ACTA GGM DEBRECINA Geology, Geomorphology, Physical Geography Series DEBRECEN Vol.: 1. pp

ACTA GGM DEBRECINA

Geology, Geomorphology, Physical Geography Series

DEBRECEN Vol.: 1. pp. 85-99. 2006

Kárpátalja neogén tektono-vulkanológiája a kutatási-elemzési statisztikák tükrében The Transcarpathian Neogene tectonic volcanology in reflection of reserch and analitical statistics Gönczy Sándor

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Földtudományi Tanszék, 90200 Ukrajna, Beregszász, Kossuth tér 6. [email protected] Debreceni Egyetem, Ásvány- és Földtani Tanszék Összefoglalás – A tanulmány a viszonylag kevéssé ismert, nehezen átlátható és hozzáférhető, a Kárpátaljai vulkáni-területi-genetikai egységekre vonatkozó kémiai és radiometrikus koradatok összegyűjtésével, rendszerezésével, térképi ábrázolásával ad áttekintést a terület megkutatottságának szintjéről és ezek hiányosságairól. Megpróbálja felmérni azokat az elemzési módszereket, amelyekkel hozzájutottak az említett adatokhoz. Foglalkozik az egyes vulkáni egységek határproblémáival, a geológiai-litosztratigráfiai egységek elkülöníthetőségével. E munka keretében elkészült a kárpátaljai terület 1 : 200 000-es léptékű digitális földtani térképe, amely a magmatitokra vonatkozóan pontosítja azok területi eloszlását, rögzíti az értelmezett szerkezeti és morfogenetikai határokat, amely alapján számszerűsíteni lehetett a vulkáni egységek jellemzőit. Abstaract – The paper gives an outline on the level of research of the genetic units of the volcanic region in Transcarpathia by collecting, systemizing and presenting on maps the highly unknown and not easily available chemical and radiometric data. The paper also tries to measure the methods used for analysing the samples. It also deals with the boundary problems of the volcanic units and the possible ways for separating the geological-lithostratigraphical units. In the course of the work the 1:200 000 scale digital geological map for Transcarpathia was completed. This map corrects the spatial distribution of the magmatic centres and records their structural and morphogenetic boundaries enabling the numerical survey of the characteristics of the volcanic units. Tárgyszavak – Kárpátalja, vulkáni egységek, kémiai és radiometrikus koradatok, digitális földtani térkép

gyobb hangsúlyt fektettek a törések és a mélyszerkezet megismerésére, a törésvonalak mentén képződött, vulkanitokhoz kapcsolódó ércesedés felkutatására illetve a környező országokbeli párhuzamosításra (SZUBBOTYIN 1955; MERLICS 1958; VJALOV 1960; MALEJEV 1963b; MALEJEV 1963c; MERLICS 1965; MERLICS – SZPITKOVSZKAJA 1965; LAZARENKO – MALIGINA 1966; BABAK 1966; KULCSÁR 1968; SZÉKYNÉ 1970; GABINYET ET AL. 1976; SZEPESHÁZY 1976; KRUGLOV 1986; SEGHEDI ET AL. 2001; stb.).

Bevezetés Kárpátalja geológiai szakirodalma és maga a régió, mint kutatási terület a XX. század drasztikus történelmi eseményei miatt a magyar és a nemzetközi érdeklődő szakmai körök számára nehezen hozzáférhető „terra incognitának” számított. A szovjet határövezeti státusz, valamint az ott előforduló miocén színes- és nemesfém ércesedések és a velük párhuzamosan megjelenő agyagos, alunitos, kvarcitos kísérőzónák ipari jelentősége még az intézményesített államközi együttműködéseket is ellehetetlenítette. Így kevés és alig kontrolálható földtani információ került ki nemzetközi színtérre. Ezek jobbára áttekintő jellegű szűrt információtartalmú nagyszerkezeti, rétegtani ill. vulkanológiai közlések voltak, megbízható térképmellékletek és helyszínrajzok nélkül. Bár számos kiadvány látott napvilágot a kárpátaljai vulkanitokról, az ezekben megjelenő, a kémiai összetételre illetve az egyes formációk, komplexumok korára, területi kiterjedésére, felszíni gyakoriságára, tömegére vonatkozó konkrét adatmennyiség nem jelentős. A cikkek, könyvek nagy része általánosságban foglalkozik a vulkánossággal (MERLICS – SZPITKOVSZKAJA 1958; BUROV – SEREMETA 1959; MALEJEV 1960a; DANYILOVICS 1966 stb.). Másik része a vulkáni ciklusosságot (MALEJEV 1960b; MALEJEV 1963a; MALEJEV 1964 stb.), illetve néhányan az egyes vulkáni egységek felépítését, kialakulását elemzik (KULCSÁR 1943; MALEJEV 1960c; DANYILOVICS 1961; KORONOVSZKIJ – SZOLODKOVA 1964; KORONOVSZKIJ 1965; KORONOVSZKIJ – MILANOVSZKIJ 1966). Jóval na-

Az adatbázis építés módszerei és korlátai Szerkezetmorfológiai egységek határproblémái Ahhoz, hogy statisztikai elemzést tudjunk végezni elsősorban pontosan lehatárolt tájegységekre van szükség, melynek keretein belül a területre vonatkozó adatok feltüntethetők. Az egyes tájhatárok meghúzása az újabb szakirodalmi források és térképi ábrázolások összevetése után sem volt egyértelmű. Ennek az az oka, hogy a szerzők nem határolják le az általuk tárgyalt tájat, vagy sajátosan értelmezik a tájegységek határait, s ezzel együtt területi kiterjedését is (CISZ 1962; LAZARENKO ET AL. 1963; SZIDORENKO 1966; GERENCSUK 1981; VOLGINA ET AL. 1987; SABLIJ ET AL., 1991; VASZILENKO 1993). Kárpátalján magmás eredetű összleteket a felszínen a Vihorlát-gutini vulkáni vonulatban, a Beregszászi-dombság területén és a kárpátaljai síkságon elszórt vulkáni eredetű szigethegyekben találunk.

85

ACTA GGM DEBRECINA Geology, Geomorphology, Physical Geography Series Vol.: 1.

1. ábra. Kárpátalja vulkáni egységei I – Vihorlát-Popricsnij, II – Makovica, III – Szinyák, IV – Borló-Gyil, V – Nagyszőlősi-hegység, VI – Avas, VII – Beregszászi-dombság, VIII – Derceni-hegy, IX – Salánki-hegy, X – Fekete-hegy Az említett nevezéktani problémák miatt mi is kénytelenek voltunk a tájhatárokat sajátosan értelmezők sorába beállni. A tájakra vonatkozó határokat ahol lehetett folyóés patakvölgyekhez kötöttük, ennek hiányában az üledékes és magmás képződmények felszíni határát követtük a Tyitov (1979) által összeállított földtani térképet véve alapul. Ennek eredményeképpen a vulkáni egységeknek az 1. ábrán bemutatott felosztását fogjuk követni: • Vihorlát-Popricsnij (az államhatár és az Ung között), • Makovica (az Ung, a Turja- és a Viznyica-patakok között), • Szinyák (a Viznyica-, Nagy-Pinyja patak és a Latorcavölgy közötti terület), • Borló-Gyil (a Latorca – Duszinka-patak – Borzsa köze), • Nagyszőlősi-hegység (a Borzsa–Oszava-patak–Nagyág közötti vulkáni egység), • Avas (a Tisza Técső–Huszt közötti szakasza és az államhatár közötti egység), • Beregszászi-dombság (a benei Nagy-Kelemen- és a Zápszonyi-hegy közötti dombság), • a Kárpátaljai-síkságon elszórt szigetvulkánok (Dercenihegy, Salánki-hegy, nagyszőlősi Fekete-hegy).

