A TARTALOMBÓL: Vivát Fábry! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Mitõl magyar, mitõl nemzeti? . . . . . . . . . 3 Egyre jobban eladósodunk . . . . . . . . . . . . 4 „Jövõre romjaiban fog heverni a Fidesz” . 5 Az elveszett cirkáló . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 „A Hír (TV) szent? – a vélemény szabad?” . . 7 A civilizációk összecsapása. . . . . . . . . . . . 8 Programot hirdetett a Jobbik . . . . . . . . . 14
Õszintén a Magyar Hírlapról . . . . . . . . . 15 EU felvételi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Milliárdos illemtanóra . . . . . . . . . . . . . . 17 A nép fasza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 A 15-öknek jó a keleti mg. leépülése. . . 18 Dávid Ibolya paktumot kötött . . . . . . . . 19 Szili Katalinnal? Dióhéjban az Európai Unióról . . . . . . . . 20
A rendszerváltó pártok tönkremen- . . . 22 etelének anatómiája Megbukik a közös európai valuta?. . . . . 23 Visszatekintve a Yom Kippurra . . . . . . . 24 Szegény náci gyermekeink . . . . . . . . . . . 26 TGM szegény náci gyermekei . . . . . . . . 29 Három év és számvetés . . . . . . . . . . . . . 31 Te mit tennél, Feri? . . . . . . . . . . . . . . . . 34
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a http://jhf.fw.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
Fábry Sándor csütörtökönként egy szál magában kiáll az esti sóderek porondjára, egyes szám elsõ személyben mondja, csak mondja köznapjaink bírálatát. A maga nevében, de helyettünk is. Mielõtt mi, közpolgárok meg tudtuk volna fogalmazni, ki tudtuk volna mondani, õ már ontja magából a szitkot közállapotainkra, az életünket kedvezõtlenül befolyásoló ügyekre, kicsikre nagyokra egyaránt. Mulatságosan, lényeglátón és pártatlanul. Epigonnak tartottam, Friderikusz Sándor utánzójának, amikor esti sóderével az egyik kereskedelmi adón megjelent. Kezdetben, ahogyan mindenkit „lebeszélt” a színrõl, ahogyan beléfojtotta a szót a mûsorába meghívott vendégekbe, talán még ellenszenvesebbnek is tûnt Friderikusznál. Attól is tartottam, és nem is alaptalanul, hogy szellemes szókimondásnak nevezett trágárkodásával és önsztárolásával divatot teremt a televízió képernyõjérõl példaképet választók körében. Egy szó, mint száz, eleinte ki nem állhattam Fábry Sándort. Ellenszenvemet – tévékritika címszó alatt – nyomtatásban is közreadtam, sok egyetértõ és több, a véleményemmel ellentétes nézeteket tartalmazó olvasói levelet kaptam a cikk megjelenése után. Mostanra azonban – változnak az idõk, és mi is változunk – megkedveltem ezt a gyorsbeszédû show-man-t, és a kritikusi tisztesség úgy kívánja, hogy a rokonszenvemnek is írásos nyoma legyen, ugyanúgy, ahogyan évekkel ezelõtt az idegenkedésemet is publikáltam a Magyar Nemzet hasábjain. Nem a durva beszédét szerettem meg (ámbátor, amikor az egyik októberi fellépésekor a tilosban parkoló autókra kerékbilincset helyezõ hatósági legényeket szidalmazta, hosszan és fáradhatatlanul sorolva a változatos tájnyelvi kifejezéseket, a legszívesebben magam is a tanítványául szegõdtem volna), és nem is a módit
2
A tévé mûsoráról
kedvelem, ahogyan választott beszélgetõtársaival társalog. (Kétségtelen, hogy visszafogottabb, mint amilyen a kezdetek kezdetén volt, alkalmanként szóhoz jutnak mellette mûsorának alkalmi szereplõi is. De, hogy bárki „jöttment” diadalmaskodhatna történeteivel a szuperszellemes, beszélgetõtársai szavait hol udvarias fölénnyel, hol alig leplezett unalommal hallgató Fábry Sándor fölött, az el nem mondható. Még az olyan nagymenõ mókamesterekrõl sem, mint Gyurkovics Tibor egyfelõl, Réz András másfelõl…) A magánszámaiért szeretem Fábry Sándort. Ahogyan a csütörtökönkénti esti sóderek porondjára egy szál magában kiállva, egyes szám elsõ személyben mondja, csak mondja köznapjaink bírálatát. A maga nevében, de helyettünk is. Mielõtt mi, közpolgárok meg tudtuk volna fogalmazni, ki tudtuk volna mondani, õ már ontja magából a szitkot közállapotainkra, az életünket kedvezõtlenül befolyásoló ügyekre, kicsikre nagyokra egyaránt. Mulatságosan, lényeglátón és pár-
tatlanul. Ahogyan egykoron mûfaji elõdei, az orfeumi konferansziék szokták volt mondani. És, ahogyan televíziós elõdje s pályatársa, az aktuális hatalom elõtt szinte menetrendszerûen hasra vágódó Friderikusz Sándor mulattatni immár képtelen. Ezért is kell bocsánatot kérnem Fábrytól, hogy televíziós megjelenése idején azt tartottam róla, fellépéseinek nincs más mozgatója, csak Friderikusz majmolása. Most már látom, máshoz is ért õkelme. A majomkodó hatalmasok kifigurázásához a legjobban. Legutóbb, ama október végi fellépésén az új miniszterelnököt vette célba. A „szent tehenet”, akit még a cinizmusukról híres közírók is ájult rajongással vesznek körül. (Aczél Endre például, akinek önmagán kívül még mindig, mindenkirõl volt egy-egy rossz szava, a 168 órában közreadott Gyurcsány- himnuszában így írja körül az elsõ számú közszolga kifogásolható angol tudásáról alkotott, finomkodó ítéletét: Nem mondom, hogy nem hallottam még angolul nála jobban beszélõ államférfiakat…) Fábry ellenben, éles szemû megfigyelõként, hatásos megjelenítõ erõvel sorra veszi, hogy honnan csipegette össze viselkedésmintáit nagy hirtelen ez az ismeretlenségbõl fölkapaszkodott ember, Gyurcsány Ferenc. Az amerikai politikai életbõl leginkább, és nem az európai, netalántán a nemzeti szokásokból merítve. Fábry Sándor megmutatja, hogyan teszi a jobbját a szívére, amikor a Himnusz csendül fel. Bush is így csinálja, igen, és mi, hallgatag, hiszékeny és óvatlan kisemberek rájövünk, hová tegyük a nagy magyar utánzómûvészt. Talán rájövünk, igen. Ha mégsem, az nem Fábry Sándor hibája, hanem csakis a miénk. Fábry megtette a magáét, megteszi máskor is. Bátorságáért is, következetességéért is, lelkiismeretességéért is háromszoros vivát!-ot érdemel. Forrás: Lõcsei Gabriella – MNO
jó ha figyelünk
Beindult a vörös gõzhenger, ám ezúttal a kormánynál a nagysikerû tévéfilmsorozattól eltérõen nem Józsit, az úthengerest, hanem Ferit, a privatizációból apró anyósi segítséggel megtollasodott újgazdag ifjúkommunistát találjuk, aki magabiztosan (no és persze karizmatikusan lendületesen) tör elõre a magánszocializmus felépítésének rögös útjain. – ha élhetek ezzel a csodás képzavarral. Feri – vagy ahogyan õtet a dús képzeletû panellakó nép az urbánus szemantika egyik gyöngyszemeként elnevezé –, Csipolla, Hiller Pisti újdonsült pártelnök cimborájával egyetemben megkezdte 2006-ig tartó dózer módjára való elõrenyomulását. Ennek következtében aztán a közvélemény-kutató cégeknél egytõl-egyig növekedésnek indultak a szegfûmintás utódpárt népszerûségét jelzõ, eleddig meglehetõsen kornyadozó, már-már hanyatlásnak indult növekedési görbék. A töretlen, lendületes és karizmatikus dinamizmus pedig hamar megtetszett Kádár népének. Otthon a proletárdiktatúra házgyári technológiájával készült 35 m²-es kalodaipari vasbetonkuckójának közepén krumplilevest szürcsölgetve, Kozirev Iván csepeli öntõmunkás, öntudatos MSZP-szavazó éppen aszongya anyjuknak, hogy idén télen már végképp nem telik majd arra, hogy egyszerre egyenek is, meg fûtsenek is, ám élete párja megnyugtatja, hogy semmi vész, itt van ez a Feri gyerek, majd õ rendbe teszi a dolgokat. A mi emberünk, jó elvtárs, olyan szépen énekelte Ildikóval az Internacionálét. Ez majd jól megadja a Viktornak! Mindeközben az ellenzék látványosan nem találja a fogást az utódpárt új fenegyerekén, aki (vagy PR-csapata) nagyon ügyesen ráérzett arra, hogy Kulisszaország bulvársajtójának és kereskedelmi médiumainak igénytelenségébe süppedõ népének bulvárkommunikációt folytató bulvárkormány kell. E téren egyébként már a nagy nevû elõd, az Ügynök is múlhatatlan érdemeket szerzett, de a pálmát kétségkívül Csipolla viszi el, ahogy spontán fotósoktól és testõrök hadától kísértetve spontánul megáll az egyik fagyizónál és elvtársias légkörben nyal egyet. A legnagyobb ellenzéki párt mindeközben elegánsan magyarázkodik, mondván messzirõl jött ember azt mond, amit akar, várjuk meg a tetteket, az intézkedéseket, a törvényjavaslatokat, az itt a lényeg! Végül is ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Fideszéknél, mint tudjuk, „A tett az elsõ, a szó a második.” Csak aztán nehogy túl sokáig várjanak, mert a tétlenség bizony még a visszájára is elsülhet, akár a rosszul beállított kapanyél. Igaz, az elsõ intézkedések már megszülettek, némelyikük ki is verte a jó ha figyelünk
biztosítékot a parlamenti patkó átellenes részén ülõknél, nem kis sajtó és médiavisszhangot keltve. Itt van mindjárt példának okáért mai témánk, a Magyar Nemzeti Bank feletti uralom megszerzése a Monetáris Tanács irányításán keresztül. És valóban. A Fidesz azonnal rákezdte a „Gyurcsány rá akarja tenni a kezét a Jegybankra” kezdetû népi kesergõre. Mindenesetre az biztos, hogy gáz van, de legalábbis meglehetõsen kínos szituáció kerekedett a Monetáris Tanácsot megpiszkálni szándékozó törvénytervezet kapcsán. „Sérti a Jegybank függetlenségét!” – harsogja szünet nélkül a Fidesz, s közben Varga Mihály a kamerák elõtt mutatja be a nézõknek a Gyurcsány SC-t alkotó tizenegy Csipolla alteregót. De ez még csak hagyján!
Varga Mihály, a Fidesz képviselõje, a polgári kormány volt pénzügyminisztere Az Európai Unió Központi Bankja is felemelte a hangját, hogy aszongya: Na ezt azért már mégse! Ez ellentétes az európai gyakorlattal! Miközben tökéletesen tudatában vagyunk annak, hogy Csipolla az életet csak mint valami vég nélküli (fel)vásárlást, shoppingolást tekinti, aközben azzal is tökéletesen tisztában van mindenki, hogy mire is megy ki itt a játék. Azért ennél a pontnál mégiscsak álljunk meg egy polgári szóra, mert egy igen érdekes problémakör bontakozik ki a szemünk elõtt, amirõl sajnos a honi média elfelejtkezik szót ejteni, pedig rendkívüli fontossággal bír. Ez pedig az ország eladósítása, pénzügyi függõsége és annak tudatos fenntartása. A Magyar Nemzeti Bank feletti uralom gyakorlása a Monetáris Tanácson keresztül felveti azt a rendkívül figyelemreméltó és általam már több, nálamnál okosabb és böl-
csebb embernek feltett kérdést is, melyre ez idáig még senkitõl sem kaptam megnyugtató választ. Lehet, hogy talán éppen Ön az, kedves Olvasó, aki választ tud nekem adni erre a kérdésre? Lehet. Ahogy már Bob Hope is megmondta, „A bank az az intézmény, amely csakis akkor ad pénzt, ha be tudjuk bizonyítani, hogy voltaképpen nincs rá szükségünk.” Nos, talán elsõ pillantásra ellentmondásosnak tûnhet Mr. Hope szarkasztikus hangvételû kijelentése, ám ha vetünk egy pillantást a Magyar Nemzeti Bank nevû pénzintézetünkre és annak privilegizált helyzetére kis hazánkban, rögtön látni fogjuk, hogy mennyire nem minden alapot nélkülözõ Mr. Hope kétségkívül helytálló megállapítása, melyet akár mottó gyanánt is kiakaszthatnának a jegybank falára. Szóval, a nagyszabású monetáris huzavona közepette felmerült bennem a kérdés: Ugyan, magyarázza már el valaki, mitõl magyar, mitõl nemzeti a Magyar Nemzeti Bank nevû pénzintézetünk, amikor mindentõl és mindenkitõl független? Hogy még érthetõbb legyen a kérdés, egy rövid példán keresztül szeretnék rávilágítani a problémakör lényegi részére. Bizonyára a kedves Olvasó is emlékszik még iskolai történelem tanulmányaira, ahol többek között arról is tanultunk, hogy régmúlt korok királyai, uralkodói, akik sok esetben személyükben egyúttal az államot is megtestesítették, saját jogukon pénzt verethettek. Hiúságból, vagy egyéb más okoktól vezéreltetve – eléggé el nem ítélhetõ módon – rendszerint saját képmásukat tették rá a pénzérmékre. – No, mármost mi a helyzet manapság? – kérdezhetné a szocialista nagyváros öntudatos polgára és fel is teszi a kérdést. A helyzet manapság úgy tûnik katasztrofális. A gengszterváltó politikai elit által támogatott pénzügy- és bankpolitika – ami ugyan kétségkívül megfelel az európai gyakorlatnak – teljesen életszerûtlen, logikátlan és egyenesen szembe menetel a nemzeti érdekek hatékony képviseletével. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez még akkor is így van, ha ma ez az európai gyakorlat. Sajnos az Európai Unió a nemzetállamok számára egy rosszul rögzült pénz- és bankpolitikát konzervált, ami csakis és kizárólagosan a multinacionális pénzügyi csoportok érdekeit szolgálja ki. De vissza Járai Zsigmond ostrom alá vett fõhadiszállásához, a Jegybankhoz! A rideg valóság: ma a magyar állam – mondjuk az ún. fizikai, (tehát a ténylegesen) termelõ gazdaság beruházásainak finanszírozása végett – saját jogán nem nyomathat pénzt. Ehelyett külföldi tõketulajdonosok3
hoz fordul drága hitelért, melyekért cserébe adósleveleket (államkötvényt) bocsát ki, tovább száguldva lefelé az adósságspirál ördögi lejtõjén. Még akkor is így van ez, ha Draskovics pénzügyminiszter úr szerint kitûnõ hitelminõsítésünknek köszönhetõen olcsón juthatunk hitelekhez. A kamatkapitalizmus nemzetállamokat modern pénzügyi rabszolgasorba taszító motorja a kamatos kamat, melyet ha nem törölnek el, elõbb, vagy utóbb, de tönkreteszi a világ gazdaságának egészét, csak drága hitelezést jelenthet, semmi mást. A hitel mindig drága mulatság, különösen akkor, ha magas kamatokkal párosul, s ha mindez egy olyan országban történik, ahol a hiteleket kreativitásuk, anyagi bázisuk révén visszafizetni képes ún. középosztályt tudatosan leépítik, tönkreteszik, ellehetetlenítik, akkor még aggályosabb a helyzet. És nálunk ez a helyzet. Persze a neoliberális közgazdászok bajt szimatolva pavlovi reflexként (megindul a gyárleválasztás!) azonnal megkongatják a média vészharangjait, hogy aszongya: – Ha beindul a bankóprés, azonnal felpörög az infláció! Hát, kérem szépen, ez a már unalomig ismételt és a hajánál fogva elõráncigált, kissé naftalin ízû érvelés körülbelül ugyanabba az ostobaság kategóriába tartozik, mint az a másik, a tankönyv-közgazdászok által szintén elõszeretettel hangoztatott, már-már a dogma magasságaiba emelkedett baromság is, miszerint az állam a legrosszabb tulajdonos. (Tankönyv-közgazdászoknak nevezik az Amerikai Egyesült Államokban a neoliberális közgazdászokat, mivel elméleteik tankönyv-ízûek, az élettõl elrugaszkodottak.) De térjünk vissza a magyar állam saját jogon történõ pénznyomtatásához. Természetesen a spanyolviaszt nem nekünk kell feltalálnunk, mert azt mások már megtették helyettünk. Arról van szó, hogy mond-
juk a magyar állam a termelõ – és kizárólag a termelõ !!! – gazdaság beruházásait saját jogon nyomott pénzbõl kamatmentes hitelezés formájában támogatná, a törlesztésekbõl visszafolyó pénzeket pedig az állam ténylegesen, a maga fizikai valójában azonnal megsemmisítené, így elkerülhetõ lenne, hogy fedezet nélküli pénzfelesleg maradjon a piacon, gerjesztve ezzel az inflációt. Ez a tömegoldás több szempontból is hasznos és elõnyös lenne a magyar állam számára. Hogy csak a két legfontosabbat említsem, csökkenne az ország kiszolgáltatottsága a külföldi tõketulajdonosokkal szemben, és a saját jogon nyomott, nemzeti valutával megtámogatott beruházás-élénkítés nyomán, nagyon sok jelenleg segélyen tengõdõ honfitársunkból rendszeres jövedelemmel bíró adófizetõ állampolgár válhatna, s ezzel nõnének az állam bevételei is. Hát ilyen egyszerû ez. De ha ilyen egyszerû ez, miért van az, hogy a gengszterváltó parlamenti pártok mindegyike az európai gyakorlatnak számító nemzetektõl független jegybankok mellett állnak ki? Miért nem akarják a nemzeti pénzintézet irányítását az állam vagy a nemzet fennhatósága alá vonni? Talán félnek valakitõl? Vagy valamitõl? Talán az Európai Unió Központi Bankjától? Hát, ettõl az intézménytõl van is okuk félni, mert ehhez foghatót a gyanútlan szemlélõ talán csak a londoni city szabadkõmûvesek által dirigált és évszázados múltra visszatekintõ rítusa alkalmával láthat, ahol még a királynõnek is várakoznia kell a city határánál, amíg a „fõ hallja kend”, a Lord Major nagy kegyesen oda nem megy és be nem engedi Õfelségét. Az Európai Unió Központi Bankjánál ugyanis még az Európai Unió Számvevõszéke sem vizsgálódhat, az urakat visszafordítják a forgóajtóból, majd a bank munkatársai – kétségkívül nagyon udvariasan, ám egyszersmind a kellõ határozottsággal – közlik, hogy
majd õk (mármint a bank emberei) kivizsgálják a vizsgálat tárgyát képezõ ügyet, s arról minden bizonnyal ki fognak adni egy kommünikét. (Ez ám az igazi demokrácia!) Visszatérve még egy gondolat erejéig a Magyar Nemzeti Bankot érintõ problémakörhöz, már maga a szemléletmód is, amellyel a vazallus lelkületû szociál-liberális koalíció az ügyeket intézi, problematikus, hogy ne mondjam egyenesen aggasztó. Nem az az elsõ mozzanat, hogy mit tehetnénk mi, magyarok, vagy Magyarország, hanem az, hogy kihez fordulhatnánk segítségért? Ez a hozzáállás, amellett hogy rendkívül kínos a nemzetközi politikai színtéren, hiszen hazánkról egy gyenge(jellemû) ország képét mutatja kifelé, egyúttal kiszolgáltatottá is tesz minket külföldi „támogatóink” felé. (Egyesek már megtanultak kicsik lenni.) Pedig a vigyori figurát és a pókerarcot gombnyomásra váltogató Új Ember, ahogy Brüsszelben leült az újságírók elé, rá kellett döbbenjen arra, hogy a fényességes Európai Unió portáján már nem elég a bulvárkommunikáció, ifjúkommunista milliárdos létére is csak egy kis ország kis miniszterelnöke . Huszadrangú tényezõ õ is, meg ez a 93 ezer km² földdarab is, melyet csak azért húztak a kerítésen belülre, mert olcsóbb átmenni rajta, mint megkerülni, a 460 milliós piacot pedig valahogy élelmezni kell, a termõföld pedig itt még nincs annyira agyonvegyszerezve, mint pár száz kilométerre nyugatabbra. Addig is, amíg kiderül, hogyan végzõdik Csipolla legújabb banki tranzakciója, nemcsak központi pénzintézetünk, de lassacskán újraformálódó és újjáalakuló Központi Bizottságunk kapcsán is érdemes elgondolkodni azon, vajon mitõl magyar valami és mitõl nemzeti, ha minden mást képvisel, csak a nemzet érdekeit nem? Isten óvja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
A lakosság jóval több hitelt vesz igénybe, mint amennyivel a betétállomány gyarapodik, a háztartások egyre eladósodottabbak. Jelentõs a devizahitelek térnyerés bár a lakáshitelek esetében lassabban reagál a piac. A lakossági hitelállomány szeptemberben is jobban gyarapodott, mint a betétállomány - derül ki a jegybank legfrissebb adataiból. Miközben ugyanis a banki megtakarítások értéke csaknem harminchárommilliárd, a hitelszámlákon nyilvántartott összeg majdnem ötvenötmilliárd forinttal nõtt. ADÓSODÁS Ez a jelenség egyébként ebben az évben általános volt, így a magánszemélyek betét-hitel pozíciójának egyenlege a 2003. év végi értékhez képest több mint kétszáztízmilliárd forint mínuszt mutat. A háztartások eladósodottsági szintje tehát tovább nõtt, abban az irányban is (az összvagyonhoz viszonyítva), amely nem az egészséges fejlõdést, hanem inkább a kockázatok növekedését jelzi. Szeptemberben - nyilvánvalóan szezonális hatásoknak is köszönhetõen - az augusztusinál nagyobb mértékben nõtt a lakáshitel állománya. Mind a lakáshiteleknél, mind pedig az egyéb kölcsönfajták esetében erõteljesen folytatódott viszont a deviza térnyerése. Az összes hitelgyarapodás 62 százalékát a deviza tette ki. Ez az arány egyébként a lakáshiteleknél „csak“ mintegy ötven százalékos volt. A deviza aránya az elsõ õszi hónapban a teljes hitelállományon belül már megközelítette a tíz százalékot, a lakáshiteleknél pedig átlépte az öt százalékot. Forrás: Napi Gazdaság
4
jó ha figyelünk
– MIÉP a Hõsök terén – „Ha nem változtat politikáján a Fidesz, akkor jövõ ilyenkorra a legnagyobb ellenzéki párt romokban fog heverni“ – figyelmeztetett a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke, aki a miniszterelnökrõl szólva kijelentette: a Gyurcsány-féle úgymond bátor baloldaliságban nincs egy szemernyi baloldaliság sem. „Az MSZP nem adhatja el székházát addig, míg fel nem tárja az alatta rejtõzõ kazamaták, megsemmisítõ börtönök titkait“ – mondta Kovács László, a MIÉP elnökhelyettese a Köztársaság téren. 1956-ban a Kossuth téri vérengzésért a Köztársaság téri pártháznál vett borzalmas elégtételt a tömeg – emlékeztetett a forradalom 48. évfordulóján, majd hozzátette: az MSZP most árulja székházát, ami alatt még a kommunista terror áldozatainak maradványai lehetnek. A párt a Köztársaság téren kezdte megemlékezését, majd a Gyurcsányt és Hillert skandálva gúnyoló menet átvonult a Hõsök terére. A közel tízezres tömeg árpádsávos, MIÉP-es és magyar zászlókkal, illetve táblákkal volt felszerelve. A transzparensek egyike a kettõs állampolgárság alanyi jogát hirdette minden magyar számára, egy másik pedig az európai alkotmány elfogadásáról sürgetett népszavazást. A megemlékezés elsõ felszólalója Sárdi Barbara, a Bocskai Színpad mûvésze volt, aki az idõközi választásokon is indulni készül Sopronban. A másik jelölt Szécsény körzetében Kürti István építési vállalkozó lesz. SÁRDI: A FÖLDÜNKET AKARJÁK! A fiatal énekesnõ beszédében ‘56 nemzeti radikalizmusáról szólva megjegyezte: akkoriban még nem számított szélsõséges érzésnek a nemzeti önvédelem, és a hazaszeretet felett nem gyõzedelmeskedhettek nemzetközi érdekek, és utoljára ebben az évben adta a nép a stafétát a nemzeti radikalizmus kezébe, és ezért hálát kell adnunk ‘56 nemzeti radikalizmusának.
jó ha figyelünk
„Minden népnek olyan kormánya van, amilyet érdemel, ám ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy mûveletlen“ – elevenítette fel Széchenyi István egyik gondolatát, majd a rendszerváltásról beszélt: becsapták a nemzetet 1989-ben is, annak a rendszerváltozásnak ugyanis már az ország nagy része a vesztese. Megírt színjáték volt az egész: a privatizáció ugyanolyan ütemben folyt minden kormány alatt, és csak ebben az évben 1000 milliárd forintot fizetett ki az állam a hiteltörlesztésre, aminek egyenes következménye az újabb hitelek felvétele. „Aljasság, hogy kiárusítható lesz földünk, melyen kétmillió magyarnak okoz megélhetési problémát a mezõgazdaság tönkretétele. A feldolgozóiparunkon túladtak: nincs már magyar cukor-és konzervgyár, húsfeldolgozó üzem, és tejfeldolgozó üzem is alig. Nem akarják, hogy mezõgazdaságból éljen az a föld, ami mezõgazdaságra termett, mivel óriási kincs van a Kárpát-medencében: itt található Európa édesvízkészletének nyolcvan százaléka“ – fogalmazott Sárdi Barbara, aki szerint Magyarország földjére ezért van szüksége a nagyhatalmaknak. CSURKA: A FIDESZ HA NEM VÁLTOZTAT, ÖSSZE FOG OMLANI A MIÉP elnöke a párt nagygyûlésén a következõket mondta: a Gyurcsány-féle úgymond bátor baloldaliságban nincs egy szemernyi baloldaliság.
