A személyiség: pszichoanalitikus, behaviorista és fenomenológiai megközelítés
Andrejkovics Mónika PhD klinikai szakpszichológus DE NK Magatartástudományi Intézet 2014. okt. 21.
Személyiség fogalma: az egyén jellegzetes gondolkodási, érzelmi és viselkedéses mintái, melyek az egyén személyes stílusát meghatározzák és környezetével való interakcióit befolyásolják. Ezek a jellemzők időben és különböző helyzetekben aránylag stabilak. A személyiségelméletek funkciói: • • •
Megmagyarázni az emberek aránylag stabil viselkedésmintáit (pl. attitűdök, szokások, kötődési mintázatok, tipikus reakciók, stb.) Megérteni ezek egyéni mintázatait (az emberek közötti különbségeket) Bejósolni az emberek viselkedését.
Számtalan személyiségelmélet létezik. Nem az a kérdés, hogy igaz vagy nem igaz az elmélet, hanem, hogy mennyire hasznos az egészséges és a beteg személyiség megértésében, és az utóbbi kezelésében. Klinikai gyakorlat: integratív törekvések (sok pszichoterapeuta integratív szemléletű).
Milyen kérdésekre ad választ egy személyiségelmélet? Emberkép: Ki az ember? Mire rendeltetett? Mi a helye a világban? Milyen filozófiai szemléleten alapszik?
Működéselmélet: Milyen részekből áll a személyiség? Mi teszi egyedivé? Milyen működési elvei vannak? Fejlődéselmélet: A személyiségfejlődésnek milyen általános szakaszai vannak? Mi befolyásolja a fejlődést? Betegségelmélet: Mikor és hogyan sérülhet a személyiség a fejlődés során? (patológiás személyiségfejlődés magyarázata) Terápiás módszertan: Mi az, ami gyógyít? Milyen lehetőségek vannak a segítő célú pszichológiai beavatkozásokra?
A személyiségnek (és a pszichoterápiának) eltérő elméleti megközelítései léteznek • Ezek között a pszichodinamikus terápiák és a kognitív-viselkedésterápiák a leggyakrabban alkalmazottak. – A pszichoanalízis és a pszichodinamikus elméletek a tüneteket a hátterében álló tudattalan lelki folyamatok feltárásával kezelik – A viselkedésterápiás megközelítés a tanulás folyamataival magyarázza az egészséges és a patológiás viselkedési formákat. – A kognitív elmélet inkább arra helyezi a hangsúlyt az egészséges és a kóros viselkedés megértésekor, hogy az emberek hogyan gondolkodnak bizonyos dolgokról (gyakran együtt alkalmazva a két utóbbi megközelítést kognitívviselkedés terápiáról beszélünk). – A humanisztikus elmélet az emberek szubjektív tapasztalataira és a személyek önaktualizációs törekvéseire fókuszálnak. • Nincs egyetlen olyan elmélet, ami alkalmas lenne minden mentális zavar kezelésére → sok pszichoterapeuta többféle technikát is alkalmaz az adott pácienshez és problémához illesztve (integratív szemlélet). Minél többféle módszerben járatos egy terapeuta, annál hatékonyabban tud működni.
