Adatok a Sástó-hegy (Nyugati-Bakony) bazaltjának kőzettani és vulkanológiai ismeretéhez
Bevezetés A dunántúli bazaltvulkánosságról m á r a m a gyar földtan „preklasszikus" és klasszikus kor szakában olyan kiváló összefoglalások számoltak be, m i n t F. S. B E U D A N T (1822), H O F M A N N K. (1878), VITÁLIS I. (1909) és MAURITZ B. (1948) stb. művei. Ujabban ezekhez csatlakoztak J U GOVICS L. (1954), SZÁDECZKY-KARDOSS E.—ERDÉLYI J. (1957), SZÁDECZKY-KAR DOSS E. (1959) és VÖRÖS I.* (1962/a, 1962/b) számos fontos részletkérdést megoldó m u n kái.** K o r á n t s e m m o n d h a t j u k azonban, hogy az egész dunántúli bazaltvulkanizmusról a korszerű követelményeknek megfelelő i s m e r e t ü n k volna. Még az általánosnál is ismeretlenebb része vulkáni vidékünknek az Ajka és P a d r a g k ú t kö zött emelkedő Sástó-hegy. Az egész kiterjedt b a zalt-irodalomban területünkről nemhogy kőzet tani ismertetés, de még említés is alig található, jóllehet a Tapolca környéki leghíresebb bazalt v u l k á n o k a t megközelítő méretei, érdekes föld tani és földrajzi helyzete alapján ezt feltétlenül megérdemelte volna. Az irodalmi adatokat csupán VITÁLIS I. (1909) következő n é h á n y sora képviseli: ,,A K a b hegyről északnyugatra az Ajka és P a d r a g közti nummulit-mészkőre települt pontusi kavicsos a g y a g p a d m a l y o n . . . a Szőlőhegyen ( = Sástó hegy) is látni lapos, erdős d o m b h á t a k o n szétheve rő bazaltrögöket: kicsiny bazalttakarók szétfosz lott részeit." (17. oldal). Talán a Sástó-hegy területéről ered m é g az a kőzetminta, amelyet VITÁLIS I. a szomszédos Kophely-hegyről említ, ezt magnetites-ümenites bazanitoidnak t a r t o t t a és a szigligeti típusba so rolta (id. m. 63. oldal). Helyszíni megfigyeléseim * Sástói munkámat VÖRÖS I. kabhegyi vizsgálataihoz kapcsolódva végeztem 1960-ban. önzetlen baráti segítségéért ezúttal is hálás köszönetemet fejezem ki. Az iddingsitesedése és az ércásványokra vonatkozó eredményeit felhasz náltam, de itt csak az azokat kiegészítő saját megfigyelé seimet igyekeztem részletesebben is kifejteni. ** Csak az általam vizsgált terület szempontjából jelentős munkákat soroltam fel; a jegyzék nem tartalmazza a bazaltvulkanizmus teljes irodalmát.
szerint azonban a szóbanforgó kőzetféleség ezen a hegyen egyáltalán nincs, és a közelben is csak a Sástó területén van bazaltos kőzet.*** Meg kell m é g említenünk, hogy az id. LÖCZY L. (1913) által közölt Balaton k ö r n y é k i földtani szelvények közül az egyik (XII. tábla) feltünteti a Sástó-hegy bazaltját is. A bazalt földtani
helyzete
A térképen Sástó néven jelölt terület tulaj donképpen kisebb fennsík a Déli-Bakony észak nyugati peremén. Nyugatról a Kisalföld, északon és északkeleten a Köleskepe-árok és a Csingervölgy határolja. Délkeleten széles nyereggel a szomszédos Csékúti-hegy kapcsolja a hegység többi tagjához. A hegy alapja eocén korú nummuliteszes mészkő, amely a Csinger-völgyben igen jól fel van tárva, n y u g a t o n azonban a bazalt alatt is nyilván meglevő vetőrendszer m e n t é n a KisAlföldet borító fiatalabb üledékek alá süllyed. Ennek a törésrendszernek a m e n t é n törhetett fel a bazalt is. Az eocén mészkő fölött a bazalt közvetlen fekvőjét — tufaszórás közbeiktatása nélkül •— pannóniai rétegek alkotják. A hegy jellegzetes romvulkán, régebben valószínűleg nagyobb ki terjedése volt. A láva alsó h a t á r a m a kb. 320 m tengerszint feletti magasságban van, átlag 20—30 m vastag, megközelítőleg köralakú, 800— 1000 m átmérőjű (kb. 0,8 km 2 ) lapos fennsíkot al kot. A bazalt széleit a déli részen lösz fedi, máshol pedig a bazalt mállásából eredő vörös agyag bo rítja. Ez a vízátnemeresztő agyagréteg okozza azt, hogy a fennsík igen vizenyős, amint erre a nagyon találó Sástó elnevezés is utal. A terület középpontjától kissé délre egy n a g y o b b kitérje*** Erre nézve a területet ábrázoló földtani térképek egy másnak ellentmondanak. HOFMANN K. csak a Sástó-he gyen jelöl bazaltot, a Balaton-monográfia térképmellék lete (id. Lóczy L. szerk.) és a Bauxitkutató V. által ké szített térkép a Csékúti- és Kophely-hegyen is. Magam a helyszíni bejárás alkalmával úgy találtam, hogy e két utób bi hegyet nem borítja bazalttakaró.
