Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
117
Adalékok 1849. debreceni helyszíneihez Papp József A középkori Debrecen településszerkezetében fél évszázadnyi idő alatt alig történt kimutatható változás. A belső város középkori szerkezete rendkívül lassan módosult. A vízfolyások megszabta nyomvonalon futó „ősi” utcák között új mellékutcák1 nyitása, közöttük egy-egy zug kiszélesítése, az utcák meghosszabbítása és a lakott település határát is jelző városárok nyomvonalának át-áthelyezése, századokon keresztül érlelődő folyamatok eredménye volt.2 Még a XVIII. sz. második felére – nem éppen a városvezetés akaratából – megtűrt külsőségi letelepedéseknek, ún. taxás-telkekbe történt integrálása, mérnöki utcarendbe szervezése is csupán a városárkon kívül hozott látványos változást. A sáncon belül, a tragikus gyakorisággal pusztító tűzvészek után, bár felgyorsultak a rendezési események, többnyire eredeti helyükön épültek vissza a házak. Az elsőrendűen tűzvédelmi célú építési szabályozás főleg az építési anyagok, technológiák regulázását rögzítette és csak kivételesen járt nagyobb mérvű, mai értelemben vett városrendezéssel.3 Kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy a város rendezése kimerült az utcák beépítési vonalának meghatározásában. Ritka kivételnek tekinthető az a nagyobb összefüggő területet egyidejűleg érintő és következetesen végrehajtott rendezés, amely az 1811. április 3-án tomboló tűzvészt követte. Ebben a katasztrófában semmisült meg a délkeleti, Varga utcai városrészen a Szent Anna utca nagy része és Belsőboldogfalva egymás mellett szorongó, sok-sok épülete. Ezúttal, a tűzvédelem szempontjai alapján, valódi városrendezéssel számolták fel az eredeti településszerkezetet 1
Például.: Nagyúj (Bajcsy-Zsilinszky) 1570, Kisúj (Simonffy) 1570, Kádas (Arany János) 1638. 2 SZENDREY I. 1984. 158–174. o., SÁPI L. 1972. 23. - Vö.: ZOLTAI L. 1934. 6. 3 SÁPI L. 1972. 18, 23. stb. o.
Papp József: Adalékok 1849. debreceni helyszíneihez 118 és párhuzamosan futó, egyenes utcákat jelöltek ki az eredeti, girbegurba nyomvonalak helyett. A kimért új utcák mentén szabályos nagyságú és alakú telkeken engedélyezték az újjáépítést.4 Most, amikor másfél évszázad távlatából 1848 és 1849 viharos eseményeinek debreceni helyszíneit próbáljuk azonosítani, egyszerre könnyű és nagyon nehéz is a helyzetünk. Könnyű, hiszen a történések leírása szemtanúk, résztvevők, későbbi emlékezők, elemzők tollából meglehetősen bő terjedelemben rendelkezésre áll. Azonban a mai helyszín fellelése a régi helynevek alapján már nehézségekkel jár, mivel a korabeli elnevezések mára a kutatók számára sem mindig egyértelműek. 1948-ban, a forradalom és szabadságharc centenáriumára készült elemzésben joggal le lehetett írni, hogy „a város utcarendszere még a középkor folyamán kialakult, azóta szerkezetében változás nincsen”.5 A tanulmány születése idején Debrecen külsősége még a régi volt. Az 1952-ben lezárult területi elcsatolások térképei ekkor még író- és rajzasztalokon voltak, a nagyváros a Tiszától Vámospércsig ért. A múlt század végén készült, Aczél Géza főmérnök nevével fémjelzett, nagyszabású rendezési elképzelés megvalósulása6 csupán a megszűnt városárok vonalában, illetve az azokon kívüli településrészeken volt látványos. A belső városban eltervezett és századunk tízes éveiben telekvásárlásokkal megalapozott körútrendszer7 külső ívének csupán egy-egy része készült el, jobbára a betömött városárok nyomvonalán. Körülötte, a századfordulón belterületbe (lakóövezetbe) vont szőlőskertek helyén a nagykertes villanegyedek és „kertvárosok” kiépülőben voltak. A régi városmag és e kertek között egyre erősebb volt a betelepülés, a felhagyott, hatalmas temetők helyén is épültek már a házak, de a belváros úgyszólván moccanatlan volt akkoriban.8 A centenáriumi könyvből idézett megállapítás óta ötven év telt el. A hatalmas külsőségei nagy részét központi döntésekkel elveszítő
4
Tímár, Cser (Vígkedvű), Bárány (Teleki) utcák. DVT 55, 78, 86, 264. térképek Vö.: SÁPI L. 1972. 33., PAPP J.: 1997. (A tímárság ...) 40-42. 5 BALOGH I. 1949. 17. - Vö.: KOMORÓCZY Gy. 1974. 15-89., BALOGH I. 1984. 6 1948-ban az 1930-as, ún. Borsos-féle rendezési terv van érvényben. 7 PAPP J. 1997. (Debrecen ...) 16-39, 107-113. 8 FILIPPINYI G. – PAPP J. 1997. - Vö.: 160/8006-1897. bkgy. sz. szabályrendelet, HBML–IV. B. 1406/j. 24. d. 48/1898. sz., uo.1405/b 1595/1879 alapsz. 1781. sz., BALOGH I. 1996., KOZMA G. 1994.