1856-1939
Sigmund Freud és a klasszikus pszichoanalízis • •
Fő elv: pszichikus determinizmus = semmilyen lelki jelenség sem jön létre véletlenszerűen, hanem csak ok-okozatok láncolataként. Ezeket feltárva érthető meg a viselkedés. Pszichodinamika: kül. pszichés erők hogyan befolyásolják a viselkedésünket Pl. gondolatok, fantáziák, vágyak, érzelmek, impulzusok, amelyek lehetnek
TUDATOSAK vagy TUDATTALANOK
A tudattalan első részletes leírása!!! + meghatározó szerepének felismerése
•
Hangsúlyozza a tudattalan pszichés hajtóerők és konfliktusok szerepét
•
Hangsúlyozza gyermekkori élmények fontosságát az aktuális viselkedés hátterében
Pszichoanalízis: átfogó elmélet az emberi psziché struktúrájának és működésének leírására „Topografikus modell”: mennyire hozzáférhetők a tudat számára a gondolatok, érzések, percepciók tudatos rendszer tudatelőttes rendszer = cenzúra tudattalan rendszer „ Strukturális modell”: a pszichés hajtóerők (drive-ok) és motivációk eredete szerint: Id vagy ösztönén (tudattalan) Ego (tudatos+ tudatelőttes + tudattalan) Superego vagy felettesén (tudatos + tudatelőttes + tudattalan) „A gondolkodási folyamatok modellje”:
másodlagos/ tudatos folyamatok: logikus gondolkodás elsőleges/ tudattalan folyamatok: illogikus mechanizmusok (pl. szimbólumok, sűrítés, áttolás) (pl. álmokban, művészetben, gyermekek gondolkodásában, pszichózisban)
Pszichoanalízis: átfogó elmélet az emberi psziché struktúrájának és működésének leírására „ A gondolkodási folyamatok modellje”:
•
másodlagos/ tudatos folyamatok: logikus gondolkodás
•
elsőleges/ tudattalan folyamatok: illogikus mechanizmusok (pl. szimbólumok, sűrítés, áttolás) (pl. álmokban, művészetben, gyermekek gondolkodásában, pszichózisban)
A topografikus modell (a tudatosság fokai) Minden pszichés tartalom, aminek tudatában vagyunk. Minden pszichés tartalom, ami elérhető a tudatunk számára akkor, amikor úgy döntünk, hogy azokra fókuszálunk. Funkciója a cenzúra: megakadályozza, hogy a szorongást kiváltó tartalmak tudatossá váljanak.
A tudat számára nem hozzáférhető tartalmak (gondolatok, érzések, indulatok, vágyak) amelyek a figyelem ráirányításával sem tehetők tudatossá. Ezek elfogadhatatlanok (szorongást keltőek) a tudat számára. A tudatból elfojtással kikerülnek, vagy sohasem voltak tudatosak.
Strukturális modell EGO: •egyensúlyteremtés az Id és a Szuperego között: kontrollálni az Id vágykielégítő törekvéseit és a Szuperego morális nyomásának is megfelelni. • „realitás-elv”: realitáshoz, külvilághoz való alkalmazkodás kompromisszumok, problémamegoldás, értékelés, késleltetés, stb. és az érzelmek szabályozása által)
SZUPEREGO (felettesén) • morális szabályok, követelmények (mit szabad és mit nem) + én-ideál (mi felé törekszünk). Ezeket a szülőkkel való azonosulás során sajátítjuk el. • megfigyeli és értékeli a gondolatainkat, érzéseinket, viselkedésünket, és összeméri az aktuális ego-működést a morális szabályokkal és az ideákkal
Az egészséges személyek képesek kompromisszumot kötni az Id, Ego, és Szuperego közötti összhang megteremtése érdekében Intrapszichés konflktus:
ID (ösztönén) ösztönös késztetések (éhség, szomjúság, élni akarás, fájdalom elkerülése, szexuális öröm-szerzés, agresszió) + elfojtott tartalmak „öröm-elv”= azonnali vágykielégítésre törekszik
Elfojtás = elhárító mechanizmus (lehet egészséges vagy patológiás is A szorongásnek jelző funkciója van: ntrapszichés konfliktust jelez!
Az elfojtott tartalmak a tudattalanban is megőrzik energiáikat (energia-megmaradás törvénye). Az elfojtott tartalmak visszatérhetnek: - álmokban - elszólásokban - neurotikus tünetekben - művészeti alkotásokban - humorban
Elfojtás= aktív, bár tudattalan folyamat, amely révén kizárjuk a szorongást okozó tartalmakat a tudatból
Egészséges személyek képesek elviselni a szorongást és megoldani az intrapszichés konfliktust!!! A neurotikus személyek félnek a szorongástól (nem képesek tolerálni azt) és folyamatosan igyekeznek elnyomni az intrapszichés konfliktust!!!
