ÁLLATORVOSI FŐISKOLA

A M. KIR. ÁLLATORVOSI FŐISKOLA KIADVÁNYAI. 5. SZÁM.

A MAGYAR KIRÁLYI

ÁLLATORVOSI FŐISKOLA 1901. ÉVI SZEPTEMBER HÓ 11-ÉN MEGTARTOTT

TANEVMEGNYITO ÜNNEPÉLYE.

BUDAPEST. 1901.

BESZÁMOLÓ AZ 1900/1901. TANÉVRŐL. BESZÉD, MELYET

A BUDAPESTI M. KIR. ÁLLATORVOSI FŐISKOLA TANÉVMEGNYITÓ ÜNNEPÉLYÉN 1 9 0 1 . ÉVI SZEPTEMBER HÓ 11-ÉN MONDOTT

DL HÜTYRA FERENCZ EGYETEMES ORVOSDOKTOR, OKLEVELES ÁLLATORVOS, AZ ÁLLATJÁRVÁNYTAN NYIL­ VÁNOS R. TANÁRA ÉS A TÖRVÉNYSZÉKI ÁLLATORVOSTAN ÉS HÚSSZEMLE ELŐADÓJA, A III. OSZT. VASKORONAREND ÉS A FERENCZ JÓZSEl'-REND LOVAGJA, CZ. EGYETEMI NYILVÁNOS RENDKÍVÜLI TAGJA, AZ ÁLLATORVOSI

TANÁR. AZ OHSZ. KÖZEGÉSZSÉGI TISZTI

VIZSGÁLAT VIZSGÁLÓ

TANÁCS

RENDKÍVÜLI

BIZOTTSÁGÁNAK

AZ ÁLLATORVOSI FŐISKOLA REKTORA.

TAGJA,

.Mélyen tisztelt vendégeink ! Tisztelt főiskolai hallgatók ! Az elmúlt tanévvel, melynek történetéről rövid voná­ sokban beszámolni, képezi ma kedves feladatomat, véget ért az az időszak, mely ezelőtt két évvel az új szervezési szabályzatnak teljes egészében való érvé­ nyesítéséig fenlartatott, hogy az átmenet a régiről az új rendszerre, tekintettel főképen a hallgatók felvételi fellételeinek igen tetemes szigorítására, lehetőleg simán, erősebb rázkódtatás nélkül menjen végbe és biztosítva maradjon az állatorvosképzésnek folytonossága. Szük­ séges volt a fokozatos átmenet, hogy a közönség lassanként megbarátkozzék azzal a ténynyel, hogy ezentúl az állatorvossá képesítés már teljesen hasonló előkészültséget igényel, mint más tudományos pályák s hogy ideje legyen a tanulmányok megnehezítésével szemben azokat a kilátásokat és előnyöket is szem­ ügyre venni és mérlegelni, melyeket az állatorvosi pálya, ellenértékül az anyagi áldozatokért és a fárad­ ságos munkáért, a gyakorlati életben nyújt. Bíztunk benne — és a legutóbbi tapasztalatok megerősítenek ebben a hitünkben - hogy az egybevetés eredménye­ képen a középiskolát végzett ifjak közül évről-évre többen fogják főiskolánkat felkeresni, hogy kellő meg­ fontolással megválasztott életpályájukra itt a szükséges szakismereteket megszerezzék. 1*

4

A látogatottság fokozatos emelkedésének egyik fel­ tétele az is, hogy az állatorvosokat képző intézetnek főiskolai jellege és rangja minden irányban elismer­ tessék és érvényesüljön, hogy a hallgató, a midőn annak küszöbét átlépi, a többi főiskolák hallgatóival egy színvonalon érezhesse magái. A főiskolai jelleg elismerését illetőleg örömmel utalhatok ezúttal arra, hogy már a lefolyt évben az állatorvosi főiskola, ille­ tőleg ennek képviselője, a hivatalos ünnepekre szintén meghivatott, valamint hálával kell megemlékeznem arról is, hogy a tudomány- és műegyetemek, valamint a tudományostestületek részéről főiskolánk kezdettől fogva lekötelező szives figyelemben részesült. Azt, hogy mai ünnepünket is mélyen tisztelt vendégeink megjelené­ sükkel megtisztelték, talán szintén szabad szerény­ telenség nélkül annak jeléül tekintenünk, hogy főiskokolánk előrehaladását, működésének irányát és törek­ véseit, úgy feletles hatóságunk, mint a tudományos körök és a közönség, rokonszenvvel kisérik. A rokonszenvnek ezért a nyilvánításáért fogadják mélyen átérzett, őszinte köszönetünket! * A lefolyt tanévben, mint az átmeneti időszak máso­ dik évében, még hét középiskolai osztályról szóló, valamint kereskedelmi iskolai érettségi bizonyítvány alapján is történhetett a beiratkozás. A hatodik közép­ iskolai osztálynak kirekeszlése mái' éreztette a hatását a főiskola látogatottságára, a mennviben a téli félévben 92 volt az első éves hallgatók száma, szemben 212-vel a megelőző évben. Másfelől azonban az elő­ képzettség emelése szembetűnően előnyös befolyással volt az első éves hallgatók előmenetelére, a mennyi-

ő ben a második félév végén kötelező előszigorlat ered­ ménye jóval kedvezőbben alakult, mint a múltban. Míg ugyanis a megelőző tanévben 176 első éves hall­ gató közül az előszigorlalon végeredményben 111, azaz ()00°/o felelt meg. addig ezúttal 68 jelölt közül 60, azaz 83'4°/o felelt meg, köztük Miljkovics Vladislav az igen szigorú feltételekhez kötött kitűnő, kilenczeu pedig a jeles általános osztályzatot érdemelték ki. Ez a ked­ vező eredmény igazolta annak a felfogásunknak a helyességél, hogy a múltban kevéssé kielégítő ered­ ménynek részben a hallgatók nagy száma, főképen azonban a növendékek hiányos előképzettsége volt az oka. A főiskolának egyébiránt az I. félévben összesen 384, a II. félévben 374 rendes hallgatója volt. A rendes polgári hallgatók közül 7G"9o/o hat közép­ iskolai osztálynak megfelelő, 29-l"/o pedig ennél ma­ gasabb előképzettség fölött rendelkezett (a megelőző évben 21-6»/o). A szorgalmas hallgatókat tanulmányaik közben hat­ hatósan támogatták ez évben is a költségvetésben erre a czélra előirányzott állami ösztöndíjak, melyek összege a f. évi költségvetésben 38,000 koronáról 49,000 koronára emeltetett lel. Jeles osztályzatú érett­ ségi bizonyítvány alapján beiratkozott és a főiskolán is jeles előmenell tanúsító hallgatók évi 800, mások 600, illetőleg 300 korona ösztöndíjban részesültek s egész­ ben az év folyamán 72 hallgató 31,750 korona állam­ ösztöndíjat élvezett, más alapokból pedig nyolcz hall­ gató 1760 koronát és 9360 frankot. Tandíjmentességben az első félévben 56, a másodikban 45 hallgató részesült és az elengedett tandíjak összege 2655 koronát tett ki.

I!

A főiskola költségadománya fedezte ezenkívül a hallgatók úti és élelmezési költségeit a gödöllői koronauradalomban szervezett gyakorlati tanfolyamon, vala­ mint a poliklinikai és az állategészségrendészeti kirán­ dulások alkalmával. Tudományos kérdések megfejtésére négy pályázat volt hirdetve s ezek közál keltő volt eredményes. A 200 koronás állami pályadíjat a sebészet köréhe vágó dolgozattal Salczer Dávid IV. éves hallgató, a dr. Thanhoffer Lajos egyetemi tanártól adományozott 200 koronás pályadíjat pedig physiologiai kérdés kidolgozásáért Wetzl János és Schmidt Mihály III. éves hallgatók nyerték el. A tanév folyamán a főiskola tanártestülete 59 okle­ velet szolgáltatott ki. A már korábban megkezdett építkezések folytán a lefolyt tanévben a főiskola több tanszékének helyiségei tetemesen bővüllek. így a bakteriológiai intézet a tanév elején a Hungária úton levő, minden tekintet­ ben a modern igényeknek megfelelő módon beren­ dezett új helyiségeibe költözött át, addig bírt helyisé­ geit pedig a gyógyszertani tanszék foglalta el, mely mindaddig rendkívül szűk helyen volt kénytelen meghúzódni. A boneztani és kórbonczlani intézet épülete emele­ tessé alakíttatván át, a két intézet terjedelmes új helyiségeket nyert, melyek egy része laboratóriumok gyanánt, másik része a gyűjteményiárak elhelyezésére fog szolgálni. Mindkét intézet ezidőszerint is, bár új keletű, de máris gazdag és értékes gyűjtemények fölött rendelkezik, melyek azonban alkalmas hely hiányá­ ban nem voltak megfelelő módon elhelyezve és me­ lyeket azért nem is lehetett az oktatás czéljaira kellő-

7

képen értékesíteni. Az épületek kibővítése ezt most lehetővé teszi és ezzel a tanítás egy új, értékes esz­ közzel gyarapodott. >

•

k

Örömmel leszek jelentést azokról a kitüntetésekről, melyekben a lanárlestület több tagja a lefolyt tanév folyamán részesült. így dr. Liebermann Leo tanár­ társunknak 0 Felsége az egyetemi nyilvános rend­ kívüli tanári czímet adományozni méltóztatott, a párisi világkiállításon való közreműködésért pedig a tanár­ testületnek egy tagja legfelső, négy tagja pedig minisz­ teri elimerést nyert. A tanárleslülel tagjainak száma egyébiránt tanév közben cgygyel szaporodott. Abban a tudatban, hogy a természettudományok terén minden egyes szakma mívelése egy egész embert igényel, a tanártestület régtől fogva arra törekszik, hogy a főiskolán lehetőleg minden egyes tárgynak külön előadója legyen. Ebben a tekintetben a múlt évben ismét egy lépéssel előbbre jutottunk annak folytán, hogy a belgyógyászati és járványlani tanszék keltéválasztatott. A tanév folyamán ez a kettéválasztás véglegesen ténynyé vált azzal, hogy a belgyógyászat nyilvános rendes tanárává a tanártestü­ let egyhangú javaslalára dr. Marék József, volt bel­ klinikái segédtanár neveztetett ki. Az állatorvosi közszolgálat államosítása, illetőleg az ennek kapcsán történt tömeges kinevezések alkalmá­ val a főiskola tanársegédei is jórészt ili. kir. állat­ orvosokká neveztetvén ki, azonnal való távozásuk a gyakorlati oktatás közben nagy nehézségekel okozott volna, ezeket azonban a nméll. földmivelésügvi minisz-

s lerium nagylelkűen elhárította azzal, hogy a közszol­ gálatba kinevezett assistenseket itteni állomásaikon a tanév végéig meghagyta. Mély köszönetei mondva ezért a kegyességért, egyúttal örömmel utalhatok arra, hogy a főiskola assistensei, nyilván itteni további tauulmányaik méltatásául, mindannyian közvetlenül a második fokozatba neveztettek ki m. kir. állat­ orvosokká. A magas minisztérium kegyessége lette lehetővé azt is, hogy az ambulatorium és a poliklinika vezetője szintén megmaradhatott további intézkedésig jelenlegi helyén s így biztosítva maradt ezen kél intézmény önálló vezetése, a melynek hasznos működését eléggé mutatja az a tény, hogy a bejáró betegek száma az utolsó évben 2533-ról 7177-re emelkedett. A főiskola szervezeti szabályzata, úgy, mint már annak előtte az akadémiai szabályzat is, a magántanári intézményre vonatkozólag is tartalmaz intézkedést és ennek kiegészítéséül külön szabályzat részletesen elő­ írja a magántanári képesítés feltételeit. A lefolyt tan­ évben a tanártestület ezen szabályzat alapján az első magántanárt képesítette dr. Szakáll Gyula, akkor a m. kir. rovartani állomás assistense, jelenleg m. kir. állatorvos személyében, kinek képesítését «a háziálla­ tok összehasonlító boncztanából» a földmivelésügyi mi­ niszter úr ő Excellenciája időközben megerősítette. A magántanári intézmény további fejlesztése, úgy­ mint más főiskolákon, nálunk is, úgy a tudományos búvárlal, mint az oktatás érdekében igen kívánatos. Az intézmény, midőn módot nyújt arra, hogy az önálló búvárkodás iránt érzékkel és kedvvel bíró egyének tanulmányaik eredményeit szóbeli előadások­ ban is közöljék, bizonyára serkentőleg fog hatni a

8

íialal szakemberekre, hogy igyekezetüket és tehetségöket ebben az irányban is érvényesítsék. Másfelől az oktatásnak érdekéhen áll, hogy erre képesített szakemberek egyes disciplinák nagyobb fejezeteit vagy bizonyos kisebb körű speciális szako­ kat részletesebben tárgyaljanak, mint azt a rendes előadók egész szakmaköröket felölelő előadásaikban tehetik. A hallgatóságnak ez úton módjában áll az illető szakok részleteibe mélyebben behatolni s így ismereteikel minél jobban bővíteni. A tanártestület már a szabályzat megalkotásakor arra törekedett és a jövőben ezt az irányt kétségkívül mindig szem előtt fogja tartani, hogy a magántanárok közreműködésének magas tudományos színvonalát biztosítsa. A magántanári képesítésre nézve ugyanis olyan szigorú feltételeket hozott javaslatba, melyek biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy csak erre való­ ban hivatott egyének fogják a főiskolán az előadás jogát elnyerhetni.

