A tradicionális szociokulturális védőfaktorok szerepe a fiatalkori problémaviselkedésben

A tradicionális szociokulturális védőfaktorok szerepe a fiatalkori problémaviselkedésben Doktori értekezés

Kovács Eszter

Semmelweis Egyetem Mentális Egészségtudományok Doktori Iskola

Témavezető: Dr. habil Pikó Bettina, egyetemi docens, Ph.D. Hivatalos bírálók: Dr. Tóth Olga, Ph.D. Dr. habil Török Péter, Ph.D. Bizottság elnöke: Dr. habil Rácz József, D.Sc. Bizottsági tag: Dr. habil Utasi Ágnes, D.Sc. Dr. Martos Tamás, Ph.D. Szigorlati bizottság elnöke: Szigorlati bizottság tagjai:

Dr. Tringer László, egyetemi tanár, D.Sc. Dr. Elekes Zsuzsanna, egyetemi docens, Ph.D. Dr. Feith Helga Judit, főiskolai docens, Ph.D.

Budapest 2012

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ...................................................................................................................... 3 1.1 Egészségmagatartás és a fiatalkori problémaviselkedés tünetegyüttese .................... 4 1.2 Rizikó- és védőfaktorok jelentősége .......................................................................... 5 1.3 A (poszt)modern magyar társadalmi értékrend – Makrotársadalmi jellegzetességek 6 1.4 Szocializáció és társas kapcsolatok ............................................................................ 7 1.5 Gyermekkortól a felnőttkorig - Az adoleszcens kor kiszélesedése ............................ 9 1.6 Család ....................................................................................................................... 11 A családi élet átalakulása - A változó család a modern társadalomban ......................... 11 1.6.1 A családi állapot és az egészségi állapot összefüggései ........................................ 15 1.6.2 Társas támogatás és egészség serdülőkorban ........................................................ 19 1.7 Vallásosság – Spiritualitás ........................................................................................ 23 A vallási élet átalakulása - A változó vallásosság a modern társadalomban .................. 23 1.7.1 Fogalmak tisztázása ............................................................................................... 23 1.7.2 A vallásosság mérése - Az operacionalizálhatóság kérdése .................................. 24 1.7.3 Történeti áttekintés ................................................................................................ 26 1.7.4 Vallási szocializáció .............................................................................................. 28 1.7.5 Vallásosság vs. Spiritualitás .................................................................................. 31 1.7.6 A vallásosság és spiritualitás, mint védőfaktor ..................................................... 34 1.7.7 Vallásfüggőség – Amikor a vallásosság károssá válik .......................................... 36 2. Célkitűzések és hipotézisek ........................................................................................ 39 2.1 Projekt I. – „Fiatalok életmódja 2006” - Család és párkapcsolati attitűdök, szülői mintakövetés ................................................................................................................... 39 2.2 Projekt II. – „Szegedi Ifjúságkutatás 2008” - Szülői értékek és vallásosság ........... 40 2.3 Projekt III. – „Szegedi Ifjúságkutatás 2010” - Vallásosság – spiritualitás, vallási szocializáció és vallásfüggőség ...................................................................................... 42 3. Minta és Módszerek ................................................................................................... 44 3.1 Kvalitatív módszer – Strukturált mélyinterjúk ......................................................... 44 3.2 Kvantitatív módszer – Kérdőíves felmérések........................................................... 44 3.3 Mérőeszközök bemutatása........................................................................................ 45 4. Eredmények ................................................................................................................ 54

1

4.1 Kvalitatív elemzés .................................................................................................... 54 4.2 Projekt I. - Család és párkapcsolati attitűdök, szülői mintakövetés ......................... 56 4.3 Projekt II. - Szülői értékek és vallásosság ................................................................ 72 4.4 Projekt III. - Vallásosság – spiritualitás, vallási szocializáció és vallásfüggőség .... 99 5. Megbeszélés ............................................................................................................. 133 5.1 Projekt I. - Család és párkapcsolati attitűdök, szülői mintakövetés ....................... 133 5.2 Projekt II. - Szülői értékek és vallásosság .............................................................. 136 5.3 Projekt III. - Vallásosság – spiritualitás, vallási szocializáció és vallásfüggőség .. 141 6. Következtetések ........................................................................................................ 148 6.1 Projekt I. - Család és párkapcsolati attitűdök, szülői mintakövetés ....................... 148 6.2 Projekt II. - Szülői értékek és vallásosság .............................................................. 149 6.3 Projekt III. - Vallásosság – spiritualitás, vallási szocializáció és vallásfüggőség .. 150 6.4 A kutatás erősségei és korlátai ............................................................................... 151 7. Összefoglalás ............................................................................................................ 153 8. Summary................................................................................................................... 157 9. Irodalomjegyzék ....................................................................................................... 159 10. Saját publikációk jegyzéke ..................................................................................... 185 11. Köszönetnyilvánítás ............................................................................................... 188 12. Melléklet ................................................................................................................. 189

2

1. Bevezetés Napjainkban a társadalom tagjai egyre inkább foglalkoznak egészségmegőrző, elsősorban életmódbeli tevékenységekkel, mint például az egészségtudatos magatartás, az egészséges táplálkozás vagy a rendszeres testmozgás, fitness és wellness (Raczynski és DiClemente 1999). Az életmód, és ezen belül az egészségmagatartás egészségre gyakorolt hatásai biokémiai úton igazoltak, mint például a dohányzás egészségkárosító hatása, ami fontos támpontot nyújt a prevencióban (Pikó 2007). A népegészségügyben szintén központi szerepet kapott az egészség védelme, megőrzése és a prevenció. Az egészségnevelés témakörében számos prevenciós fórum szentel kitüntetett figyelmet a fiataloknak. A serdülők az identitáskeresés időszakában találkoznak az egészségkárosító szerekkel, és ekkor dől el, hogy fogyasztóvá válnak-e. Ezért fontos megismerni, hogy milyen védőfaktorok hathatnak ebben az életkori szakaszban, akármennyire sebezhetőek is a serdülők. Felmerül a kérdés, hogy mire lehet, és mire kell hangsúlyt helyezni a serdülőkori egészségprevencióban. Jelen disszertációban a tradicionális szociokulturális egészségvédő faktorokat vizsgáljuk, a családot és a vallásosságot. Fontos górcső alá venni tradicionális szociokulturális egészségvédő faktorokat, mivel az elmúlt évtizedek értékválsága közepette szerepük számos változáson ment keresztül. Jelen disszertációban a szociokulturális védőfaktorok szerepét kívánjuk tehát kihangsúlyozni.

Kétségtelenül

fontos

feltárni,

hogy

milyen

szociokulturális

védőfaktorok léteznek a mai magyar társadalomban és a pozitív pszichológiai irányoknak megfelelően a rizikófaktorok helyett a védelemre összpontosítani (Kovács, Pikó 2007). Számos kutatás foglalkozik a pszichés protektív faktorokkal, ezzel szemben kevesebb fókuszál a szociokulturális védőfaktorokra. A disszertáció első felében a család, mint a legfontosabb szociális közeg szerepét és hatását vizsgáltuk. A családi élet területén számos korábbi kutatást találhatunk, ugyanakkor a családdal kapcsolatos párkapcsolati attitűdök témájának kutatási kérdésként középpontba állítása újszerű, kifejezetten ebben az életkori csoportban. A fiatalok jövőbeni terveinek, hosszútávú életkilátásainak vizsgálata jelentős információkat hordozhat a későbbi egészségi állapotuk szempontjából (Kopp, Skrabski 2006). Továbbá, a vallásosság/spiritualitás témája emellett szintén kevéssé kutatott téma hazánkban. Jelen disszertáció újszerűsége

3

abban rejlik, hogy nemcsak a hagyományos értelemben vett vallásosság és annak védőszerepére helyez hangsúlyt a fiatalkori problémaviselkedés kapcsán, hanem a nemzetközi kutatási trendeknek megfelelően a spiritualitás részletesebb megismerésére törekszik (Hunt, 2005). Viszonylag kevés valláspszichológiai és vallásszociológiai kutatás érinti a vallásosság/spiritualitás, szerfogyasztás és lelki egészség kapcsolatát fiatalok mintáján hazánkban. Emellett a családi vallásosság elemzését is elvégeztük. Korábbi kutatási eredmények igazolták, hogy nagyon erős a kapcsolat a szülők és gyermekeik vallásossága között (Pearce és Thorton 2007), azonban kevés kutatás foglalkozik az anya és apa külön-külön éreztetett hatásával. A vallásosság hatásainak vizsgálata közben paradox eredmények hívták fel a figyelmünket arra, hogy a vallásosság pozitív és negatív hatásaival is egyaránt foglalkozni kell. A vallásfüggőség, mint új viselkedési függőség feltárására a 2010-es kutatásunk vállalkozott először, ezen a

területen

még

nincsenek

kutatások

Magyarországon.

A

vallásfüggőségre

vonatkoztatott szűrőkérdőív adaptálása és használata megfelelő validitás mutatók mellett újdonság Magyarországon.

1.1 Egészségmagatartás és a fiatalkori problémaviselkedés tünetegyüttese Az értékrendünkbe beletartozik az egészség fontosságának, az egészségtudatos vagy éppen egészségkárosító magatartásformáknak a megléte (Crawford 2006). Az egészségkárosító magatartás magába foglalja például a szerfogyasztást: a dohányzást, az alkohol- vagy drogfogyasztást (Pikó 2002, Rácz 1989). A háttérben húzódó motivációk többfélék lehetnek serdülőkorban, a felnőtt státusz reprezentációjától az unaloműzésig (Pikó

2004a).

Az

egészségkockázati

magatartásformák

gyakori

megjelenése

serdülőkorban a fiatalkori problémaviselkedés tünetegyütteséhez vezethet. A fiatalkori problémaviselkedés (problem behavior) magában foglalja a szerfogyasztást, és emellett több magatartási elemet is tartalmaz, mint például: korai és kockázatos szexuális aktivitást, agresszív, antiszociális viselkedést, adaptációs nehézségeket, iskolai beilleszkedési és tanulási nehézségeket és pszichés zavarokat, úgy mint szorongás, depressziós tünetek megjelenése, elégedetlenség, reménytelenség és pesszimizmus (Brassai és Pikó 2007, Pikó 2003a, Pikó 2005a, Pikó 2005b, Susánszky és Szántó 2003, Vazsonyi 2005). A szakirodalomban a fiatalkori problémaviselkedés régóta ismert tünetegyüttes, szindróma (Pikó 2005a). Az elmélet arra kíván rámutatni, hogy a fiatalok

4

körében a deviáns magatartásmódok halmozottan fordulnak elő. Egyre inkább valószínűsíthető, hogy aki az egyik egészségkárosító magatartás rabjává válik, ott előfordul a többi egészségkárosító magatartás is. Elsősorban az egyes elemek közötti gyakori összefüggések hívták fel a figyelmet a tünetek felhalmozódására, tehát arra, hogy e viselkedési elemek egy tünetegyüttest, szindrómát alkotnak. Az elnevezés arra utal, hogy problematikus viselkedésről van szó, ezért jelenik meg a társadalomban megoldandó, illetve megelőzendő problémaként, sőt nemegyszer devianciaként. A deviancia-hipotézis alapján a problémaviselkedés szoros kapcsolatban van az értékkövetéssel (Lye és Waldron 1998). A problémaviselkedésnek két formáját különböztethetjük meg: externalizációs (életvezetési problémák, antiszociális, deviáns vagy agresszív-erőszakos kitörések), valamint internalizációs (szorongás, izoláció, a koherencia hiánya, alacsony önértékelés, depressziós tünetegyüttes megjelenése) formákat. Jellegzetes nemi különbségek körvonalazódnak: a lányok hajlamosabbak internalizációs formákra, a fiúkra viszont inkább az externalizálás jellemző. Vajon hogyan kerülnek ezek a magatartásformák a fiatalok életterének fókuszába? Milyen rizikó- és preventív tényezők sorolhatók fel a fiatalkori problémaviselkedés kapcsán? Mit lehet tenni a fiatalkori problémaviselkedés elkerülése érdekében?

1.2 Rizikó- és védőfaktorok jelentősége Az ún. nem hagyományos rizikótényezők, illetve védőfaktorok szerepe ma még csak kevésbé ismert és elfogadott a prevencióban. Sőt, a korábbi trend, miszerint inkább a rizikófaktorok kutatását részesítették előnyben, azt eredményezte, hogy a védőfaktorok jelentősége sem kapott még méltó helyet a primer prevencióban (Romelsjö és mtsai 1992). Köztudott pedig, hogy ezek a tényezők igen erőteljesen befolyásolják az életminőséget, és a mentális egészségen keresztül kihatnak a szomatikus státuszra is, sőt, hosszú távon pedig befolyásolják a morbiditás és a mortalitás alakulását is egy adott populációban (Kopp és Kovács 2006, Pikó 2007). A pszichoszociális rizikófaktorok között tartjuk számon a következőket: az agresszív viselkedés (Cole és Cole 2001, Stoff–Cairns 1996), a társadalmi egyenlőtlenségek (Kopp és mtsai 2005, Utasi 2008), a munkahelyi vagy a házastársi stressz (Balog 2006, 2008, Salavecz 2008, Utasi 2011). Mindezek mellett igen erős tradicionális szociokulturális védőfaktorok is hatnak, ezek

5

között ki kell emelni például a családi kohéziót, a társas támogatást vagy a vallásosságot (Cotton és mtsai 2006, Kopp és mtsai 2000, Kovács és Pikó 2007, Kovacs és Piko 2009a, Pikó 2000, Pikó és Kovács 2010). Egy Svédországban lefolytatott kutatás szerint a legjelentősebb protektív faktor a család, melyet a munka/tanulmányok, szabadidő, baráti kapcsolatok és vallásosság alternatívái követnek (Mondée 2008). McCarrol (2008) vizsgálatai alapján kiegészíti mindezt a szomszédság életközösségével, mivel kutatásai szerint a szociális depriváció és a területi elmaradottság (ez alatt érti a szerveződési szintet, az integrációt és a társas kontrollt) erős hatással van a fiatalok egészségkárosító magatartására. A közösség, bizalmas kapcsolatok, társas támogatás, család és a szomszédsági környezet gyakran hasonló értékrend mentén szerveződik, hasonló személyiségjegyekkel rendelkező egyéneket tömörít, integritást és koherenciát biztosít, és mindezek által jelenít meg védőhatást a fiatalok irányába (Antonovsky 1993, Kopp és Skrabski 2009, Wills és Cleary 1996). Kétségtelen, hogy a hosszútávú egészségmegőrzés szempontjából fontos kiemelni a tradicionális szociokulturális védőfaktorok szerepét, és megerősíteni jelentőségüket a társadalom kollektív tudatában, így azok hatékony egészségprevenciós programok kidolgozását tudnák elősegíteni. Jelen disszertációban, a tradicionális szociokulturális védőfaktorokat, a családi kohéziót és a vallásosságot/spiritualitást vesszük górcső alá.

1.3

A

(poszt)modern

magyar

társadalmi

értékrend

–

Makrotársadalmi

jellegzetességek Magyarország a poszt-szocialista országok közé tartozik, ez a tény a mai napig hatással van hazánk társadalmának fejlődésére és egészségi állapotára. 1 A második világháború után a kommunista-szocialista berendezkedés erőteljesen szabályozta az emberek életét – gondoljunk pl. a vallási élet szekularizációjára –, amely napjainkig hatást gyakorol a társadalmi kollektív tudatra és társadalmunk fejlődésére. A XX. század végén lejátszódott rendszerváltás, politikai és gazdasági struktúraváltás az élet minden területére hatással volt, értékválságot, értékrend változást hozott, valamint nagyfokú elbizonytalanodást, adaptációs nehézségeket, elidegenedést társadalmi és egyéni szinten egyaránt (Pikó 2003a, Pikó 2005a, Varga 2003). A nyugati eszmék beáramlása az

1

Lásd: Közép-kelet európai egészségparadoxon (Kopp 2007).

6

értékek pluralitásának dominánssá válását jelentette, a normák mezőjét kiszélesítette, így az egyén számára nehézzé vált az eligazodási pontok megtalálása. A modernitás, az individualizáció és a globalizáció mellett megjelent a posztmodern, a fogyasztói- és élménytársadalom (Pikó 2003a, Schulze 2005). Egyfajta átmenetiség, durkheimi értelemben vett anómikus állapot vette kezdetét, ami több mint 20 év elteltével, kissé letisztultabb formában ugyan, de talán még ma is tart. A fokozott individualizáció és a szekularizáció a tradicionális értékek és szerepek helyett a posztkonvencionális értékek, valamint az egalitáriánus és liberális, nyitott struktúrájú szerepek előtérbe kerülését vonja maga után (Amato és mtsai 2003, Clarkberg és mtsai 1995, Füstös és Szabados 1998). Cseh-Szombathy László három nagy kategóriába sorolta a norma- és értékkövető csoportokat: az első a tradicionális csoport, amelyhez tartozók nem kérdőjelezik meg az öröklött szokásokat és világnézetet; a második a racionalitás kategóriája, azok tartoznak ide, akik a döntési jog szabadságát helyezik előtérbe; és végül a posztmodern, melynek jellegzetessége a jelenorientáltság és a jövőre vonatkozó elköteleződés kerülése (CsehSzombathy 2000). A Kapitány házaspár kutatásai során négy értékrendszert különböztetett meg az 1980-as években (Kapitány és Kapitány, 1983), melyek közül az un. szokás és hagyományőrző értékrendet meghatározónak tekintik – a polgáriindividualista, utópista-anarchista és bürokratikus értékrend mellett. A szokás és hagyományőrző értékrend fontos jellemzője a szigorú mintakövetés és az életvitelt szabályozó normák kötöttsége. Kétségtelen, hogy a társadalmi szabályok, a makroszintű változások és azok feldolgozása hatással van a társadalom és az egyén lélektani és egészségi állapotára, mind a szomatikus, mind a mentális egészség szempontjából is (Pikó 2003a).

1.4 Szocializáció és társas kapcsolatok Az értékek átadásának, a szocializációs folyamatnak is kihívásokkal kell szembenéznie a makrotársadalmi változások közepette (Kendall 1998). A család még mindig az első és legfontosabb érzelmi, az iskola pedig a legfontosabb értelmi szocializáló közeg. A családi szocializáció veszített jelentőségéből, de dominanciája máig töretlen. A jelentőségvesztés oka, hogy hangsúlyossá vált a kortársak (peer-group) hatása (CsehSzombathy 1996a, Furstenberg 2000, Rácz és Hoyer 1995), illetve a média által közvetített értékek hatása (Arnett 2000, Padilla-Walker 2006). Több egy időben ható, de

7

egymással sokszor ellentmondásban álló és konkuráló szocializációs hatásrendszer megnehezíti a nevelkedő nemzedék alkalmazkodását, és bizonytalanná teszi igazodási pontjait. A családi szocializáció alapvetően két szinten zajlik: egyrészt a nem tudatos hatások, minta útján, másrészt a szociális tanulás révén fejtenek ki erőteljes személyiségformáló hatást. Emellett a tudatos nevelő hatások, szülői nevelési stílus és bánásmód alakítják a gyermek fejlődését (Pikó és Balázs 2010). A gyermek világának fokozatos tágulásával a szocializációs színtér is egyre tágul: a gyermek életébe fokozatosan egyre több személy lép be, a tágabb családból, rokoni- vagy baráti körből. A kezdetekkor kialakuló anya-gyermek kapcsolat és a kötődés meghatározó a teljes egyéni életútra nézve (Bowlby 1969, Kiss 2008). Emellett az apa szerepe sem elhanyagolható

a

szocializációs

folyamatban,

hiszen

az

apa

ugyanúgy

a

referenciacsoport tagja, a család építőköve. Az apa szerepkörébe az szintén beletartozik, hogy kiegyensúlyozza az esetleges problémákat az anya-gyerek kapcsolatban. Továbbá, a szülők egymással való kapcsolata is lényeges a családi kohézió, ezen keresztül pedig a gyerek egészsége szempontjából (Kovacs és mtsai 2011a). A szülők által kialakított értékrend szilárd marad ugyan, viszont a kortársak, esetenként a mainstream ifjúsági kultúra felől érkező hatások átmenetileg, különösen kora serdülőkorban felülírhatják, módosíthatják azt (Brassai és Pikó 2005, Kézdy 2007, Lees és mtsai 2008, SimonsMorton 2007). A mai ifjúság egyfajta értékválsággal jellemezhető, amely ugyanakkor együtt jár a fiatalok sebezhetőségével is (Borrensen és Rosenvinge 2003, Gábor 2004a, Gábor 2004b). A bizalmas kapcsolatok jelentősek az egyéni életút viszonylatában. Kisgyermekkorban a család: a szülők és a testvérek, illetve a rokonok jelentik a legfontosabb bizalmas kapcsolatot. A gyermekek ebben a közegben kapják a mintákat, és interiorizálják a makro- és mikroszintű, az együttéléshez szükséges társadalmi szabályokat. Ezek a szabályok társadalmi konszenzuson alapulnak, melyhez az emberek túlnyomórészt konform

módon

viszonyulnak,

bár

társadalmi

rétegenként,

szubkultúránként

különbözhetnek a követendő értékek. Az oktatási rendszerbe való belépés jelenti a szocializáció második lépcsőfokát, ahol már a kortárskapcsolatok jelentik a biztos kapcsolatokat. Bár a szocializáció folyamata élethosszig tart, az egyének permanensen formálódnak az őket ért hatások következtében minden egyes csoportban, ahová tartoznak (Bernstein 1971, Horváth-Szabó 2007, Somlai 1997). A kapcsolatháló az élet

8

folyamán egyre bővülhet, de alapjában véve az egyén személyiségétől is függ, hogy mekkorára duzzad ez a network. Azonban nem elég csupán a kapcsolatok számára fókuszálnunk, hanem legalább ilyen jelentőséggel bír azok minősége is. Több tanulmány született arról, hogy az erős és gyenge kötések hogyan befolyásolják az egyének életútját és életminőségét (Utasi 2002). A kapcsolatok jelentősége a társas támogatásban, társadalmi tőkében rejlik. Az erős kötések figyelemre méltó hatással bírnak az egyén szempontjából. A legtöbb támaszt ezektől a kapcsolatoktól várhatjuk (Pikó és Kovács 2010). A mai ember kapcsolathálójára viszont az jellemző, hogy csökkentek az erős kötéseket jelentő kapcsolatok, és több gyenge kötést alakít ki. Ezért kijelenthetjük, hogy a szerteágazó kapcsolatrendszerrel rendelkező XXI. századi ember veszélyeztetett helyzetbe kerülhet a társas támasz hiánya vagy elégtelensége miatt.

1.5 Gyermekkortól a felnőttkorig - Az adoleszcens kor kiszélesedése Tipikusan posztmodern jelenség az ifjúsági moratórium meghosszabbodása (Erikson 2002, Gábor 2004a, Gábor 2004b). Mivel megnőtt a fiatalok tanulmányi ideje, és kitolódott az önálló életkezdés, később következik be a pályaválasztás és a gyermekvállalás is (Pikó 2005d, Somlai 1997, Somlai 2002). Ugyanakkor hazánkban igazolható, hogy egyelőre inkább a családalapítás késleltetése az, ami jellemző, s kevésbé a családalapításról való lemondás (Husz 2006). Ez a posztmodern jelenség magára a koncepcióra, az ifjúság fogalmára is hatást gyakorolt, így az más tartalommal bír napjainkban, „Generation Y”-nak is emlegetik (Vaskovics 2000, Molnár 2011). Sőt, napjainkra annyira világossá vált, hogy az ifjúság fogalma megváltozott, hogy a legújabb amerikai kutatásokban egy bizonyos, a mai fiatalságra jellemző ’arousal addiction’-ről is beszélnek, arról, hogy a felgyorsult világ hogyan befolyásolja a fiatalok életvezetését, életmódját, koncentrálási képességeit, tanulási formáit – vö. videójátékok, internet etc. (Zimbardo 2011a, Zimbardo 2011b). A preindusztriális társadalmakban az egyén gyermeki státusa általában egy szimbolikus tartalmat hordozó rituális szertartással ért véget és a gyermek így került át a közösség által is elfogadott felnőtt státusba. Az ipari társadalmakban ezzel szemben elkülönítették a gyermek- és fiatalkort. Később viszont az ifjúsági moratóriummal (az ifjúkor meghosszabbodásával) a határok változnak az ifjú- és felnőttkor között, később kerül felnőtt státusba az egyén. Megváltozott a felnőtt kategóriába való átmenet

9

forgatókönyve (Jürgen Zinneckert idézi Gábor 1992, Gábor 2004b). Furstenberg szerint az adoleszcens kor (a fiatalkor) átmenet a gyermekkorból a felnőttkorba, egy „life stage”, ekkor a fiatalok fő cselekvését, a tanulást, a munka cseréli fel. Az ifjúság (a posztadoleszcens kor, vagyis a fiatal felnőttkor) az adoleszcens kor és a felnőttkor között van (Furstenberg 2000). Az adoleszcencia tagolását illetően emellett találhatunk olyan elméleteket is, amelyek magának az adoleszcenciának, a fiatalkornak a tagolását szintén elvégzik: a korai- (early) és a kései- (late) adolescensekről beszélnek (UNICEF). A felosztás alapja a közeli életfázisok mégis eltérő fókusza, kérdésfeltevései és szerepei. Cole és Cole (2001) hasonló felosztást tartott helyénvalónak: 11-14 éves kor között korai, 15-18 között középső serdülőkorról beszél, végül a 18-21 éves kort késői serdülőkornak vagy ifjúkornak nevezi. A fiatalok hazánkban a rendszerváltás előtt többnyire 16-18 éves korukban már kiléptek a munkaerőpiacra. Napjainkban ez kevéssé jellemző. A teljesítménycentrikus posztmodern társadalomban a karrier prioritást élvez, a felsőoktatásban való részvétel tömegessé vált. Jelentősen megnőtt a fiatalok tanulmányi ideje és kitolódott az önálló életkezdés, később következik be a munkaerőpiacra való kikerülés, a párválasztás és a gyermekvállalás (Pikó 2005d, Somlai 2002). A teljesítménykényszer és a life long learning hatására a fiatalok leghamarabb 22-23 évesen kapnak diplomát, a további képzések (nappali phd képzés, posztgraduális képzés) után esetlegesen csak 27-28 évesen, vagy később lépnek be a munkaerő piacra. Általában ezzel együtt jár, hogy a szülő tartja el gyermekét, amíg az kereső tevékenységbe nem kezd. Erre is utal a fent említett posztadoleszcencia jelensége. Az ifjúsági életszakasz kitolódásával a szülők egyre tovább viselik a terhet. A származási családról való leválás nem kezdődik meg serdülőkorban (vö. a Japánból származó parazita szingli fogalmával Hidasi 2007), ahogy korábban jellemző volt (Utasi 2001). A családalapítás egykor elsődleges célként lebegett a fiatalok szeme előtt. Számukra természetes volt a korai házasság, gyermekvállalás és a nagycsalád. Ezzel szemben a mai fiatalok sok esetben nem vállalják fel a posztadoleszcens kor alatt a munka, családalapítás és felsőoktatás együttes terheit, hanem a tanulásra koncentrálva a többi elhalasztása jellemző rájuk.

10

1.6 Család A családi élet átalakulása - A változó család a modern társadalomban Ha az általános értékstruktúrában gyökeres változás megy végbe, az szükségszerűen érinti az életmód és családi kapcsolatok preferencia-struktúráját. A társadalmi változások közben a családszerkezet és a család mint kiscsoport maga is megváltozott. A jelenlegi trendek azt mutatják, hogy jelentős változások mentek és mennek végbe a család és a hozzá kapcsolódó szerepek terén, a kapcsolatok is egyfajta fogyasztási cikké váltak (Pongrácz 2009, Skolnick és Skolnick 1988, Utasi 2001). Jellemző a mai posztmodern társadalomra a dezintegráció, a tradicionális kapcsolatháló és a nagycsaládos családforma szétesése. A nukleáris családok 2 virágzásukat élik, ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy Peter Laslett 1977-es The European Family című művében publikált kutatásaiban már a premodern társadalmakban is meghatározó fontosságúnak ítélte és igen elterjedtnek találta a nukleáris családokat (Laslett 1977). A jelenleg zajló, családnagyságot befolyásoló demográfiai trendek – hanyatló házasodási kedv, csökkenő termékenységi arányszám, növekvő válási arányszám és az élettársi kapcsolatok elterjedése – a változó szerepviselkedésekre, valamint ennek következtében a család mint társadalmi intézmény lehetséges válságára vezethetők vissza (Tóth 1997, Tóth és Dupcsik 2007, Pongrácz és Spéder 2003, Pongrácz 2009, Pongrácz 2011). A család válsága nem új jelenség, hiszen Mérei Ferenc Házasság, család, nevelés című írásában már 1965-ben felvetette, hogy a család intézménye válságban van, ennek kapcsán ő akkor a válások növekvő számával utalt (Mérei 1965). A család válsága szorosan összefügg az életformák változásával, ami a XX. század második felében különösen felgyorsult. Ez megmutatkozik abban, hogy a korábban jól funkcionáló kiscsoport elvesztette működésének alapjait. Vannak, akik nem válságról, csupán változásról beszélnek (Cherlin 2004, Thornton és DeMarco 2001). Lényegében arról van szó, hogy a társadalmi változások rányomják bélyegüket a kiscsoport működésére, az új kihívások pedig megkövetelik a családi funkciók módosulását, hiszen a modern család gyakran nem képes ellátni azokat a funkciókat, feladatokat, amelyeket az új társadalmi szerepkörök szánnak nekik (Budgeon és Roseneil 2004, Schadt 1996). Nukleáris család - Családmag: A szülők és a közvetlen leszármazottaik együttélését jelenti, a házaspár, a házaspár gyerek(ek)kel, egy szülő gyermek(ek)kel. A több generációt tömörítő együtt élő nagycsaládokat a modernitás korától fogva egyre inkább a családmagok váltják fel.

2

11

Habár a család évtizedek óta változásban van, mégis egy erős alapokon álló intézmény, a társadalom építőköve, amely ma is őrzi létjogosultságát (vö. familizmus fogalma Tóth és Dupcsik 2007). Nem vitatható azonban, hogy az elmúlt évtizedekben olyan gazdasági és társadalmi átalakulások zajlottak, amelyek nem kedveztek a házasság intézménye fennmaradásának (Bukodi 2001, Cherlin 2004, Thornton és DeMarco 2001, Török és mtsai 2010). Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy véget ért a „házasság aranykora” (ami az 1960-as és 1970-es évek elejére tehető: Dányi 2001, Kiernan 2004). Mindezek ellenére azonban a család és a házasság ma is a civilizált társadalom két olyan alapintézménye, amely ez idáig túlélt minden megrázkódtatást. 3 Mindezek a változások újfajta szerepkonfliktust és szerepütközést is magukkal hoztak, mégpedig a dolgozó nő helyzete és az anyai szerep összeegyeztethetőségének problémáját, „család vs. munka” összehangolását, amit a szakirodalom többszörös szerepkonfliktusnak nevez (Ádám és mtsai 2008, Peake és Harris 2002, Pongrácz és S. Molnár 2011). Korábban a tradicionális szerepeknek megfelelően a férfiak feladata volt a család eltartása, a nőké pedig a háztartás és a gyermeknevelés. Az egalitáriánus modell szerint azonban ez az alapvető munkamegosztást felborult. A választást megnehezíti, hogy sok esetben a duális keresőmodell nemcsak választás kérdése, hanem gazdasági kényszer is. A kutatási eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyermeknevelés és a keresőtevékenység összeegyeztethetősége értékrendfüggő (Kuipers és Scheerens 2006, Marks és mtsai 2001, Perrone és mtsai 2006, Saginak és Saginak 2005, Winslow 2005). Ha a posztmodern értékek szerint szerveződik a családmodell (vö. skandináv modell), akkor kevesebb konfliktus éri a családot, mintha tradicionális értékek mentén szerveződik egy posztmodern társadalmi környezetben. Az átalakulások következtében a párkapcsolati értékek és attitűdök is módosultak az elmúlt évtizedekben (Martin és mtsai 2003). Történeti perspektívában kiemelendő, hogy a XVIII. század előtt a családalapítási motiváció a gazdasági érdek volt, hiszen a házasság a férfi és a nő számára a mindennapi élethez szükséges nélkülözhetetlen társkapcsolatot jelentette. Ez a XX. századra megváltozott; a család ma már az a terep, ahol a legfontosabb kohéziós elemmé az érzelem vált (Cseh-Szombathy 1996a). Az évszázadok során jelentősen módosult tehát a házassági kapcsolat motivációja. A XIX. században a háztartás egysége és a gazdasági közösség volt a fő motiváló erő, a 3

A 2008-as European Values Survey-ben a magyarok 91%-a nagyon fontosnak tartja a családot (Török, Martos és Horváth-Szabó 2010).

12

családon belüli szerepek is tökéletesen elkülönültek egymástól. A modernizációval nemcsak magatartás és életmódváltozás következett be, hanem ezzel összefüggésben a családalapítási szokások is megváltoztak (Cseh-Szombathy 1994, Szukicsné 2001). Mindennek nyomán pluralizálódtak az életpályák és a családi kapcsolatok, az együttélési formák is (Neményi 2003, Neményi és Takács 2005, Somlai 1999, Somlai 2002, Spéder 2006). A megváltozott elvárásoknak - mint például a duális keresőmodell és a szerepösszeegyeztetési nehézségek - sokszor igen nehéz megfelelni, aminek hatására általánossá vált a házasság elhalasztása, elodázása és a gyermekvállalási hajlandóság hanyatlása (Gillis 2004). A posztmodern értékváltáshoz tartozik az is, hogy változik a párkapcsolati formák elfogadása (Murinkó 2011, Pongrácz 2011). Kétségtelen, hogy a posztmodern korban a házasság intézménye megrendült, folyamatosan csökken a házasodni vágyók száma, mára a népszerűségi görbe leszálló ágába került több európai országban (Pongrácz 2009). A családi élettel kapcsolatos attitűdök liberalizációja az 1980-as években ment végbe; egyre inkább elterjedőben van az az egalitáriánus álláspont, ami a generációváltásnak is köszönhető (Brewster és Padavic 2000). Megszűnt a házasságok univerzalitása, csökkent a hagyományos értelemben vett családok száma (Jones 2005). Eltűnőben vannak a régi, többgenerációs családi formák (Cseh-Szombathy 1996b). Az értékrend is kedvez az új együttélési formáknak, sőt, a mai értékrend alapján egyáltalán nem elítélendő, ha valaki egyedül marad, és ún. egyszemélyes háztartásban él. Korábbi történelmi korokban a nők nem tudtak volna semmilyen társadalmi rétegből egyszemélyes háztartást saját jövedelmükből fenntartani (Utasi 2001). A családi közösségek visszaszorulásával egyenes arányban nő az egyedülállók aránya. A „szinglik” egyedülállók, magas, általában felsőfokú végzettségűek, jól fizető állásuk van, piacképesek, számos kapcsolatot építenek, ezek azonban nem nevezhetők erős kötelékeknek. Elsősorban a karrierjükre koncentrálnak, sikeresek munkájukban, önálló egzisztenciával rendelkeznek, és „nagyvilági életet élnek”, azaz kulturálisan igen aktívak (Utasi 2005). Ezáltal a szinglik, munka-, fogyasztás- és szabadidő orientáltságuk révén, mint új szubkultúra, új társadalmi réteg jelent meg, sőt, a fogyasztói társadalom normarendszerébe kifejezetten jól illeszkednek. A posztmodern életfelfogás szerint nem ítélhető el semmilyen életforma, ami nem káros a társadalomra. Így posztmodern párkapcsolati formaként jelentkezik újabban az ún.

13

„látogató együttélés” (’living apart together’) 4 (Levin 2004, Tóth és Dupcsik 2007). Egyre népszerűbbé válik a házasságmentes együttélés, 5 azaz élettársi együttélés (’nonmarital or unmarried cohabitation’, ’common law marriage’) (Smock és Manning 2004), amikor a különböző nemű, nem rokoni kapcsolatban élő személyek közös háztartásban élnek (S. Molnár 2001). A fiatalok egyre nagyobb hányada választja az élettársi együttélést első párkapcsolatként (Hall 2006, S. Molnár 2001). Ennek magyarázata, hogy rugalmasabb életforma, mint a házasság, kevesebb anyagi és érzelmi „beruházást”, kisebb mértékű „odaadást” igényel (Bukodi 2001). Külföldön korábban jelent meg elfogadottsága, az eltolódás az ország megkésettségével magyarázható (Murinkó 2011). Mivel egyre többen választják ezt az életformát, intézményesülése is törvényszerű (Cherlin 2004). Néhány kutató szerint az együttélés teljesen fel fogja váltani a házasságot (Neményi 2003, Lewin 2004). Mások szerint egyenrangú alternatívaként létezhetnek egymás mellett (Seltzer 2004). Sokan úgy vélekednek, hogy az élettársi kapcsolatok mellett a házasság nem veszítette el dominanciáját, mert még mindig a házasságkötés a legfőbb célkitűzés a fiatalok életében, legfeljebb később kerül rá a sor időben (Utasi 2001, Huston és Melz 2004). Az együttélés nemegyszer mint köztes státus, mint „próbaházasság” jelenik meg, ami akár évekig, évtizedig is eltarthat (Clarkberg és mtsai 1995, Guzzo 2006). Megjelenhet, mint a sikeres házassághoz vezető eszköz (Martin és mtsai 2003), ami akár kitolódhat az első gyermek születése utáni időszakra (Duvander 1999). A mai kor értékrendjéhez tartozik az is, hogy a válási törvények liberalizálódtak, azaz ma már természetesebbnek tartjuk a házasság szövetségének felbontását, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Részben ezzel is összefüggésbe hozható, hogy a válások száma növekvő tendenciát mutat (Barlow és Probert 2004). A házasságok könnyen felbonthatóvá váltak, az újraházasodók száma pedig csökken (S. Molnár 2001). A párkapcsolati preferencia-struktúra a társadalom nyíltságát, toleranciáját tükrözi. Ugyanakkor a vallásos értékrend is szerepet játszik a párkapcsolati attitűdökben. A vallásos életmód, értékek elfogadása a családalapításra pozitív hatással van, ezt magyar adatok is megerősítik (Martos 2009, Pongrácz 2009, Tárkányi 2006).

4

Lásd még a korábbi „mingle” – mixed single definíciót Koekemoer (2006) és Stanton nyomán (1994). A 2006-os European Social Survey eredményei szerint Magyarországon a megkérdezettek 43%-a fogadta el az együttélést, mint partnerkapcsolati formát, szemben a kérdezettek 20%-ával akik elutasították (Murinkó 2011).

5

14

1.6.1 A családi állapot és az egészségi állapot összefüggései A családi kapcsolatok kiemelkedően fontosak az egyén egészsége és jólléte szempontjából, ami elsősorban a társas támogatásnak köszönhető. A házasság egészségvédő hatását számos korábbi kutatás bizonyította (Graham és mtsai 2006, Johnson és mtsai 2000, Kalediene 2007, Manzoli és mtsai 2007, Marcussen és Piatt 2005, Parker 2006, Török és mtsai 2010). A szomatikus betegségek esetében jelentős figyelmet kell fordítani tehát a család védőhatására. A morbiditási arányokat is befolyásolja az a tény, hogy az egyén milyen családban él. A tünetek, betegségek gyakorisága és a krónikus szervi károsodások mellett kétségtelenül hat a segítő kapcsolati csatornák hálója. Gondoljunk például egy időskorú egyénre, akinek leszármazottjai viselik gondját. Ez az egyén sokkal jobb életesélyekkel bír, mint az, akinek nincsenek gyermekei és már házastársa is elhalálozott. A szoros társas kapcsolatháló eleve csökkenti a megbetegedések számát, illetve segíti már a gyógyulási folyamatot megbetegedés esetén (Cheng és Chan 2006, Johnson és mtsai 2000, Pikó 1998, Schwarzer és Leppin 1991). A különböző családformákban élőknél különbözik az egészségi állapot és a jóllét érzése, hiszen más életmód tartozik az eltérő családi állapotokhoz. Az egészségi állapotbeli problémák – hasonló korúakat összehasonlítva a házasok körében fordulnak elő legkevésbé, míg az özvegyek szenvednek leginkább egészségiállapot-romlásban, hiszen esetükben még egy olyan életmódbeli váltással is szembe kell nézni a házastárs halála után, amelynek nem mindenki tud pszichés megrázkódtatás nélkül eleget tenni (Johnson és mtsai 2000). A legalacsonyabb tünetgyakoriság a házasok mellett az egyedülállókra jellemző (Kopp 2008). Japánban is azt találták a kutatók, hogy az elvált és özvegy státusúak nagyobb eséllyel betegszenek meg, mint a párkapcsolatban élők (Ikeda és mtsai 2007). A pszichoszomatikus betegségek között a leggyakrabban fejfájásra, krónikus fáradtságérzetre, alvászavarokra, emésztési zavarokra, illetve gerinc és szívproblémákra panaszkodnak a páciensek. Mindezek keletkezése gyakran megoldatlan pszichikai vagy szociális problémákra is visszavezethető. Például a derékfájás az özvegyeknél, az elváltaknál és az élettársi kapcsolatban élőknél a leggyakoribb. A fejfájás szintén az özvegy és elvált családi állapotú egyénekre jellemző nagyobb hányadban. Számos esetben a rendezetlen családi viszonyok okozzák a betegségeket.

15

A mortalitási mutatókban kimutatott eltérés szerint (házasok, özvegyek, elváltak, házasságot nem kötők) a házasok halandósága a legkisebb, az elváltak halandósága viszont kiemelten magas. Johnson és mtsai (2000) 1,66-szoros halálozási esélyt mutattak ki elvált fehér férfiak körében, Kalediene (2006) 1,96-szoros halálozási esélyt talált egyedülálló fehér férfiak körében házas kortársaikhoz viszonyítva. Hazánkban, „A házas és nem házas csoportok mortalitásának különbségei már a nyolcvanas évek során számottevőek voltak. Ebben az időszakban a nőtlen és az özvegy férfiak halandósága 40–50, az elváltaké pedig 70–100%-kal haladta meg a házasokét. A kilencvenes években a nőtlenek mutatója 50–60, az özvegyeké és az elváltaké pedig 70–150%-kal volt magasabb. A nők körében eredetileg mérsékeltebb különbségek még nagyobb arányban nőttek: a kilencvenes évek végére a hajadonok mortalitása 40–50, az özvegyeké 50–60, az elváltaké pedig már 60–100%-kal haladta meg a házas nőkét” (Kovács 2004). Manzoli és mtsai különböző országokban lefolytatott kutatások metaanalízisét végezték, ahol 26 felmérésben mutatták ki a házasság és a házastárs védőszerepét a mortalitás kapcsán (Manzoli és mtsai 2007). A vizsgálatok eredményei szerint az elváltaknak, az özvegyeknek és az egyedülállóknak sokkal nagyobb esélyük van elhalálozni, mint házas kortársaiknak (Dupre és mtsai 2009, Graham és mtsai 2006, Johnson és mtsai 2000, Kalediene 2007, Kopp 2008, Kopp 2011). A mentális megbetegedések esetében hasonló arányokkal találkozunk (Brown 2000). A házasság megszakadása például jelentős pszichikai terhet ró az egyénre, a teljes családra. A válás során rengeteg konfliktust élhet meg az ember, amely sok esetben mentális zavarrá fejlődhet, melynek hosszú távú következményei is lehetnek (MetsaSimola és Martikainen 2010). Az özvegység szintén rombolhatja az emberek pszichikai állapotát, a társ elvesztése jelentősen csökkentheti az életkilátásokat – Graham és munkatársai 9-szeres esélyt jósolnak a klinikai szintű depresszió megjelenésére az özvegyek körében, a házas kortársakhoz képest (Graham és mtsai 2006). A mentális betegségekről, pszichés zavarokról napjainkban sokkal többet hallunk, mint korábban és így jobban megismerhetjük ezeket a kórképeket. Különösen nagy figyelmet kap például az elidegenedés, mint új társadalom-lélektani jelenség egészségszociológiai szempontból. Az elidegenedés dimenziói és mértéke ezernyi okkal magyarázhatók, melyek természetesen szoros összefüggésben állnak egymással. Az elidegenedés valamennyi formája a pszichológiai jóllét érzésének csökkenésével jár (Pikó 2003a). Az

16

elidegenedés mellett szintén korunk jellemző betegsége a depresszió. Kialakulásában gátat jelenthet a jól működő erős kötések hiánya, valamint ha már bekövetkezik a depresszív állapot, akkor a gyorsabb gyógyulásban meghatározó a bizalmas kapcsolatok megléte és segítő szerepe (Kovacs és Piko 2009a, Pikó 2008, Piko és mtsai 2009). Sőt, azt is fontos kihangsúlyozni, hogy a felnőttkori depresszió sok esetben már serdülőkorban elkezdődik (Baji 2011, Kiss 2008). A házasságban a depresszió kialakulásához a házastársi stressz hozzájárulhat ugyan, hosszú távon mégis a házastársi konfliktusok és a házasság feszültségoldó szerepét, valamint a házastárs segítségének ellensúlyozó szerepét hangsúlyozhatjuk. A házassággal való elégedettség szintén működhet védőfunkcióként (Balog és Mészáros 2005, Kopp és Kovács 2006, Skrabski és Kopp 2008). Az életkedvet, az életkilátásokat befolyásolják és meg is határozzák a különböző alkalmazkodási stratégiák és alternatívák, a választások és kényszerek, az emberi

kapcsolatrendszerek,

a

családban

elfoglalt

helyzet

megváltozása,

az

együttműködési modellek, a társadalmi gondoskodás, a családi kooperáció és kohézió (Simonyi 1995). A mindennapi terhekkel való megküzdésben a biztos családi háttér a kutatások adatai szerint – fontos támasz. A házasságban élők tovább élnek, egészségesebbek, boldogabbak, részben azért, mert kevésbé ismerik a magány érzését (Skrabski és Kopp 2008). Skrabski Árpád és Kopp Mária kutatásaikban azt az eredményt mutatták ki, hogy a támogató házastárssal élő férfiak 75%-ban boldogok, összevetve a társ nélküliekkel, akik körében a boldogságérzet 56%-ban jelent meg – nők esetében az arányok a következők voltak: 69% a támogató társsal élők, 53% a társ nélküliek körében (Skrabski és Kopp 2008). Az élettel való elégedettségük sokkal magasabb fokú, mint egyedülálló, elvált vagy özvegy kortársaiké. A kapcsolat biztonsága, stabilitása és a társ jelenléte, érzelmi támogatása mellett kifejlődik jobb stresszkezelés, jobb coping (Lund és mtsai 2002, Schoenborn 2004, Stutzer és Frey 2006). Ugyanakkor a vizsgálatok igazolták azt is, hogy nem csupán a financiális támogatás, az anyagi elégedettség függ össze az egészséggel, hanem például a vallásosság is. Hasonló védőszerepe van, csökkenti mind a mortalitást, mind a morbiditást is, s ez a vallásos hívők esetében mindenekelőtt a tradicionális értékkövetéssel áll összefüggésben (Clark és mtsai 1999). Továbbá, a házasságban élők egészségi állapota azért is jobb, mert a házastársak gondoskodnak egymásról és folyamatosan figyelik társuk egészségmagatartását is (Johnson és mtsai

17

2000, Umberson 1992). A házastársi erőforrás modell arra összpontosít, hogy a különböző párkapcsolati státusúak között eltérés mutatkozik az egészségi állapotban. Ennek oka, hogy eltérőek a gazdálkodási formák, a pénzügyi erőforrások, a társas támasz és a szabályozottság mértéke (Williams és Umberson 2004). A mentális betegségek kapcsán fontos megemlíteni, hogy eleve más coping stratégiákkal rendelkeznek az egészséges családban felnőtt emberek. A coping stratégiákat, ugyanúgy, mint a szerepeinket vagy az értékeinket is a származási családban tanuljuk meg a szocializáció során. A mentális működés normális állapotához fűződik a deviáns viselkedésformák elkerülése is. A pszichoaktív szerek használata: a dohányzás, az alkoholizmus, a kábítószer-dependencia, egyéb addikciók, a szuicid gondolatok kialakulásában domináns módon jelentkezik a családban látott minta és a család atmoszférája. Az egészségkárosító magatartások előfordulásának megfigyelésekor megállapíthatjuk a házasság védőfunkcióját. A házasságban élők kevésbé hajlamosak dohányzásra és alkoholfogyasztásra, részben azért is, mert figyelemmel vannak a másikra is vagy arra, hogy az eltérő szokásrend állandó konfliktusok forrása lehet. A dohányzás inkább az élettársi kapcsolatban élők körében, az alkoholfogyasztás pedig az özvegyek körében jelent kiemelt jelentőségű problémát. A párkapcsolatok kiüresedése veszélyeztető tényező a mentális egészség kapcsán, számos esetben elégséges magyarázatul szolgálhat akár az öngyilkossághoz – például Kposowa kutatásában a házasokhoz képest 2,9-szeres öngyilkossági esélyt jósol az elváltak körében (Bánfalvy 2004, Kposowa 2000). Vagy például ahol a családon belüli agresszió gyakori, - amelyet eleve szülhet valamilyen szenvedélyszer fogyasztása - ahol a hatalomgyakorlás és a konfliktuskezelés formája az erőszak, az erőszakos szocializáció, vagy szexuális abúzusra kerül sor, ott nagyobb eséllyel alakulhatnak ki az említett egészségkárosító magatartásformák (Evans és mtsai 1992, Fishbein és mtsai 1993, Huang és mtsai 2001, White és mtsai 1993). Az ilyen családokban a gyerek megélt feszültséget sokszor a szerfogyasztással oldja, amelyhez párosulhat egyéb zavar is. A családi minta tehát lehet rizikó vagy protektív modell is (Brassai és Pikó 2005). A deviancia hipotézis szerint a modern értékeknek, a tradíciók tagadásának kitüntetett szerepe van a deviáns magatartásformák kialakulásában (Lye és Waldron 1998). Azok tehát, akik nyitottak az új értékekre és vállalkozó szelleműek fokozott veszélyben vannak. A XX. század második felében felerősödtek a deviáns magatartásformák. A

18

mikroközösségi kontroll lazulása szintén hozzájárult ehhez. Boudon szerint „A deviancia annak eredménye, hogy a társadalom kudarcot vall az emberi szenvedélyek szabályozásában és visszafogásában.” (Boudon és mtsai 1999). A szerző tehát magát a társadalmat teszi felelőssé, ami pedig az egyének társas közegére utal. Sajnálatos módon nincs pontos képünk a deviáns magatartásformák valódi gyakoriságáról, itt a jéghegyjelenséggel számolnunk kell, vagyis azzal, hogy a jelenségnek csak a legszembetűnőbb csúcsát látjuk, s sok minden rejtve marad. Mivel nem lehet a devianciákat teljes mértékben számba venni, így látensen sokkal több deviancia létezik egy társadalomban, mint amennyi manifesztálódik. Ugyanakkor a társadalom a devianciára szankciókkal reagál. A formális szankció maga a jog és a törvényi szabályozás, amely bünteti bizonyos cselekvések gyakorlását; emellett pedig az informális szankció, a minket körülvevő közösség mint közösségi kontroll működik. Tehát a minket körülvevő társas közeg támogatása vagy helytelenítése erőteljesen befolyásolja egészségkockázati magatartásunkat. A korábban említett változások a családi életben szoros kapcsolatban állnak a deviáns viselkedések elterjedtségével. Frenkl írásában olvasható, hogy: „Ha folytatódik a trend, a házasságok számának csökkenése, a válások magas aránya, a csonka családok, magányosan élők életformájának terjedése, akkor nagyon nehéz lesz a szenvedélybetegségek visszaszorítása.”(Frenkl 2002) Nem kizárólag egy tényező befolyásolja tehát egészégi állapotunkat, hanem egy komplex, multifaktoriális rendszerről van szó. A vallásgyakorlás, a családi állapot, a társas támogatás, illetve a társas megbirkózás, a coping a megelőzésben játszanak szerepet. Összefoglalva társadalmi immunogén tényezőknek nevezzük ezeket a faktorokat,

melyek

semlegesítik

a

káros

stresszhatásokat,

segítenek

az

egészségmegőrzésben, a betegségek megelőzésében, illetve megbetegedések esetében a hatékony gyógyulásban.

1.6.2 Társas támogatás és egészség serdülőkorban A család identitást és biztonságot ad, megerősít; szocializál: itt tanuljuk meg, hogyan éljünk a társadalomban, hogyan alkalmazkodjunk, és hogyan birkózzunk meg a mindennapi stresszhatásokkal. A származási családnak kiemelkedő szerepe van az értékek átadásában és a világnézet, értékrend kialakításában, a biztonságérzet megteremtésében (Bardi és Schwartz 2003, Cseh-Szombathy 1995, Neményi 2000). A

19

szülők erőteljes hatással vannak a gyermekekre, mind a normák átadásában, mind a követendő minta közvetítőjeként. A fiatalok káros szenvedélyekre vonatkozó tudását az egyéb szocializáló és „fontos mások” csoportja mellett meghatározhatja a család, amely szerfogyasztó modellként funkcionál (Brassai és Pikó 2005, Greenberger 2000, Pikó és Fitzpatrick 2003, Skultéti 2005). Az elmúlt évtizedekben a család folyamatos változáson ment keresztül, ez kihatott nemcsak a család működésére, de a család értékrendjére is (Beluszky 2000, Kuijsten 1996, Rácz 2005, Szretykó 2002). A kutatások kimutatták, hogy az újabb családformák esetenként problémákat okozhatnak a gyermekek szocializációs mechanizmusában, például a szülők különköltözése vagy maga a válás, ami rövid és hosszútávon gazdaságilag, pszichológiailag és kapcsolati szinten is hathat a gyermekek jóllétére, életminőségére, avagy depressziót alakíthat ki már koragyermekkorban (Brown 2006, Kiernan 2007, Kiss 2008, Oldehinkel és mtsai 2008, S. Petik 2007, Videon 2002). Az ilyen jellegű változások kihatnak az egyén családhoz

való

viszonyára,

a

kapcsolat

szorosságára,

a

szocializációra,

a

biztonságérzetre és a társas támogatásra is (Kopp és Skrabski 2001, Kopp és Skrabski 2003, Poortinga 2006, Wills és Cleary 1996). A családformák átalakulása miatt manapság kevés erős kötődésünk, fontos kapcsolatunk van, így a társas támogatás is kevésnek bizonyulhat. Ahogy azt korábban említettük, a társas támogatásnak - mint védőfunkciónak - pedig a stresszel és a mindennapok problémáival való megküzdésben van kiemelt szerepe (Kopp és Skrabski 2006, Kovács és Pikó 2007, Pikó 2000). A megváltozott értékek mellett az életmód (például szabadidőstruktúra) is módosult (Pikó 2005b,

Koski

2008),

ami

összefügg

a

fiatalok

egészségmagatartásával,

problémaviselkedésével. Az eltérő családi állapotú egyének eltérő kapcsolathálóval, networkkel rendelkeznek. Ha az egyén szoros kapcsolati hálót és jól működő társas támogató rendszert képes kiépíteni, akkor jelentős védőhatás igazolható az egészség vonatkozásában. Argyle (1988) megállapítása szerint a társas támogatás fokozza az önbecsülést, csökkenti a depressziót és a szorongást, és csökkenti a stressz fenyegető élményét. A legtöbb megbetegedés esetében csökkenti a rizikófaktorok számát és protektív tényezőként jelenik meg például a szülőkkel, vagy házastárssal való jó kapcsolat, tehát a kapcsolat minőségi jellegét is számításba kell venni (Pikó 2000). A kapcsolatok léte, száma, és minősége kulcsszerepet játszik a pszichológiai jóllétben, a stresszortényezők

20

redukálásában (Nada Raja és mtsai 1992). A kapcsolat és a kötődés meghatározó (Armsden és Greenberg 1987). Az ún. „biztos személy” léte elővetíti a pozitív szubjektív jóllét érzését. A stabil kötődésű kapcsolatokkal rendelkező emberek (secure persons), akik körül vannak véve védőhálóval, kevésbé hajlamosak depresszióra, pszichoszomatikus betegségekre (Kafetsios és Sideridis 2006). A több támaszt jelentő kapcsolatok nagyobb fokú jóllét érzettel járnak együtt (Kaediene és mtsai 2007, Schwarzer és Leppin 1991). A

család

mint

védőfaktor

sokféleképpen

megnyilvánulhat

a

fiatalok

egészségmagatartásában. A szülői társas támogatás, a szülőkkel kialakított kapcsolat minősége a serdülőkorban átalakul ugyan, de a biztonságos kötődés továbbra is meghatározó marad. A jó minőségű szülő-gyerek kapcsolatot és a biztos kötődést kell hangsúlyoznunk. A depresszió ellen főként a családon belüli kötődés biztonsága, a problémák megbeszélése és a feszültség csökkentése a fontos védőfaktor (Allen és mtsai 2006, Choi és mtsai 2008, Kirkcaldy és Siefen 1998). Ugyanakkor a káros szenvedélyek ellen a szülői praxis: a kontroll és a monitoring jelenti a leghatékonyabb védelmet (Aquilino és Supple 2001, Beck és mtsai 1999, Jackson és mtsai 1998, Li és mtsai 2000, Piko és mtsai 2009, Piko és Kovacs 2010, Pikó és Balázs 2010, Sierving 2000, Steinberg és mtsai 1994, Stronski és mtsai 2000, Tragesser és mtsai. 2007). Järvinen és Østergard (2009) például azt találta dániai kvalitatív vizsgálatában, hogy azokban a családokban, ahol a szülői kontroll erős volt, szigorúan szabályozták a fiatalok szabadidejét, ott a „nagyivás” jelentősen kevesebbszer fordult elő. Hasonlóképpen Ford (2009) a droghasználatra vonatkozóan állapította meg, a szülői monitoring és a szoros családi kapcsolatok csökkentik a szerhasználat gyakoriságát. Természetesen előfordulhatnak nemspecifikus eltérések a szülői monitoring és kontroll kapcsán, a lánygyermekek esetén sokszor erőteljesebben érvényesülnek a túlaggódó mechanizmusok (Svensson 2003). A szülői értékrend elfogadása a családi kohézió fokmérője lehet, ami szintén hozzájárulhat a hatékony társas adaptációhoz, ez pedig az egészséghez és a káros szenvedélyekhez való viszonyulásban is megmutatkozik (Brassai és mtsai 2006, Pampel és Aguilar 2008, Unger és mtsai 2002). Összegezve tehát: a család az egyik legfontosabb közeg, ahol az időnk nagy hányadát eltöltjük. Éppen ezért domináns, hogy az egyén milyen családi kapcsolatokat ápol és

21

hogyan éli családi életét, szüleitől milyen mintát sajátít el. Jól szemlélteti ezt a következő családfogalom: „A család … (házas)társak együttélését jelenti közvetlen leszármazottaikkal együtt. A családot egyszersmind az emberi létezésmód leginkább elterjedt és legstabilabb alapmintájának tekinthetjük a leglényegesebb, primer szükségletek és funkciók kielégítésében, illetve teljesítésében” (Buser és Kaus-Hecker 1998: 319). Láthattuk korábban, hogy mekkora különbségek vannak a különböző családi állapotú csoportok egészségi állapotában, ezért fontos feltárni, hogy a serdülő korosztály milyen családformákat preferál, milyen párkapcsolati attitűdökkel és családi tervekkel rendelkezik a jövőre vonatkozóan, milyen a származási család kohéziója, a szülők családi állapota, a szülő-gyerek kapcsolat minősége, a szülői praxis és mindezek figyelembe vételével hogyan alakul a fiatalok egészségmagatartása.

