hogy hova tartozok, kit választottam. Sokszor nem egyszerű ez a döntés, de minden egyes alkalommal, amikor úgy érzem, hogy valami gond van, akkor visszalépek ahhoz, ahonnan elindultam, egyszerűvé és könnyűvé válik újra minden. Az örök fogadalom egy életre szól. De mindnyájan tudjuk, hogy az Istennek adottság boldogságát sok-

Az Alsóvárosi Ferences Plébánia Értesítője szor hagyjuk elszürkülni, elerőtlenedni. Mennyiben segít Téged új családod, a ferences közösség abban, hogy ez ne történjen meg? Vagy kérdezhetném úgy is, az újrakezdésben segítetek-e egymásnak? Az egyik segítség mindenképpen az egymással való kapcsolattartás, a beszélgetések, a találkozások, az együtt töltött idők. A másik az, hogy többször megnézzük együtt, hogy kinek milyen nehézsége van. Például valamelyik nap, amikor az egyik testvér látta rajtam, hogy elég fáradt vagyok, akkor odajött hozzám, hogy szívesen elmondja a reggeli szentmisét helyettem, hogy tovább tudjak pihenni. Ugyanígy más dolgokban is segítünk egymásnak a hivatásunk megőrzése érdekében. Jó, hogy sokan egy korosztályhoz tartozunk, ezért az egymás közötti beszélgetéseink, a megosztott gondolatok mélyebbek és így jobban tudunk egymásra figyelni. Emlékszem, hogy kétszer is elmentem Szécsénybe, mert szükségem volt nagyobb pihenésre. Válságos helyzetekben egy-egy magiszter nagyon mellettem volt. Sok igaz barátra találtam itt a rendben. Előfordult az is, hogy amikor már majdnem csomagoltam, visszahúztak az „ajtóból”, igazuk volt, hála és köszönet nekik ezért. Kb. egy éve teljesen alulról jövő kezdeményezésként néhányan elkezdték úgy is élni a közös életet, hogy minden délután fél 5-től fél 6-ig együtt imádkoznak. Ez egy plusz imaóra, nem kötelező senkinek sem. Az Oltáriszentség előtt egy rózsafüzért elimádkozunk, majd fél órát még ott vagyunk csendben szintén az Oltáriszentség előtt. Néhány nappal ezelőtt, amikor bementem a kápolnába, legnagyobb meglepetésemre mindenki ott volt, tele a kápolna. Mély lendítő erőt adott, hogy mindannyian együtt kértük a Szűzanya segítségét az Oltáriszentség előtt. Ez azt is jelenti, hogy a ferences közösség ma, és mindig élő. Isten teljesen meghagyja a teljes szabadságunkat. A szabadság nagyon fontos szerepet játszik kiteljesedésünkben. Az engedelmességi fogadalmaddal nem vesztetted el a szabadságodat? Mostanában kezdtem el gondolkozni azon, hogy van egy szabályzatunk, a Konstitúció, ami gyakorlatilag Ferencnek az első szabályzatát, a Regulát értelmezi a mai világban lévő helyzetünkre. Ahhoz, hogy az ember ferences tudjon lenni, ahhoz tulajdonképpen egyetlen egy fogadalomra van szüksége, pont az engedelmességre. A többi szabály, a többi fogadalom mind ebből indul el. Ennek a könyvnek minden szava – melyet a Szentatya hagyott jóvá -, azt segíti, hogy közelebb kerüljünk a Jóistenhez, nem azért, hogy eltávolodjunk. Azért teszünk engedelmességi fogadalmat, hogy odaadjuk magunkat Istennek, nem azért, hogy börtönbe zárjuk magunkat. Ugyanakkor az engedelmesség két dolgot jelent: Isten visel rám gondot az elöljáróm által. Nem nekem kell törnöm a fejem, Isten mutat utat. Amikor elöljáró lettem, az nehezebb volt, nekem kell utat mutatnom, nem arra való a szabadságom, hogy visszaéljek vele. A másik pedig az, hogy csak a saját dolgommal kell törődnöm, az elöljáró majd figyel a többire, és ez óriási szabadságot jelent. Ez elég sokára tisztázódott bennem. Amikor először helyeztek át, már papként, Gyöngyösről Szécsénybe, na-

