„A szülőfaluért lehet sokat tenni, de eleget soha”
XIV. ÉVF. 1. SZÁM • A HELYTÖRTÉNETI BARÁTI TÁRSULAT TÁJÉKOZTATÓJA • 2005. FEBRUÁR
Állás(hon)foglalás II. rész
Koltay Gábor, sok vitát kiváltó „Honfoglalás” című filmje kapcsolódó, sajátos megfogalmazás a témakörben. Hazai és külföldi értesülések és értékelések alapján, méltán élénk érdeklődést vált ki. Erről írt a szerző értekezésében, melynek első része az Egres VI. évf. 1. számban megjelent, és ez tükröződik a decemberi, „két igenes szavazás” bagi eredményében, ahol a leadott szavazatok „Igen” százaléka: az eü. kérdésben 69,26 %, az állampolgárság ügyében 58,68 % volt.
A
Z EGYIK barátom, a múlt év elején Argentínából írt leveléhez csatolt, egy ottani újságlapot, melyen erősen bírálják a magyar kulturális kormányzatot, mert lehetetlenné kívánják tenni Koltay Gábor filmjének elkészítését, mert ők egy másik hasonló témájú film elkészítésében érdekeltek. Ilyen előzmények után nagy érdeklődéssel vártam a film bemutatóját, amelyet a TV többször reklámként is bejátszott. Érdeklődésem csak fokozódott, amikor a Népszabadság 1996. december 31-i
számának 25. oldalán, „Honfoglalás” címszó alatt Becher Iván háromnegyed oldalas írására bukkantam. Az írás egyhatod része arról szól, hogy Iszkra Pál és Tóth Ede kivénhedt újságírók bolyongnak a budapesti utcákon, amikor egy mozi előtt (a mozi nevét nem írja le) észrevették hogy benn a „Honfoglalás” című filmet mutatják be. Ezt követően a két elvbarát párbeszédét írja le, kigúnyolva a film, szinte minden mozdulatát.
2
XIV. évf. 1. sz. Azt, hogy a párbeszédre Iszkra Pál és és Tóth Ede adta-e áldását, vagy Becher hagyma-gőzös állapotában találta ki, a cikkből megállapítani nem lehet. Én még nem láttam a filmet, nem is vagyok kritikus, sem szakértő. Nem is írok a filmről, de azt, hogy nekem mi tetszik és mi nem, azt én döntöm el. Azt írja a tucatíró Iván, hogy a film bemutatóján mindössze heten voltak, akik végig „röhicskélték” az előadást. Ivánnak Nemeskürty István tanár úr csak Pista (még jó, hogy nem Pityu). Ennek a Pistának a „Rekviem egy hadseregért” c. könyvét a ’980-as évek elején, titokban adtuk egymás kezébe. Ebben a könyvben Nemeskürty visszaadja a magyar katona becsületét, megdöbbentő hitelességgel írja le a 2. Hadsereg, a Don-kanyar hőseinek pusztulását. A cikk megjelenésekor már kezünkben volt a televízióújság, amelyből megtudtam (megtudtuk), hogy 1997. január 4-én 17. 00 órakor a „Honfoglalás” c. film készítésének ötletéről egészen a megvalósításig kaphatunk tájékoztatást. Mondanom sem kell, ott kuporogtam a tv előtt. A filmről sokan nyilatkoztak. Koncz Gábor Többek között színművész. Eddig csak szerettem Koncz Gábort, de most már tisztelem is. A kamera egy pillanatra mutatta Nemeskürty tanár urat, a film forgatókönyvének íróját. Közben megtudtuk azt is, hogy 1996. december 1-ig százezren nézték meg a filmet. Nem vitás tehát, hogy Becher úr megrendelésre írta meg a cikket, amely szégyen ép úgy rá, mint a lap főszerkesztőjére, aki ilyen cikk megjelenését lehetővé tette. Minden rossznak van jó oldala, ennek az a jó oldala, hogy a magyar ifjúság ma oly kényelmes, hogy még újságot sem olvas.