22

1.7 Vallásosság – Spiritualitás A vallási élet átalakulása - A változó vallásosság a modern társadalomban 1.7.1 Fogalmak tisztázása A vallás fogalmának leírásával számos kutató foglalkozott a szakirodalomban. Természetesen ennek kapcsán el kell különítenünk több, egymással igen szoros kapcsolatban álló fogalmat: a vallást, a felekezeti hovatartozást és a vallásosságot, spiritualitást. A fogalmi áttekintés relevanciájára utal, hogy már a szociológia tudományának alapítói is behatóan foglalkoztak e kérdéskörrel. „Marx ideológiának tekinti a vallást; nem anyagi természetű produktum, amelyet minden társadalom kitermel”… Durkheim szerint a „vallás szent, azaz titkos és tiltott dolgokkal kapcsolatos hiedelmek és gyakorlatok összessége, amely az Egyháznak nevezett erkölcsi közösségben egyesíti azokat a személyeket, akik oda belépnek” (Boudon és mtsai 1998: 208). Anthony Giddens szerint „A vallást általában a hittel azonosítjuk, egyfajta érzelmi ugrást jelent a hitbe” (Giddens 1999: 55). Egy ehhez közelálló nézet szerint: „A vallásszociológiai

és

társadalomtörténeti

megközelítésekben

azokat

tekintik

vallásosnak, akik érzelmileg és életvitelükben kötődnek valamely vallási közösséghez; akik rendszeresen részt vesznek az istentiszteleteken és az egyházi rendezvényeken; akik hétköznapi életükben, értékrendszerükben is követik vallásuk normáit és vallásos embernek tekintik magukat; akik hisznek Istenben vagy egy meghatározott természetfeletti erő létezésében” (Valuch 2001: 274). Egy másik megközelítésben: „A „vallásosság” a modern plurális társadalomban két különböző dolgot jelent. Egyesek számára a vallásosság az önmegvalósítás és az élet teljesebbé tételének módja. Mások számára a vallás társadalmi szabályozó rendszer és intézmény, amihez érdemes igazodni, mert a környezet ezt várja el, vagy mert hozzájárulhat az egyéni, közösségi élet rendjének javításához, vagy mert a vallás egy olyan kódrendszer, ami megkönnyíti mások megértését és önmagunk megértetését másokkal” (Tomka 1999: 550). Allport szintén kétféle vallásosságot különböztet meg. Írásaiban belső (intrinsic) és külső (extrinsic) vallásosságról beszél, ahol a belső vallásosság a vallásos hiten alapuló életvezetést, a vallásosság megélését jelenti, a külső vallásosság pedig a külsőleg motivált társadalmi státusz és biztonság megszerzésének eszköze (Kovács 2007).

23

Andorka (1997: 548) definíciója azt a megközelítést képviseli, amely a vallás funkcióját az élethez való viszonyulásban és az életben zajló események értelmezési keretében látja: „Az emberi és a társadalmi élet végső kérdéseire, az élet értelmére és céljaira vonatkozó válaszokat megfogalmazó eszmerendszer”. Ebből következik, hogy a vallásosság az értékrend, a világkép szerves része, és meghatározza mindennapjaink történéseit. Fowler viszont a vallás alatt a hittartalmak kifejezési formáit, pl. rítusokat, szimbólumokat érti (Kézdy 2007). Láthatjuk, hogy a definíciók szerint több kritériumnak is meg kell felelni annak érdekében, hogy a vallásszociológia egy egyént vallásosnak tartson.

1.7.2 A vallásosság mérése - Az operacionalizálhatóság kérdése A fenti fogalmi pluralizmus is érzékelteti, hogy milyen széles skálán mozog a vallás, vallásosság jelensége, s ez kihívást jelent a részben fogalmi meghatározásra is törekvő kutatónak, illetve annak, aki a vallásosság kapcsán akar vizsgálni más jelenségeket vagy trendeket.

A

fogalmi

nehézségek

mellett

figyelembe

kell

venni

az

operacionalizálhatóság nehézségeit is (Török 2007). A vallásosság mérése mindig számos nehézséggel találja szemben magát a szociológiai kutatásokban. A vallásosság mérésére több kérdést vonultat fel a vallásszociológia. Esetenként a vallásgyakorlás rendszerességére, vallási rendezvényeken való részvételre, imádkozás gyakoriságára, Istenben való hitre, transzcendenciában való hitre, a vallásosság minőségére és fontosságának szubjektív megítélésére fókuszálnak a kérdések. Emellett természetesen a felekezeti megoszlást is feltérképezik a különböző kutatások (Cotton és mtsai 2006). A Glock-Stark-modell öt dimenziót határol el: a hit (ideológiai dimenzió), vallásgyakorlat (rituális dimenzió), vallási érzés, élmény (élmény és tapasztalat dimenziója), vallási ismeretek (intellektuális dimenzió) és a mindennapi élet vallásossága (következmény dimenzió) szerint (Földváry és Rosta 1998, Földváry 2003). Amerikai kutatások a vallásosság 10 ismérvét sorolták fel, amelyek meghatározók az egyén vallásossága szempontjából: •

részvétel valamilyen vallási/spirituális közösség életében, kapcsolattartás hasonlóan gondolkodókkal, baráti körrel;

24

•

részvétel vallási/spirituális eseményeken vagy tevékenységekben;

•

vallásos vagy spirituális sorsfordító események, melyek megváltoztatták az egyén életről, halálról, világról való életfelfogását;

•

gyakorlati vallásosság/spiritualitás: imádkozás, meditáció;

•

vallásos/spirituális támogatás: a vallásos, spirituális gondolkodásmód által összehozott emberek részéről egymás kölcsönös támogatása;

•

vallásos/spirituális megbirkózás: a vallásos, spirituális gondolkodásmód felhasználása az életproblémák vagy stresszhelyzetek megoldásában;

•

vallásos/spirituális gondolkodás és értékek jelenléte;

•

vallásos/spirituális elköteleződés;

•

vallásos/spirituális megnyilvánulás az interperszonális kapcsolatokban;

•

vallásos/spirituális megnyilvánulása az érzelmek szintjén és az ezzel kapcsolatos élmények (Pikó 2005a, Pikó 2005c).

Láthatjuk, hogy egy igen összetett, többdimenziójú jelenségről van szó. A legtöbb esetben a közvetlenül megfigyelhető jelenséget ragadják meg és írják le, tehát a vallásos magatartást. Az empirikus kutatások ezen túlmenően a magatartási elem mellett bevonják a kognitív és affektív dimenziókat is (lásd Hood és mtsai 2009). Ez szintén szükséges az érzelmek, attitűdök és értékek vizsgálatakor, hiszen a vallásos értékrend szerinti életvitel domináns a vallásosság mérésekor. Mindezek mellett módszertani akadályokba is ütközünk a vallásosság operacionalizálásának folyamán, mégpedig a megbízhatóság és az érvényesség terén. Kérdéses a mérési technikák megbízhatósága egy empirikusan nehezen megragadható terület kutatásánál, valamint a magas szintű megbízhatóság sem garantálja a módszer érvényességét (Hill és mtsai 2007, Hood és mtsai 2009, Pikó 1999). Alapvetően szükséges pontos és megbízható mérőeszközök kidolgozása, hiszen a téma feltárása további és mélyebb kutatásokat igényel. Láthatjuk, hogy mennyi nehézséggel kell a kutatónak szembenéznie már a vallásosság és spiritualitás témájának felvetődésekor és ezután a mérésekor (Hood kötetében az általános kategóriában 15 mérőeszközt sorolnak fel vallásossággal és spiritualitással kapcsolatosan, Hood és mtsai 2009), azt viszont már korábbi tanulmányokban bebizonyították, hogy jótékony hatásai miatt, a vallásos/spirituális dimenziójának bevonására van szükség jövőbeni kutatási folyamatokba (McCullough és Larson 1998).

25

1.7.3 Történeti áttekintés A történelemben a vallás mindig fontos szerepet játszott, szinte minden társadalomban az életkeretek természetes része volt. Az egyházak évszázadok óta hatalmi erőként funkcionáltak az európai társadalmakban. A XIX. században a tudományos élet fellendülésével és vívmányaival azonban a vallás fokozatosan háttérbe szorult. E szemléletváltással megkezdődött a vallás vs. tudomány vitája, amely a XX. század háborúi és politikai eseményei miatt valamelyest elhalványult. A vallás fokozatos térvesztése a reneszánsz, reformáció és a polgárosodás következtében indult meg. Az evolucionista szemlélet, a racionális gondolkodás térnyerése és a különböző tudományok, mint például a genetika, valamint a technológiai fejlődés hatására, a globalizáció és a fogyasztói társadalmak kialakulásával a vallás szerepe és létjogosultsága egyre inkább megkérdőjeleződött (Giddens 1999, Manderscheid 2008), szekularizációs tendencia figyelhető meg (Pikó 2006, Tomka 1996, Tomka 1999, Tomka 2008). A korábbi, domináns ún. történelmi egyházak veszítettek szerepükből és egyfajta „elvallástalanodás” vált jellemzővé. Magyarországon a XX. század derekán az uralkodó politikai hatalmaknak köszönhetően a vallásosság és a vallásos neveltetés nem élvezett prioritást, sőt sok esetben nemkívánatosnak minősíttetett (Török 2008, Valuch 2001). A társadalmi és politikai változások a rendszerváltással azt a vallási pluralizmust kezdték meghonosítani hazánkban is, ami a többi nyugat-európai országban már hamarabb megvalósult (Manderscheid 2008). Lees és Horwath (2009) erre ’diverse beliefs’-ként utal. A múlt eseményei, mint például a 2001. szeptember 11-i támadás viszont újra az érdeklődés homlokterébe hozzák a vallást. A párbeszéd manapság inkább a vallások veszélyeiről szól, illetve a fanatizmust, a vallás romboló szeletét részletezik, és egyfajta „új ateizmusról” közvetítenek. Utalhatunk több kortárs műre, mint például Sam Harris: The end of faith; Is religion dangerous?; Christopher Hitchens: God is not great: How religion poisons everything című munkáira (Painter 2008). Magyarországon a XX. században törvénybe iktatták a bevett és elismert vallási felekezetek közötti egyenjogúságot. Ezzel a lépéssel elviekben minden felekezet és vallási csoportosulás egyenjogúvá vált. A szocializmus időszakában viszont nyílt harcot hirdettek az egyházak hatalma ellen és különféle intézkedésekkel, erőszakeszközökkel állami felügyelet alá helyezték, jelentősen korlátozták működésüket, mozgásterüket

26

(Tomka 1999, Székely 2008). Az egyházellenes fellépések és ateista propaganda az elvilágiasodásnak kedvezett, a többség elfordult az egyházaktól. Később a magyar mentalitásra az újfajta világias közgondolkodás vált jellemzővé. Az egyházaktól való elfordulás hatására alakult ki egy sajátos vallásosság, melyet mindenki a maga módján gyakorol. Az 1970-es évek hozták meg a változást, lassú vallási megújulásnak lehettünk tanúi. Napjainkban új típusú vallásosságról beszélhetünk, amit az adatok is megerősítenek (Tomka 2008), új kisegyházak, alternatív vallások, szekták, kultuszok és new age mozgalmak fejlődtek (Heelas 1996, Kovács és Pikó 2009b, Máté-Tóth és Nagy 2011, Török 2008). Demográfiai mutatókban a következőképpen írhatjuk le a vallásosság mértékét hazánkban: 1972-ben a felnőtt népesség 46%-a, 1978-ban 36,6%-a, 1990-ben 51%-a, 1993-ban pedig 46,7%-a tartotta magát vallásosnak (Valuch 2001). A magyar felnőtt lakosság körében a kilencvenes évekig növekedés volt tapasztalható, majd megállt az egyházi vallásosság erősödése. 2008-ban enyhén csökkenő vallási identitás állapítható meg, amelyen belül a többségre az egyházi tanításokat kevésbé követő (ez mintegy 19%) egyéni („maga módján”) vallásosság (49%) jellemző (Pikó és mtsai 2011b). A vallásgyakorlás csökkent, majd stagnáló tendenciát mutatott (a lakosság heti templomba járási gyakorisága a következőképpen alakult: 1991-ben 14%, 1999-ben 10%, 2006-ban 13%, 2008-ban 9%). Az országos reprezentatív mintán végzett Hungarostudy kutatás 1995 és 2008 között a nem hívők arányának csökkenéséről számol be, az egyházhoz kötődő vallásgyakorlás stagnálni látszik, ugyanakkor jelentősen megnőtt a „maguk módján vallásosak” aránya: míg 1995-ben ebbe a kategóriába 18%, addig 2002-ben 27%, 2006-ban pedig 32% tartozott (Kopp és mtsai 2006, Kopp és mtsai 2006b, Székely, 2008). 1995-ben 9% volt azok aránya, akik rendszeresen, egyházi keretek között gyakorolják vallásukat, 2002ben és 2006-ban 7% (a maguk módján vallásosak aránya ugyanezen időszak alatt 18-ról 27%-ra nőtt (Székely 2008); ugyanakkor a rendszeres vallásgyakorlók aránya a teljes lakosságon belül kb. 13% (Kopp és mtsai 2004, Pikó és mtsai 2011b). Az Ifjúság 2008 Gyorsjelentés a fiatalokat vette górcső alá (Szabó és Bauer 2009). A templomba járás gyakorisága mindössze a fiatalok 4%-ára volt jellemző 2008-ban, 8% a 2000-res évben. A felekezethez tartozás ezzel szemben magas arányokat mutatott: 73% katolikus, 19% református.

27

Változás történt a vallásos csoportok szociodemográfiai összetételében is. A vallási hovatartozásnak ma már lényegében nincs olyan rétegformáló ereje, mint korábban, a vallásosság és az iskolai végzettség, valamint a társadalmi réteg között sincs egyértelmű és stabil kapcsolat. Ugyanakkor például Közép-Kelet-Európa országaira jellemző a vallásosság és az iskolai végzettség közötti erős negatív összefüggés, ami például az erősen szekularizált Hollandiában is megfigyelhető, ugyanakkor a vallásgyakorláshoz hagyományosan erősen kötődő USA-ra nem. Magyarországon az iskolázottság kevésbé meghatározó, ugyanakkor jellemző a magasabb jövedelmű rétegek vallásosságtól való elfordulása, valamint a nők és idősebbek nagyobb mértékű vallásossága (Kopp és mtsai 2006, Kopp és mtsai 2006b). A nem hívők aránya különösen számottevő a 35 év alatti fiatal korosztályban, viszont érdemes kiemelni, hogy megjelent az új, fiatal, képzett vallásos csoport, s ebben fiatalok aránya növekvőben van (Székely 2008). A fiatalok körében tehát egyszerre van jelen a vallás elutasítása, valamint a vallás és spiritualitás új útjai felé irányuló érdeklődés.

1.7.4 Vallási szocializáció A vallásosság/spiritualitás kialakulásában a gyermekkori szocializáció meghatározó. A szülők mintaadóként kétségkívül nagy hatással vannak a gyermekeik fejlődésére (Beaman és mtsai 1992, Mahoney és mtsai 2001, Spilman és mtsai 2009, Pearce és Thorton 2007), különösen az anya vallásossága jótékony hatású (vö. Booth és Martin 1998, Brelsford és Mahoney 2008, Foshee és Hollinger 1996, Koenig 1998, Kovács és Pikó 2011). A vallásosság a vallási szocializáció folyamatában a szülőktől kapott minta, vagyis a vallásos magatartásformák és értékrend átadásának folyamata (Kézdy 2007b). A vallási rítusok (pl. térdhajtás, keresztvetés, közös ima) gyakorlása, illetve a rítushoz fűzött egyszerű magyarázat segítheti a magatartásforma beépülésének folyamatát. Helyet kap a vallási szocializáció folyamatában a szokáskialakítás, ismeretátadás és a társadalmi megerősítés (S. Petik 2007). Később bizonyos értékek már a serdülő saját döntésének eredményei, hitvilágát viszont nagyrészt a számára fontos személyektől átvett elemek alkotják. Erre vonatkozóan megfigyelhető, hogy a család vallásos szemlélete és a valláshoz való viszonya átöröklődik a gyermekekre (Bader és Desmond 2006, Bengston és mtsai 2009, Myers 1996, Pearce és Thornton 2007, Schwartz 2006, Spilman és mtsai

28

2009). Lees és munkatársai (2008, 2009) a vallásos nevelésben a szülői praxisra helyezték a hangsúlyt. Kvalitatív vizsgálatukban a vallás jelentésére és a vallásos szülő jellemzőire fókuszáltak. A kutatásban résztvevő gyerekek több vallást (muszlim, római katolikus és protestáns) is reprezentáltak. Eredményeik azt mutatták, hogy a vallás a gyermekek számára egy komplex dolgot jelent, amihez hozzá kapcsolták a hitet, a spiritualitást és vallási aktivitást (Lees és Horwath 2009). A szülői praxisnál kiemelték, hogy a vallásosság hozzátartozik a „jó szülő” tulajdonságaihoz. Továbbá a gondoskodást, érzelmi melegséget, a biztonságérzet megteremtését, stabilitást, az egészséges fejlődés biztosítását és a jóllét elősegítését is említették, amely szoros összefüggésben áll azzal, hogy mennyi szabadságot adnak a szülők a gyermekeknek. Borrensen és Rosenvinge-nél (2003) ez a következő címszavakban jelenik meg: bizalom, stabilitás, kötődés, kontroll. Fowler szerint a serdülő még inkább „konformista” ebben az életszakaszban: a gondolkodást, a viselkedést főképp a közösség értékrendjéhez való igazodás határozza meg, de már megjelennek a független, az önálló identitás alakulására utaló, azzal összefüggő személyes elemek is (Kézdy 2007). A serdülő belső hitvilága még nem áll szilárd alapokon, életében egyre több és változatosabb csoport van jelen, a hitnek nagy szerepe

lehet

az

ezekben

való

eligazodásban,

az

értékek

és

információk

összehangolásában, az identitás építésében. Az identitásalakulás és a vallási fejlődés kapcsolatát mutatja a „serdülőkori ateizmus” jelensége, amely az önállóság keresésének egyik gyakori formája. A jelenség lényege, hogy a szülők hitének elutasítása elősegítheti a szülőkről való érzelmi leválást, önállósodást. Mivel az értékrend elsajátítása a szocializáció folyamán történik, a családi nevelés meghatározza a vallásossághoz fűződő viszonyt is. Magától értetődik az is, hogy a vallási szocializáció függ a fennálló általános értékrendtől, a makrotársadalmi berendezkedéstől is. Az utóbbi évtizedekben hazánkban váltakozott a helyzet a követendő normák terén, például a születési időt figyelembe véve: az 1948 előtt születtek erősen vallásos környezetben nevelkedtek, 1960-as évekig agresszív szekularizáció időszaka jellemző, az 1970-es évek közepéig a vallásos kötődés minimalizálódik, és az 1970-es évek második felétől szekularizált értékrend, világias szemléletmód jellemző. A rendszerváltás után várható lett volna a vallásosság század eleji szerepének visszanyerése, azonban ez nem következett be. Helyette az újfajta

29

világias-vallásos kultúra szemlélet nyert teret 6 (Földvári 2003, Tomka 1999, Valuch 2001). „A vallásosság modern társadalmakban tapasztalt sokszínűségének egyik forrása, hogy az emberek sokféleképpen viszonyulnak, viszonyulhatnak a vallás mint kulturális rendszer egyes elemeihez a modern társadalmakban. Előfordulhat, hogy csupán a vallási kultúra, tanítás bizonyos elemeit fogadják el, esetleg a szertartások (is) vonzzák őket, de az is lehetséges, hogy elsősorban a közösségi oldal válik hangsúlyossá számukra.” (Földvári 2003: 21) Következésképpen nem feltétlenül a vallási tartalmak miatt csatlakozik valaki egy vallási közösséghez, a csatlakozás oka lehet a közösségbe tartozás, az integráltság vágya, illetve a spiritualitás iránti vágy (Dollahite és Teatcher 2005, Longes és Vaisey 2008, Schwartz 2006). A mai vallásossághoz szorosan kapcsolódik a spiritualitás, amelyet meghatározhatunk egyfajta kapcsolatként a transzcendens és a valóság között, mely egyfajta életfelfogás és gondolkodásmód is lehet, azaz lényegileg „szellemiség” (Pikó 1999, Pikó 2003). A spiritualitás térnyerése a posztmodern társadalomban kétségtelen. A világias szemlélet dominanciája magával hozza a transzcendencia iránti igény felerősödését (A spiritualitásról bővebben a Vallásosság vs. Spiritualitás fejezetben.). Köztudott, hogy a vallási szocializáció az USA-ban egyértelműen a szülői nevelési praxistól függ, azaz a szülők adják át közvetlenül ez irányú viselkedési gyakorlatukat a gyermekeiknek, amely a közösséghez való tartozás (vö. Sunday school, azaz a vasárnapi iskola intézménye) érzését is megalapozza (Turner 1994). A szülői nevelési stílus viszont sokféle lehet, amely önmagában fontos szerepet játszik a szocializáció sikerességében (S. Petik 2007, Pikó és Balázs 2010). Továbbá a vallási szocializáció az identitás fejlődésére (Youniss és mtsai 1999) és az önbizalom alakulására (Smith és mtsai 1979) is kihat, hiszen a vallásosság a probléma-megoldási készségek kiválasztását is alapvetően megszabja, beleértve a copingot, a stresszoldást, a konkrét konfliktusmegoldást és a társas kapcsolatok rendezését (Baldacchino és Draper 2001). Vannak, akik a morális fejlődés motorjának is tartják a vallásosságot, hiszen egyfajta értékrend közvetítésével viselkedési szabályok is átadásra kerülnek a szocializáció során (Duricz és Soenens 2006). A vallásosság tehát szorosan összefügg a társas kapcsolati háló működésével, a közösséggel. Ha visszatekintünk a történelemben, azonnal feltűnik, hogy az 1948 6

Robert N. Bellah amerikai szociológus ezt nevezi civil vallásnak.

30

előttieknél természetes volt a közösség mint érték szerepe, a szocializmus időszaka alatt erőszakosan és vallásmentesen alakították a közösségi életet hazánkban, a rendszerváltás után pedig a fogyasztói világ túlitatta az individualizált életet, ahol relatíve ritkán fogalmazódik meg, hogy a közösségi élet emberi szükséglet. A közösségi lét ennek ellenére elemi szükséglete az egyénnek. A közösségbe tartozás, társas és társadalmi integráltság biztosítja az egyén számára a „valahová való tartozás” élményét (Kovács 2007). Már Émile Durkheim is kifejtette a vallással kapcsolatos írásaiban, hogy a vallás szerepe azért sem elhanyagolható, mert integrálja az embereket a közösségbe, a társadalomba. Az integráltság során jönnek létre a bizalmas kapcsolatok és kötelékek (Utasi 2002), amelyek kiemelkedő fontossággal bírnak az életvezetés szempontjából, a minket körülvevő kapcsolatháló jelentős támogatás hordozó szerepe miatt.

1.7.5 Vallásosság vs. Spiritualitás A vallásosság fogalma mellett újabban a spiritualitás fogalma vált népszerűvé (Pikó 2005c, 2006, Hood és mtsai 2009, Lapierre 1994, Williams és Sternthal 2007). Mindez jól mutatja, hogy az emberekből nem veszett ki a transzcendens iránti igény, csupán átalakult. Szintén alátámasztja ezt Grace 2002-es tézise, amely a bourdieu-i tőke-elmélet kereteit kiszélesítve a gazdasági, társadalmi és kulturális tőke mellé a „spirituális tőke” fogalmát vezeti be. A „spirituális tőke” olyan hitforrást és értékeket jelöl, amely a vallási tradíciókhoz való elköteleződésből származik, és biztosítja a transzcendens impulzusokat az életben (Lees és Horwath 2009). Cook (2004) szerint az egészség és életminőség vonatkozásában a bio-pszicho-szociális dimenzió mellé egy spirituális dimenziót is figyelembe kell venni, amely egy független létező, ahol az emberi tapasztalat kreatív és univerzális dimenziója nyílik meg, és a társas viszonylatokban is érvényre jut. Ezt a WHO egészségfogalma is magában foglalja. Valamint Piedmont nevét emelhetjük ki, aki a jól ismert ’Big Five’ személyiségelméletét egészíti ki egy hatodik, spiritualitás dimenzióval (Piedmont 1999). A kutatások során egyes kutatók megpróbálták elkülöníteni a spiritualitást és a vallásosságot, mások viszont együtt vizsgálják a két jelenséget és egymástól elválaszthatatlannak tartják (Cotton és mtsai 2007, Hunt 2005, MacDonald 2000). A vallásosságot többnyire könnyebb mérni, hiszen a spiritualitást sokkal szélesebb körben értelmezzük, éppen ezért azt mondhatjuk, hogy a vallásosság része a spiritualitásnak. A

31

vallásosság saját kutatásainkban leginkább a Valuch Tibor által megfogalmazottakhoz áll közel, a következőket fedi le: az egyén mennyire tartja magát vallásosnak, milyen szinten gyakorolja a vallását, hogyan vélekedik a vallásról, mennyire követ vallásos értékeket, jár-e vallási rendezvényekre (Kovács és Pikó 2009b; Pikó és Kovács 2009, Pikó és mtsai 2011b). A vallás egyre inkább individualizálódik, folyamatosan változik, ezért

napjainkban

nem

ragaszkodhatunk

a

korábban

használt

vallásosság

meghatározásokhoz (Lerner és mtsai 2006, Hunt 2005, lásd még Troeltsch idealisztikus miszticizmusát idézi Török 2008: 12). „A tágabb értelemben vett spiritualitás, amely empirikusan nehezebben megragadható, mert nem anyagi jelenség, azaz túlmutat a közvetlen szociális érzékelésen (Miller és Thoresen 2003)” (Pikó és mtsai 2011: 262). A posztmodern társadalomban a vallás jelentősen átalakult, az intézményes háttere, a hittartalmakhoz és a vallási tanokhoz való viszony, valamint a vallásgyakorlás extrinsic és intrinsic formái is. A vallásosság megváltozása, a spiritualitás térnyerése köszönhető mind a szekularizációnak, mind a racionalizmus térhódításának, mind az értékek pluralizálódásának, és az individualizációnak is (Casanova, 1994, Sheldrake 1992). Korábban a vallás fogalma mindenki számára egyértelmű volt. Napjainkban azonban a vallás fogalma rugalmasabbá vált, a vallásosság és a spiritualitás jelenségei többnyire elkülöníthetővé váltak (vö. a nonreligious spirituality fogalmával Cotton és mtsai 2006, Cotton és mtsai 2009, Good és Willoughby 2006, Good és Willoughby 2008, Good és Willoughby 2011, Walker és mtsai 2007). A posztmodern ember számára a vallásosság és a spiritualitás más és mást jelenthet. A valamiben való ”hit” nem minden esetben vallási jellegű, nem feltétlenül jár együtt a vallásgyakorlással (Doughterty és mtsai 2007, Spilman és mtsai 2009). A vallásos életvitel sem jelent feltétlen hitet a különböző vallási dogmákban és tanításokban, gondoljunk például a „maguk módján” vallásosak kategóriájára (jól jelzi ezt a personal believer, believing without belonging fogalmak megjelenése a szakirodalomban, Hunt 2005, Spilman és mtsai 2009). Az „elvallástalanodás” és a szekularizáció, nem következett be teljes egészében. A vallás mint intézmény valóban háttérbe szorult, elveszítette mindenhatóságát. Csökkent a vallás társadalmi szerepe, azonban időnként fellendülések következnek be, új vallási mozgalmak, kisegyházak, szekták és kultuszok, alternatív vallások bukkannak fel, vagy a spiritualitás egyéb formái terjednek el, amelyek kihatnak a társadalmi valóságra (Pikó és mtsai 2011b, Máté-Tóth és Nagy 2011 Tomka 1996, Török 2008). Szintén

32

alátámasztja ezt José Casanova írása, melyben a ’public vagy modern religion’-nak új szerepet és politikai erőt tulajdonít (Casanova 1994). A spiritualitás tehát a következőképpen határozható meg: A „spirituális” jelzőt tágabb értelemben gyakran a lelkiség jelentésével azonosítjuk, hiszen eredetileg a „vallás lelkének” tekintették (Pikó és mtsai 2011b, Tomcsányi és mtsai 2010). A spiritualitás alapvetően a transzcendenciához kötődik, közel áll a szellemvilághoz, a természetfeletti erőkhöz, de az egyéni útkereséshez vagy a létkérdésekhez is kapcsolódik (Brinkerhoff és Jacob 1987, Gall és mtsai 2005, Hood és mtsai 2009, Hunt 2005, Lerner és mtsai 2006). Jó példa a spiritualitásra az egyre inkább terjedő New age mozgalom, vagy az ezoterikus gondolkodás. A new age nem tekinthető vallásnak, mivel nem nevezhető egységes eszmerendszernek. A new age „alapvetően azonban misztikus-spirituális világnézet, amely olykor magába foglalja a paranormális jelenségekbe vetett hitet is (Heelas 1996)” (Pikó és mtsai 2011b: 423). Hasonló ehhez Máté-Tóth és Nagy (2011) munkájában megjelenő alternatív vallásnak a fogalma, amely arra utal, hogy a szcientológia egy nem hagyományos értelemben vett „vallási” tartalmakkal foglalkozó irányzat, de mégis releváns a vallások számbavételekor. 7 A spirituális jóllét koncepciója az elmúlt évtizedekben kapott nagy figyelmet. A spirituális jóllét kifejezi a test, a lélek és a szellem közötti harmóniát. Skálái az egyénnek a természetfelettivel és a transzcendenciával (Istennel) való kapcsolatát vizsgálja (Gomez és Fisher 2003). Két skálát különítettek Buford és munkatársai (1991) és később Boivin és munkatársai (1999): a vallási jóllét és az egzisztenciális jóllét skáláit.

A

vallási

jóllét

(religious

well-being)

az

Istennel/természetfeletti

erővel/magasabb hatalommal való kapcsolatra utal. Az egzisztenciális jóllét (existential well-being) viszont az életcélokat és az élet értemét állítja fókuszba, a lét értelméhez fűződő útkeresést jelöli (Boyatzis és mtsai 2006, Tsuang és mtsai 2007, Pikó és mtsai 2011b). Összegezve

tehát,

a

vallásosság/spiritualitás

jelenségeinek

feltárása

komoly

egészségszociológiai kutatási feladat. Fontos megkísérelni a fogalmak szétválasztását és megfigyelni rájuk irányuló attitűdöket. Különösen fontos ez serdülőkorban, ahol a sebezhető ifjúság profitálhat a vallásosság/spiritualitás pozitív hozadékaiból.

7

Egyéb új vallási mozgalmak bemutatásához lásd: Máté-Tóth és Nagy Vallásosság változatok c. 2008-as kötetét.

33

1.7.6 A vallásosság és spiritualitás, mint védőfaktor Kétségtelen, hogy a vallásosságot kulturális vonatkozásban is szemlélnünk kell. Minthogy egy országon belül az értékrend változásának hatására is változik a vallási szocializáció, nyilvánvalóan a kultúrák között is differenciák figyelhetők meg. Magától értetődik, hogy a különböző kultúrákban mást és mást jelenthet a vallásosság és az egyes vallások jelentősége is eltérő lehet (Tomka 1996). Bizonyos vallási irányzatok módosulhatnak annak megfelelően, hogy melyik országban valósulnak meg. Mivel az újfajta vallásosság és az új vallási mozgalmak, ún. New age csoportok (Berg 2008, Székely 2008) eredetüket tekintve távol vagy közel-keletiek (pl. szúfizmus) vagy nyugatiak (pl. szcientológia), vagy kisebb szigetekről származnak (pl. rasztafari), ezért a lehető legszélesebb skáláját találhatjuk meg a vallási irányzatoknak egy adott országban. 8 Minden vallás, vallási irányzat számos szabállyal rendelkezik, melyek követését elvárja híveitől. Ezek közé tartoznak az imádkozási szokásokra, szent írások tiszteletére, zarándokhelyek látogatására, illetve az ünnepek és különleges események szertartásaira, rítusaira vonatkozó előírások. A különböző vallások rituális elemeket tartalmaznak. Ezek a rítusok rendkívüli fontossággal bírnak. Az individualizálódás és posztmodernitás megjelenésével ugyanis az egyén életében teljesen háttérbe szorultak a rítusok. A társadalmat egyfajta „rítuséhség” jellemzi (Pikó 2003). A korábbi rítusok kiveszőben vannak manapság, és sok esetben hiányoznak e jelentőségteljes aktusok. Általában az életciklusok átmeneteihez kötődő rítusok kerültek feledésbe. Ezek hiányában sokan fordulnak az ún. „instant rítusok” felé, mint például a dohányzás, ami egyfajta pótszerként funkcionál. Újfajta rítusok is formálódnak, így fókuszálhatunk példaként a családi rítusokra is, amelyek kiemelkedő szervezőerőként is megjelenhetnek a családban, szabályozzák az interakciókat, és szimbolikus funkciót képviselnek. Az ilyen rituálék emocionális jellegűek, stabilak és viszonylagosan állandóak, erősítik a közösségi identitást (Viszket 2002a). Éppen a vallás kulturális szerepéből kifolyólag, számos szakirodalom mutat rá arra a tényre, hogy a vallásosság, a vallásgyakorlat és a spiritualitás hatással van jóllétünkre, valamint az egészségi állapotunkra (Aranda 2008, Ellison 1994, Kopp és mtsai 2006,

Az új vallási mozgalmak különböző tipizálások alapján is csoportosíthatók, pl: vallási orientáció, hangsúly, nyitottság etc. (Máté-Toth és Nagy 2008)

8

34

Koenig 1998, Oman és Thoresen 2002, Williams és Sternhal 2007). A vallásosságot önmagában az egészségkárosító magatartás kapcsán a protektív faktorok között tartjuk számon (Levin és Puchalski 1997, Pikó 2004b, Schlundt és mtsai 2008, Strawbridge és mtsai 2001). Azok, akik vallásosnak tartják magukat, kisebb arányban élnek káros szenvedélyekkel, tehát kisebb mértékben jellemző a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a drogok használata (Kovacs és mtsai 2011b, Dollahite és Teatcher 2005, Turner–Musa és Lipscomb 2007, Walker és mtsai 2007, Rew és Wong 2006, Mason és Windle 2001, 2002). A káros szenvedélyek esetében a vallásos közösség fontos kontrollt jelent a szermentesség fenntartásában, illetve a szerfogyasztó magatartás feladásában és az ártalomcsökkentésben (Longest és Vaisey 2008, Rácz 2001). A vallásosság az értékrend egyik meghatározó alapjának is tekinthető. Korábbi kutatások kimutatták, hogy a vallásos életvitel és szemlélet védőfaktorként funkcionál. Pozitívan hat a mortalitási és morbiditási mutatókra, pozitív hatással van a várható élettartamra, csökkentve a betegségek kockázatát, illetve a beteg emberek gyógyulási folyamatában is segítő szerepet tölt be – a vallásos megküzdés (religious coping) segítségével (Ai és mtsai 2007, Dollahite és Teatcher 2005, Jarvis és Northcott 1987, Koening 1998, Levin és Vanderpool 1987, Pargament 1997, Pargament és Brant 1998). Általában véve, akik vallásosnak tartják magukat, jobb egészségi állapotról számolnak be a szubjektív mutatók alapján, elégedettebbek életükkel és boldogabbak. A vallásos emberek között kevesebb az öngyilkos, a szerfogyasztó és a mentális problémával küzdő (Aranda 2008, Kovács 2007, Kovacs és mtsai 2011b, Kopp és mtsai 2006, Moksony és Hegedűs 2006, Williams és Sternhal 2007, Miller és mtsai 2000). A vallásgyakorlók körében alacsonyabb a depresszió, a szorongás, a reménytelenség, az ellenséges beállítódás (Dollahite és Teatcher 2005, Kopp és mtsai 2006, Hammermeister és mtsai 2001). Habár fontos megjegyezni, hogy a depresszió esetében ellentmondásos eredményekről is olvashatunk (Dew és mtsai 2008, McCollough és Larson 1999). A fiatalok jóllétére gyakorolt hatás külön kiemelendő: a pozitív pszichológia jelentős fejlődési potenciált tulajdonít a spirituális beállítódásnak, a transzcendencia jelenlétének, a vallásosságnak, amely elősegíti a koherens életfelfogás kialakulását, segít elkerülni a serdülőkorra jellemző identitásválságot, és a káros szenvedélyek megelőzésében is jelentős hatása van (Koenig 1998, Pargament 1997, Pikó 2005a, Pikó 2003b, Schwartz 2006). Ennek az összefüggésnek a hátterében a szülői társas támogatás (társadalmi tőke), illetve a szülői

35

kontrollfunkció, illetve a közös értékrend is szerepet játszik (Kutter és McDermott 1997, Longes és Vaisey 2008, Mason és Windle 2001). A vallásosság, mint védőfaktor például tiltásokat jelenthet a magas egészségkockázattal járó viselkedésre, „értelmet ad” az életnek, képessé teszi az egyént a szenvedés elfogadására és az ezzel való megbirkózásra, nagyobb bizalmat és kooperativitást biztosít, és lehetővé teszi a társas támogatást (Indries 2005, Dollahite és Teatcher 2005, Ellison 1994, Kopp és mtsai 2006, Levin és Vanderpool 1987). A vallási közösségből érkező társas támasz szintén kiemelkedő szereppel bír a morbiditási mutatók csökkentésében, illetve a betegségekkel való megküzdésben is elengedhetetlen a szociális kapcsolathálótól érkező védőhatás. Ugyanígy találunk eredményeket a spiritualitás és az egészségi állapotra vonatkozóan. Például a mentális egészség szempontjából a korábbi kutatások kimutatták a spiritualitás jótékony hatását, pontosabban a spiritualitás alacsonyabb szorongással és szociális diszfunkciókkal járt együtt, valamint depressziós tünetek számát is csökkenti (Cotton és mtsai 2005, Cotton és mtsai 2007, Cotton és mtsai 2009, Jafari és mtsai 2010, Pikó és mtsai 2011, Pikó és mtsai 2011b, Tsuang és mtsai 2007). Összegezve tehát mindez azt sugallja, hogy a fiatalkori vallásosság és spiritualitás megismerése kiemelt kutatási prioritás. A vallás különleges helyet foglal el a társadalmi védőfaktorok sorában, hiszen annak ellenére, hogy erősen szekularizált társadalomban élünk, az újfajta vallási mozgalmak és a vallás individualizálódása hatására továbbra is jelentős tudatformáló erő maradt. A vallás/spiritualitás egészségre gyakorolt sokrétű hatása klinikailag igazolt (Mueller és mtsai 2001, Pikó 2005a, Pikó 2005c). Ez az összefüggés számos olyan vizsgálatnak is tárgya, amelyek a serdülőket érinti (Cotton és mtsai 2005, Cotton és mtsai 2006, Cotton és mtsai 2007, Cotton és mtsai 2009). Kérdés, hogy a posztmodern társadalomban a vallásosság továbbra is be tudja-e tölteni védőfaktor

szerepét

az

egészséggel

kapcsolatban,

illetve

a

szerfogyasztás

prevenciójában, valamint a spiritualitás pontosan hogyan képezhető le és védőhatása hogyan mutatható ki.

1.7.7 Vallásfüggőség – Amikor a vallásosság károssá válik A vallásosság/spiritualitás kutatások egyre több szakterületet ölelnek fel napjainkban. A vallásszociológiai kutatásokban újabban kezd kiemelt szerephez jutni a vallásosság és a

36

spiritualitás kutatása, mind pszichológiai, mind szociológiai kutatásokban (Kovács és Pikó 2009b, McCollough és Larson 1999, Pikó és mtsai 2011). A vallásosság témaköre már az addiktológia területére is hatott. Az addiktológia területén alapvetően a káros szenvedélyek, egészségkárosító magatartásformák, függőségi állapotok, viselkedési addikciók, öndestruktív viselkedésformák kapnak kiemelt szerepet (Rácz 2001). A viselkedési addikciók közé soroljuk a játékszenvedély-betegséget (Balázs és mtsai 2009), a szexuális viselkedés bizonyos zavarait (pl. pornográfiához való hozzászokás) (lásd Kun és Demetrovics 2010). Ide sorolhatóak szintén a táplálkozási magatartás különböző zavarai (pl. anorexia nervosa, bulimia, Túry és Pászthy 2008), a társfüggőség, szerelemfüggőség (Szabó és Demetrovics 2010), a munkamánia (workalcoholism), a testedzésfüggőség (Liptai-Menczel, Kovács és Szabó 2011), a vásárlási kényszer (Kun és mtsai 2009), a számítógépes játékoktól való függőség (Kun 2009), az internetfüggőség, és még sok hasonló viselkedésforma. Természetesen ezen viselkedésformák

többsége

egészséges

mértékben

jelen

lehet

az

egészséges

viselkedésben. Megfigyelhetjük, hogy a leggyakoribb viselkedési függőségek – a táplálkozási magatartás zavarai, a játék-szenvedély, a szexuális averziók – valamilyen alapvető biológiai szükséglethez (táplálkozás, szexualitás) kötődnek. Függőségről vagy problémák megjelenéséről akkor beszélünk, ha az adott viselkedésforma uralni kezdi a személy viselkedését, a függőség kerül az élet fókuszába, s ennek következtében jelentősen károsítja az egyén életvitelét, illetve a testi és/vagy a lelki egészségét, valamint környezetét, társas kapcsolatait (Demetrovics és Balázs 2004) és nem képes ellátni a neki szánt társadalmi szerepeket. Láthatjuk, hogy napjainkra a viselkedési addikciók

igen

sok

területét

ölelik

fel

az

életünknek

és

beleszövődnek

mindennapjainkba. Természetesen ezek a jelenségek csak egy bizonyos pont után válnak károssá az egyén és környezete számára, ekkor beszélünk valós értelemben addikcióról. A vallásfüggőség, vallási addikció egy újfajta függőség a viselkedési addikciók sorában, ami a vallásgyakorlás patológiássá válását, valamint a személy fókuszának beszűkülését jelenti a vallási tevékenységekre (Kun és Demetrovics 2010). Ez az érdekes jelenség még kevéssé vizsgált terület a nemzetközi kutatásban, így hazánkban tudomásunk szerint még egyáltalán nem foglalkozott a témával tudományos kutatás. Viszont a fogalom relevanciájának megjelenését jelzi, hogy helyet kapott a viselkedési addickiókról szóló kötetben. Eddig ismeretes, hogy a vallásfüggőség a

37

személy

pszichéjével

van

leginkább

kapcsolatban,

a

rigid,

fekete-fehér

gondolkodásmód, alacsony önértékelés, befelé fordulás, elfojtás, pontosság, precízitás és perfekcionizmus, mágikus-spirituális gondolkodás, neuroticitás, mániás kórképek és kényszeresség a jellemzői (Taylor 2002, Vanderheyden 1999). Booth (idézi Kun és Demetrovics 2010: 389) a vallásfüggőséget a következőképpen definiálta: „Isten egy templom vagy egy hitrendszer használata oly módon, hogy a személy elmeneküljön a valóság elől annak érdekében, hogy növelje önbecsülését vagy fokozza személyes jóllétét”. Továbbá a vallásfüggőség szakaszolható: az első szakaszban excesszív templomba járás és Bibliaolvasás jellemző, amikor a személy önmaga megnyugtatása céljából fókuszál a vallási tartalmakra. A vallásgyakorlás egyre intenzívebbé válik, és az egyén hanyagolni kezdi a társas kapcsolathálóját, valamint társadalmi szerepeinek teljesítése nehézkessé válik. 9 A második szakaszban az intrinsic vallásosság kerül a középpontba, túlzott templomba járás és imádkozás jellemző. Jellemző továbbá az anyagi gondok megjelenése a túlzott adományok miatt és a bűntudat az esetlegesen kihagyott ima vagy mise esetén. Az egyén agressziót és konfliktusokat él meg családjában, munkahelyén, baráti körében, így elszigetelődik környezetétől. A vallásban talál egyedül megnyugvást, a problémamegoldásban egyedül a vallásban talál fogódzókat. A harmadik szakasz ezután következik, a szociális kapcsolatokban bekövetkezik a nagymértékű hanyatlás, az izoláció egyre nagyobb mértékűvé válik. Az egyén mentálisan és lelkileg kimerül, majd pszichoszomatikus tüneteket is produkál. A vallási eszmék így deviánssá és szélsőségessé válnak. Láthatjuk tehát, hogy ez a kórforma mennyire veszélyes lehet az egyén és a társas közege szempontjából. Különösen serdülőkorban érdemes figyelmet szentelni ennek a jelenségnek, ugyanis a különböző destruktív szekták tagjaikat sok esetben a labilis és bizonytalan identitású, valamint a lelki zavarokkal küszködő személyek közül választják. Mindezek alapján a serdülők rizikócsoportként azonosíthatóak, főként a pszichés problémákkal és mentális zavarokkal, továbbá fiatalkori problémaviselkedéssel jellemezhető fiatalok lehetnek veszélyben. A kérdést tehát úgy is megfogalmazhatjuk a vallásosság/spiritualitás kapcsán, hogy: Mikor válik egy protektív tényező rizikótényezővé?

9

parsonsi értelemben megbetegszik

38

2. Célkitűzések és hipotézisek Az ifjúság magatartásának és viselkedésének vizsgálata kiemelt kutatási terület, hiszen a felnövekvő generáció viszi előre társadalmunkat. Az egészségmagatartás és a fiatalkori problémaviselkedés

megismerése

fontos

a

populáció

egészségi

állapotának

előrejelzésekor. Az ismert egészségkárosító magatartások és mentális problémák gyakoriságának feltárása, valamint emellett a védőfaktorok monitorozása és azok működésének ismerete sokat segíthet az egészségprevenció, egészségmegőrzés és egészségvédelem területén. Jelen disszertációban a hagyományos értelemben vett szociokulturális védőfaktorok témájának bemutatására törekszünk.

2.1 Projekt I. – „Fiatalok életmódja 2006” - Család és párkapcsolati attitűdök, szülői mintakövetés Kvalitatív vizsgálat a téma relevanciájának megerősítésére Kvalitatív vizsgálat egy exploratív pilot vizsgálatnak számított. Interjúk segítségével próbáltuk kideríteni, hogy a 20-28 éves posztadoleszcens korosztály milyen értékeket követ és, hogy ezek inkább a tradicionális, vagy pedig a posztmodern értékrendhez közelítenek. Céljaink között a legfontosabb gondolatok, értékek és attitűdök kiismerését fogalmaztuk meg elvárásként.

Kvantitatív vizsgálat A kvalitatív vizsgálat után a célcsoportot leszűkítettük a késői adoleszcensekre, annak érdekében, hogy kitapintsuk az interjú eredményeire támaszkodva az esetleges véleménykülönbségeket a poszt- és késői adoleszcensek között. Így kvantitatív vizsgálatunkban a középiskolások párkapcsolati preferenciáiról kívántuk adatokat gyűjteni és elemezni értékattitűdjeik tükrében. Nemzetközi vizsgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy az új párkapcsolati és családformációk terjedése ellenére a középiskolás korú fiatalok továbbra is pozitív attitűdöket fejtenek ki a házassággal, míg negatív attitűdöket a válással kapcsolatban, még abban az esetben is, ha többségük egyszülős vagy újraalakult családban élt (Martin és mtsai 2003). Ugyanakkor az amerikai fiatalok nemcsak a házassággal kapcsolatban fejeznek ki pozitív véleményt, hanem az élettársi viszonyt is egyenrangúnak fogadják el, bár elsősorban mint a házasságot közvetlenül

39

megelőző együttélési formaként értelmezték ezt a párkapcsolati formát. A házasság szerepének pozitív vagy negatív megítélését a fiatalok családjának helyzete is befolyásolja, hiszen a szülők párkapcsolatának működése modellként szolgál számukra (Hall 2006). Ezek után kézenfekvő a kérdés: Vajon a magyar fiatalok az amerikaiakhoz hasonlóan viszonyulnak-e ezekhez a párkapcsolati formákhoz? A másik célkitűzés a vallásos értékek megjelenésére koncentrált. A vallásos értékrend elfogadása a párválasztásra és a családalapításra is pozitív hatással van. Célunk volt felderíteni, hogy a vallásosság befolyásolja-e a családról alkotott jövőképet. A szakirodalom alapján három feltételezés, hipotézis körvonalazódott ki bennünk. H1: Feltételeztük, hogy a 14-18 éves korosztályba tartozó fiatalok döntően elutasítják a tradicionális értékeket, és értékpluralizmusukban az újabb, liberálisabb, azaz megengedőbb és kevésbé szabályozott életforma kerül előtérbe. Ennek követeztében inkább az együttélést preferálják, mint a házasságot, és nem zárkóznak el a szingli életformától sem, valamint elfogadják a válást is. H2: Ugyanakkor azt is feltételeztük, hogy a házasság mint ideális párkapcsolati forma mégis megjelenik a fiatalok párkapcsolati elképzeléseiben, hasonlóan az amerikai fiatalokhoz. A plurális értékrend világában valamennyi párkapcsolati formának vagy éppen azok elutasításának helye lehet. Talán más-más értékattitűd kötődik egyik vagy másik preferenciához. H3: Feltételeztük, hogy a magukat vallásosabbnak tartó fiatalok inkább preferálják a tradicionális családformákat.

2.2 Projekt II. – „Szegedi Ifjúságkutatás 2008” - Szülői értékek és vallásosság A szülői értékrend elfogadása a családi kohézió fokmérője lehet. Mindez hozzájárul a serdülők viselkedéséhez, a hatékony társas adaptációhoz, ami az egészséghez és a káros szenvedélyekhez való viszonyulásban is megmutatkozik (Pampel és Aguilar 2008, Unger és mtsai 2002). Habár a serdülőkor az a periódus, amikor a fiatalok megkérdőjelezik a szülői értékeket, számtalan esetben azt tapasztalhatjuk, hogy a szülői értékrend a szocializáció során mélyen beépül az egyén értékrendjébe és átmeneti elfordulás jellemző csak (Vaskovics 2000), a felnőttkori viselkedésben viszont újra dominál.

40

A vizsgálat célkitűzései között megtaláljuk a fiatalkori problémaviselkedés és a családi jellegzetességek összefüggéseinek feltárását. H4: Korábbi kutatásokra alapozva feltételezzük, hogy az egészségkárosító magatartás, mentális zavar kevésbé jelenik meg azokban a családokban, ahol erős a családi kohézió. Kisebb mértékű szerfogyasztást és enyhébb depresszió szintet várunk azokban a családokban, ahol a szerzett társas támogatás magas és szoros, jó minőségű a szülőgyermek kapcsolat. Továbbá, a fiatalkori vallásosság megismerése a kiemelt kutatási prioritásaink között szerepelt. A vallásosság, mint az értékrend egyik szilárd pontja biztonságot ad és eligazodási pontokat az életben, valamint kapcsolatba hozható az egészséges alkalmazkodással a családban. A jelenlegi kutatás céljául tűzte ki a középiskolás korosztály vallásosságának megismerését. Célunk röviden áttekinteni, hogy mit is jelent a vallás a mai fiatalok számára, milyen lehetőségek közül tud választani a szélesre duzzadt vallási palettán. Emellett kívántuk feltárni, hogy a vallásosság hogyan függ össze a különböző szociodemográfiai, családi változókkal, és a társadalmi-gazdasági helyzettel. Minthogy korábban utaltunk a család szerepére, vizsgáljuk a vallásosság összefüggését a szülői nevelési praxissal (pl. szülői monitoring, azaz kontrollfunkció, társas támogatás, szülői értékrend elfogadása). H5: Feltételeztük, hogy a tradicionális egyházak szerepe csökkent és a fiatalok hajlamosak az új vallási mozgalmak felé fordulni. H6: Valamint azt vártuk, hogy a vallásosság szoros összefüggést fog mutatni a szülői értékek követésével, a szülői kontroll és monitoring mértékével. A vallásosság feltárását követően megvizsgáltuk, hogy a vallás mint védőfaktor hogyan jelenik

meg

a

középiskolás

korosztályban.

A

kutatási

kérdések

között

megfogalmazódott, hogy a vallásossággal és a vallási élettel kapcsolatos változók hogyan függnek össze a középiskolás fiatalok szerfogyasztási szokásaival és pszichés jóllétével. Célkitűzésünk középpontjában annak kiderítése áll, hogy a vallásosság a korábbi kutatások eredményeinek tükrében védőfaktorként funkcionál-e a fiatalkori egészségkockázati magatartás és problémaviselkedésre vonatkoztatva, azaz H7: a vallásosság a szerhasználat alacsonyabb előfordulásával, és pozitívabb pszichés jóllét érzéssel jár együtt.

41

2.3 Projekt III. – „Szegedi Ifjúságkutatás 2010” - Vallásosság – spiritualitás, vallási szocializáció és vallásfüggőség A korábbi kutatásaink eredményeire támaszkodva a 2010-es kutatásban a vallásosság mélyebb megismerését tűztük ki célul, emellett a spiritualitást is bevontuk elemzéseinkbe. A vallásosság és a spiritualitás is fontos része értékrendünknek, személyiségünknek, formálja identitásunkat, hatást gyakorolt életcéljainkra, terveinkre, ami serdülőkorban különösen meghatározó lehet. A vallásosságnak és a spirituális jóllétnek protektív szerepe van a mentális egészség fenntartásában, a mentális problémák megelőzésében vagy akár kezelésében. A kutatás célja a szakirodalomban megjelenő sokszínű trendek megismerése a középiskolás

populációban,

a

vallásgyakorlás,

a

valláshoz

való

viszonyulás

feltérképezése, beleértve a vallási hovatartozást, a vallási aktivitást, a spirituális és vallási hittartalmak elfogadását, a vallás szubjektív fontosságát életükben – a vallás szerepét, valamint a spirituális jóllétet. Ezt követően a vallásosság/spiritualitás összefüggését elemeztük a fiatalok lelki egészségével és egészségmagatartásával. H8: Hipotézisünk szerint, a vallásosság és a spiritualitás iránti elkötelezettség a szerhasználat alacsonyabb előfordulásával és pozitívabb pszichés jóllét érzéssel jár együtt. A vallásosság megismerésének folyamatában szükséges hangsúlyt fektetni a vallási szocializációra. A korábbi kutatásaink eredményei kapcsán, ahol láttuk, hogy milyen erős a fiatalok családi értékrend és mintakövetése, fontosnak tartottuk megvizsgálni, hogy a vallási értékrend interiorizálása hogyan működik. Rákérdeztünk jelenlegi kutatásunkban a szülők vallásosságára és vallásgyakorlására is. Emellett megvizsgáltuk, hogy a szülői vallásosság milyen hatással van a serdülők vallásosságára, valamint ezen keresztül a mentális egészségre. H9: A szülő és gyermek vallásossága között szoros kapcsolatot és mintakövetést feltételeztünk, így azt is vártuk, H10: hogy az egészségmagatartásra és a pszichés jóllétre is hatást fog gyakorolni a szülői vallásosság. A vallásosság feltérképezésének folyamatában ezután egy új jelenségre is felhívta figyelmünket a kurrens szakirodalom. A szakirodalomban is megjelenő diskurzus, ami a 2001. szeptember 11-i történések vonatkozásában keletkezett, melynek következtében a

42

vallási fanatizmus került érdeklődésünk középpontjába. A korábbi kutatásokban több ízben megerősítést nyert már a vallásosság jótékony hatása. Bár láthattuk, hogy a vallásosság és vallásgyakorlás alacsony szintű, viszont ha megjelenik, akkor jelentős védelmet jelenthet a serdülő számára a problémaviselkedés kapcsán. Ekkor merült fel bennünk a kérdés, hogy vajon a vallás lehet-e káros? Van-e olyan szintje a vallásosságnak, spiritualitásnak, amely az egyén életét negatív irányban befolyásolhatja. A kutatás következő fókuszaként a vallásfüggőség, vallási addikció jelensége említésre méltó. A szakirodalomban ugyan még kevés tanulmány foglalkozik ezzel a jelenséggel, viszont a vallásfüggést már tényként kezelik (Kun és Demetrovics 1999). Így tehát, egy rövid

szűrőkérdőív

segítségével

megkíséreltük

bizonyítani

a

vallásfüggőség

megjelenését serdülőkorban és jellemzőinek bemutatását is célul tűztük ki. Valamint összefüggéseket kerestünk a vallási addikció és más addiktív viselkedések, valamint a pszichés jóllét között. H11: A vallásfüggőség megjelenik a serdülő korosztályban. H12: Hipotézisünk szerint, a vallásfüggőség veszélyeztető tényező, a szerhasználat magasabb előfordulásával és negatívabb pszichés jóllétérzéssel jár együtt.

