A "tájpotenciál" mint környezet. A fenntartható fejlődéséről. "Minden tudomány ismerete, legyen az bármilyen tudomány, önmagában jó; különben Isten - akiben semmi rossz nem lehet - nem lehetne minden jónak és rossznak tudója. Így akár a jó, akár a rossz dolgok ismeretére és tudására való törekvés is jó általánosságban; mégis különböző járulékos körülmények azt rosszá, vagy jóvá tehetik; ez a különbség rendszerint az elérendő célból adódik" (Aquinói Tamás)
1. Bevezetés. 1.1 Történeti bevezetés és áttekintés Az emberiség fenntartható fejlődése, (mint a tájpotenciál fejlesztése) és a környezet, valamint környezetvédelem rendkívül összetett kérdéskör, ezért megismeréséhez nem árt egy kis útba-igazítás: Kiindulásként átfogóan ismernünk kell, az ismeretelméletet, a valóságos világ létrétegződését, a létrétegek közötti törvényszerűségeket (mint meta-törvényeket) és az energetikai alapvető létréteg belső meta-törvényeit , is. (Ami ezekkel ellentétben áll, az általában kétséges és megcáfoltnak tekinthető.)! A környezetnek köze van nemcsak a "jó emberi élethez" de az életben maradáshoz és nagybefolyású egyéni érdekekhez is ezért nem depolitizálható. (E fontos tárgy iránti érdeklődőt dezinformálnánk ha ezt elhallgatnánk.) Az emberiség –mint egy kulturális evolúcióra képes beszélő homó sapiens-sapiens - egy kb. 3,8 millárd éves genetikai evolúció utolsó 40ezer évében jelent meg. Az emberiség jellegében nagymértékben a gének függvénye. Már pedig R. Dawkins szerint génekre túlélésre törekvés, az önzés a fő jellemző. A kultúrális evolúció során a géneken kívül a „mémek” is szerephez jutottak. Így az emberiségre a mágia, a vallás, a tudomány, a mesék, a katonai-hatalmi eszmék, a hazugságok-tudatos félrevezetés, a valláserkölcs, stb. stb. is hat. Ezért a történelem tanulmányozásánál a Kanti kategorikus imperatívusz számonkérése, a Kanti értelemben vett erkölcs megkövetelése semmiképp sem lehet az egyedüli, szempont. (A társadalmi együttélés még kisebb közösségekben sem valósulhat meg az erőszak kizárásával. Állami szinten az erőszakkal alátámasztott rend hozzátartozik az állam lényegéhez.) Az eligazodáshoz szükség van a tényleges helyzet, az igazság ismeretére. Az „Igazság” kérdés körével régmúlt időben Pl. Arisztotelész, a 20. században Tarski foglalkozott. Mindketten azt vallják, hogy az igaz állítás esetén, az egyezik a valósággal. Ez azt jelenti, hogy egy jövőre vonatkozó állításnál nincs közvetlen összehasonlító mérce az igazság megállapításához. (Nem lehet egy jövőre vonatkozó állítással kapcsolatban az mondani, hogy igaz. Csak az lehet mondani, hogy a „tudomány mai állása szerint valószínűleg igaz”, vagy azt, hogy a „tudomány mai állása szerint nagy valószínűséggel hamis”) Bonyolult rendszerek esetén egy állításnak a rendszerre pozitív és negatív következménye–hatása egyaránt lehet. Ezért azt tarjuk igaznak, ami mint „kisebbik rossz” a rendszer túlélését elősegíti. Ezért is a joggyakorlat elismeri-méltányolja, a „vis maior” (nagyobb erő) helyzetet. A Kanti erkölcs az emberi szabad akaraton alapul! Ahol az emberi szabad akarat általában nem érvényesülhet, ott szerintem a moralizálás gyakran erkölcstelen álnokság. Amikor az emberiség fenntartható fejlődéséről van szó, a múlt tanúságait nem árt figyelembe venni. "A történelem az élet tanítómestere" hirdették a régi rómaiak. Történelem nincs, csak történetek vannak, mondta Sir Karl Popper. Hozzátehetjük, e történetek mindig egyoldalú szinopszisok
és többségükben van hipotetikus, illetve mese jellegű elem is. Nem árt, ha tudjuk róluk is, hogy mindenről legalább kétféleképpen lehet beszélni és általában jogos, hogy "hallgattassék meg a másik fél is". VI. Pál pápa - akinek (és munkatársainak) helyzete miatt volt ideje, módja és szándéka sokféle történetet és jelentéseket többféle formában megismerni és elemezni - a "Populorum progressio" kezdetű enciklikájában az emberiség számára azt a következtetést vonta le, hogy: "A béke új neve: haladás" A történelem tanulmányozásánál a Kanti kategorikus imperatívusz számonkérése, a klasszikus értelemben vett erkölcs megkövetelése semmiképp sem lehet a legfontosabb szempont. A társadalmi együttélés még kisebb közösségekben sem valósulhat meg az erőszak kizárásával. Állami szinten az erőszakkal alátámasztott rend hozzátartozik az állam lényegéhez. Ahol az emberi szabad akarat általában nem érvényesülhet, ott szerintem a moralizálás lényegében erkölcstelen álnokság. Az államok és nemzetek története az erősszak története is. A bibliai Józsué hadműveleti utasítása az "Ígéret földjének" honfoglalására, a népvándorlás korának erőszakos terjeszkedése (magyar honfoglalás), tatárjárás, oszmán hódítás, stb. a durva erőszak megnyilvánulása. A katonaság, a csendőrség, a hadsereg, életvitele sehol sem népszavazás kérdése. A II. Rákóczi György féle 1658-évi "Militare ediktum" hangneme lényegében nem különbözik a II. világháborús tábori-csendőrségnek adott utasításoktól. (A magyar politikusoktól számon kell kérni, hogy miért a kommunista-ellenes és antiszemita hisztériából, nem pedig, az erőviszonyok józan tárgyilagos mérlegeléséből indultak ki a Szovjetunió elleni háborúba való lépésnél. Ezzel szemben magyar katonától nem lehet számon kérni, hogy katonai kötelességét teljesítve miért ment el a Don-kanyarba harcolni, partizánt vadászni, öldökölni és meghalni! Szerintem június 27. a kommunista és antiszemita uszítás áldozatainak emléknapja. ) A tűzfegyverek feltalálása utáni Európában Magyarország a nagyhatalmi politika eszközévé vált. A II. világháborút követően a győztesek a veszteseket területileg szétdarabolták és 45 éven keresztül megszállva tartották. A népek önrendelkezési joga - hasonlóan az I. világháborúhoz - Magyarországon sem érvénysült. A hidegháború már Lengyelország ügyében elkezdődött, a fultoni beszéd csak a vasfüggöny létrejöttét konstatálta! Magyarország sokszoros atomcélponttá vált. (Valamennyi Duna és Tisza hidat egynél több atombomba fenyegette.) Közel fél évszázadig az ország a termonukleáris világkatasztrófa árnyékában élt és a Magyar államvezetés célja ennek elkerülése volt. A potenciális ellenfél gazdasági túlsúlya, a gazdasági növekedés szorgalmazását okozta. Mivel a fejlesztési példák elsősorban nyugatiak voltak, a gazdasági növekedés szorgalmazása akarvaakaratlan egyben nyugati konvergenciát jelentett. (Az Orwel féle mindentudó „nagy testvér” szerintem egy propagandisztikus irodalmi fikció.) Ha az 1900-as egy főre jutó magyar gazdasági színvonalát 1-nek vesszük, úgy ez 1940-re 2-re nőt fel. 1945-re ez kb. 1,2-re esett vissza és 1990-re kb. 12,6-re nőt fel. Aki az 1945-után bekövetkezett nagyarányú és sokirányú fejlődést nem ismeri, illetve letagadja, annak fogalma sem lehet a rendszerváltás valódi okairól.(Vannak akik szemérmetlenül azt állítják hogy Magyarország 1945-1990 között nem volt fejlődés. Vagyis az ország megmaradt a háború utáni államcsőd helyzetében. Az, hogy nem tudják, hogy mit jelent az államcsőd helyzet, azt a "Bokros csomag" hazug megítélése bizonyítja. Ezek a fickók a határok átjárhatóság szabadságát tekintve képtelek megkülönböztetni a lezárt határsávot az aláaknázott szögesdrótosos határt, a magyar világ-útlevéllel jellemezhető véghelyzettől.) 1955-re kialakult egy olyanfajta világhelyzet melynek kezelésére Neuman
János (aki az akkori világ legokosabb személyisége volt) tanulmánya vázolt fel, nem biztos de sikeresnek bizonyult eljárást. A magyar történészek adósa annak elfogadható magyarázatával, hogy Kelet-Európa népei hogyan sétáltak ki a magyarokkal az élen a jaltai csapdahelyzetből. Teller Ede szerint a rendszerváltás az itt élő népeknek köszönhető. Az itt élő népek egy alkotmányos felépítésű államban éltek, a fejlődés érdekében mindenki tette a dolgát: Új helyzetekben, ahhoz alkalmazkodva új módon tevékenykedett, A többség igyekezett mindent megtenni a családjáért és ezzel nagyrészt eleget tett, azért amit a társadalom egyáltalán elvárhat tőle. A rabló lopott, a gyilkos gyilkolt a rendőr igyekezett elfogni, a bíró elítélte, börtönőr vigyázott rá, a hóhér felakasztotta. A hadsereg vigyázott a harckészültségére, ezzel megfontolásra kényszeríttette a háborús tervek készítőit. A magyar kémek - hasonlóan a bibliai Józsué kémeihez - külföldön kémkedtek, a magyar kémelhárítás - hasonlóan az egykori jerikói kémelhárításhoz - több kevesebb sikerrel működött. A szembenálló hidegháborús felek nagyjából tisztában voltak a helyzettel és ez elősegítette, hogy a termonukleáris világháborút ez ideig sikerült elkerülni. Ez az 1945-utáni évek legfontosabb eredménye. Sajnos ezt a hazai demagóg katonai analfabéták képtelenek jelentőségének megfelelően méltányolni. Azt, hogy ezen belül ki, mit tett jól vagy rosszul, az egyrészt szubjektív kérdés, másrészt az erőszak tényét tekintve erkölcsileg nem értékelhető. Az hogy valaki anyagilag mire jutott az esetleg felmérhető, de nemcsak anyagi szempontok a lényegesek. Szerencsére régen - ha az anyagiakat szűken mérték is - az elismerés más eszközeivel nem fukarkodtak. Szocialista brigádjelvényt, oklevelet, kiváló dolgozó Kitüntetést és más ennél magasabb elismerés juttatása nem volt szokatlan. Akkoriban valakik hivatalból foglalkoztak az emberek munkájának értékelésével. (A kapa-kaszakerülő, irigy, allergiás semmit tevőknek utólag sikerült elérni, hogy azokat a kitüntetéseket, amelyen vörös-csillag van ne lehessen viselni!) Egyrészt kabaré, másrészt amorális, hogy egyesek utólag - a körülmények és a tevékenység részletes ismerete nélkül - mindenféle alaptalan "ha" feltételezésével, próbálnak embereket sok évekkel utóbb megítélni. Sokkal ésszerűbb feltételezni, hogy akik egykor az emberek minősításével hivatalból foglalkoztak, azok többnyire lelkiismeretesen jártak el. Számomra, Csurka Istvánt és Kertész Imrét egyaránt József Attila, díjuk, Antal Józsefet a Munka érdemrend Arany-fokozata, minősíti. Kertász Imre József Attila, díja azt bizonyítja, hogy ténykedésének elismerésével hivatalból foglalkozók nem kerültek olyan - a valódi irodalmi érdekek méltánylására képtelenek - uszályába mint pl. én vagyok. (Nekem Moldova György a kedvencem) Tudom hogy egyeseknek fáj, hogy a rendszerváltás ügyében - szemben az előző rendszer nomeklaturájának többségéve, akik kevesebbet lázadoztak és a nemzetért többet tettek - lényegében nem mutatható ki az átlagosnál nagyobb érdemük. A mai ellenzéki pártoknak nem volt lehetőségük, hogy a munkásőrséget lefegyverezzék. Ezt a Magyar Néphadsereg végezte el. Csak a nomeklaturához tartozó magas-szintű magyar diplomatáknak volt lehetőségűk arra, hogy a jaltai rendszer felbontásában Európában egyedül alapvetően érdekelt NSZK politikusaival bizalmas kapcsolatot építsenek ki és ezt egy kínálkozó alkalommal kihasználják. Tetszik - nem tetszik Kádár János volt, aki a Horn féle diplomáciát csendben eltűrte és szerintem a mai parlamentben egyedül Horn Gyuláról ismerhető fel, hogy történelmi léptékű politikus. Összeesküvő módjára nem terveztek rendszerváltást, de olyan helyzetet teremtettek, olyan előkészületeket tettek mely a történelmi léptékű politikus. Összeesküvő módjára nem terveztek egy történelmi helyzetben lehetővé tette.
Az egykor gyűjtögető életmódot folytató embernek a tragikusan rövid (átlagéletkor igen alacsony) nyomor szintű létezéséhez, a mérsékelt égövben maximum. 0,05fő/km2 népsűrűség korlátra volt valamikor (több mint 10ezer éve) szüksége. Az emberi munkamegosztás és a tudomány valamint technika "tájpotenciál"-t fejlesztő tevékenysége sokkal kedvezőbb életeséllyel (átlagéletkor helyenként több mint 40 év) és sokkal különb életszínvonalon ma akár több mint 300fő/km2 népsűrűség eltartását teszi lehetővé. (Igaz hogy a tudomány és a technika manapság sokkal több kockázat megismerését és uralását teszi lehetővé és az életesélyek növekedése, a kockázatokat az egyén előtt félelmetesebbé teszi, de ez nem ok a sokkal hosszabb életkort és sokkal különb életszínvonalat biztosító tudomány és technika mélyökológusok általi álságos felelőtlen szidalmazására.) A méltányolható emberi igényeket tekintve, a történelemben tendencia szerint tényszerűen létezik fejlődés! Kb. 15ezer évvel ezelőtt a Földön kb. 1millió ember élt, a születéskor várható életkor nem érte el a 12 évet és az egyszer hopp - máskor kopp típusú megélhetés kitöltötte az emberek kockázatokkal teli életidejét, ismereteinek fejlesztésére kevés ideje maradt. Így az ember probléma-kezelése mágikus, világszemlélete mitikus volt. Ember ősünk a Holdat nem égitestként, hanem istenként látta. Ma kb. 6 milliárd ember él a földön, a születéskor várható életkor a fejlett országokban meghaladta a 75 évet, az embernek nem kell idejének döntő részét munkával töltenie, általában az emberi jogokkal való élésre is biztosítva van számára szabadidő. Az emberiségnek ma jóval több az ideje a világ tudományos jellegű megismerésére, és a Holdat ma már gépkocsis ember járta égitestként tartja számon. A jobbak még azt is tudják, hogy a történelemben létező fejlődés, használati értékben kifejezve a "Tájpotenciál" fejlődésével, értékben kifejezve a „gazdasági potenciál” fejlődésével, azonos. Azok a történelem filozófusok, akik a történelemben tényszerűen létező fejlődést letagadják, eszembe juttatják Wigner Jenő másoktól idézett filozófia definícióját: "A filozófia visszaélést jelent olyan fogalmakkal, amelyeket direkt e célra találtak ki!" A "tájpotenciál" spontán fejlesztése nagyobb térségeket és időbeli távlatokat tekintve sokáig nélkülözte a harmóniát, az egész Földet átfogó szemléletet és ez főleg a tájpotenciál Táj- összetevőjének (természeti-táj valamint kultúrtáj) károsodását okozta. A politka a tájpotenciál alakulását mindig befolyásolta. (Két féle módon lehet cseresznyéhez jutni. Vagy elültetem a cseresznye csemetét, évekig ápolom. majd ha termőképes lett létráról leszedem a cseresznyét. A másik eljárás szerint a termő cseresznyefájának ágát letöröm onnan szedem a cseresznyét és a tiltakozó tulajdonost leütöm.) A biológia szuper-individuális organizációkkal foglalkozó ága, ezért is felvetette a környezet védelmével való foglalkozás szükségességét. Az evolúciós rendszerek elméletének megfelelő un. "globális konvergencia" felismerésével tudatosultak a "Tájpotenciál" fejlesztésének korláti és problémává vált a fejlődés mértéke, valamint a korlátozott fejlődési lehetőségek igazságos elosztása mind a jelenkor népei, mind a jövő emberi nemzedékei között. Ez egyike a világpolitika fontos kérdéseinek és ezzel több ENSZ konferencia foglalkozott Az emberek többnyire elégedetlenek a valósággal és a jövőben szeretnének nagyobb jólétben, nagyobb biztonságban és megbecsülésben, ismeretekben gyarapodva hosszabb ideig szabadon élni. Emellett az emberekre a nagyobb távlatra való előrelátás ma sem jellemző! (A bibliai József a maga 14 éves előrelátásával kivétel volt. Keynes szerint, ha nagyon előre látunk, a sírunk gödrét látjuk.)
