ACTA GGM DEBRECINA Geology, Geomorphology, Physical Geography Series DEBRECEN Vol.: I. pp

ACTA GGM DEBRECINA

Geology, Geomorphology, Physical Geography Series

DEBRECEN Vol.: I. pp. 25-32. 2006

TERMOANALÍZIS ALKALMAZÁSA RADIOAKTÍV HULLADÉKLERAKÓK FÖLDTANI KUTATÁSA SORÁN Application of thermal analysis for the geological investigation of the disposal of radioactive waste Földvári Mária Magyar Állami Földtani Intézet H-1143 Budapest Stefánia út 14. Összefoglalás – A kis- és közepes aktivitású hulladékok lerakására a Mórágyi Gránit, a nagyaktivitású hulladékok lerakására a Bodai Aleurolit Formáció képezi a tervezett telephelyet. A termoanalitikai vizsgálatok hozzájárulnak a gránit gyenge elváltozásainak észleléséhez, a mállási kéreg tulajdonságainak jellemzéséhez, a gránit repedéseiben keletkezett ásványok vizsgálatával a hidrotermák összetételének és hőmérsékletének jellemzéséhez, a fedő lösz komplexum vízzáró tulajdonságainak tanulmányozásához. A Bodai Aleurolit diagenetikus állapotának vizsgálata a kőzet hőstabilitására enged következtetni. Abstract – The Mórágy Gránit and the thick Upper Permian Boda Siltstone Formation in southern Hungary has been selected as a possible disposal of the low and intermediate level and high level radioactive waste respectively. Thermoanalytical investigations of the alteration of granite, the characterisation of the weathered crust, the characterisation of the fissure filling and the hydrothermal phenomena in the Mórágy Granite Formation, the study of the overlying loess complex contribute to the knowledge of influence of water flow. The investigation of the diagenetic alterations of the Boda Albitic Claystone Formation is important considering the heat stability of the rock. Tárgyszavak – termikus elemzés, radioaktív hulladéklerakó, Mórágyi Gránit, Bodai Aleurolit, hőstabilitás

keretében laboratóriumi vizsgálatok is történnek. Ebben a keretben csak a radioaktív hulladékok lerakóinak kutatásából mutatok be néhány szemelvényt, melyekben szűkebb szakterületemmel, a termoanalízissel tudtam a kutatáshoz hozzájárulni. A radioaktív hulladékok tárolóinak bonyolult követelményrendszert kell kielégíteniük annak érdekében, hogy a tárolóból semmilyen körülmények között se kerülhessen radioaktív anyag a környezetbe. A hazai nagyaktivitású hulladéklerakó esetében az un. FEP (tulajdonságok, események, folyamatok) listán 1183 vizsgálandó szempont van felsorolva. A hulladékot többszörös túlbiztosítással helyezik el a földkéregben. Az első gát a hulladékot tartalmazó, acélból vagy betonból készült tartály. A tartályban lévő radioaktív hulladékot kis- és közepes aktivitású hulladék esetén cementtel, bitumennel vagy valamilyen polimerrel immobilizálják, a nagyaktivitású hulladékokat pedig általában üvegesítik. Ez a gát egymaga is legalább 1000 évig tartó biztonságos elzárást tesz lehetővé. (A rövid élettartamú, kis- és közepes aktivitású hulladékoknál az első gát akár egyedül is elegendő lenne. A biztonság növelése érdekében azonban természetesen ilyen esetben is alkalmazzák az összes többi gátat is.) Második gátként a hulladékot tartalmazó tartályokat valamilyen tömedékelő anyaggal (záró anyag) veszik körül. Ez lehet nagy sűrűségű bentonit (nagy aktivitású hulladékok esetén), vagy valamilyen, speciálisan e célra kifejlesztett habarcsanyag (kis- és közepes aktivitású hulladékok esetén). A legfontosabb gát a jól megválasztott, megfelelő geológiai környezet, ahová a tartályokat elhelyezik. Ennek különösen a nagy radioaktivitású hulladék mélységi tárolója telephelyének kiválasztásánál van meghatározó szerepe, mert a műszaki védelem elemeinek hatékonysága nem biztosított a lerakásra szánt hosszú felezési idejű radioaktív elemek sugárvédelmi szempontból elfogadható több tízezer éves lebomlási idejéig. A biztonság fő szempontjai a sugárzás árnyékolása és a kimosódás megakadályozása. A konténer, a záróanyag és a