További elhárító (énvédő) mechanizmusok • REGRESSZIÓ: átmeneti visszaesés egy korábbi életszakaszba, melyben kevésbé érett viselkedés is megengedhető • PROJEKCIÓ (kivetítés): Külső személynek tulajdonítunk olyan vonásokat, amelyeket magunkban nem tudunk elfogadni. Az általunk elutasított érzést, gondolatot, szándékot kivetítjük a másikra, így tartjuk meg a kedvező énképünket. • REAKCIÓKÉPZÉS (ellentétbe fordítás): Az elfojtott vággyal ellentétes cselekedeteket hajtunk végre, vagy azzal ellentétes nézeteket hangoztatunk (pl. exhibicionizmus helyett túlzott prüdéria; gyűlölet helyett indokolatlan rajongás) • MEG-NEM-TÖRTÉNTTÉ TEVÉS (anulláció): Egy kínos eseményt, melyben részt vettünk, vagy amelyet előidéztünk, törlünk emlékezetünkből és úgy érezzük, hogy azt soha nem követtük el. • IZOLÁCIÓ (elszigetelés): leválasztjuk a kínos érzést a gondolatról, a történésről. Az élmény visszatérhet, de már indulatok nélkül. • RACIONALIZÁCIÓ: ésszerűsítés („savanyú a szőlő”) • AGRESSZORRAL VALÓ AZONOSULÁS: olyanná válunk, mint egy korábban hozzánk agresszíven viszonyuló személy (szülő, tanár, főnök). Mivel nem tudjuk őt legyőzni, ezért úgy csökkentjük a feszültségünket, hogy átvesszük a nézeteit, viselkedését.
A személyiség fejlődése: pszichoszexuális fejlődés = ösztönelmélet: A személyiségfejlődés folyamata = az ösztönök fejlődésének folyamata. 2 fő humán ösztön: libidó (szexuális hajtóerő) és agresszió A gyermek örömre való törekvése ezek köré az ösztönök köré szerveződik, szakaszonként eltérő módon. Minden szakaszban sajátos szükségletei vannak a gyermeknek. A fejlődésben az első 5 év a döntő jelentőségű, Freud szerint ekkor lejátszódik minden, ami alapjaiban meghatározza a személyiséget.
1. Orális fázis (0-1 év): az örömök a szájhoz kapcsolódó tevékenységekből származnak: szopás, harapás, ujjszopás. E szakasz zavara → orális dependenciák (dohányzás, alkoholizmus, droghasználat, stb.) alapja. 2. Anális fázis (1-3 év) szobatisztaságra szoktatás = első szabályozó funkció megtanulása! Az örömöt ennek gyakorlása adja: a széklet szabályozásának öröme: megtanulja visszatartani és megfelelő körülmények között "kiengedni". Ez összefügg a személyiség "adás" és "visszatartás" képességeivel. Pszichotrauma hatására (pl. erőszakos szobatisztaságra szoktatás) az adás képessége nem alakul ki → rögzülve anális karaktert eredményezhet.
A személyiség fejlődése: pszichoszexuális fejlődés 3. Fallikus fázis (3-6 év) (= urogenitális fázis): a kisgyerek felfedezi nemi szerveinek ingerelhetőségét, maszturbációt végez (nem szabad büntetni, megszégyeníteni!). Ödipusz-komplexus ideje: a fiúgyermek szerelmes lesz az anyjába és féltékeny az apjára. Feloldása: azonosulással (lányoknál Elektra-komplexus) Fiúknál kasztrációs félelem jelenik meg: az a hiedelem, hogy ha rossz lesz, levágják a péniszét. Lányoknál ún. péniszirigység. Mindkettő alapja az, hogy a gyermekek kezdik felfedezni a nemek közötti anatómiai különbségeket, s ez feszültségeket kelt bennük. E fázis zavara az alapja a hisztériás személyiség kialakulásának.
4. Latencia fázis (6-12 év): a szexuális impulzusok háttérbe szorulnak, a teljesítmény kerül előtérbe; a gondolkodás érése és a társas kapcsolatok fejlődése. 5. Genitális fázis (serdülőkortól) az előző szakaszok részösztönei (orális, anális, fallikus) integrálódnak, és együtt lesznek jelen az érett szexualitásban. Emellett egyes késztetések elfojtás alá kerülnek (ha mégis megjelennek, szexuális perverziónak számítanak, mint pl. a szadizmus)
A személyiség fejlődése: pszichoszexuális fejlődés Minden szakaszban sajátos szükségletei vannak a gyermeknek. Az adott szakaszban történő traumatikus események vagy frusztráció vagy túlingerlés későbbi pszichés zavarhoz vezethet.
