A szlovák nyelv használata Pozsonyban a században

A szlovák nyelv használata Pozsonyban a 17–18. században

A szlovákok által lakott területek 17–18. századi nyelvi helyzetére nagy hatással voltak a többnemzetiségű magyar állam gazdasági, társadalmi és politikai viszonyai. Sajátos módon jelentkezett ez a hatás Pozsony− ban. 1526, főként azonban Buda török elfoglalása után lényegesen meg− változott a társadalmi helyzet a városban. Mind társadalmi, mind pedig nemzetiségi tekintetben megváltozott a városi lakosság összetétele. Po− zsony Magyarország fővárosa, két központi hivatal és a magyar ország− gyűlés székhelye lett. Aránylag biztonságos erődítménnyel rendelkezett, s így a tágabb hátországgal együtt menedéket tudott nyújtani a déli – magyar és horvát – területekről menekülőknek. Pozsonyban a szlovák lakosság természetes betelepülése is megfigyelhető, illetve a 17. század elejétől néhány hullámban cseh exulánsok, az osztrák területekről vallá− si üldöztetést szenvedett protestánsok is érkeztek. A lakosság számának növekedését nemcsak a város érezte: a betelepülés következtében bené− pesült Pozsony tágabb környéke is. Új kolonizációs hullámról beszélhe− tünk, amelynek során különböző származású, nemzetiségű és szociális hátterű lakosság érkezett a városba.1 A régi pozsonyi szlovák lakosság tehát a közvetlen környékről, illetve a távolabbi közép− és dél−szlováki− ai területről származó új szlovák népességgel gyarapodott. A szlovákok a török elől menekülve nemcsak Pozsonyban, hanem a Kis−Kárpátokon túli, ún. hegyentúli területen is letelepedtek. Az újonnan érkezők a váro− si középréteghez, illetve a szegények sorába tartoztak, voltak azonban

közöttük a Pozsony környéki falvakban élő jobbágyok is.2 E történelmi bevezető célja az volt, hogy rámutassunk: Pozsonyban és környékén a szlovák népesség csak a 17. század folyamán kezd erőteljesebben meg− nyilvánulni. Az addig többségben levő német és magyar lakosság mel− lett a szlovák is megjelenik, s ettől az időszaktól válik Pozsony a néme− tek, a magyarok és a szlovákok lakta többnemzetiségű várossá, amely− ben még további nemzetiségek és vallások képviselőit is megtaláljuk (így például csehek, horvátok, cigányok, zsidók stb.). A 18. században Pozsony gazdag kulturális tradíciókkal rendelkező városként az akkor induló és Anton Bernoláknak, a szlovák irodalmi nyelv első kodifikátorának nevével fémjelzett mozgalomban kicsúcso− sodó szlovák nemzeti mozgalom központja lesz, amelynek kezdetei ki− zárólag Pozsonyhoz kötődnek. II. József támogatta a függetlenségi illú− ziókat és a saját nemzeti nyelv használatára való törekvést, ami főként a nemzeti öntudatosodásban nyilvánult meg. A szlovák nemzeti ébredés első szakaszában nemcsak Pozsony vonatkozásában, hanem általában szlovák viszonylatban a legnagyobb szerepet a pozsonyi generális sze− minárium játszotta. II. József fontos radikális egyházi reformjai közé tartozik a papnevelő szeminárium megalapítása, amely 1784−ben a vár− ban kezdte meg működését. Az egységes hazai irodalmi nyelv bevezeté− se már Bernolák fellépése előtt sürgető igényként merült föl. Az 1787. év a szlovák történelemben mérföldkőnek számít, ugyanis ebben az év− ben került sor az önálló szlovák irodalmi nyelv kodifikálására. 3 A tanulmányban azonban az irodalmi nyelv kodifikálása előtti idő− szakkal, tehát a 17–18. századdal foglalkozunk. Már röviden felvázol− tuk a 18. századig terjedő időszak történelmi hátterét. Mielőtt azonban rátérnénk a pozsonyi nyelvi helyzet elemzésére, a mai Szlovákia terüle− tén található városok általános nyelvi helyzetét tekintjük át. E városok életében a szlovák népesség már a 14. és 15. században jelentős szerepet játszik, a városi iratok nyelvében azonban ez a tény nem jelenik meg megfelelő mértékben. Egyrészt Magyarországon a hivatalos nyelv szerepét a latin töltötte be, másrészt a városok többségében, a fon− tos kereskedelmi és kézműves központokban gazdaságilag és politikai− társadalmi szempontból is a kiváltságokkal rendelkező német réteg volt túlsúlyban. A 15. századból bizonyos számú cseh nyelvű, szlovakizmu−

1

2

JANA SKLADANÁ


Horváth, Vladimír – Lehotská, Darina – Pleva, Ján et al.: Dejiny Bratislavy [Po− zsony története]. Bratislava, 1982, 113.

230

3

Horváth, 1982, 115. Horváth, 1982, 139. és tovább.