Édesapám dr. Földvári Aladár az 1947-1952 évek közötti időben geológusként radioaktív anyagok, azaz uránlelőhelyek hazai előfordulásának kutatásával foglalkozott. Ebben a munkában kutatótársra talált Szalay Sándor fizikus professzor személyében, aki akkor a Kossuth Lajos Tudományegyetem Kísérleti Fizika Tanszékén dolgozott, s a későbbi Atommagkutató Intézet alapítója volt. (FÖLDVÁRI 1947, 1948a, 1948b, 1952a, 1952b, FÖLDVÁRI- SZALAY 1951). Nekem egy fél évszázad múlva az jutott osztályrészemül, hogy a radioaktív hulladék elhelyezésével kapcsolatos feladatok megoldásában vegyek részt. A hazai radioaktív hulladékok döntő többsége a paksi atomerőműből származó szilárd és folyékony radioaktív hulladék (energiatermelés). A működő atomerőművön kívül radioaktív hulladékok képződnek: kutató intézetekben, egészségügyi intézményekben, ipari, mezőgazdasági intézményekben, laboratóriumokban. Radioaktív hulladéklerakók földtani kutatása három területen folyik: 1. Püspökszilágy: működő lerakó, melyben nem atomerőművi eredetű (orvosi, ipari, kutatási stb.) kis és közepes aktivitású hulladékot tárolnak. Itt a biztonság elemzésének földtani vizsgálatai folynak. 2. Bátaapáti: kis és közepes aktivitású atomerőművi hulladék tervezett elhelyezésére folyó kutatások. Ezeknek a hulladékoknak (szerszámok, munkaruha stb.) rövid a felezési idejük, azaz 600 év múlva veszélytelenek; viszonylag kicsi az aktivitásuk, ezért nem is melegszenek; viszonylag nagy mennyiség (kb. 40 000 m3) elhelyezésére kell a lerakót tervezni. 3. Boda: nagy aktivitású atomerőművi hulladék és kiégett üzemanyag tervezett elhelyezésére folyó kutatások. Ezek hosszú felezési idejű anyagok, melyek csak 10 000 év múlva válnak kvázi veszélytelenekké. Nagy aktivitásúak, hőt termelnek. Viszonylag kis mennyiség elhelyezéséről kell gondoskodni (2000 m3). Munkahelyem a Magyar Állami Földtani Intézet mindhárom kutatás földtani munkálataiban részt vesz, s ennek

25

ACTA GGM DEBRECINA Geology, Geomorphology, Physical Geography Series Vol.: 1.

befogadó kőzet együttesével elérhető, hogy a sugárzás max. 5 m távolságig hasson. A radioaktív anyagok esetleges környezetbe jutásának legvalószínűbb útja a talajvízzel való kioldódás, ezért a hulladéktárolókkal szembeni elvárások főként a vízáramlás korlátozására vonatkoznak. Ezért meg kell keresni a területen a föld alatti vízáramlásokat, és ki kell számítani, mennyi idő alatt érhet a felszínre az esetleg kiszabadult radioaktív anyag. Az alkalmas területek kiválasztását kizáró szűrésekkel (negatív kijelölés) kezdik, melynek két megközelítési szempontja van: (1) a terület veszélyes a tárolóra (2) a tároló veszélyes a területre. Kizárva: 30 km sáv az országhatár mentén, települések és 1 km környezetük, robbanásveszélyes anyagokat előállító vagy tároló létesítmények, kőolaj- és földgáz vezetékek, településen kívüli műemlékek, védett természeti értékek (köztük borvidékek), ásványi nyersanyag lelőhelyek, földrengési fészekövek és fiatal törés menti mozgások, aktív és lehetséges földcsuszamlások, kis teherbírású kőzetek, folyók, árterek és belvizes területek, tavak és víztárolók, felfelé irányuló felszín alatti vízáramlások, hévíz- ásványvíz-, gyógyforrások, karsztvíz rendszerek, vízművek, távlati ivóvíz bázis, üdülőövezetek, katonai létesítmények. A világszerte működő föld alatti kutatólaboratóriumok befogadó kőzettípusai 4 csoportba sorolhatók: Agyagjellegű képződmények, gránit, kősó, vulkáni tufa. A telepítés történhet a kis- és közepes aktivitású hulladék esetében felszíni tárolóban vagy felszín alatt, a nagy- aktivitású atomerőművi hulladék esetében csak a felszín alatt 300-800 méter mélységben kialakított tárolókban. Kis- és közepes aktivitású atomerőművi hulladék elhelyezésére Magyarországon a 128 felszíni és 193 felszín alatti előzetesen alkalmas objektum közül a lakossági véleménykérés után 12 felszíni és 12 felszín alatti bizonyult tovább kutathatónak. Ezek közül a bátaapáti-mórágyi felszín alatti gránit részletesebb kutatása történik jelenleg is. A most bemutatásra kerülő vizsgálatok mindegyike kapcsolatban van azzal a már kiemelt szemponttal, hogy a víz jelenléte vizsgálatának kiemelkedő szerepe van.