Fixációs pontok = a fejlődés megakad egy bizonyos szinten: az adott szakasz részösztöne domináns marad, s ennek a fázisnak az igényei nyilvánulnak meg a viselkedésben.A libidó az adott szakaszra jellemző tevékenységhez kötődve rögzül. pl. csecsemő korai leválasztása → frusztrált orál-dependencia → felnőttként alkohol-, drogproblémák, evészavar, dohányzás az orális fixáció miatt
Regresszió = visszaesés egy már meghaladott szintre. Azt, hogy melyik szintre fog visszacsúszni a személy, az határozza meg, hogy annak idején melyik szinten érte őt trauma, azaz, hogy hol fixálódott.
A neurotikus tünetek kialakulásának mechanizmusa: 1. A személy nem tud megoldani valamilyen intrapszichés konfliktust. Ez lehet két egymással össze nem egyeztethető ösztön közötti konfl. (agresszivitás és szexualitás) vagy egy ösztönimpulzus és az ego, illetve a szuperego tiltása közötti feszültségből származó konfl. 2. A megoldatlan konfliktus folyamatos szorongást eredményez. 3. A szorongás az elhárító mechanizusok rigid és folyamatos alkalmazásához vezet (=védekezés a szorongást kiváltó tudattalan tartalmak tudatosulása ellen) 4. Az elhárító mechanizmusok rigid és permanens alkalmazása végül neurotikus tünetekhez vezet (pl. fóbia, kényszer, szervi eltérés nélküli testi tünetek), amik valamelyest csökkentik a szorongást, de sohasem szüntetik meg teljesen. = elsődleges betegségelőny: elkerülheti az intrapszichés konfliktussal való foglalkozást 5. Mivel az eredeti konfliktus tudattalan maradt, az illető nem tudja megoldani a valódi problémát → a konfliktus fennmarad = folyamatos a belső, tudattalan küzdelem az ellentétes pszichológiai erők között → ez sok energiát emészt fel, a személy kimerül → nem tud jól funkcionálni a munkahelyen és a magánéletben 6.
Másodlagos betegségelőny: a környezettől a betegség miatt kapott fokozott törődést, ill. kötelezettségek alól való felmentés
A klasszikus pszichoanalízis mint pszichoterápiás eljárás
•
• • • • •
•
Lényege: a tudatról leválasztott és a tudattalanba került patogén tartalmak feltárása, tudatosítása és ezáltal a hozzájuk tapadó kóros feszültségek feloldása. Cél: feltárni, megérteni, a P-t belátáshoz juttatni Módszerei: álmok elemzése, szabad asszociáció A T semleges! Áttétel elemzése Indikációs terület: neurózisok (fóbiák, konverzió, szorongásos kórképek, pánik-betegség) Kontraindikáció: pszichózisok, borderline szem.z.
Freud munkásságának értékelése Ösztönelmélete, a pszichoszexuális fejlődéselmélete vitatott. A személyiségfejlődés társas szempontjaival alig foglalkozott.
DE: a neurózisok pszichodinamikai hátterének megértéséhez (szorongás eredete, elhárító mechanizmusok) sokban hozzájárul: felismerte, hogy a viselkedés gyakran a vágyak és félelmek közötti kompromisszumot tükrözik. Szabad asszociáció módszerének kidolgozása.
Az emberi természet pszichoanalitikus felfogása
•
Az emberi viselkedés a tudatos kontrolunkon kívül eső erők által determinált
•
Motivációinkban fokozott szerepet játszanak a tudattalan folyamatok
•
A személyiség alapvetően velünk született késztetések, illetve az első 5 életév tapasztalatai határozzák meg
•
Az emberek alapvetően passzívak a személyiségük alakulása szempontjából
Tanuláselmélet (behaviorizmus) •
•
•
Csak a megfigyelhető, objektíven mérhető viselkedéssel foglalkozik (a tudattalannal nem ( pszichoanalízis) A személyiségfejlődést elsősorban tanult folyamatok (környezeti hatások) befolyásolják. A környezeti feltételek a tanulás révén befolyásolják a viselkedést; a személy viselkedése pedig formálja a környezetét. A viselkedés tehát a személyiségbeli és a környezeti változók folyamatos kölcsönhatásának eredménye. A személyiség nem más, mint az ember élete során elsajátított tapasztalatok összessége. = A személyiség tanulási folyamatok eredménye
•
Tudományos leírásra törekedik a viselkedés kül. tanult folyamatairól.