231

Jana Skladaná

sokat tartalmazó iratot ismerünk. A legjelentősebb 15. századi nyelvem− lék a zsolnai városkönyv, amely 1451−től tartalmaz szlovakizált cseh nyel− vű feljegyzéseket, valamint az 1473−as magdeburgi városjog szlovák for− dítása is megtalálható benne.4 A 16. század folyamán szaporodnak a szlo− vák nyelvű iratok. Ebben az időszakban a szlovákok számos város vezető testületeibe bekerültek, e helyeken tehát a városi könyvekben a bejegy− zések szlovákul is íródtak. Ez a „szlovákosodási” folyamat, a különböző típusú városi szövegekben, iratokban a szlovák nyelv fokozatos térnye− rése nem mindenütt történik egyformán és azonos intenzitással. A mai kelet−szlovákiai részen fekvő (Kassa, Eperjes, Bártfa, Kisszeben, Lőcse, Késmárk – az akkori Abaúj, Szepes és Sáros megyékben) és a mai kö− zép−szlovákiai területeken található jelentősebb városokban (Beszterce− bánya, Selmecbánya, Körmöcbánya – az akkori Hont, Zólyom és Nóg− rád megyékben) nagyon sokáig – még a 18. században is – a városi köny− vekben és egyéb iratokban az egyetemes latin mellett továbbra is a német nyelv érvényesült. A mai észak− és nyugat−szlovákiai, valamint a gömöri városokban azonban már a 16. századtól jelen van a szlovák nyelv a vá− rosigazgatásban és az ügyiratokban (e városok közé tartoztak: Liptószent− miklós, Rózsahegy, Németlipcse, Szielnica, Tarnóc, Trencsén, Bán, Nagy− szombat, Csetnek, Jolsva, Zólyom, Korpona, Bakabánya, Libetbánya, Zólyomlipcse, Breznóbánya, Pónik stb.). Egyes esetekben szlovákul íród− nak a városkönyvek és a bírósági jegyzőkönyvek, bár ezekben az iratok− ban is érvényesül kisebb−nagyobb mértékben a latin.5 A 16. századtól a szlovák nyelvterületen a helyi regionális beszélt nyel− vi úzusra és a helyi nyelvjárásokra épülve különböző művelt nyelvvál− tozatok kezdenek kialakulni, amelyeket azonban több−kevesebb mérték− ben befolyásolt a 15. századi szlovák írásbeliség nyelve, a cseh nyelv. E nyelvváltozatokban megfigyelhető a latin, bizonyos mértékben a német és a magyar, illetve egyéb nyelvek hatása. Az irodalmi nyelv Bernolák általi kodifikációját megelőző időszak szlovák nyelvű kéziratos és nyom− tatott szövegeinek nyelvi jellege arra utal, hogy területünk nyelvi hely−


zete különösen bonyolult volt.6 A nyelv fejlődésére serkentően hatott a városok gyarapodása, ugyanis ezekben összpontosultak a világi és egy− házi jogi, közigazgatási és oktatási intézmények. A jog, a közigazgatás és a művelődés koncentrálódásán túl a városfejlődéssel a városi lakos− ság kétféle szociális differenciálódása is együtt járt. Egyrészt elkülönült egymástól a város és a vidék, a kézművesipar és a mezőgazdaság s az ezekhez kapcsolódó életmód, másrészt pedig eltérő nyelvi eszközök ak− tivizálódását figyelhetjük meg. Ebben nemcsak a városi és a vidéki élet különbsége tükröződik, hanem a városi lakosság belső differenciálódá− sa is. Míg a vidéki lakosság esetében a vidéki életmóddal (mezei munka, mezőgazdasági termények feldolgozása, legeltetés) kapcsolatos nyelvi elemek alkották az aktív szókincset, a sokszínű városi élet a szókészlet− nek sokkal szélesebb rétegeit aktivizálta. A nyelv alapvető kommunika− tív szerepén túl a hazai környezetben is megjelennek a magasabb társa− dalmi funkciókhoz kapcsolódó műfajok. Az irodalmi nyelv kialakulását megelőző időszak művelt nyelvváltozatainak szókészletében a kezde− tektől fogva jelentkezik a városi lakosság társadalmi rétegzettsége és foglalkozási összetétele. A városi környezetben a szlovák nyelv sajátos változata, az ún. városi nyelv alakult ki, amelynek lexikális rétegébe hazai és idegen eredetű kézművesipari és kereskedelmi szakkifejezések is beletartoztak. A cverna (< ném. Zwirn, mai szl. közny. niť ’cérna, fonal’), handel (< ném. Handel, szl. közny. obchod ’üzlet’), hámrik (< ném. Hammer, szl. közny. kladivo ’kalapács’), láda (< ném. Lade, szl. közny. debna ’láda’), ponk (< ném. Bank, szl. közny. hoblica ’gyalu− pad’), šlosiar (< ném. Schlosser, szl. közny. zámočník ’lakatos’) típusú szavak a főként a városokban összpontosuló kézművesiparra jellemző− ek. Az irodalmi nyelv kodifikálását megelőző időszakban kialakuló művelt nyelvváltozatok fejlődését a kézműveseknek, iparosoknak céhek− be és konfraternitásokba, testvériségekbe tömörülése is elősegítette. 7

6 4

5

Doruľa, Ján: Používanie slovenského jazyka v mestách v 15. – 18. storočí [ A szlo− vák nyelv használata a városokban a 12–18. században]. In Marsina, Richard (ed.) Národnostný vývoj miest na Slovensku do roku 1918. K 900. výročiu vydania výsad pre žilinských Slovákov. Martin, 1984, 163; Doruľa, Ján: Slováci v dejinách jazykových vzťahov [A szlovákok a nyelvi kapcsolatok történetében]. Bratislava, 1977, 35. Doruľa, 1984, 163. és tovább.

232

7

Majtán, Milan: Jazyková situácia na Slovensku v 17. storočí a jazyk Pilárikovho diela Sors Pilarikiana [A nyelvhelyzet Szlovákiában a 17. században és Pilárik Sors Pilarikiana művének nyelve]. In Štefan Pilárik bard slovenskej barokovej literatúry. Bratislava–Zvolen, 1994, 41. Žigo, Pavol: Podiel mesta na formovaní kultúrnych predspisovných útvarov [A város szerepe a kodifikáció előtti művelt nyelvváltozatok kialakulásában]. In Ondrejovič, S. (ed.) Mesto a jeho jazyk. Sociolingvistica Slovaca 5 (2000) 118. és tovább.

233

Jana Skladaná

Az említett művelt nyelvváltozatok jellemző jegye a kodifikálatlan− ság. A művelt nyelv nem egységes, használati területe sem azonos. Fo− kozatosan azonban olyan, tudatosan alakított, nyelvjárások feletti nyelv− változattá válik, amelynek egyes jegyei az egész szlovák nyelvterületen közösek, mások esetében azonban az egyes szlovák nyelvjárások hatása jelentkezik, ennek következtében tehát az említett művelt nyelvválto− zatnak nyugat−szlovákiai, közép−szlovákiai és kelet−szlovákiai varián− sáról beszélhetünk. A nyelvjárások a városokban beszélt művelt nyelv− változatra is hatottak. A legelterjedtebb a nyugat−szlovákiai variáns volt, amelynek hatása a nyugat−szlovákiai nyelvjárásterületen túl egyéb régi− ókra is kiterjedt. E nyugat−szlovákiai művelt regionális nyelvváltozat nyelvtanának és helyesírásának rögzítésére tettek kísérletet a 18. század második felében a Vöröskolostorban működő kamalduli szerzetesek: a latin–szlovák ún. Kamalduli szótáruk előszavában egy rövid nyelvtant is közölnek. Ha a 16. századi és az utána következő időszak szlovák nyelvének műveléséről kívánunk beszélni, nem elegendő saját nemzetünk és nyel− vünk történetéből kiindulni. A szlovák nemzet és nyelv akkori helyzetét európai összefüggésekben kell értelmeznünk, ugyanis nem éltünk elszi− getelten, és az európai társadalmi és kulturális folyamatok a mi terüle− tünkön is visszhangra találtak. Az európai nemzeteknél már a 14. szá− zadtól, esetleg már korábban jelentkezik az erőteljesebb nemzeti öntu− datosodás. Ugyanakkor a 14. század a humanizmus és a reneszánsz megjelenésének az időszaka, az a korszak, amikor a kultúra és a művé− szetek területén alapvető fordulat következik be, bár a korábbi gótikával és a későbbi barokkal az összefüggés nyilvánvaló.8 Tájaink az új európai kulturális áramlatokba késve, érezhetőbben csak a 16. század közepétől kapcsolódtak be. A szlovák polgárság és kisne− messég kialakulásával és helyzetének megszilárdulásával összefüggés− ben a 13–14. században már megfigyelhető a szlovák nemzetiség for− málódása.9 Ebben az időszakban a szlovák nyelv beszélt változatában 8

9

Hamada, Milan: Zrod slovenskej kultúry [A szlovák kultúra születése]. Bratislava, 1995, 8; Skladaná, Jana: Kultivovanie predspisovnej slovenčiny od 16. storočia [A kodifikáció előtti szlovák nyelv művelése a 16. századtól]. Zborník Filozofickej fakulty Univerzity Komenského. Philologica XLV (1997), 84. Pauliny, Eugen: Dejiny spisovnej slovenčiny [A szlovák irodalmi nyelv történe− te]. Bratislava, 1966, 14.

234


már létezett. A mai szlovák nyelvjárások szerkezete az ősszláv nyelvál− lapottól a 16. század végéig tartó folyamatos fejlődés eredményeként alakult ki: a 16. század végén a szlovák nyelvjárások lényegében olyan formában léteztek, ahogyan ma ismerjük őket.10 A legrégibb időszakok− ból, tehát a 15. század előttről nem maradt fenn összefüggő szlovák szö− veg, ám a latin szövegekben a 10. századtól előforduló szlovák tulajdon− nevek, főként helynevek ezt támasztják alá. Egyúttal ez a tény arra is bizonyíték, hogy a 13–14. század a korábbi nyelvi helyzetre „épül rá”. Az említett 1763−as Kamalduli szótár nyelvét a nyugat−szlovákiai mű− velt regionális nyelvváltozatként jellemezhetjük. Tény az, hogy ez a nyelv és 16. századi első előfordulásai nem jellemezhetőek egységes nyelv− változatként. Eugen Pauliny11 a nyelvváltozat legjellegzetesebb jegyé− nek a cseh nyelvtől való jelentős eltéréseket tartja. Ezek közé tartozik a ř hiánya, az e használata az ě, az u használata az au (ou) helyett; a fel− sőfok jelében a naj− előtag a nej− helyett, a jelen idő egyes szám első személyének −m ragja (pujdem ’megyek’), valamint a múlt időben az −l morféma használata (mohol, premohol ’lehetett’). A szókészletben is erős szlovakizáció jelentkezik, ilyen pl. cesta ’út’ a stezka helyett. A nyugat− szlovákiai művelt regionális nyelvváltozat bizonyos értelemben már egy− fajta egységesülő nemzeti nyelvet képviselt, amely a legváltozatosabb funkciókban és területeken volt használatos, mégpedig a nyugat−szlová− kiai régión kívül is. A szlovák nyelvemlékekben esetlegesen és rend− szertelenül megjelenő jegyek (ezek némelyikét már megemlítettük) he− lye a nyelvváltozaton belül fokozatosan megszilárdul és állandósul, újabb jegyek társulnak hozzájuk. Mindez nyelvünknek a mai szlovák nyelv irányába mutató természetes fejlődéséről tanúskodik. Továbbra is meg− maradnak azonban egyes, a csehvel azonos jegyek, főleg olyanok, ame− lyek a nyugat−szlovákiai nyelvjárások déli változatainak egy részéből (elsősorban a Szakolca körüliekből és a hegyentúliakból) megerősítést kaptak.12 Ami a cseh nyelv hatását illeti, ennek egy sajátos esetéről be− szélhetünk. A cseh nyelv Szlovákiában fontos szerepet töltött be, s a 15– 18. században többé−kevésbé minden írott szövegre hatott. A közép− vagy a kelet−szlovákiai környezetből származó szövegekben előforduló cseh 10

11 12

Krajčovič, Rudolf: Vývin slovenského jazyka a dialektológia [A szlovák nyelv fejlődése és dialektológia]. Bratislava, 1988, 5. Pauliny 1983. Pauliny 1983, 144. és tovább.

