A református egyház Miskolcon
A Deszka templom története csakúgy, mint bármely adott közösségen belül szerveződő másik, kisebb közösség története, megjelenít valamit a nagyobb közösség, a város életéből. Most, hogy elsősorban a Deszka templom történetét szándékozunk felidézni, szükséges visszatekinteni a városnak és a református egyháznak a viszonyára is. Annál fontosabb ezt tennünk, ha választ keresünk arra a kérdésre, hogy vajon a kisebb közösség reprezentálja-e, és ha igen, akkor mennyiben a nagyobb közösséget. A másik fontos kérdésünk arra vonatkozik, hogy milyen mértékben hat a kisebb közösség a nagyobb közösségre, nyitott-e ez a közösség a nagyobb közösség felé, létezik-e kommunikáció a kettő között, és ha igen, akkor ez alapvetően milyen irányú. Bár a Deszka templom mint önálló közösség a 20. század előtt nem létezik, a helyről illetve a temetőben található istenteszteleti helyről már a reformáció kora óta vannak, egyre gyakrabban előforduló híradásaink.Emellett pedig, mivel a református közösség a létrejötte utáni első három évszázadban nem oszlik gyülekezetekre, célszerű áttekiteni azt az utat, amelyen a miskolci reformátusság járt a reformáció évei óta. A miskolci reformátusság a 16-18. század folyamán A mohácsi csatát követő évek tekinthetők annak az időszaknak, amikor a kezdeti, szórványos illetve bizonyos népcsoportokra, helyszínekre korlátozódó megjelenések után1, a protestantizmus mozgalommá válik és széles körökben terjedni kezd, immár nemcsak a művelt, teológiát tanult vagy németül tudó magyar lakosság körében, hanem akár írni - olvasni nem tudó laikusok között is.2 Miskolc reformációja is erre az időszakra esik, a vallásváltás konkrét eseményeit azonban a mai napig bizonyos homály fedi.3 Csak egy - egy momentumot ismerünk, és abból következtethetünk az eseményekre.Így például egy Stöckel Lénárd bártfai reformátor - iskolamesterhez intézett levél részletéből tudjuk, hogy a vidék jeles reformátora, egy ideig Perényi Péter udvari papja, Dévai Bíró Mátyás is prédikált a városban, a miskolci polgárok azonban elűzték őt.4 A levél időpontjában, 1542-ben tehát a katolikus egyháziaknak olyan erős a hatása a városban, hogy a miskolciak nem nézik jó szemmel az új tanok hirdetőjét. Ez a tény rendkívül érdekes, különösen akkor, ha tudjuk, hogy a környék mezővárosaiban a protestantizmus jóval kedvezőbb 1
A szakirodalom bőséges és gazdagon adatolt képet rajzol elsősorban a szász lakosság körében lezajlott vallási változásokról, amelyek azonban a mohácsi csata előtt nem terjednek ki az egész ország területére. Zoványi Jenő:A reformáció Magyarországon 1565-ig. Budapest. 1921. 2 Péter Katalin: .1955. 66. p. 3 Szakály Ferenc: Miskolc helye Magyarország török kori település- és gazdasági rendszerében. In: Miskolc története II. Miskolc, 1998. 527. p. 4 Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata I-V. Miskolcz 1886-1911. II. köt. 141. p.
fogadtatást talál. A katolikus egyház erős voltának természetesen fontos oka a katolikus földbirtokos, különösképpen annak hitbuzgó katolikus felesége, Balassa Zsigmondné Fánchy Borbála. A hitéhez hűséges földesúrnő halála évében találjuk az első utalást arra, hogy a város lakosait Fánchy Borbála lutheranizmusuk miatt üldözte.5 A reformáció elterjedésének a környékhez képest számított viszonylagos késedelmeskedése okát abban is kereshetjük, hogy Miskolcon nem telepszik meg az a szerzetesrend, amelynek tagjai nagy szerepet játszottak az új tanok terjesztésében6, a ferencességhez tartozó minoriták ugyanis csak a 18. századtól tartanak fenn rendházat a városban. Az új egyház jelentkezésére, megtelepedésére a legelső adatunk a lelkész neve, s ez sem Miskolcon, hanem 1566-ban a tarcali zsinat résztvevői között szerepel Hevesy Mihály neve.7 1567-ben pedig a zsinaton már mint miskolci „pastor et senior” írja alá a zsinati végzéseket. Egy évvel később újra szerepel a neve egy levélen, amelyet 1568 május elsején írnak Theodore de Beze-nek. A levél egy beszámoló arról, hogy a környéken – a levelet Göncön fogalmazták – leginkább elterjedt irány a kálvini reformáció.8 A környéken, így Borsodban szinte valamennyi jelentősebb településen már legalább egy évtizede protestáns lelkészekről tudunk, így a közel eső Szikszón és Sajószentpéteren. Ezekhez képest – az okokat az előzőekben említettük – viszonylag későn, nagy lépéshátránnyal indul a miskolci reformáció. Ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy maga a borsodi egyházmegye sem kiépült még, az egész egyházmegye korábbi létezéséről csak hiányos adataink vannak, különösen, ha összehasonlítjuk ezeket az abaúji és zempléni hagyományaival és ekkorra már kiépültnek tekinthető intézményével. Ezek a területek, amelyek korábban az egri püspökséghez tartoztak, fogják alkotni a magyarok lakta vidéken utolsóként kialakuló protestáns egyházkerületet, a tiszáninnenit. A késlekedés azzal a pozitívummal jár, hogy Miskolc és a miskolci egyház kívül marad az egyházalakulással járó küzdelmeken.Hevessy Mihályról, Miskolc első protestáns alig tűnik fel a neve a várossal kapcsolatban, máris úgy olvasunk, mint szeniorról és máris, mint a kálvini irány képviselőjéről. Többek szerint9 Hevessy már 1554-től a miskolci protestáns egyház pásztora: ám ezt valószínűtlenné teszi Fáncsy Borbála erős katolicizmusa 1563-ban bekövetkezett haláláig, s emellett még az is, hogy nevével sem találkozunk még ekkor Miskolccal kapcsolatban. Későbbi érkezésének valószínűségét erősíti az is, hogy 1556-ban még diák Wittenbergben.10 Minden bizonnyal csak 1563 után, esetleg még ebben az évben jelenik meg Miskolcon. 5
NRA. fasc. 723. nr. 41. Szűcs Jenő: Sárospatak reformációjának kezdetei. In: A Ráday Gyűjtemény évkönyve II. Budapest. 1982. passim. 7 Borovszky-cédulák 8 A levelet Hevessy Mihály borsodi esperesen kívül Károlyi Gáspár abaűji, valamint Szikszai Gergely zempléni esperesek is aláírták. Ebben a többi között részletesen kifejtik, hogy ragaszkodnak a de Béze által szerkesztett hitvalláshoz, és a környékükön többnyire a kálvini elvek az elfogadottak mind a predestináció, mind pedig a keresztség és az úrvacsora kérdésében. Erről Zoványi Jenő: Egyháztörténeti Lexikon, Budapest,1977, 167.p. 9 Leveles Erzsébet: A 800 éves Miskolc., 1929, 67. p., Marjalaki Kiss Lajos: Adatok moskolci református egyház történetéhez. Református Egyházi Értesítő. 22. évf. 1932, 3-4. p. 10 Thury Etele: Iskolatörténeti adattár I-II. Pápa. 1908, II.k., 4.p. 6
Az 1567/1568-ban történt szeniorrá választását ugyanis nyilván megelőzte valamennyi szolgálati idő.
A MISKOLCI LELKÉSZEK Hevessy Mihály, az első protestáns prédikátor megjelenésétől fogva másfélszáz éven keresztül nem tudunk a városban katolikus pap szolgálatáról. Meggyökerezik tehát a reformáció, és az egész város számára „a bevett vallás” lesz a kálvini református protestáns irány. A nem létező prebitérium gondoskodó, szervező, fenntartó feladatait a városi magisztrátus látja el, a Magyarországon más mezővárosokban is előforduló konzisztoriális rendszerben.11 A város tehát a középkorból örökölt kegyúri jogait gyakorolja, amikor mintegy „munkáltatójává” válik a mindenkori protestáns lelkészeknek, akik közül a XVI-XVIII. században a legtöbben hosszabb időt töltenek Miskolcon, sőt a XVIII. században Csáji Márton több mint negyven esztendőn át látja el aaz első prédikátor feladatait, úgy, hogy előtte második prédikátorként és rektorként is itt tevékenykedik12. A város és lelkésze viszonyáról sok adatot őrző városi jegyzőkönyv13 nemigen említ a magisztrátus és a lelkész között nézeteltérést vagy elégedetlenséget.Az első lelkészek legtöbbje ugyanis művelt, nagytudású prédikátor volt. Emlékezetes kivétel ez alól bizonyos Bereti Mátyás nevű lelkipásztor esete, akit Rimaszombati Mihály első prédikátor halála után választottak másodprédikátorságról első lelkésszé.Érthetetlen a város döntése, talán automatizmusnak tartották a rangemelkedést, ugyanis a megválasztással egy időben figyelmeztették, hogy tanulja meg az úri imádságot, a miatyánkot, és ne botránkoztassa meg a gyülekezetet. Nem tudjuk, hogy mindez Bereti észbeli képességeire vagy szórakozott, esetleg nemtörődöm voltára utalt, tény viszont, hogy egy esztendő múltával már Tarcali Sámuel csáti prédikátor váltja fel ebben a tisztségben. Néhányszor előfordul, hogy az ellátás, a fizetség kérdésében vannak nézetkülönbségek a lelkész és munkaadója között, mint például 1715-ben. Ekkor a városi tanács Rimaszombati Mihály megmarasztását tulajdonképpen ahhoz a feltételhez kötötte, hogy "a mint ezelőtt praktizáltatott, tehát őkegyelme az scholamesternek vagy asztalt tartson, vagy penig ezen tartásért kivántató pénzt az mesternek exsolválja őkegyelme". Olyan esetekről is tudunk, amikor a prédikátor fordul panasszal a magisztrátus felé. Az 1212-től 1616-ig itt lelkész Miskolczi Csulyak István naplójából értesülünk arról, hogy Miskolcról való eljövetelének az oka az volt, hogy nem elégedett meg azzal, ahogyan a város a lelkészéről gondoskodott.14 1736-ban pedig Csáji Márton 11
Erről Benda Kálmán: A mezővárosi önkormányzat és az egyházak a XVI-XVIII. században. In: Falvak, mezővárosok az Alföldön - Acta Musei de János Arany nominati Nagykőrös. 4. köt. 1986, 301-306. p. 12 A Miskolczi Ev. Ref. Egyház Jegyzőkönyve: (a továbbiakban: MREJkv.) A Nemes Miskolczi Reformata Szent Ekklesia Könyvi. / Jegyzőkönyv 1735-1775/ A Miskolc-Avasi Ref. Egyházközség Irattára, jelzet nélkül. 530. p. 13 Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Miskolc város levéltára: Miskolc város tanácsának iratai, Tanács jegyzőkönyvek. A továbbiakban: B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/ a 14 Gyulai Éva: Alkalmak és alkalmatlanságok ( Miskolci volt-e Miskolczi Csulyak István), Új Holnap 41. évf. 1996, 66-67. p.