43

3. Minta és Módszerek 3.1 Kvalitatív módszer – Strukturált mélyinterjúk A strukturált interjú módszerét használtuk, melyben több kérdésblokkot fogalmaztunk meg Fuchs fixpontjait figyelembe véve (Gábor 2004). Az alanyokat hólabda módszerrel kerestük meg, összesen 10 mélyinterjú készült. A mintába egyetemista vagy főiskolás, illetve diplomás fiatalok kerültek, kitüntetetten a 20-28 éves korosztályt, tehát a posztadoleszcenseket. Tematika: Az interjú első felében az alanyok életútjára koncentráltunk. Ebben a részben kitértünk a családi háttérre, mely igazán fontos tényező lehet az attitűdök alakulása szempontjából. Az alanyok között szerepeltek egykék, elvált szülők gyermekei és nukleáris családban felnőttek is. Kérdések vonatkoztak a családi kapcsolatokra, emellett hangsúlyt fektettünk a baráti kapcsolatok, szerelmi kapcsolatok feltárására. Itt a kapcsolatok számára és szorosságára koncentráltunk. Az interjú második felében arra voltunk kíváncsiak, hogy az alanyok hogyan látják a mai világot, valamint érzékeltek-e értékrend változást. Kérdés vonatkozott az önállósodási kísérletekre és a párkapcsolati attitűdökre (lásd Melléklet 1).

3.2 Kvantitatív módszer – Kérdőíves felmérések „Fiatalok életmódja 2006” - Család és párkapcsolati attitűdök, szülői mintakövetés Felmérésünket 2006 második félévében végeztük szegedi középiskolások körében (N = 551) többlépcsős rétegzett mintavétellel. Az első lépésben random módon iskolákat választottunk, felkértük őket a kutatásban való részvételre, majd a közreműködő intézményekben az osztályok váltak mintavételi egységgé. A kérdőív kiosztását megelőzően a kérdezőbiztosok a tanulókkal ismertették az adatgyűjtés célját, és biztosították őket az adatkezelés bizalmasságáról. A kérdőív kitöltése az előzetes tesztelésre alapozva 30-40 percet vett igénybe. A kitöltött kérdőíveket a válaszadók egy lezárt borítékba helyezték el. A válaszadási ráta 92%-os volt. A mintába kerültek szakiskolák (26%), szakközépiskolák (36,3%) és gimnáziumok (37,7%). A nemek

44

szerint megoszlás a következőképpen alakult: 44,3% lány és 55,7% fiú, életkor tekintetében 14-21 évesek átlagéletkoruk 16,7 év (szórás 1,6 év) volt. 10 „Szegedi Ifjúságkutatás 2008” - Szülői értékek és vallásosság A „Szegedi Ifjúságkutatás 2008”-as szintén kérdőíves adatfelvételünkre 2008 tavaszán került sor. A vizsgálatot Szegeden végeztük középiskolás diákok körében (N=881). A kvantitatív adatfelvételben magas válaszadási ráta mellett 900 kérdőívet gyűjtöttünk, a begyűjtött kérdőívek ellenőrzését követően 97,9%-os válaszadási arányt állapítottunk meg. A mintába random mintavétellel – a 2006-os mintavételhez hasonlóan - öt középiskola diákjai kerültek, iskolatípus szerinti megoszlás 41,2% gimnázium, 38,4% szakközépiskola és 20,4% szakiskola. Életkor szerint 14 és 20 év közöttiek, átlagéletkor 16,6 év, szórás 1,3 év volt. A nemek megoszlása a következőképpen alakult: 44,6% lány, 55,4% fiúk.

„Szegedi Ifjúságkutatás 2010” - Vallásosság – spiritualitás, vallási szocializáció és vallásfüggőség A Szegedi Ifjúságkutatás 2010-es kérdőíves adatfelvételére 2010 őszi félévében került sor Szegeden, középiskolás diákok körében (N=656). A begyűjtött kérdőívek száma alapján 93,7%-os válaszadási arányt állapítottunk meg (700 kérdőívből). A mintába véletlenszerű mintavétellel négy középiskola diákjai kerültek be, a következő iskolatípus szerinti megoszlással: 20,6% gimnázium, 63,4% szakközépiskola és 16,0% szakiskola. Életkor szerint 14 és 21 év közöttiek, átlagéletkor 16,5 év (szórás = 1,5) volt (a mintában szerepeltek 5-6. évfolyamon tanuló diákok is). A nemek megoszlása a következőképpen alakult: 49,1% lány, 50,8% fiú.

3.3 Mérőeszközök bemutatása „Fiatalok életmódja 2006” - Család és párkapcsolati attitűdök, szülői mintakövetés A kérdőív a szociodemográfiai kérdések között a következőket vizsgálta: kor, nem, iskolatípus, szülők iskolai végzettsége, társadalmi helyzet megítélése, családstruktúra, vallásosság mértéke (lásd Melléklet 2).

10

A mintában szerepeltek 5-6. évfolyamon tanuló diákok is.

45

A jelenlegi párkapcsolati státuszt a következő három kérdéssel mértük: „Jársz-e most valakivel?” „Gondoltál-e már arra, hogy egyszer családot alapítasz, és házasságot kötsz valakivel?” „Milyen párkapcsolat felelne meg most neked a legjobban?” Az első két kérdés esetében dichotóm (igen/nem) válaszlehetőséget volt megadva. A harmadik kérdésre a következő válaszkategóriák álltak rendelkezésre: „egy életre szóló, kizárólagos párkapcsolat/házasság”; „egymást követően több, kizárólagos kapcsolat”; „egy állandó és több ideiglenes kapcsolat”; függetlenségemet nem veszélyeztető kapcsolatok”; „egyéb, éspedig:…….”. Házasságról való vélekedés: A következő kérdéscsoport a házasságról alkotott nézetekre kérdezett rá. „Mi a véleményed a házasságról?” – így szólt az első kérdés. A válaszkategóriák a következők voltak: „nagyon szép, szent dolog”; „hivatás, ami a nehézségek ellenére boldogsághoz vezet”; „egy konzervatív szokás, amit egyre kevesebben

követnek”;

„fölösleges

teher,

vagy

csak

egy

papír”,

„egyéb,

éspedig:………….”. A második kérdés: „Szerinted van-e jövője a házasság intézményének?”, válaszlehetőségek: „a házasság örök intézmény, semmi sem rendítheti meg”; „válságba kerül, de kiheveri, s tovább fejlődik”; „idejétmúlt, hovatovább felesleges intézmény”; egyéb, éspedig:………”. Párkapcsolati preferencia: A következőkben olyan skálát alkalmaztunk, amelynek segítségével elkülöníthettük a házasság- és az élettárspártiakat. A párkapcsolati preferenciát 11 változóval mértük, amelyek kialakításakor Utasi (2005) valamint az ISSP 2002 Family and Changing Gender Roles III questionnaire és a National Survey on Marriage in America, 2005-ös vizsgálatait vettük alapul. A változókat faktoranalízisnek vetettünk alá, a 0,30-nál nagyobb faktorsúlyokkal rendelkező változókat vizsgáltuk meg (ún. Kaiser kritérium). Varimax rotációval végzett faktoranalízis segítségével megállapítottuk a párkapcsolattal összefüggő attitűdök közötti kapcsolatokat, amelyek alapján létrehoztuk a preferenciák faktorváltozóit: jól elkülönült a házasságpárti (Cronbach alfa értéke 0,78), az élettárspárti attitűd (Cronbach alfa 0,55), azonban egy harmadik is körvonalazódott, amelyet egyfajta bizonytalanság jellemez (Cronbach alfa 0,66). Szülői értékrend követése: Az általános értékrend megismerésére az Unger és mtsai (2002) által kifejlesztett értékskálát alkalmaztuk, annak három alskáláját: gyermeki kötelesség (5 item, például: „Még akkor is tisztelnem kell szüleimet, ha nem értek egyet

46

minden cselekedetükkel”), férfiközpontúság (6 item, például: „A feleségnek el kell fogadnia, hogy a férfi az úr a házban”), és végzetszerűség (3 item, például: „A jelenben kell élnünk, hiszen nem tudhatjuk, mit hoz a jövő”). A megkérdezetteknek a különböző kulturális értékekhez tartozó állításokat kellett értékelniük 4-fokú skála segítségével (1=’egyáltalán nem értek egyet’, 4=’teljes mértékben egyetértek’). A mérőeszköz skáláinak belső konzisztenciáját mérő megbízhatósági mutatók (Cronbach alfa értékek) a saját mintán a következők voltak: gyermeki kötelesség (0,61), férfiközpontúság (0,71), végzetszerűség (0,54), amelyek hasonlóak vagy jobbak egyetemista mintán végzett vizsgálat értékeinél (Brassai és mtsai 2007). Többszörös szerep-összeegyeztetés: A család és a karrier összeegyeztethetőségével kapcsolatos attitűdök megismerésére az ATMRP (Attitudes Toward Multiple Role Planning) kérdőívet alkalmaztuk (Peake és Harris 2002). Az ATMRP-kérdőívben a következő skálákat használtuk: elköteleződés (lényege a család és a karrier összeegyeztethetőségének elfogadása, Cronbach alfa 0,80), valamint az érdeklődés hiánya (lényege, hogy a megkérdezett még nem törődik ezzel a szerepkonfliktussal, úgy érzi, még nem érinti őt, Cronbach alfa 0,61. Példa itemek: elköteleződés: „A karrier és a család összeegyeztetésének legnagyobb varázsa, hogy lehetőségünk van teljes életet élni”; érdeklődés hiánya: „Nincs értelme azzal próbálkozni, hogy döntést hozzunk a karrier és a család követelményeiről, mert a jövő egyébként is túl bizonytalan”. A skálákból az összesített pontértékek segítségével létrehozott változókat (Peake és Harris 2002) alkalmaztuk a továbbiak elemzésekben. Életesemények: Végül, az utolsó kérdésblokk a jövőbeli aspirációkat tükröző párkapcsolati és családformációra vonatkozó terveket térképezte fel. Ennek során a megkérdezetteknek a következő kérdésekre kellett válaszolniuk: „Mikorra tervezed, hogy megtörténjenek veled az alábbi események: szüzesség elvesztése (1), első szerelmi kapcsolat (2), megházasodni (3), stabil állásban dolgozni (4), először apa/anya lenni (5), állandó partnerrel élni (6), elköltözni hazulról (7), saját lakásba költözni (8), eljegyezni valakit (9), befejezni tanulmányaimat (10). „Szegedi Ifjúságkutatás 2008” - Szülői értékek és vallásosság Jelen kutatásnak két fókuszát határoztuk meg: a családi kohézióra fókuszáltunk elsősorban, a szülői értékrendre és magatartásra, illetve a társas támogatásra (lásd

47

Melléklet 3). Továbbá célunk volt kimutatni az előzőek pozitív-, védőhatását a serdülőkre nézve. A kérdőív másik nagyobb témaköre a vallásosságra koncentrált. Napjaink vallásosságához szerettünk volna közelebb kerülni, feltárni a változások közepette, hogy a vallásosság, mint védőfaktor helyet kap-e a fiatalok életében. Illetve a jelenkori vallásosság jelent-e védelmet a fiatalkori problémaviselkedés kapcsán. Szülői értékrend követése: Az értékkövető magatartás kapcsán ismét az Unger és mtsai (2002) gyermeki kötelezettség skáláját alkalmaztuk, Cronbach alfa értéke 0,61. A megkérdezetteknek az egyetértés fokát kellett kifejezniük olyan állításokkal kapcsolatosan, mint például „Szüleim halála után is követni fogom értékrendjüket és életszabályaikat” (Válaszlehetőségek: 1=Egyáltalán nem ért egyet, 2=Inkább nem ért egyet, 3=Inkább egyet ért, 4=Teljesen egyet ért). Családi kohézió és szülői nevelési praxis: A szülői változók között szerepelt a közös vacsora, amely jól mutatja a családtagok közötti kohéziót és a kapcsolat minőségére is következtethetünk. „Milyen gyakran vacsorázik nálatok együtt a család?” A szülőgyerek kapcsolatban a problémák megbeszélése is fontos információt hordoz, „Milyen gyakran beszéled meg problémáidat szüleiddel?”. Továbbá a szülői kontrollt és monitoringot vizsgáltuk. A szülői kontroll kapcsán megkérdeztük, hogy „Amikor a barátaiddal elmész szórakozni, milyen gyakran mondják meg a szüleid, hányra kell hazamenned?”, a monitoring kapcsán pedig „Amikor a barátaiddal vagy milyen gyakran tudják a szüleid, hogy hová mentek?” (Válaszlehetőségek 1=Soha, 2=Elég ritkán, 3=Néhányszor, 4=Legtöbbször, 5=Mindig). Társas támogatás mértéke: Emellett a társas támogatást a Measures of Perceived Social Support (Turner és Marino 1994) skálával mértük. Két alskálát használtunk, az anyától és az apától kapott társas támogatásra vonatkozóan, Cronbach alfa értéke 0,92 (apai támasz) és 0,91 (anyai támasz). Az állítások között megtaláljuk például a „Nagyon közel áll hozzám” vagy a „Tudom, hogy megbízik bennem” mondatokat. (Válaszlehetőségek: 1=Egyáltalán nem, 2=Kevésbé, 3=Eléggé, 4=Nagyon) Egészségmagatartás: Az egészségkárosító magatartás felmérésére a Gerrard és mtsai (1996) által kidolgozott mérőeszközt használtuk. Elsőként rákérdeztünk a különböző szerek kipróbálására, majd a szerfogyasztásra az elmúlt három hónapra vonatkoztatva. A szerhasználatot a következő kérdésekkel mértük: „Az elmúlt három hónapban kb. mennyit dohányoztál?” (Válaszlehetőségek: 1=Egyáltalán nem, 2=Csak néha egyet-

48

egyet, 3=1-5 szálat naponta, 4=6-10 szálat naponta, 5=11-20 szálat naponta, 6= 20-nál többet naponta). „Az elmúlt három hónapban hányszor ittál nagyobb mennyiségű (több pohár) alkoholt?”. Ez utóbbit nevezzük a szakirodalomban „binge drinking”-nek, nagyivásnak, ami azt a nagy mennyiségű alkoholfogyasztást jelzi, melynek kifejezett célja a lerészegedés (Elekes 2004, Valentine és mtsai 2007). Végül, „Az elmúlt három hónapban hányszor szívtál marihuánát?” kérdést tettük fel. Válaszlehetőségek: 1=Egyszer sem, 2=1-2-szer, 3=3-9-szer, 4=10-19-szer, 5=20-39-szer, 6=Több mint 40szer (Kann 2001). Lelki, pszichoszociális egészség: A fiatalkori depresszió mérésére a rövidített Children’s Depression Inventory-t használtuk (CDI - Kovacs 1992, Rózsa és mtsai 1999), a Cronbach alfa értéke 0,74. Az egyes itemeket, mint például a szomorúság, 0-2-ig kódoltuk. A rövidített skálapontokat összeadás után 3,375-tel szoroztuk meg összehasonlítás céljából (az eredeti 27 állítást tartalmazó CDI osztva a rövidített 8 állítást tartalmazó verzióval = 3,375). Jelen mintában az átlag és a szórás ennek megfelelően a következő értékeket kapta: átlag = 7,02; szórás = 7,72. A megoszlás felső 10%-át jelző ún. cut-off érték 17 lett, ami (hasonlóan az átlag és szórás értékekhez) kevesebb a több évvel ezelőtti szegedi mintán végzett elemzésünkhöz képest (Pikó és Fitzpatrick 2003). Az élettel való elégedettség mérésére a Satisfaction With Life Scale-t használtuk (Diener és mtsai 1985), ami 5-35 pont között vett fel értékeket. A Cronbach alfa értéke pedig 0,83 volt. 5 állítás segítségével méri az elégedettséget, pl. „Ha még egyszer újraélhetném az életemet, szinte semmit nem változtatnék”. Mértük továbbá az optimizmus szintjét. Az optimizmus mérésére a Scheier és Carver (1985) által kidolgozott Life Orientation Test (LOT) nevű skála magyar verzióját alkalmaztuk. A diszpozíciós optimizmus mértékét tesztelő mérőeszköz nyolc állításból épül fel (például: „Bizonytalan időkben a legjobbat várom.”), és ötpontos válaszadási skálán lehet megjelölni az egyetértés mértékét. A módszer megbízhatósági mutatója, a Cronbach alpha értéke 0,70 lett. Az egészség önértéke (self-perceived health) szintén egy egészségiállapot-mutató, ami szintén validált és széles körben elterjedt mérési módszer. A kérdés a következő: „Hogyan értékelnéd egészségi állapotodat a hasonló korúakkal összehasonlítva?” A válaszkategóriák a következők lehettek: 1 = rossz, 2 = elfogadható, 3 = jó és 4 = kiváló.

49

Vallásosság mérése: A vallásosságot több változó mentén mértük (National Survey on Drug Use 2002). A „Milyen vallású vagy?” nyitott kérdés alapján állapítottuk meg a felekezeti megoszlást. Zárt kérdések mentén pedig azt mértük, hogy a fiatalok mennyire tartják magukat vallásosnak (subjective religiousness), illetve mennyiben gyakorolják vallásukat (religious activity, participation). Az erre vonatkozó két kérdés a következő volt: „Mennyire tartod magad vallásosnak?” (1= ’egyáltalán nem vallásos’, 7= ’nagyon vallásos’) és „Milyen gyakran jársz templomba vagy vallási jellegű rendezvényre?” (1= ’soha’, 2= ’ritkán’, 3= ’időnként’, 4= ’gyakran’, 5= ’rendszeresen’). „Szegedi Ifjúságkutatás 2010” - Vallásosság – spiritualitás, vallási szocializáció és vallásfüggőség Vallásosság: A vallási hovatartozással kapcsolatban a vallási felekezetre, illetve aktuálisan a vallási közösségbe tartozásra kérdeztünk rá (Melléklet 4). A vallásos aktivitást két változó mentén mértük: „Milyen gyakran jársz templomba vagy vallási jellegű rendezvényekre?” illetve „Milyen gyakran imádkozol, meditálsz?” A válaszkategóriák a következők voltak: soha, alkalmanként/ünnepekkor, havonta, hetente egyszer, hetente többször, naponta (Piko és Fitzpatrick 2004). A vallásosság szintjét a korábbi kutatásokban már használt hétfokozatú skálával mértük, ahol 1 = egyáltalán nem vallásos, 7 = nagyon vallásos értéket kapott (Kovács és Pikó 2009b). A vallás szerepét az egyén életében további három item segítségével mértük: „Mennyire vagy biztos a hitedben, vallási meggyőződésedben?”, illetve „Mennyire fontos a vallás?”, „Mennyire fontos a vallás a mindennapi életben?”. Mindhárom esetben négyfokozatú skála állt rendelkezésre a válaszadáskor (Barry és Nelson 2005, Spilman és mtsai 2009, vö. vallási szerep Török 2008). A három kérdésből készített összevont index megbízhatóságát mérő Cronbach alfa értéke 0,87 lett. Szülők vallásossága: A szülők vallásosságának felmérésekor az egyénre vonatkozó kérdéseket használva mértük a szülők felekezethez tartozását, a templomba járás gyakoriságát („Milyen gyakran jár édesanyád/édesapád templomba, vagy vallási jellegű rendezvényekre?”) és az imádkozás gyakoriságát („Milyen gyakran imádkozik, meditál édesanyád/édesapád?”) mértük fel. Ezután összevont indexet készítettünk a felekezethez tartozás, vallási aktivitás változóiból, így a további elemzésekbe a „diák vallásossága”, az „anya vallásossága” és az „apa vallásossága” változókat használtuk.

50

Spirituális jóllét: A spirituális jóllét mérésére az ún. Spiritual Well-Being Skálát alkalmaztuk (Buford és mtsai 1991, Boivin és mtsai 1999). Két alskálából áll, amelyek közül az egyik a vallási jóllétet (religious well-being), a másik pedig az egzisztenciális jóllétet (existential well-being) méri. A vallási jóllét skálán elsősorban Istennel, vagy egy Magasabb Hatalommal való kapcsolat áll a kérdések középpontjában (pl. „Hiszek abban, hogy Isten vagy egy Természetfeletti Hatalom szeret engem és törődik velem”). Az egzisztenciális jóllét itemei pedig az élet értelmére vonatkoztak (pl. „Hiszem, hogy van igazi célja az életemnek”) és a túlvilággal való kapcsolatra . 11 A válaszlehetőségek a következők voltak: egyáltalán nem értek egyet =1; nem értek egyet = 2; is-is = 3; egyetértek = 4; teljesen egyetértek = 5. Az összesített skálapontok mindkét esetben 5-25 értéket kaphattak. Az alskálák megbízhatósági értékét jelző Cronbach-alpha értékek a jelen mintával a következők lettek: 0,75 (vallási jóllét) és 0,64 (egzisztenciális jóllét), valamint 0,68 (spirituális jóllét, összetett mutató). Hittartalmak: A spirituális hitrendszer elemeit nemzetközi felmérésekből vettük át, amelyek egyaránt tartalmaztak kérdéseket az általános (ortodox) keresztény vallásra, illetve a New age spiritualitásra nézve (European Values Study 2006), amelyeket a hazai szociológiai survey-k szintén alkalmaztak korábban. Összesen 13 elemet (pl. „Hiszel-e Istenben, a mennyországban, lélekben, stb.) tartalmazott a kérdéscsoport (dichotóm válaszkategóriák használatával: igen/nem). Vallásfüggőség szűrőkérdőív: A vallásfüggőségre, vallási addikcióra, egy bármilyen viselkedéses addikcióra használható rövid szűrőkérdőívet vettünk fel (Terry, Szabo és Griffith 2004). A kérdőív összesen hat tételből áll, (például: „A vallást arra használom, hogy a hangulatomon változtassak (pl. hogy kellemesebben érezzem magam, vagy, hogy ne kelljen a problémáimmal foglalkoznom.)”) ahol az egyetértés fokát egy ötfokú skálán jelezték a megkérdezettek. A hat állításra adott válasz összegzése után, a 24 pontot, vagy annál többet elérők körében beszélhetünk addikcióról. A Cronbach alfa értéke 0,89. Egészségmagatartás: Az egészségmagatartás esetében a szerkipróbálás és az aktuális dohányzás, alkohol- és marihuána-fogyasztás dichotomizált formáit használtuk fel, hogy a megkérdezett kipróbálta/nem próbálta ki a felsorakoztatott szereket, illetve hogy

11

Ezt nevezi Dollahite ’generative spirituality’- nek (Boyatzis és mtsai 2006)

51

egyáltalán nem fogyasztott/fogyasztott mennyiségtől függetlenül a megelőző három hónap alatt a korábbi kutatások szerint. Lelki, pszichoszociális egészség: A pszichés állapotra vonatkozóan először a depressziós tünetek megjelenését vizsgáltuk. Mérésére a már korábban ismertetett Child Depression Inventory (CDI) magyar nyelvre adaptált, rövidített változatát alkalmaztuk (Kovács 1992). A jelen mintával a skála megbízhatóságát jellemző Cronbach alfa értéke 0,75 lett. A pszichológiai jellemzők között szerepelt még az Élettel való elégedettség globális skálája (The Satisfaction With Life Scale, SWLS: Diener és mtsai 1985). A skála megbízhatóságát mérő Cronbach alpha értéke a saját mintával 0,83 volt. Emellett mértük az optimizmus szintjét (Life Orientation Test, LOT: Scheier és Carver 1985, Szondy 2008, Cronbach alfa 0,70). Buss és Perry (1992) agressziót mérő kérdőívét (The Aggression Questionnaire) szintén felhasználtuk, melynek 3 alskáláját - fizikai agresszió (9 tétel), verbális agresszió (5 tétel) és a haragra való hajlam (7 tétel) – vontuk be az elemzésbe. Példák az egyes alskálákra: fizikai agresszivitás, pl. „Van úgy, hogy nem tudom kontrollálni magam, hogy meg ne üssek valakit”; verbális agresszió, pl. „Gyakran vitatkozom az emberekkel”; harag/düh, pl. „Néhány barátom forrófejűnek tart”. A válaszokat 1-től 5ig terjedő skálán kellett elhelyezni, ahol az 1=egyáltalán nem értek egyet az állítással, 5=teljesen egyetértek az állítással. A fizikai agressziót mérő alskála pontértékei 9 és 45 között változhattak, a jelen mintával kiszámított megbízhatósági értéke (Cronbach alpha) 0,81. A verbális agresszió alskáláján szerzett pontértékek 5 és 25 között mozoghattak, megbízhatósági értéke (Cronbach alpha 0,70). A harag, düh alskála értékei 7 és 35 között változhattak, megbízhatósági értéke e skálának Cronbach alpha 0,77 lett. A belső/külső kontroll méréséhez (The Locus of Control: Rotter 1966) Rotter „A kontroll helye” skáláját alkalmaztuk, annak 13-itemes rövid változatát. A skála páronkénti állításokat tartalmazott, az I (belső) és E (külső) kontrollnak megfelelően. A válaszadónak az állításpárok közül a hozzá közelebb álló véleményt kellett jeleznie, például: „Az emberek életében sok rossz dolog részben a balszerencsének köszönhető” versus „Az emberek életében sok rossz dolog saját tévedésüknek köszönhető”. A belső (I) és külső (E) skálaitemeket összeadva kaptuk meg a Belső és Külső Kontroll

52

alskálapontokat (1-13 pont), amelyek megbízhatósági értéke (Cronbach alpha) a jelen mintával mindkét esetben 0,70 lett. 12

A külső/belső kontroll meghatározása Rotter nevéhez fűződik. Ez a személyiségjellemző az elnevezésnek megfelelően: belső - az erős belső kontrollal rendelkező egyén azt gondolja, hogy az életesemények elsősorban saját cselekedetei eredményeként alakulnak, vagy külső - a külső kontrollal jellemezhető egyén inkább a külső környezet hatásaiban hisz, amelyre saját maga kevés befolyással bír. A lényeg tehát, hogy a személyes kontrollnak vagy a külső erőknek tulajdonítjuk-e inkább valamely viselkedéses történés kimenetelét. A belső kontroll arra bátorítja az egyént, hogy gondolkodjon el az adott problémán, és próbálja azt a leghatékonyabban megoldani (coping), egyúttal csökkentse a nemkívánatos következményeket. A külső kontroll viszont egyfajta hatalomnélküliséget jelent, ami abból az (akár a fatalizmusig erősödő) érzésből fakad, hogy valaki nem képes kézben tartani az eseményeket, mivel nem rendelkezik a kontrollhoz szükséges képességekkel vagy erőforrásokkal, például információval (Pikó és mtsai 2011c). 12

53

4. Eredmények 4.1 Kvalitatív elemzés Az elkészített 10 mélyinterjút tartalomelemzésnek vetettük alá és segítségükkel megvilágítottuk, hogy a 20-28 éves korcsoport miként vélekedik a családról és a párkapcsolatokról. Az elemzéshez a MAXQDA10-es szoftverét használtuk. A preferált értékek, és benne a család jelentősége: Az interjúrészletekből jól látszik (lásd Melléklet 1), hogy az alanyok megfogalmazzák a társadalom bizonyos szféráiban jelentkező legdominánsabb értékeket, de amikor a számukra fontos értékekről beszélnek, akkor a kép kissé megváltozik. Diszkrepancia lehet a társadalom által elvárt magatartás és a valóban tanúsított magatartás között. Ugyanis nem biztos, hogy az egyén a saját maga által preferált értékeket fel is vállalja mások előtt. Az interjúkban egyértelműen látszik a konvencionális, tradicionális értékek dominanciája és mintaszerű szerepe. Az alanyok elsősorban fő értékeik között a család, a szeretet és a biztonság fontosságát hangsúlyozták ki. A szülői értékek tiszteletét fontosnak vélték, a vallásosság viszont alig került említésre. Párkapcsolati attitűdök: házasság és élettársi kapcsolatok megítélése: A házasság megítélésében az alanyok véleménye majdnem tökéletesen megegyezett, a konzervatív, tradicionális vonalat követve. Egy-két kivétel volt közöttük, akik inkább a liberális szemléletet tükrözték. Az ő véleményük mutatja, hogy mit takar az a tény, hogy a házasság intézményének presztízse megrendült. Természetesen a liberális szemlélet megnyilvánulása mellett a kettősség is megjelent: habár a liberális szemlélettel rokonszenveznek, mindegyikük igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy fog-e házasságot kötni valakivel az életben. Fontosnak tartották megemlíteni, hogy észrevették azt a trendet, hogy manapság nem a házasság dominál, azonban mégis emellett tették le voksukat. Házasságpártinak definiálták magukat. Hangsúlyozták emellett, hogy a házasság előtti együttélést nem tartják rossz dolognak, ezt a fajta próbaházasságot szükségesnek vélik a társuk kiismerése miatt. Az idézetekből jól látszik, hogy a gyerekvállalást komoly döntésként fogalmazzák meg, és mindehhez a biztos hátteret elengedhetetlennek tartják. A biztonságot pedig a

54

házasság, mint hivatalos, törvényes kapocs jelenti. Kivétel nélkül mindannyian beszámoltak azon jövőbeli tervükről, hogy szeretnének házasodni és gyerekeket is szeretnének. E tekintetben nem volt különbség sem nem, sem életkor, sem pedig a látott minta szerint. Az interjú során többen beszámoltak arról, hogy, szüleik házassága nem feltétlenül testesíti meg a mintacsaládét. Ezért találtuk meglepőnek, hogy ezzel szemben mindannyian a házasságot preferálták. A családalapítást általában a biztos munkahely és a megfelelő egzisztencia eléréséhez kötötték, életkor alapján ez 25-35 éves kor között szóródott. Mindezeket a válaszokat nem befolyásolta az sem, hogy a kérdezettnek van-e jelenleg partnere, vagy egyedülálló, vagy esetleg már együtt él valakivel.

A válásról alkotott kép: A válást régen elítélték. A modernitás térhódítása során sokkal elnézőbb lett a társadalom. Számottevő szemléletváltás tanúi lehetünk. A házasság felbontásával kapcsolatban megengedőek a megkérdezett fiatalok. Fontosnak tartják ugyan a házasságot, de a felbontását nem ítélik el. Úgy gondolják, hogy ez egy szükséges rossz dolog az életben, de így a felek boldogabban folytathatják tovább életüket.

Szingliség: A szingli jelenség megjelent a magyar társadalomban is. Szinte már egyfajta divattá is vált. A szakirodalom bővelkedik definíciókkal arról, hogy kik is valójában a szinglik. A következőkben azt mutatjuk be, hogy az interjúalanyok mit értenek a szinglik társadalma alatt, és mit gondolnak e jelenségről. A szinglikről mindenki hallott kivétel nélkül. Ez köszönhető a médiának, többen említették a szinglikről szóló, nagy népszerűségnek örvendő sorozatot, illetve a mozifilmeket. A válaszok egy része arra utal, hogy a „szingliség” nem létezik, csupán azt jelenti, hogy valakinek éppen nincs párja. Azt mondják ki ezzel, hogy akinek nincs senkije, az joggal jelenítheti meg szomorú helyzetét e jelenség segítségével, és hazudhatja, hogy számára jó a szingli élet. Ezzel a divatos frázissal könnyű elleplezni, hogy valaki épp a nagy Ő-re vár. Érdekes módon senki nem értett egyet a szinglik életstílusával. Megfogalmazódott, hogy az ember nem arra rendeltetett, hogy egyedül legyen, mindenképpen szükség van társra.

55

Ebből is látszik az alanyok konzervatív életszemlélete. Bár elfogadják, de nem tudják megérteni őket, nem tudnak azonosulni elveikkel. 13

4.2 Projekt I. - Család és párkapcsolati attitűdök, szülői mintakövetés A kvalitatív vizsgálat jó kiindulási alapot jelentett a kérdőíves felméréshez. A posztadoleszcensek körében a tradíciók domináltak. A kérdőív összeállítása után, a középiskolás korosztályt vettük célcsoportnak, hogy kideríthessük, vajon az adoleszcensek tagolódása szerint kitapinthatók-e különbségek, hiszen ez a kései adoleszcens csoport a rendszerváltás környékén születtet, így talán anómikusabb társadalmi közegben szocializálódtak. A minta szociodemográfiai jellemzői Érdeklődésre tarthat számot, hogy a fiatalok maguk milyen családból származnak. Fontos tudni, hogy a megkérdezett fiatalok szülei milyen társkapcsolatban élnek, hiszen a szülői mintának erőteljes hatása lehet arra, hogy ők maguk miként viszonyulnak az egyes párkapcsolati formákhoz. A gyerekek szülei között a leggyakoribb a házas családi állapot (66%), magasnak mondható az elvált szülővel élők száma (22%), mindemellett alacsony az élettársi kapcsolatban élő szülők aránya (4,8%). A kép tehát nagyon pozitív, a többség kétszülős háztartásban él (73%). Erős kapcsolatot fedezhetünk fel a szülők családi állapota és a gyerekek által látogatott iskolatípus között. (r=0,148 p < 0,01) Általánosságban elmondható, hogy a legnagyobb arányban a gimnazisták szülei élnek házasságban, de minden iskolatípusnál magas ez az arány. Az elvált szülők gyermekei olyan iskolába járnak, amely érettségit ad, özvegy családi állapotú szülők gyermekei járnak szakközépiskolába, valamint a szakiskolások szülei között találjuk az élettársi kapcsolatban élő szülőket. A városban élő diákok szüleinek családi állapotában megfigyelhető, hogy felülreprezentáltak az elváltak és az élettársi kapcsolatban élők. Éppen ezért lesz érdekes megvizsgálni, hogy az ilyen családi háttérrel rendelkező fiatalok hogyan viszonyulnak például a házassághoz és a családhoz. Vajon szüleik szocializációjának köszönhetően folytatják ezt az utat (Füstös és Szabados, 1998), vagy 13

Az interjúalanyok úgy gondolják, hogy a szingliség Magyarországon egy divat, ami nem fedi a fogalom valódi jelentését. Ez nem okozott meglepetést, hiszen Utasi Ágnes Feláldozott kapcsolatok - A magyar szingli című 2005-ös munkájában már megfogalmazta ezt a tényt: Magyarországon nem létezik a definíció szerinti szingli, csupán a kényszerszingli jelenséggel állunk szemben.

56

a kortárshatásnak behódolva, a globalizált média által közvetített értékeket követve ez ellen fordulnak (Padilla-Walker 2006)? Ha megvizsgáljuk a szülők iskolai végzettségét, tökéletes együttmozgásokat láthatunk. A gimnazista fiatalok szülei maguk is érettségizettek vagy diplomások, illetve rendelkeznek valamilyen felsőfokú képesítéssel. A szakközépiskolában tanulók szülei túlnyomórészt érettségizettek (41% az anyák esetében, 30,1% az apáknál), emellett pedig szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkeznek. A szakiskolákban tanulók szülei leginkább maguk is szakmunkások, de érettségizett az anyák 33,3%-a, az apák 21,5%-a. Összefügg ezzel a településtípus is; a városiak szülei iskolázottabbak. Útelemzés segítségével megállapíthatjuk, hogy az apa iskolai végzettsége szignifikánsan nagyobb hatással van a gyerek iskolaválasztására, mint az anyáé, bár lényeges különbségről nem beszélhetünk (ß1=-0,282 ß2=-0,266). Nemek szerinti bontásban a fiúk szülei alacsonyabb iskolai végzettségűek, mint a lányoké. Természetesen adott az összefüggés a végzettségek tekintetében, hiszen a párt keresők érdeke a kulturális értelemben vett homogám párválasztás, házasság, mert közös értékeiket, kulturális kódjaikat így tudják a leginkább a következő nemzedék iskolai sikerességének szolgálatába állítani (CsehSzombathy 1996, Szukicsné 2001). Emellett szintén meg kell említeni, hogy a párkeresés egyik kiemelt terepe az iskola, ahol viszont hasonló szociokulturális hátterű partnerekkel alakíthatnak ki kapcsolatot. Be kell látnunk, hogy az iskolázottság átöröklődik a következő nemzedékre (Bourdieu 1970-es évekbeli elmélete szerint, Gábor 1998). Éppen ezért fontos megvizsgálni, hogy a párkapcsolati értékekkel mi történik, becsatornázza-e a származási státus a különböző iskolatípusokba a különböző értékrendeket. Érdemes szemügyre venni a vallásosság kérdését is, hiszen az értékrend egyik domináns faktoráról van szó. Vajon a szekularizáció hatása érződik-e ezen a korosztályon? A válasz: igen. 14 Hétfokú skálán kellett megjelölniük a diákoknak, hogy mennyire tartják magukat vallásosnak. Összevont kategóriák szerint szemlélve 68,6% nem tartja magát vallásosnak, 14,9% nem foglalt állást, és csak 16,4% tartotta magát valamennyire vallásosnak. A többségre tehát az jellemző, hogy nem tartja magát vallásosnak. Sőt az „egyáltalán nem vagyok vallásos” kategóriát majdnem 1/3-uk választotta. Az iskolatípussal szignifikánsan lineáris, ám fordított irányú a kapcsolat, ami azt jelenti, 14

Ismét utalhatunk a „serdülőkori ateizmus” fogalmára (Horváth-Szabó 2007).

57

hogy a gimnazisták a legvallásosabbak. A vallásosság mint tradicionális érték nem kap nagy jelentőséget ezen korosztály számára (1. ábra). Nagyon vallásos

2,7 4

Vallásos

9,7

Inkább igen

14,9

%

18

Is-is

20,1

Inkább nem

30,4

Nem

0

5

10

15

20

25

30

35

Egyáltalán nem

1. ábra A vallásosság mértéke középiskolások körében 2006 (N=549)

Jelenlegi párkapcsolati státusz A következőkben a kérdőív azon kérdéseire koncentrálunk, amelyek a jelenlegi párkapcsolati helyzetre és a családformákkal kapcsolatos véleményekre vonatkoznak. Továbbá megvizsgáljuk, hogy egyes demográfiai változók mentén milyen eltéréseket figyelhetünk meg.

1. táblázat Párkapcsolati státusz a szociodemográfiai változók tükrében I. Teljes minta

Fiúk

Lányok

Igen

33,3%

29,0%

38,7%

Nem

66,7%

71,0%

61,3%

Gimnázium

Szakközép

Szakiskola

Igen

27,4%

39,1%

34,0%

Nem

72,6%

60,9%

66,0%

Teljes minta

Fiúk

Lányok

Igen

77,9%

72,8%

84,3%

Nem

21,1%

27,2%

15,7%

Jársz-e most valakivel?

Szignifikancia

p < 0,05

Szignifikancia

p < 0,05

Gondoltál-e már arra, hogy egyszer családot alapítasz, és házasságot kötsz valakivel?

58

Szignifikancia

p < 0,01 Gimnázium

Szakközép

Szakiskola

Igen

82,6%

76,5%

72,9%

Nem

17,4%

23,5%

27,1%

Szignifikancia

p < 0,1

Megjegyzés: Chi-négyzet próba. A kérdezettek egyharmada rendelkezik párkapcsolattal, sőt volt olyan (1,3%), aki partnerével él együtt. Hozzá kell tenni, hogy inkább a lányokra jellemző, hogy ebben az életkorban párkapcsolatuk van. Azt is megállapíthatjuk, hogy a családstruktúra befolyásoló erő; azok rendelkeznek párral ebben az életkorban, akik otthon két szülővel élnek. Érdekes, hogy az is számít, hogy milyen iskolába járnak a fiatalok. A szakközépiskolások

39,1%-a

vallotta

be,

hogy

rendelkezik

partnerrel,

a

szakiskolásoknál ez az arány 34%, a gimnazistáknál pedig 27,4%. A családalapítási szándék egyértelmű a fiataloknál. A diákok többsége (77,9%) gondolt már arra, hogy családot alapít majd a jövőben. Ez iskolatípustól független volt. Nemek alapján a lányokra jobban jellemző, hogy elgondolkodtak már ezen a kérdésen, bár a fiúknál is igen magas ez az arány. Két fontos tényező szerint újabb különbségeket találhatunk. A feldolgozott adatok tekintetében a vallásosság hatása lényeges. Minél vallásosabbnak tartja magát a diák, annál jobban jellemző, hogy gondolkodott már a családalapításon. A nem vallásosaknál úgy tűnik, nem ez a döntő kérdés. A társadalomban elfoglalt hely rávilágított arra, hogy a felső osztályhoz tartozók nem foglalkoznak a családalapítással. A Kruskal-Wallis teszt eredménye χ( 2=11 p=0,027) arra mutat rá, hogy a diákok minél magasabbra helyezték magukat a képzeletbeli ranglétrán, annál kevésbé foglalkoztatja őket a családalapítás kérdése. Bár a fiatalok legtöbben tendenciaszerűen a középosztályba tartozónak sorolták magukat, apró eltéréseket állapíthatunk meg. Azok közül, akik nemmel feleltek arra a kérdésre, hogy „Gondoltál-e már arra, hogy egyszer családot alapítasz, és házasságot kötsz valakivel?”, 10%-uk vallotta magát alsó, vagy alsó-közép osztályba tartozónak, míg 20,8%-uk felsővagy felső-közép osztályba tartozónak.

59

A házasságról alkotott nézetek A vágyott párkapcsolati forma ugyan gyakran a kizárólagos párkapcsolat, viszont a válaszok egyharmada a függetlenséget nem veszélyeztető kapcsolatra voksolt. Kétségtelen, hogy ennek oka a kérdésben rejlik: „Milyen párkapcsolat felelne meg most neked legjobban?” (2. táblázat). A középiskolások számára a komoly társkapcsolat nagyon messzinek tűnik. Persze vannak olyanok is, akik már most a nagy Ő-re várnak. Összefüggést találunk a családalapításra koncentrálva. Jellemző, hogy akiknek van barátjuk/barátnőjük, azoknak 86,1%-a gondolt már családalapításra, akiknek nincs, azoknak is majdnem 3/4-e. Itt is láthatjuk, hogy a párkapcsolat megléte nem befolyásolja a fiatalok későbbi terveit. 2. táblázat Párkapcsolati státusz a szociodemográfiai változók tükrében II. Milyen párkapcsolat felelne meg most Neked a legjobban? Teljes

Fiúk

Lányok Gimnázium Szakközép Szakiskola

minta Egy

életre

szóló,

kizárólagos

29,5%

28,3% 31,0%

25,1%

29,6%

35,7%

kizárólagos 28,8%

28,9% 28,5%

30,4%

31,2%

22,9%

3,9%

1,4%

3,5%

3,6%

32,9% 30,6%

34,8%

27,6%

33,6%

párkapcsolat (házasság) Egymást

követően

több, kapcsolat

Egy állandó és több ideiglenes

kapcsolat 2,7%

1,2%

(házasság mellett) Függetlenségemet nem

veszélyeztető 31,9%

kapcsolatok Egyéb

7,1%

5,9%

8,7%

8,2%

8,0%

4,3%

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

p > 0,05

p > 0,05

Megjegyzés: Chi-négyzet próba

60

A vallásosságra összpontosítva ismét erős kapcsolatot ábrázolhatunk. Megfigyelve a vallásosság skála két végét, azt találjuk, hogy akik vallásosnak tartják magukat, azok hajlamosabbak az egy életre szóló kapcsolat megjelölésére, akik viszont nem vallásosak, azok a függetlenségük megtartását helyezik előtérbe (Kruskal-Wallis teszt: χ2=16 p=0,013). Ezután megkérdeztük a fiatalokat, hogy mi a véleményük magáról a házasság intézményéről. Az eredmények azt mutatják, hogy a házasság nem vesztett értékéből, a fiatalok szemében ma is pozitív konnotáció társul hozzá (3. táblázat). Smock (2004) is megerősíti, hogy a házasság intézményének térvesztése mellett egy magasan értékelt státust hordoz. Viszont megjelenik a válaszadók tizedénél az a szemlélet, amely szerint nincs jelentősége a papírnak, és sokkal jobb hivatalos kötöttség nélkül együttélni. 3. táblázat Vélekedés a házasságról a szociodemográfiai változók tükrében Mi a véleményed a Teljes házasságról?

35,1%

33,6% 37,1%

36,4%

33,2%

36%

ellenére 28,5%

28,2% 28,8%

30,6%

25%

30,2%

24,3% 21,3%

22,8%

25%

20,1%

11,1%

12%

10%

7,3%

14,3%

12,2%

2,4%

2%

2,9%

2,9%

2,6%

1,4%

dolog ami

nehézségek

Lányok Gimnázium Szakközép Szakiskola

minta

Nagyon szép, szent

Hivatás,

Fiúk

a

boldogsághoz vezet Egy

konzervatív

szokás,

amit

egyre 22,9%

kevesebben követnek Hülyeség, fölösleges teher, vagy csak egy papír,

sokkal

jobb

együtt élni Egyéb

p > 0,05 Szerinted jövője

a

p > 0,05

van-e házasság

intézményének?

61

A

házasság

örök

intézmény, semmi sem 34,4%

38,9% 28,9%

27,2%

36,9%

41,9%

45,6% 57,4%

59,7%

48,0%

41,9%

14,1% 9,5%

10,2%

13,1%

13,2%

1,3%

2,9%

2,0%

2,9%

rendítheti meg Válságba került, de kiheveri,

s

tovább 50,8%

fejlődik Idejétmúlt, hovatovább felesleges 12,0% intézmény Egyéb

2,8%

4,1%

p < 0,01

p < 0,05

Megjegyzés: Chi-négyzet próba A különböző nemű és iskolatípusba járó diákok között nincs lényeges véleményeltérés. Amennyiben viszont a szülők családi állapotával hasonlítjuk össze, akkor a statisztikai teszt szignifikáns különbségeket mutat. A házasságban élő szülők gyermekei nyilatkoztak a legpozitívabban a házasságról, akik viszont otthon élettársi kapcsolatban élő szülőket látnak, azok tartják csupán papírnak. Figyelemre méltó azonban, hogy nagyarányú azoknak a válaszoknak a száma is, akik konzervatív szokásként aposztrofálják, ami azt jelenti, hogy valóban átment a házasság egy devalválódási folyamaton. Ugyanez jelenik meg, ha azt vizsgáljuk, hogy kivel élnek együtt a gyerekek. A kétszülős háztartásban élők véleménye a legpozitívabb. Hangsúlyozni kell, hogy a vallásosság ismét fontos tényező. Míg a nem vallásos tanulók 26,1%-a szerint szent dolog a házasság, addig a vallásosak között 67,8% értett ezzel egyet. A házasságról vallott vélemények mellett a házasság jövőjének bejóslása volt a kérdezettek feladata. A fenti táblázatban jól kivehető, mint már korábban is említettük, hogy a fiatalok érzékelték, hogy a házasság intézménye válságba került. A válaszadók 50,8% ezt az alternatívát látta a leghelyesebbnek. Ők bíznak eme intézményben, hiszen úgy vélték, hogy ezt a válságot ki is fogja heverni. Emellett 34,4% véleménye szerint örök intézmény a házasság, 12% pedig idejétmúltnak tartja. Ezekből a számokból is jól látható, hogy azok aránya nem túl magas, akik kifejezetten feleslegesnek és idejétmúltnak tartják a házasságot, és nem szavaznak neki bizalmat a jövőben. Itt is az látszódik, hogy a többség a hagyományos családmodellhez ragaszkodik. A fiúk

62

jövőképe pozitívabb, szerintük mindig létező örök intézmény a házasság, a lányok kissé „reálisabban” látják a helyzetet, ők inkább a válságra összpontosítottak. Iskolatípus tekintetében a szakközépiskolások a két szélsőséges véleményt választották, a gimnazisták viszont a válságot látták igazoltnak. A vallásosság az előzőekhez hasonlóan megint nagy jelentőséggel bír (2. ábra), csakúgy, mint a szülői háttér. A házasság örökkévalóságában a házas családi állapotú szülőkkel élők hisznek leginkább (72,8%). A családstruktúra fényében megállapíthatjuk, hogy azok, akik mindkét szülővel, házas szülőkkel élnek együtt, hisznek magában a házasságban és annak jövőjében a leginkább. Akiket viszont csak az egyik szülő nevel, azok jelenleg nagyobb arányban nem támogatják ezt a vélekedést. Követik az otthoni mintát bizonyosan valamilyen tekintetben, hiszen a szülők által közvetített értékek meghatározók. A minta erejével történő szocializáció során mintegy beleivódik a fiatalok életébe a saját családjukban megélt kapcsolati magatartás és az értékek számukra természetesebbnek tűnnek. Nagyon vallásos Idejétmúlt, hovatovább felesleges intézmény

Vallásos Inkább vallásos

Válságba került, de kiheveri, s tovább fejlődik

Is-is Inkább nem vallásos Nem vallásos

A házasság örök intézmény, semmi sem rendítheti meg

Egyáltalán nem vallásos 0

10

20

%

30

40

50

2. ábra A házasság jövőjének jóslása a vallásosság tekintetében (N=539) Párkapcsolati attitűdök A párkapcsolati preferenciák kialakításához a 11 párkapcsolatra vonatkozó változót faktoranalízisnek vetettünk alá varimax rotációval. Az értelmezéshez az 1-nél nagyobb sajátértékkel rendelkező változókat vontuk be, és a 0,30-nál nagyobb faktorsúlyokkal rendelkező változókat vettük be a releváns változók összeadásával képzett skálákba. Jól elkülönült a házasságpárti, az élettárspárti attitűd, azonban egy harmadik is

63

körvonalazódott, amelyet egyfajta bizonytalanság jellemez. Az így képzett skálák megbízhatóságát jellemző Cronbach alpha értékei a következők voltak: házasságpárti (pl. „Jobb, ha az ember a törvény előtt is szentesíti a kapcsolatát”): 0,68; élettárspárti (pl. „Fölösleges a papír, ha két ember szereti egymást”): 0,48; bizonytalan (pl. „Még mindig rossz szemmel néznek arra, aki egyedül akar maradni”): 0,55. A faktorok a variancia 48%-át magyarázták meg összességében, tehát jól jellemezték a fiatalok párkapcsolati preferenciáit. A továbbiakban a faktorváltozók alapján létrehozott összesített skálapontokat alkalmaztuk az elemzések során.

4. táblázat A faktoranalízis alapján létrehozott párkapcsolati preferenciák Faktorok a sajátértékekkel 1. faktor (2,3)

2. faktor (1,6)

Párkapcsolati attitűdök 1. Fontos, hogy az ember

3. faktor (1,5)

Faktorsúlyok 0,507

0,343

-

-

-

0,648

0,717

-

-

-

-

0,454

-

0,674

-

-

0,586

-

0,328

0,608

-

0,499

0,443

-

egyvalakivel élje le az egész életét. 2. Az együttélés éppen olyan jó, mint a házasság. 3. Jobb, ha az ember a törvény előtt is szentesíti kapcsolatát. 4. Manapság jobb elválni, ha a házastársak nem értik meg egymást. 5. Még mindig rossz szemmel néznek arra, aki egyedül akar maradni. 6. A válás komoly probléma Magyarországon. 7. Azoknak a pároknak, akiknek közös gyerekük van, mindenképpen össze kell házasodniuk. 8. A gyereknek jobb, ha egy olyan családban nő fel, ahol az anya és az apa házasok.

64

9. A házasság egy régimódi,

-0,755

-

-

0,353

-

0,699

-0,576

-

0,517

Faktor elnevezése

Házasságpárti

Bizonytalan

Élettárspárti

Cronbach alfa

0,68

0,55

0,48

%-os variancia

25,5

11,5

11,3

divatjamúlt intézmény. 10. Jó ötlet a házasság előtt együtt élni, hogy megismerhessük a másik felet. 11. Fölösleges a papír, ha két ember szereti egymást.

A házasságpártiak szerint jobb, ha a kapcsolat a törvény előtt szentesített. Ők fontosnak tartják azt a tradicionális értéket, hogy az ember egyvalakivel élje le életét, és hogy a szülők, amennyiben gyermeket vállalnak, akkor házasodjanak össze. Mindezek mellett erőteljesen elutasították azt a kijelentést, hogy a házasság régimódi intézmény. Az élettárspártiaknál előtérbe került az az állítás, hogy a papír fölösleges, tehát nem szükséges törvény előtt szentesíteni a párkapcsolatot, jól működik anélkül is, mert a szeretet összetartja. Ők egyenrangúnak vélik az élettársi kapcsolatot a házassággal. Szerintük a házasság előtti együttélés kifejezetten hasznos. A bizonytalankodók csoportja rokonszenvez a tradicionális értékekkel, de nem foglal egyértelműen állást az együttélés versus házasság kérdésében. Fontos rámutatni, hogy a középiskolások közül még nem mindenkit foglalkoztat ez a kérdés, vagy még nincsenek kialakult vélemények a párkapcsolati stratégiát illetően. A legerősebb véleményegyezés a próbaházasságra vonatkozó kérdésnél körvonalazódott ki: 92,2%-uk egyetértett vele. Ugyanez a tendencia abban a kérdésben, hogy a gyermeknek jobb, ha a szülők házasok. Ezzel a kijelentéssel 78,5%-uk értett egyet. A 5. táblázat mutatja be, hogy milyen skálapontszámokat értek el a diákok az egyes skálákon. Nemek alapján semmi különbség nincs a párkapcsolati attitűdökben. A fiúk és a lányok ugyanolyan értékeket jelöltek az egyes állításoknál, ezért ugyanolyan átlagértékeket értek el a különböző skálákon. Szintén ezzel a helyzettel szembesülünk, amennyiben az iskolatípusokra koncentrálunk, kivételt ez alól csupán az élettársi kapcsolat jelent, amit leginkább a szakközépiskolás diákok fogadnak el (5. táblázat).

65

Ha további vizsgálatokat végzünk bizonyos demográfiai változók mentén, új összefüggéseket tárhatunk fel (6. táblázat). A vallásosság kapcsolatát megfigyelve azt tapasztaljuk, hogy erőteljes hatása van a fiatalok attitűdjeire. Minél vallásosabb valaki, annál biztosabb, hogy a házasságot preferálja az élettársi kapcsolattal szemben. Láthatóvá válik, hogy a szülők iskolázottsága szintén szoros kapcsolatban van a párkapcsolati attitűdökkel. Minél iskolázottabb a szülő, annál biztosabb, hogy gyermeke magasabb skálapontszámot ér el a házasságpárti skálán. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy kizárólag tendenciaszerű megállapításokkal élhetünk, hiszen valójában mindegyik iskolatípusban megtalálható a három attitűd. A származási családban látottak tehát meghatározók a vélekedésekben és az egyes iskolatípusokban tömörülhetnek a diákok a szülők státusa szerint.

66

67

p > 0,05

p < 0,01

2,4

2,9

3,9

Szórás

12,3

12,9

19,3

Átlag

Szakközép

2,2

2,9

3,9

Szórás

11,9

13,0

19,2

Átlag

Szakiskola

-0,02 0,23***

-0,02 0,35***

Társadalmi helyzet (SES)

Vallásosság mértéke

*** p < 0,001

0,03

0,12*

Anya iskolai végzettsége

** p < 0,01

0,01

0,09*

Apa iskolai végzettsége

Pearson R korrelációs együtthatók: * p < 0,05

Bizonytalan

Házasságpárti

-0,27***

0,02

-0,12**

-0,06

Élettárspárti

6. táblázat Párkapcsolati attitűdök összefüggése a szociodemográfiai változókkal (korrelációelemzés)

11,9

11,6

11,9

12,0

2,2

p > 0,05

12,9

b

p > 0,05

12,9

20,0

13,1

3,1

19,8

13,0

19,8

Átlag

p > 0,05

3,8

Szórás

Gimnázium

p > 0,05

19,3ª

Megjegyzés: ªKétmintás t-próba, bANOVA

Élettárspárti

Bizonytalan

Házasságpárti

Átlag

Átlag

Szórás

Lányok

Fiúk

5. táblázat Párkapcsolati attitűdök leíró statisztikái - nemenként és iskolatípusonként

2,2

3,0

3,8

Szórás

Kijelenthetjük, hogy a gimnáziumba járók szülei között találtuk a legtöbb házast, illetve ők a legkvalifikáltabbak, s gyermekeik körében is megfigyelhető, hogy inkább házasságpártiak.

A

szakközépiskolások

viszont

inkább

élettárspártiak,

és

a

szakközépiskolások szülei között is alacsonyabb a házasságban élő szülők arányszáma Az értékrend és a párkapcsolati attitűdök különbségei a nemek szerint A 7. táblázatban láthatjuk az elemzésbe bevont skálák átlagait és szórásértékeit nemek szerint, és a kétmintás t-próba eredményeit. Az adatok azt tükrözik, hogy a párkapcsolati attitűdökben nincs statisztikai eltérés nemek szerint, tehát nem jellemző például az, hogy a lányok inkább házasságpártiak, a fiúk pedig élettárspártiak volnának (5. táblázat). A többszörös szerephez való viszonyulás sem elsősorban nemtől függ, mind a fiúk, mind pedig a lányok elkötelezettek, azok a fiatalok pedig, akik nem érdeklődnek még e problémák iránt, szintén mindkét nemhez tartoznak. A rugalmasság tekintetében azonban megfigyelhető különbség; a lányok nagyobb rugalmasságról számoltak be e téren. Az általános értékrendben mutatkozott meg leginkább a nemek szerinti eltérés: a gyermeki kötelességet inkább a lányok, a férfiközpontúságot pedig inkább a fiúk fogadják el. A vallásosság nagyobb mértékben jellemző a lányokra. 7. táblázat Az értékrend különbségei a nemek szerint Fiúk Átlag

Lányok Szórás

Átlag

t-próba Szórás

szignifikancia szint

Általános értékek Vallásosság

2,6

1,6

3,0

1,6

p < 0,001

Gyermeki kötelesség

14,6

2,8

15,1

2,5

p < 0,05

Férfiközpontúság

14,0

3,3

10,1

2,6

p < 0,001

Végzetszerűség

6,1

1,5

5,9

1,5

p > 0,05

Elköteleződés

39,0

6,7

39,7

6,0

p > 0,05

Az érdeklődés hiánya

30,0

5,3

30,1

5,6

p > 0,05

Többszörös szerephez való

viszonyulás

(ATMRP)

68

Rugalmasság

36,4

4,9

38,0

4,3

p < 0,001

A 8. táblázat többváltozós regresszió elemzést mutat be, ahol a párkapcsolati preferenciák hátterében álló családi változók jelentőségét mértük fel. A független változók: a szociodemográfiai változók, a családjellemzők, az általános értékrend mutatói, valamint a többszörös szerephez való viszonyulások. A regresszió analízissel célunk volt feltárni, hogy milyen változók húzódnak meg a különböző preferenciák hátterében. Az elemzésből kiderül, hogy a családi jellemzők, valamint a szociodemográfiai mutatók közül egy sem meghatározó a párkapcsolati preferenciák alakulásában. Egyedül a kor bizonyult szignifikánsnak egy esetben: a korral nő a bizonytalan viszonyulás. Az általános értékrend mutatói azonban jól jellemzik a párkapcsolati preferencia-struktúrát. A vallásosság egyértelműen azokra jellemző, akik házasságpártiak, esetleg bizonytalanok, ugyanakkor a vallásosság negatív előjellel szerepel, azaz nem jellemző azokra, akik az élettársi kapcsolatot preferálják. A gyermeki kötelesség nem függ össze az élettársi kapcsolat választásával, ugyanakkor leginkább a házasságpártiakra, valamint a bizonytalanokra jellemző, csakúgy, mint a férfiközpontúság. A végzetszerűség, a jelennek élés ugyanakkor kapcsolatba hozható az élettársi kapcsolat preferálásával. A bevitt változók leginkább a házasságpárti beállítódást magyarázzák meg (35%), legkevésbé pedig az élettársi preferenciát (21%).

