szubjektív
Akadozó államosítás – Ki viszi el a balhét? Alig több mint két hónap van hátra a közoktatási intézmények államosítására szabott időből. Ehhez képest nem állnak megnyugtatóan az előkészületek. Az intézmények, a fenntartók sötétben tapogatóznak, találomra hoznak döntéseket. Ennél is nagyobb baj, hogy mintha az átalakítás megszervezéséért és levezényléséért felelős intézmények sem tudnák pontosan, mi történik majd. A kormány szeptember utolsó napjaiban tárgyalta azt a jelentést, amely a közoktatási intézmények állami fenntartásba vételével kapcsolatos helyzetet mutatta be. A pedagógusfórumokon elhangzó tájékoztatók konkrétsági szintjét éppen csak meghaladó előterjesztésből kirajzolódó kép több mint aggasztó. Az állami fenntartói jogok és kötelezettségek gyakorlására hozta létre a kormány a nyár közepén a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot (KIK). A központ által készített jelentésből kiderül, hogy a megalakulás óta eltelt hónapok arra sem voltak elegendőek, hogy az új intézmény felállítsa saját apparátusát. Joggal tehető fel a kérdés: vajon nem jelent-e vállalhatatlan kockázatot egy ilyen hatékonysággal működő központra bízni 2700 iskola és kollégium, 120 000 pedagógus és 1 200 000 gyerek jövőjét? A tankerületek vezetői állásaira kiírt pályázatok sikere is kérdéses. Az említett beszámoló szerint néhány nappal a határidő lejárta előtt a meghirdetett helyek mintegy harmadára egyetlen pályázó sem akadt. (De ha feltételezzük, hogy az utolsó napokban esetleg tömegesen érkeznek még jelentkezések, akkor sem lesz túl nagy a KIK választási lehetősége.) Ha pedig sok helyen nem tudnak majd tankerületi igazgatót kinevezni, akkor még reménytelenebbnek tűnik a szakapparátus toborzása és felkészítése, illetve az átadás-átvétel zavartalan lebonyolítása. Egy az országgyűlési képviselőknek címzett államtitkári levél is, bár igencsak szőrmentén, de erről árulkodik, amikor így fogalmaz: „2013. január 1-jétől a helyi önkormányzatok hivatalaiban az átadásra kerülő köznevelési intézmények fenntartói feladatait ellátó köztisztviselők és munkavállalók többsége is a KIK foglalkoztatotti állományában folytatja munkáját.” A javaslat első ránézésre – minden cinizmusa ellenére – kivitelezhetőnek látszik, tüzetesebben megvizsgálva azonban kiderül, hogy hiányos tájékozottságon alapul és nem is túlságosan ésszerű.
Az önkormányzati alkalmazottak elkobzása problematikus. Sok olyan kis önkormányzat van ugyanis, ahol eleve nincs szakember, akit einstandolni lehetne. A kicsit nagyobb önkormányzatoknál vannak ilyen szakalkalmazottak, azonban gyakran – az oktatás mellett – más területekért (például szociális, egészségügy) is felelnek, azaz munkájukra továbbra is igényt tartanak az önkormányzatoknál. Végül a harmadik csoportba tartoznak a nagyobb, 3000 lakosságszám feletti települések, amelyek főszabályként működtetői maradnak intézményeiknek, így – tekintve, hogy a munka dandárja helyben marad – irányítói stábjukra is szükségük lesz. (Ha mégis a tárca javaslata valósulna meg, az azt a furcsa helyzetet eredményezné, hogy ugyanazok végeznék az átadást önkormányzati „sapkában”, mint akik az átvételt Klebelsberg „sapkában.”) A jelentésből kitűnik, hogy a jogszabályi háttér kialakítása sem történt még meg. Több törvény (pél dául a köznevelési, közalkalmazotti, államháztartási) módosítása mellett új jogszabályok megalkotása is szükséges, egyebek mellett az átadás-átvételt szabályozó törvényé. További probléma, hogy nem látni az államosítás és a költségvetés közötti harmóniát. Anélkül zajlik a költségvetés részletes vitája, hogy bárki is tudná, hány önkormányzat vállalja a további működtetést és ez hány intézményt, hány dolgozót és hány diákot érint. Az önkormányzatok pedig úgy hoznak döntést a működtetés átadásáról vagy megtartásáról, hogy nem tudják, költségvetési szempontból ez mit jelent számukra. Logikus lenne azt feltételezni, hogy a központi költségvetés különbséget tesz majd azok között az önkormányzatok között, akik vállalják ezt a feladatot, és azok között, akik nem. Ám egy lapzártánk idején beadott módosító javaslat alapján úgy is értelmezhető, hogy ez a vita eldőlt, s a működtetést vállaló önkormányzatok nem számíthatnak pozitív megkülönböztetésre. A szokásos munkamenet (értsd: titkolózás) miatt nem sokat lehet tudni arról, hogy mit szándékozik tenni a kormány ebben a helyzetben, néhány fontos kérdés esetében azonban a minisztériumi eresztéken kicsordogáló információk valamilyen irányt mégiscsak körvonalaznak. Ezek szerint a problémák megoldását és az ezzel járó felelősséget lényegé-
ben teljes egészében az önkormányzatokra tolnák. Ahogyan egy polgármester fogalmazott, a helyzet leginkább olyan, mint amikor egy orvos felvágja a beteg mellkasát, s csak akkor döbben rá, hogy nem tudja elvégezni a műtétet. Gyors döntéssel lehúzza a gumikesztyűt, s a páciensre bízza, oldja meg saját kontójára a dolgot. A központi szakapparátus felállításának módja, az átadás-átvétel feladatának átterhelése mellett ilyen lesz annak a helyzetnek a kezelése is, amely az uniós fejlesztésekben részt vevő intézményeknél jelentkezik majd. A pályázaton támogatást nyert intézmények esetében ugyanis „fenntartási kötelezettséget” tartalmaznak a szerződések, amelyek meghatározott ideig nem teszik lehetővé az intézmények átszervezését (a pályázatban vállaltak teljesítésének elmulasztása esetén pedig vissza kell fizetni a támogatási összeget). Nyilvánvaló, hogy az önkormányzatok a pályázati döntések idején nem számíthattak ilyen kormányzati intézkedésekre, most mégis rajtuk vernék el a port. Első körben a támogatási szerződések módosítását kellene elérniük. Az uniós fogaskerekek sebességét ismerve könnyen belátható, hogy amen�nyiben sikerrel is járna egy ilyen kezdeményezés, az aligha történne meg 1-2 hónap alatt. Ha pedig ez nem valósul meg határidőre, akkor az érintett önkormányzatokra kettős „büntetést” vetnének ki: költségvetési hozzájárulást kellene fizetniük és a társfinanszírozásból származó kötelezettségek is őket terhelnék (függetlenül attól, hogy működtetői lesznek-e az adott intézménynek vagy sem). Hasonlóan aggályosnak és inkorrektnek tűnnek a vagyonnal való gazdálkodásra vonatkozó elképzelések is. Az ingatlanokat ugyanis ingyenes használatba kapná az állam, miközben sok esetben ezek fejlesztésére hiteleket vettek fel az önkormányzatok vagy éppen – korábban az állam által is ösztönzött formában – PPP-beruházások keretében újították fel vagy bővítették iskoláikat. Összességében olyan kép körvonalazódik, ahol a kormányzati szereplők által el nem végzett munka javarészt az önkormányzatokra hárul, ahogyan a finanszírozási kockázatok is náluk jelennek majd meg. Mindez azt is jelenti, hogy megkezdődött a felelősség áthárítása, s borítékolható: kudarc esetén a balhét az önkormányzatok viszik majd el.
ÚJ KATEDRA Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft., 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7., Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Felelős kiadó: Ekler Gergely Alapító-főszerkesztő: Pecsenye Éva Felelős szerkesztő: Varga Gabriella,
[email protected] Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Munkatársak: Klotz Mária, Novák Imre, Simonyi Gáspár Tervezőszerkesztő: Molnár Tamás Olvasószerkesztő: Nagy Márton A szerkesztőség címe: 1055 Budapest, Balassi Bálint u. 9–11. félemelet 4., Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/337-9962,
[email protected], www.ypsylonmedia.hu Nyomdai munkák: OOK-Press, Veszprém Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN 0865-6177 (nyomtatott) ISSN 1788-3709 (on-line) 2012.
október
új katedra
1
s ú ly p o n t
Kerettantervek – Végtelen történet Behozhatatlan csúszás a tartalmi szabályozásban?
Tovább csúszik a kerettantervek kiadása, a legfrissebb információk szerint október közepén is még csak a tervezeteket hozza nyilvánosságra a tárca. Mindeközben régen el kellett volna kezdődnie az új dokumentumok alapján az iskolai programok, helyi tantervek átalakításának, az új tankönyvek fejlesztésének, kipróbálásának, akkreditációjának. A csúszásnál is nagyobb baj, hogy a közkézen forgó jogszabálytervezet tájékozatlanságot, átgondolatlanságot, zavarodottságot tükröz. Ennek egy része nyilván összefügg a kapkodással, másik része viszont méltatlan – és az érintettekkel nem egyeztetett – szándékokat tükröz. Gond van – egyebek mellett – a szerkezettel, a bezsúfolt tartalom mennyiségével, a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendszerével és a korábban jóváhagyott dokumentumok, programok kivezetésével is. Mindez már az új tartalmi szabályozás 2013. szeptemberi bevezetését is komolyan veszélyezteti.
Esetleges és hiányos kerettantervi szabályozás A kerettantervek rendszere három fő elemből épül fel: az általános kerettantervekből, az ezekhez kapcsolódó tagozatos és kiegészítő tantervekből, illetve egyes sajátos köznevelési feladatok ellátásához is készülő dokumentumokból. Elvben a tanítási idő 90 százalékát fedik le, a fennmaradó 10 százalékot az iskola szabadon használhatja fel. A szabad sáv a valamilyen sajátos arculatot formáló intézmények számára kevés – jelzik a problémát számos intézményből. A szakma meghatározó része szerint ugyanakkor a kerettantervekben megfogalmazott tartalom önmagában is megtaníthatatlan, átadására az időkeret 100 százaléka sem lesz elegendő, azaz a szabad sáv meghatározása csupán szimbolikus. Mindez azt jelenti, hogy a saját oktatási-nevelési elképzelések megjelenítése automatikusan önálló kerettanterv készítését és annak jóváhagyatását jelenti majd. Érdekes kérdéseket vet fel a tagozatos és kiegészítő tantervek vázolt
rendszere is. Egyrészt szembetűnő, hogy meglehetősen elitizáló, s csak a tehetségesebb tanulókkal foglalkozó intézmények számára nyújt valódi differenciálási lehetőséget. A szerzők – úgy tűnik – kevésbé tartották fontosnak a tanulási nehézségekkel küzdők, a hátrányos helyzetűek, a lassabban haladók tanulásának eltérő, az egyéni fejlődés ütemét figyelembe vevő tantervekkel való támogatását. A tervezet alapján nem látható, hogyan lehetne felzárkóztató jellegű vagy elnyújtott képzést biztosítani egy „normál” állami iskolában az állami kerettantervek keretei között. Nem tűnik életszerűnek és logikusnak az sem, ahogyan kiválasztották azokat a tantárgyakat, amelyekre eltérő tantervek készültek. Nehezen indokolható például, hogy alsó tagozaton miért csak a dráma és a tánc jelenik meg ilyenként, mint ahogy az is érthetetlen, hogy az 5–12. évfolyamra – az egyetlen filozófia kivételével – miért nem készültek eltérő tantervek a humán tárgyakra, illetve az idegen nyelvekre. Ha nem arról
Szovjet borotvagép – Túlszabályozó tantervek Néhány szó a gimnáziumi kerettantervekről Az utóbbi két évtized oktatási kormányzatai csaknem kivétel nélkül szükségét érezték annak, hogy a közoktatás tartalmi szabályozását átalakítsák. Ezt a törekvést egyrészt indokolja az a jogszabályi követelmény, amely a Nemzeti Alaptanterv rendszeres felülvizsgálatát írja elő, ezáltal igyekezvén megvédeni a tanterveket az elavulástól, illetve lehetőséget biztosítani a használat során felmerült szükséges korrekciókra. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az utóbbi évek tantervi átalakításait mégsem csak ezek a célok vezérelték, amire elégséges bizonyíték, hogy ezek az átalakítások mind mélyebbek, lényegibbek voltak, mint amit egy rendszeres korrekció megkövetel. Mi hát az oka a kormányzatok tantervírói buzgalmának? Egyrészt kétségtelen, hogy a tartalmi szabályozás átalakítása a lehetséges oktatáspolitikai változtatások közül az egyik legolcsóbb – legalábbis a kormányzati költségvetés szintjén. (Hogy azután ez a helyi tantervek elkészítése és bevezetése során mennyi – meg nem fizetett – munkát generál, az már más kérdés.) Az emberek a mindenkori kormányzattól a dolgok javítását várják, és nyilván sokkal költségesebb általános didaktikai megújulást, hatékony esélyegyenlőségi programot, eredményes pedagóguspolitikát megvalósítani, mint átírni a tanterveket. A másik ok, hogy a kormányra kerülő egyes politikai erők számára éppen az oktatás tartalmi szabályozása nyújtott és nyújt kiváló lehetőséget arra, hogy értékvilágukat, politikai preferenciáikat látványosan demonstrálják. Például aligha vitatható, hogy az erkölcstan mint tantárgy beveze-
2
2012.
október
új katedra
tését valamennyi általános iskolai évfolyamon elsősorban ilyen megfontolások eredményezték. De például ebben a kontextusban értelmezhető a Nemzeti Alaptanterv tervezete nyomán kialakult Wass Albert-vita is. Mindazonáltal legyünk igazságosak: az előző kormányzatok által elfogadott NAT a hiányzó ismeretjellegű követelmények miatt sokak számára bántóan csonka volt, és a közoktatás fenntartói és szerkezeti átalakítása is megkövetelheti a tartalmi szabályozás átdolgozását. Ugyanakkor az is észrevehető, hogy a kerettantervi szabályozás bizonyos pontokon túllép a fenti tényezők által szükségszerűen megkívánt követelményeken. De mit számít a tartalmi szabályozás, van-e jelentős és közvetlen hatása az oktatás mindennapjaira? Régi, közoktatásban megőszült iskolavezetők tapasztalata szerint nem eszik olyan forrón a kását, a tantervek a gyakorlatban kevésbé fontosak. Sok tanár – függetlenül a tantervi változásoktól – ugyanazt tanította mindig is, saját tantervét a tudása, szakmai meggyőződése, illetve legfeljebb az érettségi követelményrendszere határozta meg. A helyzet most megváltozik. A jogszabályokban is deklarált ambíció szerint az állam mint fenntartó a korábbinál jóval pedánsabb ellenőrzési rendszert működtet majd, ami nyilvánvalóan kiterjedhet a helyi tartalmi szabályozás megfelelőségére, illetve a gyakorlatban való érvényesülésére is. Ez a tény a szereplőket várhatóan fokozottabb szabálykövetésre ösztönzi, ezáltal növelheti a központi tantervek szabályozó erejét. Már csak az a kérdés, hogy megy-e a kerettantervek által az oktatás világa elébb?
s ú ly p o n t Tagozatos és kiegészítő tantervek a kerettantervekhez Iskolatípus (évfolyam) Általános iskola (1–4. évfolyam) Általános iskola (5–8. évfolyam) Gimnázium (4 évfolyamos, 9–12. évfolyam)
Gimnázium (6 évfolyamos, 7–12. évfolyam)
Gimnázium (8 évfolyamos, 5–12. évfolyam)
Szakközépiskola (9–12. évfolyam)
Tantárgy • Dráma és tánc • Matematika (emelt óraszámú) • Életvitel (vidék-város) • Természettudományi gyakorlatok • Filozófia • Matematika (emelt óraszámú) • Biológia (emelt óraszámú) • Fizika (emelt óraszámú) • Kémia (emelt óraszámú) • Fizika (humán érdeklődésű csoportnak) • Fizika (reál érdeklődésű csoportnak) • Filozófia • Matematika (emelt óraszámú) • Biológia (emelt óraszámú) • Fizika (emelt óraszámú) • Kémia (emelt óraszámú) • Természettudományi gyakorlatok • Fizika (humán érdeklődésű csoportnak) • Fizika (reál érdeklődésű csoportnak) • Filozófia • Matematika (emelt óraszámú) A • Matematika (emelt óraszámú) B • Biológia (emelt óraszámú) • Fizika (emelt óraszámú) • Kémia (emelt óraszámú) • Természettudományi gyakorlatok • Fizika (humán érdeklődésű csoportnak) • Fizika (reál érdeklődésű csoportnak) • Biológia (magasabb óraszámú) • Fizika (magasabb óraszámú) • Kémia (magasabb óraszámú) • Földrajz (magasabb óraszámú)
* A tartalmi szabályozás csúcsán helyet foglaló Nemzeti Alaptanterv képezi a kerettantervek alapját. Annak a megállapításához, hogy a kerettantervek mennyire felelnek meg a NAT előírásainak, nyilván egy mélyebb, tantárgyankénti vizsgálat szükséges. Az mindenesetre megállapítható, hogy a gimnáziumi kerettantervek esetében máris deklarált eltérés mutatkozik, amennyiben a NAT-rendelet szerint a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok részére készülő kerettantervek „a fejlesztési feladatokat és közműveltségi tartalmakat a NAT középiskolai pedagógiai munka nevelési-oktatási szakaszára vonatkozó négyéves ütemezéstől eltérően hat vagy nyolc évfolyamra szétosztva is meghatározhatják”. Mindez azt jelenti, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően például a történelem tantárgy keretében a különböző gimnáziumi iskolatípusok különböző évfolyamon kezdik el az emberiség történetének kronologikus tanítását (vagyis a hat évfolyamos gimnázium diákjai a hetedik; míg a négy évfolyamosok a kilencedik évfolyamban tanulnak az ókori Egyiptomról). Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a későbbi engedélyezések alkalmával mi lehet az az eltérés, amit az engedélyező még tolerál. Egy másik eltérés a műveltségterületek százalékos arányaira vonatkozik, amelyre a NAT ajánlásokat fogalmaz meg. Megállapítható, hogy a kerettantervek tantárgyi struktúrája és óraszámai ezt nem feltétlenül veszik figyelembe. Különösen szembetűnő, hogy a NAT bevezetőjében megfogalmazott Fejlesztési területek – nevelési célok szempontjából meghatározónak számító Ember és társadalom műveltségi terület óraszámai nemcsak elmaradnak más műveltségterület óraszámaitól, de a 9–10. évfolyamokban még a javasolt intervallum (8–15%) alsó határát sem érik el (alig több mint 6%). Mindez felveti annak a kérdését is, hogy a százalékos arányokra vonatkozó NAT-ajánlások intervallumai mennyire tekinthetők kötelező előírásnak. Ez a kérdés a később benyújtandó kerettantervek el-
van szó, hogy ezek a kerettantervek egyszerűen csak nem készültek el időre, akkor ez azt jelenti, hogy minden olyan intézménynek, amelyik tagozatos formában szeretne magyart, történelmet, angolt stb. tanítani, önálló kerettantervet kell készítenie és azt jóváhagyatnia a miniszterrel. Láthatóan nagy hangsúlyt kaptak a természettudományok, ugyanakkor mivel az érettségi rendszer kialakításakor végül elvetették azt az elképzelést, amely szerint egy természettudományos tárgyból kötelező lett volna a vizsga, félő, hogy ez a lépés nem visz közelebb a kívánt célhoz. A kerettantervek harmadik csoportját jelentik az egyes köznevelési feladatokhoz készített tartalmi szabályozó dokumentumok. Ebbe a körbe tartoznak a nyelvi előkészítő évfolyamhoz, az Arany János Tehetséggondozó Programhoz és az Arany János Kollégiumi Programhoz, valamint a sportiskolai neveléshez, oktatáshoz kapcsolódó kerettantervek. Sokat elárul a tárca szándékairól és oktatáspolitikai küldetéséről az, hogy nem készítettek tantervet a két tanítási nyelvű iskoláknak és – megdöbbentő módon – a sajátos nevelési igényű tanulók neveléséhezoktatásához sem. Ezen területekre a tárca csak irányelveket ad ki, amit a majdani kerettanterv-készítőknek figyelembe kell venniük. De nincs kerettanterv a kiemelt kormányzati célként megfogalmazott egész napos iskolákra sem, és ismeretlen a hídprogramok és a szakiskolai közismereti képzés tartalma is. Mindez összességében akár a tanulók 30-40 százalékát is érintheti. Új jóváhagyási rendszer – Méltatlan kiszorítósdi A minisztérium szerint egyszerűsödik a jóváhagyás rendszere, valójában azonban értelmetlenül pazarlóvá, szubjektívvé és drágává válik. A rendelettervezet készítői szerint lerövidül a jóváhagyási idő, valójában pedig semmi garancia nincs arra, hogy az eddigi maximum 110 napos bírálati idő csökkenne. Az eddigi koordinátor, a most feloszlatott
bírálása esetében döntő lehet, hiszen ha az ajánlásoknak nincs kötelező jellegük (ahogyan az ajánlás kifejezésből következnék is), akkor a jóváhagyásnak hiányzik egy nagyon lényeges és objektív kritériuma (a műveltségterületek megfelelő arányai) és a továbbiakban a miniszter (illetve az OFI) belátására bízatik, hogy vajon a 9. évfolyamon mondjuk az énekzene órákhoz képest elég-e heti két fizikaóra vagy sem. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy a később engedélyezésre benyújtott kerettanterveket a miniszter (OFI) ne vizsgálná meg a NAT műveltségterületi arányossági ajánlásának a szempontjából, márpedig akkor éppen a miniszter által rendeletben kiadott kerettanterveknek célszerű lenne betartaniuk ezeket az arányokat. Anélkül, hogy újra ismételnénk a NAT kapcsán kibontakozó vitákat, témánk szempontjából fontos, hogy az alaptanterv egyik leginkább bírált sajátossága a túlrészletezettsége volt. Vagyis a pótolni kívánt ismeretjellegű követelményeket számos műveltségterületen sokak szerint túlzott mértékben sikerült beépíteni. Megfogalmazódott, hogy több műveltségterület alaptantervi szabályozása valójában kerettantervi részletezettségű. Ez több veszélyt is magában hordoz: gimnáziumi szempontból az eddiginél kötöttebb, az iskolai, tanári és tanulói különbségeket kevésbé figyelembe vevő szabályozás veszélyét az alacsonyabb tantervi szinteken. És valóban, a kerettantervírók többnyire színvonalas, de már-már helyi tantervi szintű szabályozást tettek le az asztalra, ami az esetek többségében teljes egészében igénybe fogja venni a rendelkezésre álló időkeretet és óraszámokat. * Eddig az iskola a kerettanterv alapján készítette el a helyi tantervét. Most a rendelettervezet úgy fogalmaz, hogy az iskola a kerettanterveket a helyi tantervébe beépíti és „kiegészíti az iskola helyi sajátosságai alapján”. Erre a kiegészítésre áll rendelkezésre a tantárgyanként 10%-os időkeret.
