Ajánlani szeretném e dolgozatomat a mártírhalált elszenvedett családtagjaim emlékére: a salgótarjáni Lauter, a somoskıújfalui Neumann és a Karancskeszibıl származott Weisz család áldozatainak.
Tóth Andrea
TÓTH ANDREA
A ZSIDÓ NEVELÉS SAJÁTOSSÁGAI
TÉMAVEZETİ: DR. HABIL. DOMÁN ISTVÁN FİRABBI, EGYETEMI TANÁR
ORSZÁGOS RABBIKÉPZİ − ZSIDÓ EGYETEM ZSIDÓ VALLÁSTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA BUDAPEST 2008
Tartalom Bevezetés ......................................................................................................................4 A család nevelı szerepe a bibliai történetekben I. A család, mint a „mikrotársadalom” alapja .........................................................8 II. A család fogalmáról ...........................................................................................10 III. A család funkciói különbözı szociológiai kutatások alapján ............................12 IV. A család vallási funkciójának jellemzıi ............................................................13 V. A család jelentısége a zsidó hagyományban .....................................................14 VI. A zsidó családi nevelés jellemzıi a Tóra törvényeinek a szellemében .............16 VI.1. A szülık tisztelete ..................................................................................16 VI.2. A házastársak egymás iránti tisztelete ...................................................17 VI.3. Az idısek tisztelete ................................................................................17 VI.4. A tanító tisztelete ...................................................................................18 VI.5. Az idegenek iránti szeretet megtanítása .................................................18 VI.6. Az állatok szeretetének megtanítása ......................................................19 VI.7. A rágalmazás elítélésének a kinyilvánítása ...........................................19 VI.8. A mások segítésének fontossága ............................................................20 VII. A család szerepe a zsidó vallásra való nevelésben ............................................20 VIII. A zsidó etika szellemiségének megjelenése a zsidó családi életben .................25 IX. A család tagjainak jogi védelme a zsidó vallási törvényekben ..........................28 IX.1. A mózesi törvények védték a családtagokat ..........................................28 IX.2. A törvények a házasság elıtti nemi kapcsolatot megtiltották ................29 IX.3. A törvények a házassági hőséget hirdették ............................................30 IX.4. A törvények a házasság tisztaságát védték ............................................31 IX.5. A családok egységét, a sógorházasság törvénye is védte ......................31 IX.6. Az elsıszülött fiút törvény védte ...........................................................32 IX.7. A szülıket az engedetlen gyermekükkel szemben törvény védte .............. 32 X. A zsidó vallási nevelés folyamata ......................................................................33 X.1. A nevelésrıl alkotott elképzelések ........................................................33 X.2. A nevelésrıl alkotott elképzelések a zsidó forrásokban ........................34 X.3. A nevelés feladatai .................................................................................36 A zsidó vallásos életre nevelés a gyermek különbözı életszakaszaiban I. A születés körüli eseményektıl – hároméves korig ...........................................41 II. Hároméves kortól – tizenegyéves korig .............................................................42 III. Tizenkétéves kortól – felnıttkorig .....................................................................43 IV. Gyermekvédelem a zsidó hagyományban .........................................................44 V. Az imák és az ünnepek szerepe a gyermeknevelésben ......................................46 VI. A tanulás fontossága a zsidó hagyományban ....................................................57 VI.1. A tanulás fontossága ..............................................................................57 VI.2. A tanház szentsége .................................................................................58 VI.3. Az apa, mint tanító .................................................................................58 VI.4. A tanító személye ...................................................................................59 VI.5. A tanulás módszere ................................................................................60 VI.6. A tanulók személye ................................................................................62
VI.7. VI.8. VI.9. VI.10.
A tanulói képességek .............................................................................62 A tanház felszereltsége és a taneszközök ..............................................63 Korczak és a zsidó nevelés ....................................................................64 Bruno Bettelheim munkássága ..............................................................68
A zsidó iskola fıbb jellemzıi a különbözı történeti korszakokban I. A régmúltról újra – máig ívelıen .......................................................................70 II. A zsidó vallási nevelés színterei a késıbbi korokban ........................................76 II.1. A jesivák világa ..........................................................................................76 A magyarországi zsidó iskola jellemzıi a kezdetektıl a századfordulóig I. A kezdetektıl az Árpád-ház kihalásáig .............................................................82 II. Keresztény iskolák – zsidó iskolák a középkorban ...........................................84 III. A XIV–XV. század ............................................................................................87 IV. A humanista oktatás ...........................................................................................88 V. A reformáció kora – a három részre szakadt ország ..........................................89 VI. A XVIII. század – a felvilágosodás kora ...........................................................93 VII. A viharos XIX. század .......................................................................................98 VIII. A zsidóság helyzete a XIX. század második felében – emancipáció, asszimiláció, antiszemitizmus ..........................................................................108 IX. A modernizáció útján .......................................................................................125 X. A zsidó cserkészet, mint a zsidó vallásos informális nevelés helyszíne ..........128 XI. A két világháború között ..................................................................................132 XII. Ellenállás és gyermekmentés ...........................................................................136 XIII. A zsidó iskolaszerkezet kiteljesedése a vészkorszak árnyékában ...................139 XIV. A zsidó oktatásügy az 1945 utáni években ......................................................144 Zsidó nevelésügy a Magyar Köztársaságban I. BZSH Benjámin Óvoda ...................................................................................149 II. BZSH Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola ................................154 III. Lauder Javne Zsidó Közösségi Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Szakközépiskola és Alapfokú Mővészetoktatási Intézmény ...........................168 IV. Amerikai Alapítványi Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola ......................................................................................................177 V. Országos Rabbiképzı-Zsidó Egyetem .............................................................184 VI. Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség Statusquo Ante ........................186 VII. Az informális zsidó oktatás-nevelés ................................................................186 VII.1. A Szochnut oktatási tevékenysége Magyarországon ...........................186 VII.2. Ifjúsági mozgalmak ..............................................................................187 VII.3. Bálint-ház, Szarvasi tábor ....................................................................189 Befejezés ...................................................................................................................191 Melléklet Irodalomjegyzék Képek forrásai Summery
4
Bevezetés Az Országos Rabbiképzı-Zsidó Egyetem doktori iskolájában folytatott tanulmányaim során a neveléssel foglalkozó elıadásokat különösen érdekesnek tartottam. Szabadidımben is szívesen foglalkoztam az órák anyagával. Judaisztika tanárként a zsidó nép kultúrája, a zsidó nevelés sajátosságainak a kutatása az érdeklıdési körömhöz közel áll. E munka megírásához igyekeztem több hazai és külföldi szakirodalmat elolvasni, hogy bıvítsem e témában a már meglévı ismereteimet, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem pedagógia szakának elvégzésekor írt szakdolgozati anyagomat kiegészítsem. Felmerülhet a kérdés: „Hogyan sikerült a zsidó népnek megıriznie identitását a történelem folyamán?”. Szádjá Gáon rabbi a zsidóság fennmaradásának a titkát így fogalmazta meg: „Népünk léte a Tórának köszönhetı” (Mell. 1). E magyarázattal egyetérthetünk, mert a zsidó nép önálló létét a Tóra* szelleme és a benne lévı parancsolatok ırizték meg. A hagyomány és a szokások által sikerült a zsidóságot, a zsidó létet megırizni és fenntartani. A „Tóra” szó két jelentést hordoz egyszerre: törvényt és tanítást. A két értelmezési lehetıség összhangban áll az identitás megırzésének két elıfeltételével. A törvénynek köszönhetı, hogy a szétszóratásban élı zsidó nép különbözı csoportjainak életformáját egységes rendszer fogja össze. Az, hogy a zsidó nép szellemi egysége fennmaradt a tanításnak köszönhetı.1 Áchád Háám, a modernkori zsidó gondolkodó szerint: „Inkább a Sábát** tartotta meg a zsidóságot, mint a zsidók a Sábátot!” Ha a Tóra törvényei nem alakítottak volna ki egyedi, a többi népekétıl szétszóratott zsidók szokásait, akkor a zsidó vallás beolvadt volna a többi vallás közé. A mózesi törvények a zsidó nevelés alapjai. E törvényekben lévı gondolatok a zsidó gyermeknevelés fı forrásainak tekinthetık.
*
Tóra : Mózes öt könyve, a Biblia elsı nagyobb egysége. Sábát : Péntek estétıl Szombat estéig tart. E napot megáldotta az Örökkévaló, amikor a hat napos teremtés után megpihent. 1 NEUSNER, 2001, 4. p. **
5
A dolgozat elsı fejezetében a családi nevelésrıl írok, hiszen a „bibliai korban” a családi körben lévı nevelésnek elsıdleges, szinte kizárólagos jelentısége volt. Bemutatom a zsidó és nem vallási szemszögbıl a „család” szerepét, fogalmát és funkcióit. Ezután vizsgálom a család helyét a tradicionális zsidó nevelésben. Foglalkozom a zsidó etika és családjog szellemiségének a megjelenésével a családi életben. Munkám második fejezetében a zsidó nevelés folyamatáról írok. A zsidó gyermekek különbözı életszakaszainak a fıbb eseményeit mutatom be, kiemelem a gyermekvédelem jelentıségét a zsidó hagyományban. Kutattam, hogy az imák és az ünnepek milyen szerepet töltenek be a gyermeknevelés során. Ezután a tanulás jelentıségérıl és az intézményes oktatásról írok. Az intézményes oktatás már az ókori nevelés fontos színtere volt. A pogromok és az antiszemitizmus megerısödésével az intézményes nevelés háttérbe szorult és a vándorló zsidó közösségek a családi nevelés során sajátították el a szükséges ismereteket. A modern világ, a polgárosodás horizontjáról visszatekintve Janusz Korczak munkássága jelentıs. Elemzıi kimutatták, hogy a liberális, reformpedagógiai elvei levezethetık a zsidó hagyományból. A dolgozat harmadik fejezetében a zsidó iskola jellemzıit és a magyarországi zsidó iskolák és jesivák történetét kutattam az államalapításig visszamenıleg. E fejezet megírásában nagy segítségemre voltak a magyarországi zsidó iskolákról 1896-ban kiadott Barna Jónás és Csukási Fülöp által szerkesztett monográfia és az idén elhunyt neveléstörténész, Felkai László, valamint Domán István fırabbi, Gonda László és Karády Viktor történészek, illetve mások munkái. A dolgozat következı fejezete a XX. századról szól. A zsidó informális oktatás fontos mozgalmával, a cserkészettel foglalkoztam. E körben egy elfeledett zsidó pedagógus, Gábor Ignác munkásságáról írtam, szó esik Sztéhlo Gábor gyermekmentı tevékenységérıl is. Ezután, elsısorban Domán István fırabbi írásainak a segítségével bemutatom 1945 utáni nevelésügy idıszakát zsidó szemmel. A dolgozat utolsó fejezete a holokauszt utáni, illetve a rendszerváltozás utáni zsidó oktatásról, intézményes nevelésrıl szól. Ezen fejezetben bemutatom a Budapesti Zsidó Hitközség oktatási intézményeit.
6
Az Országos Rabbiképzı-Zsidó Egyetem nevelésszociológia tanáraként hallgatóimmal egy féléven át figyelemmel kísértük a Benjámin Óvoda, a Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola, az Amerikai Alapítványi Iskola és a Lauder Iskola nevelésioktatási munkáját. Személyesen vettem fel a kapcsolatot az intézményvezetıkkel és a hallgatóim interjúkat is készítettek az intézményekben tanító pedagógusokkal, valamint egy-egy diákkal. Érdekes színfoltja e fejezetnek az a vizsgálati eredmény, amelyet Dr. Réz Gáborné, a Scheiber Iskola igazgatója bocsátott a rendelkezésemre. A felmérés az iskolában tanuló diákok szüleinek a véleményét tükrözi az iskoláról és az intézményben zajló vallási nevelésrıl. Ezután napjaink zsidó informális oktatását mutatom be, kiemelve a Szochnut oktatási tevékenységét. Disszertációmban a zsidó nevelésre jellemzı sajátosságokat szeretném bemutatni az intézményes- és a családi nevelés tükrében. Természetesen, a dolgozatomban feldolgozott témaköröket a jövıben is kutatni fogom, mert e dolgozat keretei nem tették lehetıvé ezen források teljes feltárását, megismerését.
Köszönöm az Örökkévalónak, hogy e munka elkészülhetett.
A CSALÁD NEVELİ SZEREPE A BIBLIAI TÖRTÉNETEKBEN
8
I. A család, mint a „mikrotársadalom” alapja A család az ún. „mikrotársadalom” legfontosabb fajtája. A mikrotársadalom minden kiscsoportjára jellemzı az, hogy tagjai egymással személyes kapcsolatban „face to face” viszonyban állnak, igen jól ismerik egymást, sok a közös élményük, törekvésük és tevékenységük van. A mikrocsoportokból épül a következı nagyságú társadalmi képlet: az ún. „mezo” (közép-) társadalom. A következı még nagyobb társadalmi alakulat az ún. „exo” társadalom. Ez a mikro- és mezotársadalmat körülfogó képlet, nagyobb városokban a kerület, a lakókörzet, egy község, vagy egy falu stb. A család a társadalom legkisebb része. Ez biztosítja a társadalomnak emberi utánpótlását mennyiségileg is, de fıként minıségileg. Mint primér, elsıdleges, intim csoport, fontos közvetítı láncszem az egyén és a társadalom különbözı szférái közt. A család az individuális élet realizálásának egyik legjelentısebb területe a maga intimitásával. A családban a szokások, a kialakult hagyományok szabják meg a családtagok viszonyait. A család belsı viszonyai és kapcsolatai igen nagy mértékben eltérnek az intézményekben kialakult kapcsolatoktól, hiszen a család a maga meghitt légkörével a családtagok legszemélyesebb kapcsolatainak színtere. A család minden külsı hatásra a maga egészével reagál s ezért a külsı ingerekre adott válasz is mindig a családi élet egészétıl függ.2 „A család szerepe a gyermek szocializációjában… nem csökkent, talán még nıtt is. A pedagógiai szakirodalomban lépten-nyomon olvashatunk arról, hogy a mai iskolák mennyire kevéssé nevelnek.” … Fontos a családok testi-lelki gondozó, támogató szerepének a jelentısége. Kimutatható, hogy mindenféle társadalmi szempontból problematikus viselkedés (bőnözés, alkoholizmus, mentális betegség, öngyilkosság) gyakoribb a nem házasok, mint a házasok körében. … A magyar társadalomban a család tehát igen fontos feladatokat lát el még a termelés és a fogyasztás területén is, még inkább a gyermekek szocializációjában és a felnıttek lelki egészségének védelmében.3
2 3
KOMLÓSI, 1995, 15–18. p. ANDORKA, 2006, 411–412. p.
9
Családnak nevezzük a szociológiában az olyan együtt élı kiscsoportot, amelynek tagjait vagy házassági kapcsolat, vagy leszármazás, más szóval vérségi (kivételes esetben örökbefogadási) kapcsolat köti össze. A statisztika család definíciója ennél valamivel szőkebb: csak a szülıket (vagy egyedülálló szülıt) és velük együtt élı nem házas gyermekeiket számítja a családhoz. Ennek alapján három családtípust különböztetünk meg: a házaspárt, a házaspárt gyermekkel, továbbá egy szülıt gyermekkel. Ezt szokás családmagnak vagy nukleáris családnak is nevezni. A néprajztudomány viszont a szociológiánál is tágabb családfogalmat használ: nem csupán az együtt lakókat számítja a családhoz.4 Bagdy szerint „a szocializáció tágabb értelemben az egész életet átszövı folyamat, tehát a felnıttkorban is érvényesül… A gyermekkori szocializáció a személyes és kibontakozásának történéseivel veszi kezdetét. A társas hatások közvetítésének fı tényezıje ekkor még a család, elsısorban az anya. A személyiség megalapozását és differenciálódásának folyamatát a családi „közvetítı rendszer” kölcsönhatásai indítják meg, ezért a családot tekinthetjük a szocializáció elsıdleges mőhelyének”5 Kozma szerint „a családot más csoportoktól az különbözteti meg, hogy különnemő személyekbıl áll, akik különbözı (legalább két) generációhoz tartoznak reprodukálja önmagát: vagyis nem új tagok felvétele révén egészül ki, hanem „önerıbıl”.”6 A család tehát olyan viszony és viselkedésrendszer, amelyben a házastársak és a családtagok egymást teljesen elfogadják (tolerancia), egymásnak érzelmeket nyilvánítanak, egymással kapcsolatban kölcsönösen tisztázott és elfogadott követelményekkel és igényekkel lépnek fel és vannak kialakult normáik, szokásaik arra, hogy az együttélést megterhelı, feszült helyzetek, vagy a viszonylatokba beálló zavarok elhárítására mit kell tenniük.
4
ANDORKA, 2006, 394–395. p. BAGDY, 1986, 13. p. 6 KOZMA, 1999, 125. p. 5
10
A magyar népszámlálás által használt meghatározás: „A család a háztartási, illetve vérségi kapcsolatban együttélık köre, az ún. családmag, tehát házaspár gyermek nélkül vagy gyermekekkel, vagy nem házas (nıtlen, hajadon) gyermekkel, továbbá házastárs nélkül élı (özvegy, elvált, esetleg hajadon vagy nıtlen) szülı nem-házas (nıtlen, hajadon) gyermekkel”. Ez a meghatározás összhangban van az Egyesült Nemzetek ajánlásával, amely a család fogalmát a házastársi családmagra redukálja és feltételnek tekinti a családhoz tartozást, illetve a közös háztartásban való élést. Mindegyik felfogás a család valóságát tükrözi, de különbözı szempontok kiemelésével.7 „1990 után számtalan új jelenséggel találkoztunk ilyen például a házasságkötések elodázása, a késıi elköltözés a szülıi háztól, a „szingli” életvitel terjedése, a házasságon kívüli születések terjedése stb. − továbbá néhány lényeges folyamat − pl. az élettársi kapcsolatok térhódítása − felgyorsulását is tapasztalhattuk. Ezek a változások az 1990-es évtizedben folyamatosan zajlottak, és 2004-ig nem jutottak nyugvópontra.”8
II. A család fogalmáról Komlósi Sándor 1995-ben kiadott munkájában az alábbi személyek családról alkotott gondolatai is megtalálhatóak: Bell-Vogel szerint, a család, mint szociális rendszer nem zárt, hanem nyitott, melynek alapvetı sajátsága a más rendszerekkel kiépített kapcsolat. A családon kívüli rendszerekkel létesített kapcsolatokban négy funkció lényeges: a reproduktív szocializáló, a gazdasági, a politikai és a közösségi. De a család stabilitásához szükség van még a család vezetésére, az integráció, a szolidaritás biztosítására, a családi értékek és normák fenntartására.
7 8
KOMLÓSI, 1995, 18–21. p. SPÉDER In.: ANDORKA, 2006, 415. p.
11
Burgess úgy látta, hogy a család olyan interakciókban álló személyek egysége, akiket egymással való érintkezésükben a férj és feleség, az apa és anya, a fiú és leány, a fivér és nıvér társadalmi szerepének betöltésére való törekvés irányít. A szerepek társadalmilag definiáltak, de a minden családban érzelmileg, részben hagyományosan kialakult tudati tényezık lényegesen megerısíthetik ezeket. Habermas szerint, a család célok megvalósítására törekvı egyének szervezete, a tagok magatartásáért, szocializációjukért felelıs normatív rendszer, mások elıtt önmagát valamilyennek megjelenítı együttes, egymással tartósan kommunikáló személyiségek csoportja. Harcsev szerint, a család történetileg meghatározott szervezető szociális kiscsoport, melynek tagjait összeköti a házassági vagy rokoni viszony, az élet közössége és a kölcsönös, közös erkölcsi felelısség, valamint az a szociális szükségszerőség, hogy a népesség fizikai és szellemi újratermelésének szükségletét biztosítsa. Kulcsár szerint, a család szociológiai értelemben olyan csoport, amely legszőkebben egy férfi és egy nı, valamint leszármazottainak tartós együttélését jelenti. A közös élet a leszármazottak vérségi kapcsolatán alapul, de tágabb, pl. gazdasági közösséget is jelent, erkölcsi és jogi normák is szabályozzák, s jelentıs szerepet tölt be az egyén és a társadalom viszonyát alkotó legkülönbözıbb folyamatokban. Parsons szerint, a család szociális rendszerként mőködik, amelyben a családi kapcsolatok, a családtagok interakciói nem esetlegesek, hanem összefüggenek egymással és a családtagok egymáshoz főzıdı viszonyából vezethetık le. A családi struktúrában elfoglalt helyzet elvárásokkal kapcsolódik össze, mind a többi családtagnak az egyénnel kapcsolatos cselekedeteit illetıen, mind pedig az egyén cselekedeteit tekintve. Ezek az elvárások bizonyos funkciók teljesítését jelentik, amelyek rendszert alkotnak és meghatározzák a család mőködését. Winch a reprodukciós, a gazdasági, a politikai, a szocializáció és a nevelı funkció mellett a vallási funkciót is alapvetınek tekinti, amely a társadalmi kontrollt segíti elı.
12
A család a kommunikációs elmélet vizsgálata alapján, bonyolult önszabályozó egyensúlyi rendszer, amelyben a normák tartalmának változása szerint az egyensúly folyton változó. A családi normák a családi interakciós rendszer kifejlıdése során alakulnak ki, az egyéni normafelfogások kommunikáción át történı összehangolódása, rendszerré szervezıdése folyamán.
III. A család funkciói különbözı szociológiai kutatások alapján 1. –
A népesség utánpótlását biztosító biológiai, szexuális,
–
a gazdasági, gazdálkodási,
–
az érzelmi egyensúlyt, a pihenést, a felfrissülést, a regenerálódást biztosító,
–
a gondozó, a nevelı és szocializációs,
–
a családtagok státusát képezı, azt meghatározó,
–
a családtagok magatartását irányító, ellenırzı, a család vezetését ellátó, a konfliktusok kezelését és megoldását biztosító, egyes elnevezések szerint politikai,
–
kulturális, a családi értékek, normák kidolgozása és fenntartása,
–
a betegek és az öregek gondozását, ellátását biztosító,
–
a vallási,
–
a jogi funkció.9
2. „A család számos funkciót tölt be a társadalomban; közülük egyesek nyilvánvalók, mások részletesebb bizonyításra szorulnak. Ezeket a funkciókat három csoportba sorolhatjuk: biológiai, gazdasági és társadalmi funkciók. E funkciók természetesen át- meg átszövik egymást…”10 3. –
9
termelési,
–
fogyasztási,
–
reprodukciós,
–
felnıttek pszichés védelmének,
–
gyermekek szocializációjának funkciói.11
KOMLÓSI, 1995, 26. p. KOZMA, 1999, 127−128. p. 11 ANDORKA, 2006, 394–400. p. 10
13
IV. A család vallási funkciójának jellemzıi „Az ember testbe ágyazott egyfelıl, másrészt transzcendensre nyitott lény. Az emberiség, az egyes ember is kénytelen belátni, hogy a jövı kifürkészhetetlen, hogy a futurológia nem tud semmi biztosat mondani a bekövetkezıkrıl, hogy az ember terveinek végrehajtása sohasem sikerülhet százszázalékosan. Életébe be kell kalkulálnia a transzcendenst, az értelemmel beláthatatlan valóságot. Ezt a kisgyermekkorban az igazi, nem tanító célzatú mese nyitottsága, csodálatos képzeletvilága biztosítja. „A mese nemcsak szórakozást nyújt a gyermeknek, hanem fejleszti önismeretét, és elısegíti személyiségének fejlıdését. … A mese nem azért gyönyörködteti és nem azért varázsolja el az embert, mert pszichológiai igazságokat fogalmaz meg (bár hatásához ez is hozzájárul), hanem azért, mert irodalmi értékei vannak. Pszichológiai hatását is csak azért tudja kifejteni, mert elsısorban mőalkotás. A mese nem csak mint irodalmi forma különleges, hanem azért is, mert a gyermek minden más mőalkotásnál jobban megérti.”12 „A mesékben rengeteg a vallásos motívum is: sok bibliai történet egy tırıl fakad a mesékkel.”13 A prepubertás idıszakában a mítoszok, a hısi történetek, az emberfeletti egyének cselekedetei táplálják az ésszel meg nem magyarázható, de valóság gyökerő történeteket. A serdülıkorban a törvények alapján két részre válik a világ: az abszolút jóra és az abszolút rosszra. A kamasz csak végletekben lát, a jóra esküszik, a rosszat megátkozva utasítja el. Az ifjú már áhítatosan kételkedik az élet nagy problémáinak eddigi megoldásaiban és lelkesen keresi a helyesebb megoldást. Ezt nyújtja a hit, a vallás. Ebbe a transzcendens „ügyintézésbe” való belenyugvás teszi elviselhetıvé a krízisek, szorongások nehézségeit. Ez a vallásos légkör a családban valósulhat meg legtermészetesebben, ahol a szülık, nagyszülık és gyermekek, unokák egymás hitén erısödve nınek bele a vallásos közösségbe, egy egyházba.”14
12
BETTELHEIM, 2000, 17. p. BETTELHEIM, 2000, 18. p. 14 KOMLÓSI, 1995, 66. p. 13
14
V. A család jelentısége a zsidó hagyományban A zsidó hagyomány szerint, a család, ez a mikroközösség, biztosítja leginkább a csoport fennmaradását és a hagyomány folytonosságát. A családi élet szentségét a nemi erkölcs szabályai, valamint a családtagok egymást segítı cselekedetei biztosítják. A család minden tagjának világosan elkülönült szerepe van az ideálisnak tekintett, nemek közötti munkamegosztás szerint. A férfi az apa, a „Mester” és a „Bölcs” megtestesítıje, az ı feladata elsısorban a tanulás és a tanítás. A nıé, az anyáé a családi élet biztosítása. Thomas Mann: József és testvérei címő munkájában nagyszerően leírja az apa és fia, valamint a testvérek kapcsolatát: „− Ugyan már, testvéreim, öreg testvéreim − válaszolta József, és kitárva karját, feléjük hajolt. − Mit is beszéltek itt? Egészen úgy szóltok, mintha félnétek, és azt akarjátok, hogy bocsássak meg nektek! Vajon olyan vagyok-e, mint Isten? Ott alant úgy mondják, olyan vagyok, mint Fáraó, és Fáraót ugyan Istennek nevezik, de ı csak egy szerény, kedves teremtmény. Ha bocsánatot kértek tılem, akkor, úgy látszik, nem értették meg igazában az egész történetet, amelyben benne élünk. Nem korhollak Titeket érte. Bizony az ember benne élhet egy történetben, melyet nem ért. Talán így is kell lennie, és bőnös voltam, hogy mindenkor túlságosan jól tudtam, mire megy a játék. Nem hallottátok-e atyánk ajkáról, amikor megáldott, hogy csak játék volt és jelkép, ami velem történt? És vajon megemlítette-e rólatok szóló ítéleteiben a gonosz dolgot, amely köztetek és közöttem lejátszódott egykor? Nem, hanem hallgatott róla, mert ı is részt vett a játékban, Isten játékában.”15 A gazdasági körülmények gyakran megakadályozzák az ideális családi élet megvalósulását és igen gyakran elıfordul, hogy a férfi és a nı egyaránt dolgozik. Ettıl a hagyományos modell még nem veszti érvényét. A zsidó vallásosság ugyanis sokkal inkább a parancsolatok, a micvák hétköznapi alkalmazásában érvényesül, mint az elméleti tudás átadásában. A ház határolja a „szent univerzumot”, négy sarka az „isteni világot” és a hétköznapokat ugyanúgy átfogja. A férfiaknak más vallási kötelezettségeik vannak, mint a nıknek.
15
THOMAS MANN, 2003, 456−457. p.
15
A nınek elegendı, ha betart hármat, a házasságra, az anyaságra és a családi életre vonatkozó legfontosabb parancsolatot: a szombati gyertyagyújtást (hádláká), a szombati kalácstésztából egy darab „lecsípését” (chálá) és a rituális fürdıt (niddá). A házasságot a felnıtt élet elsı állomásának tekintik, amely lehetıvé teszi, hogy az ember az emberi mivoltát a maga teljességében élje meg, a zsidó ember számára a nemzés ugyanis kötelesség. A nemzés a csoport fennmaradását biztosítja, a sok-sok továbbélı „jó zsidó” majd a Teremtıt dicsıítik és atyáik neveit továbbörökítik. A házasság különféle alkuk eredményeképpen jön létre, ilyen a származás, amelynek értéke a családban élt nagymőveltségő férfiak számától függ; de a családok anyagi biztonsága is, amelyet nélkülözhetetlennek tartanak a jövendı pár gondtalan, jámbor élete szempontjából. A „jó” házasságot már a gyerekek megszületésekor kezdik tervezni. Ezt a munkát annyira fontosnak tartották, hogy kialakult a hagyományos zsidó társadalom egyik legjellegzetesebb foglalkozása, a hivatásos házasságszerzı, a sádhán (férfi) vagy sádhánit (nı). A házasságszerzı a zsidó házasság nélkülözhetetlen eleme, teljesen idegen családok között, néha messzi városok, vidékek, sıt más országok családjai között hoz létre házassági szövetségeket.16
A Bibliában az elsı sádhán Eliezer, Ábrahám szolgája volt. Ábrahám ıt bízta meg azzal a feladattal, hogy keressen fiának, Izsáknak feleséget. Ábrahám nem akarta, hogy a fia idegen (kánaánita lány) népek közül válasszon feleséget magának. Az ısatya a „vegyesházasságtól” féltette a gyermekét.
Ezt követıen – folytatva bibliai „kalandozásainkat”, különbözı családfunkciókat veszünk sorra, különbözı „tudatformák” szerint. Tehát a vallásról, a jogról és az etikáról esik szó.
16
GOLDBERG, 2003, 134–142. p.
16
VI. A zsidó családi nevelés jellemzıi a Tóra törvényeinek a szellemében VI.1. A szülık tisztelete A Tóra törvényei szabályozzák a zsidó gyermeknevelés alapjait. Az Isten tisztelete elsıdleges jelentısséggel bír, mert: „Istenfélelem a tudás kezdete” (BIBLIA, PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE 1, 7).
A szülık tisztelete nagyon fontos kötelessége a gyermekeknek. A Tóra is utal erre: „Tisztelt atyádat és anyádat, hogy hosszú élető légy a földön...” – olvashatjuk a Tízparancsolatban. Egy másik helyen ezt írja elı a Tóra: „Mindenki anyját és atyját félje, Szombatjaimat pedig tartsátok meg”. (BIBLIA, MÓZES III. KÖNYVE 19, 3).
A Tóra azt akarja hangsúlyozni, hogy a szülık iránti tisztelet ugyanolyan megítélés alá esik, mint az Isten tisztelete. A Bölcsek szerint ez azért van így, mert abban, hogy létezünk, hárman részesek: az anya, az apa és az Isten. A zsidó hagyomány szerint, ahol az édesanya vagy édesapa ülni vagy állni szokott, azt a helyet a gyermekeiknek nem szabad elfoglalniuk. Ha a gyermek látja, hogy az apja nem a Tóra szerint cselekszik, a gyermek nem figyelmeztetheti ıt, de utalhat rá. A szülıtiszteletrıl szól az a zsidó példázat, amely elmeséli, hogy az édesapa alszik és a párnája alatt van a boltjának a kulcsa. Ha vevı érkezik, akkor nem szabad ıt felébreszteni, még akkor sem, ha nagy haszontól esik el. Viszont a gyermeke köteles abban az esetben felébreszteni ıt, ha valamilyen örömtıl maradna le.17 A Tóra szerint: „Azt a fiút, aki szülei ellen lázadt és romlott életmódot folytatott, a város vénei elé lehetett vinni és halálra lehetett kövezni” (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 21, 18–21).
Ezt a törvényt nem hajtották végre. A célja az
volt, hogy figyelmeztesse a közösséget, hogy mihez vezet, ha a gyermekek fegyelmezetlenül nınek fel. A Tóra az apák kötelességévé tette, hogy a fiaiknak átadják a hagyományt és a vallási szokásokat (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 4, 9–10).
17
LİWY, 1990, 47–48. p.
17
Az V. században Malachia (magyarul Malakiás) prófétai beszédének végén idézte a legelsı prófétát, Mózest: „Emlékezzetek Mózesnek, az én szolgámnak tanáról, amelyet parancsoltam neki Hórében, egész Izrael részére… és visszatéríté az atyák szívét a gyermekekhez és a gyermekek szívét az atyáikhoz…” (BIBLIA, MALAKIAS 3, 22–24) A próféta Hóreb (Szináj-hegyére) utalt. A generációk egymásra-találását fontosnak tartotta és az idıseket kérte, hogy közeledjenek a fiatalokhoz. Ez a prófétai tanítás azért is fontos, mert sokan úgy gondolják, hogy csak a fiataloknak a kötelessége az idısek megértése. Malakias próféta azonban a „kölcsönösséget” hangsúlyozta, amelynek a betartása nélkül, nem lehet a fiatalokat nevelni.
VI.2. A házastársak egymás iránti tisztelete A Bölcsek szerint a háztartás vezetése és a gyermekek ellátása az édesanya feladatai közé tartozik. „Ki a gazdag?” – Akiva rabbi azt mondta, hogy: „Az, akinek derék felesége van” (SÁBÁT 25 b.). A Péntek este elmondandó zsoltár (BIBLIA, PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE 31, 10–31)
is az asszonyi szerep fontosságát
hangsúlyozza: „…az asszony, aki Istenfélı, az dicsértessék…” A Biblia leírja, hogy a férj köteles gondoskodni felesége élelmezésérıl, ruházatáról, lakásáról és házastársi jogainak érvényesülésérıl (BIBLIA, MÓZES II. KÖNYVE 21, 10). A Tóra nem tiltotta a házasságot egynél több asszonnyal. Gersom ben Jehuda rabbi rendelkezésére, a 11. században eltörölték a többnejőséget. Ma a válási engedélyt csak a rabbinikus bíróság adhatja ki.
VI.3. Az idısek tisztelete Az idıs emberek tisztelete a nevelés fontos része: „İsz fej elıtt állj föl és tisztelt az öregnek arcát…” (BIBLIA, MÓZES III. KÖNYVE 19, 32). A zsidó törvénykönyv, a „Sulchán Áruch” külön felhívja a zsidó emberek figyelmét, hogy a nem-zsidó vallású idıs emberekkel is tisztelettel beszéljenek. A zsidó vallás szerint nagy bőnnek számít az idıseket és a tudósokat megszégyeníteni. A Bölcsek úgy gondolták, hogy Jeruzsálem is azért pusztult el, mert: „Sértették Isten követeit, megvetették szavait, kigúnyolták prófétáit” (BIBLIA, KRÓNIKÁK II. KÖNYVE, 36, 16).
18
VI.4. A tanítók tisztelete A vallási törvény is elıírja, hogy: „Akitıl csak egy betőt tanultál, azt tanítódként kell tisztelned”. Minden történelmi korban a tanítókat nagy tisztelet övezte. A zsidó családokban az apa is megkapta a tanítóknak járó tiszteletet, mert a vallási szokásokra ı tanította meg a gyermekét. Attól az idıtıl kezdve, hogy a gyermek beszélni kezd, rövid imaszakaszokat kell neki megtanítani és minél korábban zsinagógába kell ıt elvinni. Nem szabad a gyermekek vallásos nevelésével iskoláskorukig várni. A szülıknek foglalkozást kell adniuk a gyermekük kezébe: „Az apának mesterségre kell tanítania a fiát” (TALMUD). A zsidó tudósok szerint az apa kötelessége úszni is megtanítani a gyermekét. Ezt azzal indokolták, hogy ezzel a gyermek egyszer a saját életét is megmentheti. Ez is bizonyítja, hogy a zsidó gyermeknevelés része az önvédelmet szolgáló ismeret is. Régen minden ház „iskola” és minden apa „tanító” is volt, mert a vallási ismeretek többségét az apa irányításával tanulták meg a gyermekek az ünnepek és a közös imák alkalmával: „Ha a fiú görbe úton jár szégyent és megvetést hoz apja fejére. Ha az egyenes utat követi, és tettei becsületesek, dicsıséget szerez apjának nemcsak az emberek világában, hanem Isten eljövendı világában is” (ZOHÁR*).
VI.5. Az idegenek iránti szeretet megtanítása A zsidóságban nagyon fontos nevelési alapelv az idegenek iránti szeretet megtanítása, „Szeressétek a jövevényt, mert jövevények voltatok Egyiptom országában.” (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 10, 19)
áll a Tóra parancsolatai között. Ez a parancsolat
onnan ered, hogy az egyiptomi rabszolgaság idején a zsidó emberek „idegenek” voltak egy „idegen” országban. A Tóra felhívja a figyelmet arra, hogy a zsidó emberek tudják, hogy milyen érzés „idegennek lenni”, ezért támogatniuk, segíteniük kell az embertársaikat. *
Zohár: A Szentírás titkos értelmét vizsgáló, az ókorban keletkezett mő. A zsidó hagyomány szerint Simon bár Jocháj rabbi volt a szerzıje.
19
VI.6. Az állatok szeretetének megtanítása A Tóra tiltja minden élı teremtmény kínzását, az állatok védelmérıl is szólnak a benne található törvények. Az állatok etetése elsıbbséget élvez az emberi étkezéssel szemben: „És adok füvet mezıdön barmod számára, és enni fogsz, és jól fogsz lakni...” (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 11, 15).
A Sábátra vonatkozó parancsolatok elıírják, hogy nemcsak az embereknek, hanem az állatoknak is pihenniük kell e napon és a szombatévben* a föld termése ıket is megilleti, mint a szegényeket. (BIBLIA, MÓZES II. KÖNYVE 23, 11).
VI.7. A rágalmazás elítélésének a kinyilvánítása A kisgyermekeknek már kiskoruktól kezdve meg kell tanítani, hogy embertársaikat tiszteljék. A gyermekeket a szülıknek arra is meg kell tanítaniuk, hogy nem szabad másokról rágalmat terjeszteni: „Ne terjessz rágalmat a néped között...” (BIBLIA, MÓZES III. KÖNYVE 19, 16).
Sok zsidó mese szól errıl. Van egy hászid történet, amely egy olyan emberrıl szól, aki az egész hitközség elıtt rágalmazta a rabbit és rosszindulatú hazugságokat terjesztett róla. Egy nap rájött arra, hogy mit mővel és elment a rabbihoz, hogy bocsánatot kérjen. Megkérdezte tıle, hogyan tehetné jóvá a vétkét. A rabbi azt mondta, hogy vegyen néhány párnát, majd vágja fel és eressze szélnek a pelyheket. Az illetı elintézte a dolgot, majd visszament a rabbihoz. „Most pedig…” – mondta a rabbi – „…menj és győjtsd össze a pelyhet! Mert hiába szeretnéd jóvátenni a gonoszságot, amit mőveltél, olyan nehéz a szavakkal okozott kárt megtéríteni, mint összeszedni a szélbe szórt pelyhet!”
*
Szombatévben a földet nem szabad megmővelni és a magától nıtt termés gazdátlannak van tulajdonítva. Minden hetedik év szombatév.
20
VI.8. A mások segítésének fontossága A jótékonyság (heszed) fogalmába tartozik minden olyan cselekedet, ami mások érdekében történik. A „cedáká” szó szerint „tisztességet” jelent, de a zsidó hagyomány az adakozás megnevezésére használja (Mell. 2). A gyermekeket az adakozás fontosságára a szüleik tanítják meg. Különösen fontos az a parancsolat, amely arról szól, hogy minden zsidó ember köteles a rászorulókon segíteni és figyelmezteti a gazdagokat, hogy felelısek a zsidó közösség szegényeiért is. A keresztény szegényeknek ugyanúgy ételt és ruhát kell adni, mint Izrael (zsidóság) szegényeinek. A betegek látogatása (bikur holim) is a vallási kötelezettségek közé tartozik.
E fejezetben kiválasztottam a legfontosabb nevelési elveket, amelyek a következık: − a szülık tisztelete − a házastársak egymás iránti tisztelete − az idısek tisztelete − a tanítók tisztelete − az idegenek iránti szeretet megtanítása − az állatok szeretetének megtanítása − a rágalmazás elítélésének a kinyilvánítása a mások segítésének fontossága
VII. A család szerepe a zsidó vallásra való nevelésben A mindennapi szóhasználatban a „család” fogalom: apát, anyát és gyermeket (gyermekeket) jelent. A zsidó emberekben a „család” szó kimondásakor, olyan kép jelenik meg, amelyben a közeli és a távoli rokonok egyaránt jelen vannak. A holokauszt után a zsidó családok „csonka” családokká váltak. A holokausztot követıen a korábbi közel egymilliós nagyságrendő zsidó közösségbıl hatszázezer embert a különbözı koncentrációs táborokban öltek meg. A háborút követıen a visszatért zsidókból többen az Egyesült Államokba és Izraelbe vándoroltak ki.
21
E történelmi kataklizma következtében megszőnt, illetve átalakult a klasszikus értelemben vett család – három vagy négy egymás mellett élı generáció – fogalma. Megszőnt a családi folytatólagosság, szinte felborult a történelem, a több ezer éves történelem kialakította struktúrát, lerombolta a hatmillió zsidó mártíriuma. Az európai értelemben vett etika, logika – szociológiailag – szinte nehezen értelmezhetı helyzetbe került: tömegében éltek túl szülık gyermekeket. A Soá felborította az Isten világrendjét. A holokauszt után negyven-negyvenötéves nık és férfiak alapítottak családot, olyanok, akiknek korábban életük társa, esetleg gyermeke(i) Auschwitz vagy más koncentrációs tábor áldozata lett. Így az újszülöttek édesanyja és édesapja az esetek jelentıs részében már úgymond nagyszülı korban lévı ember volt. Családok estek szét, és új családok születtek. Az új családok azonban nem a több évszázados társadalmi konvenciónak megfelelı korösszetétellel rendelkeztek.18 Ez is a magyarázata annak, hogy sok családi ünnep közösségi ünneppé vált és a holokauszt után az intézményes nevelés szerepe megnıtt a gyermekek vallásoktatásában. A zsidó közösség felbecsülhetetlen értéke: a család, amely biztosítja a vallás és hagyomány továbbadását apáról-fiúra, nemzedékrıl-nemzedékre. A zsidó nép olyan, mint egy nagy család, amelynek ısei Ábrahámtól származnak. A családhoz tartozás anyai, a papi vagy a törzsi hovatartozás, apai ágon öröklıdik. A zsidó hitre áttérteket „gér cédekeknek”, „igaz idegeneknek” hívják. A férfiaknak kötelezı a körülmetélés parancsolatát végrehajtani, valamint a rituális fürdıben (a Mikvében) alá kell merülniük. Ez a nık számára is kötelezı. A betérési folyamat több évig is eltarthat, mert a rabbinikus bíróságnak („bét dinnek”) meg kell gyızıdnie arról, hogy a betérni szándékozó érdekmentesen kívánja felvenni a zsidó vallást (pl. nem házassági szándék miatt, zsidó vallású személlyel). Az egyistenhit, a közös szokások és a hagyomány köteléke tartják össze a családot. Ha valaki betér a zsidó vallásba, ı is a „szellemi örökség” teljes jogú tagjává válik. A zsidósághoz való tartozás egy sajátos életformát is jelent.19
18 19
SCHİNER, 2004, 197. p. DONIN, 1991, VII. fejezet
22
A családtagok közötti békés, harmonikus viszony elsıdleges jelentıséggel bír. Legfontosabb a „sálom bájit”, a „házi béke” megteremtése. A zsidó hagyomány szerint a házasság egyik legfıbb célja az utódok biztosítása. A zsidó törvények és a hagyomány a szexuális viszonyt a házasságon belülre korlátozzák.20 „Ne közeledj nıhöz havi tisztátalanságának idején, hogy fölfedd a szemérmét…” (BIBLIA, MÓZES III. KÖNYVE 18, 19) Ez az elıírás az alapja a zsidó házasságban folytatott nemi élet szabályainak („táhárát hámispáchá”). A családi élet tisztaságát törvények szabályozzák. A nı a havi ciklusa után hét napon át el van különítve (niddá), a férje nem élhet vele szexuális életét. Átlagosan tehát tizenkét nap havonta az elkülönültség ideje. A nı havi vérzése általában legalább öt nap és azt követıen hét napon át tisztátalannak számít. A férj az elkülönültség ideje alatt nem ihat a felesége poharából és nem ehet a tányérjából sem. Még a felesége ágyára sem ülhet, arra a helyre, ahol a nı aludni szokott.21 A szexuális perverzitás minden formáját tiltja a Tóra: „Ne kövessétek azon népnek a szokásait, amelyet kiőzök elıletek. Megutáltam ıket, mert mindezeket cselekedték…” (BIBLIA, MÓZES III. KÖNYVE 20, 23)
A zsidó felfogás a házasságkötés után is meg-
maradó szerelmet fontosnak tartja. A család magjával nem ritkán a másodlagos rokonok is, például valamelyik házastárs szülei is együttéltek. A gyermekeknek mind a szokás, mind a jog szerint kötelességük volt eltartani szüleiket idıskorukban. Gyakran hagyományos zsidó könyörületességbıl és szeretetbıl más rokonokat vagy akár idegen árvákat is befogadtak. A házasságuk elsı pár éve idején a családdal élı vejek és menyek köztes szintet foglaltak el: közvetlen rokonok voltak, de a családi életben való részvételüket szerzıdés szabályozta, amelyben a szülık ígéretet tettek arra, hogy meghatározott ideig eltartják az ifjú párt. Minden családi elemet nélkülözı, teljes mértékben szerzıdéses viszony alakította a háztartás további tagjai, azaz a férfi és nıi háziszolgák, a szakács, a dajka, sıt még a korabeli gazdag családoknál gyakran magántanárként szolgáló tanító (melámed) státusát. Ez a monogám, patriarchális család lesz a jellemzı az európai kultúrában kialakuló városi, polgári társadalomban.22
20
DONIN, 1991, VII. fejezet SCHOSTAK, 1983, 33. p. 22 KATZ, 2005, 204–205. p. 21
23
A család a társadalom magja és vallási életének központja. Ha az otthon erıs, ha ırzi az értékeket, ha ép és stabil, akkor az egész élet és összes intézménye – a vallásiak, nevelésiek, szociálisak és a többiek is – elevenek és élık. Ha pedig az otthon gyenge érzelmekben sivár, erkölcsileg instabil, szellemileg gyenge, akkor minden más ezt a gyengeséget tükrözi. A zsidó vallási törvénytár tekintélyes részét a családra vonatkozó törvények teszik ki. Ezek a családi élet minden aspektusát felölelik, a külsı kapcsolatoktól a legintimebb belsı viszonyokig. Hayim Halevi Donin szerint a családi életre vonatkozó törvények az alábbi alapelveken nyugszanak: − a személyes integritás és individualitás figyelembevétele és az a szemlélet, amellyel a családtagokat, mint emberi lényeket veszik körül; − a családtagok közötti békés, harmonikus viszonyok kialakítása, a „sálom bájit” – a „házi béke” – biztosítása; − annak felismerése és belátása, hogy a különbözı családtagok funkciói különbözıek; − szellemi tisztaság és egészséges attitőd fenntartása a férj és feleség – és általában a férfi és nı – közötti szexuális kapcsolatban.
Ezek nem csak a törvényalkotás alapelvei, hanem az idetartozó törvények céljai és eredményei is. A zsidó családi törvények betartása nagymértékben hozzájárul a zsidó család stabilitásához. A zsidó hagyomány általános szemlélete a házasságról az, hogy egyik legfıbb célja a gyermeknemzés. Az utódok létrehozása a micvá, a bibliai parancs – „Szaporodjatok és sokasodjatok…” – teljesítése. Megvalósítja az isteni szándékot, teljesíti az isteni célt. Az Örökkévaló társaivá emeli az embereket a teremtés szakadatlan folyamatában. Az, hogy valaki hány gyermek nemzésével teljesíti a micvát, az a rabbinikus viták állandóan visszatérı témája: van, aki kettı mellett voksol, mások szerint legalább egy fiú és egy lány az elıírás. Teljes az egyetértés abban, hogy a „gyermek nem vállalása”, az isteni parancsolat teljesítésének megtagadása. A házassági viszony vallási szentségét, szellemi alapját azonban nem ez a speciális cél adja.
24
A házasság létjogosultsága, jelentısége, értelme független a gyermeknemzéstıl, saját szentséggel bír. Az Örökkévaló, még mielıtt megparancsolta, hogy: „Szaporodjatok és sokasodjatok…”, asszonyt teremtett Ádámnak, mert „Nem jó, hogy az ember egyedül lenni, alkotok számára segítıtársat, hozzá hasonlót.” (BIBLIA, MÓZES I. KÖNYVE 2, 18) „Azért elhagyja a férfi az ı atyját és az ı anyját, hogy ragaszkodjék a feleségéhez és egy testté legyenek.” (BIBLIA, MÓZES I. KÖNYVE 2, 24) A társkapcsolat, a szerelem és megbecsülés a házasság elsıdleges céljaként jelenik meg ebben a viszonylatban. A gyermekek nemzésén kívül maga a házasság, a férfi és nı összekapcsolódása is fı szempontja a rabbinikus megítélésnek: „Akinek nincs felesége, híján van az áldásnak, a jónak… a békének…” „Aki nem házasodik meg, állandó bőnben él, és Isten elfordul tıle…” „Akinek nincs felesége, nem tekinthetı egész embernek.” A Bölcsek véleménye szerint az asszony teszi az embert emberré. A Biblia tanítása, amely szerint Éva Ádám segítıtársául teremtetett: „Nincs férfi nı nélkül, sem asszony férj nélkül, egyikük sem lehet Isten nélkül.” – így lehet összefoglalni a házasság zsidó felfogását.23 A férjnek hőségesnek kell lennie a feleségéhez: „Ne kívánd meg szépségét a szívedben és el ne fogjon téged szempilláival.” (BIBLIA, PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE 6, 25)
„Ne légy házasságtörı!” (BIBLIA, MÓZES II. KÖNYVE 20, 14) „...Ne kívánd a te felebarátodnak a feleségét…!” (BIBLIA, MÓZES II. KÖNYVE 20, 17) A férjnek és a feleségnek is egyaránt hőségesnek kell lennie a házastársához: „Aki házasságtörést követ el bolond; aki önmagát elveszíti, az cselekszi ezt.” (BIBLIA, PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE 6, 32)
A korabeli oktatási intézményekbe nık nem járhattak. Mindent, amire szükségük volt, otthon a családban az idısebb asszonyoktól sajátították el. Ha nem is jártak iskolába, a férfiak mégis nagy tiszteletben tartották ıket.
23
DONIN, 1991, VII. fejezet
25
A nı feladatairól és a derék asszonyról így ír a Biblia: „Derék asszonyt kicsoda találhat: Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát. Szerez gyapjút és lent, és jókedvően dolgozik kezével. Ha az a szándéka, mezıt vásárol, keze munkájával szılıt telepít. Ügyesen kezeli a guzsajt, Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak. Ügyel háza népe dolgaira nem kenyere a semmittevés. Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félı asszony dicséretre méltó. Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen.” (BIBLIA, PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE 31, 10−31).
VIII. A zsidó etika szellemiségének megjelenése a zsidó családi életben A zsidó etika igen nagy súlyt helyez a családon belüli viselkedési normákra. Talán a legjellemzıbb – és a legfontosabb – az illem, ami a zsidó férjet a feleségével szemben kötelezi. •
„Mindig is értékelje az ember a feleségét és gyerekeit erején felül” (CHULIN, 84, b)
A Talmud kommentátorai, valamint Maimonides szerint ez a
gyakorlatban azt jelenti, hogy ne csak anyagi helyzetének megfelelıen költsön feleségére és gyerekeire, hanem azon felül is.
26
•
„Aki úgy szereti feleségét, mint saját magát, és jobban tiszteli, mint önmagát; fiait, lányait a helyes úton neveli – és férjhez adja, illetve megnısíti idejében ıket –, arra mondja az Írás (BIBLIA, JÓB KÖNYVE 5, 24): „Megéred, hogy békesség lesz hajlékodban.” (JEVÁMOT, 62, b) Az „idejében” úgy értendı, hogy minél hamarább, mihelyt elérték a nemi érettség fokát. Az „Atyák Fejezetei” szerint, a férfiak házasulási kora 18 év (MISNA, ATYÁK FEJEZETEI 5, 22). Más forrásban azt mondják a Bölcsek, hogy a házasodás 18–24 év között az ideális (KIDDUSIN, 30, a).
A Talmud elıírja, hogy az ünnepek elıtt a férj ajándékokat ad a feleségének, szép ruhákat és ékszereket, amelyek „megörvendeztetik a nı szívét”. Mindig tisztelje és becsülje az ember a feleségét, mivel az áldás az asszony révén jön a házba. Rává, a neves amorita azt mondta városa lakóinak, hogy: „tiszteljétek feleségeteket, hogy meggazdagodjatok” (BÁVÁ MECIA, 59, a). Ugyanitt olvashatjuk, hogy „mindig ügyeljen az ember a felesége érzékenységére – nehogy valamivel megbántsa –, mivel könnyen elsírja magát, és ezért hamar jön a büntetés [arra, aki megsérti]”. „Hallgasson az ember a feleségére, mind a ház, mind a világ dolgaiban.” (Uo.)
Elterjedt mondás a Talmudban: „Ha a feleséged alacsony hajolj le, és hallgasd
meg, hogy mit mond!” (Uo. és RÁSI) A családon belüli illendı viselkedést is elıírják Bölcseink: „Legyen szeretetre méltó házában és engedékeny; ha kiömlött a bor, ha elszakadt a ruhája, ne legyen ingerült; beszéljen szépen a feleségével, és ne legyen ideges és haragos [Derech Erec rábbá, Zutá és Midrás rábbá]; ne félemlítse meg háza népét, mert ennek tragikus következményei lehetnek.”24 A zsidó etika kiemelten foglalkozik a ruházkodás és az étkezés szabályaival. Fontosnak tartja az egyszerő ruhákat és hangsúlyozza a mértékletességet az étkezésben, a Kasrut (kóserság) betartásának a figyelembevételével. A családi életben – mondja a Talmud – az illem, a zsidó etika szabályai megkövetelik, hogy ha egy férfi megözvegyül és felnıtt fiai vannak, akkor igyekezzék elıbb megnısíteni azokat, és csak ezután nısüljön meg maga is. Ezt Ábrahám ısatya életébıl is láthattuk, mert Sára halála után Ábrahám elıbb megnısítette fiát, Izsákot. 24
KRAUS, 1998, 32–36. p.
27
Az ısatya házasságközvetítıt küldött a családjához Mezopotámiába, hogy így keressen feleséget Izsáknak és csak fia után nısült meg ismét. Ez a történet még egy fontos dologra hívja fel a figyelmet: öregember ne éljen egyedül, hanem nısüljön meg öregkorában, ha egyedül maradt. A zsidó etika elıírja az apának, hogy fiát szakmára taníttassa, pontosan úgy, ahogy kötelessége, hogy megnısítse (KIDDUSIN, 29, a), de ha kereskedelemre tanította, az is jó, mert ebbıl is meg lehet élni (Uo.). Jehuda rabbi élesen fogalmazott: „Apa, aki nem taníttatja szakmára fiát, az olyan, mintha rablót nevelne belıle” (Uo.), mert ha nem lesz mit ennie, kimegy az országútra, és kirabolja az utasokat (RÁSI, Uo.). Jehuda rabbi szerint nem elég, ha kereskedelemre oktatja, mert ha nem lesz mivel kereskednie, rablóvá lesz. A fenti utasításon kívül a Talmud-bölcsei még azt a jó tanácsot is adják, hogy jó, ha az apa könnyő és tiszta szakmára taníttatja a fiát. A Talmud tanítja, hogy a szegénység vagy a jómód nem a szakmától függ, hanem az ember érdemeitıl, ahogy Jehuda rabbi mondta, hogy minden szakmának van létjogosultsága, ahogyan a közmondás tartotta: „A világ nem tud létezni sem illatszerkészítı, sem bırcserzı tímár nélkül. Jó annak, aki illatszerrel foglalkozik, és jaj annak, akik bırcserzı…” (KIDDUSIN, Uo.) A Talmud közöl egy érdekes listát bizonyos szakmákról, amelyek nem ajánlatosak, hogy egy apa azokra taníttassa a fiát. Ezek: a szamárhajcsár, a tevehajcsár, a fazekas, a matróz, a juhpásztor és a főszeres (KIDDUSIN, 82, b). Nehéz közös tulajdonságot találni az említett foglalkozások között. Rási szerint az elsı három kategória állandóan úton van, és bemennek idegen szılısökbe, gyümölcsösökbe, és engedély nélkül szednek gyümölcsöt (ami lopásnak számít). A kiskereskedı (főszeres) pedig – Rási szerint – „kitanult csaló”, aki vizezi a bort, homokot tesz a búzába (hogy többet nyomjon), és a mérlege sem pontos (Meiri). Van azonban olyan Talmud-bölcs is, aki szerint nem kell szakma, elég, ha a gyerek Tórát tanul, mert azzal a jég hátán is megél. Ezt Nehoráj rabbi mondta, akit Meir rabbival azonosítottak, Simon Bár-Jocháj rabbival, akit a Talmud idéz: „Nehoráj rabbi mondja: eltekintek a világ minden szakmájától, és a fiamat csak Tórára tanítom, mivel az ember élvezi annak gyümölcseit ezen a világon, és a tıke marad a túlvilágra. A többi szakma nem ilyen: amikor az ember megöregszik vagy beteg lesz, és nem tud
28
dolgozni a szakmájában, akkor éhen hal. A Tóra ezzel szemben megırzi ıt fiatalkorában, és reményt ad öregkorára…” (KIDDUSIN, 82, a) Simon ben Elázár rabbi mondása sugallja azt a kettısséget, ami az egyes Talmud-Bölcseket a kérdésben jellemzi: a Tóra kizárólagossága vagy a megélhetés szüksége által diktált szakmatanulás, illetve jövedelmezı munka. Simon ben Elázár rabbi mondta: „Látott valaki életében egy állatot vagy madarat, amelyiknek szakmája van?… İk minden nehézség nélkül megélnek, pedig ık arra lettek teremtve, hogy engem szolgáljanak, én pedig arra lettem teremtve, hogy Istent szolgáljam – hát nem az lenne igazságos, hogy én is fájdalom és nehézség nélkül megéljek? De mi történt? Vétkeztem, és ezért elvesztettem a párnószét (megélhetésemet), és így kénytelen az ember dolgozni, hogy megéljen…” (Uo.)25
IX. A család tagjainak jogi védelme a zsidó vallási törvényekben IX.1. A mózesi törvények védték a családtagokat: A nıket: „Ha valaki eladja a lányát szolgálónak, az ne a rabszolgák módjára szabaduljon fel. Ha nem tetszik gazdájának, aki ıt magának szánta feleségül, akkor fel kell szabadítania; nem adhatja el szolgálóként idegen embernek, miután hőtlen volt hozzá. Ha pedig fiának szánja, akkor a szabad lányok jogai szerint bánjon vele. Ha más feleséget is vesz magának, ne csökkentse élelmét, ruházkodását és házastársi jogait. Ha pedig ezt a három kötelességet nem teljesíti, szabaduljon fel ingyen, váltságdíj nélkül.” (BIBLIA, MÓZES II. KÖNYVE 21, 7–11) „Ha hadba vonulsz ellenséged ellen s Istened kezedbe adja ıt, foglyokat ejtesz, a foglyok között meglátsz egy szép nıt, megszereted, feleségül akarod venni és hazaviszed, akkor nyírja le a haját, vágja le a körmeit, vesse le a rabruháját, lakjon nálad, sirassa meg apját és anyját egy álló hónapig s csak azután veheted feleségül.