•
Terápiás módszerek kifejlesztése: • • • •
Relaxációs módszerek Asszertivitás tréning Szisztematikus deszenzitizálás Averzív terápia
• Viselkedésterápia = a viselkedés módosítása újratanulás révén (hogyan kell ellazulni, képviselni saját érdekeinket, nemet mondani, stb.)
3 fő viselkedéstanulási forma: 1.
“Klasszikus kondicionálás” (= reszpondens vagy Pavlovi vagy I. típusú kond): egy feltétlen és egy feltételes /eredetileg semleges/ inger ismételt társítása → a feltételes inger önmagában is kiváltja az eredetileg feltétlen választ
kül. ingerek társítása Feltétlen inger
Feltétlen válasz (természetes, az vegetatív IR által közvetített reakció), pl. túl sok kávé fejfájás
Feltételes inger (eredetileg semleges)
+
Egy bizonyos helyen
Egy bizonyos helyen
Feltételes válasz (tanult) pl. fáj a feje, amikor az adott helyen van
Inger generalizáció: egyre több hasonló inger is kiválja ugyanazt a választ (pl. szorongásos zavarok!) Inger diszkrimináció: ingerek közötti különbség felismerése (pl. pszichoterápiában) Kioltás: ha a feltételes inger sokszor megjelenik a feltétlen inger nélkül → gyengül majd megszűnik a feltételes válasz (pl. pszichoterápiában)
Tanuláselmélet 2. Skinner: „Operáns kondicionálás” (= instrumentális v. II. tip. kond.): a viselkedésünknek vannak következményei, és ezek kellemes vagy kellemetlen jellege módosítja az adott viselkedés jövőbeli megjelenésének valószínűségét
következmény
Feszültségcsökkenés
„Jó dolog inni, ha feszült vagyok”
Alk. pr.
• Ha megerősítés követi a viselkedést, akkor nő az adott viselkedés bekövetkezésének jövőbeni valószínűsége. • Ha egy viselkedést többé nem követi a megerősítés, akkor csökken az adott viselkedés bekövetkezésének jövőbeni valószínűsége = kioltás • Ha egy viselkedést averzív inger követ, akkor csökken az adott viselkedés bekövetkezésének jövőbeni valószínűsége = büntetés • Ha az averzív ingert megszüntetjük, akkor nő az adott viselkedés bekövetkezésének jövőbeni valószínűsége.
Tanuláselmélet 3. Albert Bandura: szociális tanulás (v. megfigyeléses tanulás v. modellkövető tanulás) Egy személy tanulhat egy másik személy viselkedésének megfigyelése által, ha ez a személy érzelmileg jelentős a számára (pl. szülők, más családtagok, barátok, tanárok, hírességek - média! – stb.) Ez történhet szándékosan vagy akaratlanul is.
Megtanulhatjuk ezáltal: - Az egészséges személyiségfejlődés elemeit. - Maladaptív megnyilvánulásokat: inadekvát viselkedést (agr., alk.), elégtelen problémamegoldási módokat, elégtelen szociális készséget, alacsony önértékelést, stb. - akár konkrét tüneteket is: anorexia nervosa, szerhasználat, fóbiák, pánik zavar, stb. A pszichoterápiában: a páciens utánozhatja, megtanulhatja a terapeuta vagy más csoporttagok viselkedését
Az emberi természet tanuláselméleti felfogása
• Az emberi természet környezeti tényezők (tanulási folyamatok) által meghatározott • Az emberi viselkedés elsősorban a környezet megváltoztatásával befolyásolható • A személyiség nagymértékben módosítható, de külső tényezők által (passzív emberi természet)
Fenomenológiai modell Az egyén szubjektív élményeire összpontosít, arra, ahogyan az emberek önmagukat és a világot látják = az emberek önészlelését és önértékelését akarja megismerni. A fenomenológia kifejezés szó szerint „az egyén szubjektív tapasztalataira” utal. Két fő személyiségelméleti megközelítés tartozik ide: - a humanisztikus pszichológia (Carl Rogers, Abraham Maslow): Hogyan észlelik magukat az emberek a személyes értékek tükrében? (önértékelés) - a személyes konstruktumok elmélete (George Kelly): Milyen kognitív konstruktumok mentén élik meg az emberek önmagukat és a társas világukat? A fenomenológiai modell szerint az ember nem ösztöneinek a foglya (pszichoanalízis), és nem a külső környezet hatásainak passzív elszenvedője (behaviorizmus), hanem aktív lény, aki felelős saját sorsáért.