31
1. K ö z é p e n i d d i n g s i t e s e d e t t olivin ép k ü l s ő szegéllyel. Bal alsó r é s z é n k i s , b a r n a , oszlopos b a z a l t o s amfibol. — P á r h . N, k b . 400X-OS n a g y í t á s (foto Viczián) 1. Olivin, in der Mitte iddigsitisiert, m i t e i n e m frischen Rand. Links unten kleine, braune, säulenförmige basal tische H o r n b l e n d e . — P a r a l l . N, V e g r ö s s e r u n g u m 400 x 1. Olivine iddingsitisée au milieu, à une bordure extérieure in tacte. Dans la partie gauche inférieure une petite amphibole brune, basaltique en pile. — Parai]. N, grossi 400 X env. 1. Олинин, с иддингситизацией и ядре, на краях свежий. Налево, внизу на рисунке маленькая, коричневая, колоннооб разная роговая обманка (базальтовая). — Л а р а л л . ник., увеличение примерно в 400 раз.
A kőzet szabad szemmel
désű lapos mélyedés található, amelyben megle hetősen állandóan kis tó (amelyről az egész te rület a nevét kapta) foglal helyet. B á r a lepusztultság mostani fokán biztosan megállapítani nem lehet, de elképzelhető, hogy ez a mélyedés az egykori kráter helyét jelöli, annál is inkább, mert a fennsík legnagyobb kiemelkedései ennek a tónak a szomszédságában vannak. A Szent györgyhegy hasonló horpadásairól HOFMANN K. (1878) tételezte fel, hogy d u r v á n az egykori vulkáni tölcsér alakját másolják, mivel feltétele zése szerint a tölcsér közelében levő láva gázban dúsabb lehetett, és itt a gázok eltávozása után üregek beszakadása révén a még egészen meg nem szilárdult anyag középen besüllyedhetett (id. m. 462. oldal). A központi horpadásnál sokkal kisebb, m e r e dekebb, gödörszerű bemélyedések is megfigyel hetők a felszínen, különösen a fennsík nyugati peremén (közülük kettőt a topográfiai t é r k é p is feltüntet), ezek bazaltos dolinák. Keletkezésük legvalószínűbb m a g y a r á z a t a az, hogy a m á r meg szilárdult kéreg alatt a bazaltláva továbbfolyása következtében kisebb-nagyobb üregek keletkez hettek, és ezek később beszakadtak. Kőzettani leírás A fennsík bazaltjából gyűjtött kőzetminták a rossz feltártság miatt legnagyobbrészt felszíni da rabokból erednek. Mivel kőzettani felépítésük ben a bontottság különböző fokán kívül sem mi lényeges eltérést nem lehetett találni, t u l a j donságaikat összevonva tárgyalhatjuk. Л2
látható
megjelenése
A kőzet színe szürke, a repedések, el válási felületek mentén utólagos, mállásból eredő, va sas, vöröses festődéssel. Az ásványok közül sza bad szemmel csak az olivin nagyobb barna, el változott szegélyű kristályai ismerhetők fel. A szövet tömött, a magasabbról származó mintákon ellapult gázhólyagokat találunk. Ezek hosszten gelye egymással párhuzamos, a hólyagok való színűleg az egykori lávafelszínhez közeli kifejlő dést jeleznek. A bazaltban különben általában vízszintes pados elválás figyelhető meg. Valamennyi m i n t á r a jellemző az ún. kokkolitcs múlás, azaz a bazaltnak a felszíni hatások kö vetkeztében apró, szabálytalan, szögletes szem csékre való szétesése. A kokkolitos mállást m á r HOFMANN K. (1878) is említi. VITÁLIS I. sze rint a ,,schlieres" magmából keletkezett (1909, 26. oldal), de nem fűz hozzá részletesebb magya rázatot. Ennek a mállási formának a létrejöttét a k ö vetkezőképpen képzelhetjük el. Különösen felülcsiszolatban jól látható, hogy a kőzetet finom hajszálrepedések járják át. Ezek között a Sástó hegy bazaltján két generáció különböztethető meg, egy elsődleges és egy erre közel merőleges, másodlagos repedéshálózat. E repedések mentén a kőzet kissé vöröses árnyalatú világos szürke, míg a repedések által körülzárt 1—2 mm átmé rőjű szemcsék sokkal sötétebbek, t e h á t még ke vésbé mállottak, mint az őket körülvevő, és a r o v á s u k r a előrehaladó világosabb, puhább, mállottabb rész. Mivel a kőzet a kevésbé ellenálló részen törik, külső törési felszíne általában ilyen világos szürke lesz. A mállás során keletkező kis .,kokkolitok" ilyen, a repedések mentén szét vált, belül még épebb szemcsék.