235

Jana Skladaná

elemek „igazi” cseh nyelvi elemeknek minősíthetők, bár közülük né− hány a nyugat−szlovákiai művelt regionális nyelvváltozatba is bekerült. A hegyentúli területről származó nyelvemlékek esetében (ilyenek pél− dául a szakolcai Paulín Bajan prédikációi a 18. századból) kérdéses, hogy ezeket a jelenségeket cseh nyelvi elemnek minősítsük−e, ugyanis szá− mos közülük a morva nyelvjárásokkal érintkező hegyentúli nyelvjárás− okban is létezik. Így a pro igekötő és elöljáró a hegyentúli nyelvjárások− ra is jellemző, ezért az említett prédikációkban való előfordulásukat nem kell a cseh nyelv hatásának tulajdonítani. Hasonlóképpen a zrcadlo (szl. közny. zrkadlo ’tükör’) szóalak is csak a hegyentúli nyelvjárásokban for− dul elő. Számos cseh nyelvi elemet tehát nem kell okvetlenül csehnek minősítenünk, hanem szlovák nyelvjárási jelenségként is értékelhetjük.13 Külön megítélés alá esik a cseh nyelv használata a szlovák evangéliku− soknál: a cseh nyelv használata ebben az esetben is csak egy szűk terü− letre korlátozódott, a cseh az evangélikusoknál sem vált a mindennapi szóbeli kapcsolattartás nyelvévé. Néhány ún. biblizmus azonban beke− rülhetett a szlovák nyelvjárásokba, mégpedig annál az oknál fogva, hogy a szlovák evangélikusoknál a cseh nyelv a liturgia nyelve volt.14 A cseh nyelv – amely Szlovákiába már „kész”, kodifikált irodalmi nyelvként került – szlovák környezetben a szlovák nyelv hatására a 16. századtól sajátos fejlődésen ment keresztül. A cseh nyelv szlovakizálá− sának mértéke az írnokoktól, műveltségüktől, cseh nyelvismeretük szint− jétől függött. Az írnokok azonban rendszerint arra a hagyományra tá− maszkodtak, amely Szlovákiában a cseh nyelv használatával kapcsolat− ban kialakult. A szlovákoknál ebben az időben a cseh nyelv, akárcsak a latin, elsősorban az írott szövegek nyelve volt. Ha a szlovák kontex− tusban előforduló idegen elem előfordulását értékelni kívánjuk, el kell egymástól különítenünk ez idegen elem véletlenszerű és rendszertelen használatát azoktól az esetektől, amikor az idegen eredetű szó már való− ban meghonosodott a szlovákban. Az ilyen elemzés okvetlenül megkí− 13

14

Skladaná, Jana: Jazyk kázní Paulína Bajana [Palulín Bajan prédikációinak nyel− ve]. In Kačic, Ladislav (ed.) P. P. Bajan OFM (1721 − 1792) a slovenská hudba, literatúra a jazyk. Zborník referátov z konferencie konanej v Skalici v dňoch 23. – 25. 6. 1992. Bratislava, 1992. Doruľa, Ján: O češtine na Slovensku v 16. a 17. storočí a o vývine slovenskej slovnej zásoby [A cseh nyelvről Szlovákiában a 16 – 17. században és a szlovák szókészlet fejlődéséről]. Slavica Slovaca 2, 1(1967), 23–35; 4, 364–378. – Erről különösen a 24. oldalon.

236


vánja, hogy alaposan megvizsgáljuk a bizonyos fajta szlovákiai eredetű iratokban egy adott korszakban használt nyelvek funkcióját, használati körét és a szlovák nyelvhez való viszonyát (vonatkozik ez a cseh, a la− tin, a magyar, a német, esetleg egyéb nyelvekre). Az ilyen vizsgálathoz mindenképpen ismernünk kell a szlovák nyelvjárások helyzetét, tájéko− zottnak kell lennünk a szlovák történeti dialektológiában, sőt az érintett nyelvekre jellemző helyzetet is figyelembe kell vennünk.15 A szlovák nemzeti nyelven belül kialakult művelt regionális nyelv− változatokat a magasabb társadalmi és kulturális szférában használható, érthető kommunikációs eszköz iránti társadalmi igény hozta létre egy olyan korszakban, amikor Szlovákiában az irodalmi nyelv funkcióját a latin, a cseh, esetleg más nyelvek töltötték be. A 17–18. századi Pozsony nyelvi helyzetének elemzése bizonyos sa− játosságokra mutat rá, ugyanis Pozsony több nemzetiség és több vallás városa volt. Ez a tény a nyelvi helyzetben, a nyelvhasználatban is meg− mutatkozott. A nyelvemlékekben a szlovák nyelv jelenléte nem volt meghatározó, éppen ellenkezőleg: a fennmaradt iratok arról tanúskod− nak, hogy más szlovákiai városokkal összevetve itt jóval kevesebb szerep− hez jutott a szlovák nyelv. Ami a forrásokat illeti, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltár (a volt Szlovák Állami Központi Levéltár) anyagából indultunk ki. Az anyag mikrofilmen, fénymásolatban, illetve átírásban a Szlovák Tudományos Akadémia Ľudovít Štúr Nyelvtudományi Inté− zetében is megtalálható. Továbbá alaposan áttanulmányoztuk a Belügy− minisztérium igazgatása alá tartozó Pozsony Városi Levéltárban elhe− lyezett, az 1564–1859 között keletkezett oklevelek és levelek jegyzékét tartalmazó kétkötetes publikációt.16 Ezek közül egyetlen, szlovákul írt dokumentumot sem találtunk. Az adott időszakból származó oklevelek és levelek latinul, németül és magyarul íródtak. A városi levéltár anya− gából azonban felhasználtuk az ún. Slavica levéltári fondot, amelyből számos nyelvemlék, illetve annak fénymásolata a Szlovák Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében van elhelyezve. 15 16

Doruľa, 1967, 375. és tovább. Inventár listín a listov. 18. Mesto Bratislava III. 1564–1615 [Oklevelek és leve− lek jegyzéke. 18. Pozsony város 1564–1615]. In Horváth, Vladimír: Inventáre a katalógy fondu okresných archívov na Slovensku. Bratislava, 1967; Inventár listín a listov. 19. Mesto Bratislava IV. 1616–1859 [Oklevelek és levelek jegyzé− ke. 18. Pozsony város 1616–1859]. In Horváth 1967.