Az állatorvosképzés feltételeinek a közelmúltban történt módosítása előreláthatólag befolyással lesz a hallgatók katonai szolgálatára is és nézetünk szerint előbb-utóbb szükségessé fogja tenni az állatorvos­ önkéntesekre vonatkozó szabályok módosítását, mely kérdéssel a tanártestület már az utóbbi tanév közben behatóan foglalkozott. A volt állatorvosi akadémia hallgatói, a kik hat középiskolai osztálynak megfelelő előképzettséggel irat­ koztak be, csak az állatorvosi tanfolyam teljes elvég­ zése és az oklevél elnyerése útján szerezték meg a jogot arra, hogy katonai kötelezettségüknek mint egy

III

éves önkéntesek tehessenek eleget. Mint önkéntes állat­ orvosgyakornokok néhány év óta az év egyik felét fegyver alatt, a másikat katonai állatkórházakban szolgálták le, az év leteltével pedig tartalékos állat­ orvosokká neveztettek ki a katonai hivatalnokok lét­ számában. A főiskola újjászervezésével lényegesen módosult ebben a tekintetben a helyzet. A jelen tanévtől fogva beiratkozó hallgatók kivétel nélkül rendelkezvén közép­ iskolai érettségi bizonyítványnyal, már ennek alapján meg van a joguk az egy éves katonai szolgálatra, a melyet akár a szaktanulmányok megkezdése előtt, akár ezek megszakításával vagy pedig, ha ezt koruk megengedi, az oklevél megszerzése után teljesíthetnek. Ebben az utóbbi esetben saját tetszésüktől függ az évet akár egészben valamely csapattestnél fegyver alatt, akár pedig, állalorvosi képesítésűk alapján, fele­ részben katonai állatkórházakban leszolgálni. Már eleve valószínű, hogy a kész állatorvosok nagyobbrészt idegenkedni fognak attól, hogy mint állatorvosgyakornokok lépjenek szolgálatba és pedig azért, mert egy évi szolgálatuk közben a gyógykovácsi karszalag viselésének kötelezettsége őket a többi hasonló értelmi minősítéssel biró egy éves önkéntesek­ től megkülönbözteti és azonkívül azért is — s ez az ok talán a nyomósabb - - mert mint állatorvosgyakorno­ kok nem szerezhetik meg a tiszti jelleget, míg külön­ ben fegyver alatt szolgálva, ugyanannyi idő alatt és ugyanannyi fáradsággal, tartalékos tisztekké lehetnek. A jelen szabályzat érvényben tartása mellett tehát tartalékos katonai állatorvosokban előreláthatólag hiány fog beállani. Bennünket azonban ennél a kérdésnél első sorban az a körülmény érdekel, hogy jelenleg az

11

oki. állatorvos is külön egy évet kénytelen a katonai szolgálatra áldozni s ennélfogva középiskolai tanul­ mányainak befejezése után csak öt év múlva kezdheti meg állatorvosi működését. Azt hisszük, hogy a kérdés hallgatóinkra nézve elő­ nyös módon volna rendezhető, ha, úgy mint az orvos­ tanhallgatók, az önkéntesi év első felét a tanfolyam harmadik évének végével fegyver alatt, a másik felét pedig az oklevél megszerzése után állatorvos-helyettesi minőségben szolgálnák le. Ennek a kedvezménynek megadása, illetőleg az állatorvosok katonai szolgálatá­ nak ilyen értelemben való szabályozása, a midőn biz­ tosítaná a tartalékos katonai állatorvosok létszámá­ nak megfelelő kiegészítését, tetemes könnyebbséget jelentene az állatorvosképzés szempontjából és ez az utóbbi körülmény teszi kötelességünkké, hogy ezen fontos kérdés rendezésének kívánatos voltára ideje­ korán rámutassunk.

Ezekben a rövid vonásokban óhaj toltam egészen vázlatos képet nyújtani a főiskolánk falai között lefolyt egy év fontosabb mozzanatairól. Az újjászerve­ zés nagy feladatának megoldása után ezúttal csak csendes munkáról számolhattam be, mely azonban szintén hozzájárult a közelmúltban létesített reform alapjainak megszilárdításához és eredményességének biztosításához. Eolyton szem előtt tartva a magunk elé tűzött czélt: főiskolánk fokozatos fejlesztését és minél magasabb színvonalra emelését, ismét előbbre jutottunk egy lépéssel és a haladás tudata megnyug­ vással tölt el. De a midőn az elmúlt egy évi időre és az ez idő alatt elért eredményekre visszatekintünk.

13 erőink gyöngeségének érzeléljen, őszinte hálával adó­ zunk mindazoknak, hatóságoknak, testületeknek és egyeseknek, a kik törekvéseinkben támogattak. Első sorban és mindenek előtt azonban Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter úr ő Excellenciája irányá­ ban tolmácsolom a tanártestület hálás köszönetét azért a kegyes jóindulatért, nielylyel, miként a múltban, úgy a lefolyt évben is javaslatainkat és felterjesztéseinket fogadni méltóztatott. * A most kezdődő tanévvel teljes érvényre jutott az újjászervezésnek az a sarkalatos intézkedése, mely szerint az állatorvosi tanfolyamra kizárólag gymnasiumi vagy reáliskolai érettségi bizonyítványnyal vehe­ tők fel rendes hallgatók. Megnyugtató és az újjászer­ vezésbe veteti reményeinket igazolja az a tény, hogy a beiratkozásra kitűzött rendes idő alatt hallgatók várakozásunkat meghaladó számban jelentkeztek. Míg ugyanis a múlt tanév elején 63 hallgató iratkozott be és ezek közül 19 érettségi bizonyítvány alapján, addig ezúttal az utóbbi előképzettséggel eddig 41 hallgató lépett be, mely számol annál kielégítőbbnek mond­ hatunk, ha tekintetbe vesszük, hogy a monarchia másik államában a már korábban újjászervezett két állatorvosi főiskola hallgatóinak száma messze mögötte marad. Önökbe, ifjú barátaim, helyezzük most reményün­ ket és bizodalmunkat. Önökön áll, hogy magavisele­ tükkel, szorgalmukkal és előmenetelükkel ezt a bizo­ dalmunkat s egyben a létesített reform szükséges és czélszerű voltát. Igazolják hisszük, hogy érett megfonto­ lással léptek erre a fáradságos, de a buzgó törekvést és a

IS

komoly munkát jól jutalmazó pályára. Tanulmányaikra és boldogulásukra igen kedvezők a viszonyok. A főis­ kola rendelkezésökre bocsátja a sikeres tanulás min­ den szükséges eszközét; intézetei bő alkalmat nyújta­ nak önöknek elméleti és gyakoriali ismeretek gyűj­ tésére, az állatorvosi közszolgálatnak államosítása pedig tudományosan képzett szakemberekhez méltó műkö­ dési tért nyitott meg Önök részére. Értékesítsék fiatal koruk munkaképességét jövőjük érdekében ! Ápolva ifjú szíveikben a hazaszeretet és minden jó és szép iránti lelkesedesüket, itt időzésük első és fő feladatának a szorgalmas, komoly tanulást tekintsék. A megfelelő előkészültség birtokában kezd­ jenek halogatás nélkül a munkához és csakhamar érezni fogják a munka nemesítő hatását; meg fogják szeretni a szakmájukat annak tudományos jellege miatt és lépésről-lépésre előrehaladva, naponkint új ismereteket gyűjtve, a jól teljesített kötelesség fel­ emelő tudata, majd később az életben az elért ered­ mények fogják megjutalmazni fáradozásukat. Dolgoz­ zanak, tanuljanak, hogy majdan joggal és önérzettel elmondhassák, hogy az állatorvosi kar szellemi szín­ vonalának emeléséhez, tudásukkal és munkájukkal Önök is hozzájárultak. Munkálkodjanak serényen, oda­ adón, mert: A míveletlen föld csak gazt terem ; A lélek is csak úgy emelkedik A józanság tisztább világihoz, Ha a tudományok és ismeretek Tárából gazdag zsákmányt gyűjtött magának. [Berzsenyi.}

'.

AZ

ÁLLAT-ANATOMIA FEJLŐDÉSE. BESZÉD, MELYET

A BUDAPESTI M. KIR. ÁLLATORVOSI FŐISKOLA TANÉVMEGNYITÓ ÜNNEPÉLYÉN 1 9 0 1 . ÉVI SZEPTEMBER HÓ 11-ÉN MONDOTT

DE NÁDASKAY BÉLA EGYETEMES ORVOSDOKTOR, OKLEVELES ÁLLATORVOS. A LEÍRÓ ÉS TÁ.IRONCZTAN NY. II. TANÁRA, A FERENCZ JÓZSEF-REND LOVAGJA. A MAGYAR ORSZ. ÁLI.ATORVOSHGYESÜLET ALELNÖKE, AZ ÁLLATORVOSI FŐISKOLA V. ISEKTORHKI.YETTESE.

Mélyen tisztelt ünnepi közönség! A főiskolai szervezet jellegéből kifolyólag, ma első izben érvényesül a rektorhelyettest illetőleg ama meg­ állapodás, mely szerint a helyettesilés tisztségében az egyes tanévre, a tanártestület közbizalma által megválasztott s a földmivelési Miniszter ő nagymél­ tósága állal megerősített egyén, eme tisztétől megválva, azt követőjének átadja. Az állatorvosi főiskola újjászervezése óta a tanév megnyitása, úgy mint más főiskolákon, ünnepélyes körülmények között történik. Nem hiábavaló külső hivalkodás, hanem igen komoly jelentőségű mozzanat ez mindig a főiskola éleiében, a melylyel első sorban minmagnnk, a főiskola tagjai külső jelekben is elismer­ jük az intézmény jelentőségét; kifejezzük minmagunk a tudományok iránt, melyek a főiskolán taníttatnak és míveltelnek tantermeiben és laboratóriumaiban, a tiszteletet és méltatást s ez által nemcsak felhívjuk mindeme körülményekre a szü'ok, sőt az ország ügyeimét, hanem intjük e megkapóbb perezekben a fiatalságot is arra, hogy a tudományoknak szentelt helyiségekbe, termekbe lépve, mindenkor méltó ko­ molysággal kössék figyelmüket a maguk elé tűzték nagy és szép czélra. így a mai ünnepi alkalommal is, ennek lényegét és 9