8. táblázat Regresszió elemzés a párkapcsolati preferenciát befolyásoló változók mentén (N = 551) Házasságpárti

Élettárspárti

Bizonytalanság a

beállítódás

beállítódás

preferenciában

Kor (évek)

0,05a

0,03

0,08

Település (város = 1, falu = 2)

-0,05

0,02

0,10*

Apa iskolázottsága

0,05

-0,01

0,05

Anya iskolázottsága

0,03

0,01

-0,01

Társadalmi helyzet besorolás

0,10

-0,09

0,02

Szakközépiskolab

-0,01

0,06

0,01

Szociodemográfiai változók Nem (fiú = 1, lány = 2)

69

Szakmunkásképző

0,04

0,04

0,01

0,05

-0,05

0,01

Kétszülős család

0,06

-0,09

0,06

Szülők házasokc

0,06

0,03

0,14

Szülők elváltak

-0,04

-0,02

0,07

Szülő özvegy

-0,01

0,04

0,04

Vallásosság mértéke

0,21***

-0,31***

0,10*

Gyermeki kötelesség

0,17***

-0,07

0,13***

Férfiközpontúság

0,10*

0,05

0,21***

Végzetszerűség

-0,05

0,19***

-0,04

0,15**

0,12*

0,14*

Elköteleződés

-0,23***

0,12*

-0,16**

Érdeklődés hiánya

0,06

0,01

0,03

12,243***

7,904***

7,049**

0,35***

0,21***

0,23******

Család jellemzői

Általános értékrend

Többszörös szerep megítélése

Rugalmasság Konstans 2

R

* p < 0,05

** p < 0,01

*** p < 0,001, egyoldalú próba

Megjegyzés. aStandardizált regressziós koefficiens bReferencia kategória: gimnázium Referencia kategória: szülők élettársi kapcsolatban élnek

c

Jövőbeli aspirációk: a fiatalok párkapcsolati és családformációra vonatkozó tervei A következő kérdésblokk a fiatalok életeseményeire fókuszált (Mikorra tervezed, hogy megtörténjenek veled az alábbi események?). A felsorakoztatott életesemények között szoros kapcsolatot találunk. Például a szüzesség elvesztése és az első szerelmi kapcsolat kialakítása (r=0,416 p<0,001); vagy az eljegyzés és a házasság között szoros a kapcsolat (r=0,615 p<0,001). A szüzesség elvesztését 15-18 év közé teszik, legtöbben a 16 éves kort jelölték meg a diákok. Az első szerelmi kapcsolat kialakítása 14-17 év közé esik, szintén a 16. életévre datálják legnagyobb arányban ennek bekövetkezését. A házasság bekövetkezésénél legtöbben a 25 éves kort említik, illetve a 30-at (átlag = 26 év).

70

Emellett fontos kiemelni a „soha” opció nagyarányú választását, 13,3%. Valószínűleg ők azok, akik a házasságot fölöslegesnek bélyegezték, és saját függetlenségüket hangsúlyozták, esetlegesen maguk is olyan családból származnak, ahol együttélnek a szülők. A munkával kapcsolatban 20-25 év között vállalnának stabil állást (átlag = 22,8 év). Gyerekvállalásnál öt évvel hátrább tolódik ez a tartomány a 25-30 éves korcsoportra, átlag = 27,4 év. Az anyagiak megteremtése tehát elsődleges, utána jöhet a családalapítás. Ez az általános nézet tehát, ami napjainkra jellemzően, igazolást nyer. Az elköltözést 18-20 év közé teszik. Ebből arra következtethetünk, hogy az egyedüllétet is ki akarják próbálni. A saját lakás megszerzése 18 éves korban várható a mai fiataloknál. Szülők szerepe itt nyilvánvalóan fontos, hiszen nincs anyagi fedezetük erre. Az eljegyzést 24-25 éves korra tűzték ki. Itt megemlítendő a „soha” válasz nagy aránya, főleg a lányoknál, mivel szerintük az eljegyzés nem egy kölcsönös aktus, hanem a fiúk jegyzik el a lányt. A fiúk a 27 éves kort preferálják e tekintetben. A tanulmányok befejezését 18-24 év közé tették. A családi karrier, a tipikus életút tehát a következő: első szerelem, szüzesség elvesztése, elköltözés, saját lakás, tanulmányok befejezése, stabil állás, állandó partner, eljegyzés, házasság, gyerekvállalás. A nemek közötti különbségekre fókuszálva (9. táblázat) azt tapasztaljuk, hogy az egyes életesemények bekövetkezését más életkorra teszik a lányok, mint a fiúk. A lányok később szeretnék elveszteni szüzességüket. Később szeretnének dolgozni, mert tovább szeretnének tanulni, mint a fiúk. Korábbra datálják viszont az eljegyzést, az állandó partnert, a szülőséget és a házasságot, mint a fiúk. Így tehát a fiúkra jellemzőbb inkább a házassághalasztás. 9. táblázat A fiatalok jövővel kapcsolatos aspirációinak időzítési terve nemi bontásban Fiúk

Lányok

Átlag

Szórás

Átlag

Szórás

1. Szüzesség elvesztése*

16,1

2,13

16,7

1,82

2. Első szerelmi kapcsolatot kialakítani

15,7

3,14

15,8

2,23

3. Megházasodni*

27,1

7,27

25,7

2,74

4. Stabil állásban dolgozni*

22,5

4,42

23,8

2,61

5. Először anya/apa lenni*

28,0

4,96

26,9

2,90

6. Állandó partnerrel együtt élni

23,7

6,60

22,9

4,16

71

7. Elköltözni hazulról

21,4

4,33

20,9

2,46

8. Saját lakásba költözni

22,4

4,39

22,0

2,62

9. Eljegyezni valakit*

25,0

4,45

23,9

2,94

10. Befejezni tanulmányaimat*

21,6

2,28

23,3

2,21

* p < 0,05

Kétmintás t-próba

Iskolatípusok szerint szintén találunk eltéréseket: a gimnazisták tanulnának a legtovább, így később lépnének be a munkaerőpiacra. Ami igazán érdekes, hogy a szülői szerep, mint életesemény bekövetkezésében egyeztek leginkább a vélemények: 27 éves koruk végére tették a gyermekvállalást. Korábban már utaltunk arra, hogy a szülői minta milyen nagy hatással bír a fiatalok jövőképére; ez az életesemények bekövetkezésében is számottevő. A házassággal és az eljegyzéssel kapcsolatosan fedezhetünk fel differenciát. A házas szülők gyermekei korábbi életkorban jegyeznék el egymást és kötnének házasságot. Továbbá a vallásosság szerepe sem elhanyagolható (10. táblázat). 10. táblázat A vallásosság összefüggése a jövőbeli tervekkel Vallásosság 1. Szüzesség elvesztése

0,137**

2. Első szerelmi kapcsolat kialakítása

0,097*

3. Megházasodni

0,141**

9. Eljegyezni valakit

0,093*

10. Befejezni tanulmányaimat

0,143**

Pearson R korrelációs együtthatók * p < 0,05

** p < 0,01

4.3 Projekt II. - Szülői értékek és vallásosság A 2008-as vizsgálatban a szülői hatások mellett a vallásosság hatásaira, mint jelentős szociokulturális védőfaktorra is hangsúlyt fektettünk. A minta szociodemográfiai jellemzői A minta rövid jellemzésében azokra a változókra koncentrálunk, amelyek kiemelkedő relevanciával bírnak a vizsgálat szempontjából. A fiatalok döntően teljes családban

72

élnek. A családi háttér vizsgálatakor elmondható, hogy a minta 62,3%-a két édesszülővel él együtt, 11,8%-uk pedig egy édesszülővel és egy nevelőszülővel. Ez azt jelenti, hogy 74,1% rendelkezik anya és apamintával. A gyermeküket egyedül nevelőkre jellemző, hogy 19%-ban az anya, 4,3%-ban pedig az apa neveli gyermekét. A testvérek számát tekintve a többség egy testvérrel rendelkezik (46,3%), 27,4% azok aránya, akinek két testvérük van. Fontos megemlíteni az egykés családokat, a kérdezettek 12%a egyedüli gyermek (11. táblázat). Nemek szerint szignifikáns különbségnek lehetünk tanúi, a fiúknál magasabb a két édes szülős családok aránya, a lányoknál ez a gyermeküket egyedül nevelő édesanyák felé mozdul el. 11. táblázat Szülő-gyermek kapcsolat és családi kohézió mértéke Teljes minta

Fiúk

Lányok

Két édesszülő

62,3

65,2

58,3

Egy édesszülő és egy

11,8

11,7

12,0

Édesanyával

19,0

15,4

23,4

Édesapával

4,3

4,3

4,3

Egyéb

2,6

3,1

2,0

Soha

8,7

8,7

8,7

Elég ritkán

20,3

16,1

25,4

Néhányszor

29,9

31,7

27,8

Legtöbbször

28,3

30,2

26,0

Mindig

12,7

13,3

12,1

Soha

6,6

7,2

5,9

Elég ritkán

19,4

23,4

14,5

Néhányszor

30,1

33,9

25,4

Legtöbbször

28,4

25,5

32,1

Mindig

15,5

10,1

22,1

Szignifikancia

Családi háttér

nevelőszülő

p < 0,05

Családi vacsora

p > 0,05

Probléma megbeszélés

73

p < 0,001

Családi kohézió A családi kohézió keretében néhány hangsúlyos változó megoszlását figyeltük meg, ami a szülő-gyerek kapcsolat minőségét tárja fel. Szintén a 11. táblázat mutatja be a gyakorisági megoszlásokat, a fiúk és lányok közti különbségeket kiemelve. A mintában 12,7% azok aránya, ahol a családi vacsora mindig együtt zajlik, illetve 28,7% ahol legtöbbször együtt étkeznek. Ez a változó a szülő-gyermek kapcsolat minőségi aspektusára utal. Nemek szerint szignifikáns különbséget nem jelzett a Chi-négyzet próba, viszont láthatjuk az arányokból, hogy a fiúknál valamivel magasabb az együttvacsorázás aránya. Ami ehhez szorosan hozzátartozik, az a problémák megbeszélése a szülőkkel. A fiatalok 43,9%-ban gyakran megbeszélik problémáikat szüleikkel. Nemeket tekintve a lányoknak szignifikánsabban magasabb a probléma megbeszélés szükséglete. A lányok 22,1%-a mindig megbeszéli problémáit a szüleivel. Szülői támogatás és szülői nevelési praxis A 12. táblázat mutatja be azokat a szülői változókat, amelyeket az elemzésbe bevontunk. A skálákról elmondható, hogy a szülőktől kapott társas támogatásban az anyák előkelő helyet kaptak, de természetesen ez szorosan összefügg az apától kapott támogatással (r=0,281 p<0,001). A gyermeki kötelesség skálán (5-20) a megkérdezettek magas átlagpontszámot értek el M=15,1 SD=3, ami azt mutatja, hogy a szülők tisztelete és értékrendjük követése erősen él bennük. Egyéb itemeket is bevontunk az elemzésbe, amelyek a szülői nevelési praxist állítják fókuszpontba. A szülők-gyermek kapcsolat minőségére kérdeztünk rá, amit az együtt töltött idő mértékével és a problémamegbeszéléssel mértünk (átlag és szórás értékek feltüntetve). Emellett a szülői kontroll és monitoring került előtérbe, ahol azt az eredményt könyvelhetjük el, hogy a szülők inkább tudják, hogy gyermekük hol tölti szabadidejét, minthogy szigorúan kontrollálná a szabadidő mértékét. Nemi különbségek kimutathatók a szülői praxisra vonatkozóan, a lányokra sokkal jobban odafigyelnek a szülők, mint a fiúkra (t1=-7,05 p<0,001; t2=-5,6 p<0,001).

74

12. táblázat A szülői támogatásra vonatkozó változók Átlag (Szórás) Anyai támogatás (6-24)

19,8 (4,2)

Apai támogatás (6-24)

16,7 (5,3)

Közös vacsora a családdal (1-5)

3,2 (1,2)

Probléma-megbeszélés a szülőkkel (1-5)

3,3 (1,1)

Szülői kontroll (1-5)

2,8 (1,5)

Szülői monitoring (1-5)

3,8 (1,2)

Gyermeki elkötelezettség skála (5-20)

15,1 (3,0)

Egészségmagatartás A 13. táblázatban láthatjuk a szerfogyasztásra vonatkozó prevalenciát. A dohányzás mértéke a megkérdezett fiatalok körében igen magas. 54,5% a megkérdezettek körében dohányzik és 45,5%-uk vallotta, hogy egyáltalán nem él ezzel az egészségkárosító szerrel. Meglepő, hogy 16,3%-uk akár egy doboz cigarettát is elfogyaszt naponta. A szeszesital-fogyasztásnál a „nagyivást” mértük, a diákok 31,7%-a nem fogyasztott nagy mennyiségű alkoholt az elmúlt 3 hónapban, ezzel szemben 10,2%-uk több mint 10 alkalommal tette ezt. A marihuána fogyasztása szempontjából 83,7% egyáltalán nem fogyasztott az elmúlt időszakban, viszont 4,7% több mint 10 alkalommal szívott marihuánát.

13. Táblázat Fiatalok szerfogyasztása (N=881) % Dohányzás az elmúlt 3 hónapban Egyáltalán nem

45,5

Csak néha egyet-egyet

16,3

1-5 szálat naponta

11,1

6-10 szálat naponta

10,7

11-20 szálat naponta

10,8

20-nál többet naponta

5,5

75

Nagyobb mennyiségű alkohol fogyasztása az elmúlt 3 hónapban Egyszer sem

31,7

1-szer

12,7

2-szer

17,1

3-5-ször

19,0

6-9-szer

9,3

10-szer vagy többször

10,2

Marihuána fogyasztása az elmúlt 3 hónapban Egyszer sem

83,7

1-2-szer

8,5

3-9-szer

3,1

10-19-szer

1,6

20-39-szer

1,1

Több mint 40-szer

2,0

A családi háttér vizsgálatakor ki kell térnünk arra is, hogy a szülők milyen jellegű kapcsolatban élnek. A szerfogyasztást vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy egyedül a dohányzásnál mutatható ki szignifikáns különbség a szülők családi állapota alapján (χ²=34,9 p<0,05). Ahol a gyermekek kétszülős családban élnek, ott a legkisebb a dohányzás mértéke, ahol viszont a gyerekek megtapasztalták szüleik válását, vagy esetleg elvesztették az egyik szülőt, ott a dohányzás nagyobb méreteket ölt. A depresszió megjelenésére nem volt hatással a szülők családi állapota (F=1,3 p>0,05), viszont az élettel való elégedettségre szintén hatással volt, hogy a fiatal mindkét édesszülőjével él együtt vagy sem (F=2,7 p<0,05). A 14. táblázatban jól látható, hogy a vizsgált változók között mennyire szoros összefüggéseket tárt fel a korreláció-elemzés. A szerfogyasztás erős összefüggést mutatott a szülői változókkal. Ez azt jelenti, hogy minél magasabb a kapott társas támogatás a szülőktől, minél nagyobb a kontroll és a monitoring mértéke, minél szorosabb és bizalmasabb a szülő-gyerek kapcsolat, annál biztosabb, hogy a gyermek nem dohányzik, nem fogyaszt mértéktelenül alkoholt és nem szív marihuánát. A szülőkkel való jó és szoros kapcsolat tehát jelentős védőfaktorként funkcionál. Az egészségkárosító magatartás mellett a depresszió mértéke, az optimizmus szintje és az

76

élettel való elégedettség szintén összefüggéseket mutatott a szülői kapcsolatokkal. Az eredmények azt mutatják, hogy minél magasabb a kapott társas támogatás a szülőktől, minél nagyobb a monitoring mértéke, minél szorosabb a szülő-gyerek kapcsolat, annál kevésbé jelentkezik a depressziós tünet és annál optimistábbak és elégedettebbek a fiatalok az életükkel. A 15. táblázat tartalmazza a többszörös lineáris regresszió eredményeit, a szülői változók hatását a szerfogyasztásra nézve és ugyanebben a táblázatban foglaltuk össze a depressziós tünetek megjelenésére, az optimizmusra és az élettel való elégedettségre vonatkozó szülői hatást. Az eredmények azt mutatják, hogy mind a dohányzás, alkoholés marihuánafogyasztás tekintetében a szülői kontroll és monitoring védőfaktort jelent. A dohányzás valószínűsége kisebb azokban a családokban, ahol a közös vacsorák gyakoribbak, és ahol a szülők követik gyermekük szabadidős tevékenységeit, valamint korlátokat is szabnak nekik. Az alkoholfogyasztás esetében a kontroll és monitoring mellett a gyermeki kötelesség játszik szerepet. Minél inkább érzi a fiatal a szülők és értékeik tiszteletének szükségességét, annál kevésbé hajlamos „nagyivásra”. Hasonló eredményeket találunk a marihuána fogyasztással kapcsolatosan. A szülői kontroll és monitoring mellett fontos, hogy az apai támogatás hiánya jelentős rizikófaktor a droghasználat esetén. A depresszió, az optimizmus és az élettel való elégedettség esetében több változó jelentős hatása mutatható ki. Az anyától és az apától kapott támogatás befolyásolja a depresszió megjelenését és súlyosságát, valamint az optimizmus és az elégedettség szintjét. Minél több támogatást élnek meg a fiatalok, annál kevésbé észlelhetők depressziós tünetek és annál inkább optimistábbak és elégedettek az életükkel. Ugyanez igaz a közös vacsorák számának emelkedésével és azzal, hogy mennyire nyíltan képesek a problémák megosztására és megbeszélésére otthon. Az optimizmus esetében a probléma megbeszélése bizonyult fontosabb tényezőnek. Ezek mellett a depresszióra hatással van a szülői kontroll is, ahol a túl erős kontroll hajlamosíthat depresszív állapotokra, a szülői monitoring hiánya pedig az elégedetlenséget növeli. Mindezekből jól látható, hogy a családi miliő és a családi kötelékek minősége nagymértékű pozitívumokat hordoz az egészségkárosító magatartással szemben, illetve

77

a fiatalkori problémaviselkedéssel szemben, védelmet jelent a lehangoltság, depresszió ellen és az optimizmus szintjét, az élettel való elégedettséget is növeli.

78

79

-0,227*** -0,170***

-0,081* -0,153*** -0,0184*** -0,117**

Problémamegbeszélés a szülőkkel (1-5)

Szülői kontroll (1-5)

Szülői monitoring (1-5)

Gyermeki elkötelezettség skála (5-20)

*** p<0,001

-0,118**

-0,146***

Közös vacsora a családdal (1-5)

** p<0,01

-0,122**

-0,153***

Apai támogatás (6-24)

* p<0,05

-0,134***

-0,107**

Anyai támogatás (6-24)

-0,179***

-0,111**

Alkoholfogyasztás

Dohányzás

-0,098**

-0,198***

-0,137***

-0,060

-0,080*

-0,118**

-0,082*

fogyasztás

Marihuána

-0,217***

-0,097**

0,044

0,277***

-0,235***

-0,331***

-0,323***

CDI

0,314***

0,132***

0,001

0,405***

0,305***

0,325***

0,316***

0,194***

0,131***

0,024

0,273***

0,137***

0,195***

0,232***

Elégedettség Optimizmus

14. táblázat Korreláció értékek a káros szenvedélyek és a szülői támogatásra vonatkozó változók között (N=881)

80

-0,097 -0,090* 0,077 -0,086* -0,151**

Apai támogatás

Közös vacsora a családdal

Problémamegbeszélés a szülőkkel

Szülői kontroll

Szülői monitoring 5,5*** 0,10***

4,51*** 0,07***

Konstans

R²

** p<0,01

-0,088*

-0,222***

-0,132***

0,079

-0,044

-0,049

-0,023

-0,033

* p<0,05

Marihuána

0,06***

2,3***

-0,025

-0,189***

-0,084*

0,070

-0,046

-0,077*

0,003

fogyasztás fogyasztás

Alkohol

Gyermeki kötelesség skála

*** p<0,001

-0,031

Anyai támogatás

Szülői támogatásra vonatkozó változók

Dohányzás

0,21***

24,4***

0,034

0,026

0,069*

-0,095**

-0,103**

-0,239***

-0,242***

CDI

0,26***

6,8***

0,086*

-0,069*

-0,042

0,232***

0,134***

0,187***

0,132**

az élettel

0,12***

19,6***

0,005

0,026

-0,041

0,190***

0,062

0,111**

0,092*

Elégedettség Optimizmus

15. Táblázat – Lineáris regresszió modell - a szülői támogatás szerepe a fiatalkori problémaviselkedésben

A középiskolások vallásosságának feltérképezése A vallási hátteret három kérdés alapján térképeztük fel. A 3. ábrán a „Milyen vallású vagy?” nyitott kérdésre kapott válaszokat mutatjuk be. A kérdés típusából fakad, hogy több felekezet és kisegyház is említésre került, mint például természeti wicca vallás (0,2%), a rasztafarik (0,2%) a buddhisták (0,3%) vagy pedig az ősmagyar sámánizmus követői (0,5%). Valamint észrevehető, hogy sokan pusztán kereszténynek tartják magukat és nem jelöltek meg pontosabb kategóriát (23,4%). Megfigyelhető viszont még mindig a római katolikusok dominanciája (35,6%). Figyelemre méltó azok nagy aránya is, akik egyértelműen jelezték, hogy egyáltalán nem vallásosak és nincs semmiféle vallási kötődésük (30,9%), ami jól tükrözi a szekularizációs elmélet érvényességét.

Vallási megoszlás (N=879) rasztafari unitárius pravoszláv hindu adventista jehova tanúi természeti wicca sámánizmus buddhista zsidó görög katolikus görög keleti muszlim baptista evangélikus keresztény református

római katolikus nem vallásos

0

5

10

15

20

%

25

30

35

40

3. ábra Középiskolások vallási megoszlása A felekezethez tartozás összevont kategóriáiról elmondhatjuk, hogy megkérdezettek nagy része tagja valamely felekezetnek, viszont sokan felekezeti hovatartozás nélkül tartják magukat vallásosnak („maga módján vallásos”). A 4. ábra a vallásosság mértékét mutatja be. A megkérdezettek eredetileg hétfokú skálán jelölték, hogy mennyire tartják magukat vallásosnak. A válaszok ismét tanúskodnak a szekularizáció mértékéről; a válaszadók 41%-ban az „egyáltalán nem vagyok vallásos” kategóriát választották.

81

A vallásosság mértéke hétfokú skálán (N=875) nagyon

3,2 1,6

6

5,9

5

9,4

4

20,1 18,7

3 2

41 0

10

20

%

30

egyáltalán nem

40

50

4. ábra A vallásosság mértéke A harmadik kérdésben a vallásgyakorlásra koncentráltunk, mégpedig arra kérdeztünk rá, hogy milyen gyakran járnak templomba és/vagy vallási jellegű rendezvényekre. Az 5. ábrán látható, hogy a válaszadók majdnem fele jelezte, hogy sohasem látogatja a templomot, és semmilyen vallási jellegű rendezvényre sem jár (49,8%), sokan évente egy-két alkalommal jelennek meg ilyen rendezvényeken (36,6%). Milyen gyakran jársz templomba, vallási rendezvényekre? (N=879) rendszeresen

2,2 1,7

gyakran néha

9,7 36,6

1-2szer egy évben

49,8 0

10

20

30 %

40

50

soha

60

5. ábra Templom és vallási jellegű rendezvények látogatottsága Már ezekből az eredményekből kitűnik, hogy a szekularizáltság igen nagymértékben jellemezi a mai fiatalok életét. 15 Sokan nagymértékű szembenállással közelítenek e témához, mivel egyértelműen deklarálják, hogy nem vallásosak, és nem tartoznak semmiféle egyházi közösséghez, nem jellemző rájuk a vallásgyakorlás sem. Ugyanakkor a másik trend, az új vallási mozgalmak megjelenése és népszerűvé válása is megmutatkozott, új vallási közösségeket is említettek a fiatalok a történelmi egyházak mellett.

15

Vagy csupán a serdülőkori ateizmussal állunk szemben (Horváth-Szabó 2007)

82

A fiatalok vallásossága a szociodemográfiai változók tükrében Megvizsgálva a szociodemográfiai változókat észrevehetők bizonyos különbségek. A 6. ábra mutatja, hogy felekezeti besorolás alapján eltéréseket figyelhetünk meg a lányok és fiúk között (χ²= 13,8 p<0,01). Mivel a felsorolt felekezeti hovatartozás színes palettát mutatott új változót hoztunk létre, melyben különválasztottuk a következő kategóriákat: 1) nem tartozik felekezethez 2) maga módján vallásos 3) felekezethez tartozó. A válaszok alapján a lányok inkább tartoznak felekezethez, mint a fiúk (6. ábra). Felekezeti csoportok nemek szerint (N=881) Felekezethez tartozó

Lányok Fiúk

Nem tartozik felekezethez

0

20

%

40

60

6. ábra Felekezeti csoportok megoszlása nemek szerint Nemek szerint más szignifikáns különbségek nem fedezhetők fel sem a vallásosság mértékében (χ²= 3,6 p>0,05), sem pedig a vallási aktivitásban (χ²= 4,1 p>0,05). A felekezeti besorolásban a különbség az iskolai osztály (χ²= 22,4 p<0,01), valamint az életkor (χ²= 18,6 p<0,05) alapján is kitűnik. A felekezethez nem tartozók aránya 30% körül mozog mindegyik évfolyamban (7. ábra). Jól látható, hogy a felekezeti hovatartozás életkorral, iskolai évfolyammal együtt növekszik. Ez azt is jelenti, hogy az alacsonyabb évfolyamokon a fiatalokra kevésbé jellemző a vallásgyakorlás, nagyobb a „maguk módján vallásos” fiatalok aránya. A vallásosság mértékében nem tapasztalhatók különbségek életkor (χ²= 8,6 p>0,05), vagy évfolyamok szerint (χ²= 3,5 p>0,05). Ugyanez fennáll a vallási aktivitás területén is, mind az életkor (χ²= 8,9 p>0,05), mind pedig az évfolyamok (χ²= 4,9 p>0,05) esetében is. Bár a gimnazisták a legnagyobb arányban tartoznak felekezethez (49%),

83

szemben a szakközépiskolások 45 és a szakmunkásképzősök 40,6%-ával, az eltérés nem bizonyult szignifikánsnak (χ²= 4,6 p>0,05). Felekezeti csoportok évfolyamok szerint (N=880) Felekezethez tartozó

Ötödik évfolyam Negyedik évfolyam

Maga módján vallásos

Harmadik évfolyam Második évolyam

Nem tartozik felekezethez

Első évfolyam

0

20

40

60

80

%

7. ábra A felekezeti csoport-hovatartozás évfolyamok szerinti bontásban

A családstruktúrát megvizsgálva azt találjuk, hogy a felekezeti csoportok (χ²= 8,6 p>0,1) és a vallásosság mértéke (χ²= 6,8 p>0,05) nem mutat szignifikáns eltéréseket. A vallási aktivitás kapcsán viszont (tehát hogy ki milyen gyakran jár templomba vagy vallási rendezvényre) a szülők családi állapota szerint találtunk eltéréseket (χ²=15 p<0,05 - 8. ábra). Azok, akik két édesszülővel élnek együtt, inkább járnak ilyen jellegű programokra, nagyobb rendszerességgel látogatják a gyülekezeti eseményeket. Természetesen meg kell említeni, hogy alapjában véve magas azok aránya, akik egyáltalán nem járnak templomba. Családi struktúra és vallási aktivitás (N=856)

Csak édesanya Egyik szülő és nevelőszülő Két szülő

So ha

A lk al m

R en ds ze an re ké se nt n

Csak édesapa

0

10

20

30 % 40

50

60

8. ábra A családstruktúra összefüggése a vallási aktivitással

84

A társadalmi réteg-besorolás a korábbi kutatásokban tapasztaltaknak megfelelően alakult, a fiatalok túlnyomórészt a szélesen értelmezett középosztályhoz tartozónak vallották magukat. A réteg-besorolás összefüggéseit megvizsgálva a vallással semmilyen kapcsolatra nem következtethetünk (felekezeti csoport-besorolás: χ²= 7,3 p>0,05; vallásosság mértéke: χ²= 3,4 p>0,05; vallási aktivitás: χ²= 8,5 p>0,05). A szülők iskolai végzettsége sem hozható összefüggésbe a fiatalok vallásosságával (p>0,05). Érdemes azonban kiemelni, hogy a nagyon vallásos kategóriát legnagyobb arányban az általános iskolai szülők gyermekei jelölték meg. A szülői értékrend követése és vallásosság a fiatalok körében A vallásosság az értékrend szilárd pontja, ezért fontos, hogy megvizsgáljuk a szülői értékrend követésének mértékét. A válaszadás során öt állítással való egyetértésüket vagy egyet nem értésüket kellett kifejezniük a diákoknak (9. ábra). A válaszok alapján elmondható, hogy a fiatalok számára fontos a szüleik tisztelete és a tőlük kapott értékek, életszabályok követése.

Szülői értékek (N=860)

Egyetért

Azért is szeretnék sikeres lenni az életben, hogy az emberek lássák, hogy szüleim helyesen neveltek fel Még akkor is tisztelnem kell a szüleimet, ha nem értek egyet minden cselekedetükkel A legrosszabb dolog, amit egy ember tehet, hogy tiszteletlenül bánik a szüleivel

Nem ért egyet

0

20

40

% 60

80

100

Szüleim halála után is követni fogom értékrendjüket

9. ábra Szülői értékrend követését mérő kérdések Amennyiben összevetjük a vallásosság mértékével, a vallási aktivitással és a felekezethez tartozás tényével a szülői értékek követését mérő skálát, rögtön kitűnik, hogy azok, akik vallásosabbnak tartják magukat, gyakrabban járnak vallási jellegű eseményekre, és felekezethez tartoznak, inkább egyetértenek a fenti állításokkal. Ez azt jelenti, hogy a vallásos fiatalok hajlamosabbak a szülői értékeket preferálni és tisztelni (16. táblázat).

85

16. táblázat A szülői értékrend követése a vallásosság tükrében Átlag

Szórás

Felekezeti csoportok szerint Felekezethez nem tartozó

14,43

3,40

Maga módján vallásos

15,28

2,90

Felekezethez tartozó

15,46

2,85

Vallásosság mértéke szerint Nem vallásos

14,48

3,26

Is-is

15,21

2,76

Vallásos

16,12

2,91

Vallási aktivitás szerint Soha

14,63

3,29

Alkalmanként

15,44

2,64

Rendszeresen

15,93

3,02

F érték

Szign. érték

9,51

p< 0,001

17,46

p< 0,001

11,41

p< 0,001

Megjegyzés: varianciaanalízis A szülői nevelési praxis és a fiatalok vallásosságának összefüggései A protektív tényezők között szerepel a korábban említett társas háló, azaz bizalmas kapcsolataink, melyektől társas támaszt remélhetünk. Az ilyen típusú szoros kapcsolatok, szülőkkel, rokonokkal, barátokkal vagy esetenként tanárokkal adhatnak egyfajta integritást az egyén számára. A saját magunk ismerete, személyiségbeli egységessége egyben jelenti azt is, hogy a minket körülvevő világban képesek vagyunk eligazodni, helyet találni és helytállni. A problémamegoldásban a fiatalok számára a család játssza a főszerepet. A szülőkhöz fűződő kapcsolat egyik mutatója a problémák megbeszélése a szülőkkel, amely nagy arányban jellemző erre a korosztályra (10. ábra).

86

Problémák megbeszélésének gyakorisága a szülőkkel (N=880) mindig

15,5

legtöbbször

28,4 30,1

néhányszor

19,4

ritkán

6,6

soha

0

5

10

15

%

20

25

30

35

10. ábra Szülőkkel való problémamegbeszélés

Felekezeti hovatartozás szerint nem találunk különbségeket (χ²= 10 p>0,05), viszont vallásosság szerint adódtak eltérések (χ²= 29,3 p<0,01). Azok, akik vallásosabbnak tartják önmagukat, hajlamosabbak általában megosztani problémáikat szüleikkel. 16 Így van ez vallási aktivitás esetében is (χ²= 41,7 p<0,001). Azok, akik többször járnak templomba, vagy vallási jellegű rendezvényre, inkább hajlandóak gondjaikat megbeszélni szüleikkel.

Szülői társas támogatás és vallásosság A kérdőívben az anya és az apa részéről érkező társas támaszt vizsgáltuk. Kevés szignifikáns eltérésre utalnak az adatok a variancia-analízis során, ami azt jelenti, hogy a szülői támogatás vallásosságtól függetlenül jelen van a fiatalok életében (17. táblázat). 17. táblázat A szülői társas támogatás összefüggése a fiatalok vallásosságával Apa Átlag Szórás

Anya F

Szign.

érték

érték

1,94

p>0,05

Átlag Szórás

F

Szign.

érték

érték

Felekezeti csoportok

3,5

p<0,05

szerint Amint azt a korábbi elemzés is kimutatta (16. táblázat), a szülői értékrend, a családi szokásrend követése magasabb arányban jellemző a vallásossabb fiatalokra. Jelen esetben a szülő-gyermek kapcsolatban megtestesülő bizalmi faktor feltárására törekedtünk. 16

87

Felekezethez nem tartozó Maga módján vallásos Felekezethez tartozó

16,2

5,5

19,3

4,6

17,2

5,0

20,0

4,1

16,8

5,3

20,1

4,1

Vallásosság

1,85

mértéke szerint

p>0,05

Nem vallásos

16,3

5,3

19,4

4,5

Is-is

16,8

5,0

20,0

4,1

Vallásos

17,2

5,8

20,3

4,0

Vallási aktivitás

3,3

szerint

p<0,05

Soha

16,4

5,2

19,5

4,4

Alkalmanként

16,7

5,3

20,0

3,9

Rendszeresen

17,8

5,5

20,3

4,3

2,9

p<0,05

2,1

p>0,05

Alapvetően a fiatalok az édesanyától kapnak nagyobb támogatást, sőt, a nem vallásos fiatalok úgy érzik, még több támogatást kapnak. Míg az anyák esetében a felekezeti besorolás és a vallásosság mértéke, az apák esetében a vallási aktivitás, azaz az aktív vallásgyakorlás mutat összefüggést a kapott társas támasz tekintetében. Az apai támogatással azok elégedettebbek, akik rendszeresen gyakorolják vallásukat. Úgy tűnik, a vallási szocializációban mindkét szülő szerepe a kitüntetett. Szülői kontroll és vallásosság A szülői nevelési praxis fontos része a szülői monitoring, azaz kontroll tevékenység, például hogy a szülők megszabják-e hányra kell hazamenni, amikor a serdülők barátokkal szórakozni mennek, vagy, hogy egyáltalán tudják-e hol van a gyermekük (11. ábra). A szülők leginkább az időkorlátot szabják meg gyermekeik számára, nagy arányban jelentek meg azok, ahol a szülők megmondják, hogy mikorra kell hazaérni;

88

viszont amikor a fiatalok szórakozni mennek, sok esetben a szülőknek fogalma sincs arról, hogy merre van gyermekük. Milyen gyakran… (N=877) mindig

mondják meg a szüleid hányra kell hazamenned?

legtöbbször néhányszor

tudják a szüleid, hogy hová mentek?

ritkán soha

0

10

20

%

30

40

11. ábra Szülői kontroll és monitoring megnyilvánulása

Felekezeti hovatartozás szerint nem találunk különbségeket (χ²= 6,6 p>0,05), viszont vallásosság szerint igazolhatók eltérések (χ²= 18,7 p<0,05). Azok, akik vallásosabbnak tartják önmagukat, nagyobb szülői kontroll alatt élnek, mint társaik. Így van ez vallási aktivitás esetében is (χ²= 15,4 p<0,05). Ez azt jelenti, hogy azok, akik többször járnak templomba vagy vallási jellegű rendezvényre, inkább elmondják szüleiknek, hogy hol töltik el szabadidejüket, amikor távol vannak.

Vallásosság és a szerfogyasztás összefüggése Először a 18. táblázatban bemutatjuk, hogy milyen mértékű szerfogyasztás jellemző a diákokra. A táblázatból jól kitűnik, hogy az alkohol kipróbálása mutatta a legmagasabb arányokat, a fiatalok 96,1%-a fogyasztott már alkoholtartalmú italt életében. Az alkoholfogyasztás mértéke viszont az elmúlt 3 hónapra nézve 86,9%-os volt, a nagyivásé pedig 68,6%. A dohányzás esetében a kipróbálási arány 73,4%-os, a dohányzói státuszt viszont 38,5%-uk mondhatja magáénak. Ugyan nem kaptunk statisztikailag szignifikáns eredményeket, érdemes viszont megvizsgálni a nemek arányát, hiszen a cigaretta az egyetlen egészségkárosító szer, amelynek fogyasztása a lányokra jellemző. A marihuána kipróbálása 29,3%-os, a fiúkra szignifikánsabban jellemző a kipróbálása (p≤0,05) és a fogyasztása (p<0,05).

89

18. táblázat Szerfogyasztási szokások leíró statisztikája (N=881) %

Fiúk

Lányok

Nem

26,6

29,2

23,4

Igen

73,4

70,8

76,6

Nem dohányzik

61,5

62,5

60,3

Dohányzik

38,5

37,5

39,7

Nem

3,9

4,7

2,8

Igen

96,1

95,3

97,2

Egyszer sem fordult elő

13,1

12,9

13,3

Előfordult

86,9

87,1

86,7

Egyszer sem fordult elő

31,4

29,7

33,6

Előfordult

68,6

70,3

66,4

Nem

70,7

68,0

73,9

Igen

29,3

32,0

26,1

Egyszer sem fordult elő

82,7

80,3

85,8

Előfordult

17,3

19,7

14,2

Dohányoztál-e már valaha?*

Dohányzás az elmúlt 3 hónapban

Ittál-e már valaha alkoholt?

Alkohol fogyasztása az elmúlt 3 hónapban

Nagyobb mennyiségű alkohol fogyasztása az elmúlt 3 hónapban

Fogyasztottál-e már valaha marihuánát?*

Marihuána

fogyasztása

az

elmúlt

3

hónapban**

* p ≤ 0,05

** p < 0,05

*** p < 0,01

A vizsgálat következő lépésében logisztikus regresszió elemzéseket alkalmaztunk a szerfogyasztás bekövetkezésének esélyeit latolgatva. A 19-20. táblázatban láthatók az eredmények. A 19. táblázatban a különböző egészségkárosító szerek kipróbálására, azaz az életprevalencia értékekre esett a hangsúly. A felekezeti hovatartozás nem szignifikáns prediktora a szerkipróbálásnak. Vallásosság alapján viszont megállapítható,

90

hogy azok a diákok, akik valamennyire is vallásosnak tartják magukat, kisebb valószínűséggel próbálják ki a cigarettát és a marihuánát. A vallási aktivitás mindhárom szer esetében szignifikáns védelmet jelent. Azok a fiatalok, akik rendszeresen járnak templomba és vesznek részt vallási rendezvényeken kisebb eséllyel fordulnak az egészségkárosító szerekhez. Az esélyhányadosok eredményei alapján tehát a vallásosság és a vallási aktivitás valóban protektív faktor. Ez azt jelenti, hogy eleve már a szerkipróbálások kapcsán védelmet jelent, ha valaki vallásosként, vallásilag aktívként tekint önmagára. A 20. táblázatban a szerfogyasztás gyakoriságára fókuszáltunk. A havi prevalencia eredmények hasonlóak az életprevalencia esetében kapott eredményekéhez, mind a dohányzás, az alkohol- és marihuána fogyasztás esetében kimutatható a védőfaktor jelleg.

A

felekezeti

hovatartozás

szintén

nem

szignifikáns

védőfaktor

a

szerfogyasztással szemben, habár a dohányzás (OR = 0,90) és alkoholfogyasztás (OR = 0,86) esetében alacsonyabb fogyasztási valószínűségeket mutat. Továbbá a vallásosság a cigaretta és alkoholfogyasztás esetében csökkenti a fogyasztási valószínűséget. A vallásosság még kis mértékben is védelmet jelent a dohányzás, az alkohol- és marihuána fogyasztással szemben. A „nagyon vallásos” fiatalok számára a nagyivás kockázata csekély (OR = 0,53). A vallási aktivitás szintén védőfunkciót lát el a szerhasználatra vonatkozóan. A vallásilag aktív fiataloknál kevésbé valószínű szerfogyasztás. Kimutatható,

hogy

azok

körében,

akik

rendszeresen

járnak

vallási

jellegű

rendezvényekre és/vagy templomba, csökken a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a nagyivás és a marihuána fogyasztás esélye.

91

92

1,14 (0,49-2,64)

0,82 (0,58-1,18)

Felekezethez tartozó

0,63 (0,45-0,89)** 0,54 (0,36-0,81)

Valamennyire

Vallásos

0,88 (0,63-1,22) 0,61 (0,39-0,94)*

Alkalmanként (1-2/év)

Rendszeresen

0,40 (0,17-0,95)*

1,03 (0,45-2,35)

1,00

0,52 (0,22-1,19)

1,14 (0,49-2,68)

ªReferencia kategória b95%-os konfidencia intervallum és p érték (*p<0,05 **p<0,01)

1,00

Sohaª

Vallási aktivitás

1,00

Nem vallásosª

1,00

0,68 (0,28-1,63)

0,75 (0,50-1,13)b

Maga módján vallásos

Vallásosság

1,00

Alkoholfogyasztás

1,00

Dohányzás

Felekezethez nem tartozóª

Felekezet

Teljes minta (N=881)

0,44 (0,26-0,73)**

0,78 (0,57-1,06)

1,00

0,66 (0,44-0,99)*

0,72 (0,52-1,00)*

1,00

0,92 (0,65-1,29)

1,10 (0,74-1,63)

1,00

Marihuána fogyasztás

19. táblázat Logisztikus regressziós esélyhányadosok a szerhasználat (életprevalencia) és a vallásosság kapcsolatára a mintában (N=881)

93

0,86 (0,59-1,25) 0,90 (0,66-1,23)

Maga módján vallásos

Felekezethez tartozó

0,72 (0,53-0,98)* 0,57 (0,39-0,84)**

Valamennyire

Vallásos

0,73 (0,54-0,98)* 0,61 (0,39-0,93)*

Alkalmanként (1-2/év)

Rendszeresen

0,59 (0,39-0,89)*

0,93 (0,70-1,25)

1,00

0,51 (0,35-0,74)***

0,69 (0,51-0,94)*

1,00

0,86 (0,63-1,17)

0,75 (0,52-1,08)

1,00

Alkoholfogyasztás

ªReferencia kategória b95%-os konfidencia intervallum és p érték (*p<0,05 **p<0,01)

1,00

Sohaª

Vallási aktivitás

1,00

Nem vallásosª

Vallásosság

1,00

Dohányzás

Felekezethez nem tartozóª

Felekezet

Teljes minta (N=881)

0,63 (0,42-0,96)*

1,20 (0,88-1,65)

1,00

0,53 (0,36-0,77)**

0,78 (0,57-1,08)

1.00

0,86 (0,62-1,20)

0,83 (0,56-1,23)

1,00

Nagyivás

0,51 (0,27-0,95)*

0,82 (0,56-1,19)

1,00

0,74 (0,46-1,20)

0,68 (0,45-1,00)*

1,00

0,98 (0.65-1,48)

1,14 (0,72-1,84)

1,00

Marihuána fogyasztás

20. táblázat Logisztikus regressziós esélyhányadosok a szerhasználat (havi prevalencia) és a vallásosság kapcsolatára a mintában (N=881)

A következő lépésben megvizsgáltuk, hogy a vallásos változóknak megvalósul-e valamilyen védőhatása a pszichoszociális egészséggel kapcsolatban. Az elemzésbe bevont lelki egészség változók leíró statisztikáit a 21. táblázatban láthatjuk. A nemenkénti elemzéshez a skálapontok átlagai és szórásai összehasonlításában kétmintás t-próbát,

a

százalékos

gyakoriságok

összehasonlításában

Chi-négyzet

próbát

alkalmaztunk. A depressziós tünetegyüttes gyakoribbnak mutatkozott a lányok körében (p<0,001). A fiúk lényegesen jobbnak ítélték saját egészségi állapotukat: szignifikánsan többen értékelték kiválónak és jónak saját egészségüket, mint a lányok (p<0,001). Nem volt viszont jelentős eltérés az élettel való elégedettség mértékében (p>0,05). 21. táblázat A pszichoszociális változók deskriptív statisztikái FIÚK

LÁNYOK

Szignifikancia

(n = 488)

(n = 393)

7,05 (8,03)

9,28 (7,90)

p < 0,001

22,03 (6,13)

21,49 (6,65)

p > 0,05

Kiváló

26,3

13,9

Jó

46,9

45,4

Elfogadható

23,8

36,1

Rossz

3,1

4,6

Depressziós tünetegyüttes (CDI)* Átlag (szórás) Élettel való elégedettség skála (SWL)* Átlag (szórás) Egészség önértékelése (%)**

*Kétmintás t-teszt

p < 0,001

**Chi-négyzet próba

A 22. táblázat a vallásosság mutatóinak összefüggését mutatja az egészségi állapot mutatóival.

A

logisztikus

regresszió

elemzés

eredményeként

láthatjuk

az

esélyhányadosok és a 95%-os konfidencia intervallumok értékeit. Minden esetben a vallásosság hiánya szerepelt referenciakategóriaként (pl. nem vallásos, nem jár gyülekezetbe). Az élettel való elégedettséget leginkább a vallásos aktivitás határozta meg: azokkal összehasonlítva, akik egyáltalán nem járnak templomba, lényegesen elégedettebbek életükkel már azok is, akik csak ünnepekkor (OR = 1,73), de még inkább azok, akik több-kevesebb rendszerességgel (OR = 2,85) járnak. A depressziós

94

tünetegyüttes és a vallásosság mutatói között alig mutatható ki kapcsolat, egyetlen kivételt a vallásos aktivitás jelez, ahol némi védőhatás igazolható (OR = 0,56, csak ünnepekkor templomba járók). Az egészség önértékelése jobb akkor, ha valaki a maga módján vallásos (OR = 1,58), illetve a vallásosság mértéke is erőteljesebb (OR = 1,67). Ugyancsak meghatározó a vallásos aktivitás (ünnepekkor járók: OR = 1,47; változó rendszerességgel járók: OR = 1,81). Végül, a 23. táblázatban nemenként is elemeztük az iménti összefüggéseket. Az élettel való elégedettséggel kapcsolatban jelentős eltérés, hogy a lányok esetében a vallásos aktivitás meghatározóbb (OR = 4,14, változó rendszerességgel templomba járók). Szintén a lányok esetében jelentősebb a vallásosság mértéke (OR = 2,97, vallásos) és a vallásos aktivitás (OR = 3,58, változó rendszerességgel templomba járók) az egészség önértékelésében. A vallásosság a depressziós tünetegyüttesre hat a legkevésbé, egyetlen kivétel a fiúk némi vallásos aktivitása (OR = 0,44, ünnepekkor templomba járók). Az eredményeinkből jól látható, hogy a vallásosság, a vallási aktivitás és az elköteleződés pozitív hatással van a fiatalok szerkipróbálására és az egészségkárosító magatartásra nézve, védelmet jelent a lehangoltság, depresszió ellen és az optimizmus szintjét, az élettel való elégedettséget és az önminősített egészségi állapotot is pozitívan befolyásolja.

95

96

1,24

1,87

Valamennyire vallásos

Vallásos

1,73

2,85

Csak ünnepekkor

Változó rendszerességgel

*p<0,05 **p<0,01 ***p<0,001

(1,60 – 5,05)***

(1,07 – 2,80)*

(1,09 – 3,21)*

(0,76 – 2,03)

(0,80 – 2,22)

(0,80 – 2,55)

OR, Esélyhányados (Odds Ratio)

1,00

Nem jár gyülekezetbea

Vallásos aktivitás

1,00

Nem vallásosa

b

1,34

Felekezethez tartozik

Referenciakategória

a

1,43

Maga módján vallásos

Vallásosság mértéke

1,00

c

(0,36 – 1,40)

(0,34 – 0,93)*

(0,47 – 1,55)

(0,55 – 1,44)

(0,41 – 1,08)

(0,41 – 1,30)

1,81

1,47

1,00

1,67

1,07

1,00

1,16

1,58

1,00

ORb

95% CI, 95%-os Konfidencia intervallum

0,71

0,56

1,00

0,85

0,89

1,00

0,66

0,73

1,00

(95% CI) c

(1,12 – 2,91)*

(1,05 – 2,10)*

(1,09 – 2,55)*

(0,73 – 1,56)

(0,78 – 1,72)

(1,08 – 2,45)*

(95% CI) c

ORb

ORb

(95% CI)c

kategória)

(CDI) skála

skála

Nem kötődik felekezetheza

Vallási önmeghatározás

Prediktor változók

Egészség önértékelése (kiváló

Élettel való elégedettség (SWL) Depressziós tünetegyüttes

22. táblázat A vallásosság mutatóinak összefüggése az egészségi állapot mutatóival – Logisztikus regresszió eredményei (esélyhányadosok)

97

2,02

1,70

Maga módján vallásos

Felekezethez tartozik

1,47

1,72

Valamennyire vallásos

Vallásos

1,80

ORb

Változó rendszerességgel

1,00

0,95

1,10

Nem kötődik felekezetheza

Maga módján vallásos

Felekezethez tartozik

Vallási önmeghatározás

(0,80 – 2,02)

(0,39 – 2,33)

(95% CI)c

1,78

Csak ünnepekkor

LÁNYOK

(0,75 – 4,30)

1,00 (0,74 – 3,38)

(0,80 – 3,69)

(0,74 – 2,89)

(0,80 – 3,63)

(0,91 – 4,48)

Nem jár gyülekezetbea

Vallásos aktivitás

1,00

Nem vallásosa

Vallásosság mértéke

1,00

0,55

0,79

1,00

ORb

0,62

0,44

1,00

0,69

0,93

1,00

0,74

0,71

1,00

(0,29 – 1,06)

(0,35 – 1,76)

(95% CI) c

(0,21 – 1,87)

(0,19 – 0,99)*

(0,27 – 1,80)

(0,45 – 1,92)

(0,35 – 1,58)

(0,30 – 1,69)

(95% CI) c

1,16

1,36

1,00

ORb

1,33

1,49

1,00

1,35

0,94

1,00

1,51

2,10

1,00

ORb

(0,71 – 1,89)

(0,80 – 2,30)

(95% CI) c

(0,71 – 2,50)

(0,96 – 2,31)

(0,80 – 2,29)

(0,59 – 1,49)

(0,72 – 3,14)

(1,08 – 4,94)*

(95% CI) c

ORb

ORb

(95% CI)c

kategória)

(CDI) skála

skála

Nem kötődik felekezetheza

Vallási önmeghatározás

FIÚK

Egészség önértékelése (kiváló

Élettel való elégedettség (SWL) Depressziós tünetegyüttes

23. táblázat A vallásosság mutatóinak összefüggése az egészségi állapot mutatóival – Logisztikus regresszió eredményei (esélyhányadosok)

98

b

2,01

Vallásos

1,68

4,14

Csak ünnepekkor

Változó rendszerességgel

*p<0,05 **p<0,01 ***p<0,001

(1,86 – 9,22)***

(0,81 – 3,48)

(0,94 – 4,33)

(0,50 – 2,08)

OR, Esélyhányados (Odds Ratio)

1,00

Nem jár gyülekezetbea

Referenciakategória

a

1,02

Valamennyire vallásos

Vallásos aktivitás

1,00

Nem vallásosa

Vallásosság mértéke

c

(0,30 – 1,73)

(0,32 – 1,17)

(0,44 – 2,10)

(0,42 – 1,52)

3,58

1,81

1,00

2,97

1,78

1,00

95% CI, 95%-os Konfidencia intervallum

0,71

0,61

1,00

0,96

0,80

1,00

(1,64 – 7,80)***

(0,92 – 3,57)

(1,35 – 6,49)**

(0,87 – 3,64)

4.4 Projekt III. - Vallásosság – spiritualitás, vallási szocializáció és vallásfüggőség A harmadik adatfelvételi hullámban a vallásosság témaköre döntő szerephez jutott. A szakirodalmi áttekintés és a tudományos diskurzus növekvő érdeklődést mutat a vallásosság és spiritualitás jelenségeinek és fogalmainak irányába. Ezért alapos elemzésnek vetettük alá a kérdéskört. A minta szociodemográfiai jellemzői A minta legfontosabb szociodemográfiai jellemzői között a családi hátteret kell kiemelnünk. A diákok többsége kétszülős családban él (55% két édesszülővel, 14% egy édes- és egy nevelőszülővel). 23,8% azok aránya, akik édesanyjukkal, és 4,3% akik édesapjukkal élnek. A szülők családi állapota a következőképpen alakult: 54,5% házasok, 31,6% elváltak, 6% özvegyek és 7,9% élettársi kapcsolatban él. Nemek szerint szignifikáns eltérés nem tapasztalható (p>0,05).

A vallási hovatartozás feltérképezése Felekezethez kötődést a megkérdezettek 63,3%-a jelzett, míg aktív vallási hovatartozást 39%. A 12. ábra mutatja nemek szerint a vallási hovatartozás megoszlását. A fiúk 61,9%-a nevezett meg felekezetet, míg a lányok 64,9%-a. A tényleges vallási hovatartozásra, aktivitásra jellemző mutató már mást jelez: a fiúk 34,4%-a, a lányok 43,9%-a válaszolta, hogy jelenleg vallási közösségbe tartozik. Statisztikailag egyik esetben sem volt szignifikáns az eltérés (p>0,05).

%

70 60 50 40 30 20 10 0

69,1 64,9

65,6 56,1 43,9

36,1 35,1

34,4 Fiúk Lányok

Nem

Igen

Nem

Vallási felekezet

Igen

Vallási közösség

12. ábra. A vallási hovatartozás mutatóinak megoszlása nemenként

99

A 13. ábrán látható a felekezethez tartozók megoszlása a felekezeti hovatartozás szerint. A legtöbben a római katolikusok (71,6%, a teljes minta mintegy 45,3%-a). Ezt követte a református (8,4%, a teljes minta 5,3%-a), illetve a görög katolikus (3,1%, a teljes minta 2,0%-a), valamint az evangélikus (2,7%, a teljes minta 1,7%-a) egyház. A jelölt felekezetek között megtalálható még a Hit gyülekezete, a Jehova tanúi, a zsidó, az iszlám és a buddhizmus. 80

Római katolikus 71,6

Református

70

Görög katolikus

60

Evangélikus

50

Hit Gyülekezete

% 40

Zsidó

30 20 10 0

Jehova Tanúi 8,4

3,1

11,8

2,7 0,7 0,5

0,5

0,5

0,2

Buddhista Iszlám Egyéb

13. ábra. A magukat felekezethez tartozók megoszlása felekezeti hovatartozás szerint A további szociodemográfiai változók között nem találtunk jelentős eltéréseket életkor, szülők családi állapota, és a szülők iskolai végzettsége szerint sem. A vallási felekezethez tartozást tekintve viszont érdemes kiemelni, hogy a felsőfokú végzettségű anyák és az egyetemet, főiskolát végzett apák gyermekei jelölték be felekezetüket a legnagyobb arányban, azonban a tényleges vallási közösség szintjén ez a sajátosság már eltűnt. Eltérést a vallási hovatartozás esetében a következő változók vonatkozásában találtunk: iskola típusa, a család összetétele és a társadalmi helyzet (24. táblázat). Ennek alapján megállapítható, hogy a szakmunkásképzőbe járó fiatalok kötődnek legkevésbé felekezethez, illetve tartoznak vallási közösségbe. A két szülővel élő fiatalok vallották legtöbben felekezethez tartozónak magukat, illetve járnak vallási közösségbe, míg az egyszülős családok gyermekei a legkevésbé (főként az édesapával élők). A társadalmi helyzetet tekintve, érdekes képet kapunk. A felső osztályba tartozó családok gyermekei jelöltek be a legtöbben felekezetet (87,5%), azonban az összefüggés egyáltalán nem lineáris, hiszen őket az alsó-közép osztályba tartozók követik. Legkevésbé az önmagukat a felső-közép, illetve alsó osztályba sorolók neveztek meg felekezeti hovatartozást. Ugyanakkor a felső társadalmi osztályba tartozó fiatalok vannak a

100

legkevesebben, akik aktívan részt is vesznek a vallási közösségek életében (12,5%), míg ugyanez nem mondható el az alsó-közép osztályba tartozó fiatalokra (53%).

24. táblázat. A vallási hovatartozás összefüggése szociodemográfiai változókkal Bejegyeztek-e

Chi-

Tartozol-e

jelenleg Chi

valamelyik

négyzet

valamely egyházhoz?

négyzet

egyházhoz?