„Vele kezdõdik a büszke, igazságos baloldal, mert õ már 1956 után született, s neki nem véres a keze. Az egészbõl csak a születési dátum igaz“ – utalt a miniszterelnökre, aki Csurka szerint Hillerrel és a háttérben egy bizonyos Leisztinger úrral azt a magyarellenességet képviselik, amelyik Kun Bélával és Szamueli Tiborral kezdõdött, majd Rákosival és Gerõvel folytatódott, és Apró Antallal és Apró Piroskával érkezett meg a rendszerváltásba. „Elkezdõdött a nemzeti keresztény pártok ellehetetlenítése ugyanúgy, mint 1946/47ben a fordulat éve elõtt, és a Fidesz is kezes partner volt ebben. A Dávid Ibolya vezette MDF-et megroppantották, és a nyakasabb „lakitelkieket” pedig kitették a senki földjére" – fogalmazott Csurka, aki szerint amenynyiben nem tanúsít együttes ellenállást az ellenzék egésze, akkor 2005 õszére a Fidesz már romokban lesz. „Én ezt nem kívánom, de látom – hangsúlyozta a politikus, és Orbán Viktorra utalva megjegyezte: harcolni kell a hatalom ellen, de itthon és nem Amerikában, mert ebben a kiélezett a helyzetben minden vezetõnek itthon a helye. A MIÉP elnöke szerint a vadonatúj pártelit egy mozdulattal tolta félre az MSZP-n belül a reformereket és a valamelyest szaktudással rendelkezõket. Csurka István kijelentette: történelmünk mélypontján vagyunk, az ország jelenlegi vezetése idegen hatalmak szálláscsinálójaként kiárusítja hazánkat. „A költségvetést ne fogadja el az Országgyûlés, de ha mégis elfogadja, akkor a nép nevegye tudomásul, és amennyiben az elfogadott költségvetés jövõre megbukott, akkor még 2005-ben írjanak ki általános választásokat“ – követelte pártja nevében Csurka István, aki hozzátette: követeljük még, hogy a magyarság népszavazáson fogadja el, vagy utasítsa el az európai alkotmányt, és amennyiben nemmel szavaz, az jelentse tagságunk azonnali felfüggesztését. Forrás: gondola
5
A Hír TV címû elátkozott kísérlet Ahhoz képest, hogy a Hír TV nézettségérõl hiteles adat soha nem jelent meg, a most kerekedett viharral tele van a sajtó és a levegõ is; persze fõleg akkor, ha az ember szívesen szaglászik a jobbról jövõ levegõbe. Pörzse Sándor, Kóczián Péter, Gulyás István és Kerényi Imre távozásával a bizonyosan azonosítható képernyõs arcok többsége eltûnt, ami öntökönszúrásnak tûnik, és természetesen összeesküvés-elméletek tucatjának lett táptalaja az ilyenekre amúgy is fogékony közegben. A zavarnak biztos jele az a széles körben terjedõ gondolat, hogy a Magyar Nemzet vezetõinek bevonulása a tévébe annak balratolódását jelenti, hiszen aki olvasott valaha Magyar Nemzetet, neadjisten más újságot is látott már, az a nemzetes urak behatolását balos agresszióként aligha magyarázhatja. nem azért bocsátották el, mert rájöttek, hogy ez az ellenszenves, buta bohóc egy hírtévé számára vállalhatatlan Pörzse, Gulyás és Kerényi eltávolítását különbözõ függelemsértések váltották ki, ha hinni lehet a hivatalos mosakodó-talkshownak. Mert ilyen is volt ám, péntek esti különkiadás, ahol Bayer Zsolt kedélyesen elcseveghetett fõnökeivel, és ez a felállás eleve az oldott eszmecsere és az õszinte vita garancája. A Hír TV rákényszerült a magyarázkodásra, mert a bizalmi válság a létét veszélyezteti. De errõl késõbb. Kerényit tehát nem azért bocsátották el, mert rájöttek, hogy ez az ellenszenves, buta bohóc nemhogy egy hírtévé, de bármilyen médium számára vállalhatatlan, hogy lassan már ciki lesz abban a flottában hajózni, ahol a zászlóshajó orrán ez az izé ül. Nem, a Hír TV-ben a függelemsértésen kívül nem lehet hibázni. Ha nem éli bele magát túlságosan a hõscincér szerepébe, és nem kezd szervezkedni saját akla ellenében, akkor még most is ott billegethetné a fejét. Az igazán érdekes momentum Kóczián távozása. Persze már Kóczián, egy riporter jelenléte is furcsa volt. A riportert tábori körülmények közt úgy különböztethetjük meg a mikrofonállványtól, hogy ha a kész anyagból kivesszük a kérdéseit, a szöveg szétesik. A mikrofonállvány kérdései nem változtatnak a beszélgetés menetén, õ csak azért van ott, hogy a szónok ne legyen egyedül, amíg elmondja, amit már a múlt héten megírtak neki a tanácsadói. Kócziánnak ugyan elsõ ránézésre nincs igaza, amikor felháborodik az interjú utólagos szerkesztésén – valóban bevett szokás mindenütt –, ám a vágásért felelõs lakáj, Gajdics Ottó a Heti Válasznak nyi6
Tóta W. Árpád latkozva bebizonyította, mennyire fontos volt az a kérdés és az a válasz. Vannak külön rajzfilmcsatornák is, miért ne lehetne egy ilyen bocskais-ákosos. Koronás-keresztényes, az jó. Péter egynémely kérdésével nem értettem egyet. Az interjúalany válaszainak sugárzása ugyanis a politikai ellenfél által kihasználható helyzetet eredményezett volna." Ezek Gajdics szavai. Elõször is ugye a kérdéssel egyet nem értés mûfaja, amit nálam jobban értenek azok a kollégák, akik a rendszerváltás elõtt is tettek fel kérdéseket, amikkel aztán felsõbb szervek nem értettek egyet, elkerülendõ a dolgozók hangulatának és a nemzetközi helyzetnek fölösleges fokozását. De még fontosabb: a politikai ellenfél. Eszerint neki, a Hír TV vezérigazgató-helyettesének újságíróként van politikai ellenfele. Eszerint a Hír TV-nek van politikai ellenfele. Sajátos médium, különös anyagból, büdös anyagból gyúrt újságíró az ilyen. De ne keseregjünk azon, hogy a Hír TV Orbán Viktor javát akarja – még Orbánnál is inkább, túlbuzgó tyúkanyóként – , Zuschlag Jánosét meg nem annyira. Evidencia, mindenki tudta eddig is – Kóczián Péteren kívül. A Hír TV a Fidesz nevû érdekcsoportot szolgálja, nincs ebben semmi különös. Az ATV meg a hitgyülié. Abbahagyhatnánk már ezt az álszent játékot, és az érintett újságok meg tévék nyugodtan betagozódhatnának a nekik kedves párt vagy egyház sajtóosztályába. Akit zavar a függetlenség hiánya, az eddig is észrevette. Az viszont egy érdekes csapda, amibe ez a tévé bemanõverezte magát gyakorlatilag a létrejöttekor. Két piaci rést próbált betömni
Borókai Gábor egyszerre. Azt felismerte már Orbán Viktor is, hogy nekik jár egy tévé, hogy szükség van egy jobboldali tévére, és a lelkesedés azt mutatta, igény is van rá. Ahogy nem rossz üzlet trianonos matricát árulni a polgári körök partijain, meg szûzanyás gyertyát. Ez a franchise elbírhat egy kisebb tévét. Vannak külön rajzfilmcsatornák is, miért ne lehetne egy ilyen bocskais-ákosos. Koronás-keresztényes, az jó. Szerintük. Legyen meg az akaratuk, ha a pénz összejött rá. Emellett azt vették észre az alapító atyák, hogy nincs Magyarországon hírtelevízió, pedig az menõ és komoly. Nosza, nekiláttak csinálni egyet. Nyilván fából vaskarika objektív hírtévét mûködtetni, ha egyben pártcsatornának is kell lenni. Nyilván nem hírtévé az, amelyik megelégszik az egyik oldal híreivel és arcaival. Az a másik fele, hogy technikailag sem sikerült megfelelni ennek a kihívásnak: a Hír TV világrengetõ eseményekrõl maradt le órákkal, mert éppen halaszthatatlan magazinmûsor volt a napi tervben. Tessék lemászni a plexioltárról, kézen fogni Borbás Marcsit, és végiginni vele a Szépasszony-völgyet. A Hír TV saját nevével láncolta le magát. A politikai célnak, a jobbos tévének sokkal inkább megfelelne egy szórakoztató kereskedelmi adó. Sõt csak az felelne meg, mert csak az versenyképes a többivel. Állott hírekért, humortalan beszélgetésekért, pátoszos Philip-misékért csak a kemény mag hagyja ott a szappanoperát és a Megasztárt. Az, hogy a tévé elnökének, a Magyar Nemzet fõszerkesztõjének ki kellett ülnie a képernyõre, és bizonygatni, hogy nem kommunista, mulatjó ha figyelünk
Gulyás István ságos fejlemény, de egyben annak is a jele, hogy ez a tévé ma csak annak köszönheti nézõit, hogy azok elfehéredett ujjakkal csakazértis odakapcsolnak, mert a sajátjuknak érzik. Politikailag. Az egyetlen motivációjuk, hogy ez a polgári tévé, tehát nekik ez a jó. Viszont megvenni a Demokratát nem ugyanaz, mint naponta órákig a Hír TV-t nézni, mert az újságot be lehet gyûrni a kanapé háttámlája alá, ha van jobb dolgunk, a csatornáról viszont el kell kapcsolnunk, ha van jobb mûsor. Azt helyesen érzi a jobb, hogy kell egy tévé, de azt még nem eléggé, hogy nem ilyen. Nem olyan, amelyiknek a nézettsége hétpecsétes titok, nem olyan, amelyet csak az odaszentelt vitézi rend képes tartósan kibírni. Show kell, pajkos népdalfesztivál (igen! jobboldali erotika kell, helytelenkedés és huncutság! patinás régi szavak, mint a kebelcsoda!), Fábry Sándor kell, vagy legalább Maksa Zoltán, vagy mindegy, hogyan, de valami lazulás, mert karót nyelve még sírva vigadni sem lehet, pedig a tévézés elsõsorban – halló! – szórakozás. Nem munka és nem forradalmi kötelesség. Tessék lemászni a plexioltárról, kézen fogni Borbás Marcsit, és végiginni vele a Szépasszony-völgyet, anekdotázni borról és zsírosdeszkáról. Vagy ha ez nem megy, „akkor valószínûleg nem arra a gondolkodásmódra van szükség, amit én képviselek. Akkor súlyos konzekvenciákat kell levonni. (…) Akkor valóban igaz, hogy én nem nagyon tudom szolgálni a más irányú gondolkodásmódot. Tehát nem ilyesfajta emberekre van szükség a magyar közéletben.” In: kontextusból orvosi csipesszel kiragadott Orbán Viktor sirámai. Azzal kéne már leszámolni, hogy a népben van a hiba, ha nem nézi a szakadatlan észosztást és ájtatosságot. Nem mintha a nép rendben lenne, de mégiscsak bonyolultabb leváltani, mint a tévé vezetését. A hírtelevízió nem a megfelelõ fegyverzet egy Gyurcsány Ferenccel szemben, csókolom. Átöltözik, domborít, szórakoztat, leereszkedik. Felemelni négy év nem elég. Ez a játékszabály. Forrás: Tóta W. Árpád – Index
jó ha figyelünk
Kóczián Péter Október végi péntek este, Hír-tévé: BayerLovas Liszkay-Csermely. Perzsel a téma, meg Pörzse, aki még néha(i) Borókai Gábornak is „túl érdes volt” (Heti Válasz, szept. 9.). Meg Kerényi Imre is – (lásd ugyanott!). Forr a gondola Fórum. Egymást szavazzák le, egyre lejjebb a bejelentkezõk. Meg végszavaznak: „Vége, a ballib stáb átvette a hatalmat a Hír Tévében”! Bayer Zsolt végszavára pedig – „Becsüljük meg a Hír Tévét, mert nekünk csak ez az egy van!” – egy replika a sok Fórumos közül: „Ezt nekünk mondta? Mi csináltunk tarvágást?!” A letaroltak: Pörzse – Kerényi – Gulyás. Kóczián a megvágott Orbán-interjút követõ tulajdonosi beavatkozások ellen tiltakozva mondott le. Kerényi nyilvános szolidaritás-adást kívánt szervezni. Demonstrációt rendezni élõ adásban. Csermely Péter nem érti, miért nem kívánta megszólaltatni a demokratikus Kerényi a másik, jelesül a Hír Tévé új vezetõsége képviselõjét is ebben a tervezett adásban. Miért hisztéria-politizál? Kerényi, a híres demokrata, az egykori Demokratikus Chartás…! Így önmaga ellen állít ki bizonyítványt. Egyoldalúsága a Hír Tévében nem kívánatos. Quod Erat Demonstrandum! Egy gondola Fórumos vélemény: „Így szokták a jobboldalon. Saját tapasztalatból tudom. Úgy nyírják a sajátjaikat, mint a répát!” Íme, így fest egy toleráns répa – Kerényi Imre – 1992-bõl: az akkori nyilatkozata szerint „Széthasított fa az ország, a két résznek meg kell egymással állapodnia, vagy ha nem illenének össze, akkor is legalább tolerálják egymást…. Nem lehet abból kiindulni, hogy én vagyok a kincs, és mindenki más kutya.” „Minden szerkesztõségnek, színháznak megvan a maga hisztérikusa, és össztársadalmi ér-
dek, hogy az ország ne õket kövesse…, hanem a kiegyezések vegyék át a prímet. Én igenis a paktumok híve vagyok!” (Népszabadság: 1993. Július 3.) E paktumos idõszak terméke a Charta tüntetésen mondott ítélete is: „Az eredendõ bún az elsõ lakitelki találkozón történt, ahova nem hívtak meg bizonyos ellenzéki csoportosulásokat, ott hasíttatott kettõbe az egy.” Avagy a Népszava 1992. május 30-i számában így minõsít Kerényi Imre: ” …a személyiségek megbillentek, összezavarodtak, instabillá váltak, és sokukból éppen az intolerancia bújt elõ…..Le kell szokni a szélsõségekrõl, mert ez idegbajossá tesz minket, állampolgárokat. Túl nagy a lárma, túl agresszívek a cselekedetek, s ettõl azt hisszük, hogy nagyobb a baj, mint amekkora.” Eltelik néhány esztendõ, és 2002 november 23-án az azóta jobblétre szenderült balliberális orgánumban, a Magyar Hírlapban már így reagál a fõvárosi közgyûlés SZDSZ-es elnöke a Kerényi Imre által generált a Madách téri labdás tüntetésre: ”Én személy szerint még a névelõit is kártékonynak tartom…Azt is tapasztaljuk, hogy a szélsõséges kijelentések megosztják a Madách Színház társulatát, a színházi szakmát…, a testület foglalkozik a szélsõséges nézetekkel politizáló igazgató ügyével.” Mintha a Hír Tévé új vezetõi közül Liszkay Gábor, vagy éppen a kolléga, Csermely Péter szólt volna 2004. októberének a végén. Hát akkor most valaki mondja meg: a Hír Tévé esetében hol és mikor hasíttatott kettõbe az egy? És Kerényi Imre esetében, aki a „paktumok híve”, akinek a személyisége ugyebár „nem vált instabillá”, és belõle nem „bújt az intolerancia elõ”?! Akit nem tett „idegbajossá a szélsõségesség”, aki nem „túl agresszív”, és nem cselekszik úgy, hogy ettõl mi, a Hír Tévé nézõi „azt higgyük, hogy nagyobb a baj, mint amekkora”?! „A hír szent, a vélemény szabad” – ez a korrekt, kiegyensúlyozott és méltányos újságírásnak az aranyszabálya. A Hír Tévé szent? Szentebb volt „azelõtt”, vagy most lett azzá? Korrekten, méltányosan és kiegyensúlyozottan kijelenthetõ, hogy bármely idõszakát kívánja valaki szentté avatni, az összekeveri a szezont a fazonnal, a hír-t a tévével. Ez a mi szabad véleményünk. Egyébként továbbra is sokan vagyunk arra kíváncsiak, „mekkora a baj”? Forrás: szil – gondola
7
Mit tanulhatunk mi, magyarok Huntingtontól? Samuel P. Huntington „A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása” c. könyve 1996-ban jelent meg elõször. Pillanatok alatt világszerte nagy érdeklõdést keltett, és lépten nyomon hivatkoznak rá, vitatkoznak fölötte. 2002-ben, az Európa Kiadó kitûnõ magyar fordításban is megjelentette. A több, mint 600 oldalas könyv a következõ kérdésköröket tárgyalja: a „civilizációk” fogalma; az egyetemes Civilizáció kérdése; a hatalom és a kultúra kapcsolata; az erõegyensúly eltolódása a civilizációk között; a kulturális õshonosodás a nem nyugati társadalmakban; a nyugati univerzalizmus (az egységes, egyszínû emberiségben való gondolkodás) elõidézte konfliktusok; a muzulmán harciasság és a kínai magabiztosság; a törésvonal-háborúk okai és dinamikája; a Nyugat és a civilizációk világának jövõje; a népességnövekedés döntõ hatása az instabilitásra és az erõegyensúlyra. Huntington végkövetkeztetése: „Az elkövetkezendõ idõszakban a világ békéjét leginkább a civilizációk segítségével létrehozott nemzetközi rend háríthatja el. [7.-8. old.]” Továbbá „Sokan mutattak rá arra, hogy a világ nagy vallásai – a nyugati kereszténység, az ortodox vallás, a hinduizmus, a buddhizmus, az iszlám, a konfucianizmus, a taoizmus és a judaizmus – függetlenül attól, hogy milyen mértékben osztják meg az emberiséget, néhány kulcsfontosságú dologban azonos nézeteket vallanak. Ha az emberiség egyszer majd egy univerzális civilizáció megteremtésén fog fáradozni, akkor ezeket a közös jellemzõket kell megtalálnia és felhasználnia. Így az önmegtartóztatás és a közös közvetítés törvénye mellett, a multicivilizációs világ békéjének harmadik feltétele a közös jellemzõk törvénye lesz majd: minden civilizációnak meg kell keresnie azokat az értékeket, intézményeket és gyakorlatokat, melyek vagy melyekhez hasonlók más civilizációkban is megtalálhatók.” [552.-554.old.] 8
Ebben az írásban nem érintem valamennyi tárgykört, hanem – a megközelítési mód lényegén kívül – csak azokat, amelyekbõl – úgy gondolom – a magyarság és a vele együttélni kívánó népek stratégiája számára fontos következtetések vonhatók le. 1. A civilizációk huntingtoni fogalma és a világcivilizációközpontú megközelítése Egy civilizáció – elsõ megközelítésben – vallás, társadalmi szerkezet, szokások, irodalom, intézmények, meghatározó értékek, területi, politikai haza együttese. [34. és 64. old.] Huntington több, klasszikusnak tekinthetõ meghatározást is idéz. Íme közülük kettõ: Wallerstein szerint egy civilizáció „a világszemléletek, a szokások, a struktúrák és a (mind anyagi, mind szellemi értelemben vett) kultúrák sajátos összefüggésrendszere, mely egyfajta történelmi egészet alkot, és amely egymás mellett él (ha nem is mindig egyidejûleg) a jelenség más változataival.” Durkheim és Mauss számára egy civilizáció „egyfajta erkölcsi közeg, mely kiterjed bizonyos számú nézetre, és minden egyes nemzeti kultúra csak egy konkrét formája az egésznek.” Ez a fogalom nem a mi korunk találmánya. Mint Huntington írja: „A civilizációt meghatározó kulcsfontosságú kulturális elemeket klasszikus formában az athéniek fogalmazták meg, amikor biztosították a spártaiakat, hogy nem árulják el õket a perzsáknak: «Még ha akarnánk se tehetnénk ezt, sok nyomós okból. Az elsõ és legfontosabb az, hogy a perzsák felégették és lerombolták isteneink képmásait és hajlékait. Mindennél fontosabb kötelességünk, hogy ezért bosszút álljunk, így hát nem köthetünk szerzõdést azokkal, akik ezeket a rémségeket elkövették. Másodszor: a helléneket jó ha figyelünk
összeköti a közös eredet és a közös nyelv, közösek templomaink és áldozati szertartásaink, azonos az életmódunk: elképzelhetetlen, hogy az athéniek mindezt megtagadják.»” Huntington fontos kiemelése: „A civilizációt meghatározó összes objektív elem közül . . . a legfontosabb rendszerint a vallás, amint azt az athéniek is hangsúlyozták. Az emberiség történelmének fõ civilizációit igen jelentõs mértékben azonosították a világ legnagyobb vallásaival. Azok a népek, amelyek etnikailag és nyelvükben ugyan azonosak, de vallásuk különbözik, képesek egymás ellen rémtetteket elkövetni, amint megtörtént Libanonban, a volt Jugoszláviában és az indiai szubkontinensen.” [51.-52.old.] Vannak, akik a vallást, az anyagon túli valóságban való hitet meghaladott világnézetnek, így például a Szent Korona eszme elfogadását modern emberhez méltatlan, elavult maradványnak tartják. Itt érdemes figyelmüket felhívni arra, hogy Huntington „a vallás világméretû megújulásáról” ír, és ennek néhány példáját is idézi: „1944-ben a huszonöt évesnél fiatalabb oroszok 30%-a állította azt, hogy ateistából istenhívõvé vált. Az aktív templomok száma Moszkva térségében az 1988-ban regisztrált 50-rõl 1993-ban már 250-re emelkedett . . . Közép-Ázsián végigsöpört az iszlám feltámadás. Itt 1989-ben 160 mûködõ mecset és 1 medresze (iszlám szeminárium) létezett; 1993 elejére viszont már körülbelül 10 000 mecset és 10 medresze mûködött.” [146.old.] Huntington – könyve létjogosultságát indokolva – megállapítja: „Szükségünk van explicit vagy implicit [nyílt vagy rejtett – S.I.] modellekre, hogy képesek legyünk 1. felismerni a valóság rendszereit és általános törvényszerûségeit; 2. megérteni az ok-okozati kapcsolatokat a jelenségek között; 3. megérezni és – némi szerencsével – megjósolni a jövõ fejleményeit; 4. megkülönböztetni a fontosat a lényegtelentõl; és 5. megállapítani, milyen utat kell követnünk, hogy elérjük céljainkat.” [29.old.] Amikor a hidegháború véget ért, különféle világpolitikai térképek vagy paradigmák születtek: a) Egyetlen világ: eufória és harmónia (Fukuyama: vége a történelemnek). b) Két világ: mi és õk. c) Kb. 184 állam. Az államok az elsõdleges, sõt egyetlen fontos szereplõk a világpolitika színterén. d) Teljes káosz. [30.-39.old.] E négy paradigma mindegyike megközelíti a valóságot, azonban mindegyiküknél jobban közelíti meg a civilizáció-központú személet. Huntington szerint korunk meghatározó jelentõségû civilizációi a következõk: nyugati, latin-amerikai, (fekete-)afrikai, iszlám, kínai, hindu, ortodox, buddhista, japán. A civilizáció-központú paradigma fõ állításai a felsorolt négy világkép-változat tükrében: „ad a) Az egységesülés erõi valóban mûködnek a világban, és pontosan ezek gerjesztik a kulturális elkülönülés és a civilizációs öntudat ellenerõit; ad b) a világ bizonyos értelemben valóban két részre osztható, de a lényegi különbség a Nyugat mind ez idáig domináns civilizációja és az összes többi civilizáció között van, amelyek viszont kevés közös vonással rendelkeznek, ha rendelkeznek egyáltalán ilyenekkel, röviden a világ nyugati «egy»-re és a nem nyugati «sok»-ra tagolódik; ad c) a világpolitikai események legfontosabb szereplõi jelenleg a nemzetállamok, és a jövõben is azok maradnak, de érdekeiket, társulásaikat és konfliktusaikat egyre inkább kulturális és civilizációs tényezõk alakítják; jó ha figyelünk
ad d) a világ valóban anarchisztikus, bõvelkedik törzsi és nemzetiségi konfliktusokban, de a stabilitást leginkább fenyegetõ konfliktusok a különbözõ civilizációkhoz tartozó államok vagy államcsoportok konfliktusai.” [41.old.] Állításait Huntington az elmúlt 100-150 év világtörténelmébõl vett elképesztõen gazdag tényanyaggal támasztja alá. 2. A magyarság egyik „civilizációs családja” – a nyugati civilizáció Huntington Magyarországot a nyugati civilizáció körébe sorolja. Ha azonban összehasonlítjuk a Nyugat és Magyarország civilizációs meghatározóit – a számos egybeesés mellett – fontos különbségek is adódnak. Ugyanakkor fontos közös vonások vannak Magyarország és a keleti civilizációk jellemzõi között. A továbbiakban – Huntingtonra támaszkodva – kifejtjük ezt az állítást, majd megpróbálunk ebbõl néhány, a magyarság történelmi stratégiája számára hasznosítható következtetést levonni. A nyugati civilizáció fõ ismérvei Huntington szerint: vallás, nyelv, az állam és az egyház szétválasztása, jogállamiság, társadalmi pluralizmus, képviseleti testületek, individualizmus. A nyugati civilizáció történelmi jelenségei: a római katolicizmus, a feudalizmus, a reneszánsz, a reformáció, a területi terjeszkedések és a gyarmatosítás, a felvilágosodás, a nemzetállamok kialakulása. [223.old.] Hogyan jellemzi Huntington a Nyugat történelmi szerepét, és helyét az átalakulóban lévõ világban? „A civilizációk közül egyedül a Nyugat az – írja -, melynek már korábban is nagy, idõnként katasztrofális hatása volt más civilizációkra. . . . Ahogy más civilizációk relatív hatalma növekszik, úgy halványul a nyugati kultúra vonzása, és a nem nyugati népek egyre nagyobb önbizalommal és elkötelezettséggel tekintenek saját kultúrájukra. A Nyugat és a többiek viszonyának központi problémája azokban a nyugati – fõleg amerikai – erõfeszítésekben rejlik, melyek disszonáns módon igyekeznek pártolni egy univerzális [egységes világ-civilizációvá váló – S.I.] nyugati kultúrát, miközben ebbéli képességei egyre korlátozottabbak. A kommunizmus összeomlása megerõsítette a Nyugatban azt a nézetet, hogy demokratikus liberális ideológiája gyõzedelmeskedett és ezáltal egyetemesen érvényessé vált – ami elmélyítette ezt a disszonanciát. A Nyugat, különösen az Egyesült Államok, mely mindig is missziót teljesítõ országként tekintett önmagára, úgy hiszi, hogy a nem nyugati népeknek el kellene kötelezniük magukat a demokrácia, a szabad piac, a korlátozott hatalmú kormány, az emberi jogok, az individualizmus, a törvények nyugati értékei mellett, és saját intézményeikben is ezeket az értékeket kellene megvalósítaniuk. Más civilizációk kisebbségei ugyan üdvözlik és számon kérik ezeket az értékeket, de a nem nyugati kultúrák uralkodó nézetei hol szkeptikusak, hol pedig ellenségesek velük kapcsolatban. Ami univerzalizmusként tûnik fel a Nyugatnak, az imperializmus a többiek szemében.„ [299.-300.old.] „A nem nyugatiak általában nem haboznak rámutatni a nyugati elvek és a nyugati gyakorlat között húzódó szakadékra. A képmutatás, a kettõs mérce alkalmazása képviseli azt az árat, amit az univerzalizmus magasztosságáért fizetni kell. A demokrácia valóban pártolandó [hirdeti a Nyugat – S.I.], de nem akkor, ha iszlám fundamentalistákat segít hatalomra. Irán és Irak ne fegyverkezzen, de Izraelnek ugyanezt persze szabad. A szabadkereskedelem a gazdasági növekedés elixirje, de nem a mezõgazdaság esetében. Az emberi jogok problémákat okoznak Kínában; Szaud Arábiában ugyanakkor minden rendben van. Az olajban gazdag Kuvait elleni agresszió tûrhetetlen, de az olajban szegény Bosznia elleni, persze nem. A kettõs mérce gyakorlati alkalmazása elkerülhetetlen ár az egyetemes elvek hirdetéséért cserében.” [301.old.] „Egy, a nem nyugati népek között végzett közvélemény-kutatás során az IMF [Nemzetközi Valutaalap – S.I.] bizonnyal elnyerné a pénzügyminiszterek és pár más személy támogatását, de .. . a tömeg Georgij Arbatovval értene egyet, aki 9
szerint az IMF tisztviselõk „újbolsevikok, akik szeretik kisajátítani mások pénzét, gazdasági és politikai viselkedés-formáik nem demokratikusak, idegen szabályokat kényszerítenek a népekre, és elfojtják a gazdasági szabadságot.” [300.-301.old.] „Politikai függetlenségüket megszerezve a nem nyugati államok szeretnének megszabadulni a nyugati gazdasági, katonai és kulturális uralom alól. A kelet-ázsiai társadalmak útban vannak afelé, hogy gazdaságilag egyenértékûek legyenek a Nyugattal. Ázsiai és iszlám államok egyaránt keresik a módját annak, hogy a Nyugat katonai erejét rövid úton ellensúlyozni tudják. A nyugati civilizáció egyetemességre törekvése, viszonylag hanyatló ereje és más civilizációk egyre növekvõ kulturális törekvései biztosítják, hogy a Nyugat és a többiek viszonya a jövõben korántse legyen zökkenõmentes.” [301.old.] Huntington statisztikai adatok sorával támasztja alá a Nyugat viszonylagos hanyatlására vonatkozó állítását. „Összegezve – írja -, egészében véve a Nyugat marad a legerõsebb civilizáció a 21. század elsõ évtizedeiben is. Ezen túl valószínûleg továbbra is jelentõs fölénnyel bír majd a tudományos tehetségek, a kutatási és fejlesztési kapacitás, és a – polgári valamint katonai – technikai innováció terén. A többi erõforrás fölötti ellenõrzés azonban egyre inkább megoszlik a nem nyugati civilizációk mag-államai és vezetõ országai között. A Nyugat fennhatósága e források fölött az 1920-as években tetõzött, és azóta rendszertelenül, ám jelentõsen csökken. A 2020-as években – száz évvel az említett tetõzés után -, a Nyugat feltehetõen a világ területének mintegy 24%-át fogja ellenõrizni (a 49%-os csúcsponthoz képest), a világ össznépességének 10%-át mondhatja majd magáénak (az egykori 48%-hoz képest), a világ társadalmilag mobilizálódott népességének talán 15-20%-át tömöríti, a világ gazdasági termelésébõl kb. 30%-kal fog részesedni (a mintegy 70%-os csúcshoz képest), az ipari termelésbõl talán 25%-kal (a 84%-os csúcshoz képest), és a világ katonai személyi állományának kevesebb mint 10%-a fog szolgálni hadseregeiben (a korábbi 45%-hoz képest).” [135.-136.old.] „A gazdasági és demográfiai kérdéseknél sokkal jelentõsebb problémát jelent a Nyugat erkölcsi hanyatlása, kulturális öngyilkossága és politikai megosztottsága. Az erkölcsi hanyatlás gyakran emlegetett jelei a következõk: 1. elharapózik az antiszociális viselkedés: nõ a bûnözés, a kábítószer fogyasztás és az erõszak; 2. a család, mint modell elveszti vonzerejét; növekszik a válások, házasságon kívül született gyermekek száma, megnõ a fiatalkorú terhesség és a gyermeküket egyedül nevelõk aránya; 3. csökken az önkéntes szervezetekben való tagság, és a tagság iránti bizalom, vagyis hanyatlásnak indul a «társadalmi tõke» – legalábbis ami az Egyesült Államokat illeti; 4. általánosan gyengül a «munkamorál», s elõtérbe kerül az egyéni élvezet kultusza; 5. csökken a tanulás és a szellemi tevékenység iránti hajlandóság – az Egyesült Államokban ez különösen az alacsonyabb iskolázottságú embereknél figyelhetõ meg.” [524.-525.old.] A Nyugat történelmi szerepét illetõen – mint láttuk – Huntington megállapítja, hogy „a civilizációk közül egyedül a Nyugat az, melynek már korábban is nagy, idõnként katasztrofális hatása volt más civilizációkra.” [300.old.] Továbbá „A Nyugat és a többiek viszonyának központi problémája azokban a nyugati – fõleg amerikai – erõfeszítésekben rejlik, melyek disszonáns módon igyekeznek pártolni egy univerzális nyugati kultúrát . . .” [299.old.] Ennek az „univerzalizmusnak” van egy fontos aspektusa, mire Huntington csak érintõleg utal, amikor ezt írja: „Ami univerzalizmusként tûnik fel a Nyugatnak, az imperializmus a többiek szemében.” [300.old.] Ezt a szálat Huntington nem fejti tovább, bizonyára azért, mert a civilizáció-központú világkép szempontjából nem tartja meghatározónak. Ha megtenné, kiderülne, hogy a következõ megállapítása nem teljesen pon10
