00 Acsteszér 11. évfolyam 8. szám
havi
a
2007. szeptember 8.
Ára: 100 Ft
FALUNAP 2007 Az eredeti tervekkel ellentétben nem szeptember l-jén, hanem augusztus 25-én tartottuk meg a falunapot. A dátummódosítást több szülő is kérte, mert a kollégiumi beköltözések miatt a fiata lok és az érintett szülők egy része nem tudott volna jelen lenni. Külön öröm számomra, hogy Acsteszér nem ment bele egy olyan véget nem érő versengésbe, hogy ki tud ismertebb (és drá gább) előadót hozni, és nagyobb rendezvényt szervezni. E he lyett megmaradt az esemény egy olyan össznépi kerti partinak, ahol az a cél, hogy jól érezzük magunkat, és nem az, hogy minél többet költsünk. A család minden tagja megtalálhatta a neki szóló programokat: a gyerekek a légvárat, a kocsikázást, a körhintát és a kézműves foglalkozásokat; a fiatalok a focit; az idősebbek pedig a főzést, az ultit és a vadászsátrat. Este pedig az utcabálban lemozoghat tuk a pörköltet.
A gyerekek is segítettek
A férfiak
Fö a pörkölt
"ellenőrzik a büfét"
A vadászsátor a kicsiket és a nagyokat is vonzotta
Arany Trombita 2. oldal
Acsteszér község havi lapja
A játszósátort a gyerekek vették birtokba
2007. szeptember
A légvár a gyerekek kedvence volt Munkájukkal még nagyon sokan támogatták a rendez vényt (a büfében, a rendezésben, a sátrakban, a főzés elő készítésében, a versenyek lebonyolításában stb.). A büfé nyereségéből fizette ki az Önkormányzat a zene kart, a lovaskocsit, a harcművészeti bemutatót, az arcfes tést, és maradt még 25.600 Ft. Ezúton köszönjük meg a sikeres lebonyolításban részt ve vők munkáját! Gurdon András
ÖNKORMÁNYZATI HÍREK A focisták pihennek
Néhány adat az eseményről: - A főzőverseny a vadpörkörkölt kategóriában az akai csa pat, a marhapörkölt kategóriában pedig a bakonyszombathelyi csapat győzelmét hozta.( A főzéshez a csapatok öszszesen 72 kg húst kaptak.) - A falunap programjában meghirdetett borkóstolásra Weidinger József, Schandl Károly, Péter János, Farkas Fri gyes, Liebmann Károly, Kokas József és Bolgár György sző lőtermelők felajánlottak 5-5 liter bort. Az ajándékozók és ba rátaik a borokat zsűrizték, és kiválasztották a falunap borát. Döntésük szerint a falunap bora: Bolgár György szőlőter melő szürkebarát bora lett. - Az ulti bajnokságot Mrázik Ferenc nyerte. - A focibajnokságot a súri csapat nyerte, míg az öregfiúk nál a rédeiek győztek. Pénzbeli támogatást adott: - Kisbér és Vidéke Afész - Bakonyvidéke Takarékszövetkezet ácsteszéri és kisbéri fiókja - az Óvodai Szülői Munkaközösség - Gubucz Lajos, ácsteszéri képviselő - Acsteszér Önkormányzata
A nyár a felújítások időszaka volt a faluban. Lünk György polgármester elmondta, hogy nagy felújítás volt az óvodában: lekaparták a régi festéket, lcglettelték, majd lefestették, illetve lemeszelték a falakat. A konyhán ezen felül még a vízvezeték-rendszer részleges kijavítá sa is megtörtént. Az óvodai játszótéren lebetonozták és gumiőrlemény lapokkal lefedték a játékok alatti terüle tet. Ezzel EU konformmá vált a játszótér. A felújítás költ sége (a saját dolgozók munkabére nélkül) megközelíti az 500.000,- Ft-ot. Az iskolában a mellékhelyiségeket kimeszelték, és rend be tették az évnyitóra az épület környékét. A polgármester úr elmondta, hogy több egyeztetésen is voltak az iskolával kapcsolatosan. A környező iskolák beléptek a Kistérségi Társulásba, így többlettámogatást fognak kapni. Többek között ennek lesz az eredménye, hogy az ácsteszéri tagintézmény pedagógusainak létszá mát nem kell tovább csökkenteni. Takarékossági okokból a téli időszakra be fogja zárni az Önkormányzat a kisiskola épületét. Az ott szervezett programok (torna, pingpong) és a könyvtár át fog költöz ni a nagyiskolába. Gurdon András
2007. szeptember
Arany Trombita Ácsteszér község havi lapja
3. oldal
GA: Hol kezdték meg az életüket? Huber Ferencné Margit néni: Feri szüleinél laktunk két évig, majd utána albérletben. Két házaspár is ünnepelte idén az 50 éves házassági évfor 1961-ben költöztünk a mostani házunk elődjébe. Ezt a há dulóját: Balogh Imre és Nerhaft Vilma, valamint Huber zat 1966-ban építettük fel a saját kezünk munkájával. Ferenc és Kerstner Margit. GA: Hol dolgoztak? Az ő életüket idézzük fel néhány kérdés segítségével. Huber Ferenc: Eleinte apám mellett dolgoztam kőműves segédként. Később építőipari vállalatnál nyáron, télen pe Balogh Imréék dig az erdőn dolgoztam. Nyugdíjba a Bársonyosi Mgtszből mentem. Gurdon András: Mikor születtek? Huber Ferencné Margit néni: Én a gyerekekkel voltam itt Balogh Imre: Én 1932.július 