2012.
október
új katedra
3
s ú ly p o n t Országos Köznevelési Tanács (amelynek egyébként évtizedekig tagja és egyik vezetője volt a most annak helyét sóval behintő államtitkár, Hoffmann Rózsa is) helyébe az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetnek (OFI) 60 nap áll rendelkezésére a szakmai vélemény elkészítéséhez, ezt köve tően azonban a miniszter – mivel számára határidő nincs kitűzve, a tárca munkatempója pedig hagyományosan időigényes – bármeddig húzhatja a döntést. Az OFI mint szakmai véleményező megjelenítése önmagában is problémás, hiszen ott készültek a miniszter által kiadott tantervek. Félő, hogy – bármennyire is felkészültek az ott dolgozó szakemberek – a tantervkészítés belterjessé válik, annak kockázatáról nem is beszélve, hogy a bírálatba szubjektív szempontok is keveredhetnek. Nem tűnik sem logikusnak, sem takarékos megoldásnak, hogy csak az iskolatípusra és a teljes pedagógiai szakaszokra készített kerettantervekre lehet miniszteri jóváhagyást kérni. A megszűnő rendszerben még lehetőség volt olyan dokumentumok engedélyeztetésére is, amelyek az iskolai oktatás rövidebb, meghatározott szakaszához, egyes pedagógiai feladatok végrehajtásához, több iskolai évfolyam különböző tantárgyait, tananyagát érintő tananyaghoz vagy bármely műveltségi területnek, tantárgynak a teljes köznevelés összes pedagógiai szakaszát átfogó tanításához készültek. Ez a lehetőség most megszűnik, így mindenkinek – annak is, aki csak egy-egy részterületen szeretne eltérni – olyan kerettantervet kell készítenie, amely tartalmazza a teljes körű tantárgyi rendszert, az érintett pedagógiai szakaszok minden évfolyamára és tantárgyára kiterjedő teljes tananyagtartalmát. (Ez annál is inkább érthetetlen, mert a miniszter ugyanakkor saját magának felhatalmazást adna arra, hogy oktatásirányítási feladatok eredményessége céljából, illetve egyes sajátos köznevelési feladatokhoz eltérő kerettantervet is készíthessen.) Egyöntetű a vélemény, hogy ezzel a megkötéssel a cél az alternatív ke-
rettanterv-készítők alkotókedvének adminisztratív eszközökkel történő visszafogása. Szakmai érvekkel nehezen védhető az is, hogy míg a miniszter által készíttetett – és a külső szakmai értékelés, illetve bírálat alól is mentesített – kerettanterveket rendeletben adják majd ki, addig a jóváhagyási eljáráson megfeleltekről csak határozat születik, amelynek még a kihirdetése sem történik meg. Ez a felvetés több problémát is okoz. Morálisan nehezen védhető módon másodrangúvá fokozza le a kérelmező számára nem kevés pénzbe kerülő, szigorúbb bírálati eljáráson megfelelt tanterveket, másfelől szakmailag indokolatlan gátat szab az alternatív tantervek megismerésének és elterjedésének. Érthetetlen, hogy ha egy tanterv az akkreditáción megfelelt, miért nem válhat közkinccsé, és kérdéses az is – mivel egy határozat általában egyedi aktus, egy kérelemre adott válasz –, hogy amennyiben valaki egy ilyen tantervet szeretne átvenni, az ezt automatikusan megteheti-e majd, vagy ugyanazt a dokumentumot – ismételt jóváhagyási díj befizetése mellett – újra végig kell futtatnia az engedélyezési procedúrán. Az eltérő kerettantervek kiadását nehezíti, hogy a jövőben jóváhagyást csak a fenntartó vagy az alternatív iskolát képviselő hálózat, szervezet kezdeményezhet. Az egyházi és alapítványi iskolák esetében a dolog egyszerű, hiszen a fenntartó nem változik, illetve áll az intézmények mögött őket képviselő hálózat vagy szervezet. Nehéz helyzetbe a most még önkormányzati fenntartásban működő iskoláknak a kiadandó kerettantervekhez nem illeszkedő programjai kerülnek, ezeknek az iskoláknak a fenntartójuk ugyanis januártól az állam lesz, azaz az államnak kellene engedélyt kérnie saját magától arra, hogy a sajátos igényekre válaszoló programok továbbfuthassanak, majd szintén neki kellene az engedélyt erre saját magának megadnia. Ha ez önmagában még nem lenne elég értelmetlen, mindezért az államnak még fizetni is kell majd az államnak, azaz saját magának. Nem
Ez a 10% azonban csak elméleti lehetőség, hiszen a kerettantervek esetenként túlságosan bő előírásait az adott időkeretben még a legtehetségesebb tanulók esetében sem lehet mindig garantálni. Félő, hogy a gimnáziumok jó részében az időkeret 100%-a sem lesz elég arra, hogy a kerettantervben foglaltakat teljesítsék. Vagyis helyi kiegészítéseknek aligha lesz tere, illetve ha ilyen tartalmakat mégiscsak beillesztenek a helyi tantervekbe, úgy ezeket a gyakorlatban csak a kerettantervi tartalmak egy részének elhagyásával lehet majd megvalósítani. Felmerül az a lehetőség is, hogy az egyes iskolák helyi tantervükben a szabadon tervezhető órakeret felhasználásával enyhítsenek ezen a feszültségen, például ha úgy vélik, hogy a heti két történelemórában nem tudják elsajátíttatni a kerettantervi tananyagot és a helyben fontosnak vélt tartalmakat, úgy az egyik évfolyamon tehessenek hozzá heti még egy órát. Kérdés, hogy a helyi tanterv meghatározhat-e a kerettantervi előírásnál több órát az adott tantárgy tanítására. A kerettantervi rendelet ezzel kapcsolatban némileg ellentmondásos, hiszen egy helyütt a tartalmak elsajátításához minimálisan szükséges óraszám meghatározásáról beszél, máshol viszont leszögezi, hogy a kerettanterv meghatározza „a műveltségi területeken meghatározott tantárgyak óraszámát”. Az a tény, hogy a kerettanterv bizonyos tantárgyakból az emelt óraszámú oktatásra is tartalmaz tantárgyi kerettanterveket, mindenesetre megkérdőjelezi, hogy a helyi tanterv keretében saját programmal lehet-e a kerettantervben meghatározott óraszámnál magasabb óraszámban tanítani egy adott tantárgyat. A 10%-os szabadon felhasználható időkeret más problémákat is felvet. Egyrészt felveti a tanulók és iskolák közötti különbségek fent vázolt problémáját – hiszen mindez abból a nyilvánvalóan hamis feltételezésből indul ki, hogy az idő kilencven százalékában mindenkivel elsajátítható az előírt tananyag (minden gimnázium minden osztályával, vagyis itt nem a leszakadókról beszélünk), másrészt bizonyos tantárgyak esetében a
kerettantervek mégoly strukturált előírásai sem képesek egyértelműen meghatározni a tudás mélységét, vagyis ugyanazt a kerettantervi tartalmat lehet különböző szinteken elsajátítani. Objektíve nézve meglehetősen önkényes, hogy egy adott tematikát mennyi idő alatt és milyen mértékben lehet elsajátíttatni. Különösen igaz ez olyan tantárgyak esetében, ahol a narratív gondolkodás a meghatározó. Emiatt mindenfajta szabad felhasználású százalékról beszélni a gyakorlati megvalósítás felől nézve meglehetősen értelmetlen. Ugyanakkor a kerettantervek az egyes tantárgyi tartalmakra is kötelezően előírnak óraszámokat. Például magyar irodalomból a 9. évfolyamon minimum 5 tanórán keresztül kell foglalkozni az antik színházzal és drámával (és persze nagyjából ez a maximum is). Ez túlzott és értelmetlen megkötésnek tűnik és felfed egy másik problémát is. A 20/2012-es EMMI rendelet az iskola helyi tantervéről úgy rendelkezik, hogy az tartalmazza „a választott kerettanterv megnevezését”, valamint a kerettantervben meghatározottakon felüli kötelező és nem kötelező tanórai foglalkozások „megtanítandó és elsajátítandó tananyagát” [7. § (1) bekezdés b) pont]. Ez értelmezésünkben nem jelent mást, mint hogy a kötelező órák időkeretének minimum 90%-ában magát a kerettantervet kell tanítani, ezekbe a helyi tantervnek nincs beleszólása. A kerettantervek egyes tantárgyak emelt szintű oktatását a hat és a nyolc évfolyamos gimnáziumokban a hetedik évfolyamtól kezdve vezetik be. Ez bizonyos tanulóknak kedvező lehet, hiszen több éven át emelt szinten tanulhatják kedvelt tantárgyukat, ugyanakkor az érdeklődési kör kikristályosodása, a pályaválasztás egyénenként nagyon eltérő életkorban jelentkezik. A tanulók jelentős része 12 éves korában még nem tudja eldönteni, hogy milyen tantárgyat szeretne emelt szinten tanulni, esetleg csak később, az emelt szintű vizsgára készülve merül fel benne az emelt szintű tudás megszerzésének igénye. Ezeknek a tanulóknak – akik talán
4
2012.
október
új katedra
s ú ly p o n t is keveset. Egy-egy kerettanterv jóváhagyásáért ugyanis borsos árat kérnének: egy általános iskolai program jóváhagyási eljárásának költsége a jelenlegi kalkulációk szerint közel háromnegyed millió forintba, míg ugyanez egy 12 évfolyamos iskola esetében már jóval több mint egymillió forintba kerülne. (Külön izgalmas kérdés, hogy mi indokolja azt, hogy a jóváhagyás bonyolításáért a díj 25 százalékát tehesse zsebre az OFI.) Aligha kell jósnak lenni ahhoz, hogy prognosztizáljuk: az állami iskolák fenntartója tömegesen fogja elutasítani az intézményi megkereséseket, hiszen már az iskolák viszonylag kis arányának kérelme is több százmilliós kiadást jelentene számára. Pedig ebbe a körbe – központilag kiadott kerettantervek hiányában – olyan területeken fontos munkát végző intézmények tartoznak majd, amelyek integrált vagy inkluzív oktatást valósítanak meg, de engedély kell majd az állami iskolák már említett humán tagozatainak fenntartásához vagy a majdnem kötelezővé tett egész napos iskolai programok megtartásához, illetve újak elindításához is. Eltérő kerettantervek esetén a szakértői véleményezés és az OFI közreműködés díja (93 000 Ft-os minimálbért figyelembe véve)
Iskolatípus Általános iskola 4 osztályos gimnázium 6 osztályos gimnázium
Évfolyamok száma
Az eljárás teljes díja
Szakértői díj a befizetett eljárási díj 75%-a
OFI-ra eső díjrész a befizetett eljárási díj 25%-a
8
744 000
558 000
186 000
4
372 000
279 000
93 000
6
558 000
418 500
139 500
a korosztály többségét alkotják – a jelenlegi tervezet nem ad lehetőséget, vagy legalábbis alaposan megnehezíti a dolgukat. Általában véve elmondhatjuk, hogy a tervezet jelentősen, bizonyos pontokon szükségtelenül és károsan csökkenti a helyi tantervek szabályozási körét, ugyanakkor számos kérdést nyitva hagy. Például az is kérdés, hogy az iskola által a szabadon tervezhető órakeretben alkotott tantárgyaknak milyen kritériumoknak kell megfelelniük. * Az egyes műveltségterületek arányai többnyire megfelelnek a hagyományosnak, illetve a NAT ajánlásaiban megfogalmazottaknak. A Testnevelés műveltségterület nagyobb szerepet kap, ugyanakkor – amint azt már írtuk is – a gimnáziumi évfolyamok egy részében az Ember és társadalom nem éri el a NAT ajánlásainak alsó határát. Ha a hagyományos társadalomtudomány–természettudomány összehasonlításban szemléljük az arányokat, akkor a természettudományok jelentős, a NAT-ból nem következő és nehezen indokolható túlsúlyát érzékelhetjük. Különösen feltűnő, hogy az emelt szintű képzés gimnáziumi kerettantervei egyelőre csak matematikai vagy természettudományos kerettanterveket tartalmaznak, sem történelemből, sem magyar nyelv és irodalomból egyelőre nem készült emelt szintű változat. Ugyanakkor a természettudományokat tanító tanárok sem lehetnek elégedettek. Régi tapasztalat, hogy a heti egyórás tantárgyak tanítása milyen kevéssé hatékony. A szűkös keretek és a tantárgyi lobbik küzdelméből általában mégis gyakran ilyen megoldások születnek, ahogy most is a gimnáziumi 7. évfolyamos földrajz és kémia, illetve a 8. évfolyamos fizika és biológia-egészségtan esetében. A helyi tantervek szűk mozgástere itt is gátja lehet egy racionálisabb megoldásnak. Egyes tantárgyak kerettantervei ugyanis kétéves szakaszokban adják meg a tantárgyi tartalmakat – mindez lehetővé tenné, hogy a helyi tantervek kétéves periódusban
Leszámolás vagy tájékozatlanság – a korábbi kerettantervek kivezetése A tárca javaslata szerint a régi kerettantervi rendelet egyes rendelkezéseit hatályon kívül kell helyezni, oly módon, hogy az annak mellékleteiben található kerettantervek 2013. augusztus 31-től első, ötödik és kilencedik évfolyamon már nem lesznek alkalmazhatóak és kifutó rendszerben vesztik majd hatályukat. A teljes régi kerettantervi rendelet ennek megfelelően 2016. augusztus 31-én kerül majd hatályon kívül. Az elképzelés azt jelzi, hogy a tárca vezetői fejében egy olyan egysíkú intézményrendszer képe él, amelyet már régen meghaladott az idő. Önmagában szakmaiatlan, hogy az eltérő és egyébként korábban már akkreditált programokat anélkül szünteti meg – alkotmányosan is aggályos módon, szerzett jogokat korlátozva –, hogy bármilyen ismerete, mérési, értékelési eredménye lenne ezek hatékonyságáról, működéséről. Aztán később majd újraengedélyezteti ugyanezeket, akár változatlan formában – igaz, jó pénzért. Még durvább tájékozatlanságról árulkodik az, hogy a kivezetési szabályok nem vesznek tudomást arról, hogy az alternatív programok kerettanterveinek felépítése sok esetben eltérő ütemezésű, azaz a pedagógiai szakaszok eltérnek a 4+4+4-es logikától, s a kerettantervek hat, nyolc, tizenhárom stb. évfolyamra szólnak. Ez azt jelenti, hogy az ötödik, kilencedik, tizenkettedik évfolyamon történő kivezetés, azaz a négy év múlva történő betiltás futó programok félbetörését eredményezi, miközben ezekben a programokban sok ezer gyermek tanul. Ez olyan kérdés, amire sürgős megoldást kell találni, hiszen ha az adott program jóváhagyása elhúzódik, ezeknek a diákoknak az – egyébként jól megtervezett és korábban engedélyezett – tanulási útját vágják el. (FL)
teljesítsék az óraszámra vonatkozó követelményeket is. Vagyis egy tantárgyat, amely a tervezetben egyik évben heti egy, másikban heti két órában tanítható, miért is nem lehet egy tanévben heti három órában oktatni? Aligha vitatható, hogy ez a megoldás növelné a tanítás hatékonyságát, ám a jelen tervezet – úgy tűnik – ezt nem engedi meg. Nem lehet feladatunk, hogy az egyes tantárgyak kerettanterveit értékeljük – nem is értünk mindenhez. Nem vitatjuk, hogy általában színvonalas, minden eddiginél strukturáltabb és többszempontú kerettantervek jöttek létre; egy megfelelő gimnázium helyi tanterveként elképzelhetően nagyon jól is működhetnének. Ugyanakkor az ország valamennyi gimnáziumában történő alkalmazásukról könnyen a szovjet borotvagép juthat eszünkbe. Jó példa erre a magyar nyelv és irodalom gimnáziumi kerettanterve. A kerettanterv a 9. évfolyamtól egy színvonalas, hagyományos, legitim irodalomtörténeti megközelítési módot alkalmaz, ugyanakkor tudjuk, hogy ez a megközelítési mód egyre kevésbé alkalmas arra, hogy a tanulók többségét olvasóvá nevelje, ami pedig az irodalomtanítás egyik legfőbb célja. Az utóbbi években több hatékony megközelítési mód és több izgalmas tankönyv is született, ám ezek a jelen kerettanterv szerint a jövőben nem lesznek alkalmazhatók. Természetesen ott van még az új kerettantervek benyújtásának a lehetősége, ám erre joga csak a fenntartónak, vagyis az államnak van, s nagy kérdés, hogy él-e és miként él ezzel a jogával. * A kerettantervi tervezetet vizsgálva olyan benyomásunk támad, amely hasonlít az oktatási rendszer egészének átalakításával kapcsolatos gondolatainkra. Látunk racionális és előremutató elemeket, megoldásokat, amelyek alkalmasak arra, hogy előrevigyék az oktatás ügyét, ám látunk olyan végig nem gondolt, illetve diszfunkcionális megoldásokat és elképzeléseket is, amelyek veszélyeztethetik azt is, ami ma jól és hatékonyan működik. N I K L A I VERA
2012.
október
új katedra
5
in t e r j ú
A miniszteri akarat által megnevezett kiadványnak nem lehet konkurenciája Szarvas-Ballér Judit: A tankönyves szakma is a rádióból tájékozódik
Már csak egy cégtől rendelhetnek az iskolák tankönyveket. A jövőben új eljárásrendben, pályázati úton is felkerülhet a tankönyvjegyzékre egy kiadvány, s a miniszteri döntés nyertesének konkurenciája sem lehet. Kevesebb lesz a kiadó és a kiadvány is. Szarvas-Ballér Judit, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének elnöke szerint nincs indok ilyen mértékű változtatásra, és drágább lesz az államnak az új rendszer, a kerettantervek csúszása pedig nehéz helyzetbe hoz mindenkit.
– Október 1-jétől megváltozott a tankönyvellátás. Mostantól egy állami cég, a Könyvtárellátó Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. (Kelló) feladata lesz a rendszer üzemeltetése. Mennyiben lesz ez érzékelhető változás az iskolák számára, és mit jelent ez a kiadóknak? – Az új rendszer hatásai a következő tanévben – már a tankönyvrendelésnél, szerződéskötésnél is, de leginkább a tankönyvek kiszállításánál – lehetnek érzékelhetők. Optimális esetben az iskolák szinte semmit nem vesznek majd észre. A jelenlegi, elég hiányos információk szerint (hiszen egyelőre csak innen-onnan összecsipegetett információmorzsák alapján tudunk tájékozódni, maga a Kelló vezetője is azt mondja, nincsenek kidolgozva még a részletek), a Kelló bizonyos regionális bontásban közbeszerzési pályázatokat fog kiírni a tankönyvterjesztés lebonyolítására. Azt ígérték, hogy bárki nyeri el a regionális elosztóhelyekkel kapcsolatos pályázatot, előírják számára, hogy be kell vonnia azokat a kis szállító cégeket, akik eddig is végezték a kiszállítást az iskolákba. Az is előfordulhat, hogy jövőre – bár az iskola a Kellóval köti meg a szerződést – ugyanaz a cég szállítja majd neki a tankönyveket, amelyik eddig. Változás lesz az úgynevezett tankönyvfelelősi jutalékrendszerben is. Az eddigi szabályozás szerint az iskola, amennyiben közreműködött a tankönyvellátásban, jogosult volt valamilyen díjra, amit rendszerint a munkában részt vevő kolléga kapott meg. Ennek volt egy viszonylag jól behatárolt mértéke – 6–7 százalék –, amit mellesleg nem a terjesztő, hanem a kiadó fizetett. Úgy tudom, ezt más rendszerben képzelik el a jövőben.
6
2012.
október
új katedra
– Egyes kiadók nem mindig etikus marketingeszközökkel éltek, és többletpénzt kínáltak az iskoláknak, tanároknak, ha az ő – akár kétes színvonalú – kiadványaikat rendelik meg. Ezt a gyakorlatot az új, egységes rendszer megszüntetheti? – Ezek a jelenségek nem a tankönyvfelelősi jutalékban tárgyiasultak. Voltak olyan kiadók, amelyek a forgalom növekedését a normál jutalék mellett „külön meghálálták”, és pluszszázalékot ígértek a rendelések után. De ez két külön dolog, és ezt a problémát az új egységes rendszer sem oldja meg. – A rendelések feldolgozására, nyomon követésére a hírek szerint új informatikai rendszert fejleszt a Kelló. Erre szükség van? Az eddigi rendszerben ez pontatlan volt? – Egyáltalán nem látom indokoltnak, hogy most többmilliárdos informatikai fejlesztést kell végezni. Hála a terjesztőknek, ez eddig is korrektül ment. Ennél sokkal nagyobb gondnak látjuk, hogy a jövőben a tanévkezdéssel felmerülő problémákat (pótrendelés, visszáru) lehet, hogy a központi ellátórendszer nem tudja majd rugalmasan, gyorsan kezelni. A terjesztő a jövőben ilyen esetben bizonyára nem fordulhat a kiadóhoz, mert valószínűleg a regionális központ, a Kelló és a kiadó felé be kell tartania majd a „szolgálati utat”, ami viszont akár több hónapnyi csúszást is eredményezhet. – A kiadók, terjesztők oldaláról milyen változásokat hoz a „Kelló-korszak”? – Bizonytalan, hogy melyik terjesztő lehet majd részese a rendszernek, s aki bennmarad, nem tudja, milyen százalékért dolgozhat. Ha pályázni kell, akkor minél kisebb
százalékot mond egy cég, annál nagyobb eséllyel nyer, így ez valószínűleg némileg csökkenti az árakat. A kiadók esetében komoly változás, hogy csak a Kellóval szerződhetnek. Ez azt is jelenti, hogy mostantól a kiadónak csak egy adósa lesz, s ha az az egy nem fizet, vagy nem fizet időben, akkor ez a kiadót könnyen csődbe viheti. Eddig, ha volt 30 partnere, és abból kettő nem fizetett vagy késve fizetett, az alapjaiban nem rengette meg a céget. Itt persze részben állami pénzről van szó, aminek az aránya elvileg szép lassan – a mindenki számára ingyenes tankönyvek felmenő rendszerű bevezetésével – emelkedni fog. Azt is tudjuk, hogy a Kelló az eddigi terjesztői árréshez képest majdhogynem a dupláját tervezi elkérni a kiadóktól. Ezt nem mindenki tudja majd állni. – Egy márciusi oktatási bizottsági ülésen több képviselő is hivatkozott arra, hogy az eddigi tankönyvterjesztés jó volt, az iskolák döntő részben elégedettek voltak, nem indokolt megváltoztatni azt. Volt, aki arra is utalt, hogy épp a Kelló volt az a szereplő, akit szinte semelyik iskola nem választott. Ezek jogos érvek voltak az ellenzék részéről vagy csak a politikai játszma részét képezték e felvetések? – Arról az iskolákat kellene megkérdezni, miért nem választották a Kellót tankönyvkiszállításra. Mellesleg a könyvtárellátó bizony sokaknak tartozik a kiadók közül, ezért is van bennünk némi félelem az új rendszer főszereplőjével kapcsolatban. A Márai Programot szintén ők bonyolítják, s a kiadók szerint igencsak rosszul: lassan, bonyolultan, hosszú hónapos elszámolási csúszással stb. Ez ráadásul egy sokkal
in t e r j ú kisebb nagyságrendű program, mint a tankönyvellátás. Azért a Kellót jelölte ki a kormány a tankönyvellátásra, mert állami cég. Az eddigi rendszer jól működött. Persze a sajtó minden évben megírta, hogy csúszik egy-két tankönyv vagy gond van a kiszállítással – hiszen a sajtónak ez jelent hírt. Az, hogy jól működik valami, nem hír. A problémák azonban általában csak néhány iskolát érintettek. – Szeptember utolsó hétköznapján beszélgetünk, a kerettantervek még nem jelentek meg. Jövő szeptembertől viszont már az azok alapján írt (átírt?) tankönyvekből kellene tanítani az 1., 5., 9. évfolyamon, sőt e tankönyveket februárban meg kellene rendelniük az iskoláknak. Lehetséges ez ilyen rövid idő alatt? Elképzelhető, hogy csúszik a tankönyvrendelés határideje? – Augusztus végén Gloviczki Zoltán helyettes államtitkár egy rádióműsorban azt mondta (mi is innen értesültünk!), hogy a tankönyvrendelés kitolódik májusra. Azóta rákérdeztem erre személyesen, és azt válaszolta, hogy márciusig kell majd az iskoláknak leadniuk a tankönyvrendelést. De ez még változhat, hiszen a kerettantervek nyilvánosságra hozatalának tervezett időpontja is folyton változott és változik. A legutóbbi ígéret szeptemberről szólt, de még nem nyilvánosak a dokumentumok. Az iskolák a Kellótól rendelik majd a tankönyveket, ott összegyűjtik azokat, azután továbbítják – nem is iskolánként – a kiadóknak. Ez szintén aggodalomra adhat okot, s csak azért nem „sírunk még emiatt”, mert sokkal közelebbi problémákkal vagyunk elfoglalva. A kiadók többsége eddig már februárban tudta – hiszen az előzetes számok alapján látszott –, hogy nagyjából mennyi tankönyvet kell legyártani, s ezért a nyomdával az ártárgyalásokat időben meg lehetett kezdeni. Most nem látják majd ezeket a számokat, így viszont nehéz lesz becsülni a mennyiségeket. – Az eldőlt már, hogy az eredeti elképzelés szerint egy tankönyves rendszerre kell berendezkednünk, vagy azért marad egy némileg megnyirbált sokszínűség a tankönyvpiacon? – Hoffmann Rózsa az említett bizottsági ülésen azt mondta, hogy az iskolának nem tankönyvet, hanem kerettantervet kell választania, hiszen kerettantervenként egy tankönyv lesz. Ez nem volt megnyugtató érvelés számunkra. Azóta, úgy tűnik, változott az elképzelés, legalábbis Gloviczki Zoltán már úgy nyilatkozott, hogy szó sincs arról, hogy egy tankönyv lenne kerettantervenként. Az is kiderült, hogy idő hiánya miatt már régen nem új tankönyvekben
Szarvas-Ballér Judit
Végzettsége szerint magyar–történelem szakos tanár. 2000 óta dolgozik a tankönyvkiadásban, 2003 óta a Dinasztia Tankönyvkiadó ügyvezető igazgatója. 2008 óta a tankönyves szakma köztestületének, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének (TVOT) az elnöke. A testület munkájában elnökké választása előtt is aktívan részt vett, 2005-től 2008ig az Etikai Bizottság elnöke volt. Emellett a Tankönyvesek Országos Szövetségének (TANOSZ) is elnökségi tagja.
gondolkodnak a 2013-as évtől, hanem – bár bizonyos tantárgyak esetében lesznek miniszteri pályázatok – a jelenlegi tankönyvek jórészt maradhatnak. Szerencsére az államtitkárság sem gondolja, hogy a semmiből, egy-két hónap alatt születhetnek jó tankönyvek. Sőt elvileg a pályázatokon is indulhatnak a mostani tankönyvek átdolgozott változatai, és úgy tudjuk – ezt Gloviczki Zoltán határozottan meg is erősítette –, hogy nem csak egy nyertese lesz ezeknek a pályázatoknak sem. Azaz valamennyire marad a tankönyvválaszték. – A miniszteri pályázatokról van szó? Ezentúl nemcsak a tankönyv-nyilvántartási procedúrán átesett művek kerülhetnek fel a tankönyvjegyzékre, hanem az emberierőforrás-miniszter által kiírt pályázaton nyertes mű (vagy ezek szerint művek) is. – Igen, és ráadásul, ha van ilyen pályázaton nyertes tankönyv, akkor az iskoláknak kötelező azt rendelniük, hiába van a tankönyvlistán az adott tantárgyból más akkreditált kiadvány is.