18

benső jelentőségét vizsgálva: l'enköll s mély értelmű gondolatok fakadnak elménkben s lelkünkben egy­ aránt. Hogy ez így van, annak legbeszélőbb bizonyí­ tékául szíves megjelenésüket tekintem, mert megjele­ nésük egyszersmint legértékesebb dísze is ez alkalom­ nak, a miért a magam részéről is a legmelegebb köszönetet kifejezni hálás szívvel kölelességemnek ismerem. Valamint a polgári életben a Sylvester-esl utolsó órakongásának elhangzásakor ünnepelve üdvözöljük az újévei, valamint a családban a születések napjait évről-évre ünnepies alkalmul, megilletődve emeli ki öregje-fiatalja: éppúgy a mosl ünnepelt alkalom is évről-évre visszatér, meg elvonul, hogy ismét vissza­ térjen ; mert az idő az az örökkévaló állandó ; csak mi és a dolgok múlandósága mondatja velünk : hogy az az idő halad. Ezen időpontokon ne lépjünk át könnyelmű gondlalansággal. A komolyabb elme a múltból tanulságot merít okulásul a jövő számara; állapodjunk meg tehát mi is a beköszöntő szorgalmi idő küszöbén, merítsünk tanulságot a mullból, hogy általa megerősödve, haszonnal munkálkodhassunk a jövőben. Szeretett és igen tisztelt kartársaim bizalma és ő nagyméltóságának Darányi Ignácz miniszter úrnak kegyes hozzájárulása által az én feladatommá lön, hogy mai gyülekezésünkön a hasznos reflexiók vilá­ gító mécséi ápoljam. Nagyon érzem, hogy a társult körülmények közölt nehéz e feladatomnak méltóan megfelelni s csakis annyiban vagyok képes arra, a mennyiben e feladat kötelesség is; és ennek ismerése erősíti jó akaratom mellett szerény képességeimet. Egy körülmény különösen megnehezíti feladatomat;

l!l

az, hogy nem szeretek idegen területen bolyongani és a «sutor ne ultra crepidams egyenest tiltja is azt; követem hát útmutatását s legelsőimet a szűkebb érte­ lemben vett állatboncztannak, a házi állatok boncztanának területére lépek, annál is inkább, mert szük­ ségesnek, tehát hasznosnak Ítélem, hogy éppen ilyen kiváló alkalommal erre a tárgyra fordítsam a figyel­ mei, ámbár nem szándékom azt túlhosszasan lekötni és igénybe venni, mert tudom, hogy a türelemre appellálni háládatlan dolog. A nagy költő és filozófus Goethe azt mondja: «Wcr nicht von tausend Jahren Sich weiss Rechenschaf't zu gebén, Bleibt im Dunkeln, nnerfahren, Mag von Tag zu Tagé Ieben.a

A dolgok folyásának megfigyeléséből levont bölcs következtetésnek szép kifejezése, a mely arra utal, hogy kutatva a régieket s legrégibbet, azokból, mint ősforrásból merítsünk tapasztalást, azokra, mint alapra építsünk tovább. Ha ennek utasítását követjük, arra a meggyőződésre jutunk, hogy az ember, a természetnek egyes irányok­ ban legkifejlődöltebb lénye, képességeivel létének máilegkorábbi idejében kiterjeszté gondoskodását az álla­ tokra. Ezek az ő gondoskodása folytán értékessé is váltak, annyira, hogy a legrégibb korban, még honfoglaló őseink is, ha tetsző, ha kedves áldozatot kívántak bemulatni isteneiknek vagy istenüknek, arra legszebb állataikat választották ki. Ezekről az állatokról az van megírva, hogy hibától menteseknek, külsőleg, belsőleg épeknek kellett lenniök; azok tehát, a kiknek tiszt­ ségük vala az áldozatok bemutatása, meggyőződendők a kellő tulajdonságok teljességéről, meg is vizsgálták

','11

amaz állatokal, még pedig nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is; erre azonban fel kellé bontaniok az álla­ tok testét és így gyakorlatból, tapasztalásaik útján ismerkedtek meg az állati test boncztani alkatottságával. Minthogy akkoron az atya foglalkozása rend­ szerint ráháramlolt fiaira, az áldozatok bemutatását teljesítő öregek, az istenek és isten szolgái, minden­ esetre beoktatták fiaikat, esetleg egyéb hivatali utód­ jaikat, a hivataluk ellátására szükséges boncztani isme­ retekre, íme az állatboncztani ismereteknek s azok tanításának legelső kezdetét a legrégibb, a mondaszerű őskorba kell tenni. A történetírók által legrégibbnek mondott népek, a hinduk és chinaiak őskorából szár­ mazó faragványok és írások is arról tanúskodnak, hogy az embereknek már amaz időkben kellett boncz­ tani ismeretekkel birniok, bármily hiányosak vagy tévesek voltak is azok. Ilyen iratok pl. a dunaiaknál a Kr. sz. előtti 2000 évről valóknak állíttatnak* s bennök már szó van a gyomorról, májról, szívről, a tüdők­ ről és vesékről. De nem is lehet képzelni, hogy azok. a kik saját intézeteket állítottak az áldozati állatok tartására, külön egyének felügyelete alatt, más szóval a szent czélokra tenyész-intézeteket tartottak fenn : minden anatómiai ismeretek nélkül szűkölködtek volna; a midőn már 2155 évvel Kr. sz. e. egy nap­ fogyatkozás alkalmából lovas mandarinokról történik említés; márpedig ezek a legelőbbkelő osztály valának, kik lovaikat mindenesetre jó állapotban tartották, akár arra rendelt külön egyének, akár az illető tulajdono­ sok maguk. * Weiss: Weltgeschichle. I. p. 1. (Postolka : Geschichte der Thierheükunde. Wien 1876.

31

Az indus sanscritból lelt fordításokból, a melyek Kr. sz. e. 1519-ről szólnak,* tudhatjuk, hogy a hinduk már akkor állalorvoslással foglalkoztak s lovaikai vasalták is ; bizonyos anatómiai ismeretek nélkül ezl nem lehellek volna. A későbbi korból, Kr. sz. után a 9. századból való Janus Damascenus arab fordítása a sanscritból, a mely már a 13. században latinra — Palermói Mózes által a 14. században olasz nyelvre is le lett for­ dítva,** már állatorvoslásról ír. A régi egyptomi, a Henihassanban, sírokban és bar­ langokban talált képek, a melyekel Rosdini, Wilkinaon és Champollion ismertetnek, arról tanúskodnak, hogy soknemű háziállatot tartottak, azokat becsülték, velők jól bántak, sől mint Herodoi mondja: szenl tiszteletben részesítették s az ilyen állatok gondozása nagy tisztességet adó állás vala. Nem tételezhető fel, hogy pl. az Osiris templomában tarlóit, az egyptomiak tisztelete tárgyát képező apis meg a szent tehe­ nek, ha megbetegedtek, ne gyógyíttattak volna, a mire bonczi ismeretek mindenképen szükségesek voltak. A régi egyptomi képek, faragványok és Írások azt tanúsítják, hogy az egyes állatnemeket külön orvosok gyógyították s hogy a barmoknak, a szárnyasoknak és a gazelláknak külön orvosaik is vollak s ez a körülmény mái- egymaga is feltételezi, hogy kellett bonczolással is foglalkozniuk, mert csak ez alapon lehettek mintegy specialistákká. Az egyptomiakhoz akkori időben igen közel állottak /íz izraeliták és fönicziek. A történelem tanúsága sze* Ainslic: Matéria niedica indica. Vol. II. p. 516. (Postolka.) ** Kreiilzer: Veterinár-Medizin. Bd. XXI.

.>.->

rinl őskorukban nomád életei éllek; baromtenyész­ téssel foglalkoztak, voltak juhaik, szarvasmarháik, szamaraik, tevéik; mindenesetre ez állatok húsával táplálkoztak, bőrükkel-szőrükkel ruházkodtak; ismer­ niük kelleti tehát testük alkotását is. Mózes törvényei, melyek az állatáldozatokat szabályozzák, oly részle­ tekre is kiterjedők, melyek már tüzetesebb anatómiai ismeretekre utalnak s ilyeneket annál inkább fel kell tételezni, ha figyelembe veszszük, hogy nekik köz­ egészségügyi, meg járványlani, sőt állatorvos-rendészeti irányú törvényeik is voltak (Mózes III. könyve). — A fönicziek korán jártasok valának a művészetekben.; ember- és állatszobraikon az izomzat oly kifejezetten és helyesen van feltüntetve, a mint az csakis boncztani ismeretek alapján lehetséges. Az anyaország műveltsége átültetődöll a gyarmat­ birtokokra is, Tyrusba és Carthagóba; ez utóbbi ala­ pittatásának mondájából világosan érthető, hogy akko­ rában állatokat bonczoltak; ismerték tehát részeiket is. Carthagónak a rómaiak által történt bevételekor egyebek között Mago nevű irótól való művet találtak, a mely mintegy 200 évvel Kr. sz. e. íratott s a melyet utikai Dionysios Cassius ültetett át görög nyelvre : abban Mago számos állatorvosi dologról, meg egyes műtételekről is beszél, a mihez legalább is tapasztalati boncztani ismeretek voltak szükségesek. Az észak-ária népek, a médek és perzsák, a tör­ ténetírók szerint, már a legrégibb korban híresek valá­ nak arról, hogy igen sok barommal s kivált kitűnő lóállománynyal birtak ; rendezett gazdaságot, állat­ tenyésztést vezettek s házi szárnyasokat is tartottak.* * Weiss: Weltgeschichte Bd. I, p. 437.

'25

A Khorda-Avesztának nevezett munkában: a bázi állatok ellen elkövetett vétségek miatt, ú. m. azok bántalmazása, koplaltatása, hideg és hőség által szenvedtetése és kivált a fialal barom megölése miatt való bűnbánat olvasható. Arról, a ki kutyát agyonüt, azt mondja az ő szent Írásukban istenük Ahura-Mazda: hogy lelke irtózatosan fog e világból elköltözni s a megholt lelkek egyike sem fog vele barátkozni. Ilyen viszonyokból, meg abból, hogy a Zenda-Vesztában állatorvosokra vonatkozó díjszabás is foglaltatik, biz­ tosan következtethetni, hogy ama népek tudása az állatokra vonatkozólag mindenesetre már bővebb volt, s hogy nagyon becsült házi állatjaikat belső szerkeze­ tükben isismerték és alkotásukat tanulmányozták. Erre számosabb, állatorvoslással is foglalkozó műveikből is lehet következtetni, melyek ugyan már Kr. sz. után Írattak (ilyen például Abul-Hafen Thabil Ben Corva ben Zahrun el-Harrani állatgyógyászati munkája 836-ból Kr. sz. u., Abu Hanifa 902-ből slb.)* A míg a kelet népeinek az állatok anatómiai alkatását illető tudására leginkább csak következtetni lehet egyéb viszonyaik kisebb-nagyobb fejlődöttségéből: már határozottabb adatok állanak szolgálatunkra a görögök­ ről és a rómaiakról. Ámbár már a görög bősmondakör is tartalmaz állatokra való vonatkozásokat, mégis csak a Kr. sz. e. 1380. évben született Melampusról van első, biztos tudomásunk arra nézve, hogy lálnoki tehetsége mellett még embert és állatot gyógyítani is tudott s oly nagy hírnévvel birt. hogy közmondássá vált arra, a mi lehe­ tetlennek látszott, azt mondani, hogy: «még Melam* Kreulzer: 1. c.

'24

pus sem lenne arra képes». Ő különben gazdag pász­ tor volt, a ki állatjain tett tapasztalásait emberekre átvive is hasznosította, mindenesetre bonczolgalta is az élelméül szolgált vagy pedig elhullott juhait. Melampust túlszárnyalta hírben Chiron, a kentaur, a ki Kr. sz. e. a 14. és 13. században élt s a kiről Tengler G. azt írja, hogy Chiron kentaurnak nevezte­ tek, mivel Erottacpiíiov-t, állatorvostant írt, mely mű, Kircher állítása szei int, az arabok előtt is nagyon isme­ retes vala. Ugyancsak Tengler állítása szerint ama nikeai érmek, melyeken egy ló emberi kezekkel, kígyó által körül­ font pálezát tartva, van ábrázolva, az állatorvoslás jelképezői voltak és az Asklepiadok, Aeskulap követői idejéből valók. Tudjuk, hogy Aeskulap vagy Asklepiás a gyógyászat ősatyjának tekintetett a görögöknél s családja, az Asklepiadok, hosszú időn ál majdnem kizárólag foglalkozott emberek és állatok gyógyításával. Az Asklepiadok családjának, kiknek Apolló és Arsinoé valának ősszüleik, ivadéka volt Hippokrates is, a ki Kr. e. kb. 460 évvel születelt Cosban* és 83 éves korában Larissában (Thessalia) halt meg. Irataiból biz­ tosan tudjuk, hogy állatokat bonczolt, s azokon tanulva az anatómiai szerkezetet, észleleteit róluk átvitte az em­ beri lestre. Hippokrates nevezte el az állati szervezel fehér színű, szálas képleteit vsöpov-nak, noha ő az inakat is e megnevezés alá foglalta. Abban a korban élt, tehát 480-ban Kr. e., Alkmaeon, kiről írva van, hogy az elsők közé tartozott, kik bonczolásokat végez­ tek s hogv ő fedezte fel a később Eustachról nevezett csövet, meg a látóideget, még pedig kecskében. * Tengler G. : De ortu medicinpe e templis.

