A Szent László Lovagrend

A Szent László Lovagrend

–  De miért pont én? Miért pont mi? – kinek ne jutna hasonló helyzetben ugyanez a kérdés az eszébe? – Miért pont engem szúrtak ki? Miért nem élhetek nyugodtan a szakmámnak, mint eddig? Egyébként sem vagyok valami anarchista, lázadó alak, annak ott van Noel, ráadásul fogalmam sincs, mi lesz, ha mindezt egyáltalán képesek leszünk véghezvinni. Kitör a világbéke? Ismét királyság lesz, feltámad Mátyás, az igazságos? Netalán Szent István vagy Attila? Nekem vagy nekünk kellene megteremtenünk az igazságos társadalmat, amelyben még csak nem is hiszek? Heteken, hónapokon keresztül forogtak ezek a gondolatok Dániel Tamás fejében, miközben fogalma sem lehetett arról, kikkel történnek még az övéhez hasonló esetek, és hogy mi is fog ebbôl kisülni, ha mégsem valami ôrültség az egész. A Bibliából emlékezett, hogy ha valakit az Isten kiválasztott prófétának, arról nem is szállt le addig, amíg az ezt el nem vállalta, ahogy ez Jónással is megesett. Nem tudta, hogy a sámánok és táltosok is ugyanígy kapják meg az elhívást, és aki megkapja, ha tetszik neki, ha nem, sámánná kell válnia. Azt sem tudta, hogy a halál fia volt, aki nem fogadta el a hívást. Na de ô egy szimpla orvos volt, minden mágusi ambíció nélkül, teljesen materialista világnézettel – amely lassan kezdett összeomlani. Ha igaz, hogy nomen est omen, és a nevünk jelent is valamit, ez nagyon igaz volt Dániel Tamásra, ahogyan erre ô maga is rájött hosszas töprengései során. Dániel volt az a bibliai próféta, akit bezártak az oroszlánok közé, Tamás pedig Jézus szkeptikus ta104

pilis.indd 104

9/2/11 12:20 PM

nítványa, akit csak a saját tapasztalata gyôzött meg arról, amit a többiek e nélkül is el tudtak hinni. A  meggyôzôdés nála már megtörtént, az oroszlánok pedig még messze voltak, de minden bizonnyal lesben álltak. Noelrôl meg Noé jutott eszébe, akinek az volt a dolga, hogy az özönvíz elôl megmentse a Föld élôvilágát. Viszont, ha rá gondolt, már nem érezte magányos keresztes lovagnak magát, mint az elején. Hála Bacsa elbeszélésének, már tudta, mit kell tennie, csak további segítôtársakat kellett gyûjtenie ehhez. Ez pedig – minden elôzetes félelme ellenére – könnyebb volt, mint gondolta. Elôször megoldhatatlannak látszott, hiszen mégsem hirdethette meg az újságban, hogy „Szellemekben hívô je­lent­ ke­zô­ket keresek a Szent Korona igazira való kicserélésére”! Eddigi csoportjait mindig készen kapta. Így volt ez már a középiskolában is, amikor egy diákkör vezetôjévé választották, de a klinikán is „készen” kapta osztályának orvosait és ápolóit. Beleolvasott egykét szervezetépítéssel foglalkozó könyvbe, de azok egytôl egyig az üzleti, gazdasági szféra kérdéseit taglalták, és úgy látta, nem sok hasznukat veheti. Ám a dolog szinte magától ment. Az elsô három társa az a három volt páciense lett, akikrôl kiderítette, hogy semmi bajuk sincs azon kívül, hogy ôk is hívásokat hallanak a szellemi világból. Tudatosan nem a túlvilágról beszélt, mert a segítôket megtanulta nem egyszerûen halottnak, hanem egy más dimenzióban élô, tudatos, értelmes, sôt különleges lényeknek tekinteni. Sôt, Benedek, a mindentudó technikus és komputerzseni, Jávor, a fizikus, valamint Irina, az újságíró sokkal érzékenyebbnek bizonyult nála, hiszen mesterséges szerek nélkül is meghallották a hívást. Lassan körvonalazódott, hogy kikre, milyen tudással és felkészültséggel rendelkezô társakra van szükségük. A sors pedig úgy rendezte, hogy mindenkit megtaláljanak. 105

pilis.indd 105

9/2/11 12:20 PM

Benedek a harmincharmadik esztendejében járt, és nagyon hálás volt Dánielnek, hogy kihozta a diliházból, mielôtt teljesen becsavarodott volna. Laza, vagány fickó volt, aki nem ijedt meg a saját árnyékától, és ha valahol úgy érezte, hogy a törvénybe ütközik, hát simán átlépte azt. Érthetô módon nem szívlelték egymást a morózus Alberttel, de szerencsére nem sok közös dolguk akadt. Már általános iskolás korában ügyes hacker volt, a számítógépes kalózkodás, alkalmasint a vírusgyártás mestere, és csak azért nem szerzett diplomát, mert tanulás helyett inkább a rendszerek feltörésével foglalkozott – már amikor nem valamelyik barátnôje lába között töltötte az idejét. Vékony, hajlékony testalkata kivá­ lóan alkalmassá tette arra, ha valahová be kellett surranni, mászni. Volt még egy tudománya, amelynek eredetérôl nem beszélt, de sejteni engedte, hogy apjától leste el, aki nem éppen a legfelsôbb társadalmi körökhöz tartozott, és többször élvezte hosszabb-rövidebb ideig vastag rácsokkal felszerelt vendégszobák kényelmét: ez pedig a lakatok és zárak kinyitásának mestersége volt. A  késôbb csatlakozó László szerint ugyan gyenge pontja volt a csapatnak, már csak kissé homályos múltja miatt is, de szükség volt rá, és egyébként is nehéz volt nem szeretni állandó derûje és humora miatt. Ám csakhamar kiderült, hogy az aggodalomra semmi ok, szívvel-lélekkel az ügy mellett áll, és mindig számítani lehet rá. Jávor komoly, megfontolt negyvenes ember volt, feleséggel, két tinédzser fiúval, rendezett anyagiakkal. Amikor Dániel megtudta, hogyan mûködik a Hatalom tudatbefolyásoló rendszere, biztos volt benne, hogy nagyon komoly segítségre talált, legalábbis, ha nem akarja maga végigtanulmányozni a fizika ide vonatkozó ágazatait, különös tekintettel a hullámtanra, akusztikára és elektromágnesességre. Neki elegendô volt a fizikussal együttmûködve ezeknek az emberi pszichére gyakorolt hatásait megérteni. Aztán 106