1. ábra. Üde gránit termoanalitikai felvétele

2. ábra. Az előző felvétel DTA görbéjének kinagyítása 475-600 °C hőmérséklettartományban A gyenge agyagásványosodást ugyanezen fúrás kisebb mélységből származó mintáján a termoanalitikai görbén megjelenő kis méretű vízvesztési reakció jelzi (3. ábra). A termikus görbén látható magasabb hőmérsékletű reakciók klorittól származnak, mely a gránit kőzet korai metamorf felülbélyegzésének nyoma.

1. A gránit kismértékű elváltozásai A gránit általában üde állapotú, de törések, repedések hatolnak keresztül rajta. A repedések többsége később kivált anyagokkal kitöltött, és jelenleg nincs bennük vízáramlás. A valamikori vízáramlások nyomai azonban a gránit igen gyenge elváltozásai (agyagásványosodás) alapján észlelhetők. Az üde gránit termoanalitikai görbéin a kvarc 573 °Cnál bekövetkező α → β polimorf átalakulását jelző endoterm reakción kívül más reakció nem észlelhető (1. és 2. ábra).

3. ábra. Gyengén elváltozott gránit TG és DTG görbéje (Üveghuta27 122 m) A kis mértékű elváltozást a termoanalitikai görbe jóval érzékenyebben észleli, mert a többi ásvány termikusan inaktív. A röntgendiffrakciós felvételen a gránit nagy menynyiségű kőzetalkotó ásványegyüttese (földpát, kvarc, biotit stb.) mellett sokkal bizonytalanabbul észlelhető a <1%-nyi agyagásvány jelenléte (4. ábra).

26

Földvári M.: Termoanalízis alkalmazása radioaktív hulladéklerakók földtani kutatása során

1505

1355

1204

1054

Intensity [cps]

903

753

602

452

301

151

0

10 8,845

[FileName]

Sample Id.:

[11390er ]

\h-27 / 306.97 m

20 4,440 MeasDate

30 2,979

40 2,254

50 1,824

Reference Patterns:

60 1,542 2*theta [deg] / d [A]

03,02.27

4. ábra. Üveghutai gránit röntgendiffraktogramja (Üh-27 306,9 m)

5. ábra. Kloritok dehidroxilációs hőmérséklete a gránittetőtől számított mélység függvényében

2. A gránit mállási zónái

3. A gránit repedéskitöltései

Hasonló alapelven lehetett a gránit felső szakaszának mállási zónáit jellemezni. A granitoid képződmények mállási kérgének tagolására, az egyes jelenségek mélységi helyzetének meghatározására a mélyfúrás-geofizikai mérések nyújtottak alapot. Ezek kiértékelésével az üde granitoid (G V) fölött négy zónát (G I–IV) különítettek el (ZILAHISEBESS et al. 2000). A G I zóna a gránit jellemzően vegyi és mechanikai mállást is szenvedett legfelső szakasza a különböző fúrásokban 1-15 m változó vastagságban. A G II zóna az uralkodóan vegyi mállással jellemezhető szakasz. Ásvány-kőzettani értelemben ez a zóna a gránit felszíntől 20-25 m-ig húzódik le. 27 fúrásban elvégzett mérések alapján a G II zóna vastagsága 1,30–19,00, átlagosan 8,50 m. A további zónákban (G III és G IV) a felszíni hatás már alig észlelhető (KOVÁCS-PÁLFFY P. et al. 2000a). Geofizikai öv