nyújt be egy valóságos panaszlistát, az ellátást, a fizetséget és a javadalmaira a presbitérium által fordított munkát kevesellve.15
1566 – 1585 (159 0?) 1590 – 1594 1596 – 1612 1612 – 1616 15
Hevessy Mihály16
Debreczeni Mihály17 Ungvári András18 Miskolczi Csulyak István főprédikátor19 és Gönczi Péter20, majd Szepsi Vámos János21
Ez a helyzet némileg különbözik a többitől, 1736-ban ugyanis már egy éve létezik a városi tanácstól független egyházi vezetés, a konzisztórium, tehát itt már nem a lelkész és a város viszonyáról van szó. 16 A Hevessy Miskolcon tartózkodásával kapcsolatban mindmáig vannak bizonytalanságok az ide érkezés illetve a távozás pontos időpontját illetően. Az 1566-ban és 1567-ben megtartott zsinatokon már miskolci prédikátorként szerepel, ezután a neve 1572-ben merül föl több ízben is a forrásokban, mint miskolci lelkész. Diósgyőrben állítják ki azt az oklevelet 1572 január 24-én, amelyben özvegy enyingi Török Ferencné guthi Országh Borbála szabadságot ad Hevessynek az Alsó-Piac utcán lévő, a lelkész által vásárolt házára és a Szent István Szőlője nevű, Szent György-hegyen lévő szőlőjére. Az oklevél tanúsága szerint a szőlőt még Országh Ilona, Perényi Gábor özvegye adományozta Hevessy Mihálynak, majd pedig Török Ferenc ezt megerősítette.Országh Borbála a megerősítésen kívül felmenti ezen adományokat a jobbágyi kötelezettségek alól, amelyekkel a miskolciak tartoztak a diósgyőri várhoz. Szendrei János, I. m III. k. 249-250.p. Az oklevél Hevessyt nemesnek nevezi, noha armális általi nemesség- és címeradományát csak 1582 március 21-én kapja meg, I. Rudolftól. B-A-Z. m. Lt. XV. 2. 26. = Borsod - Abaúj - Zemplén megyei Levéltár, gyűjtemények: Címeres nemeslevelek gyűjteménye. A városkönyv több bejegyzésében megemlíttetik az előbbi szőlő – B-A-Z. m. Lt. IV. 1501/a. I. köt. 70, 105, 114, 136 p. – , valamint a ház is: B-A-Z. m. Lt. IV. 1501/a I. köt. 79, 97. p. A városkönyv utolsó bejegyzése Hevessy Mihályról 1585-ből származik, amikor még mint az itt levő predicator - ként említik. B-A-Z. m. Lt. IV. 1501/a I. köt. 79. p. A későbbiekről nem tudunk pontos adatokat, csupán annyit, hogy 1588 nyarától haláláig , 1593-ig Szikszón élt, ahol lelkészként is működött, és borsodi esperes volt. SZABÓ J. GY, 1977. 129. p. Az 1585 és 1588 közötti közel négy évben azonban semmit sem tudunk róla. ZOVÁNYI J. 1935, 188. p. 17 B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 113. p: „ Anno 1590 Reverendissimus Dominus Michael Debreczeni venit ad Plebaneatu Oppidi Miscolcz existente Judice Oppidi Petro Zabo, coepit autem officio D-nus Plebanus dimidie Epiphania. Noha név szerinti adatunk nincsen róla, de Szűcs Istvánné Bárányos Anna már 1593-ban „ az miskolci predicatorok ” előtt teszi meg vallomását, ami arra utalhat, hogy már esetleg ekkor is van második lelkész a városban. B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 129. p. 18 1590-ben szerepel Ungvári András neve a wittenbergi akadémia anyakönyvében Frankl Vilmos: A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században. Pest, 1873, 316. p. Böszörményi Sz. Péter 1608-ban megjelent doktori disszertációját viszont már a miskoci lelkész Ungvári Andrásnak ajánlja – BOROVSZKY-cédulák .1597-ben, 1598-ban, 1603-ban, 1604-ben, 1606-ban, 1609-ben és 1610-ben pedig a dézsmajegyzékekben szerepel miskolci prédikátorként. – OL. Reg. Dec. Borsod 1597/7, 1598/6, 1603/5, 1604/7, 1606/5, 1609/6, 1610/5. A vármegyei jegyzőkönyv is megemlíti eg 1610 május 12-én Sajószentpéteren tartott közgyűlés kapcsán. B-A-Z. m. Lt. 501/1 III. köt. 848. p. 19 1612 november 7-én már Miskolczi Csulyak István veszi fel az oktávát. OL. Reg. Dec. Borsod 1612/6 Miskolczi Csulyak István naplójában részletesen foglalkozik azzal az idővel, amit Miskolcon tölt.
1617 – 1641 1642 – 1644 1646 1647 – 1653 1654 – 1660 1660 – 1661 1666 –
20
Sámsondi P. Márton22 Tolnai Dali János23 Maklári Zubor Márton24 Körösi Mihály25 Szentlászlai Balázs26 Harsányi István27 Ternyei András főprédikátor28 és Beregi M. János
OL. Reg. Dec. 1611/4 1611-ben két ízben is Gönczi Péter veszi fel az oktávát, amiből arra következtethetünk, hogy Ungvári András és Miskolczi Csulyak István között rövid ideig betöltötte Miskolc lelkészi tisztét. Érdekes, hogy egy, a városkönyvbe bejegyzett lelkészgyűlés résztvevői között egyedül Gönczi Pétert találjuk. B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 84. p. 21 Róla bővebben később, Miskolczi Csulyak István naplójában a 19. oldalon. 22 Borsod Vármegye irataiban már 1617-ben Miskolc lelkipásztoraként említik Sámsondi Mártont, B-A-Z. m. Lt. 501/c IV. 201. p. Első említése a város jegyzőkönyvében egy 1627 január 18–i feljegyzés egy örökösödési ügyben.– B-A-Z. m. Lt. 1501/a I.köt. 207-208. p. Újabb név szerinti említése 1632-ben történik, ez egy torzsalkodás bizonyos Csintalan János fiával. – B-A-Z. m. Lt. 1501/a I.köt. 223. p. 23 Tolnai Dali János neve a városkönyvben egyetlen alkalommal szerepel, amikor 1644 november 2-án Kormos Pál azt a vallomást teszi, miszerint „ ennek előtte való üdőben böcstelen és illetlen szóval illettem volt Tolnai János uramat, ennek az ecclesiának lelki pásztorát...” – B-A-Z. m. Lt. 1501/a. I. köt. 270. p. 24 A városkönyv bejegyzése szerint Maklári Zubor Márton már 1639 május 11-én Miskolcon él, méghozzá második prédikátorként, ugyanis ekkor vásárol „az Avas völgyén egy pincét Vatai Demetertül, városunkban lakozótul egy gönci hordó boron. ” B-A-Z. m. Lt. 1501/a. I. köt. 257. p. 1646-ban Maklári Zubor Márton miskolci papként és borsodi conseniorként vett részt a tokaji zsinaton, ahol Tolnai Dali János puritán reformjaival szemben foglaltak állást. Feltehetően jelen volt a szintén ez évben tartott szatmárnémeti nemzeti zsinaton is, itt a puritán gondolatokat, tanításokat és reformokat ellenző protestáns ortodoxia Geleji Katona István erdélyi püspök az erdélyi fejedelem, Rákóczi György segédletével mondott hivatalosan nemet Tolnai Dali János és társai törekvéseire és helyezte törvényen kívül a református egyházban ezeket a szigorúan kálvini tanokat. Erről LAMPE, 1728, 578, 423. p. 25 1647-es szűkszavú megjegyzés a városkönyvben: „ Az főpraedikátorságra vittük be Kőrösi Mihály uramat. ” – B-A-Z. m. Lt. 1501/a. I. köt. 273. p., 1651-ben szintén szerepel Kőrösi Mihály neve a városi jegyzőkönyvben, Hankó Istvánné vallja, hogy „ valami hirtelenségemből és magam gondolatlanul ingerlettem volt haragra az mi városunk lelki tanítóját, Kőrösi Mihály uramat ő kegyelmét...”. – B-A-Z. m. Lt. 1501/a. I. köt. 286. p. 26 1653 január 1: „...Kassáról hozván fogadtuk meg praedicatorunknak s leki tanítónknak istenes életű tudós Sz. Laszlay Balas uramat.” – B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 291. p. 1656-ban és 1657-benaz egyházlátogatás alkalmával Szentlászlait nevezik meg miskolci tiszteletesként. Kgg. II. 6. 108. p. 27 A városkönyv szerint az 1661. évre Harsányi Istvánt második prédikátornak fogadja meg a város.– B-A-Z. m. Lt. 1501/a. I. köt. 321. p A gályarabságba hurcolt prédikátorok között szerepel egy bizonyos Harsányi Móricz István, aki azonos lehet Harsányival.Nem tudjuk azonban, hogy volt-e Miskolcon első prédikátor, korábban ugyanis a második szót mádinak olvasva a város lelkészének tartották. . 28 1666 május 9-én a városkönyv szerint „ böcsületes Ternyeji András uram miskolci főpredicator megegyezvén az böcsületes tanáccsal az parochiához tartozandó kert végiben adtanak egy háznak való helyet Bornemissza
1670 1670 – 1678 1674 – 1678 1678 – 1683 1684 1688 1689 – 1708 1708 - 17 1717 1718 1718 1731 1731 1770 1770 1792
Ternyei András főprédikátor és Szentmihályi András29
Köpeczi Balázs főprédikátor30 és Németi István31 1682: Kaposi István32 Németi István Joó, másképpen Gyöngyössi Péter Óvári János33 és Szenthi vagy Szondi János34, 1696: Buzinkai Mihály35 Rimaszombati Mihály36első és Szentpéteri István37, majd171517-ben Bereti Mátyás második lelkész ideiglenesen első lp.Bereti Mátyás első lp. Tarczali Sámuel, második lp.1728-ig Zsérczy Lőrinc, utána Csáji Márton első lp. Csáji Márton, második lp. 1731-35: Tokai Márton, 17351741: Jánosi György1741-1761: Tokaji György, 1761-1770: Szalay Sámuel első lp. Szalay Sámuel, másodil lp. Liptay István 1771-1772, majd Baksay Zsigmond 1772-1783,
Mihálynak...” B-A-Z. m. Lt. 1501/a. I. köt. 341. p.1670-es vármegyei bejegyzés: B-A-Z. m. Lt. 501/1 7. köt. 405. p. 1670: Ternyei András és Beregi János prédikátorsága B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 353. p. 29 R.M.K. III. köt. 2, 33.– 1674-re vonatkozó megjegyzés, 1678: BOROVSZKY-céd. 30 1681-ben, mikor Miskolc város tanácsa látogatást tesz az egyháznál a javak felmérése céljából, a főprédikátor Köpeczi.– B-A-Z. m. Lt. 1501/a. I. köt. 392. p. 31 U.o. 390. p. 32 B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 396.p. 33 Lampe, Adolph-Ember, Paulus: Historia Ecclesiae 1728, 578. p., 1703-ban a városkönyv szerint megmarasztják – B-A-Z. m. Lt. 1501/a. I. köt. 579. p. 34 B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 468. p: Tiszteletes Szenthi János uram Kecskemétről hozatott Miskolczi Praedikatorságra: 1691 35 B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 500. p, Az 569. oldalon szintén szó esik Buzinkay Mihályról, a kisebb parókiával kapcsolatban, „ melyben tiszteletes Buzinkai Mihály második praedicator uram ő klme lakott” Mivel a mondat múlt idejű, nem tudjuk, hogy 1701-ben vagy előtte mennyi idővel költözött el, de hogy a megírt időpontban még második lelkész volt, azt az 579. oldal bejegyzéséből tudjuk, amely szintén megemlíti. 36 A korábban tanítóként már Miskolcon működő Rimaszombati Mihály a debreceni kollégium anyakönyve szerint még 1716 február 2 – án még életben van és ő a borsodi esperes. 37 BOROVSZKY-céd.