A repedésrendszer keletkezése valószínűleg a láva lehűlésével kapcsolatos. Amíg a l á v a anynyira plasztikus állapotban van, hogy a benne levő részecskék m é g elég gyorsan változtathat ják külön-külön is a helyüket, a lehűlés követ keztében benne fellépő húzófeszültségek nem hoznak létre repedéseket. A további lehűlés so rán, amikor m á r a kivált ásványok s ű r ű szöve déket alkotnak, és így n e m t u d n a k a húzófe szültségeknek megfelelően egymáshoz képest el mozdulni, a kőzetben törések jönnek létre. Elő ször csak r i t k a lapok m e n t é n szétkülönült, nagy kőzetdarabok jöhetnek létre, ennek jele a mai vízszintes padosság. Majd mind kisebb repedé sek tovább tagolhatták az előző, nagy elválások által határolt kőzetdarabokat. Minél gyorsabb a lehűlés, annál s ű r ű b b repedéshálózat keletkezik. E repedéshálózat kialakulásánál a tektoniká nak n e m lehetett számottevő szerepe, mivel egy részt a bazaltvulkánosság óta a területen nem játszódtak le jelentősebb kéregszerkezeti moz gások, másrészt ezek az azóta morfológiailag mindig kiemelt helyzetű bazalttakaró esetében nem okozhattak olyan mélyreható összemorzsolódást, m i n t amilyet megfigyelhetünk, m e r t ez csak oldalirányú nyomóerők következtében jöhet lét re. Mikroszkópi
I. táblázat Kőzetalkotó ásványok áttekintése lényeges elegyrészek : plagioklász augit olivin ércásványok járulékos elegyrészek: hematit amfibol másodlagos elegyrészek: limonit A kőzet legnagyobb mennyiségben levő elegy része a plagioklász földpát. Többnyire megnyúlt lécekben, t á b l á k b a n jelenik meg. Leghosszabb és legrövidebb élének a r á n y a átlag 6, de a valódi változékonyságtól és a mikroszkópi metszettől függően 10 és 2,5 között változik. A plagioklász igen g y a k r a n alkot az albitikertörvény szerint poliszintetikus ikerlemez rendszert. A (010) lapon m é r t szimmetrikus ki oltási szögek átlaga 22,5°. Ennek alapján összeté tele kb. Ab 4 0 An 6 0 (andezin). Az ásvány főleg az alapanyagban jelenik meg. Ritkán, többnyire olivin közelében kis, oszlo pos, erős h a l v á n y b a r n a - s ö t é t b a r n a pleokrodzimusú, megközelítőleg egyenes kioltású, zömök ás-
leírás
A kőzetet felépítő ásványokat az alábbi táb lázat foglalja össze :
2. Augit f e n o k r i s t á l y kioltási h e l y z e t b e n . A t e n g e l y d i s z perzió m i a t t a kioltás n e m t ö k é l e t e s . H o m o k ó r á s szerkezet, poliszintetikus a u g i t - i k e r l e m e z e s s é g . E r ő s e n r e z o r b e á l ó d o t t . H N, 400 x-os n a g y í t á s (foto Viczián) 2. A u g i t - P h e n o k r i s t a l l i n A u s l ö s c h u n g s p o s i t i o n . Die A u s l ö s c h u n g ist w e g e n d e r A c h s e n d i s p e r s i a n n i c h t vollstän dig. S a n d u h r - S t r u k t u r , p o l y s y n t h e t i s c h e Augit-Zwillingslamellen. S t a r k r e s o r b i e r t . | - N , V e r g r ö s s e r u n g u m 400 x 2. Phénocristal d'augite dans une position d'extinction. A cause do la dispersion axiale, l'extinction n'est pas parfaite. La structure est semblable á un sablier, lamelles d'augite jumelées ,polysynthétiques. Fortement résorbé. —• + N, grossi 400 X env. 2. Фенокристалл авгита в позиции погасания. Из-за дисперсии осей погасание неполно. Структура минерала подобна песоч ным часам, полисинтетические двойниковые авгитовые плас тинки. Сильная магматическая резорбция. — + ник., увеличе ние примерно В 400 р а з . з
33
ványok találhatók, ezek bazaltos ábra).
amfibolok
(l.