A Vihorlát-gutini vonulatot ÉNy-ról DK-felé haladva több morfológiai egység alkotja Kárpátalja területén: • A Vihorlát-Popricsnij csoport (az Ung jobbpartján). • Az Ungtól K-re, a Latorcáig, a magyar szakirodalomban Szinyák-hegység néven ismert vonulat található. Az ukrán szakirodalom azonban e kérdésben nem egységes. Szidorenko (et al. 1966) nem beszél Szinyák-hegységről, hanem Makovicaként említi az Ung – Latorca közötti vulkánmorfológiai egységet. Cisz (1962) az említett két folyó közére az Antalóci-Poljanát teszi, azonban zárójelben megjegyzi a Szinyák-, illetve a Makovica elnevezést is, ugyanerre a területre. Egyes térképeken a Szinyák elnevezést a Viznyica-patak és a Latorca közére használják, az Ung és a Viznyica között pedig Makovicát jelölnek (VOLGINA – RUDENKO – SZOSSZA 1987; SABLIJ 1991). • DK felé a Latorca és a Borzsa között a Borló-Gyil húzódik, melynek DK-i, az Ilosva-patak DNy-ÉK-i szakasza és a Borzsa közé eső részét az ukrán szakirodalom NagyGyil-ként különíti el. Tőle délre az Ilosva-patak ÉNy-DK-i szakasza által határolt, keskeny megnyúlt magaslat, a Hátgerinc található. • Tovább DK-re elkülönül a Nagyszőlősi-hegység, amelyet az ukrán szakirodalom Nagy-Sollesz (SZIDORENKO ET AL. 1966; GERENCSUK 1981) vagy más néven Tupojként ismer (CISZ 1962; SZIDORENKO ET AL. 1966). • A Tisza bal partján terül el az Avas, amely már átnyúlik É-Erdély területére.

86

Gönczy S. Kárpátalja neogén tektono-vulkanológiája a kutatási-elemzési statisztikák tükrében

A neogén vulkáni övezetben a szerkezetileg orientált centrolabiális jelleg a domináns, vagyis a területen itt is az előzőkkel párhuzamos övszerű elrendeződés jellemző. Az aljzat törésein sorakozó vulkáni komplexumok a kárpáti takarórendszerrel parallel fő, és a rá haránt irányú mellék törésrendszer átmetsződési pontjain ülnek (2 ábra).

Geológiai-litosztratigráfiai egységek elkülöníthetősége Kárpátalja gyűrt kréta-paleogén magas-középhegységi részein a földtani területfelosztás határait értelemszerűen a takarós szerkezet takarófrontjaihoz és az őket többnyire merőlegesen és diagonálisan áttörő tektonikai vonalakhoz, ill. a rajtuk kifejlődött eróziós folyóvölgyekhez lehet kapcsolni.

2. ábra Kárpátalja törésrendszerei (Lazarenko et al., 1968 – Sakin, 1976 – Kruglov, 1986.) soroltuk azokat az adatokat, amelynek szórása nem haladja meg a ±1 millió évet, a tájékoztató jellegű csoportba pedig azokat, amelynek szórása meghaladja azt. Arra nézve, hogy milyen módszerrel és hol készítették az elemzéseket csak egy kiadványban (BAGDASZARJAN – DANYILOVICS 1968) találtunk utalást. Az innen származó 19 minta korát K/Ar módszerrel határozták meg. A koradatokkal kapcsolatban a következő probléma akkor merült fel, amikor térképi ábrázolásra került sor, mivel a mintavételi pontok egy részét területileg nem lehet pontosan azonosítani. Emiatt a fentihez hasonlóan itt is felállítottunk két, pontos és közelítő minősítő kategóriát. A pontos csoportba azokat az adatokat foglaltuk, amelyek teljes mértékben azonosíthatók, a közelítőbe pedig a többi, területileg csak nagyjából behatárolható koradatot soroltuk. A két kategóriából különválogattuk azokat a pontokat, amelyek területileg pontosak, illetve a hibahatáruk is ±1 millió év alatt van. Újabb gondot okozott a földtani térképen megjelenő összletek korbeosztása. A legtöbb vulkanit 15, 13 és 10 millió év körül csoportosul, tehát bádeni, szarmata és alsópannóniai korúak. Ennek ellenére az 1979-ban kiadott szovjet földtani térképen megjelenő legnagyobb kiterjedésű

Bár teléreik, sziljeik, parazita kitöréseik néhol átfedésben jelennek meg, fő területi-morfológiai egységeik egyben genetikai egységeknek is tekinthetők. Erre alapozva tehát megtartottuk az előbbiekben vázolt morfológiai alapú tájbeosztást, mivel annak részei uralkodóan vulkanológiaipetrogenetikai egységeknek is tekinthetők. A digitalizált földtani térkép alapján, a különböző korú és összetételű, magmás eredetű képződmények területi kiterjedésére vonatkozó adatokat lávakőzetekre, piroklasztikumokra és kipreparálódott szubvulkanitokra bontottuk. Az adatok kizárólag jelenleg a felszínen lévő összletekre érvényesek. A morfológiai alapon megrajzolt tájhatárok vulkáni összleteken kívül, változó kiterjedésű kréta–paleogén üledékeket is magukba foglalnak, ezért az egyes egységek összterületén belül felmértük az üledékek kiterjedését is. Radiometrikus koradatok szelekciója Összegyűjtöttük a területre vonatkozó, szakirodalomban fellelhető koradatokat, melyeket azután két részre, megbízható és tájékoztató minősítő csoportokra bontottunk. Ezt az indokolta, hogy az adatok többsége nagy hibahatárt mutat, pl. 13.6±4.6; 9.6±3.3, sőt egyes szélsőséges esetekben eléri a ±4-8 millió évet is. A megbízható csoportba

87


koordináták és nincs kilométerháló. Gyakran mindezt azzal is nehezítik, hogy a tematikus térképek ún. helyi koordinátarendszerben készültek, amelynek az átszámítását alig néhány, a térképet készítő szakember ismeri (SAKIN 1976; KRUGLOV 1986). Ehhez képest jelentős előrelépésnek számított, hogy 1993-ban olyan 1 : 200 000-es léptékű topográfiai térképet adtak ki (KÁRPÁTALJAI TERÜLET 1993), amelyen koordinátákat tüntettek fel és a terepen is használható adatokat tartalmazott. Bár a következő, 1999-es kiadásáról már hiányoznak a koordináták, viszont kilométerháló került rá (KÁRPÁTALJAI TERÜLET 1999). Az általunk jelenleg végzett felmérés során a megyére vonatkozó területi adatokat a kijevi katonai-topográfiai intézet által 2000-ben kiadott 1 : 100 000-es topográfiai térkép, Kárpátalja megyére vonatkozó térképlapjai (UKRAJNA TOPOGRÁFIAI TÉRKÉPE M 1 : 100 000) digitalizált változata alapján készült. Ez volt az első ilyen léptékű térkép, amelyről feloldották a katonai titoktartást. Az ennél nagyobb, a terepen jól használható 1 : 10 000-es vagy 1 : 50 000-es léptékű topográfiai térképek kiadása még várat magára. A földtani adatokat Tyitov (1979) 1 : 200 000-es méretarányú földtani térképe digitalizálásával kaptuk, amely annak ellenére, hogy több mint 25 éve készült ma is az egyik legkorszerűbbnek mondható. A Kárpátaljai Geológiai Expedíció szakembergárdája által összeállított 1 : 50 000-es méretarányú térképlapokból kicsinyített térképen a gyakorlattól eltérően, az 50 000-es laphatárokat is megjelenítették, vagyis ezzel lehetőség nyílt az összevetés a topográfiai térképpel és így pontos térképi adatbázist alakíthattunk ki belőle. A digitális adatbázist GeoMedia szoftver segítségével építettük ki (INTERGRAPH CORPORATION 2003).