25
KRAUS, 1998, 46–47. p.
29
De ha nem kedveled többé, akkor bocsásd szabadon. El nem adhatod, nem bánhatsz vele durván, mert megaláztad.” (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 21, 10–14) „Ha valaki elcsábít egy szüzet, aki nem eljegyzett menyasszony, akkor annak rendje-módja szerint vegye feleségül. Ha pedig az apja nem akarja hozzáadni, akkor a hajadonok bérét fizessék ki neki.” (BIBLIA, MÓZES II. KÖNYVE 22, 15–16) „Ha valaki meglep egy el nem jegyzett szüzet, erıszakkal magáévá teszi és rajtakapják ıket, akkor a megerıszakoló férfi adjon a lány apjának ötven ezüstöt. Feleségül kell vennie, miután kegyetlenkedett vele, soha el nem válhat tıle.” (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 22, 28–29)
A nıs férfiakat: „Ha valaki megnısül, ne vonuljon hadba és ne vessenek ki rá semmiféle közterhet. Szabad legyen háza számára egy esztendeig és örvendeztesse a feleségét, akit elvett.” (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 24, 5)
IX.2. A törvények a házasság elıtti nemi kapcsolatot megtiltották: „Ha valaki meglep a városban egy eljegyzett szüzet és magáévá teszi, akkor vigyék ki mindkettıjüket a város kapujához, kövezzék meg ıket, hogy meghaljanak. A lányt, mert nem kiáltott segítségért, pedig a városban volt, és a férfit, mert kegyetlenkedett embertársa feleségével. Így irtsad ki a rosszat a magad körébıl! De, ha a mezın lepi meg a férfi az eljegyzett szüzet és erıszakkal magáévá teszi, akkor csak a megerıszakoló férfi egyedül haljon meg. A lánynak ne essék bántódása, neki nincs halálos bőne. Ez az ügy olyan, mint amikor valaki rátámad társára és meggyilkolja. A mezın lepte meg, lehet, hogy a lány segítségért kiáltott, de senki sem jött segítségére.” (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 22, 23–27) „Ha valakit rajtakapnak, hogy férjes asszonnyal hál, akkor mindketten haljanak meg: a férfi is, az asszony is. Így irtsad ki a rosszat Izraelbıl.” (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 22, 22)
30
„Valaki feleségül vesz egy nıt, magáévá teszi, de azután meggyőlöli. Ha vádaskodik ellene, rossz hírét kelti és azt mondja: „Ezt az asszonyt feleségül vettem, magamévá tettem, de rájöttem, hogy nem szőz.” Vegye a lány apja és anyja lányuk szüzességének bizonyítékát és terjessze azt a város vénei elé a kapunál. Szóljon az apa a vénekhez és mondja: „A lányomat ehhez a férfihez adtam feleségül és meggyőlölte.” Vádaskodik ellene és azt mondja: „nem találtam a lányodat szőznek; pedig itt van lányom szüzességének bizonyítéka.” Ezzel terjesszék a ruhát a város vénei elé. Fogják meg ennek a városnak a vénei a férfit, fenyítsék meg és büntessék meg száz ezüstre, amit a lány apjának adjanak, mert rossz hírét keltette Izrael egy szüzének. Felesége maradjon, soha ne válhasson el tıle. Ha viszont igazat mondott: a lány nem volt szőz, akkor vezessék ki a lányt apja házának ajtajához, a város férfiai kövezzék meg, hogy meghaljon. Gyalázatosságot követett el azzal, hogy apja házában paráználkodott. Így irtsad ki a rosszat a magad körébıl.” (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 22, 13–21)
IX.3. A törvények a házastársi hőséget hirdették: „Bárki, akinek a felesége félrelép, hőtlenkedik, gyanúsítható, hogy idegen férfivel hált, eltőnik férje szeme elıl, elbújik és talán tisztátalanná vált, de tanú nincs ellene, nem kapták rajta; a férj viszont féltékenykedik feleségére, akár tisztátalanná vált az, akár nem: akkor vigye el ez a férfi a feleségét a paphoz… Vegyen a pap szenteltvizet egy cserépedénybe, vegyen port a Szentély földjébıl és szórja a vízbe. Állítsa a pap az asszonyt Isten színe elé, zilálja szét a haját, tegye a kezébe az elkészített ételáldozatot, a pap kezében pedig ott legyen a keserő átokhozó víz. Kezdje meg a pap a megesketést és mondja az asszonynak: „Ha nem hált veled senki és nem léptél félre férjed mellett, akkor ne ártson neked ez a keserő átokhozó víz. De ha félreléptél férjed mellett, tisztátalanná váltál és férjeden kívül valaki veled hált,… akkor tegyen Isten téged átokká és elrettentı példává néped körében azzal, hogy ágyékod beesik és hasad megdagad. Ez a keserő átokhozó víz belsıdbe jut, hogy hasad megduzzadjon és ágyékod beessen”. Írja a pap az átok szövegét pergamentre és az írást oldja fel a vízben… Itassa meg az asszonnyal a vizet és ha tisztátalan volt és megcsalta a férjét, akkor váljék benne az átokhozó víz az átkot beteljesítıvé: dagadjon meg a hasa, essen
31
be az ágyéka és legyen az asszony elrettentı példa népe körében… Ha viszont nem volt tisztátalan az asszony, hanem ártatlan volt, akkor mentesüljön az átok alól és folytassa házaséletét tovább. Ez a féltékenység törvénye… A férfit nem terheli bőn, de az asszony – ha bőnös – viselje bőne következményeit.” (BIBLIA, MÓZES IV. KÖNYVE 5, 11–31)
IX.4. A törvények a házasság tisztaságát védték: „Ha valaki feleségül vesz egy nıt, magáévá teszi, de azután nem tetszik neki, mert valami visszataszítót talál rajta; válólevelet ad kezébe, elküldi házából és az asszony máshoz megy feleségül. A második férj azonban meggyőlöli, ı is válólevelet ad kezébe és elküldi házából, vagy pedig meghal a második férj, aki feleségül vette, akkor az elsı férj, aki elküldte, nem veheti ismét feleségül, miután tisztátalanná vált. Utálatos ez Isten elıtt.” (BIBLIA, MÓZES IV. KÖNYVE 24, 1–4)
IX.5. A családok egységét, a sógorházasság törvénye is védte: A Tórában található, hogy közeli vérrokonok nem házasodhatnak össze. Senki sem veheti el az anyját, a mostoháját; nıvérét, akár apai, akár anyai részrıl; az unokáját, akár fia, akár lánya részérıl; nagynénjét, akár apja, akár anyja részérıl; nagybátyjának feleségét; menyét, sógornıjét, anyósát. A latin „levir” szó jelentése „sógor”, a férj fiútestvére. A házasság a férj halála után a férj testvérével folytatódott. A Tóra ebben az esetben felfüggesztette a vérfertızés tilalmát. Ha fivérek közül az egyik meghalt és fia nem maradt, akkor a felesége nem mehetett férjhez a családon kívüli idegen férfihez. A sógorának kellett ıt feleségül vennie és a házasságukból született elsıszülött az elhunyt testvér nevének örökébe lépett, hogy „ki ne töröltessék annak neve Izraelbıl”. Ha a férfi nem akarta elvenni a sógornıjét, akkor el kellett mennie a sógornıjének a kapuba a vénekhez és jelentenie kellett: „Sógorom nem akarja fenntartani testvérének nevét Izraelben, nem akar velem sógorházasságot kötni”.
32
A Tóra leírja: „Erre idézzék meg ıt városának vénei és igyekezzenek rábeszélni. Ha pedig állhatatosan hangoztatja: „Nem akarom elvenni!”, akkor lépjen eléje sógornıje a vének elıtt, húzza le a (férfi) saruját lábáról, köpjön ki elıtte és jelentse ki: „Így járjon az az ember, aki nem építi fel fivére házát!”. Izraelben ez legyen a neve: „a lehúzottsarujú ember” háza.” (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 25, 5–10) Ezt a szertartást „hálicának” hívták. A sógornı ezáltal nyilvánosan megszégyeníthette a felelısséget nem vállaló sógorát.
IX.6. Az elsıszülött fiút törvény védte: „Ha valakinek két felesége lesz, az egyiket szeretni, a másikat nem kedveli és gyermekei születnek úgy a szeretett, mint a nem kedvelt nınek, az elsıszülött fiú pedig a nem kedveltté lesz: akkor – amely napon felosztja birtokát fiai között – nem ruházhatja át az elsıszülöttség jogát a szeretett nı fiára, a nem kedvelt nı elsıszülött fia rovására. A nem kedvelt nı elsıszülött fiát kell elismernie; neki adjon kettıs részt mindenbıl, amije van, mert övé az elsıszülöttség joga.” (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 21, 15–17) Az elsıszülött fiúgyermek elıjogot élvezett testvéreivel szemben. Az édesapja halála után vagyonából kétszer akkora részt örökölt, mint a testvérei. Valamint a születését követı harmincadik napon (pidjon hábén) meg kellett váltani a rabbitól. A megváltás szokása az ókorra vezethetı vissza, mert akkor az elsıszülöttekre papi hivatás várt.
IX.7. A szülıket az engedetlen gyermekükkel szemben törvény védte: „Ha valakinek megátalkodott, engedetlen fia lesz, aki nem hallgat apja és anyja szavára, megfenyítése után sem hallgat rájuk, akkor fogják apja és anyja és vezessék ıt városa vénei elé, helységének kapujába. Így szóljanak városa véneihez: „Ez a fiunk megátalkodott és engedetlen. Nem hallgat szavunkra, dızsölı és iszákos!” Erre kövezzék agyon városának lakói. Így irtsad ki a rosszat a magad körébıl! Egész Izrael pedig hallja és féljen.” (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 18–21)
33
E fejezetben azon tórai részeket idéztem, amelyekbıl látható, hogy a zsidó vallási törvények foglalkoznak családjoggal is. A házasság elıtt álló, szabad és „fogoly” lányokat, ha elcsábították a törvény elıtti egyenlıség illette meg ıket. A férfi csak egy hónap várakozási idı letelte után vehette feleségül a fogolynıt. A szentírási törvényalkotó gondolt arra, hogy a nı az elsı hetekben sokat szomorkodhatott és idı kellett ahhoz is, hogy megszokja az új élethelyzetét. Abban az esetben, ha a férfi elvált tıle, nem szabad volt rabszolgaként elengednie. A zsidó feleségnek járó jogok illeték meg a fogolynıt is. A nıs férfi házassága elsı évében a felesége mellett maradhatott. Ez nagyon humánus és „családpárti” törvény volt, hiszen az elsı év meghatározó jelentıségőnek számított a fiatalok számára. Ha a férj hadköteles lett volna és adót kellett volna fizetnie, akkor a kialakuló családi közösség élete könnyen tönkremehetett volna. Az elsıszülött fiút (még akkor sem, ha az anyját, már az apja nem szerette) nem lehetett kizárni az örökségbıl. Az apa halála után kétszer annyit örökölt az elsıszülött fiú, mint a többi gyermek. A házastársak egymás iránti hősége nagyon fontos volt a törvények szerint is, mert a házasságtörı asszony hőtlenségéért halálbüntetés járt. A nı és a férfi is, akivel megcsalta a férjét az életükkel fizettek a tettükért.26
X. A zsidó vallási nevelés folyamata X.1. A nevelésrıl alkotott elképzelések „A nevelés hatásairól gondolkodván, a biológiai és a társadalmi érettségi ollónak a történelmi idı elırehaladtával bekövetkezett folyamatos szétnyílását érzékelvén nem könnyő a válasz: meddig is tart a nevelés, meddig tekinthetı az ember növendéknek.”27 „A budapesti pszichoanalitikusok kétségkívül az életre való felkészítést tartják a nevelés igazi feladatának”28
26
EHRENFELD, 1982, 2. rész TRENCSÉNYI, 2002, 30. p. 28 VAJDA, 1995, 146. p. 27
34
„A nevelésbıl való gondolkodás másik nagy tradíciója szerint a gyermek nevelésérıl történı döntés joga kizárólag, döntıen a szülıket illeti meg.”29 „A pedagógia harmadik nagy tradíciója, J. S. Milltıl kezdıdıen, a gyermek abszolút jogát hirdeti annak eldöntésében, hogy mi a neki megfelelı nevelés.”30 „A nevelésfilozófiai, pedagógiai gondolkodás egyik – Platontól eredeztethetı – nagy tradíciója az állam „filozófusai” kezébe adta azt a jogot, hogy meghatározzák a gyermekek, valamennyi gyermek számára a „jó nevelést”. „A nevelés jogát az államra, a felsıbbségre ruházó felfogás tehát – bármilyen magasztos eszmények és értékek jelenítik is meg az állami „jót” – egy olyan pedagógiát és iskolaügyet igazol, amelyekben az egyének és csoportjaik ki vannak zárva saját és gyermekeik nevelésének meghatározásából…”31
X.2. A nevelésrıl alkotott elképzelések a zsidó forrásokban A zsidó gondolkodás feltételezi, hogy az ember nevelhetı, irányítható és befolyásolható. Ha az ember befolyásolható, akkor megfelelı nevelés befolyással lehet tulajdonságaira is. A Misna Hillél rabbit idézi, aki azt mondta tanítványainak, „legyenek Áron tanítványai, aki békeszeretı és békét forszírozó volt, aki szerette az embereket, és közel hozta ıket a Tórához” (MISNA, ATYÁK FEJEZETEI 1, 12). Sok legenda foglalkozik azzal, hogy Áron fıpap sokat tett azért, hogy a haragosokat kibékítse és a házastársak veszekedéseit tompítsa. Az emberi tulajdonságok fejlesztésében és irányíthatóságában a zsidó Bölcsek az „arany középutat” helyezték elınybe. Jehuda, a Fejedelem mondását mérvadónak tartották (MISNA, ATYÁK FEJEZETEI 2, 1): „Melyik a helyes út, melyet az embernek választania kell? Az, amelyik becsületére válik követıjének és tiszteletet ébreszt iránta embertársaiban” – a késıbbi Bölcsek ezt úgy magyarázták, hogy az „egyenes út” a közepes, vagyis kiegyensúlyozott, nem szélsıséges tulajdonságok sorozata, amivel az ember lelki nyugalmát elnyeri, és ezáltal jól viselkedik embertársaival. (MAIMONIDES, MISNA-MAGYARÁZAT, ATYÁK FEJEZETEI Uo.)
29
MIHÁLY, 1998, 54. p. MIHÁLY, 1998, 57. p. 31 MIHÁLY, 1998, 49–51. p. 30
35
A különbözı talmudi forrásokban az egyik helyen egyszerő emberekrıl van szó, akik különbözı módon viselkedtek; máshol pedig ugyanaz kívánalom van felállítva a tudósokkal szemben. Ez is azt bizonyítja, hogy az illendı viselkedési normák mindenkire vonatkoznak, mindenkit köteleznek. A Talmud szerint egy ember természetét három dologról lehet (leginkább) felismerni: a poharáról, a zsebérıl és a haragjáról (hasonló hangzásban héberül: „kosz”, „kisz”, „káász”) (ÉRUVIN 65, b). A kommentátorok szerint ez a három, átvitt értelemben is jelen van: •
A „pohara” azt jelenti, hogy nem veszti el a fejét, még ha iszik is egy keveset. (RÁSI, Uo.)
•
A „zsebe” szélesebb értelemben azt jelenti, hogy becsületesen kereskedik. Látható, hogy ezt a zsidó etika milyen fontosnak tartja. (Uo.)
•
A „haragja” jelentése, hogy nem hirtelen haragú, vagyis tud magán uralkodni, még ha dühbe is gurul, „mivel ez a legnemesebb tulajdonságok egyike”. (MEIRI)
Van, aki a fenti három dologhoz hozzáteszi még a „beszédét”, illetve a „nevelését” is, mert ez is ismertetıjele a jól nevelt embernek, „aki nem viselkedik úgy, hogy megszégyenüljön az emberek szemében, akik durva, faragatlan alakot lát(hat)nak benne”. (MEIRI, Uo.)32 A helyesen gondolkodó ember elıbb elsajátít egy – a megélhetését biztosító – szakmát, utána házat vesz, és csak azután nısül meg. [Ezt abból vezetik le], hogy írva van: „Van-e itt olyan ember, aki szılıt ültetett, de még nem vette hasznát?… Van-e itt ember, aki házat épített, és nem avatta fel?… Van-e itt valaki, aki eljegyzett egy lányt, és még nem vette el?” (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 20, 5–7)
A gyermek Isten áldása, amit az emberiség javára adott. Ez maradt a zsidó felfogás, amelyet a Biblia szövege folyamatosan tükröz. Az ısanyák könyörögtek Istenhez, ezért a kitüntetı áldásért. Ráchel ısanya fellázadt, inkább a halált kívánta magának, minthogy a magtalanság szégyenét elviselje. Természetes tehát, hogy a gyermek élete a legmesszebbmenı védelemben részesült, és ez a védelem kiterjedt a még meg nem született magzatra is. (BIBLIA, MÓZES II. KÖNYVE 21, 22–23) 32
KRAUS, 1998, 110. p.
36
Ha gyenge volt a gyermek, annál gondosabb ápolásban kellett részesíteni, mert a megszületett gyermek azonnal az anyai érzés „szent védelmébe került”, amely legerısebb a földön. Mert hát „lehetséges-e, hogy a nı megfeledkezzék kisdedérıl, hogy ne könyörülne méhe magzatán”? (BIBLIA, JESÁJÁ KÖNYVE, 49, 15) Az anya maga táplálta gyermekét a Biblia tanúsága szerint, ha kényszerítı körülmény meg nem akadályozta ebben. A mai napig fennálló zsidó törvény, hogy a gyermekét szoptató anya, ha özvegységre jut, két éven belül nem mehetett újra férjhez, – ennyi volt a szoptatás rendes ideje – nehogy az új házasélet örömei és gondjai elvonják gyermekének gondozásától, nehogy a gyermek elessen jogai legszigorúbb védelmétıl. (KETUBOT 60 a–b)33
X.3. A nevelés feladatai A judaizmus nagy súlyt helyez (és helyezett) a nevelésre. A „nevelés” héberül „chinuch”. Ez nem azonos a hivatalos „iskolába járatással”. Szó szerint „felszentelést” jelent és azt kell értenünk alatta, hogy a gyereket nemcsak „kenyeret keresni” tanítják meg, hanem az „életre nevelik”. A zsidó gyerekek nevelésének elsıdleges célja, hogy beléjük neveljék a zsidó örökség erkölcsi és etikai értékeit, ösztönözzék ıket a tórai parancsolatok, a micvák teljesítésére, és átadják nekik a Tóra, a Talmud és a legfontosabb zsidó forrásmővek ismeretét. Fontos, hogy kialakítsák bennük a zsidó néppel való azonosság érzését. Ezek után következnek a világi nevelés és a „kenyérkeresetet biztosító” szakmai nevelés céljai. Azok a zsidó szülık, akik egy sikeres pályafutás reményében csak gyermekeik világi oktatásával törıdnek, valójában töredék részérıl gondoskodnak arról, amit a nevelés a zsidó hagyomány szerint jelent. Akik intézményes zsidó nevelésben szeretnék részesíteni gyermekeiket, azok jesivába vagy más zsidó iskolába íratják be ıket. A zsidó iskolák tanterveiben a világi tantárgyak mellett fontos szerepet játszanak a judaisztikai ismeretek tantárgyai, és nem csak az órákon részesülnek a gyerekek zsidó nevelésben, hanem az egész iskolai környezet a vallásos zsidó érzés megerısítését szolgálja.
33
BERNSTEIN, 1911, 4. p.
37
Vannak, akik a lányok zsidó nevelését kevésbé tartják fontosnak, mint a fiúkét. Ez a nézet teljesen ellentétes a zsidó családi élet szellemével. A zsidó nevelés céljainak többsége a lányokra ugyanúgy vonatkozik, mint a fiúkra. A zsidó asszony férjével együtt köteles az otthonra vonatkozó vallási elıírásokat teljesíteni. Az anyának is kell válaszolnia a kisgyerek kérdéseire és fel kell nevelnie a következı generációt. 34 Minden szülı lehetıségeihez képest (köteles) gyermekeit – a gyerek korának és képességeinek figyelembevételével – a parancsolatok betartására nevelni, mert a Bibliában le van írva, hogy: „Neveld a gyermeket a neki megfelelı módon…” (BIBLIA, PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE 22, 6)
Attól kezdve, hogy a gyerek beszélni kezd, rövid imaszakaszokra – például: „Smá Jiszráél Adonáj Elohénu Ádonáj Echád” (Halljad, Izrael…) – kell megtanítani; és hozzá kell szoktatni, hogy a kenyérre mondott áldásra válaszoljon „Ámén!-t” stb. A fiatal szülık szombati és ünnepi dalok és vallásos mesék segítségével könnyíthetik meg a tanulást. Amikor a gyermek annyi idıs lesz, hogy fegyelmezetten tud viselkedni, akkor rendszeresen el kell vinni ıt a zsinagógába. Nem szabad a gyermek vallásos nevelésének az elkezdésével iskoláskoráig várni.35 Általánosságban a zsidó törvények szerint, egészen kicsi gyermekkorban kell elkezdeni a nevelést. Jöhosua ben Chananjáról rabbiról*, az egyik nagy Misna-Bölcsrıl olvashatjuk, hogy anyja bevitte bölcsıjét a tanházba (bét-midrásba), hogy hozzászoktassa „gyermeke fülét” a Tóra szövegéhez. Mestere, Jochanan ben Zakaj rabbi**, helyeselte a „módszert”: valahányszor dicsérni akarta nagy tudásáért, így dicsérte: „Boldog az az asszony, aki ezt szülte!” – vagyis, az anyjáé az érdem. Nagyon fontosnak tartották, hogy a gyermek már csecsemıkorban olyan vallásos környezetben legyen, amely a késıbbi életére is hatással van. A nevelés különbözı fázisai közül a legfontosabb a „Bár Micva”: ennek során veszi magára a fiúgyermek a Tóra és a parancsolatok „igáját”. Ettıl fogva „egyenjogú” tagja Izrael nagy családjának. Ez akkor jön el, amikor betölti tizenharmadik életévét. Attól fogva „bár micvá”, „micva fia” azaz „micvá köteles”. 34
DONIN, 1991, VII. fejezet DONIN, 1991, VII. fejezet * Rabbi Jöhosua ben Chananja: a „Tanák” – Misna-bölcsek – második nemzedékéhez tartozik és Rabbi Jochanan ben Zakaj legkiválóbb tanítványai közül való. ** Jochanan ben Zakaj: Hillél legfiatalabb tanítványai közé tartozott. Híres volt szorgalmáról és Tóratudásáról. 35
38
Olyan emberek, akikre vonatkoznak a parancsolatok (micvák), kötelesek teljesíteni azokat. A lányoknak már tizenkétéves koruktól be kell tartani a micvákat, akkor lesz a kislányból „bát micvá”.36 Aki úgy gondolja, hogy a zsidó nevelés kizárólag vallási, elméleti, elvont dolgokra vonatkozik, az téved. A Talmud elıírja, hogy az apa köteles fiát becsületes szakmára tanítatni, amibıl megélhet és eltarthatja családját, hogy ne legyen a közösség terhére. Úszni is meg kell tanítania, hogy ha veszélybe kerül megmenekülhessen. (KIDDUSIN 29b) A babilóniai nagy jesivákban az oktatás nagyon intenzív volt, a tanulók napi 14–16 órát tanultak. Jehuda rabbi (a Fejedelem) koráig tilos volt a Szóbeli Tant leírni és a tanulmányok szóbeli vitákból és az anyag állandó ismétlésébıl álltak. Miután a Misnát leírták és másolták, új periódus kezdıdött, de az intenzív tanulás talán csak fokozódott. Szakértık szerint, a talmudi aprólékos viták okozták az éles esző talmudisták sokoldalú tudását. Sok Talmud-Bölcs egyben orvos is volt és ez a jelenség a középkorban csak fokozódott: Maimonides, Nachmanides, Gersonides és sokan mások, nem csak exegéták és talmudisták voltak, hanem orvosok, mérnökök, nyelvészek és gyakran költık is. A lányok nevelése elvben más volt, mint a fiúké. A lányok inkább családcentrikus nevelést kapták, aminek középpontjában az édesanya állott. A lányokat fıleg arra tanították, amire családanyaként szükségük lesz. A Talmudban éles vélemények találhatók a lányok Tóra-tanulása ellen. Az elmúlt száz évben a nagy lengyel rabbik és rebbék kezdeményezésével Lengyelországból kiindulva fejlett oktatási rendszer alakult ki a lányok számára „Bét Jákov” néven. Ma már mindenki elismeri, hogy ez a rendszer pozitív hatással volt a zsidó nevelésre, a zsidóság fennmaradására.37 Fuchs rabbi összegyőjtötte a lányokra (és asszonyokra) vonatkozó vallási neveléssel összefüggı szabályokat és törvényeket. Mővében külön részben írt az öltözködési szabályokról. A test eltakarása nagyon fontos volt, mert a külsı megjelenés nem lehetett hivalkodó38: Az imádságokat is csak akkor szabad a nıknek elmondaniuk, ha megfelelıen vannak felöltözve. A férfi is csak akkor imádkozhat nı jelenlétében, még ha a feleségérıl is van szó, ha a nı megfelelıen van felöltözve.
36
LAU, 1994, 429–430. p. KRAUS, 2005, 300–307. p. 38 FUCHS, 1987, 70–73. p. 37
39
A rabbi a nıi hangról egy külön fejezetet írt. Leírta, hogy a nıi énekhang szexuális vágyat ébreszthet a férfiakban, ezért tizenegy éves koruk után a lányoknak nem szabad olyan helyen énekelniük (pl. utcán), ahol azt a férfiak meghallhatják. A férfiaknak olyan dalt sem szabad hallgatniuk, amelyben férfi és nı együtt énekel vagy egy nıi kórus dalol. Idegen nı és férfi nem tartózkodhat egy helyiségben. Azonban három nı már egy helyiségben lehet kettı vagy ennél több férfivel. A vallási törvények elıírják, hogy a zsidó lányoknak és asszonyoknak erkölcsös életet kell élniük. „…legyen a te táborod szent, hogy ne lásson benne szemérmetlen dolgot és elfordulna tıled” (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 23, 15) A férjes asszonyoknak és azoknak, akik már voltak férjnél a hajukat le kellett takarniuk.39
39
FUCHS, 1987, I–II. volume, 86. p., 95. p., 98. p., 119. p., 127. p.
A ZSIDÓ VALLÁSOS ÉLETRE NEVELÉS A GYERMEK KÜLÖNBÖZİ ÉLETSZAKASZAIBAN
41
„Jehuda ben Téma mondotta: 5 éves korban kezd a gyerek Bibliát tanulni, 10 éves korban Misnát, 13 éves korban köteles a parancsolatokat betartani [bár micvá], 15 évesen a Talmudot tanulja, 18 évesen nısül, 20 évesen meglett ember, 30 évesen ereje teljében van, 40 évesen az értelem embere, 50 éves korában már képes okos tanácsot adni, 60 az öregedés kora, 70 a jó öregségé, 80 az aggkoré. A 90 éves görnyedve jár, és a 100 éves mintha már nem is élne…” (MISNA, ATYÁK FEJEZETEI 5, 19)
A vallásos zsidó életút a születés pillanatától a halál bekövetkeztéig átszövi a zsidó ember mindennapjait. Ezek a történések teszik mássá a zsidóságot a többi vallástól, ezek által érzi magát zsidónak a kisgyermek, az ifjú, a felnıtt és az idıs egyaránt.
I. A születés körüli eseményektıl – hároméves korig A lánygyermek születésekor az apa a zsinagógában a Tóra elé járul és az újszülött ünnepélyesen megkapja a héber nevét. Ha fiúgyermek születik a szülıkre több feladat hárul. A születést követı nyolcadik napon az újszülöttet a zsidó vallás elıírásainak megfelelıen felveszik „Ábrahám szövetségébe” (brit milá, körülmetélés). A vallás szerint e parancs teljesítése minden apa kötelessége. Ha elmarad, akkor a gyermek felnıttként köteles a szülıi mulasztást pótolni. „Ez az én szövetségem, amelyet megırizzetek, köztem és köztetek és magzatod között utánad: „Metéltessék körül nálatok minden férfiszemély! Metéltessetek körül elıbırötök húsán és legyen szövetség jeléül köztem és köztetek!” (BIBLIA, MÓZES I. KÖNYVE 17, 10–11) A szertartás végén a megjelentek (héberül) így szólnak: „Ahogy az újszülött most a szövetségbe került, úgy jusson el a Tóra tanulásához, szerencsés házassághoz és a jócselekedetek gyakorlásához.” Minden elsıszülött fiú gyermeket a születése utáni harmincegyedik napon egy szertartás során „kiváltanak” (pidjon hábén).
42
Ez egy Tórában lévı parancsolat teljesítése: „…de az ember valamely elsıszülöttjét fiaidból, váltsd meg!” (BIBLIA, MÓZES II. KÖNYVE 13, 13) Az elsıszülött fiúknak egész életükön keresztül a Széder-estét (Peszachot) megelızı napon böjtölniük kell, emlékezve ezzel az egyiptomi elsıszülötteket sújtó tizedik csapásra.
II. Hároméves kortól – tizenegyéves korig „Bölcseink azt tanították: a kisgyerek, aki meg tudja rázni a lulávot (szukkoti ünnepi csokrot) – köteles áldást mondani a lulávra (szukkoti csokorra). Aki fel tudja venni a tálitot (imalepel) – köteles a cicit (szemlélırojtok) parancsolatát betartani. Aki képes a tfilint (imaszíj) rendben tartani – annak apja vesz neki tfilint. Aki tud beszélni – azt apja a Tórára és a „Smá Jiszráél”-ra („Halljad Izrael”, a legfontosabb ima) tanítja.” (SZUKKÁ 42, a) A bibliai idıkben az anyák a gyermekeiket hároméves korukig szoptatták, majd a gyermeket elválasztották az édesanyjától. (BIBLIA, SÁMUEL I. KÖNYVE 1, 23), (MAKKABEUSOK KÖNYVE, VII. FEJEZET 27)
A vallásos szülık fiú gyermekük haját hároméves korukig nem vágják le (háláké). Ezt a parancsolatot is a Bölcsek hozták, mivel az embert a Tóra a „fához” hasonlítja (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 20, 19),
amelyrıl három évig tilos a termést leszedni. A
rituálé után vidám étkezés keretében köszöntik a kisfiút, aki e szertartással megteszi az elsı lépést a Tóra-tanulás útján. Ekkorra a vallásos kisfiúk már tudják a héber ábécét, valamint a legfontosabb áldásokat és imákat.
A háláké szertartása
43
A Misna korában az ötéves korú gyermekek már iskolába kezdtek járni, hogy a tanítóik vezetésével a Szentírást tanulmányozzák. A jelenkorban a születést követı három év után a fiúk és a lányok életében hosszú szünet következeik a fontosabb életesemények láncolatában. Ez a kb. tíz év arra hivatott, hogy a gyermek megtanulja és átélje a zsidó élet mindennapjait, szokásait és törvényeit. A szülık, tanítók és a rabbik feladata, hogy a gyermek tapasztalataihoz megteremtsék az elméleti alapokat.
III. Tizenkétéves kortól – felnıttkorig Az elsı tanulási idıszakot zárja le a felnıtté válás, a felavatási szertartás. Ezután a vallási törvények betartása a felavatott ifjak kötelessége. A zsidó fiúk tizenhárom, a lányok tizenkétéves korukig nem viselnek személyes felelısséget a vallási elıírások betartásáért. A tizenhároméves fiú gyermekek ünnepélyes keretek között fogadalmat tesznek (bár-micvá), hogy hőek maradnak a zsidó közösséghez és a Tóra parancsolatait megtartják. A tizenkét éves lányok felavatásra (bát-micvá) késıbbi, kb. kétszáz éves szokás. Az életút késıbbi szakaszai (eljegyzés, esküvı) során a zsidó vallás törvényei szerint kell a fiataloknak élniük: „Légy eljegyezve számomra e győrő által Mózes és Izrael törvényei szerint.” * A zsidó vallási nevelés fontos eseményeit mutattam be a gyermekek különbözı életszakaszaiban. A tizenkétéves lányok és a tizenhároméves fiúk a vallási törvények alapján felnıttnek számítanak. Természetesen nekik is szükségük van a biztonságot nyújtó szülıi háttérre, de ha nem tartják be a vallási elıírásokat, akkor tetteikért nem okolhatják a szüleiket. A zsinagógákban a tizenhároméves kort betöltött fiúk a férfiak által alkotott „minjen”** tagjaivá válnak. A lányok a XIX. századig az „anya-szerepre” készültek fel és fı életcéljuk az volt, hogy a késıbbi életükben „jó feleségek” és „jó anyák” legyenek.
* Ezt a mondatot a vılegény az esküvın mondja, amikor a menyasszony mutatóujjára húzza a győrőt. ** minjen: A tíz felnıtt (törvényköteles) férfibıl álló gyülekezet, nyilvános istentisztelet csak a minjen jelenlétében tartható meg.
44
A talmudi idıkben az apák döntötték el, hogy a lányuk kihez menjen feleségül, miután a tizenkettedik életévüket betöltötték. (TALMUD, KIDUSIN 48 b) Az apák a fiaiknak, az anyák a lányaiknak szóban adták át tudásukat, beszélgettek a törvényrıl, amely az Isten helyes tiszteletérıl, a férfi és nıi szerepeken át az egész életet érintette.40
IV. Gyermekvédelem a zsidó hagyományban A zsidóságban, kezdettıl fogva ismerték a gyermekvédelem emberséges elvét. Irányadó volt a zsidó vallás hívei számára, mint Istentıl eredı tan, amelyet a Szentírás és a belıle táplálkozó hagyomány minden tekintetben fontosnak és nélkülözhetetlennek tartott. Az a szellem, amely ezáltal a zsidóságban meghonosodott, gondoskodott arról, hogy a gyermekvédelem törvényei ne csak elméletben létezzenek, hanem érvényesüljenek az életben. Fontosnak tartották, hogy e törvények jelen legyenek minden család életében.41 A szülınek tehát joga volt keményebb nevelési eszközt is felhasználni gyermeke helyes irányítására, de kötelessége volt a gyermek egészségére és önérzetére tekintettel lenni. A szülı köteles volt kiskorú gyermekeinek az eltartásáról gondoskodnia. Ha az apa nem felelt meg ennek, figyelmeztették rá a következı módon: „Kiállottak a piacra egy felfordított mozsárra és azt kiáltották: „Íme, a varjú is gondozza fiókáit, ez az ember pedig nem törıdik gyermekével!” – írja a Talmud. Ha azonban képtelen volt az apa eltartani kiskorú gyermekét, akkor a városra hárult ez a kötelesség, de ha volt vagyona, úgy behajtották rajta bírói úton. (KETUBOT 49 b) A munkára nézve azt az elvet állította fel a törvény, hogy „a gyermeket erejéhez, az ifjút erejéhez és az öreget erejéhez képest” kell munkára fogni! A lánygyermeknél joga volt az apának ahhoz, hogy kiskorú leányát szolgálónak adja. Ezt a jogát azonban korlátozta az Írás: csak olyannak adhatta el, aki maga, vagy esetleg akinek fia házassági viszonyra léphet a leánnyal, másnak nem, nehogy erkölcstelenségre vezesse a szolgálói viszony. (BIBLIA, MÓZES II. KÖNYVE 21, 7–12)42
40
PAPP, 2006, 178. p. BERNSTEIN, 1911, 4. p. 42 BERNSTEIN, 1911, 4. p. 41
45
A vallási kötelességek teljesítésénél is korlátot szabott a hagyomány a gyermek testi jólétében. Nem engedi, hogy a kiskorú idı elıtt böjtöljön, még Áv hónap 9-én* és a Jom Kippurkor** is a gyermeknek csak erejéhez képest szabad ezt megtennie. A lánygyermeknél az apa joga többféleképpen jutott érvényre, mint a fiúnál. Ez azon a természetes tényen alapult, hogy a lány kiskorúságában még jobban függött az ı természetes védıjétıl, az apától, mint a fiú. Így a kiskorú leánynak minden fogadalmát megsemmisíthette az apa (BIBLIA, MÓZES IV. KÖNYVE 30, 4–6), tehát lelki életébe is beleavatkozhatott. Az apa halála esetén azonban ismerte a törvény a gyámság intézményét. A gyám hatáskörét minden tekintetben biztosította, hogy a rábízott kiskorú árva ügyét teljesen megvédhesse. A testi fenyítés is szerepelt a nevelési eszközök között, a Bibliában lévı Példabeszédek könyve (23, 13–14) azt tanította, hogy: „Ne vond meg az ifjútól a fenyítést, ha vered a bottal, nem hal bele: te a bottal vered ıt, de a lelkét megmented a pokoltól”, továbbá azt, hogy „aki visszatartja a pálcát fiától, győlöli azt”, mert nem nevelte elég biztosan a jóra. A zsidó szülık nem éltek vissza ezen jogukkal és inkább követték azt a héber közmondást, hogy „…a gyermeket, ha bal kezeddel eltaszítod magadtól, a jobbal azonnal szorítsd magadhoz”. (SZOTÁ 47 a)43 A zsidó törvények a gyermekvédelem fı irányadói és követıi voltak. A kisgyermek kiszolgáltatottságát vették alapul. Fı irányelvük az volt, hogy a társadalom (a gyermeket körülvevı mikro- és makrotársadalom) feladatának tekintették, hogy mindenben támogassa a rábízott gyermeket. A gyámság „intézménye” az árvák jogait védte meg. Azért jött létre, hogy az árvák semmiben ne szenvedjenek hiányt és a családban élı társaikhoz hasonlóan, velük egyenlı eséllyel induljanak az életbe: „Átkozott lesz ki a jövevény, árva és özvegy jogát semmibe veszi!” (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 27, 19)
*
Áv 9.: A zsidóság egyik legnagyobb gyásznapja, mert e napon pusztították el az I. és a II. Szentélyt (i.e. 586-ban és i.sz. 70-ben). ** Jom Kippur: Ez a nap a zsinagógai esztendı legfontosabb napja, mert az Örökkévaló arról dönt, hogy milyen lesz az egyén elkövetkezı éve. 43 BERNSTEIN, 1911, 4. p.
46
A Bibliában is találunk az örökbefogadásra példát: „S fölnevelte Hadasszát, Eszter az, nagybátyja leányát, mert nem volt neki atyja és anyja…” (BIBLIA, ESZTER KÖNYVE 2, 7)
Ha a szülı nem gondoskodott a gyermekérıl, akkor a „város” feladata volt, hogy mindennel ellássa a kiskorút. A törvény azt is vizsgálta, hogy a szülı miért nem tudott szülıi feladatának eleget tenni. A gyermek gondozásáért a város vezetıi a gazdag szülıktıl pénzt kértek. A gyermekeknek nem volt kötelezı dolgozniuk, csak akkor, ha a szüleik engedélyezték nekik és a fizikai állapotuk is megfelelı volt. A lánygyermek, csak olyan családnál dolgozhatott, ahol esélye volt a késıbbi házasodásra is. A zsidó törvények megvédték a házasságtörésbıl vagy vérfertızésbıl született gyermeket (mamzér). A mamzér teljes jogú zsidónak számított, de nem házasodhatott bárkivel szabadon. (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 23, 3)
V. Az imák és az ünnepek szerepe a gyermeknevelésben A vallásos zsidó emberek naponta több imát mondanak. A szülık megtanítják a gyermekeiket arra, hogy mindenre, amit megesznek, elızıleg áldást kell mondaniuk. A gyermekek már hároméves korukban megtanulják, hogy felismerjék a fán termı és a földi gyümölcsöket. Ez azért fontos, mert más-más áldást kell a fogyasztásuk elıtt elmondani. Az étkezések elıtti és utáni imákat a gyermekek fokozatos tanulják meg. A felkeléskor és a lefekvéskor elmondott imák szövegeit is a szüleik segítségével sajátítják el. A fontosabb imák megtanulása mellett a gyerekek a természeti és a társadalmi eseményekre és jelenségekre is áldást mondanak. A zsidó étkezési szabályokat (Kásrut) a gyermek fokozatosan tanulja meg: a sertéshús fogyasztásának tilalmát és a tejes-húsos ételek, edények elkülönítését. A zsidó ünnepek megtartása fontos részei a nevelésnek. Ünnepekkor a családok együtt vannak és a fiatalok megtanulják ıseik történetét és az ünnepekhez kapcsolódó szokásokat. A zsidó ünnepek ezáltal családi és közösségi ünnepek is. Olyan kollektív vallási tudatot jelentenek, amelyek során az egyes ünnepek megtartásakor az egyén átéli a népe történetét.
47
A szülıknek és a tanítóknak nagyon fontos szerepük van abban, hogy a gyermekek identitása kialakuljon és a hagyomány folytatódjon. A zsidó családok belsı hagyományait, a „közös emlékezés” folytonosságát a holokauszt szakította meg. Az „elveszett családfık” helyett a tanítók és rabbik a gyermekek vallási ismereteinek fı forrásaivá váltak. A zsidó névadás során a gyermek egész életében hordozza az édesapja nevét. Aki a zsidó vallásba betér, az is „kap” zsidó apát, Ábrahámot. (A betérı fiúk Ábrahám fiaként vannak megnevezve.) Az ısök a felnövekvı generációban újra élnek, „soha nem felejtıdnek el”. A zsidó ünnepek nem csak olyan napok, amikor az ünnepeket, szokásokat betartó személyek nem mennek el dolgozni. Fontosabb ennél, hogy ezeket a napokat az Örökkévaló hirdette ki és az İ tiszteletére jöttek létre. Ezek a napok összekötik a jelent a múlttal és minden ünnepnek külön üzenete van az emberek számára.44 Az ünnepekrıl készítettem egy rövid ismertetıt, amelyet a mellékletben helyeztem el (Mell. 3). Az ünnepekre való készülıdés során (takarítás, vásárlás, fızés) a gyerekek számára emlékezetesek maradnak az elıkészület részei is. Péntek esténként az anya gyertyát gyújt, az apa megáldja a gyermekeit és a zsinagógába viszi ıket. Az egész család készül az ünnepre. Az ünnepi ételek (kalács, sólet, töltött hal) elfogyasztása után a gyerekek együtt éneklik a szüleikkel az ünnephez kapcsolódó dalokat. A szülık sokat beszélgetnek és játszanak a kicsikkel. A fiúgyermekek az édesapjuk irányításával vallási ismereteket tanulnak. A Sábát (Péntek estétıl Szombat estéig tart) az „Örökkévaló és a Pihenés napja”
Az ünnepi asztal
44
TOUGER, 1988, 29. p.
48
Péntek este az édesanya meggyújtja az ünnepi gyertyákat
Az édesapa megáldja a gyermekeit
A család ünnepélyes szertartással (HAVDÁLÁ) búcsúztatja a Sábátot
49
Az ıszi ünnepek (Újév, Engesztelés Napja, Sátrak ünnepe, Tóra örömünnepe) szokásai is maradandó élményt jelentenek a gyermekeknek. Újévkor a sófár (kosszarvból készült kürt) hangja nagy hatással van a fiatalokra és idısekre egyaránt. A mézbe mártott kalács és alma evése fontos részei az ünnepi szokásoknak, mert ezek az ételek is kifejezik, hogy „édes évet” szeretnénk.45
A zsinagógákban felzendül a sófár hangja
Az újévi jelképes ünnepi ételek
45
COOPER, 2002, 14–17. p.
50
Az Engesztelés Napján a tizenkettedik életévüket betöltött lányok és a tizenhárom évesnél idısebb fiúk a felnıttekkel együtt böjtölnek. A szülık már a fiatalabb korú gyermekeiknek is mesélnek a böjt fontosságáról. A böjtöléshez fokozatosan szoktatják hozzá a gyermekeket. Vannak családok, ahol a gyermekek az életkoruknak megfelelı ideig böjtölnek. A Sátrak ünnepén a sátor díszítése a gyerekek feladata. Az ünnepi csokorral való imádkozás és a sátor hangulata magával ragadja a fiatalokat és idıseket egyaránt. Ezen ünnep közösségi ünneppé vált. A világ különbözı pontjain lévı zsidó intézmények az udvaraikon sátrat állítanak és az ünnep alkalmából különbözı programokat állítanak össze az érdeklıdıknek. Az ünnepi sátor hangulatát így azok is élvezhetik, akiknek nincsen lehetıségük arra, hogy saját maguk állítsanak fel egy sátrat.
Az apa fiával együtt építi fel az ünnepi sátrat
A lányok feldíszítik a sátrat
51
Együtt a család az ünnepi sátorban
Az ünnepi csokor növényei
52
A Tóra örömünnepén a gyerekek a zsinagógában a férfiakkal együtt színes zászlókkal vonulnak körbe és a rabbi megáldja ıket.
Az édesapa a Tóra örömünnepén fiaival együtt ünnepel
Hanukakor (decemberben), a Fény ünnepén a szülık ajándékokkal kedveskednek a gyermekeknek. Az ünnep mind a nyolc napján együtt gyertyát gyújtanak. A szülık elmesélik az ünnep történetét, majd a családtagok közösen játszanak az ünnepi játékkal, a pörgettyővel (trenderli).
Hanukai gyertyagyújtás
A Fák ünnepén (a tél elmúltával) a gyerekek számára ünnepséget rendeznek, ahol 15-féle gyümölcsbıl szokás fogyasztani. Az ünnep nevelési célja az, hogy a felnövekvı generáció tagjai megértsék, hogy a fák nélkülözhetetlen szerepet töltenek be az emberek életében. Izraelben az iskolák diákjai fákat ültetnek az ünnep tiszteletére. A természetvédelem a zsidó nevelés fontos része.
53
Purimkor (Zsidó farsang) a gyerekek beöltöznek, és a zsinagógák vidám zsibongással telnek meg. Az ünnepi szokások Eszter történetének a megismerése, az ajándékok elkészítése és a kórházban lévı betegek meglátogatása, felejthetetlenné teszik számukra ezt a napot. Voltak olyan települések, ahol a gyerekek házról-házra jártak Purim ünnepén és pénzt kaptak.46
Eszter történetét tartalmazó tekercs
Purimi ajándékcsomag
46
AUSUBEL, 1984, 76. p.
54
A Peszachot* (Zsidó húsvét) köszöntı este legfontosabb célja az, hogy a családfı elmesélje gyermekeinek az egyiptomi rabszolgaság és a csodálatos megmenekülés történetét: „És beszéld el a gyermekeidnek azon a napon mindazt, ami veled történt, és szólj: Ezért tette az Örökkévaló, amit értem tett, amikor kijöttem Egyiptomból” (HÁGÁDÁ**) Mindenkinek úgy kell éreznie, mintha ı maga szabadult volna ki Egyiptomból. Fontos része a zsidó gyermeknevelésnek, hogy a gyermekeknek „át kell élniük” ıseik történetét. Az édesapa a macesz (pászka) és a jellegzetes ünnepi ételek (sós vízbe mártott zöldség, torma, az almából, fahéjból, dióból és borból álló „keverék”, keménytojás) elfogyasztása közben érdekes elıadást tart a gyermekeknek és a jelenlévıknek az ünneprıl. Az ünnepi vacsora lényeges része, amikor a gyermek az ünneppel kapcsolatos négy kérdést felteszi és válaszol is azokra. Az a szokás, hogy a legfiatalabb gyermeknek jut a megtiszteltetés, hogy ı mondhatja el a kérdéseket és a válaszokat. Vannak családok, ahol a vacsorán jelenlévı gyerekek együtt mondják el, ha nincsen fiatal, akkor idısebb is elmondhatja. A kérdések és a válaszok összefoglalják az ünnep lényegét. A gyerekek ajándékot is kapnak, amikor a vacsora végén az elrejtett maceszdarabot (afikomen) megtalálják és átadják a családfınek. Az ünnep nyolc napja alatt tilos kovászos ételt enni.
Együtt a család a Pészachot köszöntı estén
*
Peszach, kiejtése: Pészáh Hágádá: az egyiptomi kivonulás történetét tartalmazó könyv.
**
55
Peszach és Sávuot között van Lág-Báomer, ilyenkor a családok és az iskolák kirándulásokat szerveznek. Az ünnep tiszteletére a ünneplık tábortüzet is gyújtanak.
A gyerekek a tábortőz körül ünnepelnek
A Tóra-adás ünnepén (Sávuot) tejes ételeket szokás enni, mert a Bölcsek szerint: „… a Tóra hasonló a tejhez. A tej táplálja a kisgyermeket, a Tóra pedig a zsidókat erısíti”. A gyerekek a felnıttekkel együtt zöld növényekkel díszítik fel a zsinagógákat és otthonaikat. Az édesanyák virágot kapnak a csemetéiktıl. Volt egy kelet-európai szokás, amely szerint a kisgyermekek Sávuotkor kezdték tanulni a Tórát.47
A gyerekek az édesapjuk irányításával Sávuotkor a Tórát tanulják
47
RENBERG, 1985, 200. p.
56
Az ünnepeken a gyerekek megtanulják a zsidó nép történetét és szokásait. A kicsinyek résztvesznek az elıkészületekben is és az ünnepségeken is fontos feladatokat kapnak. Azt is megtanulják, hogyan kell a zsinagógában viselkedni és az emberek egymáshoz (családtagok, barátok, idısek, betegek) főzıdı viszonyáról is (szeretet, tisztelet, segítségadás) megfelelı képet kapnak. A szülık, a családtagok, a tanítók és a barátok helyes példamutatása fontos. Csak így válhat a gyermekbıl vallásos zsidó ember, aki betartja a Tóra törvényeit. A mártíristentiszteletek és a gyásznapok is a gyerekek zsidó közösséghez való tartozását erısítik. Az iskolákban és otthon is, a holokauszt-napján a gyerekek megemlékeznek a mártírokról. A holokauszt tragédiájának megismertetése a fiatalokkal a zsidó nevelés fontos része. A gyerekek szüleiktıl és tanítóiktól Izrael országáról is sokat tanulnak. A héber nyelv megtanulása is erısíti kapcsolatukat a Szentfölddel. Évrıl-évre egyre több zsidó fiatal utazik Izraelbe, hogy ott elkezdje vagy folytassa a tanulmányait. Ez lehet néhány hét, több év vagy végleges kitelepülés. Ennek idıtartamát a kiutazó fiatal dönti el. Minden ima elmondása és az ünnepek megtartása erısíti a gyermekek kapcsolatát a zsidó valláshoz. A közös családi ünnepek során a szülık megtanítják az utódaiknak a vallási szokásokat és a zsidó hagyomány átöröklıdik nemzedékrıl-nemzedékre. Az ünnepek körforgása a vallási életet színessé teszi és általuk a fiatalok könnyen megtanulják a zsidó nép történetét. Az ünnepek megtartása összeköti a múltat a jelennel és a jövı nemzedék életére is hatással van. Egy ismert történet szerint, Hadriánus római császár Tibériásban sétálva, meglátott egy öreg zsidót, aki fát ültetett. A császár gúnyosan megkérdezte tıle, hogy mibıl gondolja, hogy a fa gyümölcseit még élvezni fogja. Az öregember válaszában a zsidó nevelés alapelvét találjuk: „Majd az unokáim élvezik a gyümölcsét. Nekem is ültetett a nagyapám fát, annak én ehetem a gyümölcsét.” Nagyon fontos, hogy a hagyomány láncolata soha ne szakadjon meg. Ez képez hidat a különbözı generációk tagjai között és biztosítja a vallási nevelés továbbélését nemzedékrıl nemzedékre. Az érzelmi nevelés nagyon fontos, mert azzal, hogy a gyerekek átérzik, „újraélik” ıseik történetét, nem csupán családjuk történetét ismerik meg, hanem egész népük történetét megtanulják.
57
A modern társadalom a szokásokat részben átalakítja, részben újraértelmezi. Különbözı zsidó vallási irányzatok különbözıképpen érvényesítik a hagyomány erejét. A szokások kilépnek a család vagy a zsinagóga intimitásából, helyet kérnek a köztereken, a világi helyszíneken is. Az ünneppel kapcsolatos érdekes jelenség, hogy a csepeli Burattino Általános és Szakképzı Iskola és a Zöld Kakas Líceum Mentálhigiénés Szakközépiskola diákjai is megünneplik Hanuka ünnepét.
VI. A tanulás fontossága a zsidó hagyományban VI.1. A tanulás fontossága Maimonides „Széfer Mádá” („A tudás könyve”) és „Hilchot Tálmud Tóra” („A Tóra-tanulás szabályai”) címő mőveiben írt a tanulás fontosságáról, a „tanító–tanuló” szerepekrıl és a tanulás módszereirıl is.48
Maimonides is írt a tanulás fontosságáról is: „A tanító egész nap és az este egy részében is üljön velük és oktassa ıket, hogy megtanítsa nekik az „éjjel–nappali” tanulást. A gyerekek egyáltalán ne szüneteltessék tanulmányaikat, kivéve szombat és ünnepek elıestéjén, a nap második felében, illetve magukon az ünnepeken. Szombaton nem szabad új anyagot kezdeniük, viszont át kell tekinteniük az addig tanultakat. A gyerekek tanulását sose szabad megszakítani, még a Templom építése érdekében sem.”
Az új ismeret megtanítását, valamint az anyag ismétlését is hangsúlyozta. A maximális tanulólétszámot is meghatározta: „Egy tanító legfeljebb huszonöt gyereket taníthat. Ha huszonötnél több, de negyvennél kevesebb gyerek van, segédet neveznek ki tanításuk segítésére. Negyvennél több gyerek esetén két tanítót neveznek ki.”
48
OBERLANDER–KÖVES, 2003, IV. kötet. 46–57. p.
58
VI.2. A tanház szentsége A tanházat a zsinagógánál is fontosabbnak tartották: „A tanházban nem szabad aludni. Aki elbóbiskol a tanházban, annak tudása cafatokra hullik. Erre Salamon bölcsességeinek egyik verse utal: „Rongyokba öltöztet a szendergés.” (BIBLIA, PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE 23, 21) „A tanházban beszélgetni csak a Tóra szavairól szabad. Még ha tüsszent is valaki, azt sem szabad egészségére kívánni. Mondanunk sem kell, hogy más dolgokról beszélni tilos. A tanház szentsége felülmúlja a zsinagógáét.” A zsinagógában is kellett a gyermekeket nevelni, errıl így írt a „Sulchán Áruch”* törvénykönyve: „Rá kell szoktatni a kis fiúkat arra, hogy a zsinagógában a közösséggel együtt feleljék az „ámen”-t és egyéb mondásokat. Attól az órától kezdve, hogy a fiú „ámennel” felel, már van része a jövendı világban. Nevelni kell ıket arra, hogy a zsinagógában áhítattal és félelemmel álljanak, de olyan gyermekeket, akik csak ide-oda szaladgálnak és zavarnak, jobb el sem vinni oda.”
VI.3. Az apa, mint tanító A gyermek otthoni tanítása nagyon fontos volt. A vallási nevelés elkezdése a családban történt, még mielıtt a gyermek iskolába ment volna, a fiú elsı tanítómestere az édesapja volt: „Minden apa köteles Tórára tanítani a fiát, mert az vagyon mondva (BIBLIA, MÓZES V. KÖNYVE 11, 19):
„Tanítsátok meg azokra a gyermekeiteket, be-
szélvén azokról…” stb. S amiképpen parancskötelesség Tórára tanítani a fiát, éppenúgy parancskötelesség Tórára tanítani az unokáját, mert mondva vagyon: tudasd azokat gyermekeiddel és gyermekeid gyermekeivel!” (SULCHÁN ÁRUCH) „Az apák gyermekeiknek a Rút könyvébıl a házi és a társas erényeket, az Énekek énekébıl, a tiszta erkölcsi szeretetet és a hőség példáját, a Zsoltárok könyvébıl, a hit szükségességét és erejét, a Jób könyvébıl, a bölcselet alapjait, a Példabeszédek könyvébıl, a lélektani igazságokat tanították.”49 *
A XVI. században Joszef Karo (Káró József) rabbi által összeállított törvénykönyv. BOGNÁR, 1991, 42. p.