– Mi értelme van ennek a kettős rendszernek? – Ahol van pályázat, ott valóban nem sok értelme van a hagyományos – egyébként jól működő – tankönyvvé nyilvánításnak. Amely tárgyaknál, évfolyamoknál nincs pályázat, ott továbbra is ez a procedúra garantálja a minőséget. Hozzáteszem, egyegy kiad vány jóváhagyása több százezer forintba kerül. Ráadásul, ha egy kiadó vagy a szerző – még ez sem tisztázott – benyújt a pályázatra egy tankönyvet és azt a miniszter nem választja ki, akkor az a kiadvány azután már semmilyen más módon nem kerülhet fel a tankönyvlistára. A miniszteri akarat által megnevezett kiadványnak nem lehet konkurenciája. – Vannak-e, s ha igen, nyilvánosak-e már azok a kritériumok, amelyeknek teljesül niük kell ahhoz, hogy a kiadvány megszerezze a miniszteri bólintást? – Erről még nem tudunk bővebbet. Azt sem tudjuk, lesznek-e ilyen nyilvános kritériumok, hogy normatív kiválasztás lesz-e vagy valamilyen más típusú elbírálás. Az elképzelés mindenképpen lehetőséget ad a kézi vezérlésre. Ma, ha van egy kiadványom, amit tankönyvvé szeretnék nyilváníttatni, be kell adnom az Oktatási Hivatalba egy kérelmet. A kiadványomnak mindenféle bonyolult kritériumnak meg kell felelnie, ezek teljesülését három szakértő – egy tudományos szakértő, egy pedagógiai szakértő és egy könyvészeti-technológiai szakértő – vizsgálja meg. Befizetek egy nem kis összeget, s ha mindenki mindent rendben talál, akkor felkerülhet a kiadvány a tankönyvlistára. Ez a folyamat általában 3-6 hónapig tart. Nyilván ezt akarják gyorsítani, kérdés, hogy a minőséget mennyire garantálja majd a még nem ismert új folyamat. És ne legyünk naivak: egy miniszteri döntés nem kizárólag szakmai döntés szokott lenni. A pályázattal ideo lógiai kontrollt is be akarnak vezetni. – A régi tankönyvvé nyilvánítás nagyon alapos minőségbiztosításnak tűnik, mégis tele van a piac és a tankönyvlista silány kiadványokkal. Lehet, hogy mégsem biztosított a régi rendszerben a jó minőség? – Ez így van, de ez nem a tankönyvesek hibája, hanem a jóváhagyási rendszeré. Ezt kellett volna megreformálni, hatékonyabbá tenni. Száznál több szempontot vizsgálnak a szakértők külön-külön, lehet, hogy ezek a szempontok nem voltak megfelelőek és inkább más elemeket kellene beépíteni az elbírálásba. Most megmarad – némi változtatással – a jóváhagyásnak ez az útja is, s ezzel a kormányzat is elismeri, hogy ez az út jó. Másrészt a gyorsításra azért van szükség, mert mindennel – már a NAT-tal is, 2012.
október
új katedra
7
in t e r j ú most a kerettantervekkel is – elcsúsztak, de az új alaptanterv bevezetésének határideje nem tolódik ki. Az államtitkárság gyakran érvelt azzal, hogy azért kell átalakítani a tankönyvrendszert, mert eddig összevissza, nemcsak kerettantervekre, hanem helyi tantervekre is születtek a könyvek. A helyzet az, hogy a jegyzéken található tankönyvek elsöprő része most is a kerettantervek, nem kis százalékban épp az Oktatási Miniszté rium kerettantervei alapján készült. – Ma nagyjából 60-70 kiadó dolgozik, de négy nagy uralja a 16 milliárdosra becsült tankönyvpiacot. Az biztos, hogy drasztikusan szűkül majd a kiadók köre. Milyen a hangulat? – Illúzióink ne legyenek! Ha nem csúszik el időben az oktatási reform, akkor most arról beszélnénk, hogy 2013-tól egy tankönyv lesz egy kerettantervhez. Ez a puhulás, ami most még benne van a rendszerben, annak a jele, hogy az eredetileg kitűzött célt nem lehetett megvalósítani. A lényeg, hogy itt alapvetően egy tankönyves rendszer kialakítását szerették volna – és valószínűleg szeretnék – bevezetni. – Ami egy tankönyvkiadóra épülne… – Igen, szó volt arról, hogy egy állami tankönyvkiadót akar a kormány. Úgy tűnik, egy-
előre ez nem jött össze. De az borítékolható, hogy néhány év múlva sokkal kevesebb kiadó és tankönyv lesz a rendszerben. – És a köznevelési törvény szerint ingyenes lesz a tankönyv minden diáknak. – Igen, de mi lesz ingyenes? Csak a tankönyv? Vagy a felmérők, munkafüzetek is, és mindaz, amit most használnak a gyerekek? Vagy azt mondja az állam, hogy ez és ez ingyen van ugyan, de a többi dolgot – amit ma megvetethet a pedagógus a 12 ezer forintos támogatásból – szerezze be az iskola, ahogy akarja. Ebben az esetben gyorsan kialakul egy másodlagos tankönyvpiac, és elképzelhető, hogy azoknak is fizetniük kell majd, akik most mindent ingyen kapnak. Vagy kialakul egy óriási különbség azok között, akik meg tudják vásárolni ezeket a termékeket, és azok között, akik nem. Ez persze csak fikció, nem lehet tudni pontosan, mi lesz. Az biztos, hogy a költséghatékonyság az egyik elsődleges szempont, és az is biztos, hogy soha nem ígérték, hogy minden ingyen lesz. Azt csak a tankönyvre mondták. Sőt csak a tartós tankönyvre. – Mondhatjuk, leegyszerűsítve, hogy a tankönyvpiac szűkítése a tankönyvek, az oktatás minőségének csökkenésével jár? – Ez így valóban leegyszerűsítés. Nem
Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató
mindegy, hogy milyen fokú szűkítésről van szó. Ha a rossz minőségű kiadványokat kiszűrik, az nem hat a minőség ellen. Ha emellé kiépül egy pályázati rendszer, ami innováció kat, új tananyagtartalmakat hoz helyzetbe, olyan szerzőket karol föl, akiket eddig még nem vett észre a tankönyvpiac, akkor emelkedhet a minőség. De ezekre a feltételekre szükség volna. Most valóban az a félelmünk, hogy az új rendszer rontja majd a tankönyvek, az oktatás színvonalát. – De legalább a költséghatékonyság nő? – Az állam most kb. 5,7 milliárdot költ az ingyenes tankönyvekre. Ennél később sem fog kevesebbet költeni. Mintegy 16 milliárdos a tankönyvpiac. Az államnak jelentős bevételt hozott évente a tankönyvvé nyilvánítás díja, a tankönyviparban dolgozó cégek, munkavállalók adója. Ha e bevételeket és az állam költségeit rendszerben néznénk, kiderülne, hogy itt nem lehet spórolni. Azt is figyelembe kellene venni, hogy a sok szempontból különböző gyerekeknek ezentúl egyforma könyvből kellene tanulniuk, és emiatt ki tudja, hány százalékukat elveszíthetjük. Ez egy nagyon komplex probléma. Összességében biztos vagyok abban, hogy drágább lesz az államnak az új rendszer, mint az eddigi. FL
OM azonosító: 200216 Felnôttképzési nyilvántartási szám: 01063-2008 Intézményi akkreditációs lajstromszám: AL-1988 Cím: 7100 Szekszárd, Szent István tér 11–13.
Az Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató pedagógus-továbbképzési ajánlata • A tanítási/tanulási folyamatban alkalmazható tudást biztosítunk. • 30 vagy 60 órás pedagógus akkreditált képzések óvodapedagógusoknak, tanítóknak, tanároknak. • 5, 10, 15 órás kompetenciafejlesztő tanfolyamaink nevelőtestületi értekezletekre, munkaközösségi foglalkozásokra, belső továbbképzésekre is igénybe vehetők. • Képzéseink a továbbképzési normatívából elszámolhatók. • Rugalmas időbeosztás! • Elérhető földrajzi közelség! • Kedvezmény: teljes nevelőtestület/munkaközösség/kistérség jelentkezése esetén.
Várjuk jelentkezéseiket! További információ: Telefon: 06-74/505-660 • Fax: 06-74/505-639 • www.epszi.hu • E-mail:
[email protected] 8
2012.
október
új katedra
k ö z e l k ép
Aktívtábla: szemléletes, látványos, érdekes
Olajosné Kádas Irén, a Modern Oktatási Eszközök Kft. Az ActivInspire alkalmazása az iskolai tanórán című pályázatának első helyezettje szerint az aktívtábla megnöveli a diákok tanórai aktivitását A Modern Oktatási Eszközök Kft., a Promethean-termékek magyarországi forgalmazója Az ActivInspire alkalmazása az iskolai tanórán címmel nyár elején pályázatot hirdetett pedagógusok számára. A felhívással az informatikai és pedagógiai innovációra nyitott tanárokat arra ösztönözték, hogy osszák meg a tanítás terén szerzett pozitív tapasztalataikat és felhasználási ötleteiket a Promethean interaktív táblához kifejlesztett ActivInspire szoftverrel kapcsolatban. Pályázni bármilyen, az ActivInspire szoftverrel készített bemutatóval, feladattal vagy teszttel lehetett. Az értékelőbizottság tagjai Forgóné Ollári Zsuzsanna matematika–fizika–kémia szakos tanár, Vásárhelyi Virág magyar nyelv és irodalom, illetve drámapedagógia tanár, a 2011-es PIL Fórum egyik díjazottja, valamint Wolf Emőke angol szakos nyelvtanár, a Hogyan taníts interaktív táblával? című könyv szerzője voltak.
„A pályázatra óvodás, alsó és felső tagozatos, középiskolás tanulók tanításához egyaránt érkeztek tananyagok. Nemcsak a korosztályok, hanem a műveltségi területek szempontjából is színes a kép, hiszen a hagyományos tantárgyak – matematika, irodalom, környezetismeret, kémia, angol stb. – mellett érkeztek könyvtárhasználati ismereteket feldolgozó és SNI-s gyermekek fejlesztését segítő tananyagok is – értékelte a beérkezett anyagokat Wolf Emőke. – Ami számomra nagy öröm volt, az a tapasztalat, hogy az elkészített feladatok jelentős része megmozgatja, aktívan bevonja a munkába a gyermekeket. Emellett az ActivInspire különböző funkcióinak kihasználásával a tanárok, tanítók, fejlesztők olyan érdekes ötlete-
ket valósítottak meg, amelyek feltétlenül magukkal ragadják a tanulókat. A tartalom mellett az esztétikum is említést érdemel. A legjobb tananyagoknál a színek, képek, illusztrációk harmóniája már az első pillanatban vonzza a tekintetet, felkelti az érdeklődést.” Forgóné Ollári Zsuzsanna szerint még messze nem ismerjük az aktívtáblában rejlő lehetőségeket: „Nagyon sok ötletet, kiváló megoldást láttam, el is határoztam, hogy néhányat feltétlenül beépítek a sajátjaimba. Emellett azt is tapasztaltam, hogy vannak olyan munkák, amelyek nem nyújtanak sokkal többet, mint egy vázlat Wordben. Persze valahol el kell kezdeni, nyilván ők még az elején járnak abban, amiben mások már rutinosak. Valószínűleg egy év múlva már sokkal
Olajosné Kádas Irén A megyei tűzvédelmi verseny győztes csapatával
színvonalasabb tervekkel állnak majd elő.” Vásárhelyi Virág is hasonló véleményen volt: „A pályaművek között akadtak bemutató jellegű munkák, azonban a többségüknek meghatározó eleme volt a tanulói aktivitás ösztönzése. Egyik-másik pályamű látványelemeiben (meghatározó abban, mennyire tudja fölkelteni és fönntartani a tanulók érdeklődését) volt egészen aprólékosan kidolgozott, és volt közöttük olyan is, amelyik a legjobb, profi fejlesztők által készített interaktív-digitális tananyag színvonalával vetekszik.” A pályázat első helyezését Olajosné Kádas Irén, a Homrogdi Görög katolikus Általános Iskola és Óvoda matematika–kémia szakos tanára érte el Az elektronfelhő szerkezete című munkájával (hasonlóan jó értékelést kapott az Oszthatóság című pályaműve is). * A gyermekek figyelme jobban leköthető Olajosné Kádas Irén, Az ActivInspire alkalmazása az iskolai tanórán pályázat első helyezettje 1980-ban végzett az akkori Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán, Egerben, matematika–kémia szakon, majd 1989ben orosz szakon. 1980 augusztusától 1981. július végéig tanított kémiát és matematikát a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Göncön, a Körzeti Általános Iskolában. 1981. augusztus 1-jétől 2011. augusztus 31-ig Homrogdon, a Móra Ferenc Általános Iskolában matematikát, 2012.
Olajosné Kádas Irén
kémiát és fizikát tanított. 2011. szeptember 1-jétől a Homrogdi Görögkatolikus Általános Iskola matematika- és kémiatanára. Iskolájukban a tanulók teljes skálája megtalálható a halmozottan hátrányos helyzetű tanulóktól kezdve egészen a kiemelkedően jó képességű diákokig, így a tanítás mellett rendszeresen részt vesz a halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat segítő Útravaló programban. Másik tevékenysége a tehetséggondozás. Matematikából több diákjával országos versenyeken is részt vett. A szaktárgyi versenyek mellett tanítványaival szintén sikeresen szerepelnek a tűzvédelmi és a katasztrófavédelmi versenyeken is. Az elhivatott tanár büszke arra, hogy 2010-ben megkapta az „Abaúj tűzvédelméért” díjat. Az informatika világához 2002ben került közelebb, amikor is a SZEV Számítástechnikai és Okoktóber
új katedra
9
k ö z e l k ép
Tanfolyamon
tatási Kft. szervezésében OKJ-s számítógép-kezelő (-használó) végzettséget szerzett. Három évvel később, 2005-ben az Északmagyarországi Regionális Képző Központban az Európai Számítógép-használói Jogosítványt is megszerezte. Felsorolhatatlanul sok pedagógus-továbbképzésen vett részt, 2008-tól pedig a digitális taneszközök alkalmazásával összefüggésben meghirdetett pályázatokon elért eredményei is jelentősek. Egyik tananyaga a Műszaki Kiadó Táblatanító című magazinjában is megjelent. A Modern Oktatási Eszközök Kft. Az ActivInspire alkalmazása az iskolai tanórán című pályázati felhívására Olajosné Kádas Irén
két, az általános iskola felső tagozatos tanulóinak készített, Az elektronfelhő szerkezete és az Oszthatóság című munkájával jelentkezett. A zsűri, miután úgy találta, hogy mindkét pályázat megérdemelné az első helyezést, végül előbbit emelte ki. Értékelése szerint: – a témaválasztás indokolt – a megjelölt tantárgy és az ajánlott korosztály tekintetében releváns ismeretek elsajátítását célozza; – a flipchart igényes megjelenésű – a tananyagelemek arányosan rendezettek, színviláguk ízléses; – szemléltető elemeiben és nyelvében (instrukciók, magyarázatok stb.) a megszólított korosz-
tályra szabott – igazodik annak képességeihez és érdeklődéséhez; – sok és jó minőségű szemléltetőelemet tartalmaz (képeket, ábrákat, grafikonokat, hangfelvételeket, animációkat, videókat); – könnyen áttekinthető szerkezetű, felhasználása egyszerű; – az órai munka során a diákok könnyen használatba veszik; egy másik felhasználó rövid ismerkedés után képes testre szabni és használni; – grafikus megjelenésével és egyéb vizualizációs megoldásaival is tanít – a könnyű érthetőség érdekében él a tagolás különböző lehetőségeivel (például színkódolás); – széleskörűen alkalmazza az ActivInspire nyújtotta lehetőségeket; – ösztönzi a tanulói aktivitást – lényeges eleme a tanulói feladatmegoldás (táblánál vagy szavazóeszközzel); – a flipchart a tananyag kiegészítéseként linkek által tartalmaz kitekintéseket az internetre; – van a tananyagegységben tudásellenőrző teszt – egyes tananyagelemekhez társítva és/vagy a legvégén. Az eredményhirdetés után a nyertest az aktívtábla alkalmazásával kapcsolatosan szerzett tapasztalatairól kérdeztük.
– Mióta használja az interaktív táblát? Olajosné Kádas Irén: 2007 novemberében részt vettem az Elhivatottság – Tankönyv és Taneszköz Kutató és Fejlesztő Intézet Interaktív tábla az oktatásban című tanfolyamán; ott ismerkedtem meg az interaktív táblával. Már az első használatkor teljesen lenyűgözött és azonnal megragadta a képzeletemet. Akkoriban az iskolánkban már volt egy interaktív tábla, óriási lelkesedéssel használatba is vettem, a gyerekek igen nagy örömére. A lelkesedésem azóta is tart, és úgy érzem, a gyermekek öröme is. Elsősorban saját magam által készített tananyagokat használok. – Legfőképpen miben segíti munkáját az aktívtábla? – A tábla használata során a gyerekek figyelme jobban leköthető, órai aktivitásuk megnő. Az interaktív táblához azok a tanulók is szívesen kijönnek, akik egyébként visszahúzódóak, nem vesznek részt tevékenyen az órai munkában. A tábla további előnye, hogy segíti a tananyag jobb megértését, és minden sokkal szemléletesebbé válik általa. Kémiaórákon például olyan kísérleteket is meg tudunk nézni, amelyeknek a bemutatását a hagyományos
ActivExpression2
tan u l ó i v á lasza d ó r en d sze r Az ActivExpression2 minden diák számára lehetővé teszi, hogy kifejezze magát szavakkal, szófordulatokkal vagy akár komplett matematikai egyenletekkel is. Az új QWERTY billentyűzet használatával nem létezik olyan üzenet, amit túl bonyolult lenne beírni. Miért pont az ActivExpression2? • Az ActivExpression2 segítségével a tanárok azonnal felmérhetik a tanulók tudásszintjét, és az eredmények ismeretében a leckéket a tanulók igényeire szabhatják. • A saját tempójú tanulás funkcióval a tanulók saját képességeiknek megfelelően haladhatnak. • Elősegíti az osztályon belüli együttműködést, hiszen a tanárok és a tanulók azonnal megtekinthetik és megbeszélhetik a válaszokat a lecke közben. • Az eredmények Microsoft® Excel programba ex-
10
2012.
október
új katedra
portálhatók, illetve az ActivProgress alkalmazásba integrálhatók az adatok mentése és későbbi felülvizsgálata, valamint a tanulók általános tudásszintjének felmérése érdekében. Az okostelefonokra emlékeztető kialakítás segít elsajátítani a készülék egyszerű használatát.
A teljes értékű QWERTY billentyűzettel nemcsak a feleletválasztós, hanem az összetettebb kérdések is könnyedén megválaszolhatók. A tanulók akár egész mondatban, akár számokban, szimbólumokban, matematikai egyenletekben is válaszolhatnak. Az újonnan kifejlesztett eszköz háttérvilágítással is rendelkezik a válaszok kényelmesebb megtekintése érdekében. Az Express Poll (gyorsszavazás) a legtöbb számítógépes alkalmazás felett megjeleníthető, ideértve az internetböngészőket, valamint a Microsoft® Word és Microsoft® Excel alkalmazásokat.
k ö z e l k ép
Olajosné Kádas Irén a jelenlegi osztályával
iskolai körülmények nem teszik lehetővé. Az aktívtábla segítségével az anyagok „belsejébe” is be tudunk tekinteni; a matematikai feladatok látványossá, érdekessé tehetők, így a gyerekek sokkal nagyobb kedvvel oldják meg azokat. A feladatok ellenőrzése is lényegesen gyorsabban és szemléletesen végezhető. Természetesen az interaktív tábla nem csodaszer. Az órákon a régi és az új módszereket egyaránt alkalmazom. Megpróbálom a megfelelő arányt megtalálni, hogy a tábla használata ne váljon unalmassá akkor sem, amikor már nem hat az újdonság erejével. A játékos feladatokkal a tananyag jobb elsajátítása mellett szeretném azt is elérni, hogy a tábla a gyerekek számára hosszú időn át érdekes maradjon. A táblán elhelyezett apró képekkel, animációkkal, dalokkal is igyekszem felkelteni az érdeklődésüket. – Támaszt-e valamilyenfajta nehézséget a pedagógus számára az interaktív tábla használata? – Sokkal több felkészülési időt igényel, mint egy hagyományos óra. Igaz, hogy az elkészített tananyag a következő évben újra felhasználható, és az is igaz, hogy az a pedagógus, aki „beleszeretett” az interaktív táblába, munka közben megfeledkezik az időről, de a nap neki is csak 24 órából áll. Másik nehézség, hogy sajnos a táblás órákon időnként a „technika ördöge” is megjelenik.
– Milyen az aktívtábla fogadtatása a tanítványai körében? – A diákok minden egyes alkalommal nagy örömmel használják, szívesen dolgoznak rajta. Vannak, akik kisebb huncutságokat is elkövetnek azért, hogy hosszabb ideig lehessenek a táblánál: szándékosan rosszul írnak valamit, hogy ne csak írjanak, hanem törölhessenek is, vagy hosszabb útvonalon húznak a helyére egy képet stb. De fegyelmező erővel is hat rájuk a tábla. – Meddig tartott a nyertes pályamű elkészítése? A munka során ütközött-e nehézségekbe? – Nem tudom megmondani, hogy pontosan mennyi időt vett igénybe, de nagyon sokat. Munka közben szinte észre sem veszem az idő múlását, mivel nagyon szeretek interaktív tananyagokat készíteni. A szabadidőmet teljes egészében erre fordítom. Egy-egy oldalt az elkészítése után is még többször átdolgozok, mert mindig jönnek újabb és újabb ötletek. Természetesen nehézségek is adódnak. Sokszor előfordul, hogy valamelyik elképzelésemet nem tudom úgy megvalósítani, ahogy szeretném, mert a szoftver még nem alkalmas rá (de mindig fejlesztik tovább). Ilyenkor megpróbálom más úton megvalósítani az ötletemet. – A tanárok a világhálón keresztül megosztják-e egymás között a munkáikat?
– Örömmel tapasztalom, hogy ezt a legtöbb kolléga szívesen teszi. A neten több olyan oldal található, ahová a tananyagok feltölthetők, magam is élek ezzel a lehetőséggel, és sok kollégát ismerek, aki ugyanígy jár el. Nagyon jó dolog az is, hogy ezeken a helyeken arra is van lehetőség, hogy véleményt írjanak egymás munkájáról, amit meg is tesznek – egyegy kedves, elismerő szó pedig további jó munkára sarkallja az embert. – Az ActivInspire alkalmazása az iskolai tanórán pályázatra benyújtott pályaműveket a PrometheanPlanet oldalra kellett feltölteni. Milyennek találja ezt az oldalt és használta-e már korábban is? – A PrometheanPlanet oldalt már korábban is használtam, de inkább csak nézegetésre, mivel angol nyelvű, és magyar nyelvű tananyag még nem nagyon volt rajta. Most, hogy a pályázati anyagokat ide kellett feltölteni, már jóval több magyar nyelvű
tananyag található ott, de úgy gondolom, hogy a kollégák még nem igazán fedezték fel, mivel a feltöltések és letöltések száma nem változik jelentősen. – A 2012. augusztus 30–31-i Országos Tanévnyitó keretében rendezett VII. Országos Interaktív Tábla Konferencia és Módszertani Börze keretében volt-e alkalma szerepet vállalni? Ellátogatott-e a MOE standjára? – Immár másodszor ért az a megtiszteltetés, hogy az Országos Interaktív Tábla Konferencián előadóként vehettem részt. Előadásom címe Interaktív kalandozás a kémiában volt. Idén két interaktív táblás tananyagomat mutattam be: az egyik a nyertes pályaművem volt Az elektronburok szerkezete címmel, a másik pedig egy 8. osztályos gyakorlóóra anyaga Az I. és a II. főcsoport elemei és vegyületei címmel. A MOE standján, nagy örömömre, találkoztam néhány pályázó társammal is, velük is sikerült egy közös bemutatót, ötletcserét létrehoznunk.
Tanítási leheto˝ség az Amerikai Egyesült Államokban A Fulbright Bizottság örömmel hirdeti meg tanárcsere programját a szaktárgyukat angol nyelven oktatni tudó
középiskolai tanárok számára a 2013–2014-es tanévre. A programban részt vevő tanár egy tanévet taníthat az Egyesült Államokban, míg az amerikai cserepartner Magyarországon taníthat egy tanévet a kiutazó magyar tanár intézményében.
Pályázat beadási határido˝:
2. 201 19. További információ: er b ó http://www.fulbright.hu t ok 2012.
87x115,5_hird_kozneveles.indd 1
október
új katedra
11
2012.09.26. 23:17
i s k o l a a min d e nn a p o k b a n
„Az életre nevelünk tapasztaltatás útján” Tudásátadás és karakterépítés a zuglói Heltai Gáspár Általános Iskolában
Aki tudása és lehetősége szerint a legjobbra törekszik, hisz önmagában és másokban, szakmailag elkötelezett, állandó benne a megújulási vágy, tetteit a szeretet irányítja, a lelkében béke van és sosem felejt el mosolyogni, az bármiben sikeres lehet. Az iskola a Füredi úti lakótelep szomszédságában, közel az egykori Rákos mezejéhez, közel a magyar repülőgép-készítők egykori műhelyei hez, Budapest egyik jelentős gócpontja mellett, a Padlizsán utcában található. Belépve az ajtón az otthonosság érzete tölti el az embert. A gyermekek érdeklődve fordulnak a vendég felé, aztán ők is házigazdaként megkérdezik, honnan az idegen, mivel foglalkozik, és közben barátságosan mosolyognak. Látszik, hogy életelemük a kapcsolattartás, a világ felfedezésének vágya. Az iskola falain belüli életre voltunk kíváncsiak, valamint arra, hogyan működik egy alternatív pedagógiát alkalmazó oktatási és nevelési intézmény. Erről Földesné Fábián Csillával, a Montessori-elvekre épülő Heltai Gáspár Általános Iskola igazgatónőjével beszélgettünk.
– Miért éppen Montessori? – „Segíts nekem, hogy magam csinálhassam” a mottónk. Mivel iskolánkra jellemző a segítő-támogató nevelés-oktatás, mindig kerestük-keressük azokat a módszereket, munkaformákat, amelyekkel megkönnyíthetjük, élvezetesebbé tehetjük diákjaink számára a tanulást, és próbáltuk-próbáljuk feltérképezni, megmutatni azokat a lehetőségeket, amelyek az életre tanítják őket. Így jutottunk el tizenkét évvel ezelőtt a Montessoripedagógiához. A tananyag a NAT előírásainak megfelelően ugyanaz, mint máshol; mi a módszereinkben, a szemléletünkben vagyunk másak. Maria Montessori szerint: „Minden gyermekben megvan a cselekvési vágy és a világmindenség megismerésének igénye, csak annak kibontakoztatását kell elősegíteni. A pedagógusnak új művészetet kell megtanulnia, azt, hogy a gyermek segítőtársa és vezetője legyen, és elvezesse őt azokhoz az eszközökhöz, amelyekre akkori fejlődése fokán szüksége van.” Maria Montessori – olasz orvosnő – egységként kezelte az orvostudományt és a pedagógiát. Az érzékszervi fejlesztés megfigyelésén keresztül alkotott meg motiváló eszközöket, játékokat, és alakított ki speciális környezetet, amelyek a gyermekek segítségére voltak az eredményesebb tanulási folyamatban. A hagyományostól eltérő berendezés, módszer és szemlélet motiváltabbá teszi őket, fokozza tudásszomjukat, ugyanakkor a tanulási problémákkal küzdőknek speciális segítség mellett lehető12
2012.
