A POP-ok környezet-egészségügyi jelentõsége, élelmiszerekben mérhetõ szintjeik és egészségügyi kockázatuk (Összefoglaló)
Fodor József Országos Közegészségügyi Központ (FJOKK): Dr Sohár Pálné és Dr Matyasovszky Katalin (Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet, továbbiakban OÉTI), Dr Páldy Anna és Vaskövi Béláné dr. (Országos Környezetegészségügyi Intézet, OKI).
a./ Bevezetés A környezetben tartósan megmaradó szerves vegyületek (POP-ok) azért kerültek a környezetegészségügy figyelmének középpontjába, mert az utóbbi évtizedekben az emberi egészségre káros hatásuk egyértelmûen igazolódott. A nemzetközi egyezményekben felsorolt POP-ok közül a legtöbb vizsgálati eredmény a DDT-re és metabolitjaira, valamint a PCB-re, a dioxin / furánokra és a PAH-okra vonatkozóan állnak rendelkezésre. Ezért mindenekelõtt célszerû megvizsgálni, hogyan kerülnek ezek a vegyületek a táplálékláncba és jutnak a tápláléklánc csúcsát képviselõ emberbe, milyen egészség-károsodásokhoz vezethet e nehezen lebomló szerves vegyületeknek a felhalmozódása a szervezetben, mekkora bevitel az, ami már kockázatot jelent az egészségre – itt a határértékekrõl is szót kell ejteni -, és áttekintjük a kockázatbecslés folyamatát. Végül elemezni kell, miképpen csökkenthetõ a szervezetbe kerülõ POP-ok mennyisége. E fejezetben a kémiai biztonsággal, fõké ppen pedig az élelmiszerekkel bevitt POP-ok vizsgálatával foglalkozunk, miután bizonyítást nyert, hogy a szervezetünkbe kerülõ POPoknak több mint 90 %-át a táplálékokkal vesszük magunkhoz. Következésképpen a hazai helyzet bemutatását elsõsorban az OÉTI vizsgálati eredményeire alapozzuk és a nemzetközi adatok alapján összevetjük a hazai eredményeket más országokéval.
b./ Jogszabályi háttér -
2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról,
-
25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról,
-
26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetû rákkeltõ anyagok elleni védekezésrõl és az általuk okozott egészségkárosodások megelõzésérõl,
-
41/2000. (XII. 20.) EüM-KöM együttes rendelet az egyes veszélyes anyagokkal ill. veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes tevékenységek korlátozásáról,
-
44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások ill. tevékenységek részletes szabályairól,
-
46/2000. (XII. 29.) EüM-FVM-KöM-GM együttes rendelet az egyes veszélyes anyagok és veszélyes készítmények behozatalával, kivitelével összefüggõ bejelentési és elõzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási (PIC) eljárásról,
-
40/2000. (XII. 20.) EüM rendelettel módosított 17/1999. (VI. 16.) EüM rendelet a növényvédõszer maradékok határértékeire az állati és növényi eredetû élelmiszerekben,
-
6/2001. (I. 16.) FVM rendelet a növényvédõ szerek forgalomba hozatalának és felhasználásának engedélyezésérõl, valamint e szerek csomagolásáról, tárolásáról,
-
12/2001. (V. 4.) KöM-EüM együttes rendelet a vegyi anyagok kockázatának becslésérõl és a kockázat csökkentésérõl (un. elsõbbségi listák),
-
5/2002. (II. 22.) EüM-FVM rendelet a nehezen lebomló szerves vegyületek hatóanyagaira (elsõsorban a növényvédõ szerekre) vonatkozó határértékekrõl,
-
WHO irányelvek, ajánlások az élelmiszerek POP tartalmának határértékeire,
-
(Az ide vonatkozó EU irányelveket az említett jogszabályokkal már honosítottuk).
c./ Módszertan Az élelmiszerek – beleértve az anyatejet is – POP vizsgálataira vonatkozó nemzetközi módszertani követelményeket, az expoziciós vizsgálatok protokollját a WHO dolgozta ki, de a hazai kezdeményezésû vizsgálatok (pl. NEKAP) protokollja is megfelelt a nemzetközi követelményeknek – éppen az összehasonlíthatóság végett. E vizsgálatok módszertani elõírásait a vonatkozó függelékben külön ismertetjük.
d./ A vizsgálatok eredményei A Stockholmi Egyezményben szabályozott 12 POP vegyületcsoport és az Aarhusi Jegyzõkönyvben foglalt további 4 POP vegyületcsoport több mint fele növényvédõszer, kisebb része ipari termék, ugyancsak kisebb részt képviselnek az egyes ipari (fõként magas hõmérsékletû) folyamatok során keletkezõ melléktermékek. Ebbõl az arányból már valószínûsíthetõ, hogy leginkább a talajból, a növényi kultúrákból kerülnek az emberbe – 2
közvetlenül vagy közvetve, a táplálékláncon át. Mivel ezek az anyagok a légköri áramlatokkal olyan helyekre is eljuthatnak, ahol nem is gyártották vagy használták azokat – tehát u.n. nagy távolságokra jutó, országhatárokon átterjedõ szennyezõanyagokról van szó - ezért nemzetközi szerzõdések szabályozzák gyártásukat és alkalmazásukat. Kerülhetnek az emberi szervezetbe belélegzés útján is, de ez elenyészõ a táplálékkal bevitt POP-ok mennyiségéhez képest. Ugyanakkor a levegõbõl kiülepedett, a talajon lerakódott POP-ok a táplálékláncon át a szervezetbe jutva humán expoziciót okozhatnak. Valamennyien – bár eltérõ mértékben - toxikus hatásúak és emellett, ahogy az elnevezésük is mutatja, rendkívül perzisztensek, azaz nehezen bomlanak le, amit a hosszú fe lezési idejük is jellemez. Az emberi vagy állati organizmusokban való felhalmozódásuk, akkumulálódásuk révén az a sajátos helyzet állt elõ , hogy az élõ szervezetekben – elsõsorban a zsírszövetekben - több ezerszer nagyobb koncentrációban fordulnak elõ, mint a környezeti levegõben, a vízben vagy a talajban. Az élelmiszerekbe a táplálékláncon át nagyobb koncentrációban kerülhetnek POP -ok. Ilyenek a tej- és tejtermékek (pl. vaj, sajtok), halak, marha-, sertés vagy csirkehúsok és zsíradékaik , vagy maga az anyatej. Ezek POP koncentrációját folyamatosan figyelni, monitorozni kell az illetékes hatóságoknak. A POP-ok közül a legtöbb vizsgálati eredmény a DDT-re és metabolitjaira, a dioxinokra, a PCB-kre és a PAH-okra állnak rendelkezésre, ezért ezekkel foglalkozunk behatóbban. Ezt
megelõzõen
azonban
meg
kell
ismerkedni
a
POP
vegyületek
jellemzõivel,
toxikológiájával, biológiai felhalmozódásával és az emberi egészségre káros pl. humán daganatkeltõ, hormonális vagy az immunrendszerre kifejtett hatásaival. Ezek kiválóan össze vannak foglalva az OKI 2003. márciusában készült tanulmányában, amit 1. függelékként csatolunk. Az 1. függelék elsõsorban a külföldi vizsgálati eredményeket mutatja be, csak az utolsó pontban ismertet egy hazai vizsgálatot (PCB kongenerek kimutatása nõi tejbõl, OÉTI, 2002). Különösen figyelemre méltóak a különbözõ országokban mért PCB koncentrációk testzsírban és a vérben, valamint a dioxin/furán terhelés és a daganatos kockázat közti összefüggés bemutatása az egyes ipari régiókban (1. függelék 9.-12. táblázatok). A tanulmány alapján a POP-okat a következõ tulajdonságokkal lehet összefoglalóan jellemezni: •
nehezen, lassan bomlanak le, stabilak,
•
zsíroldhatóak, raktározódnak a zsírszövetben,
•
feldúsulnak a táplálékláncban,
3
•
a szervezetbõl csak lassan ürülnek ki,
•
átjutnak a placentán, a ma született csecsemõkben is kimutathatók,
•
egészségre ártalmasak.
A 2. függelék elsõsorban a hazai vizsgálati eredményeket ismerteti és azokat összeveti más országok eredményeivel. A vizsgálatok fõleg az anyatej POP tartalmára vonatkoztak ill. vonatkoznak, hiszen folyamatos monitorozásról van szó. Az OÉTI összeállításából kiderül, hogy míg a 70-es, 80-as években a hazai nõitej minták DDT tartalma többszöröse volt a német vagy osztrák mérési eredményeknek, ma már közelítõleg azonosak, tehát jelentõs javulást lehet tapasztalni. Az utolsó adatok 2001-bõl ugyanis azt mutatták, hogy a DDT terhelést illetõen 25 ìg/kg tej volt a mért átlagérték szemben az 1976-86 közti kb. 340 ìg/kg al (2. függelék 3. ábra). Ugyanez vonatkozik az anyatej minták PCB tartalmára, ahol az utóbbi idõben már valamelyest kedvezõbb adatokat mértünk, mint az osztrákok vagy németek (2. függelék 5. ábra). Ezek az expoziciós vizsgálatok részben a WHO program keretében WHO protokoll szerint készültek, részben a Nemzeti Környe zetegészségügyi Akcióprogram (NEKAP) keretében, tehát validált vizsgálatokról van szó. Ez utóbbi program során megyénként is vizsgálták az anyatejek PCB, HCH, HCB, DDT és izomereinek koncentrációját, és azt találták, hogy a különbözõ területekrõl vett minták POP tartalma jelentõsen eltér. Nyilván egyes helyeken nagyobb expoziciónak vannak kitéve az anyák mint másutt, ami további elemzéseket igényel. Dioxinok/furánok egyes termékekben elõírt maximum szintjeit mutatja a 2. függelék 7. táblázata. A WHO 1998-as elõírása szerint ezek tolerálható (megengedhetõ) napi bevitele (TDI) 1-4 pg I TEQ/ttkg. Itt is elsõsorban a kisgyermekek, csecsemõk tartoznak a veszélyeztetett embercsoportba. A nõi elegytejek doxin tartalmára vonatkozó 2000-es és 2001-es mérési eredménye ket a 9. és 10. táblázat mutatja be. A PAH-ok közül az élelmiszerek benzo/a/pirén tartalmára vonatkozóan állnak rendelkezésre mérési adatok. A 2. függelékben egy külön fejezet ismerteti a különféle élelmiszerek PAH tartalmára és élelmiszeripari eljárások PAH kibocsátására vonatkozó vizsgálatok eredményeit. Végül a 2. függelék III. fejezete az élelmiszerekben elõforduló vegyi anyagok kockázatbecslésének folyamatát ismerteti. A kockázatot a megengedhetõ napi bevitel és a becsült étrendi bevitel hányadosa fejezi ki. Ezután a DDT-re és PCB-re vonatkozó mérési eredmények alapján értelmezi a lehetséges és a létezõ kockázatot.
4
e./ Következtetések, javaslatok A POP-ok javarészét vagy már betiltották vagy a kibocsátásukat erõsen korlátozták. A már kikerült POP-ok, ha lassan is, de lebomlanak, ugyanez vonatkozik a már korábban a táplálékláncba került POP-okkal. A legcélszerûbb, ha a szennyezõ forrásoknál teszünk intézkedéseket, hogy minél kevesebb POP kerüljön a környezetbe, mivel utólag már nehezen lehet befolyásolni az egészségkárosító hatásukat. A szennyezõ forrásnál tett, az élelmiszerek POP tarta lmát befolyásoló intézkedések lehetséges formái az alábbiak: - szigorú kibocsátási normák elõírása illetve betartása a potenciálisan környezetszennyezõ tevékenységet folytató bányák, üzemek, berendezések, hulladékégetõk, közlekedési eszközök stb. mûködésére vonatkozóan, - a különbözõ technológiák környezetszennyezõ hatásának folyamatos nyomon követése (monitorozás) illetve modernizálása a tényleges kibocsátás csökkentése érdekében, - a POP vegyületek használatának korlátozása ill. betiltása, - a POP vegyületek keletkezésében szerepet játszó prekurzorok (halogénezett szerves anyagok) más, kisebb kockázatot jelentõ anyagokkal történõ helyettesítése, - a PAH -oknál a humán napi TDI-t 0,05 ìg/ttkg-ra becsülik, ezért fontos lenne legalább a jó PAH indikátorokra (pl. nagylevelû zöldségfélék, stb.) kötelezõen betartandó PAH határértékeket elõírni, - veszélyes hulladékok elõírásszerû kezelése, ezáltal az ártalmas összetevõk környezetbe jutásának megelõzése.
f./ Háttéranyagok hozzáférhetõsége: •
1. függelék: A perzisztens szerves vegyületek elõfordulása és környezetegészségügyi jelentõsége – tanulmány - 2003. március, OKI
•
2. függelék: A perzisztens szerves vegyületek (POP-ok) jellemzése, elõfordulása,
élelmiszerekben
mérhetõ
szintjeik,
étrendi
bevitelük
és
egészségügyi kockázatuk – 2003. augusztus, OÉTI
------------
5