egységek levantei kort mutatnak. A magyarázat valószínűleg abban áll, hogy más a mai magyar és az akkori szovjet korbeosztás, azonban erre vonatkozó magyarázatot nem közöltek. Egyetlen publikáció ad némi tájékoztatás, amikor a miocén-pliocén határt 11±1 millió évre teszi (TOLSZTOJ 1976). Mivel egy adat alapján a párhuzamosítás lehetetlen, ezért az egyes tájegységekre vonatkoztatott különböző korú és összetételű vulkanitok területi kiterjedésének leírásakor a Tyitov (1979) féle földtani térkép korbeosztását fogjuk követni. A főelem-összetétel adatok eredete, hiányosságai A korösszetételhez hasonlóan kigyűjtöttük a főelemösszetételre vonatkozó elemzéseket is. Ezeket, az elemzés pontossága alapján három, megbízható, tájékoztató jellegű és nem használható csoportba osztottuk. A megbízható csoportba azok az adatok kerültek, amelyek megfelelnek a TAS előírásainak (LE MAITRE ET AL. 1985). A tájékoztató jellegű csoportba lévő minták 1%-ban eltérnek a TAS előírásaitól. Az utóbbi csoportot abból a megfontolásból hoztuk létre, hogy ha a területről nincs más adat, vagyis jobb híján, a pontatlanságot figyelembe véve használhatók. A többi fennmaradó minta a nem használható csoportba került. Ennek egy részére jellemző, hogy az összeg jóval meghaladta a 100-at, illetve egyes esetekben jóval alatta maradt, így valószínűleg mérési hiba terheli, másik részénél pedig a víztartalom haladta meg jóval a TAS 2,5%os bontottsági határértékét. A koradatok elemzéséhez hasonlóan itt is felmerült a mintavételi pontok területi behatárolhatóságának kérdése, ezért az ott használt pontos és közelítő kategóriákat itt is kénytelenek voltunk felállítani. Az általunk összegyűjtött 244 kémiai elemzés közül 230 esik a lehatárolt szerkezetmorfológiai egységek területére. Az elemzések elsősorban lávakőzetekre vonatkoznak, csupán 16 minta készült tufából. Az ezekre vonatkozó adatok a megbízható és tájékoztató jellegű csoportokba kerültek. Arról is ritkán olvashatunk, hogy az adott cikkben szereplő adatsor milyen elemzési módszerrel készült. A felhasznált publikációk közül csak egy, a Tolsztoj (1976) által szerkesztett munka közöl módszereket, bár megjegyzi, hogy nincs egységesen kidolgozott és általánosan használt, a geokémiai analízisre kidolgozott eljárás. Ennek alapján el kell fogadni, hogy a kiértékelések feltehetőleg titrimetriával, lángfotometriai és lumineszenciás módszerrel illetve spektrális analízissel készültek. A kárpátaljai vulkanitok korával és kémiai összetételével kapcsolatos publikált adatmennyiség viszonylag nem nagy. Ez azonban nem tükrözi a valóságos megkutatottságot, mivel a Kárpátaljai Geológiai Expedíció adattári jelentései (pl. SKLJANKA ET AL. 1974) jóval több elemzést tartalmaznak, ezek azonban főleg az ércesedésekhez kapcsolódnak így, természetükből adódóan, hozzájutni szinte lehetetlen.

A neogén vulkanizmus szerkezeti alapjai és kifejlődése Kárpátalját tektonikai szempontból alapvetően két részre szokták osztani: Gyűrt-Kárpátokra és Kárpátaljaisüllyedékre (3. ábra). A Gyűrt-Kárpátok különálló szerkezeti elemeinek (1. Krosznói-takaró, 2. Dukla-takaró, 3. Szuhatakaró, 4. Magura-takaró, 5. Csornogora-takaró, 6. Rahóitakaró, 7. Máramarosi-masszívum, 8. Máramarosi-szirt-öv, 9. Pienini-szirt-öv) takaróba rendeződése a kréta-paleogén során kezdődött és a miocénre formálódott ki. A takarók anyaga, a bajkáli-hercíni eredetű Máramarosi-masszívum kivételével kréta-paleogén flis (a felső szint már magába foglalja a miocén egy részét is) amely alig tér el a különböző területeken. Így kisebb területi különbségeket, vagyis önálló szerkezeti-fácies zónákat, alzónákat vagy pikkelyeket csak nagyon alapos és részletes, a szerkezetalakulás fejlődését és az üledékképződési környezeteket is figyelembevevő vizsgálatsorozattal lehet kimutatni. E területeken csak elvétve és kis kiterjedésben találunk nagyon kis számú bázisos vulkanitot. A Kárpátaljai-süllyedék szerkezeti egységei: 1. Szegélyzóna, 2. Központi-zóna, 3. Peripannon mélytöréses zóna, 4. Vihorlát-gutini vulkáni vonulat (KRUGLOV 1986). 1. A Szegély-zóna csak a Borzsa és a Tarac folyók között figyelhető meg a felszínen. Ennek oka, hogy a Borzsától ÉNy felé a Szinyák és a Borló effúzívumai fedik be, a Taractól K-re pedig, a Pienini-szirt-öv pereménél kiékelődik. Szokták nevezni Monoklinális-zónának is, mivel

Térképi adatbázis és térinformatikai alapok A volt Szovjetunió területén általános gyakorlat volt, hogy térképekhez nagyon nehezen, gyakran csak külön engedéllyel lehetett hozzájutni. Amelyek forgalomba kerültek, azok hiányosak, használhatatlanok voltak, mivel nem kerültek fel rá azonosítási pontok, nincsenek feltüntetve 88


kriptodiapírok (Beregkisalmás, Ilosva, Técső, Husztköz, Kökényes) és magmás intrúziók (Nagydobrony, Verbőc) vesznek részt.

a szerkezetfejlődés során elsősorban kis méretű, lokális törésekkel szabdalt, monoklinális gyűrődések képződtek. 2. A Központi-zóna a süllyedék legnagyobb szerkezeti egysége. Felépítésében brachiantiklinálisok, erodálódó sódiapírok (Aknaszlatina, Husztsófalva-Talaborfalva),

3. ábra Az ÉK-i Kárpátok DNy-i részének szerkezeti egységei (Kruglov 1986 nyomán) 3. A Peripannon mélytöréses zóna lényegében egy sor kiemelt és bezökkent horszt-gráben típusú blokksorozat. A kiemelt blokkokat mintegy 500-600 m neogén fedő takarja, ami a bezökkent blokkoknál 2000-2300 m-re növekszik. A blokkokat határoló törésvonalak mentén többször fordult elő hipabisszális intruziók behatolása, néhol lávaömlésekkel kísérve. Ennek köszönheti létét a Csapi-vulkáni lánc és a Beregszász-Bégányi-dombság is (SZIDORENKO ET AL. 1966; KRUGLOV 1986). 4. A Vihorlát-gutini vulkáni vonulat, általánosan ÉNyDK-i csapású, de a Nagyszőlősi-hegység területén markánsan D felé hajlik. A vonulat irányváltása annak köszönhető, hogy az itt található vulkanitok képződése genetikailag három különböző mélytörési zónához köthető, amelyeket csak képződményeik morfológiája foglal egységes vonulatba. Az ÉNy-DK-i csapásirányú Vihorlát – Borló területe a Kárpátaljai mélytöréshez, az ÉK-DNy-i Nagyszőlősihegység a Csap-Munkácsi-medencét és az Aknaszlatinaimedencét elválasztó mélytöréshez, az ismét ÉNy-DK-i csapásirányú Avas, pedig a Peripannon-mélytöréshez kapcsolható (MERLICS – SZPITKOVSZKAJA 1965; KORONOVSZKIJ 1965; TOLSZTOJ 1976). A vonulat hossza Ukrajna területén kb. 120 km, szélessége 15-20 km. Ez átmegy ÉNy-on Szlovákiába, ahol a Vihorláttal befejeződik, DK-en É-Erdélybe, ahol a Gutin található. A Kárpátalja területén húzódó vulkáni régiók két jól elkülönülő sávra koncentrálódnak. Az egyik a Pienini-szirtövhöz, illetve a Kárpátaljai mélytöréshez (MERLICS – SZPITKOVSZKAJA 1965) kapcsolódó Vihorlát-gutini vulkáni vonulat, a másik, a Csap-Beregszász-Nagybánya (MALEJEV 1964) vonalhoz köthető, a Peripannon-mélytörés zónával kijelölhető sáv (MERLICS – SZPITKOVSZKAJA 1965). Néhá-