49
59
VI.4. A tanító személye A megfelelı tanító kiválasztása is az apa feladata volt: „Így tanítsa lassan-lassan több írás-írásversre is, míg annyira fejlett lesz, hogy iskolába mehet, akkor vegyen hozzá tanítót. De törekedjék olyan tanítót választani, aki Istenfélı, hogy a gyermeket már gyermekkorában Istenfélelemre szoktassa.” (SULCHÁN ÁRUCH)
„Köteles az ember tanítóját még jobban tisztelni és félni, mint az édesatyját, mert az atyja hozta erre a világra, mestere által pedig a jövendı életvilágot szerzi meg.” (SULCHÁN ÁRUCH)
Maimonides szerint: „Nıtlen férfi a gyerekeket látogató anyákra való tekintettel nem taníthat gyerekeket. Nı a gyerekeket látogató apákra való tekintettel nem taníthat gyerekeket." A tanító személyére vonatkozó leírásból kitőnik, hogy az ideális tanító, az ı elképzelése szerint házasember. İ a „szabad-tanítóválasztás” híve volt: „A gyereket át lehet helyezni egyik tanítótól egy másikhoz, ha az utóbbi gyorsabb ütemben tudja tanítani, legyen szó akár az Írott Törvényrıl, akár a nyelvtanról.” „Ha jön egy tanító, és tanulószobát nyit a mellett a hely mellett, ahol a kollégája tanít, hogy más gyermekek hozzá járjanak, vagy hogy a kollégájától, aki tanítja ıket, hozzá jöjjenek át a gyerekek, akkor a kollégája nem nyújthat be panaszt ellene, mert az van írva: „Az Örökkévaló kívánta az ı igazsága kedvéért, hogy naggyá tegye a tant, és dicsıvé tegye.” (BIBLIA, JESÁJA KÖNYVE 42, 21) „Nem illendı, hogy egy tanító kihívó módon viselkedjen a tanítványai elıtt. Ne szórakozzon a jelenlétükben, ne egyen-igyon velük. Ezeknek a korlátozásoknak az a céljuk, hogy respektálják, és gyorsan tanuljanak a keze alatt.”
60
Fontosnak tartották, hogy a tanító vallásos legyen és e szellemben nevelje a rábízott gyermeket: „Ne adjanak zsidó gyermeket pogánynak kezére, hogy tudásra vagy mesterségre oktassa, még inkább tilos ıt törvényeinket megtagadó zsidónak a kezére bízni, mert ez még rosszabb, még inkább tartani lehet attól, hogy ıt követni fogja.” (SULCHÁN ÁRUCH)
Ha a tanító nem felelt meg a közösség és az apa elvárásainak, akkor el is küldhették: „Az a gyermektanító, aki ott hagyja a gyermekeket és kimegy, vagy más munkát végeztet velük, vagy hanyag az oktatásban, arra vonatkozhatik az Írás szava (BIBLIA, JEREMIÁS KÖNYVE 48, 10.): „Átkozott, ki csalfán végzi az Örökkévaló munká-
ját. Azért csak olyan tanítót alkalmazzanak, aki Istenfélı, kinek az elıadása szabatos és pontosságot kíván. A tanító ne maradjon fenn sokáig az éjjel, hogy nappal azután ne legyen rest és álmos a tanításban. Szintúgy ne böjtöljön, ne vonjon el magától ételt és italt és ne is egyék kelleténél többet, mert mindezek a dolgok okai lehetnek annak, hogy azután nem tud jól tanítani. És aki mindezen változtat, oly hibát követ el, hogy elmozdítandó.” (SULCHÁN ÁRUCH) A közönséges iskolamester társadalmilag nem foglalt el magas rangot: „A házasuló adja el mindenét, hogy egy tudós leányát vehesse nıül, ha ilyet nem talál, vegye el a kor valamely nagyjának, azaz jámborság és jótékonyság által különösen kiváló férfiúnak a leányát; ha ilyet sem talál, válassza egy zsinagógafı leányát; ha ez sem lehetséges, vegye el egy alamizsnaosztó leányát; ha ilyet sem talál, egy iskolamester leányát.” 50
VI.5. A tanulás módszere „…hogy adjanak az együgyőeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást” (BIBLIA, PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE 4, 1)
„Hogyan zajlott az oktatás? A tanító ült a fıhelyen, a tanítványok pedig körülötte, hogy mind lássák ıt, és hallják a szavait. A tanító nem ülhetett széken, ha a tanítványai a földön ültek, hanem vagy mindenkinek széken kell ülnie, vagy mindenkinek a földön. Eredetileg úgy volt, hogy a tanító ült, a tanítványok pedig álltak. 50
BACHER, 1903, 251. p.
61
A második Szentély lerombolása elıtt azonban már mindenütt úgy folyt a tanítás, hogy a tanító és a tanítványok egyaránt ültek. Ha a tanító személyesen kívánta instruálni a tanítványokat, joga volt hozzá. Ha szószólón keresztül kívánt tanítani, a szószólónak közte és a tanítványok között kellett állnia. A tanító beszélt a szószólóhoz, az pedig továbbította szavait a tanulóknak. Amikor kérdést intéznek a szószólóhoz, akkor az megkérdezte a tanítót, a tanító felelt a szószólónak, és az válaszolt a kérdezınek. A tanítónak nem volt szabad a hangját a szószóló hangja fölé emelnie, és hasonlóképpen, amikor a szószóló kérdezett valamit a tanítótól, akkor neki sem volt szabad a hangját a tanítóé fölé emelnie. A szószóló nem vehetett el a tanító szavaiból, nem tehetett hozzájuk, nem változtathatott rajtuk – ezt csak abban az esetben tehette, ha ı a tanító apja, vagy tanítója. Ha a tanító azt mondta a szószólónak: „Tanítóm azt mondta nekem…” vagy „Atyám és tanítóm azt mondta nekem…”, akkor a tanítást továbbadó szószóló köteles volt a kijelentést annak a Bölcsnek a nevében idézni, aki eredetileg mondta, megemlítve a tanító atyjának vagy tanítójának nevét, például: „Ez és ez a Bölcs azt mondotta…”. Annak ellenére, hogy a tanító nem említette a Bölcs nevét, mivel nem volt szabad a tanítókra vagy atyákra név szerint hivatkozni.” „Abban az esetben, amikor ketten egyszerre kérdeztek, ha az egyik a tárggyal kapcsolatban kérdezett, a másik pedig nem, akkor a tárggyal kapcsolatosra kellett elıször a figyelmet fordítani. Ha az egyik gyakorlati kérdést vetett fel, a másik pedig elméletit, akkor a gyakorlati kérdésre kellett elıször figyelmet fordítani.” „A tanító megtehette, hogy kérdéseivel és a jelenlétükben végzett tetteivel szándékosan félrevezeti a tanulókat, annak érdekében, hogy erısítse összpontosítóképességüket, és hogy próbára tegye ıket, vajon emlékeznek-e még arra, amit tanított nekik, vagy sem. A tanító a serkentésük érdekében kérdezhette ıket más anyagból is, mint amivel épp foglalkoztak.” „Az írás tanítását a könnyebben utánozható betőkön kezdték.”51
51
BOGNÁR, 1991, 42. p.
62
VI.6. A tanulók személye A Tórát csak a megfelelı tanuló tanulhatta, akinek a cselekedetei megnyerıek voltak, vagy olyan embernek, akinek a magaviselete megfelelı volt. A tanuló nem kérdezhetett, amíg a Mester le nem ült, és el nem helyezkedett.
VI.7. A tanulói képességek A tanulónak nem volt szabad szégyenkeznie amiatt, hogy a társai elsıre vagy másodszorra megértették az anyagot, ı pedig csak a sokadik ismétlés után. Az elsı nemzedék Bölcsei azt mondták, hogy: „A szégyenlıs ember nem tanul, az indulatos embernek pedig nem szabad tanítania.” Ha a tanító tanított, és a tanulók nem értették a tanult anyagot, a tanítónak nem volt szabad megharagudnia és dühöt mutatnia, hanem akár sokadszor is el kellett ismételnie, és újra át kell tekintenie az anyagot, amíg teljes mértékben megértették a háláchát. Úgy vélték, hogy: „A tanulónak nem szabad azt mondania, hogy „Értem”. Amikor nem érti, hanem újra és újra, akár többször is kérdeznie kell.” Ha a tanítója megharagudott rá és kimutatta dühét, a tanuló nem mondhatta azt neki: „Tanítóm, ez Tóra, és nekem tanulnom kell, de gyönge a felfogóképességem.” „A tanítványok négy csoportját lehetett megkülönböztetni: − Aki gyors felfogású, de könnyen el is felejti, amit tanult. − Aki nehéz felfogású, de nehezen is felejt. − Akinek jó a felfogóképessége és jó a memóriája. − Aki gyenge felfogóképességő, és gyorsan is felejt. (MISNA, ATYÁK FEJEZETEI 5, 12)
A Misna-magyarázók szerint ez a felosztás valójában arra szolgál, hogy el lehessen dönteni, kit érdemes felvenni a jesivába. Természetesen a jó képességőek azok, akikkel oktatás szempontjából a legérdemesebb foglalkozni, hiszen azok taníttatása minden szempontból meghozta a kívánt eredményt.
63
Nátán rabbi, a Misna „Atyák Fejezeteiben” a fentieket másképpen magyarázta: „A tanítványok négy típusa: − Az, aki akar tanulni, s szeretné, hogy mások is tanuljanak: az jóakaratú (szó szerint: jó szemő). − Aki akar tanulni, de nem akarja, hogy mások is tanuljanak: az rosszakaratú. − Aki szeretné, ha mások tanulnának, de ı ne: ez a közepes; egyesek szerint ez a szodomita álláspont. − Aki nem akar tanulni, és azt szeretné, hogy senki se tanuljon: ez egy rossz, gonosz ember.” 52
VI.8. A tanház felszereltsége és a taneszközök A tanház berendezését a félkörben elhelyezett ülıpadok, a tanító fa- vagy kıpadja és egy iskolatábla jelentette. A tanulók taneszközei: az olvasótekercs (amely a Szentírás egy-egy könyvét tartalmazta) és az írónád voltak, amellyel a viasztáblára írtak.53
Úgy gondolom, hogy a Maimonides által megfogalmazott gondolatok a mai pedagógia alapjai. A tanulás minden más tevékenységnél fontosabb volt. Bár napjainkban az interneten keresztüli tanulás hódít és úgy tőnhet, hogy pár évtized múlva már az iskolákra sem lesz szükség. A családi körben és a korabeli tanházakban zajló nevelés elsıdleges jelentıséggel bírtak. Az intézményes nevelést megelızte a családi nevelés. A fiúk elsı vallási nevelıi az édesapák voltak. Ma sokat hallunk arról, hogy mennyire fontos a helyes iskolaválasztás. Az iskolában eltöltött elsı évek, a gyermek késıbbi életére is nagy hatással vannak. A Bölcsek ezt felismerték és az apák kötelességévé tették, hogy gondoskodjanak megfelelı tanítót választani fiaik mellé. Akitıl a gyermekek sokat tanultak és az otthonaikból kapott „vallási légkör” is biztosított volt.
52 53
KRAUS, 1998, 313−315. p. BOGNÁR, 1991, 41. p.
64
A hivatásos tanítók alkalmazásával gondoltak azokra a gyerekekre is, akik árvák voltak, vagy az édesapjuk nem rendelkezett kellı tudással, hogy tanítsa gyermekét. Azzal, hogy az osztálylétszámot huszonöt fıben maximalizálták a tanítás hatékonyságát kívánták megerısíteni. A tanítás során a kérdések feltételével, a tananyag jobb megértését és az emlékezet „karbantartását” szerették volna megerısíteni. Az állandó ismétlések az új anyag jobb megértését szolgálták. A tanító szerénységével és példamutató életmódjával érhette el, hogy a tanulói tiszteljék. A tanítónak nagy szaktudásúnak is kellett lennie, mert ha nem rendelkezett megfelelı szaktudással, akkor a tanítványai is elmentek tıle és más tanítót választottak maguknak (vagy a szüleik nekik). Ez a gondolat a mai „versenyszellemő” oktatáspolitikában is megtalálható. Mindenkinek joga volt a tanuláshoz és a tanítónak a tanulók különbözı képességeit figyelembe kellett vennie a tanítás folyamán. A frontális és páros munkaforma egyaránt szerepet kapott az oktatás során. Ma a tanárok többsége frontális órát tart, prelegál a tanítás során, a páros munkaforma a jesivák világában még ma is jellemzı, a tanulók egymástól is tanulva sajátítják el a tananyagot.
Janusz Korczak munkássága, mint híd a tradicionális zsidó nevelés és a modern személyközpontú pedagógiák közt.
VI.9. Korczak és a zsidó nevelés Henrik Goldsmith Korczak lengyel zsidó orvos és pedagógus volt, a XX. századi reformpedagógiák világhírő képviselıje. 1912 és 1942 között a varsói gettó árvaházában gondozta a rábízott gyermekeket, növendékei 6−18 éves gyermekek voltak. Az Árvaház lakóinak a deportálásakor lehetısége lett volna a megmenekülésre, de Korczak nem hagyta el a tanítványait, a gyerekekkel együtt Treblinkába vitték és megölték.54
54
WEINGARTEN, 1979, 338–339. p.
65
Korczak felismerte, hogy a nevelınek a valódi életre kell felkészíteni a gyermekeket. Azt vallotta, hogy a gyermekek féltése, óvása sokszor nem vezet jóra. A környezet szerepének a fontosságát hangsúlyozta a gyermek oktatása-nevelése során. Korczak írt a „felügyelıként” és a valódi pedagógusként dolgozó személyrıl is. A mai kor pedagógusának is szólnak szavai: „Ha felügyelı akarsz lenni, semmit sem kell tenned. Ha nevelı vagy, úgy a munkanapod 16 órás, szünet nélkül, ünnepek nélkül...” Felismerte, hogy a gyermekek tévedhetnek és a pedagógusnak hagynia kell, hogy ık maguk kijavítsák a hibáikat. A jó tanárnak át kell éreznie tanítványa helyzetét és be kell látnia, hogy nem mindig úgy kell nevelnie a rábízottakat, ahogyan ıt nevelték. Korczak nevelési rendszerében az egészségvédelem kiemelt szerepet kapott. A késıbbi reformpedagógiai mozgalom is nagy hangsúlyt helyezett a gyermek egészségének a megırzésére. A gyermekek tevékenyen résztvettek az Árvaház életében, így „magukénak érezhették” ideiglenes otthonukat. Az Árvaházban önkormányzat és „gyermekbíróság” is mőködött. Korczak felismerte, hogy a gyermeki jogokhoz hozzátartott, hogy a gyermekek aktívan bekapcsolódhattak az intézmény vezetésébe. Az Árvaház dolgaival az Önkormányzati Tanács foglalkozott. A „gyermekbíróság” a mindennapi élet ügyes-bajos dolgait felügyelte és intézte. Korczak „Hogyan szeressük a gyermeket” címő munkájának a bevezetıjében ezt írta: „Gondolataim az intézeti gyerekek kis világától a felnıttek világa, e világ jelenségei felé fordulnak − egyre világosabb az út a gyermekönkormányzattól a világparlamentig.”
Korczak neveléselmélete a jelenre összpontosított, számára elsıdleges jelentıséggel bírt a gyermek iránti tisztelet és a gyermek önálló, szuverén lényként való elfogadása.
66
Svájci elemzıje, Gerard Kahn szerint, a zsidó nevelés sajátosságát nem egyszerő leírni. Ennek az okát abban látta,hogy a zsidóságon belüli egyes irányzatok különbözıek és nagyon kevés szakirodalom foglalkozik a zsidó neveléssel. Az asszimilált családon belüli zsidó nevelésrıl pedig egyáltalán nem található irodalom. G. Kahn azt vallotta, hogy minden zsidó nevelés alapja a Tóra és a Talmud. Azt állította, hogy a legtöbb asszimilált családban (így Korczak családjában is) a vallás fogalma a családon belüli hagyomány továbbadására vonatkozott. A Tóra és a Talmud ismerete kötelezı volt a zsidó gyerekek számára. Kahn a Tóra és a Talmud közötti különbséget abban látta, hogy a Tóra a családi, otthoni nevelés volt, a Talmud tanulása pedig az intézményesített keretek között zajlott. A Talmud tanulásakor a tanulók egyéni képességeikhez és érdeklıdéséhez képest haladhattak az oktatás során. Kahn leírta, hogy a Tóra a zsidó embereknek egységes utat mutat. Érdekes Kahn megállapítása, amely szerint a zsidó nevelés elméletének alapja abból a sajátságos „emberkép-tudatból” ered, amely szerint az embert önálló lénynek teremtette az Örökkévaló, amely szabadon dönthetett a sorsáról. Tetteiért magának kell vállalnia a felelısséget. Az Örökkévaló minden ember számára megadja a lehetıséget, hogy válasszon jó és rossz között. Az emberek szabad akaratukból választhatnak, de a döntések utáni következményeket vállalniuk kell. A Tóra szavai így szólnak: Az Örökkévaló így szólt Káinhoz: „Nemde, ha jót cselekszel, emelkedel; ha pedig nem cselekszel jót, az ajtónál hever a bőn, hozzád van vágyakozása, de te uralkodjál rajta.” (BIBLIA, MÓZES I. KÖNYVE, 4,7) A zsidó nevelés szempontjából lényeges gondolat, hogy a zsidó vallás az eredendı bőn fogalmát nem ismeri. A nevelés fontos eleme, hogy léteznie kell megbocsátásnak, mert elismeri az ıszinte megbánás létét. Kahn leírta, hogy a családban a gyerekek a zsidó életformát, szokásokat tanulhatták. Azonban más volt az ortodox és a liberális családi nevelés lényege: az ortodox feltétel nélkül követték a vallási törvényeket, míg a liberális családoknál az adott társadalomba való beilleszkedés elsıdleges jelentıséggel bírt. A gyerekeknek meghagyták az egyéni fejlıdés lehetıségét. Kahn összefüggést látott, a „bibliai kor” nevelési tradíciói és Korczak munkássága közt.
67
Korczak kerülte az általánosításokat az „azonos jogok, azonos kötelességek” elvvel kapcsolatban. Korczak felismerte, hogy minden gyermek különbözı. Számára nem léteztek abszolút igazságok. Korczak azt vallotta, hogy hagyni kell a gyermeket élvezni a jelent, nem lehet tudni, hogy mit hoz számára a jövı. A hagyományos zsidó nevelés ezzel szemben korlátozza a gyermeki szabadságot. Azt vallotta, hogy nem szabad „túlfélteni” a gyermeket. Kahn leírta, hogy Korczak kialakított egy, az Árvaház életét szabályozó törvénykönyvet. E törvénykönyv mondanivalóját a zsidó eszmevilágra vezette vissza.55
„A zsidó nevelés elméletéhez igen fontos adalék az emberkép ismerete – állítja Kahn… Továbbá lényeges a zsidó nevelés szempontjából az a tény, hogy bármikor lehetséges a visszafordulás, a megbocsátás, azaz létezik belülrıl jövı megbánás és megbocsátás. Ezen két fogalom igen lényeges a korczaki pedagógia szempontjából az általa bevezetett gyerektörvényszék esetében.”56 Rencsényi Beatrice a tanulmányában párhuzamot vont Korczak nézetei és napjaink magyarországi valósága között. A szerzı szerint a korczaki pedagógia megértése segít a gyermekotthonokban lévı gyerekek nevelésében és a gyermekkorú bőnözık helyes útra való terelésében is.57 Betty Jean, Lifton szerint, Korczak életét állandó kettısségek határozták meg: a gyermek és a felnıtt, az orvos és az író, Goldszmit (ez volt az eredeti neve) és Korczak, valamint a lengyelekhez való tartozása és a zsidósága.58 Zvi, Bar-On szerint Korczak pedagógusi tevékenysége a három fı foglalkozásából ered, mert egy személyben volt: pszichológus, nevelı és író.59 Korczak ötvözte az árvaházat az iskolával, az árva gyermekek otthonra leltek intézményében. A róla elnevezett gyermek- és ifjúság központot is e céllal hozták létre.60
55
KAHN, 1993, 70–85. p. GROSSMANN, 1995, 105. p. 57 RENCSÉNYI, 2007. 58 LIFTON, 1994, 5. p. 59 BAR-ON, 1994, 6. p. 60 LEWIN, 1982, 6. p. 56
68
VI.10. Bruno Bettelheim munkásságáról Bettelheim az „Elég jó szülı” címő könyve ugyan a modern lélektan tanulságait is alkalmazza, kimutathatóan támaszkodik a zsidó hagyományra. A könyv nagyon érdekes fejezete, amikor a szerzı a gyermek és a szülei múltjának a kapcsolatáról írt. A holokausztot túlélı szülık gyermeke „mindig bőnösnek érzi magát, ha valami olyasmit tesz, ami aggasztja vagy kiábrándítja a szülıt.”61 Munkájában leírta, hogy az izraeli elsı telepesek gyermekei is állandó kisebbségben éltek, mert úgy érezték, hogy ık semmire nem képesek a szüleik „árnyékában”, a „nagy tetteket” már ıseik megtették.62 A szerzı egy érdekes gondolatot írt le a Tízparancsolattal kapcsolatosan: „…az egyetlen parancsolat, amely a szülı és gyermekeik viszonyára vonatkozik, azt kívánja tılünk, hogy tiszteljük a szüleinket, nem pedig azt, hogy szeressük ıket. Úgy látszik, hogy a régiek szerint elegendı volt tisztelni a szülıket ahhoz, hogy a családban a megfelelı viszonyok uralkodjanak; ennél többre nem volt szükség.”63
61
BETTELHEIM, 1994, 163. p. BETTELHEIM, 1994, 165. p. 63 BETTELHEIM, 1994, 362. p. 62
A ZSIDÓ ISKOLA FİBB JELLEMZİI A KÜLÖNBÖZİ TÖRTÉNETI KORSZAKOKBAN
70
I. A régmúltról újra – máig ívelıen „Egy nép története olyan, mint valami nagy családé; egyetlen tıbıl sarjad ki és terjed szét, mint a fa ágai, és a gyermekekben, unokákban az idık folyamán egész nemzetségi családfává lombosodik; ezek a nemzetségek azután szinte észrevétlenül néppé alakulnak: családok ezreivé, majd millióivá. Így történt a zsidó néppel is, amely több mint háromezer éve él és eszmél a világon. Volt idı, mikor saját országában lakott és saját nyelvét beszélte, egyetlen nyelvet, az egész nép közös tulajdonát; volt idı, amikor szétszóródott az egész földön és különbözı országokban különbözı nyelveken szólalt meg. De minden idıben összetartotta a közös származás és közös hagyomány tudata, mint valami nemzedékek végtelen során átnyúló, családi emlékezés.” (Simon Dubnov, a zsidó történetírás mestere)
A zsidó oktatás hosszú múltra (Mell. 4) tekint vissza, a gyermekek tanítása már az ókori Izraelben is nagy jelentıséggel bírt. A „tanuló” (héberül: „tálmid”) szó elıször a Bibliában, a Krónikák Könyvében fordul elı: „…Mester a tanítvánnyal együtt” (25. fejezet 8. mondat). Simon ben Sétach i.e. 64 körül, majd Jósua ben Gamla fıpap i.sz. 105 körül rendelte el a kötelezı elemi oktatást a zsidó nép számára.64 İk a világon elsıként hoztak olyan rendeletet, amely arról szólt, hogy minden olyan helységben, ahol legalább tíz felnıtt férfi lakik, ott iskolát és zsinagógát kell építeni. Úgy rendelkeztek, hogy ha a községnek nem volt elég pénze, akkor zsinagógát nem, de tanházat építsenek. Ebbıl az intézkedésbıl világosan kiderül, hogy az oktatást elsıdlegesnek tekintették. Egy tanítót bíztak meg huszonöt tanuló oktatásával és nevelésével. A tanítás ingyenes volt és csak a fiúk részesülhettek oktatásban, hat-hétéves kortól tizenhároméves korig.
64
FELKAI, 1998, 7. p.
71
Az iskolában két fokozatban folyt a tanítás. Az elemi ismereteket a bét-széferben („könyvház”), a felsıbb szintő tanulmányokat a bét-talmudban („tanház”) folytathatták a hallgatók. A tanulók értelmi szintjük alapján haladhattak elıre a tanulmányaik során. Az oktatás gerincét három tantárgy alkotta: az óhéber, a zsidó történelem és az erkölcstan. Minden tantárgy tanításának az alapja a Szentírás volt. A tanításban az élıszó volt a meghatározó. Az ismeretek emlékezetbe vésésének kiemelkedı szerep jutott. A tanítók gyakran alkalmaztak memotechnikai eljárásokat.65 A tanulók elıször a Tórából, Mózes 3. könyvét tanulták. Lehetséges, hogy ez a szokás onnan eredt, hogy a jeruzsálemi iskolákban a papi családok fiúgyermekeit úgy oktatták, hogy a számukra fontos törvényekkel megismerkedjenek. A harmadik könyv az áldozatokra és a Szentélyre vonatkozó fontos törvényeket tartalmazza.66 A továbbtanulók fıiskolára (jesiva) mehettek. A nagy mőveltségő tudósok (rabbik) ismerték a görög nyelvet és irodalmat és egy részük a matematikához, a csillagászathoz és a földrajzhoz is értett. İk állították össze a Talmudot („tanítás”), a régi törvények új összefoglalását és részletes magyarázatát.67 A Babilóniai Talmudból világosan kiderül, hogy a korabeli Bölcseknek tilos volt olyan városokban letelepedniük, ahol nem volt zsinagóga és tanító, valamint hiányoztak a zsidó vallási élet megtartásához szükséges személyek és intézmények. A Bölcsek írásai között van egy régi imarészletet (Mell. 5), amelyet abban az idıszakban mondtak el, amikor Róma legyızte Jeruzsálemet. Az ima arról szól, hogy a „görögök színháza” és a „rómaiak cirkusza” a zsidó vallással ellentétes szellemiséget közvetített. Az írástudás igen elterjedt volt, ennek bizonyítéka a Biblia egyik története, amely leírja, hogy Gideon (hadvezér volt) „És elfogott egy fiut Szukkót lakói közül és kikérdezte; s fölírta számára Szukkót nagyjait és véneit: hetvenhét férfiut”. (BIBLIA, BÍRÁK KÖNYVE 8. FEJEZET 14)
Az 1970-es években feltárt régészeti kutatások az ókor közmővelıdésének magas színvonaláról tanúskodtak. Egy parasztember panaszos levele, amelyet az i.e. 7. században írt egy széttört cserépdarabra, a bibliai törvényre hivatkozik.68 65
FELKAI, 1999. 146−156. p. BOGNÁR, 1991, 42. p. 67 ZSIDÓ LEXIKON, 2000, 688. p. 68 PEDAGÓGIAI LEXIKON, 1979, IV. kötet, 494. p. 66
72
Az i.e. 5. századtól a próféták írásba foglalt tanítása a zsidó nép erkölcsi kódexévé vált.69 A papok (kohaniták) rendje mellett kialakult az írástudók (szofrimok) rendje, amely a legrégibb tanítói egyesület volt. A tanítókat külön elnevezéssel jelölték meg (More, késıbb: Melamed). İk elmagyarázták és megtanították a vallási törvényeket a népnek a falvak és a városok zsinagógáiban. A családi nevelést kiegészítették az írástudók elıadásai. Oktatási módszerük volt, hogy a Mester kérdezett, a tanuló felelt, de neki is volt lehetısége kérdezni. Az is elıfordult, hogy élénk vitatkozás alakult ki közöttük a tanítás közben.70 A zsidó nép történetében Ezra tekinthetı a népoktatás meghonosítójának. İ magyarázta és terjesztette a Szentírást, a babiloni fogság után a Jeruzsálembe hazatérık között az i.e. 5. században. Fontosnak tartotta a zsidó vallású embereknek a más vallást gyakorló közösségektıl való elkülönítését. Azt vallotta, hogy a Tóra törvényeinek a betartásával elérhetı a nép szellemi felemelkedése. A 445. évet, amikor Ezra a levitákkal oldalán, az összegyőlt népnek a Tórát felolvasta és értelmezte, az „ó-zsidó iskola születésnapjának” tekinthetjük. Az Ezra által tartott tanítás alapja a Tóra volt, amely a fıtárgy volt Jeruzsálem és Judea iskoláiban. Ezen iskolák felállításáról nincsenek forrásaink, lehetséges, hogy már Ezra maga kezdte meg annak a megvalósítását, ami életének egyik fı feladata volt, hogy Izraelben a Tórát tanítsa. Azon intézmények között, amelyeket a hagyomány neki tulajdonít, az iskolákra vonatkozó utasítást nem találunk. A babiloniai Talmud egy helyén az található, hogy Ezra elrendelte, hogy „tanítók a tanítók mellett alkalmaztassanak”, mert azt vallotta, hogy „a kartársak versenye során a tudomány szaporodik”. A „szófér” szó, amellyel Ezra hivatását, mint írástudóét, aki a „széferrel”, a könyvvel foglalkozik, jelölik. A késıbbi századokban az „iskolamestert” jelentette, de így hívták azokat, akik Ezra követıi és mővének elsı továbbvivıi voltak. Az ózsidó iskola közel ezer évi, Ezrától kezdve a Talmud befejezéséig terjedı tevékenységében, a zsidó népet átalakította és a zsidóság fejlıdésére döntı hatással volt.71
69
FELKAI, 1998, 7. p. PEDAGÓGIAI LEXIKON, 1979, IV. kötet, 494. p. 71 BACHER, 1903, 242−282. p. 70
73
Hillél, a híres zsidó bölcs, Dávid házának a leszármazottja volt. Babilóniai otthonát azért hagyta el, hogy Semája és Ávtáljon tanítóktól tanulhasson. Szegény volt, ezért nem tudta a tandíjat kifizetni, de felmászott a tanház tetejére és onnan hallgatta az elıadásokat. Egy nagy hóviharban le kellett ıt hozni a tetırıl, mert teljesen betemette a hó. Befogadták a tanházba, és amikor az éleselméjőségérıl tanúbizonyságot tett, a Mestere önként helyet cserélt vele. Hillél kedves volt és megértı a zsidó vallásra áttértek iránt. Híres mondásait a mai zsidó nevelés is alapjának tekinti: „Ami győlöletes neked, azt ne tedd felebarátodnak...” és „Ha nem önmagamért vagyok, akkor ki van értem, de ha csak magamért vagyok, mi vagyok én?” Júda ben Téma rabbi az emberi élet szakaszait az életkorhoz illı legfontosabb elfoglaltságokkal írta le. A Misna ezen szövegébıl (Mell. 6) kiderül, hogy mi volt a különbözı korosztályok általános elfogadott feladatköre. Akiva rabbi, a Misna egyik legfontosabb Bölcse volt, a 2. század elsı felében tevékenykedett. A legenda szerint analfabéta pásztorként nıtt fel, és csak negyven éves korától foglalkozott tanulással. Kiemelkedı bölcsessége miatt, ı a példa arra, hogy soha nem késı elkezdeni a tanulást. Idıs korában sajátította el a héber ábécét, amelynek segítségével az egész Tórát megértette. A kb. 6. századtól az akadémiák tanítói (gáonok) irányították a zsidó vallású emberek magasabb szellemi képzését. A „halacha” szó pontos magyar megfelelıje „menés” („járás”), de átvitt értelemben viselkedést is jelent. Halachikus irodalomnak nevezzük a gyakorlati vallási kérdésekkel foglalkozó mőveket, amelyek a vallásos zsidók mindennapi életét szabályozzák. A Talmud lezárása után a történelmi korszakok, valamint a társadalmi körülmények változásával összhangban, újabb megoldásra váró vallásjogi problémák merültek fel. E kérdések megválaszolásával Maimonides (1135− −1204)
terjedelmes rabbinikus irodalom foglalkozik. A „halacha” irodalmának egyik legkiemelkedıbb szerzıje, a 11. században élt
cordovai Maimonides (ismertebb nevén: Rambam). A „Misné Tóra” címő 14 kötetes törvénygyőjteményében világos és könnyen átlátható rendszerbe foglalta össze és megválaszolta a zsidóság számára akkoriban ismeretes összes kérdést.72 72
WERBLOWSKY, 1979, 220. p.
74
Franciaországban a 13. század közepéig a (a Talmud pápai rendeletre való elégetésig) híres iskolákat mőködtettek. A Rajna mentén a 14. század folyamán is jelentıs zsidó fıiskolák mőködtek.73 Fontos még megemlíteni a Joszef Káro (Káró József) rabbi által összeállított „Sulchán Áruch”-ot, amely a 16. századtól kezdve a napjainkig a halachikus döntések fı forrásául szolgál. A zsidóüldözések megindulásával a zsidó szellemi fellendülés befejezıdött. A zsidóságon belül is ellentétes nézetek alakultak ki, mert az ortodoxok nem tudták elfogadni a neológok vallással kapcsolatos nézeteit. A tanítás ingyenes volt, az iskolák felszerelését a hitközségek és a vallási egyesületek biztosították. Néhány elemi iskolában világi tantárgyakat is tanítottak. A kötelezı népoktatás bevezetésekor az állami hatóságok megtiltották a zsidó felekezet tagjainak, hogy a vallási tárgyakon kívül a Talmud-Tóra iskolákban más tantárgyakat is oktassanak. A jól tanuló diákok 14 éves koruk után felsıbb rabbiiskolákban (jesivákban) folytathatták a tanulmányaikat. A 18. század közepétıl elinduló felvilágosodás mozgalma nagy hatással volt Mendelssohn Mózesre, aki korának jelentıs zsidó gondolkodója volt. A Szentírást lefordította német nyelvre, ezáltal lehetıvé tette, hogy a vallási törvények nagyobb tömegekhez is eljussanak.74 A Szentírást azok is megértették, akik nem folytattak vallási tanulmányokat és nem tanultak héber nyelvet. Ekkortól megjelenik az asszimiláció problémája, amelynek követMendelssohn Mózes (1729− −1786)
kezménye, hogy sok zsidó vallású ember eltávolodik a hagyományos zsidó vallási iskoláktól (héder, jesiva).
A tudás forrásai már nem kizárólag a rabbik voltak, hanem az érdeklıdık önállóan is tanulmányozhatták a Szentírást. A legrégibb zsidó iskolát Angliában 1817-ben alapították Londonban. A XIX. század végére ez lett a legnagyobb zsidó elemi iskola Európában.75
73
FELKAI, 1998, 8. p. HERTZBERG, 1979, 302. p. 75 PILKINGTON, 2000, 112. p. 74
75
A XIX. században megjelenı antiszemitizmus hatására megkezdıdött a zsidó letelepedés az Egyesült Államokban. A tömeges bevándorlás az elsı oroszországi pogromok után, 1881–1882-ben indult meg. Kelet-európai (orosz, lengyel, galíciai, román) zsidó családok ezrei keltek vándorútra Amerika felé. Az Egyesült Államokon kívül Kanadában és Dél-Amerikában is létrejöttek zsidó kolóniák. Az orosz emigránsok egy része Dél-Afrikába vándorolt ki. Sokak beilleszkedését ismerısök és rokonok is segítették. New-Yorkban és más nagyvárosokban is együttéltek a zsidó emigránsok. A különbözı területekrıl érkezı zsidók (lengyel, litván, ukrán) létrehoztak imaházakat, iskolákat és jótékonysági egyesületeket. A bevándorlók egymás között jiddisül beszéltek és próbáltak úgy élni, mint egykor a szülıföldjükön.76 A zsidóellenes nézetek miatt sokan Palesztinába költöztek, hogy a Szentföldön szabadon gyakorolhassák a vallásukat. Az I. és a II. világháború utáni idıszak a zsidó történelem legszomorúbb idıszaka volt, mert a több millió áldozat miatt az európai virágzó zsidó közösségek eltőntek a gyilkos eszmék viharában. A háborúk által okozott pusztításokat lehetetlen pótolni. Minden olyan országban, ahol élnek zsidó vallású emberek, ott alapítottak hitközségeket és iskolákat. Ebben a fejezetben a zsidó nevelés vezéregyéniségeit mutattam be és azokról a történelmi eseményekrıl írtam, amelyek hatással voltak a zsidó oktatásra. A különbözı korszakokban az oktatás színterei (család, intézmények) változtak, de a nevelés szelleme lényegileg hasonló maradt. A családi nevelés az üldöztetések idején kiemelkedı jelentıségőnek számított. A zsidó iskolák Európa legrégibb oktatási intézményei voltak. Az általános tankötelezettség és az ingyenes oktatás a zsidóság körében valósult meg elsıként a világon.
76
DUBNOV, 1991, 205. p.
76
II. A zsidó vallási nevelés színterei a késıbbi korokban II.1. A jesivák világa A jeruzsálemi Szentély pusztulásától, i.sz. 70-tıl a jesivák a zsidó vallás legfontosabb fenntartói közé tartoztak. A „galutba”, a szétszórtságba kényszerített zsidóságot fıleg a Tóra magyarázatainak, a Talmudnak a tanulmányozása ırizte meg a beolvadástól. Ez pedig a Talmud-iskolákban, a jesivákban zajlott. Az ortodox, hagyományokhoz hő zsidóságban kialakult szokások, tanítási módszerek, viseletek, énekek, nyelvezet a legnagyobb mértékben a jesivákból származott. A bócherek (így nevezték a növendékeket) a tanultakat, az ott beidegzett szokásokat magukkal vitték késıbbi életükbe, családjukban meghonosították ıket, és gyermekeiket is ebben a szellemben nevelték. Ahol a zsidóság jelentısebb számban letelepedett, ott létrejöttek a jesivák is. Már a nyolcadik századtól találkozunk Talmud-iskolákkal a Közel-Keleten kívül ÉszakAfrikában, Itáliában és Spanyolországban. Az utóbbi országban különösen széles körben terjedt el ez az intézmény. Kasztília tartomány hitközségének vezetıi 1432-ben olyan határozatot hoztak, hogy minden ottani rabbi köteles jesivát létrehozni a maga közösségében. A spanyol jesivák hatására alakultak aztán hasonló iskolák Francia- és Németországban. Ezekben a jesivákban számos neves rabbi, jelentıs Talmud-tudós mőködött, akik távoli vidékekrıl, így a szláv nyelvterületrıl is vonzották a tanítványokat. A nyugat-európai jesivák, fıleg a Rajna-vidékiek – az ottani hitközségeket ért üldözés következtében – megszőntek, diákjaik menekülni kényszerültek. Nagy részük Ausztria, Csehország felé vette az irányt, ahol már szintén mőködtek Talmud-iskolák. Ezáltal Bécs, Bécsújhely, Prága és Morvaország jesivái emelkedtek a legjelentısebbek közé. Újabb változást hozott a Talmud-iskolák földrajzi elhelyezkedésében a XV–XVI. század. A zsidóság gazdasági és politikai helyzete ebben az idıben kezdett bizonytalanná válni Nyugat- és Közép-Európában. Ezért számosan vándoroltak Kelet-Európa felé, fıleg Lengyelországba és Litvániába. Ez a terület azután egészen a holokausztig, a keleti zsidóság túlnyomó részének kiirtásáig a Talmud-tanulás legnagyobb és legjelentısebb központja lett.
77
A történelmi Magyarországon, Pozsonyban 1480–85 körül Feiwelmann és Liebermann Juda rabbik győjtöttek maguk köré elsıként fiatal talmudistákat. Igyekezetük nem hozott tartósabb eredményt, nincs adat arra, hogy kezdeményezésüknek folytatása lett volna. A XVI–XVII. század nem kedvezett Magyarországon a jesivák létrehozásának. Az ország területén folyó harcok és háborúk bizonytalanná tették a zsidóság helyzetét. Gyakran ki is utasították ıket városokból, helységekbıl. Ilyen körülmények között nem is gondolhattak állandó Talmud-iskola létrehozására. Az elsı állandó jellegő jesivát Magyarországon Jom Tov Lipman rabbi alapította Pozsonyban, aki Bécsbıl menekült oda és 1695–1715 között mőködött a városban. A pozsonyi jesiva nemcsak idıben volt az elsı ilyen jellegő intézmény a történelmi Magyarországon, hanem jelentıségét tekintve is. Ezt a szerepét egész fennállása alatt meg is tartotta. A pozsonyi iskolát Schreiber (Szajfer) Mózes tette híressé új vezetési módszerével. Ennek lényege az volt, hogy a jesivát teljesen függetlenítette a hitközségtıl, és a maga ellenırzése alá vonta, tanulmányi szempontból pedig eltávolodott a vitázó módszertıl, és a vallási szabályok gyakorlati döntéseire helyezte a hangsúlyt.77 A pozsonyi jesiva hatására a történelmi Magyarországon több hasonló intézmény alakult. Különösen a nyugati, északnyugati részen találkozhatunk ezekkel a XIX. század elsı felében. A Kismarton városában mőködı hitközség volt a központja az ún. „Sevá kehilot”-nak, magyarul „hét hitközségnek”, amelyek 1938-ig Sopron és Moson vármegyék területén mőködtek, és szigorúan ragaszkodtak a vallási szabályokhoz. Az elsı világháború után, amikor a zsidó középosztály helyzete jelentısen romlott a vesztes háborút követı gazdasági romlás és az intézményesülı állami antiszemitizmus következtében, sokan javasolták, hogy a jesivákban vezessék be valamilyen ipar tanítását. Azért, hogy a tanulmányaikat befejezı idıs bócherek pénzkeresethez juthassanak és ne legyenek rászorulva a közösség adományára. A jesivát vezetı rabbik egyöntetően elvetették az ipar bevezetésének javaslatát.78
77 78
DOMÁN, 1990, 203−216. p. Uo.
78
A nyugat-magyarországi jesivákban a talmudi tanulmányokból törvényeket, vallási szabályok gyakorlati alkalmazását sajátították el. Létrejött a jesivák világában a kettısség: az észak- és nyugat-magyarországi jesivák és hitközségek voltak az Oberlendiek (felsıországi), míg az északkeleti és kelet-magyarországiakat Interlendieknek (alsóországi) nevezték. Az „Interlendiek” elismerték a nyugati („Ajberlendi” – ahogy ık mondták) jesiva vezetık nagy talmudi tudását, jó tanítási módszereiket, míg a nyugatimagyarországiak tisztelték az „Unterlendiek” (ahogy ık nevezték ıket) lelkes vallásosságát, nagy istenfélelmét.79 A jesivák szervezeti felépítése nagyjából hasonlóképpen alakult egész Magyarországon. A rebe (a rabbi jiddis neve) rendszerint a hitközség rabbija volt, aki vezette az intézményt. Elıfordult olyan hely is, ahol az ún. „anyakönyvvezetı rabbi”, tehát a község szellemi vezetıje, vagy ahogy jiddisül nevezték, a „rúf” nem vezetett jesivát. A jesivák mellett létrejöttek a „jesiva kötánók” is („kis jesiva”). A „jesiva kötánóba” került 12–14 éves korú gyerekeknek reggel 1/2 6-kor kellett felkelni hétköznaponként. Legkésıbb 1/2 7-kor már közösen imádkoztak a tanházban, ami fél óráig tartott. A rebe 7 órakor már megkezdte a Talmud oktatását. A diákok minden héten két lapot tanulmányoztak át a Talmudból. A tanulók 1/2 9-kor reggelizhettek, ami rendszerint 2 dl tejbıl és egy zsemlébıl állt. A reggeli elfogyasztására fél óra állt a tanulók rendelkezésére. A diákok 9-kor már ismét tanulták a Talmudot. Ez szünet nélkül tartott 12 óráig, majd ekkor ebédelhettek. Rendszerint a rebe gondoskodott az ebédrıl, úgy hogy zsidó családoknál szerzett „tégokat” (magyarul: napokat), így nevezték az ebédelési rendszert, ami abból állt, hogy zsidó családok a hét valamelyik napjára egy, vagy esetleg több bochert az asztaluknál láttak vendégül, vagyis ingyen megebédeltették. A „kis jesivákban” a diákok hetente két lapot tanulmányoztak át a Talmudból. Az elıkészítı, vagy „kis jesivák”-kal szemben a nagy jesivákban három lapot (hat oldalt) tanulmányoztak át hetente a Talmudból. A felkészítıket „cházer-bócherek”-nek nevezték, akik már legalább 4–5 félévet eltöltöttek úgy a jesivában, hogy segítség nélkül kiismerték magukat a Talmud útvesztıiben.
79
DOMÁN, 1990, 203−216. p.
79
Ezekre a nagyobb bócherokra (általában 18. életévüket már betöltötték) bízta a rebe a „bócherlikat”, akiket ık készítettek fel a heti anyagból, aminek megtanulása egyformán érvényes volt a jesiva minden tagjára, kivétel nélkül. A bócherliknak fizetniük kellett a „cházer-bócheroknak”. Az elnevezés azt jelenti magyarul, hogy ismétlı „bócher”, más szóval ı ismételte át a kisebbekkel a tananyagot. Domán fırabbi visszaemlékezésébıl kiderült, hogy a kifejezés nem fedte teljes mértékben a lényeget, mert a „bócherlik” a „cházer-bóchertól” hallották elıször a talmudi szöveget hajnaltól estig és csak ezután került sor a rebe elıadására. Domán fırabbi könyvében olvasható, hogy fontos szerepet töltött be a jesivában a bócherek önkormányzata. „Chevra Böchürim”-nek (Fiúk Egylete) nevezték ezt a szervezetet, amelyet a rebe is igen komolyan vett. Minden „zmán”* elején, rendszerint a harmadik héten, amikor a fiúk már megismerték egymást, megtartották a választást.80 Domán fırabbi, a Heves megyei Verpeléten folytatta a tanulmányait, hogy „magasabb szinten” sajátítsa el a talmudi ismereteket. A fırabbi leírásából megtudjuk, hogy egy bóchernek sokkal alaposabban lehet megismerni a Talmud bonyolult rendszerét és elmélyülni logikai felépítésének szövevényeiben Solajm Jánkev rebe „jesiva kötánojában”, mint az úgynevezett „nagy” jesivában… Domán fırabbi a tabi jesiváról is írt: „Tabon vissza kellett térnem a „napevés” rendszerébe. Mint kis jesivában, itt sem volt menza. De a helyi zsidók, bár „ajberlenderek” voltak, mégis szívesen vállalták a bócherek étkeztetését, ami abban az idıben már nem kis áldozatot jelentett a többség részérıl.” 81 A legnagyobb jesiva akkor Pápán mőködött, mintegy kétszáz bócherral. De mindjárt utána Galánta következett 180 diákkal, akiket a Jesájá Bukszbaum rebe személye vonzott oda.82
*
zmán: tanulási idıszak kezdete DOMÁN, 1990, 14. p. 81 DOMÁN, 2001, 282. p. 82 DOMÁN, 2001, 301. p. 80
80
Az 1944-es deportálás, a rebék és a bócherek többségének a megölésével elpusztította a jesivák rendszerét Magyarországon. De sok helyén a világnak a túlélık újra alapították azokat. Találhatunk a magyarországi jesivák emlékére alapítottakat Amerikában, Kanadában, Izraelben és még a világ számos pontján. A múltban ezek a jesivák nagyon egyoldalúak voltak, a világi mőveltség minden formáját ellenezték és szakmát sem tanítottak. Az újabbak közül a legtöbb már nem zárkózik el a világi mőveltség bizonyos formáinak elsajátításától. Fıleg amelyik valamilyen megélhetéshez szükséges szaktudás (beleértve az értelmiségi foglalkozásokat is) megtanulását jelenti. Ezzel megvalósítják a Misnában, az „Atyák Fejezeteiben” található tanácsot: „Jó a Tóra tudása a világ ismereteinek az elsajátításával együtt.” 83
83
DOMÁN, 2003, 73. p.
A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ ISKOLA JELLEMZİI A KEZDETEKTİL A SZÁZADFORDULÓIG
82
A következı fejezetekben a magyar iskolatörténet fıbb szakaszaihoz rendelem hozzá a zsidó oktatási hagyományokról feltártakat.
I. A kezdetektıl az Árpád-ház kihalásáig Az elsı forrás, amely szervezett zsidó közösségrıl tudósít, kb. 1050 körül Esztergomban keletkezett. Az okirat zsinagóga, közjótékonysági pénztár és az akkori szokás szerint három hittudósból állt törvényszék, a bét-din létezésérıl tudósít. A világi fıurak, a királyok gyermekeinek nevelése már a XI. századtól kezdve a nyugat-európai mintát követte. Az uralkodók udvari klerikust tartottak maguk mellett, akinek egyik legfontosabb feladata a trón várományosok nevelése volt. E tanítás középpontjában a vallás-erkölcsi tudnivalók átadása állott, de a legmagasabb rangú nemesifjak egy része grammatikával is foglalkozott. Az 1077 körül keletkezett Szent Imre és az 1109 körül írt Szent István-legendában egyaránt olvashatunk utalást erre: István királyt és fiát, Imre herceget „már gyermekkorában teljességgel átitatta a grammatika tudománya”. A latin szövegekkel való foglalkozás mellett legfontosabb feladatuk a testedzés, a fegyverforgatás elsajátítása volt. A legenda szerint maga István király is szerkesztett egy erkölcstanító könyvecskét fiának, melyben az igazságos keresztény király tudnivalóira oktatta a fiatal herceget. (Valójában a „Libellus de institutione morum ad Emericum ducem” címő munkát az udvari klerikus − talán éppen Szent Gellért – írta a király intenciói alapján). A zsidó vallás parancsolatai is az apák kötelességévé teszik, hogy fiaiknak adják át a vallási hagyományokat. Szent István király e könyvecskében fia lelkére kötötte, hogy ırizze meg hőségesen katolikus hitét, becsülje meg az egyházi és világi tisztségviselıket, legyen igazságos a törvénykezésben. Pártfogolja a más országból érkezıket, kérje ki döntés elıtt a királyi tanács tagjainak véleményét. A gyermekét szeretı édesapa a következı szavakkal intette s buzdította fiát: „Illik pedig, hogy odaadó figyelemmel hallgatván eszedbe vésd apád parancsait […] fogadj szót, fiam, gyermek vagy, gazdaságban született kis cselédem, puha párnák lakója, […] gyönyörőségben dédelgetve és nevelve; nem tapasztaltad a hadjáratok fáradalmait s a különféle népek támadásait, melyekben én szinte egész életemet lemorzsoltam. Itt az idı, hogy többé ne puha kásával étessenek, az téged csak
83
puhánnyá s finnyássá tehet, ez pedig férfiasságod elvesztegetése s a bőnök csiholója és a törvények megvetése, hanem itassanak meg olykor fanyar borral, mely értelmedet tanításomra figyelmessé teszi…” A serdülı Imre hercegre – a grammatikai tanulmányokon kívül – nemsokára más is várt, ahogyan az az Intelmekben is megfogalmazódik: „ki-ki életkorának megfelelı dolgokban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének a tanácsban…”84 Az államalapító Szent István törvényeiben a különbözı népeknek és vallásoknak, így a zsidóknak is jogegyenlıséget biztosított.85 Európa számos nagyvárosában a korai középkorban (Mainz, Bologna, Párizs, London) üldözték a zsidó közösségeket, és gyilkosságokat követtek el ellenük. Az 1215. évi lateráni zsinat határozatban utasította a zsidókat különadók fizetése mellett megkülönböztetı jel viselésére (sárga folt), valamint elkülönített lakóhelyekre, gettókba kényszerítette ıket szerte Európában. A „ghetto” kifejezés Itáliából terjedt el, az elsı gettók olasz városokban jöttek létre. Magyarországon a XIV. századig a nyugatihoz hasonló elkülönítések és zsidóüldözések nem voltak. I. László, majd Kálmán törvényeiben (1100 körül) több, a zsidókra vonatkozó rendelkezést is találunk, s ezek egy része a kereszténység védelmét biztosította (pl. vegyes házasságra, keresztény szolga tartására vonatkozó tilalmak, a vasárnapi munka tilalma). Törvényeik egy része a kölcsön- és bérletügyletekre, adásvételre vonatkozott. Kálmán törvényei után közel száz évig nem található egyetlen forrás sem, amely a zsidókkal foglalkozott. A következı forrás, amely a zsidókról említést tesz, az 1222. évi Aranybulla. II. Endre, akinek uralkodása súlyos anyagi helyzetbe sodorta az országot, az általános fıúri elégedetlenség közepette kénytelen volt a korábban az államháztartás irányításával megbízott zsidók gazdasági szerepvállalását korlátozni. Megtiltotta, hogy a kamaragrófok, pénzverde-, só- és adóhivatalnokok lehessenek. A meggyengült uralkodói hatalom az egyház elıretörését eredményezte, s ez meghatározta a zsidók helyzetét is. II. Endre 1231-ben megerısítette az Aranybulla rendelkezéseit és 1233-ban a beregi erdıben megesküdött, hogy a zsidókat és az izraelitákat megkülönböztetı jel viselésére kötelezi. IV. Béla uralkodása ismét jobb helyzetbe hozta a zsidókat. A várható mongol támadásra készülı uralkodónak szüksége 84 85
PUKÁNSZKY–NÉMETH, 2004, 95−96. p. RAJ, 2005, 23. p.
84
volt a pénzügyekben jártas zsidók szakértelmére, így külön pápai engedéllyel (1239-ben) alkalmazta ıket a pénz- és adóügyek rendelkezésére. Ettıl kezdve sok héber betős magyar pénzzel találkozhatunk, amelyen szereplı betők a pénzverı vagy bányabérlı nevének, illetve a pénzverés helyének rövidítését jelzik.86 A tatárjárás utáni újjáépítésben is igényt tartott szolgálataira, amelyekért cserébe 1251-ben kiváltságlevelében kamaraszolgának nyilvánította, ezzel közvetlen királyi védelem alá helyezte az országban élı zsidókat. Szabad kereskedelmi jogot, a keresztényekkel egyenlı nagyságú vámot biztosított számukra. Az áruikért annyi vámot kellett fizetniük, mint a keresztény polgároknak. Vallási kérdésekben saját bíróság (bét-din), a zsidók és keresztények perében pedig vegyes esküdtbíróság meghallgatása után születhetett csak döntés. IV. Béla kiváltságlevele egészen az Árpád-ház kihalásáig biztosította a zsidók létbiztonságát, vallásuk tiszteletben tartását. A zsidók elsısorban a királyi földeken és a szabad királyi városokban telepedtek le. Így jöttek létre jelentıs zsidó közösségek Budán, Pozsonyban, Sopronban, Nagyszombatban és Székesfehérváron, valamint Esztergomban. Kisebb zsidó közösségek mőködtek Óbudán, Tatán, Kismartonban és Gyırben.87
II. Keresztény iskolák – zsidó iskolák a középkorban A XI–XIV. században Magyarországon csakúgy, mint Európa más országaiban, az oktatás az egyház köré szervezıdött. Az elsı iskolákat a keresztény királyság megteremtésére irányuló királyi akarat hozta létre. A társadalom átalakításához, az állam mőködtetéséhez megfelelıen képzett egyházi értelmiségre volt szükség. Elsısorban misézni és zsolozsmázni tanították ıket. Elemi szinten a kolostori, káptalani és plébániai iskolák mindegyikében a tanítás elsıdleges célja a hitoktatás – a tételes tanban, a latin olvasásban, a szertartásrendben való jártasság megszerzése – volt. A tananyag itt az olvasásra, írásra és éneklésre összpontosított, tankönyvül pedig az ima- és énekkönyvek szolgáltak. A kolostori iskolákban fıként szerzeteseket, a káptalani és plébániai iskolákban elsısorban az egyház irányításába bekapcsolódó világi papokat képeztek. 86 87
RAJ, 2005, 25. p. GONDA, 1992, 18. p.
85
A plébániai iskolák kiemelkedı szerepet vállaltak az olvasástudás elterjesztésében és az analfabétizmus visszaszorításában. A falusi plébániai iskolák elsıdleges célja a falusi papok kiképzése volt. Középfokon a kolostori és káptalani iskolák latint, kompútuszt (matematikai-csillagászati ismereteket), valamint a hét szabad mővészetet tanították, felsı fokon pedig a filozófia, teológia, jog- és orvostudomány mestereit képezték. Államalapító I. István király 997−1038 közötti uralkodása idején, Magyarországon is megszervezték a székesegyházi, a kolostori és plébániai iskolákat. Kiemelkedı szerep jutott a középkori magyar mővelıdésben, a 996-ban alapított Szent Márton-hegyi kolostornak. Elsı királyunk két érsekséget (Esztergom és Kalocsa), valamint nyolc püspökséget alapított (gyıri, veszprémi, pécsi, csanádi, egri, váci, nagyváradi, gyulafehérvári). A XI−XIV. században hazánkban is megerısödtek a székesegyházi iskolák. A kolostori iskolák inkább a leendı szerzetesek oktatásávalnevelésével foglalkoztak. A tananyag, akárcsak Európában az alapkészségek megtanulása után a latin grammatika, a diktámen és a kompútusz volt. A világi fıurak, a királyok gyermekeinek a nevelése már a XI. századtól kezdve a nyugat-európai mintát követte. Az uralkodók udvari klerikust tartottak maguk mellett. A legfıbb feladatuk a leendı trónörökös nevelése volt. E tanítás középpontjában a vallás-erkölcsi tudnivalók átadása állott. A XIV. századra ezek az intézmények már kialakult szervezettel mőködtek: oktatójuk a sublector (vezértanár) és az énektanár volt. A tanulókat több csoportra osztották: a kezdıknek latint, a haladók logikát és retorikát tanítottak, a nagydiákok érdeklıdésük szerint tanulmányozták a „philosophiát”, amely az etikát, fizikát (ez akkoriban összefoglaló természettudományos tárgy volt), metafizikát foglalta magába. Hasonló intézményrendszert találunk a hazai zsidóság körében is. A tankötelezettség ısi törvényének teljesítésére minden közösség, minden „rabbi-udvar” mőködtetett chédert*. Ezekben az alsófokú iskolákban vallási ismeretekre, a Szentírásra, a Talmudra, héber írásra-olvasásra, elemi héber nyelvi ismeretekre és a zsidó történelemre tanították a 6−13 éves diákokat.
*
Chéder jelentése: „szoba”.