pilis.indd 106

9/2/11 12:20 PM

kiderült, hogy prózai foglalkozása ellenére Jávor nagyon is sokat tud a szellemvilágról. Nagyanyja spiritiszta médium volt, és bár ôt nagyon bölcsen nem engedte beülni a szeánszokra, ô titokban az összes könyvét elolvasta: A  Névtelen Szellem üzeneteit, Adelma médium könyvét, Chengery Pap Elemér „Új horizontok felé” címû opusát, a szellemi jelenségek fizikai alapjait is vizsgáló két tudós, Reichenbach és Schrenck-Notzing báró mûveit. Majd az „Égi Világosság” és a „Metapszichikai Szemle” folyóirat bekötött példányait, Blawatskiné „Titkos tanítás”-át, mindent, amit csak talált. Persze errôl szakmai körökben nem beszélhetett. Ráadásul fent nevezett bárók egyike még fizikai számításokkal is alátámasztotta, hogyan tudnak a szellemek tárgyakat megmozdítani olyan esetekben, amikor az a jelenlévôk fizikai erejével kivitelezhetetlen lenne. Ez különösen meggyôzô volt a fizikus elméje számára, aki abban hitt, hogy a legspirituálisabb dolgoknak is bizonyíthatóaknak kell lenniük, és meg lehet találni mindennapi alkalmazhatóságuk módját. Noel meggyôzte Dánielt, hogy szükség lesz egy asztrológusra is, mert a legkevésbé sem mindegy, melyik akciójukat mikorra idô­zí­ tik. Mivel Dániel eddig csak a magazinok nevetséges asztrológiai elôrejelzéseit olvasta, elhatározta, hogy próbát tesz ezzel az emberfajtával. Bejelentkezett három asztrológushoz konzultációra. Az elsô kettôrôl percek alatt kiderült, hogy tökfilkók, akik misztikus köntösbe csomagolt zagyvaságokat akarnak neki eladni, olyasmit, hogy látják, hogy a gyógyítás az életfeladata – naná, bemutatkozáskor elmondtam, mivel foglalkozom! –, és az, hogy árasztja magából a feltétel nélküli szeretetet. Viszont László, a harmadik kiválasztott, meglehetôsen ismert volt az asztrológiában hívôk széles táborában. A  hatvanas évei elején járó, kissé testes, joviális férfiú, miután pontosította a születési adatokat, rögtön a közepébe vágott: – Úgy tûnik, magá107

pilis.indd 107

9/2/11 12:20 PM

nak valami különös kapcsolata van a szellemvilággal. Látok egy olyan életfeladatot, amely az egész országgal, de lehet, hogy az egész Földdel kapcsolatos. Ez egy nagyon veszélyes munka, de kap hozzá segítôtársakat. Valami politikai vezetô talán? – Dániel itt óvatosságból eltitkolta orvosi múltját. – Bár szerintem inkább gyógyító, de sokkal inkább szellemi téren van feladata, nem a hagyományos testi orvoslásban. – És minden pontosan stimmelt. Tíz perc múlva már tegezôdtek. Kiderült, hogy az asztrológiai képletük több ponton összecseng, és László is gyûlöli azt a világméretû demagógiát, amelyben élnek, sôt elég sötéten látja a jövôt, hacsak ezt nem tudja az emberiség megállítani. Sôt, neki is meggyôzôdése volt, hogy egy ilyen, az ember méltóságát és szabadságát vis�szaadó folyamatnak a Kárpát-medencébôl kell kiindulnia. Dániel megtalálta a legfôbb segítôjét, barátját. Késôbb azt is megtudta, hogy László elôzô életei egyikében minden valószínûség szerint pálos barát volt a Pilis erdôrengetegében. Neki köszönhette a csoport azokat a további tagokat, akik valamilyen módon az ezotéria berkeiben ügyködtek. Albert rendkívül nehezen feloldódó, zárkózott, kínosan precíz, hatvan év körüli férfi volt, aki minden bizonnyal érzékenységét rejtette el tüskés modora mögé. Viszont kitûnôen, pálca vagy inga nélkül is érzékelte mind az egészséget károsító földsugárzásokat, mind pedig a Ley-vonalakat, amelyekrôl hol mint sárkány-, hol pedig mint Szent György-vonalakról beszélt, erôsségük szerint. Végigtanulmányozott minden fellelhetô irományt a könyvtárakban és a világhálón, és arra a következtetésre jutott, hogy vajmi kevés használható belôlük. Az egyik véglet hiányos, innenonnan összeollózott anyagokat akart eladni, amelybôl érezhetô volt, hogy a szerzô egyetlen energiaáramlatot sem tapasztalt meg személyesen. A másik véglethez azok a szerzôk tartoztak, akikben megvolt ugyan az érzékenység, ám a fantázia és a vágy, hogy új 108