nyan megkülönböztetnek a két vonulat között egy un. átmeneti sávot, amelyet a Csap-munkácsi-síkságon kipreparálódó, vulkáni eredetű dombok (Derceni-hegy, Salánkihegy, nagyszőlősi Fekete-hegy) képviselnek a felszínen (SEGHEDI ET Al. 2001). A volt Szovjetunió területén a lemeztektonikai szemléletmód csak a 80-as években kezdett meghonosodni, így a kárpátaljai vulkáni aktivitás szakaszait tárgyaló kiadványok Stille-i értelembe vett geoszinklinálisokban gondolkoznak. Mivel e cikk keretében nem cél a két iskola párhuzamosítása, ezért a továbbiakban követni fogjuk a helyi nevezéktant. Kárpátalja kainozóos vulkanizmusában három szakaszt különböztetnek meg: geoszinklinális szakasz, orogén szakasz és posztorogén szakasz (MALEJEV 1964). A kréta-paleogén során végbemenő geoszinklinális típus vulkanizmusa többnyire negatív, süllyedő mozgások között zajlott. A vulkáni termékek fő tömege e periódusban bázisos összetételű láva és piroklasztikum. A kitörés víz alatti körülmények között zajlott. Lávafolyások, tufa rétegek, és hipabisszikus testek képződése jellemző, melyek területi elterjedése a Rahóitakaró É-i határához köthető, illetve a takaró D-i határvonala mentén egészen a Talabor vízgyűjtőjéig találhatunk paleogén vulkanitokat. Kréta kori (78±10 millió év, 86±10 millió év, 137±8 millió év) ofiolitokként (spilit, diabáz) definiálják őket (BOJKO ET AL. 1967; LAZARENKO ET AL. 1968; DOLENKO ET AL. 1981). Részletesebb jellemzésük alapján ezek dolerit, gabbró-dolerit, bazalt, és riolit-tufa összletek (MERLICS – SZPITKOVSZKAJA 1958; MALEJEV 1964; SZIDORENKO ET AL. 1966). A neogén során fejlődő orogén vulkanizmust négy fázisra bontják 1. eggenburgi – felső-bádeni, 2. felső-bádeni – alsó-szarmata, 3. alsó-levantei, 4. felső-levantei (MALEJEV 89


1964), illetve Tolsztoj (1976) két, 1. eggenburgi-szarmata, korai orogén, 2. pannon-pleisztocén, késő orogén szakaszra tagolja. Az egyes fázisok kezdete ÉNy-DK-i és ÉK-DNy-i mélytörések kialakulásához köthető. Jellemző, hogy a szarmata végéig egységes süllyedésről lehet beszélni Kárpátalja területén, míg a pannontól kezdődően az aljzat különálló blokkjainak pozitív és negatív vertikális mozgásai kerültek előtérbe (SZOBOLJOV–KOSZTYUK 1958; TOLSZTOJ 1976). Az ottnangi-kárpáti időszakot dácit- és riolit-tufák, illetve biotitos andezit jellemzi. Területi kiterjedését nézve a Beregszászi-dombsághoz kötődik (MALEJEV 1964; TOLSZTOJ 1976). A bádeni-szarmata vulkáni aktivitás termékei riolit, dácit, andezit, bazaltos-andezit és ezek tufái. Felső-bádeni vulkanitokat Kárpátalja területén csak a Beregszászidombság területén találunk. A szarmata vulkanitok előfordulása már jóval nagyobb a Beregszászi-dombságon kívül, ahol ez a vulkánosság befejező szakasza. Jellemző előfordulásaik a Vihorlát-Popricsnij, a Makovica, a Szinyák, a BorlóGyil és az Avas területén találhatók. A Popricsnij–Borló területén andezit és gabbró-diorit dájkok illetve riodácit és dácit extrúziók képződtek. Az Avas szarmata magmatitjai granodiorit, gabbró és gabbró-dolerit intrúziók (MERLICS – SZPITKOVSZKAJA 1958a; MERLICS – SZPITKOVSZKAJA 1958b; SZPITKOVSZKAJA 1958; MALEJEV 1964; MALEJEV 1965; TOLSZTOJ 1976). A pannon legelején kezdődik a Nagyszőlősi-hegység bazaltos-andezit láva és tufahorizontjainak kialakulása. A Popricsnij–Borló-Gyil területén ugyanakkor dácitos-andezit szubvulkanitok képződése mellett, andezit és bazaltos andezit lávaömlések és tufaszórások figyelhetők meg. Az Avas területén Tolsztoj (1976) szerint andezit és bazaltosandezit lávák és tufák képződtek. A pannon legvégén a Popricsnij – Borló-Gyil vonulatban újabb vulkáni aktivizáció kezdődik, amely elhúzódik a levantei emelet végéig. Az Avas és a Nagyszőlősi-hegység területén csak a levantei elején újul fel a vulkáni tevékenység, amely tart egészen a pleisztocén elejéig. Az anyagi összetételre a bázisos lávák és piroklasztikumok uralkodása jellemző. A Popricsnij–Borló-Gyil, az Avas és a Nagyszőlősi-hegység körzetében egyaránt bazaltos-andezit és andezit lávákat, valamint riodácit extrúziókat találunk (MALEJEV 1964; TOLSZTOJ 1976). A levantei vulkáni összleteket két formációra bontják. Az idősebb, Gutini-formációt levantei korúnak írják le és három, Alsó-, Középső- és Felső-gutini tagozatra osztják. A fiatalabb, Buzsorai-formáció levantei–alsó-pleisztocén korú (SZIDORENKO 1966; VERESCSAGIN ET AL., 1981). A Gutini-formáció mindhárom tagozatára, a működés előrehaladtával a fokozatos savanyodás jellemző. Az Alsógutini-tagozat bazaltos-andezit lávaömléssel kezdődik, majd dácitos-andezit lávák, a befejező szakaszban pedig dácit és riolit lávák képződnek. A Középső-gutini-tagozat bazaltömléssel kezdődik, majd vastag piroklasztit réteg rakódott le, s végül az aktivitás andezit lávaömléssel zárult. A Felsőgutini-tagozatban sorrendben bazaltos-andezit, andezit, dácit, dácitos-andezit és riolit jött létre (SZIDORENKO 1966).

A statisztikus adatok összegző értékelése A vulkanizmus kiterjedése és területi eloszlása Kárpátalja összterülete 12 771 km2, melyből 1701 km2, azaz 13,3%, vulkáni eredetű hegy- illetve dombvidék. A neogén vulkanitok származásuk szerint kipreparálódott szubvulkanitok, lávakőzetek, ill. piroklasztikumok (1. táblázat). kőzet neve

jelenlegi korbeosztása

felszíni elterjedése (km2) 4,39 0,42 29,33

Exhumálódott szubvulkáni testek

Lávakőzetek

Piroklasztikumok

Riolittufa bádeni Savanyú tufa szarmata Riolittufa szarmata Bazaltos-andezit pannon 158,1 tufa Andezit tufa pannon 46,55 Bazaltos-andezit levantei 132,7 tufa Andezit tufa levantei 295,7 Dácitos-andezit levantei 33,65 tufa Riolit tufa levantei 25,76 Σ 726,6 Bazaltos-andezit szarmata 0,13 Andezit szarmata 1,55 Riolit szarmata 18,45 Bazaltos-andezit pannon 28,99 Andezit pannon 15,43 Dácitos-andezit pannon 9,45 Riolit pannon 3,72 Bazalt levantei 3,43 Bazaltos-andezit levantei 189,74 Andezit levantei 468,39 Dácitos-andezit levantei 105,56 Dácit levantei 30,96 Riolit levantei 43,91 Σ 919,7 Diorit-porfirit bizonytalan 5,7 Dacitos-andezit bizonytalan 3,32 Gabró-porfirit pannon 0,64 Bazaltos-andezit pannon 0,64 Diorit-porfirit pannon 4,24 Andezit pannon 8,15 Granodioritpannon 1,96 porfirit Dácitos-andezit pannon 2,38 Diabáz-porfirit és levantei 1,49 gabró-porfirit Bazaltos-andezit levantei 13,75 Diorit-porfirit levantei 2,51 Andezit levantei 1,62 Dácitos-andezit Levantei 3,88 Riodácit Levantei 4,55 Σ 54,83 Mindösszesen 1701,16 1. táblázat Magmatitok felszíni kiterjedése a kárpátaljai vulkáni eredetű szerkezetmorfológiai egységek területén