86
A tanítókat („melámed”) a hitközségek fizették. Mivel a chéder látogatása kötelezı volt még a legszegényebb gyermekek számára is (akiknek taníttatásának költségeit a közösség vállalta), a zsidóság körében gyakorlatilag ismeretlen volt az analfabétizmus. A jesivák („ülés”) közép- és felsıfokú talmud-iskolák voltak. Az egy-egy neves rabbi köré szervezıdı intézményekben a tanulók a Talmud tanulmányozása, magyarázata mellett vallási ismereteiket mélyítették el, részletesen foglalkoztak a zsidó joggal, etikával és filozófiával is. Elıször IV. Béla tesz említést törvényében zsidó iskolákról („Scholae Judaeorum”) Budán, Esztergomban, Pozsonyban, Nagyszombaton és Nyitrán. Ezen nagyobb „zsidó” települések mellett, több kisebb közösség, gazdagabb család fogadott „házitanítóként” tudós rabbikat. „Az iskolai intézmény ezen fokon bizonyára nem fedezte a mai értelemben vett „iskola” fogalmát, s alig volt az egyéb, mint több szülınek magántermészető társulása oly célból, hogy gyermekeik minél szélesebb alapú vallási ismereteket szerezhessenek. Sem állandó tanhelységgel, sem állandó tanerıvel nem rendelkeztek; a tanhelység céljaira egy-egy vagyonosabb hitsorsos ajánlott fel idıközönként valamely „hátulsó házat”, tanító meg az volt, aki éppen vállalkozott arra; más képesítést nem követeltek tıle mit azt, hogy a szentírás magyarázatában jártas legyen, és jámbor, istenfélı életet folytasson. A tanítás kizárólagos tárgya a szentírás magyarázata volt, s a tankötelezettség addig terjedt, amíg a tanulók önálló kenyérkereseti pályára nem léptek. A napi tanítási idıt a világító napnak fénye és ereje határozta meg: reggel akkor vette kezdetét a tanítás, amikor a napnak sugarai világosságot árasztottak a kis vasrácsos „iskolába”, s este akkor vettek búcsút mesterüktıl a „bachurok” (ifjak), mikor a napnak utolsó sugarai is nyugalomba tértek már. Heti szünnapról, vagy nagy szünidırıl szó sem volt akkor, egyedüli megszakítást a szombat és az ünnepnapok okoztak csak. Ily körülmények között, ha egyoldalú volt is a tanítás, eredménytelennek még sem volt mondható. Mert a szentírás folytonos tanulmányozása és magyarázgatása által az ismeretek gyarapodtak az ítélı tehetség fejlesztetett és a tudásvágy felébresztetett.88 (KEMÉNY SIMON, Hódmezıvásárhely)
88
MONOGRÁFIA, 1896. II. 186. p.
87
III. A XIV−XV. század A XIV−XV. századtól az egyházi értelmiség az államigazítás bizonyos pontjain lassan elkezdte átadni helyét világi férfiaknak. Ebbıl következıleg a városi plébániai iskolákban, majd az ezekbıl kifejlıdött városi magániskolákban a vallási nevelés mellett új, a leendı kereskedık, iparosok képzéséhez szükséges ismeretanyag jelent meg. A kialakuló városi polgárság igényeinek megfelelıen a diákok latint (a jog, a közigazgatás és a tudomány nyelvét), gyakorlati számtant, könyvvitelt, pénz- és adóügyi ismereteket, kereskedelmi levelezést és anyanyelvet is tanultak. Ezeket a városi plébániai iskolákat a város tartotta fenn, a felügyeletet fölötte a helyi plébános látta el. Az ı joga volt a vezetıtanár (rector) kinevezése, az iskola belsı életének, a tanítás tartalmának figyelemmel követése. Ennek az intézménytípusnak köszönhetı, hogy a XV−XVI. században a városi polgárság, az iparosok és kereskedık többsége tudott olvasni. A XV. században zsidó iskoláról elsıként Pozsony városának a telekkönyvében (1439-ben) található bejegyzés. IV. Béla kiváltságlevelét a trónralépı uralkodók a XIV−XV. században is megerısítették. Azonban a városok sok esetben az uralkodói akarattal ellentétesen rendelkeztek a falaikon belül élı zsidókról. A városok többségében a XIV−XV. században jól elhatárolható zsidóutcák, zsidó negyedek jöttek létre, amelyek sok helyen a zsidó kereskedelem fı színteréül szolgáltak.89 A XIV−XV. század új fejezetet nyitott a Magyarországon élı zsidók életében. A zsidó ellenes uralkodói magatartás Nagy Lajos uralkodása alatt erısödött meg. Az Anjou-uralkodó a Szentszék megbízottjaként Magyarországon is a keresztény közösség bıvítésének az eszméjét képviselte. A zsidó vallású lakosokat, is keresztény hitre akarta áttéríteni, de kezdeményezése sikertelen volt, ezért 1361-ben a zsidókat kiőzte az országból. Az uralkodó lefoglalta a távozó zsidók ingatlanjait, s néhány év múlva a visszatérıkkel szemben ı alkalmazta elıször a „levélölés” eljárást. Megsemmisítette a zsidókkal szembeni tartozásokat és eltörölte a zsidók minden anyagi követelését.
89
GONDA, 1992, 20–21. p.
88
Zsigmond uralkodása alatt, 1405-ben bíráskodási jogot kaptak saját lakosaik (így a zsidó lakosok) fölött. A fıurakat zsidótartás jogával ruházta fel, ez azt jelentette, hogy a fıurak az általuk letelepített zsidók fölött szabadon rendelkeztek. A zsidók XIV–XV. századi fokozatos elszigetelıdése lakóhelyük elkülönüléséhez vezetett. A városok többségében zsidó utcák, zsidó negyedek jöttek létre. Ezek a negyedek váltak a zsidók életének kizárólagos helyszínévé. A keresztényektıl való elkülönülés a zsidók ruházkodásán is nyomott hagyott. Az 1279. évi budai zsinat sikertelen kísérlete után a XV. században az egész országban általánossá vált a zsidó jel viselése. 1421-ben a Budai Törvénykönyv a városban sárga folt, vörös köpeny és hegyes kalaphordását írta elı. Pozsonyban is hasonló ruházatot követeltek az ott élı zsidóktól.
IV. A humanista oktatás A városi plébániai iskolákat az egyház és a város közösen tartotta fenn. A falusi plébániai iskolák ebben az idıszakban kezdtek átalakulni népiskolákká. Az elsı rendelkezést ezekrıl az iskolákról az 1560-ban kiadott nagyszombati zsinat hozta meg. Az új iskolatípusokban a tanító vallási és erkölcsi ismereteket nyújtott, a továbbtanulni szándékozókat írásra-olvasásra oktatta. Ekkor jelent meg az elsı ábécéskönyv. Középfokon kialakult az ún. „humanista gimnázium”, amely tananyagának középpontjában az ókori klasszikus szerzık mővei álltak. Ezeknek a gimnáziumoknak a tananyagszerkezete a XX. század közepéig meghatározta a magyar középfokú iskolák tanításának fı irányait. A zsidóság helyzetében Mátyás király uralkodása kedvezıbb változást hozott. Az uralkodó elismerte a városok és a fıurak jogait a zsidók felei rendelkezésre. Az királyi hatalom elég erısnek bizonyult a visszaélések megakadályozására. Segítséget ehhez a Mátyás király által teremtett zsidó prefektúra intézménye nyújtott. Mátyás király a korabeli Európában egyedülálló módon zsidó személyt állított az országos zsidóbíró hivatal helyébe lépı prefektúra élére. A magas adók fejében elıdeihez képest nagyobb személy- és vagyonbiztonságot nyújtott az országban élı zsidóknak.
89
Mátyás halálát követıen a városi polgárság több helyen erıszakosan lépett fel a falai között élı zsidó lakosokkal szemben. Sopronban az adósok börtönébe vetették a zsidó hitelezıiket, Tata városából pedig előzték ıket. Az ország sok évszázadon át menedékül szolgált az Európa üldözött zsidó lakosai számára, de a sok zsidó ellenes cselekedet eredményeként 1494-ben Nagyszombaton megszületett az elsı vérvád. Az iskolákban a szokásos vallási tárgyak mellett modern ismereteket: számtant és idegen nyelveket is tanítottak. „Ha az Árpád-ház kihalásától a mohácsi vészig terjedı idıszakot tekintjük, a zsidóság helyzetét a fokozatos jogfosztás határozta meg, aminek következtében a Magyarországon élı zsidók nyugat-európai hitsorsosaikhoz hasonló állapotba kerültek. A vallási türelmetlenség térhódítása, a városfejlıdés megindulása s a rendiség intézményének fejlıdése sokoldalúan járult hozzá a diszkriminációhoz. A királyi jogvédelem háttérbe szorulása a zsidó községeket a városi polgárságnak szolgáltatta ki, kik a zsidók köré vont foglalkozási korlátokkal szabályozták mőködésüket. A formálódó céhes ipar és kereskedelem kiszorította ıket a keresztények által őzött foglalkozásokból, s a korszak végére már többnyire csak a pénzügyletek lebonyolítására korlátozódott tevékenységük.”90
V. A reformáció kora – a három részre szakadt ország A XVI. század pedagógiájára két eszmeáramlat hatott a humanizmus és a reformáció. A humanizmus eszmeáramlata a XIV. századi fejlett észak-itáliai városokban alakult ki és onnan terjedt el Nyugat- és Közép-Európába. Az 1599-ben kiadott Ratio Studiorum az iskolaszerkezetet, a tananyagot, a módszertant és az iskolák belsı életét központilag szabályozta a kontinensen. A Ratio Studiorum elıtt minden iskola egyedi szabályzat és tananyagtervezet szerint mőködött. Ezt szerették volna megszüntetni és a sokféleséget egységesíteni. Egységes iskolaszerkezetet kívántak kiépíteni. Alaposan kidolgozták a központi tantervet, a tananyagot és az oktatási módszereket.
90
GONDA, 1992, 22. p.
90
Ötosztályos középiskolát (gimnáziumot) szerveztek és alsó tagozatain latin grammatikát, a felsı tagozatokon poétikát és retorikát tanítottak. Az ötéves gimnáziumra szervesen épült az akadémiai tagozat: a háromesztendıs filozófiai és a négy év teológia fakultás. A katolikus és protestánsok lényegében azonos szerkezető iskolarendszert hoztak létre a XVI. század végétıl kezdve. A katolikus népiskolák, a gimnáziumok és az akadémiák külön nemzeti egységként mőködtek. A protestánsok ezzel szemben egyetlen összefüggı intézménytípusba integrálták mindhárom szintet. A reformáció – ellenreformáció korában jelentıs elırelépést tapasztalhatunk az anyanyelv és a történelem tanítása terén, és korszakalkotó újításként mindkét oldalon megjelentek az elsı tudatosan tervezett tantervek. Az iskolák megszerzéséért – megtartásáért – visszaszerzéséért megindult harc mindkét felet az iskola, az oktatás reformálására ösztönözte. Erre az idıszakra tehetı a felekezeti iskolák kialakulása, ahol (érdekes módon ellentétben a középkor és a humanizmus iskoláival) a vallás teljesen átszıtte az oktatást, meghatározta az iskola belsı életét. Ekkor jelent meg az oktatás alsó és középsı szintjén a vallástan-hittan tantárgy. A XVII. századi Magyarországon a kisebb királyi városok közé tartozott a Kisalföld felvidéki peremén fekvı Nagyszombat. Itt alapított jezsuita gimnáziumot 1616-ban Pázmány Péter esztergomi érsek, a XVII. század fontos államférfija. Majd 1635-ben nagyobb összeget adományozott kétfakultásos akadémia létesítésére. A református részen, Apáczai Csere János a modern filozófiát és tudományszemléletet szerette volna elterjeszteni Magyarországon. A Kolozsváron 1656-ban tartott székfoglaló beszédében, „Az iskolák szervezésének nagy szükségességérıl” címmel, rámutatott az erdélyi protestáns iskolaügy elmaradottságaira, hiányosságaira. A tanárképzést különbözı módon valósították meg. A katolikusok külön tanárképzı intézményeket hoztak létre, a protestánsok úgy szervezték az utánpótlást, hogy a kollégiumokban a nagydiákok oktatták a kisebbeket, s így sajátították el a pedagógiai készségeket. A XVI. század közepének Magyarországára a teljes megosztottság volt jellemzı. Az ország három részre szakadt: középsı és déli részén a török volt a vezetı, a nyugati és északi területek Habsburg Ferdinánd uralkodása alatt álltak. A török hódoltság területén a mohamedán hódítók a katolikus és a protestáns iskolák mőködését egyaránt megszüntették, ez alól csak néhány intézmény élvezett kivételt.
91
Az Erdélyi Fejedelemség területén a protestáns vallás dominált olyannyira, hogy 1603-ban az erdélyi országgyőlés határozatban utasította ki a jezsuitákat, iskolákkal együtt (s oda csak 1690 után térhettek vissza). A Magyar Királyságban az „államvallás” a katolikus volt. Állami rendelkezések nyomán kellett megszüntetni vagy korlátozni iskoláikat, 1673-ban pedig erıszakos, adminisztratív eszközökkel fordultak a protestáns papok és tanárok ellen. A földesúri birtokokon a XVI. század második felétıl kezdve „cuius regio eius religio” elv alapján a földesúr joga volt rendelkezni templom- és iskolaállítás kérdésében, és az „államvallástól” függetlenül dönthetett ezek vallási hovatartozásáról. Ezen elvet 1606-ban rendeletbe is foglalták. Mindezen fejlıdés a zsidó iskoláztatást csak igen távolról és kis mértékben befolyásolta. A központi hatalom gyengülése és a mohácsi csatavesztés után kialakul zőrzavaros helyzetben, a XVI. század második negyedében a zsidók sorsa is rosszabbra fordult. A Székesfehérváron 1526-ban összehívott királyválasztó országgyőlés úgy döntött, hogy a zsidókat az egész ország területérıl ki kell őzni. A két legfontosabb nyugatmagyarországi városból (Sopron, Pozsony) való kiőzésnél is súlyosabban érintette a magyarországi zsidóságot a vérvád felújítása. III. Pál pápa 1540. május 12-én kiadott brévéjében elítélte a vérvádat és felszólította Magyar-, Cseh- és Lengyelország királyait, hercegeit, báróit és nemeseit, hogy akadályozzák meg a zsidók üldözését. A pápai brévének nagy hatása volt. Magyarországon a vérvád ezután évszázadokig nem bukkant fel. 1541-ben, miután a törökök csellel elfoglalták Budát, az ország csaknem másfél évszázadra, három részre szakadt.91 A török hódoltság területén élı zsidók elsısorban Budán telepedtek le és kereskedelemmel foglalkoztak. A budai zsidók egyfelıl a királyi Magyarországról, másfelıl a török birodalom területérıl érkeztek. A zsidók a Várban az ún. „zsidó utcában” (a mai Táncsics Mihály utcában) laktak, itt volt a zsinagógájuk is. A mai Bécsi kapu tér helyén volt a piac, amelyet „zsidó piacnak” is neveztek. Nagyon híres, tudós rabbik éltek itt és Szentfölddel is szoros kapcsolatot ápoltak.
91
GONDA, 1992, 25. p.
92
Elıfordult, hogy budai zsidók Cfáton (észak-izraeli város) temettették el magukat. A bécsi hitközséggel is állandó kapcsolatban álltak, vallási kérdésekben sok esetben kikérték a híres bécsi rabbik véleményét. A királyi Magyarország zsidóságának a zöme burgenlandi nagybirtokokon telepedett le (Kismarton, Nagymarton, Köpcsény, Kabold, Lakompak, Németkeresztúr, Lakompak községek terültén). Közremőködtek a nagybirtokokon termett áruk értékesítésében, vagy készpénzt kölcsönöztek a földesurak számára. Voltak olyan zsidók, akik házaló kereskedelembıl éltek. Kismarton jesivája híres volt és e városban volt a központja az ún. „Sevá kehilotnak”, a „hét közösségnek”.92 A zsidóknak és a görögöknek 1650-tıl elıírt megkülönböztetı ruházatot kellett viselniük. II. Rákóczi György 1653-ban kiadott rendeletében engedélyezte a zsidók szabad kereskedését. Apaffy fejedelem folytatta az erdélyi fejedelmeknek a zsidók iránti jóindulatú politikáját. Engedélyezte, hogy szabadon kereskedhessenek, vallásukat szabadon gyakorolhassák, pénzt vihessenek ki az országból és szükség esetén el is hagyhassák az országot.93 A török 1686. évi kiőzetése után − 145 éves török uralom után − a zsidóság helyzete döntıen megváltozott, a budai zsidóság többségére halál várt. A volt hódoltsági területen a török uralom idején élt zsidóság 1686 végén elpusztult vagy elhagyta az ország területét. A Habsburg birodalomban a XVII. század utolsó harmadától kezdıdı ellenreformáció, a protestánsokat és a zsidókat egyaránt üldözte. A hadsereg ellátásához azonban szükség volt zsidó hadiszállítókra. Oppenheimer Sámuel a bécsi udvar fı megbízottja volt, Wertheimer pedig hatalmas összegő kölcsönöket nyújtott. Nemcsak kitőnı bankár, hanem nagyszerő tudós is volt. Talmud-iskolát is alapított és mintegy 40 magyarországi zsidó hitközséget és alapítványokat anyagilag is támogatott. Ezért a magyarországi hitközségek egy része „országos fırabbi címmel” tüntette ki.
92 93
WACHESTEIN, 1926. GONDA, 1992, 23–30. p.
93
VI. A XVIII. század – a felvilágosodás kora A XVIII. század elsı évtizedének végétıl újult erıvel indult meg az új telepesek beáramlása a törököktıl felszabadult területekre. E században a zsidó népesség országon belüli elhelyezkedése átalakult. A XVIII. század derekától kezdve erısödött a Lengyelországból történı zsidó bevándorlás. Az elkövetkezı évtizedekben többször végeztek, adóztatási céllal, zsidóösszeírást. A nem pontos és hiányos adatok az alábbi szerint alakultak:
Azon települések száma, Az összeírás éve
A zsidó családok száma
ahol több, mint 10 zsidó család élt
1725−28
1700
40
1735−39
2430
60
A XVIII. századi zsidóösszeírások eredményei94
Az összeírás éve
A zsidó családok száma
1727
25
1770
208
1785
285
A zsidó családok száma Óbudán, a Zichy-birtokon95
A XVIII. század utolsó harmadára Óbuda lett az ország legnépesebb zsidó községe. A XVIII. században a magyarországi zsidóság létszáma a folyamatos Nyugatról és Északról történı bevándorlás miatt megnyolcszorozódott. Letelepedésre elsısorban továbbra is a nagybirtokokon volt lehetıségük (pl. Zichy – Buda környéke, Eszterházy – Nyugat-Magyarország).
94 95
GONDA, 1992, 37. p. GONDA, 1992, 38. p.
94
„Az államhatalom, amelyet az uralkodó, a bécsi és a pozsonyi központi kormányszékek jelenítettek meg, egészen a II. József által kiadott türelmi rendeletig a két ellentétes tendencia közt ingadozott. Az uralkodó ideológia – az ellenreformáció militáns egyházának ideológiája – a zsidók korlátozását és kiszorítását tette kívánatossá. Ugyanakkor a pénzszőkével küszködı kincstár számára nagyon is kapóra jött a zsidóktól beszedhetı pénzadó.”96 I. Lipót 1698-ban kísérletet tett a zsidók megtőrése fejében kirótt „tolerantialis taxa” bevezetésére. A megyék ellenállása miatt javaslata megbukott, tervét 1743-ban Mária Terézia újította fel. Az uralkodók és a kormányzat idırıl-idıre intézkedéseket tett a zsidók mozgásának a korlátozására. I. Lipót 1693-ban kitiltotta a zsidókat a bányavárosok hét mérföldes körzetébıl. Mária Terézia 1746-ban engedélyezte a zsidók kiőzését Budáról. Késıbb, 1762-ben rendeletileg eltiltotta a zsidó gyermekek erıszakos térítését és fellépett a vérvád ellen is. (Sáros megyei) Mária Terézia az 1770-es években a tanügy nagyszabású reformját hajtotta végre. Az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend vagyonának jelentıs részébıl tanulmányi alapot hozott létre. A királyi katolikus iskolák függése az államhatalomtól, ettıl kezdve még nyilvánvalóbbá vált. Katolikus részrıl a jezsuiták iskoláinak életét az 1599-ben kiadott Ratio Studiorum, majd az osztrák-magyar rendtartományra érvényes, 1735-ben életbe lépı „Instructio privata” szabályozta. Legfontosabb szerepük abban volt, hogy az egyes iskolák mőködését összehangolták. Mindkét dokumentum egyben tanterv is volt. Az 1777-ben megjelenı Ratio Educationis volt az elsı olyan országos hatáskörő dokumentum volt, amely az oktatásügy átfogó, állami szabályozását tőzte ki célul. Az új Oktatási-Nevelési Rendszer, a Ratio Educationis végsı szövegét Mária Terézia 1777. augusztus 22-én hagyta jóvá. Teljes címe magyarul: „Magyarország és a társországok átfogó oktatási-nevelési rendszere.” A német nyelv tanításának minden iskolai szinten kiemelt szerepet biztosított. A Ratio rendelkezései nem vonatkoztak a zsidóság iskoláira. Sok városból kiőzték, „türelmi adó” fizetésére kötelezték, több korábban már megszerzett joguktól megfosztották a zsidókat.
96
GONDA, 1992, 40. p.
95
Mária Terézia „Tanügyi bizottságokat hívott egybe, tanterveket dolgoztatott ki, híres pedagógusokat hívott országába, új meg új iskolákat állított fel, de az iskolai reformok jótékony áldásából a zsidók, kiknek mővelıdésével a királynı az irántuk való határtalan elfogultsága miatt vajmi keveset törıdött, teljesen ki voltak zárva. Mily nagy lehetett kormányának és az akkori papságnak rideg ellenszenve a zsidók közt azon idıben amúgy is alig mutatkozó korszerő mővelıdési hajlam ellen, midın 1770-ben a váci püspök hallván, hogy az izraeliták Izsák községében iskolát nyitottak, a helytartóságtól annak azonnali bezárását kéri. A megejtett vizsgálat azonban kiderítette, hogy az odavaló zsidó gyermekek a saktertıl csak héber nyelvet, héber írást és olvasást tanultak”97 „A kizárólagosságra törekvı kereszténység azonban létében fenyegette a vallásilag összetartozó zsidóságot. A keresztény környezetben elszenvedett üldöztetés, zaklatás közepette az önfenntartásra egy lehetıség kínálkozott: szorosabbra zárni a vallás alkotta falakat. Ilyen körülmények között a befelé forduló, elzárkózó közösségek iskolái is egyre inkább a teológiai ismeretek közlése szorítkoznak, egyoldalú vallási nevelést végeztek.”98 II. József trónra lépése után, 1781-ben rendelettel megszilárdította a korábbi tanügyigazgatási elveket. Az 1781-ben megjelent Norma Regia, amely Erdély oktatásügyében ugyanazt a szerepet töltötte be, mint Magyarországon a Ratio Educationis. Az egész birodalomra kiterjedı, egységes, állami felügyelet és irányítás alatt álló iskolarendszer kialakítását szervezte meg. A rendelet végrehajtására megalakította az Erdélyi Tanulmányi Bizottságot. II. József kísérleteket tett arra, hogy a zsidókat felvegyék az etnikailag vegyes Habsburg Birodalomba. Az uralkodó 1781. május 13-án a magyar kancelláriához fordult: „hogy számos nemzet nagyobb hasznára váljék az országnak, mint eddig volt, korlátozott kereskedése és felvilágosodása miatt”. Uralkodói utasításra a megyékben élı zsidók helyzetét fel kellett mérni.
97 98
MANDL, 1901, 170−171. p. GONDA, 1992, 44. p.
96
1783. március 31-én egy évvel az ausztriai zsidóknak adott türelmi rendelet után jelent meg a magyarországi zsidók helyzetét átfogóan szabályozó: Systematica Gentis Judaicae regulatio. E rendelet lehetıvé tette, hogy a zsidók letelepedhettek a szabad királyi városokban, földet bérelhettek, foglalkozhattak iparral és különbözı korlátok mellett, kereskedhettek is. A türelmi rendelet a keresztények és a zsidók közti különbségeket elsısorban az oktatással kívánta felszámolni: „A szélesebb körő kereset, karjaik hasznosítása, a győlöletes korlátozó törvények és megvetést keltı jelvények eltörlése a jobb tanítással és nyelvük megszőnésével együtt elı fogja segíteni sajátos elıítéleteik kiirtását, ez által keresztényekké teszi ıket, vagy pedig javítja erkölcsüket, úgy hogy az állam hasznos polgárává lesznek, mi legalább a jövı élı nemzedéknél biztosan el lesz érve.”99 A rendelet legtöbb pontja ún. „zsidó nemzeti iskolák” (Nationalschule) felállítását rendelte el. Megnyitotta a zsidó vallású gyermekek elıtt a keresztény iskolákat és az egyetemet. Részletesen szabályozta a keresztény iskolákban járó gyermekekkel való bánásmódot: „Tilos megkülönböztetni, külön padba ültetni ıket. Általános, valamennyi iskolában használandó tananyagot és tankönyveket ír elı. Tanítani kell a birodalomban divó német, magyar vagy szláv nyelveket, számtant és egyéb hasznos ismereteket.”100 A jiddis nyelv használatának a felszámolása érdekében megszüntette a magántanítást. A rendelet kiadásától számított tíz év múlva pedig az iskolát nem végzetteket eltiltotta az iparőzéstıl, kereskedelemtıl és földbérlettıl. A hagyományokhoz hő zsidó közösségek megkérdıjelezték az uralkodó rendeleteit. Sok közösség iskolái egyre inkább a vallási ismeretek tanítását tekintették fı céljuknak. Mert úgy érezték, hogy a „vallási kérdések forognak veszélyben”. Az egyoldalú vallási nevelés hatékonyságát kérdıjelezte meg a XVIII. század Németországból induló héber felvilágosodás. Fı vezéralakja Moses Mendelsohn volt, aki 1778-ban kiadott „A zsidók vallástörvényei” címő mővében az irodalmi német nyelv használatára ösztönzött és a jiddis nyelv elhagyása mellett kardoskodott. Az ı kezdeményezésére alapították Berlinben, 1778-ban az elsı német nyelvő iskolát, ahol vallási tárgyakon kívül világi ismereteket is oktattak.
99
GONDA, 1992, 43. p. GONDA, 1992, 44. p.
100
97
Magyarországon fıleg a Csehországból érkezı németül tanító fiatalok képviselték a héber felvilágosodás eszméit. 1782-ben Nagymartonban alapították az elsı német nyelvő zsidó iskolát, amelynek a vezetıje a csehországi Peter Beer volt. II. József zsidó iskolapolitikáját több oldalról igyekezett megerısíteni. 1786 szeptemberében kiterjesztette Magyarországra is az Ausztriában már érvényben lévı rendelkezését, amely szerint csak azok a zsidó ifjak kaphatnak házasságkötésre engedélyt, akik normál-iskolai bizonyítványt tudnak felmutatni. A tanítói hivatást választóknak mentességet ígért a türelmi adó fizetése alól. Biztosította a zsidó vallású iskolás gyermekek sérelemmentes tanítását: „ki kell hagyni a tankönyvekbıl minden olyan anyagot, amely más vallásúakat sért, a vegyes iskolákban a zsidó gyermekek nem ültethetık külön padba, szombaton és zsidó ünnepeken felmentést kapnak az iskola látogatása alól. A közös iskolákban a közös imádságok csak erkölcsi tartalommal bírhatnak.” „Hazánkban is sok zsidó család, melyeknek amúgy is a német idióma volt a szellemi kapocs németországi hittestvéreikkel való érintkezésre, érdeklıdni kezdett az új északi eszmeáramlat iránt, és már barátságosabb színben kezdték látni a nekik addig oly ridegnek látszó világot, és hogy gyermekeiket a korszellem iránt fogékonyabbakká tegyék, a felvilágosodott és gazdagabb családok többé már nem annyira a Lengyelországból ideszaladt „melamed”-ek közül, hanem inkább a Morva-, Cseh- és Németországból származó talmudifjak közül keresték házitanítóikat, kik többnyire Mendelssohn tisztelıi közé tartoznak. Ámbár ezen ifjak Mendelssohn vallásbölcsészeti rendszerét alig ha teljesen átértették, mindemellett Mendelssohn és aspektusainak szelleme fıképen ezen nevelık révén hatolt be a magyarországi zsidók szélesebb rétegeibe...”101 Az 1783−90 közötti néhány évben több mint 20 iskola nyílt meg, és közel 2000 zsidó gyermek részesült az elıírt oktatásban. Pozsonyt követte 1784-ben Óbuda, 1785-ben Miskolc, majd Nagykároly, Vágújhegy, Trencsén, Nagyvárad, Sátoraljaújhely stb.
101
MANDL, 1901, 172. p.
98
1780 és 1790 között az ország négy tanulmányi kerületében mőködött zsidó iskola102:
A tanulmányi kerület neve
A zsidó iskolák száma
Pozsony
9
Kassa
7
Nagyvárad
3
Pécs
3
Az uralkodó halála után számos iskola zárta be kapuit és adta át a helyét a zárt, rabbinikus világ értékeit közvetítı chédereknek. II. József lerakta a zsidó elemi iskolázás alapjait.
VII. A viharos XIX. század II. József halála közel egy évtizedekig szunnyadó indulatokat szabadított fel, veszélybe kerültek a zsidóknak adott jogok. A zsidók 9 pontban foglalták össze kéreseiket, amelyek közül a 6. pont így szólt: „Képezhessék magukat alsó és felsı tanintézetekben anélkül, hogy vallásukban akadályoztatnának” A folyamodványt latin nyelven nyújtotta be a „Magyarországon élı zsidók közönsége”, végsı formába öntése feltehetıen keresztény írástudótól származott. A pozsonyi koronázás után II. Lipót 1790. november 29-én Bécsben vette át a zsidók kérelmét. Az 1790. évi „De Judaeis” címen bejegyzett törvény megerısítette a II. József által adományozott jogokat. II. Lipót 1792. március 1-jén elhunyt és utódja I. Ferenc lett. I. Ferenc trónra lépésével komoly visszaesés kezdıdött a zsidók egyenjogúsításában és ezzel párhuzamosan iskolaügyükben is.
102
FELKAI, 1998, 14. p.
99
A zsidó nyilvános iskolák kikerültek az állami felügyelt alól, rohamosan csökkent a tanulói létszám, és a nemrég létrejött iskolák sorra szőntek meg. A megmaradtak (Pozsonyban, Óbudán, Vágújhelyen) a katolikus egyház felügyelete alatt, katolikus iskolák alintézményeiként mőködtek tovább. 1792-ben haladó szellemiségő zsidó vezetık kérvényt nyújtottak be az országgyőléshez a magyarországi zsidó oktatás megújításáért. Az akció eredménytelensége után mintegy 20 éves szünet következett, amelyre jellemzı volt: a chéder-rendszer, az oktatás fı szellemi iránya ismét a talmudizmus lett. „Képzeletben lépjünk be egy „tanodába”, mint amilyen e század elsı harmadában a magyarországi hitközségekben majdnem mindenütt fennállott. Reggel 7 órakor a tanító, a „melamed” magánlakásán együtt találunk 10−15 fiút. Csak héber tantárgyakat tanulnak, héber olvasást, Bibliát, kommentárokat, Talmudot. Az ötéves gyermekek a héber olvasás elsajátításán fáradoztak. Fél év lefolyásával járatosak benne. Most már olvashatják a Bibliát eredeti nyelven, de a szöveget nem értik. Azért a melamed azt mondatonkint lefordítja nekik német járgonban. A gyermekek karban ismétlik a fordítást, ezt napról-napra teszik, míg a fordítást minden fennakadás nélkül ledarálhatják. A sikamlós helyeket ki nem hagyják. Támár története már a hat éves fiú elıtt is ismeretes. Ha a fiúk a Biblia szövegének nagy részét értik Raschi bibliai kommentárját kezdik forgatni. Mindent gépies módon végeznek, a tananyag szellemébe be nem hatolnak. És ez a meddıtanítás tart a fiúnak 5−8 éves koráig. Ha ezen kort már elérte, a Talmud tanulására fogják; némi jártasság után bevezetik a „Toszefot” titokszerő meneteibe. Vastag, dohos fóliánsok felett testének törzsét nimválva tanul napestig a fiú, így teljesíti az ige értelmét: „És forgassátok tanomat nappal és éjjel”. De hány gyermek szerezte eközben sorvasztó betegségeknek csíráit. Szerencse még, hogy ha a konfirmatio után praktikus életpályára lépett, amelyen az élet jóvátette azt, amit a chéder elrontott. Aki pedig tudományos pályára akart lépni, az felkereste a gimnáziumot és késıbb az egyetemet, hol az orvosi pálya a zsidó fiú elıtt nyitva volt, vagy pedig jesivába került, hol rabbivá képezte magát.”103 (DR. VILLÁNYI HENRIK, Nagykanizsa)
103
MONOGRÁFIA, 1896, I. 376−377. p.
100
A reformkor kezdetén, 1806-ban kiadott II. Ratio Educationis célja a közoktatásügy modernizációja és átfogó szabályozása. Az új Ratiot nemzetiségi türelem jellemezte. A rendelkezés szerint valamennyi Magyarországon élı nemzetiség (hetet sorol fel) gyermekeit anyanyelvén kell tanítani, és mindenhol oktatni kell a magyar nyelvet is, hogy a soknemzetiségő országnak legyen közös nyelve. Szintén a nemzetségi türelmet példázza, hogy a német nyelv tanulását (elıdeivel ellentétben) nem tette kötelezıvé. A rendelet hat tankerületre osztotta az országot (Buda, Pozsony, Gyır, Kassa, Nagyvárad és Zágráb központtal). A zsidók jelentıs mértékben hozzájárultak a francia háború költségeihez. 1790−1815 közti idıszakban Európa politikai viszonyait a Franciaország ellen viselt háború határozta meg. A harcoló seregek ellátása megsokszorozta a mezıgazdasági termékek és a nyersanyagok iránti keresletet. A mezıgazdasági árú termelés bıvülésének új feladatok jöttek létre, amelye megoldására a feudális társadalom nem volt felkészülve. A zsidóságnak a XVIII. század elején indult szórványos betelepedése Magyarországra a XVIII–XVIX. század fordulójára tömeges méreteket öltött. 1787-ben közel 81 ezer, 1805-ben közel 127 ezer, 1840-ben pedig már 244 ezer zsidót írtak össze Magyarországon.104 A XVIII. században a beköltözık többsége a nyugati területekrıl (Ausztria, Cseh- és Morvaország, Kelet-Poroszország) jöttek, az újabb bevándorlók fıként lengyel területekrıl érkeztek. A korszak legjelesebb rabbijai, a kompromisszum jegyében megkezdték a klaszszikus héber irodalom, elsısorban a Szentírás magyarra fordítását, bibliai történeteket ismertetı tankönyveket írtak. Lıw Lipót nagykanizsai, pápai majd szegedi rabbi amellett foglalt állást, hogy a zsidóság vallási közösség, így hagyományainak tisztelete és követése nem áll ellentétben a világi ismeretek megszerzésével. 1847-ben nyilatkozatban szólította fel az országban mőködı rabbikat, hogy hitközségeikben segítsék a zsidó elemi iskolák létrehozását.
104
GONDA, 1992, 57. p.
101
Az 1830-as évek elejének zsidó- és kormánykörökben egyaránt érzékelhetı szemléletváltása végre meghozta a zsidó oktatásügy komoly és tartós fellendülését. Az 1830-as évektıl a bécsi kormányzat mind jobban szorgalmazta zsidó iskolák létesítését. Bloch (késıbb Ballagi) Mór, a neves nyelvész, szótáríró és pedagógiai szakíró 1841-ben adakozást kezdeményezett egy magyar zsidó tanítóképzı felállítása céljából, hogy a zsidó iskolákat megfelelıen képzett tanítókkal láthassák el. A tankönyvek tekintetében a Ratio és a Türelmi rendelet nyomán a világi tárgyak esetében többnyire az általánosan használt tankönyveket alkalmazták (pl. német nyelvtan, földrajz, történelem, magyar nyelvtan), ezt egészítették ki a német nyelvő Szentírással. Az elsı magyar zsidó olvasókönyvet, 1848-ban egy pápai zsidó tanító állította össze. A felügyeletet többnyire a katolikus egyház gyakorolta. 1844-ben a 200 zsidó iskolában 24.000 tanulót regisztráltak, egy 1846-os adat szerint a tanköteles korú zsidó gyermekek 73%-a járt iskolába (ebben az idıszakban az országos átlag 50% körül volt).
Közel száz évre, 1780–1870 közé tehetı az a korszak, amelynek folyamán Európa legtöbb állama deklarálta a zsidók jogi egyenlıségét. Elsıként Franciaországban, 1791-ben mondták ki valamennyi zsidó egyenjogúságát. Széchenyi nem foglalkozott a zsidóság, mint az országban élı népcsoport helyzetével, nemzet felfogásában az egyenjogúság elvei megtalálhatóak. A zsidó személy, mint a polgári erény megtestesítıje. Az 1832–36-os országgyőlés nem, de az 1839−40-es jelentıs lépéseket tett a zsidó jogfosztottság felszámolásáért. Az alsó- és felsıtábla ellentétes állásponton volt. Az alsótábla teljes körő emancipációt fogadott el. Az 1840-es törvény kimondta, hogy a zsidók − a bányavárosok kivételével – bárhol letelepedhettek, szabadon kereskedhettek és mesterséget őzhettek (zsidó vallású legények segítségével) és gyárakat alapíthattak. A törvény elıírta állandó vezeték- és személynév használatát, valamint a születendı gyermekek anyakönyvezésére kötelezte ıket. Az oklevelek és a szerzıdések szerkesztéséhez az „ország nyelvét” kellett használniuk. Az 1840-es országgyőlés a fırendek javaslata ellenére nem állított akadályt a zsidók bevándorlása elé. A kedvezı lehetıségek hatására 1840 és 1850 között 244 ezerrıl 368 ezerre nıtt a zsidóság létszáma.
102
A létszámnövekedés számos megyében 2 és 2,5-szeres arányú volt. Kossuth Lajos, 1844. május 5-i Pesti Hírlapban leírt cikkében megkülönböztette az emancipáció politikai és társadalmi oldalát. A társadalmi emancipációt a zsidó vallás reformjához kötötte. Kossuth anélkül követelt vallásreformot, hogy általa ellentmondott volna a vallásszabadság liberális elvének. „Lezajlottak a nagy forradalom világraszóló eseményei, melyek az emberiséget és sok százados intézményeit átalakították, új világot teremtve a régi helyett, de a „bolygó zsidó” számára nem hoztak megváltást”105 (MÁTRAI JAKAB, Zsolna) „Az akkori idıben csak a család, a templom és az iskola volt a zsidók „örömeinek és bánatainak tanyája”, a társadalomból számkivetve voltak, a politikai életbıl kizárva, kitiltva. De minél inkább egymásra voltak utalva, annál nagyobb volt a kölcsönös testvéri szeretet és összetartás, annál melegebb a kehila (közösség) ügye iránt tanúsított érdeklıdés. Megnyílt az imaház és a vele együtt az iskola. Ez a régi zsidó iskola, mely a maga patriarchális egyszerőségében az akkori kor „chéderjét” képezte, volt az belsı nevelıintézet, melyet a zsolnai izraelita gyermekek látogattak. Leírjam-e a rozzant házat, melyben ez az iskola el volt helyezve? Szóljak-e annak primitív berendezése – vagy felszerelésérıl? A mi tanítványaink már hírbıl sem ismerik ezeket az iskolákat; (…) Tulajdonosa, igazgatója és tanítója, vagy mint akkor nevezni szokták: rebbéje az elsı zsolnai zsidó iskolának a néhai jó öreg, Lindenstein Izidor volt. Kora reggeltıl késı estig és még az esti órákban is soha nem ernyedı buzgalommal oktatta tanítványait imára, biblia- és kommentárra, sıt a serdültebbeket még a Talmud nagy fóliánsainak nehéz tudományába is beavatta. Mindamellett maradt még annyi ideje, hogy a „profán” ismereteket is sokkal gondos ápolásban részesítette.”106 (MÁTRAI JAKAB, Zsolna)
A felvidéki zsidó iskolák már az 1840-es évektıl nagyon fontosnak tartották a magyar nyelv oktatását és erre külön magyar tanítót is alkalmaztak. „Minden magyar izraelita tanintézetnek, tehát a mienknek is hármas tendencziája van: tisztán emberi, zsidóvallásos és magyar nemzeti.
105 106
MONOGRÁFIA, 1896, II. 166. p. MONOGRÁFIA, 1896, II. 167. p.
103
A tanulóifjúságot mindama ismeretekkel és ügyességekkel kell ellátni, melyek minden czivilizált társadalmi állapotban élı emberre nézve nélkülözhetetlenek. Az iskolának kötelessége továbbá tanítványaival megismertetni az ısi vallás ígéreteit és kötelességeit, Izrael sorsát és Isten tiszteletét, hogy bennük hitükhöz való hő ragaszkodás fejlıdjék. Nem kevésbé feladata az iskolának, hogy növendékeit jártassá tegye a magyar nyelv beszélésében és írásbeli kezelésében. De hogy lelküket a valódi nemzeti géniusz áthassa, szükséges, hogy a magyar haza történetét, alkotmányát és irodalmát is ismerjék. Aszerint, amint valamely tanintézet eme hármas tendencziának, az emberi, vallásos és nemzetinek megfelel, aszerint méltathatjuk és bírálhatjuk azt. A legelsı elv, a melynek Magyarország összes izraelita tanintézetének hódolniok kell, minden kételyen ez kivált: minden erıbıl az emberi mővelıdés, zsidó igazhitőség és magyar nemzeti irány elımozdításán törekedni”107 (LİW LIPÓT) A Helytartótanács 1845. július 16-án kiadott rendelete, a „Magyarország elemi tanodáinak szabályai” a fenti törvény nyomán a népiskolák új szervezetét határozta meg. A rendelet szabályozta az iskolaszervezet, a tananyagot, a tankötelezettséget és az elemi iskolák felügyeletét. A rendelet csak a katolikus iskolákra terjedt ki. Ha végigtekintjük ennek a korszaknak a zsidó tanügytörténetét, lassan meginduló, meg-megtorpanó, majd a 30-as évektıl nagy lendülettel meginduló fejlıdést láthatunk. Az 1792-es elutasított kérvény után hosszú pangás következett a magyarországi zsidóság világi mővelıdése terén. Minden zsidó iskolában alkalmaztak magyar tanítókat. Egyre nagyobb számban jelentettek meg magyar nyelvő vagy Magyarországgal foglalkozó, az oktatásban használható könyveket (tórai könyvek magyar fordításai, bibliai történetek és magyar történelem magyarul, magyar-zsidó olvasókönyv, stb.) valamint az 1841-ben mozgalmat indítottak a zsidó tanítóképzı létesítéséért. A zsidó népiskolák is, amelyekben sok helyen fektettek nagy súlyt a technikai és ipari képzésre. Pesten, Aradon, Nagykanizsán és Pozsonyban építészet és technológia is szerepelt a tantárgyak között. Az iparos képzés alapjait képezı népiskolai tantárgyak után nagy elırelépést jelentett ezen a területen a Magyar Izraelita Kézmő- és Földmíves Egyesület (MIKÉFE) 1842-es megalakulása. Ez az intézmény egészen a második világháborúig lehetıséget adott a zsidó iparosok szakmai képzéséhez.
107
MONOGRÁFIA, 1896, I. 385−386. p.
104
Az emancipáció elfogadtatására csak a szabadságharc utolsó napjaiban 1849. július 28-án került sor. Szemere Bertalan miniszterelnök az alábbi beszéd kíséretében terjesztette be az országgyőlés elé törvényjavaslatát: „Én Magyarországot most úgy képzelem, hogy ennek különbözı népei össze vagynak győlve egy lakomázó nagy asztal körül. Az asztalra el van rakva a népek vagyona, élete, békéje, szabadsága, becsülete, dicsısége, szerencséje, reménye a jövendınek, áldás a maradóknak. Magyarország minden népei az asztal körül vannak és védelmezik az utolsó csepp vérig, a halálig. Oldalt áll azonban egy néposztály, mely szintén védelmére kelt a kincsekkel megtelt asztalnak, pedig az ı szabadsága nincs asztalon, az ı becsülete nincs az asztalon… Ezen nép osztálya a zsidó néposztály. (Éljen.) …Uraim, ha zsidó nép szinte ott van a csatatéren és vérét ontja egy oly hazáért, amelynek ı még nem kijelentett polgára, ha ı vagyonát, életét örömest feláldozza azon szabadságért, melyet csak remél, azon jogokért, melyeket még nem bír, mit bírnak a többiek, kik vele harcolnak, azt hiszem, az igazság kívánja, hogy míg egy részrıl az ellenség még nagyobb számokkal, terhekkel tetézi, mint a többi népeket, eljött az idı, hogy a nemzetgyőlés azon elvi kijelentését, tovább ne halassza, miszerint a zsidók is a hazának polgárai (Igaz!) jogban, kötelességben (kitörı éljenzés) a többiekkel egyenlık. …”108 Az országgyőlés által ellenszavazat nélkül elfogadott törvény a magyar állam határain belül született vagy itt törvényesen megtelepedett zsidókat polgári és politikai jogokkal ruházta fel. Az 1848–49-es események alapjában rázták meg a Habsburg Birodalmat. A magyar forradalmat csak az orosz cár közremőködésével sikerült leverni. A magyar kormánnyal együttmőködı zsidó községekre pénzbüntetés kiszabását helyezték kilátásba. Miután a befizetések elmaradtak, a bizottság egy, Pesten létrejött javaslattal fordult Bécshez, amelyben felajánlotta, hogy a magyar zsidóság hajlandó hozzájárulni egy országos zsidó iskolaalap létrehozásához.
108
GONDA, 1992, 89. p.
105
Az uralkodó 1850. szeptember 20-án elrendelte a hadiharc eltörlését, cserébe azonban kötelezte a hazai zsidóságot 1 millió forint befizetésére egy iskolai és tanügyi alap céljára. Az abszolutizmus politikája, a zsidóság asszimilációjának elımozdításéhoz az iskolázás, tanügy irányítását tekintette a legfontosabb eszköznek. 1848 elıtt 20−30 zsidó népiskola mőködött Magyarországon, 1858-ban már 304 iskola állt a zsidóság rendelkezésére.109 A nyilvános elemi népiskolák felállítását a Helytartótanács rendelte el és támogatta. A megerısödı pesti zsidó polgárság szimbólumává vált Dohány utcai zsinagógát, amelynek telkét 1844-ben vásárolta meg a hitközösség azzal a feltétellel, hogy azon csak istentiszteleti vagy iskolai célokra használatos épület épül, 1859. szeptember 6-án avatták fel. A hitszónoklat 1866-ig németül folyt, ekkor a hivatalba lépı Kohn Sámuel rabbi áttért a magyar nyelv használatára. Az 1849-ben megjelent Entwurf, amely Ausztria és az örökös tartományok középfokú oktatását szabályozta. A gimnáziumot 8, az új természettudományos irányultságú iskolatípust, a reáliskolákat 6 osztályban határozta meg. Fenntartási jogot adott állami, egyházi és világi testületeknek. Az oktatás nyelvévé az anyanyelvet tette, a hagyományos humán mőveltségeszmény mellett teret engedett a kor tudományosságának és az élı idegen nyelvek tanításának is. Modernizálták a tananyagot és a módszertant is. A tananyag tekintetében a természettudományos tárgyak térnyerése, valamint a német, mint élı idegen nyelv tanítása figyelemre méltó. A módszertani szemléletváltásról a rendelet instrukcióiban esik szó: a passzív befogadás helyett a tanulói tevékenységet, az aktív tanulást szorgalmazzák, melynek során nemcsak tudás halmozódik fel, hanem képességek is fejlıdnek. Az Entwurfban szerepelt elıírás a középiskolai tanárok képesítésére vonatkozóan, amely alapján, csak középiskolai tanári képesítéssel rendelkezı szaktanárok taníthattak. Újításként bevezették az érettségi vizsgát, amely az állami felügyelet megvalósulását és az iskolafenntartók autonómiájának a csökkentését. A gimnáziumok magánjellegőek vagy nyilvánosak lehettek. A nyilvánossági jogot az oktatási miniszter adhatott. A nyilvánossági joggal rendelkezı gimnáziumok államilag érvényes bizonyítványt adhattak ki, érettségi vizsgát tarthattak. Kényszerintézkedései – a kezdeti szembenállás ellenére – kedvezıen hatottak a középiskolák szervezeti és tartalmi fejlıdésére. 109
GONDA, 1992, 95. p.
106
Ellentmondásosság jellemezte a kor zsidó oktatásügyét is, a hadisarc fejében létrehozott Iskolaalap vezetıit a bécsi kormány nevezte ki, s célja a Habsburgok centralizáló céljainak, a bécsi tanügyi elképzelések megvalósítása volt a zsidó iskolák esetében. 1852-ig 25 új zsidó iskola nyílt, és 1858-ban már 308 volt a hatósági rendeleteknek megfelelı zsidó oktatási intézmény. Ez a gyors változás némi szorongást idézett elı – a hazafias érzelmő zsidók féltek attól, hogy a gyors ütemben kiterjesztett zsidó iskolarendszer esetleg újabb gettósítási vagy germanizálási és katolicizálási törekvéseket hivatott támogatni (ez utóbbi támasztotta alá az a tény, hogy a zsidó iskolák tanfelügyeletét 1855-tıl a katolikus klérus látta el). E felügyeletet erısítette az osztrák császár és a római pápa 1855. évi konkordátuma, amelytıl kezdve a birodalom iskolaügye a Szentszék irányítása alá tartozott. A zsidó iskolák ellenırzését a katolikus papok végezték. A korszak egyetlen zsidó tanfelügyelıje Lıw Lipót szegedi fırabbi volt, akit 1857-ben neveztek ki a Csongrád megyei izraelita iskolák élére. Az iskolák mőködését az 1858-as kultuszminiszteri rendelet egységesítette. E szerint a nyilvános zsidó iskolák a keresztény iskolák mintájára rendezendık be. A bécsi udvar egységes tankönyvek használatát írta elı. Szerkesztésükkel Wessely és Grünhut prágai tanárokat bízta meg oly módon, hogy a katolikus iskolák számára írt olvasókönyvben a keresztény tárgyú olvasmányokat, zsidó vallási tartalmúakkal cseréljék fel. A bécsi udvar irányította zsidó iskolarendszer az eddigiekhez képest kedvezıbb lehetıségeket biztosított a tanítók mőködéséhez. A tanítók alkalmazása és elbocsátása a Helytartóság engedélyétıl függött. Az 1885-ben kiadott kormányrendelet a tanítók alkalmazását tanítóképzıben szerzett képesítéshez kötötte. A régóta oktatókat pedig visszamenıleg kötelezték képesítı vizsga letételére. Az 1850. évi bécsi rendelet megerısítette a katolikus egyház felügyelet jogát a zsidó iskolák felett, ugyanakkor mellettük zsidó iskolai tanács létrehozását is engedélyezte. „Zsidó szerzık írásai a magyar neveléstörténeti feldolgozásokkal ellentétben pozitívan emlékeznek meg például a Pest megyei iskolák felügyeletével megbízott Haas Mihály…, vagy hasonlóan Mayer István plébánosról, mint akik jóindulattal kezelték a zsidó iskolák ügyeit. A zsidó szerzık tollából eredı tudósítások szerint a
107
kinevezett helyi és tankerületi tanfelügyelık általában humánusan, megértıen, a zsidó vallás iránt türelmesen gyakorolták a felügyeletet, ugyanekkor a felsıbb utasításoknak megfelelıen szorították az iskolákat a korszerősítésre, körülményeik javítására, a tanítást hatékonyabbá tevı módszerek alkalmazására, valamint a 8−9 órás napi és a sokszor 40 körüli heti óraszámok csökkentésére. A bécsi hatóságok tanügyi rendelkezései ilyen és más hasonló vonatkozásban − a ma már a magyar neveléstörténeti irodalomban is elismerten − progresszív jegyeket viseltek.”110 A korszak vallás- és közoktatásügyi minisztere, Thun Leo a birodalom németesítı politikájának megfelelıen irányította a magyarországi tanügyet, nem tett különbséget a nem zsidó és a zsidó iskolák között. Politikája csak annyiban különböztette meg a zsidó iskolákat, hogy szorgalmazta (pl. egy 1851-ben kiadott rendeletben) a zsidó iskolák létrehozását. 1855-re befolyt a zsidó iskola alap felállítására szánt 1 millió forint. Az összeg felhasználásáról 1856. március 29-én születet döntés. A megoldandó feladatok közül elsı helyre került a Rabbiképzı Intézet felállítása. Ezenkívül minden közigazgatási területen egy-egy „minta-fıelemi” iskola létesítését írták elı. A fennmaradó pénzt szegénysorsú vak és süketnéma gyerekek részére alapítványi helyek szerzésére kívánták fordítani. A döntés értelmében a kormány 4 mintaiskolát hozott létre: Pesten, Temesvárott, Pécsett és Sátoraljaújhelyen. Az 1857-ben felállított pesti mintaiskolát két évvel késıbb tanítóképzıvé bıvítették. A zsidó iskolák számának növekedése az évtized elejérıl és végérıl111:
Pest-budai kerület Gyıri kerület Pozsonyi kerület Kassai kerület Nagyváradi kerület Temesi kerület Erdélyi kerület ÖSSZESEN
110 111
FELKAI, 1998, 30. p. FELKAI, 1998, 32. p.
1850 8 16 52 0 7 2 0 85
1859 59 54 131 7 7 43 3 304
108
A táblázatból kitőnik, hogy az évtized végére minden kerületben nıtt a zsidó iskolák száma. Jelentıs számban a pest-budai, a gyıri, a pozsonyi és a temesi kerületben jöttek létre zsidó iskolák. A kassai kerületben 7 zsidó iskola is létrejött. (1850-ben nem volt egy sem.)
VIII. A zsidóság helyzete a XIX. század második felében – emancipáció, asszimiláció, antiszemitizmus Az abszolutizmus enyhülésével a zsidóság magyarosodó törekvései ismét felerısödtek. A magyarosodásban, ekkor a pesti zsidóság járt élen. Ebben nagy szerepet játszott, hogy az 1861-ben megalakult Izraelita Magyar Irodalmi Társaságban magyar nyelvő tanfolyamokat, felolvasásokat tartottak. Az emancipációs törvény elfogadására 1867-ben gr. Andrássy Gyula miniszterelnöksége alatt került sor. A törvény kimondta, hogy „1.§ Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottnak nyilváníttatnak.” A törvényjavaslatot a képviselıház vita nélkül elfogadta, a 68 fırend közül 64 szavazott mellette. A törvény életbe lépését országszerte a zsinagógákban hálaadó istentisztelettel ünnepelték. A törvény hiányossága volt, hogy a zsidóságot egyenjogúsító törvény a zsidót, mint egyént tette egyenrangúra az ország keresztény lakosaival és nem foglalta magában az izraelita vallásfelekezet emancipációját. Az emancipációs törvénynek azonban nagy hiányossága volt, hogy a zsidó hitfelekezetet nem tette egyenjogúvá, elfogadott vallássá. Ennek az volt az oka, hogy a zsidóság nem rendelkezett más egyházakhoz hasonlóan egységes központi egyházi szervezettel, képviselettel. Az emancipáció hatására a zsidó községek elvesztették közigazgatási funkciójukat, tevékenységük a hitélet, a szociális- és oktatásügyre korlátozódott. Nagy szükség volt a hitközségek feladatainak, szervezetének és mőködésének az újrafogalmazására.
109
„A zsidók feladata, hogy az idı kultúrkívánalmainak megfelelı felekezeti alkotmányt adjanak önmaguknak, s egy erre vonatkozó szabályzatot terjesszenek jóváhagyás végett a legközelebbi országgyőlés elé. Egy jól elkészített hitközségi szervezetrıl van szó, mely törvényes autonómiát ad a hitközségeknek, a hatóságok elıtt folyó győlöletes pereknek véget vet… Szó van továbbá egy derék, a vallási forrásokban otthonos, klasszikus tudással is felruházott, a honi nyelvben tökéletes rabbikar képzésrıl. Szó van végre a népoktatás korszerő szervezésérıl, amitıl nem szabad különválasztani a tanítók biztosított, tisztes helyzetét.”112 A zsidó iskolákban több helyen áttértek a magyar tannyelvre. A magyarosítás terén fontos tevékenységet fejtett ki az Izraelita Magyarító Egylet. 1861/62. évi jelentésükben áttekintették a Pest–Buda–Óbuda területén mőködı zsidó tanintézeteket, és elemezték a magyar nyelv terjesztése terén folytatott tevékenységüket, és szorgalmazták a reáltárgyak, valamint a vallási tantárgyak magyar nyelvő oktatását is. Kulturális egyesületek is alakultak, 1866-ban létrejött az Országos Izraelita Tanítóegyesület. Léderer Ábrahám (1827−1916) a pesti izraelita tanítóképzı igazgatója volt az 1859 és 1899 közötti idıszakban. Az ı nevéhez főzıdik az Országos Izraelita Tanítóegyesület megszervezése. Több szakkönyvet írt neveléselméleti és neveléslélektani témában. Zsengeri Samu (1840−1924) tanítóként tevékenykedett 1857 és 1866 között a budapesti izraelita tanítóképzı tanára, majd igazgatója lett. Az „Ungarisch–jüdische Schulzeitung” címő lap szerkesztıje és Pestalozzi mőveinek elsı magyarországi fordítója volt. Az orthodox oktatási intézmények 1873-tól 113: − Ortodox Elemi Fiúiskola (VII., Dob u. 35.) − Elemi leányiskola (VII., Kertész utca 32.) − Elemi fiú- és leányiskola (VIII. Magdolna u. 29.) − Ortodox Izraelita Polgári Fiúiskola (VII. Dob u. 35.) − Ortodox Izraelita Polgári Leányiskola
112 113
LİW LIPÓT, 1861 In.: GONDA, 1992, 121. p. ORBÁN, 2006, 59–77. p.