5

gyon rosszul éreztem magam, kézzel – lábbal tiltakoztam ellene. Ma már tudom, hogy nagyon jó lépés volt a Jóistentől, megtanultam elszakadni, szabaddá válni minden ragaszkodásomtól. Egy atya mesélte, hogy volt a nagypapájának két báránya, az egyiket kikötötte, a másik szabadon szaladgálhatott. Amelyik ki volt kötve, mindig bégetett. Erre ő azt mondta a nagypapájának, hogy mi lenne akkor, ha megcserélnék a bárányokat, amelyik szabad, azt kössék most meg, a másikat eresszék szabadon. A nagypapa elmesélte, hogy a kikötött állat bírja ezt a kötöttséget és, ha lehet ezt mondani: engedelmességénél fogva hívja vissza újra és újra a másikat. Különben a másik elkóborolna és eltűnne, széttépnék az erősebb állatok, vagy valami baja lenne. Így viszont visszakerül. Ugyanez van a mi engedelmességünkkel is. Az én odaszögelésem Jézushoz tulajdonképpen azt jelenti, hogy vissza tudok hívni másokat is, a magam élete által. Mert én arra vagyok hivatva, hogy ki lehessek kötve. Szent Ferenc nagyon erős mércét állított fel a szegénység élésében. Ma boldog lehet az ember, nemcsak egy szerzetes, ha szegény? Igen. A szegénység sohasem azt jelenti, hogy van valamink, vagy nincs valamink. Azt jelenti, hogy Jézushoz tartozom, vagy nem tartozom hozzá. Sem a szegénység, sem a gazdagság önmagában nem adja meg a boldogságot, hanem az adja meg, amire irányul. Ha valaki Istennek odaadja az életét, legyen az egy világi keresztény, vagy szerzetes, azt gondolom ez az ember nem azért lesz szegény, mert elvette tőle a Jóisten a dolgokat, nem is azért, mert ilyen fogadalmat tett, hanem azért, mert Istent választva, minden az Istenhez képest semminek tűnik az életében. Beteljesedik az, amit a Szentírásban sok helyen olvashatunk, hogy a Gondviselés fogja megoldani ezeknek az embereknek a nehézségeit, a gondjait, amikor éppen olyan helyzetbe kerülnek, hogy tényleg nagyon szegénnyé tudnak válni. Itt a plébánián is nagyon sokszor megtapasztaltam a legváratlanabb helyzetekben a Gondviselés szeretetét. Egyszer például, amikor a jegyesoktatókkal összejöttünk, hogy tervet készítsünk az évről és megbeszéljük a kurzus menetét, szerettük volna, ha lett volna valami kis harapnivaló, hiszen vacsoraidőben találkoztunk. Azonban nem volt idő arra, hogy bármit is vásároljunk, így megegyeztünk, hogy a szokásos keksz és ropi lesz a vacsora. Délután 2 órakor csöngettek a rendház ajtaján. Egy úr állt ott, ezzel a kérdéssel: „Volt nálunk egy rendezvény és kimaradt több hidegtál, nem adhatnám ezt maguknak?” Hát ez Isten személyes szeretete: 30 házaspár kapott finom, bőséges vacsorát. És még sok hasonló történetet tudnék elmondani. A tiszta ember, aki az Isten szerelmében él, Ő van az első helyen az életében. Hogyan éled ezt a mindennapokban? A cölibátust, a szűzi életet sokszor hasznossági szempontból nézik: Így többet tud tenni, nincs lekötve egy családhoz, nem kettős a hivatása, stb.

6


Ha így nézzük a cölibátust, akkor értelmetlen. Az egyedüli értelme nem más, mint egy személy, az Isten és az Ő iránta való mély szerelem. A szív szerelme, kitárulkozása a másik felé, a fele – ségem felé: Aki jelen esetben a Teremtő, - Megváltó – Istenem. Lisieux – i Szent Teréz a Szűzi tisztaságról ezt írja: „Add nekem a tisztaságodat! Egészen mély hívás, az Úr iránti kizárólagos szeretetre való meghívás. Az Úr és a szerzetes között nincs senki és semmi. Őt majd küldi az Úr, hogy az Ő isteni szívével szeresse az embereket, és hagyja magán átáradni Isten irgalmát erre a földre.” A szüzességben élő pap és szerzetes arra kap meghívást, hogy Isten iránta való szerelmes–szeretetét, irgalmát, rátekintését, a Szerelméért, Jézus Krisztusért tovább adja, feláldozva önmagát a másikban lévő Jézusért. Napjaim folyamán sokszor gondolok erre. Emellett a ferences közösségi élet egyenlő a lelki élettel. A különböző lelkiségi mozgalmak - Házas Hétvége, Fokoláre, karizmatikusok – ferences közösségemmel együtt, rengeteget segítettek, hogy Isten iránti szerelmem megmaradjon, kiteljesedjen. És ezekben, amit így tudnék összefoglalni: szenvedélyesen megélt szeretetkapcsolat az Úrral, megérzem a gyümölcsök édességét is: kapcsolataim kiteljesednek és az áldozatvállalásaimban több az öröm. Mintha Szent Ferenc a Mennyországban új ötlettel állt volna elő: összehozta a szerzetesrendek és a különböző közösségek megszentelt életet élő tagjait, hogy Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén együtt újítsák meg fogadalmaikat. Ez az ünnep rendkívüli volt. Erőt öntött mindnyájunkba. Mit jelentett számodra ez az ünnep? Újra odaadhattam teljes szívemből és minden erőmből magamat Istennek. Isten ezeket az elhatározásokat elfogadja, velünk van ebben. Megindító volt ezen a szentmisén a többi szerzetes az imádságát hallani, a szeretetüket látni. Azt is jelentette, hogy ez a kétfajta életállapot, a házasság és a szüzesség a kereszténységen belül összefonódik, kiegészíti egymást. Nagy megerősítés volt az is, hogy ilyen sokan akarjuk teljes szívükből Istent szolgálni. A kereszténység kétirányú vallás: egyik irány Isten felé, a másik az ember felé mutat. Csak akkor van meg a másik ember felé a kereszténységünk, ha közösségben tudjuk megélni. A közösségben való megélés viszont azt is jelenti, hogy egymást megerősítjük, egyik közösség a másikra is hatással van. Nagyon szép volt utána a közös vacsora az ebédlőnkben. Egy - egy közösség elmesélte többek előtt, a maga életét. Nem is tudtam semmit eddig, pl. az Eucharisztia Szolgálóleányairól, vagy a Jézus Szíve Népleányokról. A többiek is megláthatták, hogy hogyan élünk mi itt a kolostoron belül, vagy kívül, a másik ember szolgálatában. Mindnyájunkban megfogalmazódott, hogy milyen jó, hogy most találkoztunk és jobban meg kellene egymás karizmáit ismerni. Talán ebben a kérdésben előbbre lépünk majd. gyk