90


Az exhumálódott szubvulkáni testek a vulkáni területek 3,2 %-át, 54,8 km2-t foglalnak el (4. ábra). Összesen 192 ponton bukkannak felszínre. Az egyes testek átlagos felszíni vetülete 0,3 km2. A 192 felszínre bukkanásból mindössze 15 folt (7,8 %) területe haladja meg a 0,5 km2-t, illetve 13 folt (6,7 %) területe nagyobb, mint 1 km2. Összetételüket tekintve körülbelül 2/3 részt képviselnek a bázisos és intermedier, ill. 1/3 részt a savanyú magmatitok. A legnagyobb az Avasban, a Sirokij Verhen felszínre bukkanó bizonytalan korú dácitos-andezit intrúzió, melynek területe 3,32 km2. Ugyancsak az Avas területén található egy jelentős méretű szubvulkáni andezit kibukkanás, melynek összterülete több, mint 10 km2, azonban Kárpátalján csak 3,2 km2 található, a többi része átnyúlik ÉErdélybe. Ezeket megközelítő kiterjedése van a Munkácstól É-ra található két pannon intrúziónak is. Az egyik andezites anyagú, területe 1,8 km2, a másik dácitos-andezit és területe 2,3 km2-nyi. Mintegy 18 km2-nyi területen jelentkeznek pannon intrúziók. Ezen belül legnagyobb területet, 8,1 km2-t az

andezites testek foglalják el. Elterjedésük azonban erősen koncentrált, Munkácstól É-ra a Szinyák-Makovica határon található egy felszínre bukkanás, a többi az Avas területén a Cserszi- és a Sütő-patakok felső folyásánál közvetlenül az Ukrán-román államhatár mentén és a Ponorul-Dealuluj csúcs környékén. Viszonylag nagy területet, 4,2 km2-t, borítanak az Avas diorit-porfirit intrúziói. Szintén az Avas területén találhatók 12 foltban, de mindössze 1,9 km2 kiterjedésben pannon granodiorit benyomulások. Legnagyobb a levantei szubvulkáni testek területe, öszszesen 27,8 km2, melyből 13,7 km2-nyi területet, a 100 foltban felbukkanó bazaltos-andezitek foglalnak el. Elterjedési területük elsősorban a Borló-Gyil (55 kibukkanás) és a Szinyák (21 kibukkanás). A riodácitok 4,5 km2, a dácitosandezitek 3,8 km2-rel képviseltetik magukat. Ezen kívül 2,5 km2-en található diorit benyomulás és 1,6 km2-en szubvulkáni andezit.

4. ábra Kipreparálódott szubvulkáni testek elterjedése Kárpátalján A lávakőzetek területének 91,5 %-át levantei összletek adják, ezen belül pedig az andezit uralkodik, 55,6 %-al, 468,3 km2-es kiterjedéssel. Elsősorban a Makovicában (260 km2) és a Szinyákban (96 km2) fordul elő, azonban kisebb-nagyobb területi megoszlásban, a Nagyszőlősihegységet kivéve az egész Vihorlát-gutini vulkáni vonulatban megtalálható. Jelentős a Borló-Gyil (169,3 km2) és a Nagyszőlősi-hegységben (20,4 km2) megjelenő bazaltosandezitek területe, ami a lávakőzetek 20,6 %-a. Levantei savanyú andezitek 105,5 km2-t (12,5 %), foglalnak el, melynek fele, 53,5 km2 a Makovicában található. A Borló-Gyil területén az 1017 m magas Dehmanov csúcson 3,4 km2-en bazalt található. A riolitok mintegy 43,9 km2-rel (5,21 %)

Ma a megye területének 919,7 km2-nyi felszínét borítják lávakőzetek (5. ábra). Ebből mintegy 20,1 km2-t (2,1 %) szarmata lávák alkotnak, melyek elsősorban (12,4 km2) a Beregszászi-dombság területén található riolitos vulkanizmus eredményeként jöttek létre. 57,6 km2-t (6,2 %) borítanak pannon lávakőzetek. Legelterjedtebb a bazaltos-andezit (28,9 km2) amelynek elterjedési területei a Borló-Gyil és a Nagyszőlősi-hegységben találhatók. Pannóniai andezitek találhatók a szigethegységek (11,3 km2) és kis kiterjedésben a Szinyák ill. savanyú andezitek a Borló-Gyil és a Szinyák területén. A VihorlátPopricsnij csoportban mintegy 3,5 km2-nyi riolit található.

91


(6 km2). Dácitok 30,9 km2-nyi (3,67 %) területen találhatók a Makovicában (25,5 km2) és a Szinyákban (5,4 km2).

képviseltetik magukat. Elterjedési területeik a Nagyszőlősihegység (19,2 km2), a Makovica (18,7 km2) és az Avas

5. ábra Lávakőzetek területi kiterjedése Kárpátalján ten található a Beregszászi-dombság és a Szigethegyek területén.

Piroklasztitok alkotják a vulkáni területek 42,7 %-át, 726,6 km2-t (6. ábra). Bádeni riolittufa borít 4,4 km2-t (0,2 %) az Avasban. Szarmata riolittufa 30 km2-nyi terüle-

6. ábra Piroklasztitok területi elterjedése Kárpátalján

92


a Makovicában van a felszínen (16,8 km2), ezen kívül a Borló-Gyilben és a Nagyszőlősi-hegységben is megtalálható.

A pannonból bázisos jellegű piroklasztikumok maradtak elsősorban a felszínen. Bazaltos-andezit-tufát találunk a Borló-Gyilben (71,7 km2), az Avasban (53,4 km2) és a Nagyszőlősi-hegységben (33 km2). Andezit-tufák (46,5 km2, 2,7 %) a Vihorlát-gutini vulkáni vonulat határain belül a Vihorlát-Popricsnij és a Nagyszőlősi-hegység kivételével mindenütt megjelennek. A levanteiben az andezit-tufa 295,7 km2-rel, és a bazaltos-andezit-tufa, 132,7 km2–rel dominál. A legnagyobb andezit-tufa előfordulás a Makovicában található (156,8 km2), de jelentős mennyiségben találunk a Szinyák területén is (70 km2). A bazaltos-andezit tufa kiterjedése a Borló-Gyilre (83 km2) és a Nagyszőlősi-hegységre (50 km2) korlátozódik. Ezen kívül dácitos-andezit-tufa (33,6 km2) található, melynek több mint kétharmada a Nagyszőlősihegységben lelhető fel. Riolit tufa legnagyobb kiterjedésben

VihorlátPopricsnij Makovica Szinyák Borló-Gyil Nagyszőlősihegység Avas Beregszászidombság Szigethegyek Összesen

A kronológia jelentősége és nyitva maradt kérdései Publikált szakirodalmi forrásokból összesen 89, a kárpátaljai vulkanitok korára vonatkozó adatot találtunk (BAGDASZARJAN – DANYILOVICS 1968; SZEMENYENKO 1969; REZVOJ 1974; TOLSZTOJ 1976; BOJKO ET AL. 1967;). E 89 adatból 85 esik az általunk vizsgált szerkezetmorfológiai egységek területére (7. ábra; 2. táblázat). A leginkább megkutatottnak a Beregszászi-dombság tekinthető, ahol a 48 km2-nyi területre 34 elemzés jut. Ez annak köszönhető, hogy ehhez a területhez kapcsolódnak a legnagyobb reménnyel kecsegtető érces területek.

