Általános és személyiséglélektan
A személyiség pszichoanalitikus megközelítése
Sigmund Freud és a tudattalan felfedezése
A viselkedést jórészt olyan erők határozzák meg, melyeknek a személy nincsen tudatában Az emberi viselkedés szimbolikus jellege A terápia és elmélet összefonódása Az emberi önimádat traumatikus sorsfordulatai: Kopernikusz felfedezése, Darwin evolúciós elmélete, Freud tudattalanelmélete
A lélek topografikus modellje Psziché
Tudatos
Tudatelőttes
Tudattalan
A tudatosság fogalmai 1. 2. 3. 4.
tudatos: azok a lelki történések, melyeknek pillanatnyilag tudatában vagyunk tudatelőttes: a tudatosítás előtt álló tartalmak tudatalatti: az aktuális tudatállapotban nem elérhető, de később behozható elemek tudattalan: 1. közvetlenül nem hozzáférhető a tudat számára 2. a szorongással, konfliktusokkal, fájdalommal asszociálódott vágyak, érzések és gondolatok gyűjtőtere 3. a személyiség fontos működéseinek színtere
A személyiség strukturális modellje
Személyiség
Ösztönén (Id)
Én (Ego)
Felettes én (Superego)
Személyiség
Ösztönén (Id)
Én (Ego)
Felettes én (Superego)
A személyiségstruktúrák leírása
Ösztönén: – – – – –
a személyiség ősi része, ösztönös és primitív teljes egészében tudattalan a lelki energiák tárháza, a személyiség motorja az örömelvet érvényesíti az ösztönén feszültségcsökkentése az elsődleges folyamaton keresztül (mentális kép+érzelmi megszállás = vágyteljesítés)
Az öröm- és a valóságelv
Én: – arra összpontosít, hogy az ösztönén impulzusait a körülményekhez mérten hatékonyan elégítse ki – legtöbb egofunkció kapcsolatban van a külvilággal, ezért tudatos vagy tudatelőttes – mivel az ösztönénhez is kapcsolódik, tudattalanul is működhet – a valóságelv vezérli: ez a viselkedés racionális oldalát képezi
- feszültségcsökkentés a másodlagos folyamatokon keresztül: kielégítés megfelelő időben és megfelelő módon - végrehajtó szerep a személyiségben: az örömelv és végrehajtóelv konfliktusban egymással, ló-lovas metafora - az én pragmatikus és nem erkölcsös, nincs benne moralitás
Superego – a szülői és társadalmi értékek tárháza – egyik része az énideál: a kiválóság, tökéletesség standardja – másik része a lelkiismeret: a tiltásokat tartalmazza és a helytelenítéseket – feladatai: az ösztönén megnyilvánulásának megakadályozása, az én működésének moralizálása és nem racionalizálása, illetve a tökéletesség fele irányítani a személyt (idealisztikus)
A személyiség hajtóerői (duális ösztöntan)
Eros: élet- és szexuális ösztön – drive-ok, melyek a túléléssel, szaporodással és gyönyörrel kapcsolatosak – pszichés energiája a libido
Thanatos: halálösztön, az ember tudattalanul arra vágyik, hogy visszatérjenek az élettelen állapotba – az agresszió a halálösztön akadályoztatásából fakadó késztetés
A motivációs erők eltolódása és szublimációja
Eltolódás: megváltoztatja az energia felhasználásának módját és tárgyát – a blokkolt energiáknak megfelelő kifejezést keresünk
Szublimáció: a szociálisan el nem fogadott tárgyról az energia a társadalmilag elfogadott tárgyra tolódik – a sz. -nak köszönhetően valósul meg a szocializáció és altruizmus
A pszichoszexuális fejlődés
0-1 év orális szakasz – erogén zóna a száj 1-3 év anális szakasz – az ürítés kontrollja: análretentív és anál-expulzív 3-6 év fallikus szakasz – ödipális konfliktus 7-12 év látencia szakasza – a szexualitás csökkenése 13 évtől genitális szakasz- az ödipális konfliktus újra a felszínen , a családon belüli tárgyválasztás helyett külső személy
A fixációból eredő személyiségjegyek
Orális
Anális
Fallikus
függő, hiszékeny, féltékeny, verbálisan agresszív retentív: önfejű, tiszta, rendes, szurkálódó expulzív: rendetlen, kegyetlen, destruktív férfi: macho, agresszív szexualitás, túlzott karriertörekvés vagy szexuális és szakmai impotencia nő: kacér, csábító viselkedés
Énvédő mechanizmusok
Énvédő mechanizmusok /S. Freud, Anna Freud, etc./ A szorongás enyhítésére, a konfliktus kontrollálására irányuló nem tudatos pszichés folyamatok, funkciók, a személyiség pszichés védekező mechanizmusai, egységének megőrzése érdekében. Megküzdő - coping - mechanizmusok A konfliktus adekvát, reális, célszerő megoldása a REALITÁSELV érvényre jutásával. Fokozott energia befektetés, eszközök, megoldásmódok újragondolása, cél átfogalmazása, szituáció és szociális helyzet újraértelmezése.