7-én, a feleségem hon eleinte, majd 10 évig voltam dajka az óvodában. On 1938.június 20-án. nan mentem nyugdíjba. GA: Mikor és milyen esküvőjük volt? A gyereknevelés mellett varrtam, amivel egy kicsit ki tud Balogh Imre: 1957. május 21-én tartottuk az esküvőnket. tam egészíteni a családi kasszát. Lakodalmunkon kb. 60 ember volt. Nagyon jó érzés visz- GA: Milyen volt az életük? szaemlékezni a mulatságra. Huber Ferencné Margit néni: Szorgos, munkás élet van GA: Meséljen a gyerekeikről! mögöttünk, de szeretjük egymást és a gyerekeinket, és ez Balogh Imre: Imre fiunk 1957-ben született, Magdolna lá kárpótol a nehézségekért. nyunk 1959-ben, és László 1961-ben. Magdolna lányunk nak van egy fia, László fiunknak pedig egy fia és egy lá nya. GA: Hol kezdték meg az életüket? Balogh Imre: A szüleimnél laktunk ennek a háznak az elődjében. 1961-ben építettük fel a jelenlegi házat, ahol végül is leéltük az életünket. GA: Hol dolgoztak? Balogh Imre: Én a balinkai bányában kezdtem dolgozni, majd több helyen is dolgoztam. Nyugdíjba a Fejér Megyei Vízművektől mentem. A feleségem háztartásbeli volt és a gyerekeket nevelte. GA: Milyen volt az életük? Balogh Imre: Nagyon sokat dolgoztunk és küszködtünk. Nem volt könnyű az életünk, de örülök, hogy megértük ezt az 50 évet együtt. Huber Ferenc és Huber Ferencné, Margit néni
50 EV EGYÜTT
Huber Ferencék
Gratulálunk mindkét házaspárnak, és további hosszú életet kívánunk! Gurdon András
Gurdon András: Mikor születtek? Huber Ferenc: Én 1934.március 17-én, a feleségem 1934.szeptember 22-én. GA: Mikor és milyen esküvőjük volt? Huber Ferencné Margit néni: 1957. június l-jén tartottuk az esküvőnket szűk körben, csak a családtagok részvételé Szeptember 2.- Évközi 22. vasárnap Szeptember 3. -Nagy Szent Gergely pápa ünnepe. vel. "Az utolsó római és az első középkori pápa." Liturgikus GA: Meséljenek a gyerekeikről, unokáikról! Huber Ferenc: Margit 1957-ben született, három gyerekük szövegeket írt, és felkarolta a liturgikus ének ügyét. 854 le van és két unokájuk, úgyhogy már dédszülők vagyunk. vele maradt ránk, melyek munkájáról tanúskodnak. Művei Edit lányunk 1961-ben született, nekik négy gyerekük van; közt szerepel a Lelkipásztori regula és a Dialógus című Ferenc fiunk 1962-ben született és szintén három gyere írása is. Szeptember 7. - Szent Körösi Márk, Pongrácz István és kük van. Huber Ferencné Margit néni: Amikor összejön a család, Grodecz Menyhért - Kassai vértanúk 1905-ben Szent X. Pius pápa avatta őket boldoggá. tele van a ház. Szeptember 8. - Szűz Mária születésének ünnepe Huber Ferenc: Még egy falat is kivettünk itt az előszobá (Kisboldogasszony) ban, hogy mindenki együtt lehessen, mert már csak két he lyiségben fértünk el. (Folytatás a következő oldalon)
EGYHÁZI HÍREK
Arany Trombita 4. oldal
Acsteszér község havi lapja
(Folytatás az előző oldalról) Szeptember 9. - Évközi 23. vasárnap Szeptember 12. - Szűz Mária szent neve Szeptember 13. - Aranyszájú Szent János ünnepe Született szónok volt, szemléletesen, képszerűén tudott be szélni. A szegények szószólója volt. Szeptember 14. - A Szent Kereszt felmagasztalása Szeptember 15. - A Fájdalmas Szűz ünnepe Szeptember 16. - Évközi 24. vasárnap Szeptember 21. - Szent Máté apostol ünnepe Jézus legközelebbi tanítványai közé tartozott. Lévi-Máté a vámos - Kafarnaumban dolgozott, Jézus hívására hagyta ott addigi munkáját és követője lett. Szeptember 23. - Évközi 25. vasárnap Szeptember 24. - Szent Gellért ünnepe Szent István fiának, Imrének volt nevelője az esztergomi királyi palotában. Később a bakonybéli remeteség évei kö vetkeztek. István király egyházszervezéssel bízta meg. Vatha pogány lázadói egy kordéhoz kötve a Kelenhegyi szikláról a mélybe taszították. Szeptember 27. - Páli Szent Vince A szegények gondozója, a papok tanítója volt. Megalapí totta az Irgalmas Nővérek kongregációját. Szeptember 29. - Szent Mihály, Gábor és Rafael főangyalok ünnepe Szeptember 30. - Évközi 26. vasárnap, Szent Jeromos egyháztanító ünnepe VolfNándorné