Fenomenológiai modell: Humanisztikus pszichológia
A pszichológiai egészség kritériuma a fejlődés és az önmegvalósítás. Az ember a benne lakozó egyedi lehetőségek, belső potenciálok összessége. Alapvető motiváló erő az önmegvalósítás = a szervezet minden lehetséges képességének kiteljesítése. Carl Rogers (1902-1987): Az emberek alapvetően jók. Az emberek veleszületett tendenciával rendelkeznek a személyes fejlődésre, az éretté válásra és a pozitív változásra. Mindenki bizonyos fejlődési potenciállal rendelkezik, mindenkiben jelentős fejlődési lehetőség rejlik, ha ebben a környezete nem gátolja meg. Rogers központi fogalma: énkép. Az egészséges fejlődés (önmegvalósítás) során közelít egymáshoz az aktuális és az ideális énkép. Az aktuális énkép és az ideális énkép jelentős eltérése szorongást okoz. Szintén zavart okoz, ha az aktuális énkép nem felel meg a tényleges tapasztalatoknak. A terápia során hozzá kell segíteni a problémáival küszködő embert ahhoz, hogy kibontakoztathassa a saját potenciáljait, lehetőségeit. A terápiás beavatkozás célpontja az énkép. Cél: a személyiség felnövesztése. („kliensközpontú terápia”, non-direktivitás: feltétel nélküli elfogadás, empátia, kongruencia)
Fenomenológiai modell: Humanisztikus pszichológia Abraham Maslow (1908-1970) is az önmegvalósítást állította a középpontba. Arra kereste a választ, hogy milyenek az önmegvalósító emberek. Létezik a szükségleteknek egy hierarchiája, mely az alapvető, biológiai szükségletektől egyre komplexebb motivációkig terjed. A legmagasabb szintű motívum – az önmegvalósítás – csak akkor következhet be, ha már minden más szükséglet kielégült. Az önmegvalósító emberek… - hatékonyan és pontosan észlelik a valóságot - elfogadóak önmagukkal és másokkal - természetesek és mesterkéletlenek - problémaközpontúak (filozófiai kérdések) - függetlenek, autonómak - mély kapcsolatot létesítenek, de csak néhány emberrel - a tevékenységek folyamatát önmagukért kedvelik - humorérzékük gondolatgazdag és nem támadó - kreatívak, találékonyak - állandóan készek a napi események friss látására - tisztelnek másokat - az egész emberiséggel azonosulnak - gyakran tapasztalják a természettel való azonosulást
Egy amerikai vizsgálatban az önmegvalósító egyetemisták az egyetemista populáció legegészségesebb 1%-ába tartoztak!
Az emberi természet humanisztikus felfogása
•
Az emberek alapvetőek jók
•
Az emberek veleszületett tendenciával rendelkeznek a fejlődésre
•
Az emberek a személyiségfejlődésük során aktívak és az egyre magasabb szintű működés felé törekednek
Fenomenológiai modell: Személyes konstruktumok elmélete (= a kognitív elmélet megalapozása) George Kelly: Milyen kognitív konstruktumok mentén élik meg az emberek önmagukat és a társas világukat? = Milyen dimenziók mentén jellemzik magukat és a külvilágot az emberek? Nem elég a viselkedést megfigyelni, mivel mögötte többféle élmény- és gondolkodásmód állhat. Az emberek önmagukat és a világot megfigyelik, kategorizálják, értelmezik, értékelik. Minden esemény mindenki számára többféleképpen értelmezhető, és mindenki maga dönt arról, hogy hogyan konstruálja meg az eseményeket. A személyes konstrukciók célja az, hogy önmagunkat és a világot megértsük, és a várható tapasztatokat előre jelezzük. (Mindenki intuitív tudós.) „Szerepkonstrukció repertoár teszt”: fontos személyekkel (pl. saját maga, apa, anya, házastárs, közeli barát, elutasított személy, vonzó személy) kapcsolatban kell olyan jellemzőket (konstruktumokat) találni, amelyek mentén 2 személy hasonlít egymásra, de a 3. különbözik tőlük. A konstruktumok mentén kialakított képeink lehetnek hasznosak vagy torzak. Terápia célja: segíteni a személyt a világról hatékonyabb értelmezéseket konstruálni. Pl. szerepjátékkal többféle szempontot is megalkotni.