pilis.indd 108

9/2/11 12:20 PM

dolgokat fedezzenek fel, túlzásokra ragadtatta ôket, és furcsábbnál furcsább egyéni ötletekkel álltak elô. Tudta, mert ô is átesett már hasonló gyermekbetegségeken, hogy ez a „mûvészet” úgy mûködik, hogy bármennyire is nehéz, objektívnek és elvárásoktól mentesnek kell maradni. Enélkül ugyanis óhatatlanul is azt fogja kimérni, érzékelni, ami a fejében, és nem ami földön/földben van. Így nem csoda, ha egy-egy karizmatikus tanító tanítványai ugyanazt állapítják meg, mint a mesterük anélkül, hogy a valósághoz annak a legcsekélyebb köze is lenne. Az egyik, ismertnek számító radiesztéta például nem kevesebb, mint tizenkétféle energiaáramot érzékelt úgymond, továbbá mind a tizenkét fajtának három-három szintjén még számos változatát. Ilyen módon a földfelszínnek egyetlen négyzetmétere sem lenne, ahol nincsenek energiavonalak – gondolta Albert. Mások a megtalált vagy képzelt csomópontok összekötésébôl akartak valamilyen értelmes ábrát kihozni. Így csakhamar rájött, hogy a legjobb, ha magára, a saját érzékelésére támaszkodik. Mivel évtizedeken át hivatásos földmérôként dolgozott, a terepmunka és a pontosság a kisujjában volt. Valamilyen betegség miatt korán nyugdíjazták, és azóta csak ennek a munkának élt. Felvillanyozta a feladat, hogy az ország energiaáramlatait kell feltérképeznie, és óriási energiával vágott bele. Segítségül egy múlt századi vázlat állt csak rendelkezésére, amelyet számos helyen pontosítania kellett, a hiányzó vonalakat berajzolni, megjelölve a legerôsebb csomópontokat. Ezeket aztán összevetette a reneszánsz elôtt épült templomok, kolostorok, illetve romjaik térképével, amelyet a mû­ em­léki felügyelettôl lehetett beszerezni, és alig több mint egy év múlva egy tökéletes energetikai térképet mondhatott magáénak. László feladata az volt, hogy állapítsa meg, melyik kiszemelt hely milyen bolygószignatúrával áll kapcsolatban, és mikor mûködik a legerôteljesebben. A sok energiahely között eligazodni sem volt könnyû feladat. Amikor Albert az alföldi kunhalmok rendszerét is 109

pilis.indd 109

9/2/11 12:20 PM

rávetítette az addig elkészültekre, majdnem bedobta a törülközôt. Szerencsére csak azokkal volt dolga, amelyek Ley- vagy ahogyan magyarosítva használták, delejvonalak keresztezôdésében álltak, és ezekbôl már nem volt olyan sok. Albert magányos farkas volt, de László rengeteg embert ismert, és mindig tudta, kire és miben számíthat. Asztrológiai tudása és emberismerete révén pedig azt is, hogy kiben nem kellene megbízni. Egyelôre ilyen a csoporton belül nem volt. Egyedül Albert és Benedek között volt a feszültség tapintható. Benedek szemmel láthatóan unta a volt földmérô szerinte kínos alaposságát, az pedig magában a Rejtô-regények Fülig Jimmyjéhez hasonlította a nyurga fiatalembert. Azzal a kis különbséggel, hogy emez nem osztogatott hatalmas pofonokat kikötôi kocsmákban. Komolytalannak és ilyen dolgokra alkalmatlannak tartotta, nem is sejtve, hogy az mennyire fel fog nôni a vállalt feladathoz. Vera, a színésznô, Benedek barátnôje már csak testalkata miatt is többnyire az ügyeletes szexbombaszerepeket kapta a vígjátékokban. Valószínûleg, ha egy szót se szólt, akkor is képes volt fenntartani a férfi nézôk figyelmét. Harmincéves volt, hosszú, fekete hajzuhataggal, kék szemmel. Karcsú alakjához F kosaras melltartót viselt – már amikor viselt egyáltalán –, és egyáltalán nem jött zavarba, ha valakinek be kellett bizonyítania, hogy keble nem szilikonból van. A társaság eleinte meglehetôsen tartott attól, hogy nem tudja majd tartani a száját, és hajlottak arra a tipikus férfigondolatra, hogy egy ilyen nônek bizonyára kisebb az intelligenciahányadosa, mint a mellbôsége – amíg rá nem jöttek, hogy az esze is a helyén van, és adottságai, továbbá színészi képességei révén bárki figyelmét képes elvonni bármirôl – legalábbis amen�nyiben férfiakról van szó. Róla sem sejtette senki, milyen fontos feladatot bíz majd rá a sors – vagy az Ôsök, ki tudja, melyik. 110

pilis.indd 110

9/2/11 12:20 PM

Irina, a csoport másik hölgytagja ugyan az elsôk között, Dániel révén került be a csapatba, de kiderült, hogy Lászlóval már ismerik egymást. Újságíró volt, és egy ezoterikus magazinnak dolgozott. Pár évvel volt idôsebb Veránál, és bár a nôies adottságok nála sem hiányoztak, jóval kevésbé látványos módon viselte azokat. Kapcsolatban állt több ezoterikus csoporttal, ismert néhány ilyen klubot, ahonnan szintén támogatókat, segítôket lehetett szerezni. Összejárt egy sámándobos amatôr csoporttal, amely tagjainak volt egy úgynevezett erôhelye a Pilisben, és minden újholdkor össze­gyûltek „szert” tartani, amely közös éneklést, dobolást jelentett a magyarság felemelkedése végett. Más ilyen csoportokkal is volt kapcsolatuk, néha országos szertartásokat is szerveztek, ám, mint kiderült, sohasem olyan helyen, ahol igazán hatásos lehetett volna. Ezt még meg kellett tanulniuk, és együttmûködni Dánielékkel. Mivel túl sokan voltak ahhoz, hogy mindent megtudhassanak, nekik egy „elbutított”, leegyszerûsített történetet kellett beadni. Ez volt Irina feladata. Lelkesedése és ismeretségei révén nélkülözhetetlen tagja lett a csapatnak. Sajnos lerázhatatlan kullancsként volt ott mellette Hunfalvai Vitéz Kötöny Ete Csanád, vagy ahogy a háta mögött nevezték, Töhötöm, az ôsmagyar. Senki sem tudta, hogy ragadt rajta a hajdani vezér neve, de mindenki viccesnek és találónak érezte, hát így maradt. Az igazolványaiban egyébként egyszerûen csak Balogh János néven szerepelt, de hallani sem akart róla, hogy így szólítsák. Haját ôsmagyar módon két varkocsba fonva hordta, és meglehetôsen komikus látványt nyújtott, amint hosszú kaftánjában, fején csúcsos nemezsüveggel, kunkori orrú nemezcsizmában kiszállt ütött-kopott Volkswagenjébôl. Valószínûleg kardot is viselt volna griffes-indás veretekkel ékes övén, ha nem lett volna kényelmetlen karddal az oldalán villamosra szállni vagy autóba ülni. 111