25 Hippokrates után használja az anatómia mai nap is a lüktető erekre az ápr/jpfo] elnevezést, noha ö úgv képzelte, hogy azok levegői tartalmaznak s az arté­ riákról megmondotta, hogy a szívben gyökereznek ; ő azonban a légcsővet is ide foglalta. Hippokrates már megkülönbözteti a bélhuzam vastagabb és vékonyabb részét. Már ő a szervezetben rejlő erőnek tulajdonílá az életet s ez erőt -vsü[j.a-nak, '.püais-nek, svópjj.ovnak nevezi, a mely erő kivált a betegségek forduló­ pontjain (xpíCí?) érvényesül, működik. íme ő, a kinek neve 23 száz éven át fenmaradt, tudta és állítá azt. a mit az újkor orvosai azzal fejeznek ki: natura ipsa medicatrix; és e messze időkről kiható ész az ő tudá­ sát első sorban állatok bonczolása és megfigyelése utján szerzé. (Egyebek között szól állatok tüdőjében talált hydatidekről, állítja, hogy eskórban szenvedő kecskék agyában víz található stb.) A vele egyidőbeli Demokritos szintén állatok bonczolásával foglalkozott. Kortársa és Sokratesnek nagy­ hírű tanítványa, Xenophon, ki Kr. e. 450-ben Athén­ ben született, a lovaglásról és a ló külsejéről írt, a ló Iába végének állásáról, a gégejárat szélességéről, a jól fejlődött egyes lesttájakról (ágyék, fartájról) ugyanazl állítja, a mit mai nap is tanítunk. Et nunc venio ad fortissimum virum! Lássuk Arístotelest, a régi görög tudósok legtudósabb ját, a kiről Hegel nagy német filozófus azt mondja, hogy «nincs korszak, mely hozzá hasonlót állíthatna)). Aristoteles, a ki a nagy Sokrales halála után 16 évvel, vagyis 384-ben Kr. e. Stagirusban született, 17 éves korában már Alhénbe jött és húsz éven át volt folytonos viszonyban bölcs tanitójával Platóval. Kétségen kivül nagy befolyással volt Aristotelesre az a körülmény.

38 hogy maczedoniai Pülöp őt választá fiának a későbbi Nagy Sándornak nevelőjéül. N. Sándor ismerve és nagyrabeesülve tudományosságát, még hadjárataiban sem feledkezett meg tudós tanítójáról, mert mint Plinius irja, «néhány ezer egyén, kik vadászattal, ma­ dár- és halfogással foglalkoztak, abból éltek, nem­ különben a perzsa birodalom állatkertjeinek és madár­ házainak felügyelői, mind parancsot kaptak Sándoitól, hogy minden vidékről és helyről azt, a mi nevezetes vala, Aristotelesnek küldék meg». Ilyen körülmények közölt kiválóan gazdag anyaggal rendelkezhetett Aristoteles az ő nagy «Allatok lermészetrajzá»-nak megírására. És ez a mű tanúskodik arról, hogy az állatanatómia méltán dicsekedhetik azzal, hogy egyik alapvető és legkiválóbb művelője a nagy Arisloleles v
•,n

foglalkozott s kivált az agyvelő összehasonlító boncztanával, noha az egykorú írók állítása szerint ő volt az első, ki engedelmet kapott emberhulla bonczolására. Midőn a görög műveltség lassankint átszivárgott Itáliába, a latinok átvették tőlük az orvosi ismerete­ ket is, a melyek művelése azonban ekkor már hanyat­ lóban vala, de Italiában is már a Kr. e. időkben is voltak egyes kiváló egyének, kik állatok gyógyításá­ val és — ha nem is különösen — boncztannal is foglalkoztak. Tudjuk, hogy Cato a eensor (Marcus Porcius Cato Censorius), a ki Kr. e. 234-ben Tusculumban született, földmiveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott s tapasztalatait. «üe re rustica» czímű munkájában írta le; továbbá Marcus Terentius Varró, a ki 116-ban Kr. e. született a szabinok földjén Reateban, igen behatóan művelte a gazdasági tanokat, neve­ zetesen az állattenyésztést is, a miről «De re rusticas czímű munkájában nagy alapossággal beszél, míg második könyvében csak a házi állatokkal foglalkozik, noha boncztani adatok nélkül, de nagy tudományos­ ságáról feltehető, hogy ő ilyen irányban is búvárkodott. Ámbár az állatorvosi anatómiát in specie nem érinti, mégis meg kell emlékeznünk a költő Vergiliasról is (szül. 70-ben Kr. c.), ki Georgicajában, a mely négy könyvből áll, kiterjedten foglalkozik állatorvosi dolgokkal (juhok, szarvasmarhák, lovak betegségeit, sőt ragályos és járványos bajokat is ir le. Közelebbről érdekel azonban Aalus Cornelins Celsus (kb. 40-től Kr. e. 14- 20-ig Kr. u.), a ki «De arlibasv czímű nagy munkájában nyolcz könyvet: De medicina czímen a gyógytudományoknak szentel ; mint mély és alapos tudású férfiú, a ki Columella mondása szerint: «Universa? naturse prudens vir» vala, midőn az állatorvosi

28

tudományokkal alaposan foglalkozott, bizonyára az állatboncztanban is buvárkodótt vala. A Kr. sz. után való közelebbi időszakban Cajus Plinius Secundus major, tehát az idősebb Plinius, a ki 23-ban Kr. sz. után Comoban szülelett, annyiban említendő, a mennyiben nagyszámú munkái közül nagy természetrajzi munkát is írt, a melynek 6—10-ik könyve zoológiával foglalkozik. Ebben az encyklopsedikus jellegű nagy műben állatboncztan ugyan kevés foglaltatik, mégis tekintetbe véve azt, hogy érvágásról is szól s arra a czombvivőeret használja, joggal követ­ keztethetjük, hogy az állatok anatómiájával is minden­ esetre foglalkozott. Elhaladva Pedanius Dioscorides Anazarbeus, a nagy botanicus mellett, a ki 40—90. Kr. u. élt és 600 növényt írt le gyógyászati vonatkozásaikig illetőleg, — Columellához jutunk. Lucius Június Moderatus Coluinella, a ki a spanyol­ országi Cadixban született, amaz idők legkiválóbb gazdasági írója, cd)e re rusticas czímíí, 16 könyvből álló híres munkájában, a melyből azonban négy könyv elveszett, állatorvosi dolgokról is szól. Az állal­ betegségek leírásánál egyes szervek betegségeit is tár­ gyalja, az érvágást ajánlja, és kivált a sebészet tekinte­ tében egyes műtéteket oly alapossággal tárgyal, mely bizonyítja, hogy neki mindenesetre állatboncztannal is foglalkoznia kellett; mert e nélkül pl. egyes műté­ teknek többféle (castratiónak háromféle) módját alig végezhette, sem embrvotomiát az anyajuh megtartása czéljából nem alkalmazhatott volna. Mindez pedig irataiban olvasható, a melyek nagyon elterjedtek voltak és németre, francziára, olaszra és angolra is le for­ dították.

•>!l

A Kr. sz. után számított első félszázadban élt és működött Ephesusi Ruphos (50 körül Kr. sz. u.), mint korának legkiválóbb anatómusa. 0 sem emberbullán búvárkodott, hanem az emberhez legjobban hasonlító majmokat bonczolla, ezenkívül pedig házi állatokat is használt fel tanulmányaira, kivált juhokat; így fedezte fel Ruphos a látóidegek kereszteződését, a lencse tokját és a később Fallopiáról megnevezett oviductust. Ruphos már ismeri az agyidegeket s az idegeknek tulajdonít minden működést, érzést és mozgást, pontosan leírja a thymust, a lépet, a szemnek hártyáit és egyéb részeit. 0, valamint követői, ezek között kivált Marinos az anatómus, valának elődjei, a korintusi Numesianus pedig egyenesen tanítója Claudius Galenus-nak, a ki igen nagy befolyással volt kivált az emberorvosi tanok fejlődésére. Claudius Galenus 131-ben Kr. u. Pergamusban született s ugyanott körülbelül 70 éves korá­ ban (203-ban) halt meg. Az a körűimén}', hogy boncztani théziseil mind állaibonczoiások alapján állílá fel, mert emberhulla ép oly kevéssé került keze alá, mint Hippokralesnek és Aristotelesnek sem, Galenus nevének kiváló helyet biztosít az állatbonczlan terén is. 0 maj­ mokat és főképen sertéseket bonczolt. Az ő irataiból tudjuk meg, hogy abban az időben az állatorvosi tudományok szép virágzásnak örvendtek, úgy hogy állatorvosi iskolák is voltak, a melyeken Vaenetus és Prasinus tanítottak, háborús időkben pedig valóságos tábori állalkórházak lettek felállítva. Alig szenvedhet tehát kétséget, hogy az illető iskolákban állatboncztant is tanítottak. A thebai Eunielus nevét csak annyiban említem, a mennyiben más szerzők és kivált a Hippiatrica vonatkozásaiból az tűnik ki, hogy ő bővebb állat-

so orvostani írt, a melyben boncztani rész aligha hiány­ zott. Szintén csak röviden emlékezem meg Apsyrfiisról, a ki abban az időszakban az állatorvosi tudomá­ nyok művelői között a legkiválóbb vala (a 4-ik század­ ban Kr. sz. u. működött). Az ő érdeme, hogy az állat­ gyógyászat az embergyógyászattól teljesen el lelt választva és önállóságra emelkedett. Nagyszámú iratai­ ból csak következtetni lehet, hogy foglalkoznia kelleti állatboncztannal is. Tanulmányai közben leírja ugyanis egyebek közölt a belek és egyéb belső szervek szaka­ dását, a prolapsus vagina1!, csonttöréseket, zúzódásokat, érvágásokat stb. pedig mindezekre tüzetesebb boncztani ismeretek szükségesek. Különösen megemlíti, hogy a lónak nincs epebólyagja. Az ő irataiból is az állatgyógyászatnak akkori kiváló virágzására lehet következtetni. Kortársa volt a görög Hippokrates, a kit később némelyek a nagy Hippokratessel össze­ tévesztettek; Apsyrtus e kortársát fel kell említenünk, mert ő leirja a könyvezetéket, s így bizonyos, hogy állatboncztannal foglalkozott. Az 5. században, 450—510. évig Kr. u. működött Publius Vegetius Renatus és működéséről teljes állat­ gyógyászati művel hagyott hátra: «Artis veterinaria? s. Mulomedicinse libri qualuor» czímmel. Ez a mű később eredeti nyelvén 1528-ban és fordításokban franczia nyelven 1563-ban, olaszul 1543-ban, németül 1562-ben és 1565-ben lett kiadva. Érdekes az, a mit Falke dr. Propádeutikájában * mond, hogy t. i. a 16. században egy gróf Nuenare** Magyarországból hozott egy codexet, a mely a Vegetius iratainak * Dr. E. Falke . Propádeutik etc. 1849: Leipzig. ** Talán Nyári"?