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
119 város, az állam törekvéseinek megfelelően, hol finomabb, hol kíméletlen városrendezéssel reagált a megváltozott helyzetre. A tervek végrehajtása most is, mint Debrecen történetében oly sokszor, felemás eredményt hozott. Egybefüggő belvárosi területek utcahálózatának teljes felszámolása, idegenszerű átépítése ellenére ma még van olyan belvárosi rész, amely kitartóan mutatja a középkorban kialakult utcarendet. Szinte változatlan utcaszerkezetű a belváros északkeleti részén, a Csapó és Senyei-Oláh István utcáktól9 a Péterfia utcáig terjedő városnegyed. Majdnem épségben fennmaradt a Bethlen és Piac utca vonalától nyugatra, a Mester utca és Erzsébet utca között elterülő utcarend. A városmag körül ma még jól követhető a középkori városárok és sánc (egyik) nyomvonala. Az Erzsébet utca, Külsővásártér, Nyugati utca, Szepességi utca, Csap utca, Honvéd utca, Árok utca, Eötvös utca, Pacsirta utca, Baross utca és a Teleki utca megmaradt része híven mutatja a belső város régi határát. A legutóbbi évtizedekben végrehajtott rendezések a régi városmag északnyugati és délkeleti részeit alakították át leginkább. A Petőfi tér, háborús pusztítással (is) indokolt kialakítása, vagy a „Csapó-kanyar” anomáliájának már a múlt században tervbe vett felszámolása, (főként annak házgyári házakkal történt átépítése) sok vitát kiváltó beavatkozás volt a város szerkezetébe.10 A Piac utca nyugati és keleti oldalaival párhuzamosan, nagyjából egyforma távolságba tervezett, „tehermentesítő” útpár is, mint a belső körút részei, az elmúlt századvég elképzelése.11 Minden későbbi rendezési terv - részben korrigált nyomvonallal - átvette ezt az ötletet. Szakaszos megvalósulása során, a hetvenes években épült meg az új homokkerti vasúti felüljáró és a hídra északról rávezető, ún. „keleti tehermentesítő” út (Sumen és Klaipeda utca), amely a Varga utcával közel párhuzamosan szeli ketté a régi Belsőboldogfalva fő utcáit
9
A Csapó utca régi nyomvonala. A környezetétől elütő épületegyüttes egy, a belváros északi részét teljes mértékben átalakító, sokszor vitatott terv megvalósult szakasza. A Darabos utcától a Csemete utcáig, a Hunyadi és Mester utcák északi oldalán látható a terv másik, kivitelezett szakasza. 11 A körút két, észak-déli irányú szakaszának nyomvonalába eső telkek zömét, századunk első évtizedében, az utcanyitás szándékával felvásárolta a város. Azok az államosításokig, mint belsőségi bérházak üzemeltek. - V ö.: PAPP J. 1997. (Debrecen ...) B. I. fejezet törzskönyvei. 10
Papp József: Adalékok 1849. debreceni helyszíneihez 120 12 és telkeit. A körút felső, kelet-nyugati irányú „áttörése” (Hunyadi utca) miatt, a Rákóczi utcától a Mester utcáig szinte teljes egészében átépült a belváros, és az új út további szakaszainak megvalósítása is mélyreható városszerkezeti változásokkal járt mindkét oldalon. A hagyomány ereje az átépített részekre, megváltozott állapotokra is átörökítette a régi megnevezéseket. (Például a Csapó utca mai, nyílegyenes szakasza, ma is „Csapókanyar” megnevezéssel ismert.) Ugyanígy, az időközben átalakított és sok esetben funkciót váltott épületekben külön kutatást igényel a szabadságharc debreceni helyszíneinek azonosítása.
A szent korona a városházán A szabadságharc egyik vészterhes időszakában, az országgyűléssel és a kormánnyal együtt a szent koronát is kimenekítették Pestről, amely így öt hónapig, 1849 januárjának első napjaitól június 5-éig Debrecenben nyert biztos menedéket. A források megegyeznek abban, hogy az ereklyéket rejtő vasláda Kossuth Lajos szállása közelében a városházán, a város magánlevéltárában volt elhelyezve.13 A korabeli rejtekhely elképzeléséhez, beazonosításához tudnunk kell, hogy az 1844. őszére minden szempontból készen álló új városháza nem teljesen azonos a ma láthatóval. A mai Piac utcai főkapun és Kossuth utca felőli oldalkapun kívül akkoriban még a Rózsa utca felől is be lehetett kocsival hajtani a belső udvarra.14 Az épület négyszöge által körbezárt udvarra nyitott körfolyosók néztek az emeletről. Innen, kisebb előterekből nyíltak az irodák. A ház földszintjén utcára nyíló irodai ablak alig volt, mivel az épületegyüttes földszintjének utcai részeit, a Rózsa utcai kaputól kiindulva, a Piac utca és Kossuth utca teljes hosszában, bérbe adott üzletek foglalták el. Mindössze a Városház utcai épületszárny alagsori helyiségeiben, valamint a Rózsa utcai kapu és a Városház utca közé eső földszinten nem volt üzlet-
12
Aczél Géza főmérnök terveiben még a Varga utca vezetett volna fel a hídra. SZABÓ I. 1925. - Vö.: MÓDY Gy. 1949. 79. 14 A századunk első éveiben beépített kapuáthajtót (ma a levéltár igazgatói irodája és előtere) a Rózsa utcai járda felől és az udvari lépcső oldalain két-két, funkciótlan kerékvető kőgömb jelzi. 13
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
121 helyiség. Itt a város közlevéltára működött. A benne kezelt, napi hivatali ügyintézés során keletkezett közlevéltári iratoktól szigorúan elkülönítve tárolták a különleges jelentőségű iratokat, okmányokat, értékeket. A hol titkos levéltár, hol magánlevéltár néven emlegetett különgyűjtemény a Cegléd (Kossuth) utcai épületszárny emeletén, egy nehezebben elérhető, emeleti szobában kapott helyet. 1849-ben itt nyert menedéket, a szent koronát rejtő vasláda. Debrecenbe menekített nemzeti ereklyénk külön őriztetéséről nem tudnak a források, bizonyára azért, mert a folyosó e középső szakasza néptelen maradhatott akkor is, amikor az emelet többi része, így a Piac utcai (akkor Szabadság téri) közgyűlési teremben, és mellette, a Nagytemplom felé eső helyiségekben Kossuth Lajos szállása és munkahelye igen mozgalmas életet élt. Szabó István szerint „az őriztetés szinte hirdette volna, hogy ott a szent korona van”.17 A városháza legidősebb, Városház utcai, 1825/26-ban épült épületéhez csatlakozó három szárny megépítését 1835-ben kezdték el. A majd két évtized alatt kialakult épületegyüttes a huszadik század fordulóján nyerte el mai képét, amikor az emeleti, nyitott körfolyosót ablakokkal látták el.18 A zárttá vált közlekedőn ma is léteznek az átalakítás következtében funkciótlanná vált belső folyosók. Ezek egyikéből nyílik a volt magánlevéltári helyiség, a jegyzői irodavezető19 szobája.20 A Piac utcai emeleti folyosó déli végén van a magánlevéltár előszobájának alacsony, régies ajtaja. Az előszobából balra, egy hasonlóan alacsony ajtó vezet a vaskos falban a volt magánlevéltár boltozott helyiségébe. Szabó István ismerteti azt a leírást, amely szerint 1853. július 4-én ezekben a helyiségekben keresték a szent koronát rejtő vasládát. A kutatás intenzitására jellemző, hogy „a magánlevéltár pallózata feltöretett, úgy az előszobában volt vaskemence tökéletesen 15
15
16
Az épület használatában ma sincsen alapvető változás, hiszen a földszinten ma is bérelt üzlethelyiségek vannak. Azok közül csupán a főbejárat mellett, a portaszolgálat számára és a Rózsa utcai kaputól a Piac utca felé eső részen, a levéltár részére, továbbá a Kossuth u. felől csatoltak el néhány helyiséget. 16 Szobáiban ma a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár őrzi Debrecen város régi iratait. 17 SZABÓ I. 1925. 10. jegyzet 18 A városháza négyszögét és a Kossuth utcai volt pénzügyi épületet 1916-ban kapcsolták össze az emeleti épülethíddal („sóhajok hídja”). 19 1999. március 20 Vö.: SZABÓ I. 1925. 12. jegyzet.