237

Jana Skladaná

A pozsonyi eredetű szlovák nyelvemlékek nyelvét meglehetősen ne− héz jellemezni, ugyanis a pozsonyi szlovák lakosság vegyes összetétele a nyelvben is megnyilvánult. Ennek ellenére megállapítható, hogy az említett nyelvemlékek többsége a nyugat−szlovákiai művelt regionális nyelvváltozatban íródott, bár egyes szövegekben más nyelvjárások ha− tása is megfigyelhető. A hangtani jelenségekkel kapcsolatban megállapítható, hogy a szö− vegekben az esetek többségében nem fordulnak elő kettőshangzók, aho− gyan az a legtöbb nyugat−szlovákiai nyelvjárásra (főként a Nagyszombat környékire és a hegyentúlira) jellemző, például: zehrálo (1729; szl. közny. zohrialo ’felmelegít’), ditkam (1667; szl. közny. dietkam ’kisgyerme− keknek’), čžastku (1662; szl. közny. čiastku ’részt’), nerozumim (1667; szl. közny. nerozumiem ’nem értem’), s wuly (1667; szl. közny. s vôľou ’akarattal’), zadam (1667; szl. közny. žiadam ’kérem’), znamenj (17. század; szl. közny. znamenie ’jel’), poradne (17. század; szl. közny. poriadne ’rendesen’), djry (1776; szl. közny. diery ’lyukak’), čistjcy (1776; szl. közny. čistiaci ’tisztító’), swatostam (1749; szl. közny. svia− tostiam ’szentségeknek’). A kettőshangzók szórványos előfordulására néhány példa: se s ny posmialy (1646; szl. közny. vysmiali sa z nej ’ki− nevették’), wiem toho dobre (1646; szl. közny. viem to dobre ’jól tu− dom’), Wasim Milostyam (1699; szl. közny. Vašim Milostiam ’fenségei− teknek’), perowych ssyat na sedem postely (1667; szl. közny. posteľnej bielizne na sedem postelí ’hét ágyra való ágynemű’), muože (1618; szl. közny. môže ’lehet’), prypadnostyach (1738; szl. közny. prípadnostiach ’esetlegesség’). Van adatunk a ď helyett előforduló dź−re is: rydzyl (1667; szl. közny. riadil ’vezette’). Nyugat−szlovákiai nyelvjárási jelenségnek minősíthetők az alábbi formák: wybehel (1681; szl. közny. vybehol ’ki− futott’), nemohel (1699; szl. közny. nemohol ’nem tudott’), moselj (1741; szl. közny. museli ’kellett’). Találtunk példát a hegyentúli nyelvjárások− ban megfigyelhető j−sítésre (jotáció) is, például wjenowala sem (1662; szl. közny. venovala som ’ajándékoztam’). A kettőshangzókon kívül néhány egyéb közép−szlovákiai elemet is azonosítottunk; ilyen például a hímnemű főnevek egyes szám instru− mentálisi esetében az −om esetrag, pl. s pokogom (1667; szl. közny. s po− kojom ’nyugalommal’), s zloczyncom (1626; szl. közny. so zločincom ’a gonosztevővel’); a nőnemű főnevek ugyanazon alakjában az −ou eset− rag, pl. z zahradkou (1667; so záhradkou ’kerttel’); a semleges nemű főnevek többes nominativusában előfordult az −ia esetrag, pl. zdrawja 238


(1646, szl. közny. zdravie ’egészség’). Azok a sajátosan cseh elemek, amelyek a nyugat−szlovákiai, jelesen a hegyentúli nyelvjárásra nem jel− lemzőek, a vizsgált szövegekben aránylag ritkán bukkannak fel – annak ellenére, hogy a cseh nyelv a kodifikáció előtt kialakult művelt nyelvvál− tozatok részét képezte. Például: ohřebelce (1776; cseh ohřebelce, szl. česadlo ’vakarókefe’), psanj (1681; cseh psaní, szl. list ’levél’), dekugi (1662; cseh děkují, szl. ďakujem ’köszönöm’), gegjch (1662; cseh jejich, szl. ich ’övék’), wymysslene (1681; cseh vymyšlené, szl. vymyslené ’ki− talált’), nynegssymu (1667; cseh nynějšímu, szl. terajšiemu ’mai/nak/’). Gyakran egy szövegen belül ugyanaz a lexéma két formában is előfor− dul, pl.: dite–dita (1749; a dieťa semleges nemű főnév többes szám no− minativusi alakja, a mai szlovákban: deti ’gyerekek’), magstry–mystry (1738; a majster hímnemű főnév többes szám nominativusi alakja, a mai szlovákban: majstri ’mesterek’), prátelj–prítele (1603; a priateľ hímne− mű főnév többes szám nominativusi alakja, a mai szlovákban: priatelia ’barátok’). A nyelvjárási szavak (valódi tájszavak) közül említhetjük a kö− vetkezőket: ssenkowala (1681; szl. közny. nalievala, čapovala ’italt csa− polt, mért’), na rynku prodáwal (1738; szl. közny. na trhu predával ’a pi− acon árult’). Nagy számban adatolhatók a más nyelvekből származó sza− vak is, ami a kodifikáció előtt kialakult művelt nyelvváltozatok esetében tipikusnak mondható, például a latinból remedia prawne (1662; < re− medium juridicum, szl. právne prostriedky ’jogi eszközök’), reuers (1663, < reversus, szl. vrátený ’viszaadott’), komisar (1738; < commissarius, szl. komisár, povereník ’megbízott’), prioritatem (1663; < prioritas, szl. priorita ’prioritás’), a németből trinkgelt (1655; < Trinkgeld, szl. prepitné, obslužné ’borravaló’), fyrhangh (1667; < Vorhang, szl. záclona ’füg− göny’), mantl (1667; < Mantel, szl. kabát, plášť, ’kabát, köpeny’), ssma− kugu (1741; < schmacken, szl. chutit ’ízlik’), zmerkowala (1749; < mer− ken, szl. zbadať ’észrevesz’), ffertal (1738; < Viertel, szl. štvrtina ’fer− tály, negyed’), de a magyarból is, pl. z robotu gombarsku (1738; szl. közny. gombikárska práca ’gombkötő mesterség’). A kodifikálás előtti időszakból származó nyelvemlékek kapcsán – akár városi, akár vidéki környezetben keletkeztek – csak a források nyelvé− ről beszélhetünk, az adott időszak nyelvi helyzetét csak megközelítőleg rekonstruálhatjuk.17 A pozsonyi helyzet még bonyolultabb, ugyanis több− nemzetiségű város volt kevés fennmaradt szlovák nyelvemlékkel, s eze− 17

Žigo 2000, 123.