Az elhárítás lépései
Egy pszichésen túlterhelõ helyzetben a továbbra is fennálló stresszor ellenére a személy az alábbi stratégiákkal keresheti lelki egyensúlyát: – Az elviselhetetlen inger észlelésének megváltoztatásával – Az inger jelentőségének megváltoztatásával – Az inger semlegesítésére tett aktív intézkedésekkel
Valamennyi énvédő mechanizmust besorolhatjuk tehát a fenti három kategóriába.
Az elviselhetetlen inger észlelésének megváltoztatása
Ide kerülnek azok a mechanizmusok, mikor az elviselhetetlen gondolatot úgy akarjuk ártalmatlanná tenni, hogy nem vesszük figyelembe.
Elfojtás: A zavaró gondolatok vagy érzések megjelenítésének megakadályozása, az egyén számára félelmet vagy fájdalmat keltő memóriatartalmak kiutasítása a tudatból. A kínos gondolatokat, érzelmeket a tudattalanba száműzzük, a fájdalmas tapasztalatokat nem engedjük tudatosulni. Veszélyes eljárás, mivel az elfojtott tudattartalmak többnyire kerülő úton, de felszínre törnek, továbbá mert az elfojtás fenntartása nagy pszichés erőket köt le az egyén részéről, ezáltal zavart kelthet a munkában, koncentrációban. Az elfojtással gyakran élő ember egocentrikus, kevés feszültséget bír elviselni, gyakran felejt és az érdeklődési köre is beszűkül. Ebből nő ki a többi elhárító mechanizmus is.
Tagadás: A zavaró érzések, impulzusok, vágyak jelentéktelenné tétele és aktív kiutasítása a tudatból. Ezután pusztán annyi nyoma marad, hogy ha ezek létét valaki szóba hozza, azt igazságtalan vádként éli meg az egyén, és ez dühöt vált ki belőle. A tagadás is távolságot tart az egyén és az élményei között, de ez sem oldja meg a problémákat. Áttolás: Az elviselhetetlen elképzelést vagy érzelmet úgy hárítja el az egyén, hogy az eredeti alany helyett másik személyre irányítja. Pl. nem üthetjük meg főnökünket, így helyette gyerekünket vagy állatainkat verjük
Projekció: Az egyén saját el- vagy fel nem ismert érzéseit másoknak tulajdonítja, ill. másokban látja meg. Attól idegenkedünk a másik emberben, amit magunkban nem tudunk elfogadni. Az ilyen személyek észlelése nagymértékben torzíthatja a valóságot.
Az inger jelentőségének megváltoztatása
Az elviselhetetlen ingert bár észleli, megkísérli az azzal kapcsolódó elviselhetetlen emóciókat kikapcsolni és az elviselhetetlen ingert pozitívan átértelmezni, hogy ezzel önértékelését védje.
Racionalizálás: Hétköznapi értelemben önáltatás. Ha az egyén olyan helyzetbe kerül, hogy amelyben negatív következtetéseket is le kell vonnia önmagára nézve, mégis, ennek ellenére a valóságot torzítja. Nem arra törekszik, hogy az önmagáról alkotott hiedelmeket, viselkedését összhangba hozza a valósággal, hanem épp ellenkezőleg: megfelelő szemellenzőt vagy szemüveget keres ahhoz, hogy a valóság tűnhessen fel oly módon, mint ami az eset előtti, azóta megingott énképével összhangban van. Ide tartozik, mikor megmagyarázzuk kudarcainkat, ill. érzelmi választásainkat racionális okokra vezetjük vissza.