Az ember ráfordításaival mindig takarékoskodott, azt hasznosította, amit legkönnyebben elért. Az emberiség története, egyben a kedvező lehetőségek, felelőtlen felélésének története is. Legtágabb értelemben vett életterünk a globális konvergencia felé haladó (fejlődő?) földi bioszféra, mely ember nélkül, érdek nélküli lenne. Itt élünk és itt szeretnénk még jobban élni. Arisztotelész szerint a jó értelemben vett politika egyrészt azzal foglalkozik, hogy mi a " jó emberi élet", más részt azzal, hogy ezt a " jó emberi életet", milyen állami berendezkedés és intézmény rendszer biztosítja. Ezért a bioszférához kapcsolódó fejlesztési, környezetvédelmi ügyek, elkerülhetetlenül politikai jellegűek is! A jó értelemben vett politikával való foglalkozást senki sem kerülheti el. Sajnos itt nemcsak a jó értelemben vett politikáról de parciális érdekeket szolgáló destruktív pártpolitikáról is szó van. Mint az emberiség számára alapvetően fontos kérdéssel, a földi bioszféra embereltartó képességével a "Tájpotenciál" tudománya foglalkozik. A bioszféra evolúciós kialakulásával Csányi Vilmos: Evolúciós rendszerek c. művéből ismerkedhetünk meg. A bioszféra kialakulásának története, és ehhez tartozóan létrétegek kialakulásának története, egy evolúciós történet. Csányi Vilmos szerint: "a társadalom és a bioszféra viszonya a társadalmi evolúció legújabb szakaszában alapvetően megváltozott. A bioszféra ma már nem környezete, a társdalomnak, hanem annak integráns része. A társadalom kiterjeszkedése olyan mértékben szorította vissza a bioszférát, hogy ma már nem látszik biztosítottnak a társadalom működéséhez szükséges, előbbiekben említett ökológiai feltételek spontán kialakulása. Valószínűleg nagyon hamar, talán még az ezredfordulóra olyan helyzetbe kerülünk, hogy aktív beavatkozással kell biztosítani az ökológiai feltételeket, vagyis akár akarjuk akár nem "át kell vállaljuk" a bioszféra szabályozásának bizonyos mechanizmusait. Ez odavezet, hogy a társadalom és a bioszféra helyén kialakul egy integrált globális komponensrendszer, melynek egyaránt komponensei az emberek, tárgyak, az ideák, valamint az összes élőlény."[Csányi1988] Ezen korszerű evolúció elméleti megállapításnak, egyaránt messzemenő konzekvenciái vannak a környezetpolitikára, a környezetvédelemre és fenntartható fejlődésre is. Pl.: *Használhatatlan és elavult az, az elképzelés, hogy az emberiség számára megfelelő környezet, spontán, aktív beavatkozás nélkül, csupán tiltásokkal biztosítható. Pl. nem elégségesek az éghajlatváltozásnak kitett, kiszáradó biorezervátumok, génbankokra is szükség van. *Egy kulturtájon spontán nem biztosítható egy éghajlat változásoz való igazodás. A szél és madár hordozta magokból spontán kikelő fejlett újszerű növényeket a gazdák mint gyomokat ki fogják irtani. Mesterséges vízellátás nélkül nemcsak a természetet, de a mezőgazdaságot sem lehet megvédeni. *Ezért is rossz idejemúlt az a környezetvédelmi elképzelés, mely a környezet fogalmát végkép le akarja redukálni. Az emberek, tárgyak, az ideák, valamint az összes élőlény. része a környezetnek. Nem csak a levegőt, a közgondolkodást is lehet mérgezni, ezzel súlyos károkat okozni, ezért ezeket is indokolt megvédeni. A Csányi Vilmos által említett "integrált globális komponensrendszer, melynek egyaránt komponensei az emberek, tárgyak, az ideák, valamint az összes élőlény," nem egyedül az ő felfedezése. Ez fogalmazódik
meg a "tájpotenciál" tudományában[Ghimessy1984] amelynek van mersze a mások által sok egyaránt fontosnak tartott körülmények közül, a valóban fontosakat kiemelni. Dr. Ghimssy László: A Tájpotenciál. Táj, Víz, Ember, Energia. c. műve, amely a földi bioszféra, mint ökológiai környezet fogalom emberi társadalmat is figyelembe vevő emberközpontú alkalmazása. A Dr. Ghimessy László féle tájpotenciálhoz, hozzátartozik, a megfelelő "műhelystruktúrában" foglalkoztatott ember is. E kérdéskört, Jánossy Ferenc: A gazdasági fejlődés trendvonaláról c. művéből tekinthetjük át. A növekvő létszámú emberiség, korábbinál különb színvonalú szükségleteinek kielégítését a történelem során az un. "tájpotenciál" fejlesztésével érte el. Az ezzel foglalkozó tudomány szerint a "tájpotenciál" négy legfőbb összetevője: az Energia, a Táj, a Víz és az Ember. (A "tájpotenciál" kezelésének tudománnyá, "Tájpotenciál"-á válása a XX. század második felében történt.) Összefoglalóan a "Tájpotenciál" egyszerre többfajta megközelítési módot jelent. 1. Egyrészt jelenti a földi bioszféra mint környezet emberközpontú szemléletét, 2. Másrészt jelent egy olyan emberközpontú környezeti szemléletet, melyből az ember, mint kétségtelenül ható, környezeti tényező, és fő kedvezményezett nem hiányzik 3. Harmadrészt úgy mutatkozik meg, mint az értékben kimunkált gazdasági potenciál, használati értékben, természetben megjelenő oldala. A reálgazdasági potenciál fejlődése, a tájpotenciál fejlődésében mutatkozik meg! A korrekt reál-gazdaságossági számítások alapelemeinek (reálkamat, diszkont tényező) kimunkálásához, a tájpotenciál fejlődésének elemzése szükségszerű. Ez elvileg is fontos, mivel a fenntartható fejlődés igazságos jellegű megvalósulását igazoló reálgazdasági számításoknak logikus-okszerű kiinduló pontját jelenti. 4. Negyedszer a tájpotenciál nem más, mint a riói elvek szerinti fenntartható fejlődés alanya! . A "Tájpotenciál" természetben, használati értékben az, amit a fenntartható fejlődés elfogadott elvei szerint fejleszteni kellene. Végül megállapítható, hogy az egyesek által tagadott történelmi fejlődés emberiség szempontjából vett lényege a Tájpotenciál fejlődésében nyilvánul meg. Amartya Sen szerint a fejlődés lényege a gyakorlatban is érvényesülő emberi szabadság fejlődése. Ez a Tájpotenciál" fejlesztésével nincs ellentétben mivel: A tájpotenciál és a gazdasági potenciál legfontosabb eleme és kedvezményezettje az ember és az emberi társadalom fejlődésének legfontosabb eszköze a társadalmi munkamegosztás. A társadalmi munkamegosztás nem csak több és jobb minőségű javakat-szolgáltatásokat, kedvezőbb életkörülményeket de a munka mellett több szabadidőt is biztosít. Az emberi szabadság törvényen biztosított joga, papír-rongy, ha e szabadságjogok gyakorlásához szükséges szabadidő és anyagi feltétel nem biztosítható, vagy nem biztosítják. Amartya Sen szerint a szabadság biztosítása, (a libertariánus személettől eltérően) nemcsak jogi, hanem praktikus kérdés is. 1989 október 23.-a után papíron a szabadságjogok fejlődtek, a gyakorlatban ez kevésbé észlelhető. Pl. A rendőrség rasszista uszításért már nem intézkedhet és ezt a szólásszabadság megnyilvánulásának minősítik. Ugyanakkor
a munkahelyek folyamatos átszervezésével, munkanélküliség tudatos vállalásával, a foglalkoztatottakat megfélemlítik, és arra kényszerítik, hogy a szájukat befogják. (Ez szerintem a burzsoázia diktatúrájának mai lényege.) A Bős- Nagymaros ügyben hamis propagandát folytatott a média, és az ellenvéleményeknek csak elenyésző teret engedtek. A mai Magyarországon a tájékoztatáshoz valóemberi jogot semmibe veszik. A világtörténelem legnagyobb korrupciójának lényegét közel húsz éve elhallgatják. Így a szólásszabadság a gyakorlatban, a rasszista uszítás szabadságában testesül meg. (Nem a szólásszabadságot kell korlátozni, hanem az ellenvéleményeknek kellene ésszerű teret biztosítani.) Amartya Sen szerint a fejlődés lényege a gyakorlatban is érvényesülő emberi szabadság fejlődése. Az Amartya Sen szerint kívánatos gyakorlatban érvényesülő szabadság, sokkal tágabb értelmű, mint a Magyarországon részben csak papíron érvényesülő szabadság. A munkavállalók létbiztonságát tekintve 1990 előtt jóval nagyobb volt a szabadság! A biológia tudománya, bár egységes, léttani rétegződése és szerteágazó Problémái miatt részterületekre bontható pl. úgy, mint: molekuláris biológia, sejtbiológia, a többsejtű egyed biológiája, valamint az egyed feletti szerveződések biológiája, amit ökológiának is szoktak nevezni. Az ökológia az élő egyedek populációival, e populációk együtt élésével - koegzisztenciájával, koegzisztenciális szerkezetekkel, vagyis a szuperindividuális organizációkkal (SIO) foglalkozik. A környezetpolitika és a környezetvédelem alaptudománya a környezet biológia, az ökológia. Nem hiábavaló az ökológia, mint természettudomány alapfeladatát, egy hivatott tudósától származó összefoglalásból megismerni, mivel az ökológia fogalmával való visszaélés annyira elterjedt, hogy - nem szólva a tömegkommunikációt elárasztó zöldségektől - hogy az ezzel foglalkozó akadémiai szakbizottság, arra kényszerült, hogy az ökológiai értelemben vett környezetet idegen kifejezéssel (ökológiai miliö) jelölje! (Az új környezetvédelmi és természetvédelmi lexikonból az ökológiai miliö fogalom meghatározás hiányzik.) Juhász - Nagy Pál tömör megfogalmazásai szerint: "A bioszféra maga, az első közelítésben, úgy is felfogható mint egy grandiózus, hiarechikusan szerveződött koegzisztenciális struktúra.....A leegyszerűsített lényeg mindenképpen az, hogy ezeknek a szerkezeteknek a kialakításában az élővilág elemei (a populációk), vagy a populációk csoportjai a "hol? - "mikor?" - "milyen mennyiségben?" részkérdésekkel exponálható koegzisztenciális feltételekkel vesznek részt. ... az ökológia alapkérdése: A koegzisztenciális feltételek miértje. Kicsit másképpen, Az ökológust mindig a koegzisztenciális szerkezetek létének és változásának magyarázata (értelmezése) foglalkoztatja." (Egzisztencia = lét, létezés. Koegzisztencia = együtt létezés, együttlét.) Az ökológia két különlegesen fontos alapfogalma "az ökológiai környezet (a külvilág ténylegesen ható szektora) és az ökológiai tolerancia (a belvilág ténylegesen hatás alatt álló szektora) csakis egymással, mintegy egymást kölcsönösen értelmezve ragadhatók meg.. az ökológia azért szaktárgy (diszciplína), (a) mert világos kérdésfeltevése van. és (b) mert az exponált "kérdés-válasz" viszony már elég egyértelműen kijelöli a tárgy módszerelméletének, nyelvének stb. sajátosságait." A biológiai természettudományokhoz tartozó ökológia - mely az élő egyedek feletti szerveződésekkel: populációkkal, populációk együttélésével, vagyis a szuperindividuális organizációkkal (SIO) foglalkozik - a vizsgálat határán belüli környékből emeli ki a külvilág ténylegesen ható tényezőit - szektorait, vagyis azt, amit ökológiai tudomány szempontból vett "Környezetnek nevez, és amit az ökológiai tolarencia (a belvilág
ténylegesen hatás alatt álló szektora) kölcsönhatásában értelmez. Környezeti tényezőknek, kizárólag csak azokat a tényezőket tekintjük, amelyeknek tényeges hatásuk van az élőlényekre, anyagcseréjükre, viselkedésükre és választ váltanak ki. A szuperindividuális organizációk létfeltételeierőforrásai, amelyek nélkül az élőlény nem létezhet, az ökológiai értelemben vett környezet legfontosabb elemei. Definícióból is következően is abszurd, az a gondolat, hogy egy ökológiai értelemben vett környezetnek ne lenne érdemi ráhatása a vizsgált szuperrindividüális organizációkra, vagy egy érdemi ráhatású tényező-faktor ne lenne a környezet része. Ezt azért említem meg mivel jól felismerhető az a törekvés hogy, - különféle anyagi és politikai érdeket kiszolgálva - egyes környezeti tényezőket abszolutizáljanak, más alapvető környezeti tényezőket a környezet fogalmából kirekesszenek - elhallgassanak., Mindez annak érdekében, hogy alapvetően fontos környezeti tényezők elleni, anyagi érdek szülte támadásokat, (pl. exergia ellátás) a nagyközönségnek "Környezetvédelem" álnév alatt lehessen eladni és előadni. A Magyar Környezetvédelmi Törvény leszűkítve néhány - esetleg rosszul megnevezet (föld-talaj)- környezeti tényezőt-faktort környezeti elemnek, ezek együttesét környezetnek nevezi. Megemlékezik ugyan más tényezőkről is, de elfelejtkezik szólni arról, hogy ezek is ugyanolyan fontos, vagy még fontosabb elemei környezetnek, mint amiket - libertariánus politikai mozgalmár érdekeket kiszolgálva, - környezeti elemként nevezett meg. A Magyar Környezetvédelmi Törvényből nem derül ki, hogy ökológiai környezethez olyan alapvetően fontos környezeti tényezők is hozzátartoznak, mint pl.: 1. az ember (Mint az emberi társadalomnak nevezett élőpopuláció része. Az ember nem csak környezeti tényező, de a környezetfejlesztés és környezetvédelem kedvezményezettje is.), 2. A megfelelő mennyiségű, minőségű, választékú folyamatos exergia ellátás (mely minden szuperindividuális organizáció létfeltétele, és létrejöttének fő oka), 3. A környezeti hőmérséklet (mely megfelelő határok között, általános struktúra stabilitási tényező.) 4. A légnyomás. (Légköri fronthatás, hegymászás, búvárkodás, repülés,) Valamennyi élőlény energetikailag disszipiatív struktúra, ami magyarul azt jeleni, hogy létezésének fő feltétele az, hogy folyamatosan, megfelelő minőségű, mennyiségű és választékú exergiát fogyaszt ( pl. jó minőségű tápláló élelmiszert eszik, fényben lát, stb.) és azt rossz minőségű energia formában bocsátja ki. Az evolúció alapvető eleme az, a termodinamikai egyensúlytól távol eső nem líneáris önszabályozó környezet, melyben az anyagot folyamatos exergia áramlás gerjeszti. Különösen a nagy anyagi és politikai érdekeltségek, környezetvédő mezbe bújt mozgalmár képviselői, képesek alapvető környezeti kérdésekben tudatlannak mutatkozni. Erre jó példa az új Környezetvédelmi Lexikon, mely energodiamikai szempontból kifejezetten hiányosnak minősül. Pl.: 1. Nem ismeri az energia helyes fogalmát, 2. Ez nem zavarja abban, hogy az atomenergetikát csúsztatásos félrevezetéssel rágalmazza.
3. Azt hiszi, hogy létezik hőenergia. 4. Azt hiszi, hogy a hő sugárzással terjedhet. 5. Azt, hogy minden élőlény közös ismertetőjele, hogy disszipiatív struktúra, azt kihagyja. 6. azt hogy mit jelent a disszipiatív struktúra azt nem közli. 7. Azt a megfelelő mennyiségű és minőségű, folyamatosan rendelkezésre álló exergia alapvető környezeti faktor, arról nem beszél. 8. Hogy mi az exergia. azt nem közli. 9. A tájpotenciál alapvető fontosságú fogalmáról nem tud, stb., stb. Más szóval, ha a környezetvédelem alatt az ökológia (mint a biológiatudomány egy ága) szerinti környezetet biztosítjuk és védjük meg egy környéken, úgy az biztosítja a környéken együtt élő élőszervezetek már kialakult létezési módját, ha csak a magyar Környezetvédelmi Törvényben szereplő környezetet biztosítjuk és védjük meg egy környéken, az garantálja hogy azon a környéken az együtt élő élőszervezet éhen, sötétben, megfagyva, vagy megfőve-megégve, esetleg saját vérnyomásától kipukkadva elpusztuljon!