Az augit m á r főleg az alapanyag elegyrészei hez tartozik j de kisebb m é r t é k b e n a ienokristályok között is szerepel. Az a l a p a n y a g b a n levő kristályai többnyire kissé zömök, megnyúlt vagy szabálytalan, közel izometrikus szemcsék, ame lyek g y a k r a n kisebb-nagyobb csoportokat alkot nak. Érdekes jelenség az egyik m i n t á b a n egy kb. 400 m i k r o n átmérőjű halmaz, amely apró, szinte elkülöníthetetlen augit-kristályokból áll. Egy m á sik esetben hasonló, de kisebb halmaz fordult elő, amelynek azonban a közepe üres, és az üreg belső falát sugaras-rostos bekérgezés borítja. Ez az üreg a nyomás hirtelen lecsökkenésekor k e letkezhetett, talán éppen a láva felszínre kerülé sének pillanatában, azáltal, hogy az így hirtelen oldhatatlanná vált gáz egy kis b u b o r é k b a n gyűlt össze, és a peremén a könnyen illó t a r t a l m á t vesztett olvadék hirtelen kikristályosodott. Az alapanyagban levő augit színtelen, inter ferenciaszíne 1. r e n d ű sárga. A m e g n y ú l t a b b kristályok igen ritkán a (010) ikertörvény sze rint átnövési ikreket alkotnak. A í'enokristályos augitok mérete 200 és 500 mikron között változik, igen ritkák, magánosan vagy csillagalakú csoportokban fordulnak elő. Rajtuk néha az (100) augit-ikertörvény szerint poliszintetikus ikerlemezesség észlelhető. Több darabon a prizma- és tetőző lapokkal p á r h u z a m o san zárványsor húzódik. Széleik — a szintén fenokristályos olivinhez hasonlóan — sokszor rezorbeáltak. Az augit fenokristályok legnagyobb része, de az alapanyagban is sok augit-léc homokórás szer kezetű, erős tengelydiszperzióval és g y a k r a n gyenge ibolyás színárnyalattal (titánaugit, 2. áb ra).
3. Olivin iddingsites szegéllyel. Az iddingsitesedés a m a g m á s rezorbciót követi. — P á r h . N, k b . 300 x-os n a g y í t á s (foto Viczián) 3. Olivin m i t i d d i n g s i t i s i e r t e m R a n d , Die I d d i n g s i t i s i e r u n g folgt d e r m a g m a t i s c h e n R e s o r b t i o n n a c h . — P a r a l l . N, V e r g r ö s s e r u n g u m 300 x 3. Olivine à une bordure iddiiigsitiquo. L'iddingsilisation suit la resorption magmatique. — Parall. N grossi 300 env. 3. Оливии, к а к р а я х типичная иддингситизация. Иддинг ситизация следует магматической резорбции. — П а р а л л . пик., увеличение примерно в 300 раз
34
Az olivin a kőzet egyik leglényegesebb elegy része, uralkodókig 100 m i k r o n n á l nagyobb szem csékből áll, t e h á t a fenokristályokhoz tartozik. Többnyire idiomorf szemcséket alkot, jellegzetes hatszöges átmetszetekkel, néha lekerekített, sok szor erősen rezorbeált. Többnyire kisebb csopor tokban, fordul elő. A csoport tagjai sokszor egy eredeti kristálynak még a láva megszilárdulása előtt széttöredezett részei. N é h a két vagy több egyed összenövését figyelhetjük meg. Mint a kör nyező bazialtvidéken igen sok helyen, úgy itt is kivétel nélkül minden példány utólagos elválto zás (iddingsitesedés) nyomát m u t a t j a (3. ábra). Az elváltozás során keletkezett új ásvány meg határozása igen nehéz. Színe vöröses-barna, gyenge pleokroizmusa van. Kioltási szöge 0°—5° között változik, a kioltás sokszor hullámos, néha fokozatosan változik a középtől a szélek felé. Tö résmutatója kisebb az olivinél. Valószínűleg nem egyfajta ásványról van szó, hanem egy átalaku lási folyamat különböző állomásairól (VÖRÖS I. 1962). Ezt támasztja alá az is, hogy a mállott perem és a belső, még ép mag között nincs éles határ. Mindig párhuzamosan (valószínűleg az olivin