A „Népszabi” tovább dohog. A január 2. számban (Itt már a 17. oldalon!) „A honfoglalás és a százezer néző” címszó alatt Sós B. Péter bajnok tollából olvashatjuk a támadás folytatását. A nézők száma pedig tovább emelkedik. Nem akarom az írást ízekre szedni, azt mindenki megteheti még akkor is, ha közömbös a film- illetve témája iránt. Felrója Sós úr, hogy a gyerekeket tanítási idő alatt 250-300 forintos belépőkkel viszik a filmet megnézni. Hála Istennek, hogy a történelem tanárok sem olvassák a „Népszabi” újságot. De, ha olvassák is tudják, hogy a magyarság honfoglalás kori történésével, több szaktudomány foglalkozik és a végkövetkeztetésük nem mindenben egyezik. Ők tudják, hogy a filmet – az említett ellentmondások mellett is – érdemes megnézni, még akkor is, ha állami támogatás nélkül Koltay Gábor rendezte. Lehet, hogy egy-két szülő tényleg telefonált be a szerkesztőségbe. Jogukban áll, csak sajnálni lehet őket azért, mert ők is az elmúlt negyven év történelmi könyveiből tanultak, amely nem a nemzet tudat imakönyve volt. Én tudok olyan szülőről is, aki hajlandó főtt krumplit enni csak azért, hogy a fia megnézhesse a filmet. A „Népszabi” a magas nézettségi számot annak tudja be, hogy „profi” reklámhadjárat indult. Azt írja továbbá, hogy tavaly csak egy filmet a Kern András Sztracsatelláját reklámozták így. (A nézettségéről nem tesz említést.) Annak ellenére, hogy a sztracsatella szó jelentését nem ismerem, az idegen szavak szótárában sem találom, mégis a filmet megnéztem, illetve öt perces nézés után a tévét kikapcsoltam. Dr. Balázs József
2005. február
3
Várna visszavár II. rész
A
HÍD KÖZEPÉRŐL a Duna – partjaival, szigetkéivel és a nyomvonalát eláruló füzessel – messzire belátható. Feltűnt Rusze, hatalmas ipari város látképe. A cirill betűs feliratok jelezték, hogy Bulgáriába érkeztünk. A bolgár határállomás modern, fedett peronos, korszerű berendezéssel ellátott. Első vágány melletti peronjáról a város jól belátható. Standjánál friss gyümölcs és gyümölcslé vásárolható. A bolgár hatóságok, a hivatalos ellenőrzések után, iratainkat visszaadták. Vonatunk végére csatlakozott a vonó gőzmozdony és ellenkező irányba, Várna felé elindultunk. Vonatunk, mint valami tüzes szemű óriáskígyó, gördült a Balkán félsziget dimbes-dombos lankáin át. Előbb Kaspicán, majd Kolarovgrád után egyenesen, a tengert körülvevő hegyek szorosain, mind gyorsabban haladtunk úti célunk Várna felé. Útközben festői látványt nyújtott a messzi hegyvonulat és a völgykatlanban elhelyezkedő falvak, városok. A határban folyt az aratás. A kombájnok mellé tehergépkocsik álltak, s a megtelt, értékes rakományú kocsik, szinte egymást követték a gabona gyűjtőhely felé. Több felé a füstölgő, leégett tarló fekete színét, szántó traktoros ekék váltották barnára. A tenger felé haladva, jellegzetes balkáni falukat, mezőket figyelhettünk meg és tizenhárom óra körül szemünk elé tárult a várnai öböl csillogó víztükre. Egyszer csak fékezni kezdett vonatunk, majd megállt és meglepve hajoltunk ki az ablakon. -Ez Várna? –kérdeztük és a peronon vízszintes, nemleges fejmozgatással válaszoltak: Igen. Meglepődtünk, de hamarosan eszünkbe jutott, Bulgáriában így szokás.