110
− Ortodox Izraelita Elemi Leányiskola (VII. Dob u. 35.) − „Tajrász Emesz” Talmud Tóra (VII. Kazinczy utca 27.) − Jesiva elıkészítı tanfolyam − Kerületközi Talmud Tóra Egyesület (VII., Vörösmarty utca 11a) Ortodox egyesületek fiatalok részére114: − Tiferesz Bachurim (ortodox izraelita ifjak önképzı egyesülete, VII., Kazinczy u. 52.) − Hizoharu (jesivákban tanuló budapesti ifjakat támogató bizottság, VII., Dob u. 35.) − „Ecz chajim” (= Élet fája), ortodox izraelita ifjak köre (VII., Kazinczy u. 29.) − Hanna Gyermekvédelmi Egyesület (VII., Kazinczy u. 51.) − Orthodox Zsidó Nıegylet (VII., Kazinczy u. 52−54.) Az 1862. április 27−28-án megrendezett elsı zsidótanügyi tanácskozást az Izraelita Magyarító Egylet kezdeményezte. Fı témája az volt, miképpen lehet a hitközségek önrendelkezési jogát az iskolaügyben úgy megırizni, hogy közben legalább kétosztályos elemi iskola felállítására kötelezzék ıket. Hosszas vita után (amelynek egyik központi kérdése az volt, hogy a felállítandó iskolák nyilvános népiskolák vagy csak vallási jellegő iskolák legyenek-e) az összejövetel 18 paragrafusból álló iskolai szabályzat-tervezetet fogadott el. Ennek elsı pontja kimondta, hogy minden hitközség köteles legalább két osztályos népiskolát létrehozni, ahol kizárólag okleveles tanítókat alkalmazhatnak. A tanítókkal szembeni önkényeskedések visszaszorítására kimondták, hogy ıket három évnél tovább, ideiglenesen státuszban dolgoztatni nem lehet. Foglalkoztak a középiskolákkal és a tanítóképzéssel is. A tanítóképzı intézeteket a népiskolákhoz csatlakozva képzelték el, továbbá két osztályban oktatva a világi és a vallási tárgyak tanításához szükséges ismereteket. Eötvös, Trefort és Csáky Albin minisztersége idején több olyan rendelkezés látott napvilágot, amelyek pozitívan hatottak a zsidó iskolázásra. Trefort személyesen is meglátogatott számos zsidó iskolát, és az ott folyó munkáról elismerıleg nyilatkozott. 1860-tól az összes erdélyi izraelita iskola a gyulafehérvári országos rabbi fennhatósága alá került.
114
ORBÁN, 2006, 59–77. p.
111
Az 1863. április 16-i rendelet felmentette a katolikus papságot a zsidó iskolák felügyelete alól.
A magyar zsidóság választott képviselıi 1868. december 11-én győltek össze. A kongresszust br. Eötvös József kultuszminiszter nyitotta meg. Három bizottság alakult, melyeknek feladatai, hogy: 1. a hitközségi szervezeti szabályzatról és az iskola alapkezelésérıl, 2. az iskolai szabályzatról, 3. az elkövetkezendı kongresszusok képviselı-választásáról döntsenek. Az elfogadott, 80 szakaszból álló hitközségi szervezeti szabályzat az alábbi fı elveket foglalta magába: − a szervezett alapja a hitközség, − a szervezet kötelessége: a szokásos istentiszteletei, szertartási, oktatási és jótékonysági intézményeket fenntartani. Elhatározták, hogy az ország hitközségei 26 községterületre oszlanak. A 26 községterületen megválasztott elnökök külön testületet képeznek, amely évente ülésezik, hogy ellenırizze az országos iskola-alapot és döntsön az egyetemes győlés összehívásáról. A kongresszus elfogadta modern rabbiképzı felállításának a tervét is. A magyarországi izraeliták elsı egyetemes kongresszusa 1869. február 23-án Hirschler Ignác elnök zárszavával fejezıdött be. Összehívása a felekezeti egyenjogúsítás megvalósítását volt hivatott létrehozni, a vallási autonómia elnyerése helyett azonban a hazai zsidóság szervezeti kettészakadásának folyamatát indította el. A zsidóság három nagyobb szervezeti egységre szakadt. A létrejött három egység volt: a kongresszusi vagy neológ, az orthodox és az egyik irányzathoz sem csatlakozó status quo ante.115
115
GONDA, 1992, 130–132. p.
112
A Rabbiképzı Intézet létrehozása közel két évet vett igénybe. Az épületet 1877. október 4-én adták át rendeltetésének. Az Intézet felépítésérıl és szervezetérıl az 1877-ben jóváhagyott alapszabályzat rendelkezett. Az elsı elnöke Bloch Mózes volt. A rabbiképzı két tanfolyamból tevıdött össze: az alsóból, mely hat évig, és a felsıbıl, mely négy évig tartott. A tanfolyamok idıtartama késıbb öt-öt évre változott. Gazdag könyvtára révén a zsidó tudományosság európai hírő központjává vált. 1876-ban intézetet alapítottak a zsidó vallású, vak emberek számára (Wechelmann-Neuschloss-féle Izraelita Vakok Intézete) és 1878. június 2-án az Izraelita Országos Siketnémák Intézete is megnyílt. 1850-tıl 1879-ig a zsidó népesség száma jelentısen megnövekedett116: Év
Az ország összlakosságának a száma
Ebbıl zsidó vallású volt
1850
11.555.400
339.816 (2,7%)
1869
13.561.245
533.641 (4,1%)
Budapest összlakosságának a száma
Ebbıl zsidó vallású volt
1851
178.062
20.779
1879
280.349
44.890 (16,6%)
A század közepétıl szembeötlı néhány nagyobb város zsidó népességének a növekedése. Legnagyobb arányú Budapest zsidóságának a gyarapodása volt. A zsidó népesség a század végéig szüntelenül növekedett. A század közepén, 1840-ben több mint 240 ezer fıt számláló hazai izraelita közösség létszáma 1880-ra elérte a 638 ezer fıt, 1890-re 725 ezer fıt.(A lakosságon belüli aránya a 4,2%-ot.)
A népiskolai törvényjavaslat megalkotása Eötvös József nevéhez kötıdik. A minisztersége alatt elfogadott 1868. évi XXXVIII. tc. állami felügyelet alá helyezte a felekezeti iskolákat, kimondta a tankötelezettséget 6−12 éves korig (illetıleg 15 éves korig) tanfelügyelıi szervezetett hozott létre, képesítéshez kötötte a tanítók alkalmazását, állami tanítóképzık felállítását rendelte el, s elıírta a kötelezı tantárgyakat.
116
FELKAI, 1998, 28. p.
113
Az 1868. évi népiskola törvény az államnyelvek tanítását csak a középszintő és a felsıoktatásban tette kötelezı. A magyarországi antiszemita mozgalom az 1870-es években kibontakozó gazdasági és politikai válság miatt alakult meg. Az antiszemitizmus hazai képviselıi a birtokát vesztett, lesüllyedı nemesi réteg, a dzsentrik körébıl kerültek ki. A mozgalom vezére Istóczy Gyızı, valamint Ónody Géza voltak. A tiszaeszlári események 1882-ben a vérvádak felújítására adtak lehetıséget. A koholt vádak miatt több zsidó vallású lakost ért támadás. A zavargások hosszú hónapokig eltartottak. 1883. október 6-án létrejött az Országos Antiszemita Párt, amely indult az 1884. évi választásokon, ahol 17 mandátumot szereztek. Az antiszemita mozgalom másfél évtizedes fellendülés után az 1890-es évek elejére veszített az erejébıl, majd megszőnt. A zsidóság asszimilációja a XIX. század végén sikeres volt. A politikai cionizmus elindítója, Theodor Herzl 1896-ban adta közre „A zsidó állam” címő írását. Herzl terve Magyarországon gyenge visszhangra talált.
Trefort Ágoston kultuszminiszter nevéhez főzıdik az 1883. évi törvény, amely a középiskolák országosan egységes megszervezését és szabályozását írta elı. A törvény megerısítette a gimnáziumok és reáliskolák korábbi (az Entwurf-ban meghatározott) szervezetét és célját. 1875-tıl a gimnáziumhoz hasonlóan a reáliskola is 8 osztályos lett, de mindkettıhöz lehetett szervezni alsó tagozatot is. A törvény rendelkezett a gimnáziumi és a reáliskolai érettségi nyújtotta továbbtanulási lehetıségekrıl, valamint az átjárhatóság feltételeirıl is. A törvény szólt a középiskolai tanári képesítés megszerzésének a követelményeirıl is.
Eötvös rendelete 1868-tól lehetıvé tette, hogy a zsidó iskolák élére (az addigi elıírásoknak megfelelı katolikus igazgatók helyére) zsidó igazgatókat nevezzenek ki. Trefort Ágoston és Csáky Albin rendeletei engedélyezték, hogy a középiskolákban tanuló zsidó diákok felmentést kapjanak a szombati írás és rajzolás alól.
114
Az iskolák belsı életét az ún. „rendtartás” szabályozta. A zsidó iskolák többsége nagy tanítási szüneteit a zsidó nagy ünnepekhez igazítva tartotta és sok helyen a tanév pusztán nyolc hónapból állt. A féléveket nem a szokásoknak megfelelıen alakították ki. A tanév a zsidó elemi iskolákban téli és nyári félévre oszlott. A téli félév október végén, az ıszi nagyünnepek után kezdıdött és március végéig tartott, a nyári pedig a peszach utáni napoktól, április közepétıl az ıszi ünnepekig, szeptember végéig. A téli félév után 2, a nyári után 4 hetes tanítási szünet következett, ami lehetıséget adott a zsidó ünnepek megünneplésére. A tanítás vasárnaptól péntekig délelıtt 8−11-ig, 1840-tıl 8−12-ig: hétfın, kedden és csütörtökön délután 2−5-ig tartott. A tanulóknak meg kellett jelenniük a szombati istentiszteleten. „Ugyanakkor új életre kelti fırabbink az ifjúsági istentiszteleteknél elmaradhatatlan oktató és vallás-erkölcsös életre buzdító exhortacziókat, melyeket a tanítók minden héten a szentírás illetı fejezetébıl felváltva mondanak el. Ezen, beszédek vagyis jobban mondva szentírásbeli magyarázatok kitőnı hatással és befolyással vannak a gyermekek kedélyére s feltétlenül hatalmas eszközül szolgálnak azok erkölcsös, vallásos nevelésére. (…) Iskolaszéki tagok és vendégek majdnem minden alkalommal jelen vannak az ifjúsági isteni tiszteleten. A legutóbbi idıben számos nagyobb iskola tanító testülete részletes ifjúsági istentiszteletünk leírását kérte tılünk és tudomásunk szerint az általunk követett módot el is fogadta.”117 (PFEIFFER MÓR, Gyırsziget) Az 1880-as években széleskörő mozgalom bontakozott ki egy zsidó gimnázium létrehozása érdekében. Bár Kármán Mór kidolgozta a gimnázium tervezeté, és hagyatékok és adományok folytán a pénzügyi eszközök is rendelkezésre álltak, a tervet sokan ellenezték. Azok nézetei kerekedtek felül, akik az asszimilációra káros hatása miatt ellenezték az intézmény felállítását. A XX. század elején a zsidó gimnázium tervezése tovább folyt. A szellemi tervek Munkácsi Bernát és Kármán Mór nevéhez főzıdnek. Kármán Mór (1843−1915) a herbarti pedagógia követıje volt. Az 1879-es gimnáziumi tanterv (és a hozzákapcsolódó módszertani utasítások) fı kidolgozója volt. Kiemelkedı szerepe volt a középiskola tartalmi és szervezeti megújulásában.
117
MONOGRÁFIA, 1896, I. 155. p.
115
Az iskola felállításának (amelyet Trefort komolyan támogatott) anyagi fedezetként magánalapítványok és az Iskolaalap forrásai kerültek szóba. 1909-ben Apponyi Albert kultuszminiszter hagyta jóvá a fiú- ill. a leány középiskola felállítását, azonban a kivitelezés még váratott magára. Az I. világháború végéig nem beszélhettünk zsidó középiskolákról. Gimnázium egyáltalán nem volt, reáliskola is csak két helyen mőködött, rövidebb ideig Nagykanizsán, hosszabb ideig csak Vágújhelyen. Így a középfokon továbbtanulni kívánó fiatalok a más felekezetek által fenntartott illetve az egyre nagyobb számban létrejövı községi középiskolákban folytathatták tanulmányaikat. Az emancipáció kínálta lehetıségekkel élni kívánó, többségükben asszimilálódott zsidók magas iskolázottságra törekedtek, mert ez megnyitotta elıttük az értelmiségi pályákat. Ez az oka, hogy amíg az 1867 és 1918 közötti években az ország középiskolás tanulóinak száma kétszeresére nıtt, a zsidó középiskolásoké 21-szeresére (789-rıl 16.649-re)118 „Amint már említettem, iskolánknak eddig összesen 362 tanulója volt, ezek közül 142 volt leány és 220 fiú. Ezek közül tudomásunk szerint: ügyvédi pályára lépett
2 tanuló
orvosi pályára lépett
1 tanuló
erdészeti pályára lépett
1 tanuló
iparosi pályára lépett
11 tanuló
kereskedıi pályára lépett
8 tanuló
egyéb pályára lépett
7 tanuló
gymnásium pályára lépett 12 tanuló reáliskola pályára lépett
4 tanuló
A leányok közül 20 leány tovább folytatja tanulmányait.”119 (LACZKÓ BERNÁT, Zsarnócza)
118 119
FELKAI, 1998, 81. p. MONOGRÁFIA, 1896, I. 169. p.
116
Budapesten ennél is magasabb volt a zsidó tanulók számának növekedése, néhány gimnáziumban (pl. a VII. kerületi gimnáziumban (ma Madách), az V. kerületi királyi katolikus fıgimnáziumban, a fasori evangélikus gimnáziumban) a tanulók több mint fele volt zsidó vallású. Az oktatás fejlettségére, körülményeire nézve fontos mutató az osztatlan iskolák aránya. Ebbıl a szempontból a zsidó iskolák rossz képet mutattak. A népiskola törvény 6 osztályos népiskolákkal számolt, azonban országosan az V−VI. évfolyamról a tanulók egy része magasabb iskolába (polgári-, reál-, kereskedelmi iskola, gimnázium) lépett át. Ez különösen jellemzı volt a zsidó iskolákra. A korszak folyamán folyamatosan nıtt a tankötelesek és az iskolába járók száma is. Ennek az országos tendenciának megfelelıen alakult a zsidó gyermekek iskolai pályafutása is. Az iskolába nem járók a szórványos településekrıl származtak, ahol a hitközség nem tudott iskolát fenntartani. A zsidó vallású gyermekek 80−85%-a tett eleget tankötelezettségének, ez kb. megegyezett az országos átlaggal. Sok zsidó vallású gyerek nem zsidó iskolában tanult, még a fıvárosban is, pedig ott volt elegendı zsidó iskola. (1910-ben a fıvárosi községi iskolák tanulóinak 24,6 %-a zsidó vallású volt.)120 A zsidó iskolák területi megoszlása egyetlen volt: nem volt az állami elıírásoknak megfelelı, zsidó elemi iskola még 1890-ben sem Máramaros, Szilágy, Ugocsa megyében, és csak szórványosan volt Sáros, Szatmár, Ung és Zemplén megyében.121 Ebben az idıben az ún. „zugiskolák problémája” jelen volt. Zugiskolának neveztek minden olyan tanintézményt, amely nem felelt meg az 1868. évi XXXVIII. törvény 16−22.§-ának. Ezek a paragrafusok rendelkeztek a nyilvánosság feltételeirıl is. Ezek a rabbik, tanítók, valamit a szülık közös igénye által létrehozott héderjellegő iskolák voltak és elzárkóztak a világi szellemő oktatástól. Késıbb a vallási hagyomány oktatását a hitközség irányítása mellett mőködı Talmud–Tórák vették át.
120 121
FELKAI, 1998, 54. p. FELKAI, 1998, 52. p.
117
A alábbi táblázat az 1900 év zsidó elemi iskoláit is mutatja122: Elemi iskolák száma
Felekezeti megoszlás szerint
Római katolikus
5426
32,95%
8.198.497
48,7%
Református
2096
12,73%
2.427.232
14,4%
Görög katolikus
2070
12,57%
1.841.272
10,9%
Görögkeleti
1770
10,76%
2.199.195
13,1%
Evangélikus
1370
8,31%
1.258.860
7,5%
501
3,04%
831.162
4,9%
36
0,22%
68.551
0,4%
13.486
0,1%
16.838.255
100%
Zsidó Unitárius Egyéb Állami iskola
1521
9,23%
Községi iskola
1679
10,19%
16.469
100%
Összesen
A XIX. század második felében – részben az asszimilációs törekvések hatására, részben az állami tantervek szakmai, didaktikai megalapozottságának felismerése miatt – a zsidó iskolák helyi tantervei egyre jobban közelítettek az államihoz. Mindig eltérést okozott azonban, hogy a zsidó elemi iskolák közül csak néhány rendelkezett V−VI. osztállyal, így az ezen évfolyamok tananyagába tartozó tárgyakat (pl. történelem, állampolgári ismeretek, természetrajz, stb.) vagy nem tanították, vagy a IV. osztályba került rájuk sor, az átlagosnál alacsonyabb óraszámban. Nagy teret kapott viszont az állami tantervben nem szereplı német nyelv tanítása. Az 1905-tıl életbe lépı tantervet már valamennyi zsidó iskola vezérfonalának fogadta el a tantárgyak évfolyamok közötti megoszlására vonatkozóan. A század végére a zsidó hitközségekben is megfogalmazódott az igény arra, hogy a vallástan tanítását országosan egységesítsék. 1891-ben jelent meg elsıként a pesti, majd nem sokkal ezután az országos vallástan tanterv. A tantervek a vallástan oktatás tárgyaként a zsidó vallásos irodalmat, a héber nyelvet, a zsidó nép történetét, a liturgia és szertartástan ismeretét valamint a zsidó vallás – és erkölcstant jelölték meg. A tanterv a közoktatás valamennyi szintjére és formájára vonatkozott.
122
FELKAI, 1998, 51. p.
118
Tartalmazta a részletes tantervet a zsidó népiskola I−IV. osztályára, a középiskola I−VIII. osztályára, a polgári iskola I−IV. osztályára, valamint héber iskola néven a nem zsidó iskolákban járók számára. Mindkét tanterv szerves része volt az ifjúsági istentiszteletek pontos szabályzata. Az alábbi táblázatból látható, hogy az 1890-es évektıl folyamatosan csökkent a zsidó népiskolák száma123: 1891
1900
1910
1914
578
501
475
407
Ennek az okait a felekezet belsı problémáiban és az oktatási rendelkezések hatásaiban kereshetjük. Az 1908. évi XLVI. törvény ingyenessé tette a népiskolákat. Ez a jó célt szolgáló törvény a zsidó iskolákat rendkívül nehéz helyzetbe hozta. Míg a nagy vagyonnal, rendelkezı más egyházak fel tudták vállalni a kiesı bevételek pótlását, a zsidó hitközségek számára a tandíj kiesése az iskolák fenntartását lehetetlenné tette. Az állam tanulóként 16 forinttal járult hozzá az iskolák költségeihez, de ennek ellenére sok hitközség kényszerült az általa mőködtetett iskola bezárására. A tanítók helyzetét, képzettségét, elismerését illetıen különbözı kép tárul elénk. A tanítók számának változása megfelelt az iskolák számszerő változásának és az országos tendenciáknak. A századfordulóig nıtt, majd csökkent a számuk124:
országosan
1869/70
1913/14
1917/18
17870
33253
28893
706
831
720
zsidó iskolában
A népiskolai törvényben megjelent szabályozásnak megfelelı Országos Izraelita Tanítóképzı Intézet 1868-ban nyílt meg. A zsidó iskolák tanítói magasan képzettek voltak (már 1883-ban 93%-uk képesített volt), a képesítettek aránya valamennyi felekezet közül a legmagasabb volt.
123 124
FELKAI, 1998, 50. p. FELKAI, 1998, 54. p.
119
A kultuszkormányzat is többször próbálta rendezni ezt a helyzetet (1875-ben a nyugdíjukat, késıbb 1893-ban fizetésüket is törvényileg szabályozták). A hitközségek sokáig sem a törvények, sem az 1868/69. évi zsidó kongresszus erre vonatkozó rendelkezéseit nem tartották be.125
„Új lendülettel folytatódott a még az 1840-es években megindult zsidó tankönyvírás. Elıször inkább a hittan oktatását segítı tankönyvek jelentek meg, például az 1870-es évek közepén dr. Bak Izrael Dat Jiszrael (Izrael hite) címő vezérkönyve az iskolák használatára. Flesch Miksa: Elsı oktatás Mózes vallásúak részére magyar és német nyelven, Rosenmayer Izsák Sátoraljaújhelyi hittantanító. A héber olvasás elsı elemi tankönyve, Zsengeri Samu: Hittani hármas könyv (Chut Hamesulos) címő könyve., Kondor János: Az izraelita vallásoktatás vezérfonala I−IV. osztályosok számára, Csukási Fülöp-Schön József. Zsidó hittan elemi, polgári és középiskolák számára. Nagy népszerőségnek örvendett Radó (Roth) Vilmos magyar olvasókönyve. De az 1890-es évekbıl említhetık az újabb világi tárgyú tankönyvek közül a következık: Gabel József-Spitzer Andor: Magyar olvasókönyv az I−IV. osztályosok számára, Herzog Emil: Elsı német olvasókönyv, Mandl Lajos: Német olvasókönyv, Major. J. Gyula: Énekkönyv, stb. Az 1905. évi új népiskolai tanterv megjelenésével a zsidó iskolákban használt tankönyvek lépést tartottak, nemcsak az új tantervvel, hanem az új iskolai helyesírással is. A tankönyveken kívül a már az elızı idıszakokban megindult folyamat folytatásaként gazdagodtak az iskolák szertárai is egyre korszerőbb természetrajzi, földrajzi, fizikai, mértani taneszközökkel, különösen falitáblákkal, térképekkel, földgömbökkel, a technikai fejlıdést követı szemléltetı eszközökkel, valamint egyes helyeken már külön a tanárok és külön a diákok számára rendelkezésre álló könyvtárakkal.”126
Az egyik elsı iskolai használatra tervezett elemi héber nyelvtant 1877-ben Handler Márk tatai rabbi írta.
125 126
FELKAI, 1998, 55. p. FELKAI, 1998, 61−62. p.
120
A tanfelügyelıi jelentések visszatérıen dícsérıleg nyilatkoznak a zsidó iskoláknak a magyar nyelv tanítása és használata terén elért eredményeirıl. „…Gróf Andrássy Aladár és neje ı exellencziáik az évzáró vizsgák alkalmával iskolánkat megjelenésükkel kitüntették és itt hosszabb ideig idızvén, távozásakor a gróf úr ı nagyméltósága az egyes tantárgyakban elért siker fölötti elismerésének kifejezést adván, különösen dicsérıleg szólt a tanulók tiszta magyaros kiejtésérıl és azon hazafias szellemrıl, melyet ez alkalommal iskolánkban tapasztalt.”127 (LEITNER SAMU, Homonna) A magyar tannyelvő iskolák aránya 1883/84-ben és 1895-ben128: unitárius református zsidó római katolikus evangélikus görög katolikus görögkeleti
1883/84 100% 98,1% 72,2% 55,1% 22,5% 6,4% 0,04%
1895
95% 64% 29% 14% 1%
A zsidó iskolák élen jártak a magyar nyelv terjesztése terén a nem magyarok lakta területeken (Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken). Sokszor az itt szolgálatot teljesítı magyar hivatalnokok a zsidó iskolába íratták gyerekeiket, hogy a magyar nyelvet jól megtanulják. „1876. évi március 30-án Dimitrijevics Milos kir. tanácsos és tanfelügyelı az iskolát másod ízben látogatta, mely alkalommal részére egy bizonyítványt állított ki, mely bevezetésében így hangzik: »Mai látogatásom alkalmával ismét meggyızıdtem, hogy a verbászi izrael, népiskola a mi hazánk legjobb nép iskolái közé tartozik. A szép hírrıl, melyet ezen 1838 óta fennálló iskola széles körökben élvez tanúskodik azon körülmények, hogy évente közelrıl és távolról a különféle hitfelekezetek és nemzetiségek gyermekei látogatják, így a mostani tanévben 65 ilyen fiú és lány Bács megye más helységeibıl, továbbá Pest-, Baranya-, Szerém megyékbıl, az eddigi határır vidékrıl és Szerbiából.«”129 (BLUM SALAMON, Újverbász)
127
MONOGRÁFIA, 1896, II. 386. p. FELKAI, 1998, 53. p. 129 MONOGRÁFIA, 1896, II. 417. p. 128
121
Mintegy harminc év alatt az 1867/68. tanévtıl 1895/96-ig a zsidó egyetemi hallgatók aránya 17.7 százalékról 29.68 százalékra emelkedett.130 Tanév
Egyetem
1887
Pesti tudományegyetem
1871
Mőegyetem
1872
Hallgatói létszám
Ebbıl zsidó
1885
535
511
50
Pesti tudományegyetem
2101
440
1895
Budapesti tudományegyetem
4407
1304
1900
Budapesti orvosi kar
573
291
3395
1101
Budapesti bölcsészkar
827
152
Budapesti gyógyszerészhallgató
126
29
Budapesti tudományegyetem
6751
2359
Kolozsvári tudományegyetem
2110
311
Budapesti mőegyetem
1506
546
Kolozsvári tudományegyetem
2119
266
Budapesti jogi kar
1910
1913
„Míg a Bécsben tanuló orvostanhallgatók között a magyar zsidók aránya (1910-ben 46−47%) meg egyezett, a magyar orvosi karokra beiratkozott zsidó hallgatókéval, addig a jogi, a természettudományi, valamint a bölcsészkaron felülreprezentáltságuk a császárvárosban (jog: 60%, természettudományok és bölcsészet: 14%).131 „…a zsidóság iskolai túlképviseltetettség az iskolázás szintjével általában nıtt. Míg részvételük az elemi iskolában átlagos maradt, a középiskolákban már a századforduló óta többszörösen felülmúlta a zsidóság népességi arányát – különösen az érettségizık szintjén – s az egyetemi beiskolázásnál maximumát érte el. 1914 elıtt a 6%-nyi lakosságból rekrutálódó zsidó egyetemi hallgatók az orvosi karok padjainak 40−55%-át, a jogi karok 20−40%-át, a bölcsészkarok 15−30%-át, foglalták el. Hasonló túlképviseltetettség még az 1920 utáni egyetemi numerus clausus évtizedeiben is kimutatható, ha a külföldön tanuló zsidó diákokat is számbavesszük.”132
130
FELKAI, 1998, 87. p. KARÁDY, 2000, 292. p. 132 KARÁDY, 2000, 27−28. p. 131
122
A héber nyelv iránti fokozódó figyelem a század elsı évtizedeiben a cionizmus fellendülésének volt köszönhetı. 1907-ben Budapesten megalakult a „Szófó Chájó” Héber Nyelvmővelı Társaság, amely a héber nyelvet világi célokra kívánta felhasználni. 1914-ben indult a „Hászáfá” Országos Héber Nyelvmővelı és Irodalomterjesztı Társulat. Céljuk az volt, hogy a zsidó tudomány mőveit héber nyelven kiadják. Az elsı világháború félbeszakította a munkát. A „Hászáfáh” csak 1918-ban folytatta a tevékenységét. 1911-ben indult a „Há-Coféh” címő héber nyelvő tudományos folyóirat, amelyet Blau Lajos szerkesztett és 1912-ig a Magyar Zsidó Szemle mellékleteként jelent meg, majd önállóan. A zsidó filantrópia fontos részét képezte a gyermekvédelem, a fiatalabb korosztály szocializációjának a segítése. A XIX. század végétıl már önálló gyermekvédelmi intézmények mőködtek. 1897-ben nyitotta meg kapuit a Bródy Adél Gyermekkórház. Az 1909-ben létesült az Izraelita Szünidei Gyermektelep-Egyesület, amely 7−13 éves szegény sorsú gyermekek nyaraltatásáról gondoskodott. Az egyesület két nyaralótelepet tartott fenn: Diósjenın és a Balaton mellett, ahol évente közel 500 gyermek tölthette szünidejét. Az 1910-ben létrehozott Országos Izraelita Patronázs Egyesület, a veszélyeztetett zsidó gyermekek társadalmi beilleszkedését kívánta elısegíteni. Fennállása 18 éve alatt 2000-nél több gyermeket részesített ellátásban. 1910-ben alapították az Országos Magyar Izraelita Közmővelıdési Egyesületet. Az OMIKE által fenntartott szociális intézmények közül a legjelentısebb az 1910-ben létrehozott: „Mensa Academica”, amely fıiskolás hallgatók étkeztetését szolgálta. Az elsı világháború elıtt már egy 600 személyes konyhát mőködtetett.133
133
GONDA, 1992, 180–181. p.
123
Híres zsidó pedagógusok voltak a XIX. század második felében Reményi Gyenes István biográfiai adatai alapján felidézem e korszak nagyjait: Csáki Frigyes a mőszaki egyetem rektora volt és a villamosmérnök-képzés egyik korszerősítıje. Az elektrotechnika, a vezérléstechnika és a szabályozástechnika körébe vágó dolgozatai nemzetközi rangúak. Sok tekintélyes tisztség mellett elnöke volt a Pugwash Magyar Nemzeti Bizottságának is. Frim Jakab gyógypedagógus, az elsı volt hazánkban, aki az értelmi fogyatékosok számára (1870-ben) intézetet létesített és nevelésükkel kezdett foglalkozni. Intézetét, amelyrıl neve fogalommá vált, 1896-ban az állam vette át. Füredi Ignác számos tankönyvet és iskolai szótárt írt, s ami különösen említésre méltó: hogy magyar nyelvtant német nyelven. İ szerkesztette az elsı idegen szavak szótárát (1891-ben!). „Közhasznú idegen szótár” címen és (1902-ben) a „Magyar nyelvhibák javító és magyarázó szótárát”. Gabel Gyula mnemotechnikára épülı oktatási módszerét tíz nyelvre ültették át és az osztrák-magyar hadseregben kötelezıen alkalmazták. 1897-ben egyik kezdeményezıje a „Mensa Academica” létesítésének, amelynek alapján mőködik lényegében ma is az egyetemi hallgatók kedvezményes étkeztetésének rendszere. Gyenes Izsó hegedőtanár, élete végén újításként elfogadott módszerével bebizonyította, hogy a süket és nehezen nevelhetı gyermekek is, bizonyos fokig, megtaníthatók hegedülni − gyógypedagógiai eszközként. Felfedezése: a gyermeknek ahhoz, hogy számára kedves melódiát „állítson elı”, lábával, kezeivel összehangzó mozdulatokat kell végeznie. (Ezt pedig bizonyos fokig az értelmileg fogyatékos gyermekek is szívesen elsajátítják!). Ehhez új hangjegyírási formát dolgozott ki (számokból-vonalakból) és feltalálta a „vonóshangszerre szerelhetı kéztámasztót”. Módszerét annak idején még a Magyarországon dolgozó, Szondi Lipót is megvalósításra javasolta.
124
Kármán Mór Herbart pedagógiai koncepciójának a közvetítésével az 1870-es években a magyar pedagógiai gondolkodásra is jól érzékelhetı hatást gyakorolt. Fıként a középiskola és a középiskolai tanárképzés új szellemő átszervezésében volt jelentıs szerepe.134 Lichtenstein György volt az elsı zsidó jurátus Magyarországon, s egyben az elsı mnemotechnikus. Az emlékezettant propagálta, terjesztette országszerte és Ausztriában is. 1848-ban a kormány megbízásából diplomáciai feladatokat végzett Berlinben. 1850 után Angliába ment, ahol ı tanította Kossuth fiait zongorázni... Késıbb Edinburgh-ban nevelıintézetet alapított. Roboz József gyógypedagógus − 1885-ben Aradon − magániskolát létesített a siketnémák részére. Késıbb a gyógypedagógiai intézetek országos szakfelügyelıje. Úttörı munkásságot végzett a beszédhibák szakszerő gyógykezelésében. Szenes Adolf értékes befolyást gyakorolt a munkaoktatás és a tanulói öntevékenység elmélyítésére. Szerkesztette a polgári iskolák didaktikai módszertani könyveinek sorozatát. Számos matematikai tankönyvet is írt. Waldapfel János a pedagógiai reformeszmék s a korszerő tanárképzés élharcosa. Írt filológiai tanulmányokat, szerkesztette a Kármán Emlékkönyvet, a Tanáregyesületi Közlönyt s a Közmőveltség c. folyóiratot is. Gyermekei: W. Eszter, W. József és Trencsényi-Waldapfel Imre ugyancsak neves tudósok, a matematikus László, fiatalon, munkaszolgálatban vesztette életét.135
Nem szabad megfeledkezni a budapesti pszichoanalitikus iskola jeles képviselıirıl, akik közül sokaknak éppen zsidóságuk miatt kellett menekülniük az országból 1919 után. Munkásságuk bemutatása meghaladja ezen dolgozat kereteit.
134 135
PUKÁNSZKY–NÉMETH, 1994, 508. p. REMÉNYI GYENES, 2000, 149−150. p.
125
IX. A modernizáció útján A „Gábor Fiúnevelı Intézet”* „A nagy pedagógus (Gábor Ignác) több mint negyven évig vezette híres intézetét, megteremtette az elsı magyar gyermekvárost, életre hívta a mai úttörımozgalom elıdjét, az Eötvös Loránd által üdvözölt »vándordiákokét«, a nyelvtanulás elısegítésére Le Progrès címmel alapított orgánumot, az elsı világháború évein át szegény gyerekek ezrei kaptak ebédet az ı fáradozása, gazdagokat megsarcoló akciója révén...”136
„A tudós Gábor Ignác a legtöbb lexikonban megemlíttetik, méltatlanul kevés szó esik azonban a pedagógusról, noha életmőve e tekintetben is meglepıen aktuális és feltárásra vár. Az internátus volt a magja azoknak a maguk korában úttörı, de ma is idıszerő diákmozgalmaknak, amelyeket Gábor szervezett. Ezek célját Gábor így jelölte meg: „ki kell vinni a tanulóifjúságot a szabadba, az életbe, hogy megtanuljanak a maguk lábán megállni, a maguk szemével látni.” A szünidei internátus résztvevıi a történelmi Magyarország számos szép vidékét bejárták gyalogtúrák keretében.”137
„A Munkácsy Mihály 21-ben, az Epreskerttel pont szemben, a ház falán kétoldalt még ma is látható a felirat: Gábor Fiúnevelı Intézet. Én ott születtem. Az intézet a századfordulón indult a Benczúr utcában − akkor János utcának hívták − és 1944ben, a harmadik zsidótörvény idején megszüntették. Ebben az intézeten, több mint négy évtized alatt a papa felnevelt egy fél országnyi gyereket.”138
*
Gábor Ignác Könyve. A tudós és pedagógus életének, irodalmi és nevelıi munkásságának képes szöveggyőjteménye. (Kézirat) A kéziratot Bíró Ferenc, a Terézvárosi Pedagógiai Szolgáltató Intézet osztályvezetıje bocsátotta a rendelkezésemre 2007. áprilisában. 136 RÓNAI In.: Kézirat. 137 KÖVÉR, 1993. In.: Kézirat. 138 GÁBOR Marianne visszaemlékezésébıl. In.: Kézirat.
126
„Ugyancsak úttörı kezdeményezése volt a Baldócon (ma Szlovákia) alapított gyermekváros, ahol 1920 és 1937 között öt ország gyermekei nyaraltak. 1908-ban létrehozta az országos hírő „Vándordiák” mozgalmat, ami a késıbbi honismereti körök ısének tekinthetı. Tanítványaival két-három hetes gyalogvándorlásokat szervezett. A mozgalomra felfigyelt Eötvös Loránd, a világhírő fizikus is, akinek „nem arisztokratikus passzió volt a turisztika”, hanem a nevelés és önnevelés olyan eszköze, amelyet nyomatékosan ajánlott hallgatói figyelmébe. Kitőnı nyelvtehetségét felhasználva sokat fordított: szanszkritból, héberbıl költıi mőveket, franciából, olaszból, hollandból elbeszéléseket. Az ı nevéhez főzıdik a klasszikus ó-izlandi „Edda”-dalok elsı teljes magyar fordítása. Tudományos értekezéseinek egész sorát adta közre a Magyar Nyelvırben, a Nyugatban, az Egyenlıségben és a Magyar Zsidó Szemlében. Felolvasásokat tartott a Magyar Tudományos Akadémián, az Irodalomtörténeti Társaságban. A Philológiai Társaság és a Nyelvtudományi Társaság tagjai sorába választotta. A Dante-kortárs Manoello életérıl és költészetérıl szóló munkája (1925) megjelent a Népszerő Zsidó Könyvtárban, Multatuli elbeszélései a Magyar Könyvtárban. Összehasonlító verstani és verstörténeti kutatásai kiterjednek a magyarság rokon népeinek, a voguloknak s az Ob és Jenyiszej vidékén élı népek költészetére is.”139 „Az intézet Budapest legszebb és legegészségesebb részében, a Városliget és Andrássy út közvetlen közelében, a Munkácsy-uccai és Bulyovszky-uccai reálgimnáziumok tıszomszédságában, az evangélikus fıgimnázium, a VI. kerületi községi felsıkereskedelmi iskola, a Rottenbiller-uccai polgári iskola stb. szomszédságában, villaszerő, kertektıl körülvett épületben fekszik. Az intézet modern és higiénikus berendezése, a szigorúan ellenırzött étrend, gyakori fürdés, rendszeres tornázás, mindennapi séták és gyakori turistakirándulások − megannyi hathatós eszközei a növendékek testi és szellemi felfrissülésének. Élelmezés dolgában az intézet irányadó szempontjai: változatos étrend, erıteljes, ízletes és bıséges táplálék. A növendékek az igazgató és az igazgatónı felügyelete alatt étkeznek. A növendékek magaviselete és tanulmányi elımenetele lelkiismeretes és alapos képzettségő tanárok és nevelık állandó ellenırzése alatt áll.
139
SOMOGYI, 2000.
127
Fontos tényezı az intézet nevelési módszerében a költészet, a zene, a festészet és a természet szépsége iránt való hajlam képzése is. Az intézetben berendezett különbözı nyelvtanfolyamok pedig a növendékek nyelvismeretének gyakorlati kiegészítését célozzák. Zongora- és hegedőtanfolyamok biztosítják a zene iránti fogékony fiúk tanulmányi lehetıségeit. Az internátusi díj elemistáknak 900, középiskolásoknak 1000−1100 pengı egy tanévre. A nyelvtanfolyamok díja az egész tanévre 100 pengı, a zenetanfolyamoké 120 pengı. Beiratási díj 16 pengı. Orvosi felügyeletért külön 16 pengı fizetendı az egész tanévre. Az internátusi díj kéthavi, vagy havi részletekben is fizethetı. A növendékeknek a beiratkozáskor elıírt felszerelést kell magukkal vinni. Az intézetben félig bentlakó és csak délutáni tanulásra bejáró növendékek is felvétetnek. Az intézet Kárpátalján a leggondosabb pedagógiai felügyelet alatt gyermek- és diáküdülıt is tart fenn, ahol javítóvizsgára is elıkészítenek.”140
Kertész Imre, Nobel-díjas író is a híres Gábor Fiúnevelı Intézet diákja volt. Az író így emlékezett a gyermekéveire: „...Állandóan anyagi problémákkal küszködtünk. Anyám és apám korán elvált, én akkor öt éves voltam, és engem betettek egy intézetbe, ami óriási áldozat volt, mivel nagyon jó intézetbe kerültem a Munkácsy Mihály utcába, úri helyre, a Gábor Fiúnevelı Intézetbe...”141
140 141
OZORAI, 1940, 283. p. Beszélgetés Kertész Imrével, 2000. In.: Kézirat.
128
X. A zsidó cserkészet, mint a zsidó vallásos informális nevelés helyszíne A cserkészet, mint pedagógiai mozgalom
„A korszak nagyhatású pedagógiai mozgalma, a cserkészet. Alapítója − a búr háború veteránja − az angol Baden-Powell (1857−1941), 1908-ban hozta létre elsı csapatát. Ugyanebben az évben adta ki alapvetı mővét „Scouting for boys” (cserkészet fiúknak) címmel. A reformpedagógiának ez a sajátosan új gyermekképet létrehozó mozgalma hamarosan hazánkba is eljutott. A csapatban folyó sokszínő tevékenység lehetıséget nyújtott az önmővelıdésre, jellemfejlesztésre, s ez jól megfért a játékkal, olvasással, sporttal. A gyermekek állóképességét, ötletességét, szervezıképességét, egyéb adottságait próbára tevı cserkészpróbákra való felkészülés az egyén és közösség közös ügye volt. A cserkészet kiemelkedı eseményei voltak a kirándulások, nyári táborozások. Ezek keretei közt kaptak lehetıséget a gyermekek a természet titkainak, szépségeinek felfedezésére. A sajátosan magyar cserkészideál megfogalmazása Sík Sándor nevéhez főzıdik, aki 1915-ben tartott elıadásában rámutatott: „a cserkészet célja a jellemes személyiség kialakítása”. Ennek legfıbb eszközeként teremt a fiúk számára romantikus, vonzó életkörülményeket. Ugyanakkor arra is ügyel, hogy a cserkészélet különféle formáinak átélése során ösztönzést kapjon a gyerek arra, hogy saját maga alakítsa ki − tudatos munkával − saját jellemes-erkölcsös személyiségét. Jellemes személyiség pedig az, aki egyéni önfejlesztı munkával igyekszik saját magát „minél teljesebb emberré, minél jobb magyarrá formálni”.142
142
PUKÁNSZKY–NÉMETH, 1994, 565. p.
129
A cserkészet, mint a zsidó vallásos nevelés egyik forrása
Vidor Pál (1931) a Magyar Zsidó Szemlében így írt a zsidó cserkészetrıl: „A zsidó cserkészet kezdetei Magyarországon a »Kadimah« nevéhez főzıdnek. A »Kadimah« volt az az intézmény, amely a különbözı iskolák mindkét nembeli ifjúságát magába foglalta és kötelességteljesítésre, zsidó érzésre, testi és lelki erıre nevelte. A »Kadimah« fıleg kívülálló okokból bekövetkezett feloszlása után a zsidó cserkészcsapatok szervezését felekezeti iskolák (fiúgimnázium és polgári iskola), intézmények (Mikéfe) és hitközségek (Buda, Újpest, Kaposvár) vállalták magukra. Ezeket a csapatokat a Magyar Cserkészszövetség már igazolta, több csapat még igazolás alatt áll (pl. a szegedi), zsidó leánycsapat tudtunkkal nem is alakult. Kétségtelenül siettette a zsidó cserkészcsapatok megalakulását az a külsı körülmény, hogy számos iskolai cserkészcsapat zsidókat nem vett fel vagy nem vesz fel tagjai közé, a zsidó cserkészcsapatoknak azonban normális körülmények között is vannak külön feladataik és pedagógusainknak érdemes komolyan foglalkozniuk avval a kérdéssel, hogy azokat a gazdag lehetıségeket, amelyeket a cserkészet nyújt, miként lehetne minél nagyobb mértékben kiaknázni és a zsidóság javára értékesíteni.” 143
Fontos nevelési-oktatási elv volt, hogy a zsidó ifjak a magyar cserkészszövetség története mellett népük, a zsidó nép történetét is megismerjék: „Csapatainkban a cserkészkiképzés természetszerőleg a Magyar Cserkészszövetség kiképzési szabályzata szerint történik, de kibıvítve zsidó ismeretekkel, zsidó próbapontokkal. Hogy megszerettessük a fiúkkal a zsidóságot, elıbb meg kell azt ismertetnünk velük. Ezen a téren is érvényes Goldzieher Ignác finom distinkciója: tudás nélkül »buzoghatunk«, de nem »lelkesedhetünk«. A magyar cserkészmozgalom történetével párhuzamosan a próbázó cserkészfiúnak vizsgáznia kell a zsidó cserkészet történetébıl is (Kadimah, mai zsidó csapatok, sómérek, palesztinai cófim stb.), a magyar jelvények mellett a zsidó jelvények (pl. a menórah) ismeretébıl is.
143
VIDOR, 1931, 58–61. p.
130
Az egyes zsidó csapatoknál bıvebben vagy rövidebben, nem egységes megformulázásban, de ott szerepelnek a próbapontok között: a zsidók történetének alapvonalai, újkori zsidó mővészet és irodalom, praktikus vallási ismeretek. Amit a praktikus vallási ismeretek közül elsajátítanak, azt a táborban gyakorolják is.”144
Vidor Pál felvetette azt a „problémát”, hogy a zsidó csapatok vezetıi nem írtak magyar nyelvő zsidó szellemiségő imákat a csapataiknak: „…tíz törvény és a fogadalom megadta kereteken belül csaknem minden nemzet és minden vallás kialakította a maga külön cserkészideálját, amely az általános cserkészideálját, amely az általános cserkészvonásokon kívül speciális vonásokkal is rendelkezik. Sajnos az egyes zsidó csapatok és vezetık a formális, udvariasság követelte alkalmakon kívül csak ritkán érintkeznek egymással közös munka, közös problémák, közös célkitőzések megbeszélésére. Éppen ilyen sajnálattal látjuk, hogy mindezideig nem akadtak zsidó pedagógusok, akik csapataink számára magyar nyelven zsidó szellemő imádságokat írtak volna (örs-ülés elıtti, utáni ima, esetleg egy-két héber mondat beleszövésével), amint azt saját cserkészcsapataik számára a piaristák például megtették, nem akadtak, akik megteremtettek volna egy magyar-zsidó cserkészirodalmat, akik megkeresték és kimutatták volna a mély, belsı kapcsolatot a cserkészeszmék és a biblia eszméi között, akik a cserkésztörvények illusztrálására a zsidó történetbıl, a zsidó hagyományból kerestek volna jeleneteket stb.”145
A cserkész-törvények és a szentírási történetek mondandója között is megtalálta a „kapcsot”, amely összekötötte a zsidóságot a cserkészmozgalommal: „Igaz, a zsidóság elsısorban a könyv népe volt, elsısorban a szellem terén volt odahaza, de amikor a zsidó cserkész elé hısöket kell példaképpen állítani, ne forduljunk idegen történethez, hanem mutassuk meg a makkabeusokat, akiknek példáját nemzsidók is annyira megcsodálják. Az a cserkésztörvény: »A cserkész minden cserkészt testvérének tekint« párja a »Szeresd felebarátod« igéjének. Ahhoz a cserkésztörvényhez: »A cserkész, ahol tud, segít«, hol találunk szebb példaképet, mint a Szentírásban? Ábrahám megsegítette a reá szorulót, akkor is, ha pogány és bőnös volt, Mózes lovagias érzéssel kelt az idegen leányok védelmére durva pásztorok ellenében.
144 145
VIDOR, 1931, 59. p. Uo.
131
Nem folytatjuk a példák és a részletek sorát, mert azt hisszük, már az eddigiekbıl is kiviláglik elmélkedésünk tulajdonképpeni célzata. Láttuk, hogy a cserkészet korunk legnagyobb pedagógiai mozgalma, amelynek keretei között bıséges alkalom kínálkozik a vallásos, a zsidó nevelésre. Papjaink, pedagógusaink méltó feladata lenne a cserkészettel való erısebb foglalkozás, a csapatok életébe való mélyebb bepillantás, minél több új csapat alakítása és a vallásos elemek kidomborításáról való személyes gondoskodás.”146
Vidor a cserkészet szerepét hangsúlyozta a fiatalok vallásos nevelésében: „A nagy hatású és megindító péntek esti istentiszteletek, amelyeket valamely csendes erdei tisztáson tartanak és amelyeken cserkész az elıimádkozó és esetleg cserkész (theológus) a szónok is, szintén jelentıs szolgálatot tehetnek a vallásos nevelésnek. Mirıl beszéljünk cserkészeinknek az örs-üléseken, a tábori istentiszteleten vagy a tábortüzek mellett? A zsidóságot az évszázados elnyomás távol őzte a napnak éltetı sugaraitól, dohos gettóba szorította és esténként reázárta a zsidó negyed nagy rácsos kapuját, a zsidó cserkészeknek azonban meg kell mutatnunk a zsidóságot az ı ısi erejében, saját földjén, a természettel való állandó kapcsolatban. Meg kell mutatnunk nekik a zsoltárköltészet remekeit, amelyekbıl az anyaföldnek illata, az oázisok szépsége, a csobogó patak és a pázsitos mezı varázsa árad még ma is felénk.”147
Deutsch Gábor, a Magyar Zsidó Szemle 1940. évi számában Vidor Pál 1938-ban megjelentetett „A zsidó cserkész elsı próbája” címő könyvérıl így írt: „Az újonnan meginduló magyar zsidó cserkész-irodalom üdvös gyarapodása e nagy lelkesedéssel megírt könyvecske, melynek szerzıje − a gödöllıi tábori lelkész − a vallásos zsidó cserkész-nevelésrıl szóló cikkeivel már eddig is tanúságot tett hozzáértésérıl és szakavatottságáról. Ebben az úttörı munkában összeállította mindazt, amit az »egypróbás« cserkésznek a vallási ismeretek körébıl tudnia kell, ismerteti a Tízigét, a Hitvallomást, a Tóra elbeszéléseit, az imakönyvet, az ünnepeket, végül a zsinagógai naptárt. Rendszeres elıadás, rövid tárgyi egységek világos összefoglalása, a középiskoláinkban ijesztıen elharapódzó verbalizmussal szemben az érzületi nevelésre szánt anyag kidomborítása, nem utolsó sorban pedig a serdülı ifjúság számára is
146 147
VIDOR, 1931, 60. p. Uo.
132
élvezetes stílus, − minden együttvéve jelzi a mő használhatóságát és értékét. Dr. Vidor egyes részekben ügyesen aknázza ki a vallás tanításainak a cserkész-lélekkel rokon mozzanatait. Ebbeli törekvésének sikerét igazolja a könyv hangulatos fejezete: Péntek este a táborban...”148
XI. A két világháború között A zsidókérdés 1914 és 1945 között Az I. világháború a magyar csapatok hátországára súlyos terheket rótt. A hadba vonulók segélyezésébe a zsidó hitközségek és jótékony szervezetek aktívan kapcsolódtak be. A harcoló alakulatoknál is sok zsidó katona teljesített szolgálatot. A zsidóság a háború kitörésétıl kezdve aktívan kapcsolódott be a hadba vonulók segélyezésébe. A háborús nehézségek során az antiszemitizmus is felszínre tört. Ritoók Emma és Lesznai Anna a neveléssel vélte felszámolni a zsidó-magyar elkülönülést. 1918 novemberétıl országszerte zsidó olvasókörök, kulturális társaságok alakultak a zsidó történelem megismertetésére és a héber nyelv tanítására. Az 1919 elején újjáalakult kormány támogatta a cionista szervezeteket. A forradalom ideje alatt elsıként Szombathelyen indítottak héber nyelvtanfolyamot. A Forradalmi Kormányzótanácsban az eddigi kormányokhoz képest lényegesen nagyobb számban tevékenykedtek zsidó származású kommunista és szociáldemokrata politikusok. Ez a tény elegendı okként szolgált, hogy az ellenforradalmi rendszer az egész hazai zsidóságot bőnösnek tőntette fel. 1919-ben jött létre a Magyar Zsidók Országos Szövetsége. A Szövetség közremőködésével kezdte meg mőködését az „American Joint Distribution Committee” Magyarországon. 1910-ben a 911 ezer fıt számláló izraelita felekezet 1920-ban 473 ezer fıre csökkent. A trianoni békeszerzıdés területi elcsatolásai megváltoztatták a zsidóság településszerkezetét. Elsısorban a fıváros javára, Pozsony, Nyitra és Nagyvárad nagy múltú közösségei a szomszéd országokhoz lettek csatolva.
148
DEUTSCH, 1940, 255. p.
133
1920-ban „numerus clausus” néven a XXV. tc. kimondta a tanszabadság megszüntetését. Az egyetemre és fıiskolákra felvehetı hallgatók számának meghatározásával kívánta megakadályozni az értelmiségi túlképzést. A törvény elfogadásával a magyar törvényhozás alkotmányos szintre emelte az antiszemitizmust. A törvény közvetlen következményeként sok zsidó hallgató kényszerült arra, hogy külföldön folytassa tanulmányait. Bécs mellett sok zsidó hallgatót vettek fel a prágai egyetemek. A külföldi tanulók segélyezésére alakult itthon 1922-ben a Központi Diáksegítı Bizottság 1924-es jelentése 5 ezer fıre tette az eddig külföldön tanulók számát. Sok zsidó tudós és mővész külföldön telepedett le. „...a zsidótörvények és a zsidóüldözések évei (1938−1944), melyek alatt a zsidók felvételi esélyei majdnem teljesen megszőnnek a katolikus és a református gimnáziumokban, de radikálisan meggyengülnek a korábban számukra messzemenıen nyitott evangélikus gimnáziumokban is.”149 „Az orvosi volt az egyetlen nem vallási jellegő értelmiségi foglalkozás, melyet zsidók a középkor óta a hitközségek belsı piacán kívül is őzhettek. ... A zsidó érettségizık minden kategóriájának negyede (még a legszerényebb középiskolai eredményekkel is) orvosi karra jelentkezzék.”150 „A felekezetek közötti iskolai esélyegyenlıtlenség, legalábbis 1890 és 1930 között, töretlen és egyértelmő. A beiskolázási valószínőségek rangsorának csúcsán mindig a zsidók állnak, s ıket követik az evangélikusok...”151 „Már a századfordulón a zsidó fiatalok egyharmada valamilyen középiskolába járt, szemben a keresztények mindössze 2−8 százalékával. … 1910 felé ... már minden negyedik zsidó fiú érettségizett, megszerezve ezzel az „úri középosztály” legfontosabb státusjegyét.” „1930-ban már minden második zsidó fiatal középiskolába járt, és több mint harmadrészük érettségizett is.”152
149
KARÁDY, 2000, 190. p. KARÁDY, 2000, 217. p. 151 KARÁDY, 2000, 228. p. 152 KARÁDY, 2000, 229−230. p. 150
134
A budapesti középiskolások átlagjegyei a fıbb tantárgyakból vallás és az iskolák felekezeti jellege szerint (1870−1930): „Az állami gimnáziumokban a kitőnıségi rangsor élén a legtöbb tárgyból a zsidók álltak − az evangélikusok elıtt, akik viszont a reformátusokat, ık pedig a katolikus diáknépességet elızték meg rendre, bár mindig csak kevéssel. A torna és a magaviselet státusa azonban kivétel ez alól a szabály alól. Testnevelésbıl a zsidók teljesítettek messze a leggyengébben, még a többi csoport között nincs szignifikáns eltérés. A magaviseleti jegyek szórása csekély, s egyetlen csoport sem tőnik ki sajátosan az átlagból.”153 „A felekezeti gimnáziumokban ezzel szemben a kitőnıségi rangsor távolról sem ilyen egyértelmő. Tendenciálisan a jó tanulás inkább a többségi felekezet diákságának privilégiuma, tehát azoké, akik „saját” intézménybe jártak… A zsidók egyedül német átlagukkal jeleskednek minden iskolatípusban. A tornaés magaviseletjegyek azonban itt is kivételt képeznek. A zsidó vallású tanulók testnevelés és magatartás jegyi gyengébbek a többieknél.” „A fasizálódás éveiben (már 1935-tıl 1944-ig) sok helyütt kimutatható a zsidók átlagos tornajegyeinek további romlása, valóságos zuhanása, igaz, hogy ez ekkoriban az állami középiskolákban éppúgy megfigyelhetı, mint a többiben. Ezt a jelenséget nemigen lehet mással magyarázni, mint a gyakran leszerelt katonatisztekbıl rekrutált testnevelı tanárok sajátos fasisztoid orientációjával.”154 Az antiszemitizmus terjedésével megalkották az elsı zsidótörvényt, amely az értelmiségi pályákon 20%-ban korlátozta a zsidó felekezethez tartozók arányát, az 1939-ben hatályba lépett második zsidótörvény ezt 6%-ra csökkentette és kizárta a zsidókat a köztisztviselıi pályákról. A zsidókat faji alapon, a nürnbergi törvények szerint határozta meg. A harmadik zsidótörvény, amely a zsidók és nem-zsidó vallásúak házasságát megtiltotta, 1941-ben jelent meg. Ez a törvény a zsidóságnak a társadalomból való teljes kirekesztését jelentette. A magyar zsidóság végül 1944. március 19-e, a német megszállás után vált végleg törvényen kívülivé. Gettókba költöztették és augusztusig deportálták a vidéki zsidóság egészét. Budapesten kissé kedvezıbb volt a helyzet. Bár itt is csillagos házakba költöztették és megbélyegezték a zsidókat, deportálásuk azonban húzódott. 153 154
KARÁDY, 2000, 187−188. p. KARÁDY, 2000, 189. p. 38. aljegyzet
135
A gettót a nyilasok hatalomra jutása után hozták létre a Király u. − Károly krt. − Dohány u. − Kertész u. által határolt területen. A Wesselényi utcai iskolaépületben rendeztek be szükségkórházat. A pesti zsidóság ezrei köszönhették életüket azoknak a svéd, svájci, olasz, portugál, spanyol és vatikáni követségi alkalmazottaknak, akik menleveleket állítottak ki, védett házakat tartottak fenn. Több lehetıség nyílt a bujkálásra is: vöröskeresztes intézmények, kolostorok és magánszemélyek rejtegették, a saját életüket is kockáztatva az üldözötteket.155 A vallás- és közoktatási miniszter 1944. május 4-én úgy rendelkezett, hogy a zsidó tanulóknak kötelezı a sárga csillag viselése és tilos számukra az iskolai egyenruha, sapka és iskolai jelvény viselése. 1944. május 11-én rendeletet adtak ki, amely arról szólt, hogy a zsidóknak iskola, tanfolyam vagy tanulóotthonok fenntartására adott engedélyeket visszavonták. „1939 ıszétıl kezdve egyébként miniszteri rendelettel bevezették az osztályonkénti 6 százalékos kvótarendszert az újonnan beiratkozó zsidó tanulókra vonatkozólag.” „Az egyetemi numerus clausus, amely 1938-as megszigorítása után helyileg egyre inkább numerus nulkus lett ... a zsidó érettségizetteket befogadó külföldi egyetemek bezárulása is, sok érintett gimnazistát elbátortalaníthatott hosszabb középiskolai tanulmányok folytatásától.”156 1938 után a zsidó középiskolai kereslet zuhanásszerően csökkent. „Még 1941-ben is a zsidó fiúk egyötöde járt középiskolába, tehát közel kétszer annyian, mint keresztény kortársaik, és a 18 évesek között majdnem ugyanolyan egyötödös arányban érettségiztek, vagyis több mint háromszor gyakrabban, mint a keresztények.” „1914-ben a zsidó tanítók 43 százaléka nem zsidó iskolákban tanított, de ez az arány 1930-ra már 32 százalékra zsugorodott.”157 „1900-ban az egész országban a nyilvános iskolákban 1227 aktív zsidó tanító mellett 932 „Talmud-oktató” és 989 egyéb zsidó „korrepetítort és nevelıt” találni a népszámlálás szerint.”158
155
GONDA, 1992, 233. p. KARÁDY, 2000, 234. p. 157 KARÁDY, 2000, 237. p. 158 KARÁDY, 2000, 237−238. p. 156
136
XII. Ellenállás és gyermekmentés Az informális nevelés világába tartozik a cionista ifjúsági szervezetek antifasiszta küzdelme egyfelıl, másfelıl a nem zsidó szervezetek, személyek mentıakciója. Ebbıl kiemelkedik Sztehlo Gábor munkássága. Sztehlo Gábor (1909–1974) evangélikus lelkész a holokauszt idıszakában mintegy 2000 ember életét mentette meg. Az embereket vallási és társadalmi hovatartozásuktól függetlenül védelmezte és segítette. Ezért a jeruzsálemi Yad Vashem Intézettıl 1972-ben kitüntetést kapott. „…Ezek között az utóbb hozzánk került zsidó gyermekek között volt olyan, akinek a szeme láttára lıtték agyon apját vagy anyját, volt, aki maga is életveszélyes helyzeteket élt át (pl. társaival a Dunába lıtték és sikerült kiúsznia), mindezt természetesen nem feledhették.”159 Sztehlo nevéhez főzıdik az elsı magyarországi gyermekváros, a Gaudiopolis létrehozása is.