majd Szentpétery János 38
Rektorok, tanítók a városban39 1580 1584 1602 1618? 1621– ? 1627 március 23 – 1628 – ? 1630 – ? 1635 – ? 1635 – ? 1640 – ? 1642 – ? 1642 – ? 1643 –1644 1648 – ? 1650 – ? 1652 v. 54 – ? 1660 – ? 1661 – ? 1662 – ? 1662 – ? 1664 – ? 38
Sárközi Dohi Bálint Varsányi Pál40 Félegyházi Máté41 Szepsi H Márton Pataki A Mihály Padányi N Mihály42 Miskolczi P. István Nagytállyai P István43 Kecskeméti István Miskolczi Péter Körösi Mihály Debreczeni P ... Kaposi István44 Fölcsíki János Halászi Gergely Tarczali Mátyás Terjenyi J. András45 Héczei ... Zelizi István Sattzai István Gyöngyösi Joó Péter46 Szikszai István
Az első és második prédikátorokra vonatkozó adatok a mikolci ref. egyház jegyzőkönyvéből származnak a 18. század esetében.A Nemes Miskolczi Reformata Szent Ekklesia Könyvei, Avasi Ref . Egyházközség Irattára, jelzet nélkül. 39 A Miskolcon működő rektorok névsorát a 18. század előtti időszakra vonatkozóan két forrás, s sárospataki és a debreceni főiskolák utalásai alapján állítottam össze, így csak azokkal az adatokkal dolgozhattam, amelyek szerepeltek ezen anyakönyvekben. A tanulók neve utáni bejegyzések azonban esetlegesek, időnként részletesek, máskor viszont teljesen elmaradnak.A 18. századi adatok már részletesen ismertek az iskola történetéből, Kovács Gábor: A Miskolczi Ev. Ref. Főgimnázium története, Miskolc. 1885. A debreceni főiskola anyakönyve: II. 28-a 1. I. kötet, 1588-1700 A sárospataki főiskola anyakönyve: 40 BOROVSZKY-céd. 41 THURY E. 1908, I. köt. 32.p. 42 Padányi Mihály neve a miskolci városi jegyzőkönyvben is szerepel, az 1626–os bejegyzések után, évszám nélkül. Eszerint Lantos István ellenzi a Szígyártó András szőlőjét a Győr oldalon, amit az iskolamesternek, Padányi Mihálynak, úgy, mint szőlőszomszéd.Tehát vagy a jegyzőkönyvben, vagy pedig az anyakönyvben van egy éves tévedés. Mindenesetre két forrás is megerősíti azt, hogy 1626 és 1627 táján egy Padányi Mihály nevű rektora van a város iskolájának, sőt ez a rektor saját szőlővel rendelkezik. Egy 1634-es forrás pedig azt mutatja, hogy Padányi Mihály diósgyőri lelkészként kap Bedegi Nyáry Istvántól egy puszta zsellér helyet Miskolcon, a Medgyesalja utcában. SZENDREI, 1890. 278-279. p. 43 Valószínűleg fia annak a Nagytállyai Tamás nevű szikszói lelkésznek, aki 1612 és 1617 között borsodi esperes. 44 Kaposi István 1681-ben borsod-gömöri esperes – B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 390. p. 45 Bár a név írásmódja nem egyezik meg, mégis valószínű, hogy az itt Terjenyi J. András néven szereplő rektor azonos azzal a Ternyei Andrással, aki 1666 – tól Miskolc prédikátora 46 Ez a Gyöngyösi Péter azonos azzal a Gyöngyösi Joó Péterrel, aki 1688 – tól prédikátor Miskolcon, és a bejegyzés szerint miskolci tanítói gyakorlat után indult a külföldi akadémiákra tanulni
1665 – ? 1666 – ? 1669 – ? 1670 – ? 1671 – ? 1674 – ? 1676 – ? 1681 – ? 1684 – ? 1686 – ? 1689 – ? 1702-1707 1707-1708 1708 1709-1710 1711-1713 1713-1716 1716-1719 1719-1721 1721-1724 1724-1725 1725-1726 1728-1729 1730-1731 1731-1733 1734-1735 1736-1738 1738-1740 1740-1742 1742 1743-1744 1745-1746 1747-1749 47
Szenczi János Miskolczi Márton47 Diószegi Sámuel Pápai János48 Rimaszombati Mihály49 Óvári János50 Kálnai István Szentpéteri István Polgári Gáspár Pósaházi István51 Szokolyai István52 Simándy István rektor Kemleky Gergely Buzinkai Mihály, Szombati István53 Vályi János Tunyogi Miklós54 Nagy Mihályi Gergely Bánhorváthy János Szentpétery István Csáji Márton Vatay János Bánhorváthy Márton Kispataky János Dókus János Szoboszlay István Kádas Mihály Göböly Gáspár Miskolczy Mihály Bányai István55 Tasnády István56 Szűcs István Kolláti János Várady Mihály
A debreceni kollégium anyakönyve szerint Miskolczi Márton 1676 – ban indul a wittenbergi akadémiára. Pápai János neve mellett szintén ott szerepel az, hogy rektori gyakorlat után akadémiákra ment, majd pedig 1697 – ben a borsodi egyházmegye esperese és rimaszombati pap volt. 49 Rimaszombati Mihály a debreceni kollégium diákja, először Tokajban, majd Miskolcon rektorkodik, ezután lesz a heidelbergi akadémia hallgatója, 1680 – tól. 1708 – ban újra Miskolcon tartózkodik, mint a város lelkésze, és még 1716 – ban is itt találjuk, sőt ő tölti be a borsodi egyházmegye esperesi tisztét is. 50 Óvári János a sárospataki kollégium elvégzése után lesz a miskolci iskola rektora, aki innen indul külhoni tanulmányok végzésére, majd pedig 1689 – ben újra visszatér ide, mint a város prédikátora. 51 Pósaházi István a sárospataki kollégium anyakönyve szerint szintén miskolci rektori teendők után kezdi meg külföldi akadémiai tanulmányait. 52 Feltehetjük, hogy ez a Szokolyai István azonos azzal a Szokolyai H. Istvánnal, aki sajószentpéteri lelkészként 1717 – től 1735 körülig Rimaszombati Mihály miskolci lelkészt váltva fel, tölti be a borsodi egyházmegye esperesi tisztét. 53 BOROVSZKY-céd. 54 Kgg. II. 8. Nr. 3. 1. p. 55 Szendrei István Kovács Gáborra hivatkozva Bányay Andrásnak írja, az egyházi jegyzőkönyvekben viszont több helyen is István szerepel. 56 Az ő nevét a forrásokban nem, csak Kovács Gábornál és Szendreinél találtam meg. 48
1749-1761 1761-1763 1763-1785 1782-1784
Szalay Sámuel Szilágyi István Miklós Sámuel Beregszászy Pál konrektor
A források tanúsága szerint a lelkészek meghívása nem történt véletlenszerűen. Miskolc prédikátorai között többen vannak olyanok, akik kollégiumi tanulmányaik befejeztével először rektori hivatalt töltenek be a városban, majd pedig külföldi akadémiai tanulmányaik után prédikátorokként térnek ide vissza. Ez másfelől arra is mutat, hogy a rektor nem volt elégedetlen az ő és a város kapcsolatával, valószínűleg anyagi értelemben sem. Mindebből arra is következtethetünk, hogy a város iskolájában magas színvonalú oktatás folyt, hiszen rektorai közül többen jutnak el a nyugati egyetemekre. Az iskolai oktatásnak városi iskolához képest magas színvonalát mutatja a környék protestáns kollégiumaiban tanuló miskolci diákok nagy száma is. Az adatok szerint a miskolci diákok többsége az egyházkerület területén lévő sárospataki kollégiumba iratkozott be, de néhányan Debrecenbe is eljutottak. A sárospataki kollégium rendszeres anyakönyvi bejegyzései viszonylag későn, a 17. század elején kezdődnek. Már az első oldalon, 1617 – es keltezéssel találunk miskolcit,57 egy bizonyos Miskolczi H. Istvánt, aki végzés után Liszkára kerül. 1618 – ban már négy miskolci diák tanul Sárospatakon, Miskolczi S. János, akiről tudjuk, hogy később Heidelbergbe megy58, Miskolczi L. György, aki később Szántón lesz rektor, Miskolczi K. István és Miskolczi Puah Pál,59 aki Sárospatakon és Ngyszombatban tanul, majd külföldre megy és 1622 végén vagy 1623 elején Oderafrankfurtban, 1623 szeptember 26 – án pedig Franekerben lesz egyetemi hallgató. 1625 után tér haza, és lelkészként működik Ungváron, ahol esperesnek is megválasztják. Több műve is ismert, többek között üdvözlő verset írt Csuzi Cseh Jánoshoz , Gönczi M. Jánoshoz és Körmendi T. Tamáshoz 1625–ben, valamint halotti elmélkedéseket Pongrác Nagymihályi László feleségének emlékezetére 1634– ben.60 1619–ben négy olyan diák neve szerepel az anyakönyvben, akiknek Miskolczi a vezetékneve, Miskolczi P. Péter és Miskolczi H. György. Közülük ez utóbbiról tudjuk, hogy a végzés után Szerencsen lett rektor. 1622–ből származó a következő miskolci neve, Miskolczi Istváné, aki az anyakönyv szerint 1627–ben megy Németországba. Patrónusa nevét is tudjuk, Lenkei Márton. Az 1617 és 1701 közötti időszakban összesen 43 Miskolczi nevű diák tanul Sárospatakon. Kettőjükről tudjuk, hogy visszatérnek Miskolcra rektorként, az egyik az 1627–ben bejegyzett Miskolczi P. István, a másik pedig 57
Mivel a Miskolczi előnevűekről nem dönthető el, hogy a tanulmányaik megkezdése idején valóban Miskolcon éltek vagy csak a nevük őrzi gyökereiket – mint például Miskolci Csulyak István – , a vizsgálat során minden Miskolczi előnevűt miskolci lakosnak tekintettem, kivéve ha egészen biztos adat állt rendelkezésre az ellenkező bizonyítására. 58 Heidelberg után Bodzásújfalun, Gálszécsen és Szikszón lelkész. Művei között szerepel egy halotti prédikáció Bedegi Nyári Ferenc temetésén / Bártfa, 1624 / , és egy üdvözlő vers Varsányi P. Istvánhoz /1617 / – ZOVÁNYI J, 1977/b, 408. p. 59 Létezik egy Miskolczi Puah Pál korábban is, a miskolci városkönyv ismer egy ugyanilyen nevű váci prédikátort, aki házat bír Miskolcon. – B-A-Z. m. Lt. 1501/a. I. köt. 102. p. A sárospataki diák ennek fia lehet, tehát nem miskolci lakos. 60 ZOVÁNYI J, 1977/b, 408. p.