Papp József: Adalékok 1849. debreceni helyszíneihez 122 21 széthányatott”. A Kossuth utca felé 2 ablakkal nyíló, volt titkos levéltári helyiséget századunkban vezetői irodává alakították át és folyosói falát áttörve nagyméretű, párnázott ajtóval látták el. A városháza 150 évvel ezelőtti szerepével kapcsolatosan érdemes megemlíteni, hogy az 1848–1849-ben, az udvarban lezajlott népgyűlések szónoki emelvénye is a századfordulós átalakítással tűnt el. A Kassai Képes Újság 1849-ben leközölt, azóta sokszor idézett rajzáról jól ismert, négyoszlopos, kétereszes fedelű szószék a félemeletre vezető udvari lépcső fedett terasza volt. A feljárat helyén ma az az udvari toldalék áll, amely a hátsó épületszárny közepén, annak teljes magasságában épült meg.22
A Piac utcai kapu A szabadságharc debreceni helyszínei azonosítása során sajátos kérdést vet fel a közigazgatási kerületek korabeli elnevezése. Az utókor számára nemegyszer félreértések forrásává vált az a körülmény, hogy Debrecenben nem csupán „kisebb közlekedési útvonal”23 viselte az „utca” megnevezést, hanem a latinul „platea” néven meghatározott egész városrészek is. A XIX. sz. közepén hat kerületből álló, szinte kör alakú település centrumának tekinthető városházától úgyszólván sugárirányban haladt kifelé ezen „utcák” határa. A városrészeket a terület legfőbb utcájáról nevezték el (Hatvan utca, Péterfia utca, Csapó utca, Cegléd utca, Varga utca, Piac utca). A Piac utca névadója a Piacz, vagy Nagy Piacz volt, amely akkoriban inkább térnek minősíthető.24 A korabeli köznyelv igyekezett kikerülni a kettős
21
SZABÓ I. 1925. A Piac u. 20. sz. épület alaprajzai és átalakítási tervei (TÓTH István építőmester, ACZÉL Géza városi főmérnök) 1899 és azt követő évekből a polgármesteri hivatal mikrofilmes adattárában. - Vö.: ZOLTAI L. 1932, KOMORÓCZY Gy. 1974. 22 A magasföldszintre vezető udvari lépcsőnek és minden szinten mellékhelyiségeknek helyt adó udvari toldaléképület udvar felé zárt, „vakablakos” homlokzatán 1997-ben nyitottak emeleti ablakokat. (mikrofilmes adattár) 23 Magyar értelmező kéziszótár 1972. 1435. 24 Debrecen XVIII–XIX. sz.-i térképein a mai Piac utcát zömmel „Piacz” (DVT 478), „Nagy Piacz” (DVT 322, DVT 346, DVT 479/a), elvétve „Piatz utsza” (DVT
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
123 jelentésű „utca” szó csapdáját, így például a „Péterfiában lakom” megfogalmazást használta. A meglehetős önállósággal bíró kerületek központja az „utcaház” volt, amely a városrészek kapuja közelében, valamelyik, városárokhoz közel eső, nagyobb ingatlanon települt.25 A Piac utca (terület) utcaházának telkét a Német (Széchenyi) és a Miklós utcák végei között, a Kádas (Arany János) utca torkolatánál, a mai helyközi autóbusz pályaudvar területén találjuk. A múlt század derekán az utcaházak és telkeik szerepe átalakulóban volt. A kerület kiszolgálásán túl, mindinkább az általános városi feladatok ellátásában kapnak szerepet és egyebek mellett katonai laktanya, községi óvoda, felekezeti iskola, vagy éppen polgári kórház céljára veszik azokat igénybe.26 Debrecent, mivel kőfala sohasem épült, a lakott várost körülvevő vizesárok és az annak partján ültetett tüskés sövénykerítés védte. Az árok hídjain átvezető országutak mentén voltak felállítva az utazók ellenőrzésére hivatott őrhelyek (sorompó-, vagy vámházak). A város kerítését megszakító, sorompóval (és nem kapuval!) felszerelt beléptető helyet nevezték városkapunak, illetve a kisebb utcák végén létesülteket kisajtónak. A „kapukat” többnyire a hozzávezető utak nevével azonosították, bár hivatalosan a kerület megnevezése szerint emlegették. E kettősségre jellemző példa, hogy a Varga utca egyik kapuja a Szent Anna utcai, a másik a Várad utcai kapu volt. Így a Piac utca (mint kerület) kapuja a Miklós utcai kapu volt.27 Az 1848. október 23án kelt városi rendelkezés nyomán e kapuknál vizsgálták meg a beér-
186), de egy alkalommal 1859-ben is „Fő Piatz” (DVT 1176/a) formában jelenik meg. 25 Az „utcai” közigazgatási szervezet korabeli működésére lásd KOMORÓCZY Gy. 1981., RÁCZ István: 1981. 244-269., BALOGH I. 1995. 26 A Cegléd utca háza, amely eredeti funkciójában a mai Cegléd (akkor Kis Cegléd) utca felől volt elérhető, a Pacsirta utcai református iskolának adott helyet később. A Péterfia utcán, a 49. sz. alatti ingatlanon volt a Péterfia utcaháza. A Hatvan utcai telkén ma a Fazekas Gimnázium (Hatvan u. 44.) áll. A Varga utca utcaháza is a terület (egyik) kapuja közelében, a Szent Anna utca egyik telkén, a Tímár (ma Nagy Gál István u.) és Cser (Vígkedvű Mihály) utcák között volt. A Csapó utcáé a Csonka utca sarkán állt. 27 Nem ennek a dolgozatnak tárgya a kerületnevek változásvizsgálata. Itt csupán az jegyzendő meg, hogy a „derék” utcákként is jellemzett főutcák nevével nem mindig ugyanazt a területet jelölték, esetenként átfedések is voltak. Vizsgált korszakunkban azonban egyértelműek a határok. - Vö.: ORMOSI L. 1975. 415.
Papp József: Adalékok 1849. debreceni helyszíneihez 124 kezők okmányait, és itt vették nevüket nyilvántartásba. Ennek köszönhető, hogy 1849. január 7-én, vasárnap délután 1 órakor, egy igen sokat emlegetett bejegyzés került a Piac utcai kapu jegyzékébe a 2265. sorszámon: „Kossuth Magyarok Mósesse”. A helyszín ma is azonosítható a Miklós utca végén: a déli oldali utolsó ház sarkától csupán néhány méterrel állt kijjebb a kapus háza.28 (Nagyjából a házhoz közelebb lévő forgalmi sáv közepén.)