1.2 Politika. Az Európai Közösség, és környezetpolitika Mint minden szó, a "politika" szó is több értelmű. Teljesség igénye nélkül felsorolom, hogy az idegen szavak szótára milyen értelmeket tulajdonít a "politika" szónak: 1. államtudomány 2. valamely állam uralkodó osztályainak és pártjainak az ország kormányzásában követett iránya 3. valamely osztálynak, nemzetnek v. társadalmi csoportnak az államhatalom megszerzése, megtartása, és felhasználása érdekében folytatott tevékenysége 4. valaminek az intézésében szervezésében követett irány 5. furfang, ravasz, kiismerhetetlen eljárás. A "politika" kifejezést eredetileg az 1., manapság elsősorban a 2.-5. vonatkozásban használják. A politika - mint államtudomány - hozzáértést és korrekt-etikus magatartást tételez fel. A "politika mocskos dolog" jelző viszont a 2.-5. vonatkozásokban szokott elhangzani és ma főleg ez tekinthető a politológia tudománya tárgyának. A mai magyar nagypolitika egy választási időszak távlatára maximált előrelátású többszemélyes zérusnyereségű játék, mely a megválasztott kormány és az ellenzék között a javak elosztásáért folyik. A játék tárgya az, hogy melyik oldal klientúrája, a tulajdonosok vagy munkavállalók, hogyan részesülnek a megtermelt javakból, illetve felvett kölcsönökből. A tétet mindig az adó és járulék fizető polgár, illetve mindig a lakosság fizeti, adó, járulék, illetve fogyasztásról való lemondás formájában. Neuman János szerint e játékhoz a blöff játékelméletileg hozzátartozik. Minél inkább vágynak a politikusok a hatalomra annál inkább blöffölnek
hazudoznak! A hazudozás egyrészt választási ígéretek, másrészt a másik fél megosztása, hitelességének megrontása formájában jelentkezik. Mivel a véges életű választópolgár reménytelenül optimista, így könnyen elhiszi, hogy 3-4 év alatt, csak évtizedes távlatokban megoldható, feladatokat meg fognak oldani. Ezért a politikusok a megalapozatlan választási ígéretei szükségszerűek. (A másik fél megosztása ellentétek keltésére az ógörögben ugyan az a diabolosz szó szolgál, mint az "ördögre" ) A hitelesség megrontására szolgáló eszközök következők: 1. Ígérgetési versenyre való késztetés és az ígéretek soron kívüli beváltásának követelése. 2. dezinformálás, ami direkt hazudozást, megrágalmazást is takar. 3. Antiinformálás ami bizonytalanság növelésére való törekvést jelent. (Információ definíció szerint a valamivel kapcsolatos bizonytalanság csökkentése.) Nyúljunk vissza az eredetekhez! Arisztotelész a szabad emberek legmagasabb fokú közösségének életével foglakozó politikát - mint államtudományt - az emberre vonatkozó tudományok közül a legfontosabbnak tartotta.(Arisztotelész korában és környezetében a politikai életben való részvétel minden szabad ember számára kötelező volt.) Arisztotelész " Politika" c. művében arra az alapvető kérdésekre keresi a választ: Milyen a legjobb emberi élet és hogyan kell berendezni az államot hogy polgárainak, a legjobb, legtökéletesebb életet biztosítsa. Arisztotelész szerint az államtudomány etikai jellegű és ennek az etika egy szociális töltetű része. Az Európai Unió három pilléren áll. Az első pillér, három korábban alakult közösség együttese, mai néven Európai Közösség, a második pillér a közös biztonsági és katonapolitika, a harmadik pillér az igazságügyi és büntetőügyi együttműködés. Az Európai Unió - mint elsősorban gazdaságpolitikával foglalkozó szervezet - a szociális piacgazdaságra törekedve a közös piac lehetőségeit használja fel, az egész Közösség és a Tagállamok tartós fejlődésének biztosítására. A tartós fejlődés - mint a "zérus növekedés" elvének ellentéte - a béke és az emberiség jövője szempontjából olyan alapvető fontosságú kérdés, melynek megoldásában az energia (pontosabban szólva exergia) ellátásnak kivételes jelentősége van. A villamos-energia ellátással kapcsolatos mennyiségi és minőségi fejlődés a fenntartható fejlődés egyik vetülete. (Azt, hogy az alapvető energodinamikai fogalmakon - Pl. energia, exergia, extenzív és jellemző intenzív tényezők, stb.- mit kell érteni, sajnos minden szinten, szinte mindenkinél homály fedi. Ez különösen a magyar politikai döntéshozókat - mivel nem tudják, hogy mit nem tudnak - nem zavarja. Pl. A „Dunakörös” 1989 évi „Utánunk a özövíz” c. tanulmány gyüjteményben nem akad szerző és nem akad akadémikus lektor aki észrevette volna, hogy a miliWattnál(mW) egymiliárszor nagyobb a MegaWat MW. Ezek az urak akik egy villanyszerelő iskola első osztályának ismeret szintjét nem érik el – veszik a bátorságot, hogy műegyetemet végzett nagy gyakorlatú szakembereket ócsároljanak. Ugyanezek az urak a beruházás gazdaságossági számításoknál helyes mértékadó kamatok mértékénél szamárságokat hangoztatnak. Amikor a Hágai bíróság a gazdaságtalanságra hivatkozó elutasította, a szükséges következtetéseket nem vonták le.) A környezet és természetvédelmi lexikon nagyszámú szerzője közül egy sem tudott hatékonyan tiltakozni az ellen, hogy az "energia" szócikkben, ne az a szamárság
szerepeljen, hogy az energia az munkavégző képesség! Az, hogy nem tudják, hogy mi az energia, nem zavarta őket abban, hogy csúsztatásos megtévesztés, mellébeszélés formájában rágalmazták az atomenergia hasznosítást. Az ökológiai szempontból vett környezetnél, a homály nem csak természeti, hanem itt ideológikus ködösítés is folyik. Valakik Magyarországon hivatalból feltételezik, hogy pl. az EK döntéshozói nem tudják jól kifejezni magukat és amikor pl. 1-6-sz. Környezetpolitikai Akcióprogram címet adtak bizonyos dokumentumoknak, akkor nem környezetpolitikára, hanem valójában környezetvédelemre gondoltak. Ezek a tolmácsok közé beszivárgott gondolatolvasó" "környezetvédelmi" ideológiával eltelt mozgalmárok a 15 állam által felülvizsgált és jóváhagyott EK dokumentumok magyarra fordítása során bátorkodtak a szöveget rendre megmásítani.) Mivel az ökológiai szempontból vett környezet lényegében a szuperindividuális organizációk (SIO) lét-feltételeleivel, (a szuperindividuális organizációk létezésre ható környezeti tényezőkkel) azonosítható, amikor az EU-ban környezet-politikáról beszélnek, akkor a létfeltételek biztosítása politikájának halmazáról van szó. (Maga az emberiség is egyrészt prioritást élvező szuperindividuális organizáció, másrészt fontos környezeti faktor!) A létfeltételek minősége egy a fontos környezetpolitikai követelmények közül, vagyis a környezetpolitikának egyik részhalmaza a minőségbiztosítás. A környezetvédelem egy igen fontos szempont a környezetpolitika részét képező minőségbiztosításon belül, de nem jelent semmiféle önálló szakterületet, vagy tudományos diszciplínát. A "környezetvédelemnek minden tudomány, és szakma s végül is minden emberi tevékenységre ki kell terjednie, s józanésszel nem fogadhatjuk el, hogy egyes személyek - mert sajnos ilyenek is vannak - beképzelhetik maguknak, hogy a tudomány és az ipar minden területén, a fizika, a kémia és biológia minden ágazatában univerzális, mindent tudó szakértők." mondotta volt igen helyesen Dr. Mosonyi Emil akadémikus. (Hozzátehetném, hogy igen tévesen azt is vélik, hogy a közgazdaságtanhoz - ezen belül a reálgazdaságossági számításokhoz is - értenek.) A környzetvédelem rendkívül kiterjedt volta, a törvényi szabályozásnál a környezet fogalmának - az ökológia tudományának környezetfogalmához képest - szükséges, de magyar esetben önkényes, libertariánus politikai érdekű, redukciójához vezetett. Ezzel szemben a környezetvédelmi részletes szabályozás - a dolog természetéhez igazodva - túlburjánzik. Rengeteg előírás születik, amit a hatóságok sem tartanak be. (Pl. Bős-Nagymaros ügyben minden új intézkedésnél korrekt hatásvizsgálatot kellett volna végezni, miközben még a Jogalkotási Törvényben előírt hatás-vizsgálatot – nemzetidegen érdeket kiszolgálva - sem végezték el tisztességesen.) Sok a papír, sok a szónoklat és kevés a pozitív gyakorlati eredmény! A mindennapi gyakorlatban a környezetvédelem egy valamilyen célt kiszolgáló mozgalom. "Környezetvédő az a személy - függetlenül foglalkozásától és szakmai képzettségétől - aki híve, támogatója, vagy harcosa e mozgalomnak." E mozgalmak valakiknek, valamilyen szempontból biztosan igen hasznosak. (Különben egyesek akcióikhoz valakiktől a nem kapnának egyenruhát és kiküldetési díjat is. Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen.) A „környezetvédelem” gyakran a „szómágia” egyik formája, ami a gyakorlatban pont az ellenkezőjét a „környezetkárosítást” jelenti. (Lásd a BősNagymaros ügyet.)
Az, hogy egy környezetvédő mozgalom céljául mit hirdet és valójában mi célt szolgál, azt Máté evangéliuma alapján lehet megítélni! "Gyümölcseikről ismeritek fel őket!" (Sok ember halálával járó és nagy károkat okozó szivacsos agyvelőgyulladás elterjesztése is az ő szakszerűtlen tevékenységük gyümölcse.) Az általuk hirdetett "zérus növekedés" elve, ugyancsak csúnya merénylet az emberiség nagy része és a béke ellen. A hazai zöldek pártja (érthetően) az EU csatlakozás ellen agitált. Ez szerintem arra utal, hogy nem az EU-ban érvényes, (halandzsát nem tűrő) " 1-6-sz. Környezetpolitikai Akcióprogramok" megvalósítását tartják célúknak, hanem az elmondhatatlan célú és elhallgatott kedvezőtlen hatású hazai környezetvédelmi mozgalmár gyakorlatot szeretnék Magyarországon továbbra is érvényesíteni. Mind-emellett jó szándékú környezetvédelmi mozgalmakra és hozzáértő, politikailag elfogulatlan, a magyar nemzet érdekeit képviselő környezetvédelmi hatóságokra régóta nagy szükség lenne. A "zérus növekedés" elve, - szerintem - a szociáldarwinista, piaci fundamentalista erősek csele annak érdekében, hogy a fejlődési lehetőségeket a gyengék rovására saját maguknak megszerezzék. A sok évezredes gyakorlat az, hogy az általánosan meghirdetett korlátozások alapvetően a gyengéket korlátozzák. Plutarchos szerint törvényeivel dicsekvő görög törvényhozót szkíta barátja így hűtötte le: "Olyanok a te törvényeid, mint a pókháló, a kisebb rovarokat megfogja, de a nagyok szétszaggatják azt." A "zérus növekedés" játékelméletileg egy olyan zérusnyereségű játék ahol minden problémát csak mások rovására erővel lehet megoldani. Mivel ezt a "mások" ellenkezés nélkül nem tűrik, a "zérus, vagy ahhoz közelálló növekedés" történelmi korszakai a folytonos háborúk korszaka volt. Ezért joggal mondhatta VI. Pál 1967. évi "A népek fejlődéséről" szóló enciklikájában, hogy " A béke új neve: haladás" Ugyan ezzel a kérdéskörrel, - sok tekintetben VI. Páléhoz hasonló megközelítéssel - az ENSZ 1992. évi Rio de Janeiroi Környezetvédelem és Fejlesztés Konferenciája foglalkozott: Egyezményt fogadott el a biodiverzitás megőrzéséről, nyilatkozatot tett a fenntartható fejlődés elveiről és dokumentumot dolgozott ki a "Feladatok a XXI. században" ("Agenda 21 ") címmel és igényelte, hogy az "Agenda 21 "-et különböző részterültekre is dolgozzák ki. Az EU kormányfők 2001. évi Göteborgi értekezlete előírta, hogy minden állam készítsen tervet és stratégiát a fenntartható fejlődés elvének érvényesítése érdekében. A magyar országgyűlés a Biodiverzitás megőrzéséről szóló egyezményt kihirdette, az Agenda 21-.et 1993-ban " Feladatok a XXI. századra, Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferencia dokumentumai" címmel KTM szűk körben kiadta, de az a nagyközönséghez nem jutott el, Így a magyar politikai és tudományos közéletre érdemi hatást nem gyakorolt. A Fenntartható Fejlődés Elveit és az "Agenda 21 "-et - bár az EU-hoz való csatlakozás ezt indokolttá teszi - jogszabályi szinten mind máig nem hozták nagynyilvánosságra. Az Európai Unió 1993-ban a tartós fejlődés, (másképpen fenntartható fejlődés) ENSZ követelmény rendszerét és a 21. évszázad ezzel kapcsolatos feladatait részletező "Agenda 21" c. dokumentumot befogadta. Ez képezte alapját az EK. ötödik "A fenntarthatóság felé" c. Környezetpolitikai Akcióprogramjának, amely az " Az Európai Közösségnek a környezetre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó politikai és cselekvési programja." E program egyben a riói Agenda 21 végrehajtásának része.
1.2 Az Európai Közösség környezetpolitikai céljairól és környezetpolitikai alapelveiről. Hangsúlyozni kell, hogy az EU-nak nincs önálló környezetvédelmi politikája, de a környezetvédelem igénye áthatja környezetpolitikai céljait és alapelveit. Az EU - szemben egyes magyar illetékekkel - nem abszolutizálja a környezetvédelmet, hanem a Fenntartható Fejlődés riói 4. Elvét vallja, mely szerint "A fenntartható fejlődés elérése érdekében a környezetvédelemnek fejlődési folyamat integrált részét kell alkotnia. és nem mérlegelhető attól elkülönülten."
a
(Képletesen szólva, ha Fenntartható Fejlődést egy kutyának tekintjük, a környezetvédelem a kutyának a farka illetve a szőre. A kutya farkát illetve szőrét a gazdája elvileg megkurtíthatja, de ha kiáltáson akar vele szerepelni az ebtenyésztők egyesületének a farok illetve a szőr hosszára vonatkozó előírásait be kell tartania.) Magyarországban sem az a baj, hogy valakik a környezetvédelmet szorgalmazzák, hanem az, hogy befolyásos gazdasági köröket gátlástalanul kiszolgálva, megcsonkítják az alapvető jelentőségű környezeti tényezők-faktorok felsorolását, félrevezető környezetvédelmi szlogeneket hangoztatva, durva merényleteket követnek el, olyan környezeti tényezők ellen, mint pl. a levegő, vagy pl. az exergia ellátás.) EU-nak van nyolc konkrét környezetpolitikai célja és van húsz környezetpolitikai alapelve. A nyolc konkrét környezetpolitikai cél a következő: i. a szennyezés és a környezeti ártalmak megelőzése. csökkentése, s amennyiben lehetséges. megszüntetése; ii. kielégítő ökológiai egyensúly fenntartása, s a bioszféra védelmének biztosítása; iii. a természeti erőforrások ésszerű használatának biztosítása, s azok bármilyen, az ökolgiai egyensúlyt jelentősen károsító kiaknázásának elkerülése.; iv. a fejlődés minőségi követelményeknek megfelelő irányítása, különösen az élet és munka körülmények javításával; v. a környezeti szempontoknak a várostervezésben és a földhasznosításban való erőtejesebb figyelembevételének biztosítása ; vi. a környezeti problémák közös megoldásának keresése a Közösségen kívüli államokkal, különösen nemzetközi szervezetekben.; vii. az emberi egészség védelméhez való hozzájárulás; viii. a regionális és világméretű környezeti problémák megoldásához vonatkozó nemzetközi intézkedések elősegítése. A húsz környezetpolitikai alapelv a következő: 1. A szennyezés és a környezeti ártalmak megelőzése, azok forrásánál való megakadályozása. Olyan technikai fejlődést kell elérni, amely tekintettel van a környezetvédelemre, az életminőség javítására, a közösségnek a legkisebb költséget okozva. A környezeti politikának összhangban kell állnia a gazdasági és társadalmi fejlődéssel és a technikai haladással.