október
vé teszi a saját tempójukban való stresszmentes haladást. Fontos szempont, hogy egymástól is tanulhassanak. A Montessori-módszer nem egyenlő a színes eszközökkel, mögötte mély tartalom, szemlélet húzódik. Mindig a problémához keressük az egyéni megoldást. – Amikor átvette az intézmény vezetését, milyen célokkal, tervekkel vágott neki a munkának, milyen iskolát álmodott? – Öt évig tartó igazgatóhelyettesi munka után, 1997-ben kaptam egyéves megbízást, majd 1998 óta vezetem az intézményt. Olyan iskolában dolgozhatok, ahol a szakmai és emberi helytállás példaértékű. Kevés olyan intrikáktól, klikkektől mentes, összetartó, segítőkész közösség van, mint nálunk. Büszke vagyok a kollégáimra és mindarra, amit eddig elértünk. A sikeres integráció kulcskérdése megtalálni azokat a pedagógusokat, akik megfelelő attitűddel rendelkeznek, és nem ijednek meg a többletmunkától. Jól működő módszertani klubjainkkal, esetmegbeszélések-
új katedra
kel, közös eszközkészítéssel segítjük egymás munkáját. Legfontosabb alapelvünk a differenciálás, az egyéni és a csoportmunka állandó alkalmazása. Az egyes tanulók saját tempójukban dolgozhatnak, valamint a kooperatív technikák is segítenek abban, hogy minden tanuló képességeihez mérten vegyen részt a tanórai munkában. Célunk a megkülönböztetés nélküli egyéni nevelés. A lexikális tudás növelése mellett igyekszünk önálló, érdeklődő, gondolkodó gyermekeket nevelni, akik sikeres problémafelismerő és -megoldó felnőttekké válhatnak. Mindig a gyermekből magából indulunk ki. Ehhez meg kell ismernünk saját belső szükségleteit, igényeit, képességeit, lehetőségeit, ehhez pedig szükséges a szülői háttér maximális támogatása, a velük való hatékony együttnevelés. A nálunk tanuló diákok rendkívül széles szociokulturális háttérrel rendelkeznek, ez biztosítja a képességbeli mellett a szociális integrációt is. Alappilléreink: egy uniós pályázat segítségével valósítottuk meg módszertani klubjain kat (reál, humán és kozmikus), ahol integrált oktatást segítő fejlesztési eszközöket készítettünk-készítünk teammunkában, kooperatív formában (alsós-felsős kollégák együtt, tantárgyankénti felosztásban), kidolgoztuk használatukat és módszertanukat, bemutattuk gyakorlati alkalmazásukat, és létrehoztunk egy feladatbankot, amelyet évről évre bővítünk. Szülői klubot, családi játszóházat működtetünk a szülők és
kortárs segítők bevonásával, ahol játékmódszertani és -vásárlási tanácsadással, bemutató foglalkozásokkal, játékterápiával nyújtunk segítséget és adunk tanácsot a szülőknek sajátos nevelési igényű gyermekük neveléséhez, a hátrányok csökkentéséhez. Módszertani tanácsokkal látjuk el őket a gyermekükkel való otthoni foglalkozásokhoz, ami segít megismerni gyermekük képességeit. Fontos, hogy bizalomteljes együttműködés alakuljon ki közöttünk, és a szülő kapjon elegendő támogatást, biztatást a sikeres szülőszerephez. 2006-ban az ELTE PPK és a BGGYFK felkérte iskolánkat egy angol iskolafejlesztési program (Inkluzív index) magyarországi adaptálására. Az index az inkluzív (befogadó) iskolák fejlesztésének támogatását tűzi ki célul. Ez egy iskolafejlesztési program, amely a befogadás minőségének folyamatos javításával foglalkozik egy belső minőségbiztosítási folyamat megvalósításán keresztül. Hogy milyen egy inkluzív iskola? Olyan, amely felismeri, elismeri és az iskolán, sőt a többségi osztályon belül tudja kezelni is a tanulók közötti különbségeket. A befogadó iskola nem csupán az iskolai teljesítményben gondolkodik, de az egyéni és egyedi tanulói szükségleteket is figyelembe veszi a tanulók számára optimális tanulási utak megszervezésével és az iskolai szociális folyamatokban való teljes értékű részvétel támogatásával együtt. 2007-ben kaptuk meg az ökoiskola címet, amelynek keretében működik intézményünkben a
i s k o l a a min d e nn a p o k b a n Natura program. Ennek elsődleges célja, hogy lehetővé tegyük diákjaink számára a környezettudatos magatartás elsajátítását, megmutatva számukra a környezetvédelem jelentőségét, s azt, mit tehetnek ők a természet és a környezet védelmében. A felsoroltak szinte mindent felölelnek, és ez is a célunk. Az életre nevelünk a tapasztaltatás minden területén. – A tanárik sok helyen csak az óraközi szünetek pihenőhelyei, a füzetek rakhelyei, a kávészünetek frissítőhelyei. Itt a tanáriban számítógép előtt ülő kollégákat láttam, hosszabb szövegeket írtak, mások elemzéseket lapozgattak. – Igen, valóságos képet festett rólunk. Munkánk sokszínűsége, sokrétűsége teljes odafigyelést, sok időt, energiát igényel. Tőlünk nem sietnek haza a pedagógusok. A napi pedagógiai munka mellett – amelyhez nagy türelem, kiváló problémamegoldó és konfliktuskezelő készség szükséges – minden tanévben van egy vagy több projektünk, amely kihívást jelent, újabb és újabb közös kutatásra, kipróbálásra, publikálásra inspirál. Nálunk a szükséges újító, értékes változás nem kétségbeesést, hanem kreativitást és lelkesedést szül. Mivel minden a hagyományostól eltérő alternatívára nyitott intézmény vagyunk, így több a feladat is, amelyet nem lehet félnapos időben ellátni, csak elhivatott műhelymunkában végezni. – A Montessori-módszer bázisiskolája, egyetemek gyakorlóhelye az ön által vezetett intézmény. – Szakmai munkánkat a kerület határain kívül is elismerik. A mai napig érkeznek hozzánk érdeklődők, látogatók, csoportok, munkaközösségek, hallgatók más kerületek, városok, országok intézményeiből. Sok pozitív visszajelzést kaptunk a nálunk látottakról és tapasztaltakról, több esetben szakmai segítséget is kértek tőlünk. A különböző módszerek és a Montessori-eszközök segítségével sokkal játékosabbá tehetjük az óráinkat, mint hagyományos keretek között. Fontos, hogy az alulmotivált gyerekek is minél érdekfeszítőbb tanórán vegyenek részt, hogy a sok hasznos információ észrevét-
lenül épülhessen be a tudatukba. Lehetővé tesszük, hogy tanulóink szép, színes eszközök segítségével – amelyek képességük mellett nagymértékben fejlesztik kreativitásukat is – játékos formában tanuljanak. A csoportmunkával is arra igyekszünk nevelni őket, hogy türelmesek, toleránsak legyenek egymással, és fogadják el azt, hogy a másik tanulónak esetleg nem megy úgy a feladatmegoldás, mint nekik, ezért segítsék egymást az adott csoportban. – Az alternatív iskolákról általában keveset tudnak a szülők, sőt nagyon sok tévhit is van ezekkel kapcsolatban. Hogyan lehet ezt a helyzetet kezelni? – A köztudatban az él, hogy az alternatív pedagógia, reformpedagógia egyenlő a szabados pedagógiával. Sokszor a szülők megijednek attól, ha meghallják a szabadság szót. Fontos alapelvünk, Montessori szavaival élve, hogy „…az egyén szabadsága addig terjed, amíg mások rovására nem megy”. Elfogadás, befogadás, empátia, együttműködés, nyitottság, másság tolerálása – ezek minitársadalmunk legfontosabb alapelvei. Azok a szülők látogatnak el hozzánk, akiknek fontos, hogy gyermekük reális világban, valós problémák között szocializálódjon, valós társadalmi integrációban. Ezzel kell tudnia azonosulni minden szülőnek, aki iskolánkat választja gyermeke számára. – A tapasztaltak pedig, jól látszik, meggyőzik őket. A szakma hogyan értékeli az intézményben folyó munkát? – Az eredmények és a szakmai elismerések magukért beszélnek. Az ELTE PPK felkérésére adaptált „Inkluzív index” angol iskolafejlesztési programot 2008-ban – az iskolánk szakmai munkáját is bemutató – DVD formájában („Akadály nélkül” Inkluzív nevelés – Az Inklúziós index iskolafejlesztési program a gyakorlatban) megjelentette az Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság (Sulinova), illetve kapcsos könyv formájában (Inklúziós index – Útmutató az inkluzív iskolák fejlesztéséhez) 2009-ben kiadta a Mozgáskorlátozottak Békés Me-
gyei Egyesülete. 2011 őszén megkeresett bennünket az ECHO Tv Az oktatás világa című műsora, és egy teljes adásra való felvételt készítettek iskolánk életéről, a Montessori-módszerről. 2011 végén megjelent Klein Sándor– Soponyai Dóra A tanulás szabadsága Magyarországon című könyve, amelynek első fejezetében kollégáimmal folytatott beszélgetés alapján röviden bemutatnak minket a szerzők. 2012 márciusában intézményünk bekerült egy nemzetközi mentálhigiénés pályázati programba, amelynek keretében oktatási, továbbképzési, szervezetfejlesztési projekteket, programokat nyertünk. A kétéves program az osztályfőnöki órák, a diákok és osztályfőnökök-pedagógusok életét segítő oktatási akkreditált 120 órás tanártovábbképző, valamint szervezetfejlesztő programból, illetve a tanítva tanulás, a kooperatív technikák, a játszva tanulás módszertanát bemutató-átadó diákmodulokból áll. Az elmúlt tanévben már megkezdett 30 órás modulokban 75 fő 7–8. osztályos diák, valamint a 120 órás továbbképzésen 16 pedagógus vehet részt, ami amellett, hogy szakmailag sokat ad, óriási segítség a hétévenkénti kötelező pedagógus-továbbképzés teljesítése szempontjából is. 2012 júniusában az ELTE BGGYFK és PPK forgatott több ízben oktatófilmet tanóráinkról, illetve készített riportokat a jövő pedagógusai számára. Az idei tanév új projektje a Budapest Főváros XIV. kerület Zugló Önkormányzat képviselő2012.
testülete által meghirdetett Zuglói Tehetségprogram volt, amelyet pályázat útján el is nyertünk. Fő célunk, hogy sajátos nevelési igényű diákjaink is részt vegyenek a kerületben és szélesebb körben folyó tehetséggondozás rendszerében, így még magasabb, színvonalasabb képzésben részesülhessenek, és megmutathassák azt, amiben tehetségesek. Fontos ez számunkra, hiszen az inkluzív nevelés nemcsak a felzárkóztatásról, hanem a tehetséggondozásról is szól. 2011 decemberétől tagjai lettünk az SNI Tehetségeket Segítő Tanácsnak, amelynek szemlélete szerint mindenkire úgy kell tekinteni, mint aki tehetséges lehet, függetlenül az adott pillanatban mutatott képességeitől, teljesítményétől, viselkedésétől. Ahhoz, hogy a tehetségesek valóban teljesítménybe fordítsák lehetőségei ket, megfelelő hátteret kell biztosítanunk. Az SNI tehetségek ebben a tekintetben jelentős hátrányban vannak, ezért kisebb eséllyel jelennek meg, mint a kiemelkedő tehetségek. A tehetségponttá válás újabb elismerése lehet a nálunk folyó inkluzív szakmai munkának. – Mit ajánlana egy most pályakezdő pedagógusnak, amivel sikeres életpályát futhat be? – Aki tudása és lehetősége szerint a legjobbra törekszik, hisz önmagában és másokban, szakmailag elkötelezett, állandó benne a megújulási vágy, tetteit a szeretet irányítja, a lelkében béke van és sosem felejt el mosolyogni, az bármiben sikeres lehet. N OVÁ K I M RE október
új katedra
13
b e s z ám o l ó
„Egy hétre eltűntek a határok!”
Külhoni magyar anyanyelvű pedagógusok továbbképzése Szekszárdon az Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató szervezésében Az Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató a Balassi Intézettől immár másodszor kapta azt a megtisztelő felkérést, hogy határainkon túl élő magyar anyanyelvű pedagógusokat lásson vendégül egy szakmai hét keretein belül. Tavaly Győrött, az idén Szekszárdon szerveztük és bonyolítottuk le az egyhetes programot a hozzánk érkező kollégáknak.
A Balassi Intézet a Kedvezménytörvény, valamint a 206/2003 (XII. 10.) Kormányrendelet és a 309/2006 (XII. 23.) Kormányrendelet módosítása alapján az Emberi Erőforrások Minisztériuma által biztosított forrásból a határon túli magyar pedagógusok részére magyarországi továbbképzési lehetőséget hirdetett meg. A felkínált alkalommal élve 2012. augusztus 12. és 18. között 22 külhoni magyar anyanyelvű pedagógus érkezett Szekszárdra abból a célból, hogy egy 30 órás akkreditált pedagógus-továbbképzésen vegyen részt, amelynek A figyelemzavar és a hiperaktivitás (AD/ HD) tanórai kezelése, az együttnevelés lehetőségei volt a címe. A vendégek Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből és Vajdaságból érkeztek. Voltak, akik egészen kicsi település kisiskolájából jöttek, mások nagyvárosok nagy oktatási intézményeit képviselték. Néhányan közülük autóval, mások busszal vagy vonattal utaztak, és olyan is akadt, aki egy határon túli kis településről gyalogosan indult el. Voltak közöttük tanítók, általános iskolai és középiskolai tanárok, nevelők; egészen fiatalok, középkorúak és idősebbek is. Egy dolog azonban közös volt mindannyiuk ban: rendkívül nagy érdeklődéssel, nyitottsággal, barátsággal és szeretettel jöttek el hozzánk, az anyaországba. A vasárnap délutáni és esti megérkezéseket követően a szakmai munka hétfőn reggel kezdődött meg. A 30 órás továbbképzést Fetzer Györgyi, a szekszárdi Baka István Általános Iskola igazgatója, szolgáltatónk szaktanácsadója vezette, aki gyógypedagógusként e téma kiváló szakembere. A tanfolyam célja az volt, hogy a résztvevők betekintést nyerhessenek abba, miként lehet a hiperaktív (AD/HD) szindrómás és figyelemzavarral küzdő gyermekek együttnevelési esélyeit javítani, tanórai működésük minőségét fejleszteni a közoktatásban dolgozó pedagógusok szemléletének formálásával, speciális tantárgy-pedagógiai elemek átadásával. Ennek érdekében a résztvevők megismerkedtek az AD/HD (hiperaktivitás) szindróma és figyelemzavar elméleti, idegélettani hátterével, diagnosztizálási és kezelési módszereinek lehetőségeivel, terápiás javaslatokkal, ötletekkel. Megtapasztalták a differenciált csoportmunka előnyeit, megismerték az ezekre épülő tantárgy-pedagógiai módszereket, oktatási-nevelési eljárásokat, és azt, hogy miként tudják majd ezeket a speciális pedagógiai technikákat alkalmazni a saját, min-
14
2012.
október
új katedra
dennapi oktatói-nevelői munkájukban. A résztvevők a képzés megkezdésétől a végéig feladatbankot vezettek, amelyre folyamatosan felkerültek azok az egyéni, illetve csoportjátékok is, amelyeket a résztvevők végigjátszottak. A szituációs feladatok elsődleges célja az volt, hogy a pedagógusok a tanulók helyébe tudják képzelni magukat, nem kevésbé annak tudatosítása és elmélyítése, hogy minden gyermek más, és ezt a másságot a pedagógiai munka során maximálisan figyelembe kell venni, hiszen eredményes fejlődés csak így várható. A tréning résztvevői záró feladatként az elsajátított ismereteket alkalmazva önállóan elkészítettek egy konkrét óratervet, amelyet a tanfolyam végén közös megbeszélés formájában prezentáltak a csoporttagoknak és a trénernek. A képzés során lehetőség nyílt intézménylátogatásra is. A foglalkozás második része a Baka István Általános Iskolában, illetve annak Gyógypedagógiai Tagozatán zajlott. A vendégek ott megismerhették az intézmény épületét, felszereltségét, valamint azokat a tantermeket, amelyekben a kognitív, idegrendszeri, mozgásterápiás, logopédiai terápiás munkák folynak. A résztvevőknek lehetőségük nyílt az intézmény modern oktatási eszközeinek kipróbálására is. A tréner sikeresnek értékelte a képzést, a hallgatók rendkívül nyitottak, érdeklődőek, befogadóak, motiváltak és aktívak voltak. Vendégeink is nagyon hasznosnak, gyakorlatorientáltnak, sikeresnek tartották az oktatást. Elmondták, hogy odahaza nemigen áll módjukban hasonló színvonalú továbbképzéseken részt venni, ilyen jellegű, új szakmai ismeretekre szert tenni, így a Magyarországon szerzett tapasztalatok, ismeretek és segédanyagok nagy segítséget jelentenek majd számukra az otthoni pedagógiai munkában. Elmondták, hogy a hiperaktivitás és figyelemzavar mint pedagógiai probléma a határon túli oktatási intézményekben is jelen van, a pedagógusoknak pedig ezt kezelniük kell. A tanfolyami értékelőlapok elemzése azt bizonyította, hogy a szolgáltatónk által lebonyolított továbbképzéssel szakmailag sokat tudtunk segíteni vendégpedagógusainknak e kihívásnak való megfelelésben. A szakmai hét folyamán a továbbképzés mellett szervezett szabadidős programokat is biztosítottunk vendégeink számára. A programok összeállításánál a célunk az volt, hogy minél több ismeretet és élményt szerezzenek Szekszárd és környékének történelmi, földrajzi, kulturális, művészeti nevezetességeiről és ismerjék meg a sárközi tájegységet. Ezek a programok lehetőséget biztosítottak arra is, hogy egy kicsit közelebbről megismerjük egymást, barátságok alakuljanak ki, s hogy minden résztvevő érezze azt, hogy egy nagy magyar közösségnek vagyunk a tagjai, még akkor is, ha az országhatárok valamilyen módon közöttünk állnak. Kirándulásaink sorát Pécsett kezdtük. Európa két évvel ezelőtti kulturális fővárosában idegenvezető mutatta be számunkra a nemrég megnyílt Zsolnay Negyedet. Hallhattunk e nagy és rendkívül színvonalas kulturális központ létrejöttéről, megnyitásának körülményeiről is. A sok látnivaló közül megtekintettük a Gyugyi-gyűjteményt, a Rózsaszín Zsolnay Kiállítást és a Zsolnay Mauzóleumot. Kirándulásunk a Pécsi Székesegyház, majd Gázi Kászim pasa dzsámijának megtekintésével folytatódott. A Széchenyi téren lehetőségünk nyílt megismerni a Patika Múzeumot és a Marcipán Múzeumot is. A program végén a Tettyén egy hangulatos foga-
b e s z ám o l ó dóban fogyasztottuk el vacsoránkat, ahol a csodálatos panoráma mellett kellemes baráti beszélgetésekre is sor kerülhetett. A városnéző program Tolna megye székhelyén sem maradt el. Szekszárd sétálóutcáját megismerve jutottunk el a Béla király térre, ahol megnéztük a Belvárosi Katolikus Nagytemplomot, Közép-Európa legnagyobb egyhajós templomát, majd a Vármegyeházát és az udvarán található középkori apátság feltárt alapjait. Egy kis séta után ellátogattunk Babits Mihály szülőházába, ahol sok hasznos ismeretet és érdekességet tudhattunk meg a költőről és családjáról, barátairól, Szekszárdhoz fűződő viszonyáról. Több költeményéből hallhattunk részleteket kiváló idegenvezetőnktől. A múzeumlátogatás a Petrits Mézeskalács Múzeumban fejeződött be, ahol a tulajdonos nagy szeretettel mutatta be vendégeink nek azokat a tradicionális fogásokat, amelyekkel a szekszárdi mézeskalács készül. Kirándulásunkat egy kis túrával zártuk. A legelszántabb vendégekkel megmásztuk a Kálvária-dombot, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk: az Alföld és a Dunántúli-dombság találkozása. A szekszárdi szőlők, tanyák látványa mindig elkápráztatja az idelátogatót. A sárközi tájegység bemutatására Decsen a Tájházban került sor. Helyiek meséltek a vidékről, népi hagyományaikról, az ott élő emberek életéről. Vendégeink Nagy Zoltánné népi iparművész vezetésével a sárközi gyöngyfűzéssel is megpróbálkoztak – minden vendégünk egy saját maga által készített sárközi karkötővel vagy nyaklánccal térhetett haza. Szekszárd híres borvidék, ezért nem maradhatott ki programjainkból a borkóstolás sem. Egy fárasztó, hosszú szakmai nap végén a csoporttal egy híres szekszárdi pincészetnél töltöttük el esténket. Megtekintettük a pincészetet, a szőlőfeldolgozás és borkészítés eszközeit, és nagyon finom borokat kóstolhattunk meg. A borozgatás igazi sárközi paraszttálas vacsorával vált teljessé. Az estét legemlékezetesebbé az tette, hogy a felszabadult, immár baráti hangulat során a csapat dalra fakadt. Felemelő és felejthetetlen érzés volt hallani és átélni, ahogyan együtt, egyszerre, egy
helyen énekelte a magyar népdalt a felvidéki, a kárpátaljai, az erdélyi, a vajdasági és a magyarországi magyar anyanyelvű pedagógus. A szakmai és szabadidős programok közepette hamar véget ért ez a hét. Együttlétünket utolsó este búcsúvacsorával zártuk. Vendégeink megható módon készültek erre az estére. Hálájuk és szeretetük jeléül ajándékokkal leptek meg bennünket, és így búcsúztak tőlünk: „Annyi szeretetet, nyitottságot, szakmai és emberi élményt kaptunk a héten Szekszárdon, hogy úgy éreztük, ezen a héten eltűntek a határok.” És ezen az estén ismét felcsendült a magyar népdal egyszerre, egy helyen a felvidéki, a kárpátaljai, az erdélyi, a vajdasági magyarok szájából… Az egyik ajándék, amit tőlük kaptam, egy kárpátaljai kerámiatál, amelyen Munkács vára látható, és amely az étkezőm egyik éke lett. Valahányszor ránézek, jóleső érzés kerít hatalmába: „Egy hétre tényleg eltűntek a határok!” K É P É S SZ ÖV EG : T ÓT H F E R E N C N É , E ÖTVÖ S J Ó ZS E F P E D A G Ó G I A I SZO LG Á LTATÓ
Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató
OM azonosító: 200216 Felnôttképzési nyilvántartási szám: 01063-2008 Intézményi akkreditációs lajstromszám: AL-1988 Cím: 7100 Szekszárd, Szent István tér 11–13.
Intézetünk szakmailag önálló intézményként évek óta alapvetően pedagógiai-szakmai szolgáltatások ellátását végzi a Közoktatási Törvény 36. § (2) bekezdés alapján közoktatási intézmények és fenntartóik számára. Eredményeink között szerepel a régiós jelleg kialakítása, a képzési tevékenység megerősítése, szaktanácsadói, szakértői hálózat kiépítése, a feladatellátás minőségének emelése, a megnyert pályázatok színvonalas megvalósítása. Kiemelt szolgáltatásaink: • Akkreditált felnőttképzési intézményként pedagógus-továbbképzések tartása. • Korszerű tanulásszervezéssel kapcsolatos módszertani fejlesztések, szakmai konferenciák, felkészítő tréningek, előadások, tájékoztatók, workshopok szervezése. • Pályázati projektek szakmai megvalósítása. • Szakértői feladatok ellátása közoktatási intézmények, intézményfenntartók számára.
Kollégáink készséggel állnak rendelkezésükre! Forduljanak hozzánk bizalommal! További információ: Telefon: 06-74/505-660 • Fax: 06-74/505-639 • www.epszi.hu • E-mail:
[email protected] 2012.
október
új katedra
15
o l v a s ó in k í r t á k
Elfelejtett iskolák Dél-Zselicben: Dióspuszta A puszta története Ha a 6607. számú úton Szigetvárról Kadarkút felé haladunk, Somogyapátit elhagyva jobbra fordulunk, Adorjánpuszta érintésével Dióspusztára érkezünk. A puszta a középkorban falu volt. 1360–1362ben Algyoufolua, Aldyusfolua, 1403-ban pedig már Dyosfalu alakban fordult elő. Ekkor az Áron és a Dombai családok birtoka volt. 1466-ban Viszlói Áron György az itteni birtokait Somlyói Péterre ruházta. 1470ben a települést Baranya vármegye részének tekintették és Pata, majd 1473-ban Szigetvár tartozékai között sorolták fel. 1486-ban Dombai Ferencz birtoka volt. 1715-ben már gróf Batthyány a földesúr. 1720-ban még önálló helység volt. 1856-ban a Biedermann bárói családé, majd Bautner Albertté lett. Idetartozott még Hitmes és Palaj puszta. Az 1930as években a terület Sövény (Spitzer) Vilmos tulajdona volt, aki egy 900 holdas mintagazdaságot alakított ki. A XVIII. század elején a település elnéptelenedett, csupán két magyar földműves család lakott itt, majd a század második felében már malma is volt a pusztának. 1930Dió s p u sz ta 19 4 0– 19 41 , M a rt in ov ich J o lán ta n í t óva l ra 313 magyar és 52 német lakója volt. Az uradalmi birtokot az 1945ös földosztás során felosztották, 1955-ben pedig tsz alakult. Jelenleg Kossuth-díjas előadóművész. A Diós Kisvendéglő 2011 óta helyben megmagángazdálkodás folyik a mezőgazdasági területeken. A puszta a termelt alapanyagokból készült ételekkel fogadja az odalátogatókat. korábbi Somogy megyétől 1950-ben – továbbra is a szigetvári járás részeként – Baranya megyéhez került. A település közigazgatásilag Iskola a pusztán korábban Vásárosbéchez s a Somogyhárságyi Jegyzőséghez tartozott, Az iskola létrejöttét megelőző években a pusztai gyerekek a szomszédos jelenleg Somogyapáti része. A puszta 1972-ben kapott bekötőutat, aztelepülésekre jártak iskolába, ami napi több kilométeres utat jelentett, óta rendszeres buszjárat is közlekedik. s ezt nem mindenki vállalta. Minden bizonnyal az önálló pusztai iskola A napjainkban újjászülető település egyik nevezetessége a Szent alapításához az a tény is hozzájárult, hogy nőtt a gyermeklétszám, s a laMihály-kápolna (Szent Mihály napja egyben a búcsú napja is Dióspusztán). kóhelyhez minél közelebb akarták biztosítani a rendszeres iskoláztatást. Az épület eredetileg egy családi ház volt, amelyet 1951. szeptember 2-án Dióspusztán az állami elemi iskola 1921-ben alakult meg egy uradalmi vett meg az akkori ladi plébános, Gaál Ferenc, Tóth Sándor asztalosmesterépületben, az erdészház alatti részen. A tanterem felszerelését Sövény től 15 ezer forintért. A két szobából a válaszfal Vilmos földbirtokos és a királyi kincstár bizkibontásával jött létre a kápolna, amelyhez tosította az alábbiak szerint: egy asztal, egy a nyugati oldalon 1953-ban harangtornyot dobogó, egy pad, két szék, egy tábla, 24 fali építettek. A kápolnát 2005-ben felújították, olvasótábla, egy körbélyegző, egy bélyegszeptember 25-én Balás Béla kaposvári püszőpárna, egy címer, egy Himnusz-tábla, egy pök szentelte fel. Kicsiny tornyában van az „földrajzi alapfogalmak”, 30 szemléltető kép, 1951-ben Budapesten felrobbantott Regnum egy számológép, egy „Magyarország politikai Marianum fogadalmi templom kisharangja. térképe”, egy „a Föld képe térkép” és egy A harangon az alábbi írás olvasható: „Isten „Utasítás”. A földreform során az uradalomdicsőségére és Szent Imre herceg tiszteletére ból egy holdat kisajátítottak az iskola céljaira. öntötték a Regnum Marianum egyházközség 1943-ban épült meg az új iskola és pedagóbuzgó hívei dr. Serédi Juszticián bíboros-érsek guslakás, amelyhez Sövény Vilmos földbirtofőpásztori kormányzása idején dr. Némethy kos két kataszteri hold földet adományozott. Ernő plébános és Dabody Tibor világi elnök A tanítók időrendi sorrendben az alábidejében, az Úrnak 1931. esztendejében. Önbiak szerint követték egymást: Halvax tötte Slezák László harangöntő, MagyarorJózsef (1921–1927), Zala Béla helyettes taníszág Aranykoszorús Mestere Budapesten.” tó (1927–1928), Sánta József (1928–1930), A másik harangot 1923-ban Ruggler Ignácz Martinovich Jolán (1930–1951), Somogyi öntötte Pécsett. A kápolna falát Feszty Árpád Katalin (1946–1947), Stocker Teréz (1947– Kálváriájának egyik, három kisebb képből álló 1948), dr. Ábrányi Alajosné (1948–1951), ifj. reprodukciója díszíti. A kápolna faragott taberÖlbei Mihály (1951. szeptember 15.–novemnákulumát ifj. Kapoli Antal készítette, az oltárber 2.), Stix József (1951–1955), Bédy Gyula képet Molnár József festette. (1951–1954), Kamarás Gyöngyi (1954–1955), 1946-tól a pusztán élt és alkotott 1971-ben Boglári Sándor (1955–1961), Boglári Sándorbekövetkezett haláláig ifjabb Kapoli Antal né (1955–1961), Hóbor Sándor (1961–1970), kiváló fafaragó, A népművészet mestere. Hóbor Sándorné (1961–1971), Tóth Edit A Dióspusztán gyűjtött táncok napjainkban (1971–1972) és Csurmann Mária (1972–1973). is szerepelnek a Mecsek Táncegyüttes műsoAz állami iskola helyi hatósága a gondrán. A település neves lakója Demjén Ferenc nokság volt, amely 1923-tól 1948-ig műköDió s p u sz ta i b i zo n y í tván y 16
2012.