elég jól hasadó (010) lapja mentén) h a l a d előre az átalakulás, így kialakul egy olyan átmeneti öv, ahol az olivin és a belőle keletkező iddingsit igen vékony h á r t y á j a a csiszolatban nézve egy más fölé kerül. így m a g y a r á z h a t ó az a jelenség, hogy keresztezett nikolok között sokszor az iddingsitesedett rész és az ép m a g között egy vé kony, állandóan kioltó, sötét sáv húzódik. Ezt úgy magyarázhatjuk, hogy ilyenkor a két ás vány megfelelő törésmmiatói merőlegesek egy másra, és a két egymást fedő ásvány szubtrakciós helyzetben van. Lehetséges viszont az is, hogy egy átmeneti amorf zónáról van szó. Igen érdekes jelenség az, hogy n é h a az iddingsites elváltozás n e m az ásvány peremén, ha nem a belsejében észlelhető. Sokszor csak a kissé oszloposán megnyúlt ásvány két vége ép, sok szor azonban az iddingsitesedett részt teljesen körülfogja az ép, el n e m változott olivin (1. ábra). Ritkán olyan olivinszemcsék is találhatók, ame lyeken a külső és belső változatlan rész is meg van, és az iddingsites sáv ezek között gyűrűszerű én húzódik. Feltűnő, hogy ennek a g y ű r ű n e k a külső ép szegéllyel érintkező h a t á r a sokkal éle sebb, mint a belső. Ez a megfigyelés a r r a a ge netikai következtetésire vezet, hogy a külső ép szegély az iddingsitesedés u t á n bekövetkezett t o vábbi orientált továbbnövés eredménye lehet. Ennek n e m mond ellent az a tény sem, hogy ta lálható volt olyan olivin-kristály is, amelynél a külső és belső ép rész érintkezik egymással, és a mállott g y ű r ű n e m zárul, hiszen a kevésbé szi lárd, mállott p e r e m könnyen letöredezhetett vagy oldódhatott is az egyik oldalon. Mindezek alapján (bővebben 1. VÖRÖS I. 1962) az látszik a legvalószínűbbnek, hogy az iddingsitesedést egy olyan könnyen illó és oxi dációs hatás váltotta ki, amely m é g a láva ki kristályosodásának befejezése előtt lépett fel, és talán a levegővel való érintkezésnek köszönhető. Az olivinben levő zárványok kizárólag érc ásványok, nagyobb magnetit szemcsék, és ugyan csak opak, igen apró (1—2 m i k r o n nagyságú), négyzetes átmetszetű, kis ásványok. Ez utóbbia k a t az eddigi szerzők pikotitnak határozták meg (pl. MAURITZ—HARWOOD 1937). Az olivin z á r v á n y k é n t r i t k á n szerepel, en nek az az oka, hogy — bár korai kiválás — nagy méretei m i a t t a későbbi, többnyire kisebb ásványok n e m tudják körülnőni. Egy esetben sikerült megfigyelni egy nagyobb, porfiros augit belsejében olivin zárványt,
3,
Az ércásványok közül legelterjedtebb a mag netit. Apró, főként 20—30-mikron nagyságú, sza bálytalan, r i t k á b b a n oktaéderre utaló négyzetes vagy rombusizos átmetszetű, opak szemekben for dul elő. Mindig t i t á n t a r t a l m ú , ércmikroszkópban jól láthatók az oktaéder-lapokkal párhuzamosan szételegyedett kis ilme7ut-lemezkék. A magnetit szélein néhol hematitosodik. Az alapanyagban egyenletesen elosztva található, m i n d e n későbbi kiválásban előfordulhat zárványként. Az egyik csiszolatban egy igen érdekes, nagyon apró egyé nekből álló, kissé megcsavart, hosszúkás, kb. 450 mikron nagyságú magnetit-balmaz volt megfi gyelhető. A magnezitnek egy másik generációja is meg jelenik, amely VÖRÖS I. szerint n e m korai, h a n e m az egyik legutolsó kiválás. Mint utolsó megszilárdulási t e r m é k néhol a felsorolt elegyrészek között üveg jelenik meg. Az elsődleges kiválási t e r m é k e k mellett a re pedések m e n t é n a felszíni tényezők hatására utaló másodlagos íimonit-kicsapódásokat talá lunk. Az ásványok
mennyiségi
viszonyai
A kőzetet alkotó ásványok mennyiségi viszo nyairól a kőzet egyneműsége miatt egy minta kimérése alapján is többé-kevésbé jellemző k é pet kapunk. A II. táblázat összefoglalóan t a r t a l mazza mind a szemcsenagysági, mind az ásvány tani kimérés adatait. A kapott eredményeket gra fikusan a 4. ábra m u t a t j a be. íí. táblázat A kőzetalkotó ásványok mennyisége és szemcsenagysága
£ ~_
i
>-> О
о О
N
t-t
S
< 25 25— 50 50—100 100—200 200—400 400<
Ásványok ossz, (%)
о 'bib w ci ч |
Xi
0)
(%) 0 1 1 5 8 2
9 2 0 0 0 0
9 8 7 4 0 0
0 1 7 13 16 2
5 0 0 0 0 0
17
11
28
39
5
M "ti
^
5 -Ш N к ^ m N íí Й
m X :0 23 12 15 22 24 4 100
Megjegyzés: A kimérést kb. 5000 pont figyelembevételé vel végeztem egy csiszolaton. Ennek megfelelően a közölt adatoktól kb. ± 0—2 (absz.) % eltérés lehetséges.