2. A környezeti hatásokat figyelembe kell venni. "A környezetre gyakorolt hatásokat minden technikai tervezési és döntési folyamatban a lehető legkorábbi szakaszban számításba kell venni.. Ezért szükséges értékelni az életminőségre és a természetes környezetre gyakorolt hatásait bármely a Tagállamok vagy a Közösség által elfogadott, vagy elfogadni szándékozott eszköznek, amely befolyással lehet e faktorokra." Vagyis környezeti hatásvizsgálatokra van szükség! 3. A természeti erőforrások ésszerű használata. Kerülni kell a természeti erőforrások, vagy a természet bármely olyan felhasználását mely azok befogadóképességét túllépve az ökológiai egyensúlyt jelentősen károsítja.. A természet olyan értéket képvisel aminek visszaélés jellegű használata ártalmas, és amivel a lehető legjobb módon kell gazdálkodni. 4.A tudomány és a technika környezetvédelmi célú fejlesztésére is szükség van 5. A szennyező fizet alapelve. A környezeti ártalmak megakadályozásának és megszüntetésének költségeit főszabályként a szennyezőnek kell viselnie. Bizonyos feltételek fennállása esetén, bizonyos kivételek és speciális intézkedések tehetők. E kivételek meghatározása Közösségi szinten történik. A költségeket a tagállam nem vállalhatja át, azt általában nem minden adózó, hanem a fogyasztó fizeti meg. (Jogos kérdés, hogy ha a legkisebb fajlagos szennyezésű és legalacsonyabb fajlagos költségű erőműi típusok fejlesztését - pl. víz és atomerőművek -, laikus politikusok és "környezetvédelmi mozgalmárok" szénhidrogén üzleti érdekeket gátlástalanul kiszolgálva megakadályozzák, úgy az ennek következtében fellépő többlet szennyezések okozta kárt bíróság által át lehet e hárítani a laikus politikusok által irányított államra?) 6. Egyik állam sem okozhat környezeti kárt a másik államnak. (Az ENSZ-nek az emberi környezetről megrendezett Stockholmi Konferenciáján elfogadott Nyilatkozattal összhangban.) 7. A Fejlődő országok érdekeinek figyelembe vétele. A Közösség és a Tagállamok környezeti politikája, lehetőleg ne hason hátrányosan a fejlődő országok kereskedelmére és gazdasági fejlődésére. 8. Az Európai Közösség és a Tagállamok regionális és nemzetközi együtt működése. (Az Állam és Kormányfők Párizsi Nyilatkozatának és az ENSZ-nek az emberi környezetről megrendezett Stockholmi Konferenciáján elfogadott Nyilatkozattal összhangban a hosszú távú európai környezeti politika koncepcióját a Közösségnek valamint a tagállamoknak nemzetközi szinten is kezdeményező formában képviselniük kell.) 9. A környezetvédelem a Közösségben mindenki ügye, amelyet minden szinten oktatni kell. "A környezetvédelem a Közösségben mindenki ügye, ezért mindenkinek tisztában kell lennie annak fontosságával. A környezeti politika sikerének előfeltétele, hogy a népesség minden rétege segítsen a környezet védelmében és fejlesztésében, Ez azt is jelenti, egyben, hogy minden szinten folyamatos és részletes oktatási tevékenységet kell folytatni abból a célból, hogy a Közösség egésze a környezeti problémák tudatára ébredjen és teljes felelősséget vállaljon a jövő nemzedéke iránt." Ez az un. "Megosztott felelőség" elve alkalmazása, amely a társadalmi és gazdasági élet minden résztvevője számára a maga szintjén teszi kötelezettségévé a környezet védelmét. Megjegyzem, hogy a "Megosztott felelőség" elve nem a hatáskörök megosztásával foglalkozik, hanem az adott környezeti probléma megoldásához szükséges feladatokat osztja meg a gazdasági
és társadalmi élet különböző szinteken működő szereplői között. (A hivatali hatáskörök megosztásával az un. "Szubszidiaritás elve "foglalkozik.) 10. A környezeti cselekvés megfelelő szintjének meghatározása. A "Szubszidiaritás elve"alapján történik, (mely nemcsak a környezetpolitikai célokra vonatkozik hanem az EK. általános feladat megosztási elve) A környezetvédelmi követelményeke. nincs minden vonatkozásban általános szabályozás! (Van amire van.) Az általános szabályozás hiányát így indokolják: "Az eltérő fejlettségű Tagállamok továbbá különböző preferenciákkal bírnak a környezet minősége iránt, amely miatt egy egységes környezeti szabályozás elégtelen környezetminőséget eredményezne azokban a Tagállamokban amelyek magasabb preferenciákkal rendelkeznek, s túlzottan magasat azokban, amelyek a gazdasági növekedést a környezetvédelmi feladatok elé helyezik." (Ebből kitűnik, hogy "környezetvédelem über alles" jelszó, felelős EK politikusoknál, nincs divatban.) 11. A tagállamok környezeti politikájának összehangolása és harmonizálása a közösségben. Az e területekre vonatkozó nemzeti programokat egy közös hosszú távú koncepcióra alapozva kell összehangolni - harmonizálni. Konszenzussal el kell érni a még minden Tagállam által elfogadható közös nevezőt, azaz a védelem színvonalának minimumát, melyet minden tagállam képes és az aktus elfogadása után követően köteles teljesíteni. Ennek során figyelembe kell venni: - a már meglévő szerződéseket - programokat ; - e programokban szereplő tevékenységeket kell folytatni; - környezeti információs eljárásokat kell alkalmazni; - a regionális különbségeket és a közös piac kielégítő működésének követelményeit 12. A környezeti követelményeket más politikai területekbe integrálni kell. 13. Előírás a környezetvédelem magas szintje. Melynek során tekintettel kell lenni a régiók eltérő fejlettségére, vagyis a védelem magas szintje alapelvének alkalmazása nem eredményezhet aránytalanul súlyos terhet a gazdaságilag fejletlenebb régiókra. A Közösség Környezeti Politikájának biztosítani kell, e terültek felzárkóztatását. 14. Elővigyázatosság elve. E szerint ahol súlyos, vagy visszafordíthatatlan kár fenyeget, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem használható fel indokolásként a környezetromlást megakadályozó, a hatékonysággal arányos költségekkel járó intézkedések elhalasztására. (Az „Elővigyázatosság elve” szerintem egyfajta felelőtlen felszólítás a destrukcióra, illetve az ezen alapuló közönséges zsarolásra. A 14. pontból sajnos kiderül, hogy magas Európai szinten testületileg is elhangozhatnak ismeretelméletileg tudatlanságra illetve abszurd akarnokságra valló kijelentések. Ezzel a hibásan megfogalmazott 14. sz. elvvel kapcsolatban több nagy baj van: Mivel a természettudományokban a valójában tévutak elkerülésére - kizárására, egy - egy hipotézis megcáfolására törekednek, és a „teljes bizonyosság megszerzésére való törekvés” a tudománynak elvileg sem lehet célja, ezért "a teljes tudományos bizonyosság hiánya" kifejezés a valóságban bármire vonatkozik! (Még az energia megmaradás elvére is!) Ezért a "a teljes tudományos bizonyosság hiánya" kifejezésnek nincs tudományos diszkriminációs értéke. Ezért aki erre támaszkodva korlátozó eljárási szabályt alapoz, az szerintem egyéb gazságokra is képes! Ezen " 14. sz. Elővigyázatosság ál- elv" alapján mozgalmár demagógok akármivel kapcsolatban bármilyen elégséges tudományos alapot nélkülöző (hazug), költséges és célszerűtlen követelményeket támaszthatnak, elutasító érveket fogalmazhatnak.
Az ismeretelmélet tudománya szempontjából botrányosan tévesen megfogalmazott "elővigyázatossági elve", a gyakorlatban azt jelenti, hogy bárki rovására érvényesülhet a "kíbicnek semmi sem drága elv", illetve idegen érdekek (pl. szénhidrogén üzleti érdekek) szolgálatában bármi megvalósulását akadályozni, halasztani lehet (lásd. Nagymarosi gát, 4-es Metró. M0-ás autópálya híd, stb. stb. Akinek ez nem tetszik, valamint van ideje és pénze, az szaladhat a bíróságra!) A tudományban nem léteznek teljes tudományos bizonyosságok, csak egyszerű és "korroborált" hipotézisek léteznek, és ezek "korroborált" jellegét Kuhn féle szakmai matrixot alkotó szakértői vélemények döntik el. A "korroborált hipotézis” - szemben az elvileg sem létező „teljes tudományos bizonyossággal” – a gyakorlatban létezik" és kitűnően használható. (Jobb helyeken, akik a termodinamika I. főtételét – mint mindez ideig korroborált hipotézist nem fogadják el azokkal nem vitatkoznak. Ezért pl. a „Credo” első mondatát nem minősítik tudományos kérdésnek! A Francia Tudományos Akadémia kb. 1750 óta nem foglalkozik z „örökmozgókkal”.) Érdemes felfigyelni arra, hogy a Hágai nemzetközi bíróság az 1977. Évi szerződéssel kapcsolatban az ítélet 49-57 cikkeiben, nem csak konkréten, de elvi éllel általánosságban is foglalkozott a "bizonyosság hiányával" és nem (az ismeretelméleti szempontból hibás) Rio de Janeiróban elfogadott 14. sz. "elővigyázatossági elv" szerint ítélt! A veszedelmek valós súlyának felmérése nélküli, kellő megalapozás nélküli, azonnali veszélyt nem jelentő magyar hivatkozást a bíróság elutasította. (Úgy is mondhatjuk, hogy hágai bíróság elfogadta, az ugyancsak hágai Spinózának azt a tudományos elvét, mely szerint: "„A nemtudás nem ok, a tudatlanság nem érv.") (Az „Elővigyázatosság elvével kapcsoltban” nem árt ismerni a közgazdasági Nobel díjas H. Simon által kimunkált „Korlátozott racionalitás” elvét is!) A környezetpolitikai kérdéseknél is szükség lenne korrekt kockázat elemzésekre és kockázat uralási módszerekre. Nem csak az jelent kockázatot, ha valamit cselekszünk, a cselekvés elmulasztása is nagyon kockázatos lehet. A korrekt kockázat elemzéseket, az ismeretelméletet semmibe-vevő, ezért mindig vitatható, halandzsa előírásokkal szerintem nem bocsánatos bűn "pótolni" ) A helyes eljárás szerintem, az lenne, tegyük eleve azt, amit egy jó bíróság elfogad: 1. Ne takarékoskodjanak a jól elvégzett hatásvizsgálatokkal, 2. A jól elvégzett hatásvizsgálatok elbírálását hagyják kizárólagosan a hozzáértő szakemberekre. Vagyis a tudományos probléma eldöntését, ne bízzák egy hibásan megfogalmazott "elvre", hanem bízzák hozzáértő szakemberekre, más kifejezéssel a "Kuhn féle tudományos mátrixra"[Kuhn1984]!) 15. Arányosság alapelve. Mely szerint a közhatóságok csak olyan mértékben róhatnak kötelezettségeket az állampolgárokra céljainak eléréséhez. Az intézkedések következtében kedvezőtlenül érintettek terhei nem lehetnek aránytalanul súlyosak a közérdeket szolgáló előnyökhöz viszonyítva. Mivel a környezetvédelem a Közösség általános érdekű célja, jogos ha annak kereskedelem és versenyszabadságot korlátozó hatása van! Az arányosság alapelvének alkalmazása, és annak indokolása kötelező! 16. A környezetet respektáló fenntartható fejlődés elve. Részletesen kifejtve az ENSZ 1992. évi Rio de Janeiroi Környezetvédelmi és Fejlesztési Konferenciája erre vonatkozó nyilatkozatában szereplő 27 elvben található. Az ENSZ Környezet és Fejlesztés Világbizottsága (WCED) rövid megfogalmazása szerint a fenntartható fejlődés : "Olyan a Föld ökológiai adottságaihoz illeszkedő. természeti erőforrásokkal takarékosan gazdálkodó. a környezettel harmonikus gazdasági és társadalmi fejlődést célozva, mely a jelenlegi igények kielégítését biztosítja anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációinak lehetőségét saját igényeinek kielégítésére.
17. Megosztott felelőség elve. Nem kérdőjelezi meg a Közösség, a Tagállamok, a regionális vagy helyi hatóságok hatásköri megosztását. hanem azt fejezi ki, hogy hatásköri kérdések hivatalos megosztása, nem mentesít attól, hogy mindenki a maga szintjén az adott környezeti probléma megoldásához szükséges feladatokat végezze el. Környezetvédelmi kérdésekben az Európai Unió által elismert "megosztott felelőség" elve, a másra mutogatás és a felelőség alól való kibújás elkerülését szolgálja. 18. Szubszidiaritás elve. A 130r. Cikkely szerint: "Azokon a területeken melyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, a Közösség a szubszidiaritás alapelvével összhangban, csak akkor és olyan mértékben tevékenykedik, amennyiben a javasolt tevékenység céljai nem érhetők el kielégítően a Tagállamok által, és ennél fogva a javasolt tevékenység kiterjedése, vagy hatása miatt jobban érhetők el a Közösség által. A közösség semmilyen tevékenysége nem lépheti túl a jelen Szerződés céljainak eléréséhez szükséges mértéket." Az Európai Unió egy elsősorban gazdasági-szociális kérdések megoldása érdekét szolgáló közös szociális piacgazdaság. Az Európai U nió tiszteletben tartja a polgári és politikai, valamint gazdasági és szociális emberi jogokat és a feladatok és illetékesség vonatkozásában, a szükségtelen centralizáció és az "alkotmányos demokrácia" sérelmének elkerülése érdekében a szubszidearitás elvét alkalmazza. Az Aquinói Tamás által felismert és Báró Eötvös József által államszervezési szempontból szorgalmazott fontos szubszidiaritási elv az Egyház mai általános megfogalmazásában a következőket jelenti: " mindenkit annyira kell terhelni, és akkora teljesítményre kell ösztönözni - s ehhez akkora szabadságot kell biztosítani - amekkorára képes. Ez az elv egyaránt érvényes személyekre, közösségekre, különböző szintű intézményekre. Társadalomszervezési megközelítésben a szubszidiaritási - elve azt a decentralizációs törekvést fejezi ki, hogy az alsóbb szintű kezdeményezések és vállalkozások tehermentesítik a társadalomszervezet magasabb szintjeit, vagy másképpen megfogalmazva, hogy rossz munkaszervezés tisztekkel végeztetni amit egy közlegény is eltud látni Ha az egyén (vagy az alacsonyabb szintű közösség, szervezet) segíteni tud magán, a közösségnek (társadalomnak) nem szabad helyette az "önsegélyt" elvégezni, vagy átvállalni, a felkínált támogatással, hiszen az valójában nem segítség, hanem az önálló képesség csökkentése lenne. Ha azonban az önmagára utalt egyén (vagy az alacsonyabb szintű közösség, szervezet) nem tud magán segíteni, a probléma megoldás meghaladja erejét s ezért rászorul a (magasabb rendű, fölérendelt) közösségre, akkor annak segítséget kell nyújtania, hiszen az valóban szükséges segítség A szubszidiaritási - elv mai szóval a "segély az önsegélyre" Ismét más megközelítésben arról van szó, hogy mind az egyének, mind a társadalom optimális működése és munkamegosztása érdekében a társadalomban mindent azon a legalacsonyabb szinten kell meghozni, illetve elvégezni, amely arra még egyáltalán képes. Ez a lehető legnagyobb decentralizálás követelménye, aminek az alsó határát a gyakorlat jelöli ki. Ha ugyanis egy szinten valami megoldhatatlan azt természetszerűen egy szinttel magasabban kell megoldani." (Bródy András szerint egy adott célú ráfordításait, az eredményekkel összevetni képtelen állam gazdálkodni nem tudhat, így kontraszelekciós jellegű bázisalapú elosztást folytat. Mint ezt annak idején báró Eötvös József már megállapította, egészen más a helyzet, egy szubszidiaritási elven felépített állammal.) A szubszidiaritás - elve szerint szervezett állam nem utópia, hanem annak a jóléti szociális államnak a szervezete, mely ma a világon legnagyobb születéskor várható életkort és a Földön az egyik legmagasabb szintű jólétet biztosítja. (A Svéd királyságról van szó.) Nemzetközi
szervezetek közül a munka és felelőség megosztást tekintve az Európai Unió következetesen alkalmazza a szubszidiaritás elvét. E szerint vannak olyan kérdések, amelyek elsősorban a tagállamok szuverén feladatai maradnak (pl. Kultúra) és hogy melyek tartoznak kifejezetten az Európai Unió központi szerveire ezekkel az ügyekkel kapcsolatban a döntés minősített többséget igényel. (A szubszidiaritás - elve a fosztogatva osztogató állami tevékenység arányának csökkentésének, és az ebből táplálkozó korrupció mérséklésének is eszköze. A mai szétaprózott magyar közigazgatási szervezet a szubszidiaritás - elvének kívánatos mértékű érvényesítését és a korrupció csökkentését akadályozza.) A 10,1 millió lakosú Magyarországon több mint 3ezer - többségébent alap és középfokú ellátási igényeinek, saját forrásokból való kielégítésére képtelen, külső segítségre szoruló - közigazgatási alapegység van, ezzel szemben a 8, 7 millió lakosú Svédország csak 283 közigazgatási alapegységre oszlik. Ez utóbbiak az alap és középfokú ellátási igények, saját forrásokból való kielégítésére többségükben képesek. Ez lehetővé teszi a fosztogatva osztogató állami tevékenység arányának és az ehhez tartozó korrupciós gyakorlat mérsékelését.) 20. Az általános jogi alapelvek (jogbiztonság, állami felelőség, diszkrimináció tilalma, stb.) a környezeti politikában is érvényesek. 21. A környezeti tevékenység előkészítő paraméterei. A 130r. Cikkely 3. paragrafusa előírja hogy: A környezetre vonatkozó aktusinak előkészítésében a Közösségnek figyelembe kell vennie: * az elérhető tudományos és technikai adatokat; * a Közösség különböző régióinak környezeti állapotát.; * a tevékenység vagy annak elmaradása lehetséges hasznait és költségeit.; * a Közösség egészének gazdasági és társadalmi fejlődését, és régióinak kiegyensúlyozott fejlődését A környezeti tevékenység lehetséges hasznainak és költségeinek figyelembevétele a környezeti eszközökkel kapcsolatos költség-haszon elemzés alkalmazását írja elő. Ennek során nemcsak a gazdasági szempontok, hanem rövidtávon meg nem térülő társadalmi hasznok, s a tevékenység elmulasztásával bekövetkező környezeti károk - azok gazdasági kihatásaival együtt - számításba veendők. A fenntartható fejlődés riói 3. Elve szerint: " A fejlődéshez való jogot úgy kell érvényesíteni, hogy a ma élő és a jövő nemzedékek fejlődési és környezeti szükségletei igazságosan nyerjenek kielégítést." Az, hogy ez az "igazságosság" a közösséget alkotó nemzedékek szempontból számszerűsíthetővé váljon, közgazdaságilag is korrekt, reálgazdaságossági számítási metodika és kritériumrendszer kidolgozása szükséges. Ezért is az Európai Unió kifejezetten szükségesnek tartja, hogy rövid, közép, és hosszú távokra vonatkozóan a gazdaságossági számításokkal (költség haszon elemzésekkel) az értékelési kritériumokkal, eszközök újrahasznosításával foglalkozzanak! Az igazságosan kifejezéshez elvileg egy elfogadható igazságfogalom (Pl. "Rawls féle igazságosság",) tartozik. Az Európai Unió a szociális piacgazdaságként szerveződik, ahol mérce lehet az elosztási igazságosság érvényesülése, mely szerintem, az un. "Rawls féle igazságosság" egy társadalmon belüli közelítő érvényesülését jelenti. Megjegyzem, hogy a "Rawls féle igazságosság" konform, az un.