Igen

Nem

Nem

Igen

Gimnázium

68,1

31,9

63,1

36,9

Szakközépiskola

65,6

34,4

57,1

42,9

Szakiskola

47,6

52,4

73,2

26,3

Család összetétele

Igen

Nem

Nem

Igen

Kétszülős család

67,2

32,8

56,8

43,2

Újraalakult család

59,8

40,2

69,2

30,8

Csak anya

57,1

42,9

63,3

36,7

Csak apa

47,4

52,6

89,3

16,7

Igen

Nem

Nem

Igen

Alsó osztály

57,9

42,1

55,6

44,4

Alsó-közép

72,3

27,7

47,0

53,0

Középosztály

62,8

37,2

62,4

37,6

Felső-közép

53,0

47,0

71,1

28,9

Felső

87,5

12,5

87,5

12,5

Iskolatípus

Társadalmi helyzet

p<0,001

p ≤ 0,05

p<0,05

p<0,01

p<0,05

p<0,01

A vallásosság mértéke és a vallás fontossága A hétfokozatú skálán vizsgáltuk a vallásosság mértékét. A vallásosságban nem találtunk eltérést nemek szerint (fiúk: átlag = 2,44, szórás = 1,52; lányok: átlag = 2,41, szórás = 1,42, p>0,05). A 25. táblázat mutatja be a vallás szerepére, fontosságára vonatkozó kérdésekre adott válaszok megoszlását. A válaszolók többsége számára nem fontos a vallás (egyáltalán nem: 31,9%, kevéssé: 40,0%). 20,9%-uk válaszolta azt, hogy eléggé, és mindössze 7,2%-uk számára nagyon fontos (25. táblázat). A vallás mindennapi életben betöltött szerepe esetében ezek az arányok még kisebbek voltak (eléggé fontos:

101

18,3% és nagyon fontos: 6,1%). Eltérés egyik szociodemográfiai változó függvényében sem mutatkozott (p>0,05), a három változóból létrehozott származtatott mutató skálapontjaiban sem.

25. táblázat A vallás szerepének megítélése (%-ban) Mennyire

fontos Mennyire fontos számodra a Mennyire

vagy

számodra a vallás?

vallás a mindennapi életben? biztos a hitedben?

Nagyon

7,2

6,1

12,1

Eléggé

20,9

18,3

30,1

Alig

40,1

39,6

29,0

Egyáltalán nem 38,8

36,0

28,2

Vallási aktivitás A megkérdezett fiatalok vallási aktivitása alacsony. 56,5%-uk soha nem jár templomba, vallási rendezvényekre, 23%-uk csak ünnepek alkalmával vesz részt vallási jellegű eseményeken. Havonta 15,8%-uk, hetente egyszer 2,1%-uk, hetente többször 2,4%-uk és naponta csupán 0,2%-uk jár templomba vagy vallási jellegű rendezvényekre. Az imádkozás gyakorisága hasonlóképpen alakult: 48,8% soha, 30% alkalmanként, 11,7% havonta, 3,3-3,3% hetente többször vagy egyszer, és 2,9% imádkozik naponta. A két változó közötti korreláció magas: r = 0,726 p<0,001. A nemenkénti gyakoriságokat a 26. táblázat mutatja be. A templomba járás gyakoriságában figyelhető meg nemenkénti eltérés a lányok javára (p<0,05), az imádkozás gyakoriságában viszont nem tapasztalható eltérés (p>0,05). Nem volt eltérés a szülők családi állapota, a család összetétele szerint, és a szülők iskolai végzettségének függvényében sem, bár a főiskolai/egyetemi végzettségű szülők, valamint a kétszülős családok gyermekeire jellemzőbb az enyhén nagyobb aktivitás; ez azonban nem érte el egyik esetben sem a statisztikai szignifikanciát. Szintén nem igazolható egyértelmű összefüggés a társadalmi helyzet szerint sem, azonban érdemes kiemelni, hogy a magukat felső osztályba sorolók között vannak a legtöbben, akik soha nem járnak templomba, illetve nem imádkoznak, míg az alsó osztályba tartozókra jellemző a legnagyobb aktivitás mindkét téren. Utánuk azonban a felső-közép osztály gyermekei jelezték a második legnagyobb aktivitást. Az

102

iskolatípus szerinti eltérés viszont szignifikánsnak bizonyult (p<0,001): a szakiskolás fiatalok körében figyelhető meg a legkisebb vallási aktivitás. 26. táblázat Vallási aktivitás nemek szerint Fiúk

Lányok

Nem jár gyülekezetbe

61,2

51,9

Csak ünnepekkor

35,5

42,0

Változó rendszerességgel

3,3

6,1

Nem szokott

93,1

88,3

Szokott

6,9

11,7

Szignifikancia

Vallásos aktivitás

p<0,05

Imádkozás

p≤0,05

Hittartalmak A megkérdezettek közül legtöbben a lélekben (82,3%), illetve a halál utáni életben (61,8) hisznek, ezeket követi az Istenben (55,8%), illetve a mennyországban (51,5%) való hit, és annak hite, hogy Jézus Isten fia (49,7). Érdemes kiemelni, hogy lényegesen többen hisznek a pozitív hittartalmakban, mint a negatívakban. A reinkarnációban a minta mintegy 41%-a hisz, majdnem 50%-uk hisz a gyógyító és szellemi erőkben, kevesebben az átkokban, és legkevesebben a jövendőmondásban (33,8%) (14. ábra).

Lélek 90 80 70 60 50 % 40 30 20 10 0

82,3

Halál utáni élet Isten

55,8 61,8

49,7 51,5

46,7 48,5

Mennyország

42,5 45,3

41

37,6 37,8

Jézus Isten fia 33,8

Gyógyító erők Szellemi erők Pokol Ördög Reinkarnáció Átok

14. ábra. A különböző hittartalmakban hívők aránya

103

Faktoranalízissel (1-nél nagyobb sajátértékek alapján 17) jól elkülönült a két faktor a hittartalmak kapcsán, az ortodox vallásos hitrendszer elemei, valamint a New age elemek (0,3-nál nagyobb faktorsúlyokkal), azonban a halál utáni élet mindkét faktornál szerepelt. A két faktor összesen a variancia 42,9%-át magyarázta meg (27. táblázat).

27. táblázat. A hittartalmak kategóriái faktoranalízis alapján Faktorok a sajátértékekkel Változók

1. faktor (2,79)

2. faktor (2,78) Faktorsúlyok

Mennyország

-

0,763

Pokol

-

0,744

Ördög

-

0,686

Isten

-

0,635

Jézus Isten fia

-

0,632

Halál utáni élet

0,486

0,392

Szellemi erők

0,733

-

Telepátia

0,637

-

Reinkarnáció

0,623

-

Gyógyító erők

0,607

-

Átkok

0,543

-

Jövendőmondás

0,491

-

Lélek

0,381

-

Cronbach alpha

0,81

0,84

%-os variancia

21,5

21,4

Megjegyzés: KMO Bartlett teszt = 0,855 p< 0,001

Spirituális jóllét A 28. táblázatban a spirituális jóllétet bemutató eredményeket mutatjuk be nemenként. A spirituális jóllét összetett változója a vallási jóllét (Fiúk: Átlag = 12,60 SD = 4,44; Lányok: Átlag = 12,60 SD = 4,11) és egzisztenciális jóllét (Fiúk: 19,05 SD = 3,91; Lányok: 19,33 SD = 3,55) skáláiból áll. 17

Maximum likelihood extraction

104

A spirituális jóllét esetében fontos szerepet játszik a vallásosság mértéke és fontossága, az extrinsic vallásosság, mint egyházhoz tartozás és templomba járás, valamint az ortodox és New age hittartalmakban való hit. Nemi bontásban vizsgálva, a fiúk esetében a templomba járás gyakorisága kiemelt fontossággal bír. Emellett a hitrendszereket megfigyelve az ortodox hittartalmak dominánsabbak. A lányok almintájára ezzel szemben másfajta befolyásoló tényezők jellemzőek: előtérbe kerültek az intrinsic vallásosság elemei. A hittartalmakat tekintve a New age hittartalmak járultak hozzá inkább a spirituális jóllétükhöz (28. táblázat). Ezt alátámasztja a kereszttábla elemzés is, miszerint

a

lányok

szignifikánsan

magasabb

arányban

hisznek

az

újszerű

hittartalmakban. Például: míg a lányok 43,7%-a hisz a jövendőmondásban, addig a fiúknál ez az arány 24,1% (p<0,001), valamint a lányok 42,1%-a hisz a telepátiában, míg a fiúk 32,9%-a (p<0,05).

105

106

-0,182* -0,136*

Ortodox hittartalmak

New age hittartalmak

*p<0,05

R négyzet

**p<0,01

***p<0,001

0,336***

0,245***

29,711***

-0,172*

-0,269**

-0,177**

-0,171*

0,203**

0,446***

21,829***

0,149*

Vallásosság fontossága

23,949***

0,195***

Egyházhoz tartozás

0,286**

Konstans

0,209**

Templomba járás gyakorisága

0,419***

Lányok

0,250**

0,221**

Vallásosság mértéke

Fiúk

Imádkozás gyakorisága

Teljes minta

Független változók

28. táblázat. A spirituális jóllétet befolyásoló változók – Stepwise regresszió-analízis

Vallásosság és spiritualitás mint védőfaktor A 29. táblázat mutatja be a szerkipróbálási és szerfogyasztási arányokat. Jól látható, hogy a fiatalok nagy arányban próbálják ki az egészségre káros szereket. Az alkohol kipróbálása mutatta a legmagasabb arányt, 93,3%, ezt követi a cigaretta kipróbálása 73,0%-ban, majd a marihuána esetében jóval alacsonyabb arányok figyelhetők meg, ebben az esetben 23,7% a kipróbálási ráta. Az utóbbi esetben nemi különbségek is előfordultak, mégpedig a fiúk magasabb arányban próbálják ki a marihuánát. Az aktuális fogyasztásra hasonló trend jellemző. Az alkoholfogyasztás mutatja a legmagasabb arányokat (83,4%) és a nagyivás mértéke is jelentős (64,3%). A marihuána fogyasztása 14,5%-ban jellemző. Fontos kiemelni, hogy szignifikánsan a fiúk körében magasabb a marihuána fogyasztási gyakorisága (p<0,01).

29. táblázat A szerkipróbálás és szerfogyasztás gyakorisági adatai nemenként Teljes minta

Fiúk

Lányok

Szignifikancia a

Igen

73,0

71,8

74,1

p > 0,05

Nem

27,0

28,2

28,2

Igen

93,3

93,4

93,2

Nem

6,7

6,6

6,8

Igen

23,7

27,8

19,6

Nem

76,3

72,2

80,4

Igen

70,2

70,0

70,7

Nem

29,8

30,0

29,3

Igen

83,4

83,5

83,2

Nem

16,6

16,5

16,8

64,3

67,3

61,2

% Dohányzás kipróbálás

Alkohol kipróbálás p > 0,05

Marihuána kipróbálás p < 0,05

Dohányzás p > 0,05

Alkoholfogyasztás p > 0,05

Nagyivás Igen

107

p > 0,05

Nem

35,7

32,7

38,8

Igen

14,5

18,0

10,9

Nem

85,5

82,0

89,1

Marihuána-fogyasztás p < 0,01

a

Chi2-négyzet próba

A valláshoz való viszonyulás összefüggése a fiatalok szerkipróbálásával és fogyasztásával A korábban bemutatott adatok azt mutatták, hogy a fiatalok vallásossága alacsonynak mondható, szerkipróbálási és fogyasztási arányaik viszont magasak. A következő lépésben azt vizsgáltuk, hogy a vallásosság megjelenése miként befolyásolja a káros szenvedélyek megjelenésének esélyét.

30. táblázat A fiatalok valláshoz való viszonyulása és a szerkipróbálása – Esélyhányadosok logisztikus regresszió alapján Teljes minta

Fiúk

Lányok

Vallásosság mértéke ª ¹

0,407*

0,819

0,167**

Vallás fontossága²

0,677*

0,738

0,623º

Egyházhoz tartozás²

1,32

1,07

1,63º

Templomba járás¹

0,629

0,800

0,544

Imádkozás gyakorisága²

0,710

1,15

0,538

Vallásosság mértéke

0,545

0,743

0,379

Vallás fontossága

0,544º

0,765

0,405*

Egyházhoz tartozás

1,08

0,842

1,42

Templomba járás

0,418

0,506

0,424

Imádkozás gyakorisága

0,416º

0,733

0,334º

0,695*

0,920

0,499*

Dohányzás kipróbálása

Alkohol kipróbálása

Marihuána kipróbálása Vallásosság mértéke

108

Vallás fontossága

0,856

1,02

0,679

Egyházhoz tartozás

0,672*

0,756

0,631

Templomba járás

0,498**

0,505*

0,514*

Imádkozás gyakorisága

0,668

1,31

0,402

º p≤0,05

*p<0,05

**p<0,01

***p<0,001

ª Referencia kategória: nem vallásos, a vallás nem fontos számára, nem tartozik egyházhoz, nem jár templomba, nem imádkozik ¹ Kategóriás változó – esélyhányadosok feltüntetve a nagyon vallásos és gyakori templomba járók kategóriáira ² Dichotomizált változó

Logisztikus regresszió analízissel vizsgáltuk, hogy a vallásosság szintjei miképpen befolyásolják a szerkipróbálási esélyeket. A 30. táblázatban jól látható, hogy a különböző szerek esetében más-más vallásos változók dominálnak. A vallás fontosságát ki kell emelnünk a cigaretta és az alkoholtartalmú italok esetében. A vallás fontossága és a vallásosság mértékének jótékony hatását elsősorban a lányok körében tapasztalhattuk. Az alkohol kipróbálásánál az imádkozás gyakoriságának tendenciózus megjelenése látható. Érdekes módon a marihuána kipróbálásánál az egyházhoz tartozás 30%-kal csökkenti a kipróbálás esélyét. A templomba járás gyakorisága pedig erős védőtényezőt jelenthet, ugyanis mindkét nemnél a rendszeres templomba járás a felére csökkenti a marihuána kipróbálási esélyét. Emellett az egyházhoz tartozás és a vallásosság mértéke is szerepet játszik a védelemben.

31. táblázat A fiatalok valláshoz való viszonyulása és a szerfogyasztása – Esélyhányadosok logisztikus regresszió alapján Teljes minta

Fiúk

Lányok

Vallásosság mértéke ª ¹

0,297**

0,439

0,178**

Vallás fontossága²

0,507***

0,528*

0,490**

Egyházhoz tartozás²

1,07

0,836

1,36

Templomba járás¹

0,525

0,525

0,524

Dohányzás

109

Imádkozás gyakorisága²

0,592

0,626

0,544

Vallásosság mértéke

0,193***

0,289*

0,108**

Vallás fontossága

0,546**

0,628

0,478*

Egyházhoz tartozás

1,11

0,954

1,30

Templomba járás

0,271**

0,414

0,231**

Imádkozás gyakorisága

0,298***

0,553

0,212***

Vallásosság mértéke

0,324**

0,432

0,216*

Vallás fontossága

0,659*

0,787

0,568*

Egyházhoz tartozás

1,17

1,04

1,06

Templomba járás

0,481º

0,521

0,458

Imádkozás gyakorisága

0,556*

0,616

0,539

Vallásosság mértéke

0,632*

0,806

0,459*

Vallás fontossága

1,01

1,27

0,732

Egyházhoz tartozás

0,521*

0,558

0,520

Templomba járás

0,484*

0,521º

0,475º

Imádkozás gyakorisága

1,16

2,88

0,505

Alkoholfogyasztás

Nagyivás

Marihuánafogyasztás

º p≤0,05

*p<0,05

**p<0,01

***p<0,001

ª Referencia kategória: nem vallásos, a vallás nem fontos számára, nem tartozik egyházhoz, nem jár templomba, nem imádkozik ¹ Kategóriás változó – esélyhányadosok feltüntetve a nagyon vallásos és gyakori templomba járók kategóriáira ² Dichotomizált változó

A szerfogyasztást tekintve ismét hasonló eredményeket könyvelhetünk el, ugyanazok a változók hatottak a szerkipróbálásra és a szerfogyasztásra is. A dohányzásra a vallásosság mértéke és fontossága volt hatással, amely a lányok esetében szignifikáns befolyásoló erővel bír. Akik tehát vallásosnak tartják magukat és a vallást fontos helyen jelölik meg életükben, azok kisebb eséllyel válnak dohányzó státusúvá. A lányok esetében a vallásosság mértéke 80%-kal, míg a vallás fontossága 50%-kal csökkentette

110

a dohányzás esélyét. Az alkoholfogyasztásra és a nagyivásra hatással volt mind a vallásosság mértéke, a vallás fontosságának megítélése, mind a templomba járás és az imádkozás gyakorisága. Az esélyhányadosok jól mutatják, hogy a vallásos lét nagymértékben csökkenti az alkoholfogyasztást és a mértéktelen fogyasztást, elsősorban a lányok körében. A marihuána fogyasztása esetében a kipróbáláshoz hasonló trendeket figyelhetünk meg. A vallásosság mértéke, az egyházhoz tartozás és a templomba járás gyakorisága szignifikánsan csökkenti a fogyasztási arányokat. Összességében megállapíthatjuk, hogy a vallásos változók védőhatása kimutatható a szerkipróbálás és szerfogyasztás kapcsán, ami a lányok esetében mutatkozott meg erőteljesebben. Ezt követően a fiatalok lelki egészségét vizsgáltuk. A 32-33. táblázatok mutatják be a legfontosabb deskriptív statisztikákat és a korrelációs mátrixot.

32. táblázat A lelki egészség változói – Leíró statisztikák Teljes minta

Fiúk

Lányok

(átlag, szórás)

(átlag, szórás)

(átlag, szórás)

Depressziós tünetek**

7,02 (7,72)

7,76 (6,97)

8,25 (8,24)

Élettel való elégedettség*

21,99 (6,21)

22,59 (6,17)

21,43 (6,20)

Optimizmus

27,32 (5,00)

27,01 (4,92)

27,64 (5,05)

Belső kontroll*

6,88 (2,08)

7,07 (2,1)

6,69 (2,0)

Külső kontroll*

6,12 (2,07)

5,92 (2,1)

6,31 (2,0)

Verbális agresszió*

15,07 (3,5)

14,75 (3,4)

15,40 (3,6)

Fizikai agresszió**

23,59 (7,0)

25,50 (6,4)

21,74 (7,0)

Harag, Düh érzet

17,91 (5,3)

17,71 (5,1)

18,05 (5,4)

Vallási jóllét

12,59 (4,27)

12,60 (4,44)

12,60 (4,11)

Egzisztenciális jóllét

19,18 (3,73)

19,05 (3,91)

19,33 (3,55)

*p<0,05

**p<0,01

111

112

0,254***

-0,256***

0,251***

5. Külső kontroll

0,336***

-0,04

8. Harag, düh érzet

9. Vallási jóllét

0,059

-0,255***

-0,127**

-0,065

10. Egzisztenciális -0,411*** 0,450*** jóllét *p<0,05 **p<0,01 ***p<0,001

0,104*

7. Fizikai agresszió

6. Verbális agresszió 0,111**

0,411***

-0,415***

-0,256***

-

-0,451***

2 -

2. Élettel való elégedettség (SWL) 3. Optimizmus (LOT) 4. Belső kontroll

1. Depresszió (CDI)

1 -

0,425***

0,084*

-0,335***

-0,153***

-0,068

-0,211***

0,209***

-

-

3 -

0,269***

0,088*

-0,154***

-0,130**

-0,066

-0,993***

-

-

-

4 -

-0,274***

-0,089*

0,156***

0,132**

0,068

-

-

-

-

5 -

-0,009

-0,103**

0,411***

0,369***

-

-

-

-

-

6 -

-0,153***

-0,135**

0,484***

-

-

-

-

-

-

7 -

-0,224***

-0,030

-

-

-

-

-

-

-

8 -

33. Táblázat – Lelki egészség változók közötti összefüggések korrelációs mátrixa (Pearson korrelációs együtthatók)

0,079*

-

-

-

-

-

-

-

-

9 -

Lelki egészség A 32-33. táblázatokban tehát a változók leíró statisztikáját, valamint a közöttük lévő kapcsolatokat jellemző korrelációs együtthatók mátrixát láthatjuk. A depresszió és az élettel való elégedettség között erős negatív kapcsolat van (r = -0,451 p<0,001), s ugyanezt láthatjuk az optimizmussal összefüggésben is (r = -0, 415 p<0,001). Míg a belső kontrollal negatív az összefüggés (r = -0,256 p<0,001), addig a külső kontroll nagyobb depressziós pontszámmal jár együtt (r = 0,251 p<0,001). A nagyobb depressziós pontszám emellett az agresszió magasabb pontszámaival is szoros összefüggést mutat (verbális agresszió: r = 0,111 p<0,01 és a harag, düh érzet: r = 0,336 p<0,001). A spirituális jóllét mutatói közül a vallási jólléttel nem, az egzisztenciális jólléttel viszont szignifikáns a kapcsolat (r = -0,411 p<0,001). Tehát a depressziós tünetek megjelenése alapvetően szoros kapcsolatban van a mért lelki egészség változókkal; a kapcsolat egyirányú a rizikótényezők és ellentétes irányú a védőtényezőkkel. Az élettel való elégedettség szintén szorosan összefügg ezekkel a mutatókkal, hasonló irányú kapcsolatokat jelezve. Az optimizmus az egzisztenciális jóllét (r = 0, 425 p<0,001) mellett a vallási jólléttel (r = 0,084 p<0,05) is kapcsolatba hozható az adatok alapján. A belső kontroll pozitív irányban, a külső kontroll viszont negatív irányban függ össze a spirituális jóllét mutatóival. Az agresszió skáláival pedig negatív korrelációkat tapasztalhatunk. Az agresszió kapcsán a fizikai agresszió, illetve a harag és düh érzet skála mutatta a legerősebb összefüggéseket a lelki egészség változóival. Fontos megemlíteni továbbá azt is, hogy az egyes lelki egészség változók mentén nemi különbségek tapasztalhatók: a lányok esetében például magasabb a depressziós tünetek megjelenési aránya (lányok M = 8,25 vs. fiúk M = 5,76 p<0,001), valamint a külső kontroll megélése a lányokra jobban jellemző (p<0,05). Ezzel szemben a belső kontroll inkább a fiúkat jellemzi (p<0,05) és az életükkel is elégedettebbek (p<0,05). Az agresszió tekintetében a lányokra inkább a verbális agresszió, míg a fiúkra inkább a fizikai erőszak jellemző (verbális agresszió: lányok M = 15,40 vs. fiúk M = 14,75 p<0,05; fizikai agresszió: lányok M = 21,74 vs. fiúk M = 25,50 p<0,01). Így a gender kérdése fontos szerepet játszhat a vizsgált jelenségek szempontjából.

113

114

***p<0,001

1,60

0,488**

0,730

0,957

0,800

7,76**

1,15

0,446º

0,336*

0,803

1,00

0,097*

1,02

1,27

0,398**

0,251**

0,675**

0,584**

0,264**

FAG

0,929

1,41

1,06

1,21

1,33

SWL

0,456**

0,723

Lányok

0,995

1,18

0,891

1,19

2,63

Lányok

1,02

0,148*

0,179**

0,422

0,505** 0,993

0,679

0,358º

Fiúk

0,929

1,72

1,28

1,23

0,778

Fiúk

1,13

1,06

1,17

0,980

1,16

HD

3,12º

3,90*

1,88

2,98*

2,26

LOT

1,48

0,937

1,26

1,01

1,91

Fiúk

0,999

2,81

4,70º

2,26

3,89

Fiúk

0,999

1,01

1,11

0,956

1,66º

Lányok

4,11*

4,10º

1,15

3,51*

1,78

Lányok

² Dichotomizált változó

¹ Kategóriás változó – esélyhányadosok feltüntetve a nagyon vallásos és gyakori templomba járók kategóriáira

ª Referencia kategória: nem vallásos, a vallás nem fontos számára, nem tartozik egyházhoz, nem jár templomba, nem imádkozik

Fizikai agresszió, HD – Harag, düh érzet

Megjegyzés: CDI – Depressziós tünetegyüttes, SWL – Élettel való elégedettség, LOT – Optimizmus, VAG – Verbális agresszió, FAG –

**p<0,01

0,721

Imádkozás gyakorisága

*p<0,05

0,411*

Templomba járás

º p≤0,05

0,803

Egyházhoz tartozás

0,985

VAG

Vallás fontossága

1,93

Imádkozás gyakorisága²

0,395*

Lányok

Fiúk

2,52º

Templomba járás¹

Vallásosság mértéke

1,50

2,81

1,32

1,43

Egyházhoz tartozás²

1,97

1,59

0,838

Vallás fontossága²

2,13

Lányok

1,33

Fiúk

Vallásosság mértéke ª ¹

CDI

34. táblázat. A fiatalok lelki egészségének jellemzői valláshoz való viszonyulásuk alapján - Esélyhányadosok logisztikus regresszió alapján

115

0,338* 0,652 0,188** 1,66

Templomba járás

*p<0,05

**p<0,01

1,13

1,08

1,82

0,911

***p<0,001

0,471º

0,920

1,03

1,17 2,68*

2,35

0,859 1,00

Lányok

2,26**

6,76***

17,14*** 6,57*

1,15

1,23

1,44

42,55*** 1,06

1,22 1,02

2,94 1,53

1,21 1,10

1,25 1,30

1,07 3,03

EWB Fiúk Lányok

38,16*** 1,88

2,30***

9,03***

28,00*** 6,57***

Fiúk

65,07*** 6,13***

2,26***

2,87*** 7,76***

39,8***

RWB

Megjegyzés: ELOC – Külső kontroll, ILOC – Belső kontroll, RWB – Vallási jóllét, EWB – Egzisztenciális jóllét

º p≤0,05

Imádkozás gyakorisága 0,675

1,03

Lányok

0,599 4,96*

Fiúk

1,79** 1,11

Egyházhoz tartozás

0,919 0,629º

0,761

1,46

ILOC

Vallás fontossága

0,164*

Lányok

0,694* 1,57

ELOC Fiúk

Vallásosság mértéke

34. táblázat folytatása

A 34. táblázatban mutatjuk be a vallásosság és a pszichés jóllét közötti kapcsolatot. A depressziós tüntegyüttes megjelenése kapcsán a templomba járás jelzett szignifikáns hatást. A vallási aktivitás ebben az esetben rizikótényezőként mutatkozott meg a fiúk esetében, emelte a depressziós tünetek megjelenésének valószínűségét. Az élettel való elégedettségre nézve nem találtunk szignifikáns hatást, viszont megfigyelhetjük, hogy a lányok körében 2,63-szorosára emelkedett az elégedettség esélye. Az optimizmus esetében viszont egyértelmű védőhatásnak bizonyult a vallásosság, ami a lányok körében erőteljesebbnek bizonyult. Például azok a lányok, akik a vallást fontosnak tartják életükben 3,51-szer nagyobb eséllyel tartják optimistának magukat. Ugyanezen változó mentén az imádkozás gyakorisága szintén emelte, 4,11-szer az optimizmus értékelését. Az agresszióra vonatkozóan a vallásosság jelentősen csökkentette a verbális agresszió megjelenését. A vallásosság mértéke például a lányok körében 90%-kal, a templomba járás pedig a fiúk esetében 50%-kal csökkentette annak megjelenését. A fizikai agressziónál az összes elemzésbe bevont változó csökkentő eséllyel bír. A verbális agresszióhoz hasonlóan a vallásosság mértéke és a templomba járás változóinál tapasztalhattunk nagymértékben csökkentett esélyhányadosokat. Az agresszió harmadik skálájánál nem találtunk szignifikáns hatásokat, az esélyhányadosok csekély mértékben mozdultak el az 1-es értéktől. A kontroll változónál érdekes összefüggésekre lehetünk figyelmesek. Az előzőekben említettük, hogy a gender témakörére figyelmesnek kell lennünk. Például a lányok a belső kontroll skálán alacsonyabb értékeket értek el, mint a fiúk, viszont amennyiben a vallásosságukat megfigyeljük a belső kontroll skálán elért értékeiket közel ötszörösére emeli a vallásosságuk mértéke és a külső kontrollnál 80%kal kisebb az esélye a magas értékek megjelölésének. Tehát ebben az esetben a lányoknál egyértelmű vallásos védőhatás jelenik meg. A spirituális jóllét alskáláinak vizsgálatakor azt láthatjuk, hogy elsősorban a vallási jóllétre voltak hatással a vallási változók.

116

Vallási szocializáció - Családi vallásosság feltérképezése Az előzőekben elemeztük a mintába került diákok vallásosságát, vallási aktivitását és a vallás fontosságát életükben. A jelen elemzésben a családi vallásosság feltérképezése áll a középpontban. A 35. táblázat mutatja be a diákok és szüleik egyházhoz tartozásának, vallási aktivitásának és imádkozási gyakoriságának megoszlását. Valamint a 36. táblázat mutatja be a változók közti korrelációs együtthatókat. A táblázatok alapján megállapíthatjuk, hogy a családi vallásos változók szoros együttjárást mutatnak. A családtagok egyházhoz tartozása 0,7 feletti korrelációs értékeket mutat. Megfigyelhető, hogy a diákokhoz képest, a szülőknél magasabb arányokat találunk a felekezethez tartozás terén, valamint az is kitűnik, hogy a lányok (p<0,05) és a lányok szülei tartoznak inkább egyházhoz, felekezethez. Vallási aktivitás terén szintén jelentős összefüggés fedezhető fel: a diákok és édesanyjuk között r = 0,824 p<0,001; a diákok és édesapjuk között r = 0,747 p<0,001 erősségű összefüggést találunk. Az arányokat megfigyelve jól látható, hogy a vallási aktivitásban a szülői minta meghatározó, teljesen azonos trendek váltak láthatóvá a vallásgyakorlásban. A diákok körében szignifikáns eltérés található nemek szerint, a lányok 6,1%-a, míg a fiúk 3,3%-a jár templomba, vagy vallási jellegű rendezvényre. Habár nem szignifikáns, mégis fontos megemlíteni, hogy a lányok szülei magasabb arányú vallási aktivitást mutattak. Amint az imádkozásra fordítjuk figyelmünket, a korábbiakhoz hasonlóan igen erős korrelációt találunk, pl. a szülők között a korreláció értéke r = 0,858 p<0,001. Tendenciózus eltérés látható a diákok imádkozási gyakorisága között nemenként (p≤0,05), a lányok 11,7%-ban imádkoznak, szemben a fiúk 6,9%-os arányával. A lányok édesanyja körében 10,9%-os a ráta, édesapjuk körében pedig 8,8%, ami szignifikáns eltérést mutat a fiúk édesapjaitól (p<0,05).

35. táblázat Családi vallásosság - a diákok és szüleik egyházhoz tartozásának, vallási aktivitásának és imádkozási gyakoriságának megoszlása nemenként

Fiúk

Lányok

Nem tartozik

65,6

56,1

Felekezethez tartozik

34,4

43,9

Szignifikancia

Egyházhoz tartozás

117

p<0,05

Vallásos aktivitás Nem jár gyülekezetbe

61,2

51,9

Csak ünnepekkor

35,5

42,0

Változó rendszerességgel

3,3

6,1

Nem szokott

93,1

88,3

Szokott

6,9

11,7

Nem tartozik

40,8

37,6

Felekezethez tartozik

59,2

62,4

Nem jár gyülekezetbe

59,4

53,0

Csak ünnepekkor

37,4

41,1

Változó rendszerességgel

3,2

5,9

Nem szokott

92,7

89,1

Szokott

7,3

10,9

Nem tartozik

42,9

40,1

Felekezethez tartozik

57,1

59,9

Nem jár gyülekezetbe

63,5

59,8

Csak ünnepekkor

32,1

35,1

Változó rendszerességgel

2,6

5,2

Nem szokott

96,8

91,2

Szokott

3,2

8,8

p<0,05

Imádkozás

p≤0,05

Anya Egyházhoz tartozás

p > 0,05

Vallásos aktivitás

p > 0,05

Imádkozás

p > 0,05

Apa Egyházhoz tartozás

p > 0,05

Vallásos aktivitás

p > 0,05

Imádkozás

Megjegyzés: Chi-négyzet próba

118

p < 0,05

36. táblázat A családi vallásosság korrelációs együtthatói Diákok saját és szüleik vallásossága közötti Pearson korrelációk Anya

Apa

Szülők

közti

korrelációs együtthatók Egyházhoz tartozás

0,779**

0,744**

0,775**

Templomba járás

0,824**

0,747**

0,807**

Imádkozás

0,820**

0,797**

0,858**

p < 0,001 Szülő vallásosságának hatása a gyermek vallásosságára és a pszichés jóllétére A következőkben útmodellek segítségével vizsgáltuk meg, hogy a szülők vallásossága milyen hatással van gyermekeik vallásosságára és azon keresztül milyen hatással bírnak a gyermekük pszichés jóllétére. Tekintsünk azonban ki először azokra a pszichés változókra, amelyek bekerültek az elemzésbe (37. táblázat). Az agressziót mérő kérdőív három skáláját használva fontos különbségeket látunk a fiúk és lányok között. A fiúkra inkább a fizikai (p<0,01), míg a lányokra inkább a verbális agresszió jellemző (p<0,05). Emellett a korábban használt pszichés változók közül a depressziót vizsgáltuk, ami szignifikánsan a lányokra jellemzőbb; az élettel való elégedettséget, ami inkább a fiúkat jellemzi. Helyet kapott az elemzésben továbbá az optimizmus és a külső/belső kontroll. A külső/belső kontrollnál nemi különbségeket találtunk, a lányokra inkább a külső (M = 6,31), míg a fiúkra a belső kontroll jellemző (M = 7,07). Továbbá mértük a spirituális jóllétet (2 alskálája segítségével) és a vallásfüggőséget (részletesebb bemutatás a vallásfüggőségről szóló fejezetben). Összegezve tehát, a depressziós tünetegyüttes és a külső kontroll esetében a lányok, az élettel való elégedettség, a belső kontroll és a vallásfüggőség esetében a fiúk értek el magasabb átlagpontszámokat (37. táblázat).

119

37. táblázat A pszichés jóllét háttérváltozói nemenként Fiúk (átlag, szórás)

Lányok (átlag, szórás)

Verbális agresszió*

14,75 (3,4)

15,40 (3,6)

Fizikai agresszió**

25,50 (6,4)

21,74 (7,0)

Harag, Düh érzet

17,71 (5,1)

18,05 (5,4)

Depressziós tünetek**

7,76 (6,97)

8,25 (8,24)

Élettel való elégedettség*

22,59 (6,17)

21,43 (6,20)

Optimizmus

27,01 (4,92)

27,64 (5,05)

Belső kontroll*

7,07 (2,1)

6,69 (2,0)

Külső kontroll*

5,92 (2,1)

6,31 (2,0)

Vallási jóllét

12,60 (4,44)

12,60 (4,11)

Egzisztenciális jóllét

19,05 (3,91)

19,33 (3,55)

Vallásfüggőség**

9,58 (4,6)

8,69 (3,3)

* p < 0,05

** p < 0,01

A következőkben kilenc útmodellt mutatunk be. Az útmodellek családi vallási szocializációra vonatkozó részéinél meg kell jegyezni, hogy bár mindkét szülő szignifikáns hatással van gyermeke vallásosságára, az édesanya vallásossága mégis nagyobb hatással van a diákok vallásosságára, mint az apáé (Anya ß = 0,489, Apa ß = 0,362, R négyzet = 0,651 p<0,001). A közvetett utakat is tekintve az anya irányából érkező hatás ß = 0,778, az apa irányából pedig ß = 0,750. Ebből is láthatóvá válik, mennyire erős a kapcsolat a szülő és gyermeke vallásossága között. De hogyan hat a diák vallásossága, valamint a szülők vallásossága, tehát a családi vallásosság a gyermekek pszichés jóllétére? Az agresszió alskáláit vizsgálva az útmodell egyedül a harag, düh alskálánál jelzett szignifikáns hatásokat. A 15. ábrán látható, hogy az apa vallásossága szignifikánsan erősíti a gyermeke haragját és düh érzetét ß = 0,231 p<0,01.

120

15. ábra Útmodell - a családi vallásosság hatása a Harag, düh érzésre

Vizsgáljuk meg az optimizmust (16. ábra). Az ábrán látható, hogy a diák saját vallásossága van szignifikáns hatással az optimizmusának szintjére (ß = 0,144 p≤0,05). Tehát a diák minél gyakrabban jár templomba és imádkozik, valamint tartozik egyházhoz, felekezethez, annál magasabb az optimizmusának szintje.

16. ábra Útmodell - a családi vallásosság hatása az optimizmusra Az élettel való elégedettség kapcsán, a szülők vallásosságának van kiemelkedő hatása (17. ábra). Az anya vallásosságának emelkedésével növeli gyermekének az elégedettségi szintjét (ß = 0,168 p≤0,05). Az apa vallásossága éppen az ellenkező irányba hat, minél vallásosabb az apa, annál inkább csökkenti gyermeke elégedettség érzetét (ß = -0,166 p≤0,05). Sok esetben az apai vallásosság együtt jár a vallási

121

tanokhoz való rigid ragaszkodással és ez autoriter nevelési praxisban nyilvánul meg. Így ez kockázati tényezőként fogható fel a gyerek számára, mivel az apától való félelem és bűntudat vezérelheti.

17. ábra Útmodell - a családi vallásosság hatása az élettel való elégedettségre

A depressziós tüntegyüttest szemlélve érdekes eredmények mutatkoznak (18. ábra). Az útmodellben láthatóvá válik az anya vallásosságának védőszerepe (ß = - 0,214 p<0,01), minél vallásosabb az anya, annál kisebb a depressziós tünetek előfordulási gyakorisága. A diák saját vallásossága, illetve az apai vallásosság fordított irányba hat, növeli a depressziós tünetek megjelenését. (A modell magyarázóereje R négyzet = 0,021 p<0,05)

18. ábra Útmodell - a családi vallásosság hatása a depressziós tünetek megjelenésére

122

A külső/belső kontrollt tekintve ki kell hangsúlyozni, hogy az egészségmagatartással kapcsolatos döntésekre különösen nagy hatással lehet a külső/belső kontroll. A belső kontrollal rendelkező egyének hajlamosabbak nagyobb felelősséget érezni saját egészségükért, jobban bíznak abban, hogy képesek aktívan javítani egészségi állapotukon és az egészségmagatartásukon, s ebben a folyamatban az önbecsülésnek, önbizalomnak fontos szerepe van (Giblin és mtsai 1988, Pikó 2010), ezért a védőfaktorok közé soroljuk a belső kontrollt. Lássuk tehát, hogy a szülő vallásossága miként hat a külső/belső kontrollra. Vajon erősíti, vagy gyengíti a belső kontroll védelmét és a külső kontroll rizikóját? A 19. ábrán mutatjuk be a belső kontrollra futtatott útmodellt. Az anya vallásossága felől érkező hatás (ß = 0,199 p<0,05) egyértelműen védőhatás, ugyanis növeli a gyermek belső kontroll érzetét. Ezzel ellentétesen hat az apa vallásossága, szignifikánsan csökkenti a gyerek belső kontroll érzetét (ß = - 0,262 p<0,01), növelve a külső kontrollt.

19. ábra Útmodell - a családi vallásosság hatása a belső kontrollra Ezután a pszichés jóllét, lelki egészség következő változóját, a spirituális jóllétet vettük górcső alá, a 20-21. ábra mutatja be a két alskálára ható vallási változókat. A vallási jóllétet a diák saját vallásossága (ß = 0,331 p<0,01) emeli, az egzisztenciális jóllétet pedig az anya vallásossága, transzcendens felé nyitottsága emeli (ß = 0,160 p<0,05).

123

20. ábra Útmodell - a családi vallásosság hatása a vallási jóllétre

21. ábra Útmodell - a családi vallásosság hatása az egzisztenciális jóllétre

Az eddigiek alapján megfogalmazhatjuk, hogy az anya vallásossága jótékony hatású gyermeke pszichés jóllétére, viszont az apák vallásossága felől érkező hatás inkább veszélyeztetőként hathat. Vizsgáljuk meg a vallásfüggőségre vonatkozóan milyen eredményeket mutat a családi vallásosság. A 22. ábrán szemléltettük a családi vallásosság hatását, ami azt mutatja, hogy elsősorban a diák saját vallásosságának túlzásba esése okozhat vallásfüggőséget, de az anya vallásossága is emelheti annak szintjét. (A vallásfüggőség elemzését lásd a következő fejezetben.)

124

22. ábra Útmodell - a családi vallásosság hatása a vallási addikcióra Az eredményeink megerősítik, hogy mennyire fontos a vallásosság és spiritualitás, ezen belül pedig a családi vallásosság feltárása és működési mechanizmusainak feltérképezése. Alapvetően a vallásosság jótékony hatású, védőfaktor jellegét többször kihangsúlyoztuk és kutatásainkban is elemzésekkel alátámasztottuk. Fel kell hívni viszont a figyelmet azokra a tényezőkre is, amelyek működéséről még keveset tudunk. Láthattuk, hogy a serdülő pszichés jólléte szempontjából leginkább az anya vallásossága felől érkező hatások jelentenek védelmet, viszont az apa vallásossága, az apaszerepben búvó nevelési stílus által akár veszélyeztetheti a gyerek pszichés jóllétben rejlő bűntudatot. Az elemzés utolsó szakaszában végül a vallásfüggőséget térképeztük fel: a vallásosságot mérő eredmények korábban azt mutatták, hogy a középiskolások körében a vallásosság szintje eléggé alacsony, így várhatóan a vallásfüggőség mértéke is alacsony szinten marad majd, viszont megjelenik. Vallási addikció – a mérőeszköz bemutatása A vallásfüggőséget mérő skála hat állítást tartalmaz. A skála alapvetően bármilyen viselkedési addikció jelzésére alkalmas, így mi a vallásfüggőségre alakítottuk ki a skálát, majd kérdeztük le a következőket. Az első állítás: A vallásgyakorlás a legfontosabb dolog az életemben, ez a kiemelkedőség (Salience) dimenziója. Ezzel az állítással mindössze a diákok 5,7%-a értett egyet (2,4% teljes mértékben, 3,3% inkább

125

egyetért). Az egyetértés elutasítása sokkal jellemzőbb volt, 49,2% egyáltalán nem a vallást tartja a legfontosabb dolognak az életében (38. táblázat). 38. táblázat A vallásfüggőség mérőeszközének egyes dimenzióival való egyetértés Az egyetértés foka (%)

Az egyet nem értés foka (%)

Kiemelkedőség

5,7

49,2

Konfliktus

3,2

70,4

Hangulatmódosítás

5,3

57,7

Tolerancia

4,9

67,1

Megvonásos tünetek

2,2

75,5

Visszaesés

1,5

74,3

A második állítás a konfliktus (Conflict) dimenziója, Konfliktusok adódnak köztem és a családom és/vagy partnerem között amiatt, hogy mennyit foglalkozok a vallással, vallásgyakorlással. A minta 3,2%-a értett egyet ezzel az állítással, míg 70,4%-uk teljes mértékben elutasította, hogy ez igaz lenne. A harmadik állítás a hangulatmódosításra vonatkozott, a mood modification dimenziója. A vallást arra használom, hogy a hangulatomon változtassak (pl. hogy kellemesebben érezzem magam, vagy, hogy ne kelljen a problémáimmal foglalkoznom.). A minta 5,3%-ára igaz, hogy használja a vallást, mint hangulatmódosító eszközt. Ezután a tolerancia (tolerance) dimenziójára koncentrál a skála, Az elmúlt időszak során növeltem a napi imák/meditáció mennyiségét. A diákok 4,9%-ánál mutatható ki, hogy növelték az imamennyiséget, ugyanakkor 67,1%-ukra ez egyáltalán nem igaz. A megvonásos tünetek dimenzióját, a withdrawal symptoms-t a következő kérdés mentén mértük: Ha ki kell hagynom egy istentisztelet rosszkedvű és ideges leszek. A megvonás csupán a minta 2,2%-ára jellemző. A hatodik, egyben utolsó állítás a visszaesés (relapse) dimenziója: Ha lecsökkentem a szokásos imáim/meditáció mennyiségét, akkor, amikor újra elkezdem, addig folytatom, amíg az eredeti mennyiséget el nem érem. Fontos kiemelni, hogy ez az állítás mutatta a legkisebb veszélyeztetettséget, a diákok mindössze 1,5%-a érintett a kérdésben. A hat állításra adott válasz összegzése után, a 24 pontot, vagy annál többet elérők körében beszélhetünk addikcióról. Emellett a 18-23 pontot elérőket rizikócsoportba

126

soroltuk. Mindezek alapján a minta 0,8%-a jellemezhető vallásfüggőként, 5,6% veszélyeztetett

az

addikció

szempontjából,

így

6,3%-ot

jellemezhetünk

rizikócsoportként (a teljes minta elemszáma N=630). Megnéztük, hogy a vallásfüggők vajon milyen felekezethez tartoznak. A vallásfüggőség szempontjából veszélyeztetettek római katolikus, zsidó vallás és a hitgyülekezet hívei. Szüleik vallását tekintve a szintén a római katolikusok vannak többségben. A kutatás következő fázisában kitűzött célként szerepelt, hogy feltárjuk vajon milyen vallási változók állhatnak a vallási addikció hátterében. Első lépésben korrelációelemzést végzetünk, majd lineáris regresszió elemzés segítségével tártuk fel, hogy pontosan melyik vallási változó hogyan hat a vallásfüggőségre. Majd a finomabb részletek kiderítésére Chi-négyzet statisztikákat számoltunk. A korrelációelemzés kimutatta, hogy annak hite, hogy Isten figyel és irányítja az életünket, valamint a vallás általános és mindennapi életben lévő fontossága, és a vallásosság mértéke mutatta a legerősebb kapcsolatot a vallásfüggőséggel (39. táblázat). 39. táblázat A vallásfüggőség összefüggései a vallási változókkal Vallásfüggőség Mennyire vallásos?

0,546*

Mennyire biztos a hitében?

0,361*

Mennyire fontos a vallás?

0,530*

Mennyire fontos a vallás a

0,546*

mindennapokban? Tartozik-e egyházhoz?

0,211*

Milyen gyakran jár templomba?

0,459*

Milyen gyakran imádkozik?

0,497*

Barátoknak hasonló legyen a hite

0,497*

Partnernek hasonló legyen a hite

0,433*

Hasonló vallásúval házasodjon

0,433*

Isten figyel és irányítja életünket

0,560*

*p < 0,001

127

Ezután regresszió analízist futtatunk le. A regresszió analízis megerősítette a korrelációelemzés eredményeit, és a ß statisztikákból az egyes változók befolyásolási sorrendjére is következtethetünk (40. táblázat). 40. táblázat A regresszió elemzés eredményei – A vallásfüggőség háttérváltozói ß

Szignifikancia

Mennyire vallásos?

0,152

p ≤ 0,05

Mennyire biztos a hitében?

0,078

p > 0,05

Mennyire fontos a vallás?

0,104

p > 0,05

Mennyire fontos a vallás a mindennapokban?

-0,156

p ≤ 0,05

Tartozik-e egyházhoz?

0,031

p > 0,05

Milyen gyakran jár templomba?

0,170

p < 0,01

Milyen gyakran imádkozik?

-0,053

p > 0,05

Barátoknak hasonló legyen a hite

-0,143

p < 0,05

Partnernek hasonló legyen a hite

-0,015

p > 0,05

Hasonló vallásúval házasodjon

0,004

p > 0,05

Isten figyel és irányítja életünket

0,064

p > 0,05

R négyzet

0,453

p < 0,001

Konstans

14,72

p < 0,001

A regresszió analízis azt mutatta, hogy a vallásosság mértéke, a vallás mindennapi életben betöltött szerepe, a vallási aktivitás és a vallási érték homogámiája hatnak leginkább a vallási addikcióra. Tehát valaki minél gyakrabban jár templomba, minél fontosabbnak tartja a vallást a mindennapjaiban, minél vallásosabbnak véli önmagát és minél fontosabbnak tartja, hogy az őt körül velő baráti körnek hasonló legyen a hitbéli meggyőződése, annál veszélyeztetettebb a vallásfüggőség kialakulásában. Vizsgáljuk

meg

az

egyes

kategóriákat

alaposabban.

Chi-négyzet

próbával

kereszttáblákat elemeztünk annak érdekében, hogy kiderüljön a vallásfüggők és nem vallásfüggők csoportjaiban mely változók mentén vannak lényeges eltérések. 18 A

Megjegyzés: a kereszttáblák nincsenek feltüntetve; a vallásfüggők csoportjában a függők és a veszélyeztetettek egy kategóriát képeznek. 18

128

vallásfüggők körében szignifikánsan magasabb azok aránya, akik nagyon vallásosnak tartják magukat (p<0,001). Hasonlóan igaz ez a vallási aktivitásra: míg a vallásfüggők 24,3%-a gyakran jár templomba, addig a nem vallásfüggők körében ez az arány 3,0% (p<0,001). Az imádkozás gyakoriságában szintén szignifikáns a különbség a két csoportban, míg a vallásfüggők 31,0%-a gyakran imádkozik, addig a másik csoport csupán 7,6%-a tesz így (p<0,001). A vallás fontossága és a mindennapi életben betöltött szerepénél ugyanezt a tendenciát figyelhetjük meg. A vallásfüggők szignifikánsan fontosabbnak értékelték a vallást és biztosabbak a hitükben (p<0,001). Ami a networköt illeti, a vallásfüggők inkább tartják fontosnak, hogy a baráti körük, partnerük valamint jövendőbelijük hasonló vallási nézetekkel rendelkezzen, mint ők maguk, és inkább hiszik, hogy Isten figyel és irányítja életünket (p<0,001).

Szociodemográfiai háttér A szociodemográfiai jellemzőket górcső alá véve szintén érdekes eredményekhez jutottunk. A nemi különbségek vizsgálatakor egy meglepő eredményre lettünk figyelmesek. Habár a lányok vallási aktivitása általánosságban véve magasabb, a fiúknál a vallás szerepe fontosabb, ami esetenként függőséghez is vezethet (p<0,05). A vallásfüggők almintájában a fiúk aránya 77,5%-ot mutatott, szemben a nem vallásfüggők csoportjával, ahol a nemek aránya kiegyensúlyozottnak mondható (47,9% a fiúk aránya). Életkor tekintetében, bár eredményeink nem mutattak szignifikáns eltéréseket: a vallásfüggők valamivel fiatalabbnak bizonyultak társaiknál (p>0,05). A társadalmi ranglétrán elfoglalt hely nem mutatott lényeges eltéréseket a megoszlásban, habár a vallásfüggők inkább a közép és felső-közép osztályba helyezték el családjukat (p<0,05). Tanulmányi átlag tekintetében különbség mutatkozott, a vallásfüggők átlaga igen csekély mértékben ugyan, de magasabb, mint a nem vallásfüggők csoportjában (p<0,05). Vallásfüggőség és szerhasználat A vallási addikció feltehetően együtt járhat más addikciókkal. Ezért megvizsgáltuk, milyen szerfogyasztó magatartás jellemzi a fiatalokat. Először korrelációelemzést végeztünk a vallásfüggőség és a szerkipróbálás, szerhasználat változói között (41 táblázat).

129

41. táblázat Vallásfüggőség és a szerkipróbálás, szerhasználat összefüggései Vallásfüggőség Dohányzás kipróbálása

0,105**

Dohányzás

0,093*

Alkohol kipróbálása

0,071

Alkoholfogyasztás

0,118**

Nagyivás

0,124**

Marihuána kipróbálása

0,112**

Marihuána fogyasztás

0,066

Amfetamin kipróbálás

0,011

Amfetaminhasználat

0,015

* p < 0,05 ** p < 0,01

A korrelációk alapján elmondhatjuk, hogy a nagyivás kapcsán találjuk a legszorosabb kapcsolatot, valamint az alkoholfogyasztással és a marihuána kipróbálásával figyelhető meg az együttmozgás. Kereszttáblákkal megvizsgálva a szerkipróbálásnál a keményebb szerek esetében, a szerhasználat esetében viszont mindenhol szignifikáns különbségeket fedezhetünk fel a vallásfüggők és nem vallásfüggők csoportjai között (42. táblázat). 42. táblázat Különbségek a vallásfüggők és nem vallásfüggők között – szerkipróbálás és szerhasználat Vallásfüggők

Nem

Szignifikancia

vallásfüggők Dohányzás kipróbálása

72,5%

73,2%

p > 0,05

Dohányzás

63,2%

63,4%

p > 0,05

Alkohol kipróbálása

90,0%

93,6%

p > 0,05

Alkoholfogyasztás

77,5%

83,4%

p > 0,05

Nagyivás

70,0%

62,6%

p > 0,05

Marihuána kipróbálása

20,0%

23,3%

p > 0,05

Marihuána fogyasztás

12,5%

13,5%

p > 0,05

Amfetamin kipróbálás*

10,0%

4,3%

p < 0,05

130

Amfetaminhasználat*

5,0%

0,2%

p < 0,001

* jelzi a szignifikáns eltéréseket

Az arányokat megfigyelve a cigaretta, az alkohol és a marihuána kipróbálásában nem találunk lényegi eltérést, viszont az amfetamin kipróbálása magasabb arányokat mutat a vallásfüggők körében. A szerhasználatban a nagyivásban és a keményebb drog esetében azt találjuk, hogy a vallásfüggők csoportjában magasabb a szerfogyasztási gyakoriság. 19

Vallásfüggőség és pszichés jóllét Két mintás t-próba futtatásával kerestük a különbségeket a pszichés változók között. Habár nem találtunk sok szignifikáns különbséget, a csoportátlagok vizsgálatával is igen érdekes eredményekkel találkozhatunk (43. táblázat). 43. táblázat Különbségek a vallásfüggők és nem vallásfüggők csoportjai között – Pszichés háttér Vallásfüggők (átlag, szórás)

Nem vallásfüggők (átlag, szórás)

Verbális agresszió**

13,15 (3,5)

15,23 (3,5)

Fizikai agresszió

22,72 (6,2)

23,62 (7,0)

Harag, Düh érzet

17,62 (5,3)

17,90 (5,2)

Depressziós tünetek

7,20 (8,4)

7,05 (7,8)

Élettel való elégedettség

22,74 (7,7)

22,00 (6,1)

Optimizmus*

26,00 (4,6)

27,41 (5,0)

Belső kontroll

6,86 (2,1)

6,87 (2,1)

Külső kontroll

6,13 (2,1)

6,12 (2,1)

Spirituális jóllét**

17,56 (4,2)

12,23 (4,0)

Egzisztenciális jóllét*

18,05 (3,8)

19,30 (3,7)

* p < 0,05

** p < 0,001

A kezdeti vallásfüggő, rizikó és nem függő kategóriákat vizsgálva ugyanez a tendencia jellemző, sőt, a marihuána esetében is szignifikánsan magasabb arányban fogyasztanak a vallásfüggők, mint a rizikócsoportba és a nem függők vcsoportjába tartozók (p≤0,05). 19

131

A pszichés változóknál megfigyelhető, hogy mely változók esetében veszélyeztetettek a vallásfüggők. Az agresszió skáláin alacsony értékeket jeleztek a vallásfüggők. A depressziós tünetek megjelenésének gyakorisága viszont magasabb esetükben. Az életükkel elégedettebbek, viszont kevésbé optimisták a vallásfüggők (p<0,05). A kontrollnál csekély mértében alacsonyabb belső, és magasabb külső kontroll értékeket értek el a vallásfüggők csoportjába sorolt diákok. A vallási jóllét két alskálájánál, szignifikánsan

magasabb

spirituális

jóllétről

egzisztenciális jóllétről, mint társaik.