ACSTESZÉR TÖRTENETÉBŐL A tágra nyílt emlékezet Vannak emberek, akik hivatásul választják múltunk kutatását. Történészek, régészek vallatják a régi idők eseményeit, tárgyi emlékeit. Az emberiség, benne a saját nemzetünk történelmét megismerhettük iskolai tanulmányaink során. Szűkebb pátri ánk, a lakhelyünk múltját is őrzi ugyan hozzáférhető írásos anyag, de nem kevésbé becses és figyelmet érdemlő az emlé kezet őrizte "történelem". Különösen, ha azt egy falunkbeli, a múló évtizedekre fittyet hányó "örökifjú," Mikolics Pista bá csi közvetíti. Az augusztusi kánikula kellemesebb viselete miatt az árnyék ban lévő udvari asztalhoz ülünk le vele egy kis múltidéző be szélgetésre. A beszélgetés talán nem is helyénvaló, hiszen ő az, aki beszél, én pedig nagyrészt csak hallgatom. Mindenekelőtt szeretnék mutatni valamit, néz rám sejtelme sen. Van nekem egy "kincsem", amit még senkinek nem mu tattam. Papírgöngyölegből kitekerve, egy bronzból készült, sötétzöld, nemes rozsdától fedett tőrt vesz elő. A markolatá ról a csontot vagy fát már leette az enyészet, csak a szegecsek zörögnek a lyukakban. Látszik, hogy kézimunkával készült míves darab. Homokbányászás közben két méter mélyről ke rült elő. Azt mondja, hogy a Pannonhalmi Apátság múzeumá ban látott egy ugyanilyet. Mintha csak egy kéz készítette vol na mindkettőt. Azt a darabot római korúnak minősítette a fel
2007. szeptember
irat. Jellegzetessége, hogy rövid, szinte női kézbe való a mar kolata, ami szintén jellemző a korabeli tőrökre. Jó lenne meg mutatni egy régésznek, hogy kiderüljön az eredete, nyugtáz zuk mindketten, majd Pista bácsi újra csomagolja dédelgetett "kincsét". Ezután Teszérpusztáról, az ottani életről mesél, egyrészt a nagyanyjától hallottak, másrészről saját tapasztalás alapján. Az 1848-as években a teszéri majorban 12-15 család élt az Esterházy birtokon cselédként. Itt élt dédapja, Nagy Márton, aki a kasznár mellett volt raktáros, ugyanis itt tárolták a falu beli gazdáktól begyűjtött dézsmát. Ez a járandóság egy idő után megszűnt, minek következtében a dédapa beosztása is okafogyottá vált. így aztán a gróf úr berendelte a bakonyszombathelyi kastélyába portásnak. Lakása a "portásház", a mostani Szabadság utca végén a Kastélypark szomszédságá ban volt. Barna szűrben, karddal az oldalán töltötte be tisztét, mely többek között abból állt, hogyha a gróf a kastélyban tar tózkodott, akkor ki kellett tűzni a zászlót a kastély kupolájá ba, ha elment le kellett venni. A gróf hintója előtt szélesre kel let tárni a kovácsolt vaskaput, majd a nyomokat elgereblyéz ni és viszont. Feleségének, a dédmamának, Fléner Katalinnak is kijutott a gróf úr bizalmából. Ő alkalmi postásként is tevékenykedett, levelenként 5 korona juttatás fejében. A levelet a méltóságos úr írta "kívánós" hangulatában, a címzett pedig egy-egy szemrevaló lány volt, akit estére a kastélyba rendelt. A falu beli legények érthető okból ezt nem nézték jó szemmel. így aztán szegény lány apjának még az a "nemes" feladat is jutott, hogy vasvillával felszerelkezve el kellet kísérni a lányt, hogy biztosan célba érjen! Ahogy koros lett, felmentés kapott a szolgálat alól és vissza költözött Teszérmajorba a lányához, Fidler Ferncné, született Nagy Mártához, ugyanis időközben a felesége meghalt. Az idős embert és fekvőbeteg lányát, Pista bácsi édesanyja ápol ta, aki ekkor 14 éves gyereklány volt. Elmondása szerint idős korában a dédpapa gyakran emlegette, hogy 1848-ban a pusztáról többen elmentek a Tímári-hegyekre háborút nézni. Ez a "háború" minden bizonnyal a móri ütkö zet lehetett, melyet Perczel Mór vívott az osztrákokkal - a té vedésjogát fenntartva - talán éppen Windischgrátzcel. Pista bácsi ezt követően már személyes tapasztalásból merítve az urasági cselédek életéről mesélt. Elmondta, hogy nem volt ám olyan rossz élete a cselédeknek, mint ahogy azt Illyés Gyu la Puszták népe című könyvében leírta, legalábbis a teszéri puszta népéé biztosan nem. Aki becsülettel helytállt, annak életminősége szinte azonos volt a faluban lakó parasztokéval. Egy cselédcsalád tarthatott egy tehenet - melyet közös istálló ban tartottak -, és minden egyéb jószágot, amit el tudott tarta ni. Járandóságuk, a konvenció a következőkből tevődött össze: kenyérgabona - melynek az őrlését, illetve malomba szállítását az uradalom fogata megoldotta -, 8 méter tűzifa, szükséges mennyiségű só, 1 hold kukoricaföld elvetve (csak munkálni kellett és a tennést betakarítani), negyedévenként fertálypénz, ingyenes orvosi ellátás. Tulajdonképpen az élethez szükséges dolgok tennényben, pénzben biztosítva voltak. Mindennek fejében becsületes munkát és helytállást vártak el. Minden november elsején - Mindenszentekkor -, az ökör (Folytatás a következő oldalon)
Arany Trombita 2007. szeptember
Ácsteszér Község havi lapja
(Folytatás az előző oldalról)