pilis.indd 111

9/2/11 12:20 PM

Töhötöm fülig szerelmes volt az elvált asszonykába annak ellenére, hogy az nem viszonozta a közeledést, sôt kifejezetten viszolygott Hunfalvai Vitéz (és a többi) Csanád közelségétôl, és azon élcelôdött meghitt baráti társaságban, hogy annak bizonyára csak olyan nôtôl állna fel, aki nemezbugyit és turulmadaras melltartót visel. Töhötöm viszont féltékenyen figyelte, merre jár és kivel találkozik a szerelme. Nem lett volna eleve rossz ember, de azzal, hogy leragadt a száz évvel azelôtti irredenta mozgalmaknál, látványos magyarkodása a Hatalom besúgói figyelmét sem kerülte el. Nem az lett volna a baj, amit akart, hanem az, ahogyan: felszínesen, hangoskodva, átgondolatlanul, és ezzel több ellenfelet szerzett, mint támogatót. Ez pedig barátai számára is azt jelentette, hogy figyelemmel kellett kísérni, mert különc ön­fe­jû­sé­gével mindent meghiúsíthatott volna. Barátai megpróbálták megértetni vele, hogy honfiúi buzgalmának nem a feltûnô külsôségekben kellene jelentkeznie, igaz magyar ember lehet valaki farmernadrágban is, de szemmel láthatóan érvelésük hatástalan maradt. Aztán lassan megszokták, különc megnyilvánulásaival együtt. Nem így a Hatalom, akik számára potenciális veszélyt jelentett minden ilyen megnyilvánulás. Különösen most, amikor a nemzeti jelleg helyett az egyesült európaiság hangsúlyozása volt a kiadott irányelv. Dániel már az elsô találkozóra székeket és egy asztalt vitt le a borospince alatti terembe, és egy hosszabbító kábellel világítást is eszkábált, egy használaton kívüli lámpát szerelt a falra. Arra az alkalomra, amikor már valamennyien hivatalosak voltak, letakarította a pókhálókat, és felsöpört. Megérte, mert amint azok megérkeztek, Irina a mennyezeten most már tisztán látható keresztre nézve felkiáltott: –  Hiszen ez olyan, mint a keresztes kô itt, a templomban! – és mivel senki sem tudta, mirôl beszél, el kellett magyaráznia: – 112

pilis.indd 112

9/2/11 12:20 PM

Az ezredforduló körül került elô Pilisszántó temetôjébôl egy kô­ da­rab, amelyen majdnem ugyanez a kereszt látható azzal a különbséggel, hogy ott mintha egy fejbôl nône ki a kereszt, furcsa, indaszerû „kinövései” vannak, és két kisebb kereszt fogja közre. Ez a „keresztes kô”, amely most a falu templomában látható, nézzétek majd meg. Mint látjátok, utánanéztem pár dolognak. Úgy vélik, Boldog Özséb, a pálos rend principálisának sírköve, és ez a kereszt a pálosok jelképe. Mindenesetre nagyon erôs kisugárzása van. –  Akár ennek itt – tette hozzá Dániel –, ha aláálltok, megér­ zitek. Ilyen módon, mielôtt bármihez is hozzákezdtek volna, az elsô kö­te­le­zô lecke a pálos szerzetesrend megismerése volt. A honlap és a könyvtárakban fellelhetô anyagok nagy része csalódást okozott. Világossá vált, hogy nem a Jézust üldözô Saulból elszánt keresztény térítôvé vált Pálról, hanem az ôt néhány évszázaddal követô thébai Remete Szent Pálról vette a nevét a szerzet, de az ismertetések szerint nem sokban különbözött bármilyen más fér­fis­ zer­ze­tes­rend­tôl. Se titkok, se barlangok, se titkos tudás, mintha két pálos rend lett volna: az egyik a világ számára láthatóan, a másik pedig titokban mûködött. Azután persze megtalálták azokat a forrásokat is, amelyek a pálosok nem nyilvános ténykedéseirôl szóltak. Ezek mindenféle ezoterikus és úgynevezett magyarságkutató szerzôk voltak, akiknek az írásairól az egyháziak sok mindent írtak, csak jót nem. Vagy ôk sem ismerték a rend belsô életét, vagy igen, de nagyon jó okuk volt tagadni, misztifikálásnak nevezni. Kiderült, hogy nemcsak a rend belsô élete, hanem a hátrahagyott emlékek is sok fehér foltot tartalmaztak. Irina ásta bele magát a témába, végzettsége révén ez neki ment a legkönnyebben. A bar113