81

Emmeus állal (Bázelben 1528) eszközölt első kiadása alapjául szolgált. Ezen hazai tudományosságunkra vonatkozó fontos megjegyzés közelebbi megvilágítása eddig nem állott módomban. Vegetius Renatusnak müvéből olvasható, hogy az ő korában az állalgyógyá­ szat már magas fokra fejlődött volt. Ír egyebek között az érvágásról több fejezetet; a tűz alkalmazásáról, (De ratione foci atque cauterii), a sebészetről (De chirurgia), a fülekről, a szemekről, a szőrökről, melyek a szemekben nőnek; a bályogiól; a szem paracenIhesiséről és staphylomájáról; lábak töréséről, az izü­ letek töréséről stb. Mindezekről csak állatboncztani ismeretek alapján Írhatott s hogy foglalkozott is állatbonczlannal, az művének IV. könyvéből világosan kitű­ nik, a mely rész csakis boncztant tárgyal * és néhány gyógyszer készítését írja le. A Nagy Theodorich seregében működött volt Theomnestus kiváló állatgyógyász nevét, a ki írt állalorvosi dolgokról, melyek a Geoponikában olvashatók, csak azért említem, mivel ő Pannoniában is járt. Közelebb áll tárgyamhoz Amida híres orvosa Aélius, a ki ember­ orvos vala, de állatbetegségekről is írt és leírta a kutya könymirigyél. Valószinü, hogy Pakeologus Mihály házi orvosa: Demetrius Pepagomenus, a ki a vadász­ sólymok betegségeiről kitűnő munkát írt, csakis ezek­ kel folalkozván, a rajok vonatkozó boncztant is tanul­ mányozta, a mennyiben neki csak kevés mű állott rendelkezésére, mint ő maga mondja. Constantinus Porphyrogcnetus uralkodásának idejében valószínű­ leg az ő rendeletére vagy ösztönzésére, körülbelül a 912-959. évek táján, létesült az ú. n. Hippiatrica. mely * Postolka. 1. c.

88

állatgyógyászali müveknek gyűjteménye és számos állatgyógyászati vonatkozású művet, valamint sok kiváló állatgyógyász nevét vonta ki az elfeledés fátyola alól. írójának, illetőleg összegyűjtőjének neve ismeret­ len ; de az első és második könyv élőbeszédében elmondja, bogy munkájának alapjaid Hierokles műve szolgált ugyan, de leglényegesebb részét Apsyrtus iratai képezik ; ezeken kívül még Tbeomnestnstól és Hippokratestől s más kisebb jelentőségű szerzőktől eredő ezikkeket is tartalmaz. Ez a mű, a melynek latin czime: «Veterinaria? medicináé libri dno, Johannáé Ruellio Snessoniensi interprete. Parisiis, 1530.» spanyol fordításban 1564-ben, franczia fordításban: nL'art vétérinaire, ou grandé marécballerie de Hierocles etc. par Jean Massé. Paris» czím alatt 1563-ban jelent meg, egy másik Jonrdain-féle pedig: «La vraye connoissanee du cbeval, ses maladies el remédes. Paris» czím alatt 1647-ben lett kiadva. Német fordítása: «Zwei nützlicbe, sebr gute Bücher von allerlei Gebrechen u. Krankbeiten, damit die Rosse, Maulesel u. s. w. geplagt sind»* czímmel Egerben 1571-ben jeleni meg Zeehendörfer Györgytől. Sok boncztani vonat­ kozású feljegyzéseket tartalmaz. Még egy gyűjteményes mű: a Geoponicariiiin sive de re rustica libri XX. Ez Cassianus Bassus műve, a ki azt Constantinus Porphyrogenetes rendeletére szerkeszté, főképen Diopbanes, Didymos, Július Africanus, Neslor, Michael Constanti­ nus iratai után; tartalmaz kevés állatgyógyászatra vonatkozó adatol, de főképen mint mezőgazdasági mű értékes és érdekes. Jobb kiadást is ért (Bázel. 1539. Brassicanustól, 1704-ben Cambridgeben NeedDr.E. Falke: I. c.

00

hamlől, Lipcsében 1781-ben az előbbi után Nielas .1. N.-lől görög és latin nyelven). A keletrómai birodalom megdőlése után általában elhanyagoltának a tudományok, úgy az állatgyógyá­ szatiak is. Legelőbb azonban Dél-Itáliában, illetőleg a nápolyi és siciliai királyságokban ébredt ismét a tudo­ mányok mivelése, kivált az arabok útján, kiknek nyelvét akkorában elterjedten beszélték volt, s kiknek müveit le is forditák. Már II. Roger, Sicilia királya (megh. 1154), erősen pártolta a tudományokat, kivált az állatgyógyászatiakat, mert ő maga nagy állatkedvelő vala és állatseregleteket is tartott; ő, valamint követője, II. Frigyes, a ki nagy zoológus vala s kiváló ismeretei voltak a madarak és lovak gyógyításában, sokat érint­ kezett s körül volt véve arab tudósokkal. Az ő idejében fordították le arabból latinra a nagy Hippokratesművét. Abban az idejében az állatgyógytudomány magas, tekintélyes hivatalra vezethetett; mert a fejedelem istállóinak felügyelője: comes maresialli v. siabulorum nevet viselt, ő volt az összes állalorvosoknak főnöke. A kiváló állatorvosi író, Jordamis Ruffus, a ki II. Fri­ gyes korában működött: imperialis marescalliis major és comes marescalli vala. Jordamis Ruffus behatóan fog­ lalkozott állatboncztannal, kivált összehasonlító boncztannal, a melyben maga II. Frigyes császár is nagyon tudós volt, mint az: «üie Kunst mit Vögeln zu jagen» czímü könyvéből kiviláglik. A 12. és 13. századból Alberlus Magnust (Albert v. Hollsládt) regensburgi püspököt és Theodoricus Ceruiensisí, a ki Luccában született s szintén püspök volt. csak azért említem, hogy tudományosságukon kívül előkelő papi voltukra mulassak, a kik mind e mellett szívesen művelték az állatgyógyászatol is. Alberlus 3

54

Magnus műve «De animalibus» tanúskodik az előbb nevezettről, míg az utóbbi, t. i. Theodoricus Cerviensis, Bolognában tanár és hírneves orvos is vala, és szintén irt könyvet a sólymok meg a lovak beteg­ ségeiről. Petrus de Crescentiis nevét is, a ki 1233—1300-ig élt, csak azért említem, mivel ő ámbár Bolognában philosophiát, orvostudományokat és jogot is tanult volt s nagy utazásokat tett, mégis foglalkozóit állatgyógyá­ szattal is. Magister Maunis v. Marius 1316-ban könyvet írt a szarvasmarhák és lovak betegségeiről, a mely előtt boncztani rész is van rajzokkal illusztrálva. Le for­ dították 1552-ben latinból olaszra. Nem mellőzhetem Libertás da Curtenova-t, a ki comes et canonicus Pergamensis vala és mégis foglalkozott a lovak betegségeivel és írt is «De segritudinibus equorum». Számos állatgyógyászati mű lett ugyan ekkortájt írva, de a legtöbbjében hiányzanak a boncztani ada­ tok ; noha még a Ki. század végéig csakis állatokon lehetett boncztani ismereteket szerezni, legalább Német­ országban, a mennyiben 1599-ben Werner Rolfinknek lett megengedve először, hogy kivégzettek hulláit bonczolhassa; akkorában az ő nevéről eredő srolfincare, rolfinken» a kivégzésnél is borzasztóbbat jelen­ tett. Noha mái' 1306-ban Mondini, bologani tanár, állítólag kél emberhullát is bonczolt, de VIII. Bonifacius pápa átka megakadályozta a boneztannak emberhullán való továbbnevelésében. A 14. és 15. században nagy tekintélynek örvendtek az állatgyógyászok Spanyolországban, a mi épen nem lephet meg, ha már korán magas fokra fejlődött állat­ tenyésztésüket veszszük figyelembe. Magának V. Alfonz,

55 Aragónia királyának rendeletére írta aző major domnsa, Don Manuel üiaz, a legelső állatorvosok közreműkö­ désével az ő nagy állatgyógyászali munkáját, a mely­ ben boncztani adatok is vannak. Már a 16. és még inkább a 17. században teljesen belátták az állatorvosok, bogy tudományuk alapját a boncztan kell, bogy képezze : a boncztan tényleg akkor indult erősebb fejlődésnek s abból az időkből származ­ nak már kiválóbb állatboneztani munkák. 1573-ban es 1575-ben jelent meg Nürnbergben az első jó raj­ zokkal és jó leírással tárgyalt összehasonlító boncztan Volcher Koyter-\ő\, majd pedig a még kiválóbb állat­ boneztani mű, melynek szerzője a bolognai senator, Carlo Ruini: «l)eb" anatómia e deli' iníirmila deli Cavallo. Bologna 1598. 2. Vol. fol.» Később Velenezében 1599-ben: «Anatomia deli Cavallo. Iníirmita e suoi rimedii)). Majd 1602-ben és 1618-ban az ú. n.* renaissance ébredésének eredménye: «a világnak és az embernek felfedezésen vezeteti annak a felismeré­ sére is, bogy «az emljeri test magában véve is nemes s hogy megérdemli a tüzelés tanulmányozását)). Ennek a megismerésnek és annak a körülménynek, hogy tán épen ennélfogva és a katbolikus papság tilalmából is kifolyólag még a 16. századiján is csak igen kevés emberbulla kerüli a tudósok bonczkése alá, köszönhető az, hogy az állalboncztan, kivált egyes házi állat­ nemekre vonatkozólag, különösen kultiválva lett, még mindig alapját és vezérfonalát képezve az emberboneztannak is. Mert daczára annak, hogy mint fen­ tebb említem, már a Kr. sz. előtti 301. évben a görög

* Sgmonds-Palszky K. A renaissance. Olaszországban Buda­ pest 1881. 3*

88

tudós Erasistratos az ő kortársai állítása szerint enge­ delmet kapott emberhulla bonczolására, 1306-ban Kr. u. pedig Mondini bolognai tanár állítólag két ember­ hullát is bonczolt és 1599-ben Rolfink a kivégzett emberek hulláit bonczolbatta : mégis a szervezet meg­ ismerésére az állatokon és pedig kiváltképen a házi álla­ tokon tett boncztani kutatások vezettek, mert az ember­ hulla még később is, igen drága vala. így aztán az emberboncztan tulajdonképeni megalapítóiul tisztelt tudósok, Eustachius és Fallopia, a híres Vesalius tanít­ ványa és maga Vesalius is, a ki folytonosan össze­ hasonlítja az emberi testet a magasabb rendű állalok­ kal, midőn Bolognában, majd Paduában, meg Pizában tanított, továbbá Bartolini, nemkülönben a padui tanár Fabricius ab Aquapendente. (meghall 1619-ben), a bázeli Lanár Bauhin Gáspár (ki 1624-ben halt meg) legtöbbet állatokon tanulmányozták a boncztant. Tanúsítják ezt a következő adatok is: Jacobus Sylvins a boncztan tanára Parisban, ki arra a gondolatra jött, hogy tanul­ mányozás czéljából a vérereket valamely anyaggal telítse, ezt állatokon eszközlé; Realdo Colombo (1559) XIV. könyvében (pag. 474) így ír: nlllud insuper adnotare debes, omnem pulsus differentiam, detecto corde conspici posse: ita ut ex hac vivi canis sectione plus ima diecula discas, quam . . .» stb. és tovább ismét . . . (iquantum una horula ex ispectione cordis moventis canis.» — Girolamo Fabricio ab Aquapendente (1577 1619), kire már fönebb is hivatkoztam, ép úgy Caesalpinus és Sérveim is házi állatokon végezték boncztani stúdiumaikat, a melyeknek nyomán aztán 1628-ban William Harwcy a vérkeringés tanát tudo­ mányosan megállapítá. Erről irott munkájának czíme: «Exercitatio anatomica de motu cordis et sanguinis in