istállóban (ahol erre alkalmas tér volt) összehívták a cseléd séget, és aki az elvárásoknak nem felelt meg, eltanácsolták. Azonban az akkori időkben erre nagyon kevesen szolgáltat tak okot, így meglehetősen ritkán fordult elő. A gazdaságot az ispán vezette, akit minden héten Szombathelyre vitt a kocsis, hogy a gazdaság felügyelőjétől megkapja az esedékes hétre szóló teendőket. A cselédsors még arra is lehetőséget biztosított, hogy 1938ban a faluban bizonyos Hungler Lőrinctől házhelyet vásárol janak. Éppen azt, ahol a mostani házuk áll. Sőt nagy mennyi ségű tégla és kő is várta már az építés kezdetét, azonban köz bejött a háború, mely végigpusztított a világon, nem kímélve senkit és semmit. így esett, hogy a később építendő ház alap jául szolgáló kő, a falakat alkotó téglák is egy "magasztosabb célt" szolgálva a német tankok lánctalpai alá kerültek áttöl tés gyanánt. - De ez már egy másik történet, melyet egy kö vetkező alkalommal adunk közre. Mikolics István elbeszélése alapján: Pintér Gábor
KULTÚRA Táncsics ajándéka 2007 májusában Jánoska Tiborné, budapesti lakos telefonon kereste meg Lünk György polgármestert azzal a szándékkal, hogy az ácsteszéri Táncsics Mihály Emlékmúzeumnak fel ajánljon egy szekrényt. Azt az eredeti, korabeli szekrényt, amit egykor Táncsics Mihály adott nászajándékba Zemán Já nos lányának: Zemán Eleonórának. A szekrény azóta már Ácsteszéren van, kora miatt egy kis ja vításra szorul, hogy aztán a Táncsics Mihály Emlékmúzeum ban megtekinthessék a látogatók. Bizonyára sokakban kérdések merülnek fel az olvasottakkal kapcsolatosan: Ki Jánoska Tiborné és Zemán János? Kik őrizték meg a bútort (, ami aztán elég kalandos körülmények között került Ácsteszérre.)? Miért éppen most kaptuk meg Táncsics ajándékát? A következőkben ezekről olvashatnak. Településünk híres szülöttének életét felidézve mintha az egyik legszebb magyar népmese, illetve Fazekas Mihály Ludas Matyija elevenedne meg előttünk, amelyben a meg vesszőzött jobbágyfiú megfogadta, hogy megleckézteti a fe lette hatalmaskodót. Csakhogy ehhez tanulnia kellett és vilá got látnia. Eddig a mese. A mi megpálcázott parasztfiúnk, Táncsics Mihály a valóság ban tett kemény fogadalmat, és elindult, hogy tanuljon, hogy világot lásson, és kilépjen a parasztsorból. Saját életpályáját áttekintve két fontos eseményt emelt ki, amelyek öntudatra ébredésének legmeghatározóbb állomásai voltak. Az elsőt - ácsteszériek lévén - mindannyian jól ismer jük, a második talán kevesebbeknek ismert. Az első helyszín - mint ismeretes- Ácsteszér volt, ahol a ke ményen dolgozó, béres Mihályba - testébe és lelkébe egy aránt - belevágott a hajdú suhogó mogyorófa pálcája. Itt, a kopasz-hegyi dűlőn fogadta meg, hogy többé nem megy ro botba. Ez egy olyan döntés volt a fiatal fiúban, ami aztán meghatározta egész sorsát.
5. oldal
A második helyszín: Izsák volt. Itt nyílt meg előtte a nagyvi lág, és tudatára ébredt ember voltának. Valamikor itt kezdődött a mi szekrényünk története is, amely mára már nem csupán egy szekrény, nem csupán egy bútor darab, hiszen története van. Táncsics Mihály tanítóskodása során 1822-től 1824-ig Izsá kon tartózkodott. "Itt új világ nyílt meg előttem, szép remény kelt keblemen"- írta maga Táncsics. Az izsáki iskolamester: Zemán János volt. "Szembeötlő volt rám nézve, most először az izsáki kántornál kis könyvtárt láthatnom, holott azt hittem, hogy csak papnak való a könyv...0 nem végzett ugyan latin iskolát, de azért sok ismerettel bírt, miket könyveiből merí tett. Csakhamar átláttam, mily haszna van a könyveknek, az ő feje az enyémhez káptalan vala. Mennyire csodálkoztam, mikor oly dolgokról beszélt, mik ismeretlen világok voltak"így idézi fel Táncsics Életpályám című művében Zemán Já nost. Zemán János kántortanító fogadta fel tehát Táncsicsot, aki a maga korában az egyik legkülönb népnevelő volt. Táncsics annyi könyvet még a plébánosoknál sem látott, mint Zemán Jánosnál. E könyveknek köszönhetően tágult ki előtte a látó határ, e könyvekből kezdte magába szívni a tudás és művelt ség vágyát. Nem véletlen tehát az, hogy nagyon jó barátság is fűzte őt Zemán Jánoshoz. Amikor Táncsics otthagyta két év után Izsákot, akkor is tudta, hogy Zemán bácsi mindig tárt karok kal fogadja. Barátságukat bizonyítja, hogy amikor Zemán János lánya: Zemán Eleonóra első házasságát kötötte, Táncsicstól egy szekrényt kapott nászajándékba. Ez az a szekrény, amit a mai napig megőriztek a leszármazottak. Zemán János lánya: Zemán Eleonóra . Zemán János unokája: Szikora András .Zemán János dédunokája: Szikora Mária, később Rácz Lajosné. Zemán János ükunokái: Rácz László és Rácz Julianna, ké sőbb Dabi Istvánné: a Táncsics szekrény adományozója. Zemán János ükunokája: Dabi Istvánné