A mentális zavarok kognitív elmélet e (megalapozója: Aaron T. Beck): -
Minden ember a kognitív struktúrák sajátos készletével rendelkezik, amelyek befolyásolják azt, hogy hogyan látják a világot, hogyan reagálnak dolgokra, különösen stresszhelyzetekben. a személy hiedelmei, elképzelései önmagáról, a világról és a jövőről
- Ezek a kognitív struktúrák alapvetően meghatározzák a személy érzéseit és reakcióit. Ezek a kogn struktúrák elsődlegesek az érzelmekhez és a reakciókhoz képest ( pszichoanalízis). -
A kogn. struktúrák lehetnek adaptívak és patológiásak.
- Főleg stressz hatására az emberek hajlamosak az adaptív kogn. struktúrákat felcserélni rugalmatlan és sokszor egocentrikus elképzelésekkel, amelyek torzításokat és figyelmen kívül hagyásokat. “Értéktelen vagyok, ha nem csinálok mindent tökéletesen” = dichotóm (MVS) gondolkodás „Senki sem szeret engem" = túláltalánosítás Ezek a negatív attitűdök az ún. diszfunkcionális attitűdök.
Kognitív elmélet: Attól függően, hogy az emberek mit gondolnak ugyanarról a helyzetről, más lehet a helyzet kimenetele: Szituáció:
Munkába menet valaki azt látja, hogy egy ismerőse jön vele szembe, aki nem veszi őt észre. Diszfunkcionális (negatív)
Gondolatok: Érzelmi reakciók:
„Nem vesz rólam tudomást.” „Nem szeret engem. ” „Az emberek nem szeretnek engem.” csalódás, szorongás, elutasítottság, szomorúság, neheztelés
Adaptív
„Valami gondja lehet.” „Túlterhelt, fáradt lehet.” A másikkal való törődés
Testi reakciók:
energiátlanság, szorongás, izomfeszülés, fejfájás, stb.
normál testi reakciók
Cselekvés:
A másik ember elkerülése
Pl. megszólítja, beszélget vele, megkérdezi, hogy van.
Kognitív elmélet: -
Az emberek általában nincsenek tudatában a kognitív torzításaiknak → „automatkus negatív gondolatok” Ha ezek a gondolkodási hibák rendre előfordulnak → pszichés zavarok, főleg depresszió és szorongás Aaron T. Beck depressziós "kognitív triád„: „Értéktelen vagyok.”
Negatív kép önmagáról =
A világ – főleg a személyközi kapcsolatok – történéseinek negatív értelmezése =
negatív jövőkép =
„A jövő félelmetes.”
„Az emberek mindig bántani akarnak engem.”
Interperszonális modell: A személyiségfejlődés vizsgálatakor a személyt körülvevő tágabb rendszert is figyelembe kell venni: család, mikromiliő, kiscsoportok, referenciacsoportok. Pszichés zavarok rendszerszemlélete: A családra mint egészre koncentrál. - Egy személy viselkedésének megértése csak abban a kontextusban (rendszerben) lehetséges, amelyben létezik. - A család egy dinamikus rendszer. Minden része interakcióban áll a többi részével; nincs olyan körülírt viselkedés (vagy tünet), ami ne függene össze a rendszer egészével. Bármilyen változás egy családtagban kihat az egész család szerkezetére, illetve minden családtagra. - Minden család valamilyen struktúrával jellemezhető, ami befolyásolja a tagok viselkedését. Egészséges hierarchiának kell lennie! - Minden család tipikus interakciós mintázatokkal bír: ezek a családtagok közötti kommunikáció sajátos jegyei.
Rendszerszemlélet:
-
-
-
A családoknak is vannak kül. fejlődési szakaszai, amelyeket sajátos feladatokkal járnak. Egészségesen működő családok adaptív módon oldják meg ezeket. A család nyitott rendszer. A saját belső stabilitása mellett a külső hatások befogadására is alkalmasnak kell lennie, és néha változnia kell a külső és belső igényeknek megfelelően. Adott családtag pszichés (+pszichoszomatikus) betegsége az egész családi rendszer zavarának a kifejeződése lehet. Családterápia = családi kapcsolatok megváltoztatása a jobb működés érdekében.