Várna, 1966
FOTÓ:BAGI
Csomagjainkat kézbe véve a pályaudvar előtti parkba mentünk, ahol enyéim egy padra ültek, míg én szállás biztosítása érdekében a városba indultam. A „Hotel Bulgaria” aznapra – szombatról, vasárnapra virradó éjjelre – adott háromágyas szobát 6,5 leváért. Örömmel mentem vissza a parkba, ahol fiam, feleségem karjában már önfeledten aludt. Hosszas próbálkozás után lábra állt, majd 400 m-es alvajárás következett. A főtérre érve feleségem és fiam csak 10 méterrel volt lemaradva tőlem, ki jobb híján, adott esetben egyéb szerepeket nem említve- csomagvivő és felvezető voltam. Megérkezés és mosakodás után örömmel foglaltuk el a vízszintes és teljes hosszúságukban pihenésre alkalmas, paplanos ágyakat, hogy előre nem láthatóidőre teljes pihenésben vegyünk részt. Szürkületkor ébredtünk és sétára indultunk. A zöldséges sarkon befordultunk és a jelzőlámpás kereszteződéshez érkeztünk. Az ünnepies fényárban sétáló tömeg, pompás látványt nyújtott. Mi is besodródtunk az ember-áradatba és elkezdtük az ismerkedést Várna városával, lakóival, vendégeivel. Valahogy, a mi Váci utcánkhoz hasonlítható az a teljes keresztmetszetében sétálók által elfoglalt korzó, amelyet két oldalról kirakatok, reklámok, felülről a modern közvilágítás és a korzó -karácsonyfaégőkhöz hasonló- színes égő füzérei világítottak meg. Felfelé haladva mindjobban érezni lehetett a Fekete tenger páradús „leheletét”. Ugyancsak kerestük egy jellegzetes étel-szag gazdáját, amit a „Hotel Varna” hatalmas, impozáns épületével szembeni gyorskiszolgálóban meg is találtunk. Ez az étel a „khebabcsi”, amely a nyílt lángon sült. Rablóhúshoz hasonló és talán a legelterjedtebb bolgár eledel? Ízlett. A gyorskiszolgálóból kilépve, alig tettünk meg pár métert és a „Varna Hotel”, a „Casino” majd a fürdő étteremzenekarának fülünkhöz jutó hangjai mellett, elénk tárult a távoli messzeségbenyúló tenger. Közelebb érve a parthoz, hallottuk a tenger hullámainak csapkodását, mormolását. Az öböl jobb oldalán, fent a domb tetejéről, a világító-, jelző torony fénye pásztázta kör alakban a tengert és annak partját. Gyönyörködhettünk a meg-megcsillanó tenger hullámain, a kikötő bejárata előtt lehorgonyzott és kivilágított tengeri hajók látványában.