elhalálozása után Já noska Tiborné, Rácz László lánya segítségének köszönhető en került Tassról Táncsics ajándéka Ácsteszér tulajdonába. Táncsics ajándéka, Táncsics szekrénye tehát a szülőfaluba került. A bútornak története van, és a kissé kalandos rátalálás és szállítás egy másik történetet juttat eszünkbe, llf- Petrov Tizenkét szék című művében is egy bútor, egy olyan szék nyomába eredtek, amelyben elrejtve kincseket reméltek. A kincs létezett, csak mire rátalált Ippolit Matvejcvics, addigra "más emberek szolgálatába szegődött": a kincsből falak, tor natermek, forgószínpados színház, könyvtárszoba, modellező műhely, sakkszoba lett. Hasonlóképpen kalandos körülmények között találtunk rá a mi "kincsünkre": a szekrényre, ami megmaradt az idők folya mán, és most mindannyiunk "szolgálatába szegődik" azzal, hogy múzeumi tárggyá válik. (Köszönhetjük ezt - természe tesen az adományozó családon kívül- Lünk György polgár mesternek, Ruff Tamásnak és Gurdon Andrásnak.) Reméljük, hamarosan láthatjuk a Táncsics Mihály Emlékmú zeumban. Borbély Ilona
Arany Trombita 6. oldal
Ácsteszér község havi lapja
FOZESI TANÁCSOK Sajtos csirkemell Hozzávalók: 1 kg csirkemell, 40 dkg füstölt sajt (fele lehet trappista), 4 db tojás, liszt a panírozáshoz, 2 pohár tejföl. Elkészítés: A csirkemellből szeleteket vágunk. Kiklopfoljuk, besózzuk, majd lisztbe, tojásba és reszelt sajtba forgatjuk. Vajjal kikent, tűzálló tálba helyezzük az elkészített szeleteket úgy, hogy mindegyik sort tejföllel meglocsoljuk, és vajdarab kát teszünk a szeletekre. A maradék tojást, sajtot, tejfölt a tál tartalmára tesszük, lefed jük és közepesen meleg sütőben kb. 50 percig, majd fedő nél kül még 10 percig sütjük. Jó tanács: ha a húst egy éjszakát fokhagymás tejbe áztatjuk, nagyon finom porhanyósra sül. Bata Lászlóm
HÁZUNK TÁJA A nagyon száraz, meleg nyár után itt az ősz, a szőlő, a gyü mölcs és más növények betakarítási ideje. Augusztus hónap második felében bekövetkezett esőzések (86 mm) különösen a szőlőtermelők várakozásait rontották. Bár a meleg időjárás következtében az érés felgyorsult, az esőzések viszont ked veztek a rothadást előidéző gombáknak. Különösen a vékony héjú fajtákat (Ezerjó) érintette ez érzékenyen. Emiatt alacso nyabb, 15-17 cukorfoknál kezdődik a szüret. Bízom abban, hogy a szőlőtermelő gazdák az utolsó permetezés után meg tudták tartani a 10-14 napos várakozási időt, és a borkészítés ben nem akadályozza munkájukat, a szermaradvány az erje dést nem hátráltatja kedvezőtlenül. A másik nagyon fontos gyümölcsünk a szilva, melynek be takarítása is javában folyik. A Kárpát-medencében őshonos szilvafajok, köztük a legendás hírű és kiváló, fűszeres ízű a Besztercei fajta, de a kutatók már újabb fajtákat is meghono sítottak hazánkban (Stanley, Debreceni muskotály stb.). A szilva az alma után a legfontosabb gyümölcsünk. Amíg a kaj szi tíz év átlagában a fagyok miatt 3-5 alkalommal hoz meg felelő termést, az őszibarack is áldozatul eshet a fagyoknak, addig a szilva évről évre rendszeresen és bőven terem. Ha már a szilva is elfagy, nagy baj van. Gyümölcse sokféle mó don tartósítható. Fagyasztva gombóc-alapanyag, felezetten befőttbe való. A rumos szilva vagy a vörösborban érlelt szil va különleges csemege. Mindennaposán aszalva vagy lekvár ként fogyasztjuk. A jól érett szilvából készül a valódi szilvapálinka, mely ma már hungarikum. További gyümölcseink az őszi málna, amely együtt érik a tüskétlen szederrel. Nagy termésre képes, ha megfelelően gondozzuk, öntözzük és trágyázzuk. Beltartalmi értékeik jók, magas C-vitamin tartalma miatt egész télen elláthatja a csalá dot, ha fagyasztva mélyhűtőben tároljuk. E gyümölcsöknél fontos, hogy még e hónapban a letermett vesszőket eltávolít suk, ezzel elejét vesszük a gombás fertőzéseknek. Értékes gyümölcsünk a körte. Korai fajtái már nyáron lete remnek, de az értékesebbek most érnek. A körte vízigényes növény, száraz talajon a gyümölcsök kicsik maradnak, és sok
2007. szeptember