Az egység területe (km2)

Ebből vulkáni (km2)

Felszíni mintából készített elemzés

Fúrásból származó minta elemzés

Összesen

1 km2-re lebontva

104,7

100,5

3

-

3

0,03

645,5 279,8 695,6

563,16 193,35 462,29

4 6 6

-

4 6 6

0,007 0,031 0,012

319,2

177,87

5

-

5

0,028

255,05

125,52

14

10

24

0,19

54,9

47,96

31

3

34

0,7

30,68 2385,43

30,51 1701,16

3 72

13

3 85

0,098 0,049

2. táblázat A vulkáni eredetű szerkezetmorfológiai egységek magmatitokra mért radiometrikus koradatai

Szinyákban az egyik legfiatalabb vulkáni összletnek feltételezett Pliska (9,5±0,5) és a Vezúv típusú vulkánnak feltételezett, kalderaközpontban képződött (MALEJEV 1964) Búza csúcs (9,5±0,5) környezetében összpontosulnak a vizsgálatok (BAGDASZARJAN-DANYILOVICS 1968; TOLSZTOJ 1976). A Borló-Gyil területén a Buzsora környezetében lehet adatkoncentrációt megfigyelni. Ez annak köszönhető, hogy a Pliskához hasonlóan ezt a területet is az egyik legfiatalabb (9,5±0,7) vulkáni aktivitáshoz sorolják (TOLSZTOJ 1976). A Nagyszőlősi-hegységben a terület központi részén elszórtan találhatók koradatok.

A nagyobb vulkáni egységeknél jellemző, hogy nagy az adatok területi koncentrációja, kivétel a Beregszászidombság mellett az Avas, ahol az adatok, a területi eloszlást tekintve az egész vonulatot lefedik. A Vihorlát-Popricsnij területén a koradatok elsősorban a Sziroj-patak völgyéhez köthetők. Innen É-ra, Perecseny környékén bukkannak felszínre bázisos összetételű felsőpaleogén – alsó-miocén szubvulkáni testek, amelyekhez további koradatok köthetők, ezek azonban már nem esnek az egység területére, mivel a Magura-takaró flis kötegeibe nyomultak be. A Makovicában a Radvánci kőbánya anyagát, az Antalóci-hegyet és a Makovica csúcsot elemezték meg. A

93


7. ábra. A vulkanitok koradatainak területi megoszlása Kárpátalján

A 85 adatból 12 különböző mélységű fúrásokból, 73 pedig felszíni mintákból származik. Az általunk alkalmazott pontos megjelölésű minősítő kategóriába 51 koradat sorolható. A megbízható kategóriába pedig 38 radiometrikus koradat


Hibahatár (szórás) alapján megbízható (db) tájékoztató (db) 2 1

került (3. táblázat). Sajnálatos, hogy mindössze 19 olyan adat van, amely megfelel mind a pontos, mind pedig a megbízható kategóriának (8. ábra).

Minták összesen (db) 3

Területi behatárolhatóság alapján pontos (db) közelítő (db) 1 2

2 6 6 2

2 3

4 6 6 5

2 3 4 2

2 3 2 3

12 6

12 28

24 34

12 24

12 10

2 38

1 47

3 85

3 51

34

3. táblázat A kárpátaljai magmatitok koradatainak megbízhatósága

94


8. ábra A +- 1 millió évnél kevesebb szórással rendelkező, illetve helyileg pontosítható koradatok eloszlása Kárpátalján Kárpátaljai vulkáni egységekre vonatkozóan 230 elemzést találtunk (9. ábra; 4. táblázat). Az elemzések, a koradatokkal ellentétbe, jó területi lefedettséget mutat mind az összmintaszám mind a TAS kritériumainak megfelelő elemzések tekintetében. Ugyanakkor itt is megfigyelhetők területi koncentrációk, melyek nagyon közel esnek az olyan pontokhoz, ahonnan radiometrikus kort is határoztak.

A vulkáni összletek geokémiai ismeretessége Kárpátalja vulkáni körzeteinek kémiai összetételére vonatkozó konkrét adatot alig néhány kiadvány közöl (ZOLOTUHIN 1960; LAZARENKO 1960; DANYILOVICS 1963; LAZARENKO ET AL. 1963; MALEJEV 1964; TOLSZTOJ 1976; SZÖŐR ET AL. 1990a; SZÖŐR ET AL. 1990b; RÓZSA 1993; SEGHEDI ET AL. 2001). A fent említett publikációkban a

Ebből vulkáni A kémiai elemzések Az egység terüle(km2) száma (db) te (km2) Vihorlát-Popricsnij 104,7 100,5 13 Makovica 645,5 563,16 36 Szinyák 279,8 193,35 46 Borló-Gyil 695,6 462,29 21 Nagyszőlősi-hegység 319,2 177,87 31 Avas 255,05 125,52 39 Beregszászi-dombság 54,9 47,96 32 Szigethegyek 30,68 30,51 12 Összesen 2385,43 1701,16 230 4. táblázat A vulkáni eredetű szerkezetmorfológiai egységeink kémiai elemzései területi megoszlásban A feldolgozott adatok mintegy 64,7 %-a felel meg a TAS előírásainak, vagyis ennyi sorolható be a megbízható kategóriába (5. táblázat). A Popricsnij csoport 13 elemzéséből 10 (4,34 %) használható. A Makovica területén 20 (8,69 %), a Szinyákban 21 (9,13 %), a Borló-Gyilben 18 (7,82 %), a Nagyszőlősi-hegységben 19 (8,26 %), az Avasban 30 (13,04 %), a Beregszászi-dombság 21 (9,13 %) és a szigetvulkánokból származó 12 elemzésből pedig 10 (4,34 %) használható.

1 km2-re lebontva 0,12 0,06 0,23 0,04 0,17 0,31 0,66 0,39 0,13

A tájékoztató kategória mintegy 23 %-ot tesz ki. A legtöbb ilyen típusú adat a Szinyákban (13 db), a Makovicában (12 db) és a Beregszászi-dombság (11 db) területén található. A nem használható csoport 32 mintájának legnagyobb hányadát a Szinyákban (12 db) találhatjuk. A Szigethegységek területén csupán egy, a Beregszászi-dombság területén pedig egyáltalán nincs ilyen kategóriába tartozó adat.

95


Az elemzés pontossága alapján


megbízható

tájékoztató

(db) 10

(%) 4.34

(db) 1

(%) 0.43

20 21 18 19

8.69 9.13 7.82 8.26

12 13 2 8

5.21 5.65 0.86 3.47

4 12 1 4

30 21

13.04 9.13

5 11

2.17 4.78

4 -

10 149

Összesen

nem használható (db) (%) 2 0.86

Területi behatárolhatóság alapján közelítő pontos

(db) 13

(%) 5.65

(db) 12

(%) 5.21

(db) 1

(%) 0.43

1.73 5.21 0.43 1.73

36 46 21 31

15.7 20 9.1 13.5

30 38 18 22

13.04 16.52 7.82 9.56

6 8 3 9

2.6 3.47 1.3 3.91

1.73

39 32

17 13.9

34 8

14.78 3.47

5 24

2.17 10.43

4.34 1 0.43 1 0.43 12 5.21 2 64.75 54 23 32 12.12 230 100 164 5. táblázat A kárpátaljai magmatitok kémiai elemzéseinek megbízhatósága