tos: „A világpolitikai események legfontosabb szereplõi jelenleg a nemzetállamok, és a jövõben is azok maradnak . . . „ [41.old.] Ez helytálló lehet a nem nyugati civilizációk esetében, de – egy kb. 300 éve megindult folyamat következtében – a nyugati civilizációra egyre kevésbé érvényes. Megjelent ugyanis a történelem színpadán – Drábik János kifejezésével élve – a „háttérhatalom”, az óriási magánvagyonok fölött rendelkezõk maroknyi csoportja, amely szervezetten és tervszerûen, nagy mértékben befolyásolja a világtörténelmet. Az e csoporthoz tartozók ugyanis nem kötõdnek nemzetállamokhoz, a nemzetállamok fölött állnak, bár Huntington elemzése alapján megállapíthatjuk, hogy a csoport egészében a nyugati civilizáció része. Az az „univerzalizmusra való törekvés”, amirõl Huntington könyvében olvasunk, lényegében tehát azonos, de legalábbis nagy mértékben átfed e háttérhatalmi csoportnak azon törekvésével, hogy egységes, a pénzhatalomnak alávetett világállamot hozzon léte. Ennek modelljét szépirodalmi formában Orwell „1984” c. könyvébõl ismerjük. (A háttérhatalom eddigi történetére és intézményi szervezetére vonatkozóan lásd Drábik János „Uzsoracivilizáció” c. könyvét. Gold Book Kft. 2002. E könyv egyik fontos szakirodalmi forrása annak a Quigly-nek a munkássága, aki Huntington számára is forrásul szolgált. Lásd a 12. fejezet 4. jegyzetét.) 3. A magyarság másik „civilizációs családja” – az ázsiai, konfuciánus jellegû civilizációk A nyugati civilizáció és az ázsiai civilizációk közti határ azon a vonalon húzódik, „mely századok óta elválasztja a nyugati kereszténységet a muzulmán és ortodox népektõl. E vonal történeti elõzményei a Római Birodalom 4. századi szétesése, illetve a Német-Római Birodalomnak a 10. században történt megalapítása közötti idõzónában keresendõk. Legalább ötszáz éve itt húzódik a határ. Északról indul, végigfut azon a területen, ami ma Finnországot Oroszországtól és Oroszországot a balti államoktól (Észtország, Lettország, Litvánia) elválasztja; átmegy Belorusszia nyugati területein, Ukrajnán, elválasztva a görög-katolikus nyugati részeket az ortodox keletiektõl, áthalad Románia azon részein, ahol a katolikus magyar lakosságú Erdély helyezkedik el, végigmegy a hajdani Jugoszlávián, melyet azon a ponton vág ketté, ahol Szlovénia és Horvátország határolja a többi köztársaságot. A Balkánon ez a vonal természetesen egybeesik az osztrák-magyar birodalom és az Ottomán Birodalom közötti történelmi határvonallal. (Lásd a térképet a következõ oldalon.) Ez Európa kulturális határvonala, mely a hidegháborút követõ világban Európa és a Nyugat politikai és gazdasági határaként is mûködik.” [257.-259.old.] Magyarország tehát miután számos évszázadon keresztül, Árpádig egyértelmûen „ázsiai civilizációs családhoz” tartozott, a nyugati és az ázsiai civilizációk közti éles határvonal kialakulásával a nyugati civilizáció és az ázsiai civilizációk határára került, és – mint majd igyekszünk kimutatni – a magyarság és a vele együttélni kívánó népek (Magyarország Szent Koronája népei) egy olyan sajátos civilizációt alakítottak ki, amely mind a nyugati civilizáció, mind a nagyrészt a konfucianizmus által meghatározott ázsiai civilizációk fontos vonásait hordozza. Az elõbbiekben áttekintettük – Huntington szemével – a nyugati civilizációt, most tegyük meg ugyanezt a konfucionizmus által meghatározott ázsiai civilizációkkal. Ebbe a „civilizációs családba” tartozik Kína, Japán, Honkong (azóta visszatért Kínához), Tajvan (amelyet Kína a maga részének tekint), Korea, Szingapur, Malajzia, Thaiföld, Vietnam, Mongólia. Ha eltekintünk Mongóliától és Észak-Kóreától, és hozzávesszük ezekhez az országokhoz az iszlám civilizációhoz tartozó Indonéziát, megkapjuk azt a kelet-ázsiai területet, amelyrõl Huntington a következõket állapítja meg: „A 20. század második felének egyik legjelentõsebb világméretû eseménye a kelet-ázsiai gazdasági fejlõdés volt. A folyamat az ötvenes évenes években kezdõdött Japánban, és egy ideig úgy hitték, hogy ez az ország lesz a ritka kivétel, vagyis az a nem nyugati állam, amely sikerejó ha figyelünk
sen hajtja végre a modernizálást és válik gazdaságilag fejletté. A gazdasági fejlõdés folyamata azonban kiterjedt a «négy kistigrisre» (Honkong, Tajvan, Dél-Kórea és Szingapur) majd pedig Kínára, Malajziára, Thaiföldre és Indonéziára – az utóbbi idõkben pedig egyre inkább jelentkezik a Fülöp-szigeteken, Indiában és Vietnamban is. Ezek az országok gyakran egy évtizeden át vagy akár ennél is hosszabb ideig tudtak 8-10%-os, sõt még nagyobb átlagos éves növekedést fenntartani. . . . Vagyis a kivétel többé már nem Japán, hanem egyre inkább egész Ázsia. . . . Az a koncepció, mely a jólétet a Nyugattal, az alulfejlettséget pedig a nem Nyugattal azonosítja, nem fogja túlélni a 20. századot. Az átalakulás tempója gyors. . . . Míg a kilencvenes években Ázsia a második valamint a harmadik legnagyobb gazdaságot mondhatta magáénak, valószínû, hogy 2020-ra az öt legnagyobb gazdaság közül néggyel, a tíz legnagyobb közül héttel Ázsia fog rendelkezni. Elképzelhetõ, hogy erre az idõre a gazdasági össztermék több mint 40%-át ázsiai társadalmakban állítják majd elõ. A versenyképes gazdaságok legnagyobb része is valószínûleg ázsiai lesz. . . . A sikeres gazdasági fejlõdés önbizalmat szül és öntudatossághoz vezet azoknál, akik létrehozták és részesülnek belõle. A hatalomhoz hasonlóan a jólét az erény feltételezett bizonyítéka, az erkölcsi és kulturális fennsõbbség záloga... 1993-ban Tommy Koh nagykövet megjegyezte, hogy «kulturális forradalom söpört végig» Ázsián, amelynek része a «növekvõ önbizalom», ami azt jelenti, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a sajátos kulturális indítások; azok, amelyek az egyes ázsiai országokat jellemzik, és azok a közös vonások is, amelyek megkülönböztetik az ázsiai kultúrákat a nyugatitól... Így kerül elõtérbe a kínai kulturális konfucionizmus, amirõl 1994- ben egy honkongi vezetõ ekként beszélt: «Mi, kínaiak nacionalistáknak érezzük magunkat, . . . kínaiak vagyunk, és büszkék vagyunk rá.» A kilencvenes évek elején magában Kínában is kialakult «az a tömeges vágy, hogy az emberek visszatérjenek mindahhoz, ami igazán kínai, és ami ugyanakkor nemritkán patriarchális, primitív és tekintélyelvû. Ebben a történelmileg visszatérõ gondolatban a demokrácia – akárcsak a leninizmus – diszkreditálódik, újabb idegenszerû teherré válik.» A 20. század elején a kínai értelmiségiek . . . a kínai visszamaradottság forrásaként határozták meg a konfucionizmust. A nyolcvanas években a kínai kormány azzal igyekezett elõsegíteni a konfucionizmus iránti érdeklõdést, hogy azt a kínai kultúra «fõsodraként» határozta meg. A konfucionizmusért természetesen az a Li Kuan-ju is rajongott, aki Szingapur sikerének forrását látta benne, és aki idõközben a világ szemében a konfuciánus értékek legfõbb hirdetõjévé vált. A kilencvenes években a tajvani kormány «a konfuciánus gondolat örököseként» hirdette magát, és Li Teng–huj elnök Tajvan demokratizálódási folyamatának gyökereit a kínai «kulturális örökségben» kereste, amelyet Kao Jao-ig (i.e.21.század), Konfuciuszig (i.e.5.század) és Menciuszig (i.e.3.század) vezetett vissza... A nyolcvanas években a sikeres japán gazdasági fejlõdés fényében látványosan kidomborodtak az amerikai gazdaság és az amerikai társadalmi rendszer hibái és «hanyatlása»; a japánok ekkor egyre inkább kiábrándultak a nyugati modellekbõl, egyre magabiztosabban hirdették, hogy sikerük kulcsa saját kultúrájukban keresendõ.” [158.-165.old.] A nem nyugati civilizációk jelenlegi fejlõdési szakaszának fontos jelensége az, amit Huntington – Ronald Dore nyomán – „második generációs õshonosodási jelenségnek” nevez. „Mind az egykori nyugati gyarmatokon, mind pedig a független országokban – például Kínában és Japánban – az elsõ «modernizáló» vagy «függetlenedés utáni» nemzedék gyakran szerezte képesítését külföldi (nyugati) egyetemeken, kozmopolita (nyugati) nyelveken. . . . A jóval nagyobb második generáció zöme ezzel szemben otthon szerzi meg képesítését . . . és az oktatás nyelve mindinkább helyi, semmint a gyarmati nyelv. Ezek az egyetemek «jóval felszínesebb kapcsolatot teremtenek a nagyvárosi világ kultúrájával», «a tudás pedig fordítások révén õshojó ha figyelünk
nosodik . . . »miközben a nyugati befolyás visszaszorul, a fiatal feltörekvõ vezetõk már nem folyamodhatnak többé a Nyugathoz erõért és jólétért. A siker eszközeit saját társadalmukon belül kell megtalálniuk, ezért alkalmazkodniuk kell értékeihez és kultúrájához. Az õshonosodás folyamatának nem feltétlenül kell kivárnia a második generációt. A rátermett, érzékeny és alkalmazkodó elsõ generációs vezetõk maguk is õshonosodnak. Hogy csak három nevezetes esetet említsünk: Mohammad Ali Jinnah, Harry Lee és Solomon Bandaranaike. Õk sorrendben Oxford, Cambridge és a Lincoln’s Inn kitûnõ hallgatói voltak, remek ügyvédek, és társadalmuk elitjének erõsen elnyugatiasodott tagjai. Jinnah elkötelezett marxista volt. Lee egy brit miniszter szavaival «a legkiválóbb, megveszekedett angol Szueztõl keletre». Bandaranaike keresztény nevelésben részesült. Ám ahhoz, hogy nemzetüket a függetlenségig, sõt azon túlra vezessék, õshonosodniuk kellett. Visszatértek õseik kultúrájához, és közben idõnként identitást, nevet és meggyõzõdést változtattak. M.A.Jinnah angol ügyvéd Pakisztánban Qaid-i-Azam néven, a korábbi Harry Lee pedig Li Kuan-ju lett. A marxista Jinnah a pakisztáni állam alapjának számító iszlám buzgó hirdetõjévé vált. Az «angol» Lee már megtanulta a mandarin nyelvet, és Li-ként a konfucianizmus értõ hívévé vált. A keresztény Bandaranaike áttért a buddhizmusra, és a szingaléz nacionalizmus felé fordult. A nyolcvanas és kilencvene években az õshonosodás az egész nem nyugati világban általánossá vált. . . . A hatvanas-hetvenes években a fejlõdõ országok nyugatias és Nyugat-párti kormányait puccsok és forradalmak fenyegették; a nyolcvanas-kilencvenes években az a fokozódó veszély fenyegeti õket, hogy választások útján távolítják el õket a hatalomból. A demokratizálódás ütközik a nyugatosodással, és a demokrácia lényegébõl fakadóan lokalizáló, nem pedig kozmopolizáló folyamat. A nem nyugati társadalmakban a politikusok nem azzal nyerik meg a választásokat, hogy kinyilvánítják, mennyire nyugatiak. A választási verseny inkább arra ösztönzi õket, hogy megtalálják azt, ami meggyõzõdésük szerint a választók fülének a legkedvesebben cseng, és ezek általában etnikai, nacionalista és vallási természetû szólamok.” [139.- 142.old.] „Az õshonosodás és a vallásos érzelmek újjáéledése világméretû jelenség. A leginkább talán mégis abban a nyugati világgal szembeni kulturális öntudatban és azokban a felé irányuló kihívásban nyilvánulnak meg, melyek Ázsiából és az iszlám világból erednek – ezek váltak a 20. század utolsó negyedének dinamikus civilizációivá. . . . Az ázsiai kihívás érzékelhetõ az összes kelet-ázsiai civilizációban – legyen az kínai, japán, buddhista vagy muzulmán -, melyek hangsúlyozzák a Nyugattól való különbözõségüket, valamint idõnként azokat a közös vonásokat is, melyek valamennyiükben megtalálhatók, s melyeket gyakran a konfucianizmussal azonosítanak. Az ázsiaiak és a muzulmánok egyaránt azt emelik ki, hogy az õ kultúrájuk magasabb rendû, mint a nyugati.” [157.old.] Mi is hát az a konfucianizmus, amely Huntington elemzése és – úgy tûnik – a kelet-ázsiai társadalmak tudata szerint is ilyen szoros kapcsolatban van az utóbbi évtizedek történelmi jelentõségû kelet-ázsiai gazdasági fellendülésével, és megóvja õket attól, hogy náluk is uralkodóvá váljék a Nyugaton tapasztalható erkölcsi hanyatlás? Az egyik fontos jellemvonást Li Kuan-ju, a már többször idézett maláj miniszterelnök a következõképpen fogalmazza meg: „A kelet-ázsiai kultúra értékei – mint például a csoportérdekek elsõbbsége az egyéni érdekekkel szemben – elõsegítik a gyors fejlõdéshez szükséges összefogást.” Majd „A japánok és koreaiak munkaerkölcse – amelynek összetevõi a fegyelem, a lojalitás és a szorgalom – motiváló erõként mûködött az adott országok gazdasági és társadalmi fejlõdésében. E munkaerkölcs forrása az a filozófia, amely szerint a csoport és az ország mindig jóval fontosabb, mint az egyén.” Huntington idéz egy kínai másként gondolkodót, aki szerint az egyik legfõbb kelet-ázsiai azonosság „a konfucianizmus értékrendszere, mely a történelem folyamán fennmaradt, és amelyet a régió több állama is vezérelvének tart. Különösen azon vonásai, melyek takarékosságra, a családra, a munkára és a fegyelemre irá11
nyulnak. Hasonlóan fontos vonás, hogy egyformán elutasítják az individualizmust, és lényegében mindenütt a «puha» tekintélyelvûség vagy a demokrácia nagyon korlátozott formái uralkodnak.” [167.-168.old.] Fontos megállapítás, amelyet Mahathir szingapuri miniszterelnök tett az európai államfõk elõtt 1996-ban: „Az ázsiai értékek egyetemes értékek, az európai értékek európai értékek.” Ezzel nem kevesebbet jelentett ki, mint azt, hogy az ázsiai értékek megfelelnek a természetjognak, azaz a kozmikus (isteni) világrend emberiségre vonatkozó törvényeinek, míg az európai értékek nem, vagy csak részlegesen. E felsõfokú értékelés jogosultságával szemben Huntington a következõk szerint fejezi ki kételkedését: „A kelet-ázsiaiak szemében a gazdasági prosperitás az erkölcsi felsõbbrendûség bizonyítéka. Ha egyszer India felváltaná Kelet-Ázsiát, és a világ gazdaságilag leggyorsabban fejlõdõ területévé válnék, akkor a világnak fel kellene készülnie a hindu kultúra felsõbbrendûségét hirdetõ himnuszokra. Ezek arról szólnának, hogy tulajdonképpen a kasztrendszer volt a gazdasági fejlõdés igazi motorja...” [168170.old.] Azt mindenesetre el kell ismernünk, hogy a konfucianizmusnak a közösséget elõtérbe helyezõ értékrendje sokkal közelebb áll az Evangélium általános szeretet-parancsához, mint a nyugati civilizációban mintegy háromszáz éve egyre inkább uralkodóvá váló szélsõséges individualizmus, egyszerûbb szóval: önzés. Jó példája a közös kelet-ázsiai értékek alapján végbement társadalmi megújulásnak Szingapúr. (Lásd az 1. függeléket.) A konfucianizmus – vagy mondjuk így: a kelet-ázsiai értékrend – itt idézett ismertetéséhez egy kiegészítés kívánkozik. Azt olvastuk, hogy a kelet-ázsiaiak számára „... a demokrácia – akárcsak a leninizmus – diszkreditálódott, újabb idegenszerû teherré válik.” [163.old.] Majd „. . . fontos vonás, hogy . . . lényegében mindenütt «puha» tekintélyelvûség, vagy a demokrácia nagyon korlátozott formái uralkodnak.” [168.old.] Ezek a megfogalmazások félreérthetõk, úgy is értelmezhetõk, hogy a konfuciánus (kelet-ázsiai) értékrend nem a vezetettekkel egyetértésben és javukra kormányzó közhatalmi rendszereket (a természetjog-alapú közhatalmi rendszereket – röviden: a természetes közhatalmat) pártolja. Ez nyilvánvalóan nem így van. Amikor ezekben a civilizációkban a „demokrácia” elutasításával találkozunk, nem a népuralomnak (hiszen ez a „demokrácia” szó szerinti jelentése) valamilyen eszményi rendszerére kell gondolnunk, hanem a Nyugat országaiban ténylegesen mûködõ közhatalmi rendszerekre. Ezek nagyon alkalmasak arra, hogy a felszínes szemlélõ számára a népuralom látszatát keltsék, valójában pedig a háttérhatalom tényleges uralmát szolgálják. Ennek technikája vázlatosan a következõ: Gyakorlatilag minden felnõtt állampolgár – általában négyévenkénti – szavazatával részt vesz a közhatalmi szereplõk kiválasztásában, illetve – a formális jog szerint – választható is ilyen szerepre. A folyamat szervezõi a politikai pártok. Gyakorlatilag ezek vezetõsége jelöli ki azokat, akik közül a közhatalmi szereplõk választhatók, és terjeszt programokat, jelszavakat a választók elé, majd a megválasztottaknak a pártfegyelem alapján esetrõl-esetre megszabja, hogyan „döntsenek”. Az állampolgároknak négy éven keresztül gyakorlatilag nincs lehetõségük a megválasztottak ellenõrzésére, számon kérésére, visszahívására. Jellemzi ezt az az olykor nyíltan is hangozatott tétel, hogy „más a választási program és más a kormányprogram”. E technika lényegét már Rousseau is világosan látta. Sokat idézett megállapítása: „Az angol nép szabadnak gondolja magát, de erõsen téved; csak a parlamenti képviselõk megválasztásának idején szabad: mihelyt megválasztotta õket, ismét szolganép és semmit sem számít.” A háttérhatalomnak két fõ eszköze van érdekei érvényesítésére. Az egyik a rendelkezése alatt álló tömegtájékoztatás és a vele egybefonódó tömegszórakoztatás (televízió, mozi, újság, rádió) révén nagy mértékben meghatározza, hogy a választók kikre szavaznak. A másik: A pártoknak sok pénzre van szükségük mûködési költsé12
geikre, reklámra, a „megélhetési politikusoknak” való juttatásokra; e költségek fedezetét – különbözõ úton-módon – a háttérhatalomtól kapják. Ennek fejében gondoskodnak róla, hogy a „közhatalmi döntések” lényegében egybeessenek a háttérhatalom döntéseivel. Ha „homok kerül a fogaskerekek közé”, akkor jön a puccs, a katonai diktatúra, a politikai gyilkosság, minek révén a „rend” helyreáll, és vissza lehet térni a szokásos „demokratikus” technikákhoz. Ennek az írásnak nem feladata, hogy ennek az egyszerûen „demokráciának” nevezett, pontosabban „észak-atlanti parlamentarizmusnak” nevezendõ rendszer helyébe olyan más rendszerekre tegyen javaslatot, amelyektõl várható, hogy sokkal nagyobb mértékben megfelelnek a természetjogi követelményeknek, azaz a vezetettekkel egyetértésben és javukra mûködõ közhatalmat valósítanak meg. Az ilyen rendszerek szabályai és intézményei nyilván nagy mértékben függnek attól, hogy milyen szokású, hagyományú, értékrendû, kultúrájú stb. társadalomban, röviden: milyen civilizációban kell hogy mûködjenek. Bizonyára súlyos tévedés volna valamennyi civilizáció számára közös, egységes közhatalmi berendezkedéstõl várni a természetjogi követelmények jó hatásfokú érvényesítését. 4. Nemzeti civilizációnk sajátossága: a Szent Korona tan Évtizedekkel ezelõtt olvastam egy példabeszédet egy pókról. Ez a pók fonalán leereszkedett egy faágról a bokrok szintjére, és ott egy csodálatos, nagy, szabályos hálót szõtt. A háló kitûnõen mûködött, egyre-másra akadtak bele a legyek. Idõk múltával egyszer, amikor a pók büszkén körülnézett gyönyörû hálóján, megakadt a szeme egy, a szimmetriát rontó, fölfelé vezetõ szálon. „Minek ez?” – mondta, és elvágta a szálat. A csodálatos háló azonnal összeomlott. Ez volt az a szál, amelyen hajdan leereszkedett. Megfeledkezett arról, hogy egész hálója a fölfelé vezetõ szálon függ. Huntington könyvében olvastuk: „A civilizációt meghatározó összes objektív elem közül ... a legfontosabb rendszerint a vallás...” [51.old.] Ha ezt elfogadjuk, kézenfekvõ, hogy a nyugati és az ázsiai civilizációk talán legfontosabb különbsége az, hogy míg a nyugati civilizáció egyik fõ ismérve „a spirituális és a világi tekintély különválasztása” [102.old.], vagy másként „az állam és az egyház szétválasztása” [223.old.] – vagy úgy is mondhatjuk: megfeledkezés a felfelé vezetõ szálról –, az ázsiai civilizációk világszemléletében ez a szál középponti helyet foglal el. Ennek megfelelõen a modern nyugati civilizáció számára az egyén abszolút szuverén, a törvény az, amiben a szuverén egyének megegyeznek („demokrácia”), vagy a közösséget maga alá rendelõ központi hatalom akarata a törvény (abszolutizmus, diktatúra). Az ún. „emberi jogok” azért kötelezõek, mert érvényesítésükben a „szerzõdõ felek” megegyeztek, vagy mert érvényesülésüket a nagyhatalmak (az ENSZ Biztonsági Tanácsa), vagy éppenséggel egy nagyhatalom (az Egyesült Államok) kikényszerítheti. Ékes bizonysága e felfogásnak, hogy az Európai Unió számára kidolgozott alkotmánytervezet bevezetõjébe a kemény viták ellenére sem került bele a „felfelé vezetõ szálra” való utalás. Ez a Magyarországon hivatalosan alkotmánynak tekintett törvényre is jellemzõ, de szögesen szemben áll nem csak a konfucianizmussal jellemezhetõ kelet-ázsiai civilizációkkal, hanem a történelmi magyar alkotmánnyal is, a több mint ezer éve a magyarság együttélésében érvényesült elvekkel, amelyek mintegy hatszáz éve a Szent Korona eszméjévé formálódtak. (E témánál Kocsis István „Magyarország Szent Koronája” c. könyvére /Püski, 2001./ támaszkodom.) Kiindulópontként meg kell ismerkednünk a szakrális király – általánosítva: a szakralitásnak alávetett közhatalom – eszméjével, mivel Magyarország Szent Koronája a szakrális király – a közhatalom felett álló szakralitás – funkcióját tölti be. „A szakrális fejedelem Híd a földi és az égi világ között. Õ az, aki képes méltóképpen fenntartani a kapcsolatot az Égi Világgal.” [Kocsis, 110.old.] „A közhatalom fölött álló szakralitás” azt jelenti, hogy a közhatalom nem tehet meg bármit, még akkor sem, ha erre a választók többsége felhatalmazza, mert nem jó ha figyelünk
hághatja át a kozmikus törvényeket, amelyeknek az emberiségre vonatkozó része a természetjog, az abszolút, minden emberi döntés fölött álló törvény – a magyar történelmi valóságban: a Szent Korona tan. A mai újságolvasó számára úgy is kifejezhetjük magunkat, hogy míg a szakralitást el nem ismerõ közhatalom jellemzõ tétele: „Erkölcstelen, de jogszerû”, a szakralitásnak alávetett közhatalomban érvényes tétel: „Csak az lehet jogszerû, ami erkölcsös”. Mirõl ismerhetõ fel a szakrális király – általánosítva – a szakrális közhatalom? Kocsis Istvánt idézem: „A valódi szakrális király helyzetével nem próbál visszaélni, és mindenki tudja, hogy nem próbál vele visszaélni. . . . [A szakrális királyság korában] a hûséget akkor még nem a félelem határozta meg, hanem annak megtapasztalása, hogy a szakrális király valóban Isten akaratát képviseli.” [Lásd könyve 126.oldalán.] Így megvalósul a természetjogi követelmény: a vezetettekkel egyetértésben és javukra mûködõ közhatalom. A modern kor sok nagy magyar politikusában elevenen élt a Szent Korona eszme. Itt csak Széchenyi Istvánra hivatkozunk, akirõl Kocsis István a következõket írja: „Széchenyi tudja, mi a valódi hûség, ki tekinthetõ valódi hûségesnek, és semmi sem áll távolabb tõle, mint az, hogy szembeforduljon hûséges önmagával, ezért hûsége szükségképpen nem az uralkodó (aki éppen nem szakrális király), hanem a szakrális király jogutódja, a Szent Korona szolgálatában nyilvánul meg.” [Lásd könyve 129. oldalán.] Fontos hangsúlyozni: a Szent Korona eszme szempontjából közömbös az államforma, pl. az, hogy király vagy köztársasági elnök áll-e a közhatalom élén. A lényeg az, hogy a közhatalom elismerje az õt feltétlenül kötelezõ természetjogot, a kozmikus törvényt, ne feledkezhessen meg a „fölfelé vezetõ szálról”. Összefoglalva: Míg a Nyugat civilizációs jellemzõinek nagy része évszázadok óta közös a magyarság civilizációs jellemzõivel, egy alapvetõen fontos jellemzõben különbözünk. Ez a „fölfelé vezetõ szál” központi szerepe. E tekintetben – és néhány más tekintetben is, amit itt nem emelünk ki – a konfucianizmus által meghatározott ázsiai civilizációk családjába tartozunk. Ezzel hozható összefüggésbe a Nyugat és Magyarország „történelmi jelenségeinek” (Huntington) egy fontos különbsége is. Noha Magyarország mintegy négyszáz éven keresztül – Mátyás haláláig – nagyhatalom volt Európában, nem létesített gyarmatokat, azaz a meghódított területeket nem alávetettként, a gazdagodás forrásaként, – mondjuk ki – a kizsákmányolás áldozataként csatolta magához, hanem a Szent Korona tagjaként, a többi taggal egyenlõ jogokkal és kötelességekkel, példát mutatva a különbözõ etnikumok éc civilizációk közti erkölcsös kapcsolatra. Megismerve Huntington tételét a vallásnak a civilizációban betöltött döntõ szerepérõl, idetartozónak tekinthetjük azt a történelmi tényt is, hogy a Nyugatot évszázadokkal megelõzve a Szent Koronához tartozó Erdélyben született meg a vallási türelem, a vallásszabadság eszméje (tordai országgyûlés, 1568), és ezt 1705-ben a Rákóczi Ferencet vezérlõ fejedelemmé választó szécsényi országgyûlés Magyarországrs is kiterjesztette. Mit jelent mindez? Azt, hogy igenis komp-ország vagyunk, ez azonban nem valami sors-átok, hanem olyan sajátosság, amelybõl történelmi feladat fakad: Nem az a helyes stratégia, ha beolvadunk a mély, általános válságban lévõ Nyugatba, átvéve – mint Huntington kifejezi – „erkölcsi hanyatlását és a kulturális öngyilkosságát”, és elszenvedve háttérhatalmától a kizsákmányolást, az anyagi jólét forrásaiból való kirekesztést. A helyes történelmi stratégia: • Visszaszerezni politikai és gazdasági függetlenségünket, azaz kivonni magunkat a háttérhatalom uralma alól; • visszatanulni ázsiai civilizációs rokonságunk révén öröklött erkölcsi-társadalmi erényeinket és erõsíteni nálunk is az „õshonosodást”, azaz elterjeszteni igazi történelmünk ismeretét, ápolni és fejleszteni sajátos kultúránkat, évszázadokon át kifejlõdött és bevált intézményrendszerünket, történelmi alkotmányunkat; • elismerni a természetjog, a kozmikus rend törvényeit és igazodni hozzájuk; jó ha figyelünk
• és példánkkal hozzásegíteni másik civilizációs rokonunkat, a Nyugatot a süllyedésbõl való kiemelkedéshez és a többi civilizációval való megbékéléshez. Ez a feladat nem csak magyar szemmel és nem csak Huntington szemlélete alapján rajzolódik ki. Dr. Modi, indiai parszi professzor, mikor 1929-ben, a negyedik nagy keleti konferencia elnökeként Magyarországon tartózkodott, a Trianonban megcsonkított ország térképét szemlélve mondotta: „Magyarorszgágnak nem csupán az a végcélja, hogy elvett területeit visszaszerezze, – ez a nemzet, Magyarország sokkal többre hivatott, nyújtani Európának azt a keleti kultúrát, amely az elsajátított nyugati kultúra mellett, mint többlet, mindig sajátja maradt a magyarnak. De éppen ezen többlet révén – amelyhez nagyszerûen simul a minden kritikát elbíró elsajátított nyugati kultúra -, nagy hivatása van és lesz kelet turáni népei között.” (In Zajti Ferenc: „Tudósítások Indiából” – Az Országépítõ 2003 téli száma melléklete.) Függelék SZINGAPÚR PÉLDÁJA S.P.Huntington „A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása” c. könyve nyomán Jó példája a közös kelet-ázsiai értékek alapján végbement társadalmi megújulásnak Szingapúr. Ezt Huntington a következõk szerint ismerteti: „Szingapúr lakosságának kb.75%-a kínai, 15%-a maláj, és 6%-ra tehetõ az indiai, hindu és szikh népesség aránya. A múltban a kormány a soknemzetiségû országban a «konfuciánus értékek» követését tûzte ki célul, s ráadásul elõírta, hogy az oktatás angol nyelven történjék, illetve hogy az angol nyelvet mindenki folyékonyan beszélje. 1989 januárjában Vi Kim elnök parlamenti nyitóbeszédében rámutatott, hogy a 27 milliós Szingapúrt a nyugati kultúra mind erõsebb befolyása éri, s bár így «a külföld technológiai vívmányai és modern eszméi elsajátíthatók lettek», az emberek «idegen értékek és életmó-dok» bûvkörébe kerültek. «A hagyományos ázsiai értékrendet – erkölcs kötelesség, társadalom – mely a múltban összetartott minket, mindinkább egy nyugatosodó, individualista, egocentrikus életszemlélet váltja fel» figyelmeztetett Vi Kim. . . .Vi elnök a következõket javasolta: «A társadalom élvezzen prioritást az egyénnel szemben; a család, mint a társadalom legkisebb építõköve, részesüljön támogatásban; a felmerülõ vitákat konszenzussal és nem erõszak útján kell rendezni; törekedni kell a faji és vallási toleranciára, harmóniára.» Vi beszéde után hosszan értekeztek a szingapúri értékekrõl, s két évvel késõbb megszületett a kormány irányelveit rögzítõ Fehér Könyv. Ez az elnök által javasolt négy érték mellett még egy, az egyén támogatását leszögezõ ötödik értéket is tartalmazott. A szingapúri társadalomban azért vált ilyan hangsúlyossá az egyén prioritásának kérdése, mivel a konfuciánus értékeken alapuló hierarchia és család elve, egymaga nepotizmushoz [a rokonság érvényesülése a közhatalomban – S.I.] vezetett volna. A Fehér Könyv a következõképpen definiálta Szingapúr «közös értékeit»: – A nemzet elõbbre való, mint a(z etnikai) közösség, a társadalom és az egyén; – a család a társadalom legkisebb egysége; – az egyén tisztelete, közösségi támogatása; – a konszenzusra való törekvés az erõszakos megoldások helyett; – faji és vallási harmónia. ... A nyugati, különösen az amerikai értéknyilatkozat minden bizonnyal sokkal nagyobb hangsúlyt fektetne az egyén jogaira a közösségével szemben, a szólásszabadságra, a politikában való részvételre és a politikai versenyre, valamint a jogállamiság intézményére a bölcs, szakértõ és felelõs kormányzókkal szemben. . . . Forrás: Síklaky István 2004 augusztus
13
– A párt nagygyûlése képekben – Egy év után megalkotta és bemutatta programját a Jobbik Magyarországért Mozgalom Budapesten. Ebben kiemelt szerepet kapott az erõs állam újbóli kiépítése, a magyar föld védelme, az uniós feltételek újra tárgyalása, a kettõs állampolgárság megszavazása és a média is. A Fõvárosi Mûvelõdési Házban tartotta nagygyûlését a Jobbik Magyarországért Mozgalom. Az összejövetelen az ország minden pontjáról érkeztek szimpatizánsok és közéleti személyiségek, akik megtöltötték a nagytermet. Az est házigazdája a XI. kerületi képviselõ, Fazekas Róbert, míg háziasszonya Usztics Mátyás lánya, Anna volt. A Corvin-köz volt parancsnoka Pongrácz Gergely nem tudott jelen lenni, így üdvözletét küldte a párt vezetõeinek. „Egy év telt el azóta, hogy mozgalmunk párttá alakult, ennyi idõ alatt kicsiny, de országos párttá nõttük ki magunkat” – fogalmazott Kovács Dávid a Jobbik elnöke, és így folytatta: 2003-ban még csak diagnosztizáltuk az ország helyzetét, mára azonban elkészült a programunk is. A Jobbik elnöke több olyan aktuálpolitikai elemet sorolt fel, melyekkel nem értenek egyet. Ide tartoznak a magyar katonák kinn tartózkodása Irakban és Afganisztánban, a magyarság megoldatlan helyzete az Unióban és az, hogy a kormány népszavazás nélkül akar dönteni az európai alkotmány elfogadásáról. „Fontos volt számunkra az összefogás megteremtése olyan szervezetekkel, akik hasonlóképpen gondolkoznak, mint mi. Ide tartozik a Nemzeti Front és a Nemzeti Szövetség is, akik Franka Tibor és Tirkovics
Balázs mögé sorakoztak fel az idõközi választáson” – jelentette ki Kovács, aki a Fideszrõl szólva megjegyezte: több dologban közeledetek álláspontjaink. „Korábban egy dologban tudtunk egyetérteni a volt kormányzópárttal, az MSZPSZDSZ koalíció leváltásában, ám a Fidesz közeledésének köszönhetõen már a privatizáció leállításában és a kettõs magyar állampolgárság megítélésében is hasonlóan gondolkozunk” – hangoztatta. A Jobbik nem csak a privatizáció leállítását sürgeti, hanem a fontosabb szektorok már korábban eladott cégei visszavásárlását is. Balczó Zoltán, a Jobbik alelnöke közölte, a párt az elmúlt egy évben a legmagasabb szint
eléréséért küzdött, és ennek eredménye, hogy 2004 októberére országos kiépítettséggel büszkélkedhet. Mint mondta: tizennégy szakmai kabinet alakult, melyeknek munkáját komoly szakemberek segítették, és programjukat is az õ közremûködésükkel dolgozták ki. Azt is tudtuk, hogy alkalmasnak kell lennünk arra, hogy majd a legrangosabb szintû döntéshozatalban érintsük azok érdekeit és értékfelfogását, akit képviselni akarunk. Ennek feltétele egy világos program megalkotása – mondta a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke. „A programunkat, mely nemzetstratégiai célokat fogalmaz meg, a 2006-ban megválasztott kormány számára kötelezõnek tartjuk” – vallotta a politikus, aki a program pontjainak véghezvitelérõl beszélt ezt követõen. Csak az erõs állam képes arra, hogy nemzetstratégiai közös cél érdekében összehangolja az egyének, a vállalkozásoknak a különbözõ érdekeit. A mi nemzetstratégiai programunknak a politikai horizontját nem az állam, hanem a nemzet határai szabják meg. Nagy fajsúllyal esik latba ebben a programban a határon túli magyarság támogatása, az autonómia kivívása, a kettõs állampolgárság. „Az EU ellenességünk jogossága beigazolódott, hiszen az ország versenyképessége erõsen romlott május elseje óta, és kiderült az is, hogy tagságunk az eredeti tizenötök érdekeit szolgálja mindössze” – hangoztatta és az unióról még azt is megjegyezte: a gazdasági együttmûködést fenntartásokkal, de támogatni tudjuk, azonban az alkotmány elfogadását – ami a nemzeti önfeláldozással ér fel – már nem.
Molnár Tamás, a párt alelnöke 14
jó ha figyelünk
– gondola kommentár –
Koltay Gábor A NATO egy politikai szervezet is egyben, ezért a katonai szerepvállalás csökkentését, és a politikai növelését kívánjuk, és azt, hogy csak az ENSZ felhatalmazására küldjünk békefenntartókat külföldi országokba – közölte. A Jobbik a külföldiek földtulajdonlását korlátozná Magyarországon, és az Uniós alapfeltételek újra tárgyalását is szorgalmazza. A párt szerint a kiegyensúlyozott magyar médiahelyzet elengedhetetlen feltétele, hogy a két országos sugárzású kereskedelmi csatorna 2007-ben lejáró szerzõdését nem szabad meghosszabbítani, és mindazoktól a szerkesztõktõl és munkatársaktól meg kell válni a közszolgálatban, akik a jelenlegi kormány politikájának és ideológiájának elvtelen kiszolgálásával a közszolgálatiság normáit többszörösen áthágták. Egy új médiatörvény megfogalmazásán kívül a Jobbik egy ellenõrzõ állami intézmény felállítását, egy úgynevezett Nemzeti Sajtófelügyeletet is létrehozna, ami az írott sajtót vizsgálná. Forrás: Bencze Áron – gondola
Usztics Mátyás jó ha figyelünk
Miként az utóbbi másfél évtizedben, most sem sikerült õszintének lenni. Maga az MH sem áldozott naponta az õszinteség oltárán, de most, a megszûnése kapcsán, példátlan szemforgatás vette kezdetét. A MÚOSZ nem kevesebbet fájlal, mint hogy egy-egy fontos orgánum külföldi tulajdonosának óhatatlanul kevesebb érzéke, érzelmi kötõdése van a sajtó- és a kulturális tradíciókhoz, mint saját hazájában. S hogy hasadjanak a függönyök, a MÚOSZ sajnálattal és megdöbbenéssel veszi tudomásul a tulajdonos bejelentését a Magyar Hírlap megszüntetésérõl, egyben a magyar politikai életet teszi felelõssé mind az elektronikus, mind az írott sajtó gyakorta felpanaszolt helyzetéért. Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy megjósoljuk az e heti balsajtó vezetõ témáját: milyen szörnyûség, hogy megszûnik a kitûnõ, mértékadó stb. stb. MH. Lészen panaszolkodás a gonosz tulajdonosra, a gaz Fideszre, általában a mocskos neonáci gazemberekre, csak egyvalami nem lesz: szembenézés a helyzettel, illetve a tükörrel. Most kellene példának okáért következetesnek lenni. Amikor megszûnt az Új Magyarország, a Heti Nemzeti Újság és még sorolhatnánk hosszan a rendkívül szerény tõkével megindított és tüntetõ reklámozói érdektelenségtõl övezett médiumok hosszabb-rövidebb kínlódását – szóval mit is mondtak akkoriban ezek a derék szerkesztõségek és „szakmai szövetségek”? Csak nem arról értekeztek hosszan, hogy „a piac ítélete a fõ”? Hogy „lám, akik nem értenek hozzá”, azok ne is csodálkozzanak, ha becsõdölnek? Akkoriban fontos volt, hogy mennyi az eladott példányszám – most nem lehetne egy õszinte szó erejéig bevallani az igazat? Szemforgató farizeusság tárgyában sem képes kilépni önmagából a Magyar Hírlap. Dicsérni fogjuk a lapot, nem temetni – indít a Vészhelyzet címû szerkesztõségi vezércikk. Ez egyfelõl érthetõ. Ha egyszer el kell adni a döglött lovat, akkor mégsem kezdhetjük azzal, hogy ez kérem kolbásznak való, de lehetne tán kissé szerényebben… Mert mit is állít önmagáról a szerkesztõség: Mi azonban itt, a Magyar Hírlapnál abban hiszünk, hogy az az olvasói tábor – amely, függetlenül politikai meggyõzõdésétõl, nem a pártszónoklatok átirataira kíván-
csi, hanem a hírek és folyamatok értelmezésére – sokkal nagyobb, mint a Magyar Hírlap jelenlegi olvasótábora. Jajj. Ha most arra gondolnak a MH-nál, hogy lám, a Népszava, amely példányszámra is elmarad a MH mögött, nívóra meg pláne, mégis maradhat, kizárólag kormányakaratból, akkor ez kétségkívül igaz. Csakhogy. A szerkesztõség félreérthetetlenül a Magyar Nemzetre céloz, ami már csak azért is sánta érv, mert a MN bizony nem pártlap. Aki csak egyszer is figyelmesen olvassa, a pontosan tudja, hogy a MN karakteresen önálló véleményû újság. Véleménye sokszor egybecseng a Fideszével, de kolosszális tévedés azt hinni, hogy a Szentkirályi utcából diktálják a MN-et. Ha ezt elhiszik maguknak az MH szerkesztõi, akkor nagyjából sejthetõ is, miért nem képesek jó lapot készíteni. És nem mellékesen: a MN nem kap államilag ajánlott hirdetéseket, viszont a piaci helyzete okán néha még az állam is rákényszerül, hogy abban (is) hirdessen. Szomorú, ha ezt sem vették észre a MH-nál. A MH egyébként mondhatni arcátlan. Azt hitetni, hogy Várkonyi Tibor, Para-Kovács vagy a külsõ szerzõk közül Tamás Gáspár Miklós, netán Eörsi valamiféle középen állást, netán objektív pártatlanságot testesít meg, és ezzel a hamiskodással még a megszûnés napjaiban is etetni a nagyérdemût – hát erre tényleg születni kell. Ha egyszer közzétenné a MH, hogy kiknek nem adott teret azon az oldalán, ahol „A hír szent, a vélemény szabad”, nos akkor bizonyára közelebb jutnának a szerkesztõk az igazsághoz. Búcsúzóul egy igazán jó hírt: senkinek nem lesz semmi baja sem a lap megszûnésébõl. A tulajdonos majd kárpótolja az olvasókat – akit lehet, átterel egy másik lapjához (van neki elég a Népszabadságtól a Blikkig). A szerkesztõket pedig már várja a közpénzen rövidesen felállítandó királyi kormányhírtévé. Néhány gyalogos újságíró kenyér nélkül marad, (amit valóban õszintén sajnálunk, minden együttérzésünk az õvék, megértjük õket, átérezzük helyzetüket), de hát a szoclib uraságok kicsire nem néznek. Csak az igazság marad megint árván, ha rajtuk múlik. Forrás: R. J. – gondola
15
Kovács tovább öregbítette országunk hírnevét Egy menõ, tekintélyes, nagy tudású és sokat tapasztalt politikus, egy EU-komisszár jelölt, természetesen nem felvételizik, mint egy diák: õ „meghallgatáson” vesz részt. Kovács EU-komisszár jelöltet tehát annak rendje és módja szerint „meghallgatták” Brüsszelben. Egy menõ, tekintélyes, nagy tudású és sokat tapasztalt politikus természetesen nem bukhat meg, mint egy diák. Neki legfeljebb „nem eléggé meggyõzõ a felkészültsége”. És Kovács elvtársnak bizony – legalábbis a meghallgatók nyilatkozata szerint – „nem volt eléggé meggyõzõ a felkészültsége”. Ezért már sietve be is jelentette, hogy õ bizony hajlandó meghozni azt az áldozatot értünk, hogy továbbra is a külügyminiszterünk legyen, és nem kapar a komisszári bársonyszék után. Megvallom, elégtétellel szemlélném, ha a két bársonyszék között a földre ülne, s onnan pislogna félõ tisztelettel a nagy Apró-Gyurcsány Ferencre. De mi történhetett Brüsszelben? Nos, higgyék el, semmi komoly. Szerintem csupán annyi, hogy azok a fránya brüsszeliek elég gazdagok ahhoz, hogy lefordíttassák maguknak a magyar sajtót, amibõl tájékozódni tudtak Kovács EU-komisszár jelölt politikai stílusáról. Tessék csak belegondolni! Elolvassák a magyar újságokban, hogy Kovács László azt nyilatkozta az Országgyûlésben, hogy szocialisták soha nem mondtak olyat, hogy 23 millió román munkavállaló fog idejönni. Ugyanakkor arról is értesültek, hogy Keller László a 2001. december 27-i „Híradóban” a következõt állította: „23 millió aktív korú munkavállalót, román munkavállalót enged be a miniszterelnök a magyar piacra“. Gondolják, hogy ezért Kovács EU-komisszár jelölt kapott egy piros pontot? Ráadásul õ nem elégedett meg ennyivel, ráhajtott az újabb piros pontra: egy hónappal késõbb, 2002. január 27-én, amikor már eszébe juttatták, hogy mégiscsak volt szó ilyesmirõl, a „Hét” mûsorában ezzel kapcsolatban a következõket fogalmazta meg: „Ez a 23 millió 21 millió. Ez abból adódik, hogy Keller László egész Románia lakosságáról beszélt, Horn Gyula ebbõl levonta a magyarokat, és csak a románokról beszélt“. Ezzel már kiérdemelte a csillagos piros pontot. Azt is lefordították brüsszeli EU nyelvre, amikor a „Krónika Háttér” címû mûsorban, az autópálya-építésekkel kapcsolatban azt állította, hogy „a 800 vagy 820, az mindig arra vonatkozott, hogy ennyi lesz összesen, ha felépül az a 400 vagy 420, amit mi ígértünk, tehát ez két különbözõ szám, ez nincs ellentét16
ben egymással, tehát azt gondolom, hogy ezekrõl van szó“. Szörnyû „malõr”! Kovács EU-komisszár jelölt figyelmen kívül hagyta, hogy Brüsszelben elolvasták Medgyessy Péternek az „Egyetértésben a Nemzettel” c. kiadványát is, amely a személyes vállalásait tartalmazta, és annak a 8. pontjában a 2. bekezdés így szól: „800 km új autópályát és autóutat építünk“. Nos, én nem bánom, hogy nem épülnek az új autópályák, mert azokra csak a tõkés nagyvállalatoknak és az õket hûségesen szolgáló EU-nak van szüksége, de ettõl függetlenül a hazugság, az hazugság marad. A legutóbbi választás elõtt Medgyessy és Orbán vitázott. Ennek során Medgyessytõl magától tudhattuk meg, hogy õ nem egy olyan színészi és szónoki képességekkel megáldott ember, aki eme képességeit felhasználva vezet félre másokat, mint „egyesek”. Rá az egyszerûség, a megbízhatóság és az egyenesség jellemzõ: amolyan proletár õszinteség. „Keserû orvosság durva fakanálban” – ahogy Arany János mondta volna róla, ha róla írta volna a Toldit. Legalábbis a szavaiból ítélve. Nos, ez az egyszerû, egyenes, megbízható és „proletárõszinte” ember 2002. áprilisában, az „Aktuális” címû mûsorban „egyszerûen, egyenesen és õszintén” a következõket állította: „Kérem szépen! Nem lesz gázáremelés egyáltalán! Most mondom: 20 évre, hány évre ígérjem meg? Nem lesz gázáremelés!“ Medgyessy mentségére legyen mondva, hogy ez az ígéret megjelent a Kovács vezette párt szórólapján is a következõ formában: „Garantáljuk: Nem lesz gázáremelés!“ Íme a ma-
gyarországi „baloldali értékek” gyakorlati érvényesülésének egy meggyõzõ példája. A folyamatos hazudozás, mint magyar baloldali érték. Medgyessy most nyugodtan mondhatná, hogy Kovács és pártja neki is hazudott. Kovács nem csak a választókat, hanem õt is „átejtette”, azután meg elegánsan „ejtette”. (Remélem, Gyurcsány meg õt ejti!) Mindezek után Kovács EU-komisszár jelölt a már említett „Háttér” c. mûsorban azt állította, hogy: „Mi valóban nem azt mondtuk, hogy amíg a világ, világ, addig nem lesz gázáremelés.” Ez igaz: mindössze csak rövid 20 évecskérõl volt szó. De lehet, hogy nála, mint a mesében a vasorrú bábánál, három nap egy esztendõ. Legalábbis akkor, ha az ígéretek érvényességérõl van szó. Mindezt tehát látják Brüsszelben. Továbbá tudják, hogy vasorrú bábánk, mint KGST-s külügyminiszter, korábban teljes erejével harcolt az EU elõdje, az Európai Gazdasági Közösség ellen. Mint a Varsói Szerzõdés egyik tagállamának a külügyminisztere, teljes erejébõl harcolt a NATO ellen. Mint az MSZMP vezetõ személyisége, teljes erejébõl harcolt a kapitalizmus és az imperializmus ellen, valamint a „szocializmus teljes és maradéktalan felépítéséért” és rendületlenül menetelt „elõre a lenini úton”. Vagy esetleg nem is harcolt, nem is menetelt, hanem pénzért elárulta még a „szocializmus ügyét” és „János bácsit”, a „nagy formátumú államférfit” is? Úgy tett, mint Medgyessy, aki – mint mondta – a KGB zsoldjában kémkedett a KGB ellen? Mondják, nem sok ez a gusztustalanságból? Félreértés ne essék: az EU politikusai nem angyalok és nem szentek. Sosem fognak a szomszédba menni egy kisebb vagy nagyobb hazugságért. De ha valaki „Európába megy” európai politikusnak, az legalább tanuljon meg európai szinten hazudni, mert ezzel az otromba, mucsai stílussal csak a magyar „baloldali” választót lehet megetetni. Ez Európában nem nyerõ. Európa nem „elvtársilag fejlett”, mint a Maszop szavazók, hanem másképp. Ott több kritika szorult az emberekbe, ezért rafináltabb, kifinomultabb kell, hogy legyen a hazudozás stílusa. Kovács EU-komisszár jelölt „diplomáciai kultúrája” „óriási” nemzetközi diplomáciai tapasztalatai és „szakértelme” ellenére nem érte el az európai küszöbszintet, ezért kapta az EU felvételi vizsgán a „felkészültsége nem meggyõzõ”, azaz elégtelen minõsítést. És az sem véletlen, hogy valamelyik magyar lapban megjelent a következõ szöveg: „Jó reggelt kívánok – hazudta Kovács László.” Európay Magyar János
jó ha figyelünk
Vajon hogyan viselkedhet Japánban? Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a múlt héten hivatalos látogatást tett Mádl Ferenc köztársasági elnöknél. A híradások bemutatták az eseményt, de csak a figyelmesebb nézõk szemét bántotta az az „apró” udvariatlanság, amelyet a kormányfõ követett el, megszegve a diplomáciai protokoll, továbbá az illendõség írott és íratlan szabályait is. Az eseményrõl szóló híradások közül egyedül az RTL Klub híradója próbálta mozgalmasabbá tenni tudósítását azzal, hogy vágóképeket közölt arról, ahogy a politikusok üdvözlik egymást, majd helyet foglalnak a tárgyalóasztalnál. A hivatalos látogatáson, miután az asztal köré gyûltek az érintett felek – ki-ki a maga kabinetfõnökével az oldalán –, Gyurcsány Ferenc a szó szoros értelmében lehuppant székébe, amit egy elegáns mozdulattal rögtön maga alá húzott. Veres János kabinetfõnök is követte volna a gesztust, de amint felpillantott a lendületbõl, érzékelte, hogy a köztársasági elnök arra vár, hogy hellyel kínálhassa vendégeit. Így a kabinetfõnök újfent felegyenesedett, majd Mádl Ferenc udvarias intésére – mellyel Veres felé mutatott –, leült Gyurcsány baljára. Vendéglátóként ezt követõen Mádl Ferenc is elfoglalta helyét az aszalnál. Az egész esetet Gyurcsány Ferenc egy laza csuklómozdulattal intézte el. A viselkedéskultúra egyik neves hazai képviselõje, a diplomáciai protokoll parlamenti szakértõje, Ottlik Károly több kötetében is segítséget nyújt az illemtan hiányosságaival küzdõknek. Tanulmányai egyetemeken és fõiskolákon tankönyvek vagy kötelezõ
olvasmányok, de legutóbbi kötete kifejezetten a parlamenti és önkormányzati képviselõknek szól a protokoll és a viselkedéskultúra e területen alkalmazott szabályait taglalva, melyet minden honatya és miniszter rendelkezésére ingyen bocsátott az Országgyûlés Hivatala. A szakember szerint egy ilyen jellegû látogatás alkalmával maga a köztársasági elnök tiszteli meg vendégeit azzal, hogy személyesen fogadja õket. Ez esetben ez egy nemes gesztus,
hiszen a miniszterelnöki rang is hasonlóképpen kirívóan magas a diplomácia hierarchiájában. Ezt követõen a vendéglátó – miután kézfogással üdvözli vendégeit – végigkíséri õket, majd amikor a tárgyalóasztal mellé érnek, szintén õ kínálja hellyel látogatóit, méghozzá úgy, hogy jobb kezével feléjük, illetve a nekik szánt szék felé int. Ez a házigazda kötelessége, amit száz százalékosan kell tudni. Ha ez külföldön történik meg, egy egész világ mulathatott volna rajtunk, mint amikor Medgyessy felesége fittyet hányva az illendõségre, cigarettára gyújtott a Nobel-díj átadásának ünnepélyes pillanataiban. Ottlik Károly szerint nem fõben járó bûn, ha valaki nem ismeri egy másik nemzet szokásait, vagy kénytelen megvárni miként fogyasztják vendéglátói az általa ismeretlen ételt, ahelyett, hogy próbálkozásba kezdene. Az sem szégyen, ha egy politikusnak vannak hiányosságai a diplomáciai protokoll területén, feltéve, hogy egy-egy esemény elõtt nem restell segítséget kérni az arra hivatott szakembertõl. „ Az illedelmesség a viselkedésnek az a mûvészetté emelt foka, amellyel valaki tiszteletet ébreszt (...) Az illedelmesség hiánya az illetlenség. Az illetlenség a „legjobb családban“ is elõfordul, de az effajta magatartást nem engedheti meg magának az a közszereplõ, akinek fontos az elvei és eszméi melletti kiállás és az általa képviselt csoport, szélesebb értelemben a társadalom erre adott válasza, véleménye" – írta Ottlik Károly a Parlamenti-önkormányzati protokoll és viselkedéskultúra címû könyvében. Forrás: fideszfrakcio.hu
Milyen hamvasan egyszerû követelés volt anno, hogy „Kívánjuk a sajtó szabadságát”! Nem volt hozzá lábjegyzet, hogy pontosan mennyi szabadságot kívánunk, meg hogy kinek igen és kinek nem, hogy kit kéne Táncsics helyére viszont bezárni. elszalad a rendõrségre a rettentõ hírrel, hogy a Sport büfében azt éneklik a diákok, hogy de megbasznák a belügyminisztert Andrassew Iván és patinás nevû lapja – ugyanonnan származik az újság neve, mint a fenti kívánalom – most, hülyegyerekes feltûnõsködésbõl azt találta ki, hogy szembemegy az ilyen evidenciákkal, hátha akkor majd odafigyelnek rá. Hátha meg lehet kapaszkodni a lejtõn azzal, hogy „Nem kívánjuk a sajtó szabadságát!” Andrassew és kollégái várhatóan elõjönnek majd még olyan újításokkal, hogy katonáinkat mind vigyék külföldre, ide meg hozzanak külföldieket, meg hogy legyen több politikai fogoly. Illetve ezeken már túl is vagyunk. Tényleg nehéz magyarázatot találni arra a gesztusra, amikor egy saját magát liberálisnak tartó újságíró elszalad a rendõrségre a rettentõ hírrel, hogy a Sport büfében azt éneklik a diákok, hogy de megbasznák a belügyminisztert. Ráadásul nyugati zenét hallgatnak, és a nemi erkölcseik, hát azokról jobb nem is beszélni. Még talán négereznek és kommunistáznak is. És a liberális újságíró meg is írja büszkén, hogy milyen bátor volt, szólt az óvónéninek. jó ha figyelünk
Igen, elvtársak, ez az igazi bátorság, ha a szocialista állampolgár nem fél értesíteni a rendõrséget, amikor a környezetében felforgatást, aknamunkát tapasztal, mert a társadalom politikailag tudatos tagjaként maga is küzdeni akar és küzdeni képes a belsõ ellenség ellen. Viszont az ezért járó kitüntetéseket ma a bolhapiacon árulják. ugyanezt a még forró lõcsöt küldjük szeretettel annak, aki jobban tudta Orbán Viktornál, mit is akar mondani Orbán Viktor Pápábbak a pápánál. Ennél sajnálatosabb helyzetbe írástudó aligha kerülhet. Mert az ép ésszel nem feltételezhetõ, hogy a modern európai köztársaságban egy miniszter be fog perelni – vagyis külföldre kényszeríteni – egy csöppnyi honlapot, amiért azon õt tiszteletlenül említik. Persze, meg a legyeket, amiért leszarták Ferenc József képét. Itt a szõranyján csüngõ majomgyerek szólalt meg, a kisiskolás, aki verekszik, ha Csepregi Évát bántják. Már csak azért sem tesz ilyet modern kormány, mert tudja, hogy a sajtó azonnal összezár, ha a szabadságát korlátozni próbálja a kedves hatalom. A sajtó fogalmába termé17
szetesen nem értjük bele az olyan papírt, amire baráti levelet írnak a kedves hatalomnak, mert az öncsonkításig szeretik õt. A kedves hatalom többnyire a támogatói halmazának közepén tartózkodik, ami azt is jelenti, hogy a leghülyébb támogatóinál okosabb, és nem csinál kirakatpert abból, hogy pornóképekre retusálták a fejét. Mint ahogy Loppert Dániel is csak egy túlbuzgó fakabát akarta megbüntetni. Egyébként ugyanezt a még forró lõcsöt küldjük szeretettel annak a mameluknak, aki jobban tudta Orbán Viktornál, mit is akar mondani Orbán Viktor. Hívõk, akik teológiailag képzettebbek az Istennél. De leginkább csak lemaradtak egy brosúrával, ami egyben megsemmisíti azt a jóindulatú feltételezést, hogy a Népszava stábja is jelen volt a Lamperth-féle orgián. Mégsem mindig az fingott, aki kérdezi. Gyurcsánnyal csak könnyebb elképzelni, mint Andrassew Ivánnal.
Na ez a szellemi hajléktalanság. A guberálás a kukában, hátha találunk egy Beatrice-kazettát, és lesz mit jelenteni. Gratulálunk a Népszavának; ma azzal már nem lehet feltûnni, ha egy újságíró ügynök volt, de ha azt jelenti be, hogy õ ügynök szeretne lenni, az tényleg egyedülálló. Csak azt számolták el, hogy ma nem ügynökökkel igazgatják a sajtót, hanem batizandrásokkal, és nem igazgatják, hanem etetik. Van erre egy latin szentencia, mert bár az ostobaságnak ezer arca van, a klasszikus szerepekhez mind van latin szentencia. A sas nem kapkod legyek után. A gekkó a fészke alatt, a sasszarban hentergõ hüllõ, az viszont igen. A sas meg leszarja a legyet is és a gekkót is. És tessék, milyen nyúlós a nyálka: implicite sasnak neveztem Gyurcsány Ferencet. Véletlen volt, elnézést. Az orrára gondoltam. De nem úgy, tisztelt Cyrano Front. Nem úgy. Forrás: Tóta W. Árpád – Index
A német nyelvterület lapszemléje Az EU-bõvítéssel foglalkozó tudósítás örömmel állapítja meg a kelet-európai mezõgazdaság egyes részeinek leépülését, mert új exportlehetõségek nyíltak a tizenötök számára – Tíz év alatt kétmillió munkahely szûnhet meg Németországban – Magyarországon a következõ évtizedben csak minimálisan nõ a reálkereset. Agrarisches Informationszentrum (aiz.info) Az osztrák, mezõgazdasági kérdésekre szakosodott hírügynökség A keleti termelési csatára még nem került sor címû tudósításában összegzi az EU-bõvítés közel féléves tapasztalatait. Az írás elégedetten állapítja meg, hogy nem valósultak meg az olcsó keleti agrártermékekkel kapcsolatos a félelmek, sõt a régi tagok e területen is jelentõs exporttöbblettel rendelkeznek az újakkal szemben. Az unió bõvítését követõen eddig nem történtek jelentõs piaci torzulások a mezõgazdaságban. Erre a megállapításra jutott az EU Központi Piac és Árellenõrzõ Hivatala (ZMP) által lebonyolított berlini Kelet-Európa Fórum. / Az EU-bürokratákat mindmáig nem lehetett arról meggyõzni, hogy az új tagállamok nem Kelet-Európához tartoznak. K.L./ ZMP vezetõje, Ralf Goessler arról beszélt, hogy az új tagállamok, valamint ezek keleti szomszédainak – pl. Oroszország és Ukrajna – polgárai vásárlókedve megnõtt. „Moszkvában több a McDonald’s /51/, mint Berlinben /39/. Az egyes területeken már most is domináns nyugati élelmiszerkereskedelembe történõ befektetések iránti érdeklõdés keleten továbbra is magas, a bevásárlóközpontok elterjedése már túllépett a városok határán. A növekedés ígéretét rejtik a tejipari termékek és az édességek. Ennek következtében jelentõs exportlehetõségek nyíltak meg a tizenötök mezõgazdasága elõtt. 18
A tizenötök mezõgazdasága szempontjából megnyugtató részeredményként értékelték, a szarvasmarha állomány kelet-közép-európai folyamatos csökkenését, s alaptalannak bizonyultak a lengyel sertés-túltermeléssel kapcsolatos félelmek is. A most belépett országokban, valamint Romániában, Oroszországban és Ukrajnában a tavalyi évben az alacsony termelõi árak és a magas takarmányköltségek miatt kétszámjegyû csökkenés is elõfordult az állományban. Lengyelországban tavasszal 7,6 százalékkal, Csehországban 7 százalékkal, sõt Magyarországon 15 százalékkal kevesebb sertést tartottak számon, mint egy évvel korábban. „A hús-szarvasmarha tenyésztése is csökkenõ tendenciát mutat“, hangsúlyozta a ZMP húsreferense. Az új tagállamok, tekintettel a növekvõ igényekre, most a korábbiaknál is jobban rászorulnak az importra. A tejügyekkel foglalkozó Erhard Richarts elégedetten állapította meg, hogy a teljes EU-termelés 88 százalékát a tizenötök adják. A lengyel tej Csehországba érkezik, s Magyarországnak és Szlovéniának is a többi új tagállam konkurenciájával kell megküzdenie. Csehország egyelõre nem használja ki a teljes tejkvótáját, míg Magyarország a sajátját várhatóan a jövõben sem lesz képes kimeríteni. A budapesti Mezõgazdasági Kutató és Információs Intézet Igazgatója Joszef Popp (sic!), aki egyúttal jelentõs gazdaságot is irányít, beszámolt arról, hogy a kimagaslóan jó gabonatermés komoly problémákat okoz, „A gabona mindennap téma a parlamentben”. A 16 millió tonnás termés felét kellene exportálni, jelenleg azonban ennek szinte minden elõfeltétele, így a tárolókapacitás is hiányzik. Ráadásul az export esetében az felvevõ piac éppenúgy kérdéses, mint az eladási ár. Egy német jótanács az egykori NDK idejébõl úgy hangzott, hogy a gabonát õrizzék az
üres laktanyák gépjármûtárolóiban. Kérdéses, hogy a kormányzati intervencióval, valamint a 18 eurós szállítási költségtérítéssel számolhatnak-e a gazdák? Az EU-bõvítés optimista megítélése ellenére nem hiányoznak a figyelmeztetõ hangok. Rövid idõn belül talpra állhat a sertés- és szárnyastenyésztés keleten, ami alkalomadtán megfordíthatja az élelmiszerek nyugatról keletre történõ áramlását. Ezzel párhuzamosan a WTO liberalizációs fordulói következtében a nyugat- és közép-európai családi gazdaságok számára ismét jelentõsen romolhat a gazdasági környezet. Wiesbadener Kurier (kurier.de) A hesseni regionális napilap Magas kockázat 2015 után címmel ír az Opel-válság kapcsán a német ipari munkahelyek elvándorlásáról. A Boston Consulting Group (BCG) tanulmánya szerint a következõ tíz esztendõben az ipari munkahelyek negyede – mintegy kétmillió álláshely szûnhet meg Németországban. Tegnap a BCG által bemutatott tanulmány maga a horror a munkavállalók, a gazdaság és a politika számára. „Németország ipari bázisa zsugorodni fog“- hangzott a BCG ügyvezetõjének Peter Strüvennek a borúlátó jóslata. Az elemzés szerint a munkahelyek kivándorlását aligha lehet megállítani, legfeljebb a folyamat lelassításával lehet próbálkozni. Rövid távon természetesen nem fog a teljes autógyártás Németországból kivándorolni. De 2015 után az összeszerelésnél komoly elvándorlási rizikóval kell számolni, hiszen akkor egy autót összerakni a becslések szerint 4100 euróval lesz olcsóbb Magyarországon, mint Németországban. / Az elemzés tehát a következõ 10 évben nálunk legfeljebb minimális reálbéremeléssel számol. Forrás: Keresztes Lajos – MNO
jó ha figyelünk
Font Sándor szerint egy paktum született Dávid Ibolya és Szili Katalin között, amelynek célja Herényi Károly leváltásának, valamint a Fidesz 2006-os választási gyõzelmének megakadályozása. A Magyar Demokrata Fórumban és annak parlamenti frakciójában drámai események folynak az utóbbi idõben. Ezek közé sorolandó az öt képviselõ kizárása is – kezdte Font Sándor független országgyûlési képviselõ sajtótájékoztatóját. „A pártba az a drámai fordulópont állt elõ, hogy az alapító tagokat – köztük Lezsák Sándort és Balogh Lászlót – etikai eljárás elé állították, amely minden bizonnyal a kizárásukhoz fog vezetni. Ezzel párhuzamosan a frakcióban is komoly változások történnek: a frakció többsége kezdeményezést tett Herényi Károly frakcióvezetõ leváltására, ennek eldöntését azonban a Házelnök az Ügyrendi Bizottságra bízta, ugyanarra a bizottságra, amely végül baloldali többséggel jóváhagyta az ötök kizárását is.“ Az MDF-bõl kizárt országgyûlési képviselõ szerint ugyanezt a módszert fogják alkalmazni most is, és „a Herényi Károly megmentésére szakosodott bizottság, trükkel és taktikával, de többséget fog szerezni arra, hogy ne lehessen érvényesíteni az õt leváltó határozatot, és Ékes József frakcióvezetõ-helyettessé való megválasztását.“ Font Sándor úgy látja: Dávid Ibolya eltökélt abban, hogy feloszlassa a frakciót. Errõl gyõzködi a frakció Lakitelek Munkacsoportjához tartozó tagjait, akik ezt megalázónak tartják, és úgy gondolják, hogy egy pártelnök nem kezdeményezhet ilyen döntést. „Dávid Ibolya pontosan tudja, mit akar, hiszen ha a frakció megszûnne, akkor a Parlamentnek kell döntenie, hogy befogadja-e az új frakciót. Ez esetben azonban nem kétséges, hogy a Szili Katalinnal egyeztetett forgatókönyv itt is jól fog mûködni, és a baloldali többség helyben hagyja majd a Dávid Ibolya köreit tartalmazó, 7-8 fõs frakciót. Azonban most még megvárják a mostani beadvány végkifejletét. Szili Katalin két hete nem adta
jó ha figyelünk
ki a bizottságnak a Herényi Károly leváltását kezdeményezõ okiratot. Az ügyrendi bizottság ma fog összeülni, mindeközeben azonban hétfõn Herényi Károly bizottsági helycserét javasolt. Ha ma Herényi Károlyt leváltanák, akkor a hétfõn elfogadott bizottsági helycserék vajon érvényesek voltak-e, hiszen egy nem létezõ frakcióvezetõ kezdeményezte mindezt, és vajon vissza lehet-e állítani az eredeti állapotot“ – tette fel a kérdést Font Sándor, ugyanis a Parlament személyi vagy bizottsági döntést nem változtathat meg. Az MDF-bõl kizárt képviselõ hozzátette: „ezért volt már eleve gyanús, hogy hétfõn miért kellett bizottsági helycseréket végrehajtani.“ Mint ismeretes Karsai Péter, a Dávid Ibolya MDF-elnök támogatójaként ismert politikus foglalhatja el az ügyrendi bizottságban Hende Csaba független képviselõ helyét. „Információink szerint az SZDSZ egyértelmûvé tette, hogy elfogadják, hogy Herényit a frakció többsége leváltotta. Ezáltal ha az ügyrendi bizottságban – ahol 6:5-ös arányú többséget képvisel a kormányoldal -, egy szavazat átkerül az ellenzéki oldalra, akkor Herényi Károly elbukott. Ezért aztán Hende Csabát le kellett cserélni“ – magyarázta el a képviselõ. „A végeredmény megjósolható, mai nap az Ügyrendi Bizottság az MSZP 5, az MDF 1
szavazatával, szemben a Fidesz 4, és az SZDSZ 1 szavazatával újra megmenti Herényi Károlyt, aki így a Parlament legjobban fizetett képviselõje is lesz. Ugyanis eddig példátlan módon az ügyrendi bizottságba egy középiskolai végzettséggel rendelkezõ képviselõt delegáltak, Herényi Károlyt, leváltva ezzel dr Balsai Istvánt.“ Font Sándor reméli, hogy ez a „színvonalsüllyedés“ nem lesz általános akár a bizottság, akár a Parlament mûködésére. „Úgy tûnik ebben az összjátékban Szili Katalin és Dávid Ibolya közös platformra helyezkedett. Mindkettõjüknek tökéletes ez a játék. Dávid folyamatosan kér valamit, Szili pedig teljesíti azt. Azt mindenki tudja, hogy ezt egyszer vissza fogják kérni. Vajon mikor jön el az alkalom?“ A képviselõ szerint nem kérdéses, hogy ez 2006-ban fog bekövetkezni. „Dávid Ibolyának most már küldetése van a jobb oldalon. Küldetése annyiból áll, hogy megakadályozza a Fidesz Magyar Polgári Szövetség és társainak a kétharmados többségû gyõzelmét 2006-ban. Ugyanis ez súlyos vereség lenne a baloldal számára, és megalapozná esetlegesen a polgári oldal két ciklusra kiterjedõ kormányzását.“ Font Sándor hozzátette: „az MSZP ehhez tökéletes partnerre talált Dávid Ibolya személyében. Úgy látjuk: hogy a Parlamentben kialakult egy Szili – Dávid tengely, ketten úgy tûnik mindent el tudnak dönteni: ha kell, bizottsági ülést helyeztetnek át, ha kell, nem létezõ illegitim frakcióvezetõ által beterjesztett bizottsági helymódosításokat terjesztenek be.“ Végezetül elmondta: a Lakitelek Munkacsoport tagjai ezt az MDF-MSZP együttmûködést akarta megszüntetni, illetve gyengíteni, és errõl továbbra sem tesznek le. Úgy gondolják, hogy Dávid Ibolya küldetése és politikai közéleti szereplése 2006-ban befejezõdik, a Munkacsoport pedig megszeretné õrizni az MDF-nek azt az eredeti szellemiségét, amely szerint az alapítók vállalták, hogy egy nemzeti, konzervatív, keresztény értékrendnek megfelelõen új társadalmat építenek. Forrás: gondola
19
Zanzásított gyûjteményem, hogy mi az a minimum, amit tudni kéne !!! az állampolgároknak az eu-ról. 1.) Hogyan alakult meg az Európai Unió? • 1950. május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter bejelentette: szoros gazdasági együttmûködésre kell kényszeríteni az õsellenségnek számító németeket és franciákat. • 1951-ben Párizsban hat ország Franciaország, NSZK, Belgium, Luxemburg, Hollandia és Olaszország aláírta az Európai Szénés Acélközösség megalapításáról szóló szerzõdést. Németország és Franciaország ezentúl csak együtt tudott fegyvert gyártani, a különbözõ országokban bányászott vasérc és szén közös felhasználása miatt. Ugyanezen országok • 1957-ben Rómában megalapították az Európai Gazdasági Közösséget. • 1973-ban Dánia, Írország és Nagy-Britannia, • 1981-ben Görögország, • 1986-ban pedig Spanyolország és Portugália is csatlakozott a Közösséghez. • 1992-ben Maastrichtban az Európai Gazdasági Közösséget Európai Unióvá alakították át és döntöttek a közös valuta bevezetésérõl, valamint a közös kül- és védelmi politikáról. • 1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország is csatlakozott az Európai Unióhoz. Ugyanebben az évben a Schengeni Egyezmény alapján eltûntek a belsõ határok. • 1997-ben Amszterdamban megállapodtak, hogy megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat több volt kommunista országgal. 2000-ben Nizzában pedig az ehhez szükséges intézményi reformokat rögzítették. • 2001-ben Laekenben bejelentették, hogy 2002 végéig tíz országgal befejezik a csatlakozási tárgyalásokat. Ezek Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia. • 2002-ben az EU tagállamainak nagy részében bevezették az eurót. • 2002 végén Koppenhágában bejelentették: a 10 csatlakozásra váró állam • 2004. május elsején beléphet az Unióba. 2.) Mely országokból áll ma az Európai Unió? Belgium az EU földrajzi középpontja. Brüsszelben van a legtöbb európai intézmény és a NATO székhelye. Franciaország az európai integráció megálmodója. Az agrártámogatások negyedét a francia gazdák kapják. Németországnak van a legnagyobb lakossága, és a legtöbb pénzt is a németek fizetik a közös kasszába. Frankfurtban található az eurót kibocsátó uniós jegybank székhelye. Hollandia az Európai Unió egyik leggazdagabb állama. Az Európai Központi Bank elnöke holland származású. Olaszország gazdasági megosztottsága miatt nagy uniós támogatásokban részesül. Az EU-intézmények átalakításának egyik legfõbb támogatója. Luxemburg az Unió legkisebb tagja, ám az EU legjobban mûködõ gazdaságával büszkélkedhet. Dánia az egyik legfejlettebb jóléti rendszerrel bíró EU-tag. A bõvítés társadalmi támogatottsága itt a legmagasabb, 68%-os. Írország belépésekor a közösség legszegényebb országa volt, mára gazdasági eredményei felülmúlták az uniós átlagot.
20
Nagy-Britannia az Unió egyik legnagyobb befizetõje, kis agráriummal, ezért jelentõsen csökkentené a legnagyobb brüsszeli kiadást, az agrártámogatást. Görögország gazdasága talán a leggyengébb az EU-ban, így arányaiban õk kapják a legnagyobb összegû támogatást. Spanyolország és Portugália egyszerre csatlakoztak. A bõvítés miatt tartanak a segélyek elvesztésétõl. Finnország az EU sikertörténete, a közösségi elõírások betartásában élen jár. Finnország elsõsorban a balti államok felvételét támogatta. Svédország a legfejlettebb EU-tagállam. Szociális rendszere a legmagasabb színvonalú az Unióban. Ausztria mindaddig ellenezte a bõvítést, míg ki nem derült, hogy az abból származó bevételei várhatóan kétszázszor akkorák lesznek, mint a költségek. 3.) Kikkel csatlakozik Magyarország az Európai Unióhoz? Hazánk 2004. május elsején további kilenc országgal együtt az Európai Unió teljes jogú államává válik. Az Uniónak ekkortól 25 tagja lesz. Egyes felmérések szerint a tagjelöltek közül a bõvítés legnagyobb pénzügyi nyertesei a balti államok lehetnek. Ennek ellenére alacsony az EU-csatlakozás támogatottsága. Észtországban az alkotmányt úgy módosítják, hogy a kormánynak lehetõsége legyen kilépni az EU-ból. A lettekre pedig nagy nemzetközi nyomás nehezedik az orosz kisebbség hátrányos megkülönböztetése miatt. Litvániának a legkeményebben Oroszországgal kellett megküzdenie a csatlakozásért. Lengyelország a legnagyobb lakosságú és területû ország a csatlakozók közül. Különösen megnehezítette a csatlakozási tárgyalásokat, hogy sokan a mezõgazdaságból élnek. Csehország ipara erõs, és a tagjelöltek közül itt a negyedik legmagasabb az egy fõre jutó bruttó nemzeti össztermék. Bírálat leginkább kisebbség- és romapolitikája miatt érte az elmúlt években. Szlovákiának sok lemaradása van még, nem csak az EU-tagok, de több tagjelölt fejlettségéhez képest is. Szlovénia a legfejlettebb csatlakozó ország, amit az is bizonyít, hogy valószínûleg az Unió nettó befizetõje lesz. Ciprus gazdaságilag a legfelkészültebb tagjelölt. A sziget egy fõre jutó bruttó nemzeti összterméke meghaladja az uniós átlag 75 százalékát. Az ország legnagyobb problémája politikai és gazdasági megosztottsága. Málta az EU nettó befizetõje lesz, azaz több pénzzel járul majd hozzá az uniós költségvetéshez, mint amennyi támogatást kap. Akadályozhatja az ország csatlakozását, hogy csak a lakosság fele támogatja a belépést. 4.) Mit kap az EU Magyarország csatlakozásával? Az Unió 1957-es alapítása óta céljának tekinti a bõvítést, amely egész Európára kiterjeszti a békét, a biztonságot, a jólétet és stabilitást, ezzel pedig elejét veszi az újabb háborúknak. Magyarország és a többi tagjelölt ország csatlakozása hozzájárul az Unió egyik alapelvének megvalósításához, vagyis, hogy Európa újraegyesítése megszünteti a kontinens mesterséges megosztottságát.
jó ha figyelünk
Az Unió szociálpolitikája szabályozza a munkaidõt, a munkahelyi körülményeket, garantálja a nemek esélyegyenlõségét és fellép az életkor, faji hovatartozás illetve megváltozott munkaképesség alapján történõ hátrányos megkülönböztetés ellen. Hazánk agrártámogatáshoz jut, ami elõsegíti a versenyképes mezõgazdaság megteremtését. Az Európai Unió biztos piacot is jelent a magyar agrár termékeknek. Az uniós tagság révén a tagállamokkal azonos jogokhoz és lehetõségekhez jutunk például az oktatás, a munkavállalás, az utazás és a letelepedés terén.
Az Európai Unió pénzügyileg és politikailag már egy évtizede készül a bõvítésre. A csatlakozó új országokkal együtt az EU még hatékonyabban tudja befolyásolni a világpolitikai folyamatokat. A megnyíló közép-európai piacok hatalmas gazdasági elõrelépést jelentenek számára, mindenekelõtt új fogyasztókat és új munkahelyeket. Magyarország dinamikusan fejlõdõ gazdasága is növeli majd az Unió gazdasági erejét. Hazánk tagsága javítja az Unió lehetõségeit a határokon átnyúló különféle problémák megoldásában. Ilyen a szervezett bûnözés, a terrorizmus illetve az illegális bevándorlás. Magyarország kultúrájával, nyelvével, történelmével és regionális ismereteivel gazdagítani fogja az európai nemzetek egymás másságának kölcsönös tiszteletén alapuló unióját. Az 1957 óta lezajlott négy bõvítés tapasztalata azt mutatja, hogy a csatlakozás sikere elsõsorban az adott ország felkészültségén múlik. 5.) Mit kap Magyarország az uniós csatlakozással? Magyarország 2004 május 1-jén válik az Európai Unió teljes jogú tagjává. Ez a tagság megszilárdítja Magyarországon a több mint tíz éve elkezdõdött demokratikus reformokat. A világméretû politikai és gazdasági versenyben a 25 tagú Európai Unió tagjaként könnyebben érvényesítheti érdekeit a nemzetközi politika színterén. Magyarország részese lesz annak a döntéshozatali rendszernek, amely a világ és Európa fejlõdését befolyásolja. Mivel az Unió alapelve a fejlettségi szintek kiegyenlítése, hazánk hozzáférhet olyan uniós pénzforrásokhoz amelyekkel felgyorsíthatja felzárkózását a fejlett európai országokhoz. Magyarország tõkebeáramlásra számíthat, ennek következményeként pedig új munkahelyek létesülnek és növekednek a bérek. Javul az életminõség a szigorú fogyasztóvédelmi, környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági szabályozás miatt. jó ha figyelünk
6.) Melyek az Európai Unió jelképei? Az Európai Uniónak, amely jelenleg 15 tagországból áll, 2004-tõl pedig 10 állammal, köztük Magyarországgal kibõvül, saját jelképei vannak. A kék alapú 12 csillagos zászló 1986-óta az Európai Unió hivatalos zászlaja. A 12-es szám a tökéletesség és a teljesség szimbóluma. Bár 1995-ig az EU valóban 12 tagú volt, a csillagok nem a tagországok számát jelenti, így a zászlót a bõvítés után sem módosítják. Az Európai Uniónak Ludwig van Beethoven IX. szimfóniájának negyedik tétele, az Örömóda a himnusza. Az euró az Unió közös pénzneme. A bankjegyek és pénzérmék 2002. január 1-jétõl vannak forgalomban. Az euró jelképét a görög epszilon és az Európa szó elsõ betûjébõl alakították ki. A két párhuzamos vonal az euró stabilitását fejezi ki. Az Európai Uniónak születésnapja is van. Május 9-én a tagországok Európa Napot ünnepelnek. 1950. május 9-én ugyanis Robert Schuman francia külügyminiszter és Jean Monnet, az akkori Francia Tervintézet vezetõje azt javasolta, hogy az I. és II. világháborúban egymás ellen harcoló országok szén- ás acéltermelését vonják közös irányítás alá. Ezzel elkerülhetõ az újabb háború. Az Európai Uniónak jelmondata is van: Egység a sokféleségben 7.) Melyek az Európai Unió intézményei? Az Európai Unió intézményrendszere egyedülálló képzõdmény a nemzetközi jogban. Nem hasonlítható sem a hagyományos nemzetközi szervezetekhez sem az államokhoz. Az EU mûködésében kormányközi és nemzetek feletti jegyek keverednek. Az Európai Unió döntéshozatali és mûködési mechanizmusait alapvetõen 4 fõ szerv biztosítja. Ez a Tanács, a Bizottság, a Parlament és a Bíróság. 1. Az Európai Tanács az Unió legfontosabb politikai döntéshozó szerve, mert tagjai a közösség állam és kormányfõi. Õk hozzák meg a stratégiai döntéseket. Határozataik nem jogszabályok, hanem elvi állásfoglalások. Az Európai Unió Tanácsa az EU legáltalánosabb döntéshozó szerve. Elsõrendû feladata a jogszabályalkotás. E testületben minden szakterület miniszterei külön tanácsban tárgyalnak a hozzájuk tartozó ügyekrõl. 2. A Bizottságot az EU kormányának is szokták nevezni. A testület tagjai a biztosok, akik az uniós szerzõdések és jogszabályok betartását ellenõrzik. 3. A Parlament az Unió polgárai által választott képviselõkbõl áll. A Parlament részt vesz a jogszabályok elfogadásában, itt fogadják el a költségvetést és a képviselõk iktatják be a Bizottság tagjait. Jelentõs az ellenõrzõ szerepe. 4. Az Európai Bíróság az EU szerzõdéseinek legfõbb õre, döntéseivel kikényszerítheti az uniós jogszabályok végrehajtását. Jogértelmezései a nemzeti bíróságokra nézve is kötelezõ érvényûek. Az Európai Unió intézményei közé tartozik még a Számvevõszék, a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága, a Központi Bank, és az Ombudsman. Forrás: Kontor Edit
21
Minden párt tönkremenetelekor szinte ugyanazokat a mondatokat lehet hallani. Amikor Semjénék távoztak a KDNP utolsó választmányi ülésérõl, valaki így kiáltott fel: „Menjenek csak! Most lesz naggyá a párt!” Mostanság egyes MDF tagok szerint „Nem az öt lakitelkit kellett volna elküldeni, hanem az összest, és akkor már 10 százalékon állnánk.” Ez ellen már nincs orvosság! – A rendszerváltó pártok tönkremenetelének történetében sokan párhuzamokat vélnek felfedezni. Beszélnek külsõ erõk manipulálásáról és belsõ erõk bomlasztó tevékenységérõl. Valóban vannak párhuzamok? – Sokan elõszeretettel külsõ okokra hivatkoznak. A régi állampárt valóban megpróbálta kontroll alatt tartani a rendszerváltás idején újraszervezõdõ történelmi pártokat. Azt akarták, hogy egy általuk elképzelt, keményen kézben tartott, látszat-többpártrendszer jöjjön létre. Tevékenységük eredményességét a különbözõ szociáldemokrata pártok sorsa jelzi. A pártba beépített bomlasztók hatása, – amit érzékelhettünk, és utólag meg is lehetne konkrét személyeket nevezni, – önmagában nem lett volna elég például a KDNP tönkretételéhez. A beépülés mellett vannak más párhuzamos folyamatok is. Ezek az ember természetébõl fakadnak. Akiben túlteng a vezetési ambíció, gyakran váteszi tudattal, a saját tévedhetetlenségétõl elbûvölve él. A vezetés megszerzése után a párt döntéshozó testületeit (választmány, elnökség) engedelmes szavazógéppé alakítja. Így volt ez a kisgazdáknál, a kereszténydemokratáknál is. A célszerûen kiválogatott döntéshozók a vezér szavára elkergetik azokat, akire a vezér kimondja: „rossz ember” és minden szavát szentírásként kezelik annak, aki úgymond „jó ember”. A vezér lehet Torgyán József, lehet Giczy György, vagy más. A mechanizmus ugyanaz. A hatalomvágy, a személyi ambíció a mozgató rugó. Az ilyen ember rossz koalíciós partner. Nehéz elismernie, ha valaki más nálánál mélyebben lát, ha a nemzet számára hasznosabb, vagy ha más szempontjai is vannak, mint nekik. Az ilyen ember kárt okoz a pártjának, s egyben saját bukását is elõkészíti. – Sokan e pártok bukásának folyamatát a parlamenti képviselõk stabil egzisztenciájának megtartásáért folytatott küzdelemnek tudják be... 22
Interjú Dr. Surján Lászlóval
– Ha egy párt kevés egyéni gyõzelmet ér el, a mandátumot nem szerzett szavazatai a listákon hasznosulnak. Így az egyéni körzetben be nem jutott képviselõjelöltek egy része a listásokkal szemben ellenérzéseket táplál. Ilyenkor mondják: a mi hátunkon jutott be… Lassan elidegenedik egymástól a párt középvezetõi rétege és parlamenti képviselõ csoportja. A parlamenti munka és az állandó rohanás miatt a képviselõk a párton belül nem ismertetik döntéseik okait.Ráadásul a kormánypárti képviselõknek olykor népszerûtlen intézkedéseket is kell hozni. Ezek miatt egyre jobban elszakad egymástól a párt és a képviselõ csoport. Összhangjuk hiánya a bajok egyik elsõ jele. Minden párt tönkremenése folyamán hallottuk, hogy „Nem a képviselõcsoportnak van pártja, hanem a pártnak van képviselõcsoportja.” Valóban. De ez nem azt jelenti, hogy a párt elnöksége vagy a képviselõkkel meghasonlott pártelnök az abszolút igazság forrása. A pártnak és a képviselõcsoportnak a szembeállása egyébként azért is értelmetlen, mert a felmérések szerint a választók egyaránt bíznak, illetve nem bíznak bennük. A képviselõ, fõleg, ha egy konkrét választókörzetért felelõs, sokszor jobban érzi a társadalom elvárásait, mint a folyton önmagával elfoglalt pártember. – Mondana egy példát? – Torgyán Józsefnek igaza volt, amikor kritizálta a kárpótlást. Ám abban, hogy járta a falvakat és azt mondta az embereknek, ne is igényeljék a kárpótlást, mert nem sokára úgy is õ lesz a miniszterelnök és akkor majd reprivatizáció lesz, abban nem lett igaza. Amit akart, kivihetetlen volt. De ilyen ígéretekkel is növelte a népszerûségét, a józanul gondolkodó parlamenti képviselõk rovására.
– Miben látja az MDF képviselõcsoportja és az elnökség közötti súrlódás okát? – Nem szívesen foglalkozom ezzel és nem is látom a belsõ folyamatokat. Kívülrõl úgy tûnik, hogy reálisan nem számíthatnak arra, hogy a választók többségét maguk mögé tudják állítani. Valamilyen szövetségesre lesz szükségük. Megengedhetõ-e az, hogy ugyan szövetséget akarnak kötni valakivel, ugyanakkor nemcsak kíméletlen versenyben állnak vele, hanem hazug kijelentésekkel támadják? Ez az egyik kérdés, aminek megválaszolásakor az MDF képviselõi szembekerültek a pártvezetéssel. Vitát váltott ki a „70-30 százalék” szlogenjével megfogalmazott Fidesz elleni minõsíthetetlen támadás. A szövetségi politika iránt elkötelezett Fidesz ezt a mérhetetlen durvaságot roppant elegánsan rázta le magáról. „Túlnézünk e mai kocsmán, az értelemig, és tovább” és együtt akarunk mûködni minden jó szándékú polgári erõvel. Az MDF-ben vannak, akik ezt értik és vannak, akik nem. Ez lassan elvezet a nézeteknek kibékíthetetlen ütközéséig. Az összeütközések nem a politikai hovatartozás lényegére vonatkoznak! És itt jutunk el egy fontos kérdéshez: mi az értelme egy párt létezésének? – Mi az értelme egy párt létezésének? – Annyi pártnak érdemes lennie, ahány önálló megoldása lehet problémáinknak. Aki baloldali, szociáldemokrata ember, az a javak közösségi felhasználására teszi le a voksát. Valaki gondolkodhat úgy, hogy az egyének mindenkinél jobban ismerik a saját érdekeiket. Egyszerûen hagyni kell, hogy éljék az életüket. Az állam ne legyen erõsebb, mint a KRESZ, gondoskodjon róla, hogy ne legyenek túl nagy ütközések. Ez a liberális felfogás. Mások szerint az embereket tisztelni kell, a szabadság mindenkit megillet, de a közjó elõrébbvaló, mint az egyéni gyarapodás. Van tere az állam beavatkozásának, de az nem terjedhet túl a közjó érvényesítésén. Az ilyen ember polgári gondolkodású, pontosabban kereszténydemokrata. Nincs több variáció. És itt jön a kérdés: akik azonos módon gondolkodnak, okosan teszik-e, ha külön pártot alkotnak? Ha egyet akarunk, akkor talán nincs jogunk külön lenni. Ezt képviselte egyébként az MDF a régi KDNPvel szemben. Méltán: könnyebb hatékonyan politizálni, ha egységes a szervezet. Az egységnek azonban sok formája lehetséges. Mi a különbség politikai gondolkodásban, értékrendben a Fidesz és az MDF között? Nem tudok ilyent mondani. Más az elnöjó ha figyelünk
kük és más a szervezetük. Emberi tényezõkrõl van szó. Többeknek van pártelnöki ambíciójuk, mint ahány önálló feleletet lehet adni az elõttünk álló kérdésekre. Ebbõl származnak az ütközések. Ezek miatt reménytelennek tûnik ezeket a problémákat megoldani! – A KDNP ezt hogyan oldotta meg? Megoldható ez? – A KDNP egyszer már szinte belehalt a felesleges belharcokba. Kár, hogy nem intõ példa, hanem mintha követõkre találna az önpusztítás. A párt újraélesztéskor tudatosan megõriztük a szervezeti különállást, de mégis garanciákat építünk ki, hogy ne a széthúzás, hanem az összefogás irányába haladjunk. Lehet találni a Fideszen, mint nagy néppárton belül olyan feladatot –ez a keresztény értékek markáns politikai megjelenítése – ami benne van az egészben ugyan, de érdemes külön is megszólaltatni. A Fidesz és a KDNP szövetsége olyan döntése a két pártnak, amire nemzetközi példákat bõségesen találunk. Megengedjük – bizonyos korlátok között – a kettõs tagságot. Kiépülnek a személyi hidak, egy irányba lehet mozgatni az erõket, de fel lehet mutatni a sajátos értékeket, érvényesíteni lehet a sajátos érdekeket. – Tudna erre példát mondani? – Ilyen volt október 18-án az MKDSZ és a KDNP azon döntése, hogy nem szavazta meg Gyurcsány úr számára a felhatalmazást, amelyet az európai alkotmány aláírására kért. (Megjegyzem, a miniszterelnök az okmányt parlamenti felhatalmazás nélkül is aláírhatta volna.) A KDNP és az MKDSZ ezzel jelezte, hogy helyteleníti, hogy a kormány nem állt ki a keresztény értékeknek az alkotmányban való megemlítése mellett. Most sem volt hajlandó külön nyilatkozatot csatolni az alkotmányhoz a kisebbségek védelmérõl. Ezenfelül azt is jelezni kívántuk, hogy mélységesen felháborító az a hecckampány, amit egy katolikus politikus ellen azért folytatnak, mert a nézeteit nem titkolta el. Buttiglione úrról
van szó, aki mint minden katolikus, a homoszexualitást bûnnek tartja. – Mi a véleménye arról, hogy az MDF most balra nyit? – Úgy gondolom, hogy a Fidesz és az MSZP között lévõ „centrumba” bemenni politikai farkasvakság, lehetetlen. Itt ugyanis ûr nincs, csak egy nagy szakadék. A szakadék azonban nem a bal és jobboldaliság mentén van, hanem gondolkodásbeli, szellemi, lelki, értékrendbeli eltérés. Kupa vezérletével egy párt már beleesett ebbe a szakadékba. Mi értelme utánuk ugrani? Az MSZP ráadásul nem baloldali párt. Ha az MDF „balra” nyitna, távolodna az MSZP-tõl. – Mit gondol a kormánypárti sajtóban fel-felbukkanó véleményrõl, hogy az MDF-en belül folyó személyi villongásokat a Fidesz manipulálja? – Nem avatkozunk be az MDF ügyeibe. Nem a Fidesz zárta ki az Antall kormány két miniszterét és egy államtitkárát az MDF képviselõcsoportjából. Nem a Fidesz szólította fel az MDF alapítóját, hogy hagyja el a pártot. Nekünk ettõl távol kell maradni. – Önöket nem környékezte meg annak idején a Fidesz? – Amikor a KDNP frakció megszûnt, minket az MDNP, a kisgazdapárt és az MDF keresett. A Fidesz örömmel fogadta a mi közeledésünket, de semmilyen ígéretet pozícióra, parlamenti képviselõségre nem kértünk és nem is kaptunk. Részesei lettünk a csapatnak, bele tettük a munkánkat a „közösbe”, a ránk esõ részt becsülettel elvégeztük. Eredmények révén lettünk képviselõk, miniszterek, államtitkárok, nem paktumkötéssel. – A Népszava által felvetett és Katona Kálmán által „megerõsített hír” a Fidesz „megkörnyékezésrõl” két célt szolgált. Megterheli a Fidesz és a lakitelkiek közti kapcsolatot, másrészrõl magyarázatot ad a lázadozó párttagságnak, hogy Lezsákék miért mentek el. Ám a lakitelkiek nem mentek el. Nagyra becsülöm Lezsák elnök urat, hogy nem hagyja ott önszántából a maga által alapított szervezetet.
– Sokan megjegyezték a cikk kapcsán, hogy érdekes dolog ezt Katona Kálmán szájából hallani, aki az MDF-bõl ment a Fideszbe, aztán bukott miniszterként ment a Fideszbõl az MDF-be… – Nem akarok személyeskedni, a jelenség érdekes. Egyébként annak, hogy bedobták ezt a kacsát a Népszaván keresztül, az a magyarázata, hogy sok párttagkönyv landol az MDF központban mostanában, és sok szervezet jelzi, hogy így nem kíván az elnökséggel egy úton haladni. Be kellett tehát sározni Lezsákékat valamivel. Mindegy mivel. És ez egy újabb tipikus motívum a „párttönkretételek” történetében. A magam sorsát látom: voltam a magzatgyilkostól kezdve nagyon sok minden, akkor, amikor a párt egy szûk csoportja a rágalmazás fegyverét is jónak látta használni. Kísérteties, hogy minden párt tönkremenetelekor szinte ugyanazokat a mondatokat is lehet hallani. Amikor Semjén Zsolt, Keresztes Sándor és még jó néhányan mások kimentek a KDNP legutolsó választmányi ülésérõl, akkor volt, aki felkiáltott: „Menjenek csak! Most lesz naggyá a párt!” (Ez szó szerinti idézet!) Minap meg azt olvastam, hogy egyes MDF tagok szerint „Nem az öt lakitelkit kellett volna elküldeni, hanem az összest, és akkor már 10 százalékon állnánk.” Ez az a gondolkodás, ami ellen már nincs orvosság! – Hogyan láthat tisztán az, aki nem ismeri mi zajlik a színfalak mögött? – Mindig érdemes utánanézni a hír forrásának. Egy forrás nem forrás. Körül vagyunk véve olyanokkal, akik tudatosan akarnak befolyásolni minket. Ki kell alakítanunk az önvédelmi reflexeket. Kétkedve kel fogadjuk a nekünk feltálalt híreket. Különben az orrunknál fogva fognak vezetni. A polgári sajtó lassú, de már érzékelhetõ térnyerésének hála fokról fogra nõ azoknak a tábora, akiket már nem könnyû felültetni, akik észreveszik, ha a király meztelen. A nyitott szemmel járásra nagy szükség van, hiszen szélhámos szabólegényekben sosincs hiány. Forrás: gondola – szjm
MEGBUKIK A KÖZÖS EURÓPAI VALUTA? A Nobel-díjas Milton Friedman szerint komoly a veszélye annak, hogy néhány éven belül összeomlik az eurózóna. Csak álom, hogy 2010-re a világ legversenyképesebb térségévé válhat az Európai Unió. A közös pénz megmentése érdekében a neves közgazdász szerint meg kellene szüntetni az európai gazdaságot korlátozó túlszabályozást – idézi Milton Friedmannak az euobservernek adott nyilatkozatát a Napi Gazdaság. Friedman szerint meglehetõsen nehéz fenntartani olyan országok unióját, amelyek teljesen eltérõ gazdasági és kulturális háttérrel rendelkeznek. A most csatlakozott országokkal ezek a problémák csak tovább mélyülnek. Milton Friedman úgy véli, hogy ezért a közös pénz helyett vissza kéne térni a nemzeti valuták használatára. Az új tagoknak pedig azt tanácsolja a közgazdász, hogy ha mindenképpen csatlakozni kívánnak az eurózónához, akkor azt minél hamarabb tegyék. A tudós szerint csak álom, hogy 2010-re a világ legversenyképesebb térségévé válhat az eurózóna, szerinte az Egyesült Államok és India és Kína is gyorsabb fejlõdésen megy keresztül. A közös európai valuta megmentése érdekében Friedman szerint meg kellene szüntetni az európai gazdaságot korlátozó túlszabályozást, illetve le kellene szorítani az állami kiadásokat . Nagy kérdés: olvasta-e, a Gyurcsány-kormányban valaki, s ha igen, mérlegelte, mérlegeli-e a Nobel-díjas Milton Friedman közgazdász prognózisát? Forrás: sz – gondola
jó ha figyelünk
23
A templom új kultusza A biztonsági szolgálatot szörnyû félelem tartja rettegésben: attól fél, hogy egy újabb izraeli miniszterelnököt fognak meggyilkolni. A szélsõjobb, amely nem rejti véka alá Yigal Amir és tette iránti csodálatát, otthont ad néhány olyannak, akik hasonló tettekrõl álmodoznak. Végül is, ha Amirnak sikerült megölnie az osloi folyamatot, miért ne sikerülne egy másik Amirnak meggyilkolnia a Gazai övezetben lévõ telepek felszámolásának a folyamatát? A biztonsági szolgálatnak van egy még ennél is nagyobb félelme, mégpedig az, hogy egy zsidó terrorista csoport felrobbantja a Templomhegyen lévõ mecseteket. Évekkel ezelõtt egy földalatti zsidó szervezet pontosan erre készült. Felfedezték, mielõtt még véghezvitte volna a terveit. Ma hasonló összeesküvések vannak készülõben. A Biztonsági Szolgálat azt hiszi, hogy ennek a mûveletnek az a célja, hogy véget vessen Sharon gázai telepes felszámoló tervének. Az al-Aqsa mecsetnek vagy a Sziklatemplomnak a felrobbantása lángba borítaná az egész arab és moszlim világot. Hatalmas megmozdulásokat okozna, arab kormányzatokat döntene le, esetleg az egész térségre kiterjedõ fundamentalista forradalmat indítana el. Ebben a helyzetben ki gondolna a települések kiürítésével? Ez mind igaz, de ez még csak nem is érinti az összeesküvés gyökerét. A Haram al-Sharif mecsetek fölrobbantása olyan vállalkozás, amely messze túl megy a helyi ügyeken – az egy forradalmi tett, amely magát a zsidó vallást változtatná meg. A szóba jövõ robbantók szemszögébõl ez a fõ dolog. Izraelben a zsidó történelmet a három templomot jelentõ három „házra” osztják: Az elsõ templomot a föltételezések szerint Salamon király építette a Krisztus elõtti 10. Században, és Krisztus elõtt 568-ban rombolta le Nabukodonozor. Judea népét fogolyként Babilonba vitték és kb. 50 év telt el, amíg megengedték nekik, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe, és újra fölépítsék a templomot. A Második Templom épületét Krisztus elõtt 516-ban fejezték be. Heródes király Krisztus elõtt 20 körül felújította és kibõvítette, Krisztus után 70-ben pedig Titus római tábornok lerombolta. Harmadik Templom nem létezik, de az új zsidó közösség, amely 1882-ben kezdte magát megalapozni Palesztinában, nagyon gyakran nevezi magát a „Harmadik Háznak”. (Amikor Moshe Dayan a Yom Kippur háború kezdetén elveszítette az önuralmát, elkezdett a „Harmadik Ház lerombolásáról” sirán24
kozni.) Ez azonban csak jelképes fogalom – sem a cionista mozgalom Alapító Atyái, sem Izrael állam megalapítóinak valamelyike nem álmodott egy új templom építésérõl. Ennek az okai az 1934 évvel ezelõtti eseményekben gyökereznek. Amikor a rómaiak elfoglalták Jeruzsálemet, mielõtt a város elesett és lerombolták, egy vezetõ rabbit, Yokhanan Ben-Zakkait kicsempészték egy koporsóban. Õ megkörnyékezte a római parancsnokot és sikerült engedélyt kapnia arra, hogy Yavnehben, Jaffa és Asdod között, megalapítson egy zsidó vallási központot. Ez egy forradalom kezdete volt a zsidó vallásban. Az „Elsõ Ház” egy meglehetõsen jelentéktelen alkotás volt. A Bibliával ellentétben semmiféle történelmi bizonyíték nincs arra, hogy Dávid és Salamon királysága egyáltalán létezett. Jeruzsálem kis falucska volt, Júdea pedig egy jelentéktelen jelenség. A zsidó vallás, ahogyan azt mi ismerjük, csak a babiloni számkivetettségben született meg, azóta pedig a zsidók (ahogyan õket attól fogva nevezik) kétharmada Palesztinán kívül élt. A „Második Ház” is nagyon jelentéktelen dolognak indult, ahogy azt az egyik korabeli próféta tanúsítja, de az idõk folyamán terjeszkedett. Heródes király, egy nagy építõ, megkísérelte megnyerni ócsárlóinak a szívét azzal, hogy a Templomot egy nagyszerû szerkezetté alakította át. Nem sokkal azelõtt egy papi arisztokrácia alakult ki a Templom körül és beépítette magát Judea zsidó közösségébe. Politikai megnevezése a Szadduceus Párt volt. Velük szemben egy ellenzéki párt, a farizeusoké alakult meg. Õk a szent iratokat tágabban értelmezték és hittek a másvilágban. Ennek a küzdelemnek az idején a zsidó vallásos élet virágzott és megírták a Bibliát. Mivel a papi rend volt hatalmon, a Templom központi szerepet játszik a Bibliában. Állatok szertartásos felál-
dozása társult egyéb, a Templomhoz, a Mindenható jelképes lakóhelyéhez kötõdõ tevékenységekkel. Jázus, egy zsidó forradalmár, hasonlóan sok farizeushoz, fellázadt a templom elanyagiasodása ellen. A Hasmoneus dinasztia, amelynek a papi arisztokrácia volt az alapja, ellenségének tekintette a farizeusokat, és sokat kivégeztetett közülük. Mindez megváltozott, amikor a Templomot lerombolták. Az áldozat bemutatások kultuszával együtt megszûnt a hatalmi szerkezet. A jeruzsálemi arisztokráciát felszámolták, a papok mindenüket elvesztették. A zsidó vallás irányt változtatott. Ezután a rabbik, a farizeusok utódai, kerültek vezetõ szerepbe a zsidó közösségben és vallásában. Hosszú idõvel a Második Templom lerombolása elõtt a zsidók nagy többsége már Palesztinán kívül élt. A feldúlás (és az értelmetlen Bar-Kokhba felkelés) után a jeruzsálemi zsidó közösség megszûnt. Jeruzsálem álommá vált és a zsidó vallás valamennyi jelentõs fejleménye onnan nagyon távol történt. A templom lerombolása után a zsidó vallás törvényeknek és parancsoknak a rendszere lett, függetlenül minden területi hovatartozástól. Izrael Országa és Jeruzsálem inkább jelképpé vált, mintsem területi valósággá. A judaizmus még azt sem várta el a híveitõl, hogy zarándokoljanak el Jeruzsálembe, ahogy az Iszlám megkívánja a híveitõl, hogy életükben legalább egyszer utazzanak el Mekkába. Az újkori cionizmus hajnaláig sohasem kísérelték meg, hogy tömegesen visszatérjenek Palesztinába – a valóság az, hogy ezt kifejezetten tiltotta a vallásuk. Amikor 1492-ben félmillió zsidót kiutasítottak a katolikus Spanyolországból, õk szétszóródtak az Ottomán Birodalomban, és csak néhányan mentek Palesztinába, ami szintén egy Ottomán tartomány volt. Napoleon felhívása, hogy a zsidók állítsanak fel egy zsidó államot Palesztinában, süket fülekre talált. A mai cionista gondolat elsõ szószólói, sokkal Herzl Tivadar fellépése elõtt, angolok és amerikaiak voltak, akikre keresztény vallási benyomások hatottak. jó ha figyelünk
Az utóbbi századok folyamán az euroamerikai judaizmus egyre inkább olyan vallássá vált, amelyet az egyetemes erkölcsi üzenet hatott át. A zsidó gondolkodók úgy vélték, hogy a zsidók „küldetése”, hogy a világ népeinek elhozzák az egyetemes erkölcsi üzenetet, úgy tekintve azt, mint a judaizmus valódi lényegét. A cionizmus az európai nacionalista forradalom részeként, és annak általános antiszemita jellege miatti visszahatásként született meg. Megalapította azt az elméletet, hogy a zsidók, hasonlóan Európa más népeihez, egy népet alkotnak, és ez a nép fel kell állítsa a saját államát azon a földön, amelyet ma Palesztinának hívnak. Nem véletlenül váltották ki Herzl tanai a kor nagy rabbijainak erélyes és hangos tiltakozását, voltak bár hasszideusok, vagy az ellenzékük, mitnagdeusok, ortodoxok, vagy reformisták. De amikor a cionista közösség megalapította az államát, történt valami a judaizmussal. A területhez való kapcsolódás, a talaj, megváltoztatta a vallás képét, ugyanúgy, ahogy az állami élet egyéb területein is tette. Nem túlzás azt állítani, hogy a zsidó vallás Palesztinában megváltozott, ami egyre szélsõségesebbé vált az elmúlt évek során. Az egyetemes üzenettel rendelkezõ vallás egy törzsi kultusszá változott. Az erkölcs vallása a szent helyek vallásává vált. Yeshayahu Leibowitz, egy régivágású zsidó úgy határozta meg a telepesek vallását, hogy az egy pogány, bálványimádó kultusz. A templom új kultusza a csúcsa ennek a folyamatnak. A gyakorlati elõkészületek a mecsetek lerombolására és a templom felépítésére, együtt az állat-áldozatokkal és egyéb templomi szertartásokkal, szakítást jelentenek a zsidó vallás legutóbbi kétezer éves fejlõdésével. Ez egy történelmi mértékû vallási forradalom. Ha ez az irányzat Izrael államban uralkodóvá válik, az hitem szerint nem a Harmadik Templom felépítéséhez, hanem a „Harmadik Ház” lerombolásához fog vezetni. A „Második Templom”, együtt az ebben az országban lakó zsidó néppel, erõszakos véget ért, mert a fanatikus zelóták erõszakos kisebbsége, akik nagyon hasonlítottak napjaink szélsõséges telepeseihez, került hatalomra a zsidó közösségben, és azt belevonszolták egy õrült, reménytelen háborúba. Ez ismét megtörténhet. Uri Avnery egy izraeli író és a Gush Shalom mozgalom békeharcosa. Õ egyike a „Másik Izrael” mozgalomban szerepet játszó íróknak: A Másként Gondolkozás és az Elutasítás Hangjai. Továbbá õ az egyik szerzõje a CounterPunch legújabb könyvének, melynek címe „Az Antiszemitizmus Politikája”. Elérhetõség:
[email protected]. jó ha figyelünk
Gyilkos kritika az elnökrõl a Guardianban A lassan késhegyre menõ amerikai elnökválasztási kampány túlkapásai, úgy látszik, nem maradnak az Államok határain belül. Tegnap a The Guardian brit napilap publicisztikája rukkolt elõ egy Bush-kritikával, amit megfûszerezett a demokrata párti jelölt leszólásával és az elnökgyilkosok hiánya felett érzett bánatának kifejezésével. A neves baloldali brit napilap minapi publicisztikája maró gúnnyal elemzi a jelenlegi amerikai elnök, George W. Bush elsõ tévévitán mutatott teljesítményét és szellemi képességeit. „Istenem, csak ne Bush legyen!” – ezzel a felkiáltással indítja Bush- ellenes kirohanását Charlie Brooker, a publicisztika szerzõje. Állítása szerint idén november 2-án a civilizált világnak egy emberként kell az Urunk segítségét kérni, hogy az amerikai választópolgárok nehogy még négy évet adjanak az elnöknek a Fehér Házban. Az írás apropója az a felvétel, amin valamilyen fura dolog látszódik George Bush hátán a két elnökjelölt elsõ televíziós vitája során. Pontosabban az, ahogyan Bush viselkedett, és ahogyan az amerikai sajtó elment a téma mellett, nem méltatva különösebb figyelemre azt. „Ez az ember vagy õrült, vagy be volt drótozva” – írja Brooker. Szerinte Bush a vita során mutatott viselkedése nem enged másra következtetni. Zavart volt, gyakran kezdte újra mondatait, hosszú szüneteket tartott – sorolja a furcsaságokat a szerzõ. Szerinte az elnök viselkedése annyira bizarr, annyira gyenge és annyira ügyetlen volt, hogy csodával határos, õ maga hogy nem nevette el magát a színpadon. Brooker szerint John Kerry demokrata jelölt megjelenése és hangja leginkább egy odvas fára emlékeztet – „de legalább nem hazudik, … nem önzõ, …nem ostoba, …nem ámokfutó …kis csaló”. A szerzõ nem kíméli a súgógép-botrányt szinte szó nélkül hagyó amerikai sajtót sem. Az írás végén pedig felteszi a kérdést: „Hol vagytok ilyenkor ti, Wilkes Booth-ok, Lee Harvey Oswaldok, John Hinckleyk?” (korábbi elnökgyilkosok, illetve Hinckley nevéhez a Reagen elleni merénylet-kísérlet fûzõdik – a szerk.) Forrás: MNO
AZ AL-KAIDA NEM IS LÉTEZIK? – ADAM CURTIS FILMJE A BBC-N Az al-Kaidának nincsenek tagjai, és nem nemzetközi hálózat – állítja filmjében Adam Curtis. Szerinte a terror-veszély egy blöff, amit a média fújt fel. A lakosság félelmét a politikusok aknázzák ki, mivel már senki nem hisz a nagy gondolatokban. A nemzetközi terrorizmus egy fantazmagória, melyet politikusok táplálnak – állítja Adam Curtis, elismert brit filmproducer a BBC számára készített dokumentumfilmjében. Szerinte a terror egy sötét illúzió, mely anélkül terjedt szét a világ kormányaiban, biztonsági szolgálataiban és médiájában, hogy bárki is megkérdõjelezte volna. Curtis így érvel: egy olyan korban, melyben a nagy gondolatok hitelüket vesztették, a fantom-ellenségtõl való félelem az egyedüli módja annak, hogy a politikusok megõrizzék hatalmukat. Forrás: Hír Tv
25
Tamás Gáspár Miklós írása az Élet és Irodalomban (40.szám) „Akinek pedig még akad a fejében egyetlen izgalmas gondolat, az úgyis az „Antiszemita közbeszéd Magyarországon” c. kiadványban fogja találni magát...” (Bayer Zsolt, Magyar Nemzet, 2004. szeptember 27.) Magyarországon volt már számos antifasiszta tüntetés, jónéhánynak a szónoka voltam. Most október 15-én is lesz, mert fölbukkant egy nyíltan, formálisan, következetesen nyilas csoport, amely a régi, úgyszólván klasszikus náci programot és ideológiát hirdeti. Nagy a fölháborodás, nagy az ijedelem, nagy a zaj. Ez a fölháborodás a jobboldalon is jelentõs, hiszen a jobboldalt semmi nem idegesíti jobban, mint a fasizmus/nácizmus vádja. A megoldást az örök Csurka István találta meg ismét, a szokott sikerrel: a napokban már Marosvásárhelyen is hallottam, hogy Bácsfi Diána, a nyilas Führerin – zsidó. Gondolhattuk volna. A formális, rendszeres és nyílt nyilaskeresztes pártnak semmi esélye. A tiltakozás ellene két nemkívánatos eredményhez vezethet: a valódi szélsõjobboldali duma banalizálásához és – ami sokkal súlyosabb – a szólásszabadság megengedhetetlen korlátozásához, amely azt teszi tönkre (ti. a liberális demokráciát), amit a tiltakozók védeni óhajtanának. Evvel a veszedelemmel sokan tisztában vannak. De avval már kevesebben, hogy a „klasszikus“ fasizmus/nácizmus/hungarizmus nem túl érdekes már, 1933 és 1944 emlékei csak azonossági és kulturális jelképek a mai posztfasizmus elemei között. Hitler, Szálasi, Codreanu halott. Rendszerük is az. Hitler, Szálasi, Codreanu ellen tiltakozni, bár helyes, végsõ soron nem más, mint a kudarc tehetetlen bevallása. Az a sok százezer fiatal kelet-európai, akinek a lazán összegereblyézett eszméi között a nemzetiszocializmus/fasizmus elõítéletei, gondolatroncsai is ott találhatók hébe-korba, számtalan tekintetben nem fasiszta, és nem is lesz az. A klasszikus nácizmus/fasizmus/hungarizmus rengeteg eleme a fiatalok számára nevetséges és elfogadhatatlan. Ilyen a technika- és sebességimádat, a militarizmus, a vakfegyelem, az önföláldozó fanatizmus; a romantikus „reakciósság“ elutasítása, a rejtetten homoerotikus férfiközösség, a Männerbund aszketikus-esztétikus kultusza. Más elemek – elsõsorban persze a rasszizmus – nagyon is hatásosak és elevenek, akárcsak a más politikai környezetekben is tapasztalható ambivalencia a liberális demokráciával és a piaci kapitalizmussal szemben. Az elsõ világháború után kialakult fasizmusváltozatok a tizenkilencedik század nagy ideológiái – a liberalizmus, a demokratikus 26
nacionalizmus és a szocializmus – ellen fordultak, hiszen ezek az ideológiák nagyrészt elpusztultak Verdun lövészárkaiban. A fasizmus ellenfele akkor nem a haldoklónak tetszõ liberális kapitalizmus és a demokratikus nemzetállam volt elsõsorban, hanem a forradalmi marxizmus változatai: a bolsevizmus, a tanácskommunizmus és az ausztromarxizmus. Ez háromoldalú küzdelem volt, hol a fasizmus szövetkezett a tõkével, hol – a népfront idején – a bolsevizmus. De a kapitalizmus ideológiailag nem volt fõszereplõ, hiszen ideológiailag mind a fasizmus/nácizmus, mind a bolsevizmus (mind az alárendelt szerepet játszó szociáldemokrácia) elvben a kapitalizmus meghaladását javasolta és ígérte, majd ígéretét persze nem tartotta meg. A „klasszikus“ fasizmus a szocializmusnak mint mozgalomnak, ellenhatalomnak, kultúrának és utópiának az ellenfele volt, s egyben világnézeti vetélytársa az antikapitalista érzület társadalmi környezetében gyakorolt vezetõ szerepért vívott harcban. A „klasszikus“ fasizmus posztliberális volt, a mai posztfasizmus pedig posztszocialista. Minden társadalmi jelenséget meghatároznak az elõzményei, a történelmi kontextusnak az a része, amelyet elviselhetetlennek ítél. A mai posztfasizmusnak nincsen olyan riválisa, mint volt elõdének, amely a kapitalizmus szétzúzását nem az ún. „természet“ helyreállításával kívánta ideológiailag kompenzálni, hanem a modern univerzalizmus kiterjesztésével. *** A kelet-európai poszt- és neofasizmus, akárcsak „klasszikus“ elõfutára, ifjúsági jelenség, fõként a deklasszálódástól rettegõ középosztályi fiatalság egy részének a kissé bizonytalan, zûrzavaros, szedett-vedett kvázi-világszemlélete. Ami erõt ad neki, az a meglehetõsen békés liberális-demokratikus „fordulat“ (rendszerváltás, „jogállami forradalom“) érzületi-világnézeti veresége, az eleve csekély hitelû demokratikus legitimáció kiüresedése és – mindenek fölött – a diadalnak beállított gazdasági összeomlás.
Természetesen mindebbõl más következtetéseket is le lehet vonni, mint az övéiket, de õrültség volna nem odafigyelni arra, amit olykor logikátlanul, nyersen, vadul mondani próbálnak. Értsük meg a fasisztákat? Igen: értsük meg a fasisztákat. A konzervatív jobboldal idõnként arra törekszik – ami természetesen nem baj -, hogy megértse az ultrajobboldali fiúkat és lányokat, ám ez fõleg amiatt nem sikerül, hogy mentegetni és megnyerni igyekszik õket, ezért simán letagadja, hogy fasiszták vagy kvázifasiszták vagy félfasiszták, hiszen (és ez érdekes és fontos!) a „fasizmus“ szó a posztfasiszta fiatalok számára is stigma, szégyenletes dolog. Elvégre Bácsfi Diána nyilas pártocskáján és a hasonló csoportokon kívül kevesen szeretnének népirtást, ha elegük is van a „holokauszt“, a „vészkorszak“, magyarán: a zsidógyilkolás emlegetésébõl. (A Gulag hidegen hagyja õket, csak akkor szidják ímmel-ámmal, ha az Auschwitzlüge vádjával szembesülnek.) Fõleg azért olyan borzasztó ez a mai kelet-európai és kelet-közép-európai szélsõjobboldalnak, mert nehéz megmagyaráznia, miben különbözik „klasszikus“ náci elõdétõl, és jól tudja, hogy „a végsõ megoldás“ (Endlösung) a liberális-demokratikus kapitalizmus negatív legitimációs „ellen-alapértéke“. Ezért vagy banalizálnia, „normalizálnia“ kell, vagy – rendkívüli esetekben – egyenesen letagadnia. Amit az antifasiszták nem vesznek észre: ez éppen azt fejezi ki, hogy a posztfasiszták nem akarnak és nem tudnak „klasszikus fasiszták“ lenni, akkor se, ha erre az eszközük a náci iszonyat közvetett mentegetése, ami sokat mondó és szimptomatikus, habár – enyhén szólva – helytelen. A Bácsfi típusú „revival“-nácik azért idegenek a posztfasiszta szélsõjobboldal „fõsodrától“, mert alapvetõen helyeslik Hitlerben, Szálasiban, Codreanuban azt, ami vereséget szenvedett és ami tagadhatatlanul iszonyatos mindenkinek. Az ultrajobboldali fiatalokat nem érdekli Auschwitz, és imponál nekik az SS és a Wehrmacht hõsiessége (a hazai antifasiszta irodalomban ismeretlen, színes, illusztrált, nagyalakú, coffeetable book jellegû tengelybarát háborús „népszerûsítõ“ irodalmat viszik, mint a cukrot; tízezrek olvassák, bár méregdrága). Valamennyien tudjuk, hogy a második világháború noir romantikája szadomazochisztikus szubkultúrából általános kulturális ikonná vált. Még antifasiszta kalandregényeket is el lehet adni, ha horogkereszt van a címlapon. Hitler is selling like hot cakes. jó ha figyelünk
De mit mond a kései kapitalizmus élvezeti formáiról az, hogy a Kriegsmarine korvettkapitányának tányérsapkája és a hegyes keblek közé belógatott vaskereszt és a tiszti korbács a kor vezetõ pszichoszexuális metaforája a leszbikus bároktól a szkinhedtalálkozókig? Nem hiszem, hogy az extrém szadomazo játszadozások dekadens résztvevõi (vö. Kabaré, vö. Az éjszakai portás, vö. Tû a szénakazalban, hogy csak korunk „népi kultúrájára“ hivatkozzunk, s mellõzzük a zseniális Syberberget és Anselm Kiefert) önként jelentkeznének a Sonderkommandóba. Az újfasiszta huszonévesek nem tömeggyilkosok. *** Az újfasiszta fiatalok a rendszerváltás árvái. A mi szerencsétlen gyermekeink. Õk az új polgári középosztály elkószált, borzas, aranyos kölykei. Nem olyanok, amilyennek a balközép, szociálliberális sajtó szerint lenniük kellene. Nem frusztrált tradicionalisták. Nem sujtásos-vitézkötéses, népnemzeti tökfilkók. Nem a verseny és „a tudásalapú társadalom“ lúzerei. Nem koldusszegény proligyerekek. Nem vallásosak. Nem múlt felé fordulók. Nem antimodernisták. Nem fogyasztásellenes puritánok. Nem mûveletlenek, sõt. Nem tájékozatlanok. Már amennyire bárki mûvelt vagy tájékozott a korai huszonegyedik század sötétjében. Magyarországon ráadásul az itt még kezdetben avant-garde liberális szubkultúrákból is jönnek szegénykéim. Õk vannak ott a Zöld Pardonban és a Mumusban a szkeptikus, halványan balra hajló srácokkal együtt, a jobb együttesek koncertjein, a jobb professzorok óráin, õk nézegetik a menõbb honlapokat, õk töltik le a balos nyugati cuccot, õk ténferegnek a rizikósabb kiállításokon. A kilencvenes évek elején a MaNcsot olvasták volna. Nem idegen tõlük a kicsapongás, a csoportszex, a mélabú, a heroin, a kokain, a vállalkozás, a bilbaói operaház, a velencei Guggenheim, a kasseli Documenta, a balos antiglobalizmus. Kezükben a Pesti Est, szívükben a sötét gyûlölet. Farmer, edzõcipõ, anorák, mobil, hátizsák, joint: pár éve ránézésre azt hittem volna, A MIEINK. Persze ott csápolnak az ún. „polgári körök“ összejövetelein, de azért tudják, hogy Philip és Ákos: gáz. Ott tombolnak és sírnak és énekelnek és tapsviharzanak, de tudják, hogy gáz az egész, és röhögnek rajta. Röhögnek is. Jó a stílusérzékük, és a dolog nem eléggé gothic, nem elég sátános. A „polg. körök“ nem riaszthatják el a KDNP-s magyartanárokat és sebészadjunktusokat. Ahol igazán kifejezik magukat, az az internet. Ott aztán nincs kecmec, nincs nackó szentimentalizmus, nincs csurkás sírva vigadás, nincs Wass Albert és Nyírõ Jójó ha figyelünk
zsef és Mécs László és egyéb elavult hülyeségek (csak ha a „ballib“ szennymédiákok és az ún. „pénztõke“ lakájai támadják emezeket), csak az acélkemény, rekedt, hörgõ, elborult elméjû zsidózás. Természetesen itt kapcsolódnak szegény fiatal újfasisztáink a mainstream jobboldali áramlatokhoz. Hiszen szemben más országokkal, ahol ez nem játszik középponti szerepet, a magyarországi (fõleg a csonkamagyar, de egyre inkább az összmagyar) jobboldal vallása az antiszemitizmus. Nem a programja, nem a világnézete, nem a cselekvési terve (elvégre a jobboldal néhány „felekezetileg“ IS elfogult masszív médiatisztogatáson kívül nem bántotta a zsidókat), nem az életstratégiája, nem a történetszemlélete, hanem a vallása. *** Ha vannak füleink a hallásra, szegény náci gyermekeink szólnak hozzánk, a rendszerváltás nemzedékéhez. Beszélnek hozzánk, és mi nem halljuk õket, nem figyelünk, nem vesszük észre, hogy nem jókedvükben lettek õk félig-meddig, úgy-ahogy neonácik, újfasiszták. „Azt mondtátok nekünk“ – szól a fiatal, keserû hang -, „hogy lesz politikai közösség, amelyben lesz szolidaritás, de amelyben mindenki megszólal. Ehelyett álparlamentet adtatok nekünk, kereskedelmi tévét, slágerrádiót, mácsó nõi magazinokat.“ „Azt mondtátok, hogy a hazánk független lesz, egyenlõ más népek hazájával, hazáival, s ehelyett azt látjuk, hogy nemzetközi pénzügyi intézmények irányítanak bennünket, amelyek vezetõit senki nem választotta, s amelyekben az erõs nemzetek erõs uralkodó osztályai diktálnak. Kelet-Európa tele van amerikai és NATO-támaszpontokkal, bár a népek nem akarták õket, háborúzunk Afganisztánban és Irakban, bár népünk, népeink ezt nem akarják. Azt mondtátok, a demokrácia: népakarat. Ez népakarat?“ „Azt mondtátok, a szabadság fölhozza és érvényesíti a tehetséget, lesz majd carrière ouverte aux talents, ehelyett államunk vezetõi többnyire korrupt, arrogáns, rosszul öltözött idióták. Újságjaink legtöbb szövege magyartalan, nyelvtani és helyesírási hibákkal teli, gyáva vakogás. Legjobb íróink és legjobb gondolkodóink vállukat vonogatják, ajkukat biggyesztik, nyafognak és legyintgetnek, s csak akkor jönnek tûzbe, ha bennünket szidhatnak (meg egymás édesanyját).“ „Azt mondtátok, lesz tolerancia és gondolatszabadság. De ha nem tetszik nekünk egy zsidó könyve vagy nyilatkozata vagy politikája vagy scherzója, akkor befognátok a pofánkat. Ha valaki szereti a hagyományos családmodellt, azt mondjátok, nõgyûlölõ. Ha valaki fél a cigánynegyedben éjjel, azt mondjátok, rasszista. Ha minden fiatalember módjára szorongunk a szexuális ambivalenciától, azt mondjátok, homofóbok vagyunk. Ha nem szeretjük a nyugatiak lené-
zõ vállveregetését, nagymellényûségét, értetlenségét, azt mondjátok, idegengyûlölõk vagyunk. Ha félünk attól, hogy diplomaosztás után nem lesz tûrhetõ munkahelyünk, azt mondjátok, hogy nem vagyunk „rátermettek“, nem vagyunk értelmesek, félünk a versenytõl, élõsdi tarhálók vagyunk, államfüggõ posztbrezsnyevisták-posztkádáristák: leírható emberi hulladék." „Azt mondtátok, vége lesz a közügyekben a kettõs mércének. Mindenki ér, amennyit ér. Majd eldönti a szabadverseny. Mi lett ehelyett? Parteibuchwirtschaft, kinevezitek, megbízzátok, megjutalmazzátok, megdicséritek, “képbe hozzátok" és „helyzetbe hozzátok“ a klienseiteket, régi osztálytársaitokat és barátaitokat, ránk kényszerítitek az ótvaros ízléseteket, a rossz humorotokat, kigúnyoljátok azt, ami nekünk szent vagy – nélkületek – szent lehetne. Nincs kettõs mérce? Miért akarjátok arra kényszeríteni Vlagyimir Putyint, hogy „politikai megoldást“ keressen Csecsenföldön és egyebütt a Kaukázusban, ha ezt nem kéritek Ariel Sarontól és George W. Bushtól a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában? Az õ erõszakuk miért jobb, mint Putyiné?" „Azt mondtátok, az egyenlõtlenség rossz dolog ugyan, de megéri, mert a privatizált gazdaság fejlõdése majd BIZONYOSAN mindenkit gazdagabbá teszen. Ehelyett a nemzetgazdaság összeomlott mindenütt Kelet-Európában. De mintha ez nem volna elég, ezt még le is tagadjátok, és még ki is csúfoljátok a szegény trabantos nagyapánkat, a szegény lakótelepi nagynénénket, a Tesco-gazdaságos lószart fogyasztó, panellakó apósunkat. Ha már úgy odavagytok a cigányokért, pardon, romákért, akkor miért hagytátok lerohadni a bányászatot, az építõipart, az aprófalvakat? Ha annyira izgat benneteket az itteni apartheid, akkor miért engeditek, hogy a cigánylurkók gyépé-osztályokba járjanak, s ha már hagyjátok, miért mondjátok, hogy fajüldözõk és fajgyûlölõk vagyunk, hisz láthatólag titokban pont azt gondoljátok a cigányokról, mint mi? Ha annyira utáljátok a fajüldözést, miért nem álltatok a föllázadt roma szegények mellé Tõketerebesen, miért a fajgyûlölõ szlovák rendõrség és hadsereg álláspontját méltányoltátok? Csak nektek szabad rasszistának lenni? S mit szólnátok, ha a zsidókat tennék külön osztályba? Nem volna országos fölfordulás és sajtókampány? Amikor a jászladányi ügyben a liberális oktatási minisztérium próbált valamit csinálni, amikor ugyanez a liberális oktatási minisztérium próbált a romák javára valamicske pozitív diszkriminációt bevezetni, miért írtátok tele a liberális sajtót avval, hogy ez sztálinizmus? Miért éppen az esélyegyenlõségi minisztert gúnyoltátok ki, akinél sok hülyébb akad a vezetõségben? Csak nem azért, mert 27
nõ? Hisztek ti az eszményeitekben? Vagy csak a zsidókat véditek?“ „Azt mondtátok, hogy a kultúrát tönkreteszi a cenzúra. Mindenki láthatja most, milyen és mennyire elterjedt a cenzúrázatlan kultúra. A kultúra ormán ott a megmerevedett és klasszicizálódott modernizmus, a konformista, de népszerûsködõ és jópofáskodó társadalomtudomány, a belterjes és bennfentes szociálliberális publicisztika. (A komolyak, a sikeresek, az igaziak: a természettudósok zömmel velünk tartanak. Vajon miért, ti mulyák?) A tömegeknek a szennytévé jut, a szennysajtó, a szennyzene-rádió. A Danubius, az. A legnépszerûbb történettudós azt mondja a ti rádiótokban, hogy a két legnagyobb modern magyar államférfi: Bethlen István és Kádár János. Nem azt mondtátok, hogy ti a kultúrában a merészséget, az eredetiséget, a különcségig és bizarrériáig menõ lázadást pártoljátok? Nem azt mondtátok a szamizdatokban, hogy vége lesz a betonszürkeségbe való belesimulásnak? Nem veszitek észre, hogy csak egyetlen fajta lázadás vált ki fölháborodást, tehát a modernista kultúra ismérvei szerint: sikert? S melyik ez? Hát nem a neofasizmus, amelytõl végre szenvedélyesek lesztek és szellemesek? Hát nem nekünk köszönhetitek legjobb pillanataitokat?“ „Azt mondtátok, hogy ez nem olyan kapitalizmus lesz, mint a többi, hogy nem tûritek, hogy visszahozzák a Horthy-korszak represszív, elbutult, anális-retentív miliõjét, hogy itt élénkség lesz, nagy csaták, intellektuális bajvívás, fölújult tradíciók. Azt mondtátok, hogy a nagy, csodás, követelõ, bibói csatazaj közben se feledkeztek meg az elesettekrõl. S amikor mi élénkséget akarunk – egy kis crack, egy kis speed -, akkor meg börtönbe csuktok bennünket. Azt hiszitek, hogy megvesztegettek bennünket avval, hogy pénzt adtok a “történelmi" egyházaknak? Hiszen mi nem vagyunk hívõk, csak nem szeretjük, ha hitetlen és szkeptikus zsidók gúnyolják pápánkat és püspökeinket, akiket mi egyébként kiröhögünk, mert eltájolt, nyámnyila, pedofil barmoknak tartjuk õket. Ha már az élénkséget szeretitek, miért vagytok annyira berezelve a nihilizmusunktól? Mi kiírjuk a pólónkra, hogy „magyar vagyok, nem turista“, de ti hiába veszitek ezt szó szerint és pukkadtok miatta, mi közben Amszterdamba megyünk füvezni és kiélni polimorf szexualitásunkat. És aztán szétverjük az imbecillis kendermagos, „óvatosan liberalizáló“ tüntetéseteket, miután állati jól betéptünk. A ti gúnyotok, szentségtörésetek, képrombolásotok merõ szenteltvíz mindahhoz képest, amit mi röhejesnek találunk, mert képmutató és gyáva. A szabadversenyetekkel megmutattátok nekünk, hogy most aztán mindent szabad, anything goes, gondoljátok, pont attól fogunk viszszariadni, ami kihoz benneteket a sodrotokból, szájhõsök?" 28
„Azt mondtátok, baloldaliak vagytok. A megalázottak és megszomorítottak mellett álltok. Akkor miért csak a Magyar Demokratában és a Magyar Fórumban olvashatunk a palesztinok és más arabok szenvedéseirõl? Azt mondtátok, jobboldaliak vagytok. Akkor miért nem ismeritek a hagyományt, miért vagytok tele a régi nomenklatúra és apparátus leghajmeresztõbb figuráival? Azt mondtátok, hittetek a kommunista eszmében. Akkor miért lettetek milliárdosok? Azt mondtátok, antikommunisták vagytok. Akkor miért egyeztek ki a ci-devant ávósokkal és funkcikkal minden nap? Azt mondtátok, ti vagytok “a kõhitû ember fiai", föllázadtatok a szüleitek – kommunista hivatásos forradalmárok, „elkötelezett értelmiségiek“, párttisztviselõk – ellen, a szabadságot választottátok. Hát mi miért ne lázadjunk ellenetek?" „Azt mondtátok, szabad verseny (vagy egybeírva: szabadverseny?) lesz a politikában. Nincs egyre kevesebb parlamenti párt? Nem redukálódik az egész két vezér ritualizált párharcára? Nem zár ez ki minden új kezdeményezést? Nem látjátok, mit csináltatok az egyetlen jófej, cool politikusból, Orbán Viktorból? Ha nem akarja, hogy a sajtótok szétmángorolja, dakota példázatokban kell beszélnie a szerencsétlennek. Csakazértis szeretjük, ti csináltatok a zsenibõl országos marhát, hiszen hogy lehetne a tehetséges ember óvatos? Majd a saját embereteket is lebutítjátok – s ezt nevezitek “kritikának". Mit ér az a kritika, amely maga élénk, merész és eredeti, de agyonnyomja mások élénkségét, merészségét és eredetiségét? Azt mondjátok, hogy mi bevezetnénk a cenzúrát (sõt: Bácsfi, a Führerin még a halálbüntetést is az antihungarista nézetekért), de hát ez tévedés. Mi nem a cenzúrát hoznánk be, hanem a halált, de nem a szabályos halálbüntetést, hanem a halálkultúrát. Míg ti teáztok." „S végül mondjátok: milyen világ az, ahol a mi antiszemitizmusunk az EGYETLEN botrány?“ *** A mi szegény újfasiszta gyermekeinkre senki se hallgat, és õk már nem is akarják, hogy bárki hallgasson rájuk. Rombolnának, ha a rombolás – Bakunyin szerint „a rombolás öröme alkotó öröm“ – nem volna átlátszóan baloldali eszme. Azaz: az erkölcsi ítélet egy formája a világ fölött à la Tolsztoj, à la Ibsen, brrr. Az erkölcsi ítélet az igazságtalan világ fölött involválja-implikálja az igazságosság eszméjét, a nyájember rabszolgavallásának (à la Nietzsche & Scheler, ó egek) egyenlõsítõ eszményét. Szegény náci gyermekeink a maguk módján a Herrenmoral kissé módosított hõsei, õk nem azért ellenzik a globálkomprádor-finánctõkés-konzumidióta rendet és a kozmikus zsidóuralmat, mert nem helyes, hanem – mint igazi posztmodernek – azért, mert nem csípik. Ha pedig visszakér-
deznénk, s azt mondanánk, hol és hogyan lehet kozmikus uralma egy népnek, amelynek a felét kiirtották nemrég s amelyet évezredek óta üldöznek, azt mondanák: „aha“. Csak ennyit: „aha“. Tudjuk. És? A rendszerváltás szegény, szerencsétlen árváinak ez a neo- és posztfasizmusa, amint ezt ösztönösen vagy félig ösztönösen mindenki tudja, sok tekintetben a liberalizmus visszája. Történelmi bosszú nem is azért, mert a liberalizmus az, ami, hanem azért, mert a liberalizmus voltaképp egyedül maradt a páston mint a jelenlegi rendszer adekvát legitimációs ideológiája, népszerûtlenül, de igazi versenytárs nélkül. Mit mond nekünk a legújabb szabadelvûség (nem minden változatában, csak mint legitimációs ideológia, ami persze nem meríti ki öszszes funkcióit) a legeslegfontosabb kérdésrõl? Azt, hogy a kapitalizmus természetes. Azt, hogy nem egyszerûen történeti (tehát mulandó) rendszer, hanem azt, hogy – levetve a múlt terheit s béklyóit – benne nyilvánul meg a fölszabadult emberi természet a maga teljességében, s ehhöz rendelhetõ a szabadság kultúrája s civilizációja: a versengésé, a fölhalmozásé, a gyöngédségé, a tapintaté, a boldogságé. Ha ezt elfogadjuk – amint a fasiszták természetesen elfogadják -, akkor valamely természeti állapot hibáinak csak természeti okuk lehet. S mi az osztályozó princípium, amelyben a természeti és a (helyteleníthetõ) társadalmi rendezõelv egyesül? A faj, nyilván. Az idõk során az antiszemiták a zsidókban sok mindent gyûlöltek. A faj (rassz, fajta – a szó nem számít; rasszok pedig vannak, csak épp nem egyenlõtlenek) természeti-társadalmi, tehát magyarázhatja a természeti-társadalmit, ami a liberálisok szerint a kapitalizmus. Moishe Postone hívja föl rá a figyelmet híres esszéjében*, hogy a modern antiszemitizmus által a zsidóknak tulajdonított sajátosságok – elvontság, megfoghatatlanság, egyetemesség, mozgékonyság (mobilitás) – azonos azoknak a társadalmi formáknak az értékdimenziójával, amelyeket Marx elemzett. Sõt, ez a dimenzió, akár a zsidóknak tulajdonított („rejtett“) hatalom, nem közvetlenül jelenik meg, hanem akár az érték, anyagi hordozójában, az áruban jelenik meg. Ennek az elvont értéktulajdonságnak a megtestesülése a természetiként fölfogott tõkés társadalomban a zsidó. Nem vezethet máshová a kapitalizmus saját legitimációs ideológiájára támaszkodó antikapitalista érzület, amely lényegénél fogva történetietlen, s ezért az antiszemitizmus évezredes hagyományát is naturalizálja, természetessé változtatja. Valakiben meg kell testesítenie, és ez túl van a szokásos bûnbakteóriákon. Magyarországon különösen világos, hogy ez a fiatal posztfasizmus beteg. Ez a patológia – kissé egyszerûsítve – a baloldal hiányából fakadó nemzedéki népbetegség. Olyan antijó ha figyelünk
kapitalizmus hiányából fakad, amely nem erkölcsi és nem „értéknaturalista“, hanem történeti. Legalább annyira fakad „a demokratikus fordulat“ (die Wende, a rendszerváltás) kudarcából, mint világnézeti önigazolásának jellegébõl.
A moralizáló fölháborodással semmire se megyünk, ha szegény árváink – undok, komisz, elvetemült, bájos és félelmetes kölykeink – nyugtalanító kérdéseire nem vagyunk hajlandók bátran válaszolni. Ám addig is tüntessünk nyugodtan. Manapság az se kevés, ha magunkat meggyõzzük valamirõl.
* A tanulmánynak csak német verziói kerültek a kezembe: Moishe Postone: „Nationalsozialismus und Antisemitismus“, Kritik & Krise 4/5, 1991. nyár. Eredetileg: Merkur, 1982/1. Az írás elméleti hátteréhez: Moishe Postone: Time, Labor and Social Domination, Cambridge: Cambridge University Press, 2003. (Elsõ kiadás: 1993.) Forrás: Tamás Gáspár Miklós – Élet és irodalom
Ugyanazt gondolni egészen másként Tamás Gáspár Miklós nemrég cikket írt az Élet és Irodalom címû, az SZDSZ-hez közel álló hetilapba Szegény náci gyermekeink címmel. Bayer Zsolt a filozófus írására a szombati Magyar Nemzet Magazinban reagált. Az újfasiszta fiatalok a rendszerváltás árvái. A mi szerencsétlen gyermekeink. Õk az új polgári középosztály elkószált, borzas, aranyos kölykei.” (1) Nem. Sok-sok nem. Mert mindjárt és mindenekfelett: nincsen új polgári középosztály. Hogy miért? Mert legelõbb a perzsaszõnyegeket és a festményeket vitték el édesanyáméktól. Azzal rendezték be a kiskõrösi pártházat. Aztán elvették a házat. Végül pedig elvitték nagyapámat. Akik a perzsaszõnyegek és a festmények elrablásával kezdik, a nagyapák elvitelével végzik. De a dédnagyanyám bútorai legalább megmaradtak. Egy szalongarnitúra, egy barokk ebédlõgarnitúra, ónémet tálaló. Ezüst étkészlet. Tizenkét személyes. Elõször az étkészlet lett oda. Zaciba került. Kenyér lett belõle vagy valami ilyesmi. Primer élet – anyagcsere. Ürítek, tehát vagyok. Megfellebbezhetetlen igazság – csak hát nem suttog benne a romantika fensége. Az Wilhelm Hauffban suttog, a Kõszívben. A mi Hajnóczynk pedig arról a munkásról írta legjobb novelláját, aki akkorát szart a gyár klozetjába, hogy a csodájára jártak. Kõszívtõl az ürülékig, szénégetõ Munk Péter megigazulásától a magyar gyári munkás óriási kakájáig. Az európai fejlõdés két végpontja. A társadalmi mobilitás. A munkásosztály útja a hatalomba. Ez a kísértet járta be Európát. Dédnagyanyám meghalt, és anyámra hagyta a szalongarnitúrát, az ebédlõgarnitúrát, a tálalót. A hatvanas évek elején jártunk, születni készültem éppen, és egy köpet volt Magyarország. Lumpenproliköpet. Eladta anyám a bútorokat. Eladta mindet. A zsidó handlénak. A dédnagyanyám kiskõrösi kicsi házát is eladta, a kicsike szõlõvel együtt. A parasztpolgár házából és kicsike szõlejébõl házgyári, ötven négyzetméter lett, de legalább Budán. A bútorokból ceruzalábú kagylófotel és pozdorja szekrénysor. Meg OTP-hiteltörlesztés. Mert az a kísértet nemcsak Európát járta be úgy általában, hanem a régi középosztály életét is. Polgárokét, pajó ha figyelünk
rasztpolgárokét. Én pedig darabonként vásárolom vissza egy másik polgárcsalád, parasztpolgárcsalád rokokó szalongarnitúráját, barokk ebédlõgarnitúráját, ónémet tálalóját. Jaj, de miért is? Ki tudja… Veszem vissza a bútorokat. A régi polgárság, parasztpolgárság bútorait. Veszem vissza, ugyanattól a zsidó handlétól, akinek azóta gyönyörû régiségboltja van a Falk Miksa utcában. Vagy másutt. Mert ez mindegy amúgy. A zsidó handlé, akitõl most majd mindent visszavásárolok, ugyanannak a régi polgárságnak a tagja, amelyiknek én is tagja vagyok. Nem érdekel. Csak tudom. Ezt is tudom. Mindent tudok. Nem tudok nem tudni mindent. Nem tudok hazaáruló lenni, és nem tudok osztályáruló lenni. És azt is tudom, kik telepítették ki a másik nagyapámékat, kik zavartak el egy másik parasztpolgárcsaládot innen. Azt is tudom, kik tették aztán kuláklistára nagyapámat. Köpetország katonái. És nem vagyok hajlandó szégyellni soha többé, hogy ennyiszer elmondom. Éppen annyiszor fogom elmondani, ahányszor mások elmondják majd saját szenvedésüket, saját õseik szenvedését. Ami persze az én szenvedésem is. A közös haza okán. Osztálysorsosságunk okán. De ha az Amerikába szakadt, elüldözött osztálysorsosaim leszármazottai megnyerik a magyar állam ellen indított pereiket, és leakasztgatják múzeumaink falairól régi családi festményeiket (azután, hogy egyszer már felvették értük a kártérítést), akkor visszakérem a festményeinket. A perzsaszõnyegeket. A mosonszolnoki földeket, a malmot, a kocsmát, a kiskõrösi házat. Nem a dédiékét, azt eladtuk. A nagyapámét, amit elvettek. Mert akkor az az enyém. Mert egyszer neked, egyszer nekem. Mert másképpen nem lehet… Egy jó nevû történész – Amerikába szakadt hazánkfia – mondta egyszer: aki 1918– 19-ben nem volt antiszemita, az nagy valószínûséggel hazaáruló volt. Aki pedig 1944 után antiszemita volt, az bizonyosan gazember volt.
Tökéletes. Mert „minden társadalmi jelenséget meghatároznak az elõzményei, a történelmi kontextusnak az a része, amelyet elviselhetetlennek ítél”. (2) Mert Károlyi éppen átadja a hatalmat Kun Bélának. És szobra van a Parlament tõszomszédságában. Pfuj! Mert aztán jönnek a nyilasok. Szálasi mint „nemzetvezetõ”. Pfuj! Tartsuk ehhez magunkat. Valamihez tartsuk végre magunkat! Ehhez például: nincsen új polgári középosztály, csak az a régi. A megalázott, kirabolt, kisemmizett, kiröhögött, megerõszakolt, elhurcolt polgári középosztály. Magyarostul, svábostul, tótostul, zsidóstul… „Õk nem azért ellenzik a globálkomprádor-finánctõkés-konzumidióta rendet és a kozmikus zsidóuralmat, mert nem helyes, hanem – mint igazi posztmodernek – azért, mert nem csípik. Ha pedig visszakérdeznénk, s azt mondanánk, hol és hogyan lehet kozmikus uralma egy népnek, amelynek a felét kiirtották nemrég, s amelyet évezredek óta üldöznek, azt mondanák: »aha«. Csak ennyit: »aha«. Tudjuk. És?” (3) Nem. Sok-sok nem. Az örök megmaradás egyetlen alapja: az örök hagyomány. Hagyomány mindenekfelett. Beépülni és elkülönülni egyszerre. Ez a titok. Hogy reb Tevje kitagadja a lányát, amiért egy ukrán legényhez megy feleségül – amiért nem zsidóhoz megy feleségül: ez a titok. Hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Károli Gáspár Református Egyetemen sok zsidó fiatal tanul, hogy legjobb hírû egyházi középiskoláink tele vannak zsidó diákokkal: ez a titok. S hogy a Lauder Javnéban lámpással sem lehet találni egy keresztényt: 29
ez a titok másik fele. Ez az alap. A többi: feltupírozott, nyálas értelmiségi nyavalygás. Ráadásul nálunk már régen az értelmiség a leghülyébb… Megjegyzem: a filoszemitizmus is rasszizmus. Csak nem illik kimondani. Majd én kimondom. Szolzsenyicintõl tanultam. Szolzsenyicin azt is megírja, hogy a húszas években az Egyesült Államokban is korlátozták a zsidók számát az egyetemeken (numerus clausus), és külön bevándorlási kvótát állítottak fel a zsidó bevándorlóknak – csak errõl nem beszélünk. Csak a mi numerus claususunkról beszélünk. Biztosan az a helyes álláspont, hogy Szolzsenyicin is antiszemita. Lehet, hogy ebbõl is elege van annak a régi polgári középosztálynak? De ez miért antiszemitizmus? Ettõl miért „vallása a jobboldalnak az antiszemitizmus”? Mert azok a nagymamák ott, a polgári körös rendezvényeken, azok a nagymamák, bizony, nem antiszemiták. Csak jönnek az utolsó, a legutolsó megmaradt igazgyöngy nyakéküket viselve – mert a legutolsó megmaradt igazgyöngy nyakék túlmutat önmaga jelentõségén, az arról szól, hogy él még a régi középosztály. Megalázva, meggyalázva, megerõszakolva, de él. Szénosztályozóban dolgozott negyven évig, ott jutott neki hely az angolkisasszonyok után… Három nyelven beszél a régi polgári középosztály. És éjjeliõr volt. És vécét pucolt. És krumplit szedett. És köpetország katonái költöztek a régi udvarházakba. A négyméteres belmagasságú polgári lakásokba. Vagy a régi udvarházakból lett a téeszcsé istállója. A polgári lakásokat pedig leválasztották, és lett belõlük sok-sok odú. De a régi középosztály tagjai vannak, mert megmaradtak. Nem adták oda hagyományaikat. Az a legutolsó megmaradt igazgyöngy nyakék: az a hagyomány maga. És a régi könyvtárak megmentett roncsai. És a viselkedés formái… Amikor kitört itt a kommunizmus, kiskõrösi nagyapámék cselédje egy reggel hátba vágta nagypapát, és azt rikkantotta nagy boldogan: „Na doki! Mától mi is tegezõdünk!” És beköszöntött az új rend. A furkók, a tahók, a bunkók rendje. És a furkók, a tahók, a bunkók most ezredszer röhögik ki õket, mert odajárnak a polgári körökbe… Az utolsó megmaradt nyakékükkel. Az utolsó csipkekesztyûvel. Molyette, de azért angol szövet zakóban. Viseltes kalapban. Sétapálcával. Magázódva. Egy élhetõ világ kellékeivel és külsõségeivel. Zsidó osztálysorsosaik nem röhögik ki õket. Mert a handléból lett régiségboltos is azon a kultúrán nõtt fel. Közülünk való. A régi polgári középosztály tagja. Aki tudja, hogy a hagyományt nem lehet feladni, nem lehet odaadni. Ezért nem röhög. S még azért sem, mert azt is tudja: az a régi polgári középosztály mentette õt a vészkorszakban. Nyilasnak meg a lumpenproli ment, aki aztán átöl30
tözött ávósnak. Az az oly sokat emlegetett „kis ország, egy csõcselék” – na, az mind rohadt lumpenproli. Nem munkás: lumpenproli. Hagyomány, érték, mûveltség, tartás nélkül. Itt a törésvonal, nem ott, ahol ez a velejéig rothadt, nagyon aljas és lenyûgözõen ostoba kis értelmiségünk sejti vagy sejteti. Igen, a lumpenproli elõbb nyilas volt, aztán ávós lett. Mások meg rossz pálinkát mértek a magyar parasztnak Kazárföldön, kifosztották uzsorakamattal, aztán beköltöztek nagypapa házába, és elmentek ávós õrnagynak meg III/III-as besúgónak. Mert tényleg összenõ, ami összetartozik… Amúgy pedig: „A rendkívül hosszú, szerteágazó világtörténelem során a – kicsi, de erõszakos – zsidó nép szerepe kétségbevonhatatlan, sõt jelentõs. (…) Mindazonáltal ez a szerep történelmi talány marad mindannyiunk számára. A zsidók számára úgyszintén. Ez a különös küldetés a boldogságon kívül szinte mindent meghozott számukra.” (4) Ez most tényleg antiszemitizmus? Szolzsenyicin tényleg antiszemita? Ez már gondolatbûn? Ez volna a jobboldal „vallása”? Ugyan már… Van azért új középosztály. Persze hogy van. Sine nobilis, sine obligo… Cimborám meséli: a kereskedelmi Tv 2 valamelyik mûsorába meghívták Kállai Ferencet. Téblábolt az öreg, volt még pár perce, és úgy döntött, iszik egy kávét. Igen ám, de a büfénél hosszú sor állt. Kállai elõrement, és megkérte a büfést, adjon neki egy kávét, mert mindjárt be kell mennie a stúdióba. Mire a büféslányka így csattant fel: „Mit tolakszik! Nem látja, hogy a Pongó mûvész úr is sorba áll?!” Ez akkor is igaz, ha nem igaz. Ez az új középosztály. És mindnek van szavazati joga. A jetskisnek, a büféslánynak, Pongónak. Eldönthetik, mi történjék ebben az országban. Szavaznak: botrány. A modern kori tömegdemokrácia: világbotrány. Új középosztály: szánalmas világbotrány. Õk az új középosztály: Caola Imre, Motim Ferenc. Hogyan tudnak ugyanazok kétszer ellopni mindent, kétszer tönkretenni, kétszer megalázni mindenkit? Kezdetben vala az ige: „a magántulajdon bûn”. És jöttek és elvették. Megbecstelenítették a magántulajdont, megbecstelenítették az embert. Elvették nagyapáim házát, földjét, malmát, kocsmáját, Ganz Ábrahám gyárát, Kohn szatócsboltját. Elvették a köz nevében, és azt mondták, ez így igazságos. Elvették – aztán tönkretették. Mindent tönkretettek. Lezüllesztették, kirabolták, elhanyagolták – csináltak köpetországot. Közben felvették a világ összes pénzét hitelbe – amit ma ebben az országban befizetünk adóként, azt átutaljuk a hitelek kamattörlesztésére. Nem a tõketörlesztésre – a
kamattörlesztésre. Ez az új középosztály mûve. Aztán jött a rendszerváltás, és megint vala az ige: „a magántulajdon mindenekfelett!” És jöttek és elvették. Ugyanazok jöttek, ugyanazok vették el. A „spontán privatizáció” idején az elsõ vonal. Caola Imre. Kicsit késõbb felzárkózott Motim Ferenc. Nagyapáim házára, földjére, malmára, kocsmájára volt párttitkárok, téeszelnökök és egyéb szarjankók licitáltak, lobogtatva a csontfésûkért meg üveggyöngyökért megszerzett kárpótlási jegyeiket. Aztán mikor elloptak másodszor is mindent, és jól kiröhögték az újból, a másodszor, a megint meggyalázott régi középosztályt, végkiárusításba fogtak. Most adnak el mindent a fejünk fölül, mindent, amit nem szabad eladni. Mert „az állam nem jó tulajdonos” – öblögeti a régi középosztályból új középosztályba züllött, osztályáruló pártelnök. (De milyen érdekes, hogy a magyar villamosipart francia és német állami cégek vették meg! Nekik megérte valamiért!) Most adnak el mindent, és most veszik fel az újabb ezermilliárdokat hitelbe. Most adják árendába a jövõt – de megint a miénket, és nem a sajátjukat, a szentségit neki! „Ha minden fiatalember módjára szorongunk a szexuális ambivalenciától, azt mondjátok, homofóbok vagyunk.” Sõt: „valamennyien tudjuk, hogy a második világháború noir romantikája szadomazochisztikus szubkultúrából általános kulturális ikonná vált”. És még sõtebb: „Azt mondtátok, hogy ez nem olyan kapitalizmus lesz, mint a többi, hogy nem tûritek, hogy visszahozzák a Horthy-korszak represszív, elbutult, anális-retentív miliõjét (…).” (5) Szorong a bánat, tisztelt TGM. Nem járunk el helyesen, ha a magunk baját projektáljuk, és úgy teszünk, mintha az általános világprobléma lenne, hogy ne mondjam, egy korszak jellemzõje. Ezért maradjunk annyiban: szorong a bánat… És mi van ezzel a szadomazochisztikus kulturális ikonnal? Pont ezzel, éppen most? Tányérsapkában, bõrgatyában, szõrös, félmeztelen testre csavart láncokkal és kis korbáccsal ma kizárólag a buzibárokba járnak. A háborús irodalomnak pedig valószínûleg azért van reneszánsza, mert alig-alig van más helyette, meg azért is, mert a hõsöket sikerült eltüntetni, kiradírozni, nevetségessé tenni vagy relativizálni az elmúlt tizenöt év alatt. Ötvenöt év alatt. Az „önfia vágta sebét”, a „nemzetrontó és csak saját önzõ anyagi érdekeivel törõdõ magyar nemesség” ostoba toposza, a többit talán meg sem kell magyarázni. A mát meg sem kell magyarázni. A ma: Majka, Stohl Buci, Bochkor Gábor meg Mónika-show; ezekhez képest a Tûz van, babám! szépségkirálynõi vagy Kusturica hõsei megannyi Marilyn Monjó ha figyelünk
roe, megannyi igazi Humphry Bogart. Zrínyiket, Dobókat meg ne keressünk sehol. A való élet máshol reszket… „Dory Duzz” melleiben, bár Hóden már kezében tartja a beleit valahol Róma fölött… És Ivo Jima és McArthur tábornok és az az ezerötszáz amerikai tengerészgyalogos persze… Mind, akik Ivo Jimáért és Okinawáért… „Mi lesz ma ebédre? Bagolyszar! Az jó, azt hittem, valami nem ehetõ!” (6) „Te, elõször mit csinálnál, ha hazamehetnél? Megdugnám a feleségem. És utána? Levenném a hátizsákom.” (7) És ez is, mind-mind, mert életszagú. A buzibárok nagyon úgy néznek ki, mint az élet, de mindnek halálszaga van… És ha Ivo Jimáért és Okinawáért igen – akkor Jamamoto miért is nem? Valahol az elvontságban, valahol a végtelenben, ahol a párhuzamosok találkoznak… Ott, az elvontságban, a végtelenben vajon nem hallatszik-e egyformán a „Toro! Toro!” és Hóden haláltusája? A kamikazék utolsó imája? S azért Hirosima és Nagaszaki is genocídium volt ám, nem valami kis csínytevés! Azért legalább fél fenékkel ráfért volna a nürnbergi vádlottak padjára az Enola Gay legénysége is, meg azok mind, akik a parancsot kiadták! Akár homoerotikusan adták ki, akár anális-retentíven! És most, hogy kiderült, semmi sem igaz az Irak lerohanását igazoló állításokból, odaül-e valaki a vádlottak padjára? Senki, ugye? Hát akkor? „Ob’s stürmt oder schneit, ob die Sonne uns lacht, Der Tag glühend heissÿ, oder eiskalt die Nacht, Bestaubt sind die Gesichter, doch froh ist unser Sinn, ja unser Sinn; Es braust unser Panzer im Sturmwind dahin.” (8) (Csak úgy hallás után, szabadon…) Na és? Ez volna a nácizmus? Ugyan! Hogy apám elvitt A halál ötven órájára? S hogy már az én fiaim is látták? Mert készült egyetlen film a második világháborúról, ahol a német katona nem idióta zombi? Ez gáz? Nem az. Ha akkor japán legény vagyok, kamikaze vagyok, és mint „isteni szél”
zuhanok a Yorktown fedélzetére. Ha akkor német legény vagyok, páncélos vagyok, és megkísérelem az áttörést az Ardennekben. Ha akkor amerikai legény vagyok, tengerészgyalogos vagyok, és meghalok Ivo Jimáért. Ha akkor orosz legény vagyok, nem adom fel Sztálingrádot. S ha akkor vagyok magyar legény, hát belefagyok a Don-kanyar lövészárkaiba. Az utókor pedig tehet nekem egy szívességet. Mert az utókor aztán mindig széplelkû félbuzikból áll, akik festik a lábkörmüket meg a szemüket, és szörnyülködve vitatják el jogomat még a halálomhoz is… Mert nagyon könnyû utólag megfellebbezhetetlen ítéleteket alkotni. Nagyon könnyû tudni, ki állt a „jó” oldalon. Meghalni viszont kurva nehéz. Coki! „Azt hiszitek, hogy megvesztegettek bennünket avval, hogy pénzt adtok a történelmi egyházaknak? Hiszen mi nem vagyunk hívõk, csak nem szeretjük, ha hitetlen és szkeptikus zsidók gúnyolják pápánkat és püspökeinket, akiket mi egyébként kiröhögünk, mert eltájolt, nyámnyila, pedofil barmoknak tartjuk õket.” (9) Hm… Ezzel nehéz mit kezdeni. Ezzel a legnehezebb. Tele van veszélyes csapdákkal, aknákkal, könnyû tõle indulatba jönni. Amúgy tényleg nem szeretjük, ha „hitetlen és szkeptikus zsidók gúnyolják pápánkat és püspökeinket”. És azt sem szeretjük, ha hitetlen és szkeptikus nem zsidók gúnyolják pápánkat és püspökeinket. Nem való most gúnyolni pápánkat és püspökeinket. Ha valaki ennyire pontosan tudja, látja, hogy „minden társadalmi jelenséget meghatároznak az elõzményei, a történelmi kontextusnak az a része, amelyet elviselhetetlennek ítél”, az miért nem látja, hogy most pótcselekvés a pápa és a papság gúnyolása. Éppen olyan pótcselekvés, önigazolás, önmegvalósító lószar, mint ma küzdeni a nácizmus ellen – hajrá, Tzvetan Todorov! Hajrá, Anne Applebaum! Amikor Assisi Szent Ferenc felépítette a maga templomát, akkor volt értelme szidni és gúnyolni a pápát, a papokat. De negyven év kommunizmus után? A békepapság és az Állami Egyházügyi Hivatal után? Most? A
megalázott, kifosztott, minden vagyonukból kisemmizett egyházakat gúnyolni? És tényleg ezt a pápát? Édes Istenem! Micsoda stílustalanság! Micsoda gyávaság! És közben azzal takaróztok, hogy nem vagytok vallásellenesek. Dehogynem! Ott ragadtatok a felvilágosodás legrosszabb hagyományaiban – beleragadtatok a jakobinus õrjöngésbe. Annyira szánalmas, olyan parvenü – annyira lumpenproli… Nincs kedvetek küzdeni kicsit a Tell-Halaf- vagy az El-Obeid-kultúra egyre növekvõ befolyása ellen? Esetleg hirdessetek háborút Ré ellen, és írjatok esszéket arról, micsoda hülyeség, hogy este Atumnak hívják… Ááá… Nincs ezzel bajotok. Nektek a kétezer esztendõs kereszténységgel van bajotok. S csak azért, mert túl régi – mert elég erõs még hagyománynak… Ezen túl pedig: amit TGM megírt az ÉS-ben, igaz. TGM cikke az elmúlt tíz év egyik legfontosabb írása. Nem is írhatta volna meg más, mint õ. Ha más írja meg, nem közlik. Csak itt, nálunk, a Magyar Nemzetben. Irigylem ezt az írást TGM-tõl. Az elejét és a végét leszámítva nekem kellett volna megírnom. Mert tudod, kedves Tamás Gáspár Miklós, amit te errõl a világról gondolsz, azt gondolom én is. Csak egészen más végkövetkeztetéseket vonunk le saját undorunkból. Kinek van igaza? Majd elválik. De ami van, tényleg széthull darabokra. Hála legyen a jó Istennek… Jegyzetek: 1.: Tamás Gáspár Miklós: Szegény náci gyermekeink (Élet és Irodalom, 2004. október 1.) 2.: TGM id. mû 3.: TGM id. mû 4.: Szolzsenyicin: Együtt – oroszok és zsidók a cári birodalomban 5.: TGM id. mû 6.: Norman Mailer: Meztelenek és holtak 7.: Norman Mailer: id. mû 8.: A német páncélosinduló a második világháborúban 9.: TGM id. mû Az Élet és Irodalom megkapta Bayer Zsolt cikkét, de nem közölte. Forrás: Bayer Zsolt – MNO
Hogy repül az idõ Három évvel ezelõtt, amikor Lee Hooker meghalt, a barátom, Joe megjegyezte: „TUDTAM, hogy a heroin elõbb-utóbb elviszi õt.” Ez jó vicc volt, mert John Lee Hooker 83 éves korában halt meg. Egészen olyan, mint az, hogy Osama Bin Laden és Mullah Omar „menekülhetnek, de nem rejtõzhetnek el”. Ennek már három éve, és úgy tûnik, hogy sokkal inkább rejtõznek, mint menekülnek. Ez az egyszerû tény sokkal fontosabb, mint az, hogy az USA megnyeri-e ködös háborúját megfoghatatlan ellensége, a terror fölött. jó ha figyelünk
A 9.11.-ért felelõs „bûnözõk” vagy „gyilkosok” körüli ökölrázó tajtékzás semmilyen mennyisége nem tudja elhomályosítani azt a politikai szupernovát, amelyet megteremtettek. Egy reggelen New York büszkeségét mérgezõ, füstölgõ porrá tették, és kegyetlenül megtámadták az Egyesült Államok katonai központját. Sikerült kiváltaniuk a világ leghatalmasabb országának sosem látott mértékû haragját, és három éve kijátsszák az egész nyugati világ titkosszolgálatait. Ha ez nem azt jelenti, hogy tudnak rejtõzködni, akkor mi? 31
Noha ezt a kudarcot széles körben megértették, sokan nem veszik nagyon komolyan. Sokan lekicsinylik a támadást, azt mondván, hogy sokkal többen haltak meg Amerika háborúiban. Ezen az alapon Amerika történetének valóban jelentõs eseményei néhány tucatra zsugorodnak, sõt maga Pearl Harbour is mindennapos esemény volt. Robert Fisk idézi halott édesanyját: „Egyetlen dolog volt, amiben biztos vagyok, hogy egyetértett velem: az, hogy nem kéne megengednünk, hogy 19 gyilkos megváltoztassa a világunkat. George Bush és Tony Blair mindent megtesz azért, hogy a gyilkosok biztosan MEGVÁLTOZTASSÁK a világot.” Mások arról beszélnek, hogy „a bûnözõket bíróság elé kell állítani”, mintha ez a megrendítõ pokol egy közönséges rendõrségi ügy volna. Hogy szeptember 11-e megváltoztatta a világot, már közhellyé változott. Az nem jut ezeknek az embereknek az eszébe, hogyha Bin Laden és Mullah Omar „ezzel” meg tudott lépni, akkor a világ már egészen biztos, hogy korábban megváltozott. Mégpedig nagyon. Ezzel kell szembenéznünk. Irak példája: 1947-ben el tudta volna a világ képzelni, hogy az USA katonái ne tudják Hamburgot, Frankfurtot vagy Münchent tartani? Hogy az amerikai vezetõk csak titkos, elõre nem jelzett, „huh, itt vagyok” módon lopakodhattak volna be Németországba? Hogy a megszálló amerikai tisztek, alig merve kilépni megerõsített gettójukból, ne tudták volna Berlin nagyobbik részét ellenõrzés alatt tartani? Afganisztán: el tudta volna képzelni valaki, hogy Amerika válasza Pearl Harbour esetében olyan tehetetlen lett volna, mint a még annál is nagyobb, szeptember 11-ei megaláztatás esetében? Ugyanaz az ország, amelyrõl azt feltételezték, hogy érezni fogja Amerika haragjának a teljes súlyát, most egy báb-félkormánynak ad otthont, amely a saját fõvárosának nem ura, és a kis létszámú amerikai katonaság nem képes más eredményt elérni, mint saját alkalmi haláleseteit. Az Egyesült Államok már régen elbukott. A változás jelentõségének az észrevételére való képtelensége legalább olyan látványos, mint a változás maga. Az amerikaiak, mind a bal-, mind a jobboldalon, tele vannak mentségekkel. Természetesen azt mondják, nincs senki, akinek a hatalma összemérhetõ volna Amerikáéval. Csak arról van szó, hogy nem igazán akarunk Mullah Omarnak vagy Bin Ladennek a nyomába indulni. Csak arról van szó, hogy a hírszerzésünk rossz volt. Csak arról van szó, hogy nem hallgattunk a felderítésünkre. Csak arról van szó, hogy elidegenítettük a helyi népességet. Csak arról van szó, hogy elidegenítettük a moszlim világot. Csak arról van szó, hogy a neocon-ok, vagy Izrael, vagy a keresztény fundamentalisták megzavarták a fejünket. Ez a mentegetõzés semmire sem emlékeztet jobban, mint arra, hogy Liston vagy Frazier, vagy Rocky Marcianó új megtestesülése miért nem mosta le Mohammed Alit. Arra mindig van magyarázat, hogy az ember miért bukik, vagy veszít, de az életben, ahogy a szorítóban is, minden számít: a rossz stratégia, a rossz edzés, az önhittség, az ostobaság, a tudatlanság, a lustaság, az önbecsapás, a gyenge akarat. Szánalmas ragaszkodni ahhoz, hogy, nos, ha ezek nem lettek volna, õ méltó versenytárs lehetett volna. Valóban, de ezek a dolgok megvoltak, az érdekelt pedig veszített. Nem tudom, hogy Amerika miért hanyatlik. Fölteszem, hogy van oka és az nem egy óriás valamiféle rögeszméje, aki elhatározta, hogy megsemmisül. Részben kétségtelenül arról van szó, hogy az USA más országokhoz viszonyítva, amelyek erõsödtek, gyengébb lett. De ez nem magyarázza meg, hogy az USA miért nem tud hatalma alá hajtani olyan elnyomorított országokat, mint Afganisztán vagy Irak. Tehát valami mélyebben rejlõ betegségrõl van szó. Szerintem ez Ronald Reagan elnökké választásakor mutatkozott meg elõször. Vita folyik afelett, hogy vajon Reagan okozta-e valami módon a Szovjetunió felbomlását, vagy csupán elnökösködött, amikor az saját magától felbomlott. Ez a vita önmagában rossz irányú, mert az a gondolat, hogy Reagannak stratégiája volt, nevetséges. A valóság 32
elemi szintû megragadása megkívánja annak az elismerését, hogy Reagan hülye volt, hülyének ismerték, és azért választották meg, mert az amerikai nép vagy szánt szándékkal egy hülyét akart, vagy azt gondolta, hogy mit sem számít, ha az országát egy hülye vezeti. Tetszik, vagy nem, a Szovjetunó belülrõl omlott össze, és az is nyilvánvaló, hogy Amerikában, részben belülrõl, megkezdõdött az összeomlás. A összeomlás folyamata – ahogy ugyanez a Római Birodalomban is történt – nem végzetszerû. Carter, Nixon és elsõ Bush, bármennyi hibájuk is volt, nem voltak hülyék, és elsõ Bush figyelemre méltó katonai és diplomáciai eredményeket ért el. De a fia, ravaszságának alkalmi megmutatkozása ellenére, egy hülye. Neocon (neokonzervatív) tanácsadói harmadosztályúak. Hírszerzõ szolgálatai semmit sem tudnak. Védelmi minisztere egy önhitt amatõr, aki azt hiszi, hogy gerillákat meg tud semmisíteni a levegõbõl, húszezer láb magasságból. A hadserege rémségesen el van telve a saját bátorságától és hozzáértésétõl, de nem is álmodna arról, hogy olyan mértékû veszteségeket szenvedjen, amilyeneket az ellenségei természetesnek tartanak, és nem tud kiállítani elegendõ katonát ahhoz, hogy olyan módon érje el a céljait, amilyenhez hozzászokott. Az amerikaiak általában azt sem tudják megérteni, ami katonai körökben közhely: ha az ember támad, fel kell készülnie arra, hogy háromszor annyi embert veszít, mint a védekezõk. Igen, ez más szavakkal azt jelenti, hogy Amerika le „tudná” igázni Irakot és Afganisztánt, ha fel volna készülve arra, hogy mindkét országban elveszít 90 ezer katonát. 1945-ben, amikor Amerika valóban óriási volt, fel volt erre készülve. De többé már nem „tud” erre felkészülni, mert az amerikaiak még csak álmodni sem hajlandók arról, hogy ilyen veszteségeket elszenvedjenek. Az amerikaiak évek óta úgy tekintették a hadseregüket, mint egy életpálya lehetõséget, nem pedig mint a halálba vezetõ utat, és azt sem képesek megérteni, hogy azok a furcsa beszédû, furcsa öltözékû külföldiek a messze távolban kikerülhetetlenné tudják tenni Amerika részére ennek a veszteségnek az elviselését. A tudatlanságuk, a pimaszságuk és az ideológiai képzelgések iránti szerelmük kizárja az ilyen gondolatokat. jó ha figyelünk
Az amerikai történelemnek ezek nem csupán véletlen eseményei. A gyökerük egy csomó 20. századi fejleményben van: a két világháborúban aratott amerikai gyõzelmekben, a születési csúcs* tévével elválasztott nemzedékének és fantáziálásának a színrelépésében, a technika imádatában és a tõle való egyre növekvõ függõségben, a romló állami szolgáltatásokban, beleértve az oktatást és következésképp a közigazgatást, és így tovább. Szóval a „tudná” már csak képzeletbeli. Amerika nem tudja megtenni, hogy hirtelen ne az legyen, amivé vált. Ezért azt sem tudja egyszerûen megtenni, hogy valamilyen elhatározással, amivel egyébként nem rendelkezik, végbevitt cselekvéssel megszûnjön tudatlan, pimasz, önhitt, vagy bármi más olyasmi lenni, ami megdöbbentõ kudarcai mélyén rejlik. A mentségek semmit sem jelentenek, amikor arról van szó, hogy Amerika képtelen hatékonyan alkalmazni a minden senkiháziban magömlést kiváltó technikájának a fegyvertárát, katonai eszközeinek a hegyeit és a rendelkezésére álló sorköteles korú emberi lények millióit. Így állnak tehát a dolgok, és megengedve a hatékonyságnak és a határozottságnak ugyanolyan rohamait, amilyenek Róma hanyatlását is jellemezték, így is maradnak. Hogy Amerika gyengesége részben a pszichológiájában van, az nem teszi kevésbé gyengévé. Amerika gyengesége nem igazán baj: a baj az, hogy úgy cselekszik, mintha erõs volna. Ezt mindenki jól látja. Nem újdonság, hogy Amerika túlnyújtózott a takaróján, vagy hogy szövetségesekre van szüksége. Van egy másik gond, amit kevésbé értenek: a baloldal is úgy foglalkozik a célkitûzéseivel, mintha Amerika erõs volna. Ez olykor helytelen meglátásra vezet. Például a vallásos fundamentalizmust az amerikai politikai torzulások komoly okának tekintik. Ez féligazság. A fundamentalizmus, ahogy már többször kifejtettük, egy fenyegetett kultúrának, vagy egy sikerületlen társadalomnak a válasza olyan nemzetközi kihívásokra, amelyeknek nem tud megfelelni. Ez tökéletesen érvényes Amerika keresztény
jó ha figyelünk
fundamentalizmusára. Amerika a választók töredékének a szavazásokon való részvételével és teljesen természetellenes vezetõ választásaival legalább annyira „sikertelen állam”, mint akármelyik fundamentalista iszlám ország. A keresztény fundamentalizmus meglehetõsen pontos válasz arra a felismerésre, hogy az amerikai társadalom súlyos zavarban van: ez következménye, nem pedig az oka a bajnak. Ahelyett, hogy azzal törõdnénk, hogy miképp nézzünk szembe a keresztény fundamentalizmussal, elsõsorban inkább azzal kéne törõdnünk, hogy miképp foglalkozzunk magával a bajjal. A külpolitikából leszûrhetõ amerikai hanyatlással való foglalkozás még inkább félre viszi a baloldaliakat. A baloldal még mindig abban látja a központi problémáját, hogy fékezze az amerikai agressziót, ahogy a 70-es években is tette. Ma a helyzet az, hogy az irakiak és az afgánok nagyszerû munkát végeznek az amerikai agresszió megfékezésére. Biztosra vehetõ, hogy Amerika sosem fog egy mûködõ országra támadni, olyanra, amely nem rokkant még bele a rá kivetett nemzetközi szankciók éveibe. Ez nem kizárólag Amerika saját katonai gyengesége miatt van így – a képtelensége arra, hogy eredményes hadmûveleteket hajtson végre, még ha ennek pszichológiai okai vannak, akkor is katonai gyengeség – hanem azért, mert az elsõ öböl háború óta döntõen megváltozott a világ készsége arra, hogy jó képet vágjon az amerikai fantazmagóriákhoz. Ha az USA láthatóan elszigetelõdött Irakban, ahol az ENSZ már felhatalmazást adott egy háborúhoz és páriabélyeget ütött az országra, képzeljük el, hogy miképp fog történni, ha máshol támad. Nem csak idõszerûtlen, de sértõ is azt feltételezni – ellentétben a világ többi részével -, hogy a nem amerikaiak kis népek, amelyek képtelenek kezelni Amerika „legyõzhetetlen katonai hatalmát”. A balosok idejétmúlt magatartása sehol sem olyan kézzelfogható és veszélyes, mint az izraeli palesztin ellentéttel kapcsolatos felfogásukban. Hajlamosak arra, hogy ezt úgy tekintsék, mint egy másik, állatias amerikai csatlósról szóló mesét, amely szétzúzza a palesztinokat, hogy Közép-Keleten biztosítsa az amerikai uralmat. Feltételezik, hogy Izrael megfélemlíti az arab világot, és ez lehetõvé teszi Amerikának, hogy biztosítsa az olajellátását. Ez ostobaság. A közel-keleti olaj feletti ellenõrzés egyike ama kevés dolognak, amelyet Amerika egymaga is könnyen meg tud tenni: az olajmezõk elfoglalása szinte semmibe sem kerül, és sokszor megtették már. Ami pedig magukat az olajtermelõ országokat illeti, Izrael nem látszik nagy segítségnek az iráni olajmezõk feletti ellenõrzésben, az öböl államok pedig mindig tehetetlen amerikai csatlósok voltak. Izrael amerikai támogatásának az egyetlen valódi hatása, hogy a közel-keleti országokat az Egyesült Államokkal való szövetségnek, vagy alárendeltségnek még a gondolata is dühvel tölti el: Izrael Amerika biztonságos olajellátásának nem elõsegítõje, hanem hatalmas gátja. Ezt az embernek nem kell az olajjal kapcsolatba hozni: Izrael, azáltal, hogy mindenütt elkeseredett ellenségeket támaszt Amerika ellen, hatalmas veszélyt jelent a számára. Amerika valaha azért támogatta Izraelt, mert ütközõt jelentett Nasszer hatalmas népszerûségnek örvendõ arab nacionalizmusával és a szovjet befolyással szemben. Ennek volt valami értelme: a Szovjetunióval szemben legalábbis Izraelt Amerika egy használható, állandóhelyû repülõgép anyahajónak találta. De ma Amerika semmilyen értelmes okból nem támogatja Izraelt: a tehetetlenség miatt, és amiatt az érzelgõs képtelenség iránti tisztelet miatt, amely valahogy mindig elõhúzza az izraeli nyulat a holokauszt megemlékezések kalapjából. Az izraelbarát lobbi nem azért olyan sikeres, mert Amerika nem tud ellenállni neki, hanem mert nem akar: azt hiszi, hogy Izrael egy jó haverja és nem bánja a lobbizást, amely végül annyira amerikai sajátosság lett, mint a cseresznyés torta. Ami a kémkedést illeti, az nem nagy ügy: a barátok is kémkednek egymás iránt olykor-olykor, és helyesen mondták, hogy Amerika sokkal több érzékeny információt ad Izraelek, mint amennyit az a hírszerzõitõl kaphat. 33
De miért marad fenn akkor az olaj mese? Elõször is azért, mert a balosoknak nem fér a fejükbe, hogy Amerika egyszerûen ostobaságból is tehet valamit. Miért is ne? Talán az az ország, amely ilyen nagyszerû vezetõket választ, nem süllyedhet ilyen mélyre? Másodszor, a mese fennmarad, mert a bal együtt él az erõs ország képzetével, akire a szövetségesei nem lehetnek veszélyesek, hanem ellenkezõleg, megnövelik, és nyilvánvalóvá teszik az erejét. De az USA rengeteg kárt okoz magának, fõleg az izraeli szövetség miatt, mind azáltal, hogy világszerte rendszeresen megalázzák, mind azáltal, hogy a gyengesége napról napra nyilvánvalóbbá válik. Az amerikaiak valószínûleg szóra sem méltatnák a palesztinokat, de joggal aggódnak a saját biztonságuk miatt: a gyûlölet miatt, amit keltenek, egész biztosan félniük kell a nagyvilágtól, amely képes arra, hogy pusztító csapásokat mérjen rá. Ezért van szüksége barátokra. Ezért kéne Izraelt elvetnie. Michael Neumann a kanadai Ontarioban a Trent Egyetem filozófia tanára. Neumann professzor nézetei nem úgy tekintendõk, mintha azok az egyeteme nézeti volnának. A „Mi a bal: radikális politika és a radikális lélek” c. könyvét most adta ki a Broadview Press kiadó. Forrás: Villanypostán érkezett
– avagy Az állam én vagyok! – Kulisszaországban dühöng a privatizált proletárdiktatúra, immáron feltartóztathatatlanul épül a magánszocializmus. A Kommunista Ifjúsági Szövetség egykori ifjú vezéregyénisége bornírt pofátlansággal tegezi le Nagy Imrét, megalázva ezzel az 56-osok emlékét, miközben az egykori forradalmárok hozzátartozói és a még életben maradt kevés harcostárs biztonsági õrök gyûrûjében kizáratik a 301-es parcellából, mer’ ottan most a kormánykoalíció tart megemlékezést a miniszterelnök elvtárs vezényletével. A kamera elõtt kissé ingerülten megszólaló POFOSZ fõ hallja kendnek legszívesebben pofozkodni támadna kedve, de legalábbis a média nagy nyilvánosságát kihasználva úgy dönt, a tettlegesség helyett civilizáltabb módját választja az elégedetlenség kinyilvánításának, õ inkább üzen. Üzen a mindig elegáns, mindig mosolygós „Hi, I’m Mónika Lamperthnek”, hogy aszongya a hon derék polgára fel van háborodva, ilyen Kuncze „Miska Kancsó” Gábor belügy34
minisztersége óta nem fordult elõ, s ha még egyszer megtörténik, bizony isten géppisztollyal fognak visszajönni, mert innen már csak egy lépés, hogy régi-új elvtár-uraink lovas-rendõrökkel tapostassák szét a forradalmárok sírjait. Nesze neked árokbetemetés! Puff egy tasli Kovács Laci bácsi, a nagy árokbetemetõ arcára. Mindeközben azonban nem áll meg az élet! Csipolla, a proletárdiktatúra centralizált kézi vezérléses pártállami irányításának nosztalgikus emlékeit idézi fel bennünk, amikor eljátszadozik a gondolattal, hogy õ egymaga is hozhatna kormányrendeleteket, amikor a kabinet éppen nem ülésezik. (Apró kis disszonancia a szocialista kormányzás felharmonikusai között, hogy a kabinet üléseit a miniszterelnök hívja össze, magyarán, ha nem hívja össze, akkor nem ülésezik!) Már a liberálisok kedvenc gyorsszavú megmondó embere, az alkotmányjogász Kolláth György is kapásból négy okot felsorol, ami jó ha figyelünk
miatt alkotmányba ütközik a dolog, de hát elvtárséknál ez mind nem számít, sebaj, majd valahogy módosítunk az alkotmányon is! (Vagy végszükség esetén csinálunk egy újat.) Gyurcsányt azonban keményebb fából faragták, nem olyasvalaki õ, aki megfutamodik az elsõ nehézség láttán, vagy sikítva menekülne el a problémamegoldás támasztotta kihívások elõl. A magánszocializmus mosolygós megcsinálása közben – ne feledjük el, Csipolla már nem épít semmit, mint nagy nevû elõdje, az Ügynök, õ már csak csinál: modern, szerethetõbb, élhetõbb MSZP-t, Magyarországot, köztársaságot stb. – arra is marad ideje, hogy a monetáris tanácson keresztül megpróbáljon rátenyerelni a magyar jegybankra. Felhívnám még a figyelmet arra az apró momentumra is, hogy karizmatikusan lendületes fiatal miniszterelnökünk (mert hát kétségkívül a mienk õ, ez most már holtbiztos) két európai uniós égés között (gazdaság és NATO) – melyekhez képest a Reichstag laza rõzsetûznek tûnik csupán – arra is marad ideje, hogy lobbizzon a tulajdonosoknál a Magyar Hírlap megszüntetése ellen, mondván a lap egyben kitûnõ liberális szellemi(ségû) mûhely, amelynek sorsát a szívén viseli. Egyszóval tényleg dinamikus, nagy terhelhetõséggel bír ez a Feri gyerek, meg úgy tûnik, ebben a „lendület” szövegben is van valami, legalábbis a Megyó országlása idején már-már félálomba merült baloldali törzsszavazókat is sikerült felráznia szendergésükbõl. És vegyük hozzá azt is, hogy mennyire kulturált és elegáns ez a mi Feri gyerekünk. Legalábbis ezt mondta nekem az az értelmiségi házaspár, akik Gyurcsány glóriájának fényezgetése közben arról sem feledkeztek meg, hogy szóljanak néhány jó szót, az én nagy kedvencemrõl, a jó ha figyelünk
szintén vegyész-technikusként szárnyait bontogató, mára azonban eurokomisszári babérokra törõ derék Smith ügynökünkrõl, hogy aszongya „az öregektõl tanulni lehetne, és különben is Barroso tehet az egészrõl, miért az energetikai területet adta Kovácsnak. Na, itt érkeztem én el a kiakadt sezlonyrugó állapotába és uralkodván a feltörõ érzelmi tolulásokon visszafogott hangnemben és hangerõvel megkérdeztem, hogy ugyan magyarázzák már el nekem, hogy mi a fenét tanulhatnánk egy hetven felé poroszkáló egykori PB, KB tag fõfunkcitól? A kommunizmus felépítésének metodikáját? Végül is a pártállam foxi-maxi típusú fejtágítóin szerzett ismeretanyag még hasznosnak bizonyulhat a magánszocializmus felépítésében is. Igaz, nemcsak én akadtam ki, mint az a bizonyos sokat emlegetett sezlonyrugó, de – és ezt úgy magamban apró sikerként azért mégiscsak elkönyveltem én – nekem is sikerült kivernem a biztosítékot a kedvesen mosolygó értelmiségi házaspárnál, amikor is arra kértek, mondanám el a véleményemet az új miniszterelnökrõl. Én meg amúgy röviden, tömören négy szóban mindjárt jellemrajzzal is szolgáltam, mely egészen pontosan ekképpen hangzott: ez egy buta ripacs. Már az arckifejezésük torzulásának mértékébõl azonnal leolvastam, hogy én itt egy életre elástam magamat náluk és az is megkérdõjelezhetetlen bizonyossággal kristályosodott ki elmémnek azon részében, mely a látvány feldolgozásáért felelõs, hogy mi bizony annak a sokat emlegetett ideológiai lövészároknak az átellenes oldalán tartózkodunk, és az elkövetkezendõ száz évben nincs is rá esély, hogy valaha is azonos oldalra kerüljünk. Ezen megállapításom véglegesen akkor vált minden kétséget kizáró bizonyossággá, amikor kifejtették nekem, hogy minden hazugságot nem kell ám elhinni, 35
és jobb ha többet nem nézem a leghazugabb magyar tévécsatornát, a Hír Televíziót. Nesze neked objektivitás, nesze neked Prima Primissima díj! Puff egy tasli Borókai Gábor és a médiaítészek arcára. És ha valakinek még ez sem lenne elég, a Bayer-féle relativitáselméletnek megfelelõen újabb szinttel süllyedtünk lejjebb (utazás a Föld középpontja felé), már valahol a kilométeres mélységben járhatunk. A koalíciós pártok arra szólították fel a hon polgárait, hogy nemmel szavazzanak a kettõs állampolgárságról szóló népszavazáson (ha már megakadályozni nem tudták). Az SZDSZ indítékait már ismerjük, a határon kívüli nemzettestvéreinknek mintegy 90%-a valószínûleg a Fideszre szavazna (szavazati jogról egyelõre szó sem esett!) és ez speciel nekik nem érdekük. Meg aztán jóféle gyökértelen kozmopolitához illõen csak kibukott a mindent eladó kalmárszemlélet is, hogy ez mennyibe fog kerülni nekünk. A százmilliárdokat semmivé olvasztó bankkonszolidációk és az irgalmatlan rablóprivatizáció után még van pofájuk megkérdezni, hogy mennyibe fog kerülni. Hát magyar ember az ilyen?! Ez ám az igazi hazaárulás! Vajon, ha élne, mit szólna mindehhez Petõfi, Arany, Ady és a többiek? A komcsikra nem vesztegetem a drága idõt, õket ismerjük, tudjuk, hogy milyenek. Kulisszaországban dühöng a magánszocializmus személyi kultusza. A Kommunista Ifjúsági Szövetség nagy ígéreteként indult, mára milliárdossá váló klántag bornírt pofátlansággal megpróbál rátenyerelni egy egész országra. Õ az egyszemélyes pártbizottság, a központi bizottság. Barátjának kiosztotta a népfront szerepét, s a fotósok elõtt tegezõdve együtt karolnak bele a mártír miniszterelnök szobrába. Az öntudatos polgárnak pedig ott cseng a fülében Nagy Imre híressé vált utolsó mondata: „Csak attól félek, hogy azok fognak rehabilitálni, akik most meggyilkolnak.” Gyurcsány a hatalom. A hatalom, amely mindent lát, mindent hall és mindenütt ott van, mert neki mindenütt ott kell lennie. A nép pedig két dolgot tehet csupán. Félheti és tisztelheti a hatalmat, azonkívül pedig KUSS! Legalábbis egyelõre ez lenne a szcenárió 2006-ig.
Gyurcsány kézben tart mindent Egy apró homokszem azonban bekerült az idilli gépezet fogaskerekei közé. Igazán szólhatna valaki Csipollának, legalább a PR-osok közül, hogy azok az idõk már elmúltak. És ugyan erõs felindulásból, de azért mégiscsak a média nyilvánossága elõtt hallottuk egy politikai szervezet képviselõjétõl, hogy legközelebb géppisztollyal fognak visszajönni. Azér’ ilyen eddig még nem vót’! (A halálbüntetést meg már ugye eltörölték. Ki tudja, lehet, hogy két-három köztársasági elnökkel késõbb az illetõnek még amnesztiát is adnának?) Ez jel. Mégpedig intõ! A küzdelem szinte reménytelennek látszik, az állampárt ideológiai és gazdasági örököse, jogutódja kibillenthetetlen „keljfeljancsi” módjára a birkatürelmû buta magyar választók segítségével újból és újból visszaáll abba a standard népszerûségi és hatalmi alapállapotba, amelybõl a rendszerváltáskor – naivan – azt hittük, egyszer s minden36
korra padlóra küldhetjük õket. Az életük jelentõs részét a szocializmusban leélõ és ledolgozó (elsõ számú érv: aki akart, az akkor dolgozhatott, volt munkája, ma meg nincs!), öreg korukra szenilissé váló városi proletariátus milliós potyalesõ tábora újból és újból beszopja a mesét, aztán újból és újból hangos csattanással terül el a kövezeten, ahogyan pofára esik (Meg persze velük együtt mi is.). És ez még így fog menni az idõk végezetéig. De legalábbis addig, amíg Kádár népe vagy meg nem hal, vagy rá nem jön arra, hogy rútul becsapták és elárulták, méghozzá a saját „elvtársaik”. És közben már kinevelték az utódokat is, akik még gyûlölködõbbek, még pénz- és hataloméhesebbek, mint egykoron õk voltak. Ezek a fiatalok már nem hisznek semmiben, csak az egyéni érdek, az individuum számít, semmi más. Az egy percig sem foglalkoztatja õket, hogy vajon mi lesz a sorsa a közösségnek, melyben élnek. jól egymásra talált a két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és a kozmopoliták. Szóval, a harc meglehetõsen kilátástalannak tûnik, de azért ne csüggedjünk, mert van még remény! Semmi nem tart örökké, egyszer mindennek vége szakad. De addig is küzdenünk kell! Ki tollal, ki fegyverrel! – ahogy a költõ mondja. Idegesebb napokon nem árt, ha megfelelõ kiegészítõ aszeszoárokkal felszerelkezve indulunk útnak, elkerülendõ az olyan kínos szituációkat, melyek például akkor állhatnak elõ, ha fatestápolókkal (gyengébbek kedvéért: baseballütõkkel) ütlegelés céljából ellátott szocialistákkal találkozunk, és kellõ fegyverzet híján megfutamodásra kényszerülnénk. (A magam részérõl az ilyen helyzetek megfelelõ kezelésére szamurájkard
beszerzését javallom.) Adódnak aztán olyan helyzetek is, melyben a toll jóval hatékonyabb fegyver, mint bármilyen, az élet kioltására tervezett ölõeszköz. Ilyen eset például, amikor az egyén, az egyes ember, a szavazófülke magányában meghozza döntését, s azt vizuális formában is tudatja a többiekkel, vagyis behúzza a megfelelõ helyre azt a bizonyos X-et. 2004. december 5-én is egy ilyen csatába indulunk. Mindannyian. És bár látszólag most is egyedül állunk majd a szavazófülkében – elmaradhatatlan kísérõnkkel, a lelkiismeretünkkel együtt – ez a szavazás mégis más lesz, mint minden más eddigi életünk során. Más lesz, mert ha nem is látjuk õket, de valahol a lelkünk legmélyén érezzük a határon túli magyarok millióinak érintését és ez minden nemzeti érzelmû honpolgár számára irányadó, iránymutató kell, hogy legyen, hova is kell behúzni azt az X-et. Én legalábbis így gondolom. Mások, meg máshogy gondolják. Azok, akik szabadságra küldték a lelkiismeretüket. Nekünk, ebben a korban élõ magyaroknak ez adatott meg. Szent István új hazában új vallást adott a nemzetnek, ezáltal maradt fenn a magyar név. Mátyás a törökök ellen védte a hont. Rákóczi a szabadságot tûzte zászlajára, a 48-as és 56-os hõsök pedig az életük árán is követték nagy nevû elõdeiket. Mi már egy más korban élünk. Modernebb, mondják. 2004. december 5-én azonban nekünk is legalább akkora jelentõségû csatát kell megvívnunk, mint nagy nemzeti elõdeinknek. Az, hogy ezt a harcot más eszközökkel kell megvívnunk, semmit sem von le annak jelentõségébõl. És még valamit! Az inga most visszafelé lendül! A NATO tagság miatt levitt 25%-os részvételi arány, melynek ordítóan igazságtalan európai uniós tagságunkat köszönhetjük, most a visszájára fordul és a hasznunkra válhat. Hacsak a nemzeti tábor elmegy szavazni és az ellentábor – jó szokásához híven, az õt nem foglalkoztató kérdésre – nem megy el szavazni, már nyert ügyünk van. Kulisszaországban dühöng a magánszocialzmus. A Kommunista Ifjúsági Szövetség egykori führerének vezetésével a tulajdon ideológiáját elhasznált köpönyegként forgató szolgalelkû percemberkék élik ki hatalomvágyukat, miközben elvtársi hitbizományként tekintenek erre a szerencsétlen sorsú kis országra. De sohase felejtsük el, mit mondott Mark Burnett! „Nincs jobb, mint túl nagy fába vágni a fejszét, aztán mégis felaprítani a fát.” Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk