Dr. Mozolai Mónika osztályvezető asszony részére Fogyasztóvédelmi Osztály Kereskedelmi és Fogyasztóvédelmi Főosztály Nemzetgazdasági Minisztérium Tárgy: vitairat véleményezés Tisztelt Osztályvezető Asszony!
Köszönjük a lehetőséget Magyarország IV. középtávú (2011-2014) Fogyasztóvédelmi Politikájának véleményezésére. A Fogyasztói és Betegjogi Érdekvédelmi Szövetség a fogyasztóvédelmi politika tervezetének egyes megállapításait üdvözli, azonban néhány kérdésben – mint azt már korábban több fórumon megtettük – kifejezzük egyet nem értésünket. A vitairattal kapcsolatban az alábbi észrevételeket, javaslatokat tesszük.
I. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Politika alapelvei Egyetértünk azzal, hogy a fogyasztóvédelem megújításra szorul, és azzal is, hogy a magyar fogyasztó még mindig nem kellően tudatos. Ez egyrészt annak a következménye – melyet a vitairat is kifejt –, hogy hazánk 2004-es uniós csatlakozásával a fogyasztói jogok még nem kellően épültek be a fogyasztók és a gazdasági élet egyéb szereplőinek gondolkodásába. Ezen alapvetően változtatni szükséges. A változtatás eszközeit, a fogyasztóvédelem egyes szereplőihez csatolva értékeltük. II. Állami fogyasztóvédelem Egyetértünk a hatósági rendszer átláthatóságának megteremtésével, az átfogó ellenőrzésekkel, a piacfelügyeleti tevékenység erősítésével. Álláspontunk szerint, csak a gyakori és hatékony ellenőrzés tartja vissza a vállalkozókat a jogsértéstől. Az ellenőrzések egy része laboratóriumi vizsgálatokat is jelent. Ezen vizsgálatok rendkívül költségesek ugyan, de amíg egyes vállalkozások bízhatnak az ellenőrzés elmaradásában, addig elő fognak fordulni olyan esetek, hogy a fogyasztók még a magyar termelő áruját sem merik megvásárolni, ez pedig Magyarország gazdaságra is rendkívül kedvezőtlen hatással bír. Az alternatív és preventív hatósági eszközök kidolgozása csak a fentiek mellett érhet el valós célt. Kiemeljük, hogy a vitaanyag által említett eszközök, pl. pozitív lista, vállalkozók oktatása, fogyasztóbarát embléma mind hasznos, de kiegészítő eszköze lehet a végső cél: a fogyasztóközpontú fogyasztóvédelem elérésének. Javasoljuk, hogy a preventív eszközök alkalmazása során a civil szervezetek közreműködését a hatóság vegye igénybe. Szervezetünk például 2 éve helyi szinteken – kereskedelmi és iparkamarákkal együttműködésben – kidolgozta a fogyasztóbarát emblémát és az adományozási rendjét, valamint a vállalkozók,
üzletláncok fogyasztóvédelmi oktatásában is részt vállal, tapasztalattal rendelkezik. Tapasztalataink megosztására szívesen állunk a minisztérium és a hatóság rendelkezésére.
A fogyasztóvédelmi politika több területet kiemel, amely különösen sok problémát, fogyasztói sérelem lehetőségét hordozza, így a távollevők közötti kereskedelmet, az ekereskedelmet, a közszolgáltatásokat, a nyugdíjasok és a fiatalok, mint sérülékeny fogyasztók problémáit. Az egyes területek felülvizsgálatával egyetértünk, és hangsúlyozzuk az alapvető fogyasztóvédelmi szabályok (fogyasztóvédelmi törvény, polgári törvénykönyv) változtatásának szükségességét is. Ezzel kapcsolatos javaslatainkat korábban már a minisztérium részére is megküldtünk. Hiányoljuk ugyanakkor a betegjogok kiemelését és a betegek védelmének megteremtését a vitaanyagból. Tapasztalataink szerint, ha egy külföldi fogyasztónak egészségügyi szolgáltatóval van problémája, rögtön tudja, hogy a „fogyasztóvédelemhez” fordulhat. Az uniós intézményrendszerek is a két terület (egészségügy és fogyasztóvédelem) szoros, egymástól szét nem választható kapcsolatára utalnak. Hazánkban ez a fajta tudatosság még csak szűk körben terjedt el. Bár Magyarországon az egészségügy a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz tartozik, egy fogyasztóvédelmi politika megalkotásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez az egyik olyan terület, ahol a beteg a legkiszolgáltatottabb fogyasztó. Alapvető probléma, hogy a betegek problémáinak alternatív rendezésére létrehozott Közvetítői Tanács nem hatékony, és amennyiben a felek nem jutnak egyezségre, a Tanács még ajánlást sem hozhat. Az egészségügyi intézményekben dolgozó betegjogi képviselők rendszerének megváltoztatásával a fogyasztó számára kizárólag a bírósági út maradt. Ez utóbbiról viszont – tekintve a per költségeinek megelőlegezését és a perek hosszát – sok beteg lemond. A bírósági statisztikák is azt mutatják, hogy az egészségügyi perek száma stagnál. Véleményünk szerint, ezért a koncepciónak ki kell térnie arra, hogy a minisztérium milyen irányban képzeli el a betegek jogainak hatékonyabb védelmét. Megoldást jelenthet például, ha a békéltető testületeket egészségügyi végzettségű és szakmai gyakorlattal rendelkező szakértőkkel erősítenék meg annak érdekében, hogy a szolgáltatók elismerjék a testület döntését.
III. Békéltető testületek A bírósági út mellett működő békéltető testületek nélkülözhetetlenek a fogyasztóvédelem intézményrendszerében. Elismertségük az alábbi okok miatt erősítésre szorul: Oktatási tevékenységünk során nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalkozók számára nem visszatartó erő a nyilvánosságra hozatal békéltető testületi lehetősége. Másrészről, szintén
nem kellő visszatartó erő, hogy az a vállalkozás, amely nem vesz részt a békéltető testület eljárásában, vagy nem tesz írásos nyilatkozatot, felkerülhet az ún. közre nem működő vállalkozások listájára. Egyetértünk a minisztériummal abban, hogy a békéltető testületek szerepét erősíteni kell, elismertségüket állami eszközökkel szükséges erősíteni. Véleményünk szerint ugyanakkor elhibázott a fogyasztóvédelmi politikában az az általánosítás, hogy a civil tanácsadók nem rendelkeznek megfelelő szakértelemmel, illetve nem értünk egyet a tanácsadási tevékenység civilektől való elvételével. Egyrészt azért, mert a békéltető testületek tagjai a fogyasztói társadalmi szervezetek tagjai. Szakmai tudásuk tehát a békéltető testületek munkájában sem fog változni. Másrészről, a civil tanácsadók gyakran az adott városban való ismertségük alapján tudják az ügyet megoldani. Harmadrészt – miként a bíróságoknak – úgy a békéltető testületeknek nem szabad tanácsadó funkciót ellátniuk, mert ez a pártatlan eljárást megkérdőjelezheti. A civilek hagyományos feladata a tanácsadás. A vitairat által megfogalmazott „postás szerep” mellett fontos, hogy a fogyasztó tájékoztatást kapjon jogairól is. Sokszor a társadalmi szervezeteknek köszönhető, hogy a fogyasztók eljutnak a békéltető testületekig.
IV. Fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek Ezen a területen is egyetértünk a szemléletváltás szükségességével, ugyanakkor – hacsak nem ezen szervezetek elsorvasztása a cél – nem mehetünk el becsukott szemmel az alábbi tények mellett. A szervezetek teljes öneltartása Magyarországon jelenleg nem valós elképzelés. A szűk körű fogyasztói tudatosság és gazdasági tényezők mellet a társadalmi szervezetek nem tudnak olyan tagdíjat kérni, melyből fenntarthatnák magukat. Egy átlagos magyar fogyasztó maximum 1.000 Ft-ot hajlandó éves tagságáért fizetni. Milyen egyéb tevékenységből származhat még bevétele a civileknek? Több szervezet vállalkozóknak végez oktatást, ennek lehetőségei, forrásai azonban végesek, csak „tűzoltásra” elegendőek. Körbejárva a civil szervezetek honlapját, az alábbi lehetőségeket találtuk. Bevásárló táskák, füzetek, kiadványok eladása – melyből szintén nem lehet egy szervezetet sem fenntartani. Kitörési pontot jelenthetett volna a fogyasztóvédelmi tesztmagazin elterjesztése, mely az egész Európai Unióban (nem csak Nyugat-Európában) sikertörténetek sorát hozta. Ugyanis évek komoly szakmai munkája eredményeként, körülbelül az indulástól számított 4-5 év alatt az állami támogatásokat az adott lapok tekintetében el lehetett hagyni, az egyesületek önfenntartóvá és komoly véleményalkotó tényezővé váltak. A civil szervezetek jövőjéről és önrészéről való véleményem mellett, engedje meg, hogy kifejtsem azt is, hogy a Fogyasztói és Betegjogi Érdekvédelmi Szövetség tevékenységéhez az elmúlt egy évben példátlan önrészt tett hozzá (Teszt plussz magazin lapkiadása), melyet tagi hozzájárulásból, hitelből és vállalkozóknak végzett oktatásból finanszíroztunk. Törekvésünk azonban úgy tűnik, nem kerül elismerésre, az alábbiak miatt.