"keresztény igazságossággal", illetve "Társadalmi igazságossággal" és játékelméletileg a maxmin stratégia elfogadását jelenti. Rawls amikor "jólétről", "jobb helyzetről", "egyenlőtlenségekről" beszél, ezeket az olyan elsődleges javakra használja, mint: alapvető emberi jogok, a szabadság, lehetőség, valamint a társadalom számára rendelkezésre álló elosztható vagyon és jövedelem. A Rawls féle igazságosság két alapvető eleme a következő: 1. Mindenkinek egyenlő joga van a személyes szabadság azon maximumára mely még egybehangolható mások szabadságával. (differencia elv) 2. A társadalomban meglévő valamennyi egyenlőtlenség: I. Levezethető a szabad verseny számára nyitva hagyott helyzetekből, II. és csak annyiban fogadható el amennyiben mindenki javát szolgálja. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a különbségek csak addig tolerálhatók, amíg munkára ösztönöznek és az egyenlőtlenségeknek lehetővé kell tenniük, hogy a legrosszabb helyzetű ember is a lehető legjobb helyzetbe kerüljön. A Rawls féle igazságosság elfogadása mindenki számára a lehető legnagyobb védelmet jelenti, az ellen a kockázat ellen, hogy a társadalom legszegényebb tagja legyen. Mivel a megengedhető egyenlőtlenség levezethető a szabad verseny számára nyitva hagyott helyzetekből, piaci fundamentalisták igyekeznek ott is szabad versenyt hazudni, ahol lényegében sohasem létezett, és közgazdaságtudományi szempontból nem is létezhet. Ezt nevezik a hozzáértők „piaci fundamentalista” ideológiának! [57] (Ennek egyik megjelenése szerintem a villamos-energiaipar "piacosítása", vagy az "egészségügy teljes magánosítása".) A Rawls féle igazságossághoz kapcsolódó fontos kérdés, hogy valakinek, - csupán azért mert ember - mi jár? Hayek szerint: "A jogok olyan viszonyrendszerekből származnak, amelyekben a jogosult részessé vált azáltal, hogy segít e rendszereket fenntartani. Ha ezt már nem teszi, vagy sohasem tette, (vagy senki nem tette helyette), nincs alapja az igényeinek. Az egyének közötti kapcsolatok csak akaratunk eredményeként létezhetnek, de egy követelő egyszerű kívánsága, aligha hoz létre kötelezettségeket mások számára. Csak hosszú gyakorlat révén létrehozott elvárások hívhatnak életre kötelezettségeket a közösség számára, amelyben ezek az elvárások léteznek, ami még egy ok arra, hogy miért kell óvatosan eljárnunk az elvárások életre hívásában, hogy ne vállaljunk magunkra olyan kötelezettséget, amit nem tudunk teljesíteni." (Valami keveset ugyan még a társadalomból kiiratkozott, a társadalmat elutasító munkakerülő csőlakónak is indokolt lehet adni, de ennek a kevésnek a mértéke, mindig az adott társadalom többségének megítélésétől és teljesítő képességétől függ.) Szerintem mind ez ott érvényes, ahol mindenkinek kijár, hogy képességének megfelelő munkája, és jobb munkalehetőségek megszerzését, esélyegyenlőség megteremtését biztosító fejlődési lehetősége legyen. A Rawls féle igazságosság érdemi érvényesülése, társadalom minősítő mérce! Amelyik társadalomban közelítőleg sem érvényesül, ott elsősorban nem a demokrácia, hanem a kleptokrácia uralkodik. A kleptokráciákra jellemző, hogy a javak elosztása Rawls féle értelemben igazságosságtalan, vagyis a törvénytelen és törvényesített lopás az uralkodó elosztási forma. A kleptokrácia tipikus megjelenései szerintem a következők: a rabszolgaság, a rég megszünt szabadversenyes kapitalizmus, a piaci fundamentalista kapitalizmus. A Magyar Köztársaságnak, nincsenek jogszabályban meghirdetett környezeti
politikái, csak egy alapfogalmait tekintve is rossz Környezetvédelmi Törvénye(KT) van. Az ökológiai környezetnek nincsenek elemei, hanem környezetet alkotó környezeti tényezői-faktorai vannak! Azt hogy a Környezetvédelmi Törvény rossz, az igazolja ha a környezetvédelem alatt az ökológia (mint a biológiatudomány egy ága) szerinti környezetet védjük meg egy környéken, az biztosítja a környéken együtt élő szervezetek kialakult létezési módját Ezzel szemben ha csak a magyar környezetvédelmi törvényben szereplő környezetet biztosítjuk egy környéken, az garantálja hogy azon a környéken - Környezetvédelmi Törvényt szigorúan betartva - az együtt élő szervezet sötétben, megfőve, vagy megfagyva éhen elpusztuljon, vagy saját vérnyomásától megpukkadjon! A magyar Környezetvédelmi Törvényből, mint környezeti tényező hiányzik a: 1. Megfelelő mennyiségű, minőségű, választékú folyamatos exergia-ellátás, 2. Megfelelő környezeti hőmérséklet és 3. Környezeti nyomás, 4. Hiányzik az ember és az emberi társadalom. Ez sem a magyar parlamentben, sem a Környezetvédelmi Minisztériumban több mint egy évtized óta nem tűnt fel senkinek! Mivel a létfeltételek biztosítására szükség van érdekünkben áll, hogy a magyar Környezetvédelmi Törvényt értelemszerűen korrigálják. A korrekciót nehezíti, hogy nemcsak a nagyközönség, de a magyar elit nagy többsége sincs tisztában az energetika alapfogalmaival, de ez nem zavarja abban, hogy fontos energetikai kérdéseket megítéljen, ellenük nyájszellemű illetve exhibicionista laikusokból akciókat, mozgalmakat szervezzen. Sajnos nemcsak az exergia ellátás, de más környezeti tényezők, a tágabb emberi környezet (földi bioszféra, tájpotenciál), a fejlődés, a gazdaságosság alap elemeivel sincs tisztában a nagyközönség, és a magyar elit nagy többsége, ezért az Európai unió 9. sz. környezetpolitikai alapevet, alkalmaznia kell. E szerint: "A környezetvédelem a Közösségben mindenki ügye, amelyet minden szinten oktatni kell." Mindent felvállalni egyrészt nem célszerű, másrészt lehetetlen, de a következő szakterületekről szóló ismereteket - a szakirodalomra való utalással - röviden ismertetni kellene: * Az energodinamika alapvető fogalmairól és szerepük a létezésben és a változásokban. Energia mint a " Tájpotenciál" egyik fő eleme. *A vízzel kapcsolatos kérdések alapvető fontosságáról, különös tekintettel a klímaváltozásra. * A fenntartható fejlődéshez tartozó emberi környezet fogalmát, a tájpotenciál elemeit és fejődés okait * A fenntartható fejlődéssel foglalkozó 27 rió elv, valamint az Agenda 21 dokumentumának is mertetése és az azokkal kapcsolatban felmerült kérdéseket. * Javaslat egy "A környezeti tevékenység előkészítő paramétereinek." és a fenntartható fejlődés 3. elvének egyaránt megfelelő "igazságos" " reálgazdasági számítási módszer kidolgozására.
3. A fenntartható fejlődéshez tartozó emberi környezet fogalmáról, Az EU. környezetpolitikája nem tartalmazza a környezet fogalmát! Viszont megállapítható, hogy a Közösségi Környezeti Politika lényegében kiterjed
az emberi környezet minden elemére, a természetes környezetre csakúgy , mint az ember által épített környezetre. A környezeti tényezők (faktorok) vonatkozásában a 85/337, sz. Direktíva sokkal konkrétebb és teljesebb, mint a magyar Környezetvédelmi Törvény. A magyar Környezetvédelmi Törvénytől eltérően (amelyik szűk de nagy anyagi érdeket szolgáló politikai megfontolásokból hagy el a környezeti faktorokat), a 85/337, sz. Direktíva ezt nem teszi. A környezeti faktorok a Direktíva szerint a következők: Emberek, állatvilág, növényvilág, talaj, víz, levegő, éghajlat, táj, a közöttük lévő kölcsönhatások, anyagi értékek és kultúrális örökség. A környezeti faktorok felsorolásánál mindig figyelembe kell venni, hogy egy felsorolás általában nem teljes, mindig bővülhet, ezért nemcsak felsorolásokra, hanem tudományos definíciókra is szükség van. A magyar Környezetvédelmi Törvény csak egy tűrhetetlenül hiányos felsorolást tartalmaz, és eredeti definíciók (és hozzáértés) hiányában, nem tűnik fel senkinek, hogy alapvető jelentőségű, létfeltétel jellegű környezeti faktorok a magyar törvényből kimaradtak. Ezek pl. a következők: Megfelelő minőségű, mennyiségű, választékú folyamatos exergia ellátás, megfelelő környezeti hőmérséklet, megfelelőhatárok között lévő környezeti nyomás. (Ezek kihagyása, lehetővé teszik az energetika elleni felelőtlen támadásokat, és a környezeti hőmérsékletet emelő üvegházhatást kiváltó szén és szénhidrogénüzlet szűkítésének elkerülését.) A definíció szerinti környezet fogalma, szakterületenként más és más. Említést érdemel: a topológiai, az energetikai, és az ökológiai környezet. A topológiai környezet fogalma azért fontos mivel a világban a fizikai történések lokálisak és ezt a lokalitást soha sem szabad figyelmen kívül hagyni és hogy valami közvetlenül mivel kapcsolódik, mi tartozik hozzá és mi nem, az lényeges kérdés. Az energetikai környezet a vizsgált energetikai rendszer határán (peremén) kívül fekszik és a határon (peremen) keresztül hat az energetikai rendszerre. Fontosak a határ (perem) jellemzői mely lehet: áteresztő, félig áteresztő, vezető, félvezető, szigetelő. Szigetelő perem esetén előfordul, hogy a környezetnek nincs hatása az energetikai rendszerre. Sejtbiológia, Egyed (individuum) biológiája, Egyed feletti populációk, szerveződések - együttélések, (szuperindividuális organizációk) biológiája. Az ökológiai környezet fogalma a biológia (SIO) szuperindividuális organizációk szakterületéről származik. Az ökológia az élő egyedek populációival, e populációk együtt élésévelkoegzisztenciájával, koegzisztenciális szerkezetekkel, vagyis a szuperindividuális organizációkkal(SIO), foglalkozik. Nem hiábavaló, ha az ökológia mint természettudomány alapfeladatát, egy hivatott tudósától származó összefoglalásból megismerni, mivel az ökológia fogalmával való visszaélés annyira elterjedt, hogy - nem szólva a tömegkommunikációt elárasztó zöldségektől - az ezzel foglalkozó szakbizottság arra kényszerült, hogy az ökológiai értelemben vett környezetet idegen kifejezéssel jelölje!. Juhász - Nagy Pál tömör megfogalmazásai szerint: " A bioszféra maga, az első közelítésben, úgy is felfogható mint egy grandiózus, hiarechikusan szerveződött koegzisztenciális struktúra.....A leegyszerűsített lényeg mindenképpen az, hogy ezeknek a szerkezeteknek a kialakításában az élővilág elemei (a populációk), vagy a populációk csoportjai a "hol? - "mikor?" - "milyen mennyiségben?" részkérdésekkel exponálható koegzisztenciális feltételekkel vesznek részt. ... az ökológia alapkérdése: a koegzisztenciális feltételek miértje. Kicsit másképpen, Az ökológust mindig a koegzisztenciális szerkezetek létének és változásának magyarázata (értelmezése) foglalkoztatja."
"Az ökológia két különlegesen fontos alapfogalma "az ökológiai környezet (a külvilág ténylegesen ható szektora) és az ökológiai tolerancia (a belvilág ténylegesen hatás alatt álló szektora) csakis egymással, mintegy egymást kölcsönösen értelmezve ragadhatók meg.. az ökológia azért szaktárgy (diszciplína), (a) mert világos kérdésfeltevése van. és (b) mert az exponált "kérdés-válasz" viszony már elég egyértelműen kijelöli a tárgy módszerelméletének, nyelvének stb. sajátosságait." Az ökológia környezet fogalma egy szelekció eredménye. Az organizácóókra ható és közömbös elemeket egyaránt tartalmazó "környékből" (külvilágból) kiválasztjuk az élő szervezetekre ténylegesen ható szektorokat-elemeket és ezt nevezzük ökológia környezetnek. Ez azt jelenti, hogy nincs olyan ökológiai szempontból vett környezet mely ne hatna az élő szervezetekre. Úgy is mondhatnánk az élőlények alapvető tétfeltételei feltétlenül ökológiai környezeti tényezők(faktorok). Arról is szólt Juhász - Nagy Pál hogy: "Egy szakma tudásanyaga és azok a "para ismeretek", amelyek az illető tárgyat mintegy "kívülről" burkolják mindig nagyon világosan különítendők el.... egy ökológiai argumentum sohasem tévesztendő össze sem egy "para-ökológiai elmélkedés" valamilyen túl laza konklúziójával, sem annak a gyanús "interdiszciplináris halandzsának" a szapora érveivel amelynek kinn is, nálunk is ijesztően sok képviselője van.... Ha lenne rá hely és mód igen hosszan lehetne elemezni azt a temérdek zöldséget zagyvaságot amit az elmúlt pár évtizedben "kívülállók" csakúgy mint az un. "ökológusok" a tárgy állítólagos mibenlétéről összehordtak" Mindez a zavarkeltés arra vezetett, hogy az MTA ökológiai bizottsága az ökológiai környezetet kénytelen volt "ökológiai miliönek " elnevezni. Bár az emberi társadalom kétség kívül szuperindividuális organizáció, az ember kétség kívül fontos ökológiai hatótényező, a szünbiológusok ettől - csupán biológiatudományi érdekből - egyszerűsítéssel többnyire eltekintenek. A Föld bioszférája a földi szuperindividuális organizációk legmagasabb szintje. Az emberi társadalom mint környezeti tényező erre hat. A technikát alkalmazó embert is tartalmazó földi bioszférát - mint ökológiai környezetet - emberi szempontból embereltartó képességével "Tájpotenciáljával" jellemezhetjük. Amikor fenntartható fejlődésről van szó, a "Tájpotenciált", az embereltartó képességgel rendelkező bonyolult földi bioszférát fejlesztjük. Amikor környezetpolitikáról van szó, az tulajdonképpen "Tájpotenciálra vonatkozó politika." A közgazdaság tudomány ismer pénzben kifejezhető "reálgazdasági potenciál", fogalmat melynek lokális összetevőiből alakul ki a globális reálgazdasági potenciál. Ha a jó-öreg Arisztotelész nyomán azt kérdezzük, mi ennek az "értékben" kifejezett reálgazdasági potenciálnak, a "használati érték" jellegű megfelelője, úgy azt a "Tájpotenciálban", találjuk meg. Nagy felismerés ez, mivel a környezeti és gazdasági szempontok közös alapját állapítja meg. A Föld embereltartó képessége ("Tájpotenciálja") minden korszakban véges de ez ideig fejleszthető volt. Az egykor gyűjtögető életmódot folytató embernek a tragikusan rövid (átlagéletkor mindenütt kisebb volt, mint 10 év) nyomor szintű létezéséhez, a mérsékelt égövben maximum. 0,05fő/km2 népsűrűség korlátra volt valamikor szüksége. Az emberi munkamegosztás és a tudomány valamint technika "tájpotenciált" fejlesztő tevékenysége sokkal kedvezőbb életeséllyel (átlagéletkor helyenként több mint 40 év)[2] és sokkal különb életszínvonalon ma akár több mint 300fő/km2 népsűrűség eltartását teszi lehetővé. Az emberek többnyire elégedetlenek a valósággal és a jövőben szeretnének nagyobb jólétben, nagyobb biztonságban és megbecsülésben, ismeretekben gyarapodva hosszabb ideig élni.