pilis.indd 113

9/2/11 12:20 PM

langokról természetes, hogy csak utalások maradtak, de kiderült, hogy Boldog Özséb, a rend hivatalos megalapítója elvonulásának helyérôl is csak feltételezések vannak. Az összes szakvélemény összevetésével az látszott a legvalószínûbbnek, hogy a gyakran hangoztatott véleménnyel szemben nem a Pilis hegy kesztölci, hanem a Szántó fölötti üregekben remetéskedett társaival, ezeket említhették korabeli források „hármas barlang” néven. Ez elôtt állt valahol a kereszt, amelyrôl kezdetben a rendet „Szent Kereszt Rendje” néven ismerték, és amelyrôl jóval késôbb Pilisszentkeresztet is elnevezték. Itt látta a híres látomását. A testébôl kiemelkedve a távoli hegyormokon sok apró, szétszórt kis tûzszikrát látott az éjszakában, felülrôl tekintve a Pilisre. Ezek a szétszórt kis tûzszikrák egyszer csak egy nagy tûzkörré váltak, majd egyetlenegy hatalmas tûzoszloppá egyesültek a sötét éjszakában. Ôsi szokás szerint a jelenések helyén rendszerint szentélyt emeltek, így nem lehetett kétes, hogy amikor már annyian voltak, hogy nem fértek el a barlangban, Özséb atya csak itt építhette fel a kolostorát, amely, amíg a törökök le nem rombolták, a pálosság legszentebb helye volt. A környéken erre a legalkalmasabb helynek a Szent Lászlóról elnevezett, kúp alakú domb látszott, Szántó és a barlangok között. Nyilván az sem volt véletlen, hogy a hegyecskét Lászlóról nevezték el. Ezt a helyet alaposan fel kell majd deríteniük – gondolta. Az hamar kiderült a megtalált anyagokból, hogy a pálosok nemcsak Özséb barlangi remetéskedése miatt vonzódtak a barlangokhoz – a Pilisben pedig találtak bôven –, hanem kerestek és elrejtettek valamit azokban. Valami olyat, ami a magyarság jövôje, fennmaradása szempontjából fontos volt. Ez lehetett valami titkos tudás, tárgy vagy akár személy is – vagy legalábbis a teste. A  legenda szerint, amikor Attila király a négyszázas években bevonult a Pilisbe, hogy elfoglalja a szkíták örökségét, Dömös és 114

pilis.indd 114

9/2/11 12:20 PM

Do­bo­gó­kô között egy hatalmas város romjait találta. Ezt a várost megújította, és a neve akkor Sicambria lett. Késôbb Árpádék újból felújították, és ez lett Ôs-Buda (Vetus Buda), legalább a Turul-ház kihalásáig, esetleg a török dúlásig. Az a személy, akit meg szerettek volna találni, e legendák szerint Pálosz, az ôsi szkíta király, Szkütész fia lehetett. Hogy megtalálták-e, nyilván nem verték dobra. Egyesek szerint ez a Pálosz maga lett volna Szent Pál, bár ez a hasonló nevek ellenére is fan­taz­ma­góriának tûnt, hiszen a legendás király aligha élhetett a kereszténység elsô évszázadaiban. Mivel Pál nemes és gazdag thébai családban született, minden bizonnyal fennmaradt volna az is, ha egy hatalmas király sarja. Amit ôriztek, az a beavatási helyük, a holt barátok sírja – akik a leírás szerint Szent Pálhoz hasonlóan romolhatatlan testtel fekszenek nyitott kôkoporsóikban –, illetve maga a remete szent, akinek földi maradványait mint jogos jussukat szerezték meg a pálosok. És még néhány olyan elrejtett dolog, amirôl akkor hôseinknek még sejtelme sem volt. –  Azt hiszem, rájöttem még valamire – mondta Irina, miután beszámolt kutatásairól a társaságnak. – Pilisszántó, amelyet az ezer­hét­szá­zas évekig csak Szántónak neveztek, vajon mirôl kapta a nevét? –  Hát a szántásról, hiszen itt még szántóföldek is vannak – vélekedett Benedek. –  Szerintem nem. A „Santo” szó, hogy a régi „Zanto”, „Santou”, „Santo” írásmódok között szerepel, nem más, mint a latin „sanct, sanctus” szó változata, ahogy ma is az újlatin nyelvekben szerepel. És tudjuk, mitôl szent ez a hely! És lehet, hogy ez már fantáziálás, de lehet, hogy a „szánt” és a „szent” szó között is összefüggés van, hiszen, ha szent a búza és a kenyér, akkor az is az, amivel megtermelik.

115

pilis.indd 115

9/2/11 12:20 PM

Csakhamar rájöttek, jó lesz, ha ôk is a pálosok példáját követik. A  rendszeres összejövetelek elôbb-utóbb szemet szúrnak valakinek. Ezért egy olyan, bejegyzett szervezet mögé kell bújniuk, amelyet senki sem vesz komolyan. Jávor ötlete volt, hogy alapítsanak lovagrendet. Ezekbôl az utóbbi néhány évtizedben annyi alakult, hogy számon sem lehetett tartani ôket. Valamennyien borzasztó komolyan vették magukat, mestereik és nagymestereik voltak, lovagi palástjuk, címerük, jelmondatuk, lehetôleg latinul. A sok borés sörlovagrend, szivarlovagrend mellett voltak lovagjai a gyógyításnak, mindenféle kulturális és hagyományôrzô tevékenységnek, a lovaglásnak, az ebtenyésztésnek, talán csak a bélyeggyûjtésnek nem. –  Akkor legyünk Szent László Lovagrend, és amatôr középkorkutatással, valamint a magyar királyok legendáival fogunk foglalkozni, ez elég ártalmatlannak tûnik, ugyanakkor igaz is! És nevezhetjük magunkat egymás között a „Rend”-nek! – lelkesedett Vera. –  Részemrôl „rend”-ben – válaszolt Benedek –, de ha nem haragusztok, továbbra is a keresztneveteken foglak szólítani benneteket, a „testvér” valahogy nem jön a számra. Nem szeretem a patetikus dolgokat. Így alakult meg az esztendô végére a Szent László Lovagrend dr. Dániel Tamás „nagymester” irányítása alatt.