239

Jana Skladaná

ken belül sincsenek képviselve azok a műfajok, amelyek alapján a min− dennapi életet, a mindennapi nyelvhasználatot megismerhetnénk. Amint említettük, a 15. századi szlovák nyelvemlékek gyakran a 13–14. századi, sőt a korábbi nyelvállapotot tükrözték, így lehetséges, hogy a régi Po− zsony nyelvét részletesen feldolgozó Konštantín Palkovič kutatási ered− ményei18 legalább részben a régebbi nyelvállapotra is érvényesek. Palko− vič megállapítja, hogy 1918 előtt Pozsony háromnyelvű német–szlovák– magyar város volt, ahol három nemzet élt egymás mellett, mindegyiknek megvoltak a saját egyesületeik, sajtójuk és művelődési intézményeik. Háromnyelvű, szlovák–magyar–német újságok is megjelentek. A szlo− vák nyelv ily módon két idegen nyelvvel élt állandó kapcsolatban. A ré− gi pozsonyi szlovákok együtt éltek a németekkel és a magyarokkal, kap− csolatban álltak a hegyentúli nyelvjárást beszélőkkel és a horvátokkal. A városban teljes háromnyelvűség uralkodott, minden lakos beszélte mind a három nyelvet. A városban beszélt nyelvek – elsősorban a né− met, de a magyar is – a városi szlovákság nyelvében bizonyosan nyo− mokat hagytak, mégpedig egyrészt az általános szókészletben, másrészt pedig a városrészek megnevezésében és a dűlőnevekben.19 Tanulmányá− ban Palkovič megemlít néhány témakört, ezek kapcsán gazdag példa− anyagot idéz. Az általa felhozott példák közül többről feltételezhető, hogy Pozsonyban a szlovák nyelv fejlődésének korábbi időszakában is hasz− nálatban voltak, bár valószínűleg csak a beszélt nyelvben. Ide tartoznak például egyes ma már elavult szavak az öltözködés témaköréből (šircla ’kötény’, štíble ’csizma ’, štraffák ’keménykalap’), továbbá ételnevek és az étkezéssel kapcsolatos szavak (štricla ’hosszúkás kenyér’, šmalc ’disz− nózsír’, lepeň ’lepény’, nešpor ’uzsonna’). Palkovič ezenkívül számos további kifejezést említ a kereskedelem és a kézműipar, a városra jel− lemző jelenségek, foglalkozások stb. területéről. Végezetül két, a 17. és a 18. századból származó szövegből közlünk mutatványokat.

18

19

Palkovič, Konštantín: Reč starej Bratislavy [A régi Pozsony nyelve]. Slovenská reč 57, 6 (1992) 351– 360. Palkovič 1992, 351. és tovább.

240


A pozsonyi vargák céhének céhszabályzata 1738−ból (részlet): Articulus 1−mus Ponewadž sam Pan Buch gednemu každemu čloweku nawesty dawa, prawyce: Hledegte negprwe kralowstwy nebeskeho a sprawedlnosty geho, a tak wsseczky weczy budu wam prydane, s teg pryčyny pre doswedčeny sweho krestanstwa každy geden gak myster, tak y towaryss bude podlužen pylne a bedlywe do chramu božyho každu nedely, každy swatek prychaze− ty, služby božy wykonawaty, obzlasstne pak na den s. Marka a Božyho tela, wedle gych obyčege a ustanoweny na processiu ze zastawu swogu wssetcy wespolek gyt. Gestlyže by pak tuto krestansku powynost a powolany bez gysteg a newyhnutedlneg pryčyny ngektery s nych za− messkal a pryčynu dostatečnu k wymluweny by dat nemohel, ten a takowy powynen bude za pokutu a sstraffunek na chram božy geden par dostateč− nych woskowych swgecz, do czechu pak geden ffunt wosku dat a položyt. [1. cikk Mivel az Úristen minden embernek azt tanácsolja, mondván: Keressétek először a mennyei királyságot és annak igazságosságát, és így megkap− tok minden dolgot, ezért keresztény hitetek bizonyítékaként minden egyes személy, akár mester, akár mesterlegény, köteles minden vasárnap, min− den ünnepnap az isten házába szorgalmasan járni, isteni szolgálatot vé− gezni, főként szent Márk és Krisztus teste napján, szokásaik szerint a kör− menetben mindegyikük saját zászló alatt közösen vonulni. Ha ezt a ke− resztény kötelességet valamilyen ok miatt valamelyikük elmulasztaná, és utóbb megfelelően nem igazolja magát, büntetésként köteles az isten házába egy pár viaszgyertyát és a céhnek egy font viaszt adni.] Articulus 2−dus Kterykolwek sswecz prespolny chtel by se do tehoto cechu anebo bratr− stwa prypogyty a medzy magstry pressporskymy tess za mystra byty, taky predne prede ffsseczkym ma swug rod a otczowske mysterstwo, tess take mysto, w kterem se mysterstwu wyučyl, daleg poctywe swe obcowany gake mywal, kterak se medzy lydmy sprawuwal, lystem pečetnym mysta teho, kde messkal, doswetčyť. A gestly by to skrze gyste a hodnowerne pryčyny lystowne dokazaty nemohel, techdy z dobrymy a poctywymy oso− bamy podlužen gest dowesty a za sprawedlyweho a dostatečneho mystra uznawan buďe. K tomu taky a takowy, ktery by se do predmenowaneho 241