0.86 71.26

10 66

4.34 28.65

9. ábra. Az egyes vulkáni egységekre vonatkozó kémiai elemzések területi megoszlása Kárpátalján piroklasztikumok, melyek 4,4 km2-t foglalnak el. A szarmata vulkáni produktumok valamivel több piroklasztitot (29,7 km2) tartalmaznak, mint lávakőzetet (20,1 km2). A pannonban képződött és a felszínen lévő vulkáni eredetű anyagokban a tufák (204,6 km2) csaknem négyszer akkora területen vannak képviselve, mint a lávák (57,5 km2). A levanteiben megfordul az előbbi tendencia, előtérbe kerülnek a lávakőzetek (842 km2) a piroklasztikumokkal szemben (487,8 km2). A Kárpátalja területén lévő, a felszínen 1701 km2 elterjedésű vulkanitok publikált radiometrikus koradatai azt mutatják, hogy 20 km2-re esik egy elemzés, ami egy viszonylag alacsony megkutatottsági szintet jelent, annál is

A területi behatárolhatóság alapján 164 közelítő és 66 pontos kategóriájú adatot ismerünk. Azonban összesen 28at lehet besorolni mind a pontos, mind pedig a megbízható kategóriába (10. ábra). Következtetések A Kárpátaljai vulkanitokról területi kiterjedéséről öszszességében elmondható, hogy a felszínen található lávakőzetek mennyisége (54 %) kis mértékben meghaladja a piroklasztikumok (43 %) részarányát. Ezekhez viszonyítva a felszínre került intrúziók összterülete elhanyagolható (3 %). A legkorábbi kainozóos vulkanitok a bádeni 96


sze 19 olyan elemzés található, amelynek mind a szórása mind a területi behatárolhatósága megfelelő.

inkább, mivel az elemzések elsősorban koncentráltan jelennek meg. Ezen kívül figyelembe kell venni azt a tény is, hogy az általunk felhasznált irodalmi forrásokban mindösz-

10. ábra. A területileg pontosan lehatárolható és megbízható kategóriájú kémiai adatok területi megoszlása Vihorlát-Popricsnij 1 Makovica 6 Szinyák 6 Borló-Gyil 2 Nagyszőlősi-hegység 6 Avas 4 Beregszászi-dombság 17 Szigethegyek 9 Összesen 51 6. táblázat Pontos és megbízható kategóriájú kémiai adatok megoszlása szerkezeti egységenként использования. Сб. “Проблемы геологии и рудоносности неогена Закарпатья”. Изд. Львов. Bagdaszarjan – Danyilovics (Багдасарян, Г. П. – Данилович, Л. Г.) (1968): Новые данные об абсолютном возрасте вулканических образований Закарпатья. АН СССР. Серия геологическая. Москва. Bojko et al. (Бойко А. К. – Круглов С. С. – Кульчицкий Я. О. – Матковский О. И. – Мерлич Б. В. – Спитковская С. М. – Фишкин М. Ю. – Цьонь О. В. – Чеджемов Г. Х.) (1967): Абсолютная геохронология главнейших комплексов Украинских Карпат. АН СССР. Труды XV сессии комиссии по определению абсолютного возраста геологических формаций. Burov – Sermeta (Буров, В. С. – Шеремета, В. Г.) (1959): Верхнеплиоценовые отложения Советского Закарпатья. Изд. ВУЗ. Геология и разведка, №7.

A kémiai elemzések tekintetében valamivel jobb a helyzet. Itt 7,5 km2-re esik egy elemzés, ami szintén alacsony megkutatottságot jelent. A koradatokhoz hasonlóan itt is meg kell jegyezni, hogy 28 olyan elemzés található, amelyek mintaterülete pontosan behatárolható, illetve megfelel a TAS előírásainak. Köszönetnyilvánítás: A szerző köszönetet mond a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az Oktatási Minisztérium (OM) által kinevezett Domus Hungarica Scientiarium et Artium kuratóriumának az adatbázis összeállításához nyújtott segítségért! Irodalom Babak (Бабак В. К.) (1966): Минералогические и технологические особенности руд Беганського месторождения и пути их комплексного 97


Cisz (Цись, П. М.) (1962): Геоморфология УРСР. Вид. Львівского Університету.) Danyilovics (Данилович Л. Г.) (1961): Геологопетрографическая характеристика вулканического комплекса хр. Аваш (Закарпатье). Афтореферат диссертации. Львов. Danyilovics (Данилович Л. Г.) (1963): Геолого – петрографична характеристика вулканичного комплексу хребет Оаш. Видавництво АН УРСР, Київ. с.94. Danyilovics (Данилович, Л. Г. – Иванова, Р. Г. – Матвеева, А. А.) (1966): Характер развития миоценового вулканизма в Закарпатском внутреннем прогибе. В сб. Тектоника Карпат, серия Геология и геохимия горючих ископаемых., Наукова думка. Dolenko et al. (Доленко Н. Д. – Бойчевская Л. Т. – Данилович Л. Г. – Медведев А. П. – Царненко П. Н.) (1981): Офиолиты и развитие Украинских Карпат в плане тектоники литосферных плит. Geologicky Zbornik – Geologica Carpathica, 32, 4, pp. 449-463, Bratislava. Gabinyet et al. (Габинет М. П. – Кульчицкий Ч. О. – Матковский О. И.) (1976): Геология и полезные ископаемые Украинских Карпат. Изд. обьединение “ Вища школа”, Львов. Gerencsuk (Геренчук, К. І. ред.) (1981): Природа Закарпатської області. Вища школа, Львів. Kárpátaljai terület, 1993. (Закарпатська область). Загальногеографічна карта М 1 : 200 000. Головне управління Геодезії, Картографії та Кадастру при кабінеті міністрів України. Київ, 1993. Kárpátaljai terület, 1999. (Закарпатська область). Загальногеографічна карта М 1 : 200 000. Військово-картографічна фабрика. Київ, 1999. Koronovszkij – Milanovszkij (Короновский, Н. Б. – Милановский, Е. Е.) (1966): К вопросу о возрасте стратовулканов Синяк и Борло.Дил (Закарпатье). В кн. Очерки по геологии Советских Карпат. Koronovszkij – Szolodkova (Короновский, Н. Б. – Солодкова, Н. А.) (1964): Строение и история формирования вулкана Cиняк (Закарпатье). Казахский институт минерального сырья. Труды лаборатории палеовулканологии, вып. 3. АлмаАта. Koronovszkij (Короновский Н. В.) (1965): Геологическое строение и история формирования средней части Выгорлат-Гутинской вулканической гряды (стратовулканы Синяк и Борлов-Дил, Советское Закарпатье). Карпато-Балканскя Геологичесская ассоциация, VII конгресс София. Доклады, часть I. Koronovszkij (Короновский, Н. Б.) (1965): Геологическое строение и история формирования средней части Выгорлат-Гутинской вулканической гряды (стратовулканы Синяк и Борлов-Дил, Советское Закарпатье). Карпато-Балканскя Геологичесская ассоциация, VII конгресс София. Доклады, часть I. Kruglov (Круглов С. С. ed.) (1986): Тектоника Украинских Карпат. – Объяснительная записка к