Víztartalom (%)

H2O/ OH

Vizsgáltuk a gránit repedéseit kitöltő ásványokat is, melyek információkat szolgáltatnak a repedésekben áramló oldatok hőmérsékletéről és összetételéről (KOVÁCS-PÁLFFY et al. 2000b, KOVÁCS-PÁLFFY – FÖLDVÁRI 2004 ). A repedésekben változatos ásványegyüttes található. Karbonátok közül:

H2O+OH a: Kalcit: Üh–26 277,69 m

molekuláris

hidroxil (1000 °C-ig) GI 1,32 1,01 1,31 2,33 G II 0,90 0,80 0,90 1,70 G III 0,16 0,84 0,18 1,00 G IV 0,10 1,10 0,16 1,20 GV 0,04 0,60 0,06 0,01 1. táblázat: Az agyagásványok zónánkénti változása a termikusan mért molekuláris és OH víztartalom alapján Az 1. táblázat jelzi a klorit → agyagásvány átalakulást és az ezt létrehozó hidratáció mértékét. A primér klorit ásvány felszínközeli mállását a dehidroxiláció hőmérsékletének csökkenése jelzi (5. ábra).

b: Dolomit: Üh–29 273

27


c: „Ankerit”: Üh–5 107,3

c: Ca-montmorillonit: Üveghuta-29 241,6 m

d: Kutnahorit: Üh–22 159,7 m 6. ábra: A különböző karbonát ásványok jellegzetes termoanalitikai görbéi

d: Ca,Mg-montmorillonit: Üveghuta-23 121,2 m

e: Palygorszkit: Üveghuta-36 147,55 m a: Kaolinit: Üveghuta-29 241,6 m

f: hidromuszkovit: Üveghuta-28 261,45 7. ábra. Jellegzetes agyagásványok az üveghutai fúrásokban

b: Na-montmorillonit: Üveghuta -27 139,39 m

28


További ásványok:

12. ábra. Goethit: 29 % Üveghuta-27 142,35 m

8. ábra. Epidot és klorit: Üveghuta-22 406,3 m

A bemutatott ásványegyüttes alapján megállapítható volt, hogy uralkodóan intermedier, Ca-ban és Mg-ban dús oldatokból történt kiválások jellemzik a repedés- kitöltéseket. Erre utal az epidot, klorit, prehnit, paligorszkit, vermikulit-szerű Mg-montmorillonit, kalcit és dolomit. Alárendelten jelennek meg savanyú, szilikátos (kaolinit és illitszericit [±montmorillonit]) és szulfátos (szulfidok, szulfátok és terméskén) ásványok. Alkáliákban gazdagabb összetételű kiválások a Na-montmorillonit, és a klinoptilolit, amelyek az Üh–27 fúrásban, a mélyebb zónákban található kréta alkálibazalt-telérek képződésével hozhatók kapcsolatba. 4. A gránitot fedő üledékek

9. ábra. Klinoptilolit: Üveghuta-27 151,33 m

A negyedik vizsgált problémakör a gránitot fedő üledékek vizsgálata. A gránitot átlagosan 50 m vastagságban fiatal (pleisztocén) üledékes képződmények borítják. A löszösszletben az interglaciálisok nedves, meleg klímáján végbement talajosodási folyamatok mutatkoznak.

10. ábra. Terméskén 0,5 % (oxidáció és szublimáció ): Üveghuta27 218,83 m

13. ábra. Lösz minta típusos termoanalitikai görbéje. Üveghuta-22 8,1-8,3 m

11. ábra. Pirit 5 %: Üveghuta-1 178,5 m

29


ta-22 49,0-49,2 m Talajosodáskor a lösz kalcit és dolomit ásványai kioldódnak és jelentősen megnő az agyagásvány tartalom. Ennek következtében a paleotalaj szint vízvezető képessége jelentősen lecsökken. A fúrási szelvényeken belül a termoanalitikai paraméterek mindegyike alapján jellemezhetjük az átalakulás mértékét és kijelölhetjük a paleotalaj szinteket (2. táblázat) (FÖLDVÁRI – KOVÁCS-PÁLFFY 2002, MARSI et al. 2004).

14. ábra. Paleotalaj minta típusos termoanalitikai görbéje. ÜveghuÜh–22 mélység (m) 0,3-0,5 2,5-2,7 2,8-3,0 3,2-3,4 8,1-8,3 12,2-12,4 13,1-13,3 14,3-14,5 16,3-16,5 18,0-18,2 19,1-19,3 21,6-21,8 21,8-22,0 22,8-23,0 28,6-28,8 30,0-30,2 32,0-32,2 32,6-32,8 33,0-33,2 35,0-35,2 36,6-36,8 37,0-37,2 37,7-37,9 38,8-39,0 40,4-40,6 41,0-41,2 41,4-41,6 44,8-45,0 47,2-47,4 49,0-49,2 51,0-51,2 51,5-51,7 52,3-52,5 53,0-53,1 53,5-53,7

Rétegtani szint

Kőzettani jellemzés

összkarbonát

Dunaújvárosi Dunaújvárosi Dunaújvárosi Dunaújvárosi Mende-basaharci Mende-basaharci Mende-basaharci Mende-basaharci Mende-basaharci Mende-basaharci Mende-basaharci Mende-basaharci Mende-basaharci Mende-basaharci Mende-basaharci Mende-basaharci Mende-basaharci Mende-basaharci Mende-basaharci Paksi Felső Paksi Felső Paksi Felső Paksi Felső Paksi Felső Paksi Felső Paksi Felső Paksi Felső Paksi Alsó Paksi Alsó Paksi Alsó Paksi Alsó Tengelici Tengelici

mészkiválás vermikulitos agyag vermikulitos agyag lösz lösz paleotalaj paleotalaj lösz lösz paleotalaj mészkiválás paleotalaj paleotalaj lösz mészkiválás paleotalaj paleotalaj paleotalaj mészkiválás lösz paleotalaj paleotalaj mészkiválás paleotalaj paleotalaj paleotalaj mészkiválás lösz vörös paleotalaj vörös paleotalaj vörös paleotalaj vörös paleotalaj tarkaagyag tarkaagyag mállott gránit

% 24 1 0 26 26 22 6 13 23 3 36 6 2 17 17 8 2 2 19 14 11 2 47 1 0,5 1 34 24 11 1 3 6 2 2 4

kalcit Teltérés °C -6,7

-4,2 -7 -22,3 -28,4 -12,1 -13,9 -34,8 0,8 -24,5 -8,3 -3 -23,9 -39 -3,9 -9,6 -21,6 10

-3,4 -6,9 -25,9

-3,3

H2 O

OH

H2O+OH

% 1,25 2,32 3,11 1 0,98 1,99 2,33 0,73 1,22 2,61 1,18 2,23 2,45 1,61 1,26 2,06 3,31 2,63 1,33 1,32 2,44 2,7 0,99 2,81 3,22 3,13 1,23 1,24 3,07 3,82 3,31 3,84 4,89 4,69 1,7

% 0,95 2,32 2,54 0,68 0,63 1,1 1,81 0,43 0,81 2,27 0,74 1,66 2,49 1,29 0,72 1,19 2,05 1,74 1,05 0,82 1,68 1,9 0,73 2,14 2,23 2,08 0,73 0,88 2,07 2,94 2,75 2,62 2,86 2,70 1,59

% 2,2 4,64 5,65 1,68 1,61 3,09 4,14 1,16 2,03 4,88 1,92 3,89 4,94 2,90 1,98 3,25 5,36 4,37 2,38 2,14 4,12 4,6 1,72 4,95 5,45 5,21 1,96 2,12 5,14 6,76 6,06 6,46 7,75 7,39 3,29

2. táblázat. Jellemző termoanalitikai paraméterek az Üveghuta Üh-22. fúrás fedő szelvényében

30

rétegközi kation Tcorr °C 229,1 276,3 267,5

233,3 235,5 210,4 227,4 210 217 222 223,9 221,7 217,6 223,8 223,8 231,6 220,3 217,7 227 216,3 221,8 221,5 225,5 222,8 225,3 228,2 226,8 221,3 224,8 228,1 223,6 234,3


A fúrási szelvényekre “talajosodási görbét” (15. ábra) szerkesztettünk. Ezek a görbék egyúttal tájékoztatást adnak a rétegek várható vízáteresztő képességéről.