„A törıdés és az oktatás ellenére a gyerekek nehezen viselték sorsukat a gyermekházakban. Az életkörülmények az ideiglenesség érzetét keltették, nagy volt a zsúfoltság, az étel elegendı, de egyhangú volt, és leginkább a szülık hiánya volt érezhetı. A foglalkozások egy kicsit kárpótolták ıket gyermekkoruk elvesztéséért, és egy pillanatra enyhítették az anyjuk, apjuk, testvéreik után érzett vágyakozásukat és félelmeiket. A nyilaskeresztesek bántalmazásaival szemben a gyerekotthonok létét három tényezı biztosította: elıször is maguk a ház gondozói. Az a képesség, hogy kritikus helyzetekben helytálljanak, létfontosságú szerepet játszott. A második tényezı a Nemzetközi Vöröskereszt központi irodája volt, amely Komoly Ottó vezetésével napi kapcsolatot tartott fent minden egyes házzal. A semleges követek közbenjárásának segítségével, Komoly Ottó többször elérte a magyar hatóságoknál, hogy az otthonokat ne költöztessék be a gettóba és a házakra támadó nyilaskereszteseket is többször elhárította.
159
MERÉNYI, 1993, 30. p.
137
A harmadik, és a felszabadulás elıtt utolsó hetek egyetlen hatékony tényezıje, az otthonok fizikai védelme volt. Az ırzıszolgálatot az ifjúsági mozgalom tagjai látták el, akik nyilaskeresztes, vagy egyéb katonai egyenruhát öltöttek. Mindezeknek köszönhetıen, a nyilaskeresztesek csak néhány esetben hatoltak be a gyerekotthonokba, melyek azonban tragikusan végzıdtek. A legtöbb otthonban a gyerekek ezeket a félelmetes idıket sértetlenül vészelték át. A Budapesten, fıleg az utolsó hónapban, eluralkodó káoszt és zőrzavart figyelembe véve, ez az eredmény különösen kimagaslónak számít.” „A gyermekházi mentés, a többihez hasonlóan, bonyolult és sokoldalú mővelet volt. Budapesten körülbelül 50 gyerekházat hoztak létre, melyekben nagyjából 6000, különféle korú gyerek és 1500−2000 felnıtt élte túl a háborút. A mővelet sikerében két tényezı játszott központi szerepet: az egyik, amely nélkül ilyen széleskörő tevékenység nem jöhetett volna létre, a cionista ifjúsági mozgalmak minden irányzatából érkezı többszáz tag csatlakozása volt. A másikat pedig Komoly Ottó kezdeményezése, a zsidó közösség más szerveinek, néhány jómódú budapesti zsidónak és a JOINT-nak az anyagi támogatása jelentette. Ezeken kívül a Segélyezı- és Mentıbizottság két tagja, Salom Offenbach és Hansi Brand tevékenysége. Fontos megemlítenünk, hogy egy néhány évvel ezelıtti felmérésbıl, amelyet Jesajahu Rosenblum, az egyik gyerekház vezetıje készített, az derült ki, hogy a megmenekült gyerekek több, mint 80%-a Erec Jiszrael-ben, azaz Izrael földjén telepedett le. A hasonló körülmények ellenére minden gyerekháznak megvan a saját története, melyeket a mozgalmi tagok és a gyerekek vallomásai élethően érzékeltetnek.”160 „Már Szálasi hatalomra kerülése elıtt is rengeteg árva gyerek volt Budapesten, akik szüleiket a Horthy kormány idején veszítették el, és ez a helyzet csak egyre rosszabbodott. Az 1944. október 15-tıl kezdıdı deportálások az elızıektıl eltérı jelleget mutattak: a zsidókat ismét nem családonként zsúfolták be a vagonokba. A 16−60 éves korosztály munkaszolgálatra való behívása, majd rögtön ezután a nık behívása, a zsidó közösséget kiszolgáltatta a nyilasok kegyetlenkedéseinek, hiszen alig maradtak munkaképes felnıttek.
160
LAOR–ASHUR, 2004, 44. p.
138
Többezer zsidó család esett szét, rengeteg gyerek szülı nélkül maradt magára. Ezek a gyerekek az idı rövidségének, a földalatti mozgalom és más szervezetek (JOINT, Nemzetközi Vöröskereszt, Svéd Vöröskereszt stb.) tevékenységének köszönhetıen nem haltak éhen. A cionista ifjúsági mozgalmak azonnal megszervezték az elhagyott gyerekek összegyőjtését. A legelsı idıszakban a gyerekeket Friedrich Born, a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti delegátusa irodáiba vitték. Az elsı gyerekházat 1944. szeptember 7-én a Nemzetközi Vöröskereszt „A” osztályának élére kinevezett igazgató, Komoly Ottó, a Magyar Cionista Szövetség elnöke állította fel.* A gyerekek elhelyezésére szánt helységeket különféle és szövevényes utakon szerezték meg. A Nemzetközi Vöröskereszt védettségéért cserébe, magánvillák és lakóházakon belüli lakások kerültek a kezükbe, amelyekbe több tucat gyereket helyeztek el. Az ellátásról és a felszerelésrıl való gondoskodás komoly problémát jelentett, gondozókat viszont ennél könnyebben találtak. Sokan közülük, az ifjúsági mozgalmak tagjaiként, járatosak voltak a nevelésben. Anyák is érkeztek, akik gyerekeikkel együtt a gyerekházban maradtak és segítettek a gyermekek gondozásában. Az ifjúsági mozgalmak fiataljai minden felmerülı problémára megoldást kerestek. A Nemzetközi Vöröskereszt gyerekházaiban fıleg oktatási tevékenység folyt, ami a gyerekeknek a háború után megalakuló zsidó államba való bevándorlását tartotta szem elıtt...”161
Miriam Rechnitzer, aki a történtek idején 15 éves volt, így emlékezett a gyermekházban eltöltött idıre: „A ház nem volt túl nagy, de sok szoba volt benne. Rengeteg volt a gyerek. Voltak kisebb, jóval kisebb gyerekek is. Volt néhány nevelı, de képtelenek voltak ilyen sok gyerekre egyszerre felügyelni. Csoportokba osztották ıket, úgy, hogy a nagyobbak törıdtek a kicsikkel. Emlékszem öt kisgyereket osztottak ki rám, akikrıl gondoskodnom kellett. Mosdattam ıket, mostam rájuk, etettem ıket, törıdtem velük.
*
David Gur, a földalatti mozgalom tagjának információja szerint ezt a gyermekotthont a Dob utca 60. alatt állították fel, a Bırfeldolgozó Iparosok Egyletének házában, amelynek legtöbb tagja zsidó volt. 161 LAOR–ASHUR, 2004, 43. p.
139
A zsúfoltság miatt elég nagy piszok volt. Ketten aludtunk egy ágyban, mert nem volt elég ágy. Voltak emeletes ágyak, kettı-három egymás fölött, nagyon primitíven összetákolva. Az étel eleinte elég volt, és viszonylag jó is, de késıbb már nem tudtak eleget hozni, és idınként éhesek maradtunk. Még próbáltak valamiféle társasági életet is szervezni és foglalkoztatni minket, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Voltak beszélgetések, voltak vezetıik, mindanynyian cionisták. Elıadásokat tartottak a palesztinai életrıl, és arról hogyan is lesz, amikor majd véget ér a háború, és mindannyian boldogok leszünk. A kisebbekkel pedig játszottak. Emlékszem, ahogy csoportokat állítottak össze a különféle társasjátékokhoz. A még kisebbekkel pedig labdáztak. Csakhogy az volt a baj, hogy tél volt, és bent nemigen volt hely a játékhoz, kint pedig nagyon hideg volt. A vezetıink Erec Jiszraelrıl meséltek. Volt hozzá anyaguk, könyvek a kibucbeli életrıl. Magyarországon a kibuc fogalommá vált. Azt gondoltuk, az valami különleges dolog. Rám nagyon mély benyomást tett. Azt képzeltük, hogy amikor majd véget ér a háború, mindannyian oda fogunk menni. Mivel egyikünk sem hitte, hogy a családjából bárki is visszatér a háborúból. A legtöbb gyerek biztos volt abban, hogy a szüleit elvitték, és megölték, és hogy egyedül maradt.”162
XIII. A zsidó iskolaszerkezet kiteljesedése a vészkorszak árnyékában A vesztes háború gazdasági következményei, a forradalmak, Trianon és az ellenforradalom eseményei mélyen érintették az iskolarendszert, ezen belül a zsidó közoktatást is.
Elemi iskolák A zsidó lakosság számához hasonlóan az iskolaügy területén különösen az elemi iskolákéban volt tapasztalható a visszaesés.
162
LAOR–ASHUR, 2004, 50. p.
140
Az elınytelen változás látható a nem zsidó iskolák számából is, de − amint az összehasonlításul az utolsó békeévnek és a következı évtizedeknek az alábbi adataiból kitőnik − az évek során ez utóbbiak száma egyre nıtt, a zsidóké fokozatosan csökkent163: Tanév 1913/14. 1919/20. 1929/30. 1939/40.
Az elemi iskolák száma 16.928 5.906 6.618 8.882
Tanév 1913/14. 1919/20. 1937/38.
Tanulók száma 1.971.141 813.476 1.638.087
Ebbıl zsidó 407 186 157 168 Ebbıl zsidó 33.271 (2,5%) 16.610 (2,5%) 11.383
Polgári iskolák Az elemi iskola negyedik osztályára épülı polgári iskolák száma nıtt164: Tanév 1919/20. 1929/30. 1937/38. 1939/40.
Polgári iskola 268 373 397 473
Ebbıl zsidó 3 9 11 15
Tanító 3.154 3.834 4.124 4.859
Tanuló 75.351 69.398 93.561 114.217
Ebbıl zsidó 15.375 7.380 8.418 8.597
Középiskolák Tanév 1929/30. 1939/40.
Középiskolák száma 40 48
Tanulók száma 18.433 22.099
Ebbıl zsidó 5.152 19 százalék
A közbülsı években a zsidó vallású, nem zsidó középiskolákba járó tanulók aránya átlagosan 25 százalék körül volt.165
163
FELKAI, 1998, 88. p. FELKAI, 1998, 93. p. 165 FELKAI, 1998, 109. p. 164
141
A történelmi események és a demográfiai változások miatt a 20-as, 30-as években az elemi iskolák száma folyamatosan nıtt, a zsidó iskoláké csökkent. A kisebb zsidó közösségek nem tudták a mind korszerőbb követelményeknek megfelelı iskolákat fenntartani. A gazdasági élet egyre több területérıl kiszoruló zsidók kevesebbet tudtak áldozni felekezeti iskoláik fenntartására. A fıvárosban sokkal jobb volt a helyzet, mint a vidéki hitközségekben. Ennek egyik oka a zsidóság nagy lélekszáma (a teljes zsidóságnak mintegy fele Budapesten élt).
A Zsidó Gimnázium A Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Fiúgimnáziuma és Leánygimnáziuma 1919-ben kezdte meg mőködését. Önálló épületük elkészültéig a zsidó polgári iskolák épületében folyt a tanítás. Az új iskolák modern, elıadókkal, könyvtárral, tornateremmel és zsinagógával felszerelt épülete 1923-ra készült el az Abonyi és Szt. Domonkos utca sarkán (ez ma a Radnóti Gyakorló Iskola épülete). Pedagógiájukban a Trefort Ágoston által létrehozott gyakorló fıgimnázium korszerő, demokratikus elveit követték. Kármán Mór hatása közvetlenül kimutatható. Az épület szimbolizálja a magyar szecessziós iskola (Lechner Ödön) egyik szép példáját, a tervezıje Lajta Béla volt. A közösségi terek, szakelıadók mellett mőhelytermek is létesültek az intézményben. Az 1924-es középiskolai reformokat tartalmazó törvény a reáliskola és a leánygimnázium helyett új iskolatípusokat alkotott: a reálgimnáziumot, a leánygimnáziumot, leánylíceumot és leánykollégiumot. A két zsidó középiskolát is besorolták az új rendszerbe: a fiúiskola reálgimnáziumként, a lányiskola leánygimnáziumként mőködött tovább. Az iskolák alkalmazkodtak az 1924-es törvényben kihirdetett gimnáziumi tantervhez, és folyamatos nyilvánossági- és érettségi jogot kaptak. Az állami tanfelügyelet folyamatosan figyelemmel követte a két iskola mőködését. 1928-tól változás állt be az iskolák finanszírozásában. A gazdasági válság következtében tönkrementek az iskolát mőködtetı alapítványok, így a teljes fenntartást ettıl az évtıl a hitközség vállalta magára.
142
A numerus clausus, majd a késıbbi korlátozások a Zsidó Gimnázium irányába terelték a diákokat. A tantestület is egyre több neves, korábban egyetemi katedrán tanító tudóssal gazdagodott, akik nem taníthattak tovább egyetemeken. A tanítás színvonala egyre emelkedett, hiszen kitőnı tanárok olyan diákokat tanítottak, akik érezték, hogy életük egyetlen maradandó értéke a megszerzett tudás. Az iskolák, igazodva az egyre szőkülı elhelyezkedési lehetıségeket az értelmiségi pályákon, valamint élve az 1938-as szakképzési törvénnyel, 1939-ben (a magyarországi zsidó iskolázás történetében elıször) ipari középiskolákat nyitottak. A fiúk gépészeti szakmákat, a lányok szabás-varrást tanultak. Ipari szakképzı iskolát nyitott az ORT nevő szervezet is a hitközség és a JOINT támogatásával. Az elsı zsidótörvény bevezetése után, 1938 ıszén nyitotta meg szakiskoláját az ORT. Az ORT mőködése 1880-ban Oroszországban kezdıdött. Ezek az iskolák Magyarországon 1949-ig (1944. évi megszakítással) mőködtek. Magyarul az ORT rövidítés nyomán az „Országos Továbbképzı Bizottság” nevet adták a szervezetnek. Az Erzsébet körút 32. szám alatt mőködı szakiskola az 1939−48 közötti évtizedben több mint 2000 szakképzett fınek adott szakmunkás oklevelet. 1944-tıl egyre mostohább lett az iskolák sorsa. A gimnáziumok lassan elvesztették épületüket és a polgári iskoláknál mőködtek albérletben. Sok tanárt és felsıbb osztályos diákot hívtak be munkaszolgálatra, az iskolába járás is egyre nehezebb lett. Ebben az idıszakban a zsidó gimnáziumok az alábbi városokban voltak166: Székhely Budapest Nagyvárad Kolozsvár Debrecen Munkács Nagyvárad Ungvár
Az alapítás éve 1919 1920 1920 1921 1924 1928 1934
Fiú/leány fiú- és leány fiú fiú- és leány fiú koedukált fiú- és leány koedukált
Felekezet kongresszusi kongresszusi status quo ante orthodox
Az elcsatolt területeken létesült gimnáziumok az 1940-es bécsi döntés következtében 1940−45 között magyar fennhatóság alatt, a magyar jogszabályoknak megfelelıen folytatták a tevékenységüket.
166
FELKAI, 1998, 104–105. p.
143
Érdekes ellentmondás, hogy a gimnáziumok fénykora éppen a hazai zsidóság anyagi majd egzisztenciális összeomlásának idıszakára esett. 1945. július 17-én megalakult a „Magyarországi Tarbut Héber Kultúregyesület”. Legfontosabb feladatának a héber iskolák megalapítását tekintette. Budapesten és a Szeged melletti Deszken is mőködött Tarbut-iskola. A tanulókat a nevelıik nem csak a héber nyelv szépségével ismertették meg, hanem felkészítették ıket az Izraelben várható mezıgazdasági munkákra („a kibuci életre”) is. Amikor ezen iskolákat is államosították a diákok többsége Izraelbe vándorolt. Ebbıl a pedagógiai világból kiemelkedik Mérei Ferenc, aki a XX. század egyik legjelentısebb magyar pszichológus volt. 1909-ben született, a numerus clausus törvénye miatt nem vették fel a pécsi egyetemre. 1928 és 1934 között Párizsban élt és a Sorbon egyetemen folytatott tanulmányokat. A Fıvárosi Lélektani Intézetnek 1945−1948 közötti években az igazgatója volt. Több híres zsidó pszichológussal dolgozott együtt (Binét Ágnes, Nemes Lívia, Hoffmann Gertrúd, Faragó László stb.). Ars poétikáját önéletrajzi interjújában így fogalmazta meg: „rögeszmém volt és maradt, hogyha komolyan változtatni akarunk az embereken, akkor elsısorban magában a pedagógiában kell változtatni.”. 1945 után bevetette magát a felszabadult ország nevelésügyébe magasabb vezetıi posztokon. Binét Ágnes így írt Mérei és a gyermek viszonyáról: „Mi volt Mérei számára a gyerek? Röviden szólva örömforrás volt...”167 Mérei így látta a valódi demokráciára nevelést: „Most már jobban áttekinthetjük a módszertani ellentétet. A konzervatívok az egy akarat elvét képviselik. Rend és figyelem jogcímén a foglalkoztatás és tevékenység uniformitását valósítják meg. … A haladók az embernevelés legnagyobb veszedelmét látják az engedelmességre nevelı módszerekben, és így küzdenek az engedelmesség ideálja ellen – Hermann Alicet-t idézzük –, mint a népbetegségek ellen. …
167
MÉREI FERENC EMLÉKKÖNYV. In.: Kézirat.
144
Félı, hogy úgy tanulnák meg ilyen nevelés mellett gyermekeink a demokráciát, amit elızı nemzedékek a kultúrfölény és a nemzetiségi győlölködés igéit. Félı, hogy a beidegzés, a receptivitás, az engedelmesség és az uniformitás módszerével csak demokratikus jelszavakra és nem demokratikus életforma, magatartásra nevelték a gyerekeket.”168 1956-ban az egyetemen a forradalmi diákbizottság vezetıje lett, ezért börtönbe került, ahol 1958-tól 1961-ig raboskodott, együtt volt: Göncz Árpáddal, Litván Györggyel és Hoffmann Gertrúddal. 1986-ban halt meg.*
XIV. A zsidó oktatásügy az 1945 utáni években Domán István fırabbi így írt az 1945 utáni helyzetrıl: „1945 szeptemberétıl Budapesten folytattam a tanulmányaimat a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Egy hónappal késıbb a „Ferenc József Rabbiképzı” is megnyílt. Hárman felvételiztünk a felsı tagozatba. Mindhármunkat felvettek. A másik két diák is jelentıs héber- és talmudi tudással rendelkezett még 1945 elıttrıl. Az egyetem mellett tehát a Rabbiképzınek is a diákja lettem. Párhuzamosan folytattam tanulmányaimat mindkét intézményben. Leendı rabbiknak ekkor még kötelezı is volt az egyetemi doktorátus megszerzése. Az a jelentıs különbség adódott a múlttal szemben, hogy a felszabadulás után be lehetett iratkozni a Tanárképzı Intézetbe is, tehát középiskolai tanári diplomát is szerezhettem. Én a történelem-földrajz szakot választottam. 1945 elıtt a Rabbiképzı diákjai csak szabadbölcsészek lehettek az egyetemen a „numerus clausus” diszkriminációs törvénye miatt. Vagyis a doktori címen kívül semmilyen diplomát nem szerezhettek. A Rabbiképzı rektora Lıwinger Sámuel volt. Nagy nemzetközi hírnévvel rendelkezett a zsidó tudományok világában. A professzori kar kiemelkedı tagjai: Scheiber Sándor, Hahn István, Roth Ernı. Mindannyian jelentıs tudósok sokirányú szakterületükön.
168
MÉREI, 1985, 25. p. * Mérei életérıl és munkásságáról a Fıvárosi Pedagógiai Intézet Weszely Galériájában TóthBarbalics István és Varga Ferenc az intézet munkatársai rendeztek kiállítást, amely 2007. január 31-tıl 2007. május 5-ig volt megtekinthetı. A színvonalas és tartalmas kiállítást én is megtekintettem az OR-ZSE judaisztikatanár szakos hallgatóimmal.
145
Az egyetemen történelembıl fıleg Domanovszky Sándor, Alföldy András, Förster Aurél, Haynal István és Váczy Péter professzorok elıadásait hallgattam. A földrajz szakon Bulla Béla és Mendöl Tibor professzorok óráira jártam.”169 „...különösen súlyosan nehezedtek 1951-re a zsidó származásúakra! Ennek árnyai már 1948 után kezdtek feltőnni, de én akkor még nem észleltem. Egynéhány hitoktatót lefogtak, akik valamelyik cionista párt aktivistái voltak. A legtragikusabb eset ezek közül a dr. Rác Jenıé volt, akit 1949-ben letartóztattak. Alaposan megkínozták, holott minden „bőne” az ivrit nyelv tanítása volt. Öt évig sínylıdött börtönben, ahonnan testileg-lelkileg megtörve szabadult ki. Ezekrıl az esetekrıl a Hitközségen belül senki nem beszélt, így tudomást sem vettünk róla. Az ottani vezetésben ugyancsak a Párt befolyása dominált, ugyanazt a szöveget kellett fúniuk, mint az állami vállalatoknál. Pedig a zsidó társadalmon belül erre az idıre már sokkal nagyobbá és tőrhetetlenebbé vált a nyomor és szenvedés, mint országosan! A háború elıtt a zsidóság fıleg kereskedelemmel foglalkozott, rendszerint kis üzletük vagy vállalatuk volt. Ezek az emberek „osztályidegennek” számítottak és ötven év felett már nemigen kaptak munkát a kommunizmusban. Így nyugdíjat sem kaptak, a szó szoros értelmében nyomorogtak, számosan az éhhalál szélére jutottak. Akinek valami értéke maradt a múltból, az kénytelen volt elkótyavetyélni, hogy enni tudjon. A legtöbbjüket már a nyilasok teljesen kifosztották, még eladni sem volt semmijük! 1951-ben több ezer családot telepítettek ki Budapestrıl, akiknek jelentıs része a zsidó felekezethez tartozott. Távol a fıvárostól, eldugott falvakban, tanyákon helyezték el ıket, embertelen körülmények között.”170 „1956 ıszének nehéz napjaiban az orosz vezetésnek nem sikerült zsidóellenessé alakítania a kommunista vezetés ellen felkelt népharagot. Pedig elég nagy erıfeszítést tettek ebben az irányban. De csak egyes helyeken értek el sikert. Fıleg ott, ahol jelentıs számú „kisnyilas” került a Kommunista Pártba és ott pozíciót is szereztek. Így például Hajdúnánáson eltörték a „melámed” karját. Másutt kiírták a falra: „Icig nem viszünk Auschwitzig!” Volt, ahol betörték a zsidók ablakait. Nyilvánvalóan bátorítást kaphattak „magasabb helyrıl”, mert az ilyen mentalitású embereknek nem jellemzıje a bátorság. Az addig bevált formula tehát adott volt. Az elégedetlen, lázadó tömeget a zsidók ellen kell fordítani. Ha kidühöngték magukat a zsidókon; raboltak, gyilkoltak, kitombolták magukat, akkor megjelenik a hadsereg és helyreállítja a rendet. 169 170
DOMÁN, 2006, 126−127. p. DOMÁN, 2006, 138−139. p.
146
De 1956-ban hiba csúszott a számításba, mert a felkelt nép valóban demokráciát akart, és a magyar zsidóság túlnyomó része már kiábrándult a sztálinizmusból, megérezte a veszélyt és a felkelés ügye mellé állt. Különösen a fiatalok. Pedig a szovjet vezetés mindent megtett, hogy a saját szájíze szerint rendezze a problémát. Az orosz tankok kivonultak Budapestrıl október utolsó napjaiban és szabad utat engedtek a népharagnak. A Köztársaság téri pártház ostrománál a „kisnyilasok” is megjelentek a harcolók között és mindent megtettek, hogy eljátsszák szerepüket. Zsidóztak, náci jelszavakat kiabáltak. De a forradalmárok nagy részénél nem találtak kellı visszhangra.”171 „1956 októberében sem sikerült zsidópogrommá változtatni a forradalmat a fıvárosban, amelynek megfelelıen iskolázott népe már átlátott a zsarnokság durva, primitív mesterkedésén és inkább a harcot választotta, mint a rablást.”172 Groszberg Slomó így emlékezett 1956 eseményeire: „A Dob utcai Talmud Tóra és Tajrász Emesz iskolában 1956. október 23-án még hatszáz diákom volt, csupa budapesti ortodox gyerek. Október végén, november elején antiszemita atrocitástól lehetett tartani, mégsem csak ez elıl menekültek az emberek − a zsidók inkább egy majdani kommunista megtorlástól tartottak, hogy az teljesen tönkre fogja tenni a vallási életet.”173
Az Anna Frank Gimnázium Az 1948–1949-es tanévben Magyarországon államosították az iskolákat. Az állammal kötött megállapodás alapján a Zsidó Gimnázium a Pesti Izraelita Hitközség tulajdonában maradt és megtartotta a felekezeti jellegét. 1952-ben az épület fokozatosan állami kézbe került és az iskola 1965-ben felvette az Anna Frank nevet. A hatvanas években a zsidó származású gyerekek elenyészı része járt zsidó iskolába, túlnyomó részük más intézményekben tanult.174 171
DOMÁN, 2006, 10. p. DOMÁN, 2006, 171. p. 173 ORBÁN, 2006, 94. p. 174 ZSIGMOND, 1999/10. sz. 172
ZSIDÓ NEVELÉSÜGY A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGBAN
148
1989 után a rendszerváltással valamennyi történelmi egyház újjászervezte oktatását, megjelölve az általános (Nemzeti Alaptanterv által 1995 óta elıírt) és a speciális célkitőzéseket. Sommer László (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége oktatási osztályának a vezetıje) szerint: „A zsidó oktatás célja, e sokszínő heterogén rendszerben az egyetemes, ezen belül a magyar és zsidó kulturális és morális értékek magas színvonalú közvetítése mindazon gyerekek illetve személyek számára, akik bármely nemzet vagy felekezet tagjaként óhajtják és vállalják a fentiek megismerését.” 175 A vészkorszak megtizedelte a tanulókat és a tanárokat egyaránt. Több szerkezeti változás után, a Pesti Izraelita Gimnázium 1965-tıl Anna Frank Gimnázium néven mőködött. Az 1980-as évektıl a tanulói létszám növekedni kezdett. 1998-ban épült fel a 13 évfolyamos Scheiber Sándor Általános Iskola és Gimnázium, amelynek fenntartója a Budapesti Zsidó Hitközség. A holokauszt oktatása a zsidó nevelés fontos része: „A neveléssel szemben az az elsıdleges követelmény, hogy Auschwitz ne történhessen meg még egyszer.”176 Mind a három iskolában fontos oktatási-nevelési cél, hogy a gyerekek megismerjék a holokauszt történetét. A Budapesti Zsidó Hitközség óvodát (Benjámin Óvoda) és egyetemet (Országos Rabbiképzı-Zsidó Egyetem) is mőködtet. 1992-ben Andrassew Iván írt tanulmányt a zsidó iskolák helyzetérıl. A szerzı így látta az akkori helyzetet: „Mindhárom iskola igen sokat ígér. Az egyedül történettel vagy történelemmel bíró Anna Frank Gimnázium szemmel láthatóan megújul, másodvirágzásnak indul, ezt választhatják a neológ hitélethez kötıdı családok gyerekei. Az ortodoxia elveit és életformáját vállalók az Amerikai Alapítványi Iskolában nevelhetik a gyerekeket. Ebben az átmenet, a kezdet zavarai után a gyerekek szerint is egyre magasabb színvonalú az oktatás. Ugyanez mondható el a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskoláról, amelyikbe azok a családok írathatják már óvodás kortól a gyerekeket, akik nem vagy kevéssé vallásosak ugyan, ám a zsidóság szellemi és történeti hátterét legalább annyira emberépítı tényezınek tekintik, mint a magyarsághoz, az európaisághoz való kötıdést.”177
175
SOMMER, 2003, 55. p. ADORNO, 1969, 85–101. p. 177 ANDRASSEW, 1992/4. sz. 33. p. 176
149
I. BZSH Benjámin Óvoda Rádainé Somosi Éva, a Benjámin Óvoda vezetıje így írt az óvodáról*: „A Benjámin Óvodát 1992 tavaszán egy izraeli alapítvány hozta létre. Az alapítvány felkérésére készítettük el nevelési programunkat. Egy generációnak már kimaradt az életébıl ama bizonyos zsidó hagyományok ırzése, gyakorlása, melynek érdekében létrejött óvodánk. A modern korban élı zsidóknak pedig fel kell ismernie, hogy az élet célját és értelmét saját örökségében találja meg. E kis közösség, szülık-nevelık közössége olyan óvodát hozott létre, melyben együtt gyakorolhatjuk, tanulhatjuk a zsidó kultúra értékeit, hagyományait, szokásait, s egyben teljes mértékben betöltve az óvoda szokásos funkcióját is, feladatait, célját, tevékenységformáit, az óvodai élet megszervezésének elemeit, és az óvodáskor végére várható fejlıdési jellemzıket. A folyamatos napirenden belül a játék segítségével „tanítjuk” azokat a tudástartalmakat és zsidó hagyományokat, amelyek alapjául szolgálnak a zsidó életmódnak. Vegyes csoportokban dolgozunk, mert hiszünk abban, hogy a különbözı korosztályok együttes életébıl fakadó lehetıségek és élmények nagyon jó hatással vannak személyiségük fejlıdésére. Gyermekeink Budapest egész területérıl, illetve esetenként külföldrıl is jönnek hozzánk, egész vagy részidıt töltve az óvodánkban. Olyan gyermekeket akarunk nevelni, akik az óvodáskor végére várhatóan jól ismerik a magyar kultúrát, melyben élnek, ugyanakkor természetessé válik zsidóságuk is és az ebbıl fakadó sajátosságok szokássá válnak. Tehát elsısorban fontosnak tartjuk a zsidó identitás erısödését, de egyben a magyar társadalomban való élés tényét is. Fontos számunkra a munkajellegő tevékenységek, hiszen ennek nagy hagyományai vannak még Izraelben is. (A gyermekek úgy járnak óvodába-iskolába, hogy napi több órát vagy egy-egy napot munkával töltenek el, ez fıleg növénytermesztés, állatgondozás.) Tapasztalatokat szereznek; elsajátítják a munkavégzéshez szükséges készségeket, képességeket. Teljes mértékben megalapozzuk a társadalmi integráció irányelveit is a különleges kultúra, érték és szokásrend átadásával, átörökítésével.”
*
Kézirat, amelyet Rádainé Somosi Éva bocsátott a rendelkezésemre 2007. áprilisában.
150
A gyermekek zsidóságra nevelése a különbözı foglalkozások során − A gyermekek játékukban gyakran eljátsszák a Sábát elemeit, van Noé bárkája társasjátékuk, amelyben nemcsak az állatokat ismerik meg, hanem Noé történetét is. A csoportok termeiben rengeteg kirakó játék található, amely a pl. Szukot ünnep elemeit tartalmazza, és miközben megismerkednek a formákkal, egyúttal megtanulják a fontosabb kifejezéseket is. − A mese-vers tanítása során a magyar gyermekversek és mesék mellett bibliai történeteket is megismertetnek a gyerekekkel (pl. Mózes, József vagy Eszter történetét). Ezen kívül még vannak olyan történetek, amelyek zsidó ünnepekhez kapcsolódnak. Így pl. a hanukai fánk története, pészachkor Mózes sorsa stb. A kisebbeknek az óvónık elbábozzák a nagyobbak már maguktól el is játszák a meséket. − Ének-zene foglalkozásokon a magyar népdalok mellett héber gyerekdalokat is tanítanak a gyermekeknek. Gépi zenehallgatáskor rövid komolyzenei részleteket és izraeli dalokat hallgatnak. − Az ábrázolás − kezdeményezés rengeteg lehetıséget nyújt a zsidó kultúra megismeréséhez. Bibliai témájú, vagy ünnepekhez kapcsolódó alkotásokat készítenek. Só-liszt gyurmából gyertyatartó, vagy Dávid-csillag festése, izraeli zászló színezése, kipa mintázása sormintával mind azt a célt szolgálják, hogy a gyermekek identitástudatát kialakítsa és erısítse. − A környezet megismerésébe beletartozik az is, hogy megismerkednek Izraellel, megkeresik a földgömbön, megnézik az atlaszban és képeket nézegetnek az országról. − A környezet-foglalkozás alkalmat ad arra, hogy megismerkedjenek a kóser, illetve nem-kóser állatokkal. − A matematika foglalkozásokon szerepelnek a zsidó jelképek és eszközök. − Minden héten külön vallás-foglalkozás színesíti a heti programokat, amelyeket rabbi tart.
151
Interjú V. G-ral, az óvoda dajkájával* – Légy szíves mondj egy pár szót magadról, G.! – A nevem V. G., volt OR-ZSE hallgató. Két szakot végeztem el, a judaisztika tanárit és a liturgiát. Ezután Szarvason levelezın elvégeztem az óvodapedagógiát, tehát most már óvodapedagógus vagyok. Jelenleg mint dajka látom el itt a teendıket, immáron harmadik éve. – Hogy kerültél ebbe az intézménybe? – Ez hosszú történet, csak a lényeget mondom el… Gyakorlatra jöttem ide és kölcsönös szimpátia végett ittragadtam. – Mondj pár szót az épületrıl, kérlek! – Az óvodát 1992-ben alapították és a Budapesti Zsidó Hitközséghez tartozik. Azóta változott a helyzet, mert nem a hitközség tartja fent, ma már csak mint támogató játszik szerepet a pénzügyekben. Az eredeti épületet mintegy másfél éve porig rombolták és egy teljesen újat építettek a helyére. Alapterülete körülbelül 1200 négyzetméter. – Hogyan zajlik az intézménybe járó gyerekek élete? – Az intézményben négy csoportot alakítottak ki, ezeket szín alapján különböztetik meg. A gyerekek vegyes korcsoportokra vannak osztva, emellett külön felkészítı tagozat mőködik az iskoláskorú gyerekeknek. Egy-egy csoportban húsz-huszonöt gyermek van, tehát az összlétszám körülbelül száz. A felvételhez feltétel valamilyen fokú zsidó származás. Minden csoportnak külön mosdója és öltözıje van, csoportonként két óvónı és egy dajka foglalkozik a gyerekekkel. Az óvoda szellemiségében jelentıs szerepet kap a vallás, a hagyományırzés és a tradíciók átadása a gyermekeknek − korosztálynak megfelelı mértékben. Itt szeretnék megalapozni azt a „hagyománytisztelet”-elvő nevelést, amelyre késıbb az általános és a középiskola is épül, építhet. Az innen kikerülı gyermekek többsége zsidó iskolába megy tanulni.
*
Az interjút B. E., OR-ZSE hallgató készítette, 2007. tavaszán.
152
– Hallottam, hogy érdekes témát választottál a szakdolgozatodhoz. Pontosan mi is volt ez? – Felmérést készítettem a szülık körében, mely arra irányult, hogy a gyerekek szülei elégedettek-e a vallási neveléssel, amit itt kapnak a gyermekeik. Nyolc szülıt kérdeztem meg, ez alapján három csoportba soroltam ıket: 1. Hagyományırzı; 2. Csak a közelmúltban jutottak tudomására a zsidó gyökerek, és ezért íratta ide gyermekét; 3. Nem a zsidó szemlélet a mérvadó, hanem az intézmény felszereltsége, a modern és színvonalas környezet a mérvadó. A felmérés végén kiderült, hogy a szülık mindegyik csoportja elégedett azzal a mennyiségő vallási oktatással, amit a gyerekek tılünk kapnak. Akik tartják a szokásokat és akik csak a származás miatt íratták ide a gyereküket egyaránt megfelelı mennyiségőnek tartják ezt. – Az ünnepeket, például a Szombatot, illetve a Nagyünnepeket megünneplitek a gyerekekkel? – Igen, az óvodában külön imatermet alakítottunk ki, péntekenként családi „Kábálát Sábátot” tartunk, emellett a Nagyünnepeken is tartunk istentiszteleteket V. T. budai rabbi segítségével, aki hetente tart bibliai órákat is. Szukkotkor szoktunk sátrat építeni, amelyet a gyerekek rajzaival díszítünk fel. Purimkor pedig farsang jellegő ünnepséget csinálunk. Az itt készült képek még egy ideig díszítik a faliújságokat, így a gyerekek jókat nevetnek, amikor megnézik ıket. – Mekkora szerepet kap a mozgás a gyerekek életében? – Azt nem tudom, hogy otthon mekkorát, de itt nagy hangsúlyt fektetünk a mozgásfejlesztésre, jól felszerelt tornateremmel rendelkezünk. Naponta vannak testnevelı foglalkozások és kirándulni is járunk a csoportokkal, emellett lehetıség nyílik úszásra, korcsolyázásra is. Az ovi fejlesztıpedagógiával is foglalkozik, idetartozik az „Írisz-terápia” is, amely a test és a lélek összhangjának kialakítását szolgálja. – Az ételt hozatjátok vagy itt készítitek el? – Nincs lehetıség arra, hogy itt fızzünk, ezért az ételt a Scheiber Iskola konyhájáról hozatjuk, tehát biztosított a kóser étkezés. A gyerekeknek naponta háromszori étkezésre van lehetıségük: reggelit, ebédet és uzsonnát kapnak.
153
– Meddig tart egy étkezés, illetve hogyan zajlik le? – A gyerekeket reggel 700 -tıl fogadjuk, 900 -ig van reggeliztetés érkezés szerint. Tehát mindegyik gyerek akkor reggelizik, amikor megérkezik. – Hogy néz ki egy nap az oviban? – A reggelit követıen a gyermekek a szabadban töltik az idıt, erre nagy udvar áll rendelkezésre. Ezt követi az ebéd 1130 -tól 1230 -ig, ezután 1500 -ig alvás, utána uzsonna és szabadfoglalkozás, játék. A gyerekeket 1700 -ig lehet az oviból elvinni. – A Budapesti Zsidó Hitközség fizeti az óvoda minden kiadását? – Nem. Bár az óvoda a Budapesti Zsidó Hitközséghez tartozik, mára már eljutott odáig az intézmény, hogy a szülık tartják fenn, a hitközség csak támogatást nyújt. – Akik nem engedhetik meg maguknak ezt az összeget, de szeretnék, hogy a gyermekük zsidó közösségben töltse óvodai „életét”, azoknak ad valamennyi támogatást az ovi? – A szociálisan rászorulók kedvezményben részesülhetnek. Ezenkívül az óvoda alkalmas a fogyatékkal élı gyermekek felvételére is, de erre eddig még nem volt példa. – Mennyien dolgoznak az óvodában? – Az intézményben húsz felnıtt dolgozik, köztük óvodapedagógusok, dajkák, orvos és a technikai személyzet. – Köszönöm szépen az interjút!
Úgy gondolom, hogy az óvodában a gyermekek vallási és világi nevelése egyaránt biztosított. A különbözı foglalkozások során a kicsik a zsidó vallás alapjaival is megismerkednek. Az interjúból megtudhattuk, hogy a feltételek (a személyzet magas szintő pedagógiai tudása, az épület és a csoportszobák jó felszereltsége, kis csoportlétszámok) egyaránt adottak ahhoz, hogy a gyermekek megfelelı nevelést kapjanak. Az interjúalany által végzett felmérésbıl látható, hogy az óvoda által biztosított vallási neveléssel a szülık is elégedettek. Ezért a gyermekeiket zsidó iskolába iratják be.
154
II. BZSH Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola „Ha távozóban, egy más bolygón megkérdeznék, mi volt a földi élet legnagyobb öröme: a tanulást mondanám. Nem azt, amelynek a végén vizsga áll, hanem amit az ember kíváncsiságból kirándulásként tett egy-egy új nyelvbe, az azon át megközelíthetı világba, egy új tudományba, munkakörbe...”
(Scheiber Sándor)
1. Dr. Réz Gáborné igazgató: „Diákjaink között az intellektuális érdeklıdéső gyermekek mellett szép számmal vannak más irányban elkötelezett érdeklıdésőek, illetve olyanok, akiknek még fel kell kelteni a figyelmét, mert eddig nem fedezték fel az általuk izgalmasnak vélt tantárgyakat. Ezért született az a döntés, hogy a hatéves gimnázium megkezdése elıtt iktassunk be egy nulladik évet. ...”* A tanulók ezen az évfolyamon heti 10 órában angol és 5 órában héber nyelvet is tanulnak. A dráma tanulással és a „csillagsakk”-kal is megismerkedhetnek az oktatás során. A diákok számára e szakkörök választhatóak. Fontos nevelési célja az iskolának, hogy a diákok a magyarságtudatuk mellett zsidó identitástudattal is rendelkezzenek. Az iskola rabbija fontosnak tartja, hogy a gyerekek „megízleljék” az ünnepek hangulatait és a közös élmények során az identitástudatuk kialakuljon. Az intézményben nem csak zsidó vallású tanulók vannak és nem készült felmérés a gyerekek vallási hovatartozásáról sem. Jelenleg kb. 400 diák tanul az iskolában (az intézmény kb. 480 fı befogadására alkalmas). Fontos oktatási célja az iskolának, hogy a gyerekek „megtanuljanak tanulni” és ezt a képességüket a késıbbi életükben is használják. A tanárok számára továbbképzéseket szerveznek, hogy az oktatásban minél hatékonyabban tudják a modern eszközöket felhasználni.* Sugár Sára gimnáziumi igazgatóhelyettes irányításával és aktív közremőködésével a tanulók kutatják az iskola „elıd”-intézményeinek a történetét és felkeresnek olyan személyeket, akik régen ezeknek az oktatási intézményeknek a hallgatói voltak. Sugár Sára sikeres pályázatának köszönhetıen az izraeli „Pincus Alapítvány” jelentıs összeggel támogatta azt az iskolai programot, amelynek keretében az elemi tagozatos diákok (1. osztálytól 5. osztályig) zsinagógákat látogattak, a gimnazisták pedig temetıgondozást végeztek. A projekt második részében a tanulók az iskolatörténetét kutathatták. *
ÉVKÖNYV, 2004, 5. p. Interjú Dr. Réz Gábornéval, a Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola igazgatójával In.: „Az utódok reménysége” c. TV mősor, 2007. november 4-i adás. *
155
2. Scheiber Sándor Iskola (és elıdjének) igazgatói: Az iskola igazgatói 1948-tól: 1939−1965.
dr. Zsoldos Jenı (leánygimnázium)
1948−1957
Grünvald Fülöp (fiúgimnázium)
1957−1965
dr. Zsoldos Jenıs (egyesített iskola)
1965−1966
Davidovics Lajos, majd dr. Tímár Magda
1967−1979
dr. Máté Miklós
1979−1990
dr. Schıner Alfrédné
1990−1998
dr. Berend Rózsa
1998−2002
Kohn Gábor
2003−
dr. Réz Gáborné178
3. Kohn Gábor címzetes igazgató így írt az iskoláról: „1998 szeptemberében új fejezet kezdıdik a zsidó gimnázium történetében. Az 1997/98. tanév befejezésével véget ér az Országos Rabbiképzı Intézettel az a „társbérlet”, amely 1952-ben kezdıdött, az Abonyi utcai épület államosítása után. A 46 év alatt 863 tanuló tett sikeres érettségi vizsgát. Érdemes megvizsgálni tízévenkénti bontásban az adatokat:
1952−61.
216 fı
1962−71.
217 fı
1971−81.
54 fı
1982−91.
82 fı
1992−98.
294 fı
Milyen szellemiségő iskolát szeretnénk? Álljon itt néhány mondat a tantestülettel, a Szülıi Tanáccsal, a Diákönkormányzattal közösen készített pedagógiai programokból: Fı feladatunk olyan fiatalok nevelése, akik − önálló gondolkodásra képesek, − mőveltek, − az elméleti felkészültség mellett a gyakorlati életben is képesek eligazodni, − a magyarsághoz tartozónak vallják magukat, − vállalják zsidóságukat, ápolni kívánják a zsidó hagyományokat, − szoros kapcsolatot tartanak Izraellel.”179 178 179
ÉVKÖNYV, 1998, 8. p. ÉVKÖNYV, 1998, 32−35. p.
156
4. Dr. Schıner Alfrédné visszaemlékezése: „1970-tıl óraadóként, majd friss diplomásként 1971. 09. 1-én írtam alá tanári szerzıdésemet az Anna Frank Gimnáziumban. Tízéves tanári gyakorlattal a hátam mögött neveztek ki a gimnázium igazgatójává, mely tisztségrıl 1990-ben alijázásunk elıtt mondtam le. E két évtized életem egyik legaktívabb periódusa volt. Történelmi kihívásokkal, ellentmondásokkal, kötöttségekkel teli húsz évrıl emlékezem. Az akkorra már rendkívül kicsinyre zsugorodott, majd létszámában lassú emelkedést mutató iskola tanulóinak ragaszkodása és szeretete az Alma Materhez, a második világháború elıtt „klasszikus” idıszak hangulatát idézte. E kis „sziget” a zsidó öntudat, a folytatólagosság a továbbélés és a mindenkori újrakezdés szimbólumává vált. Tanárai valóban hivatást teljesítettek. Gyakran egyetemek és neves fıvárosi iskolák hívószavát udvariasan visszautasítva maradtak az Anna Frank-ban. Jelképei ık a zsidósághoz való hőség ideáljának. A tanárok után hadd ejtsek néhány szót életre szóló élményemrıl, a chanukka- és a purim-bálok felejthetetlen hangulatáról. E két esemény mindig lázba hozta Budapest és az egész ország zsidóságát. Itt találkoztak a zsidó fiatalok százai. Hosszú évtizedek kényszerő hallgatása után itt csendült fel elıször a „hává nágilá” dallama és ropták önfeledten fiataljaink a zsidó néphez való hovatartozás szimbólumaként a hórát. Az ORT segítségével létrehoztuk azt a számítógépparkot, amelyhez hasonlítható alig volt akkor még az országban. Így a Tóra és a computer a 80-as években már elválaszthatatlanok voltak intézetünkben. Mi indítottuk újra a modern héber nyelv tanítását, s megható élmény volt a Ferihegyi repülıtéren állni, amikor az Anna Frank Gimnázium tanulóinak elsı csoportja Izraelbe utazhatott. Az Abonyi utcai hagyományoknak megfelelıen bevezettük a szombat délelıtti Istentiszteleten való részvételt. A zsinagóga újból élettel telt meg. A 80-as évek második felében újjászerveztük a „Zsidó Gimnázium Baráti Körét”.”180
5. Berend Ivánné „1990 szeptemberétıl az 1997/98. tanév befejezéséig volt az Anna Frank Gimnázium igazgatója. Nehéz idıszakban vette át az iskola irányítását. Vezetése alatt nagymértékben növekedett a tanulói létszám, jelentısen javult a tanulmányi munka színvonala.”181 (Kohn Gábor visszaemlékezése nyomán) 180 181
ÉVKÖNYV, 1998, 13. p. ÉVKÖNYV, 1998, 13. p.
157
Interjú K. J-val, a gimnázium egyik tanárnıjével* – Mióta tanít a Scheiber Gimnáziumban? – Idén ötödik éve tanítok az iskolában. – Mely évfolyamokon tanít? – Az 5−10. évfolyamos tanulókat tanítom. – Milyen tantárgyakat tanít? – Rajz és mővészettörténetet tanítok és szakköröket is tartok az érdeklıdı diákok számára. – Hogyan került tanárként éppen ebbe az iskolába? – Egy kedves ismerısöm gyermeke, aki ebben az iskolában tanult mondta, hogy épp nincs az iskolában rajztanár, így tulajdonképpen a férjem jelentkezett helyettem. Kétféle grafikusi diplomával is rendelkezem, így bátran állíthatom, hogy azonnal felvettek. Elızıleg egy papírgyárban dolgoztam grafikusként. – Hány rajz óra van hetente? – Sajnos csak egy rajzóra van hetente; tudom, hogy ez a tárgy nem tartozik a legfontosabb és a legkedveltebbek közé. Ugyanúgy, mint az ének-zene és a testnevelés, de szerintem minden tanár szeretné átadni a legjobb tudását a diákjainak. Azért tartom kevésnek a heti egy órát, mert így nem tudom eléggé megkedveltetni a tanulók többségével a rajzot, és nem is tudok olyan széleskörben tanítani, mint ahogy azt szeretném. – Hogy érzi, jó döntés volt ebbe az iskolába jönnie, tanítani? Milyen nehézségekkel kellett eleinte megküzdenie, voltak ilyenek egyáltalán? – Nagyon jó döntésnek tartom, hogy idejöttem tanítani, nagyon megszerettem ezt az iskolát, a légkörét, a diákokat és persze a tanártársaimat is. Eleinte voltak nehézségek, melyekkel meg kellett küzdenem. Az elsı napomon az iskolában, az akkori ötödikes tanulók azzal fogadtak, hogy felmásztak a teremben lévı szekrény tetejére, és onnan üvöltöztek, doboltak. Akkor úgy gondoltam, hogy másnap én már biztosan nem megyek be az iskolába (tudtam, hogy az elızı rajztanárokat is elüldözték a diákok pár hét, esetleg hónap tanítás után). Édesanyám ekkor azt mondta nekem, hogy legalább év végéig bírjam ki, és aztán meglátom.
*
Az interjút T. A., OR-ZSE hallgató készítette, 2007. tavaszán.
158
Most már ötödik éve tanítok itt, és úgy gondolom, hogy a kezdeti nehézségek ellenére kézben tartom a dolgokat. A diákok is rádöbbentek már, hogy én nem adom fel olyan könnyen, mint az elızı rajztanárok. Úgy gondolom, hogy mára már ráéreztem a helyes tanítási módszerre, mellyel a nehezebben kezelhetı diákok figyelmét is fel tudom kelteni. Mikor idejöttem tanítani, még nem volt tanítói praxisom, mely megkönnyítette volna a dolgomat. – Szemléltetésként milyen „segédeszközök” állnak a tanárnı rendelkezésére? – Általában könyvek, filmek és diavetítés segítségével próbálom felkelteni a diákok érdeklıdését. Több film is a rendelkezésemre áll a „vonalról”, ezzel tudom segíteni a diákok képzelıerejének kibontakozását. – Esetleg számítógépet nem használ szemléltetıeszközként? – Én nem tartom jónak a számítógépes szemléltetést, egy tanóra szerintem nem is lenne elég. A tanulóknak idıt kell hagyni a rajzolásra, festésre, hisz elıször el kell gondolniuk, hogy mit és hogyan szeretnének készíteni, azután meg kell valósítaniuk az elképzeléseiket. Ehhez van, hogy egy óra nem is elegendı. Be kell vallanom, nem nagyon értek a számítógép használathoz, de a közeljövıben fogok elvégezni egy tanfolyamot, amely esetlegesen segítheti a jövıbeli munkámat. – Milyen tankönyvbıl tanulnak, illetve van külön tankönyv, melybıl tanulhatnak a diákok, ha jobban el szeretnének mélyülni a rajz és mővészettörténet tanulmányaikban? – Vannak könyvek, melyek úgymond rajztanulás céljára lettek írva, de én ezeket nem tartom elég jónak, tehát nincs olyan tankönyv, amelyet én kötelezıen megvetetnék a diákokkal, illetve a szüleikkel. Van olyan könyv, melyet ajánlani szoktam, de az a helyzet, hogy rajzot könyvbıl elég nehéz tanítani. – Lehet rajzból érettségizni? Ha igen, akkor hányan választják érettségi tárgynak a rajzot, és mik a követelmények? – Igen, természetesen lehet rajzból is érettségi vizsgát tenni. Tavaly három diák érettségizett le sikeresen ebbıl a tantárgyból, ık ilyen irányban szerettek volna továbbtanulni. A rajz érettségi két részbıl áll: az írásbeli része mővészettörténeti kérdésekbıl áll, a szóbeli résznél a diáknak nyolc képet kell részletesen elemeznie.
159
– Milyen a tanárnı szerint az órái hangulata? – Próbálok minél családiasabb légkört teremteni az óráimon, szerintem ez több, kevesebb sikerrel meg is valósul. Egy gondom van csak, 20−25 diákot egyszerre megpróbálni lekötni a rajzolással elég nehéz, én jobbnak tartottam a pár évvel ezelıtti megoldást, amikor az osztályok felbontásban voltak az óráimon. Sokkal jobban tudtam haladni két kis csoporttal, mint manapság egy naggyal. Azért próbálom megszokni ezt a kicsit több kihívással járó feladatot is. – Szokott dolgozatokat íratni? – Igen szoktam, ezek a dolgozatok fıleg az órán elhangzott anyagból tevıdnek össze, különösebb tanulást nem igényelnek, annak a diáknak biztos a sikere, aki odafigyel az óráimon. – Szokott versenyekre, pályázatokra az óráin elkészített munkákat küldeni? – Igen, nekem nagyon nagy örömet okoz, hogy egyre több diák munkáit tudom elküldeni különféle pályázatokra és versenyekre. Ez mutatja számomra, hogy sikerült valamit elérnem az óráimon, hisz motiválni tudom legalább a diákok egy kis részét. Nem is olyan régen volt egy pályázat melyre több diák képeit is elküldtem, nagyon örültem, amikor kiderült, hogy a mi iskolánk diákja lett az elsı ezen a pályázaton. Egy másik pályázaton is nagyon szép eredményeket értünk el, a tizenöt díjazottból nyolc a mi „iskolánk falai” közül került ki. – Közelmúltban, a Bálint Házban láttam egy képzımővészeti kiállítást, ahol többek között az iskola diákjainak (sıt, egy másik alkalommal a tanárnı) rajzait, festményeit állították ki. – Az iskolánkban a mővészetekre való nevelés igen aktív. Igyekszem az arra hajlamos gyerekekbıl kihozni a tehetséget, és ezt büszkén meg is mutatom országvilágnak különféle pályázatokon. – Mit gondol a tanárnı egészében az iskola hangulatáról? – Az egész iskolának meleg, családias a légköre, a tanárok és a diákok jól megértik egymást, mindkét fél kölcsönösen tiszteli egymást. A nagyobb, gimnazista diákok barátságban megférnek a kisebb, elemis diákokkal, ritkán van ellentét közöttük. – Mit gondol a vallási iskolák nagyban különböznek egy állami iskolától? – Szerintem, mint minden más iskolában, a vallási iskolákban is a fı cél mővelt, önálló gondolkodásra képes diákok nevelése, akik helyt tudnak állni ebben a rohanó
160
világban. A vallási iskolák igyekeznek még egy pluszt is adni a tanulóinak, megtanítják a diákoknak vállalni a zsidóságukat, emellett a zsidó hagyományok ırzésére is nagy figyelmet fordítanak. – Milyennek ítéli meg a közismereti tantárgyak oktatását az iskolában? – A közismereti tárgyak oktatására nagy hangsúlyt fektet az iskola, hiszen célja a képzett fiatalok nevelése, de ez természetesen magába foglalja a lemaradók felzárkóztatását, valamint a tehetséggondozást is. – Milyen sportolási lehetıség van az iskolában? – Az alsó tagozaton a testnevelési órák keretében úsznak és korcsolyáznak is a gyerekek. A tornaterem mérete és korszerősége miatt alkalmas kézilabda, kosárlabda, asztalitenisz, focimérkızések lebonyolítására is, de rendszeres karate és más küzdısport oktatás is folyik délutáni edzések keretében. – Milyen terhet jelent egy családnak, ha gyermekét a Scheiber Gimnáziumba és Általános Iskolába szeretné járatni? – Az iskolánkban nincs tandíj, hiszen nem alapítványi iskola, hanem állami normatív támogatást kapunk, melyet a Budapesti Zsidó Hitközség egészít ki. A családoknak csak a gyermek étkeztetéséért kell fizetni, de annak ellenére, hogy a kóser koszt köztudottan drágább, ez az összeg mégsem túl magas, hiszen az étkezés költségeit is támogatja a Hitközség. Ezen a kiadáson kívül csak az esetleges különórákért kell fizetni.
Interjú a gimnázium egyik diákjával* – Hányadik osztályba jársz? – A 9.a osztályba járok. – Mennyi az osztálylétszám? – Az osztályban huszonegyen vagyunk. – Mióta jársz ebbe az iskolába? – Másodikos korom óta járok ide. – Milyen családból származol (budapesti vagy vidéki)? – Budapesti vagyok.
*
Az interjút T. A., OR-ZSE hallgató készítette.