bennük a kősejt. Községünkben a múlt század elején ültetett körtékből is található még néhány fajta fája. Kiváló ízűek, és az idősebbek még ma is keresik (Búzával érő, Zabbal érő stb.). Ma már a zömében friss fogyasztásra és rövidebb ideig való tárolásra alkalmas fajták, kései érésű fajták a jelentőseb bek. Új ültetvényekben, de házi kertekben is gyakori és kedvelt a Vilmoskörte, a Clapp kedveltje. Népszerű a Bosc kobak, és kiváló csemege az Ilonka és a Kálmán körte. A körtéknél a nagy veszélyt a tűzelhalás jelenti. Ezért, ha varasodás és kör terozsda ellen permetezünk, a réztartalmú szereket helyezzük előtérbe. Ha az idő engedi, még szeptemberben is kiülünk a zöld nö vényekkel körbeültetett kertbe. Ahhoz, hogy ezt jövőre is megtehessük, szeptemberben el kell kezdenünk a fenyők, örökzöldek ültetését. A most elültetett növények a fagyokig még meggyökeresednek, így eredésük biztosabb a később telepítetteknél. Örökzöldeket lehetőség szerint árudában vásároljunk, ahol jól lehet válogatni és szakszerűbb az ültetésre előkészített nö vények csomagolása, és a szaktanácsadás is jobb. Az ültetésre szánt örökzöldek földlabdáját műanyaghálóba, dróthálóba vagy szerves anyagból készült zsákvászonba cso magolják. Tudjuk, hogy az utóbbi kettőt a növénnyel együtt a kiásott ültetőgödörbe tehetjük. Ültetés után a földlabda körü li földet jól kell tömöríteni, majd folyamatosan öntözni, hogy a gyökérzet az új talajban is megköthessen. Az ültetőgödör talaját érdemes takarni szerves trágyával vagy komposzttal, esetenként karózni a magas növésű növényt. Ilyenkor a karót mindig ferdén kell a talajba ütni (60 o-os szögben), hogy a földlabdát ne rongálja. A növényt rugalmas, gumiszerű anyaggal rögzítjük, hogy a téli szeleknél a kéreg ne sérüljön meg. Ha termesztőedényben vásároltuk az örökzöldet, ültetéskor annak talaját is - lehetőleg egyben - a növénnyel együtt te gyük át az ültetőgödörbe. Fontos tudni, hogy a növények ültetésekor se műtrágya, se szer ves trágya ne kerüljön közvetlen a gyökérhez. A túlzott trágyá zás is veszélyes, mert kiégeti a növényt, azaz elvonja a vizet. Liebmann Károly
OLVASÓINKTÓL Szeptember Ez a hónap több szempontból is érdemes a figyelmünkre. Lé vén az első "ember"-es hónap, így évszakváltó szerepe sem el hanyagolható, ám nevének hallatán legtöbbünknek mégsem ez jut először eszébe. Vannak, akiknek az iskolacsengő hívó hangját hozza el, füg getlenül attól, hogy a katedra melyik oldalára hivatott. Mindig van olyan, akinek ez az első napja, az első éve, legyen akár oktató vagy tanuló. A szorongó kétely egyformán társul sze gődik. Vajon milyen lesz az első év? Vajon mit hoz az új tan év? Kérdés kérdés hátán diáknak, szülőnek, pedagógusnak egyaránt, amire csak a jövő adhat választ. Az a jövő, melynek titkát mindannyian félve fürkésszük. (Folytatás a következő oldalon)
, Arany Trombita 2007. szeptember
Ácsteszér község havi lapja
(Folytatás az előző oldalról) Vannak, akiknek ez a hónap a szüret közeledtét jelzi. A szüret szónak van a magyar nyelvben bizonyos ünnepi felhangja, hi szen egy munkás folyamatnak a kellemes végét, a termés be takarításának az idejét jelzi. E szó hallatán mégis szinte min denki a szőlőszüretre gondol, és képzeletében egy napsütéses domboldal jelenik meg, ahol az ősz meleg színeiben pompázó szőlősorok között víg kedélyű, pöttyös kendőjű fehérnépek hajlongnak, puttonyos legények sürögnek-forognak. A pince előterében a nagykádon keresztbetett daráló fogaskerekei ví gan duruzsolnak, ahogy a tölcsér mohón nyeli a színes bogyójú termést. A szőlőprésből folydogál a "hegy leve", hogy azu tán piros pántos tölgyfahordóba kerülve megerjedjen és aranysárga nemes itallá szelídüljön. A kételyek azonban a szőlősgazda szívét sem kerülik el. Va jon milyen lesz az idei termés? A verejtékes hétköznapok meghozzák-e a remélt eredményt és minőséget? Ám a tágra nyitott présházajtók álmos kitárulkozással, némán szemlélik a készülődést, feleletet nem adnak... Vannak, Magyarországon éppen 60 000-en, akiknek ez a hó nap az ezer színben pompázó, szarvasnásztól hangos őszi er dőt jelenti. A vadászünnepnapokat! Minden vadász dédelge tett álma bőgés idején szarvasbikát elejteni. Ez a sóvárgó kép zelet örökös tárgya. Vajon mit ígér ez a szeptember? Kit tisz tel meg kegyével Diana istenasszony? Sikerül-e az első... a második... esetleg a sokadik? Szeptemberben ezek a kételyek szorongatják a vadászszíveket. Az első nap az iskolában, az első értékelés, később az első szerelem, az első szüret, az első pohár bor, az első vad, soha nem felejthető emlékként mind-mind a szívünkbe lopódznak. Ők az elsők, a meghatározók. Az utána következők lehetnek bármilyen szépek, bármilyen jók, már nem lengi körül őket az elsőség bódító varázsa. A sors megajándékozott azzal a fantasztikus élménnyel, hogy a bakonyi erdőben szarvasnász idején, szeptember hónapban én is elejthettem azt a bizonyos első szarvasbikát, melynek emléke 25 év távlatából is fényesen ragyog. Gr. Széchenyi Zsigmond szerint mi vadászok olyan szellemi kérődzők va gyunk, miszerint minél többször "újra