október
új katedra
o l v a s ó in k í r t á k dött Dióspusztán. Elnöke Sövény Vilmos földbirtokos volt, a gondnoki feladatokat Erdélyi György helyi gazdálkodó látta el. Rajtuk kívül még Niedling György pusztabíró is tagja volt az iskolagondnokságnak. Az iskola költségvetése a dologi kiadásra az 1927/1928-as tanévben 1194 pengő 60 fillér, az 1928/1929-es tanévre 1021 pengő 76 fillér volt. Igazgatásilag az iskola úgynevezett fiókiskola volt, majd 1950 után a Somogyhárságyi Körzeti Általános Iskola tagiskolája lett, illetve fennállásának utolsó éveiben a Somogyapáti Általános Iskolához tartozott. A tagiskola élén 1946-tól vezető tanító, igazgató-tanító, majd iskolavezető állt: Martinovich Jolán, Stix József, Boglári Sándor és legvégül Hóbor Sándor. Az igazgatói teendőket a körzeti igazgatók, időrendi sorrendben: Jambrich Kázmér, Kapes Ottó, Karácsonyi Károly, Tilk Gézáné, illetve Vitári Jenő látták el. Alapításától kezdve az iskola 1–6 évfolyamos elemi oktatást folytatott, amelyhez három ismétlő osztály csatlakozott. Az 1940. évi XX. tc. törvénybe iktatta a nyolcosztályos népiskolák felállítását. A dióspusztai iskolában 1943-tól vezették be a nyolcosztályos oktatást. Az 1–6., illetve 1–8. osztály egy összevont tanulócsoportot jelentett. 1946-tól a két tanerőssé vált iskolában az alsó és a felső tagozat alkotott egy-egy összevont osztályt. Történetének utolsó három évében (1970–1973) az iskola 1–4. összevont osztályokkal, egy tanulócsoporttal működött. Az 1951–1961 közötti időszakban a két tanulócsoport délelőtti-délutáni váltásban tanult az egyetlen tanteremben. 1961-ben a folyosóból tantermet alakítottak ki, és ezt követően már csak délelőtti tanítás folyt. Több éven át működött a dolgozók iskolája is, amely a felnőttek számára tette lehetővé az általános iskolai végzettség megszerzését, befejezését. Az 1961/1962-es tanévben 10 fő fejezte be így a hetedik osztályt. Az Írástudó Baranyáért akció keretében öt fő tanult meg írni, olvasni. Külön fejezete az iskola történetének, hogy az 1963–1965 közötti időszakban a három kilométerre lévő Nagysáron kihelyezett tagozat is működött egy kunyhóban. Az itt élő cigánygyerekeket Hóbor tanító úr délutánonként írni, olvasni, számolni tanította. A kunyhóban a gyerekek teknőkön ültek, s közülük tízen eredményes vizsgát tettek az első osztályról. Az itt folyó munkát még az akkori megyei tanácselnök, Palkó Sándor is megtekintette. A dióspusztai iskolába az elszórt tanyákról jártak be a gyerekek: a Zala sorról, a Német sorról (Hitmes puszta) és a Zadravecz tanyáról. Gyalogosan tették meg az iskolához vezető több kilométeres utat. A tanulók szüleinek a foglalkozása jól tükrözi a történelmi változásokat: 1935/36-ban: uradalmi cseléd, földműves, esetenként uradalmi kertész, uradalmi erdőőr. 1960/61-ben: tsz-tag, dolgozó paraszt, esetenként erdészeti munkás, munkás, segédmunkás. Az 1950-es években neves tanulói is voltak az iskolának. Amikor Zichy Domokos gróf családjának el kellett hagynia kishárságyi kastélyukat, a grófnőt (gróf Bolza Mariettát, aki egyébként festő és grafikus is volt) és három gyermekét a Hitmesen lakó Haász család fogadta be. Legkisebb leányuk, Zichy Kata a diósi iskolában végezte el a felső tagozatot. De ebbe az iskolába járt Kapoli Ilona ma Szigetváron élő festőművész is, aki ifj. Kapoli Antal leánya. A tanítók nagy gondot fordítottak a gyerekek nevelésére, megtanították őket arra, hogyan viselkedjenek az idősekkel és egymással szemben. Amikor a cigánygyerekek kötelező iskolába járása is megvalósult, odafigyeltek arra, hogy ne közösítsék ki őket a többiek. A szülők is magukénak érezték az iskolát, az épületet évenként közmunkában kimeszelték, környezetét rendben tartották. A katolikus kápolna kialakításáig a szentmisék is az iskolai tanteremben voltak, tanítási időben egy kis spanyolfallal takarták el az oltárt. Az iskola udvarán álló keresztnél állt egy harangláb, benne egy kisharanggal. Az iskola a puszta kulturális életének központja volt, lelke pedig a tanító. Martinovich Jolán tanítónő (aki a kántori és leventeoktatói feladatokat is ellátta) kertművelésre, kézimunkázásra, varrásra és főzésre tanította a gyermekeket és a felnőtteket egyaránt. Színdarabokat ját-
szottak, amelyeket a szomszéd falvakban is bemutattak. A lakodalmak leánykérő rigmusait is a tanítónő segített megírni. Kertjében gyógyfüveket termelt, betegség esetén ezzel és tanácsaival segítette a puszta lakóit. Az 1950-es évek elejétől kultúrcsoport is működött a településen, a táncosok még Budapesten is felléptek és második helyezést értek el. Máig is emlékezetes Hodoli Józsi bácsi fergeteges üveges tánca. Hóbor Sándor tanító is aktívan szervezte a puszta kulturális életét, irányításával mutatták be A tanító nadrágja és a Visszakérem az iskolapénzt című színdarabokat. Az iskolában tartották a település ünnepségeit, a műsorban az iskolások és a falu lakói léptek fel. Az 1960-as években úttörőcsapat is működött az iskolában, amely Petőfi Sándor nevét viselte, vezetője Hóbor Sándor volt. 1973-ban véglegesen megszűnt a dióspusztai iskola, ezt követően Somogyapátiba jártak be naponként autóbusszal az alsó tagozatos gyerekek is. Napjainkban egyetlen iskoláskorú gyerek él a pusztán. Az egykori diákok később is nagy szeretettel emlékeztek iskolájukra: 2008ban találkozóra jöttek össze, amelyen az élő egykori tanítványok szinte mindegyike megjelent. Ez év szeptember 29-én ismét összegyűltek az öregdiákok s emléktáblát avattak a ma is álló iskola falán (képünkön), hálával gondolva az alma materre és annak tanítóira. KO L I C S P Á L Felhasznált irodalom: A dióspusztai iskola iratai, Somogyapáti Általános Iskola irattára, 1 doboz. Dióspusztai iskola 1927/28. tanévi költségvetése, Somogy Megyei Levéltár, a Közigazgatási Bizottság iratai, 4186/1928. Dióspusztai áll. el. népiskola 1928/29. tanévi költségvetése, Somogy Megyei Levéltár, a Közigazgatási Bizottság iratai, 4534/1928. Domanovszky György: A két Kapoli, Corvina Kiadó, 1983, 27., 35. old. Hírharang, a Somogyapáti Plébánia lapja, 2005, I. évfolyam, 3. szám, 2–7. old. Interjú Nyitrai Lászlónéval, http://www.centropa.hu Kolics Pál: Lámpások Szigetvár és vidékén 3., Szigetvár, 2009, 80. old. Kolics Pál: Lámpások Szigetvár és vidékén 2., Szigetvár, 2008, 87. old. Dr. Reiszig Ede: Somogy vármegye községei, mek.oszk.hu/09536/ html/0018/5.html Somogy vármegye és Kaposvár megyei város általános ismertetője és címtára az 1932. évre, Budapest, 1932. 372. old. Szigetvár és járása 30 éve. Szerkesztette: dr. Vargha Károly, Szigetvár, 1975, 205. old. Szigetvár és vidéke. Szerkesztette: dr. Borsós Kinga, Szigetvár, 2009, 157. old. www.somogyapati.hu 2012.
október
új katedra
17
hi r d e t é s
Mindenhol Otthon – A multikulturális ismeretek fontossága az oktatásban Az Otthonodba Hozzuk a Világot Alapítvány célja multikulturális ismeretek átadása oktatási vagy oktatás jellegű ismeretterjesztés formájában, interaktív foglalkozások és előadások keretében iskolaelőkészítős és 5–10 éves általános iskolás gyerekek számára. A programmal a családi nevelés és az oktatási intézmények által adott értékek mellett célunk a gyerekek identitásának, empátiájának korai tudatosítása az ország egész területén. A TakarékPont Hálózat támogatásával megvalósult Mindenhol Otthon című oktatási segédanyag egy részletes óratervgyűjtemény, amely a fejlesztő foglalkozások pontos tanmenetét, eszköz- és időigényét tartalmazza. A jegyzet 37 témakört dolgoz fel, egy teljes tanévre biztosítva a folyamatos, koherens tematikát. Segítségével a gyerekek minden alkalommal újabb érdekes felfedezésekhez juthatnak. Minden fejezet a gyakorlatban már kipróbált és tesztelt foglalkozás eredménye. „Az Otthonodba
18
2012.
október
új katedra
Hozzuk a Világot Alapítvány támogatásával a társadalmi felelősségvállalásban szeretnénk részt vállalni egy olyan, egész évet átfogó, a társadalmat mikroszinten építő programmal, amely a lokális kommunikáció ban, a közösségi életben tud értéket teremteni, ösztönzőleg hatni” – nyilatkozta Brezina Szabolcs, a TakarékBank ügyvezető igazgatója. Az oktatási segédanyag olyan témákat ölel fel, mint az értékek a társadalomban, személyiség, környezettudatosság, pénzügyi edukáció, diszkrimináció, alapvető emberi jogok, bevándorlás, hit, hiedelem, vallás, gyermekvárás, örökbefogadás stb. Minden témakör feldolgozása a gyermekek saját szokásainak, ismereteinek feltárásával kezdődik – ezzel tudatosítva saját identitásukat –, majd ugyanazt a témakört 2-3 eltérő kultúra nézőpontjából is megvizsgálják, játékosan feldolgozzák. A TakarékPont Hálózat támogatásával 2012 novemberétől minden magyar általános iskolába eljuttatunk egy példányt a Minden-
hol Otthon című oktatási segédanyagból, amelyet tetszés szerint osztályfőnöki órákon vagy délutáni különóra keretében tudnak felhasználni a pedagógusok. Az Alapítvány részt vett a TakarékPont által támogatott, az eltűnt gyermekek világnapja alkalmából május 25-én rendezett Ezer Lámpás Éjszakája eseményen. A rendezvény keretein belül indult el az Alföldi Tejjel közösen támogatott, általános iskolásoknak szóló rajzpályázat két témában: „Vigyázz rám!” és „Mindenütt jó, de legjobb otthon!” A pályázat már lezárult, de a TakarékPont facebook oldalán (https://www.facebook. com/TakarekPont/app_298007763617839) október 31-ig még lehet szavazni a beérkezett pályaművekre. A díjátadással egybekötött eredményhirdetésre november 17-én az Ezer Lámpás Családi Nap keretein belül kerül sor az Eleven Parkban, ahol a számos fellépőn kívül az Alapítvány is képviselteti magát. A pályázatra számtalan értékes mű érkezett, ezek közül kettő bekerült a Mindenhol Otthon című oktatási segédanyagba is. További információ az Alapítványról: http://www.otthonodbahozzukavilagot.hu/ index.php
H a r m ó ni a
Az énkép illúziói Akik nem rendelkeznek komoly éntudattal és önbizalommal, azokat napjainkban könnyedén elnyomják a vetélytársak, vagy egyszerűen összeroppannak a követelmények és a folyamatosan érkező kritikák súlya alatt, legyen szó akár a gazdasági életről vagy éppen az iskolapadban folyó versengésről. Nagyon sok esetben azonban – és ez főként a fiatalokra igaz – nincs értékelhető teljesítmény, sem reális énkép a hatalmas öntudat mögött. Az énnel kapcsolatos pozitív illúziók legyőzik az adott személyt, aki képtelen reálisan látni önmagát és feldolgozni a kudarcot.
Ámulva nézzük a manapság roppant népszerű televíziós tehetségkutatók selejtezőinek adásait, ahol fiatalok egész sora vonul fel a színpadra borzasztóbbnál borzasztóbb teljesítményekkel. Nyilván sokuk csak a tizenöt percnyi hírnév hajkurászása miatt vállalja a fellépést, büszkén mutogatva később, hogy lám-lám, én bekerültem a televízióba, mások pedig jó poént vagy bátorságpróbát látnak a dologban. Ám a produkciókat követő interjúkból, rövid hozzászólásokból gyakran kiderül, hogy sokaknál bizony ennél komolyabb, mentális jellegű problémáról van szó. A fellépők jelentős hányada ugyanis egész egyszerűen nem látja jól saját kvalitásait, ráadásul a tapasztaltabb ítészek jó tanácsait, észrevételeit vagy kritikáit sem hajlandó elfogadni. Ellenben bármikor képes kifogást találni a produkcióját illetően (izgultam, nem volt
jó a hangosítás stb.), vagy csak egy kézlegyintéssel intézi el a dolgot: nem velem van a baj, hanem mindenki más téved. Ez a jelenség nem csupán a show-műsorok szűk világában, hanem az élet egyéb területein is gyakorta megjelenik és az énnel kapcsolatos pozitív illúziókhoz kapcsolódik. A Wobegon-hatás Az énünk negatív oldalait hajlamosak vagyunk lényegtelennek feltüntetni a pozitív vonásaink mellett, még akkor is, ha tökéletesen tisztában vagyunk az előbbiekkel. Ugyanakkor nem egyszerűen arról van szó, hogy a pozitív személyiségjegyeket jellemzőbbnek tartjuk önmagunkra, hanem egyszersmind jobbnak látjuk magunkat másoknál: gyengeségeinkre általában úgy tekintünk, mintha az szinte minden emberre jellemző, általános tulajdonság lenne, erősségeinket pedig öntudatlanul is kivételes, átlag feletti tulajdonságnak véljük. Tipikus példa erre az autóvezetés: a legtöbb jogosítvánnyal bíró ember meg van róla győződve, hogy messze jobban vezet, mint az átlag, ám ha ezt összevetjük a környezetük által adott válaszokkal, akkor gyorsan kiderül, hogy az önértékelés jelentős mértékben kedvezőbb, mint a valóság. Ezt a fajta pozitív irányú, énvédő torzítást Wobegon-hatásnak nevezzük. Az ember szeret elégedett lenni önmagával, és annak érdekében, hogy ezt az állapotot fenntartsa, oly módon szűri meg és dolgozza fel a felé érkező információkat, visszacsatolásokat, hogy ne sérülhessen a pozitív énképe, illetve inkább olyan helyzeteket teremt, amelyekben sikeres lehet. Ez a fajta torzult énkép önmagában még nem jelent mentális problémát, ugyanis felmérések bizonyítják, hogy például a depressziós emberek sokkal reálisabban látják magukat, mint a nem depressziósok, vagyis jóllétünkben fontos szerepet játszanak ezek az illúziók. Ugyanakkor az énfelnagyítás egy bizonyos mérték felett már patológiás tüneteket mutat, nem egészséges. De ez fordítva is igaz: ha va-
lakinek negatív az énképe, gyakran egyszerűen figyelmen kívül hagyja azokat az információkat, amelyek azt pozitív irányba módosíthatnák. Átszűrt világ A beérkező információk torzításáért különböző szűrők a felelősek. Elsődleges ilyen háló a szociális környezet, hiszen senki sem szeret negatív kritikát megfogalmazni embertársai felé, emiatt pedig nem is mindig kapunk ilyen visszacsatolást, még akkor sem, amikor nagyon kellene. A kapcsolati szűrő már egy fokkal tudatosabb szint, hiszen szeretjük olyan emberekkel (barátok, párkapcsolat) körbevenni magunkat, akik hasonló képességekkel, teljesítményekkel, sőt fizikai adottságokkal bírnak, mint mi. Ez megerősíti az egyént abban a hitében, hogy értékítélete normális, hiszen a környezete is ugyanúgy látja a dolgokat, ahogyan ő. A tapasztalati szűrőt pedig az agyunk működteti: a pozitív értékelést könnyen befogadjuk, beépítjük, ellenben negatív kritikák esetében szabadkozunk, kifogásokat, bűnbakokat keresünk. Egyéntől függetlenül ezek a szűrők mindenkiben működnek, egészséges ember esetében azonban rugalmasak, nem veszik át az uralmat a teljes információfeldolgozás felett, lehetővé téve, hogy befogadjuk a kritikát és tanuljunk hibáinkból, ugyanakkor megóvják a személyiséget a pusztán rosszindulatú megjegyzésektől, jogtalan negatív véleményektől. A felnőttek komplexebb, terjedelmesebb énképpel rendelkeznek, mint a gyerekek, énjük aspektusai kidolgozottak, jól elkülönülnek, ezért a kudarcélmény csak néhány területet érint. A fiatalabbak azonban nehezebben dolgozzák fel az őket érő rossz tapasztalatokat, ezért védekezésként inkább torzítják vagy meggátolják az őket ért kritikák tudatosulását. Ezzel megóvják ugyan pozitív énképüket, ugyanakkor hamis valóságot is építenek egyszerre, amellyel mes�szire kerülnek attól, hogy kibontakoztassák önmagukat. Arról már nem is beszélve, hogy ez a fajta egészségtelen torzítás megnehezíti az én későbbi változásait. Főként az iskolás, vagyis a 8–19 év közötti életkori szakasz kritikus ebben a tekintetben, hiszen ekkor alakulnak ki és szilárdulnak meg az énkép egyes elmei, éppen ezért nagyon fontos, hogy a gyermekek, optimális fejlődésük érdekében, pozitív elfogadásban, és nem bántó, hanem előremutató kritikában egyaránt részesüljenek, hogy kibontakoztathassák valódi képességeiket, fejlesszék és megvalósítsák önmagukat. SIMONYI GÁSPÁR
2012.
október
új katedra
19
s u li t é k a
A gyilkos ösztön vizsgálója – Aki a mese újjáavatását szeretné Térey János írásairól
Térey esetében is igaz, hogy az irodalom alapvetően a szolidaritás műfaja, bármilyen vagyoni helyzetű ember bőrébe belebújhat a szerző, koldus és királyfi egyaránt lehet a szereplője az írásnak. Az a lényeg, hogy a szöveg az észhez szóljon, logikusan és célratörően.
Térey 1970-ben született Debrecenben. A nyolcvanas évek végén néhány évig magyar irodalmat és történelmet hallgatott, előbb főiskolán, aztán az ELTE bölcsészkarán Budapesten. 1990 óta jelennek meg írásai, több éve szabadfoglalkozású író. Színház- és filmrendezők szívesen nyúlnak munkáihoz, gyakran állítják színpadra műveit, illetve készítenek filmet írásaiból. Ő is azok közé a magyar szerzők közé tartozik, akik szívesen látott vendégei európai fesztiváloknak, több ízben részesült már külföldi ösztöndíjban is. Téreyt az foglalkoztatja, hogyan tud jó képet vágni a sérülékeny, esendő ember, miközben romhalmaz belül. Műveiben morális problémákat boncolgat, de kételkedéseiben nincs fullánk. A puritán képmutatást leplezi le, és bemutatja az emberi lélekben lévő feszültséget. Írói indulása a magyar „lélekcserélő” korra, a ’90-es rendszerváltozásra esik, amikor elektromossággal telt volt a levegő a nemes hevületektől és a kor kedvezett az éber tudatnak. Ő már az új korosztálynak és korosztályról ír közelképeket és verseket. Írói módszerét, stílusát, alaphelyzeteit tekintve láthatjuk, él azzal, hogy a magyar nyelv metaforákra épül. Képszerűen fogalmaz. Korunkhoz szól, és úgy tűnik, sikerének egyik titka, hogy a fiatal generáció magánélete jelenik meg írásaiban. Egy európai gondolkodás szerinti felnőtt korosztály mindennapi dolgait, ügyeit, szokásait, terveit, eredményeit, kudarcait, problémáit írja meg. A magyar irodalmi hagyományokat tekintve számára Tandori jelenti a dús olvasmányt, vonzza mániákussága, kötődése egy-egy motívumhoz, a Lánchídhoz, a madarakhoz, az ismert pesti gócokhoz. Irodalmi előzménye Arany János is. Az ő költészete inspirálja leginkább, telt zengésű lírának jellemzi, de tapasztalhatjuk, hogy sikeres kísérletet tesz Shakespeare krónikás játékainak az újrateremtésére is. Találhatunk művei között polgári szalondrámát, amely az általa tisztelt Szomory Dezső világlátását, írói modorát idézi. Aztán megfigyelhetjük, hogy mit is értünk realizmus alatt. Itt a Spiró György-szerű világértelmezést, látásmódot fedezhetjük 20
2012.