A közösség megmutatkozása. Kiállítás 500 év emlékeiből

M

indennapjaink megszokott épülete az alsóvárosi templom. Sokaknak talán csak akkor tűnik fel szépsége, amikor egy-egy részét sikerül felújítani, vagy amikor éjszaka teljes pompájában, kivilágítva tündököl. Szülővárosomat elhagyva én mindig a templomtoronytól búcsúzom, s amikor hazatérek, mindig a torony fogad először. E templom az idén ünnepel: 500 évvel ezelőtt szentelték fel. Mit is jelent az ünnep? E szó a szent jelentésű ’id’ és a nap szavaink összetétele, vagyis szent nap. Olyan idő, amikor a hétköznapok fáradalmaitól megpihenve Isten felé fordulunk. Az ünnep arra is alkalmat nyújt, hogy jobban megismerjük az épület és a benne élt szerzetesek múltját. Észrevegyük, hogy milyen kivételes értéket rejt környezetünk. Ezt próbálja elősegíteni az a kiállítás, amely 2003. május 10-én fog megnyílni a kolostor falai között. A kiállítás lehetővé teszi, hogy megismerjük őseink hitének tárgyi emlékeit, és hogy a hosszú időn keresztül csak kevesek által látott műtárgyakban mindannyian gyönyörködhessünk. Az 500 év arra is kötelez bennünket, hogy az örökül kapott kincseket épségben megőrizzük s továbbadjuk. Ezek nagy része azonban sajnos az évszázadok során igen rossz állapotba került, restaurálásukra pedig még várni kell. Szépségük azonban így is kivételes. A kiállítás vezérfonala a közösség lesz, amiről János apostol így írt: “… hogy ti is közösségben legyetek velünk. A mi közösségünk ugyanis közösség az Atyával és Fiúval, Jézus Krisztussal.” (1 Jn 1, 3.) A látogatók a kiállításon képet kaphatnak a ferences rend közösségéről, a ferencesek szegedi megtelepedéséről, a szerzetesek és az alsóvárosiak kapcsolatáról, továbbá a Havibúcsúról, amely a Szegedről elvándorolt egykori lakosokat gyűjtötte össze a Délvidékről és a tanyákról. Az alsóvárosi kolostor évszázadokon keresztül fontos szereppel bírt: az oktatás és a műveltség központja volt, kertjében gyógynövények nőttek, és nem hagyható említés nélkül a ferenceseknek a török hódoltság idején betöltött közösségformáló szerepe sem. Természetesen szó lesz Alsóváros olyan nevezetességeiről, mint a napsugaras házak és a paprika, melyek eredetüket tekintve szintén a templomhoz kapcsolódnak. Bemutatjuk a templom építészeti és művészettörténeti értékeit, hiszen a misén ülve nem is gondolnánk, hogy az oltárokról ránk tekintő szentek milyen jelentőséggel bírtak a nép körében, vagy hogy egyegy szobor, festmény előtt hány nemzedék imádkozott. Annak érdekében, hogy az egykori hitéletről minél részletesebb képet kapjanak az ide látogatók – turisták, érdeklődő helyi lakosok, gyermekek -, a következő kéréssel fordulok az olvasókhoz. Amennyiben otthonukban őriznek olyan régi fényképeket, iratokat, tárgyakat, amelyek az alsóvárosi plébániához vagy az idén 70. évfordulóját ünneplő kultúrházhoz kötődnek, jelezzék azt a plé-


7

bánián. Ezeket a kiállításon szeretnénk bemutatni, mert úgy érezzük, ezek is segítenék a múlt felelevenítését, lakóhelyünk értékeinek megismerését. A kiállítást követően e dokumentumokat természetesen visszaadjuk tulajdonosaiknak. A megnyitó napjának kiválasztása sem véletlen. Alsóváros szülöttje, a “legszögedibb szögedi” halálának évfordulója lesz ez. Azé a személyé, aki élete folyamán több művet is szentelt Alsóvárosnak és a ferences kolostornak. Bálint Sándor 1980-ban e napon hunyt el. Május 10én egy réztábla elhelyezésével szeretnénk emléket állítani számára a templomban azon a padon, ahol a misék alatt ült. Reméljük, hogy a kiállítás számos érdekes információval fog Önöknek szolgálni. Legyen ez számunkra ünnep, melyről Márai Sándor így írt: "Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata… Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies… S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre." Vass Erika

Kinek mi maradt fönn a szitán, így ötven nap után? Megvan-e még az a nagy érzés, hogy MINDENKI itt van, hogy MI MINDANNYIAN EGYÜTT vagyunk? MI, akik a nevünkön szólítjuk egymást a vasárnapi mise után, MI, akiknek a gyerekei együtt hógolyóznak a téren, MI, akik kipróbáltuk már egymás süteményesreceptjeit, MI, akik a Kárász utcán is köszöntjük az ismeretlen ismerősöket Alsóvárosról. Nemrég átírtam a búcsúnapokat a naptáramba, nehogy rászervezzek. Csak kapkodtam a fejemet, mennyi ünnepe is van az Istenanyának, sokról azt sem tudom, mit jelent. A nagy bőségben a minap azon kaptam magam, amint csak legyintek egy keddi búcsúra: nem túl jó nekem ez a mostani alkalom, jövő héten úgyis lesz másik kettő. Be kell látnom, ilyen az az öntudatosan ünneplő alsóvárosi,