161
– Milyen a zsidósághoz való kötıdésed? – A nagymamám zsidó volt. – Milyen tanuló vagy? – Közepes tanuló vagyok. – Miért pont ezt az iskolát választottad? – Mivel a családi kötıdés megvolt, egyértelmő volt hogy zsidó iskolába fogok járni, a szüleim szerették volna, hogy megismerkedjek az étkezési és viselkedési szokásokkal, zsidó zenei hagyományokkal és a kóser konyhával. Engem személyesen is érdekel a zsidóság, szeretnék minél többet megtudni a zsidó vallásról, és a hagyományokról. – Milyennek tartod az iskolát? – Szerintem nagyon jól felszerelt, modern ez az iskola, az nagyon tetszik hogy szép és nyugodt környéken van. A suli udvara is elég nagy és jó hogy a kisebbeknek van egy kis játszótér kialakítva. – Milyennek tartod az iskola nehézségi szintjét? – Elég nehéz iskolának tartom a sulit, de szeretem, hogy ilyen, mert sokat lehet tanulni. – Milyen a csoportviszony? – Második osztályos korunk óta sok olyan osztálytársunk volt, aki pár év után iskolát váltott, így eleinte nehéz volt az osztályunknak összekovácsolódnia, de mára már úgy érzem egyre jobb a helyzet, szerintem 12. év végére egy egészen jó osztály fog kialakulni. – Milyen a baráti kör az osztályon belül? – Az osztályon belül vannak kisebb nagyobb baráti körök, de alapvetıen a mi osztályunk egy összetartó osztály. – Mi a véleményed a tanárokról és az osztályozásról? – Nagyon sok jó tanár van ebben az iskolában, a legtöbbet nagyon szeretem, persze vannak olyan tanárok is, akiket én túlságosan szigorúnak tartok. Az osztályozást megfelelınek tartom, ebben az iskolában a tudást díjazzák megfelelı osztályzatokkal. – Az iskolai könyvtárat mennyire veszed igénybe? – Nem nagyon járok a könyvtárba, nekünk otthon elég sok könyvünk van. De természetesen, ha szükségem lenne egy könyvre, amely nincs meg otthon akkor, biztosan elmennék a könyvtárba.
162
– Milyen a jó tanár szerinted? – A jó tanár az én elképzeléseim szerint vicces, jófej, igazságos, emberi és megvéd, ha bármilyen bajba kerülnék. – Mely órákat szereted? – Az érdekes interaktív órákat kedvelem, külön tantárgy, amit annyira szeretnék nincs, minden órán van valami olyan, ami érdekes és megragad az emberben. – Az iskolában étkezel? Milyen a menza vagy a büfé? – Nem eszek az itteni menzán, így nem tudom, hogy milyen a menzán az étel, a büfét viszont rendszeresen látogatom, és nagyon jónak tartom a büfében kapható ételeket és italokat. Örülök, hogy biztosítják számunkra a kóser étkezést. – Hány órában tanultok hébert és vallást? – Hetente két héber óránk és két vallásóránk van. – Mi az, amit megváltoztatnál az iskolában? – A 15 perces szünetet nem tartom elég hosszúnak, ezt biztos 20 percesre bıvíteném, és az egy évvel alattunk illetve felettünk járó évfolyamokkal jobb lenne több idıt eltölteni, hiszen a nagyobbak lesznek azok, akiket mi fogunk a szalagavatón szalagozni, és minket a kisebbek fognak szalagozni. Más dolgon nem változtatnék, nekem megfelel így az iskola. – Milyenek a tanulási szokásaid? – Általában naponta 3−4 órát szoktam tanulni, otthon többször is elolvasom a könyvbıl és a füzetbıl, amit feladnak a tanárok, az órákon, pedig megpróbálok minél jobban odafigyelni, hogy otthon kevesebbet kelljen tanulni. – Szoktál zsinagógába járni? – Igen, közösen látogatunk el a zsinagógákba az osztályfınökünkkel és a szüleinkkel együtt. Az ünnepeken osztálytársaimmal együtt szoktunk elmenni a zsinagógába. – Milyen sportolási lehetıség van az iskolában? – A testnevelési órák keretében lehet úszni és korcsolyázni is. A tornaterem olyan jól felszerelt, hogy asztalitenisz, kosárlabda, kézilabda, focimérkızéseket is lehet tartani benne, de lehet jelentkezni karate és más küzdısport-oktatásra is melyek tanítás után, délutánonként vannak.
163
A következıkben bemutatom az iskolában készült szülıi elégedettségi felmérés eredményeit: „A SocioScope Bt. 2006 végén kapta a megbízást az Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola részérıl egy átfogó vizsgálatra. A felmérésnek több meghatározott célja volt: egyrészt szülıi elégedettséget, véleményt, attitődöt vizsgált, másrészt információforrásként is kívánt szolgálni. A felmérés célcsoportja az iskolában tanuló gyermekek szülei voltak. A célcsoportba tartozók 66,8%-ában számolhattak be sikeres megkeresésrıl, amennyiben az iskola teljes tanulói létszámához viszonyítunk, ugyanakkor az iskola speciális adottságainak köszönhetıen (tizenkét évfolyam, a diákok speciális rekrutációs bázisa) igen magas azon tanulók aránya, akiknek egy esetleg több testvére is az iskolába jár. Ez azt jelenti, hogy a kutatás során a szülıktıl 271 tanulóra vonatkozó adatot sikerült győjteniük, a megkérdezett szülık száma mindössze 191 fı volt. A felmérés eszköze egy 20 témakörös, 16 oldalas kérdıív volt, amelyet az iskola munkatársaival közösen fejlesztettünk ki. A kérdıív összesen 72 plusz 8 fıkérdést tartalmazott, utóbbiakat csak az alsó négy évfolyamba járó gyerekek szüleitıl kérdezték meg. A téli szünet elıtt a gyerekeknek kiosztott és a szünet végén begyőjtött kérdıívekbıl 2007. január-február folyamán készült elektronikus adatbázis. Ezt szakértık (statisztikusok, szociológusok, pedagógusok) 2007. február-március során elemezték SPSS (a társalom- és véleménykutatásban használt) szoftverrel.” *
Az iskola vallási jellege* Szabályok ismerete, megítélése A Scheiber egy olyan iskola, amely a vallási nevelésre nagy hangsúlyt fektet, ezért az iskola vallási jellegének megítélését számos kérdéssel járta körül a kérdıív. Összességében várható, hogy az iskola vallási jellegét amúgy is kiemelnék a gyermeküket idejárató szülık, hiszen azért választották ezt az iskolát, mert számukra fontos a vallás. A kérdıív jó néhány szabállyal kapcsolatban kérdezte a szülık véleményét, illetve kérdések szerepeltek a szokásokra vonatkozóan is. *
A kéziratokat Dr. Réz Gáborné igazgatónıtıl kaptam.
164
Az egyik kérdés a fiúk kötelezı kipa viselésérıl szólt, amelyet a szülık többsége (71 %) fontosnak, vagy nagyon fontosnak tart. A fiúk öltözködési elıírásához hasonlóan a lányok számára kötelezı öltözködési szabályokkal is egyetértett a szülık többsége. A kérdezettek ugyancsak 71 %-a szerint fontos, vagy nagyon fontos, hogy az iskola a lányok számára is öltözködési szabályokat ír elı. A szülık a lányok számára elıírt kötelezı szabályokkal inkább egyetértenek, ugyanis a legerısebb egyetértést a szülık 28%-a jelölte meg, míg a fiúk számára a kötelezı kipa csupán a szülık 18%-a szerint „nagyon fontos”. Érdekes, hogy nem különbözött a szülık (az intézmény öltözködési elıírásaihoz kapcsolódó) megítélése aszerint, hogy az egyes szülınek fia vagy lánya jár az iskolába, azaz a nemek tekintetében elfogulatlanok a szülık, amit mi sem mutat jobban, mint az, hogy a szülık többsége (62%) egyaránt fontosnak tartja a fiúk és a lányok számára elıírt öltözködési szabályokat. Az iskola vallási jellegéhez kapcsolódó étkezési szabályokkal láthatóan a szülık jelentékeny része nincs tisztában. Arra a kérdésre, hogy milyen élelmiszereket és italokat szabad behozni az iskolába eléggé vegyes válaszokat jelöltek meg. Leginkább a „bármit, ami kóser” válasz volt népszerő, amelyet a szülık négy tizede (39%) jelölt. A „helyes választ” csupán a szülık valamivel több mint negyede (28%) „találta el”.
Vallásosság az otthonokban és az iskolában A szülık többségének (56%) állítása szerint a kötelezı zsinagógalátogatásokra mindig elkíséri gyermekét és mindössze a kérdezett szülık 13%-a válaszolta azt, hogy soha nem tart gyermekével. A kérdıív arra is rákérdezett, hogy a gyerekek otthonában megtalálható-e a Biblia. A válaszok összesítésébıl kiderült, hogy minden tizedik könyvespolcról hiányzik. Azt gondolhatnánk, hogy amely háztartásban nem található meg a Biblia ott a szülı kevésbé tartja fontosnak a vallást. Az adatok alapján ezt a hipotézist egyértelmően cáfolják, ugyanis úgy tőnik, mintha azok a szülık, akik nem rendelkeznek otthon Bibliával inkább elmennek a közös zsinagógalátogatásokra. A kérdıív kikérte a szülık véleményét az iskola vallási ünnepségeirıl is. A felmérés alapján megállapítható, hogy a szülık többsége az ilyen rendezvényekkel elégedett és szükségesnek tartja.
165
Iskolaválasztás vallási szempontjai A kérdıívben számos lehetséges szempontot választottunk ki, ami alapján a szülık dönthettek az iskolaválasztás során. A felsorolt szempontok mindegyikét fontosnak tartották a szülık. A legfontosabbak: a magas oktatási színvonal, a zsidó közeg, szellemigés, valamint a zsidó kultúra oktatása, átadása voltak, pontosabban ezek vannak legközelebb ahhoz a véleményhez, hogy elsıdleges, vagy fontos szempontként jelentek meg az iskola választásakor. (A mellékelt táblázat az egyes szempontokra adott válaszok átlagértékét tartalmazza, ahol az egyes értékek a következıt jelentették: 1 = egyáltalán nem játszott szerepet, 2 = nem volt lényeges szempont, 3 = lényeges szempont volt, 4 = elsıdlegesen fontos szempont volt.) Az iskolaválasztás szempontjai Magas oktatási színvonal Zsidó közeg, szellemiség Zsidó kultúra oktatása, átadása 12 osztályos oktatási rendszer Héber nyelv oktatása Nyelvi elıkészítı évfolyam Vallásos nevelés Barátok, ismerısök ajánlása Jó megközelíthetıség
Átlag 3,2 3,2 3,2 3,1 2,9 2,9 2,8 2,6 2,4
A fenti szempontok csoportosíthatók aszerint, hogy a szülı inkább a magas oktatási színvonalat (magas oktatási színvonal, 12 osztályos oktatási rendszer, nyelvi elıkészítı évfolyam), avagy az iskola a zsidó kulturális-vallási jellegét választotta (zsidó közeg, szellemiség, zsidó kultúra oktatása, átadása, héber nyelv oktatása, vallásos nevelés). Megvizsgálták, hogy évfolyamonként van-e valamilyen különbség az egyes szempontok szerepe között. Az elemzés azt az eredményt hozta, hogy a szülık nyolcadikig a zsidó vallási-kulturális jelleget fontosabb szempontnak érzik, míg az oktatási színvonal fontosságának hangsúlyozása az iskolaválasztással kapcsolatban negyediktıl nyolcadikig jellemzı inkább a szülıkre, kilencediktıl mindkét szempont szerepe az átlagoshoz képest kisebb.
166
Judaisztika tanárként 9 éve tanítok a Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskolában vallástant és héber nyelvet. Az elemi tagozat munkaközösség vezetıjeként és szaktanárként is aktívan részt veszek a diákok vallási nevelésében. Iskolánkban a világi és a vallási vezetés között nagyon jó a munkakapcsolat, az osztályfınökök is segítik a vallástantanárok munkáját. Az iskolában funkcionáló rabbikkal és a tanárokkal közösen megszervezzük a zsidó valláshoz kapcsolódó iskolai ünnepségeket. Nagyon fontosnak tartom a judaisztikát tanító pedagógusoknak szervezett izraeli továbbképzéseket, valamint a 2006−2007-es tanévtıl elindított „TAL-AM”, „Judaisztikai Oktatási Programot”. Ez a program nagy kihívást jelent a tanároknak is, hiszen egy egészen új módszer szerint kezdtük el tanítani a vallástant és a héber nyelvet.
Iskolánkban a tanulók vallási nevelése az alábbi területekre terjed ki: − Az iskola épületén belül a fiúknak kötelezı a kipa (fejfedı) viselése. − A kóserság betartása kötelezı (az intézményben kóser étkezést biztosító konyha és büfé is mőködik). − Minden gimnáziumi tagozatos diák hetente két alkalommal közös reggeli imán vesz részt. − Péntekenként mielıtt a tanulók elhagyják az iskolát, gyertyagyújtással egybekötött Szombat (Sábát) köszöntésen vesznek részt. Ez havonta egy alkalommal közös iskolai program. − Minden évfolyamon az elsı osztályosoknak hetente egy, majd a felmenı osztályokban hetente két vallástan óra van. A 4. osztálytól kezdve heti két héber nyelv órával kiegészül az államilag elıírt tanterv. − Az állami ünnepek mellett a zsidó vallási ünnepeket is megtartjuk az iskolában. − A gimnáziumi tagozat tanulói minden évben részt vesznek a Kozma utcai zsidó temetıben tartott Mártíristentiszteleten. − A budapesti gettó felszabadulásának az emlékére (január 18.) az iskola aulájában az iskolai rabbi vezetésével közös mécsesgyújtással emlékeznek az elemi tagozatos tanárok és a diákok. A gimnáziumi tagozat tanárai és diákjai a Dohány utcai Zsinagógában vesznek részt a megemlékezésen.
167
− A holokauszt-napon közös megemlékezést tartunk az iskolában, amelyre vendégeket is hívunk. Az elemi tagozat diákjainak a megemlékezését a Jad Vashem Intézetének továbbképzésén részt vett tanárok segítik. (2005 és 2007 nyarán a MAZSIHISZ Oktatási Osztálya izraeli továbbképzést szervezett az érdeklıdı tanárok számára.) − A gimnáziumi tagozat (10. évfolyam) diákjai auschwitzi zarándokúton emlékeznek a Mártírjainkra. − A diákok a zsidó ünnepek alkalmával zsinagógalátogatáson (minden osztálynak öt alkalom kötelezı a tanév során) vesznek részt és mősort adnak a budapesti és a vidéki zsinagógákban. − A tanulók képviselik iskolánkat a MAZSIHISZ Oktatási Osztálya és a Szochnut (The Jewish Agency For Israel) által meghirdetett vallástanhoz kapcsolódó versenyeken. − A gimnáziumi tagozat tanulóinak egy csoportja rendszeresen látogatja a Zsidó Szeretetkórház betegeit. Ebbıl a felsorolásból is kiderül, hogy a diákok vallási nevelése biztosított az iskolában. Az Országos Rabbiképzı-Zsidó Egyetem judaisztika tanárjelölt hallgatói minden héten hospitálnak a vallástan és héber nyelv órákon. Vezetıtanárként 9 éve szervezem és irányítom a munkájukat. Az érettségizı diákok közül többen az OR-ZSE-n tanulnak tovább. Távlati céljuk, hogy rabbiként, judaisztikatanárként, kántorként vagy közösségi munkásként dolgozzanak és a zsidó közösség tevékeny tagjaivá váljanak.
Az interjúkból látható, hogy a diákok vallási és világi nevelése egyaránt fontos az iskolában. A diákok mővészetekre való nevelése is lényeges szerepet kap az intézményben. A gyermekek testi-lelki harmóniában való oktatása-nevelése elsıdleges jelentıségő. A zsidó vallás és hagyomány, a tanulók erkölcsi nevelése az iskola kiemelt pedagógiai feladatai közé tartozik. A szülıi elégedettséget vizsgáló kérdıív válaszaiból is kiderült, hogy a szülık többsége fontosnak tartja az iskolai házirendben szereplı, az iskola vallási jellegébıl adódó szabályokat. Az iskolaválasztási szempontoknál is a magas oktatási színvonal és a zsidó kultúra oktatása egyforma százalékot kapott.
168
III. Lauder Javne Zsidó Közösségi Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Szakközépiskola és Alapfokú Mővészetoktatási Intézmény Spielbergerné Natonek Gabriella és barátai 1989-ben arról álmodoztak, hogy jó lenne egy zsidó iskolát alapítani. Vágyaikat hamarosan tett is követte. Találkoztak Várhegyi Györggyel, aki segítette ıket álmaik megvalósításában.182
Várhegyi György felesége így írt néhai férje iskola alapító tevékenységérıl (Várhegyi György (1922–1998) az iskola alapítója és elsı igazgatója, ezt követıen kurátora volt): „Emlékszem rá, milyen nagyszerő érzés volt, hogy olyan iskolát alakíthatunk ki, amilyent mi szeretnénk és amilyent a velünk együtt dolgozó tanárok és szülık szeretnének. Gyuri teli volt energiával, küzdeni akarással. Kitőzte maga elé a célt, és haladt elıre. Pedig az út rögös volt, s korántsem akadálymentes. De az új iskola, hoszszú, nehéz munkával, nem csekély erıfeszítéssel létrejött…”183
Raj Tamás az iskola vallásigazgatója így írt az iskolában zajló judaisztikai nevelésrıl, „gyökereirıl”: „Iskolánk azért is indult (az országban elsıként) 6+6 osztályos felépítéső intézményként, mert a hagyományos zsidó oktatás ısidık óta ilyen rendszerő volt: a barés bat-micva (fiúknál 13, lányoknál 12 és fél éves) korig folyt az alapfokú oktatás, s ettıl kezdve 18 éves korig a felsı szint következett. Hasonló rendszer valósult meg Izraelben is. Nem is szólva arról, s ezt saját tapasztalatomra építem, hogy egy gyermek sem örül annak, ha a gimnáziumban kissé bıvített formában még egyszer ugyanazt kell tanulnia, amit korábban már végigtanult. Eredetileg három zsidó tantárgyat tereztünk: a héber nyelv oktatása mellett zsidó mővelıdéstörténetet és vallásismeretet.
182 183
ÉVKÖNYV, 2006, 13–15. p. ÉVKÖNYV, 2006, 11–12. p.
169
Végül ez utóbbi kettıbıl alakult ki egyetlen tantárgy, a judaisztika. (Erre az öszszevonásra két oknál fogva került sor: egyrészt azért, mert a zsidó történelem és kultúra ezernyi szállal kötıdik a vallás történetéhez, másrészt meglehetısen nehéz lett volna olyan oktatókat találni, akik képesek lettek volna az egyetemes és zsidó kultúrhistóriát megfelelı szinten közvetíteni diákjainknak. (Annak idején még nem létezett komoly mővelıdéstörténeti szakképzés.) Nagyon jó ötlet volt (emlékeim szerint dr. Szeszler Annától származott), hogy az egyes osztályokat ne számozzuk, hanem minden osztály növendékei maguk válasszanak (az elemiben magyar, a gimnáziumban héber) nevet annak az kis közösségnek, amelyet hosszú éveken át alkotnak iskolánkban. A zsidó ünnepek akkor válnak az élet részévé, gondoltuk, ha nem csupán a tananyagban, hanem a közös rendezvényeken és gyakorlati tennivalókban is találkoznak velük. Ezért vezették be a tanárok a maceszsütést, a sátorépítést, a közös iskolai szédereket, a tu bisváti gyümölcs-szédert, zsidó ételek és sütemények elkészítését stb. A holokauszt napja alkalmából jómagam osztályommal felolvastattam egy-egy vidéki város zsidó gyermekáldozatainak névsorát. Döbbenetes volt számomra, amikor egyik kis tanítványom megtalálta a névsorban nagymamája testvérének a nevét...”184
Dr. Szeszler Anna, az iskola fıigazgatója így írt az iskoláról: „Céljaink, amelyeket programunkban az induláskor megfogalmaztunk, alapvetıen nem változtak. „Célunk, hogy tanítványaink számára értékeken alapuló szociális környezetet, egészséges és sokszínő társas életteret, magas szintő, személyiségüknek és érdeklıdésüknek megfelelı tanulási lehetıséget biztosítsunk. Tanítványaink itteni tanulmányaik befejezése után legyenek képesek az önálló, folyamatos tanulásra, döntések meghozatalára, legyenek nyitottak környezetükre, életvitelükre az önépítés váljon jellemzıvé.” (Pedagógiai programunk)” ... „Az eltelt 15 évben változatos, mondhatom kalandos életünk volt. Többször költöztünk. A munkásırségtıl örökölt Lendvay utcai épületben még fegyverek, munkásırruhák és bakancsok sorakoztak a tömött polcokon, amikor elképzeltük, hogy ide boldog gyermekvilágot varázsolunk. Filmek ırzik, hogyan takarítottunk és raktuk össze a bútorokat szülık, tanárok közösen. 184
ÉVKÖNYV, 2006, 74−75. p.
170
Elsı óvodánk a Marczibányi téren indult, majd a BKV bölcsıdéjébıl és nagyüzemi konyhájából alakítottuk át a késıbbi ovis és kisiskolai termeket. Közben a gyarapodó középiskola számára megszereztük a korábbi szakszervezeti épület egyik szárnyát a Tárogató úton. A „szétszórattatásnak” 1996-ban lett vége, amikor a fıváros által − Székely Gábor hathatós közremőködése segítségével − biztosított területen Ronald. S. Lauder úr felépíttette Buda egyik legszebb helyén fekvı jelenlegi otthonunkat, amely az óvoda szomszédba való csatlakozásával vált teljessé.” „Gyerekeink olyan tanulási környezetben tölthetik el napjaikat, éveiket, ahol a kötelezı tananyagot kiegészítve hihetetlenül gazdag tapasztalatszerzési, tanulási tevékenységekre van lehetıség. A zeneiskola, a mővészeti szakképzés, az 56-féle tanórán kívüli foglalkozás gyakorlatilag bármely területen további lehetıséget kínál mindazoknak, akik itt szeretnék eltölteni napjaik jelentıs részét, akik jól használják az adott feltételeket. Elsı óvodásaink is felnıttek, egyetemre járnak. Közel másfél ezer diák járt hozzánk, közülük a legtöbben egyetemet végeztek, vagy éppen ott tanulnak. Végzett növendékeink között van már orvos, tanár, számítógépes szakember, több volt diákunk dolgozik az Európai Unió munkatársaként, vannak, akik saját vállalkozást kezdtek, akik tovább mélyednek a zsidó tudományokba itthon és külföldön, akik mővészi pályán tőnnek fel, és sorolhatnánk tovább, s természetesen olyanok is vannak, akik különféle területeken még próbálgatják magukat. Az utóbbi években intézményünk mind a magyar, mind a nemzetközi terepen egyre karakteresebben kirajzolódik. Évrıl évre otthont adunk országos és nemzetközi rendezvényeknek, mint amilyen az izraeli-magyar matematika olimpiai vetélkedés, a sakk Lauder Kupa vagy az országos diák bridzsdöntı. Vajon hány iskola büszkélkedhet annyi kiemelkedı hazai és külföldi látogatóval, mint mi? Mővészek, írók, költık, tudósok, érdeklıdı, szakmai tudásukat fejleszteni akaró pedagógiai közösségek gyakori vendégnek számítanak nálunk, vendégkönyvünk az iskola történetének különleges kincse. Az egyre gyakrabban megforduló vendégtanárok, az amerikai diákok tanítási gyakorlata − idegen nyelven is − új tartalmat és színt visz a gyerekek iskolai életébe, hiszen a tanulás iskola falain túli értelme csak nyitottsággal párosulva kaphat valódi jelentést.
171
Sajátos helyet foglalunk el a zsidó közösségben. A hazai és nemzetközi zsidó oktatásban több vonatkozásban a kapcsolódások egyik központi színhelyévé váltunk. Érdeklıdı tanítványaink eddig kivétel nélkül minden évben megnyerték az országos judaisztika vetélkedıket. Szép élményeink főzıdnek az iskolában tartott esküvıkhöz is, ahol tanárok vagy volt diákok a zsidó hagyományok szerint nálunk fogadtak örök hőséget egymásnak.”185
A Lauder különlegességei közé tartozik a Zeneiskolája, amelynek nyári táboráról Tamar Bloch és Radó Anna így írtak: „Évente kb. 70 gyerek volt a tábor lakója. Munkájukat 12 zenepedagógus és 3 nem zenész szakpedagógus irányítja. A nem-zenész pedagógusok vizuáliskultúrasportfoglalkozásokat vezetnek azoknak a gyerekeknek, akik nem vesznek részt az adott idıintervallumban zenei foglalkozásokon. Az évközi zeneórák anyagának elmélyítésén túl a táborban lehetıségünk nyílik növendékeinket jobban megismerni, jobban motiválni és személyre szabottan tanítani. Az egyéni zeneórák mellett igény szerint tánctanár (modern, balett és zsidó-hagyományos táncok) is oktat, továbbá minden résztvevı legalább 10 zsidó dalt sajátíthat el, mint például a „Hiné Má Tov”, „Sálom Chávérim”, „Hává Nágilá”, „Erev sel Sosánim”, „Dodi Li”, „Májim”, „Tsur Mi Selo” címő dalokat. Különbözı, a Sabbathoz illı dalokat is tanítunk, amelyek majd további tanulmányokhoz nyújtanak alapot a diákoknak.”186 Az iskolában fontos a mővészeti nevelés a „Javne Színház”-ban szereplı gyerekek minden évben újabb elıadásokkal készülnek.
A Lauder-Óvodáról Haas Judit és Schatz Péterné írtak: „Az 1990-ben nyitott óvodát Montessori Mária pedagógiai elvei alapján szerették volna indítani az alapítók és a program kidolgozását megrendelı Magyar Zsidó Kulturális Egyesület. Ez a pedagógia az óvónık kezét módszertanilag nagyon megkötötte volna, ezért kidolgoztuk saját programunkat, melynek középpontjában a gyermekek harmonikus fejlıdése, fejlesztése áll.
185 186
ÉVKÖNYV, 2006, 6−9. p. ÉVKÖNYV, 2006, 88. p.
172
Az óvoda kiemelt feladatai: a játék, mint a fejlesztés legfontosabb tere konfliktusok kezelésének megtanítása, a kommunikációs készség fejlesztése, a zsidó kultúra, a zsidó hagyományok alapjainak letétele. Az elsı két évben két nagyobb létszámú vegyes csoporttal indultunk egy bérelt bölcsıdében. Ez a két év nagyon családias volt, ezt az épület adottságai is segítették. A két év alatt letettük a hagyományok alapjait: ünnepek, különleges napok. Nagyon megnıtt az igény az óvoda bıvítésére, mivel óvodánk a zsidó hagyományokhoz és a kultúrához nyúlt vissza, nem a valláshoz. Kerestünk és találtunk nagyobb épületet, így 1992-ben már négy csoporttal, kilenc óvónıvel indítottuk az évet. Az épület adottságai most már óvodát „formáltak” belılünk. Ennek ellensúlyozására a csoportok szorosabb együttmőködésre törekedtek, sok közös programot csináltak. Örömmel fogadtuk, mikor az iskola mellett lévı óvodát a Lauder alapítvány megvásárolta és az óvoda részére használatba adta. 1997 óta három csoporttal dolgozunk, csoportonként 20−22 gyerekünk van. A légkör ismét családias lett, mivel a jó adottságú épületet és a tágas kertet az óvónık ízlése és a gyerekek igényei alapján magunk rendeztük be.”187
Interjú V. P. judaisztika tanárral* V. P. tanár úrral, az iskola „Judaisztika és héber munkacsoportjának” a vezetıjével. V. P. kilencedik éve tanít hébert és judaisztikát a Lauderben, a tanulmányait Magyarországon és Izraelben végezte.
– Milyen helyet foglal el a judaisztika oktatás az iskolában, mi a szerepe és jellegzetessége? – Iskolánkban a judaisztika nem mint hittan vagy vallásóra szerepel, hanem mintegy tudományként tanítjuk.
187 *
ÉVKÖNYV, 2006, 22. p. Az interjút B. I., OR-ZSE hallgató készítette 2007. tavaszán.
173
– Hogyan épül fel a judaisztika oktatás az iskolában évfolyamonként? – Az óvodában inkább játékos formában történnek a zsidó hagyományokhoz, ünnepekhez kapcsolódó foglalkozások, elemiben elsıtıl hatodik évfolyamig a tantárgy neve Tradíció, ennek keretében a legfontosabb ünnepekkel, a Szombattal, a Ros Hásánával, a kicsik számára is könnyen érthetı, érdekes bibliai történetekkel foglalkozunk. Az órák játékosak, sok az „activity” jellegő tevékenység. Illetve mindig tanulunk az aktuális ünnepekrıl, annak teendıirıl, hogy a legaktuálisabbat említsem, most épp együtt sütjük a macesztortát, ami a kedvenc programok egyike. A 7. évfolyamtól az érettségiig a tantárgy neve Judaisztika, itt már komolyabb szinten foglalkozunk zsidó történelemmel, filozófiával, az ünnepekkel, a zsidó élet körforgásával, a hagyományokkal és Izrael történelmével, földrajzával. – Mely évfolyamokon tanít jelenleg? – Felsı évfolyamokban, tehát 7. osztálytól felfelé szoktam tanítani, most 8., 9. és 10. évfolyamokon tanítok. – Milyen tankönyvekbıl tanulnak a diákok tradíciót ill. judaisztikát? – A hagyományok, ünnepek, vallási ismeretek tanításához Oláh János „Judaisztika” címő könyvét tanulják. A történelmi ismeretekhez a „Szöveggyőjtemény a zsidó történelem tanulmányozásához” c. könyv köteteit használjuk fel, a Szentíráshoz pedig értelemszerően a Bibliát. – Szemléltetésként milyen „segédeszközök” állnak rendelkezésre? – Az oktatáshoz térképeket, táblázatokat, ábrákat viszünk be az órákra, emellett pedig tfilint, tálitot, mezüzét és Bibliát („Tanach”-ot) is. – Lehet judaisztikából érettségizni is? – Igen, természetesen, évente legalább 2−3 fı tesz judaisztikából érettségit. – A judaisztika mellett héber nyelv tanítás is folyik az iskolában? – A hébert harmadik osztályban kezdjük. Harmadiktól ötödikig a „TAL-AM” program keretében együtt van a tradícióval. Hatodiktól nyolcadikig heti kettı, illetve három órában tanulják. Nyolcadik végén mindenki leteszi az alapvizsgát., majd utána évfolyamonként egy csoport viszi tovább. Közülük legalább egy diák érettségizik, tehát minden évben van héber érettségizınk.
174
– Milyen tankönyvbıl tanulnak a diákok? Hány órában tanulnak héber nyelvet évfolyamonként? – A „Min há háthálából” tanulnak, hetedikben heti két, nyolcadikban heti három, kilencediktıl felfelé pedig heti négy, illetve öt órában tanulnak héber nyelvet. – A szőken vett tanórai tevékenységen kívül hogyan, mivel egészül ki még a zsidó hagyományok ápolása, továbbadása? – Az órákon kívül természetesen közösen megtartjuk az ünnepeket, most lesznek az osztály-széderek, azaz minden osztály közös széderestét rendez. A Purimot elemiben tartjuk meg, a Hanukát minden osztályban külön-külön, Ros Hásánákor pedig közös gyertyagyújtást tartunk. Az elemisekkel ısszel a Nagyünnepek idején, Szimchát Tórakor valamelyik zsinagógába látogatunk el, a középiskolások pedig Szombat-fogadáson vesznek részt. – Milyen zsinagógákba járnak közösen? – Leginkább neológ zsinagógákat látogatunk, de ez nem jelent elzárkózást, hiszen ahogy látható a folyosókon minden irányzat, közösség, szervezet programajánlói, meghívói szerepelnek. Emellett van saját zsinagógánk is, ahol péntekenként Raj Tamás fırabbi tart istentiszteletet, ugyanitt sor kerül rendszeresen bár micvákra és csoportos bát micvákra is.
Interjú P. N. elsı évfolyamos diákkal* – Elöljáróban beszélj, kérlek a családodról, s hogy miért választottad ezt az iskolát? – Bár zsidó származású a családom, errıl otthon nem esett szó, nem kaptam semmilyen vallásos nevelést, azonban amikor iskolaválasztás elé kerültem, akkor olvastam a Lauderrıl. A korábbi iskolámban nagy szigorúság és fegyelem uralkodott, s a barátaimtól, akik idejártak hallottam, hogy ez egy milyen jó hely, ezután mondta el anyukám, hogy én is zsidó származású vagyok, így jöttem ide.
*
Az interjút B. I., OR-ZSE hallgató készítette 2007. tavaszán.
175
– Milyenek voltak az elsı benyomásaid? – Az elsı perctıl kezdve nagyon jól éreztem itt magam, de az elején nagyon elszaladt velem a ló. A tanárok ugyanis azt mondták, hogy az, hogy valaki tanul-e vagy sem, az az egyéni döntése, s a nagy szabadságnak nálam sem lettek jó eredményei kezdetben. Késıbb rájöttem, hogy a saját érdekemben tanulok, s ezt követıen minden rendezıdött. – Hányan vagytok egy osztályban? – Ez nem ilyen egyszerő. Vannak az évfolyamok, ezen belül a miénk, az elsı, ahol van négy úgynevezett mentorcsoport, és két mentorcsoport alkot egy osztályt, ami összesen húsz fıt jelent. Év elején volt egy tábor, amit „mentor-tábornak” hívunk, ahol ott volt az egész évfolyam és a négy tanár, akik közül mi választottuk ki, hogy ki legyen a mentorunk, s ennek alapján igyekeztek a csoportokat beosztani. Én Dovot, V. P.-t választottam mentoromnak. – Hogyan helyezkedik el a judaisztika tantárgy a tanulmányaitokban? – A tanév ciklusokra van osztva, ezen belül van a humán, tehát magyar, történelem, judaisztika irányvonalú ciklus, ezen a cikluson belül heti nyolc judaisztika óránk van. Ezáltal jobban el tudunk mélyülni az egyes tárgyakban. Nem vagyok reál beállítottságú, a fizika, matek, kémia nem annyira megy, de a magyar, töri és a judaisztika az jól megy. – A baráti köröd az iskolából kerül ki? – Igen, az évfolyamomból körülbelül tíz emberrel vagyok nagyon jó barátságban, ezen belül két lánnyal van nagyon szoros baráti kapcsolatom, de a nagyobbak közül is többel vagyok jóban, eljárogatunk együtt. – Mi a véleményed a tanárok és a diákok közötti kapcsolatról? – Számomra fontos, hogy a tanár is nyitott legyen, és ha valaki nyitott, akkor nem zárkózik el attól, hogy emberileg is megismerjük egymást. Szerintem az nem baj, ha személyes probléma esetén esetleg kicsit morcos vagy hasonló, hiszen mindannyian emberek vagyunk és így normális. Nem kedvelem a nagyon merev emberileg elzárkózó tanárokat. Azt mondhatom, hogy a viszonyom a fél tanári karral nagyon jó, a másik felével nem annyira.
176
– Milyennek tartod az ideális pedagógus személyiséget? – Fontosnak tartom, hogy ıszinte, hiteles, közvetlen legyen, hogy érthetıek legyenek a magyarázatai, legyen alapos és korrekt. – Kóser étkeztetés van az iskolában? – Én ugyan nem eszek ott, de kóser, úgy mint a büfé is. – Mit lehet kapni a büfében? – Mindent, melegszendvicset, hot-dogot, péksüteményeket, szendvicseket, üdítıket, csokikat, joghurtokat, gyümölcsöt, árban nem a legolcsóbb ugyan, de még éppen belefér. – Milyennek találod az iskolátok épületét, a termeket? – Szeretem a sulinkat, nekem tetszik, hogy modern, a termek tágasak, világosak, minden teremben van számítógép és általában van elég szék is. Az elemis rész folyosóit a gyerekek rajzai, a mi épületünk falait tablók díszítik. Jól érzem itt magam. – Mik a terveid a jövıre nézve, továbbtanulás, család? – A továbbtanulással kapcsolatban még nagyon határozatlan vagyok, családot mindenféleképp szeretnék, és egész biztos, hogy a gyerekeimet vallásos szellemben fogom nevelni.
Sajátos nézıpontból szólt Gerlóczi Márton, író a regényében az iskoláról: „A kommunitiben a lányok nyakában hamsza vagy hay, a fiúkéban Dávid-csillag lóg. A lányok visszafogottabb, vékony bırszíjon fityegı hamszájukkal nem is volt gondom, már csak azért sem, mert megfigyeltem, hogy a nık ezt valamelyest komolyan tudják venni, már ha akarják, de legtöbbször csak a hagyománynak áldoznak jelképesen. A fiúk viszont, hasonlóan a popsztárokhoz, vastag ezüst- vagy aranyláncon lógatják ki a mellkasukra a Dávid-csillagot. A tudás, tisztelet, minden magasztos emberi érték pedig a méltóságteljességérıl és szerénységérıl ismerszik meg. Nem a Dávid-csillag kell jelezze, hogy zsidó vagyok, hanem a vallási értelemben vett zsidóságom mutatkozhat meg ebben a formában. Ha vállalom és tisztában vagyok vele, mit is jelent, mit áldozok és mit teszek érte. Ezek a fiatalok azért sietnek el a zsinagógába, hogy ott összefussanak a város összes zsidójával, és mikor ott álltam bent − azon a napon, mikor megfogadtam, hogy soha többé nem megyek −, és a terem hátuljában falnak támaszkodva néztem, amint az öregek feldühödött, máshol kilátástalan
177
szomorúsággal figyelik, amint a fiatalok megállás nélkül beszélnek, telefonálnak és röhögcsélnek, bent a templom falai közt, nem hittem a szememnek, és arra gondoltam, a rabbinak fel kéne állni és hazazavarni a tömeget, becsukni és elzárni ezek elıl mindent. Föl kéne végre gerjedjen az Örökkévaló haragja.”188
A Lauder óvodában és iskolában a gyermekek vallási és világi nevelése egyaránt biztosított. A mővészeti nevelés kiemelt jelentıségő, a „Javne Színház” és a „Zeneiskola” a diákok mővészeti nevelésében jelentıs szerepet vállalnak. A gyerekeknek lehetıségük van óvodáskoruktól az érettségiig ebben a családias légkörben tanulniuk. Az interjúkból is látható, hogy színvonalas judaisztika oktatás folyik az intézményben és a diákok a zsidó ünnepeken zsinagógalátogatásokon is részt vesznek. Az intézménybe túljelentkezés van, nem tudnak minden jelentkezıt felvenni. Nagyon sikeres a „Logikai képességfejlesztı játékprogram”, amely már négy éve mőködik. Célja, hogy a gyerekek figyelmét, koncentrációját és az együttmőködési képességét fejlessze. A multimédia világa most kap teret az iskola falai között.* Úgy gondolom, hogy a lehetıségeimhez képest a rendelkezésemre álló anyagok alapján objektív képet adtam az iskoláról. Egy következı kutatás során talán sikerül több „mőhelytitkot” kiderítenem.
IV. Amerikai Alapítványi Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola Róna Artúrné címzetes igazgató írta: „Iskolánk címerében a nyitott könyv: a könyv népe vagyunk, a tenyérben a láng: ırizzük hagyományainkat, vallásunk tanításai világítanak. Meggyızıdéssel hisszük, hogy olyan fához vagyunk hasonlatosak, amelyiknek mélyre nyúlnak a gyökerei, szilárd, biztos támaszt jelentve.”189
188
GERLÓCZI, 2003, 251−252. p. Interjú Dr. Szeszler Annával, a Lauder Javne Zsidó Közösségi Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium fıigazgatójával In.: „Az utódok reménysége” c. TV mősor, 2007. november 4-i adás. 189 ÉVKÖNYV, 1990−2005, 4. p. *
178
Az iskola épülete 1896-ban Freund Vilmos tervei alapján épült (neológ) izraelita polgári fiú- és leányiskolának. Falai között mőködött 1919-tıl 1923-ig a Pesti Izraelita Hitközség Fiúgimnáziuma. Ezután az akkori Abonyi utcába, a leányintézet pedig a Síp utca 12. szám alá költözött. Az épület tantermeit, 1944-ben kórtermekké alakították át, mert a gettó kórháza itt mőködött. Az épület falán emléktábla jelzi, hogy itt volt a gettó egyik kapuja. Az államosításkor, 1948-ban az izraelita polgári fiú- és leányiskola megszőnt. 1990-ben nyílt meg újra. Az iskola igazgatói voltak: dr. Hajdú Péter; dr. Haraszti György; Surányiné Benedikt Vera; Róna Artúrné. Vallási igazgatók voltak: Efraim Frisch; Avraham Velvart; Singer, Taub és Neumann rabbik.190
Horváth Endréné vallomás 1944-rıl és az iskoláról: „Ha mostanában végigmegyek a Wesselényi utcán, nem tudom kikerülni a Kazinczy utcát, a sárgacsillagos házat, ahol 1944-ben „laktunk”. 15 éve naponta kinyitom annak az épületnek a kapuját, s ott dolgozom, ahol az üldöztetés éveiben a zsidó kórház mőködött. Iskolánk és környéke a budapesti gettó egyik központja volt. Akkor, novemberben deszkapalánkkal kerítettek körbe bennünket. Rettegtünk a bombázástól, a razziáktól, a hidegtıl, az éhségtıl. Gyerek voltam, játszani szerettem volna! S már akkor is a „tanítónénist” játszottam, magyaráztam, feleltettem, a kék elsötétítı papír volt a táblánk. Még nagymamám legszebb álmaiban sem gondolta, hogy túléljük a borzalmakat, unokája diplomás tanár lesz, és 15 évet fog tanítani egy zsidó iskolában. Valószínőleg az emlékeim, a gyökereim „beszéltek rá” arra, hogy az 1990-ben újra megnyílt iskolába pályázzak. Nagy lelkesedés, tervek, célok álltak elıttünk. Több száz fiatalt indítottunk útnak a diplomás pályák felé, újratanultuk a zsidó hagyományokat. A rendszerváltással együtt egy új iskolatípust építettünk. Reméljük, még sok-sok éven keresztül gazdagíthatjuk tanulóinkat a „Maszoret Avot”-ban, az Amerikai Alapítványi Iskolában.” 191 190 191
ORBÁN, 2006, 98−99. p. ÉVKÖNYV, 1990–2005, 10. p.
179
Interjú D. L-vel, az iskola vallási igazgatójával* – Mi az álláspontja a vallási és a világi dolgok kapcsolatáról? – Mind a világi, mind a vallási élet fontos szerepet játszik az életemben. Nem szoktam elkülöníteni a kettıt egymástól, hiszen véleményem szerint elválaszthatatlanok. – Kifejtené ezt bıvebben? – Magamat a modern ortodox irányba sorolnám, mert úgy tartom, hogy a vallás mellett a világi dolgoknak is ugyanolyan szerepük van. E kettı ötvözésében találtam meg az egyensúlyt, a harmóniát, és ennek szellemében oktatom a diákokat. Véleményem szerint nagyon különlegesen, más vallástól eltérıen, a zsidó vallásban megtalálható az Írás magyarázat is. – Melyik évfolyamokon folyik héber, illetve vallás oktatás? – Az iskolában mind a tizenkét évfolyamon tanítanak vallást és hébert is, heti 3–3 órában. A vallástan órákat három tanár tartja, akik mindig arra törekszenek, hogy az adott történetet, tudásanyagot, amit át szeretnének adni, azt mindig az életkornak megfelelı módon tegyék. – Milyen könyveket használnak a vallás tanításához? – Inkább a külföldi kiadású könyveket választjuk. – Mondana néhány szót az iskolában zajló vallási nevelésrıl? – Ez a mindennapi közös imádkozásban nyilvánul meg, természetesen nemenként elkülönülve. Továbbá a vallási ünnepeket is természetesen megtartjuk, mindig az ünnepnek megfelelı szellemben. – Úgy tudom, hogy az iskolában vasárnapi iskola is mőködik. – Sajnos már nem. – Hogy-hogy? – Nem volt rá igény. A cél az lett volna, hogy a diákokon kívül a szülık is egy átfogóbb képet kapjanak a vallási életrıl. Hiszen nagyon sok olyan zsidó család van, ahol a gyerekek nem részesülnek zsidó szellemiségő nevelésben. – Köszönöm a beszélgetést! *
Az interjúkat G. Zs., OR-ZSE hallgató készítette 2007. tavaszán.
Megjegyzem, hogy megismerhettem egy volt igazgató szubjektív tanulmányát is, amelyben tradíció és modernitás ellentmondásaira hívta fel a figyelmet. Az idézéshez, a hivatkozáshoz a szerzı nem járult hozzá.
180
Interjú Z. A-val, az iskola egyik történelem tanárával* – Milyen osztályokban tanít? – Jelenleg a végzıs osztály osztályfınöke vagyok, ahol a történelmen kívül társadalom ismeretet is tanítok, és általános iskola 5. osztályától a gimnáziumi osztályokig szinte minden évfolyamon. – Használ segédeszközöket az óráin? – Igen, fıként térképet használok, mert rendkívül fontosnak tartom, hogy a diákok a lehetı legtöbbféle segítséget megkapják a tananyag elsajátításához. – A diákok mennyire vannak megelégedve az osztályozási stílusával, mennyire érzik megfelelınek? – Minden osztályban ugyanúgy, százalékosan osztályozok, ezt már az év elején közlöm a diákokkal, és természetesen tartom is magam ehhez, nem nagyon szoktak reklamálni. – Ki lehet-e alakítani egy jó hangulatot az órán? – Úgy gondolom, mivel igen kis létszámúak az osztályok, így ki lehet alakítani egy jó légkört, hangulatot. Persze a tanár is ember, nincs mindig jó kedve, nem szeret minden osztályt. Úgy érzem a gyerekek tisztelnek és felnéznek rám. – Elképzelhetınek tartja, hogy ha az iskola körülményei és feltételei megengednék, akkor tartana egy órát az udvaron, a szabadban? – Szerintem a történelem egy olyan tárgy, ahol nem jó, ha a diák elkalandozik az órán, és bizony a napsütésben, a tavaszi hónapokban igen-igen könnyen sikerülne. Továbbá nehézkes lenne megoldani a térkép használatát is. – Köszönöm a beszélgetést!
Beszélgetés az iskola egyik 9. osztályos diákjával – Mesélj valamit a tanár-diák viszonyról általánosságban! – Jó a légkör, együtt tudunk mőködni az órán a tanárokkal. Vannak olyan tanárok, akiknek nehezebb fegyelmezni, mert a gyerekek nem annyira figyelnek az órán. De amit kell, azt megtanuljuk. – Mi a tapasztalatod az apróbb csínyekrıl, puskázási szokásokról, padfirkákról? – Az osztályok eléggé széthúznak, különbözı klikkek figyelhetık meg.
181
– Padfirkák? – Én speciel telefirkálom a padomat, meg még egy páran az osztályban, de van aki mindig tisztára mossa a padját. – Vannak-e tanári becenevek, diákbecenevek? – Vannak, inkább azokat a tanárokat szoktuk becézni, akiket szeretünk. Akiket annyira nem, azokat csak a vezetéknevén szólítjuk, de ı sem viszonyul hozzánk olyan kedvesen, mint a többi tanár. – Vannak-e események, rendezvények az iskolában az ünnepeken kívül, ami jellemzı? – A diákönkormányzat szokott programokat szervezni DÖK napokon, versenyeket. Ezen kívül Purimkor mindig valami vicceset találnak ki. – Visszatérve az órákra; a tanárok mennyire használnak szemléltetı eszközöket? – Fizika és kémia órán mindig kísérletezünk. A többi órán, például földrajzon, történelmen térképet használunk, és vannak olyan órák is, ahol fénymásolt lapokat kapunk segédeszközként. – Van-e az osztálytermek falain valamiféle díszítés? – Nem nagyon, inkább alsóbb évfolyamokon. Minket nem nagyon érdekel. – Láttam a folyosón kirakva egy plakátot, amin a havi születésnapok vannak. Ez mi célt szolgál? Talán közösen megtartjátok a születésnapokat, vagy pusztán kedvességbıl, figyelembıl odamehettek hozzájuk felköszönteni ıket a szünetben. – A hébertanárnı mindig kidekorálja az iskola falait az aktuális dolgokkal, amiben a rajztanárnı is segít neki. Ünnepi dekorációkat készítenek, és az osztályokat is bevonják a munkába. Mi egyébként nem tartunk közös születésnapokat. – Mennyire érzed korrektnek a tanári osztályozást? – Vannak tanárok, akik lazábban osztályoznak, és vannak, akik a képességünknek megfelelıen díjaznak bennünket. Egyeseknek nem tetszik, kritizálják is a tanárokat, de inkább tanulni kellene, és nem lenne ebbıl probléma. – Azt hallottam, hogy a könyvtárnak van egy különlegessége. Mesélnél errıl valamit? – Ez egy nagyon érdekes hely, mert a könyvtáros néni egy nagyon aranyos tanár néni. A diákok feljárnak hozzá beszélgetni, és egy tea vagy egy kis gyümölcs mellett mindenféle témákról beszélgetünk. Éppen ami érdekel bennünket.
182
Az a baj, hogy mindig elhúzódnak ezek a beszélgetések, és a tanárok nem nézik jó szemmel, hogy becsengetés után érünk be az osztályba. – Az elmondható az iskoláról, hogy jó a tanár-diák viszony? – Igen, nincs harag a tanárok és diákok között. Van olyan tanár, akinek már a folyosó végérıl kiabálva, hangosan köszönnek, vagy odafutnak hozzá. – Szakköri élet, fakultációk? – Fakultációk a végzısök számára vannak, történelembıl, irodalomból, rajzból. Ezen kívül még rajzszakkör is van, amire én is járok. Voltak sportszakkörök is, lehet, hogy még most is vannak, de én abban nem vagyok érdekelt. – Van-e már valamilyen terved, hogy merre fogsz indulni az érettségi után? Milyen irányba szeretnél elmenni? – Mindenképpen a zsidó vallási irányban szeretnék maradni, de nem szakmailag, hanem a magánéletemben. – Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre! Az interjúkból is látható, hogy az iskolában tanuló diákok „családias” környezetben töltik a mindennapjaikat. A kis létszámú iskola, a kis osztálylétszámok lehetıséget biztosítanak ahhoz, hogy a tanulók egyéni tanulási ütemben, személyreszabott fejlesztésben is részesüljenek. Az iskolában a tanulók vallási és világi nevelése egyaránt biztosítva van. A diákok a vallástant és a héber nyelvet is emelt óraszámban tanulják. 2007. szeptemberétıl Dr. Balázs Gábor vallásfilozófus lett az iskola igazgatója. Jelenleg az intézményben kb. 80 gyerek tanul, valamint kb. 40 fı a magántanulók száma. Az iskola célja, hogy a zsidó vallásosság „utánpótlás nevelését” megoldja. Az intézménybe csak zsidó vallású gyerkek járnak, akik közül kevesen az ortodox közösség családjainak a gyermekei. A tanulók többsége nem vallásos zsidó családból érkezik. Az iskola igazgatója az ıszinte megértés szerepét hangsúlyozza, amely által a gyermekek közelebb kerülhetnek a zsidó valláshoz és a hagyományhoz.*
*
Interjú Dr. Balázs Gáborral, az Amerikai Alapítvány Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium igazgatójával In.: „Az utódok reménysége” c. TV mősor, 2007. november 4-i adás.
183
Gadó János a zsidó iskolák végzettjeirıl 2005-ben készített tanulmányt. A tanulmány a zsidó iskolákban végzettek hátterét és érettségi utáni pályáját próbálta összegezni a továbbtanulás, végzettség, valamint a zsidósághoz való viszony szempontjából. Az iskolák „inputját” és „outputját” vette szemügyre, s ebbıl próbált képet alkotni a tanodák hatásáról: „Maga a három iskola így bizonyos értelemben fekete dobozként jelent meg, amelynek mőködését nem, csak be- és kimenetelét ismerjük. Az esetleges kedvezıtlen statisztikai mutatók így nem minısítik a pedagógiai munkát, amelynek lényege a „hozzáadott érték”: az iskolába belépı fiatalok tudásának és közösség iránti elkötelezettségének gyarapítása. A belépık összetételét alapvetıen meghatározza a környezet, amelyen az iskolák nem tudnak változtatni. A környezet ez esetben a magyarországi zsidóság, e bizonytalanul behatárolt, önmagát keresı, ellentmondásos értékrendő, nagyrészt vélt vagy valós ellenségkép által összetartott közösség. Mivel nincs kiforrott értékrendje, ilyet az iskolák sem adhatnak át a növendékeknek. E bizonytalanság nagymértékben gátolja annak a komoly szellemi potenciálnak a kibontakoztatását, amit a fiatalok otthonról hoznak. Alighanem a teljesítmény-centrikus, versenyszellemő oktatás ellen hat a zsidó szülık és közösség óvó-védı attitődje, amely kímélni akarja a gyerekeket a megpróbáltatásoktól. Ez az attitőd mindhárom zsidó iskolában tetten érhetı. Mindez nagyon pozitív az óvoda és az elemi tagozat idıszakában, ahol a gyermekeket megkímélik a stressz és a túlzott fegyelmezés gyötrelmeitıl. A gimnáziumi tagozatban azonban már óhatatlanul megjelenik „az életre” jellemzı kíméletlen verseny, s – noha idıközben sok mindenben alkalmazkodott ehhez – a nem versengésre alapozott iskola ilyenkor hátrányba kerül. Objektíven nehezen mérhetı, szóval inkább szülıi megítélés és gyermeki alkat kérdése, hogy a kisebb stressz–kisebb teljesítmény vagy a nagyobb stressz–nagyobb teljesítmény párosítás jobb-e a növendéknek.”192
192
GADÓ, 2005, 16. p.
184
V. Országos Rabbiképzı-Zsidó Egyetem Az 1877-ben létrejött a modern, budapesti Rabbiképzı Intézetet. Megalapítását az ortodoxok tragédiának tekintették, mindent megtettek megalakulásának a megakadályozására. Amikor mégis létrejött, volt olyan ortodox rabbi, aki a megnyitó napján böjtöt rendelt el hívei körében.193 Az Intézetnek, ami egyébként Ferenc József halálát követıen – Löw Lipót IV. Károlynál történı közbenjárása mellett – kérte a császár nevének felvételét az intézmény megnevezésébe, kettıs rendeltetése volt. Olyan oktatást kellett szerveznie, amelyben a judaizmus tradicionális szellemi területei, és a zsidóságot a filozófia görög indításaitól megérintı racionális tudományosság együtt marad. Ahol a zsidóság magyar és bizonyos vonatkozásban európai lelki vezetıi a legmagasabb rendő tudományos felkészültséggel képesek átadni az ısi egyistenhit tanításait híveiknek. Azoknak a történelem által meghurcolt hitsorsaiknak, akik kibújva a gettók – nem csak fizikai értelemben vett – falai közül, a vallásuk rabbijaitól az emancipációt zsidó oldalról felerısítı identitást vártak. A cionizmus eszméjének a terjesztése nem volt engedélyezve a Rabbiképzıben: „Az intézet kapui be voltak zárva a cionizmus elıtt, azonban nem túl erısen.”194 A másik feladata az volt az intézménynek, hogy a zsidóság évezredes kultúráját és a judaizmus tudományát bevezesse a Nyugat, de fıként a magyar kultúrába. A Szentírást elsısorban, annak eredeti héber-zsidó felfogását és szövegértelmezését. Ezután a Talmudot, annak történeti, filológiai és hermeneutikai aspektusait. Valamint célja volt, a responsum- és a kommentár-irodalom, midrás, exegézis-történet, zsidó történelem és filozófia, bibliai geográfia, héber nyelvtörténet, a bibliai nyelvek, az arabisztika, a Szentírás természettudományos aspektusainak a megismertetése. A Rabbiképzınek tehát már megalakulása elsı pillanataitól ügyelni kellett arra, hogy ne maradjon le a kor tudományosságától.195 Az OR-ZSE új szakokkal gyarapodott és 2003-tól elnyerte a Doktori Iskola indításának jogát, továbbá héber nyelvvizsga központtá is vált.
193
DOMÁN, 1990, 213. p. CARMILLY–WEINBERGER, 1986, 124. p. 195 STALLER, 2003, 29. p. 194
185
1995-ben jelentkezett elıször igény arra vonatkozóan, hogy olyan szociális munkásokat képezzenek, akik képesek arra, hogy megfeleljenek a zsidó közösségek szükségleteinek. Ezt az igényt elıször a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (MAZSIHISZ) vezetısége fogalmazta meg, arra hivatkozva, hogy intézményrendszerében számosan végeznek odaadó közösségi szociális munkát ösztönösen, megfelelı felsıfokú végzettség hiányában. Így az elsı hallgatók, az 1995–96 tanévben idısebb emberek voltak, akik nagy odaadással, mindennapi munkájuk elvégzése mellett vállalkoztak a tanulásra. A következı tanévekben jelentkezık között azonban már egyre inkább nıtt a fiatalabbak száma, felvételt nyertek olyan fiúk és lányok, akik közvetlenül az érettségi után választották ezt a pályát. Ezért rövidesen a képzést két formában szervezték meg. Kialakították az esti és a nappali képzést. A képzés céljait és feladatait úgy fogalmazták meg, hogy abban az általános fıiskolai szociális munkás képzés és a zsidó közösségi munkás képzés követelményei egyaránt érvényesüljenek.196
Az Országos Rabbiképzı-Zsidó Egyetemen az alábbi szakokon lehet továbbtanulni: – Rabbiképzı szak, MA. nappali − Rabbihelyettes szak, BA. nappali-esti − Judaisztika szak, BA. nappali − Zsidó Felekezeti Szociális Munkás szak, BA. nappali-esti − Zsidó Liturgika szak, BA. levelezı − Zsidó Kántorképzı Szakirányú Továbbképzési szak − Zsidó Kultúratörténet szak, MA. nappali-esti − Zsidó Vallástudományi Doktori Iskola. Az egyetem hallgatói állandóan közremőködnek a budapesti, a vidéki és a határontúli magyarajkú zsidó közösségek hitéletében. A Zsidó Egyetem a magyarországi zsidóság tudományosságának a legfontosabb centruma, amely szervesen kapcsolódik a magyar, az európai és a világkultúrához. Az intézményben az oktató-nevelı munka két oszlopon áll, az oktatáson és a publikációk létrehozásán. A hallgatók között zsidó és nem zsidó diákok egyaránt vannak. Az egyetem igényesen elkészített honlapját az érdeklıdık 70 országban nyomon követik.* 196
UNGÁRNÉ KOMOLY, 2003, 49. p. Interjú Prof. Schıner Alfréd fırabbival, az OR-ZSE rektorával In.: „Az utódok reménysége” c. TV mősor, 2007. november 4-i adás.