Szabadság-tér A szabadságharc idején igen mozgalmas képet mutatott a menekültekkel jócskán megszaporodott lakosságú Debrecen, máskor sem csendes központi tere a Nagy Piacz, a városháza előtti piactér. 1848/49-ben a mai Piac utca Kistemplomtól északra eső területe a szabadtéri megmozdulások (népgyűlések, honvédállítás, stb.) egyik legfontosabb helyszíne volt. A szónoklatok nézőtereként is szolgáló gyülekezőhely, az Arany Bika átnevezésével egyidejűleg kapott önálló nevet, amikor Szabadság térre keresztelték.29 Andaházi-Szilágyi-ház A Piac utca 31. sz. alatt, a városházával szemben ma is áll az Andaházi-Szilágyi Intézet épülete, amelyben a debreceni hadi- és térparancsnokság székelt 1849-ben. E ház erkélyéről 1849. január 9-én üdvözölte először a várost, a Szabadság téren összegyűlt néphez szólva Kossuth Lajos. Az „SZM”30 monogramos, díszes vaskorlátos erkélyt az 1923-ban kiadott épület-átalakítási engedély alapján kibontot-
28
Kossuth városba érkezése helyének azonosítása során az 1803 körül keletkezett német nyelvű (TtREL–DVT 1) kéziratos térkép egy adata tévedésre adott okot. Ezen a térképen a Német (Széchenyi) utcai kisajtó „Mark Thor” felirattal van ellátva. A térkép adatát a Helynevek adattára (143. o.) a „Piac utcai kapu” fordítással szerepelteti. Ha figyelembe vesszük, hogy e „kisajtón” át lehetett a külső vásár terét elérni, akkor egyértelmű, hogy a Markt (vásár, vagy piac) Thor (kapu) elnevezés a külső vásár kapuját jelöli. 29 SZABÓ I. 1928. 44., SZABÓ I. 1949. 137. 30 (Andaházi) Szilágyi Mihály
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
125 ták és a lakóház udvara felől építették be mai helyére, az emeletre. A ház emeleti utcafrontjának átalakítása során három nagy ablakot hoztak létre a korábbi öt helyett, így ma csupán a Medgyessy-terem felett, az emeleti homlokzat közepének íves kiugratása jelzi a Piac utca felé a híres erkély helyét.32 31
Bárczy-ház A Szabadság-tér (Piac utca) és Német (Széchenyi) utca sarkán, a Kistemplommal átellenben áll, a ma Podmaniczky-ház néven emlegetett épület, amely 1849-ben az országgyűlési Felsőház üléseinek és báró Perényi Zsigmond elnöknek adott ideiglenes otthont.33 Az épületegyüttes piac felőli emeletes része már 1828-ban állt. Balogh István valószínűsíti, hogy a XIX. sz. első felében a Széchenyi utca felőli rész is emeletes volt.34 Beck-ház A szabadságharc hadügyminisztériumának székhelye a városháza északi szomszédságában, a mai Piac utca 18. szám alatti házban volt. Az akkoriban egyemeletes házat, Debrecen első emeletes bérházaként, az 1820-as években Beck Pál királyi biztos építtette fel. A palota akkoriban a város egyik legmodernebb épülete volt. Mai alakját az 1892-ben ráépített második emelettel nyerte el.35 A Dégenfeld– Tisza-palotaként ismert iroda és üzletház ma a Magyar Államvasutak Rt. Vezérigazgatóság Területi Igazgatóságának székháza.
31
A díszes erkélyrácsot megbontva és a darabokat némileg átcsoportosítva, kiegészítő elemekkel építették be az udvar felé néző „L” alakú erkélybe. (mikrofilmes adattár) 32 Piac utca 31. háztörzskönyve (mikrofilmes adattár). - Vö.: Módy Gy. 1949. 80. 33 SZABÓ I. 1928. (Debrecen...) 29. 34 BALOGH I. Egy 200 éves épület 35 BALOGH I. Városszépítészeti törekvések ..., Sz. KÜRTI K. 1988.
126
Papp József: Adalékok 1849. debreceni helyszíneihez
Kis-Orbán-ház A Kossuth utca (mai) 4. sz. alatt volt Madarász László „rendőrminiszter” lakása és hivatala. Itt üzemelt a fiók-fegyvergyár (Kossuth szavai szerint36 „puskás műhely”). A volt kereskedőházat, majd adóhivatali épületet századunk első évtizedében kötötték össze a vele közel egyidős városházával, a „sóhajok hídja” néven emlegetett épülethíd megépítésével.37 Komáromy-ház A kormányzat debreceni tartózkodása idején, a Cegléd (Kossuth) utca (mai) 12. számú telkén, a felügyelő belügyminiszter szállása közelében, a Komáromy-féle házban működött a rendőri- és postahivatal. A már 1735-ben is emeletes ház a XVIII. század elején, mint a „Szatmári béke” előkészítő tárgyalásainak helyszíne vált ismertté.38 A telek 1736 és 1752 között került véglegesen a város birtokába. A nevezetes házat 1913-ban bontották le. Helyén és a szomszédos (Kossuth utca 14. számú) Bészler-ház telkén épült fel a Pénzügyi Igazgatóság hivatali épülete, a pénzügyi palota. Benne ma – többek között – városi polgármesteri hivatali irodák, megyei földhivatali és megyei levéltári helyiségek vannak.39 Fehérló fogadó 1848-49 debreceni eseményeinek leírásaiban gyakran fordul elő a Fehérló fogadó neve. A Piac utca 54. sz. alatt (az 1913-ban felavatott40 vármegyeháza díszes épületének telkén) 1688-tól 1876-ig
36
SZABÓ I. 1949.154. PAPP J. 1999. 38 BALOGH I. 1981. (A rendi állam várospolitikája ...) 136. 39 KOMORÓCZY Gy. 1981. 37., ZOLTAI L. 1913. 303 stb. o. 40 GAZDAG I. 1992. - Vö.: GELLÉR F.–VADÁSZ Gy. 1984. 37
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
127 működött Debrecen első vendégfogadója Fejér Ló, Fehér Ló, vagy Fehérló41 néven.42 A városi tulajdonú földszintes épületre 1863-ban a helyi neves építőmester, Vecsey Imre építi rá az emeleti részt. Ezt az elegáns épületet adományozta Debrecen városa az újonnan alakult Hajdú vármegyének, 1876-ban, székház céljára.43 A debreceni csata helyszíne