116

pilis.indd 116

9/2/11 12:20 PM

Szakrális földrajz

Albert íróasztalán és szobája falain egyre sokasodtak a színes filctollal átrajzolt Magyarország- és Pilis-térképek, fénymásolatok, pauszpapírok. A delej- (Ley-) vonalak feltérképezése után annak a megfejtésébe kezdett, hogy az ember által épített vagy a természeti alakzatokhoz hogyan és miként kapcsolódnak a különbözô vallások, kultuszok, szertartások. Több száz ilyen hely volt berajzolva a térképeire, régi templomok a román és gótikus építészet emlékei, búcsújáró helyek, jelenések helyei, szentnek, gyógyítónak tartott források és kutak, várak, földhalmok, különleges, a természet által „megjelölt” helyek, például sziklaalakzatok, ingókövek, szirtek, amelyek többsége nagy valószínûséggel emberi kéz nyomait is magán viselte. Ôseink akár egész hegyeket, hegynyi építményeket képesek voltak felépíteni. Idejük bôven volt rá, ôk az örökkévalóságnak, és nem egy uralkodó akaratának dolgoztak. Az Alföldön messzirôl látszik egy odahordott földhalom, de a hegyek között, mint például a Pilisben, a Vértesben vagy a Mecsekben nincs ember, aki évezredek múltán képes lenne megállapítani, hogy egy hegy vagy kôszikla a természet mûve-e, vagy hajdani ôseinké. Persze kivétel is van, talán a legtöbb éppen a Pilisben. A Do­bo­ gókô alatti sziklákról vagy a Vadálló-kövek alakzatairól nem nehéz megállapítani, hogy olyanok, mintha valami betonféle fogná ös�sze a kôdarabokat, amelyek között dunai kavicsok is vannak. De hogy kerül a Dunából származó kavics a Prédikálószék tetejére? A hivatásos geológusok persze egyetlen szóval elintézik: vulkáni üledék – ami tényleg lehet ilyen. Csak éppen a Duna-kavics nem 117

pilis.indd 117

9/2/11 12:20 PM

illik a képbe azon kívül, hogy mit keresne vulkáni üledékes kôzet egy mészkôhegységben. Az ilyen „apróságokon” a tudósok, úgy tûnik, játszi könnyedséggel lépnek keresztül – nem így Albert, aki rengeteget zsörtölôdött, morgolódott az ilyenek hallatán magában. Csodálatra késztette viszont az a tudás, ahogy a régiek mindennek tudták, megtalálták a helyét. Míg az utóbbi három-négyszáz évben oda építettek egy templomot, ahol éppen hely volt – és szerencsés egybeesés volt, ha egy régi helyére került egy új –, valaha csak oda építhették, ahol az energetikailag a legjobban tudott mûködni. Itt a hívek nem voltak a saját hitük erejére utalva, a hely energiái kapcsolták össze tudatukat a magasabb szellemi világokkal. Természetesen ismerte a legendás atlantiszi–egyiptomi istenkirály, Hermész Triszmegisztosz tanítását: „Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van. Így érted meg az Egyetlen csodáját.” Ha minden az Egytôl származik, akkor minden mindenben tükrözôdik. Ez így van a nagyvilágban, és az ember, aki még tudatosan megéli, hogy ô is ennek az egységnek a része, tudja, hogy mindenben, amit alkot, ennek az egységnek kell tükrözôdnie. Sôt, mivel ebben a tudatban él, ezt anélkül teszi, hogy tanulta volna, vagy gondolkodnia kellene rajta. Sajnos a jelen embere úgy gondolja, önkényesen hozhat létre bármit, vagy iskolás módon, izzadva, verejtékszagúan próbálja másolni a régi kultúrák emlékeit. Egyik sem az igazi, bár az utóbbiban azért ott a teljességre való törekvés. Albert arra jött rá, hogy a régiek alkotásai nem valamiféle lecke felmondásai, nem szolgai módon, mechanikusan másolva képezik le idelent a „fenti” dolgokat, hanem valami sokkal finomabb, áttételesebb módon. Számos olyan elképzeléssel találkozott, ahol a szent helyeket összekötögetve kereszt, rozetta vagy akár a DNS kettôs spiráljá118

pilis.indd 118

9/2/11 12:20 PM

nak mintáját vélték felismerni – mintha ôseink elektronmikroszkóp és genetikai ismeretek birtokában lettek volna. Egy Piliskutató pedig azzal az ötlettel állt elô, hogy megtalált hét hegyet, amelyeket összekötve az Orion csillagkép rajzolata áll elô. Azokat a közeli hegyeket pedig, amelyek nem illettek a képbe, úgy kezelte, mintha nem léteztek volna. Márpedig – gondolta – egy rendszeren belül nem lehetnek a rendszerbe nem tartozó elemek, ez logikai hiba. Egyiptomban, ahol a gízai három piramis az Orion övének rajzolatát adja, egyértelmû a helyzet, mert nincs más piramis a közelben, és belemagyarázás lenne, ha több tucatból csak hármat vennének figyelembe. Márpedig a Pilisben legalább ötven hegycsúcs van. Aligha van olyan csillagkép, amelyet megfelelô arányban rávetítve a térképre, ne illeszkedne hegyekre, völgyekre, barlangokra, szakadékokra, településekre, lévén elég változatos a táj. Ez valószínûleg zsákutca. A célja nyilvánvalóan az volt, hogy az Orionnal (mások szerint a Nyilas csillagképpel) azonosítható Nimródot, a magyarok ôsatyját megtalálják a Pilisben. Esetleg a magyar nép egyiptomi vagy szíriuszi származásának bizonyítékát, amelyben például Töhötöm is szilárdan hitt. Albert precíz agyát egyébként is ingerelte, amikor olyan irományokkal találkozott, mint például a magyar uralkodók leszármazási táblája az elôbb említett Nimródtól Árpádig, illetve Szent Istvánig. A  szerzô gondosan felsorol úgy negyven-negyvenkét generációt abban a tudatban, hogy most aztán minden tisztázva van. A Töhötömhöz hasonlókat viszont cseppet sem zavarta az a tény, hogy Nimród, aki Noé unokája volt, asztrológiai számítás szerint legalább hatezer éve élhetett, hacsak nem az özönvíz után, úgy tizenegyezer éve, amit a bölcs „kutató” nagyjából ezerkétszáz évre redukált, mintha Nimród nem sokkal Jézus elôtt élt volna. Vagy ahogyan ez a társaság azt is hirdette, hogy Attila azonos volt Tutanhamon fáraóval – aki mellesleg Egyiptom egyik legjelentéktelenebb báb-uralkodója volt. Igaz, hogy ez eset119