Jana Skladaná

bratrstwa chtel prypogyty a w Pressporku swe remeslo na spusob gyns− sych mystrow wykonawaťy, bude podlužen tohože slawneho mesta pressporskeho messtanem zustaty a na to podlužnu prysahu pred s. rad− du zložyty a podle takoweg powynosty we wssetckych prypadnostyach werny a posluššny byty, a ne toliko wsseobecne, cysarske a meske na− kladky znasety, ness y gynače we wssetckych wedcach podle roskazu slaw. raddy a predloženeho sobe magystratu pylne pokračowaty, gynačeg spol− čeňy cechowne nebude mocy myty. [2. cikk Ha bármelyik más vidéki varga a céhbe vagy a testvériségbe be kíván lépni és a pozsonyi mesterek közé tartozni, akkor először is mindenki előtt igazolnia kell származását és mesterségbeli tudását, valamint azt a helyet, ahol mesternek tanult, ott hogyan viselkedett az emberek között, és mindezt az abból a városból származó pecsétes levéllel kell igazol− nia. Ha ilyen levelet nem tud felmutatni, akkor jó és tisztességes szemé− lyeket kell magával hoznia és így el lesz ismerve igazságos és megfelelő mesternek. Aki be kíván lépni az említett konfraternitásba és Pozsony− ban a mesterségét kívánja folytatni, annak pozsonyi polgárrá kell vál− nia, a jeles tanács előtt kötelező esküt tennie, e kötelezettség értelmében hűséggel és engedelemmel tartozik, s köteles nemcsak az általános, a csá− szári és a városi terheket viselni, hanem minden másban is a jeles tanács és a magisztrátus parancsai szerint szorgalmasan eljárni, másképp nem lehet a céh tagja.] Articulus 3−tis Že pak w tomto remesle zbehly gest, ma mysterstwy swe takowymto spo− sobom doswetčyt a ukazat: Aby s peťy kožy, totyssto z gedneg sskopoweg, druheg telaceg, treteg kozeg a ze dwuch owčych deset paruw obuwy wykrogyl. Ale prweč nežly by to zadčal, ma do cechu geden zlaty penezy položyt. Za tym tu pracu, totyssto tych deset paruw obuwy dokonagyce podlužen gest mystrom tohoto remesla na geden obed deset zlatych daty, aneb gak se sprawyty može a opet do cechu geden zlaty platyty. [3. cikk Az e mesterségben való jártasságot igazolnia kell, és meg kell mutatnia, hogy öt bőrből, mégpedig elsőként ürübőrből, másodikként borjúbőr− ből, harmadikként kecskebőrből és két juhbőrből tíz pár cipőt kell ki− 242


szabnia. Mielőtt ehhez hozzákezdene, a céhnél egy aranyat kell leten− nie. Ha befejezi a tíz pár cipőt, a mestereknek egy ebédre tíz aranyat kell adnia, és a céhbe újfent egy aranyat be kell fizetnie.] Articulus 4−tus Kterykolwek medzy mystry negmladssy anebo negnowotnegssy buduc− zy wždycky čamy nalezen bude, ten a takowy w cyrkwe pane tohoto sl. mesta Pressporskeho, gestly a kdykolwek potreba ukaže, bratrske swy− tce a lampy w dny swatečne zažyhat, na ne starost met, chranyt a wa− rowat podlužen gest, dokud, dokawadž gyny nowy a mladssy myster se nenalezne. [4. cikk Akárki a mesterek közül a legfiatalabb vagy a legújabb, az bármikor, amikor szükséges, a testvériség gyertyáit és lámpáit köteles az ünnep− napokon meggyújtani, azoknak gondját viselni, őrizni mindaddig, amíg fiatalabb vagy újabb mester nem találtatik.] Articulus 5−tus Ktery bi kolwek medzy nymy nowotny myster zustal a učynen byl, takowy swogeho mystra starsseho posluchaty podlužen gest, ktery by gestly by neposlussnym byl, o geden ffertal wyna skrze mystrow trestan byty ma. [5. cikk Akárki közülük legújabb marad, az köteles engedelmeskedni idősebb mesterének, és aki ezt nem tenné, azt egy fertály borral kell megbün− tetni.] Articulus 7−mus Aby žadny z mystruw služebnyka anebossto towarysse od mystra druhe− ho k sobe odluzowaty a zwadzaty nesmel a ktery by w tom postyžen byl, podlužen bude dwa zlate do towarystwa anebolyssto do cechu položyt. [7. cikk A mesterek közül egyik se csalogassa el a másiktól az inast vagy a mes− terlegényt, akit ilyen cselekedeten kapnak, annak a céhbe két aranyat kell befizetnie.] 243

Jana Skladaná

Artculus 8−vus Aby žadnemu služebnykowy anebo towaryssowy do tydna myster za geho robotu wyc neplatyl, než tolyko desat gragcaruw, krom toho od každeho počytga geden wgedensky. A gestly by ngektery z mystrow nalezen byl, ktery by wetčy plat dawal, za pokutu takoweho lechkomyslneho učynku cechu geden ffertal wyna dat podlužen bude. [8. cikk A mester egyik inasnak vagy legénynek sem fizethet a munkájáért 10 krajcárnál többet, ezenkívül minden bélés varrásáért egy bécsit. Ha bár− melyik mestert azon kapják, hogy nagyobb fizetést ad, az ilyen köny− nyelműségért egy fertály bort köteles adni.] Articulus 9−nus Kterykolwek mladenec toto remeslo ssewcowske počal by se učyt, za try roky cele ustawyčne aby se učyl, trowu a odew od sweho mystra magyce, kteremu za učeňy a mysterstwo aneb radneg za remeslo nyc nebude dlu− žen platyt. Ktery by pak wyceg od dwuch roku w učeňy toho remesla zetrwawaty a wyplnyty ňechtel, taky učen mystrowy swemu za učeny a za remeslo bude platyt. [9. cikk Ha bármelyik fiatalember ezt a varga mesterséget kezdené tanulni, há− rom teljes éven keresztül tanuljon, ételt és ruhát a mesterétől kapjon, akinek a tanításért és a mesterségért nem kötelező fizetnie. Ha valaki két évnél hosszabb ideig nem kíván e mesterség tanulásában megmarad− ni, az ilyen inas mesterének a tanításért és a mesterségért fizetnie kell.] Articulus 11−mus Gestly by wolaktery myster ssewcowsky ženaty sem y tam chodycy do tohoto sl. mesta na bydlo pryssel, ktery by byl predtym tess remeslo toto take gako geden z mystruw wykonawal a swe mysto a obydleny by byl mel a medzy tym gakkoly pre psotu a nedostatek swug remeslo toto by robyt nemohel, takoweho mystrowe nech prygymu tak gako gedneho to− warysse a u ňych ňech se gemu robyt dopusty. [11. cikk Ha valamilyen házas vargamester, aki ide−oda vándorolva e jeles város− ba jön, és korábban ezt a mesterséget űzte, de szegénység vagy betegség 244