132

számoltak

be

és

alacsonyabb

5. Megbeszélés 5.1 Projekt I. - Család és párkapcsolati attitűdök, szülői mintakövetés A fiatalok párkapcsolati attitűdjeinek vizsgálata rendkívül komplex vizsgálódást igényel. Egyrészt, mert az értékek mezőjében pluralizmus uralkodik, másrészt mert ennek az életkori csoportnak fontos jellemzője az átmenetiség, ugyanis ekkor még nincsenek letisztult elvek, minden folyamatos változásban van az őket ért hatások miatt. Korábbi vizsgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy az értékrend változásával párhuzamosan nő a különböző párkapcsolati formák elfogadottsága (Neményi 2003, Neményi és Takács 2005, Somlai 1999), ugyanakkor a házasság még mindig a legvágyottabb forma a fiatalok szemében (Martin és mtsai 2003). A posztmodern világ kettőssége ebben is megmutatkozik; miközben pluralizálódnak az értékrendek és életstílusok, a tradicionális értékek továbbra is hatnak, és formálják attitűdjeinket. A kvalitatív kutatás megerősítette, hogy a fiatalok (posztadoleszcensek) körében erősen él a tradicionális szemlélet. Alapvetően a mai világról vallott vélemények alapján a megkérdezettek a konzervatív, tradicionális értékeket tisztelő tábort szélesítik. Reálisan látják a helyzetet, a változásokat. E korosztály még a tradíciókat követi, de valószínűsíthető, hogy a náluk fiatalabbak már másképp láthatják a dolgokat. Ezért a következő lépésben a középiskolás korosztályt (kései adoleszcenseket) vettük górcső alá. A kvantitatív kutatásban sikerült feltérképezni a középiskolás fiatalok véleményét a párkapcsolatokkal, a családdal, a családi élettel kapcsolatban. Láthattuk, hogy a többség már fontolgatta azt a kérdést, hogy alapít-e családot, illetve köt-e majd házasságot a jövőben. A fiatalok nagy hányada családban képzeli el a jövőjét. A vélemények szerint a házasság nem veszített értékéből, hiszen összességében pozitív attitűdöket fejtettek ki a házassággal kapcsolatban. A házastársi kapcsolat jövőjét tekintve a diákok észlelték a devalválódási folyamatot, de a többség optimistán nyilatkozott és úgy vélte, hogy e válságot ki fogja heverni. Saját vizsgálati eredményeink a nemzetközi kutatásokhoz hasonlóak, azok következtetéseit támasztják alá. A mintánkban szereplő fiatalok párkapcsolati preferenciáiban jól elkülönültek a házasságpárti és az élettárspárti viszonyulások, bár kétségtelen, hogy az előbbi markánsabban van jelen. A házasságpártiak szerint a házasság intézménye domináns a mai társadalomban, nem

133

elavult. Számukra fontos, hogy a törvényes aktus megtörténjen és a gyerekeknek is jobb, ha szüleik házasságban élnek. Így tehát az első hipotézisünk (H1) megdőlt, a kései adoleszcensek is inkább a tradicionális szemléletet tükrözik, nem pedig a liberálist. Továbbá a második hipotézisünk (H2) alátámasztást nyert, miszerint a házasság, mint vágyott párkapcsolati forma nagy arányban megjelent. Az élettársi kapcsolatot preferálók úgy vélik, hogy ez az élettársi viszonyt egyenrangúnak fogadják el a házassággal, sok esetben kiderült, hogy számukra fölösleges a papír, nem tartják a szövetség szimbólumának. Meg kell viszont említeni, hogy az élettárspártiak aránya 10% körül mozog csak csupán. A fiatalok körében népszerűnek számít a próbaházasság, a házasságot közvetlenül megelőző együttélési forma. Még a házasságpártiak is elfogadják azonban a házasságkötés előtti együttélést. A nemzetközi szakirodalom is alátámasztja, hogy ez az átmeneti együttélési forma egyre inkább terjedőben van (Clarkberg és mtsai 1995, Guzzo 2006). Sokan a sikeres házasságkötés feltételének tartják, ami egymás jobb megismerését célozza (Martin és mtsai 2003). Azonban a kutatások arra is felhívják a figyelmet, hogy amennyiben ez kitolódik, egyáltalán nem követi sikeres és boldog házasság (Horwitz és White 1998). Felbukkant egy harmadik viszonyulási forma is, a bizonytalanoké, akik bár fontosnak tartják az életre szóló párkapcsolatot, tartanak a válások magas arányától, és főként a gyerekek miatt a házasságot tartanák jobb megoldásnak. Érdemes megjegyezni, hogy a korral a bizonytalanság megjelenése nő, mintha életük során egyre több rossz tapasztalattal találkoznának e téren, amelyek csökkentenék a házasságba vetett hitet. A házasság szerepének megítélésében a fiatalok családi háttere is számottevő, hiszen a szülők párkapcsolata modellként szolgál. Több esetben láthattuk, hogy a lányok és a fiúk eltérően vélekednek az egyes kérdésekről. Emellett iskolatípusok szerint is különbségeket találtunk. Jól kirajzolódott, hogy a különböző iskolát látogatók más értékeket vallanak. A hasonló vizsgálatokhoz képest, ahol a fiatalok túlnyomórészt nem teljes családban nőttek fel (Martin és mtsai 2003), saját mintánkban a fiatalok többsége olyan szülők gyerekei, akik házasságban élnek. Ami azonban közös a kutatásokban, hogy mindkét esetben a házasságpártiak vannak domináns helyzetben, tehát még a nem teljes családban felnövekvők számára is a házasság jelenti a vágyott párkapcsolati modellt. Saját kutatásunk során ez abban is megmutatkozik, hogy a többváltozós elemzésben a

134

családi státus vagy a szülők társadalmi helyzetének egyetlen mutatója sem volt meghatározó. Kortól, nemtől, társadalmi helyzettől függetlenül jelen vannak tehát a párkapcsolati preferencia pluralizált formái. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szülői modell nemcsak pozitív, hanem negatív megerősítéssel is átörökítődhet a gyermekekre. Például a teljes családban élők számára szüleik házassága modellként szolgálhat, de ugyanígy szüleik élettársi kapcsolatának megtapasztalása is házasságra buzdíthatja a fiatalokat. Ha a szociodemográfiai változók nem is befolyásolják számottevő mértékben a fiatalok párkapcsolati preferenciáját, általános értékrendjük annál inkább. A vallásosság főként azokra jellemző, akik házasságpártiak, ugyanakkor a vallásosság hiánya azokra, akik az élettársi kapcsolatot preferálják. A vallásosság az értékrend alapvető eleme, meghatározza a fiatalok attitűdjét, morális elvárásait, házasságról és családról alkotott nézeteit, társas kapcsolatrendszereinek működését (Mason és Windle 2001, Tárkányi 2006, Wright és Cox 1967). Szorosan összefügg az élet értelmébe vetett hittel, s így az életproblémák megoldási képességével is (Skrabski és mtsai 2005). A vallásos fiatalok számára az élettársi együttélés még kevésbé elfogadott, szemben azokkal, akik értékrendjében más szempontok dominálnak. A házasság a vallásos fiatalok számára mint

morális

érték

megmutatkozik

az

elköteleződés,

a

kapcsolati

hűség

szimbólumaként, s talán ezért is kapcsolódik az amerikaiak értékrendjében a középosztálybeli jólét hagyományos értékeihez (Wilcox és Wolfinger 2007). Ezért megfogalmazhatjuk, hogy a harmadik hipotézisünk (H3), amely a vallásos fiatalok házasságpárti beállítódását feltételezte, igazolást nyert a kutatásban. Továbbá az értékek között vizsgáltuk a gyermeki kötelességet, ami leginkább a házasságpártiakra, valamint a bizonytalanokra jellemző. A férfiközpontúság hasonló eredményre vezetett. Mindkét esetben feltételezhető, hogy egy tradicionálisabb értékrend hatása érvényesül (Unger és mtsai 2002). A végzetszerűség ugyanakkor kapcsolatba hozható az élettársi kapcsolat preferálásával, ezek a fiatok talán ezért nem kedvelik a szemükben kevésbé rugalmas házasságot. A házassággal kapcsolatos szerepek megélése a párkapcsolatok működésének sarkalatos pontja. Eredményeink azt mutatják, hogy nincs nemek szerinti eltérés a szerepek összeegyeztetésének megítélése terén. Ez az eredmény más kutatások adataival is összecseng (Barnett és mtsai 2003). A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a

135

posztmodern világban a szerepek közelednek egymáshoz. Peake és Harris (2002) arra a következtetésre jutottak, hogy a házasságkötést elősegíti a többszörös szerepvállalás iránti elköteleződés. Saját kutatási eredményeink is azt tükrözik, hogy a házasságpárti attitűd függ össze leginkább az elköteleződéssel, az ez iránti érdeklődés hiánya viszont kizárólag az élettárspártiakra jellemző. Jelen kutatásunk felhívja a figyelmet, hogy érdemes kutatni a fiatalok párkapcsolati preferenciáit meghatározó értékek, normákat, vélekedéseket. A házassággal, családdal kapcsolatos tervekből és véleményekből kitűnik, hogy semmiképpen nem beszélhetünk a család mint társadalmi intézmény széteséséről, hiszen a középiskolás fiatalok többsége ma is házasságpárti. A házasság válsága ugyan megfogalmazódott, de vajon valóban negatív tendenciaként kell értékelnünk a házassági kapcsolatok visszaszorulását, vagy az azt felcserélő, helyettesítő, újabb alternatívaként előálló élettársi kapcsolatok terjedését? Eredményeink azt sugallják, hogy az értékrendbeli változásokat, s ennek nyomán a házasság és család területén megnyilvánuló legújabb trendeket érzékelik a fiatalok. A pluralitás árnyékában egyszerre van jelen a szabadabb viszonyulás és a hagyományos értékrend. A házasságkötés a többség számára kívánatos, bár az életkor előrehaladtával bizonytalanabbá válnak a középiskolások. A család és a karrier összeegyeztethetősége

mint

megoldható

probléma

jelenik

meg

számukra,

a

szerepkonfliktusok kezeléséhez a többség, főként a házasságpártiak, pozitívan viszonyulnak. Mivel a vizsgált korosztály véleménye és jövőképe még igen képlékeny, további kutatásokra van szükség a társadalmi változások tükrében.

5.2 Projekt II. - Szülői értékek és vallásosság Családi kohézió Vizsgálatunk céljául tűztük ki a család szerepének, a szülők hatásának feltárását a fiatalok problémaviselkedésére vonatkozóan. Mivel a család modellfunkciót lát el, amelynek keretein belül a gyermekek a szocializáció alatt elsajátíthatják a káros szenvedélyekre vonatkozó információt, aktusokat és rítusokat (Brassai és Pikó 2005, Greenberger 2000, Pikó és Fitzpatrick 2003), ezért kikerülhetetlen a családi kapcsolatháló

és

kötelékek

vizsgálata.

A

szülők

hatása

leszármazottaikra

megkérdőjelezhetetlen. A gyermekek tőlük tanulják a követendő normákat, mintákat, magatartásformákat.

A

származási

családnak

136

kiemelkedő

szerepe

van

az

értékátadásában, valamint a biztonságérzet megteremtésében, magában az egyén társadalmi lénnyé formálásában (Bardi és Schwartz 2003, Bernstein 1971). Jelen kutatásban a szülő-gyermek kapcsolat minőségére fókuszáltunk, a szerzett társas támogatásra és a szülői kontrollra az egészségkárosító magatartásra vonatkozóan. Továbbá célunk volt feltérképezni a családi klíma, mint protektív tényező szerepét és megjelenését

a

fiatal

korosztályra

vonatkoztatva.

Eredményeink

alapján

megállapíthatjuk, hogy mind az anya, mind az apa részéről érkező támogatás, valamint a szülő-gyerek kapcsolat szorossága fontos az egészséges adaptáció és életvezetés szempontjából. A társas támogatást és a jó szülő-gyerek kapcsolatot protektív tényezőként tartjuk számon, melyet eredményeink is alátámasztanak (Kovács és Pikó 2007, Pikó 2000). Az egészségkárosító magatartással kapcsolatban láthatjuk, hogy a fiatalok nagy hányadára jellemző a szerfogyasztás, amely növekedő tendenciát mutat a korábbi adatokhoz képest (Pikó 2003b). Megfigyelhetjük, hogy azok a fiatalok élnek inkább kockázati magatartással ahol a szülői támasz mértéke kisebb és a szülő-gyermek kapcsolat meggyengül. A szülői kontroll és monitoring szintén protektív szereppel bír (Aquilino és Supple 2001, Li és mtsai 2000, Pikó és Balázs 2010, Sierving 2000, Steinberg és mtsai 1994, Stronski és mtsai 2000, Tragesser és mtsai 2007). Amennyiben kevésbé jellemző a szülőkre, azzal negatív hatásokkal járul hozzá a fiatalok problémaviselkedésének kialakulásához (Pikó 2005a). Hasonlóképpen Järvinen és Østergard (2009) és Ford (2009) eredményeihez, kutatásunkban igazoltuk, hogy a szülői kontroll és monitoring csökkenti a devianciák, mint a nagyivás és drogfogyasztás megjelenésének gyakoriságát. Nemi különbségek szintén kitapinthatóvá váltak kutatásunkban, a lányok szülei jobban odafigyelnek gyermekük szabadidő-töltésére (Svensson 2003). A családi klíma, a szülők szerepe nemcsak az egészségkárosító szerhasználat esetében igazolódott be, hanem a depressziós tünetegyüttes és elégedettség kapcsán is. A korábbi vizsgálatok eredményeivel összhangban azt találtuk, hogy a depressziós tünetegyüttes megjelenését és súlyosságát, valamint az élettel való elégedettség érzését befolyásolja a szülőkkel való kapcsolat szoros volta és a szülői felügyelet (Allen és mtsai 2006, Choi és mtsai 2008, Kirkcaldy és Siefen 1998). Ahol tehát a szülők és gyermekeik között erős és bizalmas kapcsolat áll fenn, magas szintű a szerzett támogatás, jó a kommunikáció és a felügyelet, mindez csökkenti a depresszív

137

állapot és mentális zavarok kialakulását és pozitívan hat az optimizmusra és az elégedettség érzetre. Összegezve kijelenthetjük, hogy a család megkérdőjelezhetetlen szerepű egy fiatal életében, így hipotézisünk beigazolódott (H4). Egyrészt a tanult modellszerű viselkedések kapcsán kétségtelenül mintakövetés jellemzi őket. Másrészt a szülők és gyermekeik közötti kapcsolat minősége szintén hatással van a szerfogyasztó magatartásra. A családi kohézió és a családban érzett integritás mértéke befolyásolja a devianciákhoz való odafordulást és a problémaviselkedést. Mindezek alapján célszerű a szülő-gyerek kapcsolatok folyamatos vizsgálata, a kötődés megerősítésének elősegítése a szerhasználat csökkentéséért, a depressziós tünetek enyhítéséért és az elégedettség növeléséért.

Vallásosság A vallásos helyzet sokat változott az elmúlt évtizedekben Magyarországon. Az egyházak dominanciájának elhalványulása magával hozta a szekularizációt (Valuch 2001, Székely 2008, Tomka 1999). Eredményeink vázolták a szegedi középiskolás fiatalok vallási palettáját, szekularizáltságát és az újfajta vallási irányzatokhoz való fordulását. A nemzetközi trendeknek megfelelően hazánkban is előtörnek az új vallási mozgalmak, és egyre vonzóbbá válnak követőik számára (Berg 2008, Székely 2008). A mintánkban említésre kerültek például a rasztafarik, jehovisták, valamint a hinduk és buddhisták is. A válaszadók nagy arányban nem tartják magukat semmiféle egyházhoz, felekezethez tartozónak, illetve sokan keresztényként jelölték meg a vallási felekezetüket (Walker és mtsai 2007). A kapott eredmények bemutatják, hogy a vallási dominancia mennyire szorult háttérbe a fiatalok körében. Láthattuk, hogy a tradicionális egyházak vesztettek népszerűségükből és a szekularizáltság erőteljesen érezteti hatását, ennek ellenére a római katolicizmus még mindig jellemző. A kérdésfeltevésnél megfogalmazott hipotézisünk (H5) részben beigazolódott, az új vallási mozgalmak viszonylag széles körben jelentek meg, viszont a tradicionális egyházak szerepe még mindig meghatározó. A vallásosság kapcsán – mint láttuk – rengeteg definíció született, amely megpróbálja körüljárni ezt a nehezen mérhető és vizsgálható területet (Giddens 1999, Tomka 1999). A megkérdezett fiatalok nagy hányada úgy vélekedik, hogy egyáltalán nem vallásos, és

138

elutasítja a vallási tanok relevanciáját. A vallásosság mértékének vizsgálatakor a mintánk csekély hányada tartotta magát igazán vallásosnak. A vallásosság, vallásos értékeknek megfelelő életvezetés természetesen szorosan összefügg a vallási aktivitással, vallási jellegű rendezvények látogatásával, felekezeti hovatartozással, melyeket több szempont alapján szemlélhetünk (Földváry és Rosta 1998, Pikó 2005a). A szociodemográfiai jelleg, társadalmi-gazdasági helyzet alapján lényeges különbségek nem rajzolódtak ki, csupán néhány eltérés mutatkozott meg, például a felekezeti besorolás különbözött nemek és életkor tekintetében. Így ki kell emelnünk, hogy a középiskola alacsonyabb évfolyamaira járó fiatalok inkább a „maguk módján” vallásosak, míg a felsőbb évfolyamokon a felekezethez tartozás gyakoribb. A lányok szintén gyakrabban jelölték meg a felekezethez tartozást, ugyanakkor a vallásosság mértékében már eltűnt ez a különbség. A szülők társadalmi-gazdasági helyzete sem bizonyult meghatározónak. Ugyanakkor a családi struktúra lényeges: a kétszülős családban nevelkedő fiatalok vallásos aktivitása jelentősebb. Természetesen az oda is vezethető vissza, hogy a vallásos hátterű szülőkre kevésbé jellemző a válás. A kép szélesebb kontextusba helyezésekor a szülői értékrendet állítottuk fókuszpontba, hiszen a szülői hatás, nevelés meghatározó a vallási szocializáció szempontjából (Turner 1994). Vizsgáltuk a szülői értékek tiszteletét és azok követését, valamint a szülői támogatást és kontrollt. Maga a vallásos identitás ugyanis egyfajta közösségbe tartozást, kötődést, integritást feltételez, így bizalmas kapcsolatokat és társas támaszt nyújt az egyén számára, ami az egészséges életvezetés számára meghatározó fontossággal bír (Utasi 2002). A vallásos identitás elsajátításában a család dominál. A vallási szocializációkor a család preferenciái a követendők. A szülői értékek követése és tisztelete alapvető a vallásos fiatalok körében (Duricz és Soenens 2006). A megkérdezettek többsége teljesen egyértelműen követi az otthon látott mintákat. Elmondható, hogy a fiatalok jó viszonyban vannak szüleikkel, a kötődés érzése jelen van életükben, problémáikat nagy arányban beszélik meg szüleikkel. Pozitív, hogy a szülők időkorlátot állítanak, viszont nagy arányban fordult elő az is hogy a szülők nem tudják, hogy gyermekük hol tölti el barátaival a szabadidejét. A vallásos fiatalok életében a szülői kontrollfunkció lényegesen erősebb. Talán ennek is köszönhető, hogy kevésbé hajlamosak dohányzásra, alkohol- és drogfogyasztásra (Mason és Windle

139

2001). A társas támogatás jelenléte szintén meghatározó, az anyai támogatás nagyobb mértékű. Következtetésként tehát megfogalmazhatjuk, hogy vallásosság és a transzcendencia iránti igény nem veszett ki a fiatalokból, viszont új utakat keresnek ezen igényük kielégítésére. A spiritualitás, vallásosság formálja az értékrendszert, az egész társadalom életét és normáit, ezért fontos hogy kövessük a folyamatos változásokat. A családi kapcsolatok többségükben szorosak, jól működők és követendő mintát adnak a következő generációknak. Főképpen igaz ez, ha vallásos értékrend szerint élő, aktívan vallásgyakorló családról van szó. Eredményeink megerősítik, hogy a vallási szocializáció és a szülői nevelési praxis szorosan összefügg egymással (H6). Az integritás érzése és a közösségbe tartozás élménye emeli a vallásosságot a protektív tényezők

körébe,

amely

az

egészséges

életvezetés

és

jóllét

szempontjából

megkérdőjelezhetetlen fontosságú. Ezután vizsgálatunk középpontjába a spirituális dimenzió hatását elemeztük serdülőkori szerfogyasztás kapcsán (a H7 tesztelésére). A vallásosság és spiritualitás jelen van a mindennapokban, az értékrend bázisát is képezheti (Pikó 2005a, 2006, Lapierre 1994, Williams és Sternthal 2007). Először felmértük, hogy a középiskolás korosztály milyen felekezeti megoszlású, mennyire tartja magát vallásosnak és mennyire aktívan gyakorolja vallását, tehát, hogy milyen mértékben van jelen ennek a protektív faktornak az elterjedtsége. Az utóbbi évtizedekre jellemző „elvallástalanodás” (Pikó 2006, Tomka 1996) megjelent a vizsgált mintában; a fiatalok nagy hányada kifejezetten nem tartja magát vallásosnak, többen csak bizonyos mértékben, és kevesen vallották magukat nagyon vallásosnak. Szintén megmutatkozott ez a felekezeti megoszlásnál, a megkérdezettek majdnem egyharmada nem jelölt meg felekezetet. Említésre méltó az újabb vallási irányzatok és napjainkban népszerűbbé váló kisegyházak választása. Vallási aktivitás terén is visszaesés jellemző korábbi kutatások arányait figyelembe véve (Pikó és Fitzpatrick 2004, Pikó 2006). Ezek az eredmények aggodalomra intenek, hiszen a vallásosság fontos protektív faktor a szerfogyasztás és más egészségkárosító magatartás kapcsán, valamint növeli az egyének integritását, koherencia-érzését, elégedettségét és jóllétét (Levin és Puchalski 1997, Schlundt és mtsai 2008, Strawbridge és mtsai 2001). Azonban azt is szem előtt kell tartanunk, hogy vizsgálatunkban az adoleszcensekre koncentráltunk, arra az életperiódusra, ahol a szülői szocializáció a

140

háttérbe szorul a kortárshatás mellett (Brassai és Pikó 2005, Lees és mtsai 2008, Simons-Morton 2007). Mindez szintén érvényesül a vallási szocializáció, a vallásos neveltetés és a szülői vallásos értékeinek esetleges elutasítása terén. A

serdülőkori

szerhasználatot

górcső

alá

véve

megállapíthatjuk,

mind

az

életprevalencia, mind pedig a kurrens anyaghasználat esetén magas rátákkal találkozhatunk. A szegedi középiskolás mintában magas azoknak a diákoknak az aránya, akik már kipróbálták életükben a cigarettát és az alkoholt, viszont ehhez képest kevesebb a könnyű drogokat kipróbálók és használók aránya. Természetesen ebben az életkorban a kortárshatás, csoportnyomás erős, valószínűleg ezért kapunk ilyen magas gyakoriságokat az életprevalencia vizsgálatakor. A dohányzás és az alkoholfogyasztás magas gyakorisága kapcsán elmondható, hogy ezek az arányok már addikcióra utalhatnak, főként azoknál, ahol dohányzás esetében napi, nagyivás esetén pedig havi fogyasztással állunk szemben. Az ilyen gyakoriságú szerfogyasztások ebben az esetben adaptációs problémára, maladaptív copingra utalhatnak (Rácz 2001). A vallásosság eleve már a szerkipróbálásnál védőfaktornak számít, a használatban pedig nagymértékű védelmet biztosít. Elemzéseink alátámasztják, hogy a vallásos életszemléletű, vallási rendezvényekre gyakrabban járó fiatalok kisebb valószínűséggel próbálják ki és használnak egészségkárosító szereket. Tehát azok a fiatalok, akik vallásosnak tartják magukat és vallásilag aktívak, kisebb valószínűséggel próbálják ki és kezdik fogyasztani a cigarettát, az alkoholt és a marihuánát. Így a hipotézisünk igazolást nyert (H7).

5.3 Projekt III. - Vallásosság – spiritualitás, vallási szocializáció és vallásfüggőség Napjainkban a vallásosság és a spiritualitás kutatása egyre szélesebb rétegeket foglakoztat. Egyre több mérőeszköz jelenik meg, egyre több új fogalom lát napvilágot. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy kevéssé ismerjük a vallásosság működését, különösen a fiatalok körében. Az individualizmusra építő fogyasztói társadalomban a vallás szerepe megváltozott (Kovács és Pikó 2009). A vallásosság, spiritualitás egyénivé válik (Földvári 2003, Hegedűs 2000, Tomka 1996, Török 2008). Jól érzékelteti ezt az új vallási mozgalmak megjelenése és térnyerése, valamint a „maga módján vallásos” és a „vallásosság nélküli spiritualitás” fogalmainak használatba vétele. Az intézményesült vallásosság szerepének csökkenése ma már általános

141

tendencia a fiatalok körében (Good és Willoughby 2011). A hazai adatok a vallásgyakorlás csökkenő, majd stagnáló tendenciáit jelzik (Rosta 2009). Mindez azt jelenti, hogy bár az intézményes keretek között gyakorolt vallásosság valamelyest csökken ugyan, a „maguk módján” vallásosak aránya viszont inkább emelkedő. A hazai, 15-29 éves fiatalok 4%-a jár hetente legalább egyszer templomba (Ifjúság Gyorsjelentés 2008), ez az arány a saját kutatásunkban 4,7%. Saját mintánk vallási aktivitása tehát nem tér el jelentősen sem az országos reprezentatív vizsgálatok eredményeitől, sem pedig más, hazai kutatások eredményeitől. A vallási hovatartozás terén megfigyelhető, hogy a többség (mintegy 63%) megnevezett felekezetet, ugyanakkor jóval kevesebben voltak azok, akik jelenleg is tartoznak is vallási közösségekbe (39%). A legtöbben a római katolikus vallást jelölték be (kb. 72%), és hasonlóan a korábbi vizsgálatokhoz, itt is az előzőn kívül a református, a görög katolikus, valamint az evangélikus egyházhoz tartozás volt a leggyakoribb. Ez nem tér el a hazai kutatások eredményeitől. A nemek vizsgálatakor rámutathatunk arra, hogy a lányok nagyobb aktivitása részben igazolható: főként a templomba járás gyakorisában vehető észre a lányok felülreprezentáltsága, bár a vallásosság szintjében nem volt eltérés, és a vallási hovatartozásban vagy a vallás fontosságának megítélésében sem. Érdemes még azt is kiemelni, hogy a lányok többen hittek szinte valamennyi hittartalomban, főként azonban a New age hitelemeiben (például átok, jövendőmondás, telepátia). A fiúk számára az (ortodox) vallási hittartalmak enyhe mértékben fontosabbak a spirituális jóllétük meghatározásában, valamint – bár ritkábban járnak – a templomba járás gyakorisága is. A lányok számára az imádkozás és a vallásosság mértéke mellett a New age spiritualitás lényegesebb szerepet játszik. A spiritualitás és a vallásosság védőfaktor szerepet tölt be (Pikó 2005). Serdülőkorban a vallásosság protektív jellegét számos korábbi kutatásnak sikerült igazolnia (Benson és mtsai 2005; Kovacs és mtsai 2011, Pikó és Kovács 2009); a spiritualitás bevonása a kutatásokba viszont ma még jóval ritkábban történik meg. A spirituális jóllétnek különösen nagy jelentősége lehet a serdülők mentális egészségének megőrzésében; hiszen összefüggésben áll azzal, ahogyan a fiatalok önmagukhoz, másokhoz és Istenhez (vagy valamilyen magasabb természetfeletti erőhöz), az élet értelméhez és az életeseményekhez, valamint az életcélokhoz viszonyulnak (Gomez és Fisher 2003, Cotton és mtsai 2009); egyszóval része a személyiségnek és kihat az identitás

142

alakulására (Piedmont 1999, Pecchenino 2009). Eredményeink azt mutatják, hogy a vallásos csoportba tartozó fiataloknak nemcsak vallási jóllétük igen magas szintű, hanem lelki egészségük is pozitívabb képet mutat. A szerkipróbálás és szerfogyasztás kapcsán elemzéseink igazolták a vallásosság védőszerepét. Eleve a szerkipróbálás csökkentett esélyű, amennyiben a fiatal vallásosnak tartja magát. A szerfogyasztásban is hasonló tendencia mutatkozott meg. Azok a fiatalok, akik vallásosabbak, kevésbé válnak szerfogyasztóvá. A lelki egészség területén túlnyomó részt protektív hatásokról beszélhetünk. A vallásosság emelte az optimizmus szintjét - és habár nem szignifikánsan - az élettel való elégedettséget is. Az agresszió szempontjából jelentős védelemről beszélhetünk. Megállapíthatjuk ugyanis az eredményeink tükrében, hogy mind a verbális, mind a fizikai agresszió bekövetkezése kisebb eséllyel fordul elő, amennyiben a fiatal vallásos. A külső és belső kontroll szintén fontos helyet foglal el a pszichés jóllétben. A belső kontroll védelmet, a külső viszont rizikót jelenthet (Pikó és mtsai 2011c). Az analízisünk alapján a lányok körében a vallásosság jelentősen növelte a belső kontrollt és csökkentette a külső kontrollt. A vallásosság emellett a spirituális jólléthez is hozzájárult. Érdekes módon a depressziós tünetek megjelenésében a vallásosság rizikóhatását mutattuk ki. A depresszió esetében maguk a szakirodalmi adatok is nagyon vegyesek, a kutatási eredmények olykor paradoxont sejtetnek (lásd pl. Dew és mtsai 2008, Koenig 1998, McCollough és Larson 1999). Mivel a keresztmetszeti kutatásokban az ok-okozati viszonyok feltárása nem lehetséges. Nem tisztázott a vallásosság és a depresszió kapcsolatának iránya sem, ugyanis beszélhetünk olyan helyzetről, amikor egy depressziós fiatal fordul a valláshoz, mint eszközhöz a depresszióból való feloldáshoz; de előfordulhat, hogy egy vallásos fiatal, aki nem a vallási tanok szerint éli serdülőkorát, bűntudatot érezhet emiatt, majd szorongás és depresszív állapot követheti mindezt. Éppen ezért hangsúlyozzunk a vallásosság, spiritualitás témakörének beemelését a későbbi kutatásokba, hiszen sok esetben nincsenek adatok a pontos működésről. A vallásosság/spiritualitás tehát védőfaktorként funkcionál e fiatalok számára, hasonlóan korábbi kutatásokhoz (vö. Cotton és mtsai 2005),

igazolva

a

nyolcadik

hipotézisünket

(H8).

Összességében

arra

következtethetünk, hogy a középiskolások vallásossága/spiritualitása rendkívül sokszínű és összefügg lelki egészségükkel, egészségmagatartásukkal, amelyben a modern, individualista fogyasztó társadalom sajátosságai is tükröződnek.

143

Vallási szocializáció A vallási szocializációval kapcsolatos elemzéseink kimutatták a nagyon erős együttjárást a szülők és gyermekeik vallásossága között (Kézdy 2007, Bengston és mtsai 2009, Myers 1996, Pearce és Thornton 2007, Spilman és mtsai 2009). Így hipotézisünk, a szülői és a diák vallásosságának szoros összefüggéséről igazolódott (H9). A fiatalok vallásossága szoros kapcsolatban áll a szülők vallásosságával, mind a vallási aktivitás, mind az imádkozás gyakorisága és a felekezethez tartozásban (Bader és Desmond 2006, Beaman és mtsai 1992, Spilman és mtsai 2009). A szülők vallásossága között is jelentős homogámia fedezhető fel, mivel a házasság egyik feltétele a közös értékrend és vallási orientáció (S. Petik 2007). Továbbá, ki kell hangsúlyozni, hogy a család egysége és maga a vallás, vallásosság/spiritualitás is jelentős védőfunkciót lát el a mentális problémák tekintetében, különösen az anya vallásossága jótékony hatású (vö. Booth és Martin 1998, Brelsford és Mahoney 2008, Foshee és Hollinger 1996, Koenig 1998, Kovács és Pikó 2011). Az anyai vallásosság pozitívumokat hordoz a fiatalok pszichés jólléte szempontjából, védőfaktorként funkcionál. Láthattuk, hogy minél magasabb az anya vallásosságának szintje, annál magasabb az élettel való elégedettség és a belső kontroll szintje, valamint annál alacsonyabb a depressziós tünetek megjelenésének gyakorisága. Így az anya vallásosságának hatása pozitív irányban befolyásolja a serdülő pszichés jóllétét (Boyatzis és mtsai 2006, Dollahite és Teatcher 2005, Spilman és mtsai 2009). Az apa vallásosságának hatása ezzel szemben veszélyeztetőnek minősíthető. Kétségtelen, hogy fel kell tennünk a kérdést, vajon miért? Az apa vallásosságának hátterében fontos meglátni a szülői nevelési stílusbeli eltéréseket az anyáétól, ami mediátortényezőként funkcionálhat. Az anyák általában terelgetik gyermeküket, irányítják őket. Inkább a mértékadó, megkívánó vagy az engedékeny viszonyulás jellemző rájuk (Pikó és Balázs 2010). Az irányító vagy megkívánó nevelési stílus biztosítja a legegészségesebb fejlődés lehetőségét, mivel határozott, de a gyermekek szempontjait is figyelembe vevő keretek adásával biztonságérzetet ad. A szülők elmagyarázzák a szabályok és a döntések okait és tiszteletben tartják a gyermekek nézőpontját és érdekeit is. Támogatják az önálló viselkedést, és fejlesztik a döntési képességet (Kézdy 2007). A túl engedékeny, túlvédő szülők gyermekei viszonylag éretlennek mutatkoztak, nehezen uralkodtak az indulataikon

és

nem

kapnak

hatékony

144

konfliktus

megoldási

stratégiákat,

felelősségtudatuk és önállóságuk alacsonyan fejlett (Pikó és Balázs 2010). Emellett alkalmazkodáshiány, szorongás és agresszivitás is előfordult a körükben. Ezzel szemben számos esetben az apa a tekintélyt képviseli a családban. A tekintélyelvű vagy megkövetelő nevelést alkalmazó családok gyermekeinél szorongást, a szociális készségek hiányát, behódolási hajlamot, bűntudatot és depressziót vagy lázadást és agresszivitást regisztrálhatunk. A túl erős szülői kontroll sem kívánatos, mivel a túlszabályozás akadályozza az autonóm döntések és önálló felelősségvállalás begyakorlását. Az ún. autoriter/tekintélyelvű szülői bánásmód amellett, hogy túlszabályozza a gyermek viselkedését, nem reflektáló, azaz nem veszi figyelembe a gyermek szükségleteit és igényeit, ezért érzelmileg rideg viszonyhoz vezet. Az apa nevelési stílusában ragaszkodik a szabályokhoz és a normákhoz, teszi mindezt a vallási szabályok tekintetében is. A vallásosságot számos kutatás összekötötte már a tekintélyelvűséggel (Altemeyer és Hunsberger 1992, Dollahite és Teatcher 2005, Giesbrecht 1995). A túl rigid gondolkodásmód és a tekintélyelvű nevelés ötvözeteként fordulhat elő, hogy az apa vallásosságának növekedésével inkább szorongást és bűntudatot ébreszt gyermekében, ezért hathat negatívan a serdülő pszichés jóllétére. 20 Ezért szükséges megerősíteni a családban a szülői odafigyelést, a biztonságos kötődést, a problémamegbeszélést, a közös programokat, a szülői értékrend elfogadásának mértékét és a szülői támogatást. Mindezek ugyanis jelentős védelmet jelentenek a serdülőkori problémaviselkedés kialakulása ellen (Kovacs és Pikó 2009, Piko és mtsai 2009). A szülők modellhatása tehát a viselkedéses megnyilvánulások terén például, továbbra is érezteti a hatását. A szülői nevelési stílusok között szintén vannak olyanok, amelyek védelmet jelentenek, például a gyermekeik szükségleteire rugalmasan reagáló, mértékletes kontrollal jellemezhető szülői bánásmód, amelyet mértékadó (authoritative) szülői stílusnak nevezünk (Pellerin 2005, Pikó és Balázs 2010). A mértékletes kontroll megnyilvánul abban, ahogyan a szülők törekednek arra, hogy tudják, gyermekük hol tartózkodik, vagy mit csinál, emellett azonban a szülő–gyermek kapcsolat bizalommal telített, jelen van a gyermek problémáinak meghallgatása, a szeretetteljes viszony is. A tízedik hipotézisünk, miszerint a szülők vallásossága hatással van gyermekük pszichés jóllétére igazolást nyert.

20

Fontos megjegyezni, hogy az apa vallásosságának jótékony hatásait több kutatás kimutatta már korábban, ezért itt a mediátortényezőre helyezzük a hangsúlyt (Dollahite és Teatcher 2005).

145

Vallásfüggőség Eredményeinkből jól láthattuk, hogy a vallásosságnak nem 100%-ig pozitív a hatása, előfordulhat, hogy veszélyeztető tényezővé válik. A vallásfüggőség, vallási addickió egy új jelenség a viselkedési addickiók sorában, amelynek a kutatása máig hiányzik a nemzetközi és magyar kutatási palettáról. Jelen kutatás céljául tűztük ki a jelenség megismerését, a vallásfüggőség megjelenésének kimutatását serdülő korosztályban. Továbbá meg kívántuk vizsgálni, hogy mely jellemzők mentén írható le ez az új viselkedési addikció. Az eredményeink azt mutatták, hogy a vallásosság alacsony szinten van a mai fiatalok körében. Ennek ellenére mégis azt tapasztalhattuk, hogy a vallásfüggőség, ugyan kis arányban (0,8%-ban), de előfordult, ezzel igazoltuk az ezzel kapcsolatos

hipotézisünket

(H11).

Azért

fontos

kiemelni

e

jelenségnek

a

létjogosultságát, mert a rizikócsoportba tartozott 5,6%. A bizonytalan serdülők sérülékenyek, és kockázatossá válhat a vallási tartalmak mindenek előtt tartása és az életvezetés leszűkítése a vallási jellegű tevékenységekre, vallási jellegű aktivitásra. A kutatásunkban elsőször magát a mérőeszközt kívántuk bemutatni, a hat állításból álló szűrőkérdőívet, és az egyes itemekre adott válaszok százalékos megoszlását. A hat állítás hat dimenziót ölel fel, mégpedig a kiemelkedőség, konfliktus, hangulatváltozatás, tolerancia megvonásos tünetek és a visszaesés dimenzióit. Az állításoknál 1,5 és 5,7% körül mozgott az egyetértés aránya, tehát azok aránya, akik veszélyeztetettek a függés szempontjából. Legnagyobb egyetértést a kiemelkedőségnél tapasztaltunk, legkisebbet pedig a visszaesésnél. A vallásfüggőkre jellemző, hogy szignifikánsan vallásosabbnak tartják magukat, többször járnak templomba, és többször imádkoznak, illetve a vallás szerepét fontosabbnak ítélik saját életükben. Szoros kapcsolatot találtunk a vallásfüggőség skála és az egyes vallási változók között. Lineáris regresszió analízissel megvizsgáltuk, hogy a vallásosság mely komponensei állhatnak a függőség hátterében. A vallásfüggőség prediktorai a vallásosság mértéke, a templomba járás gyakorisága és a vallás mindennapi életben elfoglalt helye a barátok körében. A szociodemográfiai háttér vizsgálatában több érdekességre bukkantunk. Habár a lányok vallási aktivitása magasabb, a fiúknál a vallás szerepe fontosabb, ami esetenként függőséghez is vezethet (p<0,05). Valamint az is nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalmi ranglétrán inkább a közép és felső-közép osztályból kerülnek ki a függők.

146

Az összefüggések elemzésekor megállapítottuk, hogy a szerkipróbálásnál a keményebb szerek kerültek előtérbe. A szerfogyasztás esetében is jelentős különbségeket mutatott a kereszttábla a vallásfüggők és nem függők csoportjaiban. Kijelenthetjük, hogy a nagyivás, a marihuána és az amfetamin gyakoribb használatával összefügghet a vallásfüggőség. A pszichés jóllét kapcsán alacsonyabb az optimizmus és az agresszió szintje, továbbá magasabb a depressziós tünetek megjelenése, a külső kontroll és az élettel való elégedettség a vallásfüggők körében. Fontos kihangsúlyozni, hogy statisztikailag szignifikáns különbséget kevés helyen találtunk, de lényegesnek tartottuk felvázolni a csoportátlagok közti eltéréseket, hiszen azok kellőképpen informatívak. Utolsó feltevésünk szintén a vártaknak megfelelően alakult, beigazolódott, hogy a vallásfüggőség veszélyes lehet a serülő pszichoszociális egészségére nézve (H12). A különböző függőségek ártalmainak csökkentésére prevenciós és intervenciós technikák kidolgozására lenne szükség a hosszú távú egészségmegőrzés szempontjából. A vallásosság kiváltképpen bonyolult jelenség, ezért fontos feltárni, hogy a vallásosság mely szintjei funkcionálnak egészségvédő, és mely szintjei egészségkárosító módon.

147

6. Következtetések 6.1 Projekt I. - Család és párkapcsolati attitűdök, szülői mintakövetés Az első témakör, amely kiemelkedő fontossággal bír a fiatalok jövőbeni egészségével kapcsolatban a párkapcsolatokra, a családalapításra és a házasságkötésre vonatkozott. A 2006-os kvalitatív és kvantitatív kutatásainkban is megerősítést nyert a fiatalok, fiatal felnőttek tradicionális szemlélete és értékválasztásaik konvencionális jellege. 21 Ez azt jelenti, hogy a vizsgált populáció nagyrészt házas szülők gyermekeként szocializálódva a házasságot tartja kívánatos párkapcsolatnak. A kép igencsak pozitív, mivel a középiskolások több mint ¾-e házasságot kíván kötni a jövőben, igaz különbségeket láthattunk abban, hogy ez mikor fog bekövetkezni saját életükben, például nemek szerint. A házasságpártiak dominanciája mellett, a posztmodern térhódításával megjelent egy bizonytalan réteg, illetve azok a fiatalok is, akik a házasság mellett elfogadható alternatívaként tekintenek az élettársi kapcsolatokra. Ezeknek a fiataloknak az aránya alacsony (kb. 10%-os) a házasságpártiakkal szemben. Az élettársi kapcsolatokat elfogadók körében megfigyelhető, hogy származási családjukban gyakran tapasztaltak meg családszétesést. Hosszútávra tekintve azt állapíthatjuk meg, hogy a vizsgált középiskolások attitűdjeik szerint házasságban képzelik el jövőjüket, házasodni szándékoznak, ami az egészségük szempontjából jelentős védelmet jelent. Kétségtelen azonban, hogy az attitűdök nem minden esetben képezik le a praxist, nem tudhatjuk, hogy a mintába került 14-21 évesek a saját becsléseik szerint átlagosan 26 éves korukra valóban házasságot kötnek-e majd. Fontos kiemelni azt is, hogy jelen vizsgálatban a fiatalok szülői hátterére is a tradicionalitás jellemző. Döntően kétszülős háztartásokban élnek, tehát nem tapasztaltak meg nagymértékben válást vagy özvegyülést szüleik körében, így a családi kohézió erős és jelentős pszichés védelmet hordoz magában a jelenben és ennek hatásait majd a jövőben is kamatoztathatják.

21

Visszautalva Cseh-Szombathy és a Kapitány házaspár értékrend vizsgálatára, jelen vizsgálat eredményei alapján a tradicionalitás kategóriáját tekinthetjük a legszélesebb körben megnyilvánuló kategóriának.

148

6.2 Projekt II. - Szülői értékek és vallásosság A második adatfelvételnél a családi életre és a szülő-gyermek kapcsolat minőségére fókuszáltunk. Számos szakirodalom megerősíti a családban látott minta szerepét, a családi klíma pozitívumának jelentőségét. A felnőttkori testi-lelki kiegyensúlyozottság, egészséges alkalmazkodás és személyiségfejlődés szempontjából kiemelkedő szerepe van a jól működő, bizalmas kapcsolatokon alapuló családnak, mivel a család az ember társas támogató rendszerének kiemelt közege. A család fontos forrása az identitásnak, az önértékelésnek és a pszichológiai jóllétnek. Jelen kutatásban megvizsgáltuk, hogy milyen családban nevelkednek a serdülők. Továbbá sikerült kimutatnunk, hogy a szülői társas támogatás, értékkövetés, a jó minőségű szülő-gyerek kapcsolat, valamint a szülői kontroll és monitoring jótékony hatással jár a serdülő számára. Mind a szerfogyasztásra nézve, mind pedig a lelki egészség szempontjából védőhatást jelent a megfelelő családi kohézió. Éppen ezért kell hangsúlyoznunk a szülői nevelés védőhatásait, hogy a felnövekvő generációk egészségében mekkora szerepük van és fontos lenne tudatosítani a szülőkben ezt a fajta védelmet. Vallásosság A kutatás másik fókuszpontja egy másik tradicionális szociokulturális védőfaktorra összpontosított. A vallásosság témakörét vettük górcső alá. Kiemelkedően fontos kutatási terület, hiszen a vallási élet hihetetlen mértékű változásokon ment keresztül az utóbbi évtizedekben. Alapvetően említésre méltó az agresszív szekularizáció időszaka, amely a háttérbe szorította a vallás társadalmi szerepét, majd később egy újfajta vallásos attitűd vette kezdetét. Megjelent a maguk módján vallásosak csoportja is, amely nem kifejezetten az intézményes vallásosságot preferálja, hanem inkább a személyes elköteleződésre, az intrinsic vallásosságra helyezi a hangsúlyt. Továbbá már számos kutatás kimutatta, hogy milyen jótékony hatásai vannak a vallásosságnak az egyén egészsége szempontjából. Több szakirodalom bemutatja, hogy a vallási tanok, a vallásos magatartás és értékkövetés milyen mechanizmusokon keresztül érezteti hatását az egészségi állapot, testi- és lelki jóllétre nézve. Célkitűzéseink között szerepelt annak ellenőrzése, hogy vajon e változások közepette a vallás és a vallásosság meg tudta-e őrizni védőfaktor jellegét, és mindezt serdülők körében. A kutatásunk igazolta a vallási paletta kiszélesedését és a nagyfokú szekularizáció mértékét. Viszont alá kell húznunk

149

annak a ténynek a jelentőségét, hogy akinél megjelenik a vallásosság, általában ez a szülői mintakövetésbe épülten jelentkezik, és jó hatásokkal jár a serdülők egészsége szempontjából. Kimutattuk, hogy a serdülők problémaviselkedésében domináns szerephez jut a vallásosság védőhatása. Mind a szerkipróbálás, szerfogyasztás és mind a mentális jóllét változói kapcsán jelentős védőfaktor-jelleget sikerült kimutatnunk. Éppen ezért információval kell ellátnunk a társadalmat, az egészségpolitikai programokat, az iskolákat és elsősorban a családokat, szülőket, hogy mekkora jelentőséget tulajdoníthatunk ennek a tradicionális szociokulturális védőfaktornak.

6.3 Projekt III. - Vallásosság – spiritualitás, vallási szocializáció és vallásfüggőség A 2010-es vizsgálatban mélyebben kívántuk megismerni a vallásosság témakörét, hiszen a kortárs szakirodalom felhívta figyelmünket arra, hogy a vallásosság mellett egyre elterjedtebb a spiritualitás fogalmának használata. Kezdetben a szakirodalomban vallásról

és

vallásosságról

beszéltek,

majd

egymás

mellett

használva

vallásosságról/spiritualitásról, napjainkban pedig odáig jutott el a vallásszociológia, hogy konceptualizálva a spiritualitás fogalmát, mára teljesen letisztult, hogy két ugyan egymáshoz nagyon közel álló, viszont mégis két különböző jelenségről van szó. Az utóbbi években bővelkedünk újabb kutatásokban, újabb mérőeszközök kidolgozásában, amely a spiritualitás témájára fókuszált. Kutatásunkban tehát, megpróbáltuk elkülöníteni a vallásosságot a spiritualitástól. Számos vallásosságra fókuszáló kérdés mellett a spirituális jólléttel kezdtünk foglalkozni és megkíséreltük feltárni a serdülők vallásosságát és spiritualitását. Észrevettük, hogy nem egyszerűsíthető le a helyzet, további vizsgálódások szükségesek ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a serdülők vallásosságának és spiritualitásának feltérképezéséhez. Fontos felismernünk, hogy napjainkban már nem ragaszkodhatunk a vallásos-nem vallásos kategóriákhoz, a további kutatások során sokkal szélesebb spektrumon kell gondolkodnunk. Célunk volt emellett megvizsgálni, hogy a korábbiakhoz hasonló védőfunkció megnyilvánul-e a létrehozott csoportokban. Az eredményeink azt mutatják, hogy erős összefüggés van a vallásos, spirituális mezőben elfoglalt hely és a fiatalkori problémaviselkedés megjelenése között, viszont helyenként – a depressziós tünetegyüttesnél – nem egyértelmű, hogy mi áll a negatív összefüggés hátterében.

150

Ezért a jövőre nézve hangsúlyossá válik a vallásosság és a spiritualitás szerepének erősítése. Természetesen a vallásosság és spiritualitás kapcsán arra szintén kíváncsiak volt, hogy honnan tanulják a fiatalok a vallásos, spirituális értékeket. A vallási szocializációt vizsgálva egyértelműen kijelenthető, hogy a családi értékrend részeként, a vallási szocializáció folyamatában a szülőktől veszik át ezeket az értékeket. Nagyon erős együttjárást mutattunk ki a szülők és gyermekeik vallásos értékei között. Ezután a családi vallásosságot kezdtük el vizsgálni, és kifejezetten előnyös hatásokat fedeztünk fel az anyai vallásosság tekintetében, mégpedig, hogy a serdülő pszichés jóllétére nézve az anya szerepe elhanyagolhatatlan. Ezzel szemben az apa vallásossága kapcsán veszélyeztető tényezőkre lettünk figyelmesek. Fontos aláhúzni, hogy itt valószínűleg a szülők eltérő nevelési stílusa húzódhat a háttérben. A vallási szocializációt követően a vallás negatív hatásai felé fordultunk, amikor a vallásfüggőség témakörébe kívántunk betekintést nyerni. Ez az új jelenség még igen feltáratlan terület, ám úttörő kutatásunk segítségével kiviláglik a jelenség relevanciája. Bár a jelenség nagyon kis arányban jelent meg a serdülők korosztályában, érdemes odafigyelni rá ebben a célcsoportban, hiszen a sebezhetőséget kihasználva veszélyes helyzetbe kerülhetnek a fiatalok. A téma kétségkívül további vizsgálódást igényel.

6.4 A kutatás erősségei és korlátai Röviden szót kell ejtenünk a kutatásban rejlő lehetőségek és buktatók megjelenéséről is. A kutatás erősségei közé sorolhatjuk, hogy mind kvalitatív, mind kvantitatív módszereket is felhasználtunk az elemzésnél. A kvantitatív kutatásokat mindhárom évben kellően nagy elemszámmal sikerült lefolytatnunk, ami szintén erősíti az eredményeink megbízhatóságát és érvényességét. A harmadik erősségként a témaválasztást jelölnénk meg. A család témakörének kutatásában számos kutatást találhatunk. A vallásosság témaköre viszont a magyarországi kutatási palettán jóval elmarad a külföldiektől. Fontos kihangsúlyozni, hogy egy igen érdekes, ugyanakkor kihívásokkal teli témába csöppentünk bele. Láthattuk, hogy a vallásszociológia fogalmai számtalanszor labirintusba vezetnek, valamint a téma mérhetőségével kapcsolatosan is nehézségekbe ütközhetünk. Ennek ellenére kiváltképpen fontosnak tartjuk a téma vizsgálatát, különösen serdülőkorban. Továbbá, hogy kihívásokkal teli kutatói feladat, küldetés, melynek során ki kell emelni az újabb megközelítések nyomon

151

követését és hazánk társadalmára való leképezését.

A disszertáció fókusza, ami a

tradicionális szociokulturális védőfaktorok szerepének vizsgálatát tűzte ki céljául szintén a munka erősségét adják, hiszen a védőfaktorok kutatásának feladata nemes, hozzájárulhat továbbá az egészségprevencióhoz, egészségvédő programokhoz, és hosszútávon a társadalom egészségi állapotának javításához is. A kutatás gyengeségei között meg kell említeni az önkitöltős kérdőív módszerének azon jellegzetességét, hogy az önbevallásban torzítások bújhatnak meg. Mindemellett, a témakör szempontjából talán releváns lenne a serdülő mellett a családtagok lekérdezése a pontosabb és megbízhatóbb információ kinyerése érdekében. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy bár számos vallási felekezet említésre került a kutatásokban, alapvetően a fiatalok többsége a római katolikus vallást reprezentálta. A jövőben fontos kutatási feladat lenne egyházi iskolák együttműködésének megszerzése, illetve kisegyházak, új vallási mozgalmak elemszámának növelése a mélyebb információszerzés céljából. Emellett, a kutatásainkat szegedi középiskolás populáción végeztük, így azok nem általánosíthatók eredményeink a teljes magyarországi középiskolás korosztályra nézve.

152

7. Összefoglalás A fiatalkori problémaviselkedés szindrómája régóta jelen van a szakirodalomban. A problémaviselkedés magában foglalja a serdülők egészségkockázati magatartását és a pszichés jóllétének elemeit. A serdülőket érő rizikófaktorok hangsúlyozása helyett a védőfaktorok szerepét kell előtérbe helyezni a hosszútávú egészségfejlesztés és egészségi-állapot javítása érdekében. A tradicionális szociokulturális védőfaktorok vizsgálata kiemelt kutatási téma. Középpontba kell állítani a családi kohézió jelentőségét, amely felöleli a származási család háttértényezőit, úgy mint a szülők családi állapota, a szülői nevelés, a szülő-gyerek kapcsolat és a társas támogatás. A társadalomban és a családi életben jelentős változások mentek végbe az elmúlt évtizedekben. Megváltozott a családstruktúra, megváltoztak a szerepelvárások és az ifjúság életciklusa is. A korábbi egészségszociológiai és egészségpszichológiai kutatások számos esetben hívták fel a figyelmet arra, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal

kell

számolnia

a

különböző

családi

állapotú

egyéneknek.

Következésképpen fontos megvizsgálni, hogy a mai kor serdülői milyen családot képzelnek el saját maguknak a jövőre nézve. A családi kohézión belül ki kell emelni a szülő-gyerek kapcsolat minőségét, biztonságát, amely jelentős pszichológiai előnyöket rejt magában. A családi kohéziót erősíteni kell, szoros kapcsolatháló kiépítése a cél, főleg azoknak a fiataloknak a családjaiban, ahol dezintegráció tapasztalható. A családban látott minta sokszor automatikusan átöröklődik, így hatalmas a szülő felelőssége abban, hogy milyen modellt mutat, illetve hogyan viszonyul gyermekéhez. Egy bizalmas és erős kapcsolatokon alapuló családi kapcsolatrendszer domináns az egészséges fejlődés tekintetében. A szülői nevelési praxis meghatározó abból a szempontból, hogy a problémamegbeszélés, a szülői kontroll és monitoring mennyire tud védőfaktorként működni. Kétségtelen, hogy a család számtalan pozitívumot hordoz, amelynek szerepét erősíteni kell. A szociokulturális védőfaktorok körében tartjuk számon a vallás, vallásosság, spiritualitás témakörét. A vallási életben szintén számos változás ment végbe. Plurálissá vált az értékmező és kiszélesedett a választható vallások, felekezetek, vallási mozgalmak köre. A transzcendenciára, spiritualitásra koncentrálnak napjaink teóriái. A szekularizáció hatására alacsony vallásosság és vallási elköteleződés jellemző

153

hazánkban, a spiritualitás viszont vallási tartalomtól mentesen szintén domináns. A vallásosság protektív jellege korábbi kutatások által igazolt, számos pozitívumot hordoz, például integritást biztosít, szélesíti az egyén kapcsolathálóját, társas támogatást biztosít. Továbbá az egészséges életmódra vonatkozóan is iránymutatásokat ad. A vallásosság a vallási szocializáció folyamatában épül be az egyén identitásába, ahol a család kiemelt szerephez jut. A szülők vallásossága átöröklődik a következő generációkra. A serdülőkori vallásosság tehát fontos védőfunkciót lát el a fiatalkori problémaviselkedés kapcsán. A védőfaktorok számbavételekor, a vallás mélyebb megismerési folyamatán keresztül jutottunk el a vallásfüggőség jelenségéhez, mely feltáratlan

területnek

számít.

Fontos

viszont

megismerni

ezt

a

jelenséget,

kihangsúlyozni a serdülők veszélyeztetettségét, hogy az optimális mértékű vallásosság inkább a védőszerepét kamatoztathassa. Kutatási célkitűzéseink között szerepelt a család és a vallásosság, spiritualitás protektív szerepének megismerése és serdülő célpopuláción való tesztelése. Célul tűztük ki e két protektív

faktor

működésének

vizsgálatát

és

monitorozását

a

fiatalkori

problémaviselkedés szindrómájának vonatkozásában. Az első kutatási projektben kvalitatív explorációs kutatást végeztünk, struktúrált mélyinterjúk segítségével. A posztadoleszcens korosztályt górcső alá véve próbáltuk kideríteni a család, a családi háttér és a jövőbeli tervek jellegzetességeit. Ezután kvantitatív kérdőíves felmérés módszerével kerestük meg a késő adoleszcnens korosztályt 2006-ban (Projekt I. – „Fiatalok életmódja 2006” N = 551), akiknek a körében elsősorban a családi értékekre, családalapítási tervekre, párkapcsolati attitűdökre fókuszáltunk. A második kutatási projektben szintén középiskolásokat vizsgáltunk 2008-ban (Projekt II. – „Szegedi Ifjúságkutatás 2008” N = 881). A családi kohézió, a szülők nevelési praxisa és a vallásosság állt a középpontban. Végül a harmadik adatfelvétel (Projekt III. – „Szegedi Ifjúságkutatás 2010” N = 656) a vallásosság mélyebb feltárására irányult, a spiritualitás fogalmának és a vallásfüggőség jelenségének bevezetésével. A mérőeszközök között többségében Magyarországon validált skálákat használtunk az egészségkárosító magatartás, a pszichés jóllét méréséhez. A családdal és a vallásossággal

kapcsolatos

változók

a

alkalmazottak.

154

nemzetközi

kutatásban

széles

körben

Korai, kvalitatív módon gyűjtött adataink rávilágítottak a fiatalok konvencionáis szemléletére. További, a 2006-os kvantitatív adatfelvételből származó eredményeink alátámasztják, hogy a fiatalok, a serdülők a tradíciókat követve tisztelik a szülői értékrendet és tradicionális beállítottságúak a családi élet terén. Párkapcsolati preferenciáikra fókuszálva megállapítottuk, hogy többségük házasságpárti attitűddel rendelkezik, csekély az élettárspártiak aránya. Mindez abból a szempontból bír jelentőséggel, hogy a jövőbeli terveik között szerepel a házasság és a családalapítás, gyermekvállalás, amely pozitív hatásokat hordoz önmaguk és a társadalom egészségi állapotára nézve. A 2008-as eredményeink rámutatnak a családi kohézió fontosságára és a vallásosság jelentőségére. A családi kohézió kapcsán mértük a szülő-gyerek kapcsolatot, a problémák megbeszélését, a szülői praxist (kontroll és monitoring funkciót) és a társas támogatást. Az összefüggések rámutattak arra, hogy a serdülő egészsége szempontjából kiemelkedő jelentőségű a szoros szülő-gyerek kapcsolat. Minél szorosabb és bizalmasabb a kapcsolat, minél inkább megbeszélik problémáikat szüleikkel, minél több támogatás érkezik a szülők irányából és a szülők minél inkább figyelemmel kísérik gyermekük mindennapjait, annál egészségesebb lesz a serdülő, annál kevésbé folytat egészségkockázati magatartást, annál magasabb szintű a lelki egészsége. A vallásosságra vonatkozó eredményeink hasonlóan bizonyították a vallásosság protektív szerepét. Az alacsony vallásossággal jellemezhető serdülők körében jelentős pozitívumokat hordoz a vallásos lét. Eredményeink kimutatták, hogy minél vallásosabbnak tartja magát valaki, minél inkább részt vesz a vallásában, annál kedvezőbb az egészségi állapota, annál alacsonyabb a fiatalkori problémaviselkedés megjelenése. Az ezt követő 2010-es kutatás eredményei a vallásosság és spiritualitás védőhatásának jótékony voltát erősítették meg. A vallásos-spirituális értékmezőben több csoport bontakozik ki napjainkban, akik másféle értékattitűdökkel rendelkeznek. Az elemzéseink során világossá vált, hogy a vallásos-spirituális fiatalok jobb mentális egészségnek örvendenek és kevésbé jellemző rájuk az egészségkárosítás. A vallásfüggőség mérésénél az eredmények azt mutatták, hogy ugyan csekély arányban, de kimutatható a vallásfüggőség a sebezhető ifjúság körében. Következtetésként elmondhatjuk, hogy sikerült a két tradicionális szociokulturális védőfaktor protektív jelentőségének alátámasztása. A jelen kutatási projektek eredményei megerősítik a védőfaktorok kutatásait és elősegítik az egészségprevenciót.