35
4. Szemcsenagysági eloszlási diagram 4. Korngrössenverteilung 4. Diagramme granulométrique 4. Диаграмма рассеивания зерен по величине
A Sástó-hegy helyzete a dunántúli bazaltvulkánosságban
A kőzet
mikroszkópi
szövete
A megnyúlt elegyrészek alig felismerhető fo lyási szövetet m u t a t n a k . A földpátok orientáció j á n a k k i m u t a t á s á r a a csiszolatban megmértem 40 plagioklász-léc hajlásszögét egy tetszőlegesen választott irányhoz képest. Hajlásszögnek a plagioklász-léc leghosszabb oldala és a kiválasz tott i r á n y közti hegyesszöget vettem. A mérési a d a t o k a t a III. táblázat tartalmazza. A táblázat adataiból kitűnik, hogy n e m jelölhető ki egyet len i r á n y sem, ami a többinél sokkal gyakoribb volna. III. táblázat Plagioklászok irányítottsága 1—10 absz. 1 + 1 gyak. / — 1
szögintervallum (°) 11—20 21—30 4 2 3 0
41—50 absz. I 43 gyak. ( 3
szögintervallum (°) 51—60 61—70 71—80 1 2 0 3 4 3
31—40 2 3 81—90 2 3
Megjegyzések: A táblázat adatai 40 db plagioklász irányí tottságának mérésén alapulnak. A kapott szögértékek a plagioklász-léc hosszabb oldala és egy tetszőlegesen kiválasztott irány által bezárt begyes szögek. A + és — jelek ettől a kiválasztott iránytól balra, il letve jobbra való eltérést mutatják.
Ez a tökéletlen folyási szövet a r r a enged kö vetkeztetni, hogy a bazaltláva rövid idő alatt megmerevedett, n e m folyt messzire. Már H O F MANN K. (1878) r á m u t a t o t t , hogy a terület ki sebb vulkánjainál n e m annyira messze ömlő lávafolyamokról, h a n e m i n k á b b kisebb, körülzárt lávatavakról beszélhetünk (id. m. 441. oldal). Ilyen lehetett a Sástó-hegy vulkánja is. 36
A Sástó-hegy bazaltján végzett vizsgálatok alapján a bazalttakarót létrehozó vulkáni tevé kenységet a következő módon jellemezhetjük: A vizsgált bazalt egy kitörési fázis terméke. Erre m u t a t a kőzetanyag nagyfokú azonossága és a terület morfológiája is. Ez a kitörési fázis valószínűleg nem túl messzire folyt, lávatószerűen felhalmozódott bazaltlávát termelt. A bazalt szárazföldön (szubaerikusan) megszilárdult, kis illótartalmú, n e m bontott. A dunántúli bazaltvulkánosság nagy egészé vel való kapcsolat megvilágítására SZÁDECZKY-KARDOSS E. (1959) általános áttekintését használjuk fel. Ö a magyarországi magmatizmusról adott összefoglalásában a dunántúli b a zaltvulkánosság területén három koncentrikus övet különböztet m e g : 1. központi lávatakarók (Kabhegy, Agártető, stb.), 2. kisebb magános bazaltkúpok és kisebb lá vatakarók széles öve (Badacsony, Szentgyörgy hegy, Haláp, Somló, stb.), 3. külső