UNOKÁINK IS LÁTNI FOGJÁK

aki a „városvédő Napba öltözött asszony kezéből időnként kilopja a lándzsát”. Talán sokan fognak még irigykedni ránk az unokáink közül, hogy miénk volt az 500. év, de arra nem fognak gondolni, milyen könnyű eltékozolni a szent napokat. Kedves Atyák! Ti figyelmeztessetek bennünket, hogy el ne lankadjon a lelkesedésünk, hogy ha a jóból sok adódik, az attól ne kisebb, hanem nagyobb kincsünk legyen! Milyen szép is volt a ferences testvérekkel az újévi mise után – a szilveszteri fáradtság ellenére is – együtt mondani a Szentatya szándékára fölajánlott imádságokat. Így a bűnbocsánat már nem volt magánügy többé, hanem mindannyiunk közös ajándéka lett. Vízkereszt délutánján Havasboldogasszony templomát belepte a hó, és azóta is fehérben várja a tavaszt. Ha hazafelé tartok, a sarokról mindig visszanézek, és ezt mondom magamban:

J

anuár 5. vízkereszt, vagy amit akartok: búcsú, ünnepi nagymise, templomszentelés, füstölők, kamerák, szeretetlakoma. Micsoda egybeesés: a Püspök Atya papságának 50. évében nyitotta meg az alsóvárosi 500., jubileumi esztendőt. Készültem erre a napra, mint ahogy egy ünnepre illik, de csak később jöttem rá, hogy január 5. nem az ünnep volt, hanem egy hosszú ünnep első napja. A mi ünnepünk nem hét nap-hét éjjel tart, mint a mesebeli lakodalmak, hanem egy álló évig, de mi valamiért csak a jeles napokat üljük. Pedig ha Te, kedves újságolvasó alsóvárosi testvérem, holnap átsétálsz a Mátyás téren, és betérsz a templomba – csak úgy beköszönni – az ünnepet kapod rajta, mely lassan-lassan az elmúló hetek mögé rejtőzködött.

Ez a mi templomunk! Milyen szép is, Istenem… Szilvássy Katalin

8


ESZTERGOMI LELKIPÁSZTORI TOVÁBBKÉPZŐ

J

anuár 27-30-ig rendezte meg az Országos Lelkipásztori Intézet az évről évre megismétlődő Országos Lelkipásztori Napokat. Ezek a találkozások, amelyeken mintegy 100 pap és szerzetes, és kb. 200 világi munkatárs, hívő vesz részt, egyben kölcsönös beszélgetés is plébániák, papok és világiak között. Lelki találkozások és tapasztalatcserék is gyakran jellemzik ezeket a napokat. Idén a négy nap témája: A lelkivezetés volt, mint ami minden keresztény ember feladata. Jelenti ez azt, hogy a szülő az első lelkivezetője gyermekének, de ugyanúgy azt is, hogy minden keresztényhez oda lehet fordulni tanácsért, lelki segítségért. Ahhoz, hogy valaki lelki vezető legyen elsősorban nem a papi felszenteltség, vagy a szerzetesi fogadalom szükséges, hanem sokkal inkább az, hogy a keresztény ember mély lelki életet éljen, adja át magát a jó Isten vezetésének az imádságban, és legyen neki is lelki vezetője. A mély imaéletet élőt nemcsak felismerik: „Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost”, de meg is kérdezik Istenről, és az Istenhez vezető útról. Mindezek után álljon itt néhány élménybeszámoló ezekről a napokról. SZABADON, ÖRÖMMEL, SZERETETTEL Felemelő élmény volt olyan lelkiatyák előadásait hallgatni, többek között, mint Nemes Ödön jezsuita szerzetes, Futó Károly atya, aki Teréz Anya nővéreinek a lelkivezetője, Blanckenstein Miklós atya, érseki helynök és az Országos Lelkipásztori Intézet vezetője, Tomka Ferenc plébános és teológiai tanár, Szentesi Csaba görög katolikus atya. Az előadásokat követő kiscsoportos megbeszélések tették számunkra még élőbbé az elhangzottakat. A nagyon mély lelki tartalom mellett a vidámság, a derű és jókedv sem hiányzott a négy napból. A programok között egy-egy ebéd utáni sétára, a nevezetességek megtekintésére is maradt idő. Számunkra a legnagyobb tanulság az, hogy a lelkivezetés nagyon nagy, nem könnyű, mély alázatot kívánó feladat, melyben nekünk világi hívőknek is aktívan részt kell vennünk úgy, ahogy a fenti sorokban olvasható. Bózsó János és Marika ŐRZÖK EGY KÖVET Mint ahogy a nyaralásból is hazahoznak egy kavicsot, kagylót vagy egy szép tobozt, én erről a találkozóról hoztam haza… Most is jó megfogni, érezni a hűs márványt, és persze elolvasni az írást, amely a kövön díszlik.(Iz 49,1-6) Ez a kő - amit az egyik esti imádságon kaptunk-, mindig eszembe juttatja azt a gondolatot, amely a találkozón fogalmazódott meg bennem: Mindannyian világítótornyok vagyunk. Isten lámpásai, akik ebben a zavarodott világban is kell, hogy világítsunk, utat kell mutassunk, hogy legyen mihez igazodnunk. Világítsunk a személyes példánkkal,