57

animalibus. Francofurti, 1628»; továbbá: «Exercitatio secunda el terlia de circulatione sanguinis in anima­ libus. Roterodami 1649.», úgy szintén: (tExercitationes de generatione animalium. Londini, 1651» munkái is azt tanúsítják, hogy nagyfontosságú munkálatainak boncztani anyagául a házi állatok szolgáltak. De vele egyidejűleg Paviában Aselli Caspar tanár (1622-ben) a bélfodri chylus-ereket kutyában fedezi fel; ezeket ember­ ben csak hat évvel későbben látta meg. La Peirese senator; De le Boé, Sylvius Ferencz 1639-ben kutyákon előadásai közben végzett vivisectiók alapján csatlako­ zott Harwev tanához. 1647-ben pedig Pequet János állalokban találja meg a ductus thoracicusl, a melyet emberben csak 1642-ben fedezett fel Home; hasonló­ képen volt a dolog a nyirokerekkel, a melyeket később tüzetesebijen Rudbeek tanár Upsalában és Thonuis Barlholinus írlak le. Az angol Thomas Willis, oxfordi lanár, szintén foglalkozott az állalbonczlannal; leírta az agy boncztanát is, a melynek verőeres köre ma is hirdeti nevét, írt: «De anima brutorums stb. A körülmények íigyelembe vétele mellett alig kétsé­ ges az, hogy a hollandus De Graaf is (1641—1673), állatokon telte vizsgálódásait és felfedezéseit; a vér­ ereknek megszilárduló anyaggal való megtelítését is De Graaf találta ki, a mii ugyan Hyrtl Swammerdamnak tulajdonít. Az épen említettem kutatók azonban tanulmányai­ kat az emberre vitték át, és így munkáik emberboncztani munkák ; de e mellett speciális állatboncztani munkák is írattak, mint a hires Ruini-íéle «Anatomia deJ Cavallos, a franczia: «Hipposteologie par Jehan Herrard Paris 1599» : az angol első anatómia 1683-ból

;,í

Andrew Snape-lől; a ló lábának anatómiája Biidgestöl 1751-ben, továbbá Siubbs G. kitűnő «Anatomie of the horse 1766. London*. A kitűnő és más nyelvekre is lefordított: «.Treatise 011 the diseases of borses» W. Gibson-tó\ (London, 1751. 2. vol. 8.) szintén tár­ gyal boncztant is. A franczia állatorvosi iskolák ala­ pitója Bonrgelal írt zootomiát és Précis myologique-t (1797). 1785-ben jelent meg az első német boncztan: «Anatomie des Pferdes» Frankfurtban, Trichter Valen­ tintői stb. De nem vállalkozom most az idegen boncztani müvek elősorolására, vagy épenséggel méltatására; a ki közelebb érdeklődik ez iránt, tájékozást szerezhet a Geschichte der Zoo/om/es-ban, melyet a brüsseli iskolá­ nak 1850-ben igazgatója, Verhagen írt meg; inkább áttérek arra a kérdésre, vájjon hogyan állott átalában az állatgyógyászat, illetőleg az állatboncztan s annak tanítása nálunk Magyarországon ? Ámbár többen kutatták ázsiai utazásokban, de még nem sikerült pontosabban kideríteni azt, hogy hol, mely vidékeken laktak volt őseink Ázsiában, hogy tudhatnék: kik valának közvetlen szomszédaik, mely népekkel érintkezének közvetlenül? Maga az a körül­ mény, hogy az ázsiát lakta népek valamennyien földmívelők vagy vadászatból élők valának, arra a követ­ keztetésre utal, hogy foglalkoztak az általuk őrzött, tenyésztett, illetőleg a vadászatokon elejtett állatokkal, barmokkal; már csak az utóbbi körülmény folytán is tapasztalás útján meg kellé ismerkedniük az állatok belsőjével, de meg tudjuk, hogy őseink is, úgy mint a legtöbb keleti nép, istenöknek állatáldozatokat hoz­ tak és papjaik, a táltosok, a jósok, a rabonbánok a

59 belekből, az izmokból, a csontok alakjából,* helyze­ téből slb. jósoltak. Azt is írják a történetírók, hogy őseink, mikor egy ezer év előtt ide bejövének, kiváló lovasok valának, a kik a nyereg alatt puhított és párolt hússal éltek. Lehet, hogy mindenki maga szeldelte fel a részéi, de valószínű az is, hogy arra külön egyéneik voltak (talán maguk a táltosok, rabonbánok), a leik az állatokat feldarabolták, ehhez különösen értettek és így bő alkalmuk volt arra, hogy az állati lesl részeivel megismerkedjenek, azok rendes és attól eltérő voltát megfigyeljék. Ők tehát gyakorlati boncztani ismeretekkel bírhatlak s az állatok felbonczolásál, széttagolását tapasztalati ismereteik szerint avatottan végezlek. Annak, hogy, ezek a folytonos hadakozás és háborúság közepelte, gyakorlati készültségüket tudományszerü színvonalra emelték és fejlesztették volna, nyomára sem akadunk sehol. Feltételezhető ugyan, hogy a fejedelmek és vezérek, és még inkább a kirá­ lyok, kik udvartartásuk mellé nagyobb számú és nagy értékű lovakat (s tán egyebeket is) tartottak, ezeknek gondozására s az esetleg betegségbe vagy egyébképen bajba jutott állaloknak ápolására, gyógyítására, ehhez különösen tapasztalt egyéneket külön is tartottak, mind a mellett csupán a 16. századból van egy csekély támpontunk arra, hogy csakugyan voltak állatgyógyí­ tással, sőt állatbonczlannal foglalkozó egyének is. Falke dr. ugyanis Propsedeutikájában írja, hogy a XVI. században valamely gróf Nuenare Magyarország­ ból hozott egy codexet, a mely a Vegetius iratainak Emmeus által eszközölt első kiadása alapjául szolgált * Dr. Demkó Kálmán: Budapest.

A magyar orvosi rend történele. 189-1.

40

volt. (Bázelben 1528.) Ez az adat. valamint az a körül­ mény, hogy a XV. és a XVI. században, daczára az akkor dúlt háborús időknek, számosan iljaink közül a külföldi egyetemeken tanultak, a mely tanulás meg­ könnyítését czélozták az azokon magyar ifjak részére alapított ((magyar bursáks,* arra engednek következ­ tetni, hogy ott ifjaink egyáltalában a boncztannal is és inspecie az állatboncztannal, sőt magával az állatok orvoslásának tudásával is megismerkedtek. Még inkább feljogosít annak feltevésére az akkori idők viszontag­ ságos volta, a melyben a háborús küzdelmek követ­ kezményében megsérült s nem ritkán nagy becsben volt állatok, kivált a hadvezérek és főurak lovai min­ denesetre gyógyíttattak. Hogy azonban az akkor létező iskolákon állatboncztant külön tanítottak-e, az vajmi kétséges. A XVI. század egyik nagynevű és nagyhírű tudósa, Aureohis Philippus Theophrastus Paracelsus Bombastus de llohenheim Helvetius Ercmita. ugyan saját elbeszé­ lése tanúsága szerint beutazva a continens minden országát, mindenütt tanítva is, Magyarországot és Er­ délyt is bejárta ugyan, de daczára nagy tudományos­ ságának, s daczára annak, hogy azt vállá, miszerint: «az orvoslásnak első tanítója: der Corpus und Matéria der Natúr?, ő az Anatómiának még sem volt barátja, és nem is foglalkozott vele.** De mindenesetre tanúilak, tanulniok kellett állatanatómiát is azoknak a ma* így Bolognában 1557-ben Zondi Pál esztergomi és zágrábi nagyprépost által Wittenbergában 1556-ban állapíttattak meg s 1571. erősíttettek meg a rektor által a magyar bursa szabályzatai. (Irodalom tört. Közlemények. Ballagi A.i ** Haeser: Lebrbucli der Ge^ebiehte der Medezin stb. Jena 1875—1881. II. k.

41

gyár ifjaknak, kik kütföldi egyetemeken tartózkodtak, a kiknek számuk oly tekintélyes vala, hogy pl. Bologná­ ban, a hol öt éves tanfolyam volt 1265 óla a 2. és 4. évben magyar is választathatott igazgatóvá. Páduáhan is volt magvai' collegium, de hogy ezek közül valamelyik haza jőve, itthon tovább kultiválla volna az állatboncztant, arra adatokat eddig még nem talál­ tunk, a mennyiben ez pl. János, honti főesperesről, ki 1325-ben Esztergomban az érseki iskolában : «artíum in medicinisD tanára vala, sincs feljegyezve. A gyógy­ szerészekről és gyógyszertárakról már 1303-ban törté­ nik említés (így Péter budai orvosról és gyógyszerész­ ről), sőt pl. Budán kettőről is; egy városiról és egy udvariról. Feltehető, hogy legalább udvari állatorvos is volt, s hogy ez tanított is; mert már Pozsonynak az 1376-iki mészáros-czéh szabálya elrendeli, hogy a betegnek talált levágott marhának húsát el kell kobozni, a mi csak megelőző tanulmányok útján szerzett s kivált anatómiai és pathologiai ismeretek által volt lehetséges. Abból a körülményből, hogy Galeazzo de Santa Sofia Bécsben 1404-ben mutatta be első ízben a bonczolásl. s azóta 94 év alatt összesen csak kilencz hul­ lát bonczoltak, talán szabad arra Következtetni, hogy az alatt az idő alatt és később is, tulajdonképen állat­ boncztant müveitek és tanítottak, a melyet aztán időn­ kint alkalomszerűen az emberi testtel összehasonlítot­ tak ilyennek bonczolásakor. Abból ugyan, hogy hoz­ zánk Bécs oly közel van, még nem okvetlen következik az, hogy nálunk sem lehetett másképen, különösen, ha figyelembe vesszük a kiváló magyar férfiak nem csekély számát, kik külföldön, Olasz- és Németország­ ban, Belgiumban, Angol- és Francziaországban tanúi­ lak nemcsak, hanem tanszéket is nyertek, kiknek

42

honfi tanítványaik hazajőve, itthon az ott szerzett tudományukat aligha hagyták parlagon heverni. Nehéz azonban ezt bizonyítani, először, mert az egész kon­ tinensen a tudományban a latin nyelvet használták', tehát hazánkfiai is, másodszor, mert ilyen tudomá­ nyos dolgozatok rendszerint külföldön nyomattak ki s jelentek meg; sőt egyeseket egészen magáénak anektál a külföld. így a Bártfán 1549-ben született Henisch György, mint a német tudományosságnak egyik kitűnő­ sége szerepel; így sajátjokúl tekintik a németek jeszeni Jeszenszky Jánosi, ki ugyan Boroszlóban született, de atyja turóczmegyei szolgabíró, régi magyar nemesség­ gel biró család tagja s ő maga is müveiben eqnes ungarus-nak írja magát. Művei közül, noha ő Wittenbergában tanított (kilencz éven át), ott 1597-ben rek­ torrá is választották, ránk nézve a boncztani vonat­ kozásúak érdekesek; ilyenek: «Anatomiae Pragensis anno 1600 ab se solemniter administratíe história. YViltebergae 1601.» Továbbá: eTractatus de ossibus. Wittebergae 1601» és «Vesalii examen observationum anatomicarum. Fallopi. Hanover 1610.» Ilyen volt a pozsonyi születésű Preyss Kristóf is (szül. 1515), a ki a königsbergi főiskolán tanított s magát mindig Cristophorus Pannonius-nak mondja. 0 azonban, mint a rhetorika és theologia tanára, a boncztanlól távol áll; fia Preyss Bálint orvos szintén Pannoniusnak mondja magát, noha ő Odera m. Frank­ furtban született. A Nagyszombatban 1513-ban születelt Zsdmboki János, régi magyar nemes családból, külföldön tanult orvos volt; I. Ferdinánd király «Aulse regke familiaris»-sá nevezte ki. Praemarton Mihály (1505— 1508-ig) a bécsi egyetem rektora s később több ízben orvoskari dékánja; Hortel János erdélyi származású

4,".

med. doctor Faunában a botanika segédtanára. Még többek felsorolása nagyon messze eltérítene, s különben sincsenek müveik vonatkozással tárgyunkra; csak még KyrPált, brassói orvost említem, a kinek müve hazánkban nyomtatott első orvosi munka (1551-ben); benne általános egészségügyi kérdésekkel is foglalkozik. Abból a körülményből, hogy a XV. és XVI. század orvosi könyveiben, melyek gyógyszereket írnak le, eme gyógyszerek között leginkább kenőcsök, ú. n. kényetek, állati testrészek is vannak felsorolva, melyek nélkül persze a kenőcs alig lett volna oly hatásos, minden elképzelhető baj ellen, — talán szabad követ­ keztetni, hogy az állatok lestének feldarabolásával szakszerűen foglalkoztak, legalább is nem voltak az anatómiában teljesen tájékozatlanok abban az időben sem, a melyről különben az állatgyógyászatot s külö­ nösen a boncztant illetőleg alig vannak adataink. Még apáczai Csere Jríno.s-nak munkája : A magyar Encyclopedia azaz tudománytárkönyv stb. sem mond semmit, a mi minket közvetlenül érdekelne, noha tanítványa Pápai Páriz Ferencz az ő 1690-től 1714-ig) 7 kiadást éri könyve élőbeszédében azt mondja: « . . . hanem írom a házi cselédes gazdáknak s gazdasszonyoknak és az igye-fogyott szegényeknek, kiknek nincsen min­ denkor kezek ügyében értelmes orvos, kiváltképen falu­ kon, a hol hamaréb talál segédet a beteg barom, mint a beteg ember stb.» * Valószínű tehát, hogy voltak állatgyógyászattal hivatásszerűen foglalkozó egyének, de ezek képzettségét, végzett tanulmányaikat illető­ leg homályban kell lapogatódznunk, figyelembe véve azt a körülményt, hogy nálunk csak 1787-ben Kolozs* Dr. Demko A'. A macjyar orvosi rend története. Budapest 1894.