rágunk" egy-egy szép emléket, annál jobban "ízlik", annál jobban tetszik. Ez való ban így van, azonban a negyedszázados évforduló önmagában is elég ok, hogy a varázslatos eseményt felidézzem. Abban az időben honi vadász szarvasbikát nem lőhetett. A kényszer törvénye volt ez. Minden "piacképes" egyedet kül földi bérvadászokkal kellett meglövetni, hogy a társaság anyagi helyzete ne váljon instabillá. Bizonyos tartalékok kép zése után felmerült az igény, hogy ha korlátozott számban is, még ha kisebb aganccsal rendelkezőt is, de mi is hadd lőhes sünk szarvasbikát! Az 1982-es év volt az első, amikor sok-sok vívódás után öt vadásztárs kapott arra megtisztelő és irigyelt lehetőséget, hogy selejt szarvasbikára emelhesse a fegyverét - meghatáro zott helyen és módon, 6 kg-ban limitált agancssúlyig. Legna gyobb örömömre a "kiválasztottak" között voltam én is. Hal latlan lehetőség volt ez! A külföldieket kísérve hányszor képzeltük el sóvárogva és irigykedve, hogy mi lenne, ha egyszer mi kanyaríthatnánk a hátunkra a fegyvert bikavadászatra indulva! Hányszor és
7. oldal
hányszor hallottam álmaink vadját felsőfokú jelzőkkel illetni, miszerint ő a magyar erdők koronás, fenséges és királyi vad ja. Hányszor és hányszor csodáltam meg magam is a termé szet eme remekművét, aki évenként egyszer behódol a gének mindent elsöprő parancsának: az örökítés, a faj fennmaradás ősi törvényének. És ahogy ezt teszi, az valóban királyi és va lóban fenséges. Ezt az állapotot hívjuk mi vadászok szarvasbőgésnek. Egyrészről mennyi harcot, küzdelmet, diadalt, vereséget, el múlást és új életet foglal magába ez a kifejezés! Másrészről milyen kiváltságos élményt, varázslatot, testet-lelket felemelő gyönyörűséget nyújt a zsákmányszerző ember, a vadász szá mára ! Szeptember elején próbálkoztam először Endre barátom kísé retében. A szarvasbőgéstől hangos erdőjárás magában is a csodát jelentette, de a hőn áhított eredmény még váratott ma gára. Egy hét múlva újra próbálkoztunk. Reggel a Hidegérben kísérleteztünk. Láttunk is bikákat, de egyik sem az én "kate góriám" volt. Dél körül a vadásztanyára vendég érkezett a párom személyé ben, akit feltehetően a női kíváncsiság hozott ki, hogy vajon mire mentünk nagy felbuzdulásunkban. Látva a lógó orrunkat, lazán felénk dobott egy fricskát: - Na,... majd elmegyek én veletek, aztán meglőjük azt a bikát, ha már ti nem bírtok vele! - Abban maradtunk, hogy a vadaskapui lucernaföld szélében lévő lesre ülünk fel. Miután a feleségemet beöltöztettük "vadásznak", hármasban elindul tunk. Egyikünk sem rajongott az ötletért, hogy velünk tart, de nem akartuk megsérteni, hagytuk, hadd jöjjön! A szóban for gó lesnek elég terebélyes kosara volt, így három ember szá mára is kényelmet nyújtott. Szélcsendes, napsütéses, békességes, igazi őszi délután volt. Semmi nem jelezte, hogy az erdő mélyén már megfeszülni ké szülnek az inak, hogy a hűvös este eljöttével a daliák ismét megvívják aznapi harcukat, ahogy azt már évezredek óta teszik. A természet örök körforgásában a szeptember hónap egyrészt az elmúlás hónapja, hiszen a lombkorona, az aljnövényzet, a vegetáció megkezdi haldoklását; másrészt a zord tél elmúltával az ősszel lehullott levelek humuszából új élet sarjad. Erihez hasonlóan az erdő koronás lakói is eleget tesznek a ter mészet hívó szavának, és betöltik funkciójukat. Lesz, akinek a hulló falevél szerepe jut, míg mások az új élet sarjadásában működnek közre. Hogy ki milyen szerepre hivatott, ezt kell most eldönteniük, erről szól a harc. Idáig jutottam a csendes elmélkedésben, amikor a nejem hozzám hajolva a fülembe le helte, hogy "ott a bika"... Felkaptam a fejem, és megláttam ál maim szarvasát teljes fenséges valójában. A lucernaföld balol dali szegélyén húzódó égeresből szaladt ki peckesen, erőtől duzzadóan. Horpasza lüktetett az iramodástól. Az egész jelen séget uralta a vad birtoklási vágy, a felkorbácsolt ösztön. Mi után kiparádézta magát, a napsütéses oldalban leheveredett. A lesről ebben a helyzetben csak az agancsa volt látható, így nyugodtan megvizsgálhattuk. Páratlan tízes, a bal oldali szá rán a jégág törött, kb. hét éves... lőhető... - állapítottuk meg. - Most mi legyen? - néztem kísérőmre tanácstalanul, mivel a hirtelen jött lehetőségtől gondolkodni sem tudtam, csak re megtem, mint a nyárfalevél. - Mi ketten leszállunk, az erdő szélén lejjebb csúszunk, hog (Folytatás a következő oldalon)
Arany Trombita 8. oldal
Acsteszér község havi lapja
(Folytatás az előző oldalról)
2007. szeptember
Köszöntsük együtt az őszt!