az életünkkel! Van „akinek” a fénye beragyogja a határt, mások viszont kicsiny jelzők csupán. De vannak, élnek és „világítanak”! A találkozó üzenete nekem - Futó Károly atya megfogalmazásában- ez volt: „Ne kövessd feltétel nélkül a világot! ” Ne akarjunk mindenáron, a végletekig alkalmazkodni, elfogadhatóvá lenni. Hiszen ahogy belesüllyedünk a mindennapok szürkeségébe, lekopik rólunk az áldozatkészség, a segíteni akarás, az alázat, a szabadság, a tisztaság, a magatartásunkból sugárzó természetfeletti. ”Elfelejtünk” világítani, pedig szükség van támpontokra. Fontos támasz az ima. Hiszen személyes imaélet nélkül nincs lelkivezetés (sem!). Őrzök egy követ. Jó kézbe venni. Jó visszagondolni erre a négy napra. Jó tudni, hogy nem vagyok / vagyunk egyedül. És hogy annyifélék vagyunk: papok és világiak, nők és férfiak, házasok és egyedülállók, szegények és gazdagok, de a szavakat ugyanúgy keressük, amikor meg kell szólalnunk a kiscsoportban; ugyanúgy van bennünk bizonytalanság… Kiderül eközben, hogy plébániai munka máshol sem könnyű, de mindig akadnak példák, „világítótornyok”. Ne féljünk segítséget kérni, (lelki) vezetőt keresni és találni magunknak. És persze követni is őket. Őrzök egy követ… Varga Zsuzsanna

Hírek a Házas Hétvége mozgalomról

A

Házas Hétvége mozgalom 1963 óta működik Európában és a világ más országaiban. Magyarországra 1983-ban jutott el és adott mintegy 4 ezer házaspárnak ismét reményt, örömöt, újrakezdési lehetőséget egymás, Isten és gyermekeik felé. A Házas Hétvége világméretű mozgalom, lelkiség és program egyszerre. A házasság és papság életszentségének megújításán, a szerzetesi elkötelezettség megerősítésén munkálkodik. Az emberi kapcsolatok mintája a házasság. Szent Pál az Efezusi levél 5. fejezet 21-33. sorában ír erről, amelyben a közösségalkotás, az egyház mintájává és gyökerévé teszi a házasságot. De a pap és közössége kapcsolatának mintája is a házastársak szeretetkapcsolata. Ahogy az Atya szereti a Fiút a Szentlélekben és viszont, úgy kell, hogy szeresse egymást férj és feleség a házasságban. Ebben a folytonos szeretetáramlásban vagyunk Isten képére és hasonlóságára teremtve. A Hétvégében a házaspárok megtalálják a szeretetben való folyamatos megújuláshoz vezető utat, megtanulják a kiengesztelődés, a megbékélés és a megbocsátás gyakor-

Az Alsóvárosi Ferences Plébánia Értesítője latát, az újrakezdések isteni kegyelmének befogadását és lelki energiájának felhasználását. A Hétvége lelkisége papok és szerzetesek számára is azt nyújtja, hogy a házastársi szeretettel azonos lényegű szeretetkapcsolataik felfrissüljenek és elmélyüljenek, olyan értékes idő, amelyben együttlétünk során kölcsönösen gazdagíthatjuk egymást, és teljesen házastársi és közösségi kapcsolatunkra koncentrálhatunk. Ahogy a férj és feleség szeretete és tisztelete megerősödik egymás iránt, a lelkiatya szolgáló szeretete és felelőssége hasonlóképpen megerősödik hívei iránt. A Házas Hétvége Lelkiségi Mozgalom Világtanácsa ez év január 14-18. között Magyarországon tartotta 2003. évi első értekezletét. Az évente kétszer ülésező Világtanácsnak minden kontinens vezető házaspárja és papja, - együtt teamje - a tagjai. Magyarországot azért választották helyszínül, mert megítélésük szerint itt fejlődik Európában a legdinamikusabban ez a sajátos lelkiségi mozgalom, amelynek hazánkban és a környező országok magyarlakta területein jelenleg mintegy 4000 házaspár, valamint 320 pap, szerzetes és szerzetesnővér tagja. A magyar közösség január 18.-án egy egész napos együttléttel, lelki nappal köszöntötte a Világtanács öszszejövetelét. Mintegy 600 házaspár és pap vett részt ezen. A lelki nap témája az áldozatvállalás volt. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy a nap első bevezetőjét a Szeged-Makói régió felelős teamje, Kondé Laci és Margó, valamint Achilles atya tartották. Témájuk: A házasság – miként a papság is - áldozati szentség. A Felvidékről érkezett team az Áldozatvállalás a családban témáról, az Erdélyből érkezett team az Áldozatvállalás a közösségben témáról beszélt. Délután a Vajdaságból érkezett pár és atya az Áldozatvállalás az egyházban címmel, majd a magyarországi közösség részéről Beöthy Tamás atya, valamint Lábadi Tamás és Évi: Felelősségünk az áldozatvállalásban címmel mondott bevezetőt. A rendkívül mély, tartalmas, személyesen megélt élethelyzeteket feltáró előadásokból és az azt követő megosztásokból sokat épültünk, rádöbbentünk, hogy az áldozatvállalás mindennapi életünk elengedhetetlen része, csodálatos eszköz az Üdvözítőhöz vezető úton. Az esti záró szentmisét Mayer Mihály pécsi püspök atya celebrálta, a homíliát Bíró László püspök atya mondta.