44

várit kezdődik az állalgyógyászat rendszeres tanítása és tekintve azt, hogy az egyetemek jellegével biró főiskoláikon még a XVIII. század első felében orvosi kar sem volt, úgy hogy még emberorvosok képzésé­ ről is csak a Nagvszombat-i egyetemnek orvosi facullással történt kibővítése után lehetett szó, ez pedig Mária-Terézia királynőnk 1769. november 7-ikén kelt rendeletével történt meg. Azonban elrendeltetett, hogy az anatómia tanítására a Pozsony- és Nyitramegyékben kivégzettek tetemei szolgáltaltassanak be az egye­ temre ; de gondoskodott a rendelet ezek elégtelensé­ gének esetéről is, nlasítván a tanárokat, hogy ilyen esetre: állatok hulláit használják fel (1773), a mi való­ színűleg úgy is történt, mert még a régibb külföldi egyetemeken is, mint ezt fentebb már említem, ritka volt az emberhulla és drága, s e miatt pl. a tübingai egyetemen a híres Hallév tanár 1723-ban tanulmányai­ hoz kutyákat volt kénytelen bonczolni, Foniana pedig a lanításhoz viasz utánzatokat készített.* így maradt az állatboncztan, tulajdonképen a házi állatok boncztanának tudománya, az orvosegyetem fedele alatt s maradi még akkor is, midőn már 1775ben Mária-Terézia királynő rendelete folytán a kolozs­ vári ((Universitas»-on felállított orvosi karhoz kapcsol­ tan 1787-ben állatgyógyászati tanszék is lett felállítva s arra Fuhrmann Péter lőn kinevezve.** Igen természetes, hogy a gyógyászat sikeres tanítá­ sára a boneztani alapot meg kellé adni, hogy tehát állatboncztan is lett előadva; ez azonban vajmi kevés lehetett, a mennyiben az egész cursus csak két félévre * l)r. Demko K. 1. c. ** Linzbauer Xcw. Fer. dr.; Codex sanitario-medicinalis III. k. Bud;e 1854^56.

45

terjedt. Még 1867-ben, midőn már négy féléves volt a tanfolyam, a házi állatok boncztana, hozzáfoglalva az élettant is, csak két féléven át lett előadva; de ez tulaj­ donképen csak egy félévet számíthatott, mert az elő­ adást fél órán át magyarul, másik félórán németül kellett tartani. Hogy ilyen körülmények között a boncztan ta­ nára, a ki más tárgyakat is adott elő, magával a boncztannal nem igen ért rá foglalkozni, könnyen megérthető; ez volt mindenesetre egyrészt oka annak, hogy a boncztani múzeumot az iskolában elhelyezett egy nagyobb és két kisebb szekrény rejthette magába, a nagyobbik a különféle csontokat, a két kisebbik pedig részben száraz szalagkészítményeket, részben egyes, borszeszben conservált szerveket. A mily kor­ látolt volt a gyűjteménytár, olyan vala a boncztan előadása is az említettem viszonyok miatt, úgy hogy az lulajdonképen csak a ló bonczlanáról szólott s arról sem kimerítően; a vérkeringési szervek közül csupán a szív, az abból kikelő és abba betorkoló nagy vér­ erek törzsei, az akkor divatban volt érvágásról neve­ zetes torkolati vivőér és a sport vagyis sarkartyú vivőér lőn előadva. A többi vérerek elágazásainak előadására sohasem került sor. Az idegtan hasonló módon csupán az agyvelő főbb részeinek bemutatá­ sára és a tizenkét agyidegpár nevének sorrendben felemlítésére szorítkozott. Ez az állapot csak 1870-ben javult némileg, a mennyi­ ben az akkor május elsejével helyéi elfoglaló assistens ú. ti. privát cursusokon tárgyalta a boncztan eme részeit, noha csak oly kiterjedésben, a mennyire azt ideje megengedé, a mennyiben boncztani assistensi teendőkön kívül rendes tantárgyakat is elő kellett

46

.adnia és pedig előbb a növénytant és pbysikát, majd pedig az ásványtant. A boncztan tárgyalása még inkább javult, midőn 1873. év végével a boncztani assislenst adjunktussá nevezte ki Szlávi] József akkori m. k. fölmívelési, ipar- és kereskedelemügyi miniszter. Az adjunktus kinevezésével kapcsolatosan egy dolgozó-szoba is lett számára átengedve, és ez a körülmény annyiban szol­ gált a boncztan tanításának előnyére, bogy szabályo­ sabb gyakorlati boncztani dolgozás lépett életbe. A szobában ugyanis előbb bárom, majd pedig öt asz­ tal állíttatott fel a boncztani gyakorlatokkal foglalkozók számára. A gyakorlatok az adjunktus vezetésére lettek bízva s ennek folytán a rendes előadásokon még min­ dig régi szűk kórlátok között szorongó véredény- és idegtan is bővebb méltatást nyert. Az 1875. évi októberben az adjunktust öt hónapi külföldi tanulmányútra küldte ki a nagym. minisz­ térium azzal az utasítással, hogy a boncztani prepa­ rálás tanulmányozása mellett készítményekel is állít­ son elő az intézele számára. Az ezen tanulmányúton, kivált Münchenben Franck Lajos és Bécsben Müller Ferencz tanár vezetése alatt előállított készítmények szolgáltak egy tulajdonképeni boncztani gyűjteménytár alapjául, mely később lassan bár, de mégis folyton gyarapodott, úgy hog)' az 1879-ben megtartatott székesfehérvári kiállításon az állatbonczlan is mái'megfelelő módon bemutatkozhatott. Midőn az állatorvosi szakoktatás jelenlegi helyén új hajlékot nyert, a boncztan is az akkori igényeknek még megfelelő helyiségekel kapott, a gyűjteménytára pedig a főépületben, a mai díszterem egyik felét képező teremben lett elhelyezve.

47

Noha az adjunktus nemcsak az ásványtant, hanem még az állaltant, a szülészettant, sőt két féléven ál a törvényszéki állalorvostant is rendszeresen előadá, a gyűjtemény rövid hat év leforgásával már a másik termet is lefoglalta s az 1885-iki országos kiállításon, úgy mint később az 1896-iki ezredévi kiállításon, már teljes önbizalommal sorakozhatott a kiállítók közé. Ezl a fejlődést azonban, noha sajnos, hogy a tudo­ mányos állattan előadását az új szervezeti szabályzat illetőleg az új tanulmány rendje elejté, csak az állal élhette el állatorvosi anatómiánk, hogy az adjunktus­ nak 1887 januárban rendes tanárrá történt kinevezletésévcl kapcsolatosan az említettem melléktárgyak előadásától felmentetett. Ez lehetővé tette, hogy egész terjedelmében két féléven át a leíró boncztan, a 3-ik és 4-ik félévben pedig a tájbonczlan is rendes tárgy­ képen foglal helyet növendékeink kiképzésére, mig a boncztani gyakorlatok három féléven át kötelezők. Kzzel kapcsolatosan a dolgozó-helyiség már 1890-ben több mint kétszer akkorára lett kiépítve, úgy hogy 17 márványasztalon egy időben 50-en dolgozhatnak. A legutóbbi tanévben a boncztani osztályok fölé emeleli helyiségek épülvén, a boncztani intézet sajál födele alalt olyan termeket nyert, a melyekben a boncztani gyűjteménytár egészen megfelelő módon helyezhető el, és az itt rendszeres módon összegyűj­ tött anatómiai praeparatumok tanítás közben eredmé­ nyes módon lesznek ezentúl felhasználhatók. Az állatboncztannak hazánknak ez egyetlen szak­ iskoláján a fentebbiekben vázolt fejlődésével párhuzam­ ban hazai szakirodalmunkra is kellene egy piHántást vet­ nünk. Sajnos, e tekintetben, még ha az állatgyógyá­ szat egészére vonatkozó irodalmat óhajtanám is íigye-

48

lembe venni, nemcsak első ily művekről, hanem még a későbbi korba esőkről sem igen tudhatunk valami bizonyosat, mint az előzőkben már érintem, abból az okból, mert honfiaink, a kik külföldre mentek tanulni, ha írtak, a műveik is ott láttak napvilágot s latin nyelven Íratván, azoknak magyar illetékességét nehéz biztosan megállapítani. így csak az állatboncztan iro­ dalmáról kellene röviden megemlékeznem. Győry Tibor dr. nagy hivatottsággal és szorgalom­ mal összeállított ((Magyarország orvosi bibliographiájá»ban 1472-től 1899-ig terjedőleg a medicina veterinariát is felölte; a házi állatok boncztanát tárgyaló magyar munkákat illetőleg is csak erre a munkára utalok. Az előadottakból arra a meggyőződésre jutunk, hogy tulajdonképen az emberboncztan legelső gyö­ kerei az állatboncztan talajába nyúlnak s hogy a többi állatorvosi tudományok mellett mindig párhuzamban fejlődött az azok alapját képező boncztan is arra a fokra, a melyeken már igen közel jutottunk annak a külföldön észlelhető színvonalához, a mit a közel­ múlt 1900. évi párisi nemzetközi kiállítás alkalmából közölt szakismerletések is elismernek és tanúsítanak. Mélyen tisztelt vendégeink! Kedves hallgatóság! Ér­ zem, hogy nagyemlékű néhai Eötvös József bárónak igaza van, mondván a «Gondolatokjában, hogy: ((Több­ nyire oly tárgyakról beszélve untatunk másokat leg­ inkább, melyek nekünk a legérdekesebbek)), és élén­ ken érzem szükséges voltát annak, hogy másképen is megokoljam azt, a miért éppen az eddigiekben vázolt dolgokról szólottam. Én is azt vallom, hogy: «Ein Arzt der nur Medizin kenut. Kenut nicht einmal die Medizin»

4ÍI

mint Jósé de Letamendi madridi orvostanúr mondja; <"> tehát nem elégszik megázzál, hogy az orvos csak gyó­ gyítani tudjon, szükségesnek tartja erre az egyéb tudomá­ nyokban való ismereteket is. Elvitathatatlan, hogy ezek sorában a legelső helyet a boncztan, vagyis az állati szervezet ismerete és pedig tüzetes ismerete foglalja el; nem is lehel ez másképen ; még a legegyszerűbb iparos sem nélkülözheti ismeretét annak az anyagnak, a melyet kezel; avagy hogyan boldogulna az a szob­ rász, ha nem ismerné a fának, meg a márványnak és gránitnak az anyagai, alkotását, természetét? De az értelmes földmívelő, növénytermelő is, nem-é igyekszik megismerni mennél jobban úgy a magot, a növényt, annak alkotását és természetét, mint a föld talaját is, a melybe a magot veti, a növényt neveli ? Csak az lehet jó orvos, a ki igen jól és tüzelésen ismeri annak az élő szervezetnek alkotását, a mely őt foglalkoztatja; arra pedig a boncztan tanít, a mely az összes orvosi tudományoknak alapja. A ki a boncztant nem tudja, csak tapogatódzik a sötétben s vezetése nélkül lépten­ nyomon botlik az. Az állati szervezetnek tüzetes isme­ rete az a fáklya, mely az orvos haladásának útját világítja s a praxisban vajmi sokszor csakis a bonczlan adja az orvos kezébe az Ariadne-fonalat, mely a helyes útba igazítja. És mégis ifjaink nagy részének ugyanazt a szemre­ hányást kell tennem a boncztannal való foglalkozást illetőleg, mint a melyet Bacon Vernlamius tett a physicára vonatkozólag az előző filozófusoknak, mond­ ván, hogy: «éppen arra az emberi szorgalom leg­ kisebb részét fordítákü). Ez a körülmény ösztönze arra, hogy az állati szer­ vezet megismerésének kezdetét és haladását rövid voná4