155

Mivel az egészségi állapotunk számos tényezőtől függ, az egyéni folyamatokon túl társadalmi szinten is elő kell segíteni az egészségtudatosságot, és már kora gyermekkorban el kell kezdeni az erre irányuló attitűdök kialakítását. Kétségtelenül fontos az is, hogy a kollektív tudatra is hatással kell lenni, hiszen az egészségkárosító szerek kipróbálása adott társadalmi térben zajlik, sokszor kortársnyomás hatására. A szociokulturális védőfaktorok szerepét jobban ki kellene hangsúlyozni a különböző prevenciós és mentálhigiénés programok kereteiben. Emellett a vallásosság/spiritualitás egészségvédő jellegét a prevencióban fokozottabban ki kell aknázni. Tudatosítani kellene a családokban, a vallási közösségekben és az egészségpolitikai fórumokon is, hogy ezek a tényezők mennyire jótékony hatásúak a fiatalkori problémaviselkedés tünetegyüttesének kialakulása kapcsán.

156

8. Summary Adolescents’ problem behavior consists of adolescents’ harmful health habits and elements of psychological well-being. Instead of underlining the importance of risk factors, protective factors should be highlighted in order to develop an improved health status of the population with greater protection and prevention. In the contemporary research traditional socio-cultural protective factors play significant role. Family cohesion should be emphasized more dominantly, such as, family background, family status of parents, parenting style, parent-adolescent relationship and social support. On the other hand of socio-cultural health protective factors, religiousness, religiosity and spirituality are emphasized in the current literature. Religious life has undergone many changes in the last century; pluralism has appeared and brought several new religious movements and further denominations into the society. The protective effects of religiosity and/or spirituality have been confirmed in the last few decades in association to health outcomes. The objective of our research was to map the protective effects of family and religiosity and confirm their impact on adolescents’ health. As qualitative method, structured interviews were used in order to explore family background and future plans of youth. Further as quantitative method, data collections based on questionnaire survey were conducted using a stratified sampling technique: “Lifestyle of Youth 2006” (N=551) focused on family and partnership attitudes, parental values. “Szeged Youth Research 2008” (N=881) concentrated on family cohesion, parenting style and religiosity. “Szeged Youth Research 2010” (N=656) aimed to reveal religiosity, spirituality, religious socialization and religious addiction. In Hungary validated measurement tools were applied and further scales were adapted from the international literature. The findings highlighted that youth keeps traditional values and their value preference consisted of family, love and safety. In terms of partnership forms, marriage was preferred, that is, possible positive effect can be confirmed for their and the society’s future life and health status. In frames of family cohesion distribution several variables was analyzed, which mainly focus on revealing the quality aspect of parent-child relationships, parenting style, parenting practice, e.g. parental control and monitoring. The results report these phenomena highly notable in adolescents’ health. Further,

157

religiosity provided significant protection for youth. The findings indicated significant protection in substance use and mental health. To conclude we have to stress the significance of these traditional socio-cultural protective factors and provide widespread information for society, the health policy programs

158

9. Irodalomjegyzék Ádám S, Győrffy Z, László K. A családi és munkahelyi szerepek közötti konfliktus és a pszichés jól-lét mutatók kapcsolata. In: Kopp M. (szerk.), Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban. Semmelweis Kiadó, Budapest. 2008: 260-266. Ai AL, Park CL, Huang B, Rodgers W, Tice TN (2007) Psychosocial Mediation of Religious Coping Styles: A Study of Short-Term Psychological Distress Following Cardiac Surgery, Pers Soc Psychol Bull, 33: 867-882 Allen JP, Insabella G, Porter MR, Smith FD, Land D, Phillips N. (2006) A socialinteractional model of the development of depressive symptoms in adolescence. J Consult Clin Psychol 74(1): 55-65. Altemeyer B, Hunsberger B. (1992) Authoritarianism, religious fundamentalism, quest, and prejudice. Int J Psychol Rel, 2: 113-133. Amato PR, Johnson DR, Booth A, Rogers SJ. (2003) Continuity and change in marital quality between 1980 and 2000. J Mar Fam 65(1): 1-22. Andorka R. Bevezetés a szociológiába. Osiris, Budapest, 1997. Antonovsky A. (1993) The Structure and Properties of the Sense of Coherence Scale. Soc Sci Med, 36(6): 725-733. Aquilino WS, Supple AJ. (2001) Long-Term Effects of Parenting Practices During Adolescence on Well-Being Outcomes in Young Adulthood. J Fam Issues, 22: 289-308. Aranda MP. (2008) Relationship between religious involvement and psychological well-being: A social justice perspective. Health Soc Work, 33(1): 9-22. Argyle M. (1988) Social cognition and social interaction. Psychol, 1: 177-83. Armsden GC, Greenberg MT. (1987) The inventory of parent and peer attachment: Individual differences and their relationship to psychological well-being in adolescence. J Youth Adolesc, 16(5): 427-454. Arnett JJ. (2000) Emerging adulthood. Am Psychol, 55: 469-480. Bader CD, Desmond SA. (2006) Do as I say and as I do: The effects of consistent parental beliefs and behaviors upon religious transmission. Soc Rel, 67:313-329.

159

Baji I. (2011) The Caracteristics of Childhood Onset Depression According to Depressive Symptoms, Comorbidities and Quality of Life. Ph.D. Thesis. Balázs H, Kun B, Demetrovics Zs. (2009) A kóros játékszenvedély típusai. Psych Hung, 24 (4) 238-247. Baldacchino D, Draper P. (2001) Spiritual coping: A review of the nursing research literature. J Adv Nurs, 34: 833-841. Balog P, Mészáros E.(2005) A házastársi stressz, a depressziós tünetek és a cardiovascularis vulnerabilitás összefüggései a nőknél. LAM, (15)8-9: 685-692. Balog P. Házasság és életminőség: házasság, házastársi stressz, válás. In: Kopp M., Kovács M (szerk.), A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006: 233-245. Balog P. A házastársi és élettársi kapcsolat szerepe az esélyteremtésben. In: Kopp M. (szerk), Magyar lelkiállapot 2008. Esélyegyenlősítés és életminőség a mai magyar társadalomban. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2008: 240-250. Bánfalvy A. (2004) Öngyilkosság vagy suicidium. LAM, (14)1: 84-86. Bardi A, Schwartz SH. (2003) Values and behaviour: strength and structure of relations. Pers Soc Psychol Bull 29: 1207–1220. Barlow A, Probert R. (2004) Regulating marriage and cohabitation: Changing family values and policies in Europe and North America—An introductory critique. Law Policy 26(1): 1-11. Beaman J, Whitbeck LB, Simons RL. (1992) Parental religiosity, supportive parenting, and adolescent self-esteem. Fam Persp, 26, 477-492. Beck KH, Shattuck T, Haynie D, Crump AD, Simons-Morton B. (1999) Associations between parents’ awareness, monitoring, enforcement and adolescent involvement with alcohol. Health Educ Res, 14: 765-775. Beluszky T. (2000) Érték, értékrendi változások Magyarországon 1945 és 1990 között. Korall 1: 137–155. Bengtson VL, Copen CE, Putney NM, Silverstein M. (2009) A longitudinal study of the intergenerational transmission of religion. Int Soc, 24: 325-645. Berg MC. (2008) New age advice: ticket to happiness. J Happiness Stud, 9: 361-377. Bernstein B. (1971) Társadalmi osztály, nyelv és szocializáció. Valóság, 11: 47-58.

160

Barry NC, Nelson LJ. (2005) The role of religion in the transition to adulthood for young emerging adults. J Youth Adolesc, 34: 245-255. Boivin MJ, Kirby AL, Underwood LK, Sylva H. Spiritual Well-Being Scale. In: Hill P., Hood, R. (eds.), Measures of religiosity. Religious Education Press, Birmingham, 1999: 382-385. Booth J, Martin JE. Spiritual and religious factors in substance use, dependence and recovery. In: Koenig, H.G. Handbook of religion and mental health. Academic Press, London. 1998: 175-201. Borrensen R, Rosenvinge JH. From prevention to health promotion. In: Treasure J., Schmidt U., Van Furth E. (eds.), Handbook of eating disorders. John Wiley and Sons, 2003: 435-453. Boudon R, Besnard P, Cherkaoui M, Lécuyer BP. Szociológiai lexikon. Dürer Nyomda és Kiadó, Gyula, 1999. Boyatzis CJ, Dollahite CD, Marks LD. The family as a context for religious and spiritual development in children and youth. In: Eugene C. Roehlkepartain et al. (ed.), The handbook of spiritual development in childhood and adolescence. Thousand Oaks Publishing, Sage Inc. California 2006: 297-310. Bowlby J. Attachment. Attachment and Loss: Vol. 1. New York: Basic Books, 1969. Brassai

L,

Pikó

B.

(2005)

Szerhasználat

és

családi

tényezők

vizsgálata

középiskolásoknál. Addiktológia, 4(1): 5-26. Brassai L, Pikó B, Keresztes N, Unger JB. (2006) Kulturális értékek kultúraközi vizsgálata egyetemisták körében. Pszichológia, 26(3): 265-274. Brassai L, Pikó B. (2007) Protektív pszichológiai jellemzők szerepe a serdülők egészséggel kapcsolatos magatartásában. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 8(3): 221-227. Brelsford GM., Mahoney A. (2008) Spiritual Disclosure Between Older Adolescents and Their Mothers, J Fam Psychol, 22(1): 62-70. Brewster KL, Padavic I. (2000) Change in gender ideology, 1977-1996: The contributions of intracohort change and population turnover. J Mar Fam 62: 477-487.

161

Brinkenhoff MB, Jacob JC. (1987) Quasi-religious meaning systems, official religion, and quality of life in an alternative lifestyle: A survey from the back-tothe-land movement. J Sci Stud Rel, 26: 63-80. Brown S. (2000) The effect of union type on psychological well-being: Depression among cohabitors versus married. J Health Soc Behav, 41: 241-255. Brown SL. (2006) Family structure transitions and adolescent well-being. Demography 43(3): 447-461. Budgeon S, Roseneil S. (2004) Editors’ Introduction: Beyond the conventional Family. Curr Soc, 52(2): 127–34. Bukodi

E.

A

párkapcsolat-formálódás

és

-felbomlás

néhány

társadalmi

meghatározója. In: Nagy I., Pongrácz T., Tóth I.G. (szerk.), Szerepváltozások. TÁRKI és Szociális és Családügyi Minisztérium Nőképviseleti Titkárság, Budapest, 2001: 88-112. Buford R, Paloutizian R, Ellison C. (1991) Norms for the Spiritual Well-Being Scale. J Psychol Theol, 19: 56-70. Buser K, Kaus-Hecker U. Orvosi pszichológia - Orvosi szociológia. Medicina, Budapest, 1998. Buss AH, Perry M. (1992) The aggression questionnaire. J Pers Soc Psychol, 63(3): 452-459. Casanova J. Public religions in the modern world. University of Chicago Press, Chicago, 1994. Cheng ST, Chan ACM. (2006) Social support and self-rated health revisited: Is there a gender difference in later life? Soc Sci Med, 63: 188-122. Cherlin AJ. (2004) The deinstitutionalization of American marriage. J Mar Fam 66: 848–861. Child trends 2011. Religiosity. http://www.childtrendsdatabank.org/alphalist?q=node/145 Letöltve: 2011.08.02 Choi Y, He M, Harachi TW. (2008) Intergenerational Cultural Dissonance, Parent– Child Conflict and Bonding, and Youth Problem Behaviors among Vietnamese and Cambodian Immigrant Families. J Youth Adolesc 37: 85-96. Cole M, Cole S. Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest, 2001: 393-404.

162

Cotton S, Larkin E, Hoopes A, Cromer BA, Rosenthal SL. (2005) The impact of adolescent spirituality on depressive symptoms and health risk behaviors. J Adolesc Health, 36(6): 529-543. Cotton S, Zebracki K, Rosenthal SL, Tsevat J, Drotar D. (2006) Religion–spirituality and adolescent health outcomes. J Adolesc Health, 38: 472–480. Cotton S, Grossoehme DH, Tsevat J. Religion/Spirituality and Health in Adolescents In: T.G. Plante, C.E. Thoresen (ed.), Spirit, science, and health: how the spiritual mind fuels physical wellness. Praeger Publishers, Westport. 2007: 143-157. Cotton S, Kudel I., Humenay RY, Pallerla H, Tsevat J, Succop P, Yi MS. (2009) Spiritual well-being and mental health outcomes in adolescents with or without inflammatory bowel disease. J Adolesc Health, 44: 485-492. Cook CH. (2004) Addiction and spirituality. Addicti, 99: 539-551. Clark KM, Friedman HS, Martin LR. (1999) A longitudinal study of religiosity and mortality risk. J Health Psychol, (4)3: 381-391. Clarkberg M, Stolzenberg RM, Waite LJ. (1995) Attitudes, values and entrance into cohabitational versus marital unions. Soc Forc 74(2): 609-634. Crawford R. (2006) Health as a meaningful social practice. Health (London) 10: 401420. Cseh-Szombathy L. (1994) Érékváltozások a családban. INFO Társadalomtudomány 30: 19- 26. Cseh-Szombathy L. (1995) A társadalmi normák változása és a családi élet alakulása. Magyar Tudomány, 5: 521-531. Cseh-Szombathy L. (1996a) A házastársi konfliktusok előfordulásának gyakorisága és a konfliktusok társadalmi forrásai. In: Schadt M. (szerk): Családszociológia. Szöveggyűjtemény. Bornus Kft., Pécs, 1996. Cseh-Szombathy L. (1996b) A gyermekkori szocializáció jelentősége a háztartási és szülői szerepekre való felkészítésben. In: Schadt M. (szerk): Családszociológia. Szöveggyűjtemény. Bornus Kft., Pécs, 1996. Cseh-Szombathy L. A házasság minősége. In: Elekes Z, Spéder Z. (szerk), Törések

és

kötések

a

magyar

társadalomban.

Andorka

Rudolf

Társadalomtudományi Társaság - Századvég Kiadó, Budapest, 2000: 239-254.

163

Dányi D. Demográfiai átmenetek (Valóság, tudomány, politika). In: Cseh-Szombathy L, Tóth PP. (szerk), Népesedés és népességpolitika. Tanulmányok. Századvég Kiadó, Budapest, 2001: 429-451. Demetrovics Z, Balázs H. Drogosok. In: Gelsei G, Gergely V, Horváth V, Rácz MM. (szerk), A láthatatlanság vége – társadalomismereti olvasókönyv Alapítvány a Társadalomelméleti Kollégiumért, Budapest, 2004: 121-141. Dew RE, Daniel SS, Goldston DB, Koenig HG (2008). Religion, spirituality, and depression in adolescent psychiatric outpatients. J Nerv Mental Disease. 196(3): 247-251. Diener E, Emmons RA, Larsen RJ, Griffin S. (1985) The Satisfaction With Life Scale. J Personal Assess, 49: 71–75. Dollahite DC, Teatcher JY. (2005) How family religious involvment benefits adults, youth, and children and strengthens family. Letöltve: 2011.08.30. http://www.sutherlandinstitute.org/uploads/howfamilyreligiousinvolvementbenefits.pdf Doughterty KD, Johnson BR, Polson EC. (2007) Recovering the lost: Remeasuring U.S. religious affiliation. J Scientific Stud Rel, 46: 483-499. Dupre ME, Beck AN, Meadows SO. (2009) Marital trajectories and mortality among US adults. Am J Epidem, 170: 546-555. Duricz B, Soenens B. (2006) Religiosity, moral attitudes and moral competence: A critical investigation of the religiosity − morality relation. Int J Behav Dev, 30(1): 76-83. Duvander AZE. (1999) The transition from cohabitation to marriage: A longitudinal study of the propensity to marry in Sweden in the Early 1990s. J Fam Iss 20(5): 698-717. Elekes Zs. (2004) A középiskolás fiúk és lányok dohányzási és alkoholfogyasztási szokásaiban bekövetkezett változások 1992-2002 között. Addiktológia, 3(4): 515-532. Ellison CG. Religion, the life stress paradigm, and the study of depression. In: Levin JS. (ed.), Religion in aging and helath: Theoretical foundations and methodilogical frontiers. Thousand Oaks, CA: Sage, 1994: 78-121. Erikson EH. Gyermekkor és társadalom. Osiris Kiadó, Budapest, 2002.

164

EUROPEAN VALUES STUDY (2006) Letöltve: 2010.08.08. http://www.europeanvaluesstudy.eu/evs/data-and-downloads/ Evans M, Weinberg R, Jackson A. (1992) Psychological factors related to drug use in college athletes. Sports Psychol, 6(1): 24–41. Fagan R. (2006) Counseling and Treating Adolescents With Alcohol and Other Substance Use Problems and Their Families. Fam J 14: 326-333. Fishbein DH, Jaffe JH, Synder FR, Haertzen CA, Hickey JE. (1993) Drug users' selfreports of behaviors and affective states under the influence of alcohol. Int J Addict, 28(14): 1565-1585. Ford JA. (2009) Nonmedical Prescription Drug Use Among Adolescents: The Influence of Bonds to Family and School. Youth Soc 40: 336-352. Földvári M, Rosta G. (1998) A modern vallásosság megközelítési lehetőségei. Szociológiai Szemle, 8(1): 127-137. Földvári M. (2003) A vallásosság típusai a mai magyar társadalom generációiban. Szociológiai Szemle, 13(4): 20-33. Foshee VA, Hollinger BR. (1996) Maternal religiosity, adolescent social bonding, and adolescent alcohol use. J Early Adolesc, 16: 451-468. Fowler J. Stages of faith: The psychology of human developmentt and quest for meaning, Harper and Row, San Francisco, 1981. Frenkl R. (2002) Drogprevenció. LAM (12)8: 452-453. Furstenberg FF. (2000) The sociology of adolescence and youth in the 1990s: a critical commentary. J Mar Fam 62(4). 896–910. Füstös L, Szabados T. A gyermeknevelési elvek változásai a magyar társadalomban (1982-1997). In: Hanák K, Neményi M. (szerk), Szociológia-Emberközelben. Új Mandátum Kiadó, Budapest. 1998: 247-276. Gábor K. (1992) Civilizációs korszakváltás és ifjúság. JatePress, Szeged, 1992. Gábor K, Jancsák Cs. (2004a) (szerk.) Ifjúsági korszakváltás - Ifjúság az új évezredben. Szeged, Belvedere Kiadó; 2004. Gábor K. (2004b) Ifjúságszociológia. Szemelvények. Szeged, Kézirat. Gall TL, Charbonneau C, Clarke NH, Grant K. (2005) Understanding the Nature and Role of Spirituality in Relation to Coping and Health: A Conceptual Framework. Can Psychol, 46(2): 88-104.

165

Gerrard M, Gibbons FX, Benthin AC, Hessling RM. (1996) A longitudinal study of the reciprocal nature of risk behaviors and cognitions in adolescents: What you do shapes what you think, and vica versa. Health Psychol, 15: 344-354. Giblin PT, Poland ML, Ager JW. (1988) Clinical applications of self-esteem and locus of control to adolescent health. J. Adolesc Health Care, 9: 1-14. Giddens A. (1999) Elszabadult világ. Hogyan alakítja át életünket a globalizáció? Napvilág Kiadó, Budapest. Giesbrecht N. (1995). Parenting style and adolescent religious commitment. J Psychol Christian, 14: 228-238. Gillis JR. (2004) Marriages of the Mind. J Mar Fam 66. 988–991. Good M, Willoughby T. (2006) The role of spirituality versus religiosity in adolescent psychosocial adjustment. J Youth and Adolesc, 35(1): 41-55. Good M, Willoughby T. (2008) Adolescence as a sensitive period for spiritual development. Child Dev Perspect, 2(1): 32-37. Good, M, Willoughby T, Busseri MA. (2011) Stability and change in adolescent spirituality/religiosity: A person-centered approach. Dev Psychol, 47(2): 538550. Gomez R. (1998) Locus of control and avoidant coping: Direct, interactional and mediational effects on maladjustment in adolescents. Person Indiv Diff, 24: 325-334. Gomez R, Fisher JW. (2003) Domains of spiritual well-being and development and validation of the Spiritual Well-Being Questionnaire. Person Indiv Diff, 35: 1975-1991. Graham, J.E., Christian, L.M., Kiecolt-Glaser, J.K. (2006) Marriage, health, and immune function: A review of key findings and the role of depression. In S. Beach & M. Wamboldt (Eds.), Relational Processes in Mental Health, Vol. 11. Arlington, VA: American Psychiatric Publishing, Inc. Greenberger E, Chen C, Tally SR, Dong Q. (2000) Family, peer, and individual correlates of depressive symptomatology among U.S. and Chinese adolescents. J Consult Clin Psychol, 68: 209–219. Guzzo KB. (2006) The relationship between life course events and union formation. Soc Sci Res, 35: 384–408.

166

Hall SS. (2006) Parental predictors of young adults’ belief systems of marriage. Curr Res Soc Psychol, 12: 22-37. Hammermeister J, Flint M, Havens J, Peterson M. (2001) Psychosocial and healthrelated characteristics of religious well-being. Psychol Rep, 89(3): 589-594. Heelas P. The New Age movement. The celebration of the self and the sacralization of modernity. Blackwell, Oxford, 1996. Hidasi J. (2007) Japán a 21. század első évtizedében, http://elib.kkf.hu/ewp_07/2007_4_02.pdf Horváth-Szabó K. Az élethossziglani fejlődés menete. In: Horváth-Szabó K., Kézdy A, S. Petik K. Család és fejlődés. Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolai Jegyzet. 2007: 37- 43. Hill PC, Kopp KJ Bollinger R.A. Few Good Measures: Assessing Religion and Spirituality in Relation to Health. In: T.G. Plante, C.E. Thoresen (ed.), Spirit, science, and health: how the spiritual mind fuels physical wellness. Praeger Publishers, Westport. 2007: 25-39. Hood RW, Hill PC, Spilka B. The psychology of religion: An empirical aproach. The Guildford Press, New York, 2009. Huang B, White HR, Kosterman R, Catalano RF, Hawkins JD. (2001) Developmental associations between alcohol and interpersonal aggression during adolescence. J Res Crime Delinq, 38(1): 64−83. Hunt S. Religion and everyday life. Routledge Publishing, 2005. Huston TL, Melz H. (2004) The case for (promoting) marriage: The devil is in the details. J Mar Fam 66: 943–958. Husz I. (2006) Iskolázottság és a gyermekvállalás időzítése. Demográfia 49(1): 46-67. Ikeda A, Iso H, Toyoshima H, Fujino Y, Mizoue T, Yoshimura T, Inaba Y, Tamakoshi A. (2007) Marital status and mortality among Japanese men and women: the Japan collaborative cohort study, Pub Health, (7): 73-86. Indries K. (2005) Vallásosság. Országos Lakossági Egészségfelmérés 2003. Kutatási jelentés. Országos Epidemiológiai Központ. ISSP 2002 Family and Changing Gender Roles III questionnaire Letöltve: 2006.03.02. www.info1.gesis.org/dbksearch/file.asp?file=ZA3880_bq.pdf

167

Jackson C, Henriksen L, Foshee VA. (1998) The Authoritative Parenting Index: Predicting Health Risk Behaviors Among Children and Adolescents. Health Educ Behav, 25: 319-337. Jafari E, Deshiri GR, Eskandari J, Najafi M, Heshmati R, Hoseinifar J. (2010) Spiritual well-being and mental health in university students. Procedia Soc Behav Sci, 5: 1477-1481. Järvinen M, Østergard J. (2009) Governing adolescent drinking. Youth Soc, 40(3): 377402. Jarvis GK, Northcott HC. (1987) Religion and differences in morbidity and mortality. Soc Sci Med, 25: 813-824. Johnson N.J., Backlund E., Sorlie P., Loveless C.A. (2000) Marital status and mortality: The National Longitudinal Study. Ann Epdemiol, 10(4): 224-238. Jones GW. (2005) The „flight from marriage” in South-East and East Asia. J Comp Fam Stud 36(1): 93-119. Kalediene R, Petrauskiene J, Starkuviene S. (2007) Inequalities in mortality by marital status during socio-economic transition in Lithuania. Pub Health, (121)5: 385392. Kafetsios K, Sideridis GD. (2006) Attachment, social support and well-being in young and older adults. J Health Psychol, (11)6: 863-875. Kann L. (2001) The Youth Risk Behavior Surveillance System: Measuring health-risk behaviors. Am J Health Behav, 25: 272-277. Kapitány, Á., Kapitány, G. Értékrendszereink. Kossuth Kiadó, Budapest, 1983. Kendall D. Sociology in our times. The essentials. Wadsworth Publishing Company, Belmont C.A. 1998. Kézdy A. A hit szakaszai Fowler szerint. In: Horváth-Szabó K, Kézdy A, S. Petik K.

Család

és

fejlődés.

Sapientia

Szerzetesi

Hittudományi

Főiskolai

Jegyzet. 2007:19-37. Kézdy A. Az első utazás: a gyermek- és serdülőkor. In: Horváth-Szabó K, Kézdy A, S. Petik K. Család és fejlődés. Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolai Jegyzet. 2007: 43-53. Kiernan K. (2004) Unmarried cohabitation and parenthood in Britain and Europe. Law Policy 26(1). 33-55.

168

Kiernan K. (2007) Parental separation and disadvantage. Paper presented at the 4th International Conference of the EAPS Working Group, Budapest. Kirkcaldy B, Siefen G. (1998) Depression, Anxiety and Self-Image among Children and Adolescents. School Psychol Int, 19: 135-149. Kiss E. (2008) A gyermek depressziós tüneteivel és szubjektív életminıségével kapcsolatos anya-gyermek válaszok egyezésének és befolyásoló tényezıinek vizsgálata depressziós és nem depressziós gyermekeknél. Doktori disszertáció. Koenig HG. Handbook of religion and mental health. Academic Press, London, 1998. Kopp M, Skrabski Á. (2001) Magatartás és család. M Bioetikai Szemle 7(4): 1-25. Kopp MS, Skrabski Á, Szedmák S. (2000) Psychosocial risk factors, inequality and self-rated morbidity in a changing society. Soc Sci Med, 51: 1350-1361. Kopp M, Skrabski Á. Magatartás és család. In: Makó J, Ullrich Z. Bioetika

-

Ökumené. Válogatott tanulmányok, Budapest, 2003: 92-108. Kopp M, Székely A, Skrabski Á. (2004) Vallásosság és egészség az átalakuló társadalomban. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 5(2): 103-125. Kopp MS, Skrabski Á, Kawachi I, Adler NE. (2005) Low socioeconomic status of the opposite gender is a risk factor for middle aged mortality. J Epid Comm Health, 59: 675–678. Kopp M, Skrabski Á. A támogató család, mint a pozitív életminőség alapja. In: Kopp M., Kovács M. E. (szerk), A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006: 220-233. Kopp M, Székely A, Skrabski Á. Vallásosság és életminőség az átalakuló társadalomban. In: Kopp M., Kovács ME. (szerk.), A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006: 156-166. Kopp M, Kovács ME. (szerk.) A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006. Kopp M. „A közép-kelet európai egészség paradoxon” In: Kállai J., Oláh A., Varga J. (szerk), Egészségpszichológia a gyakorlatban. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2007: 175-199. Kopp M. (szerk) Magyar lelkiállapot 2008. Esélyegyenlősítés és életminőség a mai magyar társadalomban. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2008.

169

Kopp M, Skrabski Á.(2009) Magyar lelkiállapot az ezredforduló után. Távlatok, 86: 3253. Kopp M. (2011) A magyar család jövője. Plenáris előadás elhangzott a Magyar Családterápiás Egyesület XXV. Vándorgyűlésén, Szeged. Koski PJ. (2008) Leisure-time activities and the social capital of the young. Paper presented at the 10th Nordic Youth Research Symposium, Lillehammer. Kovacs M. Children’s Depression Inventory. Multi-Health Systems, Toronto, 1992. Kovács E, Pikó B (2007) Nem hagyományos egészségvédő faktorok jelentősége: Család, Társas támogatás, Egészség. HIPPOCRATES, 3: 91-94. Kovacs E, Piko BF. (2009a) ‘Depressive youth?’ – Adolescent’s depressive symptomatology in relation to their social support in Hungary. Paper presented at the ‘Health and society’ Congress, Nicosia. Kovács

E,

Pikó

B.

(2009b)

Vallásosság

magyar

középiskolások

körében.

Társadalomkutatás, 27(1): 27-49. Kovács E, Pikó B. (2011) A család mint spirituális közösség – Szülők és gyermekeik vallásossága és ennek hatása a pszichés jóllétre. Az előadás elhangzott a Magyar Családterápiás Egyesület XXV. Vándorgyűlésén, Szeged. Kovacs E, Sima Á, Balazs P. (2011a) Testing of health sciences’ students stress load and social embeddness. Paper presented at the 10th ESA congress, Geneva. Kovacs E, Piko B, Fitzpatrick KM. (2011b). Religiosity as a protective factor against substance use among Hungarian high school students. Subst Use Misuse, 1-12. Kovács L. (2007) A vallásosság hatása a serdülők kábítószer-fogyasztására. Szociológiai Szemle, 17(1-2): 71-98. Kposowa A.J. (2000) Marital status and suicide in the National Longitudinal Mortality Study. J Epidemiol Community Health, 54: 245-261. Kuijpers MACT, Scheerens J. (2006) Career competencies for the modern career. J Career Dev 32(4): 303-319. Kun B. (2009) Viselkedési addikciók. Letöltve: 2011.09.24. http://www.ndiint.hu/REND/kepz090604/Kun%20Bernadette%20%20Viselked%C3%A9si%20addikci%C3%B3k.pdf

170

Kun B, Paksi B, Arnold P, Rózsa S, Demetrovics Z. (2009) Kényszeres vásárlás a magyarországi felnőtt népesség körében: kezdeti eredmények. Előadás elhangzott a Magyar Addiktológiai Társaság VII. Kongresszusán, Siófok. Kun B, Demetrovics Z. Az addiktológia alapjai IV. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2010. Kutter CJ, McDermott DS. (1997) The role of church in adolescent drug education.

J

Drug Educ, 27: 293-305. Landau R. (1995) Locus of control and socioeconomic status: Does internal locus of control reflect real resources and opportunities or personal coping abilities? Soc Sci Med, 41: 1499-1505. Lapierre LL. (1994) A model for describing spirituality. J Rel Health, 2(33): 153-161. Laslett P. The European Family. In: Mitterauer M, Sieder R. The European Family. Patriachy to partnership from the middle ages to the present. Basil Blackwell, Oxford, 1977. Lees J, Horwath J, Sidebotham P, Higgins J, Imtiaz A. (2008) Religion, beliefs and parenting practices. http://www.jrf.org.uk/sites/files/jrf/2265.pdf. Letöltve: 2009. 06. 20. Lees J, Horwath J. (2009) ’Religious parents…just want the best for their kids’: Young people’s perspectives on the influence of religious beliefs on parenting. Child Soc, 23(3): 162-175. Lerner RM, Alberts AE, Anderson PM, Dowling EM. On making human’s human: Spirituality

and

the

promotion

of

positive

youth

development.

In:

Roehlkepartain EC. (ed.), The handbook of spiritual development in childhood and adolescence.Thousand Oaks Publishing, Sage Inc. California 2006: 60-73. Levin I. (2004) Living apart together: A new family form. Curr Soc 52(2): 223–240. Levin JS, Vanderpool HY. (1987) Is frequent religious attendance really conducive to better health? Toward an epidemiology of religion. Soc Sci Med, 24: 589-600. Levin JS, Puchalski CM. (1997) Religion and spirituality in medicine: Researchand education. J Am Med Assoc, 278: 792-793. Lewin E. (2004) Does marriage have a future? J Mar Fam, 66: 1000–1006. Li X, Stanton B, Feigelman S. (2000) Impact of perceived parental monitoring on adolescent risk behavior over 4 years. J Adolesc Health 27: 49-56.

171

Liptai-Menczel Z, Kovács E, Szabó A. (2011) ‘Tied by sports’ – Exercise dependence among Hungarian university students. Poster presented at 13th European Congress of Sport Psychology, Madeira. Longest KC, Vaisey S. (2008) Control or conviction: Religion and adolescents initiation of marijuana use. J Drug Iss, 3: 689-716. Lund R, Due P, Modvig J, Holstein BE, Damsgaard MT, Andersen PK. (2002) Cohabitation and marital status as predictors of mortality an eight year follow-up study, Soc Sci Med, (55): 673-679. Lye ND, Waldron I. (1998) Relationships of substance use to attitudes toward gender roles and family and cohabitation, J Subst Abuse, 10: 185-198. Mahoney A, Pargament KI, Tarakeshwar N, Swank AB. (2001). Religion in the home in the 1980s and 1990s: A meta-analytic review and conceptual analysis of links between religion, marriage, and parenting. J Fam Psychol, 15: 559-596. Manderscheid M, Tröndle C. (2008) Volkskirchen in Deutschland im gesellschaftlichen Wandel. Europ J Ment Health, 3(1): 21-34. Manzoli L, Villari P, Pirone GM, Boccia A. (2007) Marital status and mortality in the elderly: a systematic review and meta analysis, Soc Sci Med, 64(1): 77-94. Marcussen K, Piatt L. (2005) Race differences in the relationship between role experiencesand well-being, Health, (9)3: 379-402. Marks SR, Huston TL, Johnson EM, MacDermid SM. (2001) Role balance among white married couples. J Mar Fam 63. 1083-1098. Martin PD, Specter G, Martin D, Martin M. (2003) Expressed attitudes of adolescents toward marriage and family life. Adolesc 38: 359-367. Martos, T. (2009) Szerződés vagy szövetség? Letöltve: 2010.09.07. http://www.btk.ppke.hu/sajtoszoba/okatoink-publikacioi/szerzodes-vagy-szovetseg.html Mason WA, Windle M. (2001) Family, religious, school and peer influences on adolescent alcohol use: A longitudinal study. J Stud Alc, 62: 44-53. Mason WA, Windle M. (2002) A longitudinal study of the effects of religiosity on adolescent alcohol use and alcohol-related problems. J Adolesc Res,17: 346-363. Máté-Tóth A, Nagy GD. Alternatív vallás: Szcientológia Magyarországon L’Harmattan, Budapest, 2011.

172

McCullough ME, Larson DB. Future directions in research. In: Koenig, H.G. Handbook of religion and mental health. Academic Press, London, 1998. McCullough ME, Larson DB. (1999) Religion and depression: A review of the literature. Twin Res, 2: 126-136. McCarrol L. (2008) Young people, substance use and their neighbourhood: A secondary analysis of the Belfast Youth Development Study. Lecture was held at the ’Re-presenting childhood and youth’ 2nd International Conference, UK. MacDonald DA. (2000) Spirituality: Description, measurement, and relation to the five factor model of personality. J Person, 68: 153-197. Metsa-Simola I, Martikainen I. (2010) Mortality after divorce in Finland 1990-2003. Paper presented at the 13th ESHMS congress, Gent. Mérei F. Házasság, család, nevelés. In: Nők enciklopédiája II, Minerva, Budapest, 1965: 17-26. Miller L, Davies M, Greenwald S. (2000) Religiosity and substance use and abuse among adolescents in the National Comorbidity Survey. J Am Child Adolesc Psych, 39: 1190-1197. Miller WR, Thoresen CE. (2003) Spirituality, religion, and health. An emerging field. Am Psychol, 58: 24-35. Molnár P. (2011) „Új betegek” és „új ifjúság”: megújult oktatási/képzési kihívásainkról. Előadás elhangzott a XI. Magatartástudományi Napokon, Gödöllő. Mondée L. (2008) The meaning of life – family and friends and young people’s well being. Lecture was held at the ’Bonds and Communities – Young people and their social ties’ The 10th Nordic Youth Research Symposium, Lillehammer. Moksony F, Hegedűs R. (2006) Társadalmi integráltság, kultúra, deviancia: A vallás hatása az öngyilkosságra Magyarországon. Szociológiai Szemle, 16(4): 3-18. Myers SM. (1996) An interactive model of religiosity inheritance: The importance of family context. Am Sociol Rev, 61: 858-866. Mueller PS, Plevak DJ, Rummans TA. (2001) Religious involvement, spirituality, and medicine: Implications for clinical practice. Mayo Clin Proc, 76(12): 1225-35. Murinkó L. (2011) Attitudes towards unmarried cohabitation in Europe. Leaflet from I. GGP User conference, Budapest.

173

Raja SN, McGee R, Stanton WR. (1992) Perceived attachments to parents and peers and psychological well-being in adolescence. J Youth Adolesc, 21(4): 471-485. National Survey on Drug Use 2002, Letöltve: 2008.03.03. http://icpsr.umich:edu/cocoon/ICPSR/STUDY/06542.xml National Survey on Marriage in America 2005, Letöltve: 2005.09.23. http://www.smartmarriages.com/nms.pdf Neményi M. Csoportkép nőkkel. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2000. Neményi M. (2003) Család és családpolitika. Szociológiai Szemle 1: 3-27. Neményi M, Takács J. (2005) Változó család – Változó politikák. Szociológiai Szemle 4: 3-35. Norman P, Bennett P, Smith S, Murphy S. (1997) Health locus of control and leisuretime exercise. Person Indiv Diff, 23: 769-774. Oldehinkel AJ, Ormel J, Veenstra R, De Winter AF, Verhulst FC. (2008) Parental divorce and offspring depressive symptoms: Dutch developmental trends during early adolescence. J Mar Fam, 70: 284-293. Oman D, Thoresen CE. (2002) ’Does religion cause health?’ Differing interpretations and diverse meaning. J Health Psychol, 7(4): 365-380. Padilla-Walker LM. (2006) “Peers I Can Monitor, It’s Media That Really Worries Me!” Parental Cognitions as Predictors of Proactive Parental Strategy Choice. J Adolesc Res, 21(1): 56-82. Pampel FC, Aguilar J. (2008) Changes in Youth Smoking, 1976-2002: A Time-Series Analysis, Youth Soc 39: 453-480. Pargament K. The psychology of religion and coping, Guilford Press, London, 1997. Pargament K, Brant CR. Religion and coping In: Koenig, H.G. Handbook of religion and mental health. Academic Press, London. 1998: 111-129. Pargament KI, Mahoney A. Spirituality: Discovering and conserving the sacred. In: Snyder CR, Lopez SJ. (eds), Handbook of positive psychology.Oxford University Press, New York. 2002: 646-659. Pargament KI, Magyar-Russel GM, Murray-Swank NA. (2005) The sacred and the search for significance: Religion as a unique process. J Soc Iss, 61(4): 665-687. Parker R. (2006) Researching married and cohabiting couples: A step in the right direction. Fam Trends 74: 52-55.

174

Painter B. (2008) The new atheism: Denying God and History. Convers Rel Theol, 6(1): 89-99. Peake A, Harris KL. (2002) Young adults’ attitudes toward multiple role planning: The influence of gender, career traditionality, and marriage plans. J Vocation Behav, 60: 405–421. Pearce LD, Thornton A. (2007) Religious identity and family ideologies in the transition to adulthood. J Mar Fam, 69: 1227-1243. Pellerin LA. (2005) Applying Baumrind’s parenting typology to high schools: Toward a middle-range theory of authoritative socialization. Soc Sci Res, 34: 283-303. Perrone KM, Ægisdóttir S, Webb LK, Blalock RH. (2006) Work-family interface commitment, conflict, coping, and satisfaction. J Career Dev, 32(3): 286-300. Peterman AH, Fitchett G, Brady MJ, Hernandez L, Cella D. (2002) Measuring spiritual well-being in people with cancer: The functional assessment of chronic illness therapy– spiritual well-being scale (FACIT – Sp). Ann Behav Med, 24: 49-58. Piedmont RL. (1999) Does spirituality represent the sixth factor of personality? Spiritual transcendence and the five-factor model. J Person, 67: 985-1013. Piko B (1998) Social support and health in adolescence: a factor analytical study. Br J Health Psychol 3: 333–344. Pikó B. (1999) A vallás és az egészség kapcsolatának szociológiai értelmezése. Szociológiai szemle, 9(3): 124-133. Pikó B. (2000) Nyertesekből vesztesek, Veszélyeztetett ifjúság a posztszocialista társadalomban. Társadalomkutatás, 3-4: 183-196. Pikó B. (szerk.) A deviáns magatartás szociológiai alapjai és megjelenési formái a modern társadalomban. JATEPress, Szeged, 2002. Pikó B. (2003a) Kultúra, társadalom-lélektan. Akadémia Kiadó, Budapest, 2003. Pikó B (2003b) Vallásosság és káros szenvedélyek fiatalok körében. Addict Hung 2: 5364. Pikó BF, Fitzpatrick KM. (2003) Depressive symptomatology among Hungarian youth: A risk and protective factors approach. Am J Orthopsych, 73: 44–54. Pikó

B.

(2004a)

Unalom

vagy

stresszoldás?

Serdülők

dohányzással

és

alkoholfogyasztással kapcsolatos motivációinak vizsgálata. Addiktológia, 3(2): 191-202.

175

Pikó B. (2004b) A vallás és az egészség kapcsolatának szociológiai értelmezése. In: Vingender I. (szerk.), Egészségszociológia. Szöveggyűjtemény. Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Főiskolai Kar, Budapest, 2004: 51-61. Pikó BF, Fitzpatrick KM. (2004) Substance use, religiosity, and other protective factors among Hungarian adolescents. Addict Behav, 29: 1095-1107. Pikó B. (2005a) Vallásosság, egészség és káros szenvedélyek az ifjúság körében. In: Pikó B. (szerk.) Ifjúság, káros szenvedélyek és egészség a modern társadalomban. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2005: 200-210. Pikó B. (2005b) Középiskolás fiatalok szabadidő-struktúrája, értékattitűdjei és egészségmagatartása. Szociológiai Szemle, 2: 88–99. Pikó B. (2005c) „Isten halott?” – Hit és spiritualitás a modern társadalomban. Valóság, 47(12): 83–93. Pikó B. (2005d) (szerk.) Ifjúság, káros szenvedélyek és egészség a modern társadalomban. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2005. Pikó B. Vallásosság és káros szenvedélyek összefüggései fiatal korban. In: Kapócs I., Maár M., Szabadka P. (szerk.), Hány lépés az élet? Ifjú-Kór 4. Okker Kiadó Budapest, 2006: 327- 343. Pikó BF, Keresztes N, Pluhár Zs. (2006) Aggression and psychosocial health among children. Person Ind Diff, 40: 885-895. Pikó B. Orvosi szociológia. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2007. Pikó B. (2008) Szegedi Ifjúságkutatás 2000, 2008: Egészségmagatartás és a depressziós tünetegyüttes előfordulása a szegedi középiskolások körében. Magy Epidem, 5: 213-227. Pikó B, Kovács E. (2009) Vallásosság mint védőfaktor? Serdülők pszichikai egészségének szociális epidemiológiai vizsgálata. Orvosi Hetilap. 150(41): 1903-1908. Piko BF, Kovacs E, Fitzpatrick KM. (2009) What makes a difference? Understanding the

role of protective

factors in

Hungarian adolescents’

depressive

symptomatology. Eur Child Adolesc Psych, 18: 617–624. Piko BF, Kovacs E. (2010) Do parents and school matter? Protective factors for adolescent substance use, Addict Behav, 35: 53–56.

176

Pikó B, Kovács E. A társadalmi tőke jelentősége a fiatalok számára: Vallás, családi kapcsolatok és egészség. In: Mészáros J, Harcsa I (szerk.), A krízis mint esély. Gondolat, Budapest, 2010: 20-28. Pikó B, Balázs MÁ. (2010) Kontroll vagy részvétel? A szülői nevelési stílus összefüggése a serdülőkori depresszióval. Psych Hung, 25 (6): 538-544. Pikó B. (szerk.) Védőfaktorok nyomában. A káros szenvedélyek megelőzése és egészségfejlesztés serdülőkorban. L’Harmattan, Budapest, 2010. Pikó B, Kovács E, Kriston P. (2011a) Spiritualitás-Vallás-Egészség. Fiatalok mentális egészsége a spirituális mutatóinak tükrében. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 12(3): 261-276. Pikó B., Kovács E, Kriston P. (2011b) Sokszínű vallásosság és spiritualitás ifjúkorban: A vallásos hittől az lelki egészségig. Társadalomkutatás. 29(4): 422-443. Pikó B., Kovács E., Kriston P. (2011c) A külső/belső kontroll és a serdülőkori szerfogyasztás összefüggésének jelentősége a magatartás-orvoslásban. Orv Hetil. 152, 331–337 Pongrácz T, Spéder Zs. (2003) Élettársi kapcsolat és házasság – hasonlóságok és különbségek az ezredfordulón. Szociológiai Szemle, 4: 55–75. Pongrácz T. (2009) A párkapcsolatok jellegzetességei. Letöltve: 2010.02.03. http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/DemPort/01pongracz.pdf Pongrácz M. (2011) Factors and opinions about marriage, Leaflet from the I. GGP User conference, Budapest. Pongrácz T, S. Molnár E. Nemi szerepek és a közvélemény változásának kölcsönhatása. In: Nagy I., Pongrácz T. (szerk.), Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2011. Budapest: TÁRKI - Nemzeti Erőforrás Minisztérium, 2011: 192-206. Poortinga W. (2006) Social relations or social capital? Individual and community health effects of bonding social capital. Soc Sci Med, 63: 255–270. Rácz J. (1989) Ifjúsági szubkultúrák és fiatalkori „devianciák”. Magyar Pszichiátriai Társaság, Budapest. Rácz J, Hoyer M. (1995) Fiatalkori devianciák és kortárscsoportok szerepe. Esély, 3: 44-56.

177

Rácz L. Érték és ifjúság. In: Pikó B. (szerk), Ifjúság, káros szenvedélyek és egészség a modern társadalomban. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2005: 58-86. Raczynski JM, DiClemente RJ. Handbook of health promotion and disease prevention. Kluwer Academic, Plenum Publishers, New York, 1999. Rew L, Wong YJ (2006) A systematic review of associations among religiosity / spirituality and adolescent health attitudes and behaviors. J Adolesc Health, 38: 433-442. Romelsjö A, Kaplan GA, Cohen RD, Allebeck P, Andreasson S. (1992) Protective factors and social risk factors for hospitalization and mortality among young men. Am J Epidem, 135(6): 649-58. Rosta G. (2009) Változó vallásosság Magyarországon. Letöltve: 2011.08.02 http://forsense.hu/content/RostaGergely_ValtozovallasossagMagyarorszagon.pdf. Rotter JB. (1966) Generalized expectancies for internal versus external control of reinforcement. Psychol Monog, 80: Whole No. 609. Rózsa S, Vetró Á, V. Komlósi A, Gádoros J, Kő N, Csorba J. (1999) Gyermek és serdülőkori depresszió kérdőíves mérésének lehetősége a klinikai és normatív mintán szerzett tapasztalatok alapján. Pszichológia, 19: 459-482. Saginak KA, Saginak MA. (2005) Balancing work and family: Equity, gender, and marital satisfaction. Fam J: Counseling and Therapy for Couples and Families 13(2): 162-166. Salavecz G. Munkahelyi stressz és egészség. In: Kopp M. (szerk) Magyar lelkiállapot 2008. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2008: 288-298. Schadt M. Családszociológia. Szöveggyűjtemény. Bornus Kft., Pécs; 1996. Scheier MF, Carver CS. (1985) Optimism, coping, and health: Assessment and implications of generalized outcome expectancies. Health Psychol, 4: 219-247. Schoenborn CA. (2004) Marital status and Health: United States, 1999-2002, Advanced Data from Vital and Health Statistics, 351: 1-37. Schlundt DG, Franklin MD, Patel K, McClellan L, Larson C, Niebler S, Hargreaves M. (2008) Religious affiliation, health behaviors and outcomes: Nashville REACH 2010. Am J Health Behav, 32(6): 714-724. Schulze G. Die Erlebnisgesellschaft: Kultursoziologie der Gegenwart. Campus Verlag Gmbh. Frankfurt am Main, 2005.

178

Schwartz KD. (2006) Transformations in Parent and Friend Faith Support Predicting Adolescents’ Religious Faith. Int J Psychol Rel, 16(4): 311–326. Schwarzer R, Leppin A. (1991) Social support and health: A theoretical and empirical overview. 8(1): 99-127. Seltzer JA. (2004) Cohabitation in the United States and Britain: Demography, kinship, and the future. J Mar Fam, 66: 921–928. Sheldrake P. Spirituality and history. Questions of interpretation and method. Crossroads, New York, 1992. Sieving RE, Maruyama G, Williams CL, Perry CL. (2000) Pathways to adolescent alcohol use: Potential mechanisms of parent influence. J Res Adolesc, 10: 489514. Simonyi Á.(1995) Munka nélkül - Családi alkalmazkodási stratégiák és hiányuk. Szociológiai Szemle, 1: 55- 71. Simons-Morton B. (2007) Social influences on adolescent substance use. Am J Health Behav, 31(6): 672-684. Skolnick A, Skolnick J. Family in transition. Scott Foresman and Company, Glenview, IL, 1988. Skrabski Á, Kopp M. A boldogságkeresés útjai és útvesztői, a párkapcsolatokban. Kucsák Könyvkötészet és Nyomda, Vác, 2008. Skultéti, D. Társas hatások szerepe fiatalok egészségkockázati magatartásában. In: Pikó B. (szerk), Ifjúság, káros szenvedélyek és egészség a modern társadalomban. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2005: 104-121. Somlai P. Szocializáció. Corvina Kiadó, Budapest, 1997. Somlai P. (1999) A sokféleség zavara: a családi életformák pluralizációja Magyarországon. Demográfia, 1-2: 38-49. Somlai

P.

Húsz

év.

Családi

kapcsolatok

változásai

a

20.

század

végi

Magyarországon. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2002. Smith CB, Weigert AJ, Thomas DL. (1979) Self-esteem and religiosity: An analysis of catholic adolescents from five cultures. J Sci Stud Rel, 18(1): 51-60. S. Molnár E. Élettársi együttélések – tények és vélemények. In: Nagy I., Pongrácz T., Tóth I.G. (szerk.), Szerepváltozások. TÁRKI és Szociális és Családügyi Minisztérium Nőképviseleti Titkárság. 2001: 65-87.

179

S. Petik K. A család működésének fejlődést segítő és akadályozó hatásai. In: HorváthSzabó K., Kézdy A. S. Petik K. Család és fejlődés. Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolai Jegyzet. 2007: 97-120. Smock PJ, Manning WD. (2004) Living Together Unmarried in the United States: Demographic Perspectives and Implications for Family Policy. Law Policy, 26(1): 87-117. Spilman SK, Neppl TK, Conger RD. (2009) The role of religious beliefs and practices in romantic and parent-child relationships: Continuities across generations. http://site.heritage.org/research/features/religiouspracticeinamerica/pdf/CONGERPaper-Abstract.pdf Spéder Z. (2006) Az európai családformák változatossága. Párkapcsolatok, szülői és gyermeki szerepek az európai országokban az ezredfordulón. Századvég, 37: 347. Steinberg L, Fletcher A, Darling N. (1994) Parental monitoring and peer influences on adolescent substance use. Pediatr, 93: 1060-1064. Strawbridge WJ, Shema SJ, Cohen RD, Kaplan GA. (2001) Religious attandance increases survival by improving and maintaining good health behaviors, mental health and social relationships. Ann Behav Med, 23(1): 68-74. Stronski SM, Ireland M, Michaud PA, Narring F, Resnick MD. (2000) Protective correlates of stages in adolescent substance use: A Swiss National Study. J Adolesc Health, 26: 420-427. Stoff DM, Cairns RB. Aggression and violence. Genetic, neurobiological, and biological perspectives. Lawrence Erlbaum Associate, Mahwah, New Jersey, 1996: 1-403. Stutzer A, Frey BS. (2006) Does marriage make people happy or do happy people get married? J Socio-Econ, 35: 326-347. Susánszky É, Szántó Zs. (2003) Szociokultúrális környezet, megküzdési stratégiák, életminőség. Szociológiai Szemle 2: 84-101. Svensson R. (2003) Gender Differences In Adolescent Drug Use: The Impact of Parental Monitoring and Peer Deviance. Youth Soc, 34: 300-329.

180

Szabó A, Bauer B. (2009) Ifjúság Gyorsjelentés 2008. Letöltve: 2011.08.02. www.szmi.hu/download.php?file_id=419 Szabó A, Demetrovics Z. (2010) A szerelem függőség. Előadás elhangzott a Magyar Pszichológiai Társaság XIX. Nagygyűlésén, Pécs. Székely A. A vallásosság alakulása Magyarországon 1995-2006 között. A vallásosság összefüggései a gyermekszámmal. Vallásosság és lelki-egészségi állapot. In: Kopp M. (szerk), Magyar lelkiállapot 2008. Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2008: 373-381. Szondy M. (2008) Optimizmus, pesszimizmus, egészség és egészségmagatartás. PhD disszertáció. ELTE PPK, Budapest. Szretykó Gy. Válságban van-e a jelenlegi családmodell? Esettanulmányok. In: Szretykó, Gy. Globalizáció és család. A családszociológia új kihívásai. Comenius Bt., Pécs. 2002: 38-52. Szukicsné SK. A családi állapot szerinti összetétel és az iskolázottság változásának hatása a termékenységre. In: Cseh-Szombathy L., Tóth P.P. (szerk.), Népesedés és népességpolitika. Tanulmányok. Századvég Kiadó, Budapest. 2001: 42-69. Tárkányi Á. (2006) A gyermekszám és a vallásosság kapcsolata. Demográfia 49(1): 6884. Taylor CZ. (2002) Religious Addiction: Obsession with Spirituality. Pastoral Psychol, 50(4): 291-315. Terry A, Szabo A, Griffiths MD. (2004) The exercise addiction inventory: A new brief screening tool. Addict Res Theory, 12: 489–499. Thornton A, Young-DeMarco L. (2001) Four decades of trends in attitudes toward family issues in the United States: The 1960s through the 1990s. J Mar Fam, 63: 1009–1037. Tomcsányi T, Ittzés A, Horváth-Szabó K, Martos T, Szabó T (2010) A spiritualitás és a vallásosság kutatásának kulcskérdései és a Piedmont-féle Spiritualitási és Vallási Érzület Mérőskála. Psych Hung, 25(2): 110-120. Tomka M. (1996) A vallásszociológia új útjai. Replika, 21-22: 163-171. Tomka M. (1999) A magyar vallási helyzet öt dimenziója. Magyar Tudomány, 5: 549559.

181

Tomka M. (2008) Vallási változások Kelet-Közép-Európában a rendszerváltás óta. Előadás elhangzott a Magyar Szociológiai Társaság éves konferenciáján. Török P. (2007) Nők kezében a vallás jövője? Amerikai trendek a munka, a család és a vallás világából. Embertárs, 3: 284-288. Török P. (2008). A vallási entitások tipologizálása és alkalmazása a magyar helyzetre. In: Máté-Tóth A., Nagy G.D. (szerk.) Vallásosság változatok. Vallási sokféleség Magyarországon. JatePress, Szeged, 2008: 9-29. Török P., Martos, T., Horváth-Szabó, K. Család, házasság és párkapcsolatok az értékek és elégedettség fényében. Rosta, G., Tomka, M. (szerk.) Mit értékelnek a magyarok? Az Európai Értékrend Vizsgálat 2008. évi magyar eredményei. OCIPE Magyarország-Faludi Ferenc Akadémia, Budapest, 2010. Tóth O. Családformák és együttélési minták a mai magyar társadalomban. In: Lévai K. Tóth I.G. (szerk.), Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről Magyarországon. TÁRKI - Munkaügyi Minisztérium. Budapest, 1997: 73-85. Tóth O, Dupcsik Cs. (2007) Családok és formák – Változások az utóbbi ötven évben Magyarországon. Demográfia 50(4): 430-437. Trgesser SL, Beauvais F, Swaim RC, Edwards RW, Oetting ER. (2007) Parental Monitoring, Peer Drug Involvement, and Marijuana Use Across Three Ethnicities. J Cross-Cult Psychol, 38: 670-694. Tsuang MT, Simpson JC, Koenen KC, Kremen WS, Lyons MJ. (2007) Spiritual wellbeing and health. J Nerv Ment Dis, 195: 673-680. Turner S. Family variables related to adolescent substance misuse: Risk and resiliency factors. In: Gullotta GR., Adams GR, Montemayor R. (eds.), Substance misuse in adolescence. Sage, Thousand Oaks, 1994: 36-55. Turner RJ, Marino F. (1994) Social support and social structure: A descriptive epidemiology. J Health Soc Behav, 35: 513-519. Turner-Musa J, Lipscomb LS. (2007) Spirituality and Social Support on Health Behaviors of African American Undergraduates. Am J Health Behav, 31(5): 495-501. Túry F, Pászthy B. Evés és testképzavarok. Pro Die Kiadó Kft., Budapest, 2008. Umberson D. (1992) Gender, marital status and the social control of health behavior, Soc Sci Med, (34)8: 907-917.