október
új katedra
fel, de egyik esetben sem másolat jelenik meg, hanem csak vállalt hagyományokon alapuló hangulat, érzés szólal meg. Tudja, nem a rímtől és a lüktetéstől jó egy vers, hanem attól, hogy úgy érezzük: forró álomba lépünk, vagy az idő csapszékénél ülünk, körülöttünk megmászhatatlan hegyek, aztán a halál angyalokká tesz minket. Sokszínű megszólalásra képes, vezérlő gondolata a jelenre figyelő alkotói szemléletmód. Gyanakvás és tétovázás jellemzi. Ismeri az élet apró dolgait. Szövegeiből dallamok szivárognak, nála rendkívüli a szavak zeneisége, amit Valery azért tart fontosnak, mert a zeneiség ösztönzi az írót, hogy úgy írjon, ami az olvasóban képzeteket kelt és hozzásegíti a titokzatos világ intuitív megismeréséhez. Kevés olyan író van, aki ilyen gyakran elővenné régebben megjelent írásait, és átdolgozná, mint ő. Megvárja, hogy megnyugodjon benne a szöveg, a táj, felépüljön teljesen, hogy pontosabban elmondhassa a történetet. A szöveg kézirat is marad. Jó érzékkel választ ki fontos pontokat a jelenkori magyar történelemből. Közelmúltunk emlékezetes politikai eseményei köré is építi világát. Ilyen a 2007. évi nagy felhőszakadás, ahol a gondatlanság vádjával kellett birkóznia a hatalomnak (Asztalizene), aztán beleszövi művébe Sólyom László köztársasági elnök – meghiúsult – szlovákiai látogatását (Protokoll). Fontos emlékeink, kapaszkodók ezek. Gyorsan reagál a világ új jelenségeire, felfedező úton jár a társadalom különféle tartományaiban. Szigorú
lélekrajzaival eredendően egy mesevilághoz vonzódik. Ezek a lélektani elemek adják hitelességét napjaink ábrázolásában. Jól mutatja azokat a fontos perceket, amelyek megállnak az időben, és átélhetjük, hogy világunk hol naparcú, hol holdarcú. A mindennapi élet színterein játszódó darabjai között a Johanna különleges szerepet tölt be. Műfaját tekintve opera, és egy kórház zárt világában játszódik. A műben az elmebaj törvényerőre lép. Az élet-halál izgalma kódolva van a kórházban, hiszen ott bármikor bekövetkezhet a legrosszabb. A történetben eltűnt a szentek világa, helyette a sztárokat imádjuk. Johanna nem hős, nem romlott, nem áldozat. Semmi fontosat nem tudunk meg róla, csak annyit, hogy meghal – tűzre vetik egy zsákban –, mert valami kedvességet vitt a zord életbe. Térey írásában ridegek a párbeszédek. Pontos tolmácsa mondanivalójának, még a bizarrabb gondolatfutamok esetében is. Gyakori témája a pusztulás, a rombolás. Nem használ régies és idegen hangulatú szavakat. Nem történelmi objektivitással ír, metafizikus költő. Meddő szóképek helyett sivatagszerű fogalmiság jellemzi. Finom tónusokkal dolgozik, olyan színekkel, mint amilyen a zöld árnyékban a zöld fénycsík. Mundruczó Kornélnak a mű alapján készült filmje Hernádi hangvételét és Jancsó képi világát idézi. A kazamata-motívum szervezi trilógiává a Kazamaták, az Asztalizene és a Jeremiás avagy Isten hidege című műveket. A stációdrámák szabályai szerint íródtak. Misztériumok képekben. Ellentétes fogalmakat ütköztet bennük. A Kazamaták a múlt, 1956 felidézése, a börtönbe zártak utáni legendás keresés felidézése; az Asztalizene az általános morális válság bemutatása, ez a jelen; míg a jövőt bemutató mű a Jeremiás-darab. A Jeremiás főhőse Nagy Jeremiás országgyűlési képviselő, aki debreceni, de a fővárosban dolgozik. A történet alaphelyzete, hogy a főhős egy közlekedési sztrájk miatt nem tudja elhagyni városát, és sorra találkozik régi ismerőseivel, illetve olyanokkal, akik a város szellemiségét meghatározzák vagy meghatározták. Debrecen, mint akarat meg képzet jelenik meg. Itt
s u li t é k a is találkozunk Térey rendkívüli tér- és dimenziókezelésével. A 2030-ban játszódó történetben sok évszázaddal ezelőtti alakok is előkerülnek. A városban már jár a metró. Debrecen az Alföld gőzfürdője vagy az Alföld jégverme. Olyan volt a város, mint egy vasárnapi szavazókör, közben jön egy nyúlszájú rendőrtizedes. Térey hősei nem találják a helyüket, Jeremiás se talál haza. Isten hiányállapot képében kíséri a figurát. Protokoll című drámájának főhőse Mátrai Ágoston, a Külügyminiszté rium protokollfőnöke. Sikeres ember, jómódú. Érdekes a munkája, azt csinálja, amit szeret. Színes társasági életet él, csinibabákkal jár, de hirtelen megszakad benne valami. Egy morális földcsuszamlás áldozata lesz. Életvonalai összegabalyodtak. Múlik belőle az ambíció, a vágy, unja a napi bulcsázást. Elbizonytalanodik, csak sodródik, az emberek idegenné válnak körülötte. Egyre több kurvoid gesztus jelenik meg életében a Vénusz-rohamok között allűrökkel, jampikkal. Mátrai nem egy tragikusan nagyszerű őrült, mint Don Quijote. Ő összetűzésbe kerül önmagával, a magáról alkotott addigi képpel. A körülötte lévők a kulturális hagyományok hordozói. A darab lírai világérzékelés budapesti történetekkel, annak minden pikáns ízével, örömével, a pesti flaszter dumájával, a kedves pesti linkekkel, kacér nőivel vagy decens asszonyaival. Térey újraírja a budapestiek történetét, mítoszt talál hozzá. Egy sajátos értelmiségi sorsról olvashatunk, a fojtogató fenyegetettségről, hogy mi lesz holnap. Érdekli, hogyan szilárdulnak meg a féligazságok, az előítéletek. A miniszter, mint egy diakonista, ápolja a lelkét, mert fontos neki Mátrai, hisz’ az apja mentette meg az életét a katonaságnál, ezért a hála előjoggá vált. Térey nyelvének költői sodrása magával ragadja az olvasót. Utalásokat tesz az irodalmi kánonra, felidéz költőket, verseket, de nem másol, hanem újrateremt. Kivételes nyelvi leleményesség jellemzi. Nála a test a tengerek partján él, a gondolat a szellem kapujában. Arra biztat, hogy szembe kell nézni a tényekkel. Térey keresi, hogy él-e bennünk a közösségi szellem, mert, ahogy fogalmaz: a híd eszméje nem időszerű, a túl szűk szeretet gyilkol. Visszafogottnak kell lenni. Azt ajánlja: legyünk névtelenek, mint a személyzet. Csak semmi blikkfang. El kell fogadni az életet a maga közvetlenségében. Az élet értelemét in-
kább szubjektív tapasztalatokban, mint a tényekben keresi. Életünk szakadatlan átalakulás. Nincs út visszafelé és nincs táj ember nélkül. Ilyen egyszerű. Végigbarangolta keletet, nyugatot és figyelt. Gondolkodott Drezdában – a háborús nyomokat látva – és feltámadt benne a gondolat, hogy miért kell az évtizedekig mementónak meghagyott templomot újjáépíteni. A mementót eltüntetni. Én még a hatvanas évek végén úgy hallottam a drezdaiaktól, hogy ez így marad örök emlékeztetőül, hogy mindenki tudja, milyen szörnyű idők jártak, és csak néhány személyen múlott, hogy nem Drezdára dobták az atombombát. Térey úgy gondolja, hogy ami emlékeztetésre való, az maradjon is az. A 2009-ben született Nibelung-lakópark verses dráma, amely színházban és moziban is látható. Ezeket is Mundruczó filmezte, állította színpadra. Monumentális emberiségdráma, Faust, Peer Gynt és a germán mítoszokbéli törpék, félistenek élednek fel benne korunk díszletei és gondolatai között. A történetet XXI. századi nagyvárosba helyezte. Ott is úgy van, hogy az arisztokrácia születésénél fogva sikeres és a kisebbség gyötrődik. A mű a pénz hatalmáról szól, amikor a hitet felváltja a hitel. Korunk sötét élménye jelenik meg a műben. A hatalom megrontó erejét vizsgálja, és az arany dimenziómódosító erejét mutatja – ahogy az már évszázadok óta tudott. A Nibelung-történet regényes és rejtélyes mese. Nagy atmoszférateremtő erővel megírt és filozófiai célzásokkal teletűzdelt elbeszélés. Egy belső világról szól, ahol a szív és a tudat vezeti a gondolatokat. Az elvakult hatalmi vágy művészi látomása. Nietzsche világlátására épülő gondolatsor, mint ahogy azt Wagner feldolgozásában is ismerjük. A germán mondavilág alakjairól szól, a világ lényegéről, ami zaklatott búcsú Istentől. A motívumok a monda elemeit sorolják, itt is a világhatalom jelképe a varázsgyűrű, mely egyben átkot is hoz, közben háromszög dúlja az ember életét. A háború a véres szükségszerűségek farsangja. A lemondás magasztos tragédiája. A tétlenek ellen szól. Kifejezi az akarat megváltó erejű megtagadását, a halálvágyat, az akarat nélküli lemondást, a
boldogító megsemmisülésbe ájuló élet dús vegetációját az álmok, fantáziák szférájából. Az aranyat átok szennyezi, de a humánum diadalát semmi sem állíthatja meg. A cél adott, le kell leplezni az ősi jogtalanságot. Felfedezhetjük nála is Schopenhauer komor világszemléletét, mely szerint akarni annyi, mint híján lenni valaminek, és aki nélkülöz, az szenved. Első a vak akarat, második az értelem. Az akarat mindennek kútforrása, megszűnésével jön az üdvösség, a Nirvána. Asszociációk és metaforák sorával beszél az emberi létről. Teremtés vagy sem című esszégyűjteménye az elmúlt húsz év alatt írt tanulmányokat foglalja kötetbe. Egyéni szemlélettel ír a régi és a kortárs magyar irodalomról, a költészetről, saját írói gondjairól, és persze Budapestről, házakról, életérzésről, titkokról, ahol az emberek is a sors fonalát szövik. Térey is bizonyítja, ahogy Wittgenstein fogalmazott: a világ minden, aminek esete fennáll, és a világleírások sokfélék és egyenértékűek. A Teremtés hagyatéka című prózai műve először 1997-ben jelent meg, aztán 2012-ben újraírta. A főhőse egy huszonéves tanárjelölt. A mű helyszínei között találjuk a szülővárost, Debrecent és Budapestet is. Az utcák fokról fokra változnak. A gyermekkori emlékek és a világváros zaklatott nappalai és éjszakái elevenednek meg, amikor mélyebbre fúrja magát a város szövetébe. Novellái arról győzik meg az olvasót, hogy ismeri az élet apró dolgait, az utcák mikrokozmoszát, tehetséges a részletek megmunkálásában. Térey a verses regény műfajával hiányt tölt be, mert minden feltétel fennáll hozzá: hanyatló korszakban élünk, kellően zavaros a közélet, és van szerelem – ahogy fogalmaz. Írói útja éppoly váratlan témákkal teli, mint hősei kiszámíthatatlan sorsa, kalandozása. Vonzódik a lelki indítékok által vezérelt hősökhöz. Kedvenc figurái szabálytalanok. Nem kapcsolódik elmeszesedett irodalmi irányzatokhoz, merészen szatirikus, felismeri a világban a bizarr kisiklásokat. Realista írásai gyakran billennek át mesébe, de hozzák magukkal a valóság ízeit. Különös egyéniség, bár magánéletéről nem tudunk, nem tudjuk, párja vár-e kisbabát vagy sem, nem ír róla a bulvársajtó. Térey művei tudatosan épített alkotások. Egy másik dimenzióba vetíti a magyar hétköznapok élményvilágát, rávilágít a törvényekre. Hősei közül többen műről műre vándorolnak, de valójában nincsen múltjuk. A jelenre figyel, időkivágatoknak is értelmezhetjük írásait. Tetszőleges időválasztás jellemzi, a történetnek nincs kezdőpontja, egyszerűen csak belépünk, aztán egy ponton otthagyjuk. A kulturális értékeire vigyázó emberiség képviselője. N OVÁ K I M RE 2012.
október
új katedra
21
s u li t é k a
Ezerarcú költészet – irodalmi karnevál
XX. Salvatore Quasimodo Költőverseny és Bertha Bulcsú Prózafesztivál Balatonfüreden A prózaírók Quasimodo Emlékdíját, a Bertha-emlékdíjat 2004 óta adják át, 2012-ben öten részesültek benne. Idén a díj története óta immár másodízben vette át azt Szikora József író, újságíró, a Magyar Katolikus Újságíró Szövetség elnöke, a Magyar Katolikus Rádió főmunkatársa. Rajta kívül Baán Tibor költő, esszéista, Deme Tamás költő, műfordító, Kontra Ferenc író és Lehóczky Ágnes költő részesült a rangos kitüntetésben. A díjakat Mezey Katalin József Attila-díjas költő, író, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának vezetője, az Írók Alapítványa Széphalom Könyvműhely igazgatója, a Salvatore Quasimodo Kuratórium elnöke adta át.
Mit üzen a legújabb kor költőjének Rabindranáth Tagore, a jeles indiai, bengáli költő, író, zeneszerző, festő, polihisztor, aki a világirodalom részévé tette a hindu költészetet és zenét, s akinek áttételesen azt is köszönhetjük, hogy húsz évvel ezelőtt megszületett a Salvatore Quasimodo magyar–olasz nemzetközi költőverseny és fesztivál? Rabindranáth Tagore (Kalkutta, 1861. május 7.– Kalkutta, 1941. augusztus 7.) az Afrika című költeményében mintha látta és láttatta volna napjaink zűrzavarát: „De most, amikor a nyugati szél / élesen süvít napnyugta előtt / most, amikor álcázott odújukból / előbuknak a ragadozók és üvöltenek, / jövő század költője, / jelenj meg az elerőtlenedő világon / s kiálts oda a lelkiismeretét eltékozolt hódítónak: / csak ennyit kiálts: »Térj észre, őrült!« / Az állati hangok jajdulása közt / ez lesz a legutolsó szó / az emberiség tisztán kimondott szava” (Csoóri Sándor fordítása). Az európai kontinens határain túli költők-írók közül Tagore elsőként nyerte el 1913-ban az irodalmi Nobel-díjat. Az in diai költő 1926-ban a világ egyik csodájaként ismert Balatonfüredi Szívkórházban talált gyógyu lást és itta a felséges füredi savanyúvizet a Gyógy téren. A parti sétányon, a Balaton egyik legszebb promenádján felépülése emlékére fát ültetett s ezzel hagyományt teremtett: a róla elnevezett Tagore sétányon azóta fát ültetnek a magyar és a nemzetközi költészet, próza, gondolkodás nagyjai a világ egyik legszebb üdülővárosában. Jókai Mór városában gyönyörű szoborpark is található, akár Balatonfüred olasz testvérvárosában, Arpinóban, ahol Szőcs Géza Zuhanás előtt című, 2007-es díjazott költeménye is olvasható egy vers-emlékművön magyarul és olaszul. A fesztivál megszületése szempontjából a másik fontos dátum 1961. Salvatore Quasimodo (Modica, 1901. augusztus 20.–Nápoly, 1968. június 14.) Nobel-díjas költő (1959. december 1.) a füredi Tagore sétányon szintén ültetett fát abból az alkalomból, hogy a szívkórházban gyógyult meg a füredi savanyúvíznek is köszönhetően. Ezt az eseményt megörökítette A Balaton partjáról című, 1961-es versében: „Balatonfüreden egy ifjú hárs viseli / az én nevemet. Szív alakú levelet hajt / a hazámtól oly távoli partok mentén” (Kotzián Orsolya fordítása). Azóta kialakult az úgynevezett Olasz Liget, középpontjában Quasimodo szobrá22
2012.
október
új katedra
val, ahol többek között Giuseppe Bonivari, Franco Cajani és mások ültettek fát, legutóbb szeptember 7-én Bogyai Katalin, az UNESCO-közgyűlés elnöke, Magyarország UNESCO-nagykövete. A szobor tövében szokta elszavalni édesapja füredi versét Alessandro Quasimodo színművész közvetlenül a költőfesztivál díjkiosztó ünnepsége előtt. A Salvatore Quasimodo magyar–olasz nemzetközi költőversenyt és -fesztivált húsz évvel ezelőtt Quasimodo barátja, Franco Cajani alapította a jeles költő emlékére. Azóta rendszeresen megtartják, szeptember első teljes hetében, az őszi kulturális idény nyitányaként. Az idei irodalmi karnevál fővédnöke L. Simon László költő, író, kultúráért felelős államtitkár, Bogyai Katalin és Maria Assunta Accili, az Olasz Köztársaság nagykövete, védnöke pedig Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke volt. A támogatók között a Salvatore Quasimodo Alapítvány, Balatonfüred Város Önkormányzata, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Művészeti Akadémia, az Olasz Kulturális Nagykövetség, az Olasz Kultúrintézet, a Veszprém Megyei Önkormányzat, a Vaszary-villa, az UNESCO, a Füred Televízió, a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt., a Siloám Református Missziói Otthon, a Hotel Blaha Lujza, a Vitorlás étterem és a Thetis Hotel sorakozott fel. A bíráló bizottság elnöke Szörényi László irodalomtörténész, író, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének elnöke, a Szegedi Egyetem italianisztikai tanszékének professzora volt, tagjai pedig: Madarász Imre irodalomtörténész, író, a Debreceni Egyetem Olasz Intézetének tanszékvezető professzora; Péntek Imre József Attila-díjas, Quasimodo-okleveles költő; Széchenyi Ágnes irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének kutatója; illetve Cserép László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának osztályvezetője, a Salvatore Quasimodo kuratórium titkára. A felsoroltak nagy része évről évre támogatja a költőversenyt. Nekik is köszönhető, hogy az európai színvonalú fesztivál nemcsak meghonosodott Balatonfüreden, hanem számos állandó és alkalmi, régi és új kísérő rendezvény biztosítja a tradíció folyamatosságának és a megújulás képességének dialektikus egységét. A hagyományos könyvbemutatókon olyan emblematikus művek találkoztak elsőként a közönséggel, mint Kellei
György Balatonfüreden élő, Bertha Bulcsú-díjas író, szerkesztő, újságíró Hárs a Tagore sétányon – a Quasimodo-emlékdíj 15 éves története (Balatonfüred, 2007) vagy Curzia Ferrari Csönd Istene, tárd ki a magányt – Salvatore Quasimodo megszenvedett hite című kötete (Hungarovox Kiadó, Budapest, 2010, fordította Majtényi Zoltán). Az idei, XX. Nemzetközi Salvatore Quasimodo Költőverseny és Találkozó is összművészeti jellegű volt a wagneri Gesammtkunst szellemében. Bár az ünnepeltek, a tizenkét díjazott költő és az öt prózaíró álltak a két nap középpontjában, a karnevált a társművészetek jelenléte még színesebbé tette. A „banzáj” szeptember 7-én kezdődött a Lujos mester és tanítványai című tárlattal a gyönyörű, korszerű, imponáló Vaszary-villában. Kő Pál, közismert becenevén Lujos szakrális műveinek mágneses, varázslatos erejéről Bóka István, Balatonfüred polgármestere és Kőnig Frigyes, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora beszélt. Bizet- és Donizetti-operarészleteket a debreceni Opera Comica Lasagna Társulat tagjai: Fehér Éva (szoprán), Ürmössy Imre (basszus) és Bojti Eszter zongoraművész adtak elő. Bogyai Katalin említett faültetése után a Vitorlás étteremben kötetlen beszélgetés keretében ismerkedtek meg egymással az idei nyertesek és a költőtalálkozó résztvevői. A rendezvény egyik fénypontja, amikor a legfrissebb győztesek és a fesztiválon megjelent korábbi nyertesek olvassák fel verseiket a Balatonfüredi Fordítóház romantikus kertjében. Az idei díjazottak versei mellett többek között Gömöri György, Kemény Tamás és Tóth Krisztina művei is elhangzottak a költők előadásában. Cserép László, a fesztivál titkára elmondta: több mint kétszáz költő mintegy ötszáz verséből kellett kiválasztani a legjobbakat, a munkát pedig egyszerre könnyítette és nehezítette a fesztivál évről évre megszokott magas színvonala – a jók közül a legjobbak kiválasztása szinte lehetetlen. Az igazi csoda, hogy Balatonfüred immár húsz éve a Kárpát-medencei magyar költészet és az olasz irodalom fellegvárává vált, ahol megjelenni s akár a Quasimodo költő-, akár a Bertha Bulcsú meghívásos prózaversenyen díjat nyerni igazi elismerés és dicsőség. Az is hagyománnyá vált, hogy Praznovszky Mihály irodalomtörténész, főszerkesztő hangulatos előadásban, a tőle megszokott kedves, irodalmi humorral
s u li t é k a bemutatja a már 15 lapszámot megért Tempevölgy című folyóiratot. A lap a nevét Jókai Mór A magyar Tempevölgy című írásáról kapta, és magas színvonalával méltó a nagy elődhöz, akinek nem mellesleg megújított villája Füred egyik ékessége. A Hotel Blaha Lujza vendéglőben elköltött pompás ebéd után a költők a szó nemes értelmében megszállták a várost, végigjárták a Tagore sétányt, elbűvölten gyönyörködtek a Balaton királynője, Tihany balatonfüredi kikötő nyüzsgésének méltóságteljes hátteret adó apátsága látványában. Peripatetikus séták, éjt nappallá összemosó beszélgetések folynak, életre szóló barátságok köttetnek itt ilyenkor. S még hátravan az este. Miután az alkotók a főtéren meghallgatták a Városi Ifjúsági Fúvószenekart Rojtos Norbert vezényletével s a magyar és az olasz nemzeti himnusz után Szőcs Géza Salvatore Quasimodo-díjas költő, a Pen Klub elnökének beszéde is elhangzott, az Anna-bál helyszínén, az Anna Grand Hotelben a győztesek átvették a díjakat. A műveket Lukács Sándor és Alessandro Quasimodo adták elő. Idén Salvatore Quasimodo Emlékdíjban Tatár Sándor részesült az Anyámnak című verséért, laudációját Madarász Imre mondta el. A két kü-
löndíjat Gyukics Gábor Az elhatározás kezdete és Neográdi Antal a Százados történet című költeményért kapta, laudátoraik: Szörényi László és Péntek Imre. Quasimodo-oklevélben részesült Pósa Zoltán (aki 2007 óta négy Quasimodo-oklevelet vett át és a prózaírók Quasimodo-díját, a Bertha Bulcsú-emlékdíjat is megkapta) a Színes bohóc, az örök felfedező című verséért. Oklevélben részesült még Báger Gusztáv az Innen el, Csontos János a Szonett Sziluett, Farkas Wellmann Endre a Sorok 67 tavaszán, Filip Tamás a Maradjon elég időm, Lázár Balázs költő-színművész a Lamentáció József Attila első sírhelyére, Lanckor Gábor a Fehér tavi darvak, Sztanó László a Könyörgés az jó lovaglásért, Pajer Imre a Fát ültetek még, Ughy Szabina a Nyugtalan tömeg és Zsávolya Zoltán a Társalgó fénytörés című verséért. A fölemelő ünnepen L. Simon László kultúráért felelős államtitkár meghatottan mondta el, hogy most először van jelen nem költő-írói minőségében, így elfogulatlanul gyönyörködik pályatársai műveiben. Többek között arról meditált, hogy sokak szerint abszurd dolog versenyben összemérni az ezerarcú költészet megannyi remekét. Azonos mérlegre tehető-e a több mint százkötetes remekíró Jókai Mór életműve az egy nagy regényt és néhány
A tetszhalott avantgárd él és virul teljes pompájában
L. Simon László összművészeti esszépanorámájáról Könyvészeti szempontból is különleges L. Simon László Szubjektív ikonosztáz című kötete, amelyet irodalmi képzőművészeti tanulmányok, költői es�szék, ihletett prózaversek, képző-, fotó- és iparművészeti reprodukciók avatnak összművészeti es�szépanorámává. A költő, író, irodalomtörténész, kultúrpolitikus 1995 óta a Magyar Műhely című patinás avantgárd folyóirat szerkesztője, a szó legjobb értelmében vett reneszánsz sokoldalúság hiteles képviselője. L. Simon László tematikai, műfaji szempontból egyaránt sokrétű kötetét egységbe foglalja az alkotói hitvallás igénye. Az előszót író Gulyás Gábor szerint is állandó küzdelmet, belső vitát folytat önnönmagával, harcol az ikonikus avantgárd manifesztumok legjobbjaiban is jelen lévő dogmatizmus és doktrinerség ellen, s tudja, hogy csak az a műalkotás maradandó, amely egyetemes érvényű és korszerű, hiteles és újszerű. L. Simon idézi Kassák Lajos 1926-ban megjelent, Éljünk a mi időnkben című, mindmáig érvényes írását, mely szerint az igazi művész életművében „egy kornak, a mi korunknak a kultúrája vagy kulturálatlansága reprezentálódik. […] kell, hogy a művészetünk
egy legyen a körülöttünk levő élettel”. Dióhéjban és önkényesen összegezve a kötet jól elkülönített ciklusainak gondolatiságát, a költő-esszéíró a Szocialista brigád a tárna előtt című első fejezetben kifejti többek között azt, hogy az őszintén gondolkodó (művész)ember a huszonegyedik században nemcsak a létező, hanem az eszmei szocializmussal is leszámol. Az Édesfagyökéren élő esztétikusoknak című második egység középpontjában Kassák Lajos, a hazai avantgárd nagymestere áll, aki kiemelkedő tehetségének dacára csak 1967. július 22-én bekövetkezett halála után jelent meg a hazai kánon peremén. Az újabb kori hazai avantgárd legjelentősebb, 1962-ben alapított folyóiratáról, a Magyar Műhelyről élményszerű szuggesztív, novellisztikus, gazdag képanyagtól színesített esszét olvashatunk, amely arra is kitér, hogy az avantgárd ugyanolyan doktrinerré, kiürültté, közhelyessé, modorossá válhat, mint az általa kigúnyolt hagyományos művészetek bármelyike. Tény, hogy a kiemelkedő tehetség képes továbbéltetni a leghagyományosabb művészeti kifejezésmódot is, de általa a számtalanszor halottnak nyilvánított avantgárd is él és virul teljes pompájában.
kisprózai alkotást létrehozó Ottlik Géza nagyszerű oeuvre-jével? Lehet-e objektív értékmércét fölállítani a műalkotás számára? Örök, egyértelműen megválaszolhatatlan kérdések, ám az, hogy az értékmérce sohasem lehet abszolút, nem jelenti azt, hogy szükségtelen. Bármennyire is nehéznek, szinte lehetetlennek tűnik mindez, a Salvatore Quasimodo-költőverseny húsz éve él és virul. Dicsőség a részvétel, még nagyobb dicsőség a győzteseké. A költészet értelmet ad életünknek a legnehezebb időkben is – mondotta L. Simon László. Az okleveleket és a Herendi Porcelán Manufaktúra Zrt. különdíjait L. Simon László, valamint Franco Cajani, Mezey Katalin, Cserép László, Bóka István és mások adták át. Az ünnep hivatalos része a Mendelssohn Kamarazenekar hangversenyével zárult, amelyet Kovács Péter vezényelt. Ám hátravolt még a Hotel Blaha Lujza ínycsiklandó vacsorája, hátravoltak a jóízű, hajnalig tartó beszélgetések, séták, éneklések és a vasárnapi ráadásnap, amelynek során a jó időnek köszönhetően a költőfesztivál résztvevői és vendégei a Balatonban is megmerítkeztek. S megfogadták, hogy ha lehet, jövőre is itt lesznek Füreden, a szép versek, a jó muzsikák, tárlatok, borok és a finom falatok városában. BAR N A M Á RTA
A vizuális művészetekről szóló passzusokban L. Simon nyitottan fordul a legkonvencionálisabb portréfotóhoz is, idézve A fotográfia filozófiája című alapmű írója, Vilém Flusser gondolatát, amely szerint mágikus tér támad még a gyöngébb fényképeken is. Hogy a költő-esszéíró mennyire erős affinitással rendelkezik az ősi tradíciókat hitelesen megjelenítő művészetek iránt is, bizonyítja a címadó, Szubjektív ikonosztáz című, festészetről szóló dolgozat. E megindító, hitvalló írás Lovász Erzsébet Juhok és pásztorok című sorozatát elemzi, dicsőítve az isteni báránynak, Jézusnak az emberiségért hozott áldozatát. Különleges műfajváltást hajt végre az esszéköltő a Kóda néven emlegetett zárófejezetben, amelyet három képzőművész neve: Záborszky (Záborszky Gábor), Pika (Nagy Árpád Pika) és Palkó (Palkó Tibor) fémjelez. L. Simon ezúttal a műveket értelmező ősmeseszerű prózaversekbe sűrítve vall táltosokról, régi és új mítoszokról, az élet csodájáról, amely a halált is legyőzi: „Mikor az ég sír, elkenődik a festék a vásznon, s mi csak döbbenten állunk, várunk, mert közeledik a halálunk és a feltámadásunk.” L. Simon új könyvének minden szegmensét rokonszenvessé, értékessé avatja, hogy a saját megszenvedett következtetéseit sem tekinti szentírásnak, s tisztában van azzal, hogy nincs sem tökéletes igazság, sem hibátlan rendszer. Ennél a fölismerésnél többet aligha adhat író-kritikus az olvasójának. (L. Simon László: Szubjektív ikonosztáz, esszépanoráma Gulyás Gábor előszavával, Ráció Kiadó, Budapest, 2012., 370 oldal, 5900 forint) P ÓSA ZO LTÁ N 2012.
október
új katedra
23
kottavarázs
Negyvenéves a Lord zenekar Gidófalvy Attila: Nálunk a közönség a zsűri, amíg nekik megfelelünk, addig van még teendőnk
„Miért félsz, szabadon élsz, / itthon vagy otthon. / Miért félsz, szabadon élsz, / nálunk vagy otthon.” (Lord zenekar) A Lord zenekar idén ünnepli fennállásának negyvenéves évfordulóját. A csapat az esemény tiszteletére több nagyszabású koncertet adott, így többek között augusztus 25-én Sitkén a rockfesztiválon, szeptember 15-én pedig a Petőfi Csarnok (PeCsa) szabadtéri színpadán léptek fel. Négy évtizedes sikeres munkássága elismeréseképpen az együttes – több más kitüntetés mellett – szeptember 9-én, Szombathelyen a Magyar Dal Napján az Emberi Erőforrások Minisztériumának Miniszteri Elismerő Oklevelét vehette át. Hogy mi a hosszú évek óta tartó sikerük titka? Valószínűleg az igényes rockzenei alapra épülő, tartalmas szövegű dalok, amelyekben a dallam és a mondanivaló szoros egységet alkot. A Lord zenekar negyven éve hiteles maradt és tagjai a továbbiakban is ezt tekintik a legfontosabb küldetésüknek – tudtuk meg Gidófalvy Attilától, a csapat billentyűsétől.
– Létezik Budapesten egy Gidófalvy Lajos utca, mégpedig a XIII. kerületben. Van valamilyen kötődése ehhez a névhez? – Gidófalvy Lajos a nagybátyám volt. A kérdéséhez kapcsolódva elmondok egy sztorit. Ötéves koromban kezdtem a harmonikával és általa a zenével ismerkedni. Később zongorázni tanultam egy maszek tanárnál Alsógödön, mivel ott laktunk. Nyolcadikos koromban a tanárom beajánlott színházakba, így többek között muzsikáltam a Nemzetiben és a Katona József Színházban is. 1971-ben érettségiztem tangóharmonika–orgona szakon, és úgy döntöttem, hogy nem a Bartók Béla Zeneművészeti Főiskolára, hanem a dzsesszkonziba jelentkezem,
24
2012.
október
új katedra
a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába. Annál is inkább, mert tudtam, hogy a könnyűzenei műfajban szeretnék érvényesülni. A zongora tanszakra viszont mindössze egyetlen helyet tartottak fenn, mondanom sem kell, nem nekem. Éppen abban az évben nevezték el nagybátyámról az utcát, és képzelje, felvettek, mégpedig pozan tanszakra. Életemben először találkoztam ezzel a hangszerrel, de volt három napom, hogy megbarátkozzam vele. Megtanultam néhány művet, köztük a Gyertyafény keringőt, és elmentem felvételizni. A bizottság úgy döntött, hogy aki ennyi idő alatt így játszik a hangszeren, annak a konziban a helye.