*
186
VI. Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség Statusquo Ante Köves Máté vezetı rabbi így írt a hitközség tevékenységérıl 2006. december 30-án*: „Néhány sorban szeretnénk bemutatni Önnek tevékenységünket. Alapítványunk és Hitközségünk célja a határon innen és túl élı magyar ajkú zsidóság igényeinek kielégítése. Ebbıl a célból a hitélet területén hitközségünk a Vasvári Pál utcai Zsinagógát és a Károly krt.-i „Keren Or” Zsinagógát mőködteti, ünnepekre nagyszabású − több száz résztvevıs − rendezvényeket szervez. Az oktatás területén óvodát és iskolát mőködtetünk, felsıfokú intézményként a Pesti Jesiva Ortodox Rabbiképzıt és a Zsidó Tudományok Szabadegyetemét tartjuk fenn, könyveket és hetilapot adunk ki, internetes honlappal jelenünk meg. Szociális területen a Segítı Kéz Segélyközpontot mőködtetjük, mely elsısorban rászoruló családoknak nyújt természetbeni (élelmiszer, ruha) támogatást. Családok számára évente több alkalommal hétvégi rendezvényt szervezünk, hölgyeknek a Hanna Nıi Klubot mőködtetjük. Gyermekeket készítünk fel a bár micvára. Mezuzát, tfilint és egyéb kegyszereket juttatunk az ezeket igénylıknek. Ismeretterjesztı munkánk fontos része az Egység címő lap kiadása és az évente megjelenı Zsidó Naptár kiadása, amelyet 20.000 hittestvérünk kap térítés nélkül.” E bemutatásból is kiderül, hogy az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) fontos szerepet tölt a zsidó oktatás-nevelés informális és formális keretei között is.
VII. Az informális zsidó oktatás-nevelés VII.1. A Szochnut oktatási tevékenysége Magyarországon* A rendszerváltást követıen 1990-tıl nyílt lehetıség a zsidó oktatás felélesztésére. A Szochnutra a ’90-es évek elején nagy feladat várt, hiszen az ezt megelızı években az Anna Frank Gimnáziumot és a Rabbiképzıt kivéve jóformán semmiféle zsidó oktatás nem folyhatott.
*
E sorokat családomnak az EMIH elküldte. Ezt a részt (VII.1.) K. Zs-tól, a Szochnut oktatási osztályvezetıjétıl kapott kézirat alapján készítettem. *
187
Két területen kezdtek tevékenykedni: 1. Formális oktatás: iskolákban 2. Informális oktatás: héber tanfolyamok, ifjúsági mozgalmak, szemináriumok, továbbképzések, izraeli kulturális rendezvények és események szervezése és támogatása
A tanév kezdés elıtt szemináriumot tartanak a pedagógusok részére. Az utóbbi tíz évben Szarvason rendezték meg, ahol a három zsidó iskola, valamint az OR-ZSE és az óvodák pedagógusai is részt vettek. Évente 80−150 tanár, illetve diák bıvítette tudását az elıadásokon, workshoppokon. A három nap alatt lehetıség nyílik egymás megismerésére és közös Szombat fogadásra. 2007. augusztusában a szeminárium fı témája Izrael Állam megalakulásának 60. évfordulója. Az elmúlt 17 év alatt egyre növekvı érdeklıdéssel folynak a héber nyelvtanfolyamok. Több ezren sajátították el a héber nyelv alapjait, illetve fejlesztették a meglévı tudásukat. Budapesten évente 15−18 tanfolyamot indítanak a kezdı szinttıl a haladóig. Vidéken is élénk volt az érdeklıdés, az évek során összesen 33 városban voltak rövidebb, vagy hosszabb ideig tanfolyamaik. A tanárok többsége izraeli, akik rendszeresen továbbképzéseken vesznek részt. A tanfolyamokon a legkorszerőbb könyvbıl tanítják a hallgatókat. A nyelv tanítása mellett fontosnak tartják, hogy a hallgatók megismerkedjenek a zsidó és izraeli hagyományokkal. A hanukai, a tu bisvati és a purimi rendezvényeiken a hallgatók és családtagjaik is szívesen vesznek részt.
VII.2. Ifjúsági mozgalmak A negyven évig tartó szünet után, 1990-ben több ifjúsági mozgalom újította fel a tevékenységét: − Hasomer Hacair Baloldali Cionista Ifjúsági Szervezet, − Bne Akiva Vallásos, Cionista Ifjúsági Szervezet, − Hanoár Hacioni Cionista Ifjúsági Szervezet, − Habonim Dror Cionista Ifjúsági Szervezet.
188
Ekkor alakultak meg az egyetemisták szervezetei is: − UJS-Zsidó Fiatalok Magyarországi Egyesülete, − Marom Konzervatív Vallásos, Cionista Diákszervezet, − Kidma Cionista Zsidó Diákszervezet. A Szochnut az éves költségvetésébıl segíti ezen mozgalmak mőködését. Továbbá segítséget nyújt a magyarországi és izraeli táborok és rendezvények megszervezésében. A mozgalmak lehetıséget nyújtanak a nem zsidó iskolákban tanuló gyerekeknek az identitásuk megéléséhez, Izrael megismeréséhez. A madrichok részére továbbképzéseket is szerveznek. Hagsama − az egyetemista korú fiatalok részére több napos Izraelhez kapcsolódó témákban szemináriumokat szerveztek. Izrael állam Függetlenségi Napjához kapcsolódóan Szolidaritási Napot rendeztek, melyen évente több ezren vettek részt. A rendezvényen ismert izraeli sztárok léptek fel. 2007-ben Jeruzsálem egyesítésének a 40. évfordulója alkalmából rendeztek egy egész napos fesztivált. A rendezvényeket gyerekprogramok, filmvetítés, elıadások is színesítették, ahol a különbözı zsidó szervezetek bemutatkoztak. Rendszeres szereplıi a Nyári Zsidó Fesztivál, a Maccabi Sportnap és a Zsidó Közösségi Fórum programjainak. Egy zsidó ifjúsági szervezet bemutatása, egy diák szemével* „A nıvérem már két éve someres, ami azt jelenti, hogy péntekenként lejár a kenbe (ez az a hely, ahol a csoportfoglalkozásokat, vagyis a peulákat tartják különbözı korcsoportoknak) beszélgetéseken vesz részt a barátaival van és mindig nagyon jól érzi magát. Ez a szervezet egész évben számos programmal színesíti a someresek életét, mint pl.: a tavaszi ıszi és téli tábor, valamint a kalandokban mászásba és gyaloglásban bıvelkedı „Holdvilág túra”, télen egy kis sítábor, nyáron pedig Izraelbe mennek a madrichok, és a chanichok egyaránt. *
H. D., a BZSH Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola 6. osztályos diákjának az írása, amelyet a „Lengyel Márton és Hanka Alapítvány” által meghirdetett pályázatra készített 2007. májusában.
189
A Somerben a chanichok azok, akiknek a programok készülnek, akiktıl „megırülnek” a madrichok (mint ahogy ezt a Somer-dal is bizonyítja), ıket tanítgatják mindenféle hasznos dologra, megismertetik velük a zsidó kultúrát, hagyományokat és Izraelt. Az énekekrıl és a sokféle táncról nem is beszélve. İk korcsoportok szerint vannak felosztva. A legkisebbek a „Pamparim” (pillangók), a 6−10 éves chanichok, nekik 16−19 óráig vannak a programjaik utánuk jön a „Kivsza schora” (fekete bárány), a 11–13 évesek, ık 17–20 óráig okosodnak a peulákon. A még náluk is nagyobbak a 14– 16 évesek, vagyis a „Leviatan kachol” (kék bálna) 20−22 óráig bitorolják a kent. Végül, de nem utolsó sorban a legeslegnagyobbak a 17. életévüket betöltött egyedek vagyis a „Zorea” („nyíló-rügyezı-bimbózó” rügy-bimbó) tagjainak fejét tágítják a madrichok szintén 20 és 22 óra között.
Most pedig a bogerekrıl: ık azok akik chanichként úgy döntenek, hogy „madrich”-há szeretnének válni és elindulnak a képzésen. A Somer alapkövei pedig a madrichok. İk azok, akik összeszervezik a chanichok péntekeit, akik továbbadják az eddig elsajátított tudásukat és persze ık tartják össze a Somert is. Ebbıl látszik, hogyan épül fel a Somer mőködése a legkisebbektıl a legnagyobbakig. Olyan, mint egy nagy család, amibe beleszületsz. És Te folytatod, viheted tovább a hagyományait, a szokásait. Amiket megtanít, amit kapsz identitástudatban, felelısségben a többiek iránt, azt mind-mind továbbadhatod az utánad következıknek. Megtanít, hogy mit jelent zsidónak lenni, akár diaszpórában, akár Erecben, miért fontos a cionizmus, hol vannak a gyökereid.” A tanítványom írásából is látható, hogy a zsidó ifjúsági mozgalmak tartalmas, érdekes programokat kínálnak az érdeklıdı diákok számára.
VII.3. Bálint-ház, Szarvasi tábor Fontos szerepet vállalnak a zsidó informális oktatásban a Bálint-ház és a szarvasi ifjúsági tábor. Szarvason minden évben, 7–18 éves fiatalok tanulnak a zsidóságról. A táborozók között a szomszédos ország fiataljai is megtalálhatóak.
190
A Bálint-házban egész évben több korosztály számára szerveznek programokat a zsidóságról. Úgy gondolom, hogy a zsidóságra oktatás-nevelés terén fontos szerepet vállalnak még a felsorolt szervezeteken kívül: − BZSH Kollégium, − Haver Informális Zsidó Közhasznú Oktatási Alapítvány (2002-ben alapították), − Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyőjtemény Közalapítvány, − JOINT – az Amerikai Joint Magyarországi Irodája, − „Limud-Keset” Fesztivál, − Maccabi Vívó és Atlétikai Club, − Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, − Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, − Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány (JAFFE), „Zsidó Közösségi Családsegítı Programja”, − Spinoza-ház, − Talmud-Tórák, amelyek egyes zsinagógai körzetekben mőködnek, − Zsidó Nyári Fesztivál, − Zsidó sajtóorgánumok és könyvek, internetes portálok.
191
Befejezés „A zsidóságnál tehát azon hely, hol eszméinek tárháza vala, mindenkor a legszentebb tisztelet, a legodaadóbb szeretet tárgyát képezte – és ez iskolája volt. Ezen gondolat talál kifejezést Talmudunk szavaiban, midın mondja: „Istennek e földön semmije sincs, csakis a tanulásra szánt négy ölnyi helye” – és mi zsidók beigazolva láttuk e mondás igazságát akkor, midın a zsidóság nemzeti önállásának pusztulásakor, a hazájából való végleges kiőzetésekor csakis azáltal tudott megmenekülni, hogy R’ Jochanan b. Zakkai Titus római császártól megkapta az engedélyt iskola alapítására, és íme a zsidóság a maga eszmegazdagságával fennmaradt és ezzel együtt a népet is nem sodorhatta el a több évszázadon át ellene zúdult gonosz áramlatok özöne, oda, iskolájába menekült, ha künn az életben keservek nyilai csaknem teljesen megsebezték népéletének még alig vonagló maradékát, ott az iskolában szíve újra meg újra magába szítta szellemi táplálékát, lelke felébredt, mert vigaszt merített, az igazság diadalának tudatában érezte, hogy meg kell jönnie ama kornak, mikor az ı eszméi elismerésben, köztiszteletben részesülnek, és a zsidó iskola például és mintául fog szolgálni. A mely iskola erre magát nem érdemesíti, az nem zsidó iskola; a kik azt érdeme dacára nem adják meg neki, azok nem a zsidó tan szellemében cselekszenek.”197 (FLESCH ÁRMIN)
A zsidó nevelés sajátossága az egyistenhitben és az ehhez kapcsolódó vallási nevelésben rejlik. A vallásos nevelés lényege, a Tóra törvényeinek a továbbadása apárólfiúra, nemzedékrıl-nemzedékre. A zsidóság fennmaradását a hagyománynak köszönheti. A zsidóság a legfontosabb értéknek az emberek életében a gyermeket tartja. „Szaporodjatok és sokasodjatok!” Ez az elsı parancsolat, amelyet az ember kapott. Arra vonatkozik, hogy az ember otthont teremtsen és családot alapítson. Ábrahám, akit a zsidó vallás az egyik ısatyaként tisztel (Izsák és Jákob mellett) sokat imádkozott azért, hogy utódja legyen. Elsı gyermeke nem Sárától, hanem szolgálójától, Hágától született.
197
MONOGRÁFIA, 1896. II. 175−176. p.
192
Ha egy férfinek a feleségétıl nem lehetett gyermeke, akkor egy másik asszony szülhetett neki utódot. (A Bibliában több helyen olvashatjuk, hogy egyes férfiak poligámiában éltek.) Annak ellenére tudnunk kell, hogy a rabbinikus hagyomány mindig sok gyerek születésére ösztönzött, Maimonides így ír: „Még ha teljesítetted is a szaporodj és sokasodj parancsát, akkor sem kell tartózkodnod attól, hogy addig szaporodj és sokasodj, míg képes vagy rá, mert ha egy életet adsz Izraelnek, az olyan, mintha egy világot építettél volna.” (ISUT 15:16) A gyermekek tanítása nélkül a vallás nem maradt volna fenn az évezredek során. A zsidó gondolkodás szerint az ember nevelhetı és irányítható. A megfelelı nevelés befolyással lehet az ember tulajdonságaira. A családi és az intézményes nevelés célja, hogy a gyermeket megtanítsák arra, hogy az Örökkévaló tisztelete és a Tóra törvényeinek betartása a helyes életmód titka. A zsidó családi nevelés elsıdleges jelentıséggel bír. A gyermekek a szüleiktıl kapják azt a tudást, amely egész életükön át vallásuk megırzésében segítségükre lesz. Az életszakaszok során a gyermekek tudása újabb és újabb ismeretekkel gyarapodik. A családi nevelés fontos részei az ünnepek megtartása és a családtagok közös részvétele a zsinagógai istentiszteleteken. A nık a családon belül fontos szerepet töltöttek be. A gyermekeket úgy nevelték, hogy harmóniában legyenek önmagukkal és a környezetükkel, tiszteljék az Örökkévalót, a szüleiket, a tanítóinak és segítsenek a bajbajutottakon. A tanulás szerepe a zsidó gyermekek életében meghatározó jelentıséggel bírt. A legnagyobb sértés, ha valakit „am háárec” – „tudatlannak” neveztek. Az élethosszig való tanulást soha nem késı elkezdeni (Akiva rabbi élete). Jákob Lévi Morenó „Ki éli túl” címő híres mővében arról írt, hogy a modern társadalmat érı csapásokat csak azok élhetik túl, akik össze tudnak kapaszkodni. Akik nem tartanak össze, azok elpusztulhatnak. A zsidó közösségeknek nagyon fontos szerepe volt a gyermekek nevelésében és az identitásuk megırzésében. A zsidó közösség csoporttudata rendkívül erıs. A nép tagjai felelısek egymásért: „egy mindenkiért, mindenki egyért”, e csoporttudat nélkül nem létezne a közösség.
193
Fontos, hogy a nevelés során a gyermekek identitástudata is kialakuljon. Ennek a kialakításában a tanulás mellett az étkezési törvények (Kásrut) is meghatározóak. A gyermekek igazi jelleme még a gyermekkorukban nem alakul ki: „A fiúk felnıttek, Ézsau ügyes vadász volt, a mezık embere, Jákob pedig jámbor ember volt, sátorlakó.” (BIBLIA, MÓZES I. KÖNYVE 25, 27) A két fiú egyforma nevelést kapott, de késıbb az ellentétei lettek egymásnak. Napjainkban, hazánkban az intézményes nevelés igyekszik pótolni a családi nevelést. Vallási ismereteik nagy részét az iskolákban szerzik a tanulók. Ezt bizonyítják a dolgozatomban bemutatott zsidó oktatási intézmények vallásoktatásához kapcsolódó nevelési elveik is. A zsidó vallási élet törvényeit, szabályait sokféleképpen lehet magyarázni. Ezek isteni törvények, amelyeket a zsidó embereknek be kell tartania, anélkül, hogy az okait kutatná. Az igazi boldogság csak így érhetı el: „Boldog mindaz, aki féli az Örökkévalót, aki útjaiban jár! Kezeid szerzeményét midın eszed, boldog vagy és jó dolgod van. Feleséged akár a gyümölcsöttermı szıllıtı házad belsejében; gyermekeid akár olajfacsemeték körülötte asztalodnak…” (BIBLIA, ZSOLTÁROK KÖNYVE 128, 1–3)
Ima a tanházban Kaufmann Izidor (1853–1921) festménye
MELLÉKLET
Melléklet 1/1.
„MÓZES
ÁTVETTE A
TÓRÁT
A
SZINÁJ
ÍROTT TAN − „TÁNÁCH” − 3 RÉSZBİL ÁLL: 1. TÓRA 2. NEVIIM (Mózes 5 könyve) (Próféták) 1. Beresit (Teremtés, Genezis) könyve 2. Smot (Kivonulás, Exodus) könyve 3. Vájikrá (Papok, Leviticus) könyve 4. Bámidbár (Számok, Numeri) könyve 5. Dvárim (Ismétlés, Deuteronomium) könyve
HEGYÉN”
3. KTUVIM (Szent Iratok)
Korai Próféták:
Kései Próféták (a):
1. Józsué könyve
Nagy Próféták
1. Zsoltárok könyve
2. Bírák könyve
5. Jesájá (Ézsaiás)
2. Példabeszédek könyve
3. Sámuel 1–2 könyve
6. Jirmejá (Jeremiás)
3. Jób könyve
4. Királyok 1–2 könyve
7. Jechezkél (Ezékiel)
Kései Próféták (b):
„Öt tekercs”
8. A 12 „Kis Próféta”
4. Énekek Éneke
Hoseá
5. Rút könyve
Joél
6. Siralmak könyve
Ámosz
7. Prédikátor könyve
Ovádjá (Abdiás)
8. Eszter könyve
Joná (Jónás) Michá (Mikeás)
9. Dániel könyve
Náchum
10. Ezrá-Nechemjá könyve (Ezsdrás-Nehémiás)
Chávákuk
11. Krónikák 1–2 könyve
Cefánjá (Sofóniás) Chágáj (Haggeus) Zechárjá (Zakariás) Máláchi (Malakiás)
Melléklet 1/2.
GEMÁRÁ
(A Misnához írt magyarázatok)
6. Tisztaság
5. Szentségek
4. Károk
3. Nık
2. Ünnep
1. Vetések
SZÓBELI TAN (Az Írott Tan alapján) MIDRÁSOK, ÁGÁDÁ Misna (Legendák) Rabbi Jehuda Hánászi kb. i.sz. 200
Talmud B a b i l ó n i a i T a l m u d kb. i.sz. 500
J e r u z s á l e m i T a l m u d kb. i.sz. 400
1.
Az áldásokkal és a földmőveléssel foglalkozó törvények
2.
Az ünnepek törvényei
3.
A házasélet törvényei
4.
Az emberek egymás közötti viselkedését szabályozó törvények
5−6.
A Szentéllyel és az áldozatokkal foglalkozó törvények
Melléklet 2.
MAIMONIDES: A „CEDÁKÁ” 8
FOKOZATA*
Az adakozásnak nyolc fokozata van:
A nyolcadik és legalacsonyabb fokozat, ha kelletlenül adakozunk. A hetedik fokozat, ha a kelleténél kevesebbet adunk, de legalább jó szívvel. A hatodik, ha a szegény kifejezett kérésére adunk. Az ötödik, ha úgy adunk alamizsnát, hogy a szegény nem kérte. A negyedik fokozat a közvetett adományozás. Aki kap, az tudja, ki az adományozó, de az adományozó nem tudja, kinek adott. A harmadik fokozatban az adományozó tudja, kinek adott, de aki kapott, az nem tudja, kitıl kapta az adományt. A második legmagasabb fokozat, amikor sem a megajándékozott nem tudja, ki volt az adományozó, sem az adományozó nem tudja, kinek adott. A jótékonysági alapítványok ezt a célt szolgálják. A közösségi alapítványok, amelyeket tisztviselık kezelnek, szintén ebbe a kategóriába tartoznak. Az adakozás legmagasabb foka, ha akkor segítünk valakin, amikor még nem szegényedett el; például ha nem sértı módon felajánlunk neki egy tekintélyes adományt vagy kölcsönt, vagy munkához, esetleg üzlethez segítjük, hogy ne kelljen mások segítségére szorulnia.
* DONIN, 1991, 55–56. p.
Melléklet 3/1.
A ZS I D Ó N A P TÁ R ( L Ú ÁH) HÓN A PJ AI ÉS Ü N N E P EI
A zsinagógai év ısszel, Tisri 1-én kezdıdik a hónapokat és az ünnepeket – tórai (Tóra = Mózes 5 könyve) elıírás szerint – az elsı tavaszi hónaptól, Niszántól kezdve soroljuk fel. Ebben az hónapban vezette ki ıseinket az Örökkévaló Egyiptomból, a „szolgaság házából”. Ez a szabadság hónapja. Minden Szombat (Sábát) és fıünnep, Ros-Hásáná, Jom Kippur, Peszach elsı és utolsó két napja, Sávuot két napja, Szukkot két napja, Smini Áceret és Szimchát Tóra munkaszüneti nap. NISZÁN IJÁR
– –
kb. március – április kb. április – május
SZIVÁN TAMUZ ÁV ELUL
– – – –
kb. május – június kb. június – július kb. július – augusztus kb. augusztus – szeptember
TISRI HESVÁN KISZLÉV TÉVÉSZ SVÁT
– – – – –
kb. szeptember – október kb. október – november kb. november – december kb. december – január kb. január – február
ÁDÁR
–
kb. február – március
Szökıévenként még egy hónapot iktatunk be, – ÁDÁR SÉNI – második ÁDÁR-t. Ilyenkor az elsı ÁDÁR 30 napos, de a hónapban esedékes ünnepeket a második ÁDÁR-ban tartjuk.
Melléklet 3/2.
Ú J ÉV
TISRI 1–2 Ros Hásáná magyarul az év feje, vagyis az Újév. Újévnek azért nevezzük, mert e napon kezdıdik az új esztendı, amely a zsinagógai idıszámításunk alapján képezi. Más nevei: Jom truá – Kürtharsogás napja, Jom házikáron – az Emlékezés napja és Jom hádin – az Ítélet napja. Kürtharsogás napja, mert a sófár (kosszarvból készült kezdetleges fúvóhangszer) hangjával fokozzuk az ünnepi hangulatot. Emlékezés napja, mert az Örökkévaló megemlékezik rólunk és az összes teremtményeirıl és meghatározza a jövınket. Ítélet napja, mert az Örökkévaló ítélkezik fölöttünk egész életünk „nyitott könyv” İ elıtte. Ismeri gondolatainkat és cselekedeteinket, ezeket mérlegeli úgy, hogy mindenki sorsáról igazságosan ítélkezzen. (Mi lesz velünk a jövı évben?) Az ünnep eredete a Tórában található meg (BIBLIA, MÓZES III. KÖNYVE 23, 24):
„Szólj Izrael fiaihoz: A hetedik hónapban, a hónap elején ünnepetek legyen, a harsonafújás emléknapja és szent gyülekezet. Semmiféle nehéz munkát ne végezzetek és mutassatok be tőzáldozatot az Örökkévaló tiszteletére.” Az istentisztelet utáni vacsoránál kerek bárheszt (kalácsot) eszünk. Só helyett mézbe mártjuk az almaszeletet és a kalácsot, hogy az Újév „édes” legyen. Szokás halfejet is enni, jelképezve, hogy a következı évben „ne hátul kullogjunk, hanem legyünk mindig elıl”. Gránátalmát is eszünk, mert sok magja van és azt szeretnénk, hogy az Újévben annyi érdemünk legyen. A nagyünnepi liturgia legkiemelkedıbb része a sófárfújás. A hangszer kosszarvból készül, s arra az eseményre emlékeztet bennünket, hogy Ábrahám egy kost áldozott fel az Örökkévalónak (Izsák helyett). Elul hónap 1-én (Elul hónap Tisri hónap elıtt van) kezdik a zsinagógákban a sófárfújást, harmincszor csendül fel az ünnepi harsona. A sófárfújás több dolgot jelképez: Elfogadjuk Istent királyunknak (a királyok trónralépésekor sófárt fújtak). • Atyáink érdemeire való emlékezés. • A Tóraadásra való emlékezés. •
Melléklet 3/3.
E N G ES ZT E L É S N A PJ A * TISRI 10 A zsidó vallás legfontosabb és legszentebb ünnepe a Jom Kippur, az Engesztelés napja, amelynek megtartásáról Mózes III. könyvének 23. fejezetének 26–32. mondata így szól:
„És szólt az Örökkévaló Mózeshez mondván: Azonban a hetedik hónap tizedik napján van az Engesztelés napja, szent gyülekezés legyen ez nektek és sanyargassátok lelketeket… Semmi munkát ne végezzetek ugyanezen a napon, mert engesztelés napja az, hogy engesztelést szerezzetek számotokra az Örökkévaló, a ti Istenetek színe elıtt… Semmi munkát ne végezzetek, örök törvény ez nemzedékeiteken át minden lakhelyeteken. Szombatok szombatja legyen az nektek és sanyargassátok lelketeket, a hónap kilencedikén este, estétıl estig üljétek ünnepeteket.” Különleges hangulat van már az ünnep elıtti napnak, amelynek Erev Jom Kippur a neve. Az ünnep elıestéjén felhangzik a Kol Nidré. A költıi szépségő szövegben kérjük a Mindenhatót, oldozzon fel fogadalmaink alól, amelyeket az elmúlt esztendı során Vele szemben nem teljesítettünk. Az engesztelésre vezetı eszközök: bőnbánat, ima és jótékonyság. Az ünnep beállta elıtt összegyől a család és ünnepi hangulatban fogyasztjuk el a bıséges vacsorát. Ennek az az oka, hogy huszonöt órás böjt következik. Az ünnep színe a fehér, a zsinagógában fehér színő a Frigyszekrény takarója és a Tóraolvasó asztal terítıje. Ezen a napon nem hordunk bırcipıt, nem mosakszunk és testünket sem kenjük be illatos dolgokkal.
A M EG T É R ÉS T Í Z N A P J A A Ros Hásáná és Jom Kippur közötti napokat „Tíz bőnbánó nap”-nak nevezzük, ilyenkor magunkba szállunk és önvizsgálatot tartunk. Gedáljá böjtje a Ros Hásáná-t követı napon van, napfelkeltétıl a csillagok feljöveteléig böjtölünk. Gedáljá, Júdea kormányzójának emlékére tartjuk, akit ezen a napon megöltek. A megtérés tíz napjára esı Szombat a „Sábát Suvá”, a Megtérés Szombatja. (Visszatérés Szombatja). Az a szokás, hogy a rabbi Tóramagyarázatot tart ezen a Sábáton és megtérésre szólítja fel az embereket. *
COOPER, 2002, 14–17. p.
Melléklet 3/4.
S ZU K K O T TISRI 15–21 Az ünnep nevei: Sátrak ünnepe és Betakarítás ünnepe Az elnevezés a történelmi múltat idézi, amikor ıseink az Egyiptomból való kivonulás után, a 40 éves pusztai vándorlás alatt sátrakban (szukká) laktak, s erkölcsi világukat a természetes környezet határozta meg. Itt szerezték meg a nomád élet maradandó élményét. Betakarítás ünnepének is nevezzük, mert régen aratási és szüreti ünnep volt. Az elsı két nap fıünnep. Fızésen kívül más munkát nem végzünk. A 7. napot Hosáná Rábá-nak nevezzük. A 8. nap Smini Áceret, a 9. nap Szimhát Tóra. Az ünnep elsı hét napján a sátor szinte a második otthonunk, ott imádkozunk és ott is étkezünk. A Sátrak ünnepének szabályai: • Sátorépítés: A sátornak a szabad ég alatt kell állnia. Elıször az oldalfalakat kell megcsinálni, utána a tetejét. A tetı csak földbıl nıtt növényekbıl lehet. Jom Kippur kimenetele után kezdjük építeni. A hagyomány szerint ilyenkor hét vendég látogatja meg a sátrat: Ábrahám, Izsák, Jákob, József (vagy Salamon), Mózes, Áron és Dávid. •
Ünnepi csokor: Szukkot központi micvájához (vallási parancsolatához) tartozik a négyfajta növény, ebben a micvában (parancsolatban) is benne rejlik a nevelı szándék. A négy növény: • etrog (citrusfa gyümölcse) • luláv (pálmaág) • hádász (mirtusz) • árává (főzfaág) A négy növény alkotta csokrot többször is kezünkbe vesszük az ünnep napjaiban és áldást mondunk rá. A növények (4 fajta) négy különbözı zsidó embertípust képviselnek.
Az etrog, azt az embertípust képviseli, akiben megvan a „Tóra illata és a micvák íze” − a tökéletes zsidó. A luláv, azt az embertípust képviseli, akinek nem volt módja Tórát tanulni, de ügyel a micvák betartására és a jó cselekedetek gyakorlására. A mirtusz arra a zsidó embertípusra utal, aki ért az Írásmagyarázathoz, de nem igyekszik összhangba hozni vele cselekedeteit. A főzfa, azt az embertípust képviseli, aki tudattalan és nem él zsidó életet. És mit tesz Isten Szukotkor? Ki nem dobhatja ıket, hát „egy csokorba köti ıket”, abban a reményben, hogy majd az egyik pótolja, ami a másikból hiányzik.
Melléklet 3/5.
H O S Á N Á R Á BÁ TISRI 21
A nap különleges szokása, amikor a főzfaágakból kötött csokrot megrázzuk és leveleit lehullatjuk. E jelképes szertartás azt tükrözi, hogy bőneinktıl kívánunk megválni.
S MIN I Á C ER ET TISRI 22
Szukkot hét napjának a lezárása, nem kell sátorban lakni és megfogni az ünnepi csokrot. Esıért imádkozunk és gazdag terméső évet kérünk. Izraelben ilyenkor kezdıdik az esıs évszak, amely az egész esztendıt meghatározza.
S ZI M C H Á T TÓ R A TISRI 23
A zsidóság egyik legkedvesebb ünnepnapja. Ilyenkor a zsinagóga vidám zsibongással telik meg és a gyerekek színes, apró zászlókat lengetnek. A férfiak az összes Tóratekercset kiveszik a Frigyszekrénybıl és hétszer körbejárják a zsinagógát. A Tóra ötvennégy fejezetbıl áll. A zsinagógákban a Tóra olvasását befejezik és újra kezdik.
Melléklet 3/6.
HANUKA KISZLÉV 25–TÉVÉSZ 2 (VAGY 3-ÁIG) Az ünnep nyolc napig tart. Arra emlékezünk, hogy Júda Makkabi és csapata az Örökkévaló segítségével gyızelmet aratott a görög Antióchus seregén. A görögök által megszentségtelenített Szentélyt helyreállították és 164-ben újra felavatták. Mielıtt meggyújtották a Szentély menóráját (gyertyatartó) mindössze egy korsónyi tiszta olajat találtak, amely egy napra volt elég és ekkor csoda történt, az olaj nyolc napig égett. Az ünnep napjain gyertyákat gyújtunk (minden nap eggyel többet). A gyerekek trenderlivel (pörgettyő) játszanak. Szokás olajos ételeket enni (fánk) és megajándékozni egymást.
T U BI-S V Á T SVÁT 15 Svát hó 15-e a „Fák újéve”, mert ekkorra a legtöbb gyümölcsfa kirügyezik Izraelben. Tu BiSvátkor szokás tizenöt- (vagy hét) féle gyümölcsöt enni. A legfontosabb az a hét növény, amelyeknek az említésével a Tóra Izrael földjét dicséri: búza, árpa, szılı, füge, gránátalma, olajbogyó, datolya A kicsik számára kedves ünnepélyt rendezünk, ahol a gyümölcsök felett közös áldást mondunk. Ezen a napon Izraelben szokás fákat ültetni.
Melléklet 3/7.
P U R IM ÁDÁR 14 Arra emlékezünk, hogy a perzsa király uralkodása alatt (i.e. 5. sz. vége és 4. sz. eleje) meghiúsult Hámán gonosz terve a zsidó nép teljes elpusztítására. A gonosz Hámán sorshúzás útján jelölte ki a napot a Perzsiában élı zsidók kiirtására. A „pur” (sorsvetés) szó adta az ünnep nevét, az eseményt pedig Eszter könyve (Megilát Eszter) meséli el. Az ünnep a legtöbb helyen 14-én van, s a Józsua idején fallal körülvett városokban 15-én (Jeruzsálem). Ez a Susán Purim. A PURIM HÉT MICVÁJA (törvények): 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Megilaolvasás Ajándékküldés Szegények megajándékozása Tóraolvasás Az „Ál hániszim” ima betoldása az Amidába (Fıima) és a bencsolásban (étkezés utáni áldás) Lakoma (Szeuda) rendezése Gyászbeszéd és böjt tilalma
MEGILA OLVASÁS (Megila = kézzel írt tekercs): Kétszer olvassuk Eszter könyvét: este az esti ima után, és reggel a reggeli ima után. A Hámán név felolvasásakor kereplıvel nagy zajt kell csapni. MICVA ÉTKEZÉS: Nappal kell a lakomát megtartani. A hagyomány szerint addig kell a bort inni, ameddig „nem tudjuk megkülönböztetni” Hámánt Mordehájtól. SZEGÉNYEK MEGAJÁNDÉKOZÁSA: Akkor igazi az ajándékok küldése, ha ételt és italt is küldünk. JELMEZES FELVONULÁS: Az ünnep alkalmából jelmezbe szokás öltözni.
Melléklet 3/8.
E S ZT E R B ÖJ TJ E Ádár hónap 13-án közvetlenül Purim elıtt van, mert e napon böjtölt Eszter a Susánban (Perzsia fıvárosa) lakó zsidósággal együtt. Azért, mert az Örökkévaló megakadályozza a gonosz Hámán tervét.
P E S ZA C H NISZÁN 15–22 Ezen az ünnepen az Örökkévaló gondviselésére emlékezünk, aki kiszabadította ıseinket a súlyos egyiptomi rabszolgaságból. Az ünnep elsı két napja a fıünnep. Az ünnep nevei: Elkerülés ünnepének – Peszach* – azért nevezzük, mert a tizedik csapás: a halál, amely minden egyiptomi elsıszülöttet érintett, Izrael házait elkerülte. Ezért a Peszach-ot megelızı napon az elsıszülött fiúk hálából böjtölnek. Kovásztalan kenyerek ünnepének, azért nevezzük, mert ıseinknek olyan sürgısen kellett Egyiptomot elhagyni, hogy nem volt idejük megvárni, hogy a kenyér megsüljön. Jelképezi a sanyarúság kenyerét is, amelyet Egyiptomban ettek. Az ünnep két elsı estéjén minden család (zsinagógai körzet) Széder-estét rendeznek, ahol az apa elmagyarázza (vagy aki az estet levezeti) a Peszach jelentısségét. Az asztalon van Széder-tál és az Élijáhu-kehely. Az ünnepi vacsorán szokás négy pohár bort inni. A Széder-tálon lévı „jelképes” ételek: fıtt tojás – a Szentély idejében bemutatott áldozatra emlékeztet keserőfő – a rabszolgaságban sínylıdı zsidók keserő sorsát jelképezi csontos hús – az Örökkévaló „kinyújtott karral” szabadította meg Izraelt zöldség – tavasz, termékenység, az örökké megújuló remény chároszet** (bor, dió, alma keveréke) – habarcsot jelenti, amellyel ıseink az egyiptomi építkezéseken dolgoztak torma – keserőség sós víz – könnyeket idézi, amelyekkel a nép a nyomorúságát siratta
* Peszach, kiejtése: Pészáh ** chároszat, kiejtése: hárószet
Melléklet 3/9.
O M E RS ZÁ M L Á L ÁS Negyvenkilenc napos, Peszach második napjától az ötvenedik nap Sávuot. Arra emlékezünk, hogy Akibá rabbi huszonnégyezer tanítványa meghalt Peszach és Sávuot között. E napon nem szabad nyiratkozni és tilos házasságot kötni.
L Á G -B Á OM E R IJÁR 18 Ezen a napon megszőnt a Akibá rabbi tanítványait sújtó járvány. Örömünnep, szokás kirándulni és vidám ünnepségeket tartani e napon.
S Á VU O T SZIVÁN 6–7 Az ünnep nevei: Tóraadás ünnepe, mert ekkor kinyilatkoztatta az Örökkévaló a Szináj-hegyén a Tízparancsolatot. A hagyomány szerint ekkor Szináj-hegye kivirágzott, ezért a zsinagógákat és a lakásainkat virágokkal díszítjük fel. Hetek ünnepe, mert Peszach második napjától hét hetet számolunk és az ötvenedik napra esik Sávuot (Sávuá – héberül = hét, Sávuot – héberül = hetek). Zsengék ünnepének pedig azért nevezzük, mert ekkor a búzának a zsengéjébıl készült hálaáldozatot mutatták be ıseink a jeruzsálemi Szentélyben az Örökkévalónak. Szokás az ünnep napjain tejes ételeket enni és egész éjszaka tanulni (Tikun lél Sávuot – Sávuot éjszakájának önjavító könyve, Tikun = helyrehozás) Tóraolvasás elıtt a zsinagógákban felolvassák Rút könyvét.*
*
MELLÉKLET 3/1–9. In.: DONIN, 1991, 193–243. p. és Encyclopedica Judaica Multimedia Ltd., 1997.
Melléklet 4/1.
A 1. 2.
ZSIDÓSÁG TÖRTÉNELMÉNEK NAGY KORSZAKAI
İSATYÁK (ÁBRAHÁM, IZSÁK, JÁKOB) KORA AZ EGYIPTOMI RABSZOLGASÁG KORA
3.
BÍRÁK KORA
4.
AZ ELSİ SZENTÉLY KORA
5.
AZ ELSİ SZENTÉLY PUSZTULÁSÁNAK KORA
6.
A MÁSODIK SZENTÉLY KORSZAKA
7.
A MISNA KORSZAKA A „TANAITÁK” (TANNÁIM) KORA A TALMUD KORSZAKA AZ „ÁMORÁK” (ÁMORAIM) KORA
8.
*
BALÁZS, 1993, 7. p.
*
I.e. XXIII–XIX. század Kb. 210 éves egyiptomi tartózkodás i.e. XIII. században az egyiptomi kivonulással ért véget. Izrael földjének a meghódításától a királyság kezdetéig terjedı idıszak. Az egyiptomi kivonulástól az elsı Szentély felépítéséig kb. 410 év telt el. A kettészakadt júdeai és izraeli királyság korszaka, amely kb. 410 évet ölel fel. Az i.e. V. században ért véget. 70 éves idıszak, amely alatt az elsı Szentély romokban hevert és a zsidó nép a babilóniai számőzetésben volt. Kb. 420 évig tartott. Ebben a korszakban fejtették ki a tevékenységüket a Misna-Bölcsei. A második Szentélyt i.sz. 70-ben rombolták le a rómaiak. A korszak bölcseit „tanítóknak” nevezzük, a munkásságuk eredménye a kb. i.sz. 200-ban lezárt Misna. A korszak bölcseit „amoráknak” nevezzük. Az i.sz. 500 körül lezárt Talmudban maradt fent tevékenységük története. A korabeli zsidóság egyik központja Izraelben, a másik pedig Babilóniában (a mai Irak területén) volt. A kedvezıbb gazdasági és politikai körülmények miatt Babilónia vált a Tóratanulás fontosabb helyszínévé.
Melléklet 4/2.
9.
A „GÁON”-OK KORSZAKA
A Talmud lezárása utáni korszak, amely a XI. században ért véget, a babilóniai jesivák (tanházak) vezetıirıl kapta a nevét.
10. A „RISONIM” (A KORAI VALLÁSI DÖNTÉSHOZÓK) KORSZAKA
A kb. X–XVI. századig tartó korszakban a kor bölcsei széleskörő tevékenységet folytattak. Egyszerre voltak vallási, társadalmi és politikai elöljárók.
11. AZ „ÁCHRONIM” (A KÉSİI VALLÁSI DÖNTÉSHOZÓK) KORSZAKA
A XVI. századtól egészen napjainkig tart.
Melléklet 5.
„Köszönet neked Istenem és atyáim Istene, hogy életem sorsát azoké közé helyezted, kik zsinagógákban és iskolákban ülnek és nem azoké közül, kik színházban és cirkuszban ülnek. Én fáradozom és ık fáradoznak, én kitartok és ık kitartanak; de én a paradicsom kedvéért fáradozom, ık pedig az enyészet örvénye kedvéért fáradoznak” (NECHUNJA B. HAKKÁNA, J. BERÁKHÓT 7 D)
Melléklet 6.
„Júda ben Téma mondta: ötévesen a Szentírásra, tízévesen a Misnára, tizenháromévesen a parancsolatokra, tizenötévesen a Talmudra, tizennyolcévesen a házasságra, húszévesen a háborúzásra, vagy foglalkozásra, harmincévesen az erıre, negyvenévesen a belátásra, ötvenévesen a tanácsadásra, hatvanévesen az öregségre, hetvenévesen a vénségre, nyolcvanévesen a büszkeségre, kilencvenévesen a görnyedtségre, százévesen már olyan, mint a halott és nincs dolga ezen a világon.”
(MISNA, ATYÁK FEJEZETEI 5, 21)
Irodalomjegyzék Adorno, Theodor W. 1969. Erziehung nach Auschwitz. In. Stichworte. Kritische Modelle 2. Frankfurt, Suhrkamp. 1969. Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Szerk.: Spéder Zsolt. Budapest. Osiris Kiadó. 2006. Ausubel, Nathan: Pictorial History of the Jewish People. London. Robson Books Ltd. 1984. Bacher Vilmos: Az ó-zsidó iskola. In. Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve. Szerk.: Bánóczi József. Budapest. 1903. Bagdy Emıke: Családi szocializáció és személyiségzavarok. Pszichológia-Nevelıknek. Budapest. Tankönyvkiadó. 1986. Balázs Gábor: Bevezetés a zsidó hagyományba. Midreset Jerusalaim – Cionista Világszövetség Oktatási Osztálya – Joint. Budapest. 1993. Bar-On, Zvi: Philosophical idea sin Korczak’s thougt. Abstracts, Jerusalem, Izrael. 1994. Bernstein Béla: Gyermekvédelem a zsidóságban. Budapest. 1911. Bettelheim, Bruno: A mese bővölete és a bontakozó gyermeki lélek. Ford.: Kúnos László. Budapest. Corvina. 2000. Bettelheim, Bruno: Az elég jó szülı. Könyv a gyermeknevelésrıl. Budapest. Gondolat Kiadó. 1994. Carmilly-Weinberger Moshe (szerk.): The Rabbinical Seminary of Budapest 1877– 1977. A Centennial Volume, Studies in its History and its Scholarly Record. New York. 1986. Cooper, Ilene: Jewish Holidays all year round. Jewish Museum, New York. 2002. Domán István: A hagyományos zsidó oktatás Magyarországon. In. OR-ZSE Évkönyv 2001–2003. Szerk.: Schıner Alfréd és Oláh János. Budapest. 2003. Domán István: A magyarországi jesivák. In. A hagyomány kötelékében. Szerk. Kríza Ildikó. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1990. Domán István: A Talmudiskolák titkai. Budapest. Ulpius-ház. 2001. Domán István: Rettegés. Budapest. Múlt és Jövı Kiadó. 2006. Donin, Hayim Halevi: Zsidónak lenni… Budapest. Interart Stúdió. 1991. Dubnov, Simon: A zsidóság története. Budapest. Gondolat Kiadó. 1991. Ehrenfeld, Ávráhám (szerk.): Szemelvények a Tóra társadalmi törvényeibıl. Jeruzsálemi füzetek 2. rész. Jeruzsálem. Múlt és Jövı Kör. 1982. Encyclopedia Judaica. Judaica Multimedia Ltd. Jerusalem. 1997.
Felkai László: Zsidó hitoktatás Magyarországon. In. „A tanítás az élet kapuja”. Tanulmányok az Országos Rabbiképzı Intézet fennállásának 120. évfordulója alkalmából. Fıszerk. Schweitzer József. Szerk.: Gábor György, Hajnal Piroska, Schweitzer Gábor. Budapest. Universitas Kiadó – Országos Fırabbi Hivatal. 1999. Felkai László: Zsidó iskolázás Magyarországon (1780–1990). Budapest. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. 1998. Fuchs, Yitzchak Yaacov Rav: Halichos Bas Yisrael. A Woman’s Guide to Jewish Observance. I–II. Volume. Jerusalem. Israel. Feldheim Publishers Ltd. 1987. Gerlóczi Márton: Igazolt hiányzás. Budapest. Ulpius-ház Könyvkiadó. 2003. Goldberg, Sylvie Anne: A hagyományos askenáz közösség. In. Az askenázi kultúra ezer éve. Szerk. Szitás Erzsébet és tsai. Pozsony. Kalligram Kiadó. 2003. Gonda László: A zsidóság Magyarországon 1526–1945. Budapest. Századvég Kiadó. 1992. Hertzberg, Arthur: Judaism and Moderniti. In. The Jewish World Revelation, Prophecy and History. Edited by Elie Kedourie. London. 1979. Kahn, Gérard: Janusz Korczak und die jüdische Erziehung. 2. Auflage. Deutscher Studien Verlag, Weinheim. 1993. Karády Viktor: Zsidóság és társadalmi egyenlıtlenségek (1867–1945). Történetiszociológiai tanulmányok. Budapest. Replika Kör. 2000. Katz, Jakov: Hagyomány és válság. Zsidó társadalom a középkor végén. Budapest– Jeruzsálem. Múlt és Jövı Lap- és Könyvkiadó. 2005. Komlósi Sándor: Alapvetı ismeretek a családról. In.: Családi életre nevelés. Szerk. Komlósi Sándor. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó. 1995. Kozma Tamás: Bevezetés a nevelésszociológiába. Budapest Nemzeti Tankönyvkiadó. 1999. Kraus, Naftali: Mit mond a háláchá? A modern élet kérdéseirıl. İsi forrás sorozat 15. kötete. Budapest. Adoc Semic Kiadó. 2005. Kraus, Naftali: Zsidó morál és etika. İsi forrás sorozat 7. kötete. Budapest. SulikerFilum Kiadó. 1998. Laor-Ashur Hadas: A vihar közepén. A cionista ifjúsági mozgalmak földalatti ellenállása Magyarországon a német megszállás idején. Szerk.: Büchler András. Budapest. Hasomer Hacair. 2004. Lau, Israel Méir Rabbi: A zsidó élet törvényei. Jeruzsálem. Yesivat Chage. 1994. Lewin, Aleksander: Main elements of the pedagogical and organizational concept of the Janusz Korczak child and youth centre. In. Marek Królak: Janusz Korczak child and youth centre. Warsaw. 1982. Lifton, Betty Jean: The search for Korczak. The fifth International Janusz Korczak Conference. Abstracts, Jerusalem, Izrael. 1994.
Lıwy Tamás: A bölcsıtıl a koporsóig, a zsidó élet hétköznapjai. In. Deutsch Róbert és tsai: Halljad Izrael. A zsidó vallás alapjai. Budapest. MIOK. 1990. Mandl Bernát: A magyarhoni zsidók tanügye II. József alatt. In. Az Izraelita Magyar Irodalmi Társula Évkönyve. Szerk.: Bánóczi József. Budapest. 1901. Mann, Thomas: József és testvérei. Budapest. Gabo Kiadó. 2003. Merényi Zsuzsanna: Sztehlo Gábor, a gyermeknevelı. Budapest. Alternatív Közgazdasági Gimnázium Alapítvány. 1993. Mihály Ottó: Bevezetés a nevelésfilozófiába. Budapest. Okker Oktatási, Kiadói és Kereskedelmi Kft. 1998. Monográfia. A magyar-zsidó felekezet elemi és polgári iskoláinak monográfiája. Barna Jónás és Csukási Fülöp (szerk.). Budapest. Országos Izraelita Tanító Egyesület. 1896. Neusner, Jacob and Avery-Peck, Alan J.: The Blackwell Reader in Judaism. Bodmin, Cornwall, UK. MPG Books Ltd. 2001. Oberlander, Baruch – Köves Slomo (szerk.): Zsidó ismeretek tárháza. IV. kötet. Budapest. Chabad Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület. 2003. Orbán Ferenc: A magyarországi ortodox zsidóság története. Budapest. Makkabi Kiadó, 2006. Ozorai Frigyes: Hazai nyilvánosjogú tan- és nevelıintézetek ismertetıje. Budapest. Hazai Magániskolák, Nevelıintézetek és Internátusok Tájékoztató Irodája. 1940. Papp László: Nevelés a Szentírásban. In. A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara. Tudományos Diákköri Közleményei, 3. Válogatás a 2003–2005. évi dolgozatokból. Miskolc. 2006. Pedagógiai Lexikon. Fıszerk. Nagy Sándor. Budapest. Akadémia Kiadó. 1979. Pilkington, C. M.: Judaism. Berkshire, UK. Cox and Wyman Ltd. 2000. Pukánszky Béla–Németh András: Neveléstörténet. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó. 1994. Raj Tamás: Nem idegen közöttünk. Budapest. Makkabi Kiadó. 2005. Reményi Gyenes István: Ismerjük ıket? Zsidó származású nevezetes magyarok arcképcsarnoka. Budapest. Ex Libris Kiadó. 2000. Renberg, Dalia Hardof: The Complete Family Guide to Jewish Holidays. New York. Adama Books. 1985. Schostak, Zev Rabbi: The concise guide to Jewish family laws. New York. VTE. 1983. Schıner Alfréd: A zsidó család a XXI. század elején Magyarországon. In. Schıner Alfréd: Te érted… Szerk.: Oláh János. Budapest. Bookmaker Kiadó. 2004. Sommer László: Mozaikok a zsidó közép- és felsıfokú oktatásból 1989 után. In. OR-ZSE Évkönyv 2001–2003. Szerk.: Schıner Alfréd és Oláh János. Budapest. 2003. Staller Tamás: Az OR-ZSE történetébıl. In. OR-ZSE Évkönyv 2001–2003. Szerk.: Schıner Alfréd és Oláh János. Budapest. 2003.
Sulchan Aruch kivonata. (Rabbi Slomo Ganzfried) Ford.: Dr. Singer Leó. I–II–III. kötete. Budapest. MIOK. 1988 Teljes kétnyelvő (héber–magyar) Biblia 2 kötetben. Szerk. Raj Tamás. Budapest. Makkabi Kiadó Kft. 1994. Touger, Malka: Sefer HaMitzvot. New York/Jerusalem. Moznaim Publishing Corporation. 1988. Trencsényi László: Nevelés- és iskolaelméleti gyakorlatok : munkalapok, feladatok, játékok pedagógusképzés és továbbképzés résztvevıinek. Budapest. Okker Kft. 2002. Ungárné Komoly Judit: A 126 év. A zsidó oktatás megújult feladatai. In. OR-ZSE Évkönyv 2001–2003. Szerk.: Schıner Alfréd és Oláh János. Budapest. 2003. Vajda Zsuzsanna: A pszichoanalízis budapesti iskolája és a nevelés. Budapest. Sík Kiadó Kft. 1995. Wachestein, B.: Urkunden und Akten zur Geschichte der Juden in Eisenstadt. Wien. 1926. Weingarten, Yerachmiel: Janusz Korczak Hájehudi Hámeune. Tel Aviv. Hocaat Bronfmann. 1979. Werblowsky, R. J. Zwi: Jewish Mysticism. In. The Jewish World Revelation, Prophecy and History. Edited by Elie Kedourie. London. 1979. Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest. Makkabi Kiadó. 2000.
Folyóiratok bibliográfiája Andrassew Iván: Gyerekbıl lesz a zsidó is. In. Múlt és Jövı. Zsidó Kulturális Folyóirat. 1992/4. sz. Bognár László: Az ózsidó iskola nemzeti nevelése. In. Új Pedagógiai Szemle. Budapest. 1991/11. sz. Deutsch Gábor. In. A Magyar Zsidó Szemle. Szerk.: Hevesi és tsai. Budapest. 1940. Gadó János: A zsidó iskolák végzettjei – 2005. In. Szombat. Zsidó Politikai és Kulturális Folyóirat. Budapest. XVII. évfolyam 10. sz. melléklete Grossmann Erika: Janusz Korczak és a zsidó nevelés. In. Új Pedagógiai Szemle. 1995/11. sz. Kövér Árpád. In. Köznevelés. Budapest. 1993/16. sz. Mérei Ferenc: Demokrácia az iskolában. In. Neveléselmélet és Iskolakutatás. Budapest. 1985/3. sz. Rencsényi Beatrice: A gyermeki jogokról Janusz Korczak nézetei és a 21. század gyakorlata alapján. In. Új Pedagógiai Szemle. Budapest. 2007/6. sz. Somogyi Kiss Éva. In. Izraeli Szemle. Budapest. 2000. január-február Vidor Pál. In. A Magyar Zsidó Szemle. Szerk.: Hevesi és tsai. Budapest. 1931. Zsigmond Anna: Zsidó iskolák a 21. század küszöbén. In. Új Pedagógiai Szemle. 1999/10. sz.
Iskolai évkönyvek bibliográfiája Amerikai Alapítványi Iskola 1990–2005. Jubileumi Évkönyve. Szerk.: Horváth Endréné és Lackó Gábor. Budapest. 2005. A BZSH Anna Frank Gimnáziumának Évkönyve 1997/98. Szerk.: Orbán Ferenc. Budapest. 1998. A BZSH Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola Évkönyve a 2003/2004. Szerk.: Sugár Sára. Budapest. 2004. A Lauder Javne Iskola Évkönyve 1990–2006. Összeállította: Szabolcsi János. Budapest. 2006.
A dolgozatban található képek forrásai: •
Sábát (
)
Izrael. 1990. •
Ros HáSáná és Jom Kippur
(
)
Izrael. 1990. •
Szukkot (
)
Izrael. 1990. •
Hanuka (
)
Izrael. 1990. •
Boldog Purimot! ( !
)
Izrael. 1990. •
Peszách
(
)
Izrael. 1990. •
Lág-BáOmer (
)
Izrael. 1990. •
Sávuot ( Izrael. 1990.
)
Summary During my studies at the Doctorate School of University of Jewish Studies I found the lectures studying education particularly interesting. I dealt with the topics of these lectures willingly even in my free time. As a teacher of Judaism I am interested in the culture of Jewish people and in research of the characteristich of Jewish education. I tried to read several Hungarian and foreign specialized literature for this work in case of extending my existing knowledge in this area, and completing my thesis of Eötvös Loránd University, Faculty of Pedagogy. The question may arise: „How could the Jewish people/nation preserve their identity during history?” According to Rabbi Szaadja Gaon the secret of the survival of the Jews: „The existence of our nation is due to the Torah”. We can agree with this explanation, as the independent existence of the Jews was preserved by the spirit of the Torah* and by the commandments in it. It was possible to preserve and maintain the Jewish nation and Jewish existence with the help of tradition and customs. The word „Torah” means two things: law and teaching. The two types of explanation are in harmony with the prerequisites of preserving the Jewish identity. Due to the law the lifestyle of the different groups of the Jews in diaspora is united by a unified system. The fact that the spirit of Jewish people remains is due to teaching.1 According to Achad Haam, the thinker of modern times: „It was the Shabbat** that preserved the Jews instead of the Jews preserving the Shabbat. If the laws of the Torah hadn’t formed unique customs of the Jews living in diaspora, the Jewish religion would have been assimilated into other religions. The laws of Moses are the bases of Jewish education. The ideas in these laws can be regarded as the main source of the education of Jewish children.
*
The Torah: The five books of Moses, the first bigger unit of the Bible. Shabbat: It lasts from Friday evening to Saturday evening. This day was blessed by God when he rested after the 6 day creation 1 NEUSNER, 2001, 4. p. **
I am writing about upringing children in families in the first chapter of my dissertation, as it had a primary, almost exclusive significance in Biblical times. I am introducing the role, the notion and the functions of the family from Jewish and nonreligious points of view. After that I am examining the role of the family in the traditional Jewish education. I am dealing with the presence of Jewish ethics and the spirit of family law in family life. In the second chapter of my dissertation I am writing about the process of Jewish education. I am introducing the main events of the different parts of life of Jewish children, stressing the importance of the protection of children in Jewish tradition. I studied the role of the prayers and festivals during upringing a child. After that I am writing about the importance of learning and institutional education. Institutional education had an important role in ancient education. With the strengthening of pogroms and anti-Semitism the institutional education was pushed into background and the wandering communities aquired knowledge during the family education. In retrospect from the formation of the modern civilized societies, the work of Janusz Korczak was significant. His researchers showed that his liberal, reform pedagogical principles can be deduced from Jewish tradition. In the third chapter of my dissertation I studied the characteristics of Jewish education and the history of Hungarian schools and jesivas from the foundation of the country. The monograph about the Hungarian Jewish schools edited by Jónás Barna and Fülöp Csukási in 1896 was of great assistance to me, as well as the works of László Felkai, the expert of educational history, who died last year. Chief rabbi István Domán, the historians László Gonda and Viktor Karády, and others were of great help to me as well. The next chapter of the dissertation is about the twentieth century. I dealt with the important movement of the Jewish informal education, the Scouting. I wrote about the work of Ignác Gábor, the forgotten Jewish educator, and I am introducing the children-saving activity of Gábor Sztéhlo. After these, mostly with the help of the writings of chief rabbi István Domán, I am introducing the period of Jewish education after 1945 from a Jewish point of view.
The last chapter of the dissertation is about the Jewish (institutional) education after the Holocaust and the political transformation. I am introducing the educational institutions of the Jewish Community of Budapest in this chapter. As the educational-sociology teacher of University of Jewish Studies we followed the educational work of Benjámin Kindergarten, Scheiber Sándor Elementary and Secondary School, the American Endowment School, and the Lauder School with attention. I got in touch with the leaders of these instituions personally, and my students interviewed with the teachers and the students of these schools. It is a very interesting part of this chapter to see the results of the survey which was made available to me by Dr Réz Gáborné, the director of Scheiber Sándor Elementary and Secondary School. The survey reflects the opinions of the students and their parents of this school about the school itself, and its educational work. After this I am introducing the informal education of our times, highlighting the educational work of Szochnut. In my dissertation I would like to show the characteristics of Jewish education with the help of the family and institutional education. Of course I will continue studying the topics of my dissertation in the future, as the limits of this dissertation didn’t make the entire exploration and recognition if these sourcess possible. Thanks to Ferenc Bíró, Zsuzsa Káldi, Rádainé Éva Somos, Dr Réz Gáborné for making the manuscripts available to me.