tufaszórások (Sitkéi-halmok, Tihany. Fonyódi-hegy, stb.). Ebben a beosztásban a Sástó-hegy bazaltta karója a 2. csoportba tartozik. Az idetartozó vul kánok a központi t a k a r ó k parazitaág-szerű ol dalnyúlványaiként foghatók fel, sokszor azonban fel kell tételeznünk, hogy kisebb önálló magma k a m r á v a l is rendelkeztek. E tekintetben a sástóhegyi bazalt a K a b h e g y parazita vulkánjának t e kinthető. Egyedülálló viszont a Sástó-hegy helyzete ab ban a tekintetben, hogy, a távoli kisalföldi ba zaltkúpokat kivéve, ez az egyetlen olyan lávata karó, amely a nagy központi tömegek vonalától északra esik. E z a d u n á n t ú l i bazalt vulkánosság eddig még nem ma gyarázott aszimmetrikus jellegé re m u t a t rá. SZÁDECZKY-KARDOSS E. kiemeli azt a tendenciát is, hogy a vulkánosság a központtól
kifelé haladva fokozatosan tufaszóróbb lett, m i vel fokozatosan telítődött a mellékkőzetből víz zel. Ez a szabályszerűség igen jól látszik a Sástó hegy—Somló—Sághegy—Sitkei- és Géroei-hal-
mok vonalon, ahol fokozatos á t m e n e t v a n a tisz ta lávafolyás és tiszta tufaszórás között. Viczián
István
IRODALOM — LITERATUR BEUDANT, F. S. (1822): Voyage minéralogique et géologique en Hongrie pendant l'année 1818. — Verdiere, Paris. HOFMANN K. (1878) : A Déli Bakony bazalt-kőze tei. — Magy. Kir. Földtani Int. Évk., 3, p. 339—525 + 3 tábla + térkép. JUGOVICS L. (1954): A Déli-Bakony és a Bala tonfelvidék bazaltterületei. — Magy. Áll. Földtani Int. Évi Jel. az 1953. évről, p. 65—88. id. LÓCZY L. (1913): A Balaton környékének geo lógiai képződményei és ezek vidékek szerinti telepedése. — A Balaton Tud. Tanúim. Eredm., 1. kötet, 1. rész, 1. szakasz, 617 pp. + 15 tábla. MAURITZ B. (1948): A dunántúli bazaltok kő zetkémiai viszonyai. — Földt. Közi., 78, p. 134—169. MAURITZ В.—HARWOOD, H. F. (1937) : A Tátika csoport bazaltos kőzetei. — Math. Term.tud. Ért., 55, p. 75—103.
SZÁDECZKY-KARDOSS E. (1959): A kárpáti közbenső tömeg magmás mechanizmusáról. — MTA Geokém. Konf., 2. Budapest. SZÁDECZKY-KARDOSS E.—ERDÉLYI J. (1957) : A balaton vidéki bazaltok zeolitjainak képződéséről. — Földt. Közi., 87, p. 302—308. VADÁSZ E. (1960): Magyarország földtana. 2. kiad. — Akad. K., Budapest. VITÁLIS I. (1909): A balatonvidéki bazaltok. — A Balaton Tud. Tanúim. Eredm., 1. kötet, 1 rész, Ás vány- és kőzettani függelék, 170 pp. + 2 tábla. ВЕРЕШ, И (1962): Иддингситизация в базальтах горы Каб. — Ann. Univ. Sei. Budapest. R. Eötvös nom., Sect. Geol., 6, p. 213—231. VÖRÖS I. (1962/a) : Iddingsitesedés a kabhegyi bazaltban. — Földt, Közi., 92, p. 174—184.