A szabadságharcot lezáró, 1849. augusztus 2-i, debreceni csata helyszínei viszonylag messze estek a város akkori, lakott központjától. A mintegy 3-5 km távolság jól viszonyítható ahhoz a tényhez, hogy a XIX. század végéig a lakóterület külső szélei csupán egy kilométernyire voltak a városházától. A Debrecen észak-nyugati kapuin kivezető utak több nyomvonalon vezettek a belső legelőkre, a zárt (szőlős)kertekbe, a „házutáni” és a kisnyilasi földekre, illetve országútként távolabbi vidékek felé. A Máta és Újváros irányába tartókat a (Nagy-) Hatvan és a (Nagy-) Mester utca végétől a Köntöskert és Csigekert között, míg a Péterfia kapuja felől az Újkert déli oldala mentén, a Libakert és Vénkert szélén vezette az út a Köntösgátra.44 A lezajlott csata felvonulási területein a Tócó vízállásos legelői, kisebb dombok, művelt szántóföldek, tanyás részek, erdőfoltok, felhagyott agyagkitermelő gödrök, tégla- és cserépvető-kunyhók egyaránt voltak. A mai város (észak-) nyugati peremén, a Tócó folyására merőleges „Köntös gát” (33-as számú Balmazújváros - Hortobágy főút) északi oldalán, az úttól beljebb álló Nagy-Sándor emlékoszlop környéke, a kokaslói tégla- és cserépvetők helye ma ismét nagyrészt rendezés nélküli. A múlt század második felében itt, a Macs felé nyúló részeken épült városi és magántulajdonú téglagyárak már nyomokban
41
A kortárs az utóbbi formát használta. - Vö.: SZŰCS I. 1850. (A debreceni csata) SZŰCS E. 1994. 143, 162. - Vö.: ZOLTAI L. 1913. 296. 43 A Fehérló elnevezés a századfordulón a Piac utca 22. sz. alatt működő vendéglátóhelyet jelentette, majd 1913-tól már a Hunyadi utca (ma Petőfi tér) 1. sz. alatt lévő Tímárházban üzemelő szálloda neve volt. - PAPP J. 1997 (A tímárság ...) 45-46., Debreczeni útmutató 327, 530, 541. 44 Ny-20 42
Papp József: Adalékok 1849. debreceni helyszíneihez 128 45 is alig léteznek. Felhagyott helyükön a régi és új gödrök, dombok leginkább katonai gyakorlóterekre emlékeztetnek. A táj vadregényességét a városi vízmű kútjainak szigorú védettsége is segített megőrizni.46 A téglagyárak területétől kijjebb eső macsi rész dűlőútjai a XVIII. sz. óta ugyanazon a nyomvonalon vannak.47 Az ezekre szervezett tanyavilág, amely a XX. század első felében besűrűsödött, a II. világháború utáni visszafejlesztésekkel manapság leginkább a XIX. sz. közepének felel meg. A másfél évszázaddal ezelőtti állapothoz képest igazi változást csak a főút mentén, annak közvetlen közelében tapasztalunk. Az út északi oldalán a régi és újabb vízműépületek, a nemrég elkészült nagyáruház (METRO) és környéke épült be. A főút déli oldalán, a századunk harmincas éveiben létesült „új” klinkertéglagyár48 (megmaradt) épülete, a hatvanas évek végén felépült hatalmas nyugati ipartelep házgyára a kapcsolódó létesítményekkel, továbbá a múlt századvégi vasút nyugatabbra helyezett vonala eredményezte a táj jelentős változását. Eltűntek a szántóföldek, illetve határuk nyugatabbra és déli irányba húzódott. A múlt századi állapotokhoz képest felismerhetetlen a közeli Peselő lapos régi téglavetője is. Itt, a századok során változó helyeken kivájt agyaggödrök környékén állt munkáskunyhókból a XX. sz. első évtizedében - foglalással - összefüggő település jött létre a meglehetősen mély fekvésű terepből kiemelkedő Peselődomb környezetében. A sokáig felszámolásra ítélt, rendezetlen településrész Régi Téglavető, később Rákosi, majd mostanra Nagy-Sándor telepként, belterületi jogokkal, szerves részévé vált Debrecennek.
Honvédtemető, Hősök Temetője
45
A városi gőztéglagyár 1881–1949-ig működött ezen a helyen. - Vö.: BALOGH I. 1995. 70. 46 Az obeliszk közelében, az I. világháború alatt Debrecenbe került, pestisben elhunyt orosz hadifoglyok nyugosznak egy körülkerített temetőben. - SÁPI L. 1980. 171–228., PAPP J. 1997. (Debrecen ...) 247. 47 II. József első katonai térképei (1783-1785) 48 PAPP J. 1997. (Debrecen ...) K. III. fejezet, 162.
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
129 A múlt századi Debrecent körülvevő önálló szőlőskertek egyike volt a Csigekert. A Mester utcai kapun kívül Balmazújváros felé (a Köntöskert keleti oldalán) és Böszörmény felé (a Vénkert nyugati peremén) vezető országutak között terült el. Innen nem messze, a Csigekerten túl zajlott le a szabadságharc utolsó csatája, az 1849. augusztus 2-i debreceni csata. A hátráló honvédek közül sokan a Köntöskert kerítésénél estek el. A végzetes ütközet halottait nem a felekezeti temetőkben, hanem a Csigekert Köntöskert felőli szélén, a Csigedomb oldalában temették el.49 A 112 honvéd és a 634 orosz katona50 elhantolását követően lezárt Honvédtemetőt később sem vették állandó használatba. A szabadságharc kiemelkedő városi kegyhelyét legközelebb az I. világháború idején nyitották meg. A harcterekről Debrecenbe szállított sebesült katonákat az akkori Újvárosi (Bartók Béla) út és Honvédtemető utca szögében megépült katonai kórházban ápolták. Az itt elhunyt katonák részére nyitották meg újból a közeli temetőt és az odavezető Honvédtemető utcát is éppen emiatt látták el szilárd burkolattal. A temetési szertartásokon eleinte még részt vettek az akkor már aggastyánkorban lévő negyvennyolcas honvédek is. A háborút követően ismételten lezárt Honvédtemetőt, vagy másként Hősök Temetőjét a II. világháborúban elhunyt magyar és német katonák eltemetésére újból használatba vették, majd ismét lezárták. A Hősök Temetőjében 1931-ben emelt mauzóleum lépcsőjén áll a honvéd hősök emlékére felállított „Sebzett oroszlán” című szobor. Az emlékművet még a múlt században, Szarka honvédkapitány hosszúpályi út melletti sírjára rendelték Marsalkó János szobrásztól. Az elkészült alkotást mégis a Nagytemplom és a Kollégium között kialakított emlékkertben leplezték le 1867. augusztus 2-án.51 E helyről vitték át a Honvédtemetőbe és építették be az új mauzóleum külső lépcsősorába.
49
A fatelep építése során emberi maradványokra bukkantak a Köntöskert északi határa helyén is. A napvilágra került leletek (pl.: gombok) tanúsága szerint hevenyészett honvédsírokat rejtett a régi határárok. (Dr. BALOGH István szíves közlése.) 50 Dr. CALAMUS 1948. 86. 51 Dr. CALAMUS 1948. 87. - V ö.: ZOLTAI L. 1934. 6.