50 sokban vázolva előadjam; hogy megismerjék igazságát annak, mit W e b e r Ferencz Vilmos Dreizehnlinden orvosdoktor így fejez k i : «Wisst'ii heisst verrauchter Zeiten Und der Stunde, die da flattert, Wunderliche Zeichen deuten. Und da sich die neuen Tagé Aus dem Schutt der altén bauen, Kann ein ungetrübtes Auge Rückwarts blickend vorwárts schauen.» E n n e k szellemében mondja Eötvös József báró «Gondolatok)) lapjain, hogy; «Haladni csak úgy lehet, ha, míg egyik lábunkkal előre lépünk, a másikat helyén hagyjuk. Ez törvénye minden haladásnak stb.» T u d o m á n y u n k múltjának ismerete a tudásunk, a melyen lábunkat megvethetjük, hogy a másikkal előre lépve haladhassunk. Ha az előadottak fölött mélyebben elmélkedve, lát­ juk, m e n n y i buzgalom, mily meleg szeretet fűződik azokhoz a munkálatokhoz, a melyek útján nemcsak az emberiségnek oly felbecsülhetetlen hasznot hozó állatok szervezetének, h a n e m in ultima analysi — önmagunk testének alkotásával ismerkedhettünk meg : úgy lehetetlen, hogy a n n a k tanulására ne a legnagyobb melegséggel és buzgalommal adjuk magunkat. És miért érheti mégis ujainkat a fentebb tettem szemrehányás'? Erre éveken ál szerzett tapasztalásom­ ban megtalálom a feleletet. Azoktól teljesen eltekintek, a kik midőn idejöttek tanulni, n e m vetettek számot alaposan hajlandóságaik­ kal és képességeikkel; mert ezek előbb-utóbb kidűl­ nek ; de a legnagyobb részüknél tapasztaltam és látom

Öl

hogy eleinle igen is a legmelegebb buzgalommal fog­ nak hozzá a munkához ; de ez csak addig tart, míg némely irányokban tájékozást szereztek maguknak vagy pedig a mig a jó pajtások, meg a régibb hall­ gatók kioktatják őket az iránt, hogy hiszen az első év végén nem kell a bonczlanból szigorlatol lenni, tehát nem is kell azl tanulni. Nemcsak az ifjúság iránt érzett meleg vonzalmamtól késztetve, hanem a szüleik iránt érzeti kötelesség­ tudásra is utalva, e helyről, ez ünnepi pillanatokban óva intem, önöket ifjú barátaim ! ne hallgassanak az úgy gondolkozóknak káros tévútra vezető szavaira. Habár teljes középiskolai tanulmányok által erősebb, edzettebb észszel jöllek is ide, ne kicsinyeljék azokat a tudományokat, a melyeknek hajlékába ide belépnek; mert épp oly sokai kell tanúlniok, épp oly készültsé­ get kell szerezniök, mint az egyetemen; meri külső életpályájukon az emberorvosokkal vállvetve, össze­ működve kell munkálkodniok az emberek egészsége érdekében és nagy, és fontos, nemzetgazdasági tekin­ tetben is hatásos működési kell kifejteniük. Mindezek­ ben az irányokban biztos alapon csak az fog épít­ hetni, a ki a boncztant tudja; erre pedig csak egy út vezel: az, hogy egyetlen nap feladatát se hanyagolják el, mert minden következő nap tárgya részére a meg­ előző napon tanullak szolgálnak alapúi. A mulasztásokból nagy, oly nagy hiányok támadnak, a melyeket betölteni nagyon nehéz még a kiválóbb tehetségűnek is, a középszerűnek pedigteljesen lehetetlen. íme azt mondja br. Eötvös József az ő többször idéztem művében: «Az idő hiányát csak nagyobb erő­ nek alkalmazása által, a hiányzó erőt csak idővel pótolhatjuk ki; s ezért azon eszközökre nézve, melye4*

m

1

ket valamely czél kivitelére basználunk minden attól függ: több erő vagy több idő áll-e rendelkezésünkre"? Kivévén azon eseteket, midőn valamit nemcsak egy időre, hanem mint maradandó állapotot akarunk elérni, mert azokban az idő erő által nem pótol­ ható)). Ezek az arany mondások legelső sorban a tudo­ mányok megszerzésének fáradságos munkájában meg­ szívlelendők. Megszerzett tudományunk az egész életre kiható legyen s midőn látjuk, bogy az orvosi tudo­ mányok egyik-másik terén a fellevések és theoriák nemcsak változnak, hanem egymást lerombolják, egyik a másiknak romjaira támaszkodik: a vezető fáklya, mely az orvostanok minden terére bevilágít s az Ariadne-fonál az orvos útjain: az anatómia, megálla­ podott tudomány, a melyet már a legfinomabb rész­ leteiben vizsgálnak, folytonosan tökéletesedő műszerek és eljárási módozatok által; eme vizsgálódások anya­ gát, hogy legnagyobb részt állatok és^kivált házi álla­ tok szolgáltatják, a tudományok haladását figyelemmel kísérők előtt nem titok. Fordítsák tehát — s ezt a figyelmeztetési nemcsak az újonnan belépettekhez, hanem a felsőbb hallgató­ sághoz is inlézcm — fordítsák minden rendelkezé­ sükre álló idejüket az állati szervezet anatómiai alko­ tásának megismerésére, mennél tüzetesebb elsajátítá­ sára ; mert ennek a hiánya képezi azokat a kövekel, a melyeken nemcsak tanúlóéveikben, hanem sokkal súlyosabban, sőt szerencsétlenül is, a gyakoriali pályán megbotlanak; a tanévek közben ez időveszteségei jeleni, a mi nehezen pótolbató ; de künn az életben nem­ csak a mások bizalma, de az önbizalom is elvész ; e nél­ kül pedig hasznos munkásság és haladás nem lehetséges.

SS

Harminezegy éves tapasztalás mondatja velem ez intő szavakat és mulasztást követtem volna el, ha elhallgatom őket; mert ámbárhogy nem óhajtok az aancilla theologiae» komornájává lenni, mégis kifeje­ zem benső meggyőződésemet, hogy minden életpályán erős erkölcsi támaszra van szüksége úgy az ifjúnak, mint a férfinak, nem különben az aggnak, kivált a mai, ú. n. materialisztikus korban. Ez az erkölcsi talap és támaszték pedig a hit, a mely Ugyan látszólag ellenkezik a tudással, de határozottan állítom, hogy nemcsak az egeket, a földet s egész valónkat megren­ dítő villámok és dörgések, nemcsak a tengerek bor­ zasztó háborgása, mely minden hullámmal életet köve­ tel, tanít a hitre: hanem a tudományok legszebbje is, az anatómia is kiváltképen; mert ez a tudomány az, a mely első sorban szerénységre tanít, midőn meg­ ismertetve enmagunk alkotásával, elvezet ennek forrá­ sához, alapjához, az állatboncztannak ismeretéhez is és a mely összehasonlítva az állatok alkotását az ember alkatoltságával, lehúzza a fenhéjázó, az önmagát túlbecslő gőgös embert képzelt magasságából s őt a meg­ illető szerénységre utasítja; és midőn az anatómia rámutal az állatoknak egyes irányzatokban erőtelje­ sebb és tökéletesebb fejlődöttségére: eszmélni késztet a már igen finom részleteiben ismert, de annál inkább megfoghatatlan alkotások kútforrására, teremtőjére; ő irányában alázatosságra tanít, míg a szeretet mele­ gét ébreszti minden alkotásai iránt. A hazaszeretet ennek a szeretetnek magasai)!) tökélyre kijegeczedett minő­ sége, ez kösse önöket a tudományok legerősebb kapcsa által mindhalálig ez édes hazájukhoz. Ámbár még sok mondandóm telnék, elzárom sza­ vaim áradatát, a melynek mentségéül engedjék meg,

94 hogy saját gyengeségem elismerése mellett a «Falu Jegyzője» klaszikus szerzőjének szavait hívjam segít­ ségeműi, a ki azt mondja : «A ki a tudomány köréhen újat nem talált is, hanem mindig csak azon ösvényen tartotta magát, melyen előtte mások jártak, legalább az által érdemli utódai­ nak köszönetét, hogy az ösvényt, melyet használt, tága­ sabbá és járhatóbbá tettes. Nekem, mint eddig volt, úgy ezután is legbecsesebb leend kedves kartársaim és az ifjúság mindenkor hálá­ san tapasztaltam szeretete, a mely hivatalomban támo­ gatott, fáradó erőimet éleszté és kötelességeim teljesí­ tésében lankadni sohasem engedett. Ezzel az 1901—1902. tanévet megnyitom!

Használt müvek az idézetteken kiüül: HYRTL, .IOSKF : Lehrbuch der Anatomie der Menschen stb. 13. Aufl. Wien 1875. (Wilh. Braumüllernél.) GYŐRY TIBOR DR. : Magyarország orvosi bibliográfiája 1472—1899. Budapest 1900. A ni. orvosi könyvkiadó-társulat kiadványa. THANHOFFER LAJOS DR. : Az állatorvosi tudomány és állalorvosi tanintézetünk történele. Az állatorvosi szakoktatás hazánkban való megkezdése százados emlékünnepére 1887. február 6-án. Budapest 1888. IA m. kir. földiniv., ipar- és keresk. Minisz­ térium kiadványai. FICHBAUM, DR. FRIEDR. Griindriss der Geschichle der Thierheilkunde. Berlin 1885. (Paul Parey.) BAAS. Dr. med. J. HEUMANN : Die Gesehiehlliche Entwickelung

des

árztliehen Slandes und der Medicinischen Wissenschaftcn. Ber­ lin 1890 i Friedr. Wreden). GUALTERO NEEDHAM M. D. auctore: Disquisitio Analomica de formatione fcetu. Londini 1007. (I. táblája sz. marha-fcetust, «cum membranis suis arteftciose separatis» ábrázol; II. tábla: ló-tcetust a III. nyúl-, a IV. macska-t'eetust; az V. tábla GLISSON könyvéből átvett rajz; a VI. és VII. tábla halak szerveit mutatja. Disquisitiones hislorieae de Re Analomica velerum. Quarum I. Orirjines Anatomicse, II. Peritiam veterum anatomieam in (jenére, III. Peritiam veterum anatomieam in specie complectitur a Philippo Jacobo IIARTMANN ete. Ber|iomonti, Typis Beusnerianis 1093. Exereilalionum anatomicarnm in publicas lectiones de iisqiiw contra Peritiam velerum anatomieam afferunlui in genere stb. subeitjit Joann. Sirjism. LANGE. Begiom. prussus 1084. Hasonlóképen: John. Ilenr. PANRING 1089; továbbá: Joli. Schmidt. 1693. és Mich. KUNTER 1093. Syntagma anatonicum commentario atqu appendice etc.

m .TOANXIS VKSLINGII EQUITIS, Professoris quondam

Patavini cte. ;

A Gerardo León. Blasio. Editio Il-a priori emendatior et locupletíor. Amstelodami. Apud Joanneni Janssoricum a Wresberge et Elízeum Weycrstreel. Anno (I)(I) iLXVI.) (1666.) IIIKRONYMI FABHICII ab AQUAP I:\DENTE slb. Opera omnia Anato-

miea et Physiologia stb. cum Praefatione Bern. Siegfried Albini anatomes et chirurgiae in Acad. Leyd. Batav. prof. ord. Editio novissima apud Joann. van Kerekhem. 1738. (Ez a mű kiválóan érdekes a házi állatok boncztinát illetőleg, mert a szarvasmarha-embryo fejlődését és a csibe fejlődéséi a petében (tojásban), igen szép rajzokkal mutatja be. Tárgyalja az állatok mozgását is: De niolu locali animalium secundum totuni et primo quidem de gressu. Nemkülömben az állatok beszédéről is. De brutorum loquela idézve Porphiriust, a ki irja, hogy Melampus, Thiresius és előttük már Apollonius Thyaneus : "Brutorum colloquia intelexisset.u

»