Petrographische und vulkanologische A n g a b e n zur Kenntnis der Basalte von Sástó-hegy (West-Bakony) Die Arbeit enthält die geologische und petro graphische Beschreibung eines bisher noch unbe kannten, selbständigen Basaltvorkommens, des Sästó-Berges, südlich von Ajka, in dem westlichen Bakony-Gebirge. Der untersuchte Basaltvulkan ist nach unseren jetzigen Kenntnissen das Produkt einer einzigen Lavaeffusion. Sein Liegende bilden die pannonischen Schichten, an dem Basalt lagern sich Roterde und an manchen Stellen Löss. An der Basaltoberfläche befinden sich eine typische, kraterähnliche Sen kung und einige sog. basaltische Dolinen; die Ränder der Basaltoberfläche sind steil. Das Gestein ist im allgemeinen frisch, einheit lich, an manchen Stellen blasig, oder zeigt eine poly gonale bzw. eine flache, parallellé Absonderung auf. Die wichtigsten mikroskopischen Gemengteile sind (in der Ordnung ihrer Häufigkeit): Plagioklas
(Zusammensetzung cca. Andesin), Augit, Olivin (mit einem typischen, iddingsitisierten Rand), Magnetit, Ilmenit; akzessorisch Haematit und Hornblende (basaltisch) bzw. sekundäres Limonit in kleinerer Menge. Unter den Mineralien ist das Olivin immer porphyrisch; manchmal kommen auch Feldspat und Augit in diesen Form vor. Die sehr schwache Fluidal-Textur ist u. a. ein Beweis dafür, dass der Ausbruchstyp des Vulkans einem Lavasee ähnlich vorauszusetzen ist. (Für die genauen quantitativen Daten für die Zusammensetzung und Korngrösse siehe die Arbeit.) Der Vulkan von Sástó-Berg liegt in der Nähe von den grossen, zentralen Lavadecken des oberpannonischen Vulkangebietes, seine Bildung dürfte mit dem Ausbruch von Kabhegy in Zusammenhang gewesen sein. István Viczián
37
Contributions à la connaissance pétrographique et volcanologique des basaltes du Sástó-hegy (Bakony-Quest) Notre étude publie la description géologique et pétrographique d' une présente de basalte isolée, inconnue jusqu' ici dans la partie méridionale de la montagne Bakony, au mont Sástó (Sástó-hegy), au sud de la ville Ajka. Le basalte volcanique, selon nos connaissances actuelles, est le produit d' une seule coulée de lave. Son soubassement se compose de couches pannoniennes, au-dessus desquelles i l y a un étage d'argile rouge et, parfois de loess. A la surface on trouve des enfoncements caractéristiques en forme de cratère, et des dolines basaltique; les bords de la couverture basai I ique sont raids. Le basalte est gris, en général intact, homogène, par endroit bulleux, ou bien se décompose polygonalement, parallèlement. Ses composants microscopiques importants sont les suivants, dans 1' ordre de leur
quantité: feldspaths plagioclases (en substance andécitiques), augite, olivine (avec une bordure iddingsitique caractéristique), magnetite, ilmênite; accessoirement hématite, amphibole, et peu de Hmonite secondaire. Parmi les minéraux, l'olivine est toujours porphyrique, le feldspath et l'augite le sont parfois. La structure est très faiblement coulée, ce fait renvoie également au type d'effusion du volcan d'autrefois, qui devait étre semblable h un lac de lave. (Pour les données quantitatives exactes de la composition et de la granulométrie: voir l'étude). Le mont Sástó-hegy se Irouve à l'intérieure de la région basalto-Yoleanique, dans le voisinage des grandes couvertures de lave centrales, et sa genèse doit étre en liaison immédiate avec l'éruption du mont Kabhegy. látván 1 'iczián
ПЕТРОГРАФИЧЕСКОМ И ВУЛКАНОЛОГИЧЕСКОМ ДАННЫЕ О ОПИСАНИИ ГОРЫ ШАШТО (ЗАПАДНЫЙ БАКОНЬ) Работа нанимается геологическим и петрографи ческим описанием до сих пор неизвестного, отдель ного базальтового вулкана горы Шашто, лежащей к югу от Лика, и горах Южный Баконь. Изучаемый нулкан представляет собой про дукт только одной фазы лавового извержения. Базой базальта являются панпонские толщи, па пего налегают красная глина и немного лёссов. IIa поверхности находится типичная впадина, похо жая на кратер, и так называемые базальтовые до лины; сама поверхность па краях крута. Базальтовая порода представляет собой обычно свежую, единую горную породу часто пузырчатой структуры или имеющую полигональную и парал лельную трещиноватость. Важнейшие материалы, входящие в состав породы, (в порядке по их сравни тельным количествам): плагиоклаз (состав около
38
андезина), авгит, оливин (типично иддипгеитизаи), магнетит, ильменит; акцессорные минералы: гема тит, роговая обманка и немного вторичных лимо нитов. Из минералов оливин — всегда порфировиден, редко порфировидны полевые пшаты и авгит. Тексту ра породы показывает только очень резко ориенти рованные явления, — ото также свидетельствует о том, что тип извержения был близко к типу лапового озера. (Точные количественные данные о минерало гическом составе и текстуре см. в работе.) Базальтовый вулкан горы Шашто относится к зо не, близкой if большим центральным массам целой вулканической области, и его формирование, вероят но, находится в непосредственной связи с изверже нием вулкана горы Кабхедь. Иштван Вициан