közelebb kerüljünk hozzá. Aztán majd meglátjuk! - instruált a "Őszi szél borzolta Jak, "hivatásos". Száz kopár oly minden ág. Lassan, lépésről-lépésre óvatoskodtunk. A szélső fához érve Mintha hívnák mind a nyárt, meglepve láttuk, hogy a bika közben felállt, és tőlünk úgy Tagadják az elmúlást, száz méterre, ugrásra készen, felénk fordulva figyel. Társam És a nyár zöld búcsúját. bíztatására, hogy "lőjj már, mert elugrik," a szügyére tettem a Még néhány makacs levél, szálkeresztet. Amikor elugrási szándékkal megfordult, abban Ellenáll, ha fúj a szél. a pillanatban elhúztam a ravaszt. Minden jelzés nélkül az égeres felé iramodott, majd a bukka Naptól várnak biztatást, nó után eltűnt a szemünk elől. Futva szaladtunk utána. Abban Isszák bágyadt sugarát, a pillanatban láttam meg újra, amikor elvágódott a fasortól né Nem hiszik a változást." (Gábor S. Pál - Tardos Péter: Himnusz a nyárhoz. Részlet) hány lépésnyire. Csóré István Látva, hogy a bika elesett, leszakadt rólam az összes feszült ség. Valami eufórikus érzelmi szökőár kerített hatalmába. Csak rohantam, rohantam a bika felé. Hozzáérve el sem akar KÖZÉRDEKŰ INFORMÁCIÓK tam hinni, hogy ez valóság. Alig tudtam betelni a rám törő is meretlen élménnyel. Csak eszementen ölelgettük egymást BOLTOK, VENDÉGLŐ, FODRÁSZ ... Endrével, és a szerencsénket valóban meghozó párommal, Nyitva tartás: akik részesei voltak ennek a felemelő pillanatnak, és osztoz Ruff-bolt: hétfő: 7.00-11.00 tak velem ebben a földöntúli boldogságban. kedd-péntek: 7.00-16.00 Megajándékozott még az élet egynéhány szarvasbika elejtésé szombat: 7.00-10.00 nek a gyönyörűségével. Némelyiknél voltak az elsőnél sokkal kalandosabb körülmények is, de azt a testet-lelket átjáró, zsi hétfő-vasárnap: 13.00-19.00 gerekig hatoló "mennybemenetelt" csak az elsőnél éltem át. Fagyizó: Áldassék érte a Bakony és annak néhai fenséges lakója! hétfő-szombat: 6.00-21.00 Ma, amikor c sorokat papírra vetem, és a szinte napra ponto Erzsébet vendéglő: vasárnap: 7.00-20.30 san negyedszázados emlékről leverve a port felidézem az ese ményt, egészen más érzések vesznek körül, mint a megtörtén tekor. Fodrászat: Ruff Ilona Idősebb koromra a fiatalos vehemenciát levetve érzelmesebb, hétfő: 8.30-14.00 a természet szépségeit sokkal inkább elfogadó, befogadó, sem kedd: 8.30-16.00 mint azt alakító emberré lettem. Mennyivel kihívóbb, követe szerda 13.00- 19.00 lőzőbb, kegyetlenebb a fiatalság filozófiája! Legyen az ember csütörtök: zárva vagy állat. Nem kérnek, csak elvesznek: lehetőséget, élményt, péntek: 10.00-17.00 életteret és olykor életet. Aztán a fiatalokból csendes öregek lesznek. Félrehúzódnak a törtető titánok elől. A visszarakott, Benzinkút: öreg bika az erdő csendes zugába, az őszülő halántékú jáger a hétfő-szombat: 7.00-17.00 kandalló melegéhez. Szívükben béke van. A harcot meghar vasárnap: 7.00-16.30 colták. Csak olykor rémlik fel a távoli múltból, egy ifjú titán emlékképe, aki nem kért... csak elvett... lehetőséget, Orvosi rendelés: .. .élményt, .. .életteret, .. .és olykor életet... Rendel: Dr. Alföldi Ferenc Pintér Gábor
Itt van az ősz... Véget ért a hosszú, forró nyár, mindenki visszatért a hét köznapok monoton körforgásába. Elkezdődött több ezer diák számára az iskola. De a sok jó nyári kaland, a szép nyár emlékek jól jönnek majd hideg téli baráti vagy csalá di estéken a kandalló mellett. Mint minden évszaknak, az ősznek is megvan a saját, jel legzetes szépsége. Hiába hívják szomorú évszaknak, az el múlás évszakának, nekem mégis az egyik legszebb idősza kom az év négy átváltozásából. Az. a sok gyönyörű színes levél, a kellemesen enyhe napfény, séták őszi délutánokon a lehullott avaron lépkedve. És a szőlőszüret...
hétfő: 12 órától csütörtök: 8 órától A többi napon Súron van rendelés.
Arany Trombita Acsteszér község havi lapja Kiadásért felel: Önkormányzat, Acsteszér Szerkesztők: Borbély Ilona, Gurdon András Nyomda: Multi Grafi Kft Nagyigmánd Készült: 100 példánybán