Vagyis mindig az Arisztotelészi értelemben vett "jó emberi életre" törekedtek. Ezért, az emberi igényt tekintve, a történelemben tendencia szerint tényszerűen létezik fejlődés! Kb. 15000 évvel ezelőtt a Földön kb. 1millió ember élt, a születéskor várható életkor nem érte el a 12 évet és az egyszer hopp - máskor kopp típusú megélhetés kitöltötte az emberek kockázatokkal teli életidejét, ismereteinek fejlesztésére kevés ideje maradt, Így probléma kezelése mágikus, világszemlélete mitikus volt. Ember ősünk a Holdat nem égitestként, hanem istenként látta. Ma kb. 6,5 milliárd ember él a földön, a születéskor várható életkor a fejlett országokban meghaladta a 75 évet, az embernek nem kell idejének nagyobbik részét munkával töltenie, általában az emberi jogokkal való élésre is biztosítva van számára szabadidő. Az emberiségnek jóval több volt az ideje lett a világ tudományos jellegű megismerésére, és a Holdat ma már gépkocsis ember járta égitestként tartja számon. Említést érdemel, hogy a Föld bioszférája mint az emberi társadalom szempontjából vett ökológiai környezet - ha meghatározását tekintve nem is - elemeinek számát, minőségét tekintve tágabb, mint a többi élőlény szokásos ökológiai környezeténél! E felismert különbségek nyertek megfogalmazásra a "TÁJPOTENCIÁL" tudományában, mely az ökológiai környezetfogalom emberi társadalomra való alkalmazása. Az ember nemcsak természeti lény, de nagyjelentőségű környezeti tényező is, és mint ilyent figyelembe kell venni. A "tájpotenciál" spontán fejlesztése nagyobb térségeket és időbeli távlatokat tekintve sokáig nélkülözte a harmóniát, az egész Földet átfogó szemléletet és ez főleg a tájpotenciál Táj- összetevőjének (természeti-táj valamint kultúrtáj) károsodását okozta. A történelem során a "Tájpotenciál" gyakran bizonyult elégtelennek. Ez éhhalálhoz, háborúkhoz, járványokhoz vezetett. A természeti körülmények változása (Pl. jégkorszakot követően nőt a benépesíthető terület) a termelés és a tudás fejlődése (mezőgazdaság, ipar, közlekedés) és a földrajzi felfedezések növelték a "Tájpotenciált." E-mellet a helyzet pesszimista megítélése sohasem hiányzott. Malthaus igazát újabban sokan hangsúlyozzák és a "Római Klub" jelentései sem rajzolnak a jövőről vigasztaló képet. Az evolúciós rendszerek elméletének megfelelő un. "globális konvergencia" felismerésével tudatosultak a "Tájpotenciál" fejlesztésének korlátai és problémává vált a fejlődés mértéke, valamint a korlátozott fejlődési lehetőségek igazságos elosztása mind a jelenkor népei, mind a jövő emberi nemzedékei között. A jó értelemben vett környezetpolitikában a "Politika" legszebb Arisztotelészi értelme valósul meg. Arisztotelész szerint a politika két dologgal, foglalkozik: Mi a "jó emberi élet"?, és ezt milyen állami intézmények szolgálják? Manapság a "jó emberi életet", az jellemzi, hogy az emberek szeretnének - utódaikkal együtt - nagyobb jólétben, nagyobb biztonságban és megbecsülésben, ismeretekben gyarapodva hosszabb ideig élni. Ez megfelelő környezetpolitikával, a fenntartható fejlesztéssel (Tájpotenciál fejlesztéssel ) érhető el. Egy céljainak megfelelő nemzetpolitika a nemzet javuló körülmények közötti túlélését biztosítja. (Egy olyan bonyolult élőrendszernél mint egy nemzet, az egyedi cselekedetek, vagy ismeretek igazságának nemzeti érdekből való megítélése közvetlenül általában nem lehetséges. A sokféle ismereteket - az igazságot a "túlélés" és a növekedés végeredménye minősíti!) Fizikailag minden változás mögött az energia minőségének romlása, az exergia fogyása áll. A Föld térsége is a termodinamikai egyensúlytól távol fekszik, ahol főként a Napból származó exergia áramlás hatására
az élővilágot alakító evolúciós folyamat zajlik. Az élővilág un. disszipiatív struktúra, melynek létezéséhez, folyamatos, megfelelő mennyiségű, minőségű, választékú exergia ellátás tartozik. Az emberiség - mint az evolúció szociokultúrális rendszere - ugyancsak disszipiatív struktúra, mely létezéséhez ugyancsak folyamatos, megfelelő mennyiségű, mínőségű, válsztéku exergia ellátást igényel. Exergia ellátásnál fontos a kínálati helyzet. Pl. ha a disszipiatv struktúra jellegű agyban az agyáramok exergia hiány miatt egyszer kikapcsolódnak, megszűnnek, az ember véglegesen holott. A közcélú hálózati villamos-energia ellátással foglalkozó villamos-energiaipar szempontjából a fenntartható fejlődés kérdésköre alapvető jelentőségű. A villamos energia és teljesítmény igények fejlődése, tulajdonképpen a fenntartható fejlődés egyik vetülete! Ezért a fenntartható fejlődés kérdéskörével a villamos energiaiparnak szükségszerűen foglalkoznia kell. A fenntartható fejlődés politikailag is igen fontos, hogy az ENSZ 1992. évi Rio de Janeiroi Környezetvédelmi és Fejlesztési Konferenciája, nem a "zérus gazdasági növekedés" kritikus helyzeteket indukáló téveszméjéből, hanem a "Fenntartható fejlődés" elismert igényéből indul ki. Az Európai Unió - mint elsősorban gazdaságpolitikával foglalkozó szervezet - szempontjából is fontos, hogy a "fenntartható fejlődés" alapelvei bizonyos prioritásokat helyükre tesznek. Így az un. "mélyökológiát" elutasítva az 1. Elv rögzíti: "A fenntartható fejlődés érdekeinek középpontjában az emberi lények állnak. Ők jogosultak a természettel összhangban álló, egészséges és produktív életre." Vagyis az emberiség. nem pedig akármi más, érdekei a mértékadók! A 4. Elv előírása szerint: "A fenntartható fejlődés elérése érdekében a környezetvédelemnek a fejlődési folyamat integrált részét kell alkotnia, és nem mérlegelhető attól elkülönülten." Hasonlókép a 11. és 12. elv megfogalmazásából is kiderül, hogy a fenntartható fejlődést importált és helyileg helytelenül szigorú "környezetvédelmi" fikciókkal nem indokolt másodlagos szerepre kárhoztatni. (Képletesen szólva Rióban az emberi lényeknek biztosított fenntartható fejlődés a kutya előrehaladásaként, a környezetvédelem ugyan ennek a kutyának a farkaként került megítélésre. Szerintem méltányolandó az, az igény hogy a "kutya farka ne próbálja csóválni a kutyát") A fenntartható fejlődés emberi érdekű környezete a földi bioszféra azon része amit a "Tájpotenciál" ír le. A fenntartható fejlődés elvei a "Tájpotenciál" fejlesztés elveivel azonosak. A fenntartható fejlődés elveiben emlegetett környezetvédelem a -"Tájpotenciál" mint környezet- védelmét jelenti. Megjegyzem sohasem a környezet védelem igényével való éléssel, mindig az azzal, nem éléssel, illetve visszaéléssel van a baj. A fentiekből kitűnik, hogy a Európai Unió az emberi személy és az emberi nemzedékek érdekeit elsődlegesnek minősítő Fenntartható fejlődést tartja alapfogalomnak, a környezetvédelmet e bázisfogalom részhalmazának. (Ezzel szemben a magyarországi zöldek mélyökológiai szemléletet tanúsítva - az optimum egyedüli mércéjének az általuk kreált kártékonyan konfúz és hiányos "környezetvédelmet" tekintik. Ezzel ez ideig Magyarországon jóval több ember halálát okozták, mint azok a demagóg zöld laikusok akik nyugaton a szivacsos agyvelőgyulladás elterjedését előidézték.)
3.1 A fenntartható fejlődés etikája, mint kockázatkezelési mód. A tudomány és a gazdaság fejlődése az utóbbi másfél évszázadban meredeken
megnövelte az ember potenciális élettartamának kihasználását, és ezzel elősegítette az egyéni emberi ismeret mennyiségének és még inkább minőségének fejlesztését. A fejlett országokban meredeken lecsökkent a fiatalkori halálozás és mélyebb szintről indulva (nagyobb élettartamot biztosítva) nő az életkor növekedésével nagyra a halálozási kockázat. (Az emberek többsége manapság egy viszonylag magas kor elérése után viszonylag gyorsan hal meg.), Mindez öngerjesztő módon visszahatott a gazdasági élet fejlődésére, jelentékenyen megnövelte, az evilági lét fontosságának tudatát, meredek népesség robbanás következett be, és a "szabad vadászmezők" felélésével az emberiség rádöbbent arra, hogy a Föld neki lassan szűkké válik. Ez azt jelenti, hogy a Föld eltartó képességének "tájpotenciáljának" megőrzésére, optimális, a kockázatokkal számoló fenntartható fejlesztésére van szükség. Ennek megfelelő, a mai emberi életet érintő főbb kockázat típusok a következők: Az közegészségügyi - egészségügyi, bűnügyi - katonai - közlekedési, víz - élelmiszer és energiaellátási kockázatok. (A környezetvédelmi kockázat mindezen kockázatok, egyfajta - főleg ökológiai jellegű szemlélet típus szerinti vetülete. Az ökológia alatt - a természettudományos definícióhoz illeszkedve - a koegzisztenciális szerkezetek létének és változásának értelmezésével és magyarázatával való foglalkozást érjük.) A közegészségügyi - egészségügyi, bűnügyi - katonai, víz - élelmiszer és energiaellátási kockázatok megítélésének is van egyéni szubjektív és van közösségi - társadalmi etikai jellege. A kockázat megítélés etikai vonatkozása, a kockázat közösségi-társadalmi jellegére utal. A betyárbecsülettől a nagy világvallások erkölcsi tanításainak betartásáig, sokféle jelegű - természetű etika létezik és alapvetően fontos annak eldöntése, milyen fajta etikát indokolt alkalmazni. (Aki csak magával törődik és nem tart igényt arra, hogy döntését mások normaként alkalmazzák - vagyis elveti a Kanti kategorikus imperatívuszt - annak - mint amorális személynek - etika választási ügyben a keze nincs megkötve.) Számomra a társadalmi érdeket szolgáló: az "aranyszabály" érvényesítő, vallási, a józan észt képviselő Arisztotelészi, és az emberi méltóságot hangsúlyozó Kanti etikák és csak másodsorban az egyén boldogságát mércének tekintő utilarista etika jelent olyan mércét, mely a jövőre vonatkozóan kiinduló pontot jelent. (A Szókratészi, a jót a társadalomra - államra hasznosban megtaláló etika szerintem nem utilarista jellegű etika.) Elutasítom a mélyökológia, köveknek, holt tárgyaknak - az ember kivételével bármilyen élőlénynek jogot követelő ember ellenes "etíkáját" és az utilarista etika torzulásaként jelentkező, az egyéni érdek (boldogulás) érvényesítést szolgáló, önmagán kívül minden élőlényt és holt tárgyat puszta eszközként kezelő monetarista, szociáldarwinista piaci fundamentalista szemléletű "etikát" Az emberrel nem számoló, vagy az embert csupán környezet szennyező, ökológiai rendszereket szétromboló, a biológiai diverzitást csökkentő és ezért nem kívánatos lénynek tekintő, mélyökológiai "etika", szerintem is elitista, abszurdum, ezért nem jön tekintetbe. A humanista értékeken kívül, (ebbe az ember egyén és társadalom alanyi érdekeinek védelmén túlmenően, a legtöbbfajta élőlény, az ökológiai rendszerek és a biológiai diverzitás megőrzésének tárgyi igénye beletartozik) szerintem, sincs más érték. (A Platóni ideák nem létezők, a macska mosolya, - a mesétől eltérően - nincs macska nélkül.) A természet a jelen nemzedékének nem tulajdona, hanem olyan birtoka, aminek birtokolását a jövő nemzedékének nemcsak lehetőleg megőrizve, de lehetőleg rekonstruálva - fejlesztve kell továbbadni.