az 1635–ben végzett Miskolczi Péter. Szintén sárospataki diák volt az a Miskolczi Gáspár is, akit egy társával együtt 1670–ben írnak be a kollégiumi anyakönyvbe, és a Miskolchoz közeli Gesztelyben majd Keresztúrban volt rektor. Később azonban visszajön Miskolcra, és a város nótáriusa lesz. Több ízben viszont az is előfodul, hogy a korábbi miskolci rektorok ( Miskolcon a 18. század végéig nem használatos az iskola tanárai megnevezéseként a professzor titulus) külföldi tanulmányaik után a sárospataki kollégium professzorai lesznek. Tudjuk ezt Simándy Istvánról, aki Miskolcot elhagyva egy éves külhoni tanulmányok után tér vissza Sárospatakra. Ugyanígy Nagy Mihályi Gergely is, akit 1719-ben hívnak meg Sárospatakra. A debreceni főiskola anyakönyveinek első kötete az 1588 és 1700 közötti éveket öleli fel. Ez idő alatt 21 miskolci diákot jegyeznek be, az elsőt, egy bizonyos Miskolczi Pétert már 1589–ben. Az egy évvel később, 1590–ben az anyakönyvben megjelenő Lúczi Miskolczi Istvánról feljegyzik, hogy 1607– ben Wittenbergben, 1608–ban pedig Heidelbergben tanult.Az 1676–ban Debrecenbe járt Miskolczi Márton szintén a wittenbergi akadémia hallgatója volt. Kudarcról csupán, mindkét intézményt tekintve, egyszer van tudomásunk, 1613–ban ugyanis Miskolczi Boldizsár neve mellett az szerepel, hogy gyalázatosan kilöketett ”.61 Segédlelkészt vagy második lelkészt már egészen hamar, a XVII. század elején találunk a főprédikátor mellett. Miskolczi Csulyak István emlékezik meg arról a naplójában62, hogy neki már van „másodlelkésze”: „Volt itt ugyanis egy másodlelkész, Gönczi Péter, azelőtt borbély, minthogy botrányosan élt, és ezért nem tűrhettem a gyülekezetemben, a népet fellázította, és egyeseket felfegyverzett ellenem. Voltak a mi rendünkből néhányan, akik irigyelték helyzetemet és vetélkedtek velem, s ezek bujtogatták Pétert, hogy szálljon a törvény előtt szembe velem. Ezért aztán Nagytállyai Tamás esperes úrtól, a szikszói gyülekezet lelkipásztorától idézést szerzett ellenem, hogy törvényesen perbe foghasson engem a szendrői közgyűlésen. Bosszantott ennek az embernek ostoba cselekedete, és ügyemben harcra vértezett fel ellene. Hanem amikor elgondolkodván magában, vagy a kísérőkről (akiket magammal vittem a közgyűlésre) észrevette, hogy elveszti az ügyet, a május 24-én tartott közgyűlésen, mielőtt egy szót szólt volna ellenem, a nyilvános ülésen megígérte, hogy velem megbékél. Úgy megbékült, hogy végül mint barátok éltünk, habár nem együtt, mert május 24-én eltávozott a gesztelyi gyülekezet vezetésére. Utódjául Szepsi Vámos Jánost akartam, aki egykor rektorom volt a szerencsi iskolában. Őt azután október 30-án az aszalói közgyűlésen ünnepélyesen beiktatták a papi rendbe.”
A LELKÉSZEK KÉPZETTSÉGE A XVI-XVIII. században Miskolcon szolgált lelkészek, másodlelkészek és iskolamesterek képzettségét vizsgálva nagyon változatos képet kapunk. A források és a jelen pillanatban ismert adatok birtokában úgy tűnik, hogy volt a 61 62
A debreceni református kollégium anyakönyve, II. 28/a 1. I. kötet, 86. p. ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR KÉZIRATTÁRA. Oct. Lat. 656. Gyulai Éva fordítása
városnak kiemelkedő képességű, tanult „lelki tanítója”, és olyan is, akinek korábbi iskoláiról alig tudunk valamit. A legtöbbjükről elmondható, hogy külföldi egyetemeken is tanulnak, a XVI. században jobbára Wittenbergben, később Heidelbergben és Németalföldön. Az első prédikátorok közül kiemelkedik az 1612-től 1617-ig lelkész Miskolczi Csulyak István63, az 1642-től 1644-ig itt szolgáló Tolnai Dali János, Rimaszombati Mihály, aki 1708-tól 1717-ig tölti be az első prédikátori tisztet, Csáji Márton, aki 1721-ben kerül Miskolcra rektorként, majd 1728 és 1731 közt második, 1731 és a 1770 között pedig első prédikátorként szolgált itt. Utódja szintén kiemelkedő képességű, nagy műveltségű pap, Szalay Sámuel. Ő 1770 és 1792 között volt a város vazető lelkésze. Csáji Márton és Szalay Sámuel emellett az 1735-ben létrejött Tiszáninneni Egyházkerület szuperintendensei is voltak, Csáji 1745 és 1770, Szalay 1770 ésa 1792 között. Mindannyiuk tevékenysége fontos része a magyar protestantizmus történetének. Miskolczi Csulyak István egy miskolci eredetű család tagja, de maga már Tolcsván született 1575-ben. Apját követve teológiát tanul, Thököly Miklós nevelőjeként 1601-től Görlitzben, majd 1603-tól Heidelbergben.64 Ez utóbbi helyen – csakúgy, mint Sámsondi P. Márton későbbi miskolci pap – a nagyhírű Pareus Dávid teológiai professzor előadásait hallgatja. A heidelbergi egyetemi anyakönyvben így szerepel a neve: „Stephanus Pastoris Miskolcini”.65 Valószínűleg maga Pareus is felfigyelt tanítványa tehetségére, mert három munkáját is kiadta Collegium theologicorum című gyűjteményében.66 Hazatérve az egyik legtermékenyebb lelkész–humanista a korszakban. Üdvözlő, alkalmi költeményei67 mellett fontos forrás működéséről egyházlátogatási jegyzőkönyve, a zempléni református diocoesis zsinatairól 1628-tól 1645-ig vezetett naplója, esperesi naplója és leveleskönyve, valamint az a naplója, amelyet mint magánember vezetett. Kimagasló egyháztörténeti szerepe lesz az 1639 és 1645 közötti években, a magyarországi puritán mozgalom időszakában, amikor zempléni esperesként áll ki a református ortodoxia értékei mellett és foglal állást mindennemű puritánus újítással szemben.68 A következő kiemelkedő lelkész, Tolnai Dali János éppen az, akivel szemben Miskolczi Csulyak határozottan fellép. Tolnai, mint az új generáció képviselője, 1631-től a leideni, 1632-től a franekeri, majd a groningeni egyetem hallgatója, 1633-tól 1638-ig pedig Londonban tanul.69 Gyulafehérvári tanára, a Bethlen Gábor hívására Erdélybe jött Bisterfeld ajánlásával jut el külföldre. Bisterfeld, aki diplomáciai megbízatásai révén szerepet játszik majd főleg I. Rákóczi György külpolitikájában a harmincéves háború ideje alatt, szoros kapcsolatot tart fenn a korszakban Samuel Hartlieb70 londoni körével. 63
Miskolczi Csulyak életútjára vonatkozóan részletes információkkal rendelkezünk az általa írott napló, esperesi napló, egyházlátogatási jegyzőkönyvek és szépirodalmi művek alapján.TIREL Kt. 15. Liber Redituum, TIREL Kt. Diarium Senioratus Mei, OSZK Kézirattára. Oct. Lat. 656., Kiadva: RMKT II. köt. 1962, 281-399. p. 64 HARSÁNYI I. Miskolczi Csulyak István élete és munkái In Theológiai szemle, 1926. 562-586. p. 65 Sárospataki füzetek. 1862. 561. p. 66 Erdélyi Múzeum. 1908. 331.p. 67 Erről HARSÁNYI I. im. 68 BALOGH J. 1996. passim. 69 MAKKAI L. 1ö52. 53-102. p. 70 KVACSALA J. 1892. 717-719. p.
Valószínű, hogy ennek a körnek, valamint William Ames71 franekeri teológiai professzornak a hatására ismeri meg Tolnai Dali János a puritanizmus eszméit, a praxis pietatisnak,72 a kegyesség gyakorlati életben való megvalósításának és a kálvini egyházkormányzat73 létrehozásának az igényét. Hazajövetele előtt Londonban, 1638. február 9-én írja alá néhány társával együtt azt a „londoni liga” néven ismert iratot, amelyben kötelezik egymást a Bibliában megfogalmazottak következetes érvényesítésére a hétköznapi életben is.74 Ennek az eszménynek a jegyében tevékenykedik sárospataki tanárként, majd abaúji esperesként is. Noha a források alapján úgy látszik, hogy neki és társainak a célja nem volt más, mint a nevében és dogmáiban, tantételeiben „kálvini” magyar református egyházban valóban érvényre juttatni a kálvini elveket, az akkorra már szilárdan kiépült egyházszervezet ellenállt az újításoknak, s az 1646-ban tartott tokaji,75 majd a szatmárnémeti76 zsinaton hivatalosan is állást foglal a puritán tanok és terjesztőik ellen. Tolnai Dali sorsa ekkor ugyan az elbocsájtás, de később a puritánokkal rokonszenvező Lórántffy Zsuzsanna visszahelyezi a sárospataki katedrára. Tolnai Dali Jánosnak egyetlen művét ismerjük, amely vitairat, s amely jól szemlélteti eszmevilágát és mentalitását: ez a Dáneus Rácai, azaz: A miatyánk felől igaz értelmű tanítóknak magok mentségére címet viseli. Az 1708-tól kezdődően miskolci lelkész Rimaszombati Mihály 1658 és 1665 között végigjárja Basel, Heidelberg, Zürich, Groningen, Leiden, Franeker és London egyetemeit. 1659-ben még sikertelenül próbálkozik a magiszteri cím megszerzésével Heidelbergben, de három esztendővel később, 1662-ben a magyar diákok által különösen kedvelt Franekerben magiszterré avatják. Tanulmányai befejeztével visszatér Leidenbe, ahol a teológia doktora lesz. 1717-ig, halála valószínű évéig nem csupán Miskolc első prédikátora, hanem 1709-től a borsod-gömör-kishonti egyházmegye esperese is. Teológiai műveit Heidelbergben és Leidenben adja ki.77 Csáji Márton 1724-ben, két év miskolci első tanítói munka után először a franekeri , majd a groningeni egyetem hallgatója. Munkássága sokkal inkább gyakorlati, mint elméleti. A legfiatalabb egyházkerület, a tiszáninneni megalakulásakor már jelen van, és először mint főjegyző, később pedig mint püspök vesz rész az egyházkerület működési kereteinek létrehozásában. Az ellenreformáció időszakában határozott és mégis nyugalmat árasztó egyéniség. Segítségével, a főgondnok Négyessy Szepesi Istvánnal együtt sokat tesz azért, hogy a megnehezített körülmények ellenére ne csak fennmaradjon, de 71
William Ames a puritanizmus egyik vezető teológusa , filozófus. Az independens puritán elveket foglalta teológiai rendszerbe. Petrus Ramus hatását mutatja teológiai és filozófiai gondolkodása, miszerint elveti a skolasztikus formalizmust, helyette a tapasztalatra, a gyakorlatra helyezi a hangsúlyt . Célja a gyakorlat, az élet valósága felé fordulás , így tanításában nagy figyelemmel fordul a természettudományok felé. A kereszténységben a legfontosabbnak nem a hitvitázást és a dogmatizálást tartja, hanem a Biblia tanításainak megélését a mindennapokban. Az egyház számára nem eg intézmény, hanem az adott gyülekezet, így tehát ellenzi a hierarchiát. 72 A praxis pietatis, vagyis a kegyesség gyakorlása , mely jelmondatává lesz az angol puritanizmusnak, eredetileg Lewis Bayly puritán szerző munkájának címe. Ford. Medgyesi Pál 1636. 73 A Zsinat-presbiteri egyházkormányzati formát a püspöki-hierarchikus helyett. 74 ZOVÁNYI J. 1911. 25-26. p. 75 Sárospataki Füzetek. 1860. 145. p. 76 ZOVÁNYI J. 1911. 149-182. p. 77 ZOVÁNYI J. 1977/b 519. p.