Intellektualizáció: Az absztrakt gondolkodásmódnak túlzott előtérbe helyezése az érzések kiküszöbölése miatt, érzelmi eltávolodás a kellemetlen érzés, gondolat okozta stresszhelyzettől. A személy oly módon próbál eltávolodni a kellemetlen gondolatoktól, vagy az azokat okozó helyzetektől, hogy absztrakt intellektuális formában kezeli azt.
Reakcióképzés: Az önmeggyőzés, ill. „önbecsapás” egyik módja. Az egyén önmaga elől úgy rejti el valamely késztetését, hogy ellenkező irányú motivációt fejez ki. Az elfojtott vággyal ellentétes cselekedeteket hajtunk végre, vagy azzal ellentétes nézeteket hangoztatunk. Túlzott prüdéria mögött gyakran például elfojtott exhibicionizmus húzódik meg. Aki a vegetáriánus táplálkozás ellen lázad, titkon talán arra vágyik, hogy kipróbálja ezt az étkezési formát. Ide tartozik az is, mikor az illető különösen barátságos azzal, aki őt megsértette. Vagy az egyén különösen optimista, mikor csüggedésre hajlamos. A racionalizáció, az intellektualizáció és a reakcióképzés segítő foglalkozásúak konfliktusaiban különösen gyakran megfigyelhető.
Identifikáció: Az agresszorral való azonosulásnak is nevezik. Az egyén úgy gondolkozik, érez, és cselekszik, mint az a személy, aki problémáját okozta, átveszi attitűdjeit, nézeteit, másokat terhel azzal, hogy őket fenyegeti az imitált viselkedéssel. Legegyszerűbb – és sajnos legjellemzőbb – példa, mikor az üzemből hazatérő munkás oly módon alázza meg családtagjait, ahogy vele viselkedett felettese. Másik, mikor egy szeretett személy elvesztését úgy kompenzáljuk, hogy vele azonosulunk, azaz folytatjuk munkáját, átvesszük jellegzetes viselkedését.
Az inger semlegesítésére tett aktív intézkedések
Ide soroljuk, mikor az egyén észleli az elviselhetetlen ingert, de megpróbálja aktív cselekvéssel annak kínját enyhíteni.
Acting out/kiélés: Elviselhetetlen helyzeteket fokozott tevékenységgel semlegesít. Ez valamilyen nem tudatos szándék vagy konfliktus cselekvési kifejeződése lehet, pl. indokolatlan dühkitörések, erőszakos szexuális cselekedetek. Mivel a viselkedés kívül esik a tudati tükrözésen, a kívülálló számára úgy tűnik, hogy az acting outhoz nem társul bűntudat. Kontrafóbiás viselkedés: Az illető megpróbálja szorongását aktív, direkt konfrontációval leküzdeni. Ahelyett, hogy kitérne, inkább bátran, akár vakmerően viselkedik, szorongásmentességét demonstrálja. Pl. tériszonnyal küzdő ember ejtőernyőzni kezd.
Annuálás/meg nem történtté tevés: Egy olyan eseményt, melyben részt vettünk vagy előidéztünk, törlünk emlékezetünkből, mert nem tudjuk elfogadni azt. Látszólag sikeres törlés után tényleg úgy érezzük, mintha az adott dolgot soha nem követtük volna el. Gyakran mágikus kísérleteket jelent az elviselhetetlen megszüntetésére. pl. az elhunyt családtagnak is megterítenek az asztalnál, halálos gázolás után a tettes visszaül az autójába, és elhajt a helyszínről.
A mindennapi élet pszichopatológiája
Az ember igazi vágyainak tükröződése és az elvétések, mint az élet abnormalitásai és a tudattalan megnyilvánulásai Elvétések (parapraxiák) – felejtés, az elfojtás megnyilvánulása – elszólás, sikertelen elfojtás. Motley (1985): az áramütéstől való félelem és a szexuális felhangolás növeli az ilyen jellegű elszólásokat – balesetek: bűn és büntetés
Nem tudatos szükségletek és vágyak
Tudatos megnyilvánulások álom
Szexuális, agresszív és más elfogadhatatlan impulzusok
vicc nyelvbotlás szublimáció
– álmok: „a tudattalanhoz vezető királyi út”. Manifeszt és látens álomtartalmak léteznek, ez utóbbiak szabják meg az álmok formáját a látens álomtartalom forrásai: szenzoros ingerlés, nappali élménymaradványok, az ösztönén tudattalan impulzusai a rejtett impulzusok megjelenése a manifeszt álomtartalomban: szimbolizáció
– vicc: ijesztő vágyakon és impulzusokon alapszik, mögöttes ellenségeskedést takar, de a nevetségesség elveszi az élét, a belső cenzor elaltatása
Az Ego mindig nyer?