4
XIV. évf. 1. sz. Rádiónk kristálytisztán szólt és a sétány szélén elhelyezett padok egyikére ülve, kereső gombját az egész középhullámon átforgattuk. Várna, Odessza, Bukarest s a keleti országok rádióinak érdekes, szinte egzotikus hangja és zenéje után oly jól esett Budapest hangját hallani. Pihenés után, kényelmes sétával visszatértünk szálláshelyünkre. Reggel az előttünk levő taxi állomás forgalmi zajára ébredtünk. Reggeli után elindultunk a városi strandra. Járt úton, most már rövid idő alatt a fürdő bejáratához érkeztünk. Negyvennyolc sztotinkát fizettünk. Kabinjainkban átöltöztünk, tusoltunk és a mólón találkoztunk. Kora reggel már sokan voltak a strandon. Nem véletlen. A víz, a levegő, a homok már kellemes üdülést nyújtott és ilyenkor a legegészségesebb. Helyet foglaltuk egy fehér lepedős sátor, valamint a gyógyintézet kerítése melletti homokszőnyegen. A hat négyzetméteres terepet igyekeztünk feltűnő módon magunk részére fenntartani. Napolajozás után elszántuk magunkat, a tengerbe megyünk. Először csak térdig érő, majd fokozatosan mélyülő vízben ki-ki beljebb merészkedett úgy, hogy egymást mindig szem előtt tartottuk. A hullámok természetesen jöttek, sodortak bennünket. Rövid idő eltelte után már meg is „ízleltük” – a még kellő gyakorlat hiánya miatt óhatatlanul szánkba fröccsent – sós, tengeri vizet. Ezt az ízt és felismerését nehéz pontosan leírni. Később megszoktuk és vidáman lendítettük lábunkat az állandóan sodródó hullámoknak. Pihenni, napozni, a part csillogó és tiszta homokja ki-kicsalogatott bennünket, majd olajozás, fürdés és ismét napozás következett. Tíz óra felé, a további napokra való szállás biztosítás érdekében fenti örömöket el kellett hagynom. Szálást kellett keresnem. Érdeklődésemre a „Hotel Muszala” épületének éles sarkán lévő „Balkan Turiszt” irodáját javasolták, ahol biztosan kapunk helyet. Valóban jó helyre irányítottak. A városi szállodák, ha csak előzetes megrendelés alapján nem foglalta le az ember, csak egy napra voltak igénybe vehetők. Ajánlották az „Arany” parti szállodák igénybevételét, vagy ha a városban akarunk maradni, a fizető vendégszolgálat szállásait. Ez utóbbit választottam. Azonnal rendelkezésünkre bocsátották a megfelelő I. kategóriás címet. A szükséges adminisztráció elvégzése után, a szomszédos „Bulgaria Hotel”-ből, csomagjaimat kézbe véve, a közeli, jól elmagyarázott útmutatás alapján könnyen megtalálható, új szálláshelyünkre indultam.
Az Aszparahov utcai lakás háziasszonya igen kedvesen fogadott és az átnyújtott kiközvetítő lap átvétele után, megmutatta a szobákat, elmondta legszükségesebb, egyéb tudnivalókat. Megnyugodva érkeztem vissza a hűs tengerpartra. Örömmel újságoltam az eredményes intézkedésemet. Természetesen mindketten örültek a hírnek és a fürdő bejáratánál, általam vásárolt ízes fánkoknak. Evés után pótolni igyekeztem a lebarnulási gradiensem többiekhez viszonyított hiányzó fokait. Az óvatosság, éhség, a hűs szobában való megpihenés vágya három óra tájt hazatérésre bírta családunkat. Hat óra után ébredtünk, vacsoráztunk. Kedves meglepetésként meglátogatta családunkat a háziasszony Az idegen nyelvek akadálya ellenére, megértette velünk szíves vendéglátását, amit egy szép tál gyümölcs átnyújtásával meg is toldott. Mi apró ajándékokkal viszonoztuk. Később sétára indultunk és a parkoló autókkal teli mellékutcákon át, a népes korzóra jutottunk. Érdekes módon párosult az estélyi öltözetekben szórakozni induló és a strandról éppen most, zárás előtt hazatérő sokaság egyvelege. A bolgár, a csehszlovák, lengyel, német nyelvű beszéd mellett többször hallottunk magyarul társalgó csoportokat, párokat. Milyen kicsi ez a világ? Közben a Hotel Muszala, gyorsbüfék, Nemzeti Bank, színház és egyéb üzletházak által körülvett térre érkeztünk. A tér közepén, nagyon szépen kivilágított, sokak által körülvett szökőkút, színpompás sugaraiban gyönyörködhettünk. Végül, a