9

amerikai, óceániai és a világ többi részéről érkezett házaspárokat és papokat. A napot egy vidám műsor zárta, amit a helyi párok mutattak be. Az est fénypontja a táncház volt. Megajándékozottnak éreztük magunkat, igazi ünnepi pillanatokat éltünk át. Rácsodálkoztunk arra a sokszínűségre, amit ez a közösség felvonultatott. Itt is megtapasztaltuk, hogy a köztünk lévő különbözőségek nem kell, hogy elválasszanak, gazdagítanak bennünlket. Gábor Mihály és Julika

EGYÜTT ALAKULUNK

A

keresők, szentségekre készülők évről évre új közösségbe kapcsolódhatnak az Alsóvárosi plébánián. A katekumen csoport célja, hogy beszélgetéseken, közös szentírásolvasáson, imádságon keresztül Istenhez és a plébánia nagy családjához egyaránt közelebb vigye a részvevőket. A 2001-ben indultak bemutatása szép élmény volt az ősszel templomunkban. 2002. októberében új csoporttal kezdtünk a plébánián. Több jegyespár is jelentkezett. Közülük nem mindenki készül a keresztségre vagy a bérmálásra; vannak, akik keresztelendő párjukat kísérik el rendszeresen. De vannak köztük házasok és egyedülállók is. Az őszinte beszélgetések lassan közösséggé alakítanak bennünket. A találkozókra való készülés és a közös alkalmak minket, csoportvezetőket is formálnak, segítenek önmagunk megismerésében és abban, hogy naponta akarjunk jobbá válni. Várjuk a következő találkozást. Tóth Ákos és Mártus Kiss Ágoston és Teca

Tóth Laci és Marika

S

okan jöttek a határon túli magyar területekről, így Kárpátaljáról, Felvidékről, Erdélyből és Vajdaságból, vállalva a hosszú, fáradtságos utat. A személyes hangvételű történetek meghittséget teremtettek. Így, mire a kiscsoportos megosztásra került a sor, már nem volt nehéz az addig ismeretlen párokkal megosztani érzéseinket az adott témákról. Szünetekben a budapesti házaspárok gyerekei láttak el bennünket finomságokkal. Az esti szentmise egy távolabbi templomban, kb. 30 pap koncelebrálásával történt. Itt köszöntöttük az afrikai, dél-

KIT KERESTEK? II. KERESZTÉNY IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ

S

okunk szívében ott él még az első KIT élménye, amikor 2000. októberében a Petőfi Csarnokban 3500 fiatal tett tanúságot arról, hogy számukra az egyházak egysége már most megvalósul a kölcsönös szeretetben, az evangéliumi tanúságtételekben, a közös énekben és játékban.

10


2003. április 6-án, vasárnap a 12 500 fős befogadóképességű Budapest Arénában másodszor kerül megrendezésre hazánkban a Keresztény Ifjúsági Találkozó a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezésében. A délelőtt 10 órától este 6 óráig tartó programban hiteles élettapasztalatok megosztására kerül sor, jelenetekkel, közös imádsággal, dalokkal… A találkozó meghívott vendége Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítója az Evangélium megéléséből származó tapasztalatát mondja el. Chiara az ökumenizmus elismert személyisége. Lelkisége mindenütt az egységet és a párbeszédet szolgálja. A találkozó az egyházak püspökei részvételével végzett ökumenikus liturgiában csúcsosodik ki, végül pedig a nap az egyes keresztény felekezetek ismert együtteseinek koncertjével zárul. Ezt a találkozót egyházaink vezetői is támogatják és szorgalmazzák. A szervezés munkája máris intenzíven folyik, de a találkozó sikere sokban függ attól, hogy az egyes helyi közösségek hogyan készülnek erre az alkalomra, először is azzal, hogy “aki hallja, adja át”. A helyi közösségekben már most megszólíthatjuk egymást, megszervezhetjük a közös utazást, együtt a szomszédos plébániák és gyülekezetek. Mindenkit várunk, katolikus, református, evangélikus, ortodox, baptista fiatalokat, és nem csak fiatalokat, hanem mindenkit, akinek szívügye az egyházak egysége. Szeretnénk, hogy ez a találkozó ne csak az elkötelezett közösségi fiatalok rendezvénye legyen, hanem mindazoké, akik még nem vagy csak felületesen ismerik Krisztust. Az érdeklődők és a jelentkezők a találkozóról információt kaphatnak az Ökumenikus Ifjúsági Iroda címén. Szívesen fogadjuk azok jelentkezését is, akik szeretnének önkéntes munkájukkal vagy ötleteikkel bekapcsolódni a találkozó előkészítésébe és lebonyolításába.