130
Papp József: Adalékok 1849. debreceni helyszíneihez
Kisnyilas szántóföldek A Debrecenből Hortobágy felé kivezető országút déli oldalán, a Tócót nyugatról szegélyező dombosabb területen túl fekvő földeket emlegették kisnyilasi szántóföldekként. A Nagy-Sándor József tábornok csapatait Újváros (Hortobágy) irányából támadó orosz erők első ízben ezeken a földeken keresztül, a magas növésű kukorica fedezetében közelítették meg a magyar véderők balszárnyát.52 Kokasló A Köntösgát északi oldalán, annak nyugati végénél, a régi cserépvető és téglavető területek neve a Kokasló. A gödrös-dombos terep kiemelkedő része a Kokaslói halom. A mára Nagy-Sándor halomként is emlegetett magaslaton áll a sorsdöntő debreceni csatára emlékeztető obeliszk. Köntösgát A XIX. század közepén, a Debrecenből Balmazújváros, Hortobágy irányába utazók többnyire a Hatvan utcai kapu sorompóján keresztül távoztak a városból. A városárkon túl, a Túráskert és a Hatvan utcai temető keleti oldalán futott észak felé az országút, amely a Csigekert és a Köntöskert között, ez utóbbi szőlőskert kerítésével párhuzamosan, északnyugat felé hajló ívvel53 érte el a Tócó völgyét, ahol az út nyugatra fordult. Az országút ezen kelet-nyugati útszakasza (a mai Balmazújvárosi út) mentén lévő hosszú gát neve a Köntösgát. Ez, a Tócó folyás völgyére merőleges gát védte meg csapadékos időkben az országutat az álló, vagy folyóvizektől. Később (és napjainkban is) a régi gát mindkét oldalán elterülő hatalmas területű Tócó-völgyet, ben-
52
SZŰCS I. 1850. (1849... ) A nemrégiben a Tócó völgyébe áttelepített, 1884. október 5-én forgalomba helyezett hajdúnánási és az 1891. augusztus 5-én megnyílt Balmazújváros (Füzesabony) felé vezető vasút régi nyomvonala.
53
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
131 ne az északi és déli oldal mély fekvésű legelőit, sőt az azoktól nyugatra elterülő, dombosabb cserép- és téglavetők területét is Köntösgát névvel illetik.54 Nádor fogadó
Az 1849-ben Debrecenbe menekült pestiek kedvelt mulatóhelye és szállása a Nagy Piacz (Piac utca) és a Nagy Új (József királyi herceg, majd Bajcsy-Zsilinszky) utca sarkán, 1699-től működő Arany Bika vendégfogadó. A XVII. sz. végéig a Bika család tulajdonát képező ház és telke árverés útján került a város tulajdonába.55 Az 1799 óta egyemeletes épületben működő intézményt56 az 1848. április 10-i tanácsülésen nevezték el „István nádor szálló”-nak.57 A korabeli leírások viszont egyszerűen Nádor fogadóként emlegették. A nagyhírű intézmény a szabadságharc idején különös szerepet játszott. Egyik sokat emlegetett – és vitatott – eseménye volt az 1849. augusztus 2-án délben, a város által Nagy-Sándor József tábornok tiszteletére a vendégfogadó éttermében rendezett díszebéd, amelyen a magyar csapatok vezére hírt kapott az orosz csapatok támadásáról.58 Nyulas csapszék A Böszörmény felé vezető országút mellett, egy kisebb magaslaton álló Nyulas csapszéknél és mögötte, a Nagyerdőben állomásozott a debreceni csatában részt vevő Korponai ezredes csapataival.59 A
54
„Köntösgát” címszavak. PAPP J. 1997. (Debrecen ...) ZOLTAI L. 1913. 146-152. - Vö.: PAPP J. 1997. (A tímárság ...) 46–48., BALASSA S. 1959. 56 Az 1848-ban állt épületet 1882-ben, a Steindl Imre által tervezett, egyemeletes, 50 szobás szálloda váltotta fel. A ma itt álló, Hajós Alfréd és Villányi Lajos tervezte Aranybika épülete a szomszédos telkek felvásárlásával kibővült területen, 19131915 között épült fel. 57 SZABÓ I. 1928. (Debrecen ...) 44. 58 SZŰCS I. 1850. (A debreceni ...) - Vö.:„debreczeni csata” Révai Nagy Lexikona 5. k. 351. 59 SZŰCS I. 1850. (A debreceni ...) 55
Papp József: Adalékok 1849. debreceni helyszíneihez 132 múlt századi Nagyerdővel párhuzamos országútnak a Tócó hídja előtti szakasza mellett ma is áll a csapszék épülete (részben ismét vendéglátóhelyként). A korabeli térképek tanúsága szerint az országút akkoriban két, párhuzamos vonalon, az épület és az erdő közé eső térségen futott keresztül. A XIX. század végén ezen a területen építették ki a mai Doberdó utca északi oldalától kifelé a lóversenyteret és futtatót.60 Emiatt került át az országút a vendéglő nyugati oldalára. Ma az épület a belterület utolsó háza, miatta törik meg a kifelé vezető út.
Piaristák zárdája A „Vargában”, a Szent Anna utcai templom (Szent Anna Székesegyház) déli végén, azzal keresztben összeépítve állt a piaristák (kegyesrendi szerzetesek) zárdája. A Varga utca sarkára a XX. század első éveiben felépült új rendház elkészültéig61 fennállt épület katonai kórháznak adott helyt a szabadságharc idején.
Dohánygyár A Várad felé vezető út és a Gyár (Werbőczy, majd Mónus Illés, később Beloiannisz, most Iparkamara) utca sarkán, a volt „dohányfábrika” épületében is katonai kórház működött a szabadságharc alatt.62 A városba másfél évszázad távollét után visszatért katolikusok számára 1716-ban kimért telken épült fel a ferences rendiek kolostora. A szerzetesrend II. József rendeletére történt feloszlatása után a telek állami tulajdonba került. Házaiban állami hivatalok működtek. A régi épületek XIX. század végi lebontása után, 1895-ben itt épült fel a királyi törvényszék székháza. A palota Deák Ferenc utcai (Petőfi téri), II. világháborúban rommá vált főépülete helyén lakóház
60
PAPP József: 1997. (Debrecen ...) HBmL-IV.A-1011/k. 364/1818. - Vö.: PAPP J. (Felekezetek ...) 62 MÓDY Gy. 1949. 81. 61
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
133 épült. Az Iparkamara utcai megmaradt épületszárnyban székel ma a városi bíróság. Református Kollégium
1849. első felében, a képviselőház és kormányzat egyik legfontosabb működési területe a debreceni Református Kollégium 1816-ra elkészült főépülete volt, amelyben csupán az anyakönyvtár helyiségeit nem vették igénybe az ország vezetői. A mai impozáns épületegyüttesből akkoriban még csupán a Nagytemplom mögötti, klasszicista főépület állt mai formájában. A képviselőház is ebben az épületszárnyban, az oratóriumban tartotta üléseit. A Kollégiumban székelt a pénzügyminisztérium és az épület földszintjén működött a bankjegynyomda is.63 Ismertebb vendégek lakhelyei Kossuth Lajos A kormányfő szállását és a honvédelmi bizottmány elnöki hivatalát a város központjában, a mai Piac utca 20. sz. alatt, az 1844-re elkészült városháza emeletén rendezték be.64 Az akkori Szabadság téri (Piac utcai) szobák az épület Nagytemplom felőli szakaszában, a város polgármesterének mai irodái. Bernáth Gáspár A „Gazsidiák” szerzője Barcza Károlynál lakott.65 A Péterfia utca 1105. számú ingatlan a Kis Mester (ma Bethlen) utca, későbbi számozás szerinti 13. sz. telkével azonos. A Jókai utca torkolatával szemben állt ház (és szomszédos ház helyén) ma a megyei kórház rendelőintézetének 1947-ben elkészült épülettömbje áll.
63
A mai debreceni egyetemek ősének tekinthető Kollégium helyén a XVI. század közepéig ferences-rendi zárda és iskola működött. 64 MÓDY Gy. 1949. 79. - KÓNYA J. 1949. 484. 65 JUHÁSZ G. 1949. 271-272.
Papp József: Adalékok 1849. debreceni helyszíneihez 134 Bónis Sámuel és báró Kemény Zsigmond A képviselő, aki a szent koronát Debrecenbe hozta és a báró a Cegléd utca 3. sz. telkén, a most Kossuth u. 6. sz. alatt, Kaffka Károly házában lakott.66 A Sas utca és Kossuth utca sarkán állt házat, amely a városi tanács hivatalának adott helyt, századunk hatvanas éveiben bontották le.
Gyurmán Adolf A kormány félhivatalos lapjának, a Közlönynek főszerkesztője67 Fiók Sándornénál, a Csapó utca 334.68 sz. alatt szállt meg. Az épület a Nagy Csapó utca, később Csapó utca 6. sz.69 alatt állt. Helyén ma a 6–16 sz. társasház áll. Jókai Mór és Laborfalvi Róza Tóth Pál házában, a Piac utca 1914 sz. alatt szállt meg az ünnepelt színésznő és nyolc évvel fiatalabb férje, az akkor 24 éves író, forradalmár, szerkesztő Jókai. A telek a mai Miklós utca 19. sz. ingatlannal azonos. Jósika Miklós Az író a Nagy Cegléd utca 2154. sz. alatt, Révész Bálint házánál, a mai Kossuth utca 13. sz. alatti épületben lakott.70 Petőfi Sándor A honvédszázados költő és családja Ormós József szabómester Harmincad (Batthyány) utca (most) 16. sz. alatti házában lakott 1848 ősze óta. A lakóépület ma látható díszes homlokzatát az 1860 táján volt átalakítás során nyerte el.71
66
SZABÓ I. 1925. 51. 6. lábj. BOROSSY A. 1949. 370. 68 A korabeli házazonosító rendszerben a házakat nem utcánként, hanem kerületenként számozták. Így a kerületnév (Csapó) utáni szám (334) a „Csapóban” a 334. telekre utal. 69 JUHÁSZ G. 1949. 270. 70 JUHÁSZ G. 1949. 271., MÓDY Gy. 1949. 80. 71 KOVÁCS Gy. 1943. 58. 67
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
135
Vörösmarty Mihály A költő a Csapó utcában, a 329. sz. alatt kapott szállást.72 A Nagy Csapó utcán, a később Csapó utca 16. számú ház helyén ma a 6– 16. sz. társasház áll. *** Források
BALASSA Sándor: A debreceni Aranybika Szálloda története – Debrecen, 1959. BALOGH István: A forradalom sodrában = Debrecen története 2. (Szerk.: RÁCZ István) Debrecen, 1981. 475–492. BALOGH István: A rendi állam várospolitikája = Debrecen története 2. (szerkesztő: RÁCZ István) Debrecen, 1981. 91–215. BALOGH István: A szabadságharc küzdelmes hónapjaiban = Debrecen története 2. (szerk.: RÁCZ István) Debrecen, 1981. 482–492. BALOGH István: A város és népe = A szabadság fővárosa Debrecen (Szerk.: SZABÓ István) Debrecen, 1949. 7–58. BALOGH István: A városrendezés első kísérlete Debrecenben (18871897) = Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII. (Szerk.: Radics Kálmán) Db., 1996. 145–172. BALOGH István: Debrecen – Budapest, 1958. BALOGH István: Egy 200 éves épület BALOGH István: Kertek Debrecen környékén a XVI-XVII. században - Budapest, 1984. (klny.) Ethnografia XCV. 4. sz. BALOGH István: Városépítés első korszaka Debrecenben (18501872) = A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII. (Szerk.: Radics Kálmán) Db., 1995. 51–74. BALOGH István: Városszépítészeti törekvések a XX. században = A Hajdú-Bihar Megyei múzeumok közleményei 40. sz. (Szerk.: DANKÓ Imre) BOROSSY András: Az országgyűlés = A szabadság fővárosa Debrecen (Szerk.: SZABÓ István) Debrecen, 1949. 329–385. DANKÓ Imre: Debrecen nagynevű vendégei 1849 első felében = Tiszántúli Képes Kalendárium 1999. Debrecen, 1998.
72
JUHÁSZ G. 1949. 271.
Papp József: Adalékok 1849. debreceni helyszíneihez 136 Debrecen Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal mikrofilmes adattára Debreceni várospolitika 1825-1848 = A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Forráskiadványai 20. sz. (szerkesztő: GAZDAG István) Debrecen, 1989. Debreczeni útmutató. Rendőrségi zsebkönyv (Szerkesztő: Ifj. OZORY István) Debrecen, 1913. Dr. CALAMUS (Dr. Boldizsár Kálmán): A debreceni csatában elesett orosz tábornok sírja = Debreceni Képes Kalendáriom XLVIII. évf. Db., 1948. 86– 87. FILIPPINYI Gábor – PAPP József: A városépítés története 1944 – 1990 = Debrecen története 5. k. (Szerk.: VERESS Géza) Debrecen, 1997. 85–120. GAZDAG István: Debrecen város történeti kronológiája VIII. = Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Évkönyv XIX. Db., 1992. GELLÉR Ferenc – VADÁSZ György: Debrecen műemléki katasztere. - Db., 1984. JUHÁSZ Géza: Az írók szerepe = A szabadság fővárosa Debrecen (Szerk.: SZABÓ István) Debrecen, 1949. 261–328. KOMORÓCZY György: A reformkori Debrecen. = A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei 6. (szerk.: GAZDAG István) Debrecen, 1974. KOMORÓCZY György: A városigazgatás = Debrecen története 2. (Főszerkesztő: Ránki György) Debrecen, 1981. 216–243. KÓNYA József: Kossuth és Debrecen = A szabadság fővárosa Debrecen (Szerk.: SZABÓ István) Debrecen, 1949. 475–504. KOVÁCS Gyula: Debrecen építészete a szabadságharc után = Debreceni Képes Kalendáriom XLIII. évf. Db, 1943. 55–60. KOZMA Gábor: Debrecen városszerkezetének változása az 1930-as évek vége és 1990 között. (Kossuth Lajos Tudományegyetem egyetemi doktori értekezés) Debrecen, 1994. LIBAY Károly Lajos: Debrecen látképe 1861 = Debrecen, a magyar művelődés őrhelye. Debrecen, 1991. (A magyar reformátusok II. világtalálkozója emlékkiadványa) Magyar értelmező kéziszótár – Budapest, 1972. MERVÓ Zoltánné – NAGY Gyuláné: Helynevek adattára. HajdúBihari kéziratos térképek II. = A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 18. (Szerkesztő: GAZDAG István) Debrecen, 1982.