színházzal szemben, kissé jobb oldalt, szagával hívogató gyorskiszolgáló étterembe ültünk be. Hasonlóan történt a kiszolgálás, mint nálunk. Bécsi szelet-szerű vacsorát vettünk sok salátával, sörrel és málnával. Eleinte sok gondot okozott, később megszoktuk a leva és váltó pénze a sztotinka forintra való átszámítását. A számok általában könnyen megtanulhatók, ha valaki ismeri valamely szláv nyelv számneveit. Az egy, náluk három nemű szó. A külföldieket eláruló jel a helytelen egyeztetés. Visszatérőben még sok élménnyel gazdagodtunk. Hazaérkezés után az esti séta alkalmával vásárolt szép és különlegesen ízletes őszibarackot fogyasztottuk el. Az alvás, az utcán hangoskodó, játszó gyermekek csatakiáltásai miatt kissé eltolódott. BaGi
2005. február
5
Ha ragyog a Hold
H
AJNALODOTT. A Laposokról egy Léghajó emelkedett fel, és az erdő felé tartott. Amikor az erdő fölé ért az ébredő madarak kíváncsi serege vette körül. – Menjetek el az utamból! – mordult rájuk a Léghajó – nem látjátok, hogy sietek. – Ha szabad kérdeznem hová sietsz? – kérdezte a Legkíváncsibb Kismadár. A Léghajó először meglepődött a kismadár kíváncsiságán, de azután barátságos hangon csak annyit mondott – Az titok. – Titok? – Igen…Legalábbis úgy gondolom. – Nekünk sem mondhatod el? – Nem! Mondtam már, hogy titok! – És aki megtiltotta – faggatta tovább a Léghajót a Legkíváncsibb Kismadár – ő azt is mondta neked, hogy ide figyelj te Léghajó! Ha útközben találkozol egy csapat kíváncsi madárral, hát meg ne mond nekik, hogy hová sietsz! A Léghajó erre nem tudott mit válaszolni, viszont egyre feljebb és feljebb emelkedett. Közben a madarak visszatértek a fészkükbe, csak a Legkíváncsibb Kismadár kísérte kitartóan a légi járművet. – Én még sohasem utaztam Léghajón – mondta a madárka. – Elvihetlek egy darabig. – Ó, nagyon köszönöm – hálálkodott a Legkíváncsibb Kismadár, és azonnal rászállt a kosár szélére, ahol örömében táncra perdült, miközben majdnem lesodorta egy felhő. – Nono! Várjál még a tánccal, Kismadár! – jött a figyelmeztetés a kosárból. – Inkább kapaszkodj, mert újabb felhők jönnek! A Kismadár nem akart hinni a szemének, amikor meglátta a kosár alján ücsörgő Zsuzsit, az erdészék kislányát. – Jó reggelt, Zsuzsi! – Jó reggelt neked is, kismadár!
– Hová utazol ebben a libegő kosárban? – A Holdra utazom. Azt hallottam, hogy ma este mindenkit szeretettel várnak a Holdkarnevál megnyitójára. – Azt mondod, hogy mindenkit várnak? Akkor én is mehetek – örvendezett a Legkíváncsibb Kismadár, és gyorsan beröppent a kosárba. Épp jókor, mert a Léghajó egy hirtelen ugrással a felhők fölé emelkedett, amit igencsak okosan tett a légi jármű, mert hosszú út állt még előttük. Sietni kellett, sürgetett az idő. Aki szeretne bejutni a bálterembe, annak oda kell érni az esti harangszóra, ugyanis akkor nyitják ki a kapukat a keleti égbolton felragyogó Holdon. És mire a harangzúgás elcsendesül a kapuk bezárulnak. Aki ezután érkezik, fordulhat is vissza, már nem nyer bebocsátást a Holdpalotába. Az újabb meghívásra kerek egy esztendőt kell várnia. Zsuzsival és a Legkíváncsibb Kismadárral szélsebesen száguldott a Léghajó az úti céljuk felé. Alighogy a Holdra értek, megkondult a harang, majd apró Hold Tündérek sarkig tárták a kapukat. Ezután aranyhintón vitték őket a Holdpalotába, ahol milliónyi gyertya fényében ragyogott a bálterem, és már javában szólt a táncra hívogató zene. Zsuzsit mindjárt táncra kérte a Karnevál Hercege, a Legkíváncsibb kismadár pedig az ablakpárkányra telepedett, és onnét nézte a báli forgatagot. Amikor az egyik Hold Tündér csillagszörppel kínálta a vendégeket, egy pohár megcsúszott a tálcán és nagy csörömpöléssel a bálterem csillogó kövezetére esett. – Jó reggelt, Zsuzsi! – nyitott be anya, kislánya szobájába. – Ébredj fel! Reggel van. – Zsuzsi, amint meghallotta az édesanyja hangját, azonnal fölébredt, és csodálkozva nézett körül. Nem akart hinni a szemének.