Kirekesztő humor
Agresszív humor
Szexuális humor
A neoanalitikus gondolkodók
C.G. Jung – Freud kritikája: túlhangsúlyozza a szexualitást, alábecsüli a szellemispirituális világot – ellentétek elve: az emberi élmények ellentétes pólusokból tevődnek össze
introverzió és extraverzió gondolkodás és érzés észlelés és intuíció
– kollektív tudattalan: a faji emlékek, archetípusok: mindegyike megtalálható az egyénben, mivel nagyon régi örökségek
A. Adler – az ember alapvető motívuma a kompetenciára való törekvés – a szervi és organikus alacsonyabbrendűség – a kisebbrendűségi érzések kompenzáló folyamatokat aktiválnak, ez a fölényre törekvés – a kisebbrendűségi érzést és a fölényre való törekvést az életstílus határozza meg: egészséges és hibás életstílusok – a születési sorrend, mint az életstílus meghatározója
– a kisebbrendűségi komplexus forrásai: az elhanyagolás és az elkényeztetés – a kisebbrendűségre adott válaszok: fölényre törekvés (+), passzivitás vagy elkerülés (-), túlkompenzáció (-) – felsőbbrendűségi komplexus: minden áron való kitűnés
K. Horney – alapszorongás: a szeparációs félelemből fakadó bizonytalanság – az alapszorongás csökkentésének stratégiái: visszaütni, behódolni, nagyra növelni az önérzetet, másokon uralkodni – az ördögi kör mintázat: bizonytalanság=>megnőtt szeretetigény =>nagyobb bizonytalanság és szorongás =>még nagyobb szeretetigény – a nők felsőbbrendűségéről, a szülés szerepe
E. Erikson – az életen át tartó fejlődés elmélete: mindennek ami fejlődik, van egy fejlődési alapterve – az emberi lehetőségek kibontakozásának elmélete – krízis: fordulópont, sorsdöntő esemény, válság az új szakasz beköszöntével
Elemi pszichoszociális modalitások – – – – – – – –
1. kapni, adni viszonzásul 2. megtartani, elengedni 3. létrehozni, valamivé válni 4. létrehozni, együtt létrehozni dolgokat 5. lenni valakinek, megosztania a létezést valakivel 6. elveszteni és megtalálni másokban magunkat 7. alkotni, gondoskodni 8. lenni, szembesülni a nemléttel
Az életciklus krízisei – csecsemőkor (0-1): alapvető bizalom vagy bizalmatlanság – kisgyermekkor (1-3): autonómia vagy kétely – a játék kora (3-6): kezdeményezés vagy bűntudat – iskoláskor (7-12): teljesítmény vagy kisebbrendűség – serdülőkor (13-18): identitás vagy szerepkonfúzió – fiatal felnőttkor: intimitás vagy izoláció – felnőttkor: alkotóképesség vagy stagnálás – időskor: integritás vagy kétségbeesés
A pszichoszociális erő és kapcsolatok tengelye
bizalom vagy bizalmatlanság autonómia vagy kétely kezdeményezés vagy bűntudat teljesítmény vagy kisebbrendűség identitás vagy szerepkonfúzió intimitás vagy izoláció alkotás vagy stagnálás integritás vagy kétségbeesés
remény – anyai személy
akarat – szülők szándék – család
kompetencia – szomszédság, iskola hűség – kortárscsoportok szeretet – társ a barátságban gondoskodás – háztartás bölcsesség - emberiség
J. Marcia – az identitáskrízis megnyilvánulásai: pályaválasztás, ideológia, szexualitás – az identitás állapotai:beteljesült identitás, moratórium, korai zárás, identitásdiffúzió,
Könyvészet
Allport, G. W. (1980): A személyiség alakulása. Budapest, Gondolat Carver, Charles S. – Scheier, Michael. F. (2003): Személyiségpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó. (198-305 oldal) Halász L., Marton L. M. (1978): Típustanok és személyiségvonások. Budapest, Gondolat Könyvkiadó Szakács F., Kulcsár Zs. (1980): Személyiséglélektani szöveggyűjtemény. II. Elméleti irányzatok. Budapest, Tankönyvkiadó