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
137 MÓDY György: A menekültek = A szabadság fővárosa Debrecen (Szerk.: SZABÓ István) Debrecen, 1949. 59–100. ORMOSI László: Debrecen árkon belüli utcanévváltozásai 1945-ig = Déri Múzeum Évkönyve 1975. 413–427. Pallas Nagy Lexikona - Budapest, 1892–1896 PAPP József: A tímárság élettere Debrecenben = A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Szerkesztő: NAGY Pál és V. SZATHMÁRI Ibolya) Karcag, 1997. PAPP József: Debrecen város birtokkatasztere 1924–1950 = A HajdúBihar Megyei Levéltár közleményei 23. (Sorozatszerkesztő: RADICS Kálmán) Debrecen, 1997. PAPP József: Felekezetek és a felekezeti elemi iskoláztatás támogatása Debrecen szabad királyi városban (A város és a katolikus egyház kapcsolatrendszere, a kegyuraság intézménye, ingatlanhasználat) Történeti kronológia /1545–/ 1691–1910 /–1950/ (kézirat 1994.) PAPP József: Városháza = (INTERNET– 1999.) http://www.debrecen.hu/tortenet.htm RÁCZ István: A városgazdálkodás = Debrecen története 2. (Főszerkesztő: Ránki György) Debrecen, 1981. 244–272. Révai Nagy Lexikona – Budapest, 1912. SÁPI Lajos: Debrecen település- és építéstörténete – Debrecen, 1972. SÁPI Lajos: Régi temetők Debrecenben. = Hajdú-Bihar megye temetőművészete (főszerkesztő: SZŐLLŐSI Gyula) Debrecen, 1980. 171– 228. SILLYE Gábor kormánybiztos jelentése a debreceni ütközetről = Hadtörténeti Közlemények 1943. 202. Sz. KÜRTI Katalin: Debreceni képek – Debrecen, 1988. SZABÓ István: A honvédelmi bizottmány elnöki hivatala 1849-ben = Debreceni Szemle 1928. 169–73. SZABÓ István: A küzdelem szervezése = A szabadság fővárosa Debrecen (Szerk.: SZABÓ István) Debrecen, 1949. 101–204. SZABÓ István: A szent korona Debrecenben 1849 = Debreceni Képes Kalendáriom XXV. évf. Debrecen, 1925. 49–53. SZABÓ István: Debrecen 1848–1849-ben – Debrecen, 1928. SZABÓ István: Debrecen az első orosz megszállás alatt 1849-ben = Hajdúföld, 1924. február 12. SZENDREY István: Debrecen, a mezőváros = Debrecen történelme 1. (Szerk.: SZENDREY István) Debrecen, 1984. 158–174.
Papp József: Adalékok 1849. debreceni helyszíneihez 138 SZŰCS Ernő: Debrecen 1900–1910 közötti vendéglátóiparáról = Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Évkönyv XXI. Debrecen, 1994. SZŰCS István: 1849. augusztus 2. emlékére. = Csokonai Lapok, Db., 1850. august. 10. SZŰCS István: A debreceni csata = Csokonai Lapok Debrecen, 1850. august. 3. D. TÓTH Béla: Hol helyezkedtek el a kormányhivatalok 1849-ben Debrecenben? = Honismeret, XXVII. 1999. 1. sz. 39–40. VARGA Zoltán: Debrecen az orosz megszállás alatt – Sárospatak, 1920. ZOLTAI Lajos: A debreceni kertségek múltja – Debrecen, 1934. ZOLTAI Lajos: A debreceni városháza 400 éves története 1531–1931 = Debreczeni Képes Kalendáriom XXXII. Debrecen, 1932. ZOLTAI Lajos: A legrégebbi debreceni ház története = Debreczeni Képes Kalendáriom XIII. évf. Debrecen, 1913. 146–152.
Térképek: DVT 78, 186, 307, 322, 346, 478, 479/a, 908, 918, 932, 955, 961, 1004, 1041, 1057, 1079, 1106, 1130, 1131/1-2, 1150, 1157, 1162, 1169/1-2, 1171, 1178, 1184, 1206, 1227, 1350 – Hajdú-Bihar Megyei Levéltár kéziratos térképei KÁDÁR Ferenc: „Nemes szabad királyi Debreczen városa határának és hozzá tartozó minden külső birtokainak rajzolatja” Ny 20. Debrecen, 1850. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár nyomtatott térképei TtREL-DVT 1 („Piac utcai kapu”) Grund Riss der Königlichen Frey Stadt Debrecin Explication der Buchstaben. 1803. – Tiszántúli Református Egyházi Levéltára I/26/a 1.
Further data on the Debrecen venues of the events in 1849 József Papp The aim of the study is to identify the venues of the events taking place in Debrecen during the 1848/49 Bourgeois Revolution and War of Independence with the help of contemporaneous and modern maps, archival and other documents. Presented are here the hiding place in a private library of the Holy Crown rescued from Buda Castle, the changing of the building of the Town Hall, the orators’ rostrum used in the public meetings in the
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
139
Town Hall’s courtyard. It was possible to locate exactly the Gate-house through which Lajos Kossuth arrived in the city. Out of the venues of the decisive events taking place in Debrecen, mention is made of the block of buildings previously called Dohánygyár (Tobacco Factory), the Monastery of the Piarist Order, the Andaházy-Szilágyi house, the Bárczy house, the Beck house, the Kis-Orbán house, the Komáromy house, the one-time White Horse Inn, the Nádor guesthouse, the Nyulas pub, the Reformed College, Szabadság Square, Köntös dam, Kokasló, the venue of the troops deployment for the Debrecen battle, the battlefield itself, the Soldiers’ cemetery, the Heroes’ cemetery. Beyond these the study deals with the Debrecen residences of some important personalities involved in the events.