A manapság uralomra jutó, alapvetően az egyéni érdek érvényesítést szolgáló, önmagán kívül minden élőlényt és holt tárgyat puszta eszközként kezelő monetarista szociáldarvinista piaci fundamentalista szemléletű magatartásmód ("etika?"), az Arisztotelészi "arany középút" szemszögéből tekintve, olyan nem kívánatos szélsőséget jelent, amely a gyengéket, az időseket, a fiatalokat, a meg nem született nemzedéket, a helyi és a fejletlen országokban lévő szegényeket, a ún. "társadalmi érdeket" semmibe veszi, és minden minőséget - legtöbbször alaptalanul - pénzel igyekszik mérni. Mindez példája - táptalaja a bűnözésnek, a társadalmakon belüli és társadalmak közötti béke megrontásának, a kulturális örökségek szétrombolásának, egyebek között olyan a minőségi különbségek elhanyagolásának is, mint amilyen a megújítható és meg nem újítható természeti erőforrások, vagy az ember és a tárgyi eszközök között van. Ezért ez a fajta "etika" a világ tájainak többségében el nem fogadható, (sok helyen rá vallási fundamentalizmussal, szélsőséges nacionalista katonai rezsimekkel reagálnak) legfeljebb - ha Lord Keynesre hallgatunk - átmenetileg tűrhető. Az emberi társadalmon belüli kíméletlen verseny Lorenz szerint az " A civilizált emberiség nyolc halálos bűneinek” egyike. Az egyén gazdasági helyzete a tönkremenéstől az extraprofitoz való jutásig terjed, de társadalmi szinten többletként csak a reálgazdasági növekedés átlagának megfelelő ráta érvényesülhet! A reálgazdasági potenciál növekedés átlagánál nagyobb reálkamat - reál átlagprofit, egy olyan fajta nem túl nagy (kb. 1%/év) "jutalmat - ki nem számítható kockázati fedezetet" tartalmaz, amely a megtakarítási hajlandóságot és a felmérhetetlen jellegű kockázat vállalását ösztönzi - fedezi. (A felmérhető jellegű gazdasági kockázatviselésnek a piaci kamatban külön felszámítható ára van.) A reálkamatot a tőke tulajdonosa azon, a nem közismert, alapon kapja, hogy azt a bővített újratermelés céljára fordítja! Ezért is az "azt csinálok a pénzemmel amit akarok" elv nem a társasági-vállalati, hanem a személyes jövedelmekre vonatkozik! Ez alapozza meg az államok (társadalmak) azon világszerte gyakorolt jogát, hogy a tőke kivitelét engedélyhez kössék. A reálgazdasági növekedés oka társadalmi szinten nem egyedi, (nem szinguláris) ok. A jövedelem létrehozásában egy társadalomban mindenkinek van valamiféle - ha más nem negatív - érdeme. Abban benne van a szülőanyától, az óvó nénin keresztül a nyugdíjasig terjedően a társadalmi munkamegosztás minden pozitív résztvevőjének érdeme, azt nem vághatják zsebre csupán azok, akiknél az extraprofit jelentkezett! A jövedelemért és a többlet jövedelmekért nagyon sokan mások is jogosan tarthatják markukat. Ezért a jövedelmek elosztásának módja és mértéke mindig jogos vita tárgya. Kinek van több érdeme a jövedelem megteremtésében? Miért nem jó megoldás az egyenlősdi? Mi az értelme - tartalma a társadalmi igazságosságnak? Ezek mind ős öreg és ma is jogos kérdések. Velem együtt sokak szerint a keresztényi igazságossággal konform "Rawls féle igazságosság" az, amit a jelen és a jövő viszonyai között érvényesíteni kell. Ez játékelméletileg a legrosszabb helyzetűek számára a „minimum maximumának” nyújtását jelenti. Egy intenzív gazdasági növekedési szakaszba jutott társadalomban csak azok a jövedelmi különbségek indokolhatók, melyek hatékonyan hozzájárulnak a legnehezebb helyzetben lévők megsegítéséhez. A munkavállalók jogos igényeivel az Egyház társadalmi tanítása is foglalkozik. Az egyenlősdi a fejlődés motorjaiból az üzemanyagot, az érdeket távolítja el. (Jánossy Ferenc szerint, azok a társadalmak fejlődnek gyorsabban melyekben nincs egyenlősdi.) A társadalomnak az a hasznos, ha minden motor a
teljesítményével arányos üzemanyagot kapja meg. A "monetarista szociáldarwinista piaci fundamentalista szemléletű etika" igazságtalan - szélsőséges jövedelem elosztása, ezt az intenzív gazdasági növekedési szakaszba jutott társadalmaknál nem szolgálja jól, ezért érvényesülése ellen tiltakozni kell! Vagyis a "monetarista szociáldarwinista piaci fundamentalista szemléletű etika" nem lehet általános - egyetemes (katolikus). Létezik általános egyetemes (katolikus) korszerű etika, mely a Római Katolikus Egyház társadalmi tanításában és Katekizmusában van részletesen megfogalmazva.Ezt más vallásúak és a hitetlenek "természetesen" már csak azért sem fogadják el, mivel - hasonlóan sok katolikushoz - nem ismerik és Istenre vonatkozó felfogásuk, - így érvrendszerük is, különbözik. Szerencsére létezik más egyetemes világérdeket szolgáló szervezet is, ahol a fejlett és fejletlen országok képviselői, valamilyen mértékben közösen mérik fel és kívánják uralni az emberiségre leselkedő jelenlegi és távlati kockázatokat. Keresik a a mai és jövő nemzedék szempontjából is igazságos magatartás módot. Az emberiség kedvező lehetőségeit leginkább a háborúk rombolják le. (Egy nukleáris világháború legfőbb kockázata éppen az, hogy pont azokat az emberi - gazdasági potenciálokat semmisítené meg, melyek az emberiség sorskérdéseinek - ilyen, pl. az energiaellátás - megoldásához szükségesek.) Az ínség, az érzékelhető békés fejlődés hiánya, sok háborúnak volt már okozója és ezért a katonai kötelességteljesítés erkölcsi megbecsülésének fénykora is, olyan időszakokra esik, amikor a reálgazdasági növekedés üteme egy nemzedék számára szinte észrevehetetlenül kicsi volt! Gazdasági növekedés nélkül az élet zérusnyereségű játék, ahol a felmerült anyagi problémákat, csak mások rovására, tendencia szerint csak konfliktusokkal háborúkkal lehet megoldani. Gazdasági fejlődés nélkül az emberi élettartam növekedése, és fordítva az emberi élettartam növekedése nélkül a gazdasági fejlődése - és ami ezekkel jár – az emberi életet veszélyeztető kockázatok objektív átlagos mértékének jelentős csökkentése nem érhető el. Ezért mondta VI. Pál., hogy "a béke új neve, haladás" és ezért foglalkozott az ENSZ a Rio de Janeiróban tartott Környezetvédelmi és Fejlesztési Konferencián a "fenntartható fejlődés" 27 elvének megfogalmazásával. Az elvek középpontjában az ember áll, a maga mindennapi szükségleteivel, problémáival és problémák békés kezeléséhez szükséges fenntartható fejlődésre vonatkozó igényével. A "fenntartható fejlődés" 27 elve érdemben a Föld „tájpotenciáljának fejlesztési módjára és ezen keresztül az emberiséget fenyegatő kockázatok kezelésére nyújt útmutatást. Ezeket az elveket mind a Magyar, mind a Szlovák köztársaság hivatalosan elfogadta és ezért - valamint, a hágai ítélet 140. cikkéhez igazodva - alkalmazásúk a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer további létesítésénél is a felekre kötelező. A Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer, mint a magyar és szlovák együttműködő erőműi rendszer vonatkozásában különösen az 1.- 4., 8., 9., és 25. elvnek van különös jelentősége. A nem ok nélkül elsőnek említett 1. elv prioritást határoz meg, amikor a fenntartható fejlődés érdekeinek középpontjába, mint egyetlen jogosultakat, az emberi lényeket állítja! Ez a mélyökológia elutasítását jelenti! (A környezetvédelem egyedül uralkodó követelményként való beállítása, szerintem a mélyökológia és a "környezetvédő" szakmai sovinizmus egyik megjelenési formája.) Az emberi lényhez fűződő érdekeknek elsőbbséghük van!! Mivel ezt kívánja az emberiség lét érdeke, szerintem pl. a cecelegyet, malária szúnyogot, pestis baktériumot, himlő és AIDS vírust, megművelt földön a gyomot, elpusztítani, nem pedig megóvni kell! A 2. elv tiltja, azt hogy egy állam, más államok területén környezeti károkat okozzon. A Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer elhagyására való törekvés ezt az elvet súlyosan sérti. A vízenergia csúcsidei hasznosításának elhagyása, a régóta szakmailag elfogadott, közgazdaságilag is megalapozott
erőmű teherelosztási eljárás szerint a legszennyezőbb fosszilis csúcs erőműművek további üzemeltetését jelenti. Ezek légszennyező hatása nem csak a szomszédos országokra, de az egész északi féltekére, NO x és CO 2 vonatkozásban az egész földre kiterjednek és különösen helyileg és különösen kedvezőtlen időjárási körülmények között ezrek életét rövidítik meg. A Bős - Nagymarosi vízlépcsőrendszer üzembe helyezésének elhalasztása büntetőjogi szempontból szerintem „ tömeges emberhalálozást okozó közveszély szándékos fenntartását jelenti. (Az hogy az adott esetben ezért hazai vagy nemzetközi bíróság elé lehet e állítani valakiket, az más kérdés. Nem ártana kipróbálni!) A 3. elv előírja, hogy „A fejlődéshez való jogot úgy kell érvényesíteni, hogy a ma élő és a jövő nemzedékek fejlődési és környezeti szükségletei igazságosan nyerjenek kielégítést.” A jövő nemzedékek fejlődési és környezeti igényeinek kielégítésével teljesen ellentétes, ha a meg nem, újuló természeti erőforrásokkal ma úgy folytatnak rablógazdálkodást,hogy az olyan megújuló erőforrások hasznosításától - mint a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer - elégséges alap nélkül elzárkóznak. (Az létesítéstől való elzárkózás elégséges alapjának hiányát - amikor a szerződés érvényességéből kiindulva az eredeti célok elérését írta elő - a hágai bíróság érdemben megállapította.) Egy olyan létesítmény esetén, - mint a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer - melynek élettartama több nemzedék - váltásnyi időre terjed ki, a jövő nemzedékek fejlődési és környezeti szükségleteinek igazságos kielégítéséhez - ha ezt nem tekintjük puszta szóvirágnak - ilyen szempontból igazságos jellegű paraméterekkel végzett beruházás-gazdaságosági számítás tartozik. Így meg kell állapítani, hogy több nemzedékváltásnyi időre mekkora a várható (ancipiált) reálgazdasági potenciál növekedés rátája. Ennél nagyobb nem lehet a diszkonttényező számítására használt kamat és legfeljebb kb. +1%/év értékkel lehet nagyobb a beruházás terhéül számított nagytávlati reálkamat. (Mely nagytávlati reálkamat 3%/év értéknél nagy valószínűséggel kisebb.) Bár az "igazságosan" kifejezés nincs konkréten értelmezve, a szövegkörnyezetből „Rawls féle igazságossággal" azonos igazság fogalom adódik. Ez a gyengébb félnek, a nehezebb helyzetűnek játék-elméletileg a "minimum maximum"-ának nyújtását jelenti. A 4. elv is prioritási kérdést rendez, amikor kijelenti, hogy : "A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ELÉRÉSE ÉRDEKÉBEN A KÖRNYEZET-VÉDELEMNEK A FEJLŐDÉSI FOLYAMAT INTEGRÁLT RÉSZÉT KELL ALKOTNIA, ÉS NEM MÉRLEGELHETŐ ATTÓL ELSZIGETELTEN." Vagyis nem létezik olyan az egymással konform " keresztényi igazságossággal" és ""mindenek felett álló" környezetvédelem, amely mellett jelentőségében eltörpül a fenntartható fejlődés, vagy annak bármelyik lényeges szakmai eleme. Vagyis a környezetvédő szakmai sovinizmus - más szakmai sovinizmusokhoz hasonlóan - a fenntartható fejlődés igényével szemben nem érvényesíthető! A környezetvédelem igénye a fenntartható fejlődés elérésével nem lehet ellentétes, hanem a környezetvédelem - más a fenntartható fejlődéshez szükséges szakmai követelményekkel együtt, azokkal integrálódva, harmonizálva - a fenntartható fejlődés elérésének szolgálatában áll. Az emberiség - mint az evolúció szociókulturális rendszere [Csányi1988] - energodinamikai szempontból tipikus diszcipatív struktúra, melynek létezéséhez az exergia kínálati helyzet követelménye nélkülözhetetlenül hozzátartozik. Nem létezhet olyan fajta környezetvédelem - mely sok vonatkozásban maga is diszcipatív, (exergia kínálati helyzetet igénylő) struktúra - mely ezzel ellentétes! A környezetvédelem nem akadályozhatja az exergiával való takarékosságot, már pedig egy megújuló energia forrást a közcélú hasznosítás jogellenes elszabotálásával, folyómeder rombolására kényszeríteni, az exergia pazarlás durva, megengedhetetlen formája és szemben áll a fenntartható fejlődés igényével. A fenntartható fejlődés igényli a megújuló energiaforrások minél nagyobb arányú hasznosítását. (Ezt is szolgálja a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer létesítése) A leggazdaságosabban hasznosítható megújuló
energiaforrások fejlesztése elhanyagolása, és helyette más költségesebb rablógazdálkodás jellegű módok alkalmazása, olyan megengedhetetlen anyagi pazarlás, mely a fenntartható fejlődés anyagi bázisát is rombolja. Egyébként vitatható, hogy egy meg nem újuló energiahordozó rablógazdálkodást jelentő felhasználásán alapuló erőműi fejlesztés és egy megújuló energiahordozó felhasználásán alapuló erőműi fejlesztésével korrekt módon összevethető e?! Szerintem csak annyira, amennyire a rablógazdálkodás és a jó értelemben vett gazdálkodás összehasonlítható. A 8. elv előírja, hogy az államoknak csökkenteniük, illetve kiküszöbölniük kell a termelés és a fogyasztás fenntarthatatlan sémáit és megfelelő demográfiai politikát kell folytatniuk. Ez energetikai szempontból az energiapazarlás felszámolását, az energiatakarékoskodás szorgalmazását és a megújuló energiaforrások nagyobb arányú hasznosítására való törekvést, a szennyezőanyag kibocsátás csökkentését és a tisztító-mentesítő eljárások alkalmazását jelenti. A megfelelő demográfiai politikára - mely kapcsoltban van a 20. elvvel - ott külön részletesen kitérünk! E problémáról Massimo Livi - Bacci A világ népességének rövid története c. műve tájékoztat. A 9. elv előírja az államok együttműködését többek között az endogén kapacitások fejlesztésében is. Erre pozitív iskolapélda lenne a Bős-Nagymaros vízlépcsőcső rendszer létesítése, A negatív példa a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer létesítésnek megakadályozása. A 20. elv kimondja: "A nőknek létfontosságú szerepük van a környezeti gazdálkodásban és a fejlődésben. Ezért részvételük elengedhetetlen a fenntartható fejlődésben." Ha a nőknek a férfiakkal azonos korszerű jogokat biztosítunk, csak ez lehetővé teszi hatékony, a népességszaporodását csökkentő demográfiai politika alkalmazását. A nők emberjogi helyzete, iskolai felkészültsége, magatartása jelentős mértékben meghatározza a demográfiai viszonyokat, ezen belül a népszaporodást. A fejlett országokban a népszaporodás alacsony és fejlett tájpotenciáljuk, több ember eltartását is lehetővé tenné. Ezzel szemben számos fejletlen országban igen magas a népszaporodás és a tájpotenciáljuk ezzel nem tart lépést. A globális konvergencia nagyjából kijelöli, a Föld korlátozott embereltartó képességét. Ezt átlagban úgy kellene figyelembe venni, hogy a jelenleg igen különböző területeken nagyjából azonos népszaporodást - csökkenést lehessen elérni. E téren egyrészt a szegény országok politikusainak, másrészt a muzulmán és katolikus vallásnak vannak teendői. Bár a katolikus nők emberjogi helyzetén is van helyenként javítani való, elsősorban abban van a hiba, hogy - miközben a kánonjog automatikus kiközösítéssel csak az abortuszt bünteti, vagyis az egyház csak az abortuszt tartja égre kiáltó halálos bűnnek, ennek ellenére egyházi befolyásra, számos katolikus hívő a fogamzásgátlás minden módszerét elutasítja. Majdnem teljesen egyet értek az egyház abortusszal kapcsolatos álláspontjával, (szerintem jelentős hátrány nélkül, csak a vis maior jellegű abortusz engedhető meg). Minden egyéb fogamzásgátlási mód elutasítása viszont szerintem, nemcsak téves, hanem globálisan emberi életeket veszélyeztető hatásával (éhínség, forradalmak, háborúk) egyházi szempontból is tömeges halálos bűnt jelent. Például az, hogy Latin-Amerika számos katolikus országában a tájpotenciál fejlődése nem tart lépést a népesség gyarapodással, ez hibás demográfiai politikára is vall, és ez véres forradalmi mozgalmak melegágya. A muzulmán országok többségében - van néhány példaszerű kivétel is - ennél sokkal rosszabb demográfiai helyzet van. A muzulmán fundamentalizmus jogrendszere és joggyakorlata még az ószövetségi törvényeknél is archaikusabb és nem felel meg a politikai és emberi jogok, valamint a gazdasági