тектонической карте Украинских Карпат, масштаб 1 : 200 000. Киев. p. 152. Kruglov, 1986 (Круглов С. С.) ред. (1986): Тектоника Украинских Карпат M 1 : 200 000. Киев. Kulcsár László (1943): A Mezőkaszonyi szigetvulkánok. Tisia VI. Debrecen. Kulcsár László (1968): A Magyar-Szovjet határmenti vulkánosság a legújabb Szovjet és hazai kutatások tükrében. Acta Geographica Debrecina. XIV/VII. pp. 143-160. Lazarenko – Maligina (Лазаренко Э. А. – Малыгина О.) А. (1966): Особенности рудоносности вулканогенных формаций Закарпатья. Современный вулканизм. Труды второго всесоюзного вулканологического совещания. 3-17 сентября, 1964 г. Том I. Изд Наука, Москва. Lazarenko (Лазаренко Е. О.) (1960): Метасоматичні утворення у вулканічних породах Закарпаття. Видавництво Львівского Універсітету. с.140. Lazarenko et al. (Лазаренко Е. К. – Лазаренко Э. А. – Барышников – Малыгина О. А.) (1963): Минералогия Закарпатья. Издательство Львовского Універсітета. с.614. Lazarenko et al. (Лазаренко Э. – Глинко М. – Зайцева В.) (1968): Металлогения Закарпатья. Изд. Львовского Университета. Le Maitre, R. W. ed. (1985): A Classification of Igneous Rocks and Glossary of Terms - Blackwell Sci. Publ., 1989 Oxford, London Malejev (Малеев, E. Ф.) (1960, a): Основные черты геологического строения Выгорлат-Гутинской гряды. Материалы Карпато-Балканской ассоциации. Изд. Академии наук УССР, Киев. Malejev (Малеев, E. Ф.) (1960, b): Главнейшие этапы развития неогенового вулканизма в Советских Карпатах и связан с ними металлогения. Международный геологический конгресс, XXI сессия. Доклады советских геологов. Malejev (Малеев, E. Ф.) (1960, с): Кучавско-Быстрицкая группа вулканов в Закарпатье. АН СССР. Труды лаборатории вулканологии, вып 18. Malejev (Малеев, E. Ф.) (1963, a): Развитие типов вулканизма на примере Восточных Карпат. Доклады АН СССР. Том 148, №6. Malejev (Малеев, E. Ф.) (1963, b): О приуроченностьи оруднения к вулканическим образованиям Закарпатье. ДАН СССР, т. 142, №1. Malejev (Малеев, E. Ф.) (1963, c): О связи рудообразования с вулканизмом в Закарпатье. Сов. Геология, №1. Malejev (Малеев, E. Ф.) (1964): Неогеновый вулканизм Закарпатья. Наука, Mocквa. Malejev (Малеев, E. Ф.) (1965): Вулкано плутонические и рудные формации Закарпатья. АН СССР. Cерия геологическая, №10. Merlics – Szpitkovszka (Мерліч, Б. В. – Спітковска, С. М.) (1958, b): Про вік гіпабісальних інтрузій Вишковського району в Закарпатті. АН УРСР, геологічній журнал, т. XVIII, вип 3. Merlics – Szpitkovszkaja (Мерлич, Б. В. – Спитковская, С. М.) (1958, a): Схема розвитку третинного

98


вулканізму Радянских Карпат. Питання Геол., вип 9. Изд. Львів. Ун.ту. Merlics – Szpitkovszkaja (Мерлич, Б. В. – Спитковская, С. М.) (1965): Особенностьи верхненеогенового магматизма лубинных разломов Закарпатья. Геолю Сборник Львовск. Геол. Об.ва. №9, изд. Недра. Merlics (Мерлич, Б. В.) (1958): Тетонические факторы локализации неогенового оруднения в Закарпатье. Геолю Сборник Львовск. Геол. Об.ва. № 5.-6. Merlics (Мерлич, Б. В.) (1965): Связ верхненеогнового магматизма и рудогенеза Закарпатья с глубинными разломами. Карпато-Балканскя геологичесская ассоциация, VII конгресс София. Доклады, часть I. Rezvoj (Резвой Д. П. ред.) (1974): Проблемы тектоники и магматизма глубинных разломов. Мерлич, Б. В. – Спитковская, С. М.: Глубинные разломы, неогеновой магматизм и оруднение Закарпатья. Издательское Объединение «Вища Школа». Издательство при Львовского Университета. Львов. с.176. (11. táblázat). Rózsa P. (1993): Kárpátaljai andezitek kőzettani és kőzetfizikai vizsgálata. Építőanyag. 45 évf., 6. szám. P 204209. Sablij (Шаблій О. І.) (1991): Закарпатська область. Атлас. Комітет геодезії і картографії СРСР. Москва. Sakin, 1976. (Шакин В. А.) ред. (1976): Геологическая карта Украинских Карпат М 1 : 200 000.,УКрНТРА. Seghedi, I. –Downes, H. –Pécskay, Z. –Thirwall, F. M. – Szakács, A. –Prychodko, M. –Mattey, D. (2001): Magmagenesis in a subduction-related post-collisional volcanic arc segment: the Ukrainian Carpathians. Lithos 57. pp. 237-262. Skljanka et al. (Шклянка В. М. – Сабов Ю. В. – Терлецкий А. В.) (1974): Отчет о поисковоревизионных работах с целью оценки золотоносности Береговского рудного района закарпатской области за 1971-1974 г. Фонды ЗГРЄ. Székyné Fux V. (1970): Telkibánya ércesedése és kárpáti kapcsolatai. Akad.Kiadó, Bp. Szemenyenko et al. (Семененко Н. П. – Ткачук Л. Т. – Зайдис Б. Б. – Демиденко С. Г. – Котловская Ф. И.) (1969): Итоги исследований, выполненных в Советском Союзе по абсолютной геохронологии геологических формаций Украинских Карпат и сопредельных территорий. Acta Geologica Academiae Scientarium Hungaricae, Tomus 13, pp. 359-382. 10. táblázat. Szepesházy K. (1976): Kárpátalja mélytörései neogén magmatizmusa és ércesedése - M-Ad. 8826.

Szidorenko (Сидоренко, А. В. гл. ред.) (1966): Геология СССР. Том XLVIII, Карпаты. Часть I, Геологическое описание. Недра, Москва. c. 540. Szoboljov – Kosztyuk (Соболев В. С. – Костюк) (1958): К геологии неогеновых вулканических пород Закарпатья. АН СССР. Труды лаборатории вулканологии, вып. 13. Szöőr Gy. – Rózsa P. – Balázs É. (1990a): A nagyszőlősi kőbánya anyagának ásvány-kőzettani vizsgálata. Kéziratos jelentés, nyíregyházi KÉV adattára. Szöőr Gy. – Rózsa P. – Balázs É. (1990b): A Munkács, frigyesfalvi kőbánya anyagának ásvány-kőzettani vizsgálata. Kéziratos jelentés, nyíregyházi KÉV adattára. Szubbotyin (Субботин, С. И.) (1955): Глубинное строение Советских Карпат и прилегающих територий по данным геофизических ислндований. Изд. АН УССР. Tyitov et al. (Э. М. Титов – Б. В. Мацкив – В. И. Титова – Т. И. Белик) (1979): Геологическая карта Закарпатьа, M 1:200 000. СЕВУКРГЕОЛОГИЯ, Закарпатская Геологическая Экспедиция. Tolsztoj (Толстой М. И. ред.) (1976): Геохимия, петрофизика и вопросы генезиса новейших вулканитов Советских Карпат. Издательское Объединение «Вища Школа». Издательство при Киевском Университете. Киев. c. 188. Ukrajna topográfiai térképe M 1 : 100 000 (Топографическая карта масштаба 1 : 100 000 на районы Украины) № 144, 145, 163, 164, 165, 182, 183, 184, 201, 202, 203. Киевская военнокартографическая фабрика. Киев, 2000. Vaszilenko (Василенко О. М.) (1993): Закарпатська область. Загальногеографічна карта М 1 : 200 000. Головне Управління Геодезії, Картографії та Кадастру при Кабінеті Міністрів України. Київ. Verescsagin (Верещагин В. Н. гл. ред.) (1982): Стратиграфический словарь СССР. Палеоген. Неоген. Четвертичная система. Недра. Ленинград. Vjalov (Вялов, О. С.) (1960): Краткий очерк тектоники восточных Советских Карпат. Материалы КБГА. Изд. АН УССР, Киев. Volgina et al. (Волгина Н. И. – Руденко И. С. – Сосса Р. И.) (1987): Украинские Карпаты. Атлас туриста. Главное управление геодезии и картографии при совете министров СССР. Москва. Zolotuhin (Золотухін В. В.) (1960): Геологопетрографічні дослідження Чорної Гори та прилеглих районів Закарпаття. Ан УРСР, Київ.

99

ACTA GGM DEBRECINA Geology, Geomorphology, Physical Geography Series DEBRECEN Vol.: 1. pp

Recommend Documents