Ökumenikus Ifjúsági Iroda 1118 Budapest, Himfy utca 9. Tel/fax: (1) 365-29-98 e-mail: [email protected] honlap: www.kitkerestek.hu A plébániákon is lehet jelentkezni. Közös buszokat fogunk indítani. A jelentkezéseket az Alsóvárosi Ferences Plébánián is március 14-ig fogadjuk el.

Ötszázéves A SZEGEDI FERENCES TEMPLOM Ősi templomtorony csúcsán ötszázéve térdel a Nap, sötétben, mint Fénykereszt áll, és aranyholdkoronát kap. Harangszóban az Úr Szeme a lelkeket nézi sorra, s bűnt cipelők tömege fejét szegve, terhét hordja. Alsóváros igaz hite többszázévig igazult volt, míg Jézussal élt a szíve Szeged fölé magasodott. Zsarnoksággal hitét törték, s tart még a vad zavartság, a Templomot megőrizték, s itt szent fényes hitvilág! A "Napba Öltözött Asszony" segíti a betérőket, s minden hívőt, hogy virrasszon, s kezdje az új ötszázévet. vitéz Furák András Egyházközségi tag


A büszke tölgyfa

V

olt egyszer a Köröskörül erdőben egy sudár, fiatal tölgyfa. Kék ég felé nyújtózkodott, lombjain át arany napfényt szitálgatott, és erős gyökerével a föld minden erejét magába szívta. Ő volt a legszebb az erdőn. A madarak vágyakozva nézték erős ágai hajlását, védelmező lombját. Szerettek volna rá fészket rakni, de a tölgyfa dölyfösen rázta magát. - Hess innen, hangos népség! Nem leszek fészektartó! Szép koronám nem ilyenre termett. Hess, hess! Még a pihenő madárkát sem tűrte meg az ága hegyén, és ha olykor egy-egy tudatlan kis jövevény mégis próbálkozott rajta a fészekrakással, a büszke tölgy lerázta magáról a félig elkészült madárfészket. Őszidőben a mókusok vidáman felkapaszkodtak a derekára, és szépen kérték: - Olyan éhesek vagyunk! Adj egy kis makkot! A tölgyfa akkorát reccsent mérgében, hogy a mókuskák ijedtükben majdnem lepotyogtak róla. Csak a hízelgő szél tudott befurakodni a lombjai közé. Annak a duruzsolását hallgatta reggeltől estig. Lassan mindenki elkerülte. Már az őz sem mert a kérgéhez törleszkedni. Igazán mondom, egyszer a saját szememmel láttam mellette kibújni egy gombát a földből, de amint észrevette, hogy hol van, gyorsan kalapot emelt, és elgyalogolt máshová. Képzeljétek!... már az árnyéka sem kellett senkinek! Egy darabig így is megvolt a tölgyfa. Hanem idővel az évgyűrűk vastagítani kezdték a derekát, és - tetszett vagy nem tetszett! - belebújt a kukac. Hosszú éjszakákon át kegyetlenül rágta. A tölgyfa hasogató fájdalmakra ébredt. Tavasz volt akkoriban. Minden fa boldogan érezte magában az új nedvek keringését, csak a tölgyfa állt rosszkedvűen, magányosan, szárazon. A féreg egyre jobban gyötörte. - Ó, jaj nekem - sóhajtotta -, elpusztulok! Keserves nyögését meghallotta a közelben tanyázó mókusasszonyka. Tüstént abbahagyta fiacskái mosdatását. - Miért nem szóltál, hogy beteg vagy? - kérdezte sajnálkozva. - Mindjárt idehívom Harkály doktort! - Nem kell! Nem kell! - hadonászott a fa. - Biztosan bosszút állna rajtam, és összevagdalna a csőrével, amiért nem engedtem be az odúmba. - Ugyan, mit képzelsz? - csóválta a fejét a mókus, és azért is elfutott a harkályért. Harkály doktor tüstént ott termett. Még pici, piros sapkáját sem vette le a fejéről. Nem sokat törődött a tölgyfa nyögésével. Végigkúszott rajta, körbekopogtatta, azután egy helyen megállt, és erős csőrét mélyen a kérgébe ütötte.- Megvagy, mihaszna férge! Ügyesen kiemelte, és - volt nincs! - már el is tüntette éhes kis begyében. A tölgyfa felsóhajtott: - Jobban vagyok! Körös-körül őzek, mókusok leskelődtek, madarak figyelték, hogy mi lesz. Mindenki örült, amikor a doktor bekapta a kukacot. A tölgyfa pedig csodálkozva kérdezte:- Miért segítettél rajtam? Hiszen énrám mindenki ha-

11

ragszik! Erre a körülállók kacagni kezdtek, és a harangvirágok összekoccantották fejecskéjüket. - Ó, te tölgyfa!... Senki sem haragszik rád, hanem te haragudtál az egész világra! Harkály doktor hozzátette: - Beteg voltál, de most már meggyógyulsz. Orvosságot is rendeltem: sok vidámságra, madárdalra van szükséged. Meglesz! Meglesz! - kiáltották az állatok, és mindjárt körültáncolták. A tölgyfa nagyon sokáig nem tudott szólni, csak állt közöttük, szégyenkezve. Aztán egyszer csak gondolt egyet, és kitárta ág-karjait a madarak felé: Gyertek ide, hozzám! Azok nyomban odasereglettek, és örömükben olyan vidáman kezdtek csivitelni, füttyögetni, énekelni, mintha mi sem történt volna. (Fésűs Éva: Az ezüsthegedű c. mesekönyvéből)