– Mivel érdemelte ki a nagybátyja, hogy utcát nevezzenek el róla? – Horthy-tiszt, katona volt és a háborúban nagyon sok embert megmentett, köztük számos zsidó honfitársunkat is. Családunk régi erdélyi székely család, én is székely gyerek vagyok. Azt tanultam otthon, hogy származástól és fajtól függetlenül kétfajta ember létezik: a rendes és a gazember. Minden embernek segíteni kell. A nagybátyám ezt tette. – Ha visszatekint az elmúlt negyven évre, hogyan foglalná össze, melyek azok a legfontosabb állomások, amelyek meghatározták az együttes működését? – 1972-ben alakultunk Szombathelyen. Az alapító tagok között meg kell említenem Vida Ferencet, aki basszusgitárosa és vezetője volt az együttesnek, illetve Sipőcz Ernőt, aki 1972-től 1982-ig volt a Lord énekese (Pohl Mihály 1982-ben csatlakozott a zenekarhoz). Jómagam ’81-ben találkoztam velük a dorogi rockfesztiválon, ami egyedülálló esemény volt Magyarországon, ugyanis negyvenezer ember vett részt rajta. Akkor a Karthago együttesben zenéltem. ’85-ben, amikor épp szünetet tartottunk a Karthagóval, alapítottam egy másik nagyszerű formációt, a Fáraó zenekart (hamarosan megjelenik velük az új lemezünk). A Lordhoz ’87-ben kerültem. Berger István meghatározó személy volt a zenekar életében, a menedzseri, technikusi tevékenységén túl neki köszönhető, hogy ’85-ben osztrák kiadásban megjelent az első Lord-lemez, a Big City Lights. Ezenkívül még két albumot vettünk fel Ausztriában az ő segítségével. 1990-ben készítettem egy szólólemezt Tízparancsolat címmel. Énekel rajta Pohl Mihály, D. Nagy Lajos, Nagy Feró és jómagam. A szövegeket a tavaly decemberben elhunyt Balogh József szombathelyi költő írta. Ez az önálló lemez nem tetszett Vida Ferinek, ezért szakításra került sor. Visszajöttem Budapestre, s velem együtt Gyurik Lajos dobos is. A többiek nélkülünk próbálkoztak tovább, készítettek két remek lemezt. Összefoglalva tehát: ’85-ben már a mostani arcokkal zenéltünk, aztán hos�szabb-rövidebb szünet után 2000-ben páran újra összejöttünk, végül a mai felállás 2005-től a következő: Gyurik Lajos (Lui) – dob, Erős Attila (Erő) – szólógitár, Pohl Mihály (Misi) – ének, Apró Károly (Frenki) – basszusgitár és jómagam, Gidófalvy Attilla (Gidó) – billentyűs hangszerek. – Ki szerzi a dalok zenéjét? – A mi zenénk rockos, gitárcentrikus muzsika, ezért mondhatom, hogy azt szinte teljes mértékben Erős Attila gitáros és zene
kottavarázs szerző neve fémjelzi. Ő hozza a szólókat, a jó betéteket, hangszerével fekszik és kel. – A rockzenekarok esetében nem mindig találkozik egymással a zenei kifejezésforma és a tartalom minősége, önöknél viszont azt tapasztaltam, hogy a kemény rockmuzsikához színvonalas, mély gondolatokat tartalmazó szövegek párosulnak. Mi lesz a jövőben a szövegek megalkotásával? Kérdezem ezt azért, mert – amint ön is utalt rá – állandó szövegírójuk, a tanárként, tankönyv- és tansegédanyag-szerzőként, illetve sokkötetes költőként is ismert Balogh József 2011. december 20. óta „a Fény otthonában” van, ahogy ő maga fogalmazza ezt meg Mélymagas című versében: „A riadtság szárba szökken, / levegőt már nem veszek, / keresztem a lucsok-sárba / ér s a véges Végtelent / mindkét szemem tisztán látja, / ahogy a Fény otthonába / önmagammal érkezem.” – 1982-től írta dalaink szövegét Balogh József. Nagy veszteség nekünk a halála. Szövegei csodálatosak, tudunk azonosulni velük. Olyanok, mintha a mi gondolataink
lennének. Ő nemcsak költő, de gyakorló tanárember is volt. Gyermekekkel foglalkozott, tehát számára nem volt mindegy, hogy milyen értékeket közvetít, hiszen minden
Balogh József Öröksége Alapítvány alakult A múlt év decemberében elhunyt költő, tanár, tankönyvszerző és dalszövegíró hozzátartozói, barátai és tisztelői, emlékének ápolására, szellemi örökségének megőrzésére a közelmúltban létrehozták a Balogh József Öröksége Alapítványt, amelyet ez év szeptember 3-án Szombathelyen be is jegyeztek jogerősen. Az alapító Balogh Zoltán nyelvtanár, a költő fia. A civil szervezet célja mindannak a szellemi hagyatéknak a gondozása, amit az alkotó Balogh József maga után hagyott. A kuratórium elnöke Szovák Csaba ügyvezető, tagjai pedig: Devecsery László író, költő, rendező; Horváth Vilmos nyomdász, volt parlamenti képviselő, a Szombathelyi Dobó SE elnöke, a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület vezetője, a Savaria Fórum hetilap hirdetési vezetője; Molnár András zenész, a Tarisznyások együttes tagja; Radics István Lord-rajongó; Szabó Tibor színművész, a Weöres Sándor Színház társulatának tagja és dr. Tóthné Gősi Enikő, a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola tanára, Balogh József volt munkatársa (a Gazdag Erzsi Versmondó Versenyt például együtt szervezték). A Felügyelőbizottság elnöke Fekete Árpád, a Vas Megyei Szakosított Szociális Intézet igazgatója, az ŐSZIKÉK Alapítvány kuratóriumi elnöke; tagjai pedig: Szélingerné Lakics Edit nyugalmazott könyvelő, valamint Pölöskei Gertrúd nyelvtanár, a szombathelyi Bercsényi Miklós Általános Iskola igazgatóhelyettese. Terveik szerint amatőrök részére minősítő céllal évente vers- és prózamondó találkozókat, drámapedagógiai táborokat szerveznek, a további elképzelések között pedig szépirodalmi témájú könyvek megjelentetése, valamint egy on-line Balogh József-múzeum létrehozása is szerepel. Rendszeresen szerveznek majd író-olvasó találkozókat is. A célok megvalósítása érdekében együttműködési megállapodást kezdeményeznek a szombathelyi Weöres Sándor Színházzal, a Kőszegi Várszínházzal, a Lord zenekarral, a Tarisznyások együttessel, az Őszikék Alapítvánnyal, a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskolával, a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesülettel, a
szavának, gondolatának nevelő ereje is volt. Az énekesünk sem énekel el bármit, az ő lelkivilága és élete is kívánja ezeket a dalokat, azonosulni tud velük. Így vagyunk ezzel mi,
Hospice Alapítvánnyal és a város más kulturális intézményeivel. Legközelebbi rendezvényük decemberben lesz: a Weöres Sándor Színházban szerveznek egy versmondó találkozót. Mivel az alapítvány gazdasági tevékenységet nem folytat, köszönettel fogadnak minden pénzadományt, amit erre a nemes célra fordíthatnak (számlaszámuk: CIB 10700127-67360569-51100005).
Dancs Rózsa is fejet hajtott a költő emléke előtt A Balogh József Öröksége Alapítvány első összejövetelét szeptember 22-én tartotta. A Torontóból Szombathelyre című rendezvény keretében Dancs Rózsa író, a kanadai Kalejdoszkóp című, kéthavonta megjelenő, kétnyelvű, magyar–angol kulturális folyóirat alapító-főszerkesztője mindenekelőtt elhelyezte Balogh József sírján az emlékezés koszorúját és meggyújtotta az emlékezés mécsesét. Azután találkozott a szombathelyi művészeti élet vezető személyiségeivel, majd a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola aulájában nagyszámú közönség előtt író-olvasó találkozót tartott, amelyen Devecsery László beszélgetett vele Erdélyről, Kanadáról, irodalomról, Balogh Józsefhez fűződő munkakapcsolatáról és sok más érdekességről. Dancs Rózsa 2007 óta közli lapjában rendszeresen Balogh József verseit, gondolatait. A műsor végén a családnak és a szervezőknek átadta a Kalejdoszkóp legfrissebb, ez év szeptember–októberi lapszámát, amelyben a költő két, a Kedves Vakáció Barátom! és a Fohász című verse olvasható.
Kapható még a Reményringató A Balogh József Öröksége Alapítványnál korlátozott számban kapható még Balogh József legutóbbi, Reményringató című versválogatáskötete. A könyv ára szimbolikus: 1951 forintba kerül – ez a szám a költő születési évét jelöli. További információ a kuratórium elnökének e-mail címén:
[email protected].
2012.
október
új katedra
25
kottavarázs többiek is. A szövegek megírásában Misi sokszor együttműködött Józsival, hatottak egymásra, úgyhogy a jövőben Misi írja majd a szövegeinket. A Lord együttes világa más, mint a többi rockzenekaré, ezért fontos, hogy mi magunk oldjuk meg ezt a kérdést. – A negyvenéves jubileumi megemlékezés augusztus 25-én Sitkén, az idén 26. alkalommal megrendezett rockfesztiválon kezdődött. Koncerten kívül mi más is történt ott? – Kovács Ferenc elnök úr a zenekarnak a Vas Megyei Közgyűlés Elismerő Oklevelét, a tagoknak pedig emlékplakettet adott át. Ugyanakkor ugyanott Martonfalvi Miklós, a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület elnökségi tagja „Sitkei Kápolnáért” bronzmedált adományozott a Lordnak. – Szeptember kilencedike is jelentős ilyen szempontból… – Szeptember 9-én, a Magyar Dal Napján, Szombathelyen szintén igen rangos kitüntetésben részesültünk: koncert közben, a színpadon, tízezer ember előtt Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter Miniszteri Elismerő Oklevelét nyújtotta át a zenekarnak Szombathely város polgármestere, dr. Puskás Tivadar. Nagyon örültünk az elismeréseknek, de felmerül a kérdés: miért kellett ezekre en�nyi évet várni? Miért nem volt olyan ember eddig a város vezetésében, aki támogatott volna bennünket? – Hogyan ünnepelték tovább a születés napi jubileumot? Hogy sikerült a koncert a Petőfi Csarnok (PeCsa) szabadtéri színpadán? – Nálunk minden év minden koncertje ünnepnek számít, de természetesen a negyven
év megünneplése volt eddig a legnagyobb. Jubileumi koncertünket szep tember 15-én tartottuk a PeCsa szabadtéri színpadán. Két és fél órán keresztül nyújtottunk keresztmetszetet a négy évtizedes pályafutásunkból, és legismertebb, legkedveltebb dalainkat mind eljátszottuk. Két meglepetésvendégünk is volt, két örökös tiszteletbeli Lord-tagunk: Sipőcz Ernő, a régi énekesünk, valamint Török József egykori billentyűsünk. Ő írta a Vándor és a Napvilág című nótánkat. A belépőjegy mellé mindenki kapott ajándékba egy CD-t, rajta a Big City Lights felvételeivel. Az évfordulóra időzítve a Hammer Records nyolc régi Lord-lemezt jelentet meg újra, feljavított minőségben, bónuszdalokkal, klipekkel, dalszövegekkel. – Az elmúlt negyven év alatt a Lord együttes körül helyi és országos klubok szerveződtek, azok vezetői pedig még egy úgynevezett Lord-újságot is szerkesztettek. Több könyv is megjelent a zenekarról, például a Mindhalálig Lord című. Nemrég – alig két hónapja – keményfedelű, exkluzív kiadásban a dalszövegek gyűjteménye is napvilágot látott. – Az első Lord-könyvet a zenekar életéről Kozma Gábor írta Lord rock sztori címmel, a másodikat Molnár Éva, a Magyar Rádió szerkesztő-riportere jegyezte, a harmadik Varga Tímea munkája. Fontosnak tartjuk, hogy megörökítsük a velünk történteket, s rajongóink/munkatársaink is sokat tesznek azért, hogy a munkánk valamely szeletét írásban/ nyomtatásban rögzítsék. A Lord Zenekar dalszövegei 1972–2012 című gyűjteményt –
benne Balogh József 99 munkájával – Varga Anna állította össze és adta ki. – Mi a zenei ars poeticájuk, hitvallásuk? – 1988-ban még szó sem volt rendszerváltozásról, de mi már akkor is megénekeltük az Itthon vagy otthon című számunkban a „Miért félsz, szabadon élsz, / itthon vagy otthon. / Miért félsz, szabadon élsz, / nálunk vagy otthon” gondolatokat. Ez akkoriban nem volt annyira bátortalan cselekedet! Mi soha nem lovagoltunk meg bizonyos trendi zenei korszakokat. Nekünk van egy egyéni stílusunk, zenei világunk, a szövegeinkben is igényesek vagyunk, s ehhez következetesek voltunk – és vagyunk – mindig. – Hogyan tovább? Mik a további terveik? – Boldogok vagyunk, hogy megértük együtt ezt a csodálatos negyven évet. Nem kis dolog ez. Megtanultuk egymást becsülni, elfogadni, mind emberileg, mind pedig zenei leg. Olyan emberi kapcsolat alakult ki közöttünk, amely megmutatkozik a muzsikánkban is. Úgy érzem, a zenekar tevékenysége hiteles, ami számunkra azt jelenti, hogy szeretjük, amit csinálunk, tehát nemcsak azt, ahogyan zenélünk, hanem azt is, amit játszunk. Nálunk a közönség a zsűri, amíg nekik megfelelünk és átmegyünk a rostán, addig van mit tennünk. Hitelesek akarunk maradni – és természetesen soksok koncertet adni. Hanganyag kiadását is tervezzük a jövőben, majd amikor megérett már bennünk annyi anyag, hogy azt érdemes a hallgatók elé tárni. Az eddigi negyven évünkben soha nem a mennyiségre, hanem a minőségre törekedtünk. K LOTZ M Á R I A
Premierre készül a Bonbon Matiné Árnyjáték Színház A gyermekek játékos zenei nevelésének legelismertebb fóruma, a Bonbon Matiné előadásain az elmúlt másfél évtizedben óvodások és kisiskolások tízezrei ismerkedhettek meg a hangszerekkel és a kiváló előadókkal. Ez így lesz ez ezután is, mi több, az immár 15 éves Bonbon Matiné a jubileum alkalmából látványos érdekességekkel kívánja szórakoztatni a legifjabbakat: a 2012/2013-as évadban az eddig kimondottan zenei programok mellett megjelenik a zenés színház is! Lukácsházi Győző, a Bonbon Matiné kitalálója és vezetője ugyanis létrehozta a Bonbon Matiné Árnyjáték Színházat, amely Magyarországon eddig nem látott módon egyesíti a zene, az irodalom és a színház elemeit. Az ország egyetlen árnyjátékszínházaként a Bonbon Matiné a 2012/2013 évadban már bemutatót is tart, mégpedig október 20-án, szombaton 11 órától az IBS Színpadon. Mark Twain Koldus és királyfi című 26
2012.
október
új katedra
műve Alpár Balázs zenéjével, Tarr Ferenc versesre alakított szövegével és három kiváló művész produkciójával kerül a zenés árnyjáték színpadára, s érdekesség, hogy az alkotók a szenzációs kivitelű bábfigurák mozgatásán túl saját maguk is szereplői lesznek a történetnek. A mesét természetesen Lukácsházi Győző mondja. Az előadást hatéves kortól kezdődően felső korhatár nélkül ajánlják az érdeklődőknek. Folytatódnak ugyanakkor a Bonbon Matiné hagyományos előadásai is. Október 24-én, szerdán délelőtt 10 órakor Budakeszin az Erkel Ferenc Művelődési Központban az Air Corde Trió Állati zenék kel, október 26-án, pénteken délelőtt 9.30-kor az IBS Színpadon pedig a Kolompos Együttes Szüreti mulatsággal várja a kicsiket és nagyokat. Ugyancsak október 26-án, pénteken 10.30-kor a Békásmegyeri Közösségi Házban a Jancsi és Juliska zenejátékot tekintheti meg a Bonbon Matinét kedvelő közönség.
s z e r t e né z ő
Pedagógusok a filmvásznon A filmek gyakran érzékletesebben tárják fel az iskola világának problémáit, mint a különböző pedagógiai elemzések, kutatások garmadája. A tantermek számtalan mozgókép számára biztosítottak (és biztosítanak napjainkban is) tökéletes díszletet a maguk sajátságos konfliktusaival, speciális közegével és persze egyedi hőseivel. Ezen filmek legfontosabb hősei pedig kik mások is lehetnének, mint a pedagógusok? S legyen akár fiatal, idealista, szenvedélyes tanító, netán bölcs, dörzsölt professzor a főszereplő, ezek az alkotások arra emlékeztetik nézőjüket, hogy milyen fontos szerepük van a pedagógusoknak a fiatal személyiségek formálásában, nevelésében. Sorozatunkban emlékezetes pedagógusfigurákat bemutató alkotások közül válogatunk.
Conrack (1974) A fiatal és ambiciózus tanár, Pat Conroy (John Voight) egy dél-karolinai iskolában kap állást, amely egy folyó deltatorkolatában, egy kis szigeten található, és csak hajóval közelíthető meg. A mindössze egy tantermes intézményben szegény fekete családok gyermekei tanulnak, ám a felsősök oktatásáért felelős Conroy kénytelen gyorsan megtapasztalni, hogy nemhogy a tananyaggal nincsenek tisztában: számolni, írni és olvasni sem tudnak, de még arról sincs fogalmuk, hogy milyen országban élnek egyáltalán. A szigeten a világtól szinte teljesen elzártan élő fiatalok a nyelvet is furcsa dialektusban beszélik, ezért kiejteni sem tudják az új tanár nevét, így lesz Conroy beceneve Conrack. A fiatalember fejébe veszi, hogy ha törik, ha szakad, felkészíti tanítványait az élet alapvető dolgaira, így megtanítja őket úszni, tisztálkodni, futballozni, miközben Beethovent hallgattat velük és modern költészetet olvas fel nekik. Conroynak azonban
nem csupán a tudatlansággal, hanem a feketék lakta sziget előítéletével, a vaskalapos igazgatónővel, Mrs. Scottal (Madge Sinclair) és a liberális módszereit korántsem díjazó iskolai intendánssal, Mr. Skeffingtonnal (Hume Cronyn) is meg kell küzdenie. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy Conroy mégis célt ér a gyerekeknél, akik egyre jobban megkedvelik tanárukat, miközben szinte észrevétlenül magukba szívják a tudást is. Martin Ritt filmje igaz történeten alapszik, melyet a valódi Pat Conroy meg is írt életrajzi könyv formájában 1972-ben. A The Water Is Wide című kötetben elmeséli megpróbáltatásait, amikor fehér létére a fekete családok lakta, elmaradott Daufuskie szigetre küldték tanítani a ’60-as évek végén. Conroyt bőrszíne miatt meglepő ellenségesség fogadta, pedig akkor már megszületett a Martin Luther King meggyilkolására reagáló, az amerikai feketék lakóhely-diszkriminációját, oktatásban, közlekedésben, igazságszolgáltatásban, polgári jogegyenlőségében való megsértését tiltó törvény. Daufuskie szigetén azonban megállt az idő, csakúgy, ahogyan a filmben is: a fekete közösség mit sem tud a nagyvilág történéseiről. A Conrack ilyenképp felfogható az 1967-es Tanár úrnak szeretettel című mozi inverzeként is: míg Sidney Poitier fekete tanárának külvárosi fehér utcagyerekekkel kell megbirkóznia, a Jon Voight által játszott fehér tanár egy délkarolinai eldugott, koldusszegény fekete közösség gyermekeibe próbál némi tudást csepegtetni. A témaválasztás nem véletlen, a New York-i születésű Rittet ugyanis nagyon megviselte, amikor fiatal korában Észak-Karolinába került futballozni, ahol rengeteg társadalmi igazságtalansággal szembesült a liberális és elfogadó városi közeg után. Ritt direktorként megszállottan igyekezett ábrázolni ezeket az egyenlőtlenségeket művei
ben, a Conrack pedig ékes példája ennek, amihez Pat Conroy könyve ideális alapot biztosított. A rendező a színészválasztást sem bízta a véletlenre, hiszen az energikus tanár szerepére azt a John Voightot választották, aki amellett, hogy elismert színészként tartották számon Hollywoodban, régóta aktív támogatója volt a fekete polgárjogi mozgalomnak. Érdekesen alakultak a film elkészültének körülményei is, hiszen Rittet egyik előző filmjénél témája miatt nem engedték Georgiában forgatni rasszista konfliktustól tartva, ám a Conrack alkalmával maga Jimmy Carter kormányzó intézkedett a helyszínt illetően. Sőt még statisztákat is toborzott a C. B. Greer Általános Iskola diákjai közül, akik dacára annak, hogy semmilyen filmes tapasztalattal nem bírtak addig, remekül alakították Conroy osztályának tanulóit. Persze a középpontban így is John Voight karaktere áll, a színész pedig élete egyik legjobb alakításával rukkolt elő az elszánt és reménytelenül idealista Conroy szerepében, aki, ha kell, az osztályterem padlóján birkózik diákjaival vagy Picasso egyik festményével illusztrálja az anatómiaóra tananyagát. Igaz, egy-egy jelenet alkalmával azért sikerül túllőnie a célon, de ez még bele is illik a film édes-bús hangulatába. Merthogy happy end ezúttal nincs, Conroyt engedetlensége és rendhagyó módszerei miatt végül menesztik állásából, ám erkölcsi győzelmét és erőfeszítéseinek nem hiábavalóságát jelzi, hogy tanítványai Beethoven muzsikájával búcsúznak tőle. Ha nem is filmtörténeti, de megható pillanat, amit egyszer mindenképp látni kell. S I M O N Y I G Á S P Á R 2012.
október
új katedra
27
s z e r t e né z ő
Pécs – A kultúra vonzásában A dél-magyarországi Pécs, a kultúra, a művészetek közel 2000 éves bölcsője, a római kori tartományi székhely, az első magyar egyetem városa, a török agák és pasák kedvelt központja, a humanista Janus Pannonius reneszánsz kisugárzásának forrása, a Zsolnayörökség, a szőlő és a bor, az UNESCO Békedíj városa napjainkban Európa-szerte ismert gazdag művészeti életéről, fesztiváljairól, múzeu mairól, műemlékeiről, egyetemeiről, tudományos életéről. A főváros után itt található a múzeumi állandó kiállítások és az időszaki bemutatók legszélesebb választéka, számos galéria és számtalan műemlék, köztéri műalkotás gazdagítja a várost a történelmi korok minden jelentős időszakából. A szikrázó napsütés, a szabadtéri rendezvények változatos sora, a nyüzsgő-pezsgő belvárosi sokadalom mediterrán hangulatot idéz. Pécsett tárták fel a Közép-Európában egyedülálló, késő római kori ókeresztény temetőt, amely 2000 óta az UNESCO világörökség része. A középkorból a történelmi belváros utcaszerkezete és a városfal maradt ránk eredeti állapotában. A török hódoltság a város arculatát meghatározó épületeket hagyott az utókorra. Jelentősek a reneszánsz, majd a barokk városkorszakból megmaradt emlékek. A Zsolnay-gyár épületkerámiai tovább színesítették Pécs egyedi hangulatát a XIX–XX. században. Sopianae, Quinque Ecclesiae, Funfkirchen, Pécs: évszázadok óta a kultúrák találkozásának, sokfelől jött népcsoportok, nemzetiségek békés egymás mellett élésének városa. Változatos történelmi múltja és hagyományai, sokszínű öröksége kifogyhatatlan forrásai a magyar, német, horvát, bosnyák lakosság napjainkig együtt formálódó kultúrájának. E sajátosan kelet-közép-európai, de Európához ezer szállal kötődő környezet és szellemiség a művészet minden ágában megmutatkozott a XIX. századi, a gyors fejlődés útjára lépett Zsolnayak városától a XX. századra nagyvárossá, kulturális és művészeti központtá növekedett Pécsett, de különösen a képző- és iparművészet terén hatott inspirálóan a pécsi művészek gondolkodására. A XXI. század küszöbén Pécs a hazai kortárs építészet és képzőművészet egyik vezető műhelyévé vált. A különböző korok és kultúrák ilyen gazdagon való egymásra rétegződése, Pécs kisugárzása nemcsak a turisták, hanem a nemzetközi és hazai szakemberek érdeklődését is felkeltette. Pécsett alapította meg később világhírűvé vált kerámiaüzemét Zsolnay Vilmos apja, Miklós 1853-ban. Zsolnay és Pécs, a gyár és a 28
2012.
október
új katedra
város nem csupán nevében, de gazdaságában, gazdagságában, arculatában és tevékenységében is szorosan összefonódott. A Zsolnay család egymást követő öt nemzedéken át gyarapította a várost és kultúráját. Pécs-szerte sétálva lépten-nyomon elénk tárul a Zsolnay-örökség: régi és új épülethomlokzatokon, háztetőkön, szobrokon, domborműveken, kirakatokban, emléktáblákon. Pécs polgárai mindenkor tisztelték a Zsolnay név viselőit, a pécsiek ma is büszkék a „Zsolnayra”. Pécsről indult és vált híressé, majd vis�szatérve az európai legmodernebb irányzatokkal a tarsolyában Pécset gazdagították a Bauhaus magyar származású jeles művészei: Breuer Marcell, Forbát Alfréd, Johan Hugo, Molnár Farkas, Stefán Henrik, Weininger Andor, az op-art világhírű művésze, Victor Vasarely vagy az absztrakt képzőművészet következetes pécsi mestere, Martyn Ferenc. Az 1960-as években Pécs a magyarországi progresszív képzőművészet első bástyája volt. A Janus Pannonius Múzeumban olyan kortárs műveket mutattak be, amilyeneket az országban sehol máshol, a fővárosban sem láthatott a közönség. Távoli városokból is Pécsre vonzotta híveit Kós Lajos Bóbita Bábszínháza vagy az Eck Imre alapította első hazai modern balettegyüttes, a Pécsi Balett és a Kodály Zoltán–Bárdos Lajos nevével fémjelzett pécsi kórusmuzsika és fesztivál, a Pécsi Kamarakórus Fesztivál. A Mecseki Fotóklub kiállításai is színesítették a kínálati palettát. Itt rendezték meg az akkori magyar filmművészet remekeit bemutató Pécsi Játékfilmszemlét, ekkor indult az Országos Kisplasztikai és Kerámia Biennále és alakult meg a Pécsi Műhely Lantos Ferenc vezetésével. A hetvenes években újjászületett színházi, zenei és irodalmi élet is a városra irányította a figyelmet. A Jelenkor folyóirat köré csoportosult írók és költők köre, Weöres Sándor, Csorba Győző meghatározó személyiségei voltak e korszaknak. Ekkor és itt kezdte pályáját Jandó Jenő zongoraművész. Lantos Ferenc Természet-Látás-Alkotás című kiállítássorozatával egy új vizuális ábécé megalkotását, művészeti iskola megalapítását indította el. 1977-ben nyitotta meg kapuit
a Pécsi Galéria. A Pécsi Tervező Vállalatban jelentős modern építészeti tervezőmunka folyt, amelynek épületei számos helyen láthatók a városban. A ma itt élő és alkotó mesterek, az 1960as évek európai kortárs irányzatait egykoron bátran és magas színvonalon képviselő avantgárd művészek újabb és újabb generációknak adjak át az európaiság és a pécsiség egymást erősítő szemléletét. Tehetséges fiatalok veszik át a stafétabotot és viszik szét a nagyvilágba a kreatív város hírnevét. Kulturális múltjának köszönhetően 2010ben Pécs viselhette – Essen és Isztambul mellett – az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) címet. A város lehetőséget kapott arra, hogy felkerüljön Európa kulturális térképére, hogy megmutassa a világnak kétezer éves történetét, értékeit, kulturális hagyományait, nem kevésbé kreativitását és nyitottságát az új iránt. Sorsfordító volt ez az esztendő a város életében: új kulturális terek jöttek létre, új fórumok, új távlatok nyíltak a különböző művészeti ágak képviselői előtt, hagyományteremtő programok, összművészeti fesztiválok születtek. A cím elnyerése azonban többet jelentett egy egész éven át tartó fesztiválévnél: a kétezer megvalósult kulturális esemény és a számos építészeti beruházás mellett kulturális léptékváltásra került sor, amely hosszú távú lehetőségeket biztosít a településnek. Emellett a 70 megújuló városrész, a megszépült központi terek, parkok nemcsak a pécsiek számára varázsolják még élhetőbbé a várost, de az idelátogatók is egyedülálló környezetben élvezhetik a kulturális programokat. A Zsolnay Kulturális Negyed, a Kodály Központ, a Nagy Kiállítótér, a „Múzeum utca” és a Tudásközpont a város szerves részévé vált. Pécs kedvelt turistacélponttá, fiatalok, diákok kiválasztott városá vá vált. Sorozatunk első részében a Zsolnay Kulturális Negyedbe látogatunk el.