6
XIV. évf. 1. sz. – Hol van a Léghajó? – Miféle Léghajó? - kérdezte anya. – Hát… tudod… az este csodálatosan ragyogott a Hold. Olvastam egy darabig, mert még nem voltam álmos. Azután egy kismadárral együtt Léghajón a Holdra utaztunk.
– A Holdra? – Igen anyukám, a Holdra… de… lehet, hogy csak álmodtam? Vagy mégsem? – és Zsuzsi hirtelen az ablakhoz futott. A párkányról egy kismadár kíváncsian pislogott be a szobába. Polgár Jutka
Personae gratiae
M
ŰVELŐDÉSI HÁZ igazgatójának megválasztása, Bag község Képviselő-testületének felelőség teljes és kényes feladata. Tőle várjuk a művelődés, ezen belül a tudomány, az etika és a művészet ápolásának teljes körű szolgálatát és annak értékei közkincsé tételét. Ennek az elvárásnak nagyon nehéz megfelelni. Az elvárások bizonyos feltételek biztosítását is igénylik Kell, hogy – egyszerűbb szavakkal kifejezve – tudományokban gazdag
ismeretekkel rendelkezzen, aki becsülni tudja annak hasznosságát, összetevőit, eredményeit. Etikai tulajdonságai, emberszeretete, társadalmi illeszkedése a hatókörébe tartozókhoz kölcsönös legyen és a közjóra való törekvésben élen járjon. Nem utolsó sorban, adottságai függvényében éljen a művészetek embert formáló ajándékaival és másokat is tegye alkalmassá azok befogadására, művelésére.
Kétszer egy százalék Kedves Barátunk ! A Társulat Elnöksége köszönetet mond mindazoknak, akik az elmúlt évben jövedelemadójuk 1%-ának kedvezményezettjeként a HBT-t jelölték meg. Ez évben is jövedelemadójuk kétszer egy százalékát lehet lelkiismeretük szerint az arra jogosultaknak juttatni. A társadalmi szervek, támogatásánál kérjük megjelölni a HBT-t. Kérésükre a nyilatkozatok elkészítésében segítkezünk. Elnökség
a kedvezményezett neve :
Helytörténeti Baráti Társulat a kedvezményezett adószáma:
19181943-2-13 a kedvezményezett neve:
Magyar Katolikus Egyház kedvezményezett technikai száma:
0011
TÁJÉKOZTATÓ m e g j e l e n i k k é t h a v o n ta , k é z i r a t k é n t ● k i a d j a a H e l y t ö r t é n e t i B a r á t i T á r s u l a t ● 2 1 9 1 B a g , M a l o m ú t 1 4 . tel./ fax: 06-28 / 504-271 ● mobil: 06-30/ 314-2492 ● adószám: 19181943-2-13 ● számlaszám: OTP 11742166-20101701-00000000 honlap: http://hbtbag.ini.hu ● e-mail:
[email protected] ● elnök: id. Balázs Gusztáv ● tördelés: Katona Pál