és szociális jogok ENSZ előírásainak, ezen túlmenően a nőket a férfiakkal szemben hátrányosan megkülönbözteti. Ezt - külső következményei miatt - ma már nem lehet belügynek tekinteni, a fundamentalista muzulmán világ belső problémáinak, a többi népre már ma negatív kihatásai vannak. (A kereszténységnek nagy szerencséje, hogy egykor Péter és Pál apostolok a 613 szigorú zsidó előírások többségének betartását (a két főparancsolat és a tízparancsolat kivételével) a keresztényektől nem kívánták meg és a zsinatok a követelmények rendszerét értelmezését - katekizmusokismételten felülvizsgálták.) Rendkívül veszélyes az emberiségre az a - fő vonatkozásokban hamis és hazug elképzelés, hogy a fejlett országok magas életszínvonala elsősorban nem, a saját állampolgáraik korszerű, magas szintű hozzáértéséből, hanem a szegény népek kizsákmányolásából származik! A világkereskedelem struktúrájának elemzése egészen mást bizonyít! A gazdag országok elsősorban egymással, a szegény országok másodsorban egymással, a gazdag országok és a szegény országok egymással csak harmadsorban kereskednek. Bármennyire fájdalmas látvány a gazdag és szegény nemzetek közötti óriási anyagi különbségek, ennek okai szerintem elsősorban belsők. Mivel minden nép szereti magát okosnak, jónak, szépnek tartani (köztudomású, hogy az ész van legjobban elosztva az emberek között, kevesen panaszkodnak, hogy nekik kevés jutott) átütő hajlam van arra, hogy minden baj okát másokban keressék és találják meg. Ezzel a tévhittel is csúnyán vissza lehet élni. A piaci fundamentalizmus ideológiáján alapuló globalizáció, - különösen annak valóban kizsákmányoló jellegű finánc kapitalista arculata - iránti jogos utálat, elég lelki alapot szolgáltat e visszaélésekre! Ennek során is tapasztaljuk, hogy a nyelvvel, zászlókkal, és más típusú szimbólumokkal való hazug visszaélés, háborúk és terrorista cselekmények formájában emberek tízezreinek - millióinak halálát okozhatják. Amikor izraelí és amerikai zászlókat égetnek, majd egy öngyilkos merénylő felrobbant egy tömött pizériát, ezt a rossz, értelmetlen terrorcselekményt, más formában, nagyobb léptében is, utánozni lehet, és mint tudjuk, szept. 11.-én ez New-Yorkban meg is történt. A muzulmán nőknek is biztosítani kell, a világ bármelyik férfijével azonos emberi jogokat! Joga van ahhoz, hogy tanuljon és továbbtanuljon, joga van ahhoz, hogy dolgozzon, joga van megválasztani, hogy kihez, mikor megy férjhez, kit mikor hagy el, és kivel létesít nemi kapcsolatot. Joga van eldönteni, hogy akar e gyereket. Mint szülőnek, a férfiakkal azonos, vagy biológiai adottságai miatt különb jogai vannak. Mint szülőnek, a férfiakkal azonos, legfeljebb biológiai adottságai miatt eltérő kötelezettségei vannak. Már csak az egyház és állam szétválasztásának elve miatt is, az, hogy a muzulmán, vagy bármilyen más vallás, mit tekint erkölcsösnek, annak paternalista elven, sem férfiakra, sem nőkre nem lehetnek büntetőjogi kihatásai! Minderre a muzulmán országokat, (a muzulmán és a katolikus vallást) rákényszeríteni nem lehet! Saját belátásukra van bízva, hogy a demográfia helyzetük uralását és magas szintű társadalmi helyzet kialakulását lehetővé tevő jogi-erkölcsi alapokat megteremtik e vagy sem. Ha nem teszik, (és e miatt a muzulmán országokban nem állnak tömegesen rendelkezésre, magasan képzett, önálló döntésre képes egyéniségek) és súlyos társadalmi problémák keletkeznek náluk, csak önmagukat, nem pedig az USA-t vagy általában a keresztényeket hibáztassák! A népszaporodás befolyásolásának eszközei közül megemlítem a következőket: *A hosszabb tanulási idő miatt is bekövetkező, későbbi házasságkötést. *A kötött foglalkozási ágakban (ahonnan a nő nem tud haza szaladgálni
a gyerekhez) a szülőkorú nők nagyobb arányú foglalkoztatását. *Az abortusz kivételével, fogamzásgátló eszközök és eljárások alkalmazását, nem, csak nőknél de férfiaknál is. *A felelősségtudat serkentése céljából, a gyermekekről való szülői gondoskodás elmulasztását és az elmulasztás kísérletének büntetését, közcélú munka végeztetésével is. A 25. elv (szinte VI. Pált zhangozva) a béke, a fejlődés és a környezetvédelem összefüggését és oszthatatlanságát hangsúlyozza. A Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer létesítésnek megakadályozása, mint durva nemzetközi szerződésszegés, ártalmára van a Szlovák - Magyar békés kapcsolatoknak, gátja mindkét ország fenntartható fejlődésének és a valószínűsíthető vonatkozásokban - ilyen az emiatt fellépő fosszilis erőművekből származó szennyező hatás - szűkebb térségen kívül, az egész Föld környezetvédelmét hátrányosan befolyásolja. Kedvezőtlen időjárás esetén, helyenként tömegesen rövidíti meg az emberi életeket. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS FOGALOMRENDSZERÉNEK ÉRVÉNYESÍTÉSE AZ EMBERISÉG TÚLÉLÉSÉT SZOLGÁLJA ÉS EZÉRT JELENT ETIKAI KÖVETELMÉNYT. Olyan bonyolult rendszereknél, mint az ember, vagy az emberiség (mint az evolúció szociokulturális rendszere a "túlélés" fogalma, az "igazság" fogalma helyett áll. Az ember potenciális élettartamának maximális átlagos kihasználásának, az emberiség fennmaradásának hatékony szolgálata jelenti egy - egy cselekmény "igaz", "helyes" voltának mércéjét. Ez nem felfogás dolga! A bonyolult disszipatív evolúciós rendszereknél egyszerűen nincs más mérce.[Csnyi1988] Az "igazság" lokális fogalom, (Plechanov szerint az igazság ebben hasonlít az optimumhoz - mindig konkrét) mely bonyolult valódi diszcipatív rendszerekre átfogóan nem értelmezhető. Bonyolult valódi diszipatív rendszereknél e fogalom kettéválhat helytállóságra és igazságosságra. A helytállóságot - alkalmasságot a túlélés - versenyben - maradás igazolja. Az igazságosság jogi-etikai fogalom mely ma az emberi társadalomra vonatkozik és leginkább abban nem szubjektív, hogy elvileg nem tartalmazhat a természettudományi igazsággal (és annak bonyolult rendszerekben érvényes módosult formájával) valóban szemben álló állítást. Társadalmi szempontból fontos absztrakt igazságosság fogalom a "Rawls féle igazságosság"[33] mely erős párhuzamot mutat az elesettek megsegítését előtérbe helyező "keresztény igazságossággal" Mint említettem bonyolult valódi disszipatív rendszerek módosításának helytállóságát - mindig csak átmenetileg a túlélés - fennmaradás, igazolja. (Amikor az un. "történelmi egyházak" kiemelt megbecsüléséről van szó, szerintem e bonyolult rendszerek túléléssel már igazolt erre való jogosultsága kerül elismerésre.) Az elmúlás, a versenyképtelenség, alkalmatlanság a valóságos bonyolult disszipatív rendszerek módosításának - ceteris paribus - egyedüli falszifikálási módja. Bonyolult valódi disszipatív rendszerek módosításának helytállóságánál - szemben az "igazsággal" - ez a maga a rendszer által elvégzett szelekció, nem pedig az emberi ráció, illetve a szűkebb tudományos közélet dönt. Az evolúciós rendszerekre - ezek is disszipatív struktúrák - vonatkozó ismeretelmélet és tudományos megközelítés magyar alapműve Csányi Vilmostól származik. A "Reális zöldek" fő célja az ökológia tudománya szerinti környezet, fenntartható fejlesztésének, a helyes környezetpolitika támogatása, a Csányi Vilmos féle ártelemben vett "globális konvergencia" kialakulása felé vetető úton.
(Az ökológiai értelemben vett környezet alatt, a Lányi György féle ökológia értelmező szótár "ökológiai miliő" fogalmát értjük. Ebbe a környezetbe az emberi társadalom is beletartozik. Politika alatt az Arisztotelész féle jó értelembe vett politikát értjük, mely egyrészt azzal foglalkozik, hogy mi a "jó emberi élet", másrészt azzal, hogy ezt a "jó emberi életet" milyen intézményi és intézkedési rendszer képes biztosítani. A "Reális zöldek" elutasítanak minden egyoldalú, megközelítést, és a tudatos egyoldalúságot, valamint az érdemi elhallgatást a hazugság egy - egy formájának tekintik.) A "globális konvergencia" időszaka felé vezető úton, az emberi társadalom "ökológiai miliőn belüli" szerepe radikálisan megnőtt. Vagyis: "A bioszféra ma már nem környezte, hanem a társadalomnak integráns része! ... A társadalom és a bioszféra helyén kialakult egy integrált globális komponens rendszer, melynek egyaránt komponensei az emberek, a tárgyak, az ideák, valamint az összes élőlény. A bioszféra spontán szabályozó folyamatait, mesterséges technikai szabályozás váltja fel." A társadalom és a bioszféra helyén kialakult integrált globális komponens rendszerrel - mint "ökológiai miliővel" a Ghimessy László féle értelemben vett "Tájpotenciál" tudománya foglalkozik. Amikor a "Reális zöldek" a környezet fenntartható fejlesztését támogatják, a "Tájpotenciál" fenntartható fejlesztéséről van szó. Említést érdemel hogy a Ghimessy László féle értelemben vett "Tájpotenciál" használati érték jelegű megfelelője, a Milton Friedman féle értelemben vett "gazdasági potenciálnak" Ez azt jelenti, hogy az "ökológiai miliővel" való foglalkozás egyben közgazdaság tudományi kérdés is! Ezek szerint olyan típusú reálgazdaságossági számításokat kell alkalmazni, mellyel a ríói 3. sz. elv: "a ma élő és a jövő nemzedékek fejlődési és környezeti szükségletei igazságosan nyerjenek kielégítést." érvényesülése számszerűsíthető, a gazdaságossági számításokkal való visszaélés leleplezhető. E téren a "piaci fundamentalista" vadkapitalista szemlélet alkalmazhatatlan. "Tájpotenciál" négy fő összetevője: a Táj, a Víz, az Energia és az Ember. Ez egyben körvonalazza, hogy a "Reális zöldek" fő figyelme és tevékenysége mire irányul. A "Tájpotenciállal" való foglalkozás környezetpolitikai tevékenység. Az Európai Unió gyakorlatához hasonlóan a "Reális zöldek" átfogó fogalomnak a "környezet politikát" tekintik. A "környezet védelem" ennek a bázisfogalomnak egyik részhalmaza. A "Reális zöldek" prioritások vonatkozásában a fenntartható fejődés riói 4. sz. elvéhez igazodnak, mely szerint: "A fenntartható fejlődés elérése érdekében a környezetvédelemnek a fejlődési folyamat integrált részét kell alkotnia, és nem mérlegelhető attól elkülönülten." A környezetvédelem egy igen fontos szempont a környezetpolitika részét képező minőségbiztosításon belül, de nem jelent semmiféle önálló szakterületet, vagy tudományos diszciplínát. A "környezetvédelemnek minden tudomány, és szakma s végül is minden emberi tevékenységre ki kell terjednie, s józanésszel nem fogadhatjuk el, hogy egyes személyek - mert sajnos ilyenek is vannak - beképzelhetik maguknak, hogy a tudomány és az ipar minden területén, a fizika, a kémia és biológia minden ágazatában univerzális, mindent tudó szakértők." mondotta volt, - igen helyesen - Dr. Mosonyi Emil akadémikus. Nem mindegy, hogy környezet politikai tevékenységet kiknek az érdekében folytatjuk! A "Reális zöldek" a Fenntartható fejődés riói 1. sz. elvéhez igazodnak, mely szerint: "A fenntartható fejlődés érdekeinek középpontjában az emberi lények állnak. Ők jogosultak a természettel összhangban álló, egészséges és produktív életre." Vagyis a "Reális zöldek" szerint a
fenntartható fejlesztés során emberiség, nem pedig akármi más, érdekei a mértékadók! A "Reális zöldek" elutasítják a "mélyökológiai" szemléletet - és a fenntartható fejődés riói 4. sz. elvének megfelelően - visszautasítják a környezetvédelemnek a fejlődési folyamattól elkülönített mérlegelését. "Reális zöldek" azért is reálisak, mivel tudják, hogy egyrészt a környezet védelemmel érdemben társadalmi munkamegosztás sokféle területén, működő, hozzáértő tervezők, kivitelezők, üzemeltetők, anyagi, jogi felelőségük tudatában foglakoznak, másrészt a kívülálló, önmagukat polihisztornak képzelő, anyagi, jogi felelősség nélküli laikus mozgalmárok - politikusok, a döntéshez szükséges ismeretekkel nem rendelkeznek. A "Reális zöldek" tudomásul veszik azt is, hogy a környezet védelemmel érdemben társadalmi munkamegosztás sokféle területén, működő, tervezőknek, kivitelezőknek, üzemeltetőknek, anyagi, jogi felelőségükön kívül munkaköri felelőségük is van, ezért szemben állhatnak a fenntartható fejlődés érdekeivel. (Annak muzsikálnak aki fizet.) Ezért a tevékenységek jóakaratú társadalmi bírálatára mindig szükség van. Erre szolgálnak, az állami szervek, szakmai tudományos egyesületek és az olyan szakmai igazságra orientált zöld szervezetek is, mint a "Reális zöldek" speciális felkészültségű szakemberei, A jóakaratú bírálat arról ismerhető fel, hogy szakszerű, árnyalt, nem hazug, nem destruktív, nem erőszakos, a feladatok helyes megoldására, nem pedig egy feladat totális megakadályozására törekszik. Utalunk arra, hogy a szakmailag tudatlan mozgalmárok, hazug, destruktív, erőszakos fellépésében szerepe lehet annak, hogy valaki ezért dotálja őket! A tájékoztatáshoz való jog érvényesítése érdekében, a "Reális zöldek" céljuknak tekintik a szakmailag tudatlan mozgalmárok és politikusok, hazug, destruktív, erőszakos fellépése okainak megvilágítását, és az alkalmazott hazudozási és destrukciós módszerek közreadását. A politikusok és média, Bős - Nagymaros ügyben Magyarországon, valamint az atomerőműveket illetően ma is össze-vissza hazudoznak. Mivel e hazugságok a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt rég lelepleződtek, ezért rég kiérdemelték, a : Kártékony, Megátalkodott, "Cégéres hazudozó" címet. A Horn kormány után kivétel nélkül minden magyar kormány semmibe vette a magyar Alkotmány azon előírását(7.2§), hogy meg kell a teremteni a nemzetközi jog és a belső jog összhangját. Ez a Hágai Nemzetközi Bíráságnak az 1977. évi szerződésre vonatkozóan nem történt meg! Vagyis megállapítható, hogy a Horn kormány után kivétel nélkül minden magyar kormány hivatali esküjét megszegte! Különösen visszataszító a környezetvédelmi minisztérium tevékenysége, ahol több helyen számomra jól felismerhetően manapság is a világtörténelem legnagyobb (kőolaj üzleti érdekeket kiszolgáló) korrupciójának vigécei szabadon működnek. Egyes politikában, médiában, és a környezetvédelmi minisztériumban „szakértő” urak abban reménykedtek, hogy nemzet és emberiségellenes ténykedésűkre, az idő majd fátylat borit! A Magyar Tudomány 2006. évi 1. számában megjelent Bárdossy György akadémikus által írt cikk 4. ábrájának közismertsége után erre már nincs reményük. Az általuk erőltetett kártékony útról való letérés szerintem olyan nemzeti érdek, mely szükségszerűen érvényesülni fog. Irodalom Bárdossy György - Lelkesné Fehérvári Györgyi [2006]: Gondolatok és kételyek Földünk szénhidrogén készleteivel kapcsolatban Magyar Tudomány 2006/1 sz. Csányi Vilmos [1988]: Evolúciós rendszerek. Az evolúció általános
elmélete. Gondolat kiadó.(222. old.) B. Eötvös József [1885]: A XIX század uralkodó eszméinek befolyása az államra Ráth Mór k. Jared Diamond [2002]: Háborúk Járványok, Technikák. A társadalom Fátumai Typotex Kiadó Jared Diamond[2007]: Összeomlás. Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez Typotex k. Fejér Levente[1988]:Bős-Nagymaros ügye, környezetvédelem vagy politika DÉMÁSZ Híradó 1988 november. Fejér Levente[2008]:Az 1977. évi Bős-Nagymaros vízlépcső szerződés jogellenes kezelése, mint sorozatos emberhalálozási és anyagi kártevési ok. Milton Friedman [1986]: A monetáris elemzés elméleti váza. (Infláció, munkanélküliség, monetarizmus. Válogatott Tanulmányok) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó (136-139.oldal) Ghimessy László [1984.]: A tájpotenciál. Táj, Víz, Ember, Energia Mezőgazdasági Kiadó F. H. Hayek [1992]: A végzetes önhitség. A szocializmus tévedései, Tankönyvkiadó Jánossy Ferenc [1966]: A gazdasági fejlődés trendvonala és a helyreállítási periódusok Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Juhász - Nagy Pál [1992]: Vázlatok az ökológiai kultúra tematikájához Természet és Környezetvédő Tanárok Egyesülete Lányi György [1998]: Ökológia tényről tényre. Enciklopédia és értelmező szótár Környezet és Fejlődés kiadó.(162. old.) Massimo Livi-Bacci [1999]: A világ népességének rövid története. Osiris k. Konrad Lorenz [1988]: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne IKM k.ű Konrad Lorenz [2000]: A tükör hátoldala. Az emberi megismerés természetrajza. CARTAFILUS k. Kacsó András [2001]: ÚTIJELENTÉS az EUROELECTRIC WG Market Regulation & System Tariffs Munkabizottság utazásáról az Amerikai Egyesült Államokban 2001. március 26-30. T. H. Malthus : Tanulmány a népesedés törvényéről (Népesség robbanás okai) Kriterion k. 1982. Neumann János [1965]: Válogatott előadások és tanulmányok: (A társasjátékok elméletéhez 1926., Az általános gazdasági egyensúly egy modellje 1932., Túlélhetjük e a technikát 1955.) Közgazdasági és Jogi Kiadó Karl R. Popper [1997]: A tudományos kutatás logikája EURÓPA k. John Rawls [1997]: Az igazságosság elmélete OSIRIS k. Sántha Attila [1993]: Környezet gazdálkodás Akadémia kiadó.(II. Melléklet 136.old.) Amartya Sen [2003]: A fejlődés, mint szabadság EURÓPA k.
Simon Ferenc. [1994]: A filozófia alapproblémái I. Általános ontológia JATEPres Herbert A. Simon [1982]: Korlátozott racionalitás Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó George J. Stigler [1989]: Piac és állami szabályozás. De Gestibus Non Est Dispudtandum (1977) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Tomka Miklós - Goják János [1993]: Az Egyház társadalmi tanítása (dokumentum gyűjtemény) Szent István Társulat k.