miatt tovább nem végezheti, az ilyet a mesterek legénynek felvegyék, és engedjék dolgozni.] Articulus 12−mus Aby žaden myster z druhym mystrem na ulycy, na rynku, na krčme se newadyl a hadaty se nesmel, ale gestly čo geden proty druhemu ma, pred cechmystrem nech oznamy, ktery žaloby wyslyssety ma a ten, ktery by zwade takoweg pryčyna byl, geden zlaty cechu položyt podlužen gest. [12. cikk Hogy egy mester se vitatkozzon és ne veszedjen a másikkal sem az ut− cán, sem a piacon vagy a kocsmában, ha azonban az egyiknek a másik ellen valamilyen baja van, akkor azt a céhmesternek jelentse, aki a pa− naszt meghallgatja, és aki az ilyen veszekedést okozta, annak egy ara− nyat kell a céhbe fizetnie.] Articulus 13−tinus Kdy cechmyster kopytko aneb tabuly po gynych mystroch strany gakowe− gkoly wetcy a pryčyny possle a medzy tym ngektery z mystruw w domu swem na ten čas nebyl by nalezen, než za tym skrze čeladku swu ozname− ne by mu bylo, obchazany tabulky teg anebo kopytka wssak nycmeneg do zhromaždeny cechowneho nepryssel by, takowy za opowrženy take o geden ffunt wosku trestan byty ma. Gestly by pak ngektery myster mel pylno na cestu ngekde gyty, y toto z dowolenym cechmystrowym ma wž− dycky čynyty. A gestly by se mu treffylo ten den domuw prygyty, w ktery takowa cechowny tabulka anebo kopytko obeslane y w geho dome by se ukazalo, w tu hodynu, w ktereg se domu nawratyl, podlužen gest hnedky pred cechmystrem se postawyty, a kde by to zamesskal, tess rownym spu− sobem geden ffunt wosku ma do cechu položyty. [13. cikk Ha a céhmester akármilyen ügyben vagy okkal más mesterekhez elküldi a kaptafát vagy a céhtáblát, s aközben valamelyik mester nincs otthon, de a szolgálók útján ez jelentve volt neki, ennek ellenére nem jönne el a céhgyűlésre, azt egy font viasszal kell megbüntetni. Ha valamelyik mes− ternek valahova el kell utaznia, mindig engedélyt kell kérnie a céhmes− tertől. És ha aznap jönne haza, amikor elküldik neki a céhtáblát vagy a kaptafát, köteles abban az órában, amikor hazaért, felkeresni a céhmes− tert, ha ezt elmulasztaná, ugyanúgy egy font viaszt kell a céhnek adnia.] 245

Jana Skladaná

Articulus 14−tus Hospodara, ktereho gynače y otcem cechownym nazywagy, wzdycky myty magu, ktery prychazagycym prespolnym towaryssum hospodu dawat a gym mysto a robotu medzy mystry hledat bude a kterymu towaryssowy by se hospoda u wolaktereho mystra nepozdawala, sloboda mu k gyne− mu mystrowy gyty, ktery se mu lepssy lybyty bude. [14. cikk Mindig kell lennie egy gazdának, akit másként céhapának is hívnak, aki a városba érkező vidéki mesterlegényeknek szállást ad, és a mesterek− nél helyet és munkát keres számukra. Ha valamelyik legénynek valame− lyik mesternél nem tetszene a szállás, ahhoz a mesterhez mehet, akinél jobban tetszik neki.] Bábaasszony esküje (Récse, 1749.) A récsei római katolikus templom krónikájából (Protocollum Ecclesiae et Parochiae Récsensis) Ja NN prisaham P. Bohu wsehmohučimu Blahoslaweneg P. Marye y wssem Bozim Svatim, ze wsečku moznu bedlivost a pozor drzat kcem, aby dite wčzas porodu prve nezli krstu Svatého dojde, nezemrelo, nezahinulo a ze wčzas nebespečenstvi zivota geiho Krst Svati nezanedbam. Ale s dobru umislu, gak Christus P. ustanovil, a S. Čyrkev zachovava: Slova: Ja teba krstim we gmeno Otčze y Syna y Ducha Svateho Amen vgedno z letim wodi spogičze Svatost Svateho Krstu udelim. Pritom wssak ničzmeneg y na zeni pozor davat budem, aby skrze mogu neopatrnost a nedbanlivost porusene skazene nezemreli. Ale y pri porode aneb včzas oczisteni, aneb pri uvode zadne czarodeničke darobne večy potrebovat nebudem, ani nekcem. A kdyby zmerkovala, ze by zena k porodu pračugiči w nebespe− čenstvi zivota byla, ku S. Spovedy a ginsim k smrty potrebnim Svatostam napomenem, ano y abi zaopatrena byla, sama pračovat budem. Jestli by ale matka prve skonala, nezli porodila, a dita by sa w neg zive zmerko− valo, nebudem meskat matku dat otevrit, gesli bich dita ginačz oslobodit nenohla, aby ku krstu Svatemu doslo. Tak mne P. Buch pomahaj, Blaho− slavena P. Maria etc.


ségben részesülne, meg ne haljon, el ne pusztuljon és ha életveszélyben van, megkeresztelését nem hanyagolom el. Hanem jó szándékkal és aho− gyan Jézus Urunk megszabta és a Szent Egyház megtartja, ezt mondom: „Én keresztellek téged az Apa, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen”, és a víz öntésével egy időben a keresztség szentségében részesítem. Ezen− közben azonban a nőkre is figyelemmel leszek, hogy az én figyelmet− lenségem vagy gondatlanságom miatt megsértve meg ne haljanak. De a szülés vagy a tisztogatás alatt vagy annak előtte semmiféle boszorká− nyos dolgokra nem lesz szükségem, és nem is akarok ilyet alkalmazni. Ha azonban észrevenném, hogy a szülő nő életveszélyben volna, a szent gyónásra és a halálhoz szükséges egyéb szentségekre figyelmeztetem, igen, hogy el legyen látva, magam folytatom. Ha azonban az anya ko− rábban halna meg, mielőtt a gyermekét megszülné, és a gyermek benne életben maradna, nem fogok habozni a méhet felnyitni, ha a gyermeket másként nem tudnám kiszabadítani, hogy a szent keresztségben része− süljön. Isten engem úgy segéljen, Boldogságos Szűz Mária stb.]

[Én, N. N. esküszöm a mindenható Úristenre, a Boldogságos Szűz Má− riára és minden Szentekre, hogy minden gondoskodást és figyelmet meg akarok adni azért, hogy a gyermek a szülés alatt, mielőtt a szent kereszt− 246

247

A szlovák nyelv használata Pozsonyban a században

Recommend Documents