s z e r t e né z ő
Pécs ékköve: a Zsolnay Kulturális Negyed Az EKF hozadékaként egy nemzetközi viszonylatban is kivételes, a maga nemében egyedülálló beruházás során új „város” jött létre a városon belül: az egykoron jelentős épületegyüttesben működő és a XXI. századra nagyrészt kiüresedő Zsolnay-gyár szabad területein – a jelenleg is működő gyár átköltözött a keleti épületrészekbe – olyan kulturális-művészeti övezet létesült, amely nemcsak a város turisztikai palettáján új színfolt, de maguk a városlakók is teljesen újszerű, tartalmas kikapcsolódásra csábító létesítményegyüttessel gazdagodtak. A létrejött új kulturális centrum a Kodály Központtal és a világörökségi emlékeket működtető szervezettel együtt új, Pécs város kulturális életét alapvetően meghatározó intézményi struktúrává alakult, amely amellett, hogy a legkülönbözőbb területeket magában foglaló kulturális kínálatot nyújt a városlakóknak és az ide látogató hazai és külföldi vendégeknek, lehetőséget, keretet biztosít a kulturális ipar megteremtésére. A Zsolnay Kulturális Negyed Pécs ékköve, amely átformálja Pécs kulturális és közösségi életét; általa méltó módon él tovább a Zsolnay család egykor itt működő, világhírű kerámiagyárának öröksége. Pécs kiemelkedő kulturális látványosságai és intézményei itt, az egykori gyár megújult, átalakított gyárépületeiben és környeztükben mintegy öt hektáron kaptak helyet. Rejtély és tisztelet – a Zsolnay Mauzóleum Aki itt időz, önkéntelenül is megadja a tiszteletet az itt nyugvóknak. A mauzóleumot a gyáralapító Zsolnay Vilmos 1900-ban bekövetkezett halála után fia, Miklós emeltette a gyárral közvetlenül határos magaslaton. A pici dombocska a gyáralapító egyik kedves helye volt, ahol szívesen időzött és szemlél-
te a lent elterülő gyárat. A pécsi Pantheon felépítésében a gyár valamennyi munkása részt vett, a legapróbb részletekig mindent ők maguk készítettek. „Az épület, kőműves, ács, asztalos, lakatos stb. munkálatot a család magával a gyár alkalmazottaival a maga anyagából végezteti s a kápolnán dolgozó munkások többnyire ma is azok, kik még az öregurat híven és szeretettel szolgálták” – számol be az eseményről 1901-ben a Pécsi Napló. Mondják, hogy a téli napforduló idején, délben, amikor a Nap a zeniten áll, a beeső fény feltárja az eozin titkát. Csak résen kell lenni, és talán mi magunk is a titok tudói lehetünk… Zsolnay család- és gyártörténeti kiállítás Zsolnay Vilmos alakja nem csak Pécsett emblematikus: a magyar kerámiaipar meghatározó személyiségének termékeivel az ország határain túl is máig ismertté tette a Zsolnay nevet és a hazai iparág színvonalas teljesítményét. A Zsolnay család- és gyártörténeti kiállítás a Zsolnay család egykori lakhelyeként szolgáló épület egyik szárnyában tárja a látogató elé tárgyakon és relikviákon keresztül a család történetét, az iparosdinasztia életének kitüntetett pillanatait a kezdetektől sorsfordító családi eseményekig, az egyszerű ipari kerámiától a legdíszesebb dísztárgyakig. Lenyűgöző, elegáns szépség – a Gyugyigyűjtemény Gyugyi László műgyűjtő közel 600 kerámiatárgyból álló Zsolnay Aranykora elnevezésű világhírű gyűjteménye páratlan értéket képvisel. Darabjai a gyár 40 évét átölelő időszakának, a historizmus, a millennium és a szeces�szió periódusainak termékei. A gyűjtemény méltó helyét az erre a célra átalakított, szecessziós Sikorski-villában találták meg.
„Kezdetben volt a rózsaszín…” – Rózsaszín Zsolnay Kiállítás Winkler Barnabás rózsaszínű Zsolnay kerámiagyűjteménye a Zsolnay használati tárgyak legjavát tárja a látogatók elé. Minden darabja egyedi: a kézzel készült „rózsaszíneknek” hol a kiöntőjük, hol a fülük, hol az alakjuk, de gyakran a külső mázuk színárnyalata is különbözik egymástól. A kiállított eszközökhöz nyúlni kötelező: Labor – Interaktív Varázstér A Ginkgo téren áll a Zsolnay kerámiagyár egykor laborként szolgáló épülete. A Zsolnay Kulturális Negyed szívében található épület ma a Látogatóközpontnak és a Labor – Interaktív Varázstér fantázianévre hallgató „csodák palotájának” ad otthont, ahol a játszósaroktól a Tesla-tekercsig sok érdekesség, izgalmas kísérlet, gyermeket és felnőttet egyaránt elvarázsoló játék található. „Az űr a legvégső határ” – Digitális Planetárium Az ország első optikai Planetáriuma Pécsett nyílt meg az 1970-es években. Az egykori csillagvizsgálóként is működő létesítmény helyett 2012 tavasza óta a Zsolnay Kulturális Negyed Planetáriuma várja az ég kémlelőit. Európában elsőként itt állt szolgálatba az a digitális vetítőgép, amely felbontásával, képminőségével emelkedik ki társai közül, nemcsak a pécsi, hanem a hazai csillagrajongók legnagyobb örömére. Fedezd fel te magad! – Látványmanufaktúra A Zsolnay Látványmanufaktúra a gyár és a kulturális negyed különleges kínálata, ahol a látogatók megismerhetik az európai hírű porcelánmanufaktúra több mint 150 éves múltra visszatekintő gyártási folyamatát, közismert motívumait, termékeit. 2012.
október
új katedra
29
7 h atá r „Bóbita Bóbita táncol” A belvárosból a Zsolnay Kulturális Negyedbe költözött – egy több mint 200 fő befogadására alkalmas színházterembe – a méltán híres Bóbita Bábszínház és Bábmúzeum. A legkisebbeknek három játszóteret is kialakítottak. A bábszínház épülete mögött található Pipagyag (a névadó a kerámiagyártás fontos alapanyaga) játszótérre a 3–5 éves gyermekeket várják, mivel ide korszerű és biztonságos játékok kerültek. A közelben található, Zsolnay Vilmos lányai tiszteletére elnevezett Zsolnay kisasszonyok terén található két játszótéren az 5–12 év közötti gyermekek részére készített játszótéri elemek vannak, nagyobbaknak pedig itt van a streetballpálya. Igazi különlegesség az a színes, mesebeli házikó, amelyet még az 1980-as években építettek a gyárban dolgozó alkalmazottak gyermekeinek. A díszes „játszóház” a mézeskalács házikót juttatja az ember eszébe. A Zsolnay Kulturális Negyed akadálymentesített, az egész terület babakocsival is bejárható. Szemnek és fülnek ingere A 670 fő befogadására alkalmas E78 multifunkcionális Rendezvényközpont a könnyűzenei koncertek, színházi előadások, a 250 férőhelyes Liszt Ferenc Hangversenyterem az akusztikus és hangosított koncertek, a Pécsi Galéria ezer négyzetméteres kiállítótere a festészet, szobrászat iránt érdeklődőket várja. A déli oldalon felújított épületekben a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, a Bölcsészettudományi Kar szociológia, illetve kommunikációs tanszékei kaptak helyet, és itt működik a Janus Egyetemi Színház is. A Negyed szabadterein nagyméretű fesztiválokat, zenei és szabadidős programokat szerveznek. Zsolnay Vendégház A Zsolnay Kulturális Negyed egyik illusztris épülete ad otthont a modern és korabeli belsőépítészeti elemekkel díszített apartman-szálláshelynek. A 10 db 2-3-4 ágyas, pótágyazható, családbarát kialakítású apartman kényelmes, otthonos környezetet biztosít hosszabb tartózkodásra, nyaralásra is. A mozgáskorlátozott vendégek számára akadálymentesített apartman áll rendelkezésre. Az új szálláshelyek alapfelszereltségéhez tartozik a jól felszerelt konyha-étkező, zuhanykabinos fürdőszoba, gardrób, mosógép, színes televízió és szélessávú internetkapcsolat (wifi). Igény esetén az étkezési lehetőség is biztosított. Autóval érkező vendégek számára zárt, kamerával őrzött parkoló áll rendelkezésre. 30
2012.
október
új katedra
Egy kis falu nagy ünnepe – Jubileum Háromszéken
Sepsimagyarós ötszáz éves
„Tiszteld a múltat, és éltesd tovább!” Kőrösi Csoma Sándor Szeptember 8-án egész napos programsorozattal ünnepelte fennállásának 500. évfordulóját a háromszéki kis falucska, Sepsimagyarós, s ezzel megmutatta a világ minden tájáról hazasereglett szülötteinek és vendégeinek: a száztíz lelkes település lakói hisznek megmaradásukban, hisznek a jövőjükben – sőt nemcsak hisznek, sokat tesznek is azért, hogy házaik, utcáik soha ne árvuljanak el teljesen. A sepsimagyarósiak tanújelét adták annak, hogy Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét – „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, / nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt / kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. / Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága, / s remélem, testem is majd e földbe süpped el. / Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel / egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, / tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton” – akár róluk is mintázhatta volna és hogy Kőrösi Csoma Sándor intelmét is megértették.
Sepsimagyarós Erdélyben, Kovászna megyéés a falu lakóiért való fohász szavaival zárta. ben, Sepsiszentgyörgytől 12 kilométerre délAz istentisztelet folytatásában dr. Ráduly keletre fekszik festői környezetben, a CsereteIstván, Uzon község polgármestere szólt az tő alatt, a Bodzai hegyek északi nyúlványainak ünnepre egybegyűltekhez. Átadta „a kicsiny előterében, a Mocsár-patak völgyében. A triatemplom fehér falán” elhelyezett hatalmas, a noni békeszerződésig Háromszék vármegye kiegyezés utáni középcímert ábrázoló nemzeSepsi járásához tartozott. Közigazgatásilag ti lobogót, amely azt üzeni: „Őseink megküzhosszú ideig önálló falu volt, majd Lisznyóhoz, döttek földjeikért, jogaikért, fennmaradásukésőbb pedig a kilenc kilométerre lévő Uzonkért, és nekünk is harcolnunk kell. Harcolnunk hoz csatolták. Nevét mogyoróbokrokban gazkell most, 500 év után is azért, hogy itt tudjunk dag vidékéről kapta. Fél évezreddel ezelőtti állni magyar templomainkban és magyarul első írásos említésekor, 1512-ben Monyijoros tudjunk imádkozni. Őseink arcát már nem látnéven szerepelt, Sepsimagyarósnak 1834-től juk, de itt él a szellemük a templom falai köhívják. 1910-ben 428 lakosa volt, ma száztíz zött, és ők azt kívánják tőlünk, hogy megálljuk magyar lakja. Szeptember 8-a óta azonban a helyünket. Tőlünk függ, hogy újra szabadok joggal érezheti úgy bárki, hogy lakosainak leszünk-e. Tőlünk függ, hogy hogyan fogunk száma immár nem csökkenni, hanem emelgondolkodni és érezni.” A polgármester hozkedni fog a közeljövőben. zátette: ha mindenki dolgozni fog és teljesíA jubileumi programsorozat ünnepi istenteni fogja a maga feladatát, „büszkék leszünk tisztelettel kezdődött délelőtt 10 órakor a rearra, hogy magyarok vagyunk, arra, hogy honformátus templomban. Igehirdetésében Kató nan jöttünk, és tudni fogjuk azt is, hogy hová Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület tartunk”. Kifejezte reményét abban, hogy ez püspökhelyettese elmondta: Krisztusba vetett az ünnep mindenki lelkében termékeny maghittel senki nem gondolja azt, hogy az életben csak rossz, csak nyomorúság van, hogy el fogunk veszni. – Ez az a látásmód, amit itt ezekben a padokban tanultak meg az eleink és adtak át nekünk. Így lehetett ezen a tájon megmaradni, továbbvinni az életet. Az a sok-sok évszázad azért lehetett ennyire hosszú, mert hittek és bíztak. Tudták, hogy Isten nem hagyja el az ő népét” – buzdította a jelenlévőket Kató Béla, majd beszédét a hálaadás Az uzoni, Ugron Ernő karnagy által vezényelt ATLANTISZ Fúvószenekar
7 h atá r kapcsolattal egyszer s mindenkorra szeretnénk hosszú-hosszú évszázadokra megoldani azt, Tisztelt Polgármester Úr! amit a nagypolitika nem Sepsimagyarós Tisztelt Polgárai! tudott: hogy ne legyenek Megbecsüléssel és szeretettel köszöntöm határok közöttünk, mert mindannyiukat jubileumuk alkalmából. hisz’ nem is lehetnek”, a Sepsimagyarós gyökerei 500 esztendővel ezelőtt kapaszkodtak meg Erdély földjében és a történeszerződés aláírása után lem viharaiban mindmáig megtartották anyanyelpedig átadta dr. Ráduly vünket és kultúránkat. Köszönöm a helybéliek Istvánnak Mezőhegyes hűségét, ragaszkodását a magyarsághoz. Amikor nemzetünk határok feletti egyesítésének küldeváros kulcsát, ezekkel tésében járunk, az Anyaország kezét nyújtjuk a szavakkal: „Akkor is Sepsimagyarós felé, hívjuk az itt élőket, legyenek haza tudjatok jönni, ha teljes jogú állampolgárai nemzetünknek. Összetartozásunkat pecsételjük meg az állampolgári nem lennénk otthon.” esküvel, mely elszakíthatatlanul köt egymáshoz Hozzátette: őszintén magyart a magyarral, éljen bárhol is a nagyvilágreméli, hogy „ez a jelUzoni hagyományőrző huszár ban. képes kulcs mindenkor Isten éltesse Sepsimagyarós minden polgárát! nyitja a szíveket, az elméket és mindenkor Budapest, 2012. szeptember 3. Sepsimagyarós tettekre sarkall bennünket”. Ráduly István község lakói részére polgármester az átvett kulccsal így fordult a Üdvözlettel: Semjén Zsolt sepsimagyarósiakhoz: „Soha ne feledjék el Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Magyar Honfitársaim! azt, hogy bármikor hazamehetünk otthonról.” A gyülekezet a templomkertből az Ugron Sepsimagyarós polgárai méltán lehetnek büszErnő karnagy által vezényelt uzoni ATLANTISZ ként vetődik el, és a szülők, nagyszülők úgy kék arra, hogy 500 éven keresztül megtartották magyarságukat, hitüket és nyelvüket Székelyföld Fúvószenekar és Mazsorettcsoport, valamint nevelik majd gyermekeiket, hogy azok „soha e kies vidékén. Elismerés illeti mindazokat, akik a szintén uzoni Hagyományőrző huszáralane hagyják nemzetüket”. a múltban és a jelenben maradandót alkottak és kulat felvezetésével az újonnan létesített Dancs Rózsa, a Sepsimagyarósról elszáralkotnak annak érdekében, hogy a magyarság közösségei, a családok és a gyülekezetek összeTájház udvarára vonult, ahol a megnyitó- és mazott, Kanadában élő, Szervátiusz-díjas író, tartó ereje megmaradjon. köszöntőbeszédek után megtörtént annak a Kalejdoszkóp angol–magyar kulturális folyóÉkes példája ennek Sepsimagyarós, ahol őrzik a felavatása és megáldása. Az épületet az önirat alapító-kiadó-főszerkesztője Semjén Zsolt tüzet, ápolják a múltat és építik a jövőt. Mindan�nyian látjuk, hogy akik a kevésen is hűségesek kormányzat kifejezetten erre a célra vásárolta miniszterelnök-helyettes, valamint Répás tudnak maradni, azok életében megjelennek az meg, a felújítást pedig a szenvedélyes árkosi Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes áldások, a reménység nem fogy el, élet fakad. régiséggyűjtő, néprajzkutató, Bálinth Zoltán államtitkár üzenetét hozta el és adta át a jelenReményik Sándor örökérvényű szavait idézve végezte. A ház döngöltföld padlójával, kis ablévőknek. szívből kívánom, hogy méltán tudják folytatni elődeik örökségét: „Magyarok voltak Magyarorlakaival, tapasztott oldalaival a régi székelyek Az istentisztelet után a templomkertben szág nélkül, magyarok vannak Magyarország nélmindennapjaiba nyújt betekintést, és mérete együttműködési megállapodást írt alá dr. kül, magyarok lesznek Magyarország nélkül, mert arról árulkodik, hogy gazdái tehetősebb emRáduly István és Kovácsné dr. Faltin Erzsébet, az országnál mélyebb a magyarság, mert test az ország és lélek a nép, keret az ország s az országberek voltak: az udvaron méretes csűr és keMezőhegyes polgármestere. Az esemény jelenkeretben a magyarság a fejedelmi Kép.” mence is található. A megnyitó ünnepségen tősége azért is nagy, mert Sepsimagyarósnak felszólalók között jelen volt az épület hajdani korábban nem volt testvértelepülési kapcsolaBudapest, 2012. szeptember 5. tulajdonosának, a Bordás családnak az egyik ta. Simon Zsuzsa kezdeményezésére ez most Üdvözlettel: lánya is, aki több mint 50 évig élt ennek az megvalósult. Kovácsné dr. Faltin Erzsébet a Répás Zsuzsanna építménynek a falai között. Beszédében hászerződés aláírása előtt elmondta: „Ezzel a helyettes államtitkár láját és örömét fejezte ki, hogy az a ház, amelyik oly sokáig otthonául szolgált, Az ünnepi beszédek között Vajda Éva megmenekült az enyészetSepsimagyarós történetéről tartott ismertetőt, től, mi több, a közösség majd Kisgyörgy Zoltán újságíró lelkes, anekdoszolgálatába került. tikus hozzászólása színezte a műsort. Tamás A tájház berendezéséről Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a helybéliek gondoskodtak. az ötszáz és még annál is több év zavarba Értesülve arról, hogy a faluejtő távlatáról, a székelyek rendezett portákat, ban múzeum készül, sokan sokszáz éves iskolákat, égbe nyúló templomohoztak korabeli tárgyakat, kat eredményező közös alkotásáról beszélt. bútorokat, szerszámokat, Végül hangsúlyozta: „Önök nélkül mi nem berendezéseket, köztük tudunk semmit tenni. Csak együtt van és lesz Csulak Ernő és családja, erőnk ahhoz, hogy előrevigyük Székelyföldet, Sándor Imre sepsiszentSzékelyföld közös ügyét.” györgyi műgyűjtő-műkeresA tájházat Sánta Imre bikfalvi református Kovácsné dr. Faltin Erzsébet: „Ez a jelképes kulcs mindenkor nyitja a szíveket, az elméket és tettekre sarkall bennünket” kedő és sokan mások. lelkész – aki a nyár folyamán ötvenhét napon Dr. Ráduly István polgármester Sepsimagyarós
2012.
október
új katedra
31
7 h atá r
Átadása után máris birtokba vették az új játszóteret a sepsimagyarósi gyermekek
keresztül tüntetett és folytatja küzdelmét ma is a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaállamosítását célzó szándék ellen – áldotta meg. Az ünneplő közösség a tájházavatás után a település központjában lévő helyi általános iskola elé vonult, ahol annak névadója, Fodor János (1899–1969) egykori igazgatótanító tiszteletére emléktáblát lepleztek le. A sepsimagyarósi iskolában harminc éven át közel félezer gyermeket oktató-nevelő pedagógus alakját lánya, Fodor Irma nyugalmazott mérnök elevenítette fel. Az iskolaépület közvetlen szomszédságában a megelőző napokban fából készült játékelemekkel vadonatúj gyermekparkot létesítettek – a szeptember 8-i falunap alkalmával ennek
a felavatása és ünnepélyes átadása is megtörtént. Szemet-lelket gyönyörködtető látvány volt, ahogyan a szalagátvágás utáni pillanatokban a gyerekek máris birtokba vették a játszóteret! Az ünnepségsorozat második része délután 17 órakor kezdődött. Ekkor a kultúrház névadója, a falu szülötte, Kóréh Ferenc (1909., Sepsi magyarós–1997., Englewood) jogász, író, újságíró, a Székely Nép című háromszéki napilap szerkesztője, a Szabad Európa és az Amerika Hangja rádiók munkatársa tiszteletére lányai, Ilona és Enikő, illetve dr. Ráduly István polgármester emléktáblát lepleztek le. Ezt a kultúrotthonban a Sepsimagyarósért Egyesület zászlajának átadása követte: Kovács Zsombor falufelelős, a szervezet alelnöke vette át azt a polgármestertől. Dr. Ráduly István a zászlóát-
Hagyomány és elegancia Bikfalván a Mókus Panzióban
adás után az iskolának is jelentős ajándékot nyújtott át: egy új számítógépet. E kellemes meglepetések után a színpadon színes kulturális műsor vette kezdetét. Kónya Emese óvónő és Gál Erika tanítónő betanításával először a sepsimagyarósi óvodások és kisiskolások adták elő mesés-játékos összeállításukat, majd az Uzoni Polgármesteri Hivatal által működtetett, Gáspár Attila koreográfus vezette Csere Néptáncegyüttes örvendeztette meg a közönséget műsorával. Végül, de nem utolsósorban a méltán népszerű szentivánlaborfalvi Székely István Férfidalárda nyújtotta át nép- és katonadalcsokrát Kelemen Alpár vezényletével. A kora délután megkezdődött élőzenés szabadtéri mulatság a kultúrműsor után folytatódott. Egészen éjfélig kóstolgathatták a frissen sült finomságokat és az étvágygerjesztésre, szomjoltásra alkalmas nedűket, illetve rophatták a táncot a mulatni vágyók – majd a szombat éjszaka lassan-lassan vasárnap hajnalba hajlott és az ötszáz éves születésnap szép ünnepzajai elcsendesedtek. A 2012. szeptember 8-i sepsimagyarósi falunap emléke azonban sosem csendesedik el – hatása élénken él tovább az emberekben, s a jövő talán igazolni fogja Márton Árpád országgyűlési képviselő szavait, aki a Tájház udvarán a következőket mondta: „Az a közösség, amelyik az 500 éves évfordulóján tájmúzeumot avat, amelyik megemlékezik a nagyjairól, amelyik gyermekparkot avat, arra készül, hogy ide költözni fognak felnőttek és születnek majd gyermekek. Hiszem, hogy a falu eldugottsága, nyugalma egyre több embert fog idevonzani. Én hiszek ennek a falunak a jövőjében.” K É P É S SZ ÖVEG : VAR G A G ABR I E L L A
Kovászna megye legnagyobb községe, Uzon hét település közigazgatási irányítását látja el: Szentivánlaborfalva, Lisznyó, Bikfalva, Uzonfüzes, Sepsimagyarós és Lisznyópatak tartozik még hozzá. A kúriáiról híres Bikfalván a faluturizmus egyre inkább teret hódít: az utóbbi időben újabb és újabb panziók, vendégházak nyíltak, amelyeknek egy részét régi udvarházakból alakították ki (ilyen például az Öregdiófa) vagy pedig újakat építettek (mint a Mókus vagy a Téglás). A Mókus Panzió Bikfalva felső szélén, erdei környezetben áll. Hegyek, erdők és tisztások veszik körül. A kilátás minden irányban lenyűgöző: a háromszéki medence és a szomszédos hegyvidéki-erdei környezet tárul a szemlélődő elé. A negyedórányi távolságra levő Kövesponkról (942 m) megcsodálható a barcasági és a háromszéki medence, a Kárpátok hegyvonulataiból a Csukás, a Bucsecs, a Nagykőhavas, a Keresztény-havasok, a Fogaras, a Baróti és a Bodoki havasok. A helyszíntől Brassó 26, Kovászna és Tusnádfürdő 35, a Szent Anna-tó 50 kilométernyi távolságra van. A csendes környezet, ózondús, tiszta levegő és a panzió szakszerű beillesztése a természet varázsába kiváló hely azok számára, akik a városok zajától és a luxushotelek zsúfoltságától menekülve szorosan a természetben keresik pihenésüket, energiával való feltöltődésüket. A Mókus Panzió 22 személy elszállásolására alkalmas: 3 db kétágyas és 4 db háromágyas szobával, továbbá egy apartmannal várja vendégeit. A szobák tágasak, kényelmesek, fürdőszobával és színes televízióval ellátottak. A vendégek számára tágas nappali és mindent igényt kielégítően felszerelt konyha áll rendelkezésére. „Hozzánk vendégként érkezik és barátként távozik!” – hirdetik magabiztosan a panzió tulajdonosai, és e jelmondat valóságtartalmát az idelátogatók rendre megerősítik.
Aki nem hiszi, járjon utána! Cím: 527131 Bikfalva, 106, Kovászna megye, Románia. Tel.: 0040/745-599-474, 0040/267-347-283. E-mail:
[email protected], web: www.mokuspanzio.ro
32
2012.
október
új katedra