pilis.indd 119

9/2/11 12:20 PM

ben csak mintegy ezerháromszáz évet kellett átugrani a fáraó és a Nagykirály között. A sok badarságon túl a legígéretesebbnek az a kutatási vonal látszott, amely a szent helyek asztrológiai összefüggéseit rendszerezte. László megkapta Noelen keresztül azt az új asztrológiai számítási módszert, amellyel földrajzi helyek bolygóuralkodóit meg lehet határozni. Ennek legalább volt gyakorlati haszna, míg az elôbbiek csak az elméletek síkján kalandoztak, ugyanis ehhez már csak azt kellett meghatározni, hogy az adott planéták mikor hatnak erôteljesen, hogy az adott helyen végzett meditáció vagy bármilyen szertartás a leghatásosabb legyen. Templomok esetében ezt az építôk tudták is, és úgy tájolták az épületet, hogy a névadó szent vagy ünnep napján a kelô nap fénye épp a megfelelô helyre essen odabent, és ez a nap volt mindenre a legalkalmasabb. Így akár naptárba is lehetett rendezni, hogy mikor, hová kell menni, ha valami hatásos dolgot akarnak elindítani. Sajnos – vagy szerencsére – az események jobban felgyorsultak, mint ahogyan Albert aprólékos kutatásai haladtak, de amire rájött, máris nagy segítségükre volt.

120

pilis.indd 120

9/2/11 12:20 PM

Hogyan válasszunk királyi székhelyet?

A kis csapat lassú tempóban haladt a parti úton, hogy mindent jól megnézhessenek. Valójában ösvénynél alig szélesebb utacska volt, a természet által alkotott, könnyen járható helyeken. Jobbról a folyó kéken csillogott, a parton ôsöreg éger- és nyárfaerdôk húzódtak, füzesekkel váltakozva, dús, smaragdzöld füvû rétekkel tarkítva, ahol a legelészô ôzek és szarvasok kíváncsian fordították a fejüket a jövevények felé. –  Itt sem fogunk megéhezni, amíg nyílvesszônk, tûz­szer­szá­ munk és késünk van – vetette oda társainak egyikük. A folyó folyásával szemben haladtak, napok óta. Az elôzô nap jókora réten éjszakáztak. Balról pár óra járásnyira kezdôdtek a hegyek, és a síkságon néhány nyomorúságos kunyhón kívül semmit sem láttak, pedig – ahogy a vezér megállapította – egy egész város elfért volna. A  folyó itt keskenyebb volt, mint másutt, és egy sziget látszott a túloldalon. Letáboroztak, tüzet gyújtottak, megsütötték az aznap ejtett apróvadat, majd nyugovóra tértek a ragyogó csillagok alatt. Ahogy megvirradt, felnyergeltek, és követték a folyó kanyarulatát. Jobbról a folyó kiszélesedett, ahogy a sziget csúcsát elhagyták, bal kezük felôl pedig büszke hegycsúcs meredt az ég felé. Az élen lovagló férfi díszes kaftánt, veretekkel dúsan ékesített övet, aranyozott lemezû tarsolyt, csúcsos nemezsüveget és kunkori orrú csizmát viselt. Társai is hasonlóan öltöztek, de ô volt az, akirôl messzirôl látszott, hogy a legelôkelôbb család sarja. Lova értékes szerszámokkal felszerelt, kis termetû, de fürge 121

pilis.indd 121

9/2/11 12:20 PM

ázsiai állat volt, biztos járással. Kardja, tôre, valamint a hátára vetett íja, a tegezben számos nyílvesszôvel, egy lovas kivételével mindnek volt. Ez a férfi közvetlen a vezér mögött haladt, vak volt, és ô látszott a legidôsebbnek. Lova már megszokta, hogy ô lát a gazdája helyett, és a vezér lovát kell követnie. Csete – mert így hívták a vak embert – szeme világát még ifjú harcosként vesztette el, de az Égi Atya szerette annyira, hogy nem hagyta sötétben botorkálni, táltossá tette, és egy különleges, belsô látással ajándékozta meg. Nem a hegyeket és völgyeket látta, mint a többiek, hanem a tájat formáló Erôk áramlatait. Parázsló vörösen izzottak azok a helyek, ahol a harc szellemei uralkodtak, és szelíd kékeszöldben sugároztak azok, ahol a békesség és az igazság szellemei laktak. Ibolyaszín sugárzott a szent helyekrôl, ahol az égi szellemek le tudtak járni a földre, és a földiek lelke felemelkedhetett hozzájuk. Világosság ragyogott ott, ahol ember lakhatott, és feketeség honolt a gonosz helyek körül, ahol csak rablók és haramiák érezték jól magukat. Érezte a jótékony és ártó Erôk áramlatait is a föld felszínén, sôt a barlangok mélyén is. Szem nélkül is látta a hegyek, völgyek, vizek kisugárzását, az öreg fák erejét és sok mindent, ami a látók szemének láthatatlan volt. Csete a hegy alá érve megállította a lovát. A  többiek követték a példáját, a vezér pedig visszafordult. –  Ez a hegy jó lenne egy erôsség számára. Itt, ahol állok, lehetne egy alsó vár, lakhatnának itt a népek, ott fenn pedig akár maga a gyula is. A  hegy mélyében barlang van, erôs szellemek védelmezik, de csak jó célra volna szabad használni. –  És jól védhetô lenne a csúcs minden irányból. Ródd csak fel, fiam – fordult a vezér egy fiatal harcoshoz. Az pedig finomra vékonyított pergament vett elô iszákjából, írószert, és rárajzolta a hegyet készülô térképére. 122