lehetőség szerint tovább is fejlődjön az egyház szervezeti és vallási-hitéleti téren is.78 Csáji munkáját folytatja a hozzá annyira hasonló életutat bejáró Szalay Sámuel. Ő 1744- ig a sárospataki kollégium diákja majd szeniora, ahonnan Rimaszombatba megy rektornak. Onnan indul külföldi tanulmányútjára, és 1746-tól 1749-ig először a leideni, később a franekeri egyetem előadásait hallgatja. 1761-ben kerül Miskolcra, ahol kilenc éven át Csáji Márton segítője és lelkésztársa, halála után pedig mind az első prédikátori, mind a püspöki címet és feladatokat örökli tőle. Jelentős szervező tevékenysége mellett néhány megjelent vagy kéziratban maradt művét is ismerjük, ilyen a Tractatus de visitatione ecclesiarum helv. conf. addictorum superintendentiali et seniorali...(1782), az Isten hajlékaihoz való menetelre a hívő léleknek buzgó szorgalmatossága (1784), és a kéziratban maradt munkája, melyben a Heidelbergi Kátét magyarázza.79 Az első prédikátorokról tudjuk még, hogy Hevessy Mihály 1556-ban iratkozik be a wittenbergi egyetemre, az őt követő Debreczeni Mihály 1582ben lesz ugyanennek az egyetemnek a hallgatója, Ungvári András pedig, aki 1596 és 1612 között miskolci lelkész, 1590-ben tanul szintén Wittenbergben80. Az ő neve azonban nemcsak a wittenbergi egyetem anyakönyveiben szerepel, de neki ajánlja Böszörményi Péter a De vera Agnitione című, 1608-ban Magdeburgban megjelent könyvét81. A XVII. századra a magyar egyetemjárás irányai megváltoznak. A fokozatosan lutheránus fellegvárrá váló Wittenberg helyett a legtöbben Heidelbergbe iratkoznak be, ahol viszont a református ortodoxia építi ki a hadállásait. A heidelbergi egyetem egyik legnagyobb hatású professzoránál, Pareus Dávidnál tanul Sámsondi P. Márton is, akinek De preserventia Sanctorum című munkáját 1620-ban adja ki Pareus. Emellett többen neki is ajánlják műveiket: így például Egri Lázár Gáspár két munkáját dedikálja több miskolci személynek és a miskolci tanácsnak, valamint Szegedi Benedek borsodi esperes és Nolánus Mihály sajókeresztúri lelkész mellett Sámsondinak is.82 Az első papok mellett több másodlelkészről, illetve iskolarektorról tudunk, akik szintén igényes külföldi egyetemi oktatásban részesültek. Így például egészen korán, még Hevessy Mihály szolgálati ideje alatt lehetett iskolarektor Miskolcon Sárközi Dohi Bálint, aki Rákóczi Zsigmond (akkor egri kapitány, Heves és Borsod vármegyék főispánja, később erdélyi fejedelem) pénzén jut el 1587-ben Wittenbergbe,83 majd 1588-ban Heidelbergbe84. Több műve jelent meg wittenbergi kiadásban ez alatt az idő alatt. Tudjuk továbbá két másodlelkészről, hogy külföldi tanulmányokat folytattak. Közülük Harsányi István valószínűleg alig két évig működött Miskolcon, éppen azután, hogy tanulmányai végeztével hazatér Magyarországra. A teljes nevén Harsányi Móricz Istvánként ismert teológus 1656-ban Utrechtben, 1657-ben pedig 78
Zoványi Jenő: Egyháztörténeti lexikon Budapest, 1977. 120. p. Zoványi Jenő: Uo. 567. p. 80 FRANKL 1873. 316. p. 81 BOROVSZKY-cédulák 82 RMK III. 1, 371. p. 83 FRANKL 1873. 317. p. 84 WESZPRÉMI 1787. IV. 465.p. 79
Franekerben és Groningenben tanul. Később egyike azoknak a prédikátoroknak, akiket a pozsonyi delegatum judicium maga elé idéz 1674. február 18-án, majd április 4-én fej- és jószágvesztésre ítél. Az ítélet szerint pozsonyi, majd lipótvári fogság után szállítják Nápolyba. Kiszabadulása után hosszabb időt tölt Zürichben, majd élete utolsó szakaszában rimaszombati pap és borsodi esperes lesz. Sárospatakon és külföldi, franekeri (1760) és baseli (1761) egyetemeken folytatott tanulmányok után 1763-ban érkezik Miskolcra rektornak Miklós Sámuel, és élete végéig, 1785-ig a város református iskolájának tanára marad.85 Az 1660-as években a miskolci lelkészek között másodikként szerepel Beregi János neve. Ő 1654-ben tanul Franekerben86, majd Utrechtben, ahol egy verse kelteződik, amelyet az Angliai independentizmus című munka végére írt. A fentiek alapján a miskolci lelkészek képzettségéről elmondhatjuk, hogy bizonyos esetekben egészen kivételes képességű és műveltségű személyek voltak néha még a másodlelkészei is Miskolcnak. A képhez azonban hozzátartozik, hogy mindeme kiváló adottságok ellenére a 17. század végéig nem az itt eltöltött évekre esik a lelkészek, tanítók tevékenységének jel87entősebb része. Kérdés, hogy vajon a környezet, a város adott-e keveset a lelkészeinek, volt-e képtelen kellő megtermékenyítő erővel hatni reájuk? Igaz ugyan, hogy Miskolczi Csulyak István még voltaképpen csak a pályája kezdetén van, amikor miskolci lelkész, s tevékenysége majd csak később fog kiteljesedni, amikor zempléni esperes lesz: de például Tolnai Dali János idekerülésekor már javában benne volt a puritanizmus küzdelmeiben – mégis, szinte alig történik említés arról, alig „veszi észre” a város, hogy itt töltött másfél évet. Emellett sem a tehetséges Beregi, sem pedig Harsányi nem maradnak meg itt hosszabb ideig. Kérdés, hogy volt-e ebben bármilyen szerepe a városnak, illetve a városban kialakult életnek, főleg akkor, ha tudjuk, hogy a miskolci ekklézsia – még a lelkészek időnkénti panaszai ellenére is – meglehetősen kényelmes megélhetést biztosított a lelkésznek? Miskolczi Csulyak István naplójából tudjuk azt is, hogy az 1616-ban történt távozásakor miskolci lelkészsége után nem felelt meg neki sem az ónodi, sem pedig a szikszói parókia: „1616. január 2-án ugyanis nagyságos Rákóczi György Bankházi Gáspárral hitlevelet küldve, az ónodi gyülekezet vezetésére tisztességgel meghívott. Ezt a helyet a helység piszkossága miatt visszautasítottam, mert egészségemre nagyon ártalmas lett volna. A következő hónapban, február 14-én ugyancsak nagyhirtelen a szikszói polgárok hívtak meg a gyülekezet vezetésére. Ettől nem idegenkedtem volna, ha a parókia épület kényelmetlensége nem jelentett volna akadályt.”88 A miskolci református egyház első jelentősebb virágkora annak a Szentlászlai Balázsnak a szolgálati idejére esik, akit a jegyzőkönyv szerint Kassáról hívnak Miskolcra első papnak 1653-ban. Ő, aki itteni lelkészi hivatala mellett a borsodi esperesi tisztet is betöltötte, 1656-ban végez vizitációt a városban (is), és működése alatt sokat javul a lelkész, a másodlelkész, valamint az iskola helyzete. A későbbi években – úgy tűnik – folytatódik az egyház virágzása, a város adakozó kedve a korábbiaknál jelentősebb, és egyre többször 85
Zoványi Jenő: im.:405. p. RMK III. 572. p 87 B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 5., 58.22. 76. 89.92. 93.111. 129.133. 157.p.stb 88 Idézi GYULAI É, 1996, 66-67. p. 86
találkozunk olyan adatokkal, amelyek a parókia, az iskola rendbehozataláról adnak hírt.A következő évszázadban pedig, úgy tűnik, mindez megváltozik. Már a 17. század második felében, éppen szentlászlai Balázs idejétől számítva azt tapasztalhatjuk, hogy a lelkészek és tanítók hosszabb időt töltenek Miskolcon, a legtöbben életük java részét itt élik meg, és munkásságuk jelentős momentumai is ide kötődnek. Szerepe lehet ebben annak a folyamatnak, amely ebben az időben zajlik és amely kiemeli Miskolcot a körülötte lévő mezővárosok közül. Ezzel párhuzamoson a miskolci református eklézsia jelentősége is megnő a korábban vele többé - kevésbé egyenrangú környező városok gyülekezeteinek rovására. Jól mutatja ezt a változást az, hogy milyen arányban kerültek miskolci lelkészek esperesi tistségbe a Borsod - gömör kishonti egyházmegyében. A 16-18. század folyamán két település is van, ahonnan több esperes kerül ki, ez pedig Szikszó és Sajószentpéter, 5-5 fővel. Miskolc Rimasombattal együtt csak a második, 4-4 fővel.89 Az egyházkerület és ezáltal a szuperintendensi tisztség létrejöttekor, 1735-ben azonban már némileg más a helyzet, hiszen bár az elsőként megválasztott püspök, Szentgyörgyi Sámuel még rimaszombati pap, az őt követő negyvenhét esztendőben Csáji Márton és Szalay Sámuel révén miskolci lelkészek lesznek a Tiszáninnen püspökei90, és a későbbiekben is egyre nagyobb mértékben szerepel Miskolc az egyházkerület központjaként, még akkor is, ha Sárospatak a huszadik századig megőrzi kollégiuma révén a tudományosság, az oktatás terén betöltött vezető szerepét.
A város vezetésének és az újjáalakult egyháznak a kapcsolata az 1411-ben megszerzett kegyúri jogból eredeztethető.91 Az éppen e jog gyakorlása révén meghívott első protestáns prédikátorral együtt érkezik a városba a reformáció, tehát éppen a város magisztrátusának a döntése alapján történik meg a vallásváltás. Balassa Zsigmondné Fánchy Borbála halála után olyan zálogbirtokosok kerülnek Diósgyőrbe, akik nem ellenzik a protestantizmust, hanem éppen ellenkezőleg, esetenként inkább támogatják azt. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy nem egy erős földesúri befolyásról van szó, hiszen sem tiltó, sem pedig támogató intézkedések nyomai nem maradtak fenn. Ellentétben más mezővárosokkal, ahol alapítványok tétetnek az iskola vagy az egyház javára, Miskolcon néhány nem túl jelentős kivételt leszámítva az egyház és az iskola fenntartójává maga a közösség válik, amelynek látható képviselője a városi tanács. Széttörik a korábbi katolikus hierarchia, maga az intézményrendszer is, hiszen a kálvini irányú reformációnak egyik fő tétele éppen az, hogy az egyház alapegysége a független helyi gyülekezet, amit a lelkész és a világiak választott testülete, a presbitérium kormányoz, és gondoskodik annak fenntartásáról. A magyar református egyházban azonban nem alakulnak presbitériumok. Ennek indokaként számos válasz született, melyek közül a miskolci viszonyokat megvizsgálva számunkra legmeggyőzőbb az a – részben 89
Zoványi Jenő: Egyháztörténeti lexikon. Budapest, 1977. 93-94. p. Uo. 641. p. 91 Erről lásd I. köt. 90
Zoványi Jenő, részben Benda Kálmán92 által adott – válasz, hogy a reformáció képviselőinek a mozgalom indulásakor eszük ágában sem volt egyházszakadásban gondolkodni: sőt, éppen ellenkezőleg, magukat tekintették az evangéliumi hagyomány következetes folytatóinak, a valódi ortodoxoknak. Sőt, az elkerülhetetlen szakadás után is azt képzelték, hogy a kereszténység folytatója nem a „pápista eretnekség”, hanem a protestantizmus. A kontinuitást mutatja az is, hogy az egyre nagyobb önállóság és döntési jog megszerzésére törekvő város gyakorolhassa is a kegyúri, patrónusi jogait, egy intézményes egyház beleszólása nélkül. Mivel pedig az esetek döntő többségében a kegyúri – földesúri vagy testületi – döntés alapján megy végbe a vallásváltás, többnyire az egész közösség protestánssá lesz. Így az egész közösséget tekintik ekklézsiának, gyülekezetnek, ezért az egyház feletti gondnoki teendők is – csakúgy, mint a város egészének az irányítása – a városi tanács kezébe kerül. Ilyen módon jön létre Miskolcon is az úgynevezett konzisztoriális rendszer, amelynek értelmében egészen 1735-ig nem létezik önálló, a városi tanácstól független presbitérium. Ebben a helyzetben azonban még mindig fönnállhatna a „kettős irányítás” lehetősége: azaz, hogy a lelkész ugyanolyan hatalommal rendelkezne, mint a bíró, legalábbis vallási vagy az egyházat érintő kérdésekben. Ennek azonban ellene mond éppen a reformációnak valamennyi tétele. A reformáció ugyanis az, amely alapelve, az „egyetemes papságról” vallott tézis értelmében deszakralizálja a pap hivatását. Ezt volt hivatott hangsúlyozni az akkoriban szigorúan polgárinak számító ruházat. Ugyanez jelenik meg a templomok esetében: a templom nem szent hely többé, nem az Istennel való találkozás egyedüli színtere. Sokkal inkább az ekklézsia „összegyülekezési helye”, a közösségé, amelynek tagjai egymással és „lelki tanítójukkal” együtt imádkozni és Istent dícsérni gyűlik itt össze. Ezt hangsúlyozza a templom egyszerűsége, az alig megjelenő díszítések. A középpontban immár nem a pap által képviselt, Istentől eredően szilárd és tévedhetetlen egyház áll, hanem a Biblia, Isten igéje, amit a tanult prédikátor tolmácsol a híveknek. Sajnos, nem maradt nyoma annak, hogy ez a bizonyára nem kis változás hogyan zajlott le Miskolcon az 1560-as években. Nyilván nem hirtelen és átmenet nélkül történt – de hogy mégis gyorsan ment végbe, arra abból következtethetünk, hogy már az első protestáns prédikátor, Hevessy Mihály is a szigorúbb kálvini eszmék elkötelezett híve. A városban nagyon erős és jól kiépült a magisztrátus, s megfelelő önállósággal és tekintéllyel irányítja a várost. Ez tűnik ki a város jegyzőkönyvében fennmaradt adatokból, amelyek a prédikátor legnagyobb „fegyveréről”, a papszékéről, az ekklézsia megkövetésének intézményéről tudósítanak..93. Ezt a funkciót sokkal inkább a magisztrátus, mint az egyház gyakorolta, ami teljesen érthető is, hiszen a lelkész mögött nem áll semmiféle intézményi támogatás vagy védelem. Ezt a bizonyos értelemben vett kiszolgáltatottságot érzi a később esperesként püspöki hatalomra szert tevő és Zemplénben jelentős hatalommal bíró Miskolczi Csulyak István, amikor megindokolja Miskolcról való távozását: „[1615-ben] ádvent első vasárnapján, amikor hajnalban prédikációmon elmélkedtem, még hajnali 92 93
BENDA K. 1986. 301. p. B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt.22. 58.89, 122, stb. p.
szürkületben az egri törökök váratlanul ellenségesen ránk törtek, a városiaknak minden lovát, meg az enyémet is, elhurcolták, s nekem nagy ijedtséget okoztak. Néhány közülük ugyanis, amikor egyedül voltam, házamra tört, megvertek, sőt meg is öltek volna, ha sajtot és szappant adva le nem csendesítem a dühös kutyákat. Mivel sem a városiak, sem a zsellérek, akiket bírtam, nem jöttek segítségemre, nyomban eltökéltem, hogy ezután szűkebb hazámban fogok lakni. Három nap elmúltával a magamhoz kéretett bírót meg néhány polgárt gondosan figyelmeztettem, hogy sürgősen gondoskodjanak utódomról, hogy a gyülekezet kárt ne lásson, ha én máshová utazom.”94 Nem értelmezhetők másképpen a fent leírtak, mint a lelkész sértődésének, akiről nem gondoskodott kellő mértékben a város. Nem az anyagiak miatt költözik el tehát, hanem amiatt, hogy nem elég súlyos a személyisége, nem ő a legfontosabb figurája a közösségnek. Miskolcon tehát magisztrátus és lelkész, vagy magisztrátus és egyház viszonyában vitathatatlanul a magisztrátus az első, mint fenntartó. . A XVII. század végére két párhuzamos folyamat zajlik Miskolcon: ez a jelenség azonban – úgy látszik – általános a korszak mezővárosaiban. Egyfelől kialakul egy új gyakorlat, a városnak és a magisztrátusnak, mint konzisztóriumnak az új egyházzal való intézményes kapcsolata, másfelől – és erről a későbbiekben még lesz szó – az egyház, a papság igyekszik kialakítani saját érdekvédelmi szervezetét, kiépíteni az intézményes egyházat, hogy ne legyen teljes mértékben kiszolgáltatva a patrónusoknak. A század folyamán egyre szaporodó intézkedések azt sejtetik, hogy a tanács mind jobban fenntartójává válik a miskolci egyháznak, intézkedik mindennemű ügyeiben. Az ekklézsia-megkövetések iratai is azt mutatják, hogy elsősorban a városi tanács dönt egyháza pereiben, noha természetesen egyre gyakrabban vannak jelen a tárgyalásoknál a lelkészek, esetenként nemcsak a miskolci, hanem a diósgyőri prédikátor is. Azzal azonban, hogy a város magisztrátusa egyre nagyobb befolyásra tesz szert az egyházban, mintegy szekularizálja is azt. A XVII. század második felében mind gyakoribbak az arról való híradások, hogy a város bíráját a templomban választják meg. A templom funkciójának átalakulását mutatja az a – szintén az ugyanebből az időszakból ismert – jelenség, amely szerint a városi tanács, mint konzisztórium templomi ülőhelyet, széket adományoz a polgároknak. Az adományozás kritériuma pedig a legtöbb esetben teljesen szekuláris: a városi társadalomban elfoglalt helyet szimbolizálja, illetve ezzel mintegy meghálálja a tanács a városért hozott áldozatokat.95. A város tanácsa tehát úgy rendelkezik a templommal, mint saját tulajdonával, s mindezt azzal a természetességgel cselekszi, amellyel a másfél évszázad során egyre nagyobb tudatossággal gyakorolja a gondnoksággal kapcsolatos feladatait. Mint az egyház fenntartója, a város bocsájtja rendelkezésre a „papszeresi” és a Tót utcai jobbágyokat, akik korábban is az egyházhoz tartoztak..
94 95
Idézi GYULAI É 1996. 66. p. B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 354-357. 384. 551, 552. p.
A város maga gondoskodik a lelkész és az egész helyi egyház fenntartásáról. 1598-ból maradt fenn az a rendelkezés, amelyben mindenkitől megkövetelik az egy-egy köböl bor adását, „akármely hegyen legyen is szőllője”96. A határozat a régi törvényre hivatkozik, tehát valószínűleg annak előtte is élt ez a szokás. Ugyanígy rendelkeznek és gondnokságot gyakorolnak a prédikátor jövedelmét adó malommal kapcsolatban is. Egy 1627-ből származó adat szerint „Az prédikátor malmának állapotja Miskolczon eleitől fogván úgy volt, hogy az derekas építését, házát, hajazatját, kő padját városul építették, az gátlását az jobbágyok tötték, az Pap szeresiek és Tót utcaiak, az malomkövet az közből vötték és hozták, gerendelt, silib fát azon szerént.97” 1655-ben szinte szó szerint ismétlik az előbbieket, 1670 januárjában pedig feljegyzik, hogy „Az város malmának kő padozatja újonnan csinálván talpasaival, lábaival és kiszakadt kőfallal is, egy darabon való restaurálásával együtt, Pap szeresi uraiméknak instantiájokra az becsülletes tanács akaratjábul, öt emberek lévén az segítésében, de nem úgy, hogy szokásban menjen, mert az úgy ennek utánna nem leszen és mostan is csak praedicator uramnak akarván gratificálnunk, építettük meg ezen esztendőben fizetésünkért.”98 – Úgy tűnik tehát, hogy amennyiben a két utca jobbágyain kívül mások is részt vettek a javítási munkálatokban, azt rendkívülinek tekintették és fizetséget kértek érte. Ugyanakkor ez a városkönyvi bejegyzés azt is tanúsítja, hogy a város nem mindig fordít egyenlő figyelmet és gondot egyházának prédikátorára, ha csak akkor cselekszik, amikor a malom és következésképpen a pap jövedelme is végveszélybe kerül. Valószínűleg a bíró személye és személyes felelősségérzete, esetleg a vallásossága is meghatározza az e téren hozott rendelkezéseket. Mégis, ha az ilyen tárgyú intézkedések gyakoriságát vizsgáljuk, azt kell tapasztalnunk, hogy döntő többségük a XVII. századra esik, s annak is inkább a második felére. Ebből következtethetünk arra, hogy tendencia is van a kurátori feladatok egyre többször, egyre nagyobb mértékben való gyakorlásában. A malom ügyei és harang öntetése mellett folyamatosan olvashatunk a templom és az iskola renoválásáról is. 1658-ban Lakatos György bíróságában kerítik körül a templomot és az iskolát, valamint látják el zsindellyel az új kerítést99. Ács János főbíróságára esik az iskola hídjának megépítése 1662-ben, ugyanekkor építik fel a második prédikátor házát is100. 1668-ban renoválják a tornyot és építenek az iskolában egy pincét, valamint két termet, s ezenkívül bezsindelyeztetik az iskolamester házát is101. Egy év múlva kerítést építenek az iskolához a Szinva felől102, s ezt a kerítést 1670-ben ki is bővítik. 1697-ben pedig a „fenn forgó zűrzavaros állapotokra nézve” kerítették be palánkkal a
96
B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 84. p. B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 210. p. 98 B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 354. p. 99 B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 320. p. 100 B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 330. p. 101 B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 347. p. 102 B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 351. p. 97
templomot103. 1698-ban bezsindelyeztetik „a külső temetőben lévő, isteni szolgállatra rendeltetett” helyet. Ugyanezen esztendőben „megromolván az nagyobb harang, igazították meg az céhbeli kovács mesterek”. 1699-ben a templom zsindelyezésére kerül sor, „mivel igen megavult vala”104. Ezzel a munkával kapcsolatban pontosan feljegyezték, hogy az ácsoknak fizettek készpénzt 140 forintot, s emellett adtak 12 miskolci szapu búzát, egy hordó bort, három hordó lőrét, egy szalonnát, 200 font tehéntúrót, egy kősót, egy font borsot, egy szapu kását, ugyanennyi darát és két pár csizmát. Ezekből a híradásokból látható, hogy nem csupán helyreállítják a megromlott épületeket, hanem folyamatosan új épületrészekkel bővítik a már meglévőket. A gondoskodás, fenntartás fejében azonban a tanács teljes körű beleszólást igényel az egyház ügyeibe. Erre utal az az 1678-ban meghozott statutum, amelyben az iskolamester asztaltartásáról és a parókiához tartozó szőlők műveltetéséről rendelkeznek; vagy az ugyanezen évben az iskolával kapcsolatban, a tandíjak dolgában hozott határozat105. Egy 1655-ös adat szerint nemcsak a lelkész fizetését határozza meg a város, hanem feljegyzik, hogy egy bizonyos szőlőt, amelyet „idvezült Vas Gergelyné asszony az deákságnak legált volt, azt ő kegyelmek bizonyos okok miatt az deákság kezéből kivévén… az fő papnak conferálták az parochiához”106. Tehát az egyházra hagyott mindennémű vagyon felett is van hatásköre a városi magisztrátusnak. Ugyanez a magisztrátus természetes módon határozza meg a prédikációk rendjét, gyakoriságát, a halottak búcsúztatását és a felettük való harangozást.
A reformáció és az anyanyelvi iskolázás összekapcsolódásának teológiai okai vannak. Luthernek és követőinek – legyenek azok kálvinisták vagy evangélikusok –, tehát a protestantizmusnak általában fontos tétele a Szentírás, Isten igéje tekintélyének a visszaállítása. Míg a katolicizmusban az Írás és a tradíció egymás mellett áll és mindkettő egyenlő mértékben tartatik Isten kijelentésének, addig a reformáció egyetlen tekintélye a Szentlélek által megelevenített Ige. A reformáció célja éppen az isteni kijelentéshez való teljes visszatérés. Mivel pedig egy másik sarkalatos pont a protestáns teológiában az egyetemes papságról szóló tanítás – amely szerint Isten közvetlenül, Igéjében, Szentlelke által szól az emberhez –, ezért természetes szüksége volt a reformátoroknak, hogy nemzeti nyelvre fordítsák a bibliát. Ahhoz azonban, hogy a nemzeti nyelven is olvasni tudják az Igét akár a legegyszerűbb emberek is, törekedni kellett az oktatás, az iskolai rendszer kiépítésére. Így az iskola válik a protestantizmus fontos „fegyverévé”, eszközévé annak terjedésében, sőt megőrzésében is. .
103
B-A-Z-m. Lt. 1501/a I. köt. 551. p. B-A-Z. m. Lt. 1501/a I.köt. 560. p. 105 B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 381-383.p. 106 B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 302. p. 104
A XVI–XVIII. század teli van az oktatás történetére nézve jelentős változásokkal. Ezeknek a változásoknak pedig az egyik gyújtópontja a sárospataki kollégium, amelynek a miskolci iskola az egyik partikulája. A városnak már a reformáció előtt is volt iskolája, s hogy minden bizonnyal jó színvonalú oktatást biztosított, mutatja a viszonylag magas száma azoknak a miskociaknak, akik a vallásváltás előtti évtizedekben külföldi egyetemekre beiratkoztak. Az új vallás megszilárdulását követően azonban az iskola egyre jelentősebb fejlődését regisztrálhatjuk a források tükrében. Bár az adatok legnagyobb része a XVII. század második feléből és a XVIII. századból való, a peregrináció irányának a változása már az 1560-as években megtörténik. Ebben az évtizedben Wittenbergben négy „miskolci” előnevű diák tanul, azaz pontosan annyi, mint amennyien a XVI. század első felében összesen Bécset és Krakkót látogatták. A XVII. században pedig hét ilyen előnevű diákot jegyeztek be a wittenbergi egyetemi anyakönyvbe. Az első Miskolcon tanítók egyike lehetett az a Sárközi Dohi Bálint, aki 1587-ben miskolci rektorság után megy Rákóczi Zsigmond pénzén Wittenbergbe tanulni. Az az 1598. januárjában hozott magisztrátusi határozat, amely a lelkész és a tanító jövedelmeiről rendelkezik, megemlíti, hogy minden a „régi törvény szerint” történik, tehát mindez egy jól kialakult gyakorlatot mutat már a XVI. század végére. Ilyen módon nagyjából megrajzolható a korabeli miskolci iskola képe. A különböző lelkészi gyűlések anyagaiból tudjuk, hogy 1648-ra a tiszáninneni kerületben a miskolci iskola az úgynevezett „nagyobb városi iskolák” közé soroltatik a rimaszombati, szikszói, tállyai, szántói és ungvári iskolákkal együtt – ez a besorolás már önmagában is mutatja, hogy az iskola jelentős fejlődésen megy át a megelőző évtizedekben. Ugyanez a rendelkezés külön veszi számba a partikuláris iskolákat, ami pedig azt jelenti, hogy erre az időre Miskolc iskolája már nem tekinthető partikulának. Az iskola fenntartásáról, mint az egyházról magáról is, a konzisztoriális rendszer értelmében a városi tanács gondoskodik. Így a tanács rendelkezik 1655-ben az iskolamester asztaltartásáról, egész jövedelméről és az iskola karbantartásáról is. Bőkezű földesúri patrónus hiányában azonban nincsen az iskolának magánvagyona vagy állandó jövedelemforrása, mint például a sárospataki kollégiumnak. Ezért léte fenntartását illetően ki van szolgáltatva a magisztrátusnak. A XVII. század második felétől kezdve az adatok alapján elmondhatjuk, hogy a város valóban gondoskodik az iskolájáról, mert az épület folyamatos bővítésének vagyunk a tanúi, ami bizonyosan összefügg az oktatás anyagának és színvonalának a növekedésével. Az iskolában, noha állandóan gyarapodik, mégis hosszú ideig egyetlen iskolamester marad. A másfél évszázad alatt Miskolcon működő iskolamestereknek csak részleges névsorát ismerjük. Az 1580-as évekből két rektort is ismerünk név szerint: 1584-ben egy Varsányi Pál nevű férfi, 1586 és 1587 között pedig az előbbiekben már említett Sárközi Dohi Bálint a város iskolamestere. 1602-ben Szenczi Molnár Albertnak ír levelet Félegyházi Máté, aki ekkor a miskolci iskola igazgatója, és az iskolába betörő német vértesek megsebesítik. A következő adat 1626-ból származik, amikor Padányi Mihály, a későbbi diósgyőri prédikátor látja el az iskolarektori hivatalt. 1658-ban és valószínűleg 1659-ben is egy bizonyos Ladmóczi István, korábbi sárospataki diák, 1686-ban és utána nem tudjuk, meddig, a Debrecenben végzett
Debreczeni Ember András a miskolci iskolarektor. 1702-ben Simándi István, 1708-ban pedig az a Buzinkai Mihály tanít a város iskolájában, aki korábban hosszú időn keresztül töltötte be a második prédikátori tisztet. Érdekes módon tehát mind a két irányban való mozgás megfigyelhető: a lelkész – igaz, hogy csak második lelkész – is lehet később tanító, noha a másik irány a gyakoribb, vagyis a rektorok gyakran lesznek később lelkészekké. A prédikátor és a rektor között nincsen egyenlőség; már az 1567. februári debreceni zsinat XL. cikkelye elrendeli, hogy az iskolák rektorai és tanítói lelkészeik iránt köteles engedelmességgel és alázattal viseltessenek; a LXV. cikkely pedig, hogy ruházatukban a tisztes középszerre vigyázzanak, s a tanulni nem akaró tanítványokat ne tűrjék meg. Az 1595-ös felsőmagyarországi cikkelyek is rendelkeznek arról, hogy a tanítók és tanulók a lelkészeknek engedelmeskedjenek, elégedjenek meg a lelkészüktől kapott élelemmel, szorgalmasan és értelmesen tanítsanak. A lelkész és tanító közötti különbséget a jövedelmeik közötti különbség is mutatja. Emellett azonban a prédikátor köteles volt asztalánál vendégül látni az iskolamestert. Az iskola, az oktatás belső rendjéről értesít az a városi statutum, amelyben megszabják a diákok tandíját. Eszerint vannak úgynevezett abecedarius gyermekek, rudimentisták, vannak etimológiai, grammatikai, szintaxista pétai, orátori és logikai osztályok is – mindez egy fejlett, többszintű oktatási rendszerre utal. Mivel a források nem említenek sehol egy tanítónál többet, feltehetőleg a felsőbb osztályosok oktatták az alsóbb osztályokba járókat, csakúgy, mint Sárospatakon. A tanítás differenciáltságát tekintve a sárospatakitól csak abban különbözik, hogy Patakon vannak lelkészképzéssel foglalkozó osztályok is. A tandíj valószínűleg fontos része volt az iskola fenntartási költségeinek, ezért egyrészt különbséget tesznek vidéki és miskolci diákok között a miskolciak javára, másrészt a felsőbb osztályok diákjai egyre többet kötelesek fizetni. . Az oktatás színvonaláról nem maradt fenn adat, illetve csupán közvetettnek tekinthető az a megjegyzés, amely szerint 1650-ben Nagykőrös városa fizeti a mesterhozatal költségeit Miskolcon, mivel a nagykőrösi lelkész fiai itt tanulnak. A nagykőrösi lelkész személye könnyen azonosítható: Maklári Zubor Mártonról van szó, aki 1646-ban volt Miskolc második prédikátora. Személyes tapasztalatai lehettek tehát az itteni iskoláról, s valószínűleg nem véletlenül küldte ide tanulni a gyermekeit sem. Egy további információforrás lehet még annak számbavétele, hogy hányan jutnak el a városból egy ilyen iskolai előképzés után külföldi egyetemre, illetve hány miskolci lesz később „értelmiségi”, azaz lelkész vagy tanító? A XVI. században az 1560-ban Wittenberget járt Miskolczi Miklós, az 1561-ben végzett Miskolci Nyíri Lukács után 1652-ben szintén wittenbergi diák Miskolczi Demeter, 1654-ben Miskolczi János, 1568-ban Miskolczi Puah Pál, 1575-ben Miskolczi Imre, 1586-ban Miskolczi Boldizsár. A XVII. századtól kezdve már Heidelbergben találunk miskolci diákokat: 1602-ben egy bizonyos Miskolczi Istvánt, majd 1617-ben Miskolczi Jánost és egy szintén Miskolczi előnevet viselő István peregrinust. 1692-ben pedig Franekerben, a puritán teológia fellegvárában Ráczkevi István, egy miskolci származású ifjú iratkozik be az egyetemre.
.A 18. századból megszaporodnak az információk, aminek egyik oka, hogy amikor 1706-ban a német és rác hadak betörtek a városba, a támadás során leégett az iskola könyvtára és levéltára.Ezért sajnos azt sem tudjuk, hogy ezt megelőzően milyen tankönyveket használtak és vajon használtak-e egyáltalán. 1763-ból azonban már fennmaradt egy könyvjegyzék107, Miklós Sámuel rektorsága idejéből, ami azt mutatja, hogy megindul a könyvek beszerzése. Ennek az volt a módja, hogy a város, majd a később létrejött konzisztórium bizonyos pénzösszegekkel támogatta a külföldön vagy akár Pozsonyban tanuló ifjakat. Ennek viszont az volt a feltétele, hogy az általuk vásárolt könyvek később az iskola könyvtárába kerültek. A könyvek jegyzékéből az is kiderül ilymódon, hogy hol jártak a miskolci peregrinusok. Megállapítható ebből, hogy újra változik a peregrináció iránya a 18. században. A reformáció első generációjának kedvelt egyetemét, Wittenberget egyre kevesebben választják uticélul, összesen négy könyv származik onnan. Még mindig sokan zarándokolnak a puritanizmus egyik kis fellegvárába, Franekerbe, de jelentősége és színvonala egyre csökken a század folyamán. Utrecht, Bázel és Amszterdam mellett a könyvek legnagyobb része német területről származik, ami valószínűleg a színvonalas pietista oktatásnak köszönhető, ami új módszereket és szemléletet hoz a protestáns oktatásban, nevelésben és karitatív cselekedetekben egyaránt. A könyvek származási helyei alapján valószínűnek tarthatjuk, hogy ez a hatás, amely erős szociális érzékenységre nevelt, a miskolci peregrinusokat is érinti. A pietista oktatási program erősen gyakorlatias, ugyanakkor minőségi iskoláztatást tűz ki célul, és azt látjuk, hogy a miskolci református tanintézet a 18. század folyamán állandóan fejlődik. A könyvek és a könyvtár pusztulása mellett a Rákóczi - szabadságharc küzdelmei idején az iskola szinte teljesen elnéptelenedik, úgyhogy mindent újra kell kezdeni. Egészen hihetetlen, hogy két évtized alatt olyan nagy a növekedés108, hogy a diákság kinövi az 1560-ban felépült korábbi épületet, és az éppen ezidőtájt létrejött egyháztanács új iskola építésére szánja el magát. A század talán legtöbb miskolci reformátust megmozgató eseménye az iskoláért folytatott küzdelem. Az egyre erősödő ellenreformáció itt is érezteti a hatását: 1736-ban betiltják a már megkezdett építkezést. Levelek, panaszlevelek tucatjait ismerjük, amelyek az iskola befejezése érdekében íródtak.109 A levelek és a támogatók, mint Szathmáry Király György, Szathmáry Király Ádám, a tekintélyes Vay család közbenjárása eredménnyel jár: 1737 októberében sikerül befejezni az építkezést.Mindez azonban korántsem ment könnyen. a levelek többsége keserű, kiábrándult, íróik nem értik, hogy a korábban széles autonómiát kivívott, önrendelkezésére olyan büszke, még mindig, a betelepítések dacára is többségében református város miért nem javíthatja ki, bővítheti iskoláját. A városnak ugyanis hivatalosan, tanúkkal kellett bizonyítania, hogy az iskola átépítése feltétlenül szükséges. 110 Az 1736. május 5-én a vármegyén lefolytatott eljárás alkalmával a tanúktól arra kerestek választ, hogy, igaz-e az, hogy "Nemes Borsod Vármegyében Miskólczon az Helvetica Confessión lévő lakosoknak oskolájok ollyan romladozásra jutott, hogy hanem ha annak romladozott épületei és falai elhányattattanak vólna, 107
SRKLt. A. VI. 252/4 Szendrei János: Im.463. p. 109 SRKLt. A. VI. 1310-1340. 110 SRKLt. A. VI. 48. 7. 108
magátúl való leomlástúl, abbúl következhető tanúló gyermekeknek életek veszedelmétül is méltán tartani lehetett."Csak a bizonyítási eljárás lefolytatása után kerülhetett sor az építkezések befejezésére. A felépült épületben néhány szervezeti kérdésben is változtattak, így a rektori hivatalt állandósították. A korábbi gyakorlattal ellentétben, ami szerint az ide került rektoroknak egy-két éven belül külföldi egyetemekre kellett mennie, most lehetőség nyílt arra, hogy külföldről hazatért rektorokat alkalmazzanak, hosszabb időre is.Így tölthetett az iskola élén huszonkét évet Miklós Sámuel, akinek rendszerező és szervező tevékenysége erősen meghatározta az iskola másodszori felvirágzását a nehéz körülmények ellenére is.111 A reformáció felvétele és a XVIII. század utolsó évei között eltelt több mint kétszáz év alatt Miskolc korábban is látogatott iskolája jelentős változásokon megy át. Mint láttuk, nemcsak az iskolaépület gyarapodik, hanem az osztályok száma is eléri a korszak középfokú tanintézeteiben szokásosat. Ezzel párhuzamosan növekszik a tanulók létszáma, és az iskola jó hírét mutatja, hogy még más mezővárosokból is jönnek ide tanulni. Mindez annál is inkább lényeges, mert az iskolát teljes egészében a város tartja fenn, 1735-ig a városi tanács, később pedig a szintén a város lakói közül szerveződött konzisztórium révén. Tipikus példáját láthatjuk tehát az iskola kapcsán is annak, ahogyan a polgárok közönsége és az azt képviselő szervezetek gondoskodnak az oktatásról, és a XVI–XVIII. század adatai egyértelműen bizonyítják, hogy ez a rendszer Miskolcon működőképes, prosperáló rendszer volt.
Az egyház mint intézmény Az az intézményi keret, ami a vallásváltás idején jön létre, vagyis a városi magisztrátusnak a gyülekezet presbitériumaként való működése 1735-ig áll fenn. Már a korábbiakban szóltunk róla, hogy ezt nevezi Benda Kálmán úgynevezett konzisztoriális rendszernek112, és úgy tűnik, hogy ez a struktúra általános volt a reformáció korának mezővárosaiban. Az elnevezés különösen városunk esetében problematikus. A valódi konzisztórium ugyanis egyháztanács, ami ugyan nem egyenlő a presbitériummal, mégis bír néminemű függetlenséggel a közösség világi vezetésével, azaz a magisztrátussal szemben. Miskolcon azonban, a források alapján legalábbis úgy tűnik, a két intézmény egy és ugyanaz, ami voltaképpen azt jelentette, hogy a városi tanács mintegy maga alá gyűrte az egyházi vezetést. Különösen a 16-17. század peres ügyei adnak jó példát arra, hogy vitás ügyekben és eklézsia-megkövetés kérdésében a presbitérium szerepét magára vállaló városi tanács döntött, de nem a 111
Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata I - V. Miskolcz 1866-1911. III. k. !60-470. p. BENDA KÁLMÁN: A mezővárosi önkormányzat és az egyházak a XVI-XVIII. században. In: Falvak, mezővárosok az Alföldön - Acta Musei de János Arany nominati Nagykőrös. 4. köt. 301. p. 112
prédikátor, hanem szinte minden esetben a város bírájának vezetésével113. Így a város munkaadójává válik az egyháznak, ez pedig ellentmond a reformáció korában a reformátorok által megfogalmazott törekvéseknek. Ők ugyanis különösképpen a kálvini irány radikálisabb képviselői - az egyházi és világi irányítás szétválasztását tartották szem előtt.114 Mint azonban erre már utaltunk, ez a berendezkedés és egyházkormányzati struktúra nem gyökértelen, hanem voltaképpen ez a középkori előzmények folytatása. A mezőváros közössége ugyanis saját autonómiája kivívása felé tett fontos lépésnek és önállósága egyik sarkalatos jogának tekintette a szabad papválasztás jogát már a középkor végén is115. Ezen joga gyakorlása pedig kétségkívül megkönnyítette a vallásváltást, az új hitű prédikátor meghívását. Nincsen adatunk az első protestáns prédikátor meghívásáról, de az a későbbiekből látható, hogy a presbitériumi funkciók ellátása jótékonyan hatott a városi önkormányzat önállóságának fejlődésére. Ez a sajátos szimbiózis Miskolcon egészen a 17. század végéig nem ütközött akadályokba, ugyanis a reformáció jelentkezésétől számított másfélszáz éven át az egész város magát protestánsnak, mégpedig kálvini helvét hitvallású reformátusnak vallja. A korántsem polgárok által lakott Miskolcon az előbb vázolt helyzet azt eredményezte, hogy a 17. század végére egyre gyakrabban jelentek meg a polgári aktivitás bizonyos jelei, amelyek szoros kapcsolatban álltak magával az egyházzal. Egyenesen azt állíthatjuk, hogy azok a tevékenységi formák, amelyek annak a jelei, hogy a város a maga gazdája lesz, hogy a városlakók felelősnek érzik magukat egymásért és a közösségért, ezeknek jó része összefügg az egyházzal is. Ilyen tevékenység az iskola fenntartása mellett az ispotályak, szegényházak támogatása, ami korábban egyértelműen az egyházak kezelésében volt, most viszont az egyház ügyeinek intézésével együtt mindez átkerül a város magisztrátusának kezébe. A 17. század végén és 18. század elején jelentősen megszaporodnak azok a végrendeletek, amelyekben a végrendelkezők vagyonuk egy részét az egyház mellett kifelyezetten az iskolára vagy éppen a szegényházra hagyják, esetleg mindkettőre. Olyan esetekben is találkozunk efféle végrendelkezésekkel, amikor az örökhagyónak van élő örököse.116 Ezekkel a cselekedetekkel párhuzamosnak tekinthetjük mindazon törekvéseket, amiket éppen ezidőtájt tapasztalunk Miskolc lakosai részéről, amelyek a város megváltakozásával kapcsolatosak. Elmondható tehát, hogy mind az igazgatás önállósodása, mind pedig a város közösséggé fejlődése folyamatában jelentős állomás az a majd két évszázad, amikor a protestáns város lakossága együtt kormányozza városát és gyülekezetét. Ennek az időszaknak egyik legfontosabb dokumentuma a város jegyzőkönyve illetve az itt szereplő adatok. ezek túlnyomó többsége gazdasági jelleegű, ami jól mutatja a városi tanács legfőbb tevékenységi körét. Emellett természetesen a papválasztás és papmarasztás, valamint a székadományozások 113
B.-A.-Z. m. Lt. IV: 1501/a. I. köt. 5, 22, 58, 76. p. stb. Természetesen különbséget kell tennünk még a helvét irány különböző képviselőinek egyházkormányzati elképzelései között is, és elmondható, hogy a magyar reformációt ebben a tekintetben leginkább a zürichi példa befolyásolta, az Ulrich Zwingli - féle konzisztoriális rendszer. Mindennek ellenére a miskolci szituációt azonban emellett is különlegesen érdekesnek tarthatjuk. 115 KUBINYI ANDRÁS: Egyház és társadalom a késő középkori Magyarországon. In: Társadalomtörténeti tanulmányok a közeli és régmúltból. Emlékkönyv Székely György 70. születésnapjára. Budapest, 1994. passim. 116 Sárospataki Református Kollégium Levéltára. A továbbiakban: SRKLt. A. VII. 1747. 15. , A. IX. 2429. 16., A. IX. 2781-2782.21-22., A. XIV. 4988. 8., A. XII. 3748. 114
és székperek jelentik a magisztrátus egyházfenntartói szerepét. Ez azonban 1735-ben megváltozik, amikor létrejön egy független egyháztanács, a Curatoriale Consistorium,amely a továbbiakban lesz hivatott a város reformátusságának ügyeit intézni. Az időponttal kapcsolatban máig sok a megválaszolatlan kérdés117,mindenesetre érdekes egybeesésnek tűnik az, hogy éppen ekkor alakul meg a Tiszáninneni Egyházkerület is, vagyis a korábbi informálisabb, lazább egyházi struktúra ekkor válik formálissá, ezen a vidéken ekkor épül ki az egyháznak mint intézménynek a saját, autonóm kerete. Mint ahogy a szuperintendencia nagyrészt a reformátusság visszaszorításával szembeni védekezés céljából jn létre éppen akkor, gyaníthatjuk, hogy a két eseménynek köze van egymáshoz. Mindemellett az a tény, hogy a századforduló óta nem más felekezetűek is élnek a városban, arra enged következtetni, hogy az önálló konzisztórium mindenképpen létrejött volna Miskolc vallási polarizálódásával párhuzamosan. Az újonnan létrejött egyháztanács, mivel maga mellett tudhatta ekkor még a város nagy részét, befolyásos és vagyonos patrónusokat, ugyanolyan alapos munkát végez, mint a városi tanács korábban, sőt, mivel főgondnokai elkötelezett reformátusok, a fejlődés tovább tart ebben a században is. Az 1735 óta vezetett egyházi jegyzőkönyv bejegyzéseit olvasva nem is érzékelhető, hogy alkalmanként tettlegességig fajuló nézeteltérések is voltak katolikusok és reformátusok között. Amit viszont megállapíthatunk, az , hogy tovább nő az adakozó kedv a lakosságban az egyház, az iskola és az ispotály javára, és kialakul egy olyan polgári, közösségi mecenatúra gyakorlata, amit akkor is polgárinak tekinthetünk, ha a legnagyobb súlyú mecénások, mint például a Négyessy Szepessy család tagjai, nemesek voltak. Az egyháztanács diákjait neves iskolákba küldi, és költségeik fedezésére egész hálózatot épít ki. A rendszer létrehozója és működtetője az a Négyessy Szepessy István, aki főgondnokként tevékenykedett a városban 1739 és 1767 között. Nemcsak jó szervező, de nagyon intelligens és művelt ember lévén a korszak legjobb intézményeibe küldte az ifjakat, velük és érdekükben magyarul latinul, franciául levelezett. Abban az időszakban, amikor új helyzeteknek kellett megfelelni, felismerte azt, hogy a minőség lesz az az érték, amit a reformátusság hozzáadhat a város életéhez, és amelynek révén megőrizheti önmagát is.
117
Szendrei János: Im. 463. p.