KERESZTÚTON Szent-Gály Kata "Azt mondja az Úr: Kevés az, hogy a szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig." (Iz 49,6) Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…? Reszketni, remegni az Olajfa-kertben…? Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel…? Szemben a Halállal, szemben a közönnyel…? Adnád-e kezedet szorító kötélnek…? Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek…? Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben…? Az ostorozásnál eltakarnál engem…? Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek…? Tudsz-e túrni értem, hordani keresztet…? Roskadva, remegve, föl, egész a célig…? Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik…? Tudod-e karodat szélesre kitárni…? Az egész világért áldozattá válni…? És tudsz-e pihenni úgy a kereszten, hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem…? Tudsz-e mellém hágni…? A helyembe lépni…? Magadat feledve életemet élni…? Egészen eltűnni, elmerülni bennem…? Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?

12


A PLÉBÁNIA PROGRAMJAI

MÁJUS

MÁRCIUS

MINDEN NAP MÁRIAKÖSZÖNTŐ

9. 10.

4. Vas. 9.00 Anyák napja; 17.00 Szentségimádás 7. Szerda 17.30 Jegyesoktatás 10. Szombat 16.00 Kiállítás megnyitója; 17.30 Megemlékezés Bálint Sándorról

12. 13. 14. 15. 16. 17. 19. 21. 24. 26. 28. 31.

Vas. Hétfő

17.15 Rózsafűzér 19.00 Ferences Evangéliumi Esték: Van-e autentikus női spiritualitás? Szerda 17.30 Jegyesoktatás Csüt. 18.00 Lelkigyakorlat: vezeti Thorday Attila Péntek 18.00 Lelkigyakorlat: vezeti Thorday Attila; 16.30 Keresztút Szombat 18.00 Lelkigyakorlat: vezeti Thorday Attila Vas. 11.00 Betegek miséje Hétfő 19.00 Ferences Evangéliumi Esték: A homoszexualitás érzület keresztjével keresztényként Szerda 17.30 Jegyesoktatás Péntek 16.30 Keresztút Hétfő 19.00 Ferences Evangéliumi Esték: Áldott állapot Szerda 17.30 Jegyesoktatás Péntek 16.30 Keresztút Hétfő 19.00 Ferences Evangélumi Esték: Önkényes vagy önkéntes halált?

ÁPRILIS ápr. 2. Szerda 4. Péntek 5. Szomb.

17.30 Jegyesoktatás 16.30 Családok keresztútja 9.00 Lelki nap Kajtár Edvard vezetésével 6. Vas. 17.00 Szentségimádás 7. Hétfő 19.00 Ferences Evangéliumi Esték: Mire való a templom? 9. Szerda 17.30 Jegyesoktatás 11. Péntek 16.30 Keresztút 12. Szombat 9.00 Templomtakarítás 13. Vas. Virágvasárnap; rózsafűzér; szentmisék: reggel 7 óra, 10 óra -barkaszentelés, este fél 7 14. Hétfő Szentsír felállítása; zsolozsma: 7.15; reggeli szentmise: 7.30 15. Kedd: Zsolozsma: 7.15; reggeli szentmise: 7.30 16. Szerda:Zsolozsma: 7.15; reggeli szentmise: 7.30 17. Csüt. Nagycsütörtök; 18.00 - Eucharisztia ünneplése; utána virrasztás 18. Péntek Nagypéntek; 15.00 keresztút; 18.00 Isten - tisztelet 19. Szombat Nagyszombat; 20.00 Húsvéti vigília megünneplése 20. Vas. Húsvét; vasárnapi miserend, Kecskés telepen és Gyálaréten is 21. Hétfő Szentmisék: 7 és 18.30; Kecskés telepen és Gyálaréten nem lesz szentmise 23. Szerda 17.30 Jegyesoktatás 30. Szerda 17.30 Jegyesoktatás

szentmise keretében

11. 16. 31.

Vas. 17.15 Rózsafüzér a templomban Péntek 18.00 Családok Mária köszöntője Szombat 9.00 Vidám Családi Nap

JÚNIUS 1. Vas. 17.00 Szentségimádás 8. Vas. 9.00 Pünkösd - Bérmálás 13. Péntek 17.30 Szent Antal ünnepe - gyerekek megáldása

A keresztség által közösségünk tagja lett: Dr Nagy Zsolt és Dr Frank Éva fia: Krisztián Márk; Dr Sarnyai Csaba és Békési Eszter fia: Domonkos Márk; Király József és Bene Katalin fia: Miklós; Fórián Lajos és Farkas Piroska lánya: Erika; Bárdi Péter és Varga J. Olga lánya: Anna; Dr Balogh Elemér és Dr Hartwig Ágnes fia: Domonkos; Tombácz István és Vőneki Krisztina fia: András Zoltán; Balog Antal és Petrovics Mariann fiai: Antal Imre és Tamás; Tari László és Rutai Annamária fia: Róbert

A Szeged-Alsóvárosi katolikus egyházközség értesítője Megjelenik alkalmanként Kiadja az Alsóvárosi Ferences Plébánia 6725. Szeged, Mátyás tér 24. Tel.:62-442-245 Felelős kiadó Fr. Horváth Achilles plébános [email protected]

Az Alsóvárosi Ferences Plébánia Értesítője

Recommend Documents