182

Unger JB, Ritt-Olson A, Teran L, Huang T, Hoffman BR, Palmer P. (2002) Cultural values and substance use in a multiethnic sample of California adolescents. Addic Res Theory 10: 257-279. UNICEF http://www.unicef.org/sowc2011/pdfs/Early-and-late-adolescence.pdf Letöltve: 2011.09.01. Utasi Á. A fiatal egyedülálló nők párkapcsolati esélye. In: Nagy I., Pongrácz T., Tóth I.G. (szerk.), Szerepváltozások. TÁRKI és Szociális és Családügyi Minisztérium Nőképviseleti Titkárság. 2001: 113-134. Utasi Á. A bizalom hálója. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2002. Utasi Á. Feláldozott kapcsolatok. A magyar szingli. MTA PTI, Budapest, 2005. Utasi Á. Vitalizing relationships. The effects of the social network on the subjective quality of life. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2008. Utasi Á. Szubjektív feszültség és munkastressz a házasok életében. In: Nagy I., Pongrácz T. (szerk.) Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2011. Budapest: TÁRKI - Nemzeti Erőforrás Minisztérium, 2011: 243-264. Younniss J, McCellan JA, Yates M. (1999) Religion, community service, and identity in American youth. J Adolesc, 22: 243-253. Valuch T. Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. Vaskovics L. (2000) A posztadoleszcencia szociológiai elmélete. Szociológiai Szemle 4: 3-20. Vanderheyden PA. (1999) Religious Addiction: The Subtle Destruction of the Soul. Pastoral Psychol, 47(4): 293-302. Valentine G, Holloway SL, Jayne M, Knell C. (2007) Drinking places: Where people drink

and

why.

http://www.jrf.org.uk/sites/files/jrf/2139.pdf

Letöltve:

2009.06.30. Varga K. Értékek fénykörében. 40 év értékkutatás és jelen országos értékvizsgálat. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003. Vázsonyi AT. Szülő-serdülő viszony és problémaviselkedés Magyarországon, Hollandiában, Svájcban és az Egyesült Államokban. In Pikó B. (szerk), Ifjúság, káros szenvedélyek és egészség a modern társadalomban. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2005: 121-134.

183

Videon TM. (2002) The effects of parent-adolescent relationships and parental separation on adolescent well-being. J Mar Fam, 64: 489-503. Viszket M. (2002a): Családi rituálék, múlt-jelen-jövő láncszemei életciklusaink füzérében. In: Bugán A. (szerk.): A kapcsolati egyensúlyok szerepe az egészséges alkalmazkodásban. Didakt Kiadó, Debrecen. 2002: 119-143. Viszket M. (2002b): Családi rituálék, mint protektív faktorok. In: Bugán A. (szerk.): A kapcsolati egyensúlyok szerepe az egészséges alkalmazkodásban. Didakt Kiadó, Debrecen. 2002: 143-167. Walker C, Ainette MG, Wills TA, Mendoza D. (2007) Religiosity and substance use: Test of an indirect-effect model in early and middle adolescence. Psychol Addict Behav, 21: 84-96. Wallston KA. (1992) Hocus-pocus the focus isn’t strictly on locus: Rotter’s social learning theory modified for health. Cogn Ther Res, 16: 183-199. White HR, Brick J, Hansell S. (1993) A longitudinal investigation of alcohol use and aggression in adolescence. J Stud Alc (Supplement), 11: 62−77. Wilcox WB, Wolfinger NH. (2007) Then comes marriage? Religion, race, and marriage in urban America. Soc Sci Res. 63(2): 569-589. Wills TA, Cleary SD. (1996) How are social support effects mediated: A test for adolescent substance use. J Person Soc Psychol, 71: 937–952. Williams K, Umberson D. (2004) Marital status, marital transitions, and health: a gendered life course perspective, J Health Soc Behav, (45): 81-98. Williams DR, Sternthal MJ. (2007) Spirituality, religion and health: evidence and research directions. Spirit Health, 186(10): 47-50. Winslow S. (2005) Work-Family Conflict, Gender, and Parenthood, 1977-1997. J Fam Iss, 26 (6): 727-755. Wright D, Cox E. (1967) A study of the relationship between moral judgement and religious belief in a sample of English adolescents. J Soc Psychol, 72: 135-144. Zinnbauer BJ, Pargament KI, Cowell BJ, Rye M, Scott AB. (1997) Religion and spirituality. Unfuzzing the fuzzy. J Sci Stud Rel, 38: 412–423. Zimbardo PG. (2011a) http://www.ted.com/talks/lang/eng/zimchallenge.html Zimbardo PG. (2011b) The Secret Power of Time to Influence Personal Decisions and National Destinies. Keynote Lecture held at the 12th ECP Congress, Turkey.

184

10. Saját publikációk jegyzéke Piko B.F, Kovacs E, Kriston P, Fitzpatrick K.M. (2012) „To believe or Not to believe?” Religiosity, spirituality ans alcohol use among Hungarian adolescents. J Stud Alc Drugs, 73(4): 666-674. 2010 IF: 2.128 Pikó B., Kovács E, Kriston P. (2011) Sokszínű vallásosság és spiritualitás ifjúkorban: A vallásos hittől az lelki egészségig. Társadalomkutatás. 29(4): 422-443. Pikó B, Kovács E, Kriston P. (2011) Spiritualitás-Vallás-Egészség. Fiatalok mentális egészsége

a

spirituális

mutatóinak

tükrében.

Mentálhigiéné

és

Pszichoszomatika, 12(3): 261-276. Kovacs E, Piko B, Fitzpatrick KM. (2011) Religiosity as a protective factor against substance use among Hungarian high school students. Subst Use Misuse, 1-21. 2010 IF: 1.06 Pikó B, Kovács E, Kriston P. (2011) A belső/külső kontroll és a serdülőkori szerfogyasztás összefüggésének jelentősége a magatartás-orvoslásban. Orv Hetil, 152: 331-337. Kovacs E, Piko BF. Does Religion Count? Religiousness and Family Life among Hungarian High School Students. Goossens, C.L. (ed.), Family Life: Roles, Bonds and Impact. Nova Science Publishers. 2010. 139-157. Kovács E, Pikó B. Az ún. nem hagyományos kockázati és egészségvédő faktorok jelentősége; A család egészségvédő hatása a serdülők körében; A vallásosság mint a serdülők szerfogyasztásának védőfaktora. In: Pikó B. (szerk.), Védőfaktorok nyomában

-

A

káros

szenvedélyek

megelőzése

és

egészségfejlesztés serdülőkorban. L’Harmattan, 2010. Pikó B., Kovács E. A társadalmi tőke jelentősége a fiatalok számára: Vallás, családi kapcsolatok és egészség. In: Mészáros J, Harcsa I. (szerk.), A krízis mint esély. Gondolat, Budapest, 2010: 20-28. Kovács E, Pikó B. (2009) A vallásosság mint a serdülők szerfogyasztásának védőfaktora. Addiktológia, 2: 147-162. Pikó B, Kovács E. (2010) Do parents and school matter? Protective factors for adolescent substance use. Addict Behav, 35: 53-56. 2010 IF: 2.248

185

Pikó B, Kovács E. (2009) Vallásosság mint védőfaktor? Serdülők pszichikai egészségének szociális epidemiológiai vizsgálata. Orv Hetil, 150(41): 19031908. Pikó B, Kovács E, Fitzpatrick KM. (2009) What makes a difference? Understanding the role of protective factors in Hungarian adolescents’ depressive symptomatology. Europ Child Adolesc Psych, 18(10): 617-624. 2009 IF: 1.651 Kovács E, Pikó B. (2009) A család egészségvédő hatása serdülők körében. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 10(3): 223-237. Kovács

E,

Pikó

B.

(2009)

Vallásosság

magyar

középiskolások

körében.

Társadalomkutatás, 27(1): 27-48. Kovács E, Pikó B. (2008) Középiskolások párkapcsolati preferenciái – a pedagógus szerepe a családi életre nevelésben. Új Pedagógiai Szemle, 6-7: 47-64. Kovács E, Pikó B. (2007) Válságban a család? Középiskolások párkapcsolati preferenciái. Demográfia, 50(2-3): 282-297. Kovács E., Pikó B. (2007) Nem hagyományos egészségvédő faktorok jelentősége: Család, Társas támogatás, Egészség. HIPPOCRATES, 3: 91-94. Kovács E, Pikó B. (2007) A család mint primer szocializációs csoport – személyes vélemények tükrében. MATRIX, 18: 47-62. Az értekezés témájától eltérő publikációk jegyzéke Kovacs M., Kovacs E, Kopp M. (in press) Coping, social support and psychosomatic status of health professionals – A Hungarian experience. Psychology of Coping: New research. Sima Á., Kovács E., Balázs P. (megjelenés alatt) Stressz terhelés és egészségkárosító magatartás epidemiológiai vizsgálata orvosegyetemi hallgatók körében. LAM. Kovács M., Kovács E., Hegedűs K. (2010) Is emotional dissonance more prevalent in oncology care? Emotion work, burnout and coping Psycho-Oncol, 19(8): 855862, 2010 IF: 2.2684 Kovács M., Kovács E., Hegedűs K. Emotion work and burnout: Cross-sectional Study of Nurses and Physicians in Hungary. Cro Med J, 51: 432-42, 2010 IF: 1.455

186

Kovács M., Kovács E., Hegedűs K. (2009) „Tapétát csinálok belőled!” Az utasokkal történő interakció egy lehetséges stresszforrás az autóbuszvezetők munkájában. Alkalmazott Pszichológia, 11(3-4): 35-50. Kovács M., Kovács E., Hegedűs K.

(2008) Az érzelmek szerepe a lelki kiégés

alakulásában. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 9(3): 199-216. Kovács E., Marton M., Paku Á. Egy soknemzetiségű település etnikai konfliktusai. Rácz Attila (szerk.) Város és vidéke. Településszociológiai tanulmányok. JatePress Szeged, 2007.

187

11. Köszönetnyilvánítás Témavezetőmnek, Pikó Bettinának szeretném elsősorban megköszönni az immár hét éve tartó folyamatos együttes és gyümölcsöző munkát, az átadott tudást, a bátorítást és barátságot. Kimondhatatlanul sokat

tanultam Tőle.

A Szegedi

Ifjúságkutató

munkacsoportnak és a Szegedi Tudományegyetem Magatartástudományi Intézetének a kutatások hátterében álló közös gondolkodást és munkát, valamint a rendkívüli befogadó közösségi szellemet. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének PhD képzésének, oktatóimnak és hallgatótársaimnak az értékes ötletekért és az izgalmas diszkussziókért. Köszönöm a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának, ahol a kutató személyiségem kialakulásában kaptam elengedhetetlen segítséget. Nővéremnek, Tandari-Kovács Mariannak, aki a doktorrá érésben kiemelkedő szerepet játszott. Továbbá a családomnak és barátaimnak az emocionális támogatásért és a folyamatos lelkesítésért. Köszönettel tartozom Micheal Roberts-nek a nyelvi lektorálásban nyújtott felbecsülhetetlen segítségért. Somorjai Noéminak és Szabad Viktóriának a könyvtárban végzett segítségéért. Semmelweis Egyetem Doktori Iskolájának a kongresszusokon való részvétel támogatásáért, valamint Angyalföldi Brigittának, aki mindezt hatékonyan bonyolította le. Köszönet illeti a szegedi középiskolák vezetőit is, a lehetőségért és a kutatásban résztvevő tanárokat, a kutatások lebonyolításáért és megszervezéséért, valamint a diákoknak szintén köszönettel adózom a válaszadásukért.

188

12. Melléklet 1. Interjúvázlat

Interjú-kérdésblokkok Életút: Ebben a részben kitértem a családi háttérre, mely igazán fontos tényező lehet az attitűdök alakulása szempontjából. Kérdések vonatkoztak a gyerekkorra: bölcsőde, óvoda, általános iskolai élmények, légkör/barátságok, eredmények, különórák, költözések, családi utazások; a családi kapcsolatokra- példaképek, testvérek, rokonok, kapcsolattartás, és a serdülőkorra. A devianciákról nyíltan beszéltek: dohányzás, drogok, alkohol kipróbálása, illetve ezek elfogadottságának megítélése, véleményezése volt a feladat. A tanulmányokra, a hallgatói életre, szülőkről való leszakadási szándékokra, függetlenedésre, illetve a jövőbeli tervekre és életeseményekre szintén rákérdeztem. Emellett hangsúlyt fektettem a szabadidő töltés módjára, a párkapcsolati attitűdökre, a baráti és szerelmi kapcsolatokra, tapasztalatok feltárására. Itt a kapcsolatok számára és szorosságára koncentráltam. Véleménykérdések: Milyennek találja a mai világot és a mai fiatalok helyzetét, a különböző devianciák és családformák véleményezése, vegyes házasságok kérdése, tolerancia megnyilvánulása, a fogyasztói társadalom, a társadalom munkaerőpiaci helyzete, s globalizáció és a teljesítménykényszer szubjektív értelmezése. A sikeresség definiálása után végezetül a szubjektív jól-létre fókuszáltam: Jól érzed magad a bőrödben? és a Szerinted mi kell ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a bőrében? kérdések segítségével.

Idézetek „Mindenképpen kell az embernek megfelelő családi háttér, barátok, magával szembeni elégedettség, siker. ...” (23 éves nő) „Kell a szerető család, a párkapcsolat, az, hogy elfoglaltságom legyen. Néhány őszinte barát. Az is fontos, hogy tudjak örülni a dolgoknak és ne legyek kiábrándult, keserű. ...”(21 éves nő)

189

„Kell hozzá egy biztos családi háttér, egy jól működő párkapcsolat, én legalábbis így érzem magam jól, kell baráti kör, bizonyos szinten anyagi biztonság, hogy azt csinálja az ember, amit szeret. Ennyi.”(21 éves nő) „A házasság alapjába véve csak egy papír, azt tudom mondani. Persze változott a korral, mára sokkal inkább elvesztette jelentőségét. …

valamilyen szinten

családösszetartó szerepét látom, azon kívül meg csak egy papír. ...

Azt hiszem a

gyerekvállalás és a házasság az együtt jár. ... Az élettársi kapcsolatok pedig jók, úgy vélem. Nagyon fellendülőben lévő üzletág…. De azért nem ugyanaz a kettő. Én nem tartom hülyeségnek a házasságot, akik biztos tudják, hogy ezzel nem fognak hosszú távon becsődőlni. ” (25 éves férfi) „Egykutya mindkettő. Nem hiszem, hogy sokat befolyásolna, hogy le van-e írva papírra.... A házasság elfogadottabb a közvélemény számára. De én is végülis életközösségben élek a barátnőmmel. Ha minden jól megy, akkor ebből fog a házasság kikerekedni. Együtt élni mindenféleképpen hasznos, hogy megismerd a másikat.”(22 éves férfi)

„Hát megszokás végülis, de azért hozzátartozik az élethez. Én nem osztom azt a véleményt, ami mostanában elterjedt, hogy nem házasodnak össze csak együtt élnek. Mert valahol ez mégis csak egy kötelék. Meg hát milyen úgy felnevelni egy gyereket, hogy nem házasodnak össze csak együtt élnek. Házasságpárti vagyok. Az élettársi kapcsolat az bizonyos ideig OK, az is kell a házasság előtt, de azért nem húsz évig. Egy pár évig kipróbálod, hogy együtt tudtok-e élni, de aztán úgy jobb, ha összeházasodnak.” (20 éves férfi)

„Én úgy szeretném, hogy egy kicsit együtt élni, és amikor már megtapasztaltam a másikat, a bogarait, akkor összeházasodni… Élettársi kapcsolat meg hosszú távon, ... úgy gyereket nem szeretnék, hogy csak együtt élünk. Nem azt mondom, hogy sok mindent megváltoztat a házasság, de hát azért csak jobb…Szerintem egyre inkább terjed, hogy nem kötnek házasságot, hanem csak úgy együtt vannak, mert mindenki arra

190

gondol, hogy mi lesz, ha majd elválunk és már eleve így megy bele a kapcsolatba.”(21 éves nő) „Szerintem ez az élet velejárója. Nem olyan, ha csak együtt él valaki. Az komolytalan. Ha megvan a papír, akkor annak jelentősége is van.”(21 éves nő) „A válás nagyon rossz, teljesen kiborítja az embereket, de legalább utána mindenki megkönnyebbül.”(21 éves nő) „Hogyha nem megy, akkor nem kell erőltetni. Ez is OK, de mondjuk én nem akarok magamnak három házasságot. De azért, ha jobb úgy, akkor miért ne.”(20 éves férfi)

„Hallomásból nekem nem szimpi dolog. Túlságosan hedonista életmód, meg a kis barátok, barátnők és csak a buli szerintem az embernek kell egy társ. Pláne 25-30 évesen.” (22 éves nő) „Egy rövid ideig biztosan nagy buli lehet, kb. 3 hónapig. De ennyi. Utána mi lesz? Nem hiszem, hogy ez igazán jó nekik.”(21 éves nő) „Úgy tudom elképzelni, mint az ember életének egy bizonyos szakaszát. ... Hosszútávon nem jó... Persze manapság nagyon divatos lett, ami nem feltétlenül jó, mert túl van lihegve és az ember szenvedhet ettől a szereptől. Nem szabad ezt csak azért követni, mert baromi jól hangzik, hogy én most szingli vagyok.”(24 éves nő)

191

Projekt I. Kérdőív – „Fiatalok életmódja 2006” - Család és párkapcsolati attitűdök, szülői mintakövetés FIATALOK ÉLETMÓDJA 2006 Szeretnénk jobban megismerni a fiatalok életmódját, mindennapjait, ezért néhány kérdést fogunk Neked feltenni. A kitöltés név nélküli, a válaszaidat senki nem tudja azonosítani. Kérünk, hogy figyelmesen olvasd el a kérdéseket, és válaszolj a valóságnak megfelelően. Előre is köszönjük a segítségedet. Kérünk, tegyél (X) jelet a megfelelő vonalra, vagy karikázd be a megfelelő számot. Fontos, hogy minden kérdésre válaszolj. 1. Nemed:

1_______Fiú 2_______Lány

2. Milyen típusú iskolába jársz? 1_______Gimnázium 2_______Szakközépiskola 3_______Szakmunkásképző 3. Születési éved: _________________

4. Állandó lakhelyed (város, falu): _____________________

5. Kivel élsz együtt? 1________Mindkét szülővel 2________Egyik szülővel és nevelőszülővel 3________Csak édesanyával 4________Csak édesapával 5________Egyéb,éspedig:______________

6. Apukád legmagasabb iskolai végzettsége: 1________Általános iskola 2________Szakmunkásképző

192

3________Érettségi 4________Felsőfokú képesítés 5________Főiskola/egyetem 7. Anyukád legmagasabb iskolai végzettsége: 1________Általános iskola 2________Szakmunkásképző 3________Érettségi 4________Felsőfokú képesítés 5________Főiskola/egyetem 8. Családodat anyagi szempontból melyik társadalmi rétegbe sorolnád? 1________Alsó osztály 2________Alsó-közép osztály 3________Közép osztály 4________Felső-közép osztály 5________Felső osztály 9. Mi a szüleid tényleges családi állapota? 1_______Házas 2_______Elvált 3_______Özvegy 4_______Élettársak

10. Mennyire tartod magad vallásosnak?

Egyáltalán nem vallásos 1

2

Nagyon vallásos 3

4

5

11. Jársz-e most valakivel? 1_______Igen 2_______Nem

193

6

7

12. Gondoltál-e már arra, hogy egyszer családot alapítasz, és házasságot kötsz valakivel? 1_______Igen 2_______Nem

13. Mi a véleményed a házasságról? 1_______Nagyon szép, szent dolog 2_______Hivatás, ami a nehézségek ellenére boldogsághoz vezet 3_______Egy konzervatív szokás, amit egyre kevesebben követnek 4_______Hülyeség, fölösleges teher, vagy csak egy papír, sokkal jobb együtt élni 5_______Egyéb, éspedig________

14. Milyen párkapcsolat felelne meg most neked legjobban? 1_______Egy életre szóló, kizárólagos párkapcsolat (házasság) 2_______Egymást követően több, kizárólagos kapcsolat 3_______Egy állandó és több ideiglenes kapcsolat (házasság mellett) 4_______Függetlenségemet nem veszélyeztető kapcsolatok 5_______Egyéb, éspedig________ 15. Szerinted van-e jövője a házasság intézményének? 1_______A házasság örök intézmény, semmi sem rendítheti meg 2_______Válságba került, de kiheveri, s tovább fejlődik 3_______Idejétmúlt, hovatovább felesleges intézmény 4_______Egyéb, éspedig_______

16. Kérjük, jelöld be, mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal! Jelöld X-szel a Rád legjellemzőbb állítást! Állítások

Egyáltalán

Inkább

Inkább

Teljesen

nem értek

nem értek

egyet

egyet értek

egyet

egyet

értek

194

1. Szüleim halála után is követni fogom értékrendjüket és életszabályaikat 2. A legrosszabb dolog, amit egy ember tehet, hogy tiszteletlenül bánik a szüleivel 3. Párválasztásnál figyelembe veszem szüleim véleményét 4. Még akkor is tisztelnem kell szüleimet, ha nem értek egyet minden cselekedetükkel 5. Azért is szeretnék sikeres lenni az életben, hogy az emberek lássák, hogy szüleim helyesen neveltek fel 6. A feleségnek el kell fogadnia, hogy a férfi az úr a házban 7. A feleségnek sohasem kellene ellentmondania a férjnek a nyilvánosság előtt 8. A házasságban elfogadható bizonyos mértékű egyenlőség, de a családi ügyekben az apa szavának kell döntőnek lennie 9. Vannak olyan munkák, amelyek nem valók a nőknek 10. A fiúknak nem kellene megengedni, hogy babákkal és más lányoknak való játékokkal játszanak 11. Általában nem bölcs dolog jó előre tervezni, hiszen vannak dolgok, amelyek csak a jó vagy rossz szerencsén múlnak 12. A jelenben kell élnünk, hiszen nem tudhatjuk, mit hoz a jövő 13. Fontos, hogy az ember egyvalakivel élje le az egész életét. 14. Az együttélés éppen olyan jó, mint a házasság. 15. Jobb, ha az ember a törvény előtt is szentesíti kapcsolatát.

195

16. Manapság jobb elválni, ha a házastársak nem értik meg egymást. 17. Még mindig rossz szemmel néznek arra, aki egyedül akar maradni. 18. A válás komoly probléma Magyarországon. 19. Azoknak a pároknak, akiknek közös gyerekük van, mindenképpen össze kell házasodniuk. 20. A gyereknek jobb, ha egy olyan családban nő fel, ahol az anya és az apa házasok. 21. A házasság egy régimódi, divatjamúlt intézmény. 22. Jó ötlet a házasság előtt együtt élni, hogy megismerhessük a másik felet. 23. Fölösleges a papír, ha két ember szereti egymást.

17. Most ismét arra kérünk, hogy jelöld X-el mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal! Egyáltalán

Inkább

Bizonytalan

Inkább

Teljesen

nem értek

nem értek

vagyok

egyetértek

egyetértek

egyet

egyet

1. Egyszerre szeretnék szülő, társ (férj/feleség) és a munkában is sikeres ember lenni, és elhatároztam, hogy mindezt sikeresen meg is valósítom 2. Úgy tűnik, engem nem igazán érdekel a kérdés, hogy miként kellene összeegyeztetni a családot a karrierrel 3. Fontos, hogy a családi és munkahelyi kötelezettségek

196

összehangolásához kellően rugalmas terveink legyenek 4. A megfelelő módszert kell kiválasztani ahhoz, hogy a munkahelyi és családi kötelezettségeket össze tudjuk hangolni 5. Egészen ritkán gondolok a lehetőségeimre, hogyan fogom a családi és munkahelyi kötelezettségeket összehangolni 6. Fontosnak tartom meghallgatni a társam véleményét és javaslatait a karrier és a család összehangolásáról 7. Mindenképen meg akarom valósítani az életemben, hogy kielégítő karrierem legyen és jó szülő legyek 8. Nem aggódom a munkahelyi és családi kötelezettségek összeegyeztethetőségéről addig, amíg ezek a szerepek ténylegesen nem érintenek személyesen 9. A legjobb tervek a család és a karrier összehangolásáról ne legyenek nehezen kezelhetők 10. Ha a munkát és a családot össze kell egyeztetni, nem lehet olyan ok, ami miatt ez ne sikerülne, ha eléggé akarjuk 11. Nem aggódom amiatt, hogyan egyeztessem össze a munkát és a családi kötelezettségeket, biztos vagyok benne, hogy valahogy maguktól is rendeződnek

197

12. Ha eljön az ideje, társammal együtt tervezem eldönteni, hogy milyen stratégiát válasszunk a munka és a család összehangolására 13. A karrier és a család összeegyeztetésének legnagyobb varázsa, hogy lehetőségünk van teljes életet élni 14. Nincs értelme azzal próbálkozni, hogy döntést hozzunk a karrier és a család követelményeiről, mert a jövő egyébként is túl bizonytalan 15. Nagyon valószínű, hogy azok a tervek, amiket a szerepekkel kapcsolatban most gondolok, változni fognak, amikor megvalósítom őket 16. Elkötelezett vagyok amellett, hogy élethosszig tartó karrierem legyen, amellett, hogy családom is legyen 17. Önmagam megismerése annyira fontos most, hogy irreálisnak tűnik azon gondolkodni, hogyan egyeztethetem össze a munkát és a családot 18. Amikor a munka és a család összehangolásáról gondolkodsz, több különböző stratégiát kell megfontolnod 19. A kihívást jelentő munka éppoly fontos számomra, mint szülőnek lenni 20. Nem szabad azon aggódni, hogyan egyeztethető össze a karrier és a család, mert úgyis sok múlik rajtunk kívülálló tényezőkön

198

21. Bár most ez a kérdés nem aktuális számomra, sokat tanulhatok addig is, hogyan lehet ezeket a szerepeket összeegyeztetni 22. Megéri a fáradtságot, hogy az embernek családja és karrierje is legyen, mert ez biztosítja a teljes életet 23. Fontos, ha eljön az ideje a munka és a család összeegyeztetésének, minden menjen a maga útján 24. Általában csak egy jó mód van a munka és a családi élet kiegyensúlyozására 25. A hivatás és a család összeegyeztetésének legfontosabb oldala a megvalósításból fakadó személyes öröm 26. Sok időt töltök azzal, hogy a család és a munka összeegyeztetéséről gondolkodom 27. Néha választanunk kell a karrier és a családi kötelezettségek között, ami nem feltétlenül azt tükrözi, amit szeretnénk 28. Nem fogok feladni semmit, mindenképpen szeretnék karriert és családot is 29. Nagyon fontos nekem, hogy időben kigondoljam, hogyan fogom összehangolni a családot és a karriert 30. Számomra a legfontosabb dolgok egyike, hogy a társam egyetértsen a döntésemmel a szerepek terén

199

18. Mikor történt, vagy mikorra tervezed, hogy megtörténjenek veled az alábbi események? .......... évesen 1. Szüzesség elvesztése 2. Első szerelmi kapcsolatot kialakítani 3. Megházasodni 4. Stabil állásban dolgozni 5. Először anya/apa lenni 6. Állandó partnerrel együtt élni 7. Elköltözni hazulról 8. Saját lakásba költözni 9. Eljegyezni valakit 10. Befejezni tanulmányaimat

Köszönjük válaszaidat! SZTE ÁOK Magatartástudományi Csoport

200

Soha

Projekt II. Kérdőív – „Szegedi Ifjúságkutatás 2008” - Szülői értékek és vallásosság ÉLETMÓD KÉRDŐÍV Kedves Tanuló! Ez nem vizsgateszt! Szeretnénk megkérni, hogy e kérdőív kitöltésével segíts nekünk abban, hogy többet tudjunk meg a szegedi fiatalok életmódjáról. Kérünk, figyelmesen olvasd el a kérdéseket és a hozzájuk tartozó válaszokat, és válaszd ki a Rád legjellemzőbbet. Néhány kérdésnél szöveges választ vagy számot kértünk, különben a kérdésekre a válaszok előtti vonalra tett X jellel válaszolj! Kérünk, válaszolj minden kérdésre, minden sorban. A kérdőívre NE ÍRD RÁ A NEVEDET! A válaszaid titokban maradnak, az iskolában senki sem nézheti meg a kitöltött kérdőívet. A válaszok statisztikai úton kerülnek feldolgozásra, a személyes azonosítás így nem lehetséges. Együttműködésed nagyon nagy segítség számunkra! SZTE Magatartástudományi Csoport

1. Nemed:

1_______Fiú 2_______Lány

2. Milyen típusú iskolába jársz?

1_______Gimnázium 2_______Szakközépiskola 3_______Szakmunkásképző

3. Hányadik osztályba jársz?

1_______Középisk. 1. osztály 2_______Középisk. 2. osztály 3_______Középisk. 3. osztály 4_______Középisk. 4. osztály 5_______Középisk. 5. osztály

201

4. Az iskolában általában milyen jegyeket kapsz? 1_______5-öst 2_______4-est, 5-öst 3_______4-est 4_______3-ast, 4-est 5_______3-ast 6_______2-est, 3-ast 7_______1-est, 2-est

5. Hány éves vagy?

_______________

6. Hány testvéred van?

________________

7. Kivel élsz együtt?

1________Mindkét szülővel 2________Egyik szülő és nevelőszülő 3________Csak édesanyával 4________Csak édesapával 5________Mással, éspedig:............

8. Szüleid legmagasabb iskolai végzettsége: APA:

ANYA:

1________Általános iskola

1_________Általános iskola

2________Szakmunkásképző

2_________Szakmunkásképző

3________Gimnázium

3_________Gimnázium

4________Főiskola/egyetem

4_________Főiskola/Egyetem

9. Szüleid alkalmazási minősége: APA:

ANYA:

1________Diplomás vagy vezető

1________Diplomás vagy vezető

2________Egyéb szellemi

2________Egyéb szellemi

3________Önálló vállalkozó

3________Önálló vállalkozó

4________Szakmunkás

4________Szakmunkás

202

5________Segédmunkás

5________Segédmunkás

6________Munkanélküli

6________Munkanélküli 7________Háztartásbeli

10. Családodat anyagi szempontból melyik társadalmi rétegbe sorolnád? 1________Alsó osztály 2________Alsó-közép osztály 3________Középosztály 4________Felső-közép osztály 5________Felső osztály 11. Milyen gyakran vacsorázik nálatok együtt a család? 1________Soha 2________Elég ritkán 3________Néhányszor 4________Legtöbbször 5________Mindig

12. Milyen gyakran beszéled meg problémáidat… SZÜLEIDDEL?

TANÁRAIDDAL?

1_______Soha

1__________Soha

2_______Elég ritkán

2__________Elég ritkán

3_______Néhányszor

3__________Néhányszor

4_______Legtöbbször

4__________Legtöbbször

5_______Mindig

5__________Mindig

13. Amikor a barátaiddal elmész szórakozni, milyen gyakran mondják meg a szüleid, hányra kell hazamenned?

1_______Soha 2_______Elég ritkán 3_______Néhányszor 4_______Legtöbbször 5_______Mindig

203

14. Amikor a barátaiddal vagy, milyen gyakran tudják a szüleid, hogy hová mentek? 1_______Soha 2_______Elég ritkán 3_______Néhányszor 4_______Legtöbbször 5_______Mindig

15. Hogyan érzed magad az iskolában?

1_______Nagyon jól 2_______Elég jól 3_______Elég rosszul 4_______Nagyon rosszul

16. Milyen vallású vagy? ____________________

17. Mennyire tartod magad vallásosnak? Egyáltalán nem vallásos 1

2

Nagyon vallásos 3

4

5

6

7

18. Milyen gyakran jársz templomba, vagy vallási jellegű rendezvényekre? 1_______Soha 2_______Ritkán (1-2 szer egy évben) 3_______Időnként 4_______Gyakran 5_______Rendszeresen

Kérjük, az alábbi hármas csoportokból válaszd ki és jelöld meg X-szel azt az egy mondatot, amelyik legjobban jellemzi érzéseidet az utóbbi KÉT HÉTBEN

19.______Ritkán vagyok szomorú ______Gyakran vagyok szomorú

20.______Sok mindenben örömöm telik ______Néhány dologban lelem csak örömöm

204

______Mindig szomorú vagyok

______Semmi sem szerez nekem örömöt

21.______Gyűlölöm magam

22.______Mindig sírhatnékom van

______Nem szeretem magam

______Gyakran van sírhatnékom

______Szeretem magam

______Csak elvétve van sírhatnékom

23._____Képtelen vagyok bármiben

24.______Sohasem gondolok arra, hogy

is dönteni

megöljem magam

_____Nehezen tudok valamiben

______Gondoltam rá, hogy megölöm

is dönteni

magam, de nem tenném meg

_____Nem esik nehezemre dönteni

25._____Engem senki nem szeret igazán

______A legszívesebben megölném magam

26.______Jól kijövök másokkal

_____Nem vagyok benne biztos,

______Gyakran összeveszek másokkal

hogy szeret-e valaki igazán

______Szinte mindig összeveszek valakivel

_____Biztos vagyok benne, hogy valaki szeret

27. Dohányoztál-e már valaha?

1______Nem

2______Igen

28. Az ELMÚLT 3 HÓNAPBAN kb. mennyit dohányoztál? 1_______Csak néha egyet-egyet 2_______1-5 szálat naponta 3_______6-10 szálat naponta 4_______11-20 szálat naponta 5_______20-nál többet naponta

29. Fogyasztottál-e már valaha alkoholt?

1_______Nem

2_______Igen

30. Az ELMÚLT 3 HÓNAPBAN hányszor ittál alkoholt? 1_______Egyszer sem 2_______1-2 szer

205

3_______3-9 szer 4_______10-19 szer 5_______20-39 szer 6_______Több, mint 40 szer 31. Az ELMÚLT 3 HÓNAPBAN hányszor ittál nagyobb mennyiségű (több pohár) alkoholt? 1________Egyszer sem 2________1 szer 3________2 szer 4________3-5 ször 5________6-9 szer 6________10 szer vagy ennél többször

32. Kipróbáltad-e valaha a marihuánát?

1_______Nem

33. Az ELMÚLT 3 HÓNAPBAN hányszor szívtál marihuánát? 1_______Egyszer sem 2_______1-2 szer 3_______3-9 szer 4_______10-19 szer 5_______20-39 szer 6_______Több, mint 40 szer

34. Kipróbáltad-e valaha az amfetamint (Speed, Extasy)? 1_______Nem

2_______Igen

35. Az ELMÚLT 3 HÓNAPBAN hányszor szedtél amfetamint? 1_______Egyszer sem 2_______1-2 szer 3_______3-9 szer 4_______10-19 szer

206

2_______Igen

5_______20-39 szer 6_______Több, mint 40 szer

36. Kipróbáltál-e valaha egyéb drogot? 1_______Nem

2_______Igen, éspedig___________

37. Az ELMÚLT 3 HÓNAPBAN hányszor használtad ezt a szert? 1_______Egyszer sem 2_______1-2 szer 3_______3-9 szer 4_______10-19 szer 5_______20-39 szer 6_______Több, mint 40 szer

38. Volt-e valaha szexuális kapcsolatod? 1________Nem

2________Igen

39. Az ELMÚLT 3 HÓNAPBAN volt-e szexuális kapcsolatod? 1_________Egyszer sem 2_________Párszor 3_________Néhányszor 4_________Gyakran 5_________Rendszeresen (kb. minden héten)

40. Szexuális kapcsolat során a partnereddel használtatok-e óvszert? 1_________Soha 2_________Néhányszor 3_________Kb. az esetek felénél 4_________Legtöbbször 5_________Mindig

207

41. Az ELMÚLT 3 HÓNAPBAN milyen gyakran vettél részt erős, legalább fél óráig tartó fizikai aktivitásban (sport, munka)? 1________Soha 2________Elvétve 3________Ritkán 4________Heti egy-két alkalommal 5________Heti három vagy több alkalommal

42. Az ELMÚLT 3 HÓNAPBAN milyen mértékben figyeltél oda az étkezésedre, azaz próbáltál egészségesen táplálkozni?

1______Egyáltalán nem 2______Egy kissé 3______Időnként 4______Legtöbbször 5______Mindig

43. Mennyire értesz egyet az alábbiakkal? Tegyél X-et a legmegfelelőbbhöz! Állítások

Egyáltalán nem

Inkább

értek nem értek

egyet

egyet 1. Bizonytalan helyzetben általában a legjobbat várom 2. Könnyen el tudok lazulni

3.

Ha

nálam

valami

rosszul

alakulhat, akkor úgy is lesz 4. A dolgoknak mindig a jobbik oldalát nézem 5. Mindig optimista vagyok a jövőmmel kapcsolatban 6. Jól érzem magam a barátaimmal

208

Nem

Inkább

Teljesen

tudom

egyet

egyet értek

eldönteni értek

7.

Fontos

állandóan

számomra, elfoglaljam

hogy magam

valamivel 8. Szinte sohasem számítok arra, hogy a dolgok úgy fordulnak, ahogyan szeretném 9. A dolgok sohasem működnek úgy ahogyan én szeretném 10. Nem borulok ki könnyen 11. Hiszek abban hogy „mindig rosszban van valami jó” 12. Ritkán számolok azzal, hogy jó dolgok is történhetnek velem. 44. A családtagjaidon kívül hány olyan barátod van, akivel közös az érdeklődési vagy tevékenységi köröd? _______________________

45. A családtagjaidon kívül hány igazán jó barátod van, akit valóban kedvelsz, és aki törődik veled? _______________________ 46. Milyennek tartod egészségi állapotodat a hasonló korúakkal összehasonlítva? 1._________Kiváló 2. _________Jó 3. _________Elfogadható 4. __________Rossz 47. Mennyire értesz egyet az alábbiakkal? Karikázd be a legmegfelelőbbet! Egyáltalán nem értek egyet

1. Az életem a legtöbb szempontból közel 1

Teljesen egyetértek

2

3

4

5

6

7

van az általam elképzelthez

2. Az életkörülményeim kiválóak

1

2

3

4

5

6

7

3. Elégedett vagyok az életemmel

1

2

3

4

5

6

7

209

4. Eddig megkaptam az élettől a

1

2

3

4

5

6

7

1

2

3

4

5

6

7

fontos dolgokat, amiket akartam

5. Ha még egyszer újraélhetném az életemet, szinte semmit nem változtatnék

48. Mi jellemző a szüleiddel való kapcsolatodra? Egyáltalán

APA

Kevésbé

Eléggé

Nagyon

Kevésbé

Eléggé

Nagyon

nem 1. Nagyon közel áll hozzám. 2. Mindig talál időt arra, hogy megbeszélje velem a problémáimat, amikor csak igénylem ezt. 3. Gyakran érezteti velem, hogy fontos vagyok a számára. 4. Ha vele vagyok, képes vagyok teljesen nyugodt lenni és önmagamat adni. 5. Akármi történjék is, ő mindig segíteni fog, ha szükségem lesz rá. 6. Tudom, hogy megbízik bennem. Egyáltalán

ANYA

nem 1. Nagyon közel áll hozzám. 2. Mindig talál időt arra, hogy megbeszélje velem a problémáimat, amikor csak igénylem ezt. 3. Gyakran érezteti velem, hogy fontos vagyok a számára. 4. Ha vele vagyok, képes vagyok teljesen nyugodt lenni és önmagamat adni. 5. Akármi történjék is, ő mindig segíteni fog, ha szükségem lesz rá. 6. Tudom, hogy megbízik bennem.

210

Egyáltalán

Állítások

nem egyet 1.

Szüleim halála után

is követni fogom

értékrendjüket és életszabályaikat 2. A legrosszabb dolog, amit egy ember tehet, hogy tiszteletlenül bánik a szüleivel 3. Párválasztásnál figyelembe veszem szüleim véleményét 4. Még akkor is tisztelnem kell szüleimet, ha nem értek egyet minden cselekedetükkel 5. Azért is szeretnék sikeres lenni az életben, hogy az emberek lássák, hogy szüleim helyesen neveltek fel

Ugye, nem is tartott sokáig? Köszönjük!

211

Inkább

Inkább

Teljesen

értek nem értek egyet értek egyet értek egyet

Projekt III. Kérdőív – „Szegedi Ifjúságkutatás 2010”

FIATALOK ÉLETMÓDJA 2010 Szeretnénk jobban megismerni a fiatalok életmódját, mindennapjait, ezért néhány kérdést fogunk Neked feltenni. A kitöltés név nélküli, a válaszaidat senki nem tudja azonosítani. Kérünk, hogy figyelmesen olvasd el a kérdéseket, és válaszolj a valóságnak megfelelően. Előre is köszönjük a segítségedet. Kérünk, tegyél (X) jelet a megfelelő vonalra, vagy karikázd be a megfelelő számot. Fontos, hogy minden kérdésre válaszolj. 1. Nemed

1_______Fiú 2_______Lány

2. Milyen típusú iskolába jársz?

1_______Gimnázium 2_______Szakközépiskola 3_______Szakiskola

3. Hányadik osztályba jársz?

1_______Középisk. 1. osztály 2_______Középisk. 2. osztály 3_______Középisk. 3. osztály 4_______Középisk. 4. osztály 5_______Középisk. 5. osztály

5. Az iskolában általában milyen jegyeket kapsz?

1_______5-öst 2_______4-est, 5-öst 3_______4-est 4_______3-ast, 4-est 5_______3-ast 6_______2-est, 3-ast 7_______1-est, 2-est

5. Születési éved: _________________

6. Állandó lakhelyed (város, falu megnevezése): _____________________

212

1________Mindkét szülővel

7. Kivel élsz együtt?

2________Egyik szülővel és nevelőszülővel 3________Csak édesanyával 4________Csak édesapával 5________Egyéb, éspedig:______________

8. Szüleid legmagasabb iskolai végzettsége: APA:

ANYA:

1________Általános iskola

1_________Általános iskola

2________Szakmunkásképző

2_________Szakmunkásképző

3________Érettségi

3_________Gimnázium

4________Felsőfokú képesítés

4________Felsőfokú képesítés

5________Főiskola/egyetem

5________Főiskola/egyetem

9. Családodat anyagi szempontból melyik társadalmi rétegbe sorolnád? 1________Alsó osztály 2________Alsó-közép osztály 3________Közép osztály 4________Felső-közép osztály 5________Felső osztály

10. Mi a szüleid tényleges családi állapota?

1_______Házas 2_______Elvált 3_______Özvegy 4_______Élettársak

11. Dohányoztál-e már valaha? 1______Nem

2______Igen

12. Az ELMÚLT 3 HÓNAPBAN kb. mennyit dohányoztál?

1_______Csak néha egyet-egyet 2_______1-5 szálat naponta 3_______6-10 szálat naponta 4_______11-20 szálat naponta 5_______20-nál többet naponta

213

13. Fogyasztottál-e már valaha alkoholt?

1_______Nem 2_______Igen

14. Az ELMÚLT 3 HÓNAPBAN hányszor ittál alkoholt?

1_______Egyszer sem 2_______1-2 szer 3_______3-9 szer 4_______10-19 szer 5_______20-39 szer 6_______Több, mint 40 szer

15. Az ELMÚLT 3 HÓNAPBAN hányszor ittál

1________Egyszer sem

nagyobb mennyiségű (több pohár) alkoholt?

2________1 szer 3________2 szer 4________3-5 ször 5________6-9 szer 6________10 szer vagy ennél többször

16. Kipróbáltad-e valaha a marihuánát?

1_______Nem

2_______Igen

17. Az ELMÚLT 3 HÓNAPBAN hányszor szívtál marihuánát? 1_______Egyszer sem 2_______1-2 szer 3_______3-9 szer 4_______10-19 szer 5_______20-39 szer 6_______Több, mint 40 szer

18. Kipróbáltad-e valaha az amfetamint (Speed, Extasy)? 1_______Nem

2_______Igen

19. Az ELMÚLT 3 HÓNAPBAN hányszor szedtél amfetamint? 1_______Egyszer sem 2_______1-2 szer 3_______3-9 szer 4_______10-19 szer 5_______20-39 szer 6_______Több, mint 40 szer

214

20. Kipróbáltál-e valaha egyéb drogot?

1_______Nem

2_______Igen, éspedig_______

21. Az ELMÚLT 3 HÓNAPBAN hányszor használtad ezt a szert? 1_______Egyszer sem 2_______1-2 szer 3_______3-9 szer 4_______10-19 szer 5_______20-39 szer 6_______Több, mint 40 szer

22. Dohányoznak-e a közeli barátaid?

1_______Nem

2_______Igen

23. Fogyasztanak-e alkoholt a közeli barátaid?

1_______Nem

2_______Igen

24. Fogyasztanak-e a marihuánát, vagy egyéb drogokat a közeli barátaid? 1_______Nem

2_______Igen

25. Milyennek tartod egészségi állapotodat a hasonló korúakkal összehasonlítva?

1_________Kiváló

2 _________Jó

3 _________Elfogadható

4 __________Rossz

26. Kérjük, az alábbi hármas csoportokból válaszd ki és jelöld meg X-szel azt az egy mondatot, amelyik legjobban jellemzi érzéseidet az utóbbi KÉT HÉTBEN

1.______Ritkán vagyok szomorú

2.______Sok mindenben örömöm telik

______Gyakran vagyok szomorú

______Néhány

dologban

lelem

csak

örömöm ______Mindig szomorú vagyok 3.______Gyűlölöm magam

______Semmi sem szerez nekem örömöt

4.______Mindig sírhatnékom van

______Nem szeretem magam

______Gyakran van sírhatnékom

______Szeretem magam

______Csak elvétve van sírhatnékom

215

5._____Képtelen vagyok bármiben

6. ______Sohasem gondolok arra, hogy

is dönteni

megöljem magam

_____Nehezen tudok valamiben

______Gondoltam rá, hogy megölöm

is dönteni

magam, de nem tenném meg

_____Nem esik nehezemre dönteni

______A legszívesebben megölném magam

7. _____Engem senki nem szeret igazán

8.______Jól kijövök másokkal

_____Nem vagyok benne biztos,

______Gyakran összeveszek másokkal

hogy szeret-e valaki igazán

______Szinte mindig összeveszek valakivel

_____Biztos vagyok benne, hogy valaki szeret

27. Jelöld meg azt az állítást a kettő közül, amelyik a legjobban kifejezi érzelmi állapotodat. 1. a) Az emberek életében sok rossz dolog részben a balszerencsének köszönhető b) Az emberek életében sok rossz dolog saját tévedésüknek köszönhető 2. a) A háborúk legfőbb oka az emberek érdektelensége a közügyek iránt b) Mindig is lesznek háborúk, akárhogy is próbálják az emberek elkerülni 3. a) Hosszú távon az emberek megkapják a nekik kijáró tiszteletet b) Sajnos egy ember értékét nem mindig ismerik fel akármennyire is igyekszik 4. a) Képtelenség azt gondolni, hogy a tanárok nem jól viszonyulnak a diákokhoz b) A legtöbb diák nem veszi észre, hogy a jegyeit mennyire befolyásolják a véletlenek 5. a) Jó lehetőségek híján nem lehet valakiből hatékony vezető b) Azok az emberek, akik alkalmasak lennének a vezetésre, sokszor nem élnek a lehetőségeikkel 6. a) Bármennyire is igyekszel, mindig lesznek, akik nem fognak kedvelni b) Azok az emberek, akik nem tudják megkedveltetni magukat, nem értik, hogyan lehet jól kijönni másokkal 7. a) Gyakran szembesültem azzal, hogy ami megtörténhet, az meg is történik

216

b) Jobban beválik nekem, hogy a dolgokat előre megtervezzem, minthogy a sorsra bízzam 8. a) Ha egy tanuló jól felkészült, ritkán vagy soha nem fordul elő az, hogy rosszul sikerül a dolgozata b) Sokszor van olyan, hogy a dolgozat kérdései annyira eltérnek a tananyagtól, hogy felesleges tanulni 9. a) Sikert elérni kemény munka, ebben nincs vagy csak alig van szerepe a szerencsének b) Ahhoz, hogy jó állása legyen valakinek, jó időben kell lenni jó helyen 10. a) Egy egyszerű állampolgárnak lehet beleszólása a kormányzati döntésekbe b) A világ irányítása a hatalmon lévő kevesek kezében van, egy egyszerű állampolgárnak nincs sok beleszólása 11. a) Ha eltervezek valamit, majdnem biztos vagyok benne, hogy véghez tudom vinni b) Nem mindig bölcs dolog túlságosan előre tervezni, mert sok minden valahol a szerencsén múlik 12. a) Főként nem a szerencsén múlik, ha valamit meg akarok szerezni b) A legtöbb esetben akár pénzfeldobással is hozhatnánk meg a döntéseinket 13. a) Az, hogy mi történik velem, énrajtam múlik b) Néha úgy érzem, nem tudom befolyásolni, hogy merre tart az életem

28. Mennyire tartod magad vallásosnak?

Egyáltalán nem vallásos 1

2

Nagyon vallásos 3

4

5

29. Mennyire vagy biztos a hitedben, vallási meggyőződésedben? 1_______Nagyon biztos vagyok 2_______Eléggé biztos 3_______Eléggé bizonytalan 4_______Nagyon bizonytalan

217

6

7

30. Mennyire tartod fontosnak a hitedet, vallási meggyőződésedet? 1_______Nagyon fontos 2_______Eléggé fontos 3_______Kevéssé fontos 4_______Egyáltalán nem fontos 31. Mennyire tartod fontosnak a hitedet, vallási meggyőződésedet a mindennapi életben? 1_______Nagyon fontos 2_______Eléggé fontos 3_______Kevéssé fontos 4_______ Egyáltalán nem fontos

32. Tartozol-e jelenleg valamely egyházhoz?

1_______Igen 2_______Nem

33. Melyik egyházhoz tartozol? Melyik egyházhoz jegyeztek be Téged és a Szüleidet? Én magam 1. Római katolikus 2. Görög katolikus 3. Református 4. Evangélikus 5. Baptista 6. Unitárius 7. Zsidó 8. Iszlám 9. Buddhizmus 10. Hinduizmus 11. Jehova Tanúi 12. Hit Gyülekezete 13. Egyéb, éspedig:

218

Anya

Apa

34. Milyen gyakran jársz templomba, vagy vallási jellegű rendezvényekre? Én magam

Anya

Soha Ritkán (1-2 szer egy évben, ünnepeken) Időnként (1-2 szer egy hónapban) Gyakran (1 szer egy héten) Rendszeresen (Többször egy héten) Naponta

35. Milyen gyakran imádkozol, meditálsz? Soha Ritkán (1-2 szer egy évben, ünnepeken) Időnként (1-2 szer egy hónapban) Gyakran (1 szer egy héten) Rendszeresen (Többször egy héten) Naponta

36. Hiszel-e az alábbiakban: 1. Hiszel-e Istenben?

1_______Igen 2_______Nem

2. Hiszel-e abban, hogy Jézus Isten fia?

1_______Igen 2_______Nem

3. Hiszel-e abban, hogy van Ördög?

1_______Igen 2_______Nem

4. Hiszel-e a pokolban?

1_______Igen 2_______Nem

5. Hiszel-e a Halál utáni életben?

1_______Igen 2_______Nem

6. Hiszel-e a mennyországban?

1_______Igen 2_______Nem

7. Hiszel-e abban, hogy vannak Gyógyító Erők?

1_______Igen 2_______Nem

8. Hiszel-e abban, hogy vannak Szellemi erők, akikkel kapcsolatba lehet lépni? 1_______Igen 2_______Nem 9. Hiszel-e a Reinkarnációban?

1_______Igen 2_______Nem

10. Hiszel-e abban, hogy az Átkok hatnak?

1_______Igen 2_______Nem

11. Hiszel-e a Telepátiában?

1_______Igen 2_______Nem

12. Hiszel-e a Jövendőmondásban?

1_______Igen 2_______Nem

13. Hiszel-e abban, hogy az embereknek van lelkük?

1_______Igen 2_______Nem

219

Apa

37. Kérjük, jelöld be, mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal! Jelöld X-szel a Rád legjellemzőbb állítást! Teljesen egyetértek

1. Hiszek abban, hogy Isten vagy egy Természetfeletti Hatalom szeret engem és törődik velem 2.

Jelentőségteljes,

kapcsolatom

bensőséges

van

Istennel/a

Természetfeletti hatalommal 3. Nem sok személyes megerősítést és támogatást

kapok

Istentől/a

Természetfeletti hatalomtól 4.

Hiszek

abban,

hogy

Isten/Természetfeletti hatalom törődik a problémáimmal 5.

Istennel

hatalommal

vagy való

Természetfeletti kapcsolatom

hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzem magam 6. Nem tudom, ki vagyok, honnan jöttem és hová tartok 7. Teljesnek érzem az életemet, és elégedett vagyok vele 8. Bízom a jövőmben 9. Életemnek nincs sok értelme 10. Hiszem, hogy van igazi célja az életemnek

220

Egyetértek Is-is

Nem

Egyáltalán

értek

nem értek

egyet

egyet

38. Tegyük fel, hogy valaki meg akar ismerni téged. Mennyire tartanád fontosnak, hogy tudjanak a vallási meggyőződésedről, hitedről? Nagyon

Eléggé

Nem

Egyáltalán

fontos

fontos

fontos

nem fontos

1. Mennyire tartod fontosnak, hogy a barátaidnak hasonló legyen a vallási meggyőződésük, hitük? 2. Mennyire tartod fontosnak, hogy olyan lánnyal/fiúval járj, akinek hasonló a hite, vallási meggyőződése? 3. Mennyire tartod fontosnak, hogy olyan lánnyal/fiúval köss

házasságot,

akinek

hasonló

a

hite,

vallási

meggyőződése? 4. Mennyire hiszel benne, hogy Isten/természetfeletti erő figyel és irányítja az életed?

39. Kérjük, jelöld be, mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal! Jelöld X-szel a Rád legjellemzőbb állítást! Nagyon

Inkább

Egyet

egyetértek

egyetértek értek meg nem nem is

1. A vallásgyakorlás a legfontosabb dolog az életemben. 2. Konfliktusok adódnak köztem és a családom és/vagy partnerem között amiatt, hogy mennyit foglalkozok a vallással, vallásgyakorlással. 3. A vallást arra használom, hogy a hangulatomon változtassak (pl. hogy kellemesebben vagy,

hogy

érezzem ne

magam,

kelljen

a

problémáimmal foglalkoznom.) 4. Az elmúlt időszak során növeltem a napi imák/meditáció mennyiségét. 5.

Ha

ki

kell

hagynom

egy

istentisztelet rosszkedvű és ideges

221

is Inkább

egyet

Nagyon

értek nem egyet

értek

leszek. 6. Ha lecsökkentem a szokásos imáim/meditáció

mennyiségét,

akkor, amikor újra elkezdem, addig folytatom,

amíg

az

eredeti

mennyiséget el nem érem.

40. Az alábbiakban 5 állítást találsz. Kérünk, jelöld be, mennyire jellemzők Rád az alábbi állítások: Egyáltalán

Nem

Semleges/

nem jellemző jellemző nem tudom eldönteni 1. Nyíltan elmondom a barátaimnak, ha nem értek velük egyet 2.

Gyakran

vitatkozom

az

emberekkel 3.

Mikor

bosszant

megmondom

neki,

valaki,

hogy

mi

a

véleményem róla 4. Nem tudom megállni, hogy össze ne vitatkozzam azokkal, akik nem értenek velem egyet 5.

A

barátaim

szerint

szeretek

vitatkozni 6. Van úgy, hogy nem tudom kontrollálni magam, hogy meg ne üssek valakit 7. Ha eléggé ingerelnek, előfordul, hogy megütök valakit 8. Ha megütnek, visszaütök

9.

Kicsit

gyakrabban

keveredek

verekedésbe, mint az átlagemberek

222

Jellemző Teljes mértékben jellemző

10.

Ha

erőszakhoz

kell

folyamodnom, hogy megvédjem a jogaimat, megteszem 11. Vannak olyan emberek, akik annyira felbosszantanak, hogy végül összeverekedünk 12. Úgy gondolom, nincs jó ok arra, hogy megüssek valakit 13. Már fenyegettem meg olyan embert, akit ismerek 14. Volt már, hogy idegességemben valamit összetörtem 15. Gyorsan dühbe jövök, de gyorsan meg is nyugszom 16. Amikor valami nem sikerül és csalódom,

kimutatom

az

ingerültségemet 17. Néha úgy érzem magam, mint egy puskaporos hordó, ami mindjárt felrobban 18. Kiegyensúlyozott ember vagyok 19. Néhány barátom forrófejűnek tart 20. Néha megfelelő indok nélkül is dühbe gurulok 21. Indulataim kontrollálása gondot okoz

223

41. Mennyire értesz egyet az alábbiakkal? Tegyél X-et a legmegfelelőbbhez! Állítások

Egyáltalán nem

egyet

1. Bizonytalan helyzetben általában a legjobbat várom 2. Könnyen el tudok lazulni 3. Ha nálam valami rosszul alakulhat, akkor úgy is lesz 4. A dolgoknak mindig a jobbik oldalát nézem Mindig

optimista

vagyok

a

jövőmmel kapcsolatban 6. Jól érzem magam a barátaimmal 7. Fontos számomra, hogy állandóan elfoglaljam magam valamivel 8. Szinte sohasem számítok arra, hogy a dolgok úgy fordulnak, ahogyan szeretném 9. A dolgok sohasem működnek úgy ahogyan én szeretném 10. Nem borulok ki könnyen 11.

Hiszek

abban

hogy

Nem

értek nem értek tudom

egyet

5.

Inkább

„mindig

rosszban van valami jó” 12. Ritkán számolok azzal, hogy jó dolgok is történhetnek velem.

224

eldönteni

Inkább

Teljesen

egyet értek egyet értek

42. Mennyire értesz egyet az alábbiakkal? Karikázd be a legmegfelelőbbet! Egyáltalán nem értek egyet 1. Az életem a legtöbb szempontból közel 1

Teljesen egyetértek

2

3

4

5

6

7

van az általam elképzelthez

2. Az életkörülményeim kiválóak

1

2

3

4

5

6

7

3. Elégedett vagyok az életemmel

1

2

3

4

5

6

7

4. Eddig megkaptam az élettől azokat a

1

2

3

4

5

6

7

1

2

3

4

5

6

7

fontos dolgokat, amiket akartam

5. Ha még egyszer újraélhetném

az életemet,szinte semmit nem változtatnék

Együttműködésed nagyon nagy segítség számunkra! Köszönjük! Szegedi Tudományegyetem Magatartástudományi Csoport

225