Álláspontunk szerint, a vitairat rossz irányt követ, amikor – a korábbi kormányzat elhibázott és lobbiérdekek hatására megvalósított nézetét átvéve – kizárólag az internet szerepét erősítené. Ezzel Magyarország elérheti azt, hogy az Európai Unióban kizárólag nálunk nem lesz nyomtatásban megjelenő, fogyasztóknak szóló magazin. Az internet szerepét azonban a helyén kell kezelni. Egyrészt nem minden családban van internet, vagy több családtagra jut egy számítógép, másrészt köztudott, hogy az internetes oldalkért a használói nem szívesen fizetnek hozzájárulást. Még a nagynevű Times magazin is belebukott próbálkozásaiba, és kijelentette, hogy az internetes megjelenésük veszteséges. Az internet nem helyettesítheti a nyomtatott megjelenést, ezt szintén európai példákkal tudjuk bizonyítani. Értjük a minisztérium racionalizálási szándékát, és elismerjük, hogy az idei évben pályázati támogatásra rendelkezésre álló keretből nem juthat az eddigieknek megfelelő összeg szaklapok és magazinok támogatására. Azonban a nyomtatott sajtó – mint eddig elért vívmány – megőrzésére, a hiteles, színvonalas, ugyanakkor közérthető fogyasztóvédelmi tájékoztatásra álláspontunk szerint valamilyen módon szükség van. Másrészről az internetes újság költséghatékonyságban sem jobb a nyomtatott magazinoknál. Igaz, hogy a nyomtatási költséget meg lehet spórolni, azonban – ha nem más forrásokból kíván az internetes magazin létrehozója „saját” újságot készíteni – szintén kiadást jelent az újságírók, szerkesztő díja. Sőt, a frissítésért, honlap karbantartásért további kiadások terhelik a megvalósítót. Egy internetes újság lényege, hogy napi frissítésű, új anyagok legyenek rajta, ez pedig azt jelenti, hogy szerzői díjért, a nyomtatott laphoz képest, további összegeket kell kifizetni. Úgy véljük, hogy a hazai portálokra jellemző, „ollózó” szerkesztési gyakorlat nem lehet követendő példa. A vitairat kijelenti, hogy a kormányzat nem engedi a pályázati pénzek felesleges elfolyását, szakmaiságot kíván meg a szervezetektől. Véleményünk szerint a szakmaiságnak nem felelnek meg az olyan támogatott „internetes újságok”, amelyek valójában nem magazin jellegűek, így a fogyasztók figyelmét nem vonzzák, csupán hírgyűjteményként funkcionálnak. Vagyis az olcsónak gondolt megoldások nem mindig (költség)hatékonyak, a kevesebb ráfordítás is kidobott pénz. Álláspontunk szerint a Fogyasztói és Betegjogi Érdekvédelmi Szövetség a szakmaiságnak eddig is maradéktalanul eleget tett, állami pénzek nem folytak ki a kezünkből, sőt, a kapott támogatásokhoz csak hozzátettük a magunk önrészét. Egyetértünk a javaslatban megfogalmazottakkal, miszerint a szakmaiságot prioritásként kell kezelni a pályázatok elbírálásánál. Szintén fontosnak tartjuk a társadalmi szervezetek jogszabály-véleményező és tájékoztató funkcióját. Véleményünk szerint, szükség van a civilekre, hatósági szintre nem lehet mindent központosítani, azonban az objektív teljesítményt nagyobb súllyal kell figyelembe venni. Kiemelt szerepet kell szánni a megfelelő
szakértelemmel rendelkező szervezetek köz-, felső- és felnőttoktatási tevékenységének, és be kell vonni őket a vállalkozók oktatásába. Örömmel vettük a minisztérium szándékát a közérdekű keresetek szabályainak módosítására, mivel a jelenlegi rendelkezések sokszor akadályozzák a keresetek hatékonyságát. Reméljük, új lendületet ad a fogyasztóvédelmi politikának és a fogyasztóvédelemnek már csak az is, hogy van állandó felelőse a területnek, és több alkalom adódik a szakmai vezetés és a civilek közötti érdemi konzultációra. Tisztelettel kérjük javaslataink figyelembe kidolgozásakor, sok sikert kívánunk munkájához!
vételét
a
fogyasztóvédelmi
politika
2011. június 22.
dr. Baran Alexandra ügyvezető elnök Fogyasztói és Betegjogi Érdekvédelmi Szövetség