16. ábra. A bodai aleurolit típusos termoanalitikai görbéje. (Bat-15. fúrás 18,2-18,3 m). 1. és 2. illit-muszkovit, 3. és 5. klorit, 4 kalcit. A kőzet földtörténeti múltjára vonatkozóan a legfontosabb információt az illit-muszkovit ásvány szolgáltatja. Az illit ásvány termikus reakcióit jelentősen befolyásolja diagenetikus állapota. Az illit alapreakciói a dehidráció és a dehidroxiláció. Az illit adszorptíve kötött víztartalma kb. 4 %. A dehidroxiláció hőmérséklete kb. 550 °C. A diagenezis során fokozatosan csökken a víztartalma és egyre magasabb hőmérsékleten történik a dehidroxiláció.

15. ábra. Az Üveghuta-22 fúrás „talajosodási” vagy klíma görbéje. 5. A Bodai Aleurolit Formáció hőstabilitási vizsgálata A nagyaktivitású hulladéklerakó vizsgálata esetében egy másik vizsgálandó szempontot szeretnék kiemelni. A nagyaktivitású hulladékokat nagyobb veszélyességük és nagy hőtermelésük miatt 40-60 éven át az atomerőművek mellett felépített átmeneti tárolókban helyezik el. Ezalatt hőtermelésük és aktivitásuk jelentősen lecsökken. Ezután lehet őket a felszín alatt 300-800 méter mélységben kialakított végleges tárolókban, geológiai formációkban elhelyezni. A kiégett kazetták még sok év után is hőt termelnek. A hőhatás nem befolyásolhatja a befogadó kőzet kedvező ásványkőzettani, geokémiai, hidrogeológiai, geomechanikai tulajdonságait. Az elhelyezésre szánt Bodai Aleurolit Formáció (BAF) felső-perm korú (kb. 250-260 millió éves), vastagsága a részletesebben vizsgált központi zónájában 800-1000 m között valószínűsíthető. BAF az agyag-típusú potenciális hulladéklerakók csoportjába tartozik. Mélyen fekvő geológiai formáció, a tervezett lerakóhely 1050 m-nél mélyebben van. A képződményt a mecseki uránbányászat során ismerték meg, az urántartalmú produktív Kővágószőlősi Homokkő Formáció közvetlen feküje. A bodai aleurolit fő termikusan aktív ásványai az illitmuszkovit, klorit, kalcit, dolomit és a mállott felszíni zónában kevés montmorillonit. Az említett ásványok a kőzet 4565 %-át teszik ki. A fennmaradó rész nem észlelhető termoanalitikai módszerekkel (albit, kvarc, hematit stb.).

17. ábra. Az illit-muszkovit sor szélső tagjainak termikus görbéje. A BAF minták átlagos víztartalma 1,1 %, a dehidroxiláció átlagos hőmérséklete 590 °C. Ez és az egyéb tárgykörben zajló kutatások (KOVÁCS et al. 2000, ÁRKAI et al. 2000, VARGA et al. 2005) egyaránt arra utalnak, hogy a kőzet keletkezését követő földtörténeti korokban a BAF rétegei felett legalább további 3000-4000 m vastag üledékanyag képződött, azaz a BAF rétegei legalább 3,5-4,5 km mélységig lesüllyedtek. Az üledékanyag kőzetté válása (diagenezise - tömörödés, vízvesztés, ásványosodás stb.) így tehát magas hőmérsékleten (kb. 150-200°) és nyomáson (120-150 MPa) ment végbe (mély diagenezisanchimetamorfózis határa). Mivel a nagyaktivitású hulladékot tartalmazó konténer felülete nem érheti el a 100 °C-ot, a kőzet pedig már minden olyan elváltozást elszenvedett története során, mely 150-200 °C-on történik, ezért a kőzet a feladatnak megfelelően hőstabil. A 2005. évi kutatások során találtunk egy olyan területet, ahol az illit diagenetikus átalakulása gyengébb és ugyancsak a kisebb mértékű átalakulásra utal, hogy a kőzetben általában nagy mennyiségben jelenlévő albit prekurzor ásványa, az analcim is megjelenik (18. ábra) (FÖLDVÁRI M. 2005).

31


study of the Tengelic Formation and the loess complex of Tolna Hegyhát and Mórágy Hills areas. — Acta Geologica Hungarica 45/3 247-263. KOVÁCS L., HÁMOS G., CSICSÁK J. 2000: Actual state of the site characterisation programme of the Boda Siltstone Formation. — Földtani Közlöny 130. 197-206. KOVÁCS-PÁLFFY P., FÖLDVÁRI M. 2004: Hydrothermal minerals and phenomena in the Mórágy Granite Formation. Hidrotermális képződmények és jelenségek a Mórágyi Gránit Formációban. — MÁFI Évi Jelentés 2003-ról 319-332. KOVÁCS-PÁLFFY P., FÖLDVÁRI M., RÁLISCHNÉ FELGENHAUER E., BARÁTH I.-né 2000b: Mineralogical characterisation of the fissure filling in the Üveghuta granite (Az üveghutai gránitban található repedéskitöltések ásványtani jellemzése). — MÁFI Évi Jelentés 1999-ről 353-368. KOVÁCS-PÁLFFY P., KALMÁR J., FÖLDVÁRI M., BARÁTH I.NÉ 2000a: A mineralogical-petrographical characterisation of the weathered crust of the Üveghuta granite. (Az üveghutai gránit mállási kérgének ásvány-kőzettani és geokémiai jellemzése.) — MÁFI Évi Jelentés 1999-ről. 193-212. MARSI I. DON GY., FÖLDVÁRI M., KOLOSZÁR L., KOVÁCSPÁLLFY P. KROLOPP E., LANTOS M., NAGYNÉ BODOR E., ZILAHI-SEBESS L. 2004: A Mórágyi-rög ÉK-i részének negyedidőszaki üledékei. Quarternary sediments of the north-eastern Mórágy Block — MÁFI Évi Jelentés 2003-ról 343-370. R. VARGA, A., SZAKMÁNY, GY., RAUCSIK, B., MÁTHÉ, Z. 2005: Chemical composition, provenance and early diagenetic processes of playa lake deposits from the Boda Siltstone Formation (Upper Permian), SW Hungary. – Acta Geologica Hungarica 48. 49-68. SZALAY S., FÖLDVÁRI A. 1950: Kőzetek radiológiai vizsgálata. — Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztályának osztályülése 1950. nov. 28. SZALAY S., FÖLDVÁRI A. 1951: Kőzetek radiológiai vizsgálata. — Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztályának Közleményei I. (1.) 60-72. ZILAHI-SEBES L., RIGLER GY., SZONGOTH G. 2000: Az üveghutai gránit mállási kérgének tagolása mélyfúrásgeofizikai adatok alapján az üveghutai telephelyen. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése, az 1999. évről. 267–280.

18. ábra. Analcim az Ibafa-4. fúrás 538,7-538,8 m mintájában Irodalomjegyzék ÁRKAI, P., BALOGH, K., DEMÉNY, A., FÓRIZS, I., NAGY, G., MÁTHÉ, Z. 2000: Composition, diagenetic and post-diagenetic alterations of a possible radioactive waste repository site: the Boda Albitic Claystone Formation, southern Hungary. — Acta Geologica Hungarica 43. 351-378. FÖLDVÁRI A. 1947: A mélytengeri üledékek radioaktivitása. — Temészettudomány 2. 6. 182-184. FÖLDVÁRI A. 1948a: A magyarországi radioaktív anyagkutatás földtani és kőzettani vonatkozásai — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése B.) Beszámoló a vitaülésekről. 35-50. FÖLDVÁRI A. 1948b: Geological and Petrographical Principles applied in Researches for Radio-active Elements in Hungary. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése. Működési Jelentések. 51-57. FÖLDVÁRI A. 1952a: Radioaktív anyagok geokémiája a Mecsek-hegységben. — Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei V. (3.) 1521. FÖLDVÁRI A. 1952b: The geochemistry of the radioactive substances in the Mecsek Mountains. — Acta Geologica Academiae Scientiarium Hungaricae 1. (1-4) 37-48. FÖLDVÁRI, M. 2005: Application of the fuzzy set theory for the quantitative phase analysis of rocks using thermal analysis applied to the Boda Siltstone Formation, Hungary. — Proc Internat. Symp. of Hungarian Researches, Computational Intelligence. 2005. nov. 18-19. Budapest. 144-150. FÖLDVÁRI M., KOVÁCS-PÁLFFY P. 2002: Mineralogical

32

ACTA GGM DEBRECINA Geology, Geomorphology, Physical Geography Series DEBRECEN Vol.: I. pp

Recommend Documents