pilis.indd 122

9/2/11 12:20 PM

Néhány óra lovaglással elérték azt a helyet, ahol a folyó vis�szafordult, mély völgyet vájva két hegy között. Csete itt is megállt. Ha itt belovagolnánk balra a völgybe, pár percnyire innen nagy és szent helyet találnánk. Jegyezzétek fel ezt is! Menjünk most tovább, mert úgy érzem, hív egy még nagyobb szent hely ezen a parton. Aztán be kell majd térnünk a hegyek közé is, mert ilyen erôket még sehol sem éreztem, mint amilyenek itt vannak! Egy hosszabb egyenes szakasz után, egy széles völgy torkolatánál állt meg ismét az öreg. Jobbról kis sziget ôrizte a völgy bejáratát. –  Az igazság szelleme lakik ebben a völgyben, bölcs és jóságos szellemek kíséretében. Itt kellene palotát emelni a kündünek. Balra elôttem egy kis hegyet láttok, a mélye barlangot rejt. Jegyezzétek fel, ez is nagyon fontos hely! A folyó nem sokkal ezután balra kanyarodott. –  Ezen a síkságon nagy, uralkodói város áll majd egyszer. Ez a hely a legalkalmasabb arra, hogy uralkodókat szenteljenek fel itt. A folyó partján lévô magaslaton kell majd a templomot felépíteni, sok erôfolyam találkozik itt. A táltos társaitól távol, e helyen éjszakázott. Álmában lelke kiszállt a testébôl, és segítô szellemeivel a hegyek felé emelkedett. Látta az egész tájat maga alatt, ahol a folyó kanyarulatában a hegység szív alakot formázott. Hatalmas és szeretetteljes istennô uralkodott a táj fölött, maga az istenfiat szülô Nagyboldogas�szony, népük védelmezôje. Megmutatta, mely csúcsokon kell várat építeni, hol vannak a szent helyek. –  Ezen a szent tájon kell a vezéreiteknek székelniük – kapta meg az üzenetet. Ha ezt teszitek, népetek a védelmemet fogja élvezni. Lesz részetek gazdagságban és nyomorúságban, de mindig megvédelek benneteket. Ez az egész hegység egyetlen vár lehet, ha hallgattok rám. A hegyek a várfalak, a völgyek a kapuk és az utak. A folyó felôl 123

pilis.indd 123

9/2/11 12:20 PM

mindenütt völgyek vannak. Csaljátok be a rátok támadó ellent a völgyekbe, és azt tesztek velük, amit akartok. Építsetek fehér várat e hegyen – mutatott alá – haduratoknak, és egy másikat a völgyben, ahol ma megálltál, a szellemi uralkodótoknak. Szent embereitek be fogják járni a hegyek mélyét, és a barlangokba olyan szentséges ereklyéket fognak elrejteni, amelyek nem csak egész országotokat fogják védelmezni, de az egész világnak példát mutathattok. Ám csak akkor, ha nem hagyjátok magatok közt elharapózni a széthúzást és pártütést, amely ellenfeleitek kezére adja az egész országot. Bármi is indul el innen, jó vagy gonosz, hatalmas erôvé lesz! Így történt, hogy egy vak táltos látta meg elôször Szentendre helyét a Duna mentén, Visegrád leendô várát, a dömösi kaput a székesegyház helyével, a Búbánat-völgyi királyi palotát a titokzatos Szamár-heggyel, Esztergom leendô városát a majdani bazilika helyével, Attila fehér várának helyét, és az egész Pilis hegység jövôjét. Másnap valamennyien visszatértek a hegység belsejébe. A készülô térképbe berajzolták a Csete által látott helyeket, eszükbe sem jutott, hogy kételkedjenek az öreg látomásaiban. A  következô év tavaszán, amikor a hó olvadtával a Kárpátok hágói járhatóvá váltak, az egész nép, a harcosok, az asszonyok a gyerekekkel szekereken, a pásztorok szürkemarhacsordáikat és birkanyájaikat hajtva leereszkedtek a síkságra. A  nemzetségek megtelepedtek a nekik tetszô vagy számukra kijelölt helyen, a két fejedelem, a gyula és a kündü kiterjedt családjával és nemzetségével, feleségükkel és gyerekeikkel, udvartartásukkal átkelt a Dunán, és építômestereik hozzáláttak a kijelölt helyeken az erôs­sé­gek megépítéséhez. Eltelt néhány évszázad, és a folyó kanyarulata által körülölelt hegység egyetlen erôdítménnyé vált. 124

pilis.indd 124

9/2/11 12:20 PM

Olyan erôdítménnyé, amilyet még nem látott a világ, amelyet nem emberkéz, hanem a Teremtô épített, az ember pedig éppen csak annyit alakított rajta, ami a legszükségszerûbb volt. Olyan erô­dít­ ménnyé, amely szívesen és nyitottan fogadta a békés célú látogatót, ám halálos csapdát jelentett a hódító, rabló szándékkal érkezô ellenség számára. És ez így is maradt évezredeken át, amíg a belsô széthúzás oda nem vonzotta keletrôl és nyugatról a hiénák seregeit. Ekkorra már elnéptelenedtek a pilisi várak, ôrzés nélkül maradtak a völgyek, szurdokok és hágók, a helyi kiskirályok csak a saját birtokaikkal törôdtek, amíg azok is idegenek fennhatósága alá nem kerültek.

125

pilis